Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól feketéllő körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Muszáj beszélnem Hegével. Tudom, hogy ez a dolog nem várhat tovább, mert szépen lassan elemészt, és fun fact, most nem arról beszélek, hogy érzelmeim nem várt módosulása következtében azt a bizonyos sz betűs dolgot érzem iránta. Szerelem. Szenvedély. Szenvedés. Bekaphatja az összes sz betűs szó jelenleg. Nem szeretem, ha nem én irányítok, márpedig újabb fan fact, nem én irányítok. Sem a lelkem, sem a testem, sem az agyam nem tudom úgy irányítani, ahogy én szeretném, és ez szörnyen frusztrál.
A másik, engem sokkal jobban érintő dologról kell vele beszélnem. A pyromágiáról. Tehát határozottan nem egy sz betűs, de ugyanúgy ki vagyok miatta akadva. Remek, igazán remek Zsófia. Egy ember miatt elaludt, egy meg előhozta. Mennyire utálom én, hogy ez a két férfi ekkora hatással van rám! Ráadásul emiatt állandóan morcos is vagyok, és hát az van, hogy a gyerekek megérzik, ha a szüleik nem éppen vannak zenben, és az én gyerekem, túl azon, hogy a zsarolási képességeivel egy nap még miniszter is lesz, nagyon érzelmes kiskölyök. NEm akarom, hogy rossz legyen neki, hiszen éppen azért van nálam, hogy az élete csodálatos és cukormérgezésben gazdagon telő legyen.
Szusszanva kanyarodok be az előkészítő felé, és akkor, amikor már egészen közel érek hozzá, jön az érzés. A bizsergető, amit érezni szoktam, ha magamfajtával van dolgom. Kizárt. És mégis. Nem ismerem ezt a férfit. Nem hiszem, hogy a lányom osztályába jár a gyereke. De... finoman végigpillantok rajta, de amennyire az én jelem nem látható, talán az övé sem. Remek.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Tekintetem rendületlenül követi őt; baljával egy kislány után nyúl, jobbjával közben beletúr egy kissrác szőke hajába. Habár nemcsak nézem, de látom is őt, mozdulataiban mégis felsejlik a kávézó félhomálya, hallom a pult mögött álló fiatalok vidám csevegését, kiértem az elhangzó angol szavakat, és az emlékben végül megérzem Amerikát.
Emlékszem rá, tisztán látom a tekintetét, ahogy rám néz, és akaratom ellenére is megborzong a testem - mintha csak most nézne rám, és nem egy tíz évvel ezelőtti emlékben tenné.
A közvetlen közelemben felcsendülő hang ránt vissza a valóságba; az emlékképek, mintha rajtakapták volna őket, azonnal szétrebbennek, és én erősen doboló szívvel, homlokráncolva fordulok az anyuka felé.
- Hááát... - szólalok meg nevetősen, és a karomat közénk emelve mutatom neki a márkás, ámbár csúnyán karcos órát. Hajrá, anyuka! - Négy lesz? Attól függ, te hányra jöttél.
Kiszélesedő mosollyal fordítom arcomat felé, de nem vagyok benne biztos, hogy viszonozni fogja a gesztust. Az első pillanattól kezdve furcsán zavartnak érzem, mintha... nem is tudom, mintha komolyan küszködne valamivel. Pedig a külcsín rendben van, ezt még a vak is láthatja, mégis... valami nem stimmel vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mellkasom előtt összefont karjaim fölött, megrázkódó vállakkal nevetek fel az anyuka kissé ugyan pikírt, mégis eltagadhatatlanul jófej válasza hallatán, majd jobb szemöldökömet felvonva, pimaszul sandítok le rá.
- Nem lehet, hogy ugyanazért a kölyökért jöttünk? - jegyzem meg költőin, és bár a magyarázatot inkább elhagyom, magamban igencsak jót derülök rajta, hogy az iménti leírás tökéletesen ráillik Tücsökre is. Édességért eszközölt zsarolás, verekedés... ismerős páros, egyedül az hibádzik, hogy ő a pulpitus másik oldalán rosszalkodik. Jaj, Tücsök, Tücsök...
- Lány - mondom némileg megkésve, miután égnek emelt tekintettel, a fejemet ide-oda billegtetve elgondolkodok Catherine - amúgy megkérdőjelezhetetlen - nemi identitásán, illetőleg azon, hogy férjes asszonyként - férjnél van még egyáltalán? - mennyire fér bele a lány kategóriába.
