37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Boglyas tér - összes RPG hozzászólása (4780 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 159 160 » Le
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 14. 21:38 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 A nagy pillanat. Az igazság pillanata és még ki tudja hány néven illetnék az írók. Leírnák, hogy a lány ránézett a vér szerinti apjára, és látta magát benne. Hogy érezte a család melegét a szemében és a vörös loboncában. Ha most a toronyban lenne és olvasná, valószínűleg elragadná a pillanat arra a mondatra, hogy meg szeretné ismerni és arról álmodozna, hogy valamikor ez vele is megtörténik majd.
 Ám a valóság ennél sokkal ridegebb és sokkal... reálisabb. Hisz egy idegen férfi állt előtte, és bármilyen mostoha körülmények között is nőtt fel, azt azért a fejébe verték, hogy gyanús idegenekkel nem szabad szóba állni.
 - Azt hiszem ezzel már elkéstél egy kicsit.
 Szorosabbra húzta maga körül a pulcsiját. Nem fázott, mégis kirázta a hideg és keserű íz gyűlt a szájába. A legjobb az lenne, hogy ha fogná magát, és visszasietne az iskolába, mielőtt még megneszelik, hogy eltűnt. Elfelejtené az egészet és élné tovább az életét. De a lába nem engedelmeskedett. Mintha várna valamire az előtte álló férfitól, de nem tudta volna megmagyarázni, mit is akar. Inkább megszólalt, minthogy tétlenségét az előtte álló is elkezdené értelmezni.
 - Mégis mit vársz, hogy majd a nyakadba ugrok és egy boldog családként élünk majd? - Nem beszélt hangosan, de próbált minél gúnyosabb hangot megütni. - Egyébként is, anyut hol hagytad? Ha már ennyi ideig nem tudtam a szüleim létezéséről, akkor neki is itt kéne lennie, úgy teljes a kép, nem igaz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 790
Összes hsz: 2564
Írta: 2015. július 15. 00:12 Ugrás a poszthoz


[truccparádé, másnap reggel]


Hogy reggel sikerült észrevétlen visszajutniuk a lakásba, kisebb fajta csodaként könyvelte el, de mivel későn ébredtek és még később indultak el az erdőből, már nem tudta elkapni Jaredet kettesben, főleg nem úgy, hogy még fejfájásra hivatkozva el is zárkózott vissza a raktárként funkcionáló szobába. A kilincset bűvölve némi frusztrációt érzett, mert ezek szerint az öccsének kevés volt az éjszaka, hogy kidudrogja magát, pedig nagyon remélte, hogy még a vonatút előtt sikerül megbeszélniük ezt az ügyet, mert kezdte irritálni, hogy nem érti, miért reagálja ennyire túl. Nem mintha nem kellett volna időről időre úgyis újrafőzni a bájitalokat, amik lassan, de biztosan veszítettek az erejükből és megbízhatatlanná váltak. Még csak nem is veszélyeztetett senkit, mert a szigetről egyenest haza ment és újra is töltötte a fiolát. Tény, elhallgatott egy találkozást, amiből alig fél órára, ha emlékszik, de ez nem tűnt elég nyomós indoknak. Ez az egész olyan értelmetlen és kusza volt, nem jellemző az öccsére, a hirtelen, dacos, gyerekes bosszú és a hosszas, tüntető truccolás sem. Persze, erről győzködhette volna Ricsit napestig, hiába, úgyhogy inkább szóvá sem tette az egészet. Agathaval beszélgettek helyette, segített még egy-két dologgal, amivel tudott, aztán összecsomagoltak és kisétáltak az állomásra, a következő közös látogatásuk alkalmát egyelőre későbbi megbeszélés tárgyává téve. Amíg ő is ott volt, a fiúk legalább valamelyest ügyeltek a látszat fenntartására, amint azonban kigördült velük a szerelvény, mintha sose ismerték volna egymást.
A vonaton a patthelyzet egészen új magaslatokba emelkedett, mert a kis térben egyszerűen annyira nyilvánvalóvá vált az, ahogy kölcsönösen levegőnek nézték egymást, hogy neonfeliratokkal sem lehetett volna feltűnőbbé tenni. Miután tett néhány kínos csendbe fulladó kísérletet a hangulat oldására és a beszélgetésre, feladta a dolgot és mivel Jared nem volt hajlandó kommunikálni, a Ricsivel való társalgást viszont nagyjából ellehetetlenítette a fennálló feszültség, egy könyvet vett elő, lélekben és fizikailag is elhatárolva magát. Ezt, itt és most, nem fogja tudni megoldani, így viszont nem látta értelmét a további erőlködésnek. Várnia kellett, valószínűleg majd az Eridonban lesz helye és módja négyszemközt helyrehozni - bár sokkalta könnyebb lett volna, ha legalább sejti, mi volt az, amivel ennyire magára haragította Sebastiant.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. július 15. 04:39 Ugrás a poszthoz

Gwen <3 *-*


Március nyolc – délután

Nem is tudja már az idejét, hogy mikor volt az, amikor utoljára egy jót görkorizott. Már majdnem kilenc éves, nem is érti, hogy miért féltik annyira, mint egy óvodás, elvégre már három egész éve iskolás. Egyrészt mindig mondják neki, hogy már nagylány, nem kéne hisztizni, csinálja ezt, mert már ilyen nagy, olyan nagy, meg már megint új cipőt lehet neki venni, mert kinőtte az előzőt – már ez a harmadik görkorija, amióta elkezdte használni, aztán meg úgy féltik, mintha még a cumi lógna a szájából. Pedig vannak a házban babák, akiknek igazándiból is van cumijuk, nem is érti, hogy miért pont őt kezelik úgy, mintha picike lenne. Ráadásul Ádám is olyan beteg lett, inkább őérte aggódhatna jobban mindenki, ahelyett, hogy az ő majdnem kilenc évét becsülnék alá.
Igazából ez az egész Vivi miatt van. Ő törte mindig össze magát, amikor annyi idős volt, mint a törpilla. Ha olyan lett volna, mint Letti és sosem töri el semmijét, akkor biztosan nem hinnék azt, hogy minden sarkon a veszély leselkedik a leányzóra. Mondták már neki párszor, hogy a természetre eléggé olyan, mint Viviené volt gyerekként. Igazából a nővérét elnézve nem tudja eldönteni, hogy ezzel kedveskedni akarnak-e.
Most, hogy végre kiszabadult, annyira fesztelennek érzi magát, mint amikor Keith-szel meg Leonieval lóg. Velük sokkal lazább, mint az iskolában, vagy otthon, ahol megmondják, hogy hogyan kell viselkednie. Hogyan ülj, milyen hangerővel beszélj, milyen tempóban járj, mikor szólalj meg és persze, hogy mit csinálj. Persze kellenek ezek is, mert azt mondják, hogy később majd a munkában sem mindig játszani fognak, de a gyerekeknek, akármennyire is kicsik vagy nagyok igenis a játék az első.
Felszabadultan suhan a görkorijával a védőfelszerelés nélkül, amikor hirtelen észrevesz egy oldalról közeledő deszkást. Pánikszerűen nyüszít egyet, majd kapcsol, hogy az ütközést bizony nem ártana elkerülni. A balját azonnal leteszi a földre, ahogy oldalra rántja a teljes testét, azonban így sem sok kell neki, hogy boruljon egyet, végül a szökőkút pereméhez kap a jobb kezével, így nem taknyol el.
- Huhh…
Motyogja riadtan, majd hátrapillant, hogy megnézze mi lett a lánnyal. Puffanást nem hallott, úgyhogy ez jó jel. Látja, hogy teljesen épen közelít felé a lány, úgyhogy megúszták a balesetet. Durva lett volna, ha dob egy hasast a védőcucc nélkül. Magyarázkodhatott volna otthon, vagy mehetett volna Uff bácsihoz, hogy tüntesse el a nyomokat.
- Sziah! Ühüüüm…
 Dünnyögi az orra alatt, majd végig néz a lányon. Valószínűleg az iskolába jár, ahol az anyukája dolgozik. Talán még tanítja, mindenesetre Vikinek nem különösebben ismerős az arca.
- Bocsi, nem láttalak. Rendben vagy? A deszkád?
Kérdezgeti már valamivel bátrabban a tőle nagyjából 6-8 évvel idősebb lányt. Most, hogy már nem laknak a kastélyban nincs annyi bátorsága megszólítani a felsőbb éveseket, mint mondjuk kicsi korában.
- Zelei Viktória. De általában…
Itt megáll egy pillanatra. A Riri az annyira gyerekes becenév, ő meg már nem annyira nagyon pici. Valaki mondta az iskolában, hogy ez olyan dedósok neve, akik nem tudják kimondani a saját nevüket.
- Általában itt szoktam lenni a faluban. Te is itt laksz?
Vágja ki magát teljesen szerencsétlenül, miközben a korcsolya gumi orrával a díszköveket rugdossa. Ő nincs zavarban, egyáltalán. Köszöni.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. július 15. 11:44 Ugrás a poszthoz



