Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor már úgy tűnt, hogy kezd rendeződni a kapcsolatunk, és egyre több időt töltöttem a testvérem társaságában, ráadásul Nathaniel is itt volt velem, akkor jött a nagyi, aki egész szünidőre elvitt magával. Én pedig mentem. Ellenkezés nélkül. Rossz szó nélkül. Csak mentem, hogy táncoljak. Nem csak Angliában, hanem Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, de még Japánban is. Az országok, már amennyit láttam belőlük, gyönyörűek voltak, mint mindig, a táncom jó volt, mint mindig, és az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni, jelen volt, mint mindig.
Az elmúlt napokban pedig valami más is jelen van, valami ismeretlen, de élvezetes érzés, valami olyan, amit nem tapasztaltam még, de nagyon imádom, és olyan vagyok, mint a szomjazó, még többet és többet akarok. Ezért is csak most találkozom Willel, mert mostanra megtanultam elrejteni ezt az egészet. Miért is? Nem csak azért, mert egy tanárom, mert nem engedték, hogy leadjam a tárgyát, egyáltalán nem, hanem azért, mert magamnak akarom most még ezt, mindenféle kritika és megjegyzés nélkül. Én hiszek abban, hogy jár a boldogság, még akkor is, ha ennek a családnak vagyok a tagja. Csak ez most még kicsit had legyen az én örömöm.
A távollétemben egy új hely is megjelent, vagyis, egy régi lett új, így ebbe sétálok most be, hogy a foglalt asztalhoz lépjek, és amíg várakozom rá egy cukormentes kék limonádét szürcsölgetek az étlapot böngészve, számolgatva, hogy mi fér bele és mennyi mozgásra lesz szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A hónapok lassan összefolynak, ő pedig ne tudja, a nappalok mikor kezdtek el ismét megnyúlni, ő pedig mikor látta utoljára a lányt. Esther látogatásai egy időben rendszeressé váltak a pubban: a pultnál ültette le, alkoholmentes koktélokat kevert neki, ha pedig a terem kellőképp kiürült, a boxokban ülők pedig a zenén keresztül nem hallhatták a mondandóját, mesélt neki. Különösen kezdetben nyugtalanító érzés volt felidéznie a szüleiket és a tragédiákat megelőző életét, mégis, akár egy varasodó sebet, idővel képtelen volt nem piszkálni. Esther pedig hallgatta, hol érdeklődve, hol szomorkásan bámulva a poharát.
Aztán felszívódott egy időre. A pult előtti szék üresen maradt, őt pedig lefoglalta az instabil, önkárosító káosz, amivé a házassága vált. Mégis, amikor a kocsma látogatottsága megcsappant, a gondolatait pedig nem terelte el a lüktető zene, gyakran kapta magát rajta, hogy a húgára gondol.
És ez általában kényelmetlen ízt hagyott a szájában olyankor.

   -  Bocs. Feltartottak.
A lány háttal ül az ajtónak, így nem láthatta, amikor belépett a taknyosan szürke, szurkáló áprilisi esőről. Cseppet megszorítja a lány vállát, amíg ellép mellette, épp csak hosszabban, mint ami decens volna, majd leül vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Most is könyvvel érkeztem, így nem érzem hosszúnak a várakozást, sőt. Minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassak, és valószínűleg, ha lesz rá egyszer lehetőségem, akkor egy egész hétig olvasni fogok. Igen, ez csak akkor jöhetne létre, ha mindent felégetnék magam körül, minden stabil kapaszkodót elveszítenék, és ülnék a füstben, a hamukupac tetején, ami egykor az életem volt. A gondolatra akaratlan is megérintem a nyakam, a hiányzó nyaklánc helyét. Kettő lóg már csak ott, a harmadikat elhagytam, és noha tudom, hogy hol, mégsem érzek késztetést, hogy visszakérjem, még nem.
- Nincs semmi probléma, elvoltam.
Emelem fel a fehér könyvet három egyforma fekete-fehér képpel, ami nem más, mint Rumena Bužarovska - My Husband című könyve. Nem igazán tetszett elsőre, de minden lappal egyre jobban megfog, így hát most éppen ez az aktuális könyvem, amit cipelek mindenhova magammal.
- Azt hittem, előbb visszaérek, de a nagyi kicsit túl sokat kért. Hogy vagy? Adél?
Rengeteg kérdésem van, tudom, de sok minden kimaradt, és szeretném, ha utol tudnám érni magam a tényekkel. Hetekre, sőt, hónapokra kiestem, és az utóbbi időben megtanultam, hogy egyetlen nap alatt is képes háromszor fordulatot venni egy ember élete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A meglepetés a várt reakciók skáláján a legkedvezőbb talán, az érdeklődés fényében, ami követi. Enyhén széttárja a karját, igen, tudja, hogy hangzik ez az egész így ezzel a felvezetővel. Valahol el kell kezdeni.
- Maurice négy éve van nálam, de még mindig rengeteg dologtól fél,-* ez mondjuk nem a legjobb szó arra az irracionálist súroló viselkedésre, amit produkál, mégis erre tudja leginkább visszavezetni. Amennyire lehetett, megpróbálta úgy alakítani ki a szobát és a bútorokat, hogy megkönnyítse az állat életét, viszont sok dolognál tanácstalanul állt. Hogy győz meg az ember egy rémült lényt, aki se élelmet, se érintést nem fogad el?* - Nnnéha meg se tudom mondani, épp mmmire reagál vagy miért, szóval megnyugtatni se. Gyakran rémálmai vannak... Szeretnék neki segíteni valahogy, de csak ha nem rontok rajta. Nem igazán mertem eddig piszkálni az emlékeket,-*röviden összefoglalva ez az, ami miatt foglalkoztatja a lehetőség és a mikéntje. Azt szeretné a legkevésbé, ha felesgesen újra átéletné a flashbackeket a kandúrral, kockáztatva azt a bizalmat, amit nehezen kiépített vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ösztönösen néztem végig magamon a dicséretre. Szoknyámon még egyszer simítottam egy aprót, lesöpörve róla egy szöszt, ami valószínűleg a fehér sálam nyoma volt.
- Köszönöm! - Mosolyom kiszélesedett közben, hiszen mindig jól tud esni, ha dicsérik az embert. Ráadásul ahogy én szoktam öltözködni, az sokaknak idegen, néha még furcsa is tud lenni. Én azonban ezt tanultam el, ehhez szoktam hozzá. Sokat hallgattuk a húgaimmal, hogy nem illik kirívóan öltözködni, ellenben elegánsan, megfelelő visszafogottsággal. Sokáig nem is néztem jó szemmel, mikor az iskolatársaim az egyenruhát rövid szoknyákra, felsőkre cserélték. Azóta persze sokat változott a látásmódom.