Pillantásom időközben észrevétlen is visszatalál az előkészítő bejáratához, de már nem leli akit keres. Se ő, se az őt körberajongó gyermeksereg. Pislogok egyet, kettőt, hátha a következőre ott lesz, de hiába, nincsenek többé. Alig hallható sóhajjal fordulok vissza az anyuka felé, és derűs arccal nézek végig rajta.
- Miért is nem használod a sajátod? - kérdezem egyszerűen, tekintetemet az övébe fúrva. Adhatnék, merthogy éppenséggel akad, csak hát az van, hogy azt is pont tudom, hiszen érzem, hogy a csinatos kis ruhája alatt az ő testét is áthatja a lángolni vágyó nyers erő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Horkantva nevetek fel, és azt hiszem, ha most nem mondanék semmit és így, ennyiben állna meg a válaszom, az anyuka akkor is tökéletesen tisztában lenne a véleményemmel. Már ami a falut és a pletykákat érinti. Csak hát kifejezetten erős a gyanúm, hogy ma nem fog ennyiben megállni.
- Mühmhm - morgom az orrom alatt kezdésnek, aztán két ujjammal csavargatni kezdem a szakállam. - Rendesen sajnálom a faluban élő nőket. Veletek sokkal kegyetlenebbek a Pletykanénik. Velünk valahogy elnézőbbek, meg hát... engem csípnek is. Minden találkozásnál elmondom nekik, hogy ők a kedvenc hazai sárkányfajtám, aztán megy a kacagva legyintgetés meg a zavart pironkodás.
Megvonom a vállam, igazából nem érdekel, mit mondanak - rólam egyébként sem tudnak sokat. Mit? Hogy heteket töltök Erdélyben, és mikor országhatáron belül tartózkodok, akkor is Pécsen vagyok az egyetemistákkal? Nővel engem nem látni. Még a saját húgom se, nemhogy ők.
- Dehogy vagy béna - felelem nevetősen. - De kedvelem a hasonlataidat, nagyon találóak. Mondjuk, ha már itt tartunk, jobb ha tudod, nem mindenki növi ki az eszétveszítiamikormelletlát példát.
Öhm, hát igen, most így hirtelenjében nem igazán tudom, hogy ezzel pontosan mire akartam célozni, vagy hogy hova akartam kilyukadni, így saját magamon megütközve, kissé zavart hunyorgással fordulok a többi várakozó szülő felé, és az alsóajkamat beharapva próbálom visszafogni a kitörni kívánkozó röhögést. Merlinem! Ez nem épp úgy hangzott, ahogy... ahogy gondoltam? Szent ég.
- Oké, mondd, hogy ezt most elengedhetjük... - érkezik a félhangos javaslat az előbbi szörnyen béna kijelentésem okozta kínos helyzet megoldásaként, miközben a magányosan lengedező hintát bámulom, és egyre több ránc karistolja a homlokom. Végül egy árnyalattal színesebb arccal visszafordulok hozzá. - Bííííp - utánzom a kvízjátékokból jól ismert Nem talált! hangot, és kedélyesen folytatom. - Ma inkább ne vegyél lottót. Viszont, minden kikezdés nélkül, szívesen segítek az elemeddel. Persze, csak ha nem vár rám a férjed által levezényelt kínhalál. Azt lehet kihagynám.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ó, igen. A családom körében - Jeannie után - Tücsökkel a legszorosabb a kapcsolatom, aki minden egyes találkozásunkkor úgy örül nekem, mintha akkor látna életében először vagy éppen utoljára.
- Asszem az ajándék teszi - jegyzem meg összeszaladó szemöldökökkel, tűnődő pillantással fordulva hozzá. - Ha én szerencsésen hazaérkezek, nagy az esély, hogy az ajándék is. Hé! És ez csak most jut eszembe?! Nemár! Kiábrándító felismerés.
Mímelt duzzogással csóválom meg a fejem, de csakhamar vigyorognom kell, hiszen ezúttal napos mennydörgőürüléket csempésztem át a határon - mélytisztító arcmaszknak álcázva. Zseni.