Lóhalálában értünk oda a lakásba, elkészültünk, reggeli. Jared természetesen nem jött ki, fejfájásra hivatkozva, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy a bűntudat vezérli-e esetleg, vagy még mindig dacos (...miért is?). Persze, a vonathoz kiérvén egyértelművé vált, hogy az utóbbi eshetőség áll fent; szinte ránk se nézett. Aztán, amikor felszálltunk, végképp keresztülnézett rajtunk, de főleg rajtam. Egy sóhaj kíséretében nyitottam ki Az ötödik Sallyt, s elfoglaltam magam a sötét gondolataimmal. Volna. Mert Gareth természetesen megpróbálta beindítani a kommunikációt, nem is értettem, miért - hiszen egyértelmű, hogy amíg ezt nem beszélik meg egymás közt, nem lehet kezelni a helyzetet, ugyanis szerintem én voltam az utolsó személy az egész vonaton, sőt, az egész iskolában, akinek a jelenlétében Jared szívesen megszólalt volna.
A kísérletek csúfos kudarcba fulladása után már nem tudtam a könyvre koncentrálni. Feszült voltam, kialvatlan és amúgy sem volt egy ideje kicsattanóan jó kedvem. Olvasást tettetve, s ritmikusan lapozva azon gondolkodtam, hogy tényleg, mi oka volt Jarednek kizárni minket az erkélyre. Lehet, hogy csak az én rögeszmém volt ez, de nem hittem volna, hogy Garethre haragszik halálosan, sokkal inkább úgy képzeltem, ellenem irányul a düh, csak tudnám, miért. Ezekhez sosem értettem, már az érzelmekhez - hogy mi miatt féltékeny egy ember, az nekem teljesen homályos, én nem szoktam az lenni nagyon. Ritkán. Nagyon ritkán.
Nagyjából negyed órát töltöttem az ezen való gondolkodással, aztán, mivel eredményeket nem tudtam felmutatni, felpislogtam Jaredre, a lehető legészrevétlenebbül. Tüntetőleg nem vett rólam tudomást, szinte vágni lehetett volna a feszültséget. Apró sóhaj.
- Miért csináltad? - csak ennyit nyögtem ki, kicsit kíváncsian, haragosan, meg elveszetten. Ez utóbbi természetesen nem érződött a hangomban, de amint a kérdés elhagyta a számat, rájöttem, hogy a bűntudat is jelen van. Bűntudat. Jézusom.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 15. 11:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2015. július 15. 12:22 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

Nem igazán értette, hogy Gareth miért próbál beszélgetni velük. Illetve persze, a célját értette, csak azt nem, hogy miért nem veszi már a lapot, hogy ebből nem lesz semmi. Mérges volt rá, nem is kicsit, de nem állt szándékában éppen Richárd előtt fejteni ezt ki neki, a bájcsevejnél pedig ebben a pillanatban még akár az is vonzóbbnak tűnt, hogy az egész utat a vécében töltse. Szerencsére azonban kisvártatva végképp csönd telepedett a kupéra, ő pedig nyugodtan szentelhette a továbbiakban a gondolatait a villanyoszlopok számlálásának, illetve az út menti fák bámulásának.
Egészen addig persze, míg észre nem vette, hogy figyelik. Direkt nem nézett rá, de biztos volt benne, hogy az idegen éppen rá függeszti a tekintetét, még akkor is, ha Jared tüntetően nem vett róla tudomást. Aztán még meg is szólalt. Remek. Jared továbbra is mozdulatlanul ült, állát a tenyerébe, könyökét az ablak szélére támasztva, és legalább fél percig gondolkodott, hogy feleljen-e, vagy tegyen úgy, mintha csak a szél susogna. Végül úgy döntött, hogy ha már a másik annyira gyerekes, mint amennyire, akkor ő lesz az okosabb, és befejezi ezt a játékot. Persze ezzel együtt se vitte túlzásba a választ.
Végtelen lassan a fiú felé fordult hát, és egy megvető tekintet kíséretében odavetette:
- Kérdezd Garethet - aztán vissza is fordult az ablak irányába.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2015. július 15. 12:31 Ugrás a poszthoz

Michelle


Cipők szapora dobogása hallatszik, Tobias lehajtott fejjel hallgatja a közeledő neszeket és mielőtt felemelné a tekintetét, szembenézve a lefékező lánnyal, már tudja, ki az. Jó, persze, a kor-életrajz-vércsoport információk még hiányoznak, de úgy általában betudja lőni, hogy ezt a személyt küldték az ő megmentésére. A gondolatra is mordul egyet halkan. A személyének megmentését annyira igényli, mint egy alapos gyomormosást, amivel apai nagyszülei szokták kiskorában fenyegetni, amikor pofátlanul viselkedett. Egyszer megnézett róla egy mozgóképet. Hát nem volt kellemes.
Most hasonló élményekkel küszködik, de tudja, hogy erről az illető lány nem tehet, ezért igyekszik valamelyest konszolidált arckifejezést erőltetni magára. A nevének kérdésére csak végigpillant a lányon, majd valahol az arcán megállapodik a tekintete. A szemkontaktust a minimálisra korlátozza, mint mindig. Bólint egy aprót, de csak udvariasságból, elvégre eléggé költői kérdés volt. Nincs túl sok elveszett idegen az állomáson ebben az órában. Michelle bemutatkozására újból csak bólint egyet, majd mintha hirtelen tudatára ébredt volna önnön létezésének, összeráncolja a homlokát, szaporán pislog vagy kettőt, miközben bedugja a kezében szorongatott könyvet a táskájába, és átáll a másik lábára.
- Valóban… szükségem lenne ma a segítségedre. Tehát köszönöm. – soha nem volt az a szószátyár típus, ő inkább érez, mint gondolkodik. Az érzéseket pedig mindig nehezebb kifejezni verbálisan.
Megrohamozza egy különös, kellemes érzés, az új kezdet izgalommal teli érzése, ami azt sugallja, hogy amikor lelépett a vonatról, más valaki lett, egy új ember, a terhei pedig az otthoni öbölnél maradtak. Persze, tudja, ez hülyeség, a lelki csomagok ennél ragaszkodóbbak, mindenhova követik, mert ő egyedüli okozójuk és teremtőjük, minden a fejében történik. De most, egyetlen röpke pillanatig megengedi magának az önámítást, belekapaszkodik az illúzió bokájába, mielőtt az tovarepülne. Sóhajt egyet s egy mosoly halovány árnyékával az ajkán belenéz végre Michelle szemébe.
- Hova tovább? – kérdezi, készen nekiindulni a falunak, a jövőnek, a világnak. Valószínűleg, legalább részben, a lányból kiáramló érzéseket receptálja csak, azokat tükrözi, és valójában ő még mindig pocsékul érzi magát, de kivételesen nem törődik ezzel a nógató gondolattal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. július 15. 12:47 Ugrás a poszthoz



Elutasító és lekezelő. Az egyik tenyerével állát támasztotta, leginkább unalomra utalt ez a jel, egyáltalán nem az érdeklődésre. Másik tenyere (ökölben) lefelé állt, sőt, mikor megszólaltam, mutatóujját finoman kinyújtotta, ami az egyik legidegesítőbb a gesztusok közül, még Allan Pease Testbeszéd című könyve is a "bunkó-kéztartásként" jellemzi, amikor hatalmaskodni akar valaki a másik fölött. Lábfejei keresztezve, ami a csigaházba való visszavonulást jelzi, bár ezt testbeszédelemzés nélkül is meg lehet állapítani, még az időnként összepréselt ajkakból is. Tényleg manipulálni próbál, elhitetni velem, hogy ő egy diktátor, egy felsőbb rangú valaki?! Komolyan? Már alapvetően ez is idegessé tett. Engem csak ne próbáljon manipulálni senki. Nem lehet.
Végül lassan fordult felém, megvetően, testtartásán nem változtatott, ami jelezte, hogy csak pillanatnyi kommunikációnak szánja a válaszát.
Az a két szócska mérhetetlenül betalált. Kérdezd Garethet. Mintha Jared tudta volna, hogy én már kérdeztem Garethet, és nem is csak emiatt, rengeteg más dolgot is kérdeztem tőle, amire ő nem emlékszik. Kérdezd Garethet. A pumpa felment bennem természetesen. Eddigi összekulcsolt kezeim agresszívan kitárultak, tenyereim felfelé néztek, ami igazmondást fejez ki. Lábaimat is szétbontottam, előre dőltem.
- Tényleg, ennyi?! Egy egyszerű kérdésre nem tudsz válaszolni?! - apró szünet, csupán pillanatnyi. - Vagy ez csak azért van, mert mindent Gareth csinál helyetted?! - az utolsó mondatot már emelkedett hangnemben mondtam, nem kiabáltam, csupán hangosabb voltam, mint a tőlem megszokott (mivel alapjáraton halkan és motyogva beszélek, nagyjából most lett normális a hangerőm, de ez tőlem már fenyegetés). Kis híján fel is emelkedtem az ülésről, de nem, ennek ellent álltam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2015. július 15. 13:16 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