A megjegyzésre halk nevetéssel reagáltam, miközben helyet foglaltam kollégám mellett.
- Én csak szoknyákat hordok. Így lettem nevelve - beszéd közben félretűrtem az arcomba eső tincsem, hogy lássam az idő közben magam elé húzott menüt. - Te választottál már? - érdeklődtem a kínálatot böngészve. Bár tudtam, mit szeretnék, érdekelt a többi opció is. A kérdésre néztem csak fel végül.
- Haladunk velük, bár épp csak elkezdtük a munkát. De nagy könnyebbség, hogy ketten vagyunk velük, még ha kevesen is vannak. - Nem kellett sokáig faggatni, hogy meséljek. Hiszen nem lettem volna tanár, ha nem szeretnék mesélni a melodimágiáról. - Neked hány diákod van? - kérdeztem vissza rögtön.
Közben megérkezett mellénk a fiatal pincér fiú, s mosolyogva üdvözölt minket, hogy aztán érdeklődjön a rendelésünk felől. Korábbi döntésem mellett maradva az erdeigyümölcsös tortát választottam ki, mellé pedig cappuccinot kértem. A felszolgálóval együtt fordultam aztán Regina felé, hiszen ha ő is leadta a rendelését, folytathattuk a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pécsre? Óh, semmi kifogásom. Nagyon sok helyen nem jártam még amúgy itt Budanekeresdet és Bogolyfalvát kivéve. Valahogy az utazás kimaradt a szükségesen túl, pedig szeretném látni a világot - válaszolom. Párizs, Moszkva, New York, tulajdonképpen minden város listás, amelyiknek nagyobb balett társulata van. Azonban ehhez egyrészt idő kellene, másrészt pénz, én pedig egyikben sem bővelkedem jelenleg, viszont Pécs nem tűnik elérhetetlen célnak, ahogy a mágustelepülések sem. Budapesten, Budanekeresden és Bogolyfalván kívül úgysem jártam még máshol, ideje ezen változtatni, Dani pedig ehhez jó társaság. Vele igazából a világ végére is szívesen utaznék. El is mosolyodom a gondolaton, és a mosoly csak akkor tűnik el futólag, amikor szóba kerülnek a vizsgák. Alig várom már, hogy véget érjen ez az egész és végre igazán kialhassam magam egyszer. Már tervezem, hogy majd délig alszom az utolsó vizsgát követő napon, de komolyan. Igazi luxus lesz, amiben rég volt részem.
- Még három - válaszolok a kérdésre, miután gyorsan összeszámolom fejben, na és még közben lesznek a vizsgadarabok is, de ezt már úgyis meséltem, mert meg is hívtam az előadásokra. Ő lett a plusz egy fő a családtagjaim mellé, pedig nem is gondoltam, hogy lesz bárki, akit így meghívhatok. Majd akkor anyuékkal is találkozhat meg az öcsémmel.
- Ez de jó. Szabad majd megnézni a rajzokat valamikor? - kérdezem meg, mert nem tudom, hogyan is, mint is van ez az egész a disszertációjával, mennyire van tele nem megosztható személyes adatokkal például. Csak azt tudom, hogy a pszichológusokat köti a titoktartás a klienseiket illetően. Meglepetten pillantok fel rá a következő mondat hallatán.
- Ó, és  akkor pályázol a Bagolykőbe? Vagy a művészetibe esetleg? - kérdezem meg, és nagyon remélem, hogy nem valahova messze fog így elkerülni, hiszen olyan kevés időnk van, ha nincs itt, mikor fogunk tudni találkozni? - Remélem, nem kerülsz nagyon messzire Bogolyfalvától. Hiányoznál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ella

- Szerintem is. Jó választás volt az Ella - bólogat egyetértően, majd a gatyás kuvik kapcsán sincs ellenvetése. Mehetne, úgyis jön a szünet lassan, kihasználhatják. A bájitalos kiállítás sem hangzik rosszul, és igazán szereti, hogy a kicsi lányát ilyen dolgok érdeklik.
- Rendben, megnézhetjük azt is, meg majd nyaralni is elmehetnénk valahová, mondjuk megnézhetnénk a sarki fényt - veti fel. Jó lenne pihenni is kicsit, bár ahogy azt már Ella is tudja eddigi nyaralásaik alapján, ez soha nem csak pihenés, mind van benne valami edukatív. Ők nem mennek csak úgy a tengerpartra, mindig olyan helyet választanak, ahol van valami kifejezetten érdekes, legyen az természeti jelenség, múzeum vagy valami érdekes rendezvény. Bólint arra is, hogy bizony, túl sok elveszett kincs nem akad már, amiből meg lehetne élni kényelmesen, az éhhalál állandó fenyegető árnyéka nélkül. Aztán szóba hozza az összeköltözést is, hiszen már az is a nyakukon van igazából, Maja beleegyezését is adta, ő úgyis elköltözik lassan és maga is férjhez megy, Ella a keményebb dió. Szomorúan pislog ő is, nem tudja, mivel is békítse meg vagy éppen győzze meg a lányát, hogy nem veszik el tőle, Ana nem fogja kisajátítani. Megérkezik közben a vacsorájuk is, de egyelőre nem nyúl hozzá, csak megköszöni a pincérnek, aztán folytatja a beszélgetést, ahol abbamaradt.
- Nem fogja. Több napsugár meg nem lesz, még Maját sem hívom így, ezt tudod. Ha lesz is esetleg kistestvéred, megígérem azt is, hogy nem fog meglepetésként érni, de egyelőre szóba sem került. Nagypapa lehetnék már igazából, ha időben kezdem, de ez nem is számít. Ella... édesem, nekem mindig ti lesztek az elsők. Bárki, aki ezt nem fogadja el, annak nincs helye az életünkben, de mi lenne, ha adnál Anának egy esélyt? Ha nagyon nem megy, akkor újragondoljuk a dolgokat, de most még azt sem tudjuk, hogy jóban lennétek-e - próbálja rávenni, hogy kicsit is racionálisan gondolkodjon az egyébként roppant okos kislánya, aki most valamiért mégis kizárólag az érzéseire hallgat és láthatóan attól fél, hogy elveszik tőle az apját. Pedig ezt aztán ő semmiképpen sem hagyná. Ella volt előbb az élete része, ez nem fog változni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Ha tudnék festeni, akkor lefesteném őt így. Ahogy a végtelen élettapasztalatával, nyugalmával felém magasodva figyel rám. Noha az oldalra biccentett fejről legtöbbször egy kutyus jut az eszembe, de nála nem. Nála ezt csak az osztatlan figyelmének tulajdonítom. A helyzet az, hogy nincsen még egy lény, aki úgy tudna odafigyelni és meghallgatni a másikat, mint egy vámpír. Fantasztikus az a kisugárzás, ami árad a férfiból. Ajj, nagyon szeretnék itt dolgozni! De nem egyszerű.
