Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Kíváncsi vagyok milyen lapok azok. Valószínűleg a legtöbb csak egyszerű a hivatalból származó érdektelen hülyeségek voltak. Mégis azzal, hogy elzárta őket a világ elől érdekessé tette.
- A kezem? - azért odanyújtom neki. Viszont ahogy odahúzza a páni félelem tör rám. Apám cuccához érek. Rémült macska módjára kikerekedett szemekkel meredek az ujjaim alatti papírokra.
A kis monológja akár még biztató is lehetett volna, ha nem jut eszembe azonnal, hogy nem tudom, meghalt-e. Amikor elment, akkor még határozottan élt. Azóta eltelt nyolc év. Bármi történhetett vele, de megeshet, hogy semmi halálos.
Valahogy alig érzékelem, hogy elment, a beszariság még mindig éppen totálisan lefoglal. Kell pár pillanat, hogy végül elvegyem a kezemet és megbizonyosodjak róla, nem történt vele semmi rossz. Apám se termett itt, hogy nyakon vágjon, ezt egész jól Megúsztam.
A sodrófa meglep. Az még inkább, hogy nem rétest akar nyújtani vele. Na jó, az annyira nem, sohasem tudnám elképzelni, hogy rétest nyújt vele. Nagyot nyelek.
- Biztos jó ötlet ez? - ráncolom a homlokomat. Bá végül is nem történt az előbb se semmi rossz. Talán, talán megtehetem. Amúgy is ócska darab. Gyengéden megkoppintom a felületét behúzva a nyakamat. Semmi ellenállás.
- Na jó, csináljunk belőle gyújtóst - vigyorodom el és esek neki, a pirula okozta óriási lelkesedéssel. A pizza várhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem akarta őt megütni, nem akart ennyire durva lenni, mégis kifordította önmagából az ital, s a benne kavargó érzelmek. Miközben rátört a zokogás, tengernyi gondolat és érzés kavargott benne, mintha csak film pörögne lelki szemei előtt, úgy látta az elmúlt időszak történéseit. Gyötörte az önvád, a bűntudat. Most minden lépését hibának érezte, utálta magát, azt hogy nem tett meg mindent azért, hogy megtalálja a nejét. Mióta megismerte Elektrát, elhanyagolta a kutatást, újra érzett, újra szerelmes lett, de most ezzel is szembe kellett néznie. Mert hogy egy másik nő végett megfeledkezett gyermekei anyjáról. Ezt pedig nem tudta megbocsájtani magának, ezért volt neki most oly nehéz látni ezt a nőt.
Megérezte a hátára csúszó tenyér meleg érintését, s ezúttal nem húzódott el. Csak még jobban felszínre törtek benne az érzések, teste rázkódva adta ki magából minden fájdalmát.  - Elfelejtettem Őt - kezdett végül bele, nyelve a könnyeit, ahogy Elektra felé fordult, s próbálta eltörölni baljával a könnyeket.

- Nem kerestem, egy ideje már nem - nézett végül azokba a sötét szemekbe. - Ha keresem , akkor talán még időben megtaláljuk. Hogy….hogy momdjam meg a lányoknak? - idegesen masszírozta homlokát, még mindig folytak a könnyek az arcán. - Meghalt Elek…míg veled voltam, ő ott ott haldoklott - sírva nézett ismét a nő szemeibe, teljesen maga alatt volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Egy pillanatig nem értettem hogy jöttek ide a ruhák, de aztán leesett a tantusz. Már épp beszívtam a levegőt és nyitni akartam a számat, hogy én nem a cipőjére gondoltam újdonságként, de inkább csak fejcsóválva kifújtam, mert addigra már úgyis hátat fordított.
Eszméletlenül szórakoztató a lénye, de tudom, hogy egy nagyon vékony jégen táncolok, ami attól választ el, hogy ne akarjon akár ténylegesen fizikailag is apró darabokra tépni, úgyhogy igyekszem kordában tartani a vonásaim. Egészen jól is megy, bár az utolsó nagy lendületét már nem tudom teljesen rezzenéstelen arccal nézni. Illedelmességből még felvetem a társalgót, de inkább nem is lassítok a lépteimen, már szinte mellé érve tudok csak reagálni a természetesen abszolút építő jellegű kritikára.
-Úgy lesz!- Kacsintok rá talán picit pofátlanul, de szerencsére már Ő is mozgásban van, olyan lendülettel, hogy nem hinném, hogy megszakítja a vonulást. Még átfuttatom az agyamban, hogy pont a tökéletesen ellentétes irányba indult, de mivel nekem itt egy jobb kanyarral le kell forduljak, már sajnos semmit nem tehetek az Ő érdekében.
Kicsit azért sajnálom a leányzót, mert nehéz élete lesz szegénynek így kiszakítva a saját kis környezetéből. Talán még Ő is úgy gondolja, hogy a szülei a legszuperebb emberek a világon, de jól elrontották szerencsétlent. Mint egy rosszul szocializált kiskutya...igen, Apu is mindig ehhez hasonlította az indokolatlanul nagy érzelmekkel reagáló kollégáit, mert így könnyebb volt elfogadni a hiányosságaikat, és helyén kezelni a sértéseiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A tea készítése nagyszerű dolog arra, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok. Főleg attól amikre az előbb gondoltam. Teljesen összezilált a tudat, hogy olyan helyeken értem hozzá, még ha macska is volt, amikhez még jó sok randevú után sem biztos, hogy mernék a megkérdezése nélkül. - Igen, igen. Mondtad, de mostanában azt sem tudom hol áll a fejem - magyarázkodom úgy ötvenedjére megkeverve a teát, az üres teát! Jaj nekem! - Köszönöm, még a nagymamámé volt - mondom a szamovárra, aztán bíbelődöm és tipródom tovább - Tudod ott a kutatásom, aztán nyakamon egy konferencia, meg még az itteni műszakok - hadarom miközben odaadom neki a csészét, ami hogy-hogy nem macskás. Egy rőt macsek néz rá róla a nagy zöld szemeivel. Aztán végre leesik mit kérdezett - A hónapban ez az utolsó éjszakám, azután még lesz két nappal és ennyi - válaszolok és magamhoz veszem saját innivalómat, ami teljesen kihűlt. Annyi baj legyen, iszom ahogy sikerül. - Ez most bután hangzik, tudom, de te olyankor mit érzel, amikor macskaként dögönyöznek? - teszem fel ártatlan, őszinte tekintettel a kérdést pár pillanatnyi hallgatás után, mert nem hagy nyugodni a dolog. Igazából az nem, hogy most akkor már emberként is közelebb vagyunk egymáshoz és mondjuk nem csak az arcára adhatok mondjuk puszit, hanem...Áh...badarság! Még ilyesmiről szó sem esett közöttünk. Mondjuk eshetne, de az olyan furcsa lenne. Vagyis nem furcsa, csak más. Ő teljesen más mint Bálint. Belőle egészen más energiák sugároznak. Kedves energiák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem számított senkire igazából, aki ismerné a munkásságát közelebbről, főleg nem ennyire alaposan, hogy egy tavaly megjelent tanulmányát is olvasta volna. Nem azért, mert a kollégák ne lennének eléggé jártasak a tudomány világában, hanem egyszerűen abból indul ki, hogy a szakterülete meglehetősen specifikus. Vannak dolgok, amiket még az egyetemen sem tanít. A kissé zavarban lévő hölgyről - már kezdte megszokni, hogy ha még hagyományosan illedelmes neveléséből adódóan kezet csókol, azzal zavarba lehet hozni embereket - hamar kiderül azonban, hogy maga is az átváltoztatástan ismerője és oktatója.
- Ó, értem. Nem is tudom, gratuláljak-e vagy részvétet nyilvánítsak. Mindenesetre sok szerencsét kívánok, az a biztos - mondja egészen barátságos mosoly kíséretében. Neki még az a sanyarú tapasztalata volt, hogy a diákok fele fittyet hányt az összes alapvető szabályra, amit megtanítani próbált nekik, pedig az átváltoztatástan egy meglehetősen komoly tárgy, ahol ugyebár szükséges lenne alapul venni a szabályokat. Összevissza hadonásztak a pálcáikkal és a lehető legfurább eredményeket sikerült sokszor produkálni. Még az is előfordult, hogy a gyógyítónál kötött ki egyik-másikuk. Akkoriban el is kezdett kopaszodni, de szerencsére a sok stressz hiányában ismét visszanőtt a haja.
- Valóban, hehe, az nem hiányozna. A legkevésbé sem. Egyszer már egy diákom megkísérelt egy sikertelen átalakulást és a gyógyítónál kötött ki, azóta még inkább igyekszem odafigyelni, mielőtt még csökött malacorrú vagy szó szerint megtollasodott diákok szaladgálnának az iskolában. Általában szerencsére csak az egészen elhivatottak fejezik be a képzést. Kegyed is tanult animágiát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nevetésének csillapodásával, majd miután sikerült kinyögnie, amit ő is szeretne mondani, azonnal Vladislav kezére fog. - Bocsáss meg, csak a megfogalmazás - érinti meg arcát, hogy rá figyeljen és végre ne legyen ennyire görcsben minden izma a feszültségtől. - Nem téged és a mondandódat nevettem ki, hiszen ugyanígy érzek - mosolyodik el.
És bárcsak elmondhatná, hogy a mosolyt tudja tartani minden áron, bármi is legyen a kettejük közti téma, annak érdekében, hogy neki megkönnyítse, de sajnos nem igaz. A következő kérdéssel és fejtegetéssel hervad le arcáról. Tudja, nincs más választása, mint elmondani a valóságot. Mi van akkor, ha átváltoztatja? Nem csak vele mi történne, mert az nem is olyan fontos, hanem a férfivel. Elvesztene mindent, ami számára olyan fontos. A suttogott szó is arra enged következtetni, érti milyen következményekkel járna.
Kezeit húzza vissza, ahogy a másik kifakad. Értetlen nézi egy pillanatig, majd nyer értelmet a hirtelen reakció. Fejét ingatja meg. - Kedvesem - fogja hideg kezei közé az övét. - Nem azzal van a baj, hogy megharaplak - szorít rá kicsit ujjaira, míg fejét hajtja le. - Hanem azzal, hogyha nem tudok leállni - harap alsó ajkába, majd engedi el a kezét és áll fel. Kecsesen kerüli ki Lucifert, mint aki a föld felett lebeg pár milliméterrel, és áll meg az ablaknál.
Muszáj lesz neki elmondani. Olyan sok kérdést megválaszolhatna neki ezzel az egyetlen történettel, értetlensége is szertefoszlana, és talán könnyebben képes lenne megérteni: nem a harapással van a probléma, hanem a saját kontrolljával. Nem bízik magában, és mindegy mennyi erőt ad neki az, hogy ő ennyire bízik benne. Nem tudhatja, hogy elég-e.
- Az átváltozásom legelején embervérrel táplálkoztam. Hasan megtanított a mérsékletességre, amit sikerült tartanom egy ideig, csak akkor még nem tudtuk azt, ami mára már biztos - dönti a hideg falnak vállát, kicsit válla felett néz rá. - Hajlamos vagyok ráfüggni egyetlen ember vérére. Olyan ez, mint az embereknél a kokain. Az átváltozásomkor megöltem négy embert, utána ki tudja mennyit majdnem, mikor Hasan rájött, mi a probléma: hiába vagyok ráfüggve, nem tudok leállni, mert az extázis, ami akkor hatalmába kerít, leírhatatlan. Ezért vagyok vegetáriánus - ellöki magát a faltól, ismét elé helyezkedik az ágyon. - Ha nem lennék... ilyen, nem lenne probléma, hogy megharaplak. De így hatalmas veszélynek tennélek ki, azt pedig nem tudnám elviselni - gondolkodás nélkül dől előrébb és hajtja fejét a férfi ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Felvették az adatait és némi zuhavona után, amiért nem magyar állampolgár, de átengedték a rostán. Valamiért, mikor idegen származásúakkal van dolga a magyar bürokráciának, mindig megbicsaklik kicsit. Furcsa, pedig tudtával ebben a városban sokan külföldről szalajtott érkezett.
Szóval most itt ül, régi kis ismerősével szemben, akinek a számára viszont ő nagyon is ismeretlen, legalábbis jelen fizimiskájával. Egyenes háttal ül az asztal másik felé, Williammel szemben.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást, a nevem Marius Cavaliere. Én fogom képviselni az elkövetkezendő tárgyalásokon.
Mosolya apró szarkalábakat gyűr a szeme sarkába, ahogy lerak William elé egy bögre kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Mikorra Várnai nyomában megérkezett a Parancsnokságra, lélekben lehiggadt épp annyira, hogy ismét felszínre bukjon benne a bő öt évvel ezelőtti történtek tanulsága. Így amikor felvették az adatait és a szűk kihallgató szobába ültették, már nem pazarolta az energiáját indulatos fecsegésre, a száját pedig egyetlen dolog hagyta el a továbbiakban: ügyvédet akarok.
Bármit gondoljanak róla, ezt a jogát kénytelenek voltak tiszteletben tartani. Papírt toltak elé, hogy írja le a képviselője elérhetőségét, ő pedig épp a családi ügyvéd nevét kezdte volna a papírra karcolni, amikor a keze megtorpant a lap fölött. Maeve. Maga sem tudja miért a nő jutott eszébe (és véletlenül sem a hosszú hónapok gondos kondicionálásnak köszönhetően), de végül az ő elérhetőségét adta át az auroroknak.
A beszélgetésük rövid, lényegre törő, de annál megrázóbb volt. Senki sem segít, hangzott az egyszerű ítélet, majd az ígéret: de én fogok.
Két nap telt el azóta. A parancsnokságról még délután a Zengőbe szállították, majd most, fél órával ezelőtt hopp-hálózaton keresztül szállították vissza. Diszkréten a hátsó ajtók egyikén kísérték a privát kihallgatók egyikébe, így a minisztérium látogatói nem, csak a parancsnokság dolgozói nézhették végig az egyenruhás vonulását. Őket azonban úgy tűnt, cseppet sem érdekli ez.
Kényelmetlenül hűvös van a szobában. Legalább is erre fogja a jéghideg ujjait, amit maga előtt ropogtat az asztalon a férfivel szemben. Bizalmatlanul méri végig.
   -  Tárgyalások? Ez az egész csak egy félreértés, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Sajnálom, hogy nekem kell átadnom a rossz hírt, de.. igen. A házkutatás során olyan közvetett tárgyi bizonyítékokra bukkantak, ami megfelelő vádalap lehet.
Hagy egy kis szünetet. Let that sink in. Miután elég pánikot vagy elkeseredést vél felfedezni William tekintetében, kissé előrehajol az asztalnál, bizalmas testtartást véve fel.
- A jó hírem pedig, hogy megkaptam az aktákat. És a legtöbb legfeljebb közvetett bizonyítéknak lehet jó, de még az is támadható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A még mindig kellemes őszi időjárásra való tekintettel, s mert már majdnem teljesen ellepte a por, motorral érkezett. Éles kanyarral vágott be a Kastély bejárata elé, hogy azután a megfelelő helyre gurulva leparkolja a gépet. Zsebéből előhúzta pálcáját, aminek egyetlen intésére eltűnt fejéről a bukósisak bűbáj. Leszállva a nyeregből gondosan letámasztotta közlekedési eszközét és csak megszokásból, de le is zárta. Kinyújtóztatta az út alatt elgémberedett tagjait, mély lélegzetet vett és elnézett a még kelőben lévő nap felé. A horizont vörös arany színekben pompázott. Hátat fordítva a szépséges látványnak, elindult befelé. Az épületet jól ismeri, régről és nem olyan régről egyaránt, így azonnal megtalálta a Titkárságot, ahol fel is vette a havi terembeosztást. Egyelőre nincs sajátja, de lesz, ugyan megosztva Erdődy professzornővel, de ez számára nem okoz semminemű traumát. A fő, hogy legyenek asztalok, székek és a diákokban elszántság. A többit meg fogja oldani. Ebben a hónapban azonban marad a Tanulószoba. Való igaz nem számít ő maga sem az első órán nagy érdeklődésre, annak ellenére sem, hogy ezt az egyet mindenki számára nyilvánosan látogathatóként jelezte a Tanulmányi osztályon. Irány tehát a Keleti szárny második emelete. Felkaptatva elsőként érkezik. Ez is volt feltett szándéka. Besétál a helyiség közepére, hogy ott ismét pálcát húzva némi bútormozgatással egy félkör ívbe állítsa a székeket és az asztalokat. Ezután egy gyors, ám annál hatékonyabb szellőztetést eszközöl. Most már jöhet a siserehad. De előtte még kell egy kávé. Elrohan, hogy gyorsan megszerezze. Visszatérve még mindig van elég ideje, hogy igyon is belőle. Lassan kortyolja, a nebulók érkezésére várva, hogy közben elhelyezkedjen, megállva saját asztala mellett, a körív gyújtópontjában.


//Álmodói információk: Először is köszönöm, hogy csatlakoztok! A játék mától kezdődve egészen addig tart, míg aktívak vagyunk, de legkésőbb november 10.-éig. Az első érkező ehhez a kezdőhöz, a többiek rá, majd folyamatosan egymásra szálazzanak. Pontszerzési lehetőség lesz és ez alkalommal mindenki számára nyitott az óra, szerepjátékosan. Ha bármi kérdésetek, kérésetek volna, a dc-on és bagolyban megtaláltok. Mindenkinek jó játékot kívánok!//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sikerült a frászt hozni rá, pedig amúgy azért ő nem éppen egy ijedős természet. A nevetés mégis olyan ponton érinti, mint amilyen Akhillésznek lehetett a sarka, így meglehetősen ritka reakciót sikerül kiváltani belőle. Nem egyszerűen zavarba jön, hanem teljesen befeszül, mint aki most szeretne visszazárkózni a kis tornyába, ahonnan nem is tudja, miért merészkedett ki. Szerencsére a folytatás nem indokolja ezt a lépést, a szavak ugyan lassan érnek célba, a nő érintése annál kicsit hamarabb. Így is kell még egy kis idő, mire felengednek az izmai és megnyugszik. Megrázza a fejét kicsit, mintha a nevetés visszhangjától akarna szabadulni, és elmosolyodik végre. A mosoly azonban ma ritka tüneménynek bizonyul, mert valahogy folyton olyan témák kerülnek elő, amelyek nem kifejezetten kellemes kis esti csevejnek szolgáltatnak biztos alapot. Mégis muszáj beszélni róluk, legalább most az egyszer, ezt határozottan tudja. Persze azzal is tisztában van többé-kevésbé, hogy egyébként tényleg a lehetetlent szeretné, mint ahogy azt szóvá is teszi éppen kissé dacosan, ám az a még dacosabb döntés is megszületett már a fejében, hogy addig keresgél, amíg talál valami megoldást. Ha pedig valamit eldöntött, kifejezetten makacsul képes ahhoz ragaszkodni a végletekig is. Tekintete követi a nőt, amikor ő az ablakhoz sétál, némán hallgatja végig a mondandóját, majd újra megrázza a fejét. Elgondolkodik aztán a hallottakon, megsimogatva közben a nő haját, ha már ő az ölébe hajtotta a fejét.
- Ezzel ráérünk akkor foglalkozni, ha egyszer megharapnál, nem gondolod? Értem, amit mondasz, de legutóbb… megtehetted volna, megharaphattál volna, és nem tetted. Mi van akkor, ha hagyom… te tudod jobban, mikor uralod és mikor kérnéd inkább, hogy maradjak távol az erdőtől is. Ehhez eddig is alkalmazkodtam - ezen a ponton ez már alkudozás, és az utolsó értelmes ötlete.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ez a kérdés bőven elég ahhoz, hogy elpiruljon. Honnan kéne tudnia, hogy milyen az, ha valakinek van pasija? Ezt a srácok csak úgy meg szokták érezni, vagy egyszerűen csak Auróra nem az a típus, akinek szívesen udvarolnak. Nem úgy a barátnőinek, akik sorra kapják a randimeghívásokat és nem győzik őket visszautasítani. Talán tényleg Fülöp az oka annak, hogy még mindig szingli.
- Hát akkor most már tudod - bólint egyet, bár arca továbbra is enyhén bíborszínben játszik. Nem ciki beismerni, hogy közel a húszhoz még nem is nagyon volt párja - bár ezt hál' istennek nem mondta ki -, ami pedig ennél is rosszabb, hogy jelenleg sincs, de még csak kilátásba sem? Talán Roland tervez majd ezen változtatni, bár ha igazak a pletykák, ebben nem reménykedhet. Ő volna a herceg fehér lovon? Egy feketén még talán. - Úgy érzem, nem igazán vagy romantikus típus - rá kell harapnia ajkára, nehogy elmosolyodjon a fiú arcát látva. Nem mintha elvárható lenne az összes hímnemű egyedtől, hogy szerelmes filmek és könyvek százait bújja klisésebbnél klisésebb ötletek után kutatva. Kár, hogy ennek ellenére mégis azok a legnyerőbb sztorik, amiket a forgatókönyvírók hoznak össze és nem azok, amiket az élet - legalábbis Auróra jelenleg így véli.
