Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Újból azok a nagy bambi szemek és az értetlen visszakérdezés. Dühítő. Végül azért csak sikerül levágnia amit akar, viszont a ne vedd sértsenek, de után összeszűkül ám a szemem rendesen. Mi az, hogy sokszor haragszom rá. MI AZ HOGY SOKSZOR...mély levegő.
- Nem, nem így már nem jó, tessék hülye csoki - odatrappolok hozzá és levágom az asztalra elé. Nem vagyok mérges, nem én, csak nem értem miért hiszi, hogy folyton mérges vagyok meg kiabálok.
- Boccs meg ilyesmi - motyogom sértett hangon karba font kezekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy pillanatig hezitáltam. Egyik lábamról a súlyt áthelyeztem a másikra, mintha magam se tudnám mivel okozok nagyobb kárt: ha maradok, vagy ha megyek? Végül a választ Zalán mozdulata adta meg. Ha visszafordult volna a tanulnivalójához, tudtam volna, hogy nem akar rólam hallani. De így, igen nehéz lett volna csak úgy, szó nélkül otthagyni.
- Hogy vagy? Egész nyáron nem hallottam felőled - ültem le, a könyvet magam elé helyezve. Várhattak még azok a lények, a könyvből úgy se másznak ki. - Voltál versenyen? - néztem rá félve. Olyan csendes volt, sose kellett nekem kezdeményeznem nála. Furcsa volt. Főleg azért, mert tudtam, hogy jelenleg én se mesélnék annyira szívesen. A szívem össze-vissza kalimpált a félelemtől és a boldogságtól, hogy újra a közelében lehetek. Az egyetlen barátom, akit hónapokig nem láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Ha igenlő választ kapott volna, akkor bizony kiabált volna Júliával, meg eljátszotta volna a sértett nő szerepét nagyon szívesen. De a szőke nemet mondott, bár nem úgy csinált, mint aki tényleg ezt akarja. Mindegy. Marina aggodalmai csak addig tartottak, amíg meg nem pillantotta a csoki csomagolásán a kedvenc férfinevét.
- For satan, Toms! - kapta fel a csomagot hitetlenül, aztán Júliára meredt, és szinte a gyomráig olvadt a szíve a meghatottságtól. Felállt, és kérdés nélkül megölelte a másikat. - Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - lelkesedett, aztán ahogy visszatottyant a székébe, el is kezdte kibontani a csomagolást.
- Kérsz? Ugye megkóstolod? - kérdezte izgágán, mint egy totyogó gyerek. Nem volt mérges, de ha az lett volna se lenne már, az tuti biztos. Letört egy darabot és a szájába kapta.
- Mmmmmm.... - szólt ki belőle az elégedett dán. - De mégis hogyan? Ide nem is szállítanak. Csak Dániától északabbra van. Nem elég nagy a gyár, hogy ennyi embert kiszolgáljanak, én már csak tudom, tavaly nyáron voltam ott. Amikor jött a mugliőrületem. Hihetetlen milyen szerkentyűk vannak ott - jegyezte meg, bár sejthette volna, hogy ez rohadtul nem érdekli ám Júliát. Mindenesetre az orra alá tolta a csokit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hiába ő a temető gondnoka, az utóbbi napokban nem lehetett látni, betegszabadságáról apró papír tudósított csupán az iroda ajtaján. Talán elbújhatott volna temérdek teendője kifogása mögé, de most először ő kérte, hogy írják ki - megtanulta, mikor van szüksége távolságra. Dolgoktól, helyektől, emberektől, valahányszor egyensúlya veszélyesen meginog. Mert a zuhanás garantált; ha ritkább is, könnyebb vagy kevésbé félelmetes nem lesz soha. Mindössze lábra állni egyszerűbb, az újabb és újabb epizódok után.
Halk pukkanással dehoppanál a kaputól nem messze, egy félreesőbb ponton bukkanva fel szokatlanul sötét ruhában, frissen borotválkozva, ám árnyékokkal szemei alatt. A kerítést nézi, tenyerébe vájva körmeit, mert vissza kell tartania az ürességet, nem disszociálhat. Itt kell maradnia, a jelenben, lélegezni, megélni. Ezt az egész mellkasát betöltő iszonyt, a gyomra helyén a kővel.
A torka igazán csak akkor szorul el, amikor a soron befordulva meglátja a sírt és a sziluetett; minden lépés ezerszer súlyosabbá válik. Mégis megy tovább, egy része sietne, ha nem tartaná vissza félelem.
Tétován megérinti ujjai hegyével a nő vállát, halkan szólítva meg, hogy ne ijesszen rá, mikor mellé lép.