Aprót biccentek és igyekszem megállni, hogy ne harapdáljam a szám sarkát. Nem éppen ideális az, ahogy dolgozni tudok jönni. Eléggé csekély az esélye annak, hogy ilyen feltételekkel alkalmazni fog. Próbálom nyugodtan kivárni, amíg gondolkozik, noha eszembe jut még egy két talán bíztató dolog, amennyiben hosszú távra tervezne velem kapcsolatban, de nem zavarom meg. Egyébként is bolondság lenne úgy alkalmazni valakit, hogy most csak keveset tud jönni, de mondjuk egy év múlva többet. Most keres embert, most kell neki a segítség.
-Ó- szökik ki egy halk hang a számon, amikor végül megszólal. Oké, tehát tud alkalmazni így is. Ezen azért megdöbbenek, hiába ebben reménykedtem. Azon meg még jobban, hogy lehet rövidebb is a munkaidőm. A pizzériázóban ilyen soha nem volt, az azonban gyakrabban, hogy menjek be előbb, vagy maradjak tovább.
- Rendben – felelem mosolyogva, majd erőteljesen bólogatok a próbahét hallatán. Azta, ez tök gyorsan megy. Jövőhéten már itt dolgozom, aztán ha beválok, akkor jön a próbaidőszak meg minden. Nem is kell felvázolnia, hogy lesz ez jogilag elrendezve, tudom hogy működnek ezek a dolgok.
Egy pillantást vetek a táblázatra, majd a férfit figyelem. Felesleges megpróbálnom kisilabizálni az adatokat a papírról, úgyis meg tudom azt, ami rám vonatkozik belőle. A cetlit sem nézegetem sokáig, pedig meglep az, amit rajta látok. Összeráncolódik a homlokom, és felszalad a szemöldököm, , majd  a férfira pillantok miközben kisimulnak a vonásaim. A csodálkozás a tekintetemből csak ez után tűnik el.  Egyfajta hála jelenik meg benne. Több, mint amire számítani mertem. Igazából kevesebb munkával többet is keresnék. És azta, ha minden jól megy, akkor felvesz! Boldogan elmosolyodom.
- Oké, elfogadom! És, köszönöm a lehetőséget! – fejezem ki szavakkal is azt, ami az arcomra van írva. – Hányra jöjjek hétfőn? Nyitás előtt fél órával, egy órával korábban? – a pizzázóban mindig korán ott kellett lenni reggel, mert elő kellett készíteni a helyet nyitásra. Nem hiszem, hogy itt azt kéne tenni, de azért jobb megkérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A felemelt könyvet egy pillantással nyugtázza, közben pedig maga elé húzza a laminált étlapot az asztalon. Nem közölte Adéllal egyértelműen, hová megy, de nem is titkolta előtte kifejezetten a tényt. Furcsának és szinte illegálisnak érzi, hogy Estherrel találkozzon, még ha technikailag senki sem tiltotta meg nekik, hogy így tegyenek.
   -  Hallottam hírét. A nagyi ódákat zengett az előadásokról és persze nem felejtette el hozzátenni, hogy reméli, hogy lassan én is kezdek magammal valamit.
A hangjában rég nem tükröződik sértettség vagy féltékenység akkor, amikor Madlen elvárásairól és véleményéről beszél. Ha nem is gyerekkora óta, de mióta ténylegesen tudatába került a családi dinamikáknak, tudja, hogy csakis másodlagos lehet drágalátos ikrekkel szemben. Ez nyilván sokáig bosszantotta, sőt, valahol mélyen a mai napig bántja, de... de ha egy pillanatra abbahagyja az önámítást és őszinte lesz magával, nem róhatja fel Madlennek. Elég csak ránézni a lányra, Nate-re, majd pedig rá.
   -  Megvagyok. Ő is megvan. De ha jót akarsz magadnak, akkor ne legyél házas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Sajnálom.
Még ha nincs is a hangjában semmi megvetés, én tudom, hogy ez nem könnyű, mert nem jó, ha az embereket egymáshoz hasonlítják. Az sem jó, ha valaki a múltbéli Esthert hasonlítja a mostanihoz. Szerintem most sokkal egészségesebb vagyok, mint akkor, amikor arra törekedtem, hogy azért szeressen a saját nagymamám, mert hasonlítok rá, nem csak kívül, de belül is. Valójában nem, egyáltalán nem hasonlítunk, és ezt karácsonykor be is bizonyítottam, a lázadásom első állomásaként. Azóta persze újra olyan vagyok, mint voltam, szőke, ártatlannak tűnő, a nagyi szerint angyali lény. Újabb dolog, ami nem igaz, és olyasmi, amitől viszket a bőröm, nem akarom, hogy ezek a jelzők határozzanak meg, ahogy azt sem, hogy Willt meghatározzák.
- Még pár nap, és közelebb kerülök a nyugdíjazásomhoz.
Ez nem lehet nagy vígasz neki, de nekem remény. Alig várom, hogy huszonöt éves legyek, hogy ott álljak, és azt mondhassam, még egyszer, utoljára. Azon az estén a lehető legjobb leszek, felragyogok, a csillagom fényesebb lesz, mint valaha, én pedig elsétálok és szabad leszek, ezt vágyom nagyon.
- Özvegy vagyok.
Emlékeztetem a tényre, és saját magamat is, meg arra, hogy ennek zálogát elhagytam, amikor automatikusan a mellkasom fölé teszem a kezem. Nem korholom én sem, sőt, legyünk őszinték, az a házasság, amit el sem háltak, nem is létezik, mégis, meggyászoltam a férjemet, egy éven át feketébe és csendbe burkolózva. Egy évig nem táncoltam, ami a nagymama szerint tökéletes kiéheztetés volt. Én ajándéknak tekintettem.
- Eldöntöttem, hogy ha házasodnék, azt szerelemből tenném, kiátkoztatnám magam a családból, és földönfutóvá válnék. Hétköznapi emberré. De nem szeretnék hálátlannak tűnni, ezért még egy kicsit ki kell tartanom a Krise család mellett.