- Úgyhogy jahm, exterminátorként dolgozok, szabadidőmben meg az egyetemen tömöm sárkányosdival a hallgatóság fejét. Te pediiig... - nézek végig újra a megjelenésén, hátha kitalálom, mit takarhat ez az elegáncsos csicsamicsa, amiben kizárt, hogy úgy tényleg jól érezze magát. - Fogadni merek, hogy a polgármester titkárnője vagy.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy hülye, inkább, hogy túlöltözött ehhez a peremvidéki, rozzant kis faluhoz. Főleg így, éppen mellettem álldogálva.
- Hah! Na nézz oda... - vigyorodom el szélesen, és én is az előkészítő felé fordítom tekintetem. Bírom a szókimondását meg azt is, hogy kész káosznak tűnik. Selyembe bugyolált bolondság.
- Engem az sem zavarna, ha megestél volna - sandítok le rá féloldalasan, aztán meglátom Tücsköt, amint majd' átesik a bejárati ajtó nem létező küszöbén, mire hangosan röhögve elindulok felé. Még megfordulok, hogy szembe kerüljek Anyukával, és úgy, hátrálás közben mutatok át a vállam fölött, Catherine felé. - Érte jöttem, szóval... megyek, mielőtt felesik a libikókában. Nagyon örültem, örökbefogadtam, nem megestem Anyuka. Tündérmanó 21. Holnap este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Jó, az előbb lehet túloztam egy kicsit - idilli hangú visszakozásba kezdek, aztán a beszélgetésben beálló rövid csend - amolyan direkt hatásszünet - után komolytalan horkantással elnevetem magam, és úgy, a fejemet ingatva teszek egy kiegészítő vallomást. - Mondanám, hogy a családom magamért szeret, de az igazság az, hogy a kisebbeket is leginkább a hajam és a tüzeskedés érdekli, a nagyobbak meg kivétel nélkül az erdélyi sörömért járnak át.
Cserébe persze rendszeresen kirámolom a hűtőjüket, de ezt jobbnak látom nem nyilvánosságra hozni, még a végén Anyuka azt hinné rólam, hogy valami ingyenélő mihaszna jószág vagyok, pedig annyira nagyon nem is. Szavak helyett végül vonásaimban felhőtlen derűvel megvonom a vállam; érezhető, hogy egytől-egyig, legyen szó a legpindurkábbról vagy a legráncosabbról, én a családom minden tagját rajongásig szeretem.
- Áh, szóval eltaláltam - jegyzem meg kiszélesedő vigyorral, s közben hátrálni kezdek Tücsök felé. Nem gondoltam, hogy elsőre összejön a bingó, hiszen simán lehetne bíró vagy valami fenszi gyógyítóféleség is, de evvan, helyette ma én megyek lottószelvényt feladni.
- Ööö, ezt ho... - hőkölök hátra a nevem hallatán, miközben összeszűkülő szemekkel nézem az arcát, hátha leolvashatok róla valami bennfentest, de a következő pillanatban aztán már tiltakozólag magam elé emelt kézzel lépegetek, és tempósan rázom a fejem. - Tudod mit, hagyjuk, nem fontos, nem érdekel, nem akarom tudni, tartsd csak meg az infót, honnan tudod ki vagyok.
Végül az orromat felhúzva elvigyorodom, és a neve hallatán színpadiasan, hasamra tett kézzel eszközölök egy príma meghajlást, majd elfordulva tőle még felemelem a kezem, hogy a helyszínhez méltóan, hercegnősen integethessek neki.
- Majdnem elfelejtettem! - mutatóujjamat a levegőben felejtve fordulok még egyszer felé. - Jöhet Törpilla is. Imádnám ismerni az iskola legmenőbb kiscsaját!
Fülig érő vigyor, Jason kijelentkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mellkasomban a szívem olyan hevesen dobog, mintha onnan ki akarna szaladni a szívem, hogy egyenesen Somogyi mellkasába fusson, és ott leljen nyugalmat. Boldog vagyok attól, hogy képes voltam kimondani, ahogy attól is, ahogy fogadta. Nem éreztem azt, hogy ezzel most rossz döntést hoztam, sőt, hónapok óta ez volt az első értelmes reakcióm a történésekre. Gyengén felnevettem a nagy vallomására, azonban gyorsan le is hervadt az érzelem az arcomról. Az apámra néztem, és hirtelen minden végtagomat átjárta a mérhetetlen düh.
