28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 22. 22:36 | Link

Aileen, Runa, Kiskakas

Mióta apu van, egy fontos dolgot megtanultam tőle, még pedig azt, hogy nem előny, ha az ember tilosban jár, de nincs ezzel gond, mert megszínesíti az életet, csak ne kapják el. Perpillanat, az élet színét Robika elgyepálása adja. Még a büntetést is elviselném, de apa miatt nem akarok lebukni, mert őt sem fülelték le soha. Lehet, hogy ezzel túlzott kicsit, de akkor is igaza van. Az ember, ha nem muszáj, ne fogassa el magát, mert aztán jönnek az agyament retorziók, amik már nem annyira színesítik az életet...sőt. Bár azoknak is lehet szórakoztató része, például mikor Yaristával énekeltük azt az idétlen dalt Mirának, aminek következtében én megcsókoltam a szőkét. Szerencsére nem lett belőle nagy baj, hiába kürtölte világgá Hajni. Neki azért még tartozom ezzel, végtére is a reklámfotók sokba kerülnek, néhány kék foltba biztosan. Szóval a lányokkal eldöntöttük, hogy Robika verést érdemel, s ha már mágusok vagyunk, akkor miért fáradnánk husánggal vagy puszta kézzel, mikor van nekünk pálcánk is. Időben érkezem a tett színhelyére, , pár másodperc múlva Robika is megjelenik, háta mögött Runával. Visszafojtott lélegzettel lesem az álarcom mögül, lökött unokahúgom akcióját, hiába, tőle ez telik ki. Ezzel egyrészt eltereli Robi figyelmét rólunk, másrészt, de ez köztünk maradjon, élvezi is azt a csókot, nekem mondhat amit akar. Hogy lehet beleesni egy ekkora egoista fazonba, akiről fürtökben lógnak a csajok? Legalábbis ezt hiszi magáról, közben meg biztosan halálosan magányos. Na, ha tovább folytatom ezt az eszmefuttatást, még elkezdem sajnálni, pedig nem azért vagyok itt. Aileen tőlem ellentétben nem elmélkedik, hanem egy sóbálvány átokkal teríti le a Kiskakast, ha még Runa csókjától nem vált azzá, vagy legalább egy csúnya varangyos békává. Ha még sem jönne össze egyik dolog sem, hogy megakadályozzam a varázslását, egy Pofix-ot lövök ki a pálcámból a háremhősre. Ennek két pozitívuma is lesz ha talál, egyrészt nem tudja majd nyomni a süket dumáját, másrészt varázsolni sem fog tudni, és Runa hátulról még mindig támadhat valamivel, ha olyan bénák vagyunk, hogy semmi nem jönne össze, amit azért kétlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 399
Összes hsz: 1868
Írta: 2013. július 23. 11:54 | Link