Talán meglepő, hogy így gondolkozom, én, aki nemrég még azt kérte tőle, hogy fontolja legalább meg, hogy kivel kell összeházasodnia.
- Különben is, egy halott férj és egy gallyra ment eljegyzés, lassan bekerülök a legkevésbé kívánatos arajelöltek közé. Házasok maradtok végül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Érdekes a kérdése. Mintha azt szuggerálná, hogy próbálok valamit az alkholra fogni. De jobban belegondolva... talán igaza van. Felelőtlenül sokat ittam, és olyan döntéseket hoztam, amiket azóta számtalanszor megbántam. De hogy beleegyeztem-e a dologba, azt nem tudom. Egyszerűen nem emlékszem rá.
- Lehet. Nem tudom. Nem emlékszem... - vallom be, kissé lesújtva. Aztán megvonom a vállam, mert mindegy, hogy mennyit gondolkodom rajta. Annak az estének a részletei sötét homályba vesznek. Megkérdezhettem volna Mishát, de akkoriban nem mertem. Most meg már nem számít. Igazából akkor se számított. Megtörtént és bármi is vezetett ide, nem áll módomban visszacsinálni.
A kissé keserű gondolatfuttatásból a gyengéd érintése zökkent ki. Apró mosolyt csalva vele az arcomra. Jól esik, hogy itt van, hogy érdeklődik, még akkor is, ha nem ez a kedvenc témám. Talán megelégszik ennyivel - ha meg nem, hát így járt - és tovább evezhetünk kellemesebb vizekre.
Ekkor jön az újabb kérdés, amin felhúzom a szemöldököm. Felé fordulok és az arcát fürkészem. Komoly-e ez a kérdés? Hiszen csak vissza kéne gondolnia, már ártottam neki. Lehet ő nem úgy éli meg, de nem tartom normálisnak, hogy időnként megharapom. Az más kérdés, hogy akarok-e ártani neki. Mert az egyértelmű nem.
- Ezt most hogy érted? - Dobom vissza a kérdést. Érzelmileg, fizikálisan, mentálisan? Annyiféle képpen tudnék ártani. Egyik sem áll szándékomban. De garanciát adni nem tudok. Ettől függetlenül érdekel, hogy mire is gondol pontosan. Bár sejtem, hogy arra gondol, hogy félvámpírként ártalmas vagyok-e rá, vagy másokra, azért szeretném hinni, hogy más is bújkál a kérdése mögött.
Az elfogadással kapcsolatos meglátásai, elgondolkodtatóak. Lassan bólogatok rá, mert van benne valami. De a varázserőm hiányának megszokása, még biztos időbe telik. Persze vannak dolgok, amiket már most is könnyedén elintézek "mugli módon" de azért mindig ott bújkál a gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb lenne mindez egy pálca suhintással. Mindegy. Legyen igaza. Talán az a legjobb.
- Egyértelműen a pizza! - vágom rá vigyorogva, és próbálom figyelmen kívül hagyni az enyhe meleg érzést az arcomon. Tuti, hogy enyhén elpirultam, és a tény, hogy fehér vagyok mint a fal, biztos nem segít ennek elfedésében. De tulajdonképpen foghatnám a borra is. Igen. Attól van melegem, attól piroslik az arcom - Bár a társaságod sem rossz. Általában... - fűzöm még hozzá megadóan, mert semmi kedvem hallgatni a meglátásait, arra vonatkozóan, hogy esetlegesen nem mondtam igazat a pizzával.
- Csak azzal, hogy még itt vagy - felelem végül a szemeibe nézve. Mert az érzéseim eléggé kuszák, és nem akarok semmit sem kijelenteni elhamardkodottan. De abban biztos vagyok, hogy örülök, hogy itt van, hogy közel van hozzám, hogy a szörnyű kifakadásom és az egyáltalán nem csábos megnyilvánulásaim ellenére nem menekült el, ahogy azt mások tették korábban. Ijesztő, de ad valamiféle biztonság érzetet és csak remélem, hogy ez még sokáig így marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az ujjaival egymás után dobol az étlap felületén, az állát pedig a másik tenyerébe támasztja. Úgy figyeli a lányt, mindössze csak egy kurta, szusszanó bólintással nyugtázva az üres sajnálatát. Valójában ő is mondhatná neki ugyanezt: sajnálom, hogy a nagyanyám élettelen bábjának kell lenned, amire rámegy a fiatalságot.
De nincsenek ilyen gondolatai vagy érzelmei a lánnyal kapcsolatban.
Arra, hogy özvegy, szintén nem válaszol, csak a szeme szűkül össze egy pillanatra. Ő börtönben volt a történtek alatt, így a híreket jóval késve és az érzelmi töltetüktől megszűrve csöpögtették neki. Akkoriban minden mentális kapacitását lefoglalta az önsajnálat, így legfeljebb annyiban szorított időt az eseményeknek, hogy kárörvendjen a lány kínos nyomorán. Úgy kell neki.
Az állát lejjebb biccenti a tenyerén, hogy abbahagyva a lány vonásainak vizsgálgatását, a figyelmét látszólag az étlapra terelje.
   -  Eddig nem egészen ezt mondtad. Mi változott?
A felszínen hanyagul és érdektelenül odavetett a kérdése a lány pálfordulásával kapcsolatban. Esther mindvégig kötelességtudó hevességgel nyilatkozott a házasságról, hiszen őt és Adélt is kioktatta már. Persze lehet, hogy a változás kósza hóbort, vagy csak annak a jele, hogy huszonévesként végre először kikerült Madlen óvó szárnyai alól.
   -  Azt nem tudom, hogy velünk mi lesz - teszi hozzá, hogy még inkább elvegye a kérdése élét -. Madlen és James és Adél szülei is vagy válást akarnak, vagy unokát. Adél meg egyiket se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ha állatkínzásra vetemedne - a jó ég tudná, mi indítaná erre, mert egyáltalán nem foglalkoztatta soha - akkor nem lenne szüksége a tanácsra. Fájdalmat és kárt okozni bármivel lehet, tompa késsel, fogpiszkálóval, elég némi találékonyság. A legilimencia olyan precíziós műszer, amit ilyesmire csak teljesen bomlott elmék vesztegetnének.
A szemkontaktus hiánya újszerű, ám nem zavaró; néha megkísérli követni, hogy vajon mit néz a boltos, holott sejti, hogy inkább mentális könyvtárában keresgél, semmint ebben itt.