Adél...-*ebbe az egy szóba sűrűsödik minden. Sosem szólította a keresztnevén, akkor sem, amikor gyakran festegetett Seth műhelyében, sem később, mikor barátságuk szorosabb lett. Egy pillanatig, amíg tekintete bejárja a másik arcát, mozdulatlan, aztán vonásai töredezni kezdenek - szája széle lefelé görbül, homlokán és szemzugában mély ráncok ülnek. Vállai megereszkednek, amint keze Adél válláról annak lapockájára csúszik, kérdés, szó nélkül vonva ölelésébe. Annyira sajnálja, s annyira ostoba szavak ezek, közelébe se érnek annak, amit valójában gondol vagy érez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem sok jó - vallotta be vontatottan, de egy kesernyés mosollyal  leplezte, hogy mindez most egyáltalán nem érdekelte. Vagyis szerette volna, ha nem érdekelné. Hiszen újra beszélhetett Autumn-al. Várt egy kicsit, aztán a mosolyban mintha csillant volna egy kis elégedettség is. - De voltam versenyezni. Hagyom, hogy kitaláld, mi lett a vége. Arra meg magamtól sem fogok rájönni, miért nem kaptam egyetlen képeslapot sem egy bizonyos valakitől a híres-neves Írországból. Pedig kíváncsi vagyok.
 Rue kedvéért erőtt vett magán és teljes testével felé fordult, bár látszott a mozdulaton, hogy fáradt. Övé volt a figyelme, talán mondania sem kellett már, hogy szerette, amikor mesél kicsit magáról. És mintha szünet előtt erre hajlandóságot mutatott volna. Valami mégis fura volt neki, de egyelőre kivárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Hát, nem tudtam. Ez az arcomra is ki van ülve, ahogy megdöbbenve nézem az örömködő lányt. Mármint számítok rá, hogy előttem, másdodperceken belül betolja boldogan. Viszont az ölelésbe megmerevedek, annyira hirtelen ér. Az illata rögtön megcsap, ami a samponja lehet talán. Olyan műbarack, édes és enyhén gyerekes. Nagyon illik Marinához. Beharapom ajkam, talán mozdulnom kéne, de mielőtt bármit is tehetnék ellép. Mélyet sóhajtva elmosolyodok. Kis hülye.
- Aha - ha nyújtja a táblát akkor én is letörök belőle egy kicsit, majd a számba teszem.
- Hah nem olyan szar-  ismerem be vigyorogva. Valahogy jobb kedvem lesz, ahogy látom pörögni és pofázni. És az a kurva macerás út is semmitnek tűnik visszatekintve.
- Ti-tok - hajolok előre elragozva a szót. Majd kiegyenesedva újra az elsőre nagy firkának tűnő lapra koppintok.
- De hagylak tanulni, csak ennyit akartam. Végre tanulsz, ilyet se látni tőled, jobb ha nem zavarlak sokáig még a végén elfelejted hogy kell - vigyorom csak szélesedik, miközben hátra dobom hajamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Érezhető volt mind a kettőnkön valami különös távolságtartás. Mintha attól félnénk, hogy kiderül, hogy megbántottuk a másikat, és épp készülünk bevallani. De ehelyett csak két lélek voltunk, akik keringtek egymás körül, megértetlenül.
- Első? - vigyorogtam olyan szélesen, ahogy csak tudtam. Mindig féltem, hogy egyszer nem látom majd újra, mert botor módon vesz részt a versenyeken. Hallgatnia kéne az álmaira. Hiszen azoktól néz ki olyan ramatyul. És minél közelebb van ahhoz, hogy megvalósuljon, annál rosszabb lesz. Látszik. Mégse akartam hangot adni az aggodalmaimnak. Nem most. - Gratulálok. Szüleidnek elmondtad már? - vetek rá egy sanda pillantást. Lehet hibáztatni, mert papolok, de legalább neki tényleg jót akarnak. Pontosan emlékszem még, az milyen.
Testtartásom is megváltozik a kérdés hallatán. Kicsit hátrébb helyezkedek, megfeszülten. - Nem mentem. - Ezek szerint hozzá még nem ért el a pletyka. Ennek egyszerre örültem, és nem. Hogy mondjam el? Tegyem egyáltalán? - Közbejött a család. A család egy olyan tagja, akire nem számítottam - vallottam be, ám ez még talán mindig túl messzi volt. Mégse vett rá a lélek, hogy kinyögjem. Pedig ha őszinte vagyok, az valahogy így hangzik: Képzeld, visszajött az anyám, aki elhagyott minket két éve, és hagyta, hogy romba dőljön az életünk. Ráadásul el se mondja, hol volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Csak még boldogabb lesz a dán, hogy Júliának is ízlik a csoki. Mert persze tökéletesen tudja, hogy ez az ő szavajárásával bizony ezt jelenti. Hihetetlen, de egész jól olvassa a lányt.
- Nem, nem, nem, nem , nem - nyúlt azonnal Júlia keze után, mielőtt az egyáltalán elhagyhatta volna az asztalt. - Ha már ilyen lelkes vagy a tanulmányim miatt, igazán segíthetnél. Az a helyzet, hogy okklumentálni tanulok, és ki kell dolgoznom az elmetérképem - mutatott a katyvaszos rajzra. - Van még pár rész, amiben nem vagyok biztos. Például szerinted a Single Ladies vagy a Baby Shark szóljon háttérzajnak a fejemben? Előbbi jobban illik rám, utóbbi meg irritálóbb. Főleg a remix verziója - magyarázta Marina, aztán szeme megállapodott AZ eszközön.