- Chto sluchilos'? Vy prishli posmotret' na moye mertvoye telo? Na mi a helyzet? Jöttél megnézni, hogy halott vagyok-e?- morogtam azonnal, mintha csak támadni készülnék. Lehúztam az ujjamról a gyűrűt, hiszen semmi értelme nem volt, csak az ágyban tartott. Vagyis, ha így nézzük mégis volt. Csak éppenséggel nem olyan, amit most szerettem volna. Lassan felkászálódtam a fekvésből, bár a fejem úgy fájt, mintha kalapáccsal ütögették volna folyamatosan. Egy pillanatra a szemem elől a kép is eltűnt, és csak a foltokhoz tudtam beszélni. Mégis be tudtam azonosítani Mishát.
- Vy prishli dokazat' svoyey vtoroy docheri, chto vy khoroshiy otets? Azért jöttél, hogy bebizonyítsd a második lányodnak, hogy jó apa vagy? - kérdeztem, hangomból sütött az ellenszenv, és minden energiámat is bevetettem, hogy ne tűnjön fel senkinek mennyire rosszul vagyok, pedig éreztem, hogy ha sokáig ülve maradok, akkor ha mást nem is, de egy adag epét ki fogok hányni a földre.
- Mne ne nuzhno tvoye litsemeriye Nincs szükségem a képmutatásodra - ingattam a fejemet, de addigra már a saját hangomat is tompán kezdtem hallani. Karomban az izmok eddig bírták, és lassan, megmegtörve visszasüppedtem a párnák közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy kacsintás - ennyit kapott tőlem a hercegnős mondatára. Ha látott volna 10 évesen! Persze azóta teljesen más ember vagyok. Ha a nevem nem is arról árulkodik. Na és olyan pimasz képet is tudok vágni, mint Ricsike. Mégsem viszonoztam a pimasz nézését, csak az udvar közepe felé bámultam el, ahol két mestertanonc enyelgett. Na, mi legyen, vegyek tőle? Végül a nem mellett döntöttem. Amíg van egy ilyen kedves elsőéves, aki megosztja velem ingyen, addig nincs szükség a pénzköltésre. Cserébe pedig nem szóltam rá a bámészkodásért. Vagyok elég magabiztos, hogy ne hozzon zavarba ezzel.
- Most kihagynám ezt a kegyes ajánlatot. De esetleg máskor is megkínálhatnál - nyújtottam vissza neki a jól megtömött szálat. Majd összefontam karjaimat mellkasom előtt, mintegy jelzésként számára. Ezzel a mozdulattal dőltem hátra, fejemet a falnak döntve. - Remélem is - határozottsága egyszerre tetszett és ijesztett meg. Fene tudja, mivel tömte meg pontosan a cigit, így csak remélni tudtam, hogy a kívánt hatást éri majd el. - VAV, család, mi lesz suli után" satöbbi. Semmi extra, csak a mindennapi cirkusz. De néha annyi is elég, hogy elszakadjanak az ember idegei - beszéd közben ellöktem magam a faltól, és a földre telepedtem. Lábaimat előrenyújtottam, hiszen az egyenruha részeként szolgáló szoknya nem a legelőnyösebb viselet földön ücsörgéshez. Hátamat azonban így is a falnak döntöttem, és onnan bámultam fel Ricsire.
Lassan azt is érezni kezdtem, ahogy idegeim ellazulnak, fejemből pedig lassan kivesztek a VAV, Lídia és egyéb idegőrlő gondolatok.
- Csüccs le - mosolyogtam a fiú arcába, miközben arrébb húzódtam, hogy elférjen mellettem. - Szóval te mugli gyerek vagy, mi? - A kérdés részemről abszolút nem volt rosszindulatú, ám akkor ott eszembe se jutott, hogy a másik félnek ez nem biztos, hogy így jön le. Persze Ricsi tudtommal nem az a személy, aki olyan könnyen megsérthető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Megírta a levelet, elküldte a baglyot, aztán... Meg is bánta. Meg nem is bánta. Széthasadt a feje, annyit gondolkodott azon, miért is küldte el végül. Elvégre, nem életbevágóan fontos a dolog és egyébként is, ez még jelentheti azt, hogy pont ő intézte el az ügyet, tehát...
 És csak folytak és folytak a gondolatok, hosszú napokon és órákon keresztül. Úgy tett, mintha minden rendben lenne, megpróbált összeszedett maradni, vagy legalábbis a látszatát fenntartani. Ahogyan a madárkái csicseregték, a pletykák még mindig nem róla szólnak a szerkesztőségben, ami jót jelenthet.
 A füle mögé simította a haját, ami továbbra sem mozdult bejáratott helyéről. Az elmúlt öt percben legalább tizedszerre tette ezt. Zöld tekintetét tíz másodpercente a kilincsre szegezte, miközben pennájával játszott a kezében. Mégis miért hozta magát folyton olyan helyzetekbe, amiket messziről kerülnie kellene?
 - Igen! - Még be sem fejezték a kopogást, már ki is szólt az illetőnek. Fejben jó nagyot koppintott magára, de letette pennáját az asztalra, és mintha nem tudná, érdeklődve az érkezőt figyelte.
 - Weißling - mutatott az ajtó mellett elhelyezett táblára. Az elmúlt időben egészen jó pozíciót sikerült kiharcolnia magának. - Ha jól tudom, nem váltunk el. - Átrendezte egyik papírhalmot a másikra, miközben felállt az asztal mögül. Abban az egy évben megannyiszor eszébe jutott a lehetőség. És a kérdés egyaránt. Hogy miért? Miért nem történt meg a végleges búcsú? Miért nem merült fel köztük sosem?
 - Kávét? - Meg sem várta a választ, már indult is el a bekészített kancsó felé. Nem, nem várta az érkezését. Az a kancsó természetesen állandóan ott várja az esetleges vendégeket a szerkesztőségi irodájában. - Sajnos szolgálatban vagyok, úgyhogy mással nem tudlak kínálni - szólt hátra a válla felett, miközben már öntötte is ki a fekete lét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen.
- Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával.
Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.*
- Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?*
- D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.*
- Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a nyamvadt kölyök még csak egy jónapotot se köpött ki, amiért legszívesebben kihajítanám az emeletről, bár lényegében ha csak állna a szoba sarkába is ugyan ezt tenném vele. A lány szavai rángatnak vissza a fiú gyűlöléséből. Azok a keserű, rideg szavak, amik nem úgy hangzottak, ahogy eddig megszoktam. Összevontam szemöldököm, aztán néhány pillanat után kapcsoltam. Nem lehet rajta a fordító...hát...ékszere. Most valószínűleg rajtam kívül senki más nem érti őt, ami nem is baj. Megfogom és a saját nyakamból is letépem a nyakláncot mielőtt megszólalnék.
-Это не смешно. Я пришел, потому что волновался!Что делаешь?не вставай!Ez nem vicces. Azért jöttem, mert aggódtam érted. Mit csinálsz? Ne kelj fel!- Kinyújtom kezem, de mivel az ajtóba toporgok a mozdulatnak semmi jelentősége, csak reflex. Somogyi van hozzá a legközelebb, ezért mielőtt meggondolhattam volna, már oda is szóltam hozzá.
-Kölyök fiú, tart már a ágyhoz - valamennyi magyar tudásom van, de nem túl sok. Az a probléma, hogy hiába élek már harmadik éve itt a fordító bűbáj miatt ellustultam és sokkal kevesebbet tanulom a nyelvet, mint eleinte tettem. A szavakból egy alapom van, csak azok a baromi bonyolult, fránya ragok.
- Дарья, Одетт знает, что я плохой отец.Вся школа знает, что я плохой отец. Я здесь, потому что схожу с ума, если потеряю тебя тоже. Darya, Odett is tudja, hogy rossz apa vagyok Az egész iskola tudja, hogy az vagyok. Azért vagyok itt, mert megőrülök, ha téged is elveszítelek.- világosítom fel. Nem akarom a mintaapát játszani. Soha sem akartam, ha ezt nem vette volna észre. De úgy tűnik nem sikerül meggyőznöm. Végül is erre számítok, ő is egy Kazanov akárcsak én. Mélyet sóhajtok. Még csak az kellene, hogy tovább idegesítsem őt.
-Хотел бы я умереть в тот день вместо твоей матери.Так было бы лучше для всех.мне жаль. Bárcsak aznap én haltam volna meg az édesanyád helyett. Mindenkinek jobb lett volna úgy.Sajnálom - motyogom keserűen. Annyiszor gondoltam már erre az opcióra is. Daryanak lenne most családja, Katya valószínűleg talált volna helyettem mást, én meg nem lennék magányos, mert többé nem léteznék. Mindenki csak nyert volna az ügyön. Nincs is többé értelme annak, hogy itt legyek.