Oda sem kellett néznie, hogy tudja, hogy a fiú teljesen kikelt magából. Számára ez teljesen érthetetlen volt, bár nem igazán érdekelte, hogy miért ilyen ideggörcs a kölyök. Taszította őt. Az egész megjelenése, a kisugárzása, a jelenléte, már csak az is, hogy létezett arra késztette, hogy fintorogjon egyet. Minél többet látott belőle, annál inkább undort érzett, ez az indokolatlan dühroham pedig nála is kicsapta a biztosítékot. Ez a srác egészen biztos, hogy nem normális.
- Nincs jogod kérdőre vonni, örülj, hogy megtiszteltelek azzal, hogy hozzád szóltam - válaszolt, miközben látható módon kiült az undor az arcára. A legkisebb mértékben sem érdekelte, hogy most pontosan úgy viselkedik, mint bármelyik fellengzős aranyvérű, mert az ő szemszögéből nézve ez tökéletesen megalapozott volt.
Aztán Richárd még egy megjegyzés tett és Jarednél szakadt a cérna. Egyetlen mozdulattal pattant fel és vitte be a jól irányzott ütést, alulról felfelé állon vágva a fiút, aki tökéletes felületet biztosított neki ehhez azzal, hogy az előbb előredőlt. Nem fukarkodott az erejével, akkorát csapott, hogy a srác dönthetett, hogy ellentartja magát és a fogai ütődnek teljes erővel össze, vagy a vagon falát fejeli le maga mögött.
- EZT sem Gareth csinálta helyettem! - sziszegte a másiknak, éberen figyelve az esetleges visszatámadásra, de ha volt lehetősége, akkor azon mód hátrébb is lépett, hogy Richárd ne érje el.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 790
Összes hsz: 2564
Írta: 2015. július 15. 14:24 Ugrás a poszthoz


Egy rezzenéssel sem adta jelét, hogy figyelne, amikor Ricsi hirtelen megszólalt, de minden idegszála megfeszült. Ebből baj lesz. Nem véletlenül mondta előző este neki, hogy Jarednek előbb le kell higgadnia, mielőtt beszélni lehet vele - ahogy most bevette magát az ablak melletti sarokba, pontosan olyan volt, mint egy nagy macska, ami szőrét ingerülten borzolva csak egy pici, apró provokációra vár, hogy lecsaphasson. Ők ketten már elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy Gareth ne legyen hajlandó belemenni ebbe a játszmába, ellenezte, hogy az ember másokon vezesse le a feszültségét és az indulatait, úgyhogy nem csinált magából céltáblát. Ricsi viszont éppen belesétált ebbe és már nem maradt ideje, hogy elkapja a fivére csuklóját.
Ricsi feje helyett azonban mindössze egy kicsit kopott könyv koppant a padlón, ami fél pillanattal ezelőtt még Garethnél volt - az eddig kötetet tartó jobbja akadályozta meg, hogy Jared ütéséből további sérülés legyen, tompítva a lendületet. Az arcáról nem lehetett olvasni, az érzelmek nyomtalanul eltűntek róla, csupán a szeme fénylett szokatlanul.*
- Elég.-*Nem emelte fel a hangját, csupán közölt, egyszerűen és színtelenül. Nem rántott pálcát, nem pattant fel és nem vetette magát a verekedők közé, de a balja ott pihent a felpattanni kész Richárd jobb kezén, egyetlen szó nélkül fogva vissza, mindössze fejét ingatta meg alig észrevehetően, ahogy pillantásuk találkozott. Utána Jaredre szegezte a tekintetét és bár a Rellonos nem láthatta, öccse előtt egy jókora tükör illúziója bontakozott ki, ami közelről mutatta neki gőgös, utálkozástól eltorzult vonásait, ütés utáni, feszült tartását, véres öklét. Az egész kisugárzása teljesen más volt, ijesztő, taszító és nagyon, de nagyon emlékeztette Garethet valakire.
Ismerős?

A tükörlap szélén ez az egy szó fénylett fel, sem több, sem kevesebb - lehet, hogy ketten kétféle átkot hoztak magukkal, ő a hazugságokat és Sebastian ezt a másik fajta sötétséget, de ettől még ugyanazzal a napjaikat megmérgező árnyékkal küzdöttek.
Ha végre lenyugodtak a kedélyek, nekilátott, hogy helyrehozza Ricsi orrát - igazából szívesen Jaredre hagyta volna, mert ő okozta a károkat, de a vonaton csak ő varázsolhatott, Bogolyfalváig meg mégse ülhet szerencsétlen itt vérezve.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 14:26
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 15. 15:26 Ugrás a poszthoz

Lencsefőzelék


- A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között.
- Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 15. 18:19 Ugrás a poszthoz

Zserbó

-Nem is vagyok vakond! Azok csúnya állatok - mormogja Zserbó nyakába az egyértelműt. Még legádázabb ellenségének sem kívánná, hogy egy vakondhoz hasonlítsák, mert az legalább olyan hidegrázós gondolat, mint télen a pottyantós wc használata. Mindenesetre, ha a fiúcskát zavarja a pihe-puha pónis mamuszkák langymeleg járásra ösztökélése, hölgyünk egy mozdulattal megoldja a kérdést. Az úriember köré fonja a testéből kiálló fogpálcikákat, így lábfejei már elöl himbálóznak, egy jóval kényesebb terep előtt.  Tulajdonképpen sétálhatna is, de sokkal mókásabb pajtását abban a hitben hagyni, hogy mamuszban nem szabad a koszos utcára lépni.
-Persze, hogy van ötletem! - paskolja meg Zserbó feje búbját biztatóan. Hát kamuzott ő valaha? Tele van ötletekkel! Például kiülhetnének ide, és mugli bűvésztrükkökkel szórakoztathatnák a népet, vagy vehetnének közösen egy minimalacot, a zöld srác pedig fizetné a tartásdíjat, mert az állatka nyilván a padláson lakna. Hacsak a rellonos nem lenne hajlandó felköltözni... Ja, igen, Rémi. Mivel fogalma sincs, kiről van szó, a leghalványabb sejtelme sincs, mit kéne neki adni. De Májkül olyan ritkán hajlandó közös teadélutánt szervezni, hogy ki kellett használnia az alkalmat. Végre jót mulathatnak kettecskén; esznek majd nyúlós, kolbászízű vattacukrot, felülnek a körhintára, kiskutyákat simogatnak...
-De nekem nincs ám pénzem! Különben is gyűjtenem kell, úgyhogy nem költhetek. Szóóóóval... Veszel majd nekem is valami szépet? Csináltathatnánk egy közös képet magunkról, hogy legyen valami szép emlékünk erről a napról! Mit szólsz? - kicsit rugózik a hátán, majd ahogy átnéz a fiúcska válla felett, azonnal belevisít a fülébe. - Oda menjünk, odaaaa! Ott látok szép kispárnákat. Lehet, hogy mondanak szép meséket, és jó nedvszívó képességük van. Az unokaöcséd szeret aludni? Vagy szereti az állatokat? Vehetnénk neki egy majmot. Olyan kis kalaposat, mellénykéset, tudod!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 15. 23:33 Ugrás a poszthoz


Ezt a találkozást nem egészen így képzelte el. Jó, arról fogalma sem volt, hogy pontosan hogyan képzelte el, de az biztos, hogy nem így. Anna ridegsége váratlanul érte.
- Én nem... - hirtelen elhallgatott. Hm. Csak akkor kéne elkezdenie beszélni, amikor tudja is, mit akar mondani. Most viszont nem volt mivel megvédenie magát. Tényleg elkésett volna? De hát sosem lehet túl késő felkutatni a saját lányodat, nem? Anna szemmel láthatóan más véleményen volt. Nándi hirtelen a földre szegezte a tekintetét, és a szakállát kezdte el simogatni, míg a lány meg nem szólalt. Feszültségének döbbenet vette át a helyét.
- Te nem tudsz semmit Elizáról? - kérdezett vissza gyorsan, minden más kérdést figyelmen kívül hagyva. Szavait nem gondolta át, hiszen Anna válasza nyilvánvalóvá tette, hogy semmiről sem tudott. Talán még anyja nevéről sem. Szóval akkor Nándinak kellett volna elárulnia, hogy Eliza... Eliza... Nándor megdörzsölte a szemeit. Majdnem két évtized telt el azóta. Nem kéne már ilyen nehezen beszélnie róla, és határozottan nem kéne sírdogálnia miatta.
- Öhm, bocsi, úgy volt... Nekem azt mondták, hogy... nem élte túl a szülést.
Halkan szipogott egyet, és összeszorította az ajkait. Beszéd közben kerülte a lány tekintetét, de utána nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá. Mégiscsak kíváncsi volt, hogyan reagált ez a hölgyemény, az ő lánya, akinek eddig egyetlen mozzanatát sem tudta kiszámítani.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. július 16. 11:20 Ugrás a poszthoz