- Nyilván, amit esetleg k-kondicionálással vagy tréninggel ellensúlyozni tudok, annál nem nyúlnék semmihez. De tartok tőle, hogy lesz, ahol ez nem opció. Szeretném, ha nem szenvedne feleslegesen,-* a padlóra mered leginkább, néhány pillanatra gondolataiba merülve. A kérdésre pillant fel, egy kelletlen félmosollyal nézve a kék szemekbe, inkább meg se említve, mióta tanul.*
- A verbális k-komponens nélkül tudok legilimentálni, de még messze nem kellemes. Nehezen találok gyakorlópartnert, az ilyenről meg nnnem ad fel az ember újsághirdetést...-*Egyik kezét a zsebébe süllyeszti, hogy ne kelljen szurikáta módjára tartania maga előtt a karját a köpennyel - jó annak, ha a csuklójához lecsúszva lóg magának. Ahogy tekintete Sherlockot keresve körbejár, a könyvek visszaterelik gondolatait az eredetileg felvetett kérdéshez.*
- A jobban elérhető szakirodalom nem foglalkozik az állatokkal, néhány értelmes lényt és b-bestiát leszámítva. Azt hiszem, mutat némi hasonlóságot pici gyerekek legilimizálásával, úgyhogy b-bottal se szívesen piszkálja senki,-* ezt így leírva sehol sem találta, de aki tud olvasni a sorok közt és jártas valamennyire az etológiában, az előbb-utóbb eljut ehhez a következtetéshez. Valószínűleg voltak próbálkozások olyan emberek részéről, akik nem fogyócikként vagy dekorként tartanak állatot, de könnyű látni, miért nem feltétlenül akarták továbbadni ezt a tudást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Carlos, válaszolnám kapásból, de megpróbálok még csak nem is gondolni rá, mert nem szabad, mert még nem lehetséges, de mégis, az az egész olyan elemi erővel csapott le rám, mintha az egész addigi életem véget ért volna, és helyette elkezdődött volna egy egészen új. Az az Esther, aki lehettem volna, most van. Távol a nagyitól, az iskola falai között, Gitta közelében, barátokkal körülvéve. Az akarok lenni, aki lehettem volna, elkezdtem vágyni a szabadságra, és tudom, hogy ha jó kislány leszek, az út végén ott fog várni rám.
- Megízleltem egy másabb életet, nehéz ezt megmagyarázni, és sokat gondolkoztam is rajta, de valahogy, nem is tudom Will, elkezdtem vágyódni, normális dolgok iránt. Akárhányszor a fényképeket nézem, anyáékat, hiszem, hogy ők is erre vágytak, normális életre. Nem anya tehet arról, hogy apa meghalt, hanem a Krise család, az a sok kényszer, ami alatt mind fulladozunk. Távol lenni a birtoktól, olyan, mint egy álom, és én nem akarok felébredni.
Nem akarok oda visszakerülni. Nem akarok újra az lenni, aki otthon voltam. Látom magam kívülről, megnéztem a régi felvételeket, amiket megfogadtam, hogy sosem nézek vissza, és látom, ahogy küzdök az elfogadásért. A testem üvölt a fájdalomtól, a lábaim borzalmas állapotban vannak, minden nagyobb mozdulatnál azt érzem, hogy beszakad a hátam. Én nem vagyok mazochista, nem vágyom erre.
- És te? Te mire vágysz, Will?
Adélnak pszichológus kellene, és egy nagy rendrakás az életében. Meg kellene erősödnie, mert legutóbbi találkozásunkkor olyan gyengének hatott, hogy azt hittem, porcelánból van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bár a szeme az étlapot futja át, a figyelme a lányon marad: mindene, amit mond, de inkább, ahogy. Nem ismeri közelről a húgát, úgy legalább is, hogy felismerje a rezdüléseiben rejlő, elnyomott lelkesedést, azonban az eltelt hetek és hónapok során, ami alatt lassan és óvatosan közelebb férkőzött hozzá, látta, hogy változott. Egyelőre pedig nem tudja vagy akarja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy irritálja a változás.
Ha volt valami, amit szeretett a lányban, az a befolyásolhatósága. A megfelelési kényszere, ami nem engedte neki soha, hogy nemet mondjon. Az a különös, szeretetvágyból fakadó simulékonysága, ami végül rákényszerítette, hogy beadja a derekát és eleget tegyen az unszolásnak. És az, hogy nincsenek barátai, akikre támaszkodjon.
És most Esther itt ül előtte és árad belőle az újonnan felismert szabadsága felszabadultsága és az a magabiztosság, amivel egyelőre ő nem tud mit kezdeni.
   -  Nocsak. Huszonöt perc a kastélyban és Madlen húsz évnyi nevelése mehet a kukába. De tudod mit? Anya és apa büszke lenne rád.
Nem néz rá, helyette megfordítja az étlapot, de a hangjában megenged némi barátságos melegséget. A kérdésre nem válaszol azonnal, csak miután a szemét végigfuttatta a hamburgerek során.
   -  Fogalmam sincs. Családot. Hiszen ez ennek az egésznek az egyedüli értelme, nem? - A menü fölött felnéz a lányra. - Mert senki sem fog úgy ragaszkodni hozzád, mint a családod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szélesen elmosolyodom, és érzem, ahogy kihúzódik a testem, pedig amúgy is mindig feszesen ülök, nem görnyedek, mert a nagyi megtanította, nem, nem is megtanította, belém nevelte, hogy hogyan kell ülnöm, járnom, beszélnem, öltözködnöm ahhoz, hogy méltó legyek erre a családra és a szeretetére. Én minden leckét komolyan vettem, és bár most nincs itt, és nem kellene így ülnöm, a testem megtanulta ezt, és képtelen ettől eltérő lenni. Miért is mondják, hogy hidegnek hatok? Többek között az ilyen dolgok miatt.
- Már egy év, Will, de nagyon jó év volt.
Tényleg nagyon szerettem ezt az évet, egyszerűen más világ volt. Az elején féltem, mert Gitta másik házba került, de együtt voltunk, a szünetekben és a színházban, és kapott nagyobb szerepeket is, és ő is olyat tanul, amit szeret csinálni, végre azt érzem, amit mindig is akartam, és ez az évkezdés csak hab volt a tortán. Fura mégis, ahogy kiszárad a szám arra, hogy a családomon kívül senki se fog úgy ragaszkodni hozzám. Az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, majd sűrűn pislogva próbálom legyőzni azt a testemen végigfutó hideget, amit ez a mondat okoz. Nem akarok fogoly lenni, de nem értem, hogy miért érzem ezt. Nem emlékszem, és mégis, valami rettegéssel fog el. Butaság, hormonok, biztos csak a nagy izgalom, inkább kifújom a levegőt, és felpillantok rá.
