Podmanicky kisasszony

Kellemetlenül éreztem magam, hogy később érkeztem a KH-ba Annánál, mert nem szokásom a késés és ne a hölgy várjon már énrám. Sűrű bocsánatkérések közepette konstatáltam, hogy nem késtem, korábban érkeztem, de a lány még korábban. Karomat nyújtva, izgatottan néztem rá és vezettem a nagyterembe. Még sohasem voltam bálon, be kell, hogy valljam. Elég nagy újdonság ez számomra és nem szeretném elrontani Anna estéjét.
A múltkor Noénak sikerült megtámadnia a hölgyikét, vagyis inkább a füzetét amiben a fiam szerint szép színes rajzok voltak és hát valahogy ki akartam engesztelni. Nem jutott más az eszembe, csak hogy elviszem a végzős bálba. Egyébként én még a sajátomon sem voltam, mert Amélia akkor már terhes volt, mással pedig nem mehettem.
- Egyébként nagyon csinos vagy - jegyeztem meg neki mielőtt beléptünk a terembe. Hát én nem vittem túlzásba az öltözködést. Fekete farmert és betűrt bordó inget vettem fel vászoncipővel. Őszintén nem tudtam, hogy hogy is kéne felöltöznöm, vagy egyáltalán Anna miben lesz, de ezt is sikerült színben összehoznunk. Jó, egyébként édesanyám aggatta rám az inget, mert otthonról jöttem. Szeretem, hogy egyik pillanatról a másikra feltűnhetek itt-ott a hoppanálással és így bármi gond adódik, haza tudok menni Noéhoz.
- Csúcs - bólintottam elmosolyodva. Én kevésbé voltam lelkes, kicsit frusztrált ez az egész szituáció. Nem szeretem, hogy megnéznek az emberek és ez tipikus magamutogató rendezvény. Mivel én vagyok a férfi, az én dolgom volt vezetni a lányt és hát...ja, elvezettem az ajtóból, körbenéztem gyorsan és feltettem a nagy kérdést.
- És most? Inni, enni, mit szeretnél? Úgy tudom a végzősök táncolnak először.

Neviczky kisasszony


Nagyon jó volt a madagaszkári nyaralás de elégedett vagyok azzal az idővel amit ott töltöttünk és jó itthon végre. Így kicsit könnyebb dolgom van, mert a szigetről nem hoppanálgattam haza Noéval mindig, itt meg nem kell órák alatt pelenkacserére futkosnunk, meg a plüssnyulat keresni valamelyik bokorban mikor sürgős dolgom van.
Szombatra már napok óta be volt ütemezve az ügyeim intézése és egy jutalomsüti elfogyasztása, így édesanyám lemondta nekem a barátnőivel való varázslósakk-napot és szokás szerint boldogan vette ki a kezemből egy szem fiamat indulásom előtt.
A meleg itt valahogy elviselhetetlenebb, mint Madagaszkáron, a már elég hosszúra megnőtt hajamat is kénytelen voltam kontyba fogni. Szívem szerint beugrottam volna a téren álló szökőkútba, aztán félmeztelenül mentem volna tovább, csak hát nem hiszem, hogy bárki kíváncsi lenne habtestemre...
Egyik üzletből a másikba menet pillantottam meg egy ismerős szőke lányt egymagában a padon üldögélve, fagyival a kezében. Néhány másodpercig gondolkodtam rajta, hogy odalépjek-e hozzá és végül az igent választottam, ha már a szigetes bulin egész jól összeismerkedtünk.
Nem valami magabiztosan, de odaléptem elé,  torkomat megköszörülve varázsoltam mosolyt arcomra.
- Eszter, szia! Hát te, hogyhogy csak így magadban? - nem volt erősségem soha a beszélgetés, ezért remélem megbocsátja, ha béna volt a próbálkozás.