- Vagy tudod mit? Ne válaszolj, csak.. nézd meg. Megmutatom neked a fejem - lépett a hatalmas homokóraszerű tárgyhoz. - Ez egy elmetervező, és így mind a ketten be tudunk menni. Megteszed nekem? - kérdezte félve Marina. Nem mindenkit engedne be. Talán három-négy embert összesen. De Júlia mostanában egészen közel került hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bólintott, s derűs vonásaik ha csak egy pillanatig is, de összefonódtak. - Nem, most azt mondanám, hogy van elég dolog, ami foglalkoztatja őket. De majd kerítek rá alkalmat, megígérem.
 Amikor Írországra terelte a szót, megdöbbent a válasz hallatán. Értetlenül rázott egyet a fején, hátha több logikát nyernek vele a benne visszhangot vert szavak. Aztán hirtelen dühöt érzett, s utána újra tanácstalan lett, hisz a bátyja nem olyasvalaki, akire "nem lehet számítani" abban, hogy belerondítson az ember tervébe. - Summer csinált valamit? - kérdezte óvatosan. Csak azért hajolt közelebb, hogy lejjebb vehesse a hangját, mégis csak a könyvtárban voltak. - Vagy az apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Amit mondott, abban nem volt semmi újdonság. Hallottam már, és mégsem akartam tudomásul venni. A szájából persze egy fokkal hihetőbbnek hangzott, mert személyesen még sosem mondták nekem ezt, mindig csak valami nagy könyvben olvastam, vagy mások példáján keresztül jutott a fülembe, de a lényegen nem változtat; nem éreztem magaménak ezt a felfogást, ezt az álláspontot. Ahhoz túl merev vagyok. Mindig a saját szabályaimhoz tartom magam, szigorúan követem a korlátoltságomból emelt falak szabdalta útvonalat életem labirintusában.
- Jól hangzik, de ez számomra nem ilyen egyszerű. Ott van bennem a szégyenérzet, saját magammal szemben. S nem tudom, miért, de mások véleményétől is félni kezdtem. Másrészt túl értékes az idő, amivel gazdálkodnom kell... Nem a harmincas éveimben akarok útkeresésbe kezdeni, ha mégse válna be a pozíció. Itt most egyébként is jól érzem magam. Viszont onnét már nem olyan egyszerű felállni és váltani, te is tudod. Most még nem felelek egy csoportért, de aztán... - nem kellett, hogy befejezzem a mondatot, értette ő úgy is valószínűleg, ahogy igazából a mondataimmal sem hiszem, hogy megleptem őt. - Mellesleg, neked mennyire megy könnyen félbehagyni valamit, gyorsan felismered, ha váltani kell? - nem teljes naivitással a hangomban fordítottam meg a kérdést, de övön aluli ütésnek se szántam. Szimplán feléledt bennem a kíváncsiság, hogy mennyire tudja megfeleltetni állításait a saját értékrendjének.
- Megfontolt szándék, vállalkozás... hogy szabaduljak attól, amitől szenvedek, ami hátráltat. Ha magadtól jössz rá és fogalmazod meg célként, és nem egy szakember által vezetett terápia során, akkor szerintem nyugodtan mondhatjuk kihívásnak, de oké, ez már szőrszálhasogatás, azt hiszem értem, mire gondolsz. Hiba is párhuzamot vonnom az élethelyzeteink között, annyira azért nem járunk egy cipőben... - lényegében ezzel akartam lezárni azt, aminek az ismertetésébe kezdett. Görnyedt testtartást vettem fel a székemben ülve. Mialatt mesélt, újabb réteget fejtettem le a kakaós csigáról, lassan haladva a közepe felé, amit mindig a végére szoktam hagyni. Hagytam egy kis időt magunknak, mintha rákészülnék az elkövetkezőkre, addig is fészkelődni kezdtem. Mielőtt ismét megszólaltam volna, hangosan hümmögtem párat, vigyázva, nehogy olyan területre tapintsak rá, ami túl érzékeny pont az alkalomhoz képest.
- Gondolom, nem csak a tanításában fogod örömödet lelni - fontam össze magam előtt a karjaimat. - Nekem az illúziómágiáról mindig a hazugság művészete jut eszembe. Elhitetni valamit, ami nem igaz. Nem feltétlenül élvezetből, hanem mert rákényszerülünk, és ehhez ott a mágia, ami segítségül jön ilyenkor. Amikor ezt a képességet választottad, kötve hiszem, hogy a szórakoztatás motivált - mintegy vádlóan emeltem rá a tekintetemet, de kérdés formájában semmiképpen sem akartam ezt neki szegezni, mert az már vélhetően túl indiszkrét lett volna. Helyette bíztam abban, hogy érti, mire célzok, és megadja a választ anélkül, hogy másképp kellene fogalmaznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Fanni

Gyorsan kiszúrja magának a nőt, és félelmet nem ismerve telepszik le a mellette üresen álló székre. Végtére is mi történhetne? Ő ezekbe soha bele se gondol, ha már egyszer eldöntötte, hogy a pillanatnak él. Megigazítja azért kicsit az ingét, csak úgy ösztönösen, és lehuppan a székre. A pulton elé csúsztatja a frissen csapolt korsónyi sört, mire köszönete jeléül jobbját a homlokáig emeli, és kinyújtott mutató meg középső ujjával a pultos felé int egy laza mozdulattal. A következő mozdulattal pedig ujjait már rá is fonja a korsó fülére. A válasz hallatán vigyorodik el, és még a szemöldökét is megemeli egy gyors mozdulattal. Tetszik neki ez a válasz. Érdeklődve hallgatja a folytatást is, fejét kissé oldalra biccentve, állát öklére támasztva.
- Akkor arra bizony inni kell, a siker mindig ünnepelendő - állapítja meg lelkesen, megemelve a sört olyan lendülettel, hogy félő, hogy ki is löttyen a végén, de azért erre nagyon vigyáz, hogy ne történjen meg. Szinte már bűvészmutatványnak is beillene, ahogy az előbbi mozdulatot korrigálandó karja kisebb ívet ír le, mondhatni kanyart vesz, amitől az addig oda-vissza lötyögő ital is összezavarodva kezd kavarogni a korsóban, és mire belekortyol, a hab megtelepszik ajka fölött. Leteszi a korsót a pultra, majd előbb tenyerével töröl egyet a száján, aztán a biztonság kedvéért kézfejével is.  
- Ezt én is kérdezhetném - válaszolja újfent elvigyorodva. - Eredetileg mondjuk az volt a terv, hogy pár hónap, és továbbállok, felfedezem a nagyvilágot, de egyelőre kicsit itt ragadtam. Tetszik ez a mozgalmas nagy falu. Hát te? Sűrűn jársz ide? - érdeklődik, majd újabb korty sörrel öblíti le a torkát, hogy ki ne száradjon, ezúttal kicsit kevésbé látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem számított társaságra. Az emberek jellemzően halálozási évfordulókon és Halottak Napján látogatnak ki a temetőbe rendbe szedni a szeretteik sírját, kicsit megemlékezni, aztán továbbhaladni az életükkel. Neki túl friss a sérülése, ráadásul a gyerekét vesztette el; nem tud nem kijárni és siratni az elvesztett időt, amitől megfosztották őket.
Seth felbukkanása váratlanul éri, de nem mondhatja, hogy ellenére lenne. Nem, ebben a pillanatban nagyon is örül neki, hogy nem egyedül kell ácsorognia az ápolt sír fölött, és emésztenie magát a történtek felett. Redzketeg sóhaj szakad fel belőle, és egyáltalán nincs ellenére, hogy megöleljék- cseppet csökken a magány érzete. Gyenge ujjakkal kapaszkodik az idősebb férfi karjaiba, a kabátjába, a fejét gyerek módjára fúrja a mellkasába. Csendesen folynak a könnyei, de az arckifejezése továbbra is üres. Hagyja, hogy egy-két percre megülepedjen közöttük a csend, csak a lagymatag őszi napfény simogatja az arcukat mintha minden rendben lenne.
- Jó újra látni önt. - Kihúzza magát, hogy Seth szemébe nézhessen egy vérszegény mosollyal az arcán. Tényleg örül neki, még ha a kedve az árnyéka is régi önmagának. Seth-tel konkrétan megosztotta a terheysége legjobb pillanatait, míg a férje isten tudja, hol csavargott. Mostanra az élete szerves részévé vált, a barátjának tekinti, egyike a megbízhatóaknak.
- Kijöttem meglátogatni őt... Nem akarom, hogy egyedül érezze magát. - Motyogja bizonytalanul a sír felé pillantva, mintha nem tudná hogy magyarázza meg a jelenlétét. Mintha meg kellene, vagy bárkinek elszámolással tartozna a történtek miatt. Új a helyzet, amibe került: egyedül maradt rengeteg teendővel, gonddal és felelősséggel. Most kell erősnek lennie, de félő, beleroppan, ha nem vigyáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elgondolkodott egy kicsit, a kezében pihenő pálcát kezdte vizslatni. - Attól függ, milyen az összetétele, de a hozzáállásodon is sok múlik. Nekem például égette a kezemet, amikor nem volt bátorságom használni. Mondhatjuk akár azt, hogy ő tört be engem. - motyogta zavartan, de mosolyogva. A mosoly viszont önkéntelenül kitörő nevetésbe csapott át, ahogy meghallotta Rómeó ötletét.  Sokáig megszólalni sem tudott, csak a fejét rázta és kezét emelte, hogy időt kérjen.
 - Szerintem a fejed is beüthetted valahova. Nem, én nem lennék jó ilyesmire.
 Alighogy lecsillapodott, tekintete ellaposodott és csalódott közönnyel bámulta a mutatványt.
 - Szorgalmaznám, hogy minél gyorsabban indulj vissza ezért az Eridonba, de akkor megint fel kéne vakarjalak a földről, ha bénázol...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aida

Nem voltam benne biztos, hogy összejön, de végül a konferencia alatt csak sikerült leegyeztetni azt a hülye vidraparkot. Mármint, nyilván, nem hülye, ha az lenne, nem érdekelne, de felemésztett egy csomó időt meg gondolatot, mire sikerült meg is beszélni.
A nő jóformán felvisított, mire kicsit elnevezték magam, a tekintetem arra is siklott, amerre az ő csillogó szemei figyeltek. Szerettem osztozni mások lelkesedésében, pláne, mikor hasonló volt a tárgya. Az állatok mind aranyosak.