Megtisztelni?! Mintha valami herceggel beszélnék, komolyan - és ez nem olyan volt, mint Gareth reggel a takarópalástjával. Nem akartam hagyni, hogy lekezeljenek, hogy úrrá legyen rajtam az alárendelt-érzés, de mielőtt bármit visszaszólhattam volna, kaptam egy állast. A fejem hatalmas lendülettel indult meg a támla felé, aztán egy kezet éreztem meg mögötte. Az orrom vérezni kezdett, ez mondjuk nem meglepő. Mindegy. Fel akartam pattanni, le akartam törölni azt a fitymáló nézést Jared arcáról, ami úgy... bántott. Mintha csak tudná... az az érzésem támadt, hogy olvasnak a gondolataimban.
Gyűlölöm ezt a kis "herceget", az a flegma nézés, az a lenéző fintor, az az undor, ami az arcán ült, mintha csak látta volna, vagy tudná, amit szinte már mindenki... nincs joga lenéznie! Egyáltalán nincs. Nem vagyok kevesebb. Ezt pont Gareth mondta nekem. Persze, lehet, hogy megint túlgondolom...
Tehát, fel akartam pattanni, testem már meg is feszült, de a mozdulat előtt megéreztem egy kezet a jobbomon. Ereimben megfagyott a vér. Elég, Gareth ezt mondta. Ránéztem egy pillanatra (de ez a pillanat kínos lassúsággal vánszorgott el), aztán kihúztam a kezem az övé alól. Aztán elkezdte ellátni az orromat. A szám nem volt olyan vészes, fájt, aztán ennyi, ezeket a dolgokat lassan már kezdem megszokni itt, az iskolában. Vér csöppent az ingemre, remek. Mindig vérzik az orrom egyébként is - stresszhelyzetek, verekedés (akár eltalálják, akár nem), fáradtság, szomorúság is lehet ok, vagy (ami gyakoribb) csak úgy hobbiból.
Megfeszültem egyébként, még mindig, de már nem az agressziótól - egyrészt az érintéstől, hiszen engem nagyon ritkán érintenek meg; másrészt a keserűségtől, hogy nem üthetek vissza; harmadrészt attól a fitymáló fintortól, amit Jared arcán láttam. Nem csak hogy sértette az önérzetem ez a lenézés, de mindemellett hihetetlenül feszült lettem tőle. Nem tudom megmagyarázni.
Ha Gareth lekezelte az orrom, egy halk köszit motyogtam neki, de elmosolyodni már nem tudtam. Azért reméltem, tudja, hogy értékelem, hogy ellátott. Komolyan.
Kinyitottam a könyvemet, és fel se pillantottam belőle. Amikor kiolvastam (mert hogy már a végén jártam), az elejére lapoztam, és újrakezdtem, csak hogy ne kelljen látnom egy pillanatra sem a kis herceg arcát. Szánalmasan nagyképű.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2015. július 16. 11:43 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

Mikor észrevette, hogy a testvére közbelépett, és Richárd még véletlenül sem kapta meg a kiérdemelt csapást a faltól, mérgesen felhorkantott. Erre meg mi szükség volt?! Miért kellett beleavatkoznia, miközben legszívesebben péppé verte volna ezt a tenyérbemászó ábrázatot, és így is épp csak meglegyintette.
Aztán egyszer csak tükör jelent meg előtte, Jared pedig szembesült a ténnyel, hogy egy teljesen önmagából kifordult arc néz vissza rá. Ijesztő, de meglepően ismerős vonások, amiktől végigszaladt a gerincén a hideg.
A megjelenő szó láttán Gareth-re villant a szeme, de nem időzött sokáig rajta, mert egyelőre még Jared sem döntötte el, hogy mit is érez. Haragot? Mindenképp. Csalódottságot? De még mennyire! Viszont mellette szégyent is, mert annyira elszaladt vele a ló, hogy pillanatok alatt olyanná vált, mint amit mindig is el akart kerülni.
Felvetette a fejét, összeszorította a fogát, egyenes háttal állt a másik kettő előtt, míg Gareth a kölyök arcát ápolgatta. Még ha szégyelli is magát, nem fogja ez előtt mutatni, nem adja meg magát.
- Kerülj el. Messzire. És legfőképp: soha, de soha ne szólj hozzám - közölte kemény hangon a fiúval, mielőtt visszaült volna a helyére, előhalászva egy könyvet a táskájából.
Alig látta a sorokat, nem is érdekelte igazán, de esze ágában sem volt arra a kis nyomoroncra nézni. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne üsse meg újra, pedig ez már rég nem a féltékenységről vagy Gareth-ről szólt. Egyszerűen undorodott tőle, nem tudta volna megmondani az okát, de a tegnapi sima ellenszenv lassan de biztosan átfordult valami másba, valami sokkal ösztönösebbe, és ezt csak fokozta, hogy Gareth is úgy pátyolgatja, mint valami tyúkanyó. Egyelőre még azt is elnyomta, hogy elgondolkozzon rajta, hogy mennyire is vált hasonlatossá az apjukhoz, már pedig az nagy szó egy hozzá hasonló embernél, aki lelke legmélyéből gyűlöli az erőszakot.
Végül összecsapta a könyvet és felkapta a táskáját. Nem volt most szüksége rá, hogy egy levegőt szívjon vele és ha egészen őszinte akart lenni, akkor Gareth társaságára sem vágyott túlzottan. Éppen ezért az út további részét inkább a folyosó végén töltötte a csomagján üldögélve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 16. 18:58 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Zavarba jött a férfi reakciójától. Igen, bántani akarta. Persze, hogy bántani akarta, de az nem állt szándékában, hogy megsirassa őt. Azt várta, hogy majd valami szellemes válasszal fog visszavágni. Ezt szokta meg, mikor a lelencházban piszkálták.
 Egyik lábáról a másikra állt, aztán előre-hátra billegett egy kicsit. Nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Nem mondtak semmit a szüleiről még akkor sem, mikor Dorottyát faggatta. Így végül úgy volt vele, hogy magára hagyták, hogy éljék az életüket. De ezek szerint nem élte túl... Annát.
 - Sajnálom... - Nem is mondott mást, de a harag egy pillanat alatt elpárolgott, mikor ránézett az összetört férfira. Nem igazán tudta, mit kellene csinálnia, vagy hogy egyáltalán mondania kell-e ilyenkor valamit. Nem is akart ránézni.
 Egyszerűen csak ki akarta zárni ezt az egészet a fejéből. Meg nem történté tenni. Eddig olyan egyszerű volt minden, de most, hogy ez az alak megjelent és csak ilyen egyszerűen tett néhány kijelentést, ami felforgatja az életét, és megváltoztat mindent... Vagy legalábbis azt, amit hagy megváltoztatni. Anna viszont nem akart megváltozni.
 - Jobb ha most megyek. - Nem volt benne biztos, hogy ezt a kijelentést feltétlenül ki kellett volna mondania, de olyan frusztráltan érezte magát, hogy kénytelen volt megszólalni. Piszkálgatta a pulcsija ujját, mindenfelé nézelődött és még ki tudja, hány kényszermozgást végzett, miközben megfordult és bizonytalan léptekkel elindult.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. július 18. 18:31 Ugrás a poszthoz

Bius

Ruha, szombaton

Alig hagyta el az országot, már itthon is van. Ez szörnyen igazságtalan! De az a hétvége is csodás volt, a part örömeit volt ideje kiélvezni, a barátaival is lógott egy kicsit, és barnult is. Ott sokkal jobban sütött a nap, és, ha nem is a kívánt színt érte el, legalább nem olyan hófehér, mint mikor elment. A hazatéréskor aludt egy nagyot, az utazás kifárasztotta, meg egyébként is ez az egyik kedvenc tevékenysége az ismerkedésen kívül. Ezért döntött amellett, hogy lemegy a faluba ebéd után. Ugyanis addig aludt. A szobatársait nem találta, biztos mindegyik valami sráccal van. Neki is kéne már találni valakit, akit Ádám nem csinál ki rögtön az első pillanatban, és a szülei is elfogadják. Ezeknek eleget téve, aranyvérű zseninek kéne lennie. Ezek fényében nehéz dolog lesz. De most nem erre kell figyelni.
Szóval egyedül unalmas lett volna jönni, ezért egy új lányt szedett össze. Nemrég ő is az volt, de őt még nem látta se a szigeten, se itt. Véletlen botlott bele, nem direkt akarta ellökni. Mint mindig most is szaladt össze-vissza, mert a táskáját otthagyta fent a szobájukban. Visszafele a lépcsőn lefele nem vette észre a mestertanonc lányt, és eltarolta. Sűrű bocsánatkérések közepette kérdezte meg, hogy nincs-e kedve lemenni a faluba. Szeretne bocsánatot kérni a hirtelen belépőért, és kék-lila foltokért, amik az eséssel járnak.
- És mit szeretnél csinálni? - kérdezte már a falu terén. A lánynak úgy tűnik nem volt jobb dolga, vagy a faluban van valami elintéznivalója, mert nem sajnálta az időt egy alsóbb évessel tölteni. Csak egy évfolyam van közöttük, de az érettséget nem az évszámok alapján mérik.
- Egyébként hányadikos vagy? Azt elfelejtettem megkérdezni - a nevét és a származását, már tudja, de az évfolyamról még nem esett szó. Talán nem is sokkal idősebb, mint Kata, esetleg egy év sincs köztük.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 20. 13:11 Ugrás a poszthoz