Gyávák

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. július 23. 22:33 | Link

Ruu, Niki, Robi Angel Rolleyes

Bár sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgunk a sráccal, azért nem is gondoltam, hogy hármunknak nagyobb megerőltetés lenne. Nem mintha magamat olyan nagy számnak tartanám, de bíztam a csajok képességeiben. Ebből persze következik is, hogy hát persze, hogy én baltázom el a dolgot. Olyan bénán sikerül kilőnöm azt az átkot, hogy végül szegény Ruut találom el vele. Amíg én sűrű bocsánatkérések közepette a lányhoz sietek, és egy Finite Incantatem-mel megpróbálom megszüntetni a varázslatomat, addig a többiek sem tétlenkednek. Áldozatunk gyors ellentámadásba kezd, én pedig csak remélni merem, hogy Nikinek nem esik semmi baja, addig amíg én itt ügyetlenkedek. Persze azért kétségbe nem esem, elvégre Niki talpraesett lány, meg fogja tudni oldani a dolgot.
Ha sikerül Ruunak visszaadnom a mozgásképességét, azonnal sietek is az áldozatunkhoz, elvégre még semmit sem sikerült megvalósítani gonosz ötleteink közül. A pálcámat azonban nem merem használni, nem akarom most meg Nikit eltalálni valamivel. A közelharc azonban nem az én terepem, bár azt el kell ismernem, hogy ha másra nem is, erre jó volt a tusa. A felkészülés alatt sokat edzettünk, így aztán egy ideig fittebb is voltam, bár aztán meg jött a betegség, és most az orvosom és apám is azt kérte, hogy ne erőltessem meg magam. Meg egy frászt! Elegem van már abból, hogy mások mondják meg, mit csináljak! Ráadásul azt konkrétan nem mondták, hogy fiúkkal nem verekedhetek...
Próbálok visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még fiútársaságban járkáltam, persze ez még a mugli suliban volt. Mivel a csajok nem bírtak, ezért a srácokkal lógtam, ami persze egy lánynak sokkal nehezebb, mert a fiúk legkevésbé  egy lányt szeretnének bevenni maguk közé. Tehát el kellett érnem, hogy tiszteljenek vagy féljenek tőlem. Alsóban még a tisztelet mellett döntöttem: az eszemet használtam. Később azonban nem féltem aljasabb eszközöket bevetni. Egy időben elég csúnya becenevet is kaptam a fiúktól, de hamar leszoktak róla, mert ütöttem érte. Jobban mondva rúgtam...
Egy „Bocsi Ruu!” felkiáltás után ledítem is a lábamat, méghozzá nem máshol, mint a fiú lábai között. Nem akartam nagyon kárt tenni benne, csupán meg akartam akadályozni, hogy bántsa a lányokat. Na meg mert hirtelen nem jutott eszembe jobb mód egy fiú megállítására. Ha a rúgás sikerül, akkor nagyon, nagyon sajnálni fogom szegényt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 02:10 | Link

  
Levita büntetőosztag és Robika


Bámulatos, hogy Robika mindig megússza a sóbálvány átkot. Szed ellene valamit, vagy be van oltva nem tudom, de hatásos, az biztos. Először a tusán találta el a kővé dermesztő varázs, akkor meg sem kottyant neki, most meg Leen-nel ugyan az az eset, csak még rosszabb, mert szegény Ru esett áldozatul. Piszok nagy mázlija van ennek a srácnak, úgy látszik, hogy Fortuna szereti a nagyképű, egoista hímeket, legalábbis azokat, akiket Robikának hívnak. Át tudom érezni Leen aggodalmát, mikor látta Runa dermedt testét lefordulni a hőscincérről, azonnal szalad is a segítségére. Én is megijedtem egy pillanatig, aggódtam az unokahúgom miatt, de annál jobban aggódtam azon, hogy a Pofix célba talál-e. Készenlétbe állítom a pálcámat, mert látom, hogy az eunuch fiú, eldobott pálcája után nyúl, de aztán ajkára fagy a szó. Vagyis sikerült. Gondolatban egy derekas vállveregetéssel jutalmazom magam, de nincs sok idő, mert a rellonos test-test elleni küzdelemre vált. Feladja a varázslást? Hát igen, beragasztott szájjal nehéz igéket mormolni, hangtalanul meg maximum imádkozni lehet, ha egyáltalán elismer bárkit is önmaga felett. Ezt az opciót elvethetjük, némi gondolkodás után. Robikának egy istene van, Robika, így legfeljebb önmagához imádkozhat, jobban is tenné! Valószínűleg a hirtelen támadás elvette az eszét, összezavarodott, mert nekem dobja a pálcáját. Segáz, jó helye lesz nálam. Majd biztonságba helyezem, ha elhárítottam Robika tolakodó közeledését. Gyors akcióra van csak idő, és bevált módszeren ne változtass, ami Alexnél jól működött, itt is jól fog. Egy Illigo-t küldök a nagyképűre. Ha Leen alsó rúgása nem talált volna, akkor a kisfiú most szépen odaragad, ahol éppen van. Közel volt, úgyhogy hatósugáron belül tartózkodik, elérheti a varázs. A pálcája nálam, amúgy sem tud szólni egy szót sem. Előfordulhat, hogy Leen-éket is odaragasztom a padlóhoz, de náluk ott a varászeszközük, és ha ők ragadtak, akkor Robika is, így működik ez a varázsige. Ha meg még Leen rúgása is sikeres, akkor duplán kap a jóból a kisgyerek. Hátvédnek még ott van a feléledt Runa is. Ha Robika leragadt, a pálcáját biztonságba helyezem magamnál, majd egy Diffindo-val szép, formás "Z" betűt formázok a mellkasára. Ennyi jár neki. Ha a ragasztás nem sikerült, akkor a lányokon a sor, elsősorban Runán, hogy megmentsen mindenkit. Érdekes, ma ilyen ragasztgatós napom van. Éljen a barkácsolás.
Utoljára módosította:Merkovszky Nikoletta, 2013. július 24. 13:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 399
Összes hsz: 1868
Írta: 2013. július 25. 22:41 | Link