- Elmenni - jelentem ki, hogy a többiek is értsék, aztán elhagyom a szobát. Jobb lesz neki nélkülem. Ezt már tizenöt éve is tudtam, csak mostanában kicsit meginogtam. Ennyi az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Címke nélküli tégelyek egy tizenéves farzsebében - nincs is bizalomgerjesztőbb látvány, amirite? Főleg úgy, hogy se a tizenévest, se a tégelyeket nem látta olyan tíz perccel ezelőttig még soha. A koponyáját szaggató fájdalom viszont bizalmas ismerős már, ráadásul nem igazán kedvez a logkis gondolatmeneteknek, meg úgy általában, az összetett szavaknak se.
Szóval Dami lehetőségeit most épp meghaladják a hosszabb mérlegelések vagy az impulzuskontroll. Pedig érti ám, mit művel. Mugli porokkal ugyan nem, ám mással találkozott a Durmstrangban, elvégre nincs iskola, ahol az ilyesmi ne bukkanna fel valamilyen formában. Csak épp az egész súlya eltörpül; Ricsi magyarázatát is csak tudomásul veszi, de nem tudatosítja igazán.
Guszta, üzeni felvont szemöldöke, azonban annyit se mond, Proszit!, csak az utasításnak megfelelően felnyalja a port (pluszmínusz ami még a tenyerén ragadt). Keserű és valahogy máshogy, mint a bájitalok, de látott már rosszabbat. Aztán most, hogy már tényleg esélytelen visszatáncolni, akármit nyelt le az imént, kéretés nélkül megadja magát és leül.
A két perc nagyjából helytálló jóslatnak bizonyult - a fiú légzése apránként egyenletesebbé, mélyebbé válik, ahogy az arcát át- meg átszelő rángások enyhülnek. A szemhéja közben félárbócon, mintha ebben az állapotban sem engedné el teljesen magát; aztán hátrabillen a feje és végre lehunyja a szemét. Puha, sóhajszerű fffuck szakad fel torkából.
- Jövök eggyel,-*közli, a portól rekedtes hangon. Nyel néhányat, megköszörüli a torkát, aztán pillanatokig csak...van. Mintha leszakadt volna róla valami. Ízlenek a lélegzetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A legszebb pillanatok egyike az életben az, amit most élünk át, jön a csók, meg a hirtelen felépülés, és mindjárt dalra fakad az ápolók rögtönzött énekkara... ja nem. Mert oké, megvan a három szó, és jöhetne minden jó, de helyette valami egészen más történik, és én a hirtelen jött káoszban már azt se tudom, hogy mit csináljak, vagy, hogy amit csinálok, azt tényleg én csinálom, de hát tényleg én vagyok.
Ahogy Darya lehúzza a gyűrűt az ujjáról, felpattanok, hátra lépek egyet, ez pont arra elég, hogy a felém közeledő Odettet úgy kapjam el, hogy semmilyen kiálló testrészét sem érintem, ellenben kezeit úgy fogom le, hogy ne tudjon megütni. A lehetőség azonban, hogy megharap, megrúg, még mindig elképzelhető, hiszen róla van szó, ám szerencsére a hülye kórja ilyenkor nem ragályos. Már így is túl szőrös vagyok, nem kell ezt tetézni, de azért köszi. Szóval lefogom a nőt, akivel amúgy sosem akartam ilyen közel kerülni, és akit kvázi élő pajzsként használnék arra az esetre, ha mondjuk Mikhail meg akarna ölni, és mögüle figyelem az eseményeket.
Szeretném én is ágyban tartani Darya-t, de tudom, hogy ez esélytelen vállalkozás, mégis, amikor az apja rámordít, akkor fülem-farkam behúzva lépek oda, és finom határozottsággal - komolyan, így sosem fog nekem megbocsátani, ha mindig erőszakosnak kell lennem vele - irányítom vissza az ágyba, de azért annyira nem hadakozom vele, és nem is kell, mert a következő pillanatban visszaájul magától, míg az apja kijelenti, hogy távozik. Hogy mi történt itt? Édes Merlin, bár tudnám, de előbb iszom meg a Kazanov család vodkakészletét, mint, hogy megértsem az orosz beszédet. Neeem, nem értem volna be egy kedves, figyelmes, magyarul beszélő lánnyal, nekem Darya-ba kellett szerelmesnek lennem. Kiváló. Annyira tipikus.
- Hozz egy orvost.