Ririkém <3

Többet kéne gyakorolnia, hiszen a télen elő sem vette a deszkát, ami azért elég nagy kihagyás. Ezt az is tanúsítja, hogy az ütközést éppen, hogy csak el tudta kerülni és nem ment neki a kislánynak. Heti teendők: minimum kétszer deszkára szállni és lejönni a faluba gyakorolni. Esetleg ezekre a programokra beszervezhetne valaki, esetleg valaki idegent, aki nem mondhat nemet.
Miután visszanyeri az egyensúlyát és nem fog elesni, a kislány felé fordul, hogy lássa, vele mi van. Remélhetőleg nem esik túl nagy baja. Egy riadt szólás után Gwen konstatálja, hogy nincs gond és a lány megúszta. Egy pillanatig farkasszemet majd a szőke elindul felé a szökőkúthoz.
- Biztos minden rendben? - kérdezi újra, mert a lány hangját hallva nem úgy tűnik. Talán mégis eltört valamije, vagy felhorzsolta a bőrét. Ebben az esetben Gwen hazakíséri, és elmagyarázza az anyukájának mi történt, megvárva mit mond a nő, vagy, ha el kell vinni az orvoshoz, akkor Ő.
Azonban a következő mondatban, amiben bemutatkozik a kislány, miszerint Viktóriának hívják. Ekkor rájön, hogy nincs semmi baja a másiknak.
- Szép neved van - válaszolja neki. Attól, hogy az egyik személyt, akit nem szeret így hívják, a névvel még nincs semmi baja.
- Szóval falubeli vagy - ismétli a lánykát, ami egyébként tök felesleges.
- Én még nem lakok itt, de, ha minden igaz a nyáron leköltözök - válaszolja mosolyogva. Eddig Angliába kellett volna mennie, de most, ha minden igaz, ide költözik. Két helyen is dolgozik, otthon támogatják, tehát a háttér az megvan, nincs vele gond.
- Nem lenne kedved valahova beülni? Elmehetnénk fagyizni, vagy ahhoz még korán van neked? Sütizhetünk is, ha azt jobban szereted - kérdezi a kislányt, hátha vele tart egy kis finomságra. Ma már nem akar sportolni, legalábbis a deszkával nem próbálkozik, majd kicsit később.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 20. 23:57 Ugrás a poszthoz


Nándi reményvesztetten és tanácstalanul dőlt a kerítésnek. Nem számított az Elizás kérdésre, ahogy Anna támadó viselkedésére sem. Sok volt ez neki egyszerre. Távoli hangként érzékelte csupán a lány bocsánatkérését. Egyetlen pillanatig sikerült ránéznie a szembesítés után, aztán egyből a földet bámulta ismét. Nándor nem tudhatta ugyan, de Anna is legalább ugyanolyan zavarban volt, mint ő. Nem sokáig tartott közöttük a csend: a lány ismét menekülni akart. Ezúttal a férfi meg sem próbálta marasztalni. Az első bizonytalan lépésre emelte csak fel a fejét.
- Bujdosó Nándor - mutatkozott be váratlanul. - Van egy lakókocsim a falu szélén. Egy ideig szerintem ott lesz.
Annának bizony hozzá kellett szoknia ehhez a beszédstílushoz. Feltéve, hogy egyáltalán akar-e még majd találkozni az apjával. A lehetőség adott volt, hiszen a férfi minden szükséges információt megosztott vele. Nem akarta még kellemetlenebbé tenni a helyzetet, ezért megvárta, amíg Anna eltűnt a szemei elől, és csak azután indult el ő is hazafelé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 21. 05:37 Ugrás a poszthoz

Lencsefőzelék


- Jól van, jól van. Nem vagy vakond. Akkor nyúl. Annak is folyton jár a lába, ott is, ahol nem kellene. - Sóhajt fel egy vérbeli reményvesztett hangján. Akárhogy osztja-szorozza, Leonie mozgó lábai kényelmetlenül nyomogatják időről-időre a formásabbik felét, a rászólással viszont nem azt éri el, hogy a lány abbahagyja az egészet, hanem még veszélyesebb területen kezdi újra idegesítő tevékenységét.
- Ha tökön rúgsz, teszek róla, hogy egy hétig táncolva járj, és még álmodban se álljanak le a lábaid. - Összeszorított fogai között sziszegi ki a komolyan gondolt fenyegetést, s bár még nem tudja, hogyan tolná ki egy hetes távlatig a Tarantallegra hatását, van annyira kitartó, hogy naponta rászórja az átkot Lencsére bosszúból. A nemesebbik felét bántani halálos bűn! Csökkennének az esélyek kis Mihaelek gyártására. A bosszútervei minőségén csak a feje paskolása tud rontani érdemben, de az jelentősen. Olyan, mintha egy gyerek cipelné a másik gyereket a hátán, és az a másik lenne az okosabb kettejük közül. Nem akar belegondolni, hogy valójában melyikük az okosabb, mert akkor lesüllyedne Lencse szintjére. Így aztán nincs más hátra, mint egy agyonnyomorgatott plüssmedve lelkességével kibírni a feje birizgálását.
- Aha... És mi lenne az? Mi illik egy borderline szindrómás, nőktől paranoid módon félő negyedikes rellonoshoz, ó, bölcs Leonie? - Ejj, de le kellene csavard azt a gúnygombot, fiam. Meg aztán nem ártott volna közölni az eridonossal, hogy ki fia borjának kell ő ajándékot válasszon. Mert ugye nem mindegy, hogy Rémi lábára egy pár viszketőporos papucs kerül, vagy valami láblerágós borzadály. Nincs humora élete végéig Ethan haragja elől menekülni, hacsak hamarabb meg nem öli őt maga Rémi. Áhh, mégis Lencsi eddig a listavezető az ellene elkövetett merényléseket illetően. Közös kép? Vegyenek valamit emlékül? Miazisten?
- Tudod mit? Csak azért, mert annyira szeretlek, - Nyomja meg enyhén az utolsó szót elég jól álcázott gúnnyal. Szereti a halál ezt a kengyelfutó gyalogkakukkot. Attól, hogy meglehetősen érdekes, még elég riasztó a bizarr természete.- ha segítesz nekem, elárulom neked, hogyan teheted Keith-t boldoggá egy életen keresztül miinden egyes nap. Ennél jobb üzletet keresve sem kapnál. - Teljesen random, légből kapott ötlet az egész. Azt se tudja, mennyire komoly a dolog Coltrane-nel, de nem süket, hallotta a rellonos elsősöket pletykálni a flúgos kastélypárosról, akik az iskola minden pontját szépen lassan sajátosan belakják. Ebből gondolta most, hogy talán Lencse belezúgott annyira Keith-be, hogy hasson rá a bűvös "egy életen át" szószerkezet. Amíg nem muszáj, nem költ feleslegesen bóvlikra, ha ingyen szerelmi tanácsadással is lefizetheti Leonie-t.
Áhh, és eddig tartott a nyugalom. Meg a hallójáratai kifogástalansága. Répafej akkorát visít a fülébe, hogy a dobhártyája lehet, már át is szakadt. A fájdalom mindenesetre a helyén van, lassú regenerálódás várható, a bosszúság pedig hirtelen magas léptékre ugrott benne.
- Mi van már, mit láttál? - Kár volt megkérdeznie. Halk nyögése jelzi, mennyire fájlalja fizikailag a hülyeséget. NAGYON! Párna. Majom. Komolyan?
- Tudod... Ha megjött, nem párnába kellene fojtanod magad. Arra ott vannak a tamponok és a betétek. - Lát eleget belőlük most, hogy úgy lakik együtt nővel, hogy nem igazán tartják külön a cuccaikat. Michelle-lel, Charonnal és Rose-zal szeparált terük volt. Roxanne-nel... nem. Legalábbis félig-meddig nem. Egész fura, hogy telibe tojik rá az extrém mértékű összenövésükre... Na mindegy is, Lencse sértegetésénél tartott.
- Nem veszünk neki párnát, csak ha az a párna seggen harapja. Akarom mondani, keress valami nem szokványosat. A majmot kísérletezésre használná, nem jó. Utána büdös lenne az egész Rellon, mert elfelejtene megszabadulni a majom hullájától. - De azért rizsálás alatt már odaértek a párnákhoz, csak úgy vitte őt a lába automatice. Mintha ló volna. Mintha irányba állították volna. Ezt végiggondolván újfent megdöbben saját irányíthatóságán, így hogy korrigáljon valamicskét a csorbán, egyetlen mozdulattal elereszti a kapaszkodó Leonie-t, egy másikkal pedig megrázkódik azt remélve, hogy a csaj lehullik róla. Gyerekes bosszú azért, mert ő lónak képzeli magát. Érthető, nem? Pillanatnyilag minden vágya Leonie-t a földön fetrengeni látni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 05:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 21. 21:14 Ugrás a poszthoz

Miskakancsó

Jókedvűen belekacag Zserbó hátába, és még viszkető orrocskáját is jól beledörgöli a pólójába.
-Áhh, mindig szerettem volna egy saját zenészt - sóhajt fel álmodozó hangon. Valahogy úgy képzeli el most a rellonos fiúcskát, mint mikor a ducik mögött sétál tubával egy ember.
-Gitárral követsz majd? És mindig kérhetek számot is, hogy mire szeretnék éppen táncolni? Jujj! - lelkesedésében még jobban mocorog, meg-meg koccolva a fiúcska azon részét, amitől fiúcskának lehet titulálni. Még. Persze hölgyünk finomságáról és figyelmességéről ismeretes, így tán nagyobb baj épp nincs annál, minthogy halovány lepkepukkantása sincs róla, mi az a bordalány szindróma. Ahham... fél a lányoktól. Tuti valami Ádámmal meg az oldalbordájával... Talán azért fél a lányoktól, mert szerinte xilofonozni akarnak a bordáin. Teljesen logikus. Bagolykőn? Szinte mindennapos szindróma.
-Jajj, Zserbó, hiszen én is úgy szeretlek! - még jobban szorongatja dinnyés pajtását. Nem, még véletlenül sem esik le neki egyszer sem a srác gúnyos hangvitele. Úgy hiszi, a rellonos számára legalább annyira felemelő ez az egész esemény, mint az ő kis lelkének. Ezért olyan áradó szeretettel viseltetik Zserbó iránt, hogy csoda, az úriember még nem olvadt meg forró ölelésében.
-Hogy... Hogy mi? - kérdi meglepetten, vagy inkább megszeppenten. - Mármint... Ezt úgy érted, hogy... Hogy Kísz most nem boldog? - hangja felcsúszik egy oktávot. A pánik fél másodperc alatt összeszorítja a torkát, még a könnye is kicsordul a hirtelen stresszhullámtól.
-Mondta neked? Azt mondta, hogy nem teszem minden nap boldoggá? Édes istenem, most mit csináljaaak? - úgy óbégat, hogy ha eddig nem figyelt volna fel rájuk mindenki, akkor most már biztosan.
-Esküszöm, segítek mindenben, csak áruld el, mit tegyeeeek. Keefnek miszáj engem szeretnie! Nem szenvedhet semmiben hiányt - vergődik a fiúcska hátán, mint egy epilepsziás házicsirke. És most már tulajdonképpen holt lebogyózza a párnákat. A tamponos majmokat, meg ehhez hasonlókat. Szépen lassan lefolyik a földre; bár tette volna ezt úgy nagyjából 21 évvel ezelőtt is. És ott marad a párnás stand előtt percekig sokkba fagyva, ha Zserbó közben meg nem rugdossa finoman, hogy ugyan keljen már fel, menjen arrébb.
Hirtelen elhatározással ugrik fel. Ma meg fogják találni a legkirályabb ajándékot a földön, és a srác elárulja cserébe, mi a baj vele.
-Gyere, menjünk! - kézen fogva kezdi maga után húzni a másikat, miközben fejét ide-oda forgatja, és valósággal végigrohan az egész piacon.
-Ezek nem elég jók neki. Valahol máshol kéne körbenéznünk. Talán a faluban. Vaaagy... Nem is tudom. Átmehetnénk Budanekeresdre, ott is akad egy csomó érdekes bolt!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. július 22. 19:41 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias
Oké, nincs nehéz dolga, mikor a friss husit ki kell szúrnia. Nem sokan kóvályognak tanácstalanul az állomáson, vagy próbálnak kimondva-kimondatlanul segítségért esedezni. A szemükkel. A tartásukkal. A létezésükkel. Egy szó, mint az előző akárhány, Tobiasra hamar rálel és előveszi legjobb modorát, végtére is nem kéne elijeszteni a fiút. Nem mintha úgy gondolná, hogy menekülős típus, de ki tudja? Tóbi, a felfedező kalandjain kívül nem tud semmit a srácról, aztán az is lehet, hogy örök bujdosó.
- Nem probléma - biccent egyet. Újra végignéz a másikon, hogy csendben konstatálja, nem fognak sokat beszélni, nem mintha neki ez nem lenne így jó. Fáradt még egy kicsit, a rohanás pedig csak rátett egy lapáttal a reggeli kómára. Hát már egy szerencsétlen kávét sem ihat meg az ember nyugodtan? Nyilván nem. De nincs miért haragudnia az újoncra, nem ő tehet arról, hogy Michelle elaludt, mert vagy ötször kinyomta az óráját. Így jár, aki időeltolódás után csak öt szundit állít be.
- Felviszlek a kastélyba, hacsak nem szeretnél körülnézni a faluban. Elfoglalod majd a szobádat, belerázódsz az itteni életbe, én viszont nem maradok veled, ugyanis itt lakom lenn - beszéd közben elindul kifelé, ne ácsorogjanak már egy helyben feleslegesen. Nem sietősek léptei, inkább kényelmesek, többek között azért, mert fogalma sincs arról, hogy Tobias hogyan jár... Mármint, úgy, mint egy ember, nyilván, csak a tempóról mit sem tudni. Nem akarja sürgetni, amúgy is ráérnek tulajdonképpen. Meg nem tudja, mit akar először megnézni a fiú, így hát végképp felesleges elkezdeni rohanni. Kilépve egy pillanatra megáll, hogy körbepillantson, merre volna célszerű menni.
- Szerintem sétáljunk egyet a faluban, jobb, ha tudod, mit hol találsz, onnan úgyis egyenes út vezet a kastélyhoz, mit szólsz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Bezártuk már az ablakot, nem kérünk esti mesét!
Írta: 2015. július 23. 22:43
Ugrás a poszthoz


Traktoron szállni élvezet...
~ Egy szerdai napon


Egy a harmincas éveit taposó hölgy csörtet végig a Piactér eddig nyugodalmas szegletén, kisebb standokat és embereket félrelökve az útjából. Jogos a kérdés, mégis mi bőszíthette fel ennyire a nőt, hogy képes legyen a fél piacot felforgatni? Csupán egy név kell, s máris megérti az ember, hogy mi a csuda folyik itt. Elena Rose, a negyedikes Piroska nevetve rohan végig a tömegen, nyomában a felbőszült nőszeméllyel, aki mindenféle csúnya szavakkal bombázza a lányt. Nem történt itt semmilyen katasztrófa, kérem szépen, csupán csak arról van szó, hogy Lena úgy gondolta, ideje magasabb színvonalra emelni a halball fogalmát, hogy holnap egész Bogolyfalva ezt a játékot játssza éjjel-nappal. Nincs abban semmi rossz, ha az ember lánya egy halott heringgel pofozza a másikat, nem?  És amúgy is, mióta nem látta Evét és ebből kifolyólag a lány barátját, Izzy-Dorry-t sem, az élet unalmas lett, mivel már nincs kit halott állatokkal ütögetni. Gwen tuti, hogy cuccostól vágná ki a toronyból, ha valaha megpróbálná, Eriket nem szándékozik pofozgatni, Alíz pedig necces témának bizonyul. Úgyhogy marad az ártatlan emberekre való támadás, és mivel a menekülés zárt helyeken elég nehézkes lenne, így inkább a nyitott tereken próbálkozik bevezetni új szórakozási módját. Azzal viszont nem számolt, hogy a másik félt is be kellett volna avatni a dolgokba, mielőtt rögtön a közepébe vágna. Na igen, ez talán fontos lett volna... De kit érdekel? Az emberek élvezik a műsort, néhány öregebb látogató kivételével szinte egytől-egyig sikerült mosolyt csalnia az emberek arcára, ami azért elég jó hír. Persze Elena nem úgy fogja fel a dolgokat, mint valami eget rengető tragédiát, számára mindez egyenlő a játékkal, hisz óvodás agyával számára ez nem is lehetne több egyszerű mókánál.
 - Hihi! Kapj el, ha tudsz! - Csacsogja amúgy is kislányos hangján, s a halat meglengetve a levegőben, tovább szalad, ahogy csak a lába bírja. Aztán egy egyszerű mozdulattal megszabadul a bűnkelléktől, a bűzölgő heringtől. Azt már nem figyeli, hogy hol ér földet az állatkája, túlságosan lefoglalja a tudat, hogy valahogy lerázza a nénikét, akiről már fogalma sincs, hogy merre lehet. A nagy rohanásban újabb kanyart hagy maga mögött, ám mikor a labirintusszerű piacsorok következő szakaszára érne, üldözője egyszeriben előtte terem, s erősen megszorítja Lena karját, így a lány nem tud menekülni, csupán vergődik össze-vissza, mint az imént eldobott állat, még amikor még élt.
 - Hééé! Engedjen eeel! Segítsééég! - Próbálkozik, hátha valaki a nagy bámészkodásban hajlandó lenne kimenteni ebből a helyzetből. Addig is ráncigálja tovább a karját és kiabál, ahogy csak a hangszálai engedik.    
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 25. 13:32 Ugrás a poszthoz

Ethan

Muglik, muglik mindenhol. Ilyen alkalmakkor mindig rájövök arra, hogy hiba volt ide jelentkeznem. Annyi félvér és mugli származású dolgozik itt, hogy minden egyes nap, amikor hazaérek első dolgom, hogy egy fertőtlenítő bűbájt küldök a teljes öltözékemre én pedig a zuhany alá bújok. Még jó, hogy itt lehet kapni Némethy féle szépségálpó szereket, így nem kell mindig elmennem Budapestre csak azért, hogy beszerezzem az egyébként elég gyorsan fogyó csodákat. Persze a gyors fogyás annak köszönhető, hogy nem vagyok épp egy sporolós fajta. A szüleim sose neveltek engem sporolósnak, de igaz ez a tesóimra is. Kíváncsi is leszek rá, hogy hogy fog megállni a lábán az a troll most, hogy lelépett az iskolából. Komolyan, nem is értem, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe, hogy lebuktassa magát. Semmit se tanult ez abból, amiket tanítottak nekünk gyerekkorunkban.
Na, de most itt a hivatalban ezt szerencsére nem sokan veszik tudomásul. Hozzájuk gondolom nem jutnak el annyira az iskola hírek, hogy itt arról cseverésszenek a hátammögött, hogy micsoda folt van a család hírnevén azzal, hogy az öcsém, aki egy színtiszta, nemes aranyvérű vérfarkass lett. Egy fura, degenerált lény. Ennél csak az lenne rosszabb, ha valami hetedhét országra szóló lakodalmat tartana egy mugliszármazásúval. Na, már tényleg csak az hiányozna... Ebbe jobb bele se gondolni.
Meg is rázom kissé a fejem, végigsímitok a ruhámon, hogy valóban olyan tökéeltesen áll-e rajtam, mint ahogy annak állnia kell. Aztán az államat arisztrokatikus tartásomhoz híven felszegve indulok el a papírokkal a kezemben a másik részleg felé. Gyakornoknak lenni csupa "móka és kacagás".
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 25. 14:36 Ugrás a poszthoz

Eszter

Kivételesen nem azért bóklászik itt, hogy az évkezdéstől esedékes gyakorlat papírmunkáit intézze, hanem, mert még leendő gyakornokként is szükség van előzetes képzésre; amolyan betanításra. Nem lenne valami felelősségteljes vállalkozás, ha felkészítés nélkül engednék rá a diákokat akár fontosabb ügyiratok rendezésére és beiktatására. Nem számít, hogy Ethan is már tanult varázslónak számít, ahány minisztérium, ahány hely, annyiféle szisztéma, annyiféle rendszerezési mód, ami éppen bevett szokásokon alapul.
Egy ilyen úgynevezett "továbbképzésről" sétál ki akkor, amikor Eszter is befordul a sarkon, és szembetalálkoznak egymással. Az általános séma ilyenkor úgy nézne ki, hogy ő, a később érkező férfi majd biztosan teljesen véletlenül és még annál is indokolatlanabbul beleszalad a gyanútlanul papírokat cipelő lányba, felborítva őt - a papírok szanaszét repülnek, ő pedig elnézést kérve segít összeszedni Eszternek azokat. Mindeközben természetesen majd beszélgetésbe elegyednek és...
... szóval mint rengeteg más hasonló szituációban.

Nos, nyilván csalódásra ad okot, de jelen helyzetben ez nem így történik, tekintetbe véve azt, hogy sem neki - és feltételezhetően sem Eszternek nincsenek látásproblémái, illetve nem bedugott füllel és csukott szemmel sétálnak a folyosón. Ehelyett inkább látva, hogy a lány merre megy majd, lehúzódik, hogy ne Eszternek kelljen kerülgetnie, egyúttal pedig rá is köszön.
- Üdv. Nem is gondoltam volna, hogy itt fogunk összefutni.
Nem ajánlja fel a segítséget. Néhány stóc papírba senki sem halt még bele. Inkább az lenne a sértő, ha azt feltételezné, hogy a lánynak még ehhez is segítségre van szüksége.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 25. 15:16 Ugrás a poszthoz

Marci
Öltözet

A nagy melegre való tekintettel most egy fagylaltot nyalogatva üldögél Eszterünk a Boglyas tér egyik árnyékos padján. Szeret a szabadban lenni. Na jó, igazából annyira nem. Kivéve otthon a házuk kertjében. Ott tudja jól, hogy mindenféle mugli hatástól elzárva lehet. Arany élet egy aranyvérűnek. Hah, micsoda szófordulat.
Na, viccet félretéve a téren ücsörögve lapozgatja a Havi igéző aktuális számát. Szeret tisztában lenni korosztálya legidőszerűbb híreivel, pletykáival. Nem egy pletykafészek fajta Eszti, tininek se volt az. De tagadhatatlan tény, hogy egy jó politikus varázsló tisztában van a környezetével. Eszter pedig politikai pályára készül. Ezért is volt ma nap közben a minisztériumban. Ugyanis jelenleg itt gyakornokoskodik. Munka után pedig édes a pihenés. Ebben a melegben egy finom fagyival még inkább. Haza még úgysincs kedve mennie, úgyis egyedül lenne otthon, és hát két testvérrel, és eddig bentlakásos léttel kicsit fura és idegen neki a magány, ha hazaér. Nem mintha nem tetszene neki, hogy nem lógnak mugli dolgok a csillárról és nem kell attól rettegnie, hogy valami tisztátalan vérű nyúl hozzá a cuccaihoz. Ez a része kifejezetten tetszik neki. Nyugalommal tölti el. Bár egyébként sem egy idegeskedő fajta, bár vannak dolgok, amikkel kifejezetten hamar fel lehet paprikázni. Például az öccsével, akire most gondolni se akar.
 - Milyen érdekes... - Motyog magában a híreket olvasva. Már természetesen bele is került az újságba, hogy a francia méltán híres aranyvérű család reménysége magyarországi iskolában folytatja tanulmányait. Ez az újság minden lehetséges hírt összeszed az országból... Néhány hír persze kacsa szokott lenni. Például itt van ez is: a Némethy család várományos örököse nősülni készül. Máté nősülési szándékairól már hallottam volna. Voltam én is aralistás, ha jól hallottam hírét. Mágus körökben semmi sem marad sajnos sokáig titokban...
Utoljára módosította:Neviczky Eszter, 2015. július 25. 15:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Simon Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 6
Összes hsz: 122
Írta: 2015. július 25. 16:57 Ugrás a poszthoz

Neviczky kisasszony


Nagyon jó volt a madagaszkári nyaralás de elégedett vagyok azzal az idővel amit ott töltöttünk és jó itthon végre. Így kicsit könnyebb dolgom van, mert a szigetről nem hoppanálgattam haza Noéval mindig, itt meg nem kell órák alatt pelenkacserére futkosnunk, meg a plüssnyulat keresni valamelyik bokorban mikor sürgős dolgom van.
Szombatra már napok óta be volt ütemezve az ügyeim intézése és egy jutalomsüti elfogyasztása, így édesanyám lemondta nekem a barátnőivel való varázslósakk-napot és szokás szerint boldogan vette ki a kezemből egy szem fiamat indulásom előtt.
A meleg itt valahogy elviselhetetlenebb, mint Madagaszkáron, a már elég hosszúra megnőtt hajamat is kénytelen voltam kontyba fogni. Szívem szerint beugrottam volna a téren álló szökőkútba, aztán félmeztelenül mentem volna tovább, csak hát nem hiszem, hogy bárki kíváncsi lenne habtestemre...
Egyik üzletből a másikba menet pillantottam meg egy ismerős szőke lányt egymagában a padon üldögélve, fagyival a kezében. Néhány másodpercig gondolkodtam rajta, hogy odalépjek-e hozzá és végül az igent választottam, ha már a szigetes bulin egész jól összeismerkedtünk.
Nem valami magabiztosan, de odaléptem elé,  torkomat megköszörülve varázsoltam mosolyt arcomra.
- Eszter, szia! Hát te, hogyhogy csak így magadban? - nem volt erősségem soha a beszélgetés, ezért remélem megbocsátja, ha béna volt a próbálkozás.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 25. 18:08 Ugrás a poszthoz