Gyávák

Csak Runát ismertem fel a támadóim közül, de gyanítottam, hogy Niki is köztük van. A gyáva nyúl nem merte felvállalni az arcát, Runában legalább ennyi bátorság volt. A harmadik jómadár meg bizonyára egy volt a sok agymosott levitás csicska közül.  
Már azt is tudni véltem, hogy Niki bujkál a Zorro jelmez mögött, hiszen a pálcám eldobása cseppet sem zökkentette ki, és még varázsolni is volt ideje. Igen, erre csakis a nagy Hegyi lehetett képes. Úgy látszik rosszul mértem fel a köztünk lévő távolságot, hiába tűnt néhány méternek, volt az tíz méter is. Az Illigo bejött, én pedig leragadtam. Szerencsémre a mögöttem rúgásra készülő ninja is így járt, így a mozdulatsort már nem tudta kivitelezni. Ha ki akar szabadulni, azzal én is egérutat nyerhetek. Egyelőre azonban csak annyit észleltem, hogy a ruhám felszakad, és egy Z betű alakul ki a mellkasomon. Könnyű ám a távolból vagánykodni! Legszívesebben ordibálni lett volna kedvem, és elhordani mindennek a támadóimat, de a szájpadlásomhoz ragadt nyelvemnek köszönhetően csak hörögni tudtam. Utolsó esélyem, a verbális fegyver is oda lett ezzel. Jobb híján a jól ismert nemzetközi jelzéssel mutogattam, hogy azért tudják, nem fogok meghunyászkodni, tehetnek velem bármit.    
A lényegen azonban ez mit sem változtatott, elértem képességeim és lehetőségeim korlátait, már csak a csoda segíthetett rajtam. De legalább hősiesen helytálltam a túlerővel szemben, becsületesen küzdöttem, amíg bírtam. A fenébe is, le kellett volna terítenem Zorrot! Talán akkor még a magam javára is fordíthattam volna ezt a nagyon egyenlőtlennek induló küzdelmet. Áh, nem is volt értelme feltételezésekbe bocsátkoznom, legyőztek, további sorsom támadóim kezébe került. Megadatott számukra, hogy porig alázzanak. A tartásomat azonban nem fogom elveszteni, annyi szent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 31. 22:40 | Link

Scarlet Violett

  Nagyon izgatott voltam. Nagyon vártam már a barátnőm, Scarlet Violett! Tesómnak tekintettem és nagyon vártam már, hogy megjöjjön. Nagyon sok mindent kellett még megmutatnom neki, a kastélyban. Rengeteg látnivaló van. Izgatott voltam. Majd kibújtam a bőrömből.
  Szép kék ruhában vártam, az új társam, aki úgyszintén a Levita házat gyarapította. A ruha réteges volt, ahhoz képest, hogy nyár volt, és rengeteg masnit viseltem rajta. Már a szép hosszú hajam kissé össze-vissza állt, és virágot tettem bele. Tudtam, hogy ő is így fog felöltözni, ezért hozzá igazodtam.
  Ekkor az ajtó becsapódott. Egy hosszú barna hajú lány lépett be a csarnokba.  ő volt Scarlet!
  - Szia! - futottam felé, és megöleltem. - Nagyon hiányoztál! Sok látni való van a kastélyban, amit látnod kellene! - mondtam neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. augusztus 1. 18:46 | Link

Niki, Runa, Robi

Az agymosott levitás csicska – vagyis én – meglepve veszi észre, hogy a rúgás nemhogy nem sikerül, de még a mozgása is korlátozott lett. Körülnézve felmérem a harci helyzetet és örülök Niki sikerének, bár kissé kényelmetlen a helyzet, de végre sikerült elkapni a prédát, és ez mindenért kárpótol.
Most azonban mi legyen? Melyik tervünket kéne megvalósítani a sok közül? Melyik lehet közülük a legegorombolóbb? Van egyáltalán olyasmi, ami ilyen nagy szintű beképzeltséget képes amortizálni? Hm… ebben erősen kételkedem.
Mindennek ellenére azért örülök, hogy a mozdulatot nem tudtam befejezni, mert igencsak szemét húzás lett volna. Szóval mondhatjuk, hogy Niki ezúttal megmentette a fiút egy több perces kínok közt fetrengéstől. Remélem nem felejti el megköszönni.
Na, de valamit kezdeni kéne vele, így hát intek a pálcámmal és elsuttogok egy Locomotor Mortis-t remélve, hogy a lábbilincselő átok elég lesz ahhoz, hogy ne szabaduljon ki, mikor majd Niki megszünteti az Illigo-t. Egy kis gondolkodás után azért még egy Incarcerandus-t is elmormolok, mert félek, hogy hátha nem sikerül az előző, így legalább biztos lehetek benne, hogy valamelyik működni fog, vagy legalábbis reménykedek benne.
Na, most azt hiszem ki kéne állítani a srácot egy olyan helyre, ahol még ennél is többen járkálnak, hogy mindenki megcsodálhassa a legyőzött Várffy-t, na meg persze mellkasán a csinos Z betűt.
- Hova vigyük? – fordulok Niki felé – Vagy mit csináljunk vele? – bizonytalanodom el, mert igazából azt sem gondoltam, hogy eddig sikerül eljutnunk, hátha Nikinek vagy Runának van valami jobb ötlete, hogy mit is kéne csinálnunk a sráccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. augusztus 2. 21:49 | Link

Leen, Niki és Robi cicc

Úgy robognak itt az események, hogy lassan már azt sem tudja, hol áll a feje. Az egyik percben még ráugrott Robira, aztán megkövült egy rövid időre hála a hímek ezen csodás gyöngyének. Csak enyhén riadt tekintettel tudta követni, hogyan veti rá magát Leen lefegyverzése után Zorróra, izé, Nikire. De nem, Nikit nem kell félteni. Bámulatosan helytállt és perceken belül megkaparintotta ennek a csótá... khm, gonosz, csúnya, ocsmány fiúnak a pálcáját is, így Robi végképp harcképtelenné lett. Helyes.
Azonban ahogy Robi leragadt szó szerint, úgy ők is ragadtak vele együtt Leennel. Nem baj, valahogy ezt is a hasznukra tudják fordítani. Hogy Robinak ne jusson eszébe mégis valami Supermanéhez hasonló mutatvány, végre előhalássza ő is a pálcáját és Leen meg maga elé szépen megalkotja a Protego segítségével a jó öreg védőfalat. Nem hiányzik egy orrbaverés Madmaxtől, főleg most, hogy gyakorlatilag harcképtelenné vált és a száját sem tudja pankrációra használni.
Leen kérdése jogos. Mit is tegyenek vele? Nos, neki akad pár ötlete éppenséggel.
-Szerintem erőszakoljuk meg és hagyjuk itt a nemesebb felénél fellógatva a plafonra.- csicsergi teljes lelki nyugalommal fapofát vágva és tök komolyan nézve másik két társára. Úgy tűnik, a vad ötlet őt környékezte meg erőteljesebben, pedig Nikinek és Leennek nagyobb a sérelme az ő kis otthagyásához képest. Persze az első napokban zavarta, irritálta az esemény, elbőgte magát, hogy saját csapdája így visszaütött, de ezen már kár aggódnia, inkább bosszút kell állni a dögön, aki így szemétkedett a barátnőivel. És erre mi lehetne pompásabb fegyver, mