Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érdeklődve figyeli Olcsi szavait. Ők nem ilyen híres aranyvérű család, de ettől függetlenül a szülei igyekeznek távol tartani valamennyire a mugliktól. Persze muglik között van a házuk, van otthon számítógép meg tévé (igaz ezeket nem szokták olyan sokat használni, leginkább csak filmeket és meséket néznek rajta), meg hát persze Polli tisztában van a forinttal, jár mugli boltokba, egyszerűen csak limitálják a hozzáférését a dolgokhoz. – Van saját mobilod? – Kérdi csillogó szemekkel. Nagyon sok ember kezében látta már, a szülei rá is szóltak, hogy ne bámulja már annyira feltűnően őket, hogy mit csinálnak rajta, mert illetlenség. De hát, ha egyszer érdekli. Azt mondják, hogy neki nincs rá szüksége, így is több képernyőt néz, mint kéne egy boszorkának az ő korában. – Milyen színű a tokja? Megmutatod? Megfoghatom? – Árasztja el kérdések, sőt mi több kérések újabb hadával a rellonost. A világvége kezd elmúlni. Volt már a kezében mobil, annyira lenyűgözték a színes tokok, amiket rájuk lehet tenni, volt köztük olyan puha zselés is, mint a labdái.
- Ó-ó! Ott dolgoznak a szüleim is, mind a ketten a gazdasági osztályon vannak. Lehet ismerik a bátyád…. látásból? – Az elején nagyon bepörgött, hogy még akár távoli ismeretség is lehet köztük, de aztán rá kellett jönnie, hogy a gazdasági dolgozók lényegében semmit nem találkoznak a diákokkal, esetleg az iktatószámukat és a nevüket látják.
Meredten bámulva hallgatja, amit a lány mesél neki. Néhol behunyja a szemét, lassan megrázza a fejét, hogy kifejezze, ő ezzel bizony nem ért egyet. – Én nem tudnék így élni… de akkor most… Te is… így fogsz férjhez menni? – Kérdi a száját húzva ismét a rellonos arcába bámulva. Ez nem lenne fair vele szemben, hát nem ezt érdemli. Senki nem ezt érdemli. Pollit még nem érdeklik a fiúk, de ha egyszer majd fogják, akkor ő az igazi nagy szerelmet akarja, ahogy a mesékben. Jó, nem kell első látásra, jó a harmadik randin is. De igazit, nem kötelességtudatosat. Disney hercegnő szerelem, nem történelemkönyvi hercegnő szerelem, ő így képzeli.
- Komolyan eljönnél? Karácsonykor szoktam Budanekeresden a Nagyszínházban a gyűjtésen játszani! – Nem gyakran szokta felajánlani az ismerőseinek, hogy jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit tud, de Olcsinak szívesen megmutatná. Az emberek általában szeretni szokták a fellépéseit, csak ő utálja őket. Mármint az embereket, nem a fellépéseit, azokra gyakorol annyit, hogy jól sikerüljenek. De az emberek… hogy azok milyen_hangosan_tapsolnak. – Csak tudod, a La Campanella… a Vágta… - Sóhajta teljes lemondással. – A technikáját értem, látom. – Magyarázza levegőben a képzeletbeli billentyűkön mutogatva. – De annyira gyorsan vált oktávokat, hogy… áh… - Sóhajtja ismét állait a tenyerébe temetve, karjával dramatikusan lekönyökölve a térdeire. – A Navine jó. De a Rellon? Normális? Nem bántják egymást? – Kíváncsiskodik a fejét oldalra döntve a csuklójával. Meg legfőképp, más házból valókat nem bántanak le? Polka mást hallott. – VELÜK? A nagyokkal? A nagy-nagy szőkékkel? – Ájuldozik hirtelen kiugorva a pózából, kezeivel mutogatva a nagy szintjeit, bár az még így sem közelíti meg Mihailt meg Theont. Talán, ha felállna az ülésre és rendesen kinyújtaná a karját. De így? – De tényleg őt akarják a fiúk a suliban? – Kérdi bizonytalanul, bár azért a beképzelt seggen elmosolyodik. Tetszik neki ez a nyelvezet, annak ellenére, hogy nem szokta használni. Van néhány ilyen lány a suliban, akiről süt, hogy a legtökéletesebbnek hiszik magukat és beleköthetnek a kisebbekbe, vagy akár a nagyobbakba is, ha úgy tartja kedvük. – Kicsúfoljuk? Ááá…. A rellonosokkal? – Biztos benne, hogy ha néhány kemény rellonost tudnak a saját oldalukra állítani, akkor ez a buta liba bizony be fogja fogni a száját. Remélhetőleg akkor még járatni fogja, amikor a trágyagránát érkezik felé.  – Benne vagyok. – Feleli komolyan bólintva. Egy látványos bosszút már csak nem hagyhat ki. – Azt hiszem… ezt látni akarom. – Feleli szemeit összeszorítva. Még éppen visszaérnek az első órára, ha az állomáson elcsípik a visszamenő vonatot. Csak nem fog feltűnni senkinek a hiányuk, elvégre nem mentek messzire… Budapestig? Az országhatárt nem hagyták el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Világ életében hozzászokott ahhoz, hogy a versenytársai megjegyzéseket tesznek rá, esetleg kigúnyolják, egyikük megpróbálta az akkori fellépőruháját is tönkretenni, bár ott időben visszaértek az öltözőbe. Mégis, ez a fajta rosszindulat és gonoszság, amit most ellene elkövettek, szinte felfoghatatlan, hiszen épp azt vették el tőle, amit a legnagyobb becsben tart. Drámai? Sokkoló? Túlzó? Nem kizárt, azonban akkor, mikor az életedet egy olyan sportra teszed fel, ami kristálytisztán az egyensúlyra épül... Nem meglepő, hogy kétségbeesel, mikor ezt elveszik tőled.
Arcán könnyek patakzanak, ahogy felpillant Ákosra, aki hamarosan le is guggol mellé. Nem néz végig rajta, mert a könnyein keresztül egyébként is homályosan lát, így felsőjének ujjával igyekszik élesíteni a képet.
- Valaki... rá-rá-rám küldött egy á-átkot - hüppögve és szipogva tud csak beszélni, s mivel sejti, hogy ez önmagában igencsak kevés indok arra, hogy valaki bömbölve rogyjon össze a tanári ajtaja előtt, így megpróbálja összeszedni magát, hogy folytassa. Csak előtte szipog még egyet. - E-elvesztettem az egyensúlyomat... Nem tudok... járni se - nem igazán világos, hogy ez miért függne össze, de mivel Kállay prof tanult ember, bizonyára leesik majd neki a tantusz, miszerint erre az angyali leányzóra egy igen csúnya és gonosz átkot szórtak, amit nem igazán tudja, hogyan törjön meg. Fordítok: segítségre van szüksége.
- Tudom, hogy már nagylány vagyok, de hogy fogok egyensúly nélkül seprűakrobatika VB-re menni? - ismét keserves sírásban tör ki és arcát pulcsijának ujjaiba temeti. Bár feltételezhetően Ákos nem jár ilyen rendezvényekre, a legtöbben azért hallhattak már a seprűakrobatikáról, az pedig az egész tanodában tudott, hogy két nagyobb név is jár a sportág képviselői közül a kastélyba. Na hát ezért ekkora tragédia mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megvallva az őszintét nem vagyok valami nagy sütirajongó, de néha azért jól esik egy kis édesség nekem is - pláne, ha azt ilyen édes társaságban fogyaszthatom el. Pollika ugyan olyan, akit tudni kell kezelni, de igazából hamar rá lehet jönni minden titok nyitjára. Ha az ember türelemmel és szeretettel fordul felé, akkor szinte biztos lehet abban, hogy a kislánytól ezt hatványozottan kapja vissza majd.
- Hmm, valóban jól néz ki - értek egyet bólogatva az eridonossal. Mármint igazából minden nagyon finomnak látszik, és nehéz, hogy választani kell. - Majd ha nagy lesz, te feltalálsz egyet-egyet a többiekről is - pillantok le rá vigyorogva. Simán kinézem amúgy belőle, nem hiszem, hogy ez nagyon messze állna tőle.
Végül én is olyat választok, amelyet a kicsilány, majd miután kifizetem mindkettőnk sütijét - anya azért úriembert nevelt belőlem, vagy legalábbis próbálkozott - elindulok hátrafelé, hogy megtaláljam az ideális helyet. Hamarabb megy, mint gondoltam, így gyorsan le is huppanunk, nehogy valaki más is szemet vessen a helyünkre. Az nem lenne túl jó, mert ez itt tényleg annyira tökéletes, hogy annál tökéletesebb nem igen lehetne.
- Eddig egész jól, szerintem még mindenből átmentem. Melyik volt a legnehezebb eddig? - Kíváncsi vagyok, hogy a köztünk lévő erőteljes hasonlóság megjelenik-e a preferált tantárgyainkban is. Mert lássuk be, amúgy olyanok vagyunk belsőleg mint két tojás, csak egy kicsit talán mégis mások. Nem sokban, épp csak egy kicsivel. Időközben megérkezik a sütink is, látom, hogy elvesztettem a lányt, úgy megbabonázza a váltakozó mintázat a süti tetején. Midnkettőnk villája szinte egyszerre ér a saját édességükhöz, így a váltakozó mintázat is közel azonos időben szakad meg. - Ez jelenti azt, hogy itt az ideje enni - kacsintok rá, majd példamutatóan akkor darab sütit tömök a számba, amekkora belefér. Beleviszem a rosszba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Úgy tűnik, Hunornak tetszett a képzelgésem a repkedő flótásokról, és a landolásukról, mert felnevet. És igaza is van, mert kívülről ez az egész repkedő káosz tényleg vicces. Az utakon is sok az idióta, és abban biztps vagyok, hogy ez attól hogy a közéekedés egy szinttel feljebb lenne, ez a probléma nem szűnne meg. Sőt. Ugyebár.
- Az igaz, hogy nem igényeltem, de mindig értékelem a szándékot, mert szerintem számít. Sőt. Az számít igazán.
Valószínű ezt azért is gondolom így, mert nekem sem sikerül minden, közben meg annyira próbálkozom. Tudom, ez más fajta példa, de a lényeg, hogy a szándék mindig fontos, az valóban fontos. Ahogy veszek egy nagyobb levegőt, és a tüdőm megtelik a kora őszi fuvalattal, rögtön érzem, hogy egy a szünidő jó lesz. Kicsit itt felejthetem a zűrzavart a fejemben meg a szívemben, és elcsitíthatom a bennem bugyogó feszültséget. Az otthon melege egy biztos bázis, amiben mindig bízhatok. Szépen, lassú sétával haladunk előre. Miután a biciklisem elvihrzott, az utca csendesebbé, és békésebbé vált.
- Most fejeztem be az első évet. Navine. Egy kis ideig tétovázok, folytassam e, mikor is jöttem, és hogyan érzem magam, de ha nem mondom, akkor itt buzog bennem. Mivel konkrétan a vizsgaidőszak előtt 2 héttel jöttem, barátokkal elég gyéren állok, így egyenlőre hálás vagyok, mikor valakivel összeismerkedem. Barát barát, akit merek annak nevezni, egy van, ami hozzám képest nagy dolog, mert nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Van a komódom alsó fiókjában egy csomó levél, Melaninek címezve, de eddig még egyet sem küldtem el közülük. Egy hatalmas falat érzek közte és közbem. Valamikor pedig én voltam számára az egyetlen ember, akinek el merte mondani, mi van náluk otthon. Úgy döntök végül, megnyílok picit, mert szükségem van rá.- Csak tudod, később jöttem. Vagyis igazából a vizsgaidőszak előtt 2 héttel. Édesanyám beleesett egy csúnya betegségbe, ami az izmaira, izületeire húzódott rá, így be kellett segítenem a testvéreimnél, meg..hát szóval majdnem mindenbe. Na, eljutottam ide is, hogy hangosan is, másnak is el merem ezt mondani. Ha mélyen magamba nézek, akkor se tudom megmondni, miért is feszülök bele a dolgoba, hiszen meggyóhyult, mindenféle szövődmény nélkül. Automatikusan lesütöm a szemem, zavartan más felé pillogok. Talán a félelemtől. Attól félek, hogy ha ki van mondva hangosan, talán újból visszaesik. Meg kell nyugtatnom magam, hogy ez nem így van. Anya jól van. És mindenki más is. Liza...nyugodj meg. Erőt veszek magamon, ránézek Hunorra, és mosolygok. -De most már minden oké. Anyu soha jobban van. Így a tanév rövid volt, és kicsit húzós. De minden vizsgám jó lett, így jöhet a második év. Egy teljes. Így is van, vidáman, előre.
- Na és kedves Hunor, veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amilyen kínos, legalább olyan fájdalmas is volt az egész helyzet, bár utóbbiról nagyobb részt Lili egymaga tehetett, mert nem volt az a nyugton maradós típus, vagy ahogy Bence fogalmazott, igazi kis sajtkukac volt, és mivel ez az egész helyzet csak tovább ingerelte amúgy is izgő-mozgó természetét, sok jó nem származhatott belőle, ha még túl sokáig itt rostokolnak. Márpedig a tréfa kiötlői, úgy tűnt, nem kívánnak megkegyelmezni a két levitás jómadáron. Nem volt mit tenni, ki kellett törniük innen. Szó szerint.
- De ha netán meghalnánk, szeretném, ha tudnád, hogy... - kezdett bele Lili egy drámai beszédbe, de a végére idegesen elnevette magát. - Inkább csináljuk úgy, hogy túléljük!
Felszívta magát, majd a srác felé fordulva rányomkodta valahogy a fejére a sisakot (kellett nyújtózkodnia rendesen), és mielőtt belekezdtek volna az akcióba, összeszorított fogakkal, és behunyt szemmel (nem mintha kevésbé lett volna így sötét), arca elé préselt egyet a kitömött, puha védőfelszerelések közül, és úgy várta a végzetes golyóbist. Ám ahelyett először egy puha puszi érkezett, ami sokkal váratlanabbul érte, mintha egy kemény vasgolyó rendezte volna át épp az álkapcsát. Mindenesetre annyit biztosan tudott, hogy sokkal kellemesebb élmény volt ez, mint amire számított helyette.
Azt persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy hova szánta Bence, és jelenleg nem is ért rá ezen morfondírozni, mert az előtte álló, valamelyest őt védő srác felrúgta a ládát, és a következő pillanatban félrerántotta a lányt. Az esés nem volt kellemes, ismét fel kellett jajduljon, de mégis, úgy képzelte, hogy ez a kis fájdalom bőven kellemes ahhoz képest, amit a gurkó okozhatott volna.
- Azt hiszem, sikerült! - jelentette ki megkönnyebbülten, mikor fény áradt be az ajtó maradványain át, melyet egy lelkes, és talán kissé túlbuzgó vasgolyó kilyuggatott nekik.
Most, hogy végre látta, nyomban Bence nyakába is borult, megölelgetni. Nem volt semmi hátsó szándéka, vagy akár oldalsó, vagy bármiféle, egyszerűen csak örült, hogy élnek, és megúszták pár kék folttal. Az pedig levitás szín, szóval: okuk panaszra? Semmi!
Miután Lili sikeresen összeszedte magát, javasolta Bencének, hogy fogja meg azt a golyót, mielőtt levadássza a fél erdőt az éjszaka, ő maga pedig elfutott a pálcájáért az öltözőbe, abban a reményben, hogy talán képes egy épkézláb reparot elkövetni az ajtón. Aztán ha mindez megvan, talán lezártnak is tekintheti ezt a nem mindennapi estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Még nem tudja, hogy tényleg olyan rossz-e az Eridon, mint ahogy először érezte azt. Mindenesetre nagyon jól esett neki Emilytől, hogy megkérte neki Keserű bácsit, hogy megnézhesse milyen a Levita. Nem is gondolta volna, hogy magától ilyen ajánlatot tesz neki a házvezetője, ezt az egész beosztás dolgot öröknek és véglegesnek képzelte.
- Még jó, hogy a házvezetőd nemolyan Keserű, mint a neve. – Csipogja izgatottan. – Szeretem az óráit. Te is tanulod? – Kérdezi, de közben még mindig Matyi bácsi nevén jár az esze. Sosem próbálta még kielemezni a tanárok neveit, annyira eddig sosem ért rá. Este szokott alvás előtt ilyeneken gondolkozni, de amióta a suliba jár, estére olyan fáradt lesz, hogy általában elnyomja az álom – nagyon kellett küzdenie azon a bizonyos szökős éjjelen, hogy pattanóképessé váljon hajnalban. Cserébe már délután az órák után úgy aludt, mint akit fejbe vágtak. – TeLilii! – Torpan meg kimeredt tekintettel. – Flórián. Táncoló virágok. A flóra az olyan virág. Tudod?  Nem Matyi bácsi volt a múltkor? Ilyen neves izés… tudod, hogy… mint Zorro? Érted?! – Magyarázza megragadva Lili alkarját, mélyen belebámulva a homlokába. Az is lehet, hogy megfejtette a több hetes rejtélyt. Reméli, hogy érthetően fejtette ki az elméletét, de kíváncsi rá, hogy Lili mit gondol a kérdésről, ő mégis csak jobban ismeri a bácsit, hiszen a nagyfőnöke. – És nem szigorú házvezetőnek sem? – Tudakolja tovább, amikor már ismét haladnak. Emily nagyon lazán kezelte az egész szökés témát, Polli meg volt győződve róla, hogy ki lesz vágva a suliból, erre lényegében még engedélyt is kapott rá, hogy Olcsival elkapják azt a csajt, aki miatt el akart menekülni a suliból. Kedves ez a Flóri bácsi, de azt nem nézi ki belőle, hogy ennyire laza.
- Ááááá…. cseles. Cseles. – Nevet Lilivel. Ez mindjárt egy Lilisebb megoldásnak tűnik, hogy megspórolja a gondolkodást. Valószínűleg Polli is ezt tenné, ha a Levita lenne a háza. Igaz, jelenleg el sem tudja képzelni, hogy mégis milyen kérdésekre kell számítania. Direkt olyan, amit tudhat? Olyan, amit nem? A tananyagot kérdezik? Általános műveltség? – Majd gyorsan beugrunk, ha éppen kijön valaki! – Darálja, hogy érzékeltesse a beszédtempójával mennyire gyors lesz a lába. – Csak úgy be lehet kéredzkedni? Ilyen könnyű? Hozzánk bármikor jöhetsz! – Fogalma nincs egyébként, hogy lehet-e, de biztosan be tudja valahogy csempészni. Majd húznak rá egy piros pulcsit, csak beveszik a prefik.
Pollerka esze már éppen azon járt, hogy vajon elhozta-e a piros pulcsiját vagy otthon van-e, amikor Lili megtorpan. – Megérkeztünk? – Kérdi a szfinx festményre meredve, bár van egy olyan érzése, hogy most nem ő fog kérdezni.
A szfinx alakja lassan megmozdul, s Pollihoz fordulva szólásra nyitja a száját.
„Reggel négy lábon mászik, délben két lábon jár, este meg hármon botorkál… „
A kis eridonos bizonytalanul pislog a szfinxre, aki még el is fordul tőle. – De mit csinál éjjel? Alszik? Ööö… hát… ez jobban elhagyja a lábait, mint kezdő zongorista a ritmust…  ööö… Lili, volt már ez a kérdés? Nincs valami… - Hangját itt suttogósra fogja – Tudod… volt már és tudjuk a választ papírod? – Tudakolja reménykedve. Ez ciki, de nem tudja így hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Marciban mindig is azt szerette, hogy úgy fogadja el, ahogy van. Fiatalabb korában többször jártak kint játszótéren meg játszóházakban, ahol nem úgy jött ki a kortársaival, ahogy kellett volna. Mugli gyerek közé nem annyira merték vinni, mert féltek, hogy a varázslólét miatt még a szokásosnál is kilóg. Az ő családja nem zárkózik el teljesen a mugliktól, de mérsékelten közösködnek velük, Tatán is csak az aurorképző miatt élnek, nem azért, mert annyira szeretik a muglikat, akik ott vannak. Abban a szomszédságban, ahol ők élnek, több varázslócsalád is él, úgyhogy viszonylag össze tudnak zárni, ha arról van szó, mégsem tűnnek teljesen elszigeteltnek. – Komolyan úgy gondolod? – Kérdi sugárzó arccal. Ezt nem is tartja rossz ötletnek, bár cukrász még sosem akart lenni, mert ott elég sok az olyan alapanyag, amitől frászt kap, mint a nyers tojás meg a zselatinlapok. Amíg Marci is eldönti, hogy mit szeretne kicsit elgondolkodik, hogy melyik zeneszerzőt milyen sütiként képzelné el. – Liszt jó alany lehetne. – Kuncog az alsó ajkába harapva. – Szerintem Vivaldi gyümölcsös süti lehetne. Mit gondolsz, Marci? – Csacsogja még mindig a fiú körül lépkedve. Annyira nem törődik vele, hogy esetleg zavarja a választásban ezzel a roppant fontos eszmecserével. – Köszönöm szépen! Legközelebb én fizetek ám.- Magyarázza mutatóujját felemelve, nagyon komoly pillantást vetve Marci orrnyerge irányába. Így fair. Látott itt egy tök jó teaházat, bár abban nem biztos, hogy pontosan úgy készítik-e a teát, ahogy ő szereti, de ha nagyon-nagyon szépen megkéri, akkor talán még az is lehet, hogy igen. Vagy nem. De meg kell kérdezni.
A helyüket elfoglalva tovább folyik az eszmecsere, amint Pollika végre képes figyelni a megbűvölt dísztől. – Szerintem én is. De Várffy tanár úr magányos lehet. – Kicsit közelebb hajol Marcihoz, mert ő ilyen diszkrét ember, nem teregeti csak úgy ki más dolgait. – Szerelmi tanácsot kért a vizsgán. – Súgja oda bólogatva néhányat, ezzel nyomatékot adva a szavának, hogy ez bizony így történt. – A sárkányos volt a legnehezebb… - Hümmögi ismét a villájával játszva. – Egy egész sárkányfajt kellett kitalálni, úgy mindennel együtt. És Neked mi volt a legnehezebb? – Érdeklődik tovább piszkálva a csokit, hátha újraindul a műsor, de sajnos csalódnia kell. Rávigyorog Marcira. Igen, itt az ideje az evésnek, ha nem működik. Először csak kis darabot kanyarít le a villájával, ügyelve, hogy jó sok menjen a marcipánból a tetejéről. Maga a piskóta és a krém nem túl édes, a zöld finomság a tetején, az teszi azzá. – Finom. – Nyugtázza immáron bátrabban, nagyobbat vágva és bekapva a szájába. – Inkább Ravel a gyümölcsös. – Valaki színesztéta, valaki meg zeneszerzősütiesztéta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nos-nos. Végül muszáj neki elmondanom, hogy miért van így, mert ha nem tudja a pontos tényeket, még rossz végkövetkeztetéseket vonhat le velem kapcsolatban. Márpedig az rám nézve nem lenne jó. Most bizonygathatnám neki is, hogy én soha nem hazudok - legalábbis eleddig egészen jól tartottam magam ehhez -, de elég, ha megtudja, hogy Natie apja én vagyok, meg azt, hogy nem tudtam, hogy a lányom 5 éve létezik. De úgy tűnik, hogy Sarah megérti, nem kérdezősködik tovább, nekem pedig ez elég szimpatikus. Sokan egyből kérdezősködnének, hogy miért van ez, vagy éppen hogy tehettem ezt velük, nekik is lenne egy válaszom, de csak kicsillagozva szabadna leírnom, az meg úgy nem kelti ki a megfelelő hatást. Natie szereti az óvónénijét, és bekukkantva mellette látszik, hogy a kisasszony szeret itt lenni. Akkor a megfelelő helyen van szerintem, de nem tudnám ezt valójában megítélni, mert egy hete vagyok apa. Mindegy is, talán megoldódik ez a probléma is valamikor a közeljövőben. Mármint a helyzet normalizálódik, gondolom előbb-utóbb.
- Jaj, dehogy csak kevesen mondták volna így. Inkább valami ilyesmire számítottam, hogy: Rendben uram, diszkrét leszek, mint CD-k a mezőn – és még bele is kacsintok, kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy ugratom. vagy kiderül, hogy ő tényleg egy nem szokványos nő, mondjuk ez eddig is látszott bizonyos adottságaiból. De mint mondtam, még lehet, hogy ez imponál is, hogy egy kicsit más reakciót váltok ki belőle, mint a legtöbb nőből, vagy én kapok megkülönböztetett figyelmet. Talán részletkérdés is lehet ez, de azért örülök, hogy korrekt és szimpatizál velem.
- Szombaton és vasárnap is rád érek – húzódnak az ajkaim sokat sejtető mosolyra. – Rendben, ha már ennyire megismernéd a helyet, válassz egy helyszínt, ahol vendégül láthathatlak. Mármint mahol megiszunk valamit, ahogy te fogalmaztad – hirtelen kapom el a kezét és megpróbálok egy kézcsókot adni neki. – Hölgyem, a hétvégi viszontlátásra, a helyszínről bagolyban szeretnék értesítést kapni Öntől – ugratom még egy kicsit, majd egy kacsintás után, még ránézek Natie-ra és elindulok a dolgomra. Úgy érzem, hogy jól sikerült a randikérésem, de ha nem, majd akkor nagyobb fordulatra kapcsolok. Mert Sarah annyira lenyűgözően szexi, hogy meg kell kapnom, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

„Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
 Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
 A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
 A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
 Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már épp azon volt Lilkó, hogy megválaszolja barátnéja kérdését, mikor hirtelen félbeszakította gondolatainak folyamát az eridonos teóriája. Nem mintha olyan nehéz lett volna a szőkét kizökkenteni bármely elmélkedéséből, de itt különösen könnyen sikerült, elvégre még csak nem is tudta, mit tanít a házvezetője - és egyúttal sikerült nem felírnia képzeletben, hogy emiatt később szégyellje el magát -, ráadásul amivel Polli előállt, az különösen izgalmas ötlet volt.
- Hűűűű! Tényleg, van olyan, hogy flóra. De az nem vaj? Vagy margarin?
Nem volt teljesen biztos semmiben, csak abban, hogy nem biztos semmiben sem. Mindenesetre hallott már ilyesmit, és ha beugrik neki a fauna is, akkor bizony napszemüveget is ölthet, és hátradőlhet, ő már mindent tud, ami tudható.
Azt viszont értette, hogy Zorró, bizonyára arra célozgatott Polli, hogy a táncoló virágok lehetnek Flóribá' végyjegyei. És akkor amerre jár, és igazságot oszt, ott hátrahagyja a zenére rokizó kis növénykéit.
- Tud szigorúskodni is, de általában rém cuki. És helyes is.. legalábbis a felsőéves lányok azt mondták - tette hozzá kicsit pironkodva, miközben ösztönösen megvakarta a homlokát, attól tartva, hogy van ott valami. Pedig már kapisgálta, hogy Polli nem azért bámul mindenhova, csak a szemébe nem, mert esetleg attól tart, hogy ő lenne a mitologikus medúza, aki kővé dermeszti azt, akivel szemezni támadna kedve.
- Feltéve, hogy jön, vagy megy valaki - bólintott Lili, ahogy továbbálltak. - Ha épp nyitott állapotban van, úgy szerintem nem tudja megakadályozni, hogy bárki illetéktelenül besétáljon, de nem szokott sokáig úgy maradni, szóval sietni kell.
Avagy, ahogy az végül be is igazolódott, miután a helyszínre értek, ki kell találjanak egy fejtörőt, találos kérdést, vagy valami más módon tudásukat bizonyítaniuk. Polleszka mindenesetre nagyon be volt zsongva, már készült lélekben meg testben is a gyors beugrásra a portrélyokon.
Valószínűleg csak véletlen volt, hogy a szfinx épp Pollira nézett, de az is lehet, hogy Lilit már felismerte. Mindenestre feltette kérdését, látszólag egyenesen a kis eridonosnak címezve azt. Emiatt Lili néhány pillanatig olyan fejet vághatott, mint aki okos, és tudja a választ, de persze lövése se volt róla. Pedig...
- Ismerősen hangzik. Mintha már kérdezte volna ezt - morfondírozott el, és elkezdte ujjaival számolgatni a lábakat, és alig hallgatóan, csak az artikulációja melléktermékeként ki is mondta a feladványban szereplő napszakokat.
- A logikát követve éjszaka szerintem másfél lábon ugrál.. vaaagy.. izé - elővette mindkét pracliját a matekhoz - Négyből kettő az kettő, meg egy az három.. háromból kettő az egy, meg egy az kettő... szóval lehet egy is, meg kettő is a válasz.
A szfinxre nézett, aki mintha direkt még jobban elfordult volna tőlük erre, és olyan arcot vágott, mint aki nagyon próbál egy érzelmet leplezni.
- Szerintem túlgondoltam - állapította meg Lili, miután megrángatva kicsit a keretet az ajtó még mindig zárva volt előttük.
- Lehet, hogy valami személyre kell gondolni, nem is a számok a fontosak. Ki szokott reggel mászni? Aki aztán feláll, de estére növeszt egy újabb lábat? Óóó, vagy.. fúj. De nem hiszem, hogy a szfinx arra utalna, hogy a harmadik lába az.. tudod, olyan "fiú-láb".
Nem volt biztos benne, hogy Polli érti, miről beszél neki, de abban már inkább, hogy a bölgy szfinx nem adna fel nekik ilyen feladványt. Biztosan csak túlgondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Tudom, hogy talán kicsit aljasnak tartanának érte, de ma próbáltam a lehető legkevésbé fenyegető külsőt ölteni - se smink, se konty, még magassarkú sincs rajtam, így jóval kirívóbb, milyen fiatal is vagyok. Mégis, még így is azt látom, hogy Belián gyakorlatilag úgy tapad a küszöb-kilincs kettőséhez, mintha megmágnesezték volna. Bátorító mosolyt dobok felé, összekulcsolva magam előtt a kezem, hogy ne érezze kötelezőnek a kézfogást. Testtartásom és mozdulataim is azt sugallják, nem sietünk sehová.
Kávé, bólogatok pár aprót. Pompás, az mindig van lefőzve és Seth volt olyan kedves, hogy megbűvölte a masinámat, hogy melegen is tartsa, amíg ki nem töltöm. Csuprokat szedek hát elő, némi mélázás után két összeillőt választva.*
- Mmmáris hozom,-*nyújtózom a csatos üveg után - na igen, ezt férfiként egy fokkal jobban elérem - hogy aztán kimérjem a két kanálnyit és elkeverjem. A sajátomba semmit sem teszek, így aztán nem fenyeget, hogy összekeverném az egyébként hasonló, éjszakai és-mintás bögrét. A kérdésre már kezemben az italokkal válaszolok.
- Ahova szeretnél. Az az én székem,-*intek a mindenhonnan és mindig kirívó fotel felé fejemmel, így vendégeim mindig eldönthetik, milyen közel szeretnének letelepedni. Csak akkor indulok el, amikor Belián már kiválasztotta a neki kényelmes ülőhelyet, hogy kezébe adhassam a kávét. Utána továbbsasszézok a székem felé, reflexszerűen lesimítva szoknyámat, hogy ne legyen csupa ránc, miközben elhelyezkedem. Érdeklődve figyelem, ahogy a rendelő erdő formáját ölti fel - az ülőalkalmatosságok pedig valamiféle tisztáson helyezkednek el, ha jól értem. Arcom felvillanyozódik és lerúgom a cipőmet, hogy talpam a puha fűbe eresszem. Néha elfelejtem, milyen részletes tud lenni az illúzióbűbáj, talán mert keveseknél bukkannak fel kültéri helyszínek.*
- Így tényleg jobb,-*mosolygok aztán a fiúra fel, s mielőtt még fejest ugranánk bármibe, megteszem a szokásos disclamer-t.*- Ha úgy érzed, férfi alakban jobban vagy szívesebben dolgoznál velem, csak egy szavadba kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Lili felvetése komolyan gondolkodóba ejti Pollit. No, nem azért, tudja, hogy mi az a Flóra meg Ráma, de még Liga margarint is látott már, hanem sokkal komolyabb, tudományos jelentőséggel bíró kérdésen kattog a kis feje. – De miért más a margarin meg a vaj? – A kedvenc ételét ő vajas pirítósnak hívja, de az anyukája mindig csak rámásnak mondja, csak vajas ízű, de nem igazi vaj van benne. Igazán még sosem gondolkodott el ezen, csak megette, mert finom volt. – De amúgy igen, az is. – Azt azért nem gondolja, hogy margarinról van elnevezve Flóri bácsi, hacsak nem a margarin van róla és a likőrgyára mellett margarinokat is gyárt. Legalábbis azt mondják róla a nagyok, hogy likőrt gyárt. – Szerinted lehet? – Kérdez vissza ismét, mert mégis csak Lili volt a nagyobb kettőjük közül, meg mégis ő ismerte jobban. Emily igazságosztásait meg neki illene felismernie 100 közül. De legalábbis 2-3-ból már igen. – Rém cuki? – Kérdi száját félrehúzva, szemöldökét felvonva. Polli még sosem gondolt Matyi bácsira úgy, mintha férfi lenne. – Hjaa… végül is. Cuki bácsi. – Csak öreg, de azt már nem teszi hozzá, nem akar ő gonosz lenni. Náluk is sokszor beszélnek a lányok a tanárokról így a lányok. Nagyon fura. - Nincs elég fiú a suliban? – Polka egyszerűen nem érti, hogy miért kell a tanárok után vágyakozni, az ő szemében még így is túl sok a srác, büdösek, hangosak, zavaróak. Jó, néhány mosakszik rendesen meg egész vicces, meg persze ott van Marci is, de a többség. Főleg a nagyobbak, őket nagyon nem szereti. Lehet a lányok is ezért nézik inkább a tanár bácsikat? Matyi bácsi sosem volt még büdös órán.
- Kár, hogy most épp nem jön senki, sokkal egyszerűbb futni, mint gondolkodni. Remélem egyszerű kérdést fog feltenni. – Sóhajtja lassítva lépteit, mert látja, hogy hiába is sprintelné át magát a legkisebb résen, nincs hol. Kár, hogy nem tudnak bekopogni, mire valamelyik levitás kinézne, hogy ki az és így bejuthatnának. – Ugye ahhoz nincs feladvány, hogy kiengedjen? – Hasít bele a felismerés. Mi van, ha túszul fogja őket ejteni, se ki- se be, ha nem gondolkodnak. Ez egy nagyon jó taktika arra, hogy a legokosabb ház legyenek az egész iskolában. Nem kérdés, hogy az eridonos lét hangosabb, de kevesebb fejtöréssel jár. Próbálja követni Lili matekozását, de elvesz a számok között, úgyhogy úgy dönt, hogy ő maga is beindítja az agytekervényeit. Négy megvolt, kettő is, három is… - Egy láb még nem volt. Szerintem egy… de… mi a kérdés? – Harap az ajkába oldalra sandítva a szfinx portréjára, aki nem úgy tűnik, hogy megismételni készül a feladványt. Hajaj, nehezebb ez a levitásság, mint gondolta. Végül is, ha eleget gyúr lábra, akkor nem olyan kibírhatatlan, nem? – Én reggel szinte négy lábra esem ki az ágyból. – Vág közbe bólogatva Lili elméletére. Ketten kitalálják ők, elvégre két okos lányról van itt szó, nem véletlenül vették fel őket. A levitás szőkeség újabb elméletén rendesen elkerekedik a szemecskéje, melegítőjét felhúzza olyan magasra, hogy csak a szeme legyen ki. Közben viháncol, de azért fújolj is. – Ugye neeem? – Fordul a portréhoz ismét, aki továbbra is levegőnek nézi. – Szerintem amúgy engem nem kedvel. – Pislog ismét Lili irányába, immár lehúzott felsővel. – Nekem is kilenne ezzel esére amúgy, ha ilyen feladványokat kéne megoldanom… - Tér vissza az előző pontjára a beszélgetésüknek. Pollika ártatlan, de azért elég időt töltött egy csapat kamaszodó eridonossal mostanában ahhoz, hogy tisztában legyen dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Én is elsős vagyok! Voltam. Csak én a Levitában. Nem szúrtalak ki az órákon - belecsöppenek és belefeledkezem a beszélgetésbe, így már nem is annyira rémes a hangulatom, mint mikor elindultam.
Hamarosan megmagyarázza, hogy lehet, hogy egész eddig nem vettem észre a kastélyban annak ellenére, hogy évfolyamtársak vagyunk. Úgy rámönti a személyes története részleteit, hogy egy ideig csak kerekre tágult szemmel állok.
Miért mondja ezt el nekem? Milyen ősbizalom kell ahhoz, hogy az ember megossza egy vadidegennel az ilyen dolgokat? Lehet bennem van a hiba, már megkaptam, hogy túl zárkózott vagyok.
Összességében azt hiszem, megtiszteltetésnek érzem, hogy bizalmába avat ez a különös lány. De fogalmam sincs, mit illik mondani erre. Észreveszem, hogy elfelejtettem járni, szóval újra megindulok, közben mély együttérzés ül ki az arcomra, de mit mondhatnék valakiről, akinek az anyukája valószínűleg lebénult? Ez annyira réme...
Oh, már jobban van. Egy perc alatt kisimul összeráncolt homlokom, és a szám is alapállapotba görbül vissza. Hála Istennek!
- Két héttel?! Az nagyon húzós! Addig otthon tanultál, vagy honnan tudtad, mi a tananyag?
Azért szíven ütött ez a történet az otthoni dolgokról.
- Rettentően sajnálom, ami anyukáddal történt. Biztosan nagyon rémisztő és borzalmas volt.
Most miért hoztam ezt elő?! Bár, ha nem akarna róla beszélni, meg sem említette volna. Nyugimár.
- Én, hát... mivel még nem voltunk együtt sok órán, bemutathatom magam: előtted áll a világ legpocsékabb bájitalfőzője. Nemcsak, hogy a bájitalokhoz nem értek, de még egy rántottát sem bírok összeütni. Nagyjából ennyit érdemes tudni rólam.
Na jó, talán ennél többel kéne megajándékoznom azt, aki ilyen nyíltan beszélt velem. Még alig haladtunk az úton, már így is mennyi minden kiderült!
- Öhm... de tényleg. Nagyon vártam, hogy ide jöhessek.
Azt hagyjuk, miért...
- De sokkal keményebb, mint vártam. A bátyáim is bagolykövesek voltak, de szerintem sokkal könnyebben vették az akadályokat.
- Viszont már nem gyakran tévedek el a kastélyban, az is valami - próbálom valami viccessel zárni a végét.
- Neked milyenek a tesóid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mióta Soma elutazott, azóta nem találtam a helyem a kastélyban, a társasági életben sem vettem részt mostanság. A tanulás se ment igazán, nehezen tudtam összpontosítani, ráadásul mugliismeret tanársegéd lettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magamat, nem akartam csalódást okozni, ha már ide kötött minden. Tudtam, hogy fontosak a tanulmányaim a jövőmet illetően, noha régebben egyáltalán nem érdekelt a dolog. Úgy látszik, ahogyan telt-múlt az idő, komolyabbá váltam, bár Soma mellett is megkomolyodtam valamelyest. Nagyon hiányzott a fiú, sose gondoltam volna, hogy elválnak útjaink, ráadásul úgy, hogy mindez tőlünk független módon történik. Egy darabot a szívemből magával vitt, sosem fogom elfeledni, legbelül pedig reménykedtem benne, hogy egyszer majd csak megjelen előttem, és közli velem, hogy végleg visszatért, aztán folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk... a szívem legalábbis ebben hitt, az eszem viszont figyelmeztetett rá, hogy erre vajmi kevés esély van a jelen helyzetet illetően. Ma nem volt kedvem a szobámban a négy fal között ücsörögve tölteni a napomat, friss levegőre vágytam, ezért úgy határoztam, hogy teszek egy sétát a réten. Arra gondoltam, hogy ott biztosan nem botlok bele majd senkibe, bár abba is belegondoltam, hogy nem biztos, hogy jót tesz, ha magamba fojtom a bánatom, és tovább agyalok ezen az egészen. Végül üzentem Bencének, hogy találkozzunk a réten, szerettem volna kicsit könnyíteni a lelkemen, és rá mindig számíthattam mindenben. Ő már átélt egy komolyabb szakítást, így biztosan megérti, mennyire fáj ez most nekem, még akkor is, ha náluk más miatt ért véget a kapcsolat. Bence még nem is tudta, hogy mi történt, úgyhogy úgy éreztem, hogy itt az ideje felvilágosítani őt, hogy már nem fog együtt motorozni Somával. Emlékszem, hogy legutóbb azt üzente meg a fiúnak, hogy mehetnének már egy kört a járgánnyal... biztos, hogy őt is megérinti majd Soma elutazása, hiszen jó barátok voltak. Szokásomhoz híven kicsivel előbb megérkeztem a megbeszélt helyszínre, egész kellemes idő volt, bár kissé hűvöske, ennek megfelelően választottam ki az öltözetemet is. Fel-alá járkálva vártam a fiúra, miközben magamba szívtam a friss levegőt. Reméltem, hogy Bencének jobban alakultak a dolgai a bálon, hiszen azóta nem is találkoztunk, mivel eléggé magamba zárkóztam egy kis időre a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem nagyon volt kedvem kimozdulni ma a szobából, még rengeteg tennivalóm volt. Ugyanis jó szokásomhoz híven nemigen kezdtem még el a kipakolást, most is az utolsó pillanatra hagytam. Nem szeretem sem a kicsomagolást, sem a becsomagolást, ha tehetem, csak úgy nagyjából egymásra hajigálom a dolgokat, meg mondjuk arra figyelek, hogy a hasonszőrű ruhaneműk ugyanoda kerüljenek. Egy jó órát pakolásztam már, mert a könyveket viszont nem lehet csak úgy bevágni egy helyre "könyvsarok" címszó alatt, szóval a szortírozás nem ment túl gyorsan. Főleg, hogy közben ránéztem mindig a telóra, meg mentem még egy kört a Varázslatos Theszrál-ban. Tudjátok, hogy van ez... még egy kör, ez lesz az utolsó. Persze akkor kinyithatsz valami szuper bónuszt, amit meg ki kéne próbálni, de közben látod a ruha és könyvhalmot, szóval nem olyan egyszerű ez az egész. Tulajdonképpen Dana üzenete mentett meg a további pakolástól, aki kérte, hogy menjek ki a rétre hozzá dumálni. Hát, már hogyne mennék, kedves barátném! Sokkal jobb veled találkozni, mint ezt a fárasztó melót csinálni. Persze "megkérhetnék" egy fiatalabb levitást, hogy ugyan segítsen már benne, de már nem hiszem, hogy ilyen irányba meg tudnék változni. Szóval gyorsan összekaptam magam - mentem még szigorúan 5 kört a játékban - és már kaptattam is a rét felé. Elkezdődött az új tanév, a diákok megtelítették élettel a sulit, régi barátok találkoztak, új szerelmek születtek - legalábbis gyanús volt nekem Farkas Petra, hogy tavaly még más csőrére volt ragadva -, és az üres kastély újra megtelt hangokkal. De gyorsan elhagyom az idilli környezetet és hamarosan meg is látom a réten kolbászolni a szőkét. Hát a szünetben sem csúnyult meg, ami azt illetti, végül is ha belegondolok, hogy milyen csajok vesznek körül, még szerencsésnek is érezhetem magam, nem? De.
- Helló Danadana dan, még szép hangod van? - vigyorgok felé, miközben lerövidítem a távolságot köztünk, egészen nulláig, amikor is átölelem az én kis barátomat. Még két puszit is kap a miheztartás végett, ami a kissé hűvösebb időben még nekem is jól esik. Végül kikapcsolom a mágnest és hátrébb lépek, hogy megcsodálhassam a mindig penge csajszit.
- Na, mi a helyzet? - kérdezem és kíváncsian várom, hogy volt-e valami ok, hogy találkozzunk, vagy csak már nem bírta a hiányomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A munkának vége, itt akár le is léphettem volna. Eltipegni néhány sarokra, ott átvedleni, valamilyen módon hazakerülni, s befeküdni az ágyba. De hülye lennék ilyesmit csinálni.
Sejtettem, hogy hasonlóan fog reagálni, a nem kell a pénzed duma szimpatikus a férfiaknak, úgy tűnik kezdenek kimenni az aranyásók a fiataloknál. Ezt jó hallani, bár az sem igazán zavar, hogy néhányan közülünk megfejik a másik nemet. Mit számít, igazuk van, úgyis fizikailag vissza fogják kapni így vagy úgy.
Felnevetek a túljátszott lelkesedésén. Ezután közelebb lépek hozzá. Megérzem az illatát, ami eddig csak meg-megérintett, most intenzíven körülölel. Szeretem a férfiak illatát, mindig ígér valami izgalmasat az éjszakára, valami új kalandot, amit kipróbálhatok. Közelségem nem részegíti meg eléggé, vagy ha mégis, jelét nem adja ennek, egyedül csak az a vigyor a más szónál, ami árulkodik. Tetszik, hogy nem ugrik rám rögtön, teper le és veszi el csak azt. Így az egész este egy hosszú, elnyújtott előjáték lesz. Beharapom az ajkamat. Nem egészen tudom melyikünk a macska, melyikünk az egér. Talán mind a ketten macskának képzeljük önmagunkat.
- Annyi még csak akad, elvégre a szabadságot ki kell élvezni, egy dolgozó embernek ritkán adatik meg - felelem, s elnyomom a cigarettám, majd én is elpöckölöm. A felkínált kart elfogadom, azonban mielőtt elindulna szabad kezemmel megérintem állát, hogy magam felé tudjam fordítani arcát. Ez nem lesz olyan jelenet, mint a szerelmes filmekben szokás, hogy a herceg kezdeményez, s addig a szűzies kiasszony beéri epekedő gondolataival. Közel hajolok, ha nem húzódik el, ajkaink pár milire lesznek egymástól. Ekkor végigsimítok állkapocs csontján.
- Imádom az ilyen markáns vonásokat - suttogom kacéran, mielőtt elhúzódnék, hogy megigazgassam látszólak a ruhámat. Nem a szövegem volt a lényeg, akármi mást duruzsolhattam volna. Egyedül az fontos, hogy jelezzem, nemsokára el fogom venni, ami megtetszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Örülök, hogy végre mosolyog. Mármint eddig nem tűnt úgy, mint aki olyan könnyen feloldódna, de ha már mosolyog, az jó jel. - Végülis nem sokára karácsony van úgyis, meg egyébként bármikor is jöhet egy jó zokni. - Mert ugye egy cuki mintás zokni mindig jöhet. Meg egyébként igazából bármi. Szeretek vásárolgatni, de ennél már csak azt szeretem jobban, ha a barátaim tudják mire van szükségem, és meglepnek vele. Mert bár ajándékozni is jó, de ajándékot kapni talán még inkább. Nem vagyok önző, hiszen én tényleg olyan vagyok, aki az utolsó utánit is odaadja, ha szükség van rá.
- Ennek igazán örülök. - Csapatban dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, hiszen nem elég, hogy jóval hatékonyabb, mintha egyedül esnék neki a munkának, de annyival szórakoztatóbb is. Komolyan, aki feltalálta ezt a csapatmunka dolgot annak jár egy nagy-nagy pirospont, mert nem is tudom, mi lenne ha ez nem létezne. Tutira unalmasabb és sivárabb lenne az életem. Meghát akkor nem létezne ilyen, hogy zenekar, meg kamara, és az meg még rosszabb lenne!
- Ó, ugyan, én köszönöm! Ha megtaláljuk, nekem kéne meghálálnom valahogy, nem? Mármint beáldozod a szabadidőd, hogy az én macskám után rohangálj, ezt nem mindenki tette volna meg - fejtem ki véleményem tekintetét keresve. Nem is értem, hogy miért hálálkodik nekem. Kékjeimet ezután ismét a padlóra függesztem, ideje lenne találni valami nyomot, hogy Matild vajon merre csavarog éppen. Mert így valószínűleg csak koslatunk utána hiába, aztán majd egyszer ha feladjuk felbukkan ott, ahol nem is számítanánk rá. Nem lennék meglepve.
Ekkor azonban, mikor már épp nekikeserednék a dolgoknak meglátom az egyik zoknim. Nyálas, koszos és gyűrött, mégis összetéveszthetetlenül az egyik bűnjel. Végre! - Arra megyünk, látod, elhagyta az egyiket - emelem fel a földről fintorogva az anyagdarabot. Nem tudom megítélni, mennyire sínylette meg a kis kirándulást, mindenesetre mostmár jó kezekben lesz nálam.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Lili, bár nagyon leleményes volt, mégsem rendelkezett az összes válasszal. Sőt, igazából melyekkel rendelkezett, azok sem feltétlenül voltak jók. A vaj és margarin kérdését viszont pont nem tudta volna megtippelni.
- Az egyik keményebb, mint a másik, amelyik meg lágyabb.
Még a vállát is megrántotta, ezen apró, de lényeges különbségen kívül nem tudott többet hozzáfűzni. Persze, az ízük is különbözött, ha nagyon odafigyelt rá az ember, de Lili mindig csak annak az ízével törődött, amelyiket épp fogyasztotta, és még nem jutott eszébe közben elmerengeni, hogy milyen a másik, amelyik épp nincs a szájában.
Végülis sikerült megegyezniük abban, hogy Flóri bá' cuki, de Polli kérdését Lili már inkább költőinek tekintette, mert hát természetesen volt elég fiú a suliban, korban a diáklányokhoz jobban passzoló, de hát a többségnek az kell inkább mindig, amit, illetve jelen esetben, akit nem kaphatott meg. A tanár bácsiknál és néniknél pedig kevésbé elérhető célpontot vágyaiknak keresve se találhattak volna.
A két lánynak azonban jelenleg sokkal egyszerűbb vágyaik voltak, szerettek volna bejutni a Levita házba. És bár ez könnyű feladatnak tűnhetett, a nem túl barátkozós kedvű szfinx megnehezítette a dolgukat. Polli hiába próbált belőle bármit kisajtolni, még csak annyi reakciót sem sikerült kicsikarni belőle, amiből azt leszűrhették volna, hogy teljesen rossz nyomon járnak.
- A kérdés az lehet, hogy ki az, aki reggel négy lábon mászkál, délben kettőn, este hármon - felelte Lili.
Eddig világos volt, csak furcsa volt a megfogalmazás. Elvégre ha egyszer reggel még négy lába van, azokkal miért mászik? Talán részeg? De az lehet a nap bármelyik részében, legalábbis úgy tudta. Ő még nem próbált az lenni, de úgy sejtette, bármikor lehet.
- Hát ha nem perverz a szfinx, akkor a harmadik láb lehet egy bot is. Az öreg bácsik szoktak bottal járkálni, bár nem csak este. Vaagy a vakok! Ők is bottal járnak. Bár ők végképp nem csak este, mert nekik mindig az van. Nem is ismerek vak embert. Mondjuk öreget se, olyat, aki csak este öreg.
Lilinek csak úgy pattogtak ki a fejéből a gondolatok, épp csak bele nem skerült gondolnia abba, hogy mit is beszél. Ellenben a szfinxnek feltűnt, és bár pókerarcot próbált nyilván vágni, rámeredt Lilire, mintha az rátapintott volna a lényegre, de utána újra elkezdett valamit tanulmányozni a festett hátterében.
Lili felnevetett Polli megjegyzésére.
- Lehet, hogy te vagy a megoldás!
Ránézett a szfinxre, de az nem reagált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Helló Bencus! - üdvözöltem a fiút szintén egy nagy öleléssel és persze viszonoztam a két puszit is. Nem tudtam egy kicsit nem elmosolyodni a mondandóján, hiszen, amikor a társaságában voltam, vagy épp rosszban sántikáltunk, mindig jó kedvre derültem, nem volt ez alól kivétel a jelen pillanat sem, akármennyire is rossz hírt akartam vele közölni. Kicsit sikerült neki jobb hangulatra derítenie egy kis idő erejéig, azonban ez a pillanat nem tartott ki oly sokáig, mint általában, mert komolyabb témáról volt szó.
- A hangom ugyanolyan, a helyzet viszont kritikus - haraptam be az ajkaimat a válaszom közben, miközben a földet bámultam.
- Nos, az a stájsz állt elő, hogy Somával szakítottunk. Pontosabban el kellett utaznia, hogy a kis húga mellett lehessen, mert az apjánál helyezték el a testvérét... nem tudom, mit tudsz az egészről, de a lényeg az, hogy az apja egy erőszakos, gátlástalan ember, az anyukája pedig sajnos már nem él - összegeztem a dolgokat a legjobb tudásom szerint.
- Ja, és Amerikába utazott, nem is igen jön az országba látogatóba. Emiatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha vége az egésznek, nem érdemes húzni-vonni a dolgot, mert annál fájdalmasabb lesz az egész... sose gondoltam, hogy ez lesz a vége a kapcsolatunknak. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán befejeződik, és semmit sem tehetünk érte... ez annyira igazságtalan - panaszkodtam a fiúnak szomorú arccal. Annyit sírtam már az elmúlt időszakban, hogy most végre anélkül sikerült elmondanom a dolgokat, hogy könnyre fakadtam volna, szerintem ki is száradtak már a könnycsatornáim. Mindenesetre jól esett, hogy újból kiadhattam magamból a keserűségemet, és kicsit újra feloldódhattam ezáltal. Kíváncsian vártam, hogy Bence mit reagál erre, abban biztos voltam, hogy nagyon meg fog lepődni a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem igazán tartom fontosnak az olyan szociális eseményeket, mint az évnyitó, vagy a bulik. Volt bennük részem, és a nagy többségre nem tudok jó érzéssel visszagondolni. Ahhoz se volt túl sok kedvem, hogy a jelenlétemmel okot adjak az esetleges csamcsogásra azoknak, akik valamiért még itt vannak, és ismerhetnek.
Nem egyszer fordult elő, hogy szó esett rólam a pletykarovatban, de akkor sem bánom. Akkor ez történt, az ember meg akarva-akaratlan változik.
Most pedig számomra az a legfontosabb, hogy letudjam ezt a pár évet, és azzal foglalkozhassak, amivel tényleg szeretnék. Már nem keresem a szerelmet minden sarkon, sőt.
Ezért is fogadom meg a házvezető tanácsát, és keresem fel a boltot. Elcsodálkozok kicsit azon, tényleg mennyit fejlődött ez a hely, és most jó érzés is a macskaköveken járni. Régen ez nem ilyen volt. Egy métert nem tudtál úgy menni, hogy egy siető valaki ne botlott volna feléd, vagy ne lökött volna fel majdnem. Most még pillantást is tudok vetni a megrúnázott telefonomra, hogy jót mosolyogjak a mémen, amivel apám rendszeresen boldogít. Ő is teljesen más lett, mióta le tudtam vele ülni beszélni. Kellett ez. Hogy rendbe tegyük a dolgaink. Talán nekem jobban, mint neki.
Amint meglátom a kijelzőn a számot, ami hív, határozottan húzom az ujjam lefelé, és süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Nem érdekel, anyám - mármint a vérszerinti - mit akar. Megmondtam neki, nem kérek belőle, és nem kívánok az élete része lenni, hisz... ő volt az, aki lemondott rólam. Tudom, csak azt látja, lehet haszna belőlem.
- Jó napot - mosolygok a pult mögött állóra, aztán bevetem magam a polcok közé. Imádom ezt az illatot, na meg a lapok sercegő hangját. Az előttem haladó zsebéből kiesik egy cetli, amit még azelőtt felkapok, hogy földet érne, hogy az illető után lépjek vele. Óvatosan kocogtatom meg a vállát.
- Bocsánat, ezt elhagytad - nyújtom is felé a tulajdonát anélkül, hogy egy pillantást is vetnék arra a cetlire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A Lilivel való közös lógás leginkább a Pannával való közös élményekre emlékezteti őt. Persze a húga alacsonyabb meg hosszabb a haja, meg egészen máshogyan néz ki meg minden, de a levitás barátnője mellett sokkal jobban meri önmagát adni, olyan kérdéseket is feltenni, amiket más előtt egyébként nem merne. Ennek persze az az ára, hogy nem mindig kap rájuk választ – hiszen Lilivel sok mindenben nagyon hasonló az ismeretük is, nem csak az érzelemviláguk. Ajkával csücsörítve, fejét ingatva bólogat Lili válaszára. Ez teljesen igaz, nem tud vitatkozni vele. Polli általában azt eszi, amit elé tesznek, nem tudatosan választja ki, hogy mit akar.
Abban viszont biztos, hogy ő sosem fog ácsingózni egyik tanár bácsi meg néni után sem, elvégre mindegyikük olyan öreg hozzájuk képest. Meg hát amúgy is, hogy jön az ki? Amikor a klubhelyiségben feljön és a többiek erről beszélnek, sőt már a tanár bácsik popsijára terelődik a szó, akkor ő inkább felviharzik a klubhelyiségbe vízbe fojtani magát a fürdőszobában, mert ettől még az is jobb. De legalábbis a füle kitisztul ettől, ha elég sokáig bebújik egy kád vízbe.
Reméli, hogy a szfinx nem fojtja magát vízbe a hallottaktól, mert akkor eléggé problémássá válik a levitások ki-be mászkálása a portrén keresztül. Biztonságból odapillant ismét a képre, amin szerencsére nincs fürdőkád, így nyugodtabban fordul vissza Lilihez ötletelni.
- Ez egy nagyon fura lény. – Csóválja a fejét a kérdésre. – Frankenstein szörnye? – Kérdi bizonytalanul, ám a szfinx csak megrázza magát a portrén, jelezvén, hogy hülyeséget beszél. Pedig hát ő szokott itt levágni meg felvarrni dolgokat, meg megvárja az esti vihart. Simán lehet, hogy ha sok likőrt ivott, akkor már elfelejtett egy lábat visszavarrni szegényre este. De ha nem, hát nem.
- De ők mindig bottal járnak, nem? Vagy csak este kell az ülőhely a buszon? – Kérdi Lili fülcimpájának szegezve a kérdést. Hallotta már panaszkodni a szomszédot a kerítés fölött, hogy sprintelni látott egy öreget bottal, aztán amikor felért a járatra hirtelen járni sem tudott, egyből szükség volt a görbebotra. Szerencsére Polli kimarad ezekből, nem bírná elviselni a tömegközlekedést – már a neve is félelemmel tölti el.
- Reagált? – Ujjong a kezeivel szárnyalva. Csak nem sikerült valami okos, levitás gondolatot mondania? Juhéj! – Én? De hát szerintem nem csak nekem van ki estére ezzel a sok kérdéssel, most gondold el, ha nyolcszor szeretnél egy nap bejönni. Minden embernek kilenne. – Magyarázza ismét Lili felé fordulva, ám a portré nesszel jelezte, hogy hallott valami egészen értelmes gondolatot. Már látszik rajta, hogy türelmetlen, így a kis eridonos visszafordul. – Minden ember? Ember? – Mire a szfinx végre megnyitja előttük a klubhelyiséget. – LILIIIIIIIIII!!!! – Visítja tapsolva. – Bent vagyunk! – Ujjong tovább a kezeivel repkedve, majd megragadja barátnőjét, hogy együtt lépjenek be. Ez izgi lesz.
Ahogy bezáródik mögöttük a portré, egy nagy sóhajt hallani a szfinx szájából. Azt beszélik, egy hétig ezt mesélte a többi festménynek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvesbolt egészen hamar be tudott neki szerezni egy angol nyelvű könyvet az egyes népcsoportokról, melyek a Római Birodalomban éltek. Elméletileg a Flavius dinasztiától egészen a Severusokig fellelhető benne mindenki, akit ismertek, legyen az mugli vagy varázsló. Remélhetőleg találni fog valami nyomot, hogy kik és miért mehettek fel Dacia vidékén a hegyekbe, hogy ott éljenek. Az persze túl naiv gondolat lenne, hogy ha még az általuk használt varázslásról is szó esne benne, de ha már valamiféle helyhez tudná kötni, akkor talán okosabbak lehetnének. Valószínűleg a volt kollégáinak is megvan ez a könyv, de szeretne belőle egy saját példányt, még akkor is, ha nem éppen túl olcsó. Az átkoknak a történelmi háttere nem annyira izgatta sosem, ezért nem is lett ereklyekutató, sokkal inkább az előállítás módja, a technikák, a fekete mágia érdekelte, így nincs túlzottan sok ilyen témájú könyve, ami van, az is inkább görög, egyiptomi meg dél-amerikai, mert azok voltak a jelentősebb munkái az elmúlt években.
Amíg várta, hogy kihozzák a raktárból a vaskos csomagot, addig úgy gondolta elidőzik a madarakról szóló könyveknél. Régen vásárolt már magának madárhatározót vagy bármi olyasmit, ami ezzel a hobbijával kapcsolatos. Mikor is? Nyolc éve? A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy elhagyja a rendeléséhez kapcsolódó papírt, amivel átveheti azt. Néha még ösztönösen a jobbját használja a bal keze helyett, így kissé nehezen emel le egy baglyokról szóló könyvet. Mostanában sokat gondolkodik rajta, hogy jól jönne egy saját bagoly, mert elég sokat levelezik a családjával meg a Minisztériummal. Taláromra csapja fel, éppen a gyöngybaglyoknál nyílik ki. Szája halvány félmosolyra húzódik, annyira szívet melengető látvány. Az biztos, hogy elfogadna egy ilyet.
A nagy madár fanboying nem tart sokáig, hiszen hátulról valaki megkocogtatja a vállát. Először ösztönösen összerezzen, mint az utóbbi időben oly’ sok mindentől, aztán csak megfordul a hang irányába. Hirtelen nem is tud mit mondani a tegezésre, nem ezt szokta meg az elmúlt évek alatt. Nem ismerős neki a vele szemben álló hölgy, így úgy dönt, hogy viszonozza, elvégre, nem minden a Minisztérium meg az AMS, nem igaz? – Köszönöm! – Mivel a baljában már a baglyos könyv van, ismét a jobbját tudja nyújtani, ami szemmel láthatóan remeg, de azért egy papírt simán megfog vele. Amint ezt észreveszi, gyorsan rejti el a zsebébe – no nem a papírt, nem vett ő illegális dolgot, hanem a kezét. – Jó, hogy megtaláltad, enélkül bajos lett volna átvennem a könyvet. – Teszi hozzá, hogy elterelje a figyelmet az előbbi kínos manőverről. Részéről egy pár másodpercnyi kínos csend áll be, amit a raktárból visszatérő boltos szakít meg.
- Kállay Ákos, itt a rendelése! Kérem a bizonylatot! – A férfi gyorsan a helyére rakja a baglyos könyvet, s immáron a baljával átnyújtja a kissé gyűrötté vált fecnit, melyért cserébe megkapja a vaskos, gondosan fehérbe becsomagolt, madzaggal átkötött könyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem arról van szó, hogy én egy ilyen helyre életembe nem tettem be a lábam. Minden látszat ellenére, stréber típus vagyok. Épp csak tisztában vagyok vele, minden bolt elrendezése más, és az itt dolgozók is elég elfoglaltnak tűnnek, nem akarom őket zavarni.
Ezért tűnhet esetlennek a toporgásom. Na meg nem segít a térdrögzítő sem, amit a nadrágom takar. Ez viszont már olyasmi, ami mindennapos kiegészítőmmé vált, lévén nem akarom én, hogy folyton folyvást kiugorjon, hiába rakom már vissza egy gyógyító rutinjával, a látvány nem szép, és nem is a világ legjobb érzése. Már azon vagyok, hogy mégis segítséget kérek, de észreveszem a cetlit, szóval úgy döntök, ráér az még. Inkább odaadom a tulajának, lehet ha észreveszi, hogy nincs meg, kicsit mérges lesz. Vagy fogalma se les róla, hogy hagyhatta el.
- Igazán nincs mit. Nem állhatok egy friss szerzemény útjába. Te is úgy szoktad kibontani, mintha karácsonyi ajándékot kapnál? - tudakolom meg egy félszeg mosoly kíséretében, mert lehet ez csak az én heppem. Főleg, ha sokat kell várni rá, mert mondjuk várólistás. Persze nem lehet nem észrevenni a remegő kezét, és esküszöm, még rá is kérdeznék a dologra, ha nem került volna belém az a kapcsoló, amiért mindig is könyörögtem. Most már tudom, hogy mikor kell tényleg csendben maradni.
- Ráhel - kezet nem nyújtok, lévén már nincs neki végtagja, amivel el tudná fogadni, és amúgy sem olyan helyen vagyunk, ahol a protokoll szerves részét képezné.
- Gondoltam úgy fair, ha én tudom a neved - feltéve, ha nem keresett személy vagy, aki inkognitózik - akkor te is tudd az enyém - osztom meg vele a gondolatmenetet, ami arra késztetett, bemutatkozzak.
- És megállapítottam gyorsban azt is, nem most jársz itt először. Kérhetek kis segítséget viszonzásképp? Ezt a könyvet keresem - nyújtom felé a saját cetlim, nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.
- Ajánlott olvasmány átoktörésre, de valószínűleg a tanár irtó jó pasi lehet, mert a könyvtárat kifosztották. És mielőtt nevetnél, ez egy valós statisztika, ha a tanár jó pasi, még a legrenitensebb diák is odateszi magát - azért én is elvigyorodok, mert mikor Minának kifejtettem ezt, ő nagyot nevetett rajta... de képtelen volt megcáfolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Lehetséges, hogy kényelmesebb lenne, ha volna saját baglya, viszont azt gondozni is kell, és munka mellett félő, hogy sok lesz neki egy állat is. Nincs még jól, bátor, sőt talán badar döntés volt a részéről ilyen hamar elmenekülni azoktól az emberektől, akik segíteni szerettek volna neki. Persze itt sincs egyedül, hiszen Belián is itt van, meg a régi iskolatársaiból is jutott néhány az intézmény falai közé, akikkel valaha jóban volt. De Ákos büszkébb ember annál, minthogy beismerje, szüksége van a segítségre. Nem véletlen nem volt hajlandó szanatóriumba vonulni, hagyta abba a pszichoterápiát és hagyta el az összes olyan bájitalt, amiről úgy gondolta, hogy elnyomta a legilimentori képességeit. Kényszeresen irányítani akar mindent, de csak a saját módszereit fogadja el, amik nem biztos, hogy jók. Igaz, bonyolultabb a levelezés a hivatalba mászkálással, de így ritkábban is érik el, meg rajta is kisebb a felelősség. Igen, nincs szüksége még egy madárra, bármennyire is gyönyörű az a gyöngybagoly.
Döbbenten pislog a csacsogó lányra. Ismét habozik egy pillanatra a válasszal, hirtelen nem is tudja hová tenni ezt a közvetlen stílust. – Mondjuk. – Ez lesz az első karácsonya ilyen állapotban. A szülei jelenleg mérgesek rá, mert egyszer csak bejelentette, hogy tudja, hogy szarul van, de akkor ő most lépne az ország túlsó végébe. Pedig már egy részidős minisztériumi, kényelmes állást akartak neki lezsírozni, ahol kellően kímélnék, de mégis keresne egy kis pénzt. Nem kell a szánalom pénzük. Szabadságot akar. – Ákos – Bólint finoman a fejével, kezét szigorúan elő nem véve a zsebéből. Szerencsére Ráhel vagy látta az előbbi mutatványt és nem erőlteti a dolgot, vagy pedig maga sem az a kézfogós fajta. A férfi a maga részéről mellőzi az ilyen gesztusokat, amióta csak ilyen szánalmas kézfogásokat képes produkálni. – Akkor kicsit óvatosabb lennék. - Feleli halkan, lassan pislogva a szőke csevegő lányra. Hogy ez mennyit tud beszélni. Kezében immár a nehéz csomaggal, amit a fogást megkönnyítendő madzagoknál tart veszi át a cetilit. – Régebben jártam erre. – Ez így igaz, a bagolyköves évei alatt felvásárolta az átkos meg legilimenciás könyveiket, bár annyira törzsvendégnek akkor sem számított. Egyszerre vett több mindent.
Szemeit átfuttatja a kis papíroson. Hoppácska, ez az ő tantárgya. Tekintete átsiklik a lapról a lány arcára, ahogy az a külsejéről szóló okfejtésbe kezd. Óhatatlanul is elneveti magát. – Valóban? És te renitens vagy? – Kérdezi még mindig derült arccal. – Egyébként az átoktöréssel kapcsolatos könyvek a fekete mágiával foglalkozó részen vannak. – Direkt nem szól semmit, ez a beszélgetés kezd számára érdekessé válni. Nem gondolta volna, hogy ekkora benyomást tett bárkire az évnyitón való meditálásával. – Nézd, erre. – Közben megindult a bolt leghátsó része felé, ahogy beszéltek. Járása is imbolygó kicsit, de azért stabilan megy. – Kicsit eldugják. Dicséretes, hogy az ajánlott olvasmány is érdekel. – Mondja a megfelelő polchoz érve, lábai közé támasztva a nehéz csomagját. Háttal áll a lánynak, a hangjára igyekszik semlegességet erőltetni, de az arca még mindig halványan derül. Még ilyet, az ő órájára kikapkodják a lányok a könyveket a könyvtárból?
Nagyon rövid idő megtalálja a kért könyvet és Ráhel kezébe nyomja a cetlivel együtt, mostanra visszatérve a régi, komoly önmagához. Annyit bújta egyetem alatt, hogy a könyvgerinc tapintásáról vakon leemelné a polcról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ez az, ami nem múlt el. Sőt, most, hogy megértettem és elfogadtam azt, aki vagyok, és ami a múltam, egyre nyitottabb vagyok. Viszont míg régen számtalanszor megkaptam, hogy csak magamra gondolok, csak az én sérelmeim fontosak, és engem senki nem ért meg, már ezek eltűntek. Megtanultam figyelni a másikra is. Megtanultam azt is, hogy két szép szó után, ne tekintsem az illetőt a legjobb barátomnak, és aggassam a nyakába a problémáim, mert azt nem feltétlenül értékelné, vagy ha mégis... egyszerűen nem tudna vele mit kezdeni. Észreveszem ám, hogy ő viszont nem olyan szószátyár, még a döbbenet is felntűnik, ami az arcára ül ki pár pillanatra.
- Ja bocsánat, én beszélős vagyok, ha idegesít, lőj le nyugodtan - megvonom a vállam, mert tudom azt is, nem mindenki viseli ezt el, és nem akarok kellemetlenséget okozni.
- De és ha pont az óvatosság buktatna le? Én úgy képzelem, a simlis alakok pont hogy kirakatba teszik magukat, vagy teljesen beleolvadnak a környezetükbe - még hümmögnék is, de az elmarad. Helyette inkább a férfi arcát fürkészem, mintha csak próbálnék belelátni a fejébe, hogy megállapítsam, nem egy olyan alak-e.
- Segítsek megfogni? - óvatosan és halkan kérdezem, mert ezzel mintegy tudtára adom, nem kerülte el a figyelmem, viszont tudom, hogy élből fogja visszautasítani, és akkor még örülhetek, hogy nem akad ki.
- Most keresed az összefüggést? Nem tudsz rájönni, miért keresek ilyen könyvet? Nincs nagy drámai jelentősége amúgy, csak felvettem a tárgyat - belőlem biztos nem lesz minden átok tudója, abszolút nem motivál, hogy ilyen veszélyes dolgokkal kísérletezzek.
- Óóó vagy úgy... összességében nem. De közrejátszott egy kamaszkor, meg egy bonyolult családi dráma - legyintek csak, mert míg akkor ezt tragédiának fogtam fel, mára pontosan ennyit jelent nekem minden, ami akkor történt.
- Mostanra inkább maximalista. Rendezvényszervező leszek, de ahhoz ugye el kell végeznem a mesterképzést. És ha már el kell, akkor nem szeretném, ha csak átrugdosnának - és ez a soft verzió. Azt inkább nem ecsetelem el neki, nálam mit takar a maximalizmus, félő nem tartana teljesen normálisnak.
Követem Ákost, de az a járása se kerüli el a figyelmem, így míg nem figyel, jól kianalizálom. Több verzió is eszembe jut, ami miatt kialakulhattak ezek nála, a stressz... a feszült tartás szinte kézzel tapintható. Igen, ha egy pszichológus a nevelőanyád, akkor akarva-akaratlan átveszel tőle dolgokat.
- Egyébként jól áll a nevetés. Nem szoktál sűrűn, igaz? - talán ez még bóknak is tűnhet, és nem tudom teljes válszélességgel állítani, hogy míg háttal állt nekem, nem siklott a tekintetem olyan helyekre, ahová nem kéne, de mindezt megtartom magamnak, inkább csak a verzióim egyikét akarom megtalálni.
- Ha nem tévedek, akkor te is visszatérő diák vagy... találgathatok? Levita? - így elsőre simán odasorolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az utóbbi években sokat komolyodott a tizenéves mivoltához képest, elvégre nagyon nagy nyomás alatt, rengeteget dolgozott, aminek erős személyiségformáló hatása lenne bárkire nézve. Meg hát ő sem maradhatott mindig az a hülye gyerek, aki mindig mindenbe beleártotta magát, huszonévesen már ideje volt komoly férfivá válni. Aztán jött ez a valami… ez a szánalmas létforma, hogy képtelen abban dolgozni, amiért annyit tanult. Hogy segítségre szorul. Ilyenkor örül csak igazán, hogy nem kell még egy családról is gondoskodnia, az még nagyobb csőd lenne, hiszen akkor még több szerepben vallana kudarcot. Nem tudja, hogy most milyen ember lenne, hogy ha tiniként nem az átoktörés, hanem egy sokkal lazább szakma iránt kezdett volna érdeklődni.
Vállát megvonva hümmög. Felőle beszélhet, meghallgatja. – A simlis alakok nagyon kedvesek tudnak lenni, főleg, ha akarnak valamit. – Hangja halk és kimért, érezni lehet, hogy volt már ilyenekkel dolga. Nagyon sokat segített neki a legilimencia az ilyen emberek feltérképezésében és a munkája során is sok hasznát vette, hogy ne érje őket nagyobb baj. – Az már kellemetlenebb, ha okklumentorok is. – Kicsit ragad rá a fecsegősség, de ez még kikívánkozott belőle. A legeslegjobb okklumentorokkal szemben még ő is kevés volt, azt már a főnöke intézte, akinek nála sokkal nagyobb tehetsége volt és jóval nagyobb gyakorlata. – Megy, köszönöm. – Kicsit ügyetlen, de a világért sem fogadná el a segítséget. Főleg nem fizikai dologban egy nőtől. Nem mondta lekezelően, elutasítóan, inkább ő is csak halkan, finoman. Reméli nem fogja erőltetni, mert az már bántaná az önérzetét.
- Azt hittem azért érdekel, mert átkokat szeretnél törni. Ez már egészen magas szintű olvasmány. - Feleli közömbösen. Végül is azt nem bánja, hogy az óráit olyanok is látogatják majd, akik nem szeretnének átoktörőkké válni – nem is való mindenkinek ez a szakma, csak az a lényeg, hogy viselkedjenek. Ilyen üres csevegések biztosan nem lehetnek óra közben. Még maga sem tudja, hogy mennyire lesz interaktív az óra, mert akkor könnyen elvihető beszélgetéssé. A családi dolgaikra csak egy biccentéssel reagál. Az ő dolgait sem szereti, ha megkérdezik, úgyhogy ő sem mászik bele más magánéletébe. – A maximalizmus az egy jó dolog. A rendezvényszervezéshez sajnos nem sokat értek. – Válaszolja vállát megvonva. A maximalizmushoz annál inkább, főleg az egyetemi évek alatt. Akkor kezdett szétcsúszni lelkileg, amikor mindent el akart érni és bizonyítani.
Ismét döbbenten pillant a lány szemébe. Észre sem nagyon vette, hogy elnevette magát, pedig, nagyon jól mondja, nem sok példa volt erre az elmúlt hónapokban. – Nem. - Feleli egyszerűen, tömören. Nem, mert nem volt min nevetni. Most is a helyzet abszurditásán nevetett, s valószínűleg akkor is fog, ha a lány megtudja, hogy bizony róla beszélt. – Visszatérőnek visszatérő… - Kezd bele halkan megköszörülve a torkát. Mókásabb lett volna, ha az órán tudja meg. Hazudjon? – Eridonos voltam. – Még húzza egy kicsit az időt, hátha. – Ilyen könyvük is van már? – Húz elő egy nagyalakú, színes képekkel tarkított darabot, amiben a test deformitásokat okozó átkokat illusztrálják képekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Még nem tudtam eldönteni, hogy te az vagy-e, szóval... Akarsz valamit? - vonom fel a szemöldököm kihívón, egyedül az arcomon látszik, hogy ez a kérdés azért nem teljesen komoly. Egyszerűen ez egy magas labda, én meg az olyanokat lecsapom, na meg... hátha elcsípek még egy mosolyt. Komolyan jól áll neki.
- A világ legmenőbb dolga az okklumencia - én ezt persze másképp látom, mint ő. Bár lehet Zóját így se tudnám kikerülni, mert számára nem ilyen téren vagyok nyitott könyv.
Csak mosolyogva biccentek, mert tudtam én, hogy nem fogadja el, de ugye a reakciók... azok a fránya reakciók sok mindent el tudnak ám mondani, ha az ember...figyel. És meglepő, milyen könnyen megy ez nekem, holott évekkel ezelőtt még képtelen voltam rá.
- Érdekel, de túl fegyelmetlen vagyok ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek. Nem vagyok valami bátor, és még a sima bűbájokkal is meggyűlik a bajom. A nevelőanyám szerint, mert túl impulzív vagyok. Volt rá példa, hogy dühös lettem, és egy egész szoba dőlt romba, csak mert nem bírtam kontrollálni az erőm... azóta tanultam némi fegyelmet, de van még hogy így is túlnő rajtam az erő... Hidd el, ezzel teszek egy szívességet a világnak - most rajtam a sor, hogy nevessek, mert azt viszont nem mondhatja senki, nincs önkritikám. Nem is igazán mondanám kritikának, egyszerűen csak tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel. Van amiben szeretnék fejlődni, és van olyan, mint például a fegyelem, amit egyszerűen halott ügynek érzek.
- Attól függetlenül sok minden érdekel, az átoktörés, botanika... csillagászat, történelem. Elsős koromban felvettem minden tárgyat, aztán szelektáltam, ami nem is érdekel, annak esélyt sem adok... tudom, rossz szokás - húzom el a szám, de ez a másik, amin képtelen vagyok változtatni.
- Pedig valami eszméletlen. Jártál bálokon? Most ne feltétlenül a sulisokra gondolj, hanem például egy aranyvérű gálára... ahol még a szalvéta gyűrű is tökéletesen illik a dekorációhoz... és a zene pont olyan, amilyennek lennie kell, na.. az egy rendezvényszervező műve... a saját apám esküvőjét szerveztem meg, és teljesen beleszerettem - nem mintha nem lenne nyilvánvaló, hisz pillanatok alatt leszek szentimentális, és persze alig tudom abbahagyni az áradozást, de mint említettem, ott van az a kapcsoló.
- Neked van valami, amiért ennyire rajongsz? - persze hogy kíváncsi leszek ezek után. De újra el kell vigyorodnom az arcát látva.
- Nyugodj meg.. minden rendben, a világ se dőlt össze, apokalipszis sem ütött be... Sokan nem is gondolnák, hogy egy görbe, vagy a nevetés, milyen sokat jelent - megvonom a vállam, nem is igazán értem azokat, akik inkább egy merev álarc mögé bújnak, mert azt hiszik, az felér egy pajzzsal.
- Eridonos? Ne haragudj, ezt nem tudom rólad elképzelni, mert khmmm... én is az vagyok. De navinésként kezdtem, mennyivel jobb, mi? - mégis úgy érzem, jó helyen vagyok, így kellett ennek lennie.
- Brrr... úgy tűnik, és látod? Nem jó olyanokkal játszani, amik ilyesmiket tudnak okozni.... tényleg nem mindenkinek való - sóhajtok fel, kicsit elhúzva a szám, mert legyek bármennyire erős, azért vannak, amik kiverik nálam a biztosítékot, de ez normális nem?
- Ne haragudjanak, de leltároznánk - töri meg a számomra kellemes beszélgetést az egyik itt dolgozó.
- Ó elnézést, máris - azzal odaszaladok, kifizetem a könyvem, majd megvárom Ákost.
- Köszönöm.. nem sokszor beszélgetek ilyen jót egy könyves boltban úgy, hogy a könyvek szóba se jönnek, egy élmény volt - küldök felé egy szikrázó mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Épp egy újabb kilövési kísérletet nézek, és áldom a kastély fenntartóit, amiért fejet hajtottak a modern kor előtt, és hasít a net még itt is. El se tudnám képzelni a vacsorát anélkül, hogy videót néznék. És mielőtt bárki megszólna, hogy pff az idill, otthon ezt családostul csináljuk. Átküldve az aktuális videót a tabletra, ami pont úgy van elhelyezve, hogy mindenki látja. Sokkal jobb, mint hülye sablonkérdésekkel bombázni a másikat, főleg, hogy utána együtt elemezzük a látottakat, ezért is született meg a döntés, hogy Musk amúgy egy hatalmas arc.
A hivatalos vacsiidőnek vége, most már csak mi késeiek vagyunk, akik szét vagyunk szóródva ezen a hatalmas helyen. Igazából azt se tudom, milyen asztalnál ülök, de eddig még nem jött ide senki, akit zavarna a jelenlétem. A kaja viszont isteni, mint ahogy ezt már megszoktam.
- Banyek - termeszétesen azt is elfelejtem, hogy nem otthon vagyok, és tök csalódottá tesz, hogy a harmadik kísérlet is kudarcba fulladt. Szerencsére van ott pénz újabbakra, így bizakodva lépek át egy alpakkás videóra. Egyszerűen a rajongásom tárgyai, de bárhogy is próbáltam hatni apámra, nem kaptam... De plüssből.. abból van rengeteg, még a telefonom dísze is az, ami megvan bűvölve és váltogatja a színét. Kedvencem, mikor a mágia keveredik a mugli dolgokkal.
Iszok egy kortyot a narancsléből, kicsit ezzel fillapantva a kijelzőről. Látom, még az a kevés nép is fogyatkozik, de nagyobb figyelmet nem szentelek neki.
Az alpakkás videókból sose elég, de mivel már sokadjára röhögök úgy, hogy majdnem megfulladok a kajától, ezért valami más után keresgélek, de a youtube se elég nagy. Így határozom el magam, és hajolok le, halászom elő a könyvet, amit nehézségek árán szereztem be. Fellapozom, de gondosan ügyelek arra, hogy ne kerüljön rá máris a vacsorám nyoma.