Azonnal a rellonos után szalad, nem akarja hagyni, hogy túlságosan elhúzzon, mégis előbb gázol bele a vízbe, hogy mire a lány odaér, már le is tudja fröcskölni. Felsikkantva kezd nevetni és automatikusan viszonozza, amit kap. A felhevült testét érő hideg vízcseppek automatikus libabőrt varázsolnak karjaira, ám mielőtt elkezdhetne fázni, a nap melege rögtön forrón öleli körül. Haja vizesen, csapzottan lóg arcába és takarja be hátát, ahogy egyre keményebben küzd. - Nehogy azt hidd, hogy legyőzhetsz! - próbál közelebb férkőzni a rellonoshoz, lehetőleg karnyújtásnyira. Amint sikerül, nem tétlenkedik, egy lendületes mozdulattal Rolandra veti magát, hogy leránthassa a víz alá. Talán ezért van az, hogy előbb nézik havernak, mint becserkészendő vadnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Történt egyszer a Szavannán, hogy vadászni indult az oroszlán,
a zebra előtte ott hevert, ránézett és így szólt; ne már haver.
 
Na jó, történetünk nem a Szavannán játszódik, hanem a kastély falain belül, méghozzá pontosan az évnyitó utáni pillanatokban, amikor három eszement és félelmet nem ismerő eridonista férfi úgy döntött, hogy megcselekedik, amit megkövetel a haza. Nem, ez sem igaz.
Teljes mértékben az én ötletem volt és bárhol, bármikor felvállalom majd, mert már unom, hogy minden jöttment azt képzeli magáról, hogy ő a király, aztán semmit se tesz le az asztalra.
A merénylet elkövetéséhez azonban sajnálatos mód szükségem van tettestársakra, ugyanis 1; kell, aki lefoglal néhány tagot, 2; mindig vannak feláldozhatók. Így hű társam lett Bánkúti Gergely és Nemesházi András, akik a Wishről rendelt Bontovich-Holló kettős, mínusz a jóképűség.
Itt szeretném megjegyezni kedves olvasó, hogy sem Kis Laura Grace, sem pedig életem értelme Ifj. Holló Albert semmit, de tényleg semmit nem tudnak az idei év első csínyéről. Majd csak akkor avatom be őket, ha sikerült.
A terv egyszerű, mondjuk. Az évnyitó után hármasunk rohamtempóban sasszézik át az Átriumba, ahol mindannyian a lehető legjobb rejtekhelyeket kihasználva; pókhálós sarok, páncéllovag, ablakpárkány, várunk. Nem pár óra alatt kifundált dologról van szó, hanem valamiről, amit már pár éve tervezek. Ezért tudom jól a menetét annak, hogy pontosan három menő manó hozza a trófeákat, melyeket ellopni csak az előtt van esély, hogy a vitrinbe kerülnének. Itt jön képbe Gergely és András, akik voltak oly idióták , bátrak, hogy bevállalták a sóbálvány átok kiszórását kettőre, így nekem marad egy. Ha ez megvan, már csak meg kell szerezni a házkupát és ha már sikerült az év diákjaként befutnom, azt is. Mert nekem aztán ne egy rohadt könyvet adjanak, hát ki a tökömet érdekli Várffy szarja? Én a kupámat akarom.
Várunk. Nem tudom mennyi idő telik el, de irtó büszke vagyok a két hiperaktívra, mert szájukat alapállásba téve, feszülten várnak a jelre, ami madárfütty lesz. Én lesek. Nézem, hogy ki közeledik, tényleg annyian jönnek-e, mint azt számítottuk és mikor már biztos vagyok a dolgunkban, akkor bizony leadom a jelet.
A megfelelő pillanat eljöttével, mindhárman kiszórjuk az átkot. Gergely és András örömtáncba kezdenek, a kelleténél talán hangosabban, de engem ez sem zavar. Keresek, kutatok megszerzem, amire vágyom. – Kösz srácok! – nézek a két jómadárra, akiknek esküszöm, hogy valahonnan fogok keríteni pontokat azért, mert ennyire jó fejek voltak és segítettek. Nem tudom, hogy kit kell majd érte leszo… öhm izé, meggyőznöm, de megteszem. Meg kapnak egy-egy Fölnagy rettenetet, had érezzék a szeretetem.
Zsákmányaimmal a kezemben én bizony távozok. Lábaimat szedem, s bár a legészszerűbb az lenne, hogy hazáig fussak vagyok olyan bolond, hogy a klubhelyiség felé veszem az irányt. Mert fel akarok vágni. Az sem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Lássák már a pökhendi, szaros, nagypofájú elsősök, hogy hiába tartják magukat nagyra. Még porbafingó kis szarosok hozzám képest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Valóban elrontottam, de végül is ezért gyakorlok - továbbra sem rezdül egyetlen arcizma sem, hiszen véleménye szerint teljesen logikus, hogy amennyiben profi, nem kap feladatokat a fejlődésre. Nem is igazán érti, hogy Várffy mi a fenéért kötött belé, elvégre rellonos. Ha levitás lenne, akár fejét is vehetné (bocs Domik), de ez még csak szóba sem jöhet az ő esetében. - Nincs választásom. Megvan adva, hogy milyen időközönként kell a következő hozzávalót a főzetbe keverni. Ha ezt átalszom, reggelre megromlik a bájital, bár elnézve a jelenlegi eredményt, lehet jobban jártunk volna - elhúzza száját, miközben azon morfondírozik, mikor kezdje újra. Bárhogy is csinálja, mindig lesz olyan fázis, amit alkalmatlan időpontban ér majd el, tehát előbb-utóbb mindenképp kap büntetést. Ezek szerint már megint előbb. Fasza.
Kezeit megadóan kiveszi zsebeiből, hogy tüntetőleg keresztbe fonhassa maga előtt, miközben nekitámaszkodik a mögötte lévő asztalnak. Nem lett kevésbé flegma, de legalább a kérést teljesítette. - Nem csináltam semmit, amiért büntetést érdemelnék. A tanárom kiadott egy feladatot, amit elvégzek, ráadásul mestertanonc vagyok, a takarodó sem vonatkozik rám - nyilvánvalóan tisztában van a jogaival, hogy is ne lenne? Az igazságtalanságot maga sem tolerálhatja, legalábbis a túlzott mértékűt. Mondjuk tudhatná, hogy feleslegesen szájal, elvégre egy tanár mindig talál okot arra, hogy móresre taníthassa a diákját, így ha nem a fentebb említett okok miatt szívatja meg, előrántja a jól ismert "feleseltél, ezért büntetlek meg" kártyát. De akkor legalább jogos lenne.
- Farkasházy professzor úr utasításai nélkül nem készítek bájitalt, sem port. Gyorsabban végzünk, ha idehívjuk - köti az ebet a karóhoz. Rendkívül rossz döntés, de most már nem tágíthat. Csak azért sem hajlandó elfogadni a rá kiszabott feladatot, teljesíteni meg még annyira sem áll szándékában. Vesszen VZR!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Talán nem a legalkalmasabb hely a nők tanulmányozására, mégis a tanulószobát nézték ki maguknak. Hogy miért? Mert ezen a késő esti órán már a levitások is csak a könyvtárban vagy a körletükben sürögnek-forognak, ellentétben Ervinnel és Rolanddal, akik éjfél után nem sokkal kezdték meg saját, önálló kutatásukat. A filmtörténelem legikonikusabb romantikus jeleneteit nézegetik sorra, illetve csak tennék, ha nem lennének rosszul már a másodiktól.
A hogy jutottunk idáig kérdésre a válasz az, hogy: nők. Margaréta beszólt, hogy Ervin képtelen kifejezni az érzéseit, Roland pedig megkapta a feladatot, hogy vigye el a Sarkady lányt egy überromantikus randira. Nos, az olyan érzelmi analfabéták, mint ezek ketten, nyilvánvalóan nem értenek az olyan nyálas, egyenesen gusztustalan kapcsolatokhoz, mint amikről a lányok álmodnak. Ott volt például az a jelenet, ahol valami tinisrác dobálja valami csaj ablakát, aztán felmászik hozzá és dalra fakad. Valami High School Musical...?
- És ezt a csajok szeretik - rezzenéstelen arccal, szánakozó tekintettel figyeli a történéseket, ahol végül mindketten énekelni kezdenek. - Először is, ha én dobálnám azt az ablakot, betörne. Ha mégsem, nem a csajom, hanem az apja lépne ki rajta és leátkozna. Fokozottan igaz ez arra, ha felmásznék oda. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha dalra fakadnék - megrázza fejét, miközben a videó vált egy újabb népszerű, lagymatag és persze hihetetlenül szerelmes jelenetre. "Baby-t senki sem ültetheti a sarokba." Gyere le jóisten. Nem tudja eldönteni, mi lenne rosszabb: ha énekelne vagy ha táncolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tudják, hogy amíg az ügyvédjével beszél, senki sem figyeli őket és kvázi tömeggyilkosságot is bevallhatna, a férfinek tartania kellene a száját. Mégis természetes a bizalmatlansága a vadidegennel szemben. Így amikor az a házkutatást említi, a szeme láthatóan megrebben és az izmai is megfeszülnek, az első reflexe az, hogy olyan képet vágjon, mintha őszinte meglepetésként érné a hír. Hogy micsoda? Találtak valamit nálam? Mégis micsodát? Én aztán nem tudok semmiről!
Ez az arckifejezés néhány másodpercet követően, öltönyös Őlilasága számára pedig valószínűleg szemet gyönyörködtetően változik először ellenszenves kételkedéssé, némi értetlenséggé, majd akkor, amikor tényleg felfogja a szavakat, őszinte pánikká.
   -  Azok a cuccok nem az enyémek, csak nálam voltak. A feléről azt sem tudom, hogy mi az. - A hangszíne megemelkedik, bár ez most nem fenyegető, hanem riadt. - És különben is, ha volt is ott valami, akkor sincs semmi köze ahhoz, ami Adéllal lett. És különben is.
A gondolatai, így a beszéde is csapongók, nehezen követhető. Az egyik kezével idegesen a másik keze körmeit kezdi piszkálgatni. Végül halkan teszi hozzá:
   -  ... mert különben mit is találtak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Látom, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a válaszommal. Nos, ezzel én is pontosan így vagyok, de majd lesz valahogy, nem igaz? Nem látom még pontosan a jövőm, és egyelőre ez tűnik a legoptimálisabb választásnak amiatt, mert auror és auror között is rengeteg a különbség. Lehet, hogy a széplányüldözési kommandóban leszek majd, ehehe.
- Szóval finoman azt mondod, hogy jó lenne, ha felvenném a tantárgyadat, igaz? - vigyorodom el röviden, még a fejemet is megrázom kissé. Biztosan nem erre célzott, de ki ne csapna le a kínálkozó alkalomra? Végül megegyezünk, hogy lehetne jobb is az, hogy a mugli cuccokkhoz nyúlnak, ő még félvér is, szóval minden bizonnyal tudna pár tippet adni az ittenieknek.
- Akkor megkapom a telefonszámod? Hátha sürgős tanácsra lesz szükségem - kapom elő a rúnázott mobilom, és szinte varázslatos gyorsasággal máris felvillan egy új, üres névjegy, ahová bepötyögheti a számát, ha megadja. Felé nyújtom, ha maga szeretné, de én is be tudom írni, ha úgy alakul. Már, ha egyáltalán megadja. De hogy hárfázik, ez igazán meglep! Sőt, valahol menő is, kevés hárfást ismertem eddig, és most is csak egyet ismerek. Návay Reginát.
- Na, de akkor miért hagytad abba, ha ennyire jól ment? Kár elpazarolni a tehetséget. Én sem hagyom abba az edzősködést, mert auror leszek, meg nem árt karbantartani ezeket - megkocogtatom az izmaim. - Mert nem a legyek hordták össze - vonok vállat, de amúgy a fene sem tudja, hogy miért kérkedek most ezzel. Talán egy kicsit le akarom nyűgözni, mondjuk az eddigiek alapján kétlem, hogy pont ez fogja megmozgatni velem kapcsolatban.
- Nem tudom, hogy tanítják-e, ha igen, nem emlékszem. Talán a tapasztalat hozta meg nekem, vagy a fene se tudja - komolyre veszem a kérdést, egyáltalán nem viccelem el. Szeretek változatos lenni, hogy ne tartson unalmasnak. Mégiscsak valamennyire a mentorom lesz, és valamiért jóba akarok vele lenni. Talán azért, mert még nem néz úgy rám, ahogy szoktak, vagy inkább én szeretném elérni azt, hogy partnernek tekintsen, ne egy nehezéknek, amit rásóztak.
- Plusz pont az aurorságért - kuncogok halkan. - De épp tanulok randizni, egyébként. Ja, és ha van néhány praktikus tanácsod, szívesen veszem - láthatóan nem kenyerem a kéregetés, meg a tippek, de most nagy szarban vagyok és jó lenne valamivel lenyűgözni Morgánát. Vagy legalább ne egy katasztrofális randit összehozni. Simán lehet, hogy t9bbet nem találkozunk, akármit csinálok, de legalább egyszer meg kéne próbálni. Ahhoz pedig minden tipp jól jön, nem igaz? Végül bevisz az irodájába, ahol nem is egyedül van. Igyekszem nem útban lenni és viselkedni, tehát nem elnyomni őt. Tiszta kurva rendes vagyok ma, mi volt abban a reggeli kávéban?
- Helló - köszönök, mert azért a jónapot kívánokból már kinőtem, vagy nem nőtem bele, el lehet dönteni. Még intek is hozzá, és a férfiakhoz odamegyek, kezet nyújtok nekik. A főnökhöz megyek először természetesen, a nőkkel nem tudok mit csinálni, azért ha kezet nyújtok és elfogadják az már olyan felnőttes, nem? Kipróbálom, azt lesz, ami lesz. Szóval először főnök, aztán nők, végül a férfiak. Igyekszem határozott kézfogással jönni, a markom erős, szóval azzal nem lesz gond. A nők kezére meg vigyázok. Hú basszus, de rohadt nehéz ez, ráadásul érzem, hogy némileg zavarban vagyok.
- Rendben. Igen, kérek - mondom és automatikusan leülök a székére. Körbenézek milyen rend van, meg próbálok néhány papírba belenézni, persze, csak ami látszik, nem lapozok bele semmibe. Kezembe veszem a pennát és elkezdem kitölteni a papírt.
- Oké, kész. Így jó lesz? - odafordítom Regina felé, remélem hamarosan mehetünk innen, kezd fojtogató lenni a légkör, de a kávét azért elfogadom. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat még, vagy mára ennyi? Végül is sok mindent láttunk, és az ő ideje is véges. De persze végig kísérném a napját is, abból is lehet tanulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem hittem, hogy nincs pasija, még akkor sem, hogy sosem láttam azzal. Semmit sem jelent, vannak itt ilyen-olyan titkos randik és párok, mondjuk két ellentétes ház diákjai, akik nem szeretnék, hogy mindenki tudjon róla, meg eltitkolt tanár-diák szerelmek, amik később kiderülnek, vagy hirtelen kap lángra, amikor már lehet. Na, persze.
- Azért örülök, hogy nem jön ide mindjárt valaki, hogy leverjen egy csicskalángost, mert a csaját bizergálom - hát igen, vannak hirtelen haragúak is, vagy ész nélküliek, ha engem meglátnak, akkor biztos megcsal velem a csajuk. Hogy honnan vesznek ilyeneket, nem is értem! Oké-oké, tényleg igaza van, nem vagyok romantikus, de ez nem véletlen. Nem kellett eddig annak lenni és most remélem kurva büszke rám Reina, hogy mégis megpróbálkozom ilyennel, hogy randi. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy Morgána majd' belefulladjon a vízbe, de ez már részletkérdés.
- Jó, de változnak az emberek, nem igaz? Még az is lehet, hogy egyszer megmutatod... a füzetkéd - pillantok oldalra, mögé, ahol a titkolt lapokat rejtegeheti. Fogalmam sincs, hogy nála van-e, még az is lehet, hogy vízhatlanná tette, lekicsinyítette és a fürdőruhájába dugta. Kinézem belőle, amennyire tiltakozott a bepillantás ellen. Viszont, hogy eltereljem a gondolatait a fulladásos halálról és rólam, gyorsan beinvitálom egy kevésbé gyanús medencébe. Jó, a libázás talán nem a legszebb invitáció, de legalább nem kell könyörögni, hogy utánam jöjjön. Sikerül a terv, a sárga medencében csapjuk szét egymásra a vizet, rohadt jó! Bírom a csajt, hogy nem olyan kis mimóza, mint hittem.
- Nem hiszem, tudom, hogy nem, boszorka! - viszonzom a fröcskölést, amikor hirtelen megindul. Nem is tudom mi legyen. Pattanjon le rólam, vagy sikerüljön a támadása? Legyen gyereknap... - Hééé - kiáltok fel és a támadását beengedem, de levegőt veszek, mielőtt lehúzna a víz alá. Hát most mit csináljak? Húzzam magammal az előbbi után? Nem lenne túl lovagias, de azért visszatérek a felszínre, csak a fejemet dugom ki. - Hát van benned spiritusz, libuska - vigyorgok rá, mint a tejbetök, majd rájövök, hogy van még egy kis dolgom. Akkora fasz vagyok, hogy eszembe jut, most élvezhetném még a délutánt. Némileg elkomorodok a gondolataim kergetése közben, majd felállok.
- Hát most mennem kell. De nyugi, nem miattad, nem kell örülni - vigyorgok. - A randiról meg értesítelek, amint megvan a nap, a hely és az idő. Illetve, egyeztetünk, oksa? Na, szia, egy élmény volt boszikám - kacsintok végül rá és intek is röviden, majd elindulok egy sóhajjal kifelé a vízből. Miért pont ma van az is? Oké, megígértem Reinának, de bazeg! Nem bírom, egyszer kinyírom ezt a csajt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ha tudom, hogy Ervinnek ilyen kurva jó ötletei vannak, tutira nem jövök el. Persze, elsőre jónak is tűnt. De nem lenne itt a dugipia és némi rágcsa, már kurva élet, hogy elhúztam volna. Egy kínszenvedés romantikusnak lenni, komolyan mondom. A film alapján komplett idiótának kéne lenni, arra viszont én képtelen vagyok. De hát hol kezdtük volna ezt, ha nem itt. Oké, én láttam már egy csomó mugli filmet, többet, mint varázsfilmet, de valahogy a romantikusakat mindig is kihagytam. Nem baj, ha néha összejönnek egy-egy filmben a szereplők, de ez bazeg, ez mi már?!
- De kik? Kik mondták neked, hogy ezt nézzük meg. Mindet leátkozom, baszd meg - sóhajtok  és két kezembe temetem az arcom, aztán belemarkolok a hajamba és húzni kezdem. Az arcomat letépném már, ha nem lennék ilyen menő és jóképű. De az vagyok.
- Komolyan kielemzed ezt a szart? - nézek rá hitetlenkedve. Mondjuk a végére begörbül a szám és kap egy baráti öklöt a vállába a nevetésemmel együtt. - Mondjuk tény, hogy az ének felejtős - na, legalább mindketten tudjuk, hogy énekelni semmi pénzért nem fogunk. - Ennél sokkal egyszerűbb Leila. Ismered? Odamész, megbeszéled vele, nem kell nyaggatni, szex és mindketten kész is vagytok. Aztán pá, még csak virág sem kell. De hogy a lótúróba kéne nekem elhívni Sarkadyt "überromantikus" randira? Hát ebbe nem volt benne, az kurva élet! - még a macskakörmöket is kiteszem, hogy lássa, idézek a szóban forgó szexi csajtól.
- Meg mi az, hogy überromantikus? Értelmezhetetlen és halálra van ítélve az egész. "De változz meg, meg figyelj a másikra" - ez Reina hangja volt, csak kicsit elnyálazom, így jobban illik most ide. Fasz kivan már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A lehangolt tekintetre én is elhúzom a számat.
- Igen, kár - rántok a vállamon. Felfelé fordítom a fejem, szemeimet a macskára szegezem. - Pedig tényleg azt hittem, van még nálam abból a jutalomfalatból, amit a múltkor vettem.
Akkor fordulok ismét Kristóf felé, mikor meghallom a hangját. Ahogy beszélni kezd, először félmosolyra húzom a számat. Csak akkor kerekednek ki a szemeim, mikor a nyulat említi. Nem az zavar, hogy meglátta. Elég régen hordom már a táskámban ahhoz, hogy rákérdezzenek páran, már megszoktam, hogy magyarázkodom miatta. Ráadásul Darya látott sírni miatta, még évekkel ezelőtt.