- Azt azért inkább nem kéne, nem tudom, hol a legközelebbi defibrillátor - böktem oldalba a könyökemmel óvatosan, egy csibészes mosollyal az arcomon. A vidrák a létező legnagyobb lelki nyugalommal lebegtek ott, míg másik kettő épp lemerült a víz alá. Fura lehet ilyen életet élni.
- Hm? Jaj, tudod, hogy nem a legjobb ötlet nekem koffeint adni, mikor nem dolgozom. Túl sok energia. - Nagy csend, egy másodperc, kettő, a kékjeim a pohárra szegezve, majd oldalra húztam a számat. -... Finom legalább?
Nagyon szilárdan tartom magam az elveimhez, innen is látszik. Nem is értem, hogy lehetek ennyi ideje konzekvensen vegetáriánus, nehezen fér össze a jellememmel. Talán a makacsságom miatt sikerült.
- Te tervezel menni a másik idei konferenciára? Tudod, a bécsire. November végén lesz. Jaj nézd, kavics van a vidránál!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

A polcról kiválasztott kötetet bal tenyerén egyensúlyozza, gerince éppen a tenyere közepén fekszik, ujjait pedig úgy tárja szét, hogy megtartsák a borítót is. Jobbját eközben lazán tartja a könyv fölé, mutatóujja hegyét a következő lap felső sarka alá csúsztatva, hogy majd könnyedén fordíthassa át. Arcára érdeklődés és kíváncsiság elegye ül ki, ahogy tekintetével végigfutja a sorokat, bár egyelőre ez csak holmi történeti bevezető. A lényeg - a kövek ismerete és vizsgálata - jobban érdekli azért ennél, sokkal jobban. A nevét hallva felpillant, futó pillantással bizonyosodva meg róla, hogy még mindig a könyvtárban van, a nő előtte pedig a gemmológia tanár lehet. Majdhogynem unott lesz az arckifejezése, bár az urazásra azért kurtán felhorkan. Mostanában csupa érdekes megnevezést alkalmaznak rá, kinek ifjú, kinek úr. Számára ezek végletek. Ő egyszerűen csak Álmos. Na meg Vladislav, teszi hozzá gondolatban, de azt a nevet meghagyta Adelinának, másokkal inkább nem osztja meg. A nő fekete ruháiról is ő jut eszébe, habár a különbséget is azonnal érzékeli. Az a nő, akibe az éjszakai beszélgetések közepette beleszeretett, más, és bár eszébe jut sok mindenről és mindenkiről, mégsem tudja igazán senkihez és semmihez hasonlítani, és valljuk be, nem is akarja. Arcára azért lágy, szinte már ábrándos mosolyt rajzol akaratlanul is a gondolat, egy pillanatra felfedve belőle valamit, amit általában nem hajlandó megmutatni csak úgy. Amint erre ráébred, azonnal vissza is tér arcára az unott, némileg mogorva ábrázat.  
- Helló - köszön végre kurtán, biccentve hozzá, és összecsapja a még tenyerén nyitva fekvő könyvet.
- Tökéletes lesz az Álmos, vagy az Ohridszki, amelyik jólesik - válaszolja, mindkettőre hallgat, ezt pedig jobb tisztázni az elején, még mielőtt a végén valami olyat bökne oda, hogy egy életre megsérti vele a tanárnőt. Messziről lerí róla, hogy karót nyelt. - Erdődy tanárnő, ha nem tévedek. Szóval, ereklyekutatást és átoktörést tanulok, és kifejezetten érdekelne a gemmológia. Meg az ereklyék és varázstárgyak. A minisztériumnak bűvölök képességkorlátozó tárgyakat, szóval tudok egyet s mást, de a kövekről valahogy mégsem eleget - osztja meg viszonylag hosszan, bár ahhoz mérten még mindig tömören, amit a levélben nem tisztázott. - A szabadidőmben pedig ékszereket készítek főként, tökéletes mag hozzájuk sok drágakő, azt gondolom - teszi hozzá rövid szünet után. Azt egyelőre megtartja magát, hogy egyébként valami olyan után is kutat, amely segíthet egy ember és egy vámpír fundamentális különbözőségét valamiképpen áthidalni. Az maradjon még az ő titka egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Zalán úgy csinált, mintha semmi nem tudott volna megállítani. Talán azért, mert úgy csinálok, mintha soha, semmi nem szabhatna határt nekem. De a család, na az valahogy mindig közbe jön. Danversék pedig hírhedten rosszul időzítenek.
- Nem, és nem - válaszoltam. Hangomon hallani lehetett a felgyülemlett dühöt, ami természetesen nem a fiú ellen szólt. - Az anyám - mondtam ki mégis a szót. Egyszerű volt, mégis ezeregy érzelmet keltett fel bennem a gondolat is, milyen könnyeden libbent be a kocsmába. - Két és fél év. Ennyi időre tűnt el, és aztán csak úgy besétált zárás előtt a Leprikónba, mint aki jól végezte dolgát - nevetettem fel szarkasztikusan, még mindig alig hittem el. - Nem mondta hol volt, nem mondta miért ment el, de elvárta, hogy majd a nyakába boruljak, és...
- Shhh.... - szólt rám a könyvtáros, ugyanis észre se vettem, de magától emelkedett meg a hangerőm. Gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Teszi. Mert ennek biztos nincs vége. Bár mégis elmenekültem volna utána Írországba. Meg kellett volna csinálnom, amíg még lehet. De igazából. Ott is minden rá emlékeztetett volna most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Türelmesen várja meg a választ, majd fejét csóválva pillant a nőre. Nem tudja eldönteni, hogy ideges legyen-e vagy nevessen a válaszon, végül valahol a kettő között maradva grimaszba csavarodik a szája.
- Mit ne mondjak... ezért kár volt abbahagyni az animágiát. Sőt, szemüveges aurort is láttam már néhányat, lehet őt kevésbé inkompetens barom felvételiztette - közli, a mondat végét már inkább csak magának dünnyögve. Őt legalább azért nem vették fel, mert egyértelműen elbukta a fizikai erőnlétre fókuszáló részét a vizsgának. Konkrétan akkorát esett lendületből, hogy azt lehet még azóta is emlegetnék, ha nem cserélődött volna le rég a tanári kar. Ha ettől még befejezi az egészet, talán még esélye is lett volna, viszont szerencsétlenségére kicsit le is sérült, következő évben pedig már nem is próbálkozott, hiába ajánlották. Lehet, hogy kevésbé dacos is lehetett volna, és ma teljesen más lenne az élete, de akkor meg nem itt ülne. Így is megkérik néha szívességekre, tekintve, hogy macskaként, nem túl feltűnő ismertető jeggyel könnyebben szerez meg bizonyos információkat, mint sokan mások.
- Amíg szemüveg nélkül tovább lát az orránál, én nem látom okát, hogy ne tanulhasson animágiát - jelenti ki végül határozottan, és újra maga elé húzza a határidőnaplót, felcsapva azon részénél, ahová dátumra pontosan időpontokat jegyez fel.
- Bár az oktatást már egyszer megkezdte, sajnos abból nem vagyok hajlandó engedni, hogy újra átvegyük az elméletet is. Nem vállalom a felelősséget az esetleges hiányos információkból adódó anomáliákért. Szóval, kedves Rothstein kisasszony... mit szólna a jövőőőő... - elnyújtja a szó végét egy üres időintervallumot keresve, ahová be tudna tuszkolni egy másfél órás konzultációt.  - Kedden tíz óra, csütörtökön tizenegy óra vaaagy... pénteken tartom a szakkört, de valamiért gyanítom, hogy nem szeretne a negyedikesekhez csatlakozni. Vagy tévedek? Ha mégis, akkor négy órától lesz a kandallóknál a keleti szárnyban, az első emeleten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az... - ismételte volna, de még így is abszurd volt ez a válasz a lánytól. Tátogott pár pillanatig bugyuta hal módjára, kérdőn pislogott, de a hozzátokdott magyarázat csak még jobban elbizonytalanította. Megvárta, amíg a könyvtárosuk eloldalog, addig is összekapargatta a széthullott gondolatait.
 - Autumn - ragadta vállon boldogan. - Ez egy csodálatos hír! Az anyukád életben van! - suttogott, de nem tudta leplezni a lelkesedését még úgy sem, hogy hiába kereste a másikon a boldogság nyomát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepi a válasz. Leginkább annak halkabbra fogott második fele, melyet persze tökéletesen hallott. A füle legalább kifogástalanul működik és most már a memóriájára sincsen panasz. Egyelőre kivár a reakcióval, hiszen ez még bármit jelenthet. Akkor folytathatta volna. Lehet az következik, hogy viszont mostmár nem, mert túlkoros. Megfeddi magát belső narrálója amiért kamaszként dacból, dühből és egyéb frankfurti levessel felérő érzelmi katyvaszból sutba dobott mindent. Fiatalság - bolondság, mondják. Azonban a professzor folytatja, s hősnőnk szemei prezentálják amiről az imént beszélt. Pupillái hatalmasra tágulnak izgalmában, melytől szemei mondhatni feketékké válnak. Pislognia kell párat, hogy megelőzze a férfi képletes glóriával felruházását. Azért szentként még nem tekint Kedves úrra. - Kezelem a helyzetet. Vagy szemüveg van rajtam, vagy kontaktlencse - veti közbe halkan és bólintva párat, hogy