Szólok oda Odettnek, aki feltehetően ugyanannyit csinált, mint én, és csak nézte őket, majd ellépve az ágytól - egy lopott arcsimítást követően -, sietve indulok a kilépő férfi után, remélve, hogy utolérem.
- Nem nagyon értettem, hogy mi a baj, de Darya-nak szüksége van magára, kérem. Maradjon, hiszen ön a családja, önhöz jött ide, és biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár és az orosz nyelv szépsége, hogy nagyon hasonlít egymásra. Mivel az elmúlt tíz évemet egy bolgárral töltöttem, valamint nagyon sok szabadidőm volt az iskolába járás előtt, így ha nem is tökéletesen, de elég jól beszélem a nyelvet, vagyis, elég könnyen, és elég jól megértem azt, hogy mi történik a Kazanovok között. Olyan nagyon, hogy nem is hat meg egy kicsit sem az, hogy Somogyi kezei között vagyok. Pedig más esetben nagyon is számítana. Más esetben már valóban ütnék, rúgnék, és mindent megtennék, hogy  kiszabaduljak. Mert az én szabadságomat aztán ne korlátozza, majd én eldöntöm, hogy mit akarok csinálni.
Most azonban csak állok és nézem őket, hogy mi történik, és olyan, mintha nem ismerném a résztvevőket. Főleg Darya-t nem. Sosem hallottam még így beszélni, és amikor a "másik lány" címmel illet, akkor érzem, hogy egész testemben megfeszülök, és kedvem lenne reflektálni rá, de nem lenne túl kedves. Tény, és való, hogy szeretem az apját, hogy egészen apafigura lett a szememben, pótolja azt, amit a saját szüleimtől nem kapok meg. A kór óta az apám elhatárolódott, érezhető a fal ami húzódik kettőnk között. Beszélgetünk, vannak közös témáink, amikor hazalátogatok. Szereti Damyan-t, szívesen fogadnak mind a ketten az édesanyámmal, de más már a viszonyunk, máshogy állnak hozzám, inkább vagyunk távoli, de kedves rokonok. Talán így dolgozzák fel azt, hogy el fog jönni a nap, amikor el kell engem temetniük. Erős emberek, és értem, hogy érzelmileg is így erősítik meg magukat. Tény, hogy nekem szükségem lett volna rájuk, ők nem tudták megadni azt az érzelemmennyiséget, de sosem venném el tőle az apját, hiszen a barátnőm, azon kevés emberek egyike, akiben száz százalékig megbízok. Hallva azonban, hogy mit gondol, az a nagy helyzet, hogy kicsit sértve érzem magam. És tudom, hogy ezt gondolja, mert ez az állapot olyan, mint amikor az ember részeg: őszinte. Ő valóban így gondolja, és ez most rendesen szíven ütött. Még akkor is, ha hivatalosan nem kéne értenem, amit beszélnek, és nem tudom, hogy le akarom-e reagálni. Most semmiképpen, megvan a maguk baja, de nem tudom, hogy ezzel a helyzettel mit kezdek.
- Rendben.
Felelem magamhoz képest is csendesen, és nem ellenkezek Somogyival, csak elindulok, hogy a nővérpultnál jelezzem, hogy felébredt, és, hogy orvosra lenne szükségünk. Az igazi mutatvány pedig most következik, jön az a rész, hogy a "vőlegény" nem érti valójában, amit a "menyasszony" mondd, és ha az apját nem hozzák vissza, akkor vajon felfedem-e, hogy ha nagyon szükséges, én tudom, hogy mit szeretne. Mert az a nagy helyzet, hogy még mindig egy mugli kórházban vagyunk, tehát mágia és mágikus holmik használata kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit.
- Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri.
A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.*
- Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.*
- Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hallotta a szavakat, de mintha csak egy egészen más világból próbálnák elérni. Fejében újra és újra Edmund szavai visszhangoztak. Azok, amelyekkel a csapásokat mérte rá anélkül, hogy tudta volna milyen űrt lyuggat a fiú mellkasába. Valahova oda, ahol a szívének kéne lennie esztendők óta. Ahol csak a csönd várta már a megfáradt szavakat amelyeket Rara próbált eljuttatni hozzá.