A rellonos azonban mintha egyáltalán nem furcsállná a dolgot, a lehetőséget látja benne. Szemem előtt megelevenedik a kép, ahogy Artemisz ráugrik a plüss nyúlra, és karmaival, fogaival elkapja. Mikor először hozzám került, rátalált a plüssre. Szerencsére nem sikerült szétszaggatnia, még időben rátaláltam, a kis lyukat pedig könnyen megjavítottam. Azóta viszont különösen vigyázok, nehogy Artemisz megtalálja a nyulat.
- Nem... ő... A nyulat nem fogom használni- rázom meg a fejem. Talán túl hevesen is. - Artemisz szétszaggatná - rázok a fejemen ismét. - Túlságosan is felkeltené az érdeklődését. Ahhoz túlságosan féltem... - elfordítom a fejem az utolsó mondattal, amit kicsit halkabban is mondok ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Igazság szerint senki sem mondta azt, hogy ez a házi feladat, de ha már minden csaj odavan ezekért az erjesztett trágyadombokért, akkor minden bizonnyal ez a mérce. Az etalon. Amikor azt rebegik, hogy romantikára vágynak, meg hercegre fehér lovon, akkor vagy még a gyermekkori Disney élményeikből táplálkoznak, vagy már a tinédzserkori plátói szerelmeikből. Gusztustalan.
- Miért, neked van jobb ötleted? Inkább olvasnád ezt a sok borzalmat? Még mindig rövidebb egy 5 perces filmjelenet, mint egy ötszáz oldalas regény - mert bizony lehetne vitatkozni ezzel az állítással, felesleges volna. Ervin amúgy is előbb ül le valamilyen habkönnyű, audiovizuális alkotás elé, semmint kezébe kapja a Jókai összest és ledarálja lelkiismeretesen. Már csak azért is, mert olyanja nincs, legalábbis utolsó információim szerint. - Csak egy alapszabály van: a nőknél van az összes pina. Ha akarsz magadnak és nem egy rongyos salátát, meg kell dolgoznod érte. Gondolom nem lep meg, hogy ez a tudat engem sem boldogít - a szenvedés egyértelműen kiolvasható szemeiből, ahogy a következő jelenettel egy újabb romantikus klasszikus jelenik meg a képernyőn. Hányni tudna ennyi vattacukortól és habtól, de azzal nyugtatja magát, hogy nem hiába kínlódik - majd rájön, hogy igen.
- Egyelőre azt kéne kitalálnunk, mi a szimplán romantikus - töprengőn réved a távolba, egy üres asztalt fixírozva, mintha csak abban meglelné a választ. Lassan ingatva fejét folytatja gondolatmenetét. - A nőknek kellenek az érzések. Ők érző lények, mi meg ugye neandervölgyi barbár ősemberek vagyunk, akik csak be akarják verni az összes lyukba. Lehet arra kíváncsiak, miért épp az ő lyukukat választjuk. Ha ezt jól meg tudjuk fogalmazni vagy meg tudjuk mutatni, akkor nyertünk - persze ez ismételten csupán spekuláció. Valószínűleg hiányzott akkor, amikor a lovagiasságot és romantikát osztogatták, ennek köszönheti, hogy teszem fel Rebeka vagy Margaréta helyett Létaival tölti ezt a késő esti órát azon töprengve, hogyan szerezhetne magának jobb, de legalább ellenkező nemű társaságot. Valahol szánalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Megkönnyebbül, amikor végre sikerül félretenni a szívesség kérdését. Valahogy feszélyezi, hogy ilyen számítónak gondolja a másik, mert ha még van is benne, azért nehogy már könnyen kiszámítható is legyen. Ugyan már. Na nem mintha titokzatos szeretne lenni, de ha az ember politikus szeretne lenni - egy jogász végzettséggel megtámogatva természetesen -, akkor nem árt mégsem, ha nem tereget ki mindent mindenki orra elé. A tantárgyakról beszélgetni már egész jólesik ezek után.
- Az igen, rengeteg mindent tanulsz. Hány tárgyat vettél fel összesen? - érdeklődik. Ő idén, mint azt már mondta is, beérte az abszolút minimummal. Szabad időre is szüksége van, most kell kapcsolatokat építeni.
- Mhm - veszi tudomásul a tanárokat illető véleményt némi kétkedéssel. Leheletnyit a szemöldökét is megemeli, de hát jó. Olyan politikus válasznak hangzik, pedig melyik iskolában nincs legalább egy laza tanár vagy egy olyan, aki nem veszi komolyan magát se, hát még a tárgyát. Ez szinte már örök érvényű szabály.
- A VAV? A Herzbergben a ZAG van, ami annak megfelelő szintű, itt is elfogadták, amikor jelentkeztem mesterképzésre. Hát... nem is volt különösen nehéz, azt hiszem. De ha az ember rendesen tanul az évek során, akkor semmi sem az szerintem - válaszolja nagyon bölcsen. Persze az is benne van a pakliban, hogy néha az is hasznos, ha az ember gyerekét bármikor korrepetálják szívesen. A bájitaltanból iciripicirit rászorult ugyanis, mert a főzőcske nem erőssége, de végül az is meglett némi kis extra gyakorlást követően egész jóra. - Nincs kedved benézni a nagyterembe inkább? Vagy itt lehet bármilyen enni- meg innivalót szerezni a meghatározott reggeli, ebéd és vacsora között? Egy tea jólesne például egy kis süteménnyel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Sohasem voltam még börtönben, bár több okom lenne idebenn ülni mint Willnek, ironikus, hogy mégis látogatóként lépem át a küszöbét.  Hidegvér és nyugalom jellemez, bár tényleg elfog a kényszer, hogy átnyálazni mindent meg alaposabban végignézzek, kérdezgessek, ez mire jó, az hogy működik, de csak elküldenének a picsába, mint Várnaiék. Ráadásul Willt se kéne megváratni mellékesen.
Előbb érkezek, mint ő. Így helyet foglalok és felmérem a termet. Valahogy a mugli filmeken cseperedve egészen másra számítottam. Sötétség, rácsok, szar szag. Ez meg itt egy tök kulturált terem, sok paddal és székkel. Csak az elcseszett sárga kezeslábasok rondítanak a képbe.
Nem telik el öt perc Will bejön. Halvány mosoly jelenik meg ajkamon, ki gondolta volna, hogy ez a nyomi a végén hiányozni fog.
-Szarul festesz Krise - jegyzem meg lágy hangon - Ez a sárga határozottan nem a te színed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Valahol igaza van, messze, nagyon távol, a Cocosszeumon túl, ahol Spartacus 100 szűzlánnyal... beszélget, de a 99.-nél meghal. Mindegy.
- Jó, nincs. Dehogy olvasnám, a szemem kiégett már ettől is - adok igazat neki, nyilvánvaló, hogy ez nem mi vagyunk. Úgyhogy meg is húzom a laposüveget, és a maró hatású alkoholszármazék jótékonyan kioltja belőlem a látottakat. De legalábbis két másodpercig nem gondolok arra a förmedvényre, amit romantikus filmnek neveztek.
- Ez is igaz. csak hát nem tudom, hogy ha meghasonulsz egy friss saliért, nem adod-e fel magadat? - felnézek töprengve, és Somogyi felé nyújtom az italt. Valamit akkor is találni kell, ami nem ennyire klisé? Vagy nem is tudom, pont az kéne csinálni? Betöröm én Morgi ablakát, ha erre vágyik. Überromantikusan.