- Nem kellene Adéllal maradnod. Nem egy irányba tart az életetek. Inkább a válás. Gyereked lehetne olyantól, aki, nos kompetensebb a témában. Adél, ő valószínűleg retteg, én is rettegnék, ha ilyen tragikus lenne a testem reakciója a terhességekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A szeme sarkából látja a mosolyt, ami szavak nélkül jelzi számára, hogy az az apró bók, a jelentéktelen kis megjegyzés, célba ért. Végigolvassa az étlapot, majd visszateszi maga elé, hátrapillant és int a pincérnek, jelezve, hogy részéről rendelne. Amíg az közelebb ér, ő ismét a lány felé fordul, hátradől a székében és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Úgy gondolod?
Valaki, aki kompetensebb a témában. Milyen különös kifejezés, de végül is... érti, miről van szó. A tarkóját a magas háttámlának támasztja.
   -  Lehet benne valami. Én ajánlottam neki alternatívákat. Hogy keressünk valaki mást, aki végigcsinálja, valami ismerőst vagy rokont. Mármint te adtad az ötletet - teszi hozzá, utalva a már több, mint egy évvel korábbi beszélgetésükre a konyhájukban, amikor Esther volt az, aki előhozakodott a béranyaság lehetőségével. Akkor ő végtelenül undorítónak és bűnösnek érezte még a gondolatot is, később azonban lassan és alattomosan, de hozzászokott ő is. - De nem hajlandó belemenni sehogy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nézem őt, ahogy hívja a pincért, majd a kérdésére bólintok egy aprót. Ha már egyszer kimondtam, akkor miért is ne folytathatnám. Én a semmi tapasztalatommal majd biztos hiteles forrás meg kompetens válaszadó tudok lenni ebben a kérdésben.
- Igen, külső szemlélőként ezt látom és ezt gondolom. Adélnak szüksége lenne arra, hogy megerősödjön, nyomás és követelményrendszer nélkül, hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Sosem éreztem magam boldogtalannak, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, az életemben erős tragédiák, vakfoltok, amik nagyon zavarnak, főleg, ha ő egy bizonyos távolságon belül kerül, de mégis, most őszintén azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. A magam ura, döntéseket hozok és felelősséggel vagyok irántuk. Nem a királylány vagyok, akit búra alatt tartanak, míg el nem hervad.
- Ha Adél ebben az állapotában marad, ha enged az elvárásnak, hogy legyen gyerek, nem fogja őt szeretni, és nem fog téged sem szeretni, mert kényszernek éli majd meg az egészen, hibának, börtönnek, és szenvedni fog, pedig olyan szép volt az esküvőtökön.
De már nem látom azt az Adélt, már inkább riasztónak tűnik, egy nagyon szomorú embernek, aki miatt a saját szívem is, hiába van tele reménnyel és boldogsággal, belesajdul. A pincér ideérkezik, én pedig gyorsan leadom azt a soványnál kicsit bővebb rendelést, amit kiszámoltam fejben. Rengeteget kell edzenem majd, de nem érdekel, néha nekem is megjár ez.
- Pedig ez egészséges lenne mindenkinek, neki is, a babának is. A teste nem fogadja be, talán mentálisan ő is ellenáll, a csalódások és veszteségek miatt. Olvastam, hogy béranyának olyan nőket érdemes felkérni, akiknek már legalább egy egészséges utódjuk van. A nagynénéink között van fiatalabb is, aki alkalmas lenne rá, sajnos a mi korosztályunkból még senkinek sincs gyereke, hogy korban közelebb álló legyen a báranya. De megnézhetjük a családfát, hátha valaki akad, aki alkalmas. Talán, ha lenne egy név, olyan, akit ismer, akkor jobban átgondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosolyogva bólintok, örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs túl sok pénzem különleges programokra elvinni, mert sajnos a konferenciák még úgyis súlyos összegekbe kerülnek nyugaton és a tengeren túlon, hogy egy részét általában állja az egyetem. Reggeltől estig tartó robot a tanszéken, alacsony jövedelem és mellette még ez is. Csalódtam az Akadémiában, hallgatóként sokkal ideálisabb világnak tűnt.
- Majd ha befejezzük az iskolákat. Én mindig ezt mondtam magamnak, hogy akkor minden más lesz. Ehelyett meg beiratkoztam még egybe. - Rázom meg kínosan nevetgélve a fejem. Tudom, hogy az én karrierem nem fizet annyira jól, de lesz ez még jobb is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem végül is meghozta a külföldi utazási lehetőséget, bár a kirándulás része még többe kerülne, így azt általában nagyon rövidre fogom.
- Hová menjünk először? - Kérdem tovább folytatva a gondolatot. Nekem lennének ötleteim, de azt szeretném, hogy Gitta döntsön. Mindig jó valamiért dolgozni és nem csak úgy küzdeni egyik napról a másikra.
- Sok sikert! Mikorra tervezted be az utolsót? - Hangzik el a reményteli kérdés. Nekem szerencsére nincs sok vizsgám már másodéven, a kutatásmódszertannal és plágiummal kapcsolatos dolgokat még elsőben letudtuk.
- Örülnék neki, érdekel a véleményed! - Felelem lelkesen. A gyerekek rajzai természetesen védve vannak az esettanulmány részeként, de az én illusztrációim bármikor szívesen megmutatom. Nem vagyok egy nagy művész, sosem tanultam rajzolni iskolákban, mindent magamtól sajátítottam el.
- A Bagolykőbe és az ELMÉ-be pályázom. Oda fel is vennének, de nem szeretnék megint klinkai pszichológiával foglalkozni. - Sóhajtom ajkaim összepréselve. Pont az ELME miatt döntöttem anno úgy, hogy inkább doktorálok, mert nehezen tudtam kezelni az ott látottakat.
A nehéz érzéseim nem tartanak sokáig, mert Gitta szavai azonnal melegséggel öntik el a lelkem és megtorpanok, várva, hogy Ő is megálljon.
- Te is hiányoznál. Így is mindig hiányzol. - Ismerem be mélyen a szemébe nézve. Egy pillanatra elvesz minden körülöttünk, a torkom összeszorul, ahogy a mélybarna szemekben elveszek.