A sötét mindig sokkal könnyebben és magabiztosabban terjedt szét a tagjaiban, soha el nem tűnt onnan, csak visszahúzódott. Parazitaként élt a vérével vegyítve, hogy ha eljön az ideje azonnal ledöntse a testet a lábáról. Érezte, ahogy mélybarna szemeiben a szín eggyé válik a pupilla feketeségével. Könnyes íriszeivel szerelme arcát nézte. A vonásokat kereste, amiket annyira szeretett. Emlékezni a jóra, amelyek miatt megérte küzdeni a kórral. Közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta. Szüksége volt rá, tudta. A szavakra, amelyeket mond, és a tettekre is. Mégis, az a csók olyan volt, mintha egyszerre vágyna még több után, s búcsúzna el.
- Ígérd meg nekem, hogy ha vesztek magammal szemben... - kezdte reszketeg hangon, mert habár Tomot már bebiztosította miután visszatért az ELMÉ-ből, ezt szemtől szembe sokkal nehezebb volt végigmondani. A lány szemeibe nézett. - ...nem fogsz keresni. Nem fogsz várni, hanem tovább fogsz lépni valaki mással - fejezte be, pedig minden idegszála azért sikoltott, hogy ne tegye. Nem akarta, hogy mással legyen, még csak a gondolat is mérhetetlen kétségbeeséssel töltötte el. De abban a pillanatban úgy érezte megint a kés vékony pengéjén egyensúlyozik, s bármelyik percben leeshet. - Azt akarom, hogy boldog légy. Velem, vagy nélkülem. Érted? - érintette homlokát Raráéhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezem és pálcám megáll a levegőben, ahogy rám szól, ne gyújtsak még tüzet. Így tehát csak a vizet öntöm az üstbe, gondosan kimérve. Az asztalhoz visszalépve mélyedek ismét a tankönyvebe, megpróbálva memorizálni a következő pár lépést. A munkafolyamat azonban kicsit sem bizonyul olyan egyszerűnek és csendesnek, mint azt jelen pillanatban szeretném. Egy darabig ugyan csak a holdkő és mozsár csattogása, meg többiek beszélgetése hallatszik. Foszlányokat kapok el a körülöttünk dolgozók csevegéséből, ám ez még mindig nyugalmasabb, mint a bájcsvej a rellonossal. Móric azonban nem élvezi úgy a csöndet mint és. Fejem azonnal felkapom a fiú hangjára, értetlenül bámulva rá. Fogalmam sincs, honnan jutott eszébe éppen a furcsa jelző, csak mert csendben vagyok. Összehúzott szemekkel hallgatom végig a véleményét a levitásokról meg a hősies szavait, és már nyitom is a számat válaszra, de becsukom, ahogy összemosolyog a haverjával. A becenév közel sem nyeri el a tetszésemet. Sőt, rátesz egy lapáttal a fancsali kedvemre. Ha nem órán lennénk, talán kapna tőlem egy Pofixet a képébe. Ám szerencsére erősebb vagyok annál, minthogy a dühöm felül kerekedjen rajtam, így megpróbálom inkább lenyugtatni magam, és nem tudomást venni a rellonosról és röhögő haverjáról.
- Tudod, nem minden levitás egyforma. - Nem tudom azonban szó nélkül hagyni a dolgot. Pálcámat elrakom, aztán fordulok felé, hogy rá tudjak nézni, ahogy beszélek. - De te nem cáfoltál rá a rellonosokról terjedő sztereotípiákra. - Nem fejtem ki neki jobban, mire gondolok. Nem akarom az arcába vágni, hogy "pont olyan bunkó vagy". Inkább visszafordulok a tankönyvhöz, hogy aztán a kövirózsa leveleket kezdjem keresni a hozzávalók között. - Ja, és értettem, hogy rám gondolsz. Attól, hogy nem kötöm az orrod alá minden gondolatomat, hülye még nem vagyok - fintorgok rá. Azt hiszem, amikor ilyen nyugodtan tudok visszaszólni egy rellonosnak, mondhatjuk, hogy fejlődtem. Még ha nem is durva szócsatát vívunk. - Mellesleg nem tetszik a becenév. - A legszigorúbb arckifejezésemet próbálom magamra ölteni. Ha nem is ijesztő, annyi biztosan látszik az arcomon, hogy nem szívesen hallanám még egyszer a szájából újonnan kreált szavát.
- Na mi lesz azzal a holdkővel? - bökök a mozsár felé. - Óra végére készen kell legyünk! - Nos, ha ez nem elég stréberes mondat és hangnem, nem tudom mit vár még tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.