azután el merjen engedni egy felszabadult sóhajt, hallva kérésére a határozott áment. Szép ívű ajka ekkor őszinte és boldog mosolyra húzódik annak ellenére is, hogy át kell ismételnie a képesség elsajátításának elméleti részét. Itt helyben megfogadja magának, hogy felkészül, s a férfi nem fog csalatkozni tudásában. - Elek, kérem - ajánlja vidám hangszínen - Elvégre azért kollégák vagyunk - követi tekintetével a naplót sorjázó férfi minden rezdülését. Hangján hallja, nem várt plusz feladat számára, hogy órarendjében elhelyezze. Várakozva hallgat, s idézi közben maga elé saját határidő naplójának heti bontását. Lelki szemei előtt ott áll a dupla oldal, rajta minden időponttal. - A kedd tíz óra tökéletes és igen, ha kérhetem ez az egész tanulás dolog, maradjon köztünk. Tudja az én szakmámban egy ilyen képességet jobb titokban tartani - vonja meg vállát amolyan, ez van ezt kell szeretni felhanggal, majd miután még pár dolgot megbeszélnek az elméleti óra lefolyásával, szakkönyv és eszköz igényével kapcsolatban, Elektra köszönetet mond a férfinak, majd csupán egyelőre lélekben ünnepelve elhagyja a tanárit, s nem sokkal ezután a Kastélyból is hazaindul.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hatvanhat. Ha babonás lennék, azt mondanám, hogy ördögtől való ez a szám. Így viszont csak örülök, hogy nem kell annyit lépcsőznöm vagy ügyetlenkednem a páternoszterrel. Valamiért sosem tudok időben be meg kilépni, ezért bezuhanni, vagy cseppet sem elegánsan kiugrani szoktam belőle. Igazán kecses, ahogy landolok, mint valami szőke parókás malac a jégen. De ez alkalommal ezt bizony megúsztam. Csak Anton hiányzik. Nagyon. Úgy belopta magát a szívembe és az ujjbegyeimbe és...és minden kis négyzetcentiméterembe, hogy már most azon vacillálok, hogy amikor visszaérek meglepem majd valamivel. Például egy órányi macska alakjában elvégzett simogatással. Mert ahogy arra rájöttem azt nagyon szereti. Meg valami szuvenír is kell, ha már alakul köztünk a szerelem. Ezekkel a nem éppen a konferencia komoly témájához méltó gondolatokkal van tele a fejem, amikor valaki megszólít. - Oh...Szia! - szökik a számra széles mosoly, ahogy felismerem a fiatal kolleginát. Felfedezőútrám nem is indulhat ennél jobban. Jaj én is, mert csak engem delegáltak és attól féltem senkivel nem tudok egy szót sem váltani, ami nem rúnázott műszívről vagy mágikus műtéti eljárásokról szól majd. Szóval te vagy a megmentőm! - lelkendezek nagy, kék szemeimben és hangomban is vidám örömmel. Tényleg unalmasnak ígérkezett ez a pár nap Anton nélkül, de most már kellemesnek látom az itt töltendő időt. - Huh várj, megnézzük. Azt tudom, hogy az ő előadásával egy időben lesz az amire én szeretnék beülni. Dr. Vaskovik úttörő a mugli sebészeti módszerek mágikusításában - mesélem, miközben kis táskámból előveszem a programfüzetet, aminek hátulján egy sematikus térkép van, mely jelöl bennünket és mikor mozgunk, a kis neves pöttyök velünk mozognak. Tiszta tekergők térképe, doktor special edition. Fölé hajolok a lapnak. - Hmmm..Szerimtem induljunk el egyenesen, arra,  aztán az első kereszt folyosónál tovább jobbra - mutatom ujjammal a javasolt útvonalat, hogy azután felnézzek és várjam a kedves nő válaszát. Remélem tudunk egymással majd az elkövetkező napokban még találkozni. Viszont addig is kihasználom az időt, míg a termekig sétálunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Indulnék, hogy tényleg békébe hagyjam a nyomit amikor megragadja a csuklómat. Meglepetten nézek le ujjaira, aztán kicsit túl lassan rá.
- Pontosan ezért illik hozzád az utóbbi - jelentem ki. Mármint csak rá kell nézni, ez a lány maga egy Baby Shark szám.
- Azt hittem azért tanulsz okklumenciát, hogy kizárd az embereket a fejedből - lépek közelebb a tárgyhoz én is. Tudom mi ez, de azt nem, hogy milyen használni. Tanulmányaim az okklumenciát és legilimenciát illetően minimálisak.