Nevicky kisasszony


Szimpatikus volt a lány mikor megismerkedtünk és külön jó volt, hogy nem ítélt el, meg hasonlók. Valószínűleg sosem fogok már megváltozni és az önbizalmam sem növekszik, csak próbálkozok és mivel válaszolt, elkönyvelhettem, hogy nem akar elküldeni a jó fenébe.
- Inkább gyorsan szeretem elintézni a dolgaimat. A fiamnak kellett vennem néhány dolgot - mondtam egy vállvonással. - És mit dolgozol? Ne haragudj ha mondtad már... - ha kést szorított volna a torkomhoz sem tudtam volna megmondani, beszéltünk-e már erről, de szerintem nem.
Hunyorogva néztem körbe a téren. Nem csak ő vonult be az árnyékba, sokan tettek még így ezen a szabadabb napon. Figyelmemet egyébként csak rá irányítottam, ha már egyszer így odaléptem egy hölgyhöz, akkor megtisztelem azzal, hogy figyelek rá.
- Nagyon szívesen maradnék, de lassan mennem kell. Anyukám vigyáz Noéra és nem szeretném sokáig feltartani - lemondó sóhaj hagyta el a szám. Szívesen töltöttem volna vele egy kis időt, akár többet is, de nem így.
- Lenne kedved esetleg valamikor összefutni? Nem randi, vagy ilyesmi... - utóbbi mentegető szövegemet elég idiótán sikerült kinyögnöm, szerintem még bele is pirultam valamelyest. Egész életemben csak egy lányt hívtam randira, annak is meglett a végeredménye.

Nevicky kisasszony

Elismerően bólintottam a lány felé mikor felvilágosított róla, mivel is foglalkozik. Nos...nekem nem lenne hozzá elég agyam, hogy minisztériumi dolgokkal foglalkozzak, mindig is a művészet volt az amiben ki tudtam élni magam, a frusztrációimat és ez megmaradt, most pedig jól érzem magam a művészetekre szakosodva.
- Kemény munka lehet, gratulálok hozzá - bólintásom mellé ennyit mondtam csak rá. Eszterrel egyébként könnyű szót érteni, kellemes társaság. Jó, lehet, hogy naiv vagyok és nem azért beszélget velem mert érdeklem egy kicsit is, csak úgy aranyvérűségből...mindegy, nekem már az számít, hogy hiába a nyílt terep, nem rohant még el, nem küldött el melegebb éghajlatra, sőt. Egyenesen kedvesen viselkedett.
- Hát nem igazán, hozzám nőtt - mosolyodtam el a hülye kifejezésemen. Nem hiszem, hogy bárki képes megérteni a gyermek-szülő kapcsolatot akinek még nem volt ilyenben része.
Az ajánlatomra...hát nem éppen olyan reakciót kaptam, mint amit vártam volna. A világ legkisebb porszemévé zsugorodtam hirtelen önbecsülés szinten mikor az előbb még kedves lány képen nevetett. Meglepetten pislogtam rá, de nagy kő esett le a szívemről amikor elmagyarázta a helyzetet. Mosoly szaladt szám szélére, bólintottam párat.
- Rendben van, akkor...köszönöm. Mármint, hogy elfogadod...na mindegy. Kereslek majd, most viszont már megyek. További szép napot, Eszter! - ezzel pedig a rövid beszélgetésünknek vége is lett, jó kedvvel lépdeltem tovább a következő célállomásomig.

Podmanicky kisasszony

Életem első bálja, így nem tudom, mire kell számítanom az este folyamán. Csak hallomásból tudom, hogy ezek általában elég jók szoktak lenni. Nekem meg, mint főállású apukának már az is nagyon jó, hogy van egy kis kikapcsolódási lehetőségem.
Szerettem volna, ha a partnerkisasszonyom jól érzi magát, még akkor is, ha egy olyan emberrel érkezett, mint én. Biztos tudott volna szebbet és jobbat találni, na de hát ha már egyszer én kértem fel... Örültem, hogy belement. A korkülönbségnek hála legalább nem fogják azt hinni, hogy van közöttünk valami. Félreértés ne essék, szép lány, de hogy én valakivel...kizárt.
Bólintottam az italozásra, bár nem szomjaztam még meg, azért jól esik egy hideg ital. Ahogy Anna, én is töklevet öntöttem, lassan kortyoltam bele és kíváncsian figyeltem a pódium irányába. A végzős tánc kezdődik. Így belegondolva még jó, hogy nem mentünk el a sajátunkra, nem tudtam volna mit kezdeni magammal ott és hogy én mindenki előtt táncoljak... Az első percben feldöntöttem volna mindenkit a parketten.
- Anyukám vigyáz rá. Szerencsére most, hogy visszajöttünk már nem kell mindig velem lennie, az órákra való bejárás vele elég...necces. Budanekeresden lakunk, szóval ingázok az iskola és otthon között - mondtam el tömören, hogy mi nálunk a helyzet. Ide nem gyakran hozom be Noét és én sem jövök a órákon kívül.
- Te hova valósi vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Lehet, hogy már említette, csak nem emlékszem.