Nagyon rossz volt Madagaszkár. Meleg, párás. Itt még ezekkel a borzasztó melegekkel is sokkal-sokkal - évezredek múlva - sokkal jobb itt lenni. Eszternek nem való az a fajta nagyon mediterrán, nagyon egyenlítői övezet. Maximum egy nyaralásnyi időre. Addig szerethető.
A nagy olvasgatás közepette el is gondolkozik itt-ott Eszter az egész madagaszkári "kiruccanáson", mindeközben a fagyi folyamatosan fogy. De a nagy elmerültségből visszarángatja őt egy torokköszörülést követő köszönés a keresztnevével megbolondítva.
 - Oh, khm... Szia Marcell! Hát munka után kicsit olvasgattam mielőtt hazamennék. Jobb itt, mint a lakásban megfőni. A hűtőmágia is kevés ide már. De itt az árnyékban egy kis fagyival máris jobb. - Mosolyog rá a napszemüvegét feltolva a hajába. - Látom te meg vásárlós napot tartasz. Csak így egyedül? Vásárolni pedig társaságban jó. - Pillant rá a szatyrokra, amik a férfi kezében lógnak. Az ilyesfajta dolgok egyből feltűnnek egy nőnek, aki szeret vásárolni. Eszter gazdag, még jó, hogy szeret hobbiból pénzt költeni, hiszen megteheti, hogy egy átlagos fizetést költsön el akár csak egyetlen ruhára. Ezt pedig szereti kiélvezni és mutogatni. Ezzel is jelezve, hogy ő arisztokrata aranyvérű, nem egy koszos mugliszármazék.
 - Csatlakozol esetleg hozzám itt a padon, vagy még sok elintéznivalód van ma? - Nagyon nagy modortalanság lenne nem a társaságába invitálni egy aranyvérűt. Legalább a mágustársdalom krémje tartson már össze, nem igaz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Simon Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 6
Összes hsz: 122
Írta: 2015. július 25. 18:52 Ugrás a poszthoz

Nevicky kisasszony


Szimpatikus volt a lány mikor megismerkedtünk és külön jó volt, hogy nem ítélt el, meg hasonlók. Valószínűleg sosem fogok már megváltozni és az önbizalmam sem növekszik, csak próbálkozok és mivel válaszolt, elkönyvelhettem, hogy nem akar elküldeni a jó fenébe.
- Inkább gyorsan szeretem elintézni a dolgaimat. A fiamnak kellett vennem néhány dolgot - mondtam egy vállvonással. - És mit dolgozol? Ne haragudj ha mondtad már... - ha kést szorított volna a torkomhoz sem tudtam volna megmondani, beszéltünk-e már erről, de szerintem nem.
Hunyorogva néztem körbe a téren. Nem csak ő vonult be az árnyékba, sokan tettek még így ezen a szabadabb napon. Figyelmemet egyébként csak rá irányítottam, ha már egyszer így odaléptem egy hölgyhöz, akkor megtisztelem azzal, hogy figyelek rá.
- Nagyon szívesen maradnék, de lassan mennem kell. Anyukám vigyáz Noéra és nem szeretném sokáig feltartani - lemondó sóhaj hagyta el a szám. Szívesen töltöttem volna vele egy kis időt, akár többet is, de nem így.
- Lenne kedved esetleg valamikor összefutni? Nem randi, vagy ilyesmi... - utóbbi mentegető szövegemet elég idiótán sikerült kinyögnöm, szerintem még bele is pirultam valamelyest. Egész életemben csak egy lányt hívtam randira, annak is meglett a végeredménye.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 25. 20:03 Ugrás a poszthoz

Marci kedves fiú és aranyvérű. Két jó pont. De van egy gyereke. Ez olyan valami, ami él és mozog és visít... Eszter ilyesmivel nem hiszem, hogy meg tudna birkózni. Őszintén szólva én megkérdőjelezem azt, hogy neki lesz majd valaha is gyereke. Már csak azért is, mert az 9 hónap tömény szívás, aztán meg 18 év tömény szenvedés még pluszban. Nem éppen egy Eszternek való survivor show ez. Persze a vérvonalat fenn kell tartani, a nemességnek élnie, szaporodnia kell, szóval hát már csak puszta kötelességből is egyszer biztosan lesz majd ő anyuka. Egyszer... soká...
 - Értem. - Most minderre mást nem is tudna kinyögni. Igazából tudta ő, hogy a férfijúnak van fia, de annyira nem foglalkozott vele, de most, hogy ez meg is lett említve már jobban odafigyel erre a cseppet sem mellékes "tulajdonságra". Ha őszinték akarunk lenni, először Eszter kinevette Marcit úgy, ahogy van. Persze nem szemtől szembe, hanem csak amikor eljutott hozzá a hír. Micsoda szerencsétlen lúzer az, akit otthagynak egy gyerekkel. De így megismerve azért egész normális. Nem olyan degenerált aranyvérű, mint egyesek. Szerencsére.
 - A Minisztériumban gyakornokoskodom és bejöttem egy kis túlórára is. Ráértem és szeretem építgetni a jövőmet. - Büszkeség azért kihallatszik a hangjából. Büszke arra, hogy a saját lábán is képes építeni a karrierjét. Meg amúgy is ő egy totálisan karrierista nő. Neki ez fontos és az ilyen területen elért sikerek növelik a legjobban az önbizalmát.
 - Megértem. Gondolom nem szeretsz sokáig a fiad nélkül se lenni. - Tényleg csak gondolja, beleérezni nem tud egy ilyen helyzetbe. Nem lelkesedik fel ugyanis attól, ha meglát egy kisgyereket. Sőt, nem is csal mosolyt az arcára egy aranyos kisbaba, néha pont hogy inkább undor jelenik meg az arcán. De, hát vannak ilyen emberek.
 - Egyébként add át üdvözletem édesanyádnak! - Egy bájos mosolyt is megenged az üdvözletküldés mellé. Ezt diktálja az etikett, amely Eszter számára kőbe vésett törvényként funkcionál az élete legnagyobb hányadában. De az etikett nem tér ki igazán a váratlan helyzetekre, mint ami most is következik. Meglepődve néz a fiúra. Nem igazán számított egy ilyesfajta invitálásra. Most erre mégis mit mondjon? Nem egy randevúzgató fajta ő. Persze alkalomadtán elmegy, ha kellemes parti az illető és jót tesz a hírnevének, de a legtöbb szerencsecsomagot lekoptatja valami kellően oldalba szúrós, de mégis nemes szöveggel. Most azonban minden ilyen helyett a nevetés tör ki belőle.
 - Khm... - Próbálja összeszedni magát és kinyögni valami értelmeset is. - Ne haragudj, csak öhm... huh, hát ez váratlanul ért. - Kissé legyezi magát a kezével, hogy sikerüljön normalizálni levegővételeit. - A legtöbb fiú nem nagyon veszi a bátorságot az ilyesmire, és nem számítottam rá. - Jegyi meg mintegy mellékesen, hogy tőle általában félnek ilyen téren a fiúk. Amit persze nagyon jól is tesznek. - Na szóval, egyszer egy nem randi fagyizásra szívesen leszek a társalgási partnered. - Mosollyal még meg is koronázza az invitálás elfogadását.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 26. 16:46 Ugrás a poszthoz

Ethan

A nagy romantikus jelenetek nem is állnának túl jól nekem. Nem vagyok egy nagyon romantikus alkat, sőt... Valószínűleg, ha az Ethan által lefestett kép zajlott volna le, akkor én fennhéjázva ráförmedek: "Manapság már a tiszta vérűek is békának. Nem kell, hogy segíts, inkább csak ne árts többet." Ezt követően pedig egy pálcaintéssel összerendeztem volna a papírokat. Nehogy már én lehajoljak és a földről kaparásszak össze egy pár papírt, amikor én egy varázsló vagyok és a pálcámat nagyon is jól tudom használni.
De a fikcióktól a valósághoz érdemes áttérni, az az én terepem, nem vagyok egy álmodozó giccses tini. Még a gyomrom is felfordul, ha erre gondolok.
 - Üdvözletem Ethan! Pedig ha már mind a ketten ugyanarra a szakra járunk, akkor számíthattál volna rá. - Nincs a legjobb napja neki, szóval egy kissé most felvágottabb nyelvvel válaszol vissza Ethannek, de semmiképp sem modortalanul. De nem Madame Bűbáj ő, hogy itt tegye-vegye magát.
 - Gondolom te is a gyakorlatoddal kapcsolatosan vagy itt. Kinél leszel majd? - Tudni érdemesnek találom azt, hogy mégis kinél is lesz majd Ethan, ugyanis én jól megszívtam, hiszen nem aranyvérűhöz kerültem, hanem ahhoz az otromba Osztrovszkyhoz, akivel persze kénytelen vagyok bájologni, mert hát ő a főnököm és fontos, hogy hogyan ítélnek meg a hivatalba. Persze ennek ellenére is van, hogy azért összezördülünk a nézetkülönbségeink miatt. Meghazudtolni nem tudom önmagam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Boglyas tér - összes RPG hozzászólása (4780 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 159 160 » Fel