- Hogy működik? - bökök rá állammal. Ez nem egy nem, vagyis félig igen. Kíváncsi természet vagyok, viszont Marina elméje az egyik olyan elvileg létező dolog, aminek alaposabb feltárását egyszerre szeretném is meg nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szereti a kihívásokat. Főleg ha azok kimozdítják a faforgács alól, ami már úgy érezte teljesen befedte. A vasútállomáson Asztrid, a mindig bánatos tekintetű pénztárosnő meg is lepődött, hogy egy ilyen útnak nekiáll. Két átszállás lesz benne, mert javítják a pályát. A manók ugyan gyorsan végzik a munkát, de pár napba beletelik így is, hogy a teljes szakaszon letegyék és megbűvöljék kopás gátló igézettel a sínpárokat. Addig a kérdéses szakaszon vonatpótló önjáró varázsbuszok viszik a mágusokat, állomástól állomásig. Hősünk fázós fejére sapkát, lábára turabakancsot húzott. Kabátja megbűvölt zsebébe tette tervezéshez és méretvételhez szükséges szerszámait és elindult a nagy útra. Titokzatos volt a felkérés, mely bagolyban érkezett. Fellelkesítettnek érezte magát a puszta gondolattól, hogy végre kamatoztathatja idegenben megszerzett szakértelmét. Mostanában kicsit elege lett az ágyak, konyhaszekrények és íróasztalok szentháromságából. Minden megbízás jó, de van ami egyben élvezetes is, és ebből jutott neki mostanában kevés. Leszállva a vonatról mélyet szusszan, megigazítja sapkáját, majd hatalmas lábai alá keudi gyűrni a métereket, hogy elérje a megbeszélt helyet. Nem igazán tudja kire számítson. Nincs aggódni valója. Amekkora és amilyen erős, ember legyen az a talpán, aki packázik vele. Valójában inkább tőle szoktak visszahőkölni. Na de egy famunkás nem lehet nyüzüge, nem igaz? A környék tetszetős, a rózsafa finom, nemes alapanyag. A település is ilyennek hat Tamás számára, ahogy bölcs tölgy módjára áll és vár szemlélődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Magától értetődő módon a fiatalember vezetéknevét választja. A másik általa ajánlott verzióra nem áll rá a szája. Neveltetése sem igen támogatja a keresztnevek használatát ilyen esetekben. Kivételt képeznek ez alól a rokonok. Ha egy távolabbi családtagját oktatná, őt keresztnevén szólítaná. Türelmesen hallhatja a vele szemben álló elbeszélését. Szeme sem rebben közben. Rideg tekintete nem vizsgálódó, egyszerűen csak figyelmes. Tűnjön bámilyen távolságtartónak, szimpatikusnak tartja, hogy a másik fél nyíltan beszél és próbálja megindokolni számára felkérését. - Úgy gondolom, segítségére lehetek, hogy megismerje a gemmológia lényegét és hasznos ismereteket szerezzen feladatának ellátásához. Azonban azt le kell szögeznem, a kövekkel kapcsolatos túlzó spiritualitás nem az én szakirányom. Elmondom majd önnek, amit ebből a szemszögből érdemes tudnia, de azt már önre bízom hite lesz-e ezekben a nézetekben - közli teljesen egyszerűen. Nincs ebben semmi személyes, csupán ő akként kezeli a köveket, amik valójában. Erővel rendelkező természeti képződményeknek, melyek az emberek szolgálatába állíthatók, ha hozzájuk megfelelő szakértelemmel kezelik őket. - Ne is fecséreljük az időt. Kezdjük azzal, hogy vannak-e konkrét kérdései! Tegye fel őket, azután áttérünk majd a szakirodalmakra - fordul az egyik olvasó asztal felé, majd kecses mozdulattal int, hogy a fiatalember is foglaljon helyet vele együtt. Ültében ujjait összefűzi az asztal lapja felett és várakozón tekint diákja szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A hallottakra megértően bólint, egyértelműen elégedett azzal, amit hall Williamtől.
- Jó. Jó. Ezzel sokkal könnyebb dolgozni, mintha tényleg lenne a dolog mögött szándékosság. Az, hogy kapott tőled nyugtatókat, nem néz ki ugyan jól, de valójában ez a törvény színe előtt egy tárgyaláson sokkal kevésbé fog nyomni a latba, mint egy laikus gondolná.
Tényleg sokkal könnyebb dolga lesz, hogy egyszerűen a valóságot kell bebizonyítania némi csúsztatással - nem pedig egy teljes hazugságot elkenni. Valójában az lenne a legjobb, ha sikerülne megtalálni a bűnbakot, de... hát, saját tapasztalatai alapján az aurorok nem mindig tudják megtalálni időben a tetteseket. Elvégre ő maga is szabadlábon van, haha!
- A menetrend egyelőre tehát, hogy elhajtom a kéretlen családtagot, toxikológiai vizsgálatot kezdeményezek saját szakértőkkel, hogy bebizonyítsuk, az általad használt és nálad talált komponensek nem okozhatták ezt a végkimenetelt. Illetve beszélnek kell majd a feleségeddel. Jelentős előny lenne, ha melletted tanúskodna, tekintve, hogy a vád az ő korai tanúvallomásán alapul többek közt. Ezzel kihuzzúk az ügyészség lába alól a talajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Baby Shark it is. Kivéve persze a Wannabe challenge-nél, de arról majd később beszámol Júliának. Gyorsan kihúzta a papírkáján a Single Ladies-t, és a zsebébe gyűrte a feljegyzéseit.
- Hát bizonyos embereket igen. De... de neked szívesen megmutatom - szólt Marina, és zavarában a tarkóját kezdte el vakargatni. Kezét megpihentette a nyaka oldalán, miközben a tárgyat fixírozta.
- Olyan, mint egy zsupszkulcs. Megfordítjuk, és elvisz minket az elmémbe. Addig leszünk ott, amíg le nem pereg a homok, szóval nem valami sokáig. És biztosan tudod, hogy nem ragadsz ott - vigyorgott Marina a szőkére. - És csak plusz jó, hogy a normális idő nem telik közben, szóval észre sem fogják venni, hogy eltűnünk - nyomatta tovább a marketingszöveget a barna. Tényleg szerette volna, hogy Júlia segítsen neki. Illetve... hogy egyáltalán megbízzon benne ennyire. Nem is igazán értette maga sem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire. Kicsit talán ideges is volt miatta. De közben meg izgatott, és eltökélt.