Vékony ujjaimmal megsimítom az arcát, majd közelebb hajolva egy csókot nyomok a szájára, ha engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A véleményre bólint, ugyanakkor ennél kissé rétegzettebb a probléma, amivel szembenéz - bár Sebby szemszögéből mindez a macskára korlátozódik, Damien oldaláról nézve a szőke legilimentor része a megoldandó egyenletnek. Ebben a helyzetben pedig előnyére válik, hogy nem tizenéves tacskóként vágott bele a tanulásba; kései próbálkozás helyett egy érettebb megközelítést kínálhat, a szükségtelen sértődések és érzékenység nélkül. Selwyn véleménye látványosan nem ingatja meg.*
- Sejtettem.-*A prof az okklut nyomatja főleg, így viszont aránytalanul fejlődik a két területen - nem mintha emiatt hibáztathatna bárkit. Türelmes alkat, ha most ért oda, hogy foglalkozhasson a kérdéssel, akkor most fog vele foglalkozni, megfelelő időt szánva rá.
- Nézd, nem t-terveztem fejjel menni a falnak. Ez is elég, hogy el tudjam kezdeni. Arra gondoltam, hogy b-bejelentkezem a menhelyre, hátha engednék, hogy ott gyakoroljam az olvasás részt, fokozatosan haladva a problémásabb esetek felé. Aztán, ha ez megy, akkor legili Maurice-on azokban a pillanatokban, amikor lefagy.-*Ez vázlatos terv, nyilván több lépésre és szempontra bomlana le a dolog, mint amit a kért pár percben vázolni lehet. Átgondolta mindezt, nem csak rábökött egy kulcsszóra, ami jónak tűnt. Ethel a látás hiánya, Szerzs az enyhe szellemi sérültsége miatt nem megfelelő alanyok, legalábbis nem erre a célra.
- Már a könyvekért hálás leszek. Ha visszajelzést tudsz esetleg adni később a technikámról, rohadt sokat segítene. Cserébe nem tudom, valamivel k-kompenzállak,-* int szabad karjával, amolyan csak-meg-tudunk-egyezni formán. Nem várja el, hogy külön leckéket adjanak neki, a beleölt órák maguktól értetődően az ő kontójára mennek, viszont a tapasztalt útmutatás olyasmi, amit csak papírok nem adhatnak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
A keze cseppet megrezzen az étlap fölött, így összekulcsolja a másikkal. A hang, amit évek óta nem hallott igazán, dacosan felhorkan: hogy lehet boldog? Hogy találhat örömöt az életében ő vagy a másik akkor, ha ebből neked nem jutott? Ez a gondolat azonban nem több egy belenyugvó sóhajnál és most nem gyújt valódi dühöt benne, mint általában - talán azért, mert a pincér megérkezik és először a lányhoz fordul, kizökkentve őt.
Csöndben hallgatja, hogy rendel, kettejük közt a levegőben az utolsó mondatával: pedig olyan szép volt az esküvőtökön. Mostanában egyre többször kapja magát rajta, hogy ugyanezen gondolkodik, amikor nézi őt a stúdióban ténykedni, vagy csak az ablakon bámulni kifelé a reggeli kávéja fölött. Tudja, hogy valami súlyosan és visszafordíthatatlanul megváltozott és ennek valószínűleg nagy részben ő az oka.
Félvállról ő is leadja a rendelését, majd ismét egyedül maradnak.
   -  Pontosan tudom, hogy működik ez. Mindenki hajlamos elfelejteni, hogy egy időben ez volt a munkám - ismét hátradől, összefont karokkal felvéve a korábbi, zárkózott testtartását. - Megkérdeztem, benne lenne-e, hogy Júlia legyen az, de nem akar hallani róla. Mondjuk Júlia sem.
Úgy közli ezt, mintha csak a lány előtt álló, világoskék ital nevére kérdezne rá. Júlia nem igazán került szóba köztük, pontosabban... sosem fejezte ki konkrétan, milyen szerepet tölt be az életükben. Ám talán nem kerülte el a figyelmét a halva született házasságuk harmadik, visszatérő tagja, akit Madlenen kívül bárki jelenlétében gondtalanul megemlít.
   -  Tudod, én szeretem Adélt. De nem vagyok benne biztos, hogy ennek az egésznek van bármi jövője. Látom, hogy belehal ebbe a helyzetbe, de nem hajlandó elválni sem. Én nem házas nem akarok maradni így, így az egész nem halad semerre sem. Pont neki kellene megértenie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ne haragudj, én próbálkozom, Will.
Pillantok rá bocsánatkérően, mert nem szerettem volna megsérteni, pontosan tudom, hogy mi volt a munkája, és nem azért mondtam, hogy bántsam, hanem, hogy megmutassam neki, hogy én komolyan veszem ezt.
- Próbálok segíteni, ezért olvastam erről, hogy ne javasoljak felelőtlenül megoldást, amibe kapaszkodnátok, majd kiderül, hogy ez az egész valamiért nem lehetséges. Emellett pedig gyógyítónak tanulok én is, érdekel ez a terület.
Egy részem azért választotta ezt, mert Will a testvérem, és szerettem volna olyan témákat is felhozni, amiről ketten tudunk beszélni, másrészt szeretnék ezen a területen tevékenykedni, valóban segíteni, miután már nem leszek táncos. Olyan területet választottam, ami távol van a tánctól, de hasznos, mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak.
- Jó de Júlia... hozzá érzelmek és emlékeke kötnek mind a kettőtöket, ezért nem alkalmas. Én is nemet mondanék, ha a férjem egy olyan embert vetne fel a gyerekünk kihordására, akivel intim viszonya van, akkor is, ha ezt elfogadnám, hogy viszonyuk van.
Remélem, hogy nálunk nem lenne, ha egyszer lesz férjem, szeretném, ha ketten lennénk a házasságunkban, de nem ítélem el őket azért, mert náluk máshogy jó, az emberek egyéniek, és csak az a legfontosabb, hogy nekik jó legyen. Ezért válaszolok teljesen nyugodtan neki.
- Még mindig áll az, hogy beszélgetek vele én, ha szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dani

- Ó, én is ezt mondogatom, hogy majd jövőre, ha már a művészetit befejeztem, aztán majd ha már a mestertanoncit is, aztán még beiratkozhatok az egyetemre pedagógiára, meglátom - felelem mosolyogva, bólogatva. Erre mindig sikerül valami kifogást találni, részben talán azért is, mert anyuék pénzén nem akarok nagyon költekezni. Aranyosak voltak, mondták most is, mikor otthon voltam, hogy ne izguljak, ha nem lenne meg az ösztöndíj. Majd kitalálunk valamit úgyis és minden rendben lesz, de azért én nagyon szeretném, ha sikerülne megtartanom. Pont elég sokba kerül az öcsém képzése, már csak a felszerelése is egy vagyon. Szeretnék kicsit levenni a vállukról, ha lehet, az ösztöndíj pedig erre igazán jó lenne, ezért is tanulok annyira keményen épp.