- Aha. Hát figy, azért körbekérdeztem pár csajnál, hogy mit kéne csinálni egy randin... illetve mit nem - vigyorra húzódik a szám, mert az utóbbi sokkal fontosabb. Ha az előbbi elmarad, még nincs veszve az egész, fordítva már lehetnek bajok. - Szóval legyél figyelmes, érdekeljen amit mond, ne a legszarabb helyre vidd, az elsőt fizesd te, meg ilyenek - vonok vállat, mert a többi inkább arról szólt, hogy hogyan vehetem észre az apró jeleket, ha érdeklem. Hát remélem nem úgy, mint ebben a másik filmben, mert akkor fejvesztett menekülés lesz a vége.
- És hogy mutatod meg jól, hogy az ő lyuka lenne a szerencsés? - itt már röhögök azért, édes Merlinem, két fasz, aki azt sem tudja, hogy mikor született délben.
- Szerintem az őszinteség fontos, látod, ott is elmondja a másiknak, hogy szereti. Ez lehet az a szó, amit ha visszamondanak, akkor már veheted is le a ruháját. Ilyen kódszerű - nézek rá Ervinre, a számat elhúzva figyelem a reakcióját. - Ezekből kiindulva egy szép virágnak is örülnek, vagy valami apróságnak. De szerintem ehhez kell valami adottság, hogy romantikus legyél. Kifejezni az érzéseket? Hát nézzen rá - mutatok le - és egyértelmű lesz, nem? - tárom szét a kezemet, azért most már mondhatna ő is tippeket, mert én nagyjából eljutottam oda, ahol kezdtünk. Kurvára ki fog dobni Morgána!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ötödik nap reggelére tudatosult benne, hogy lehet, évekig nem láthatja a napfényt.
Az első hetvenkét óra szürreális álomként telt el: a letartóztatás, az ügyvéd látogatása a parancsnokságon, a kérdések, papírok, az átszállítás, a regisztráció, a civil ruhái és személyes tárgyai leadása olyan gyors egymásutánban követték egymást, hogy ideje sem volt tényleg, őszintén felfogni, mi történik vele. Az egész lehet, nem is több, mint egy beteg vicc, vagy egy aberrált módja annak, hogy Adél megleckéztesse őt a hűtlensége miatt. Ha pedig valódi is, majd az ügyvédje elintézi és ez az egész nem lesz több kellemetlen intermezzónál… igaz?
Aztán eljött a negyedik reggel, ő pedig ugyanabban a cellában ébredt fel, ugyanazt a plafont bámulva. A felismerés pedig eddig ismeretlen, bénító súllyal tört rá.
Ha most vizsgálatot indítanak és bűnösnek találják, bármi adminisztrációs résen át, nem csak a büntetése maradék öt évét kell leülnie majd, hanem ki tudja még, mennyit. Mi történik, ha az ügyvéd is csak felteszi a kezét és jövő héten azzal jön be hozzá, hogy nem tud segíteni? A gondolattól nyomban elkapta a rosszullét. Sosem volt klausztrofóbiás, de a gondolattól, hogy talán élete végégig is egy hegy gyomrában maradhat, évek óta először pánikrohama támadt.

Lehajtott fejjel lép be az ajtón a most csöndes, csak halk beszélgetéstől zúgó terembe. Az asztalhoz kísérik, ő szótlanul ül le és csak akkor pillant fel a lányra, amikor az őt kísérő, különben barátságos és professzionális őr magukra hagyta őket. A szeme szokatlanul üres, az ajka azonban félmosolyra húzódik.
   -  Embert kellett volna ölnöm, akkor pirosat kapnék. Majd legközelebb jobban igyekszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Halkan felnevetek. Legalább a humora még a régi szar. Azután elkomorodik arcom.
- Figyelj Will, én most nem a hitvesi látogatás miatt vagyok itt vagy bármi hasonló szentimentális szar miatt, - szögezem le, közben óvatosan jobbra nézek aztán balra. -csak azt akarom mondani, hogy a letartóztatásod utáni estén a házban elég nagy buli volt, vágod nem?
Nem igazán figyelnek minket az őrök kigúvadt szemekkel és hallócsövekkel mégis butaság lenne csak úgy kimondani. Remélem, hogy az előző utalás után a virágnyelven közölt infomációk könnyen kódolhatóak lesznek.
- Amikor jött a két kertész, hogy megnézzék a hátsó kertet, a levélgereblyézés előtt felszedtem néhány különlegesebb levelet - közlöm vele, nagyon remélve, hogy levágja a szituációt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő nem követi a lány nevetését, csak oldalra biccentett fejjel figyeli őt. Annyi mondanivalója lenne, többek közt bizonygatni, hogy ő semmit sem csinált, megkérdezni, hogy van Adél és megbizonyosodni róla, hogy Júlia hisz neki. Mégsem tud hozzákezdeni egyikhez sem, mivel a lány gyorsan körbenéz és a hangját lehalkítva beszélni kezd.
Kételkedőn összeráncolja a homlokát, az asztal fölött közelebb hajol, hogy hallja, mit mond, de még úgy, hogy a biztonsági távolságon kívül maradjon, így ne szenvedjen áramütést. Mégis, az első gondolata az, hogy bizonyára aneurizmát kapott, ugyanis…
   -  Mit zagyválsz mégis? Buli? Mi a faszomat beszélsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Gondolhattam volna igazán, hogy nem lesz könnyű dolgom. Összepréseltem a számat, csak, hogy megelőzzek egy látványos sóhajt.
- Aznap volt egy házibuli, igazi házat feje tetejére állító buli, szinte mondhatni úgy is hivatalos volt a fergetegessége - minden szót lassan mondok el, kihangsúlyozva a sok ház szót, meg a hivatalosat is, remélve, hogy így már csak leesik neki, miről pofázott az a nyomorult ügyvédje.
- A kertben voltak levelek. Csontfehér és hamufekete levelek. Érted? - reménykedem benne, hogy leesik neki. A Csontok, a hamvak már így is aggasztóan konkrét utalások voltak. Ajkamba haraptam és úgy néztem a férfit mint akitól a megváltást várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, hogy Júlia részeg vagy megint be van tépve. Van képe hozzá, hogy odakinn bulizzon majd bekészülve meglátogassa őt? Mondjuk nem néz ki úgy, mint aki porozott. Olyankor általában hadar, nevetgél, ostobaságokról magyaráz neki, most azonban egy tanárnő szigorával hangsúlyozza a szavait.
A két szemöldöke között függőleges ránc gyűrődik, cseppet elnyitja a száját.
És ekkor megrázza a felismerés. Júlia nem csavarodott be.
   -  Hova…? Te mit…? - Elpillant az őrök felé, a hangját egészen lehalkítva hajol közelebb. A bőrén érzi a manafal fenyegető zizzenését, ami jelzi neki: eddig és ne tovább. - Szabadulj meg tőle. Mindtől. Júlia, ez nem vicc. És bármit is láttál, felejtsd el. Rendben?