- Legyen Pécs akkor már. Megnézném a híres-neves egyetemet - válaszolom határozottan. Majd utána megnézhetjük a mágustelepüléseket is sorban, de most még az volt a kérdés, hogy először mi legyen. Jó lesz ez így. Válaszolok aztán arra is, hány vizsgám van még hátra.
- Huh... ööö... hétfőn, meg... jövő hétvégére letudom az utolsót is - válaszolom némi félig hangos fejben számolgatást követően. A többségük szerencsére már kész is, a jegyre várok csak néhánynál.
- Pedig én a rajzban aztán igazán béna vagyok, de szívesen mondom el bármiről, hogy mennyire szép - jelentem ki kuncogva. A ceruzával tényleg nem jutottam túl a pálcikaembereken, a művészi érzékemből erre már nem maradt egy csepp sem. Megigazítom aztán a hajam, amikor megosztja, hogy már nem fog az előkészítőben dolgozni. Leginkább a zavaromat igyekszem leplezni, de aztán mégis kimondom, amit gondolok. Hiányozna, ha messzire kerülne. Így is ritkán találkozom vele, pedig milyen kellemes társaság. Biztos vagyok benne, hogy felcsillan a szemem, amikor a Bagolykövet meg az ELMÉ-t említi meg lehetőségként, és el is mosolyodok, majd elönti az arcomat a forróság azt hallva, hogy én is hiányoznék. Na persze, gondolhatná az ember lánya abból is, hogy nem ad senki csak úgy rózsát valaki másnak, de fehéret kaptam, nem vöröset. A fehér nem utal érzésekre, semmi romantikusra, de az annál inkább, hogy ahogy itt ácsorgunk a tér szélén megbeszélni ezt a fontos témát, megcsókol. Nincs tűzijáték, nem remeg meg a föld alattunk, de a gyomromban mégis kismillió lepke kel életre, és nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Visszacsókolok. Mégiscsak hasonlít ez ahhoz, amiről a könyvekben olvastam. Kicsit bátortalanul nyúlok a keze után végül, hogy összekulcsoljam az ujjainkat, mert ha ez nem volt egyértelmű jele annak, hogy nem csak én szeretnék többet barátságnál, akkor nem tudom, mi lenne az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Megemeli, majd leejti a vállait, mintha jelezné, minden rendben van. A pincér megérkezik, egyelőre csak az italával, így még megvárja, amíg a bepárásodott söröspohár egy kartonpapír alátéten elé kerül az asztalon, és csak aztán válaszol.
   -   Ha érdekel a téma és ha... ha nem szólsz senkinek róla, nagyapa jegyzetei még mindig nálam vannak. Megmutathatom őket valamikor, ha szeretnéd.
Látszólag félvállról tesz előzékeny felajánlást arra vonatkozóan, hogy ő tényleg bármikor és nagyon szívesen korrepetálja a lányt, ha az érdeklődése tényleg ennyire a szaporodásbiológia irányába vonzaná. Hiszen... mire nem jók a testvérek?
A pincér alig pillanatokkal később visszatér, ekkor azonban már a rendelt ételekkel teli tányérokat teszi le eléjük. Ő késlekedés nélkül nyúl a villája után, hogy a tekintélyes toronnyá épített hamburgere mellől néhány krumplit szúrjon fel rá.
   -  Megtennéd, hogy beszélsz vele? Mármint... ne erről, mert a béranyáról hallani sem akar. De legalább arról, hogy ha már ez nem működik neki, akkor mi a terve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egész jó forgalma van mostanság. Üzletének híre egyre terjed, így már elég sok megrendelője akad. Vannak kisebb és nagyobb megbízások, de kevés az igazán különleges. A legutóbbi az a kis volt-nincs dobozka volt, annak a fiatal hölgynek, de azt is hónapokkal ezelőtt leszállította. Nem kérdezett semmit. Neki nem tiszte tudni mire használják azóta. Viszont pont olyan lett és úgy működik, ahogyan azt a megrendelője kérte. Volt vele munka és nem csak a fával. A mágia és mechanika része is érdekes kihívást jelentett. Hősünk végre picit átmozgathatta miatta agytekervényeit. Szereti az ilyen feladatokat. Mindig örömmel vállalja el őket. Ahogy ezen a kissé szürke és hűvös tavaszi napon kilátásban levőt is kíváncsian várja. A bagyoly alapján, amiben a találkozót kérték tőle, marcona asztalosunknak ismét új kihívást tartogat a tárgy. Keveset tudott a melodimágiáról, de tegnap kicsit felfrissítette emlékeit, hogy legyen fogalma a dologról. Épp hátul pakolászik a műhelyben, hogy pontosak legyünk a szökdösős zsámolyt igyekszik visszaparancsolni a munkapad alá, amikor meghall egy kellemes hangot kintről. Órájara pillantva látja, hogy egy betévedt vevő, de akár az a hölgy is lehet, akire vár, ezért gyorsan kimegy hozzá. - Jó napot! Miben segíthetek? - köszönti egy visszafogott de barátságos mosoly kíséretében, majd megáll nem messze tőle. Alakjuk többszörösen visszatükröződik a különleges faragott keretű foncsorüvegekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Komolyan?
Izgatottan hajolok én is kicsit közelebb, mivel határozott irányom van a gyógyítás terén, és szülésznő szeretnék lenni, így egy olyan kincs, mint a nagypapa jegyzetei, nagyon is felkeltik az érdeklődésemet.
- Nem szólok róla, nem szeretném, ha bajba kerülnél és megint külön kellene lennünk, mert az nagyon rossz volt.
Én nagyon szerettem Willt, kicsiként, erre az érzésre emlékszem, még ha nagyon másra nem is. Furcsa, hogy másra nem, sokszor gondolkozom azon, hogy miért is nem, és mindig ott van a számom, hogy megkérdezzem Nate-et, neki vannak-e emlékei, de ha felhoznám Willt, elkezdene kérdezgetni, hogy miért fontos ez nekem, meg honnan jött ez, és idővel biztos, hogy elmondanám neki a találkozásainkat. Ő mérges lenne, és bonyodalmak keletkeznének, amit nem szeretnék. Az érzésbe kapaszkodom inkább, hogy szerettem őt, és szeretném, ha most már lennének egymással emlékeink is.
- Persze, mikor nem vagy otthon, amikor ő igen? Azt hiszem, jobb lenne, ha úgy mennék oda, mintha téged keresnélek, és megvárnálak, így nem lenne olyan nagy a nyomás rajta, hogy eleve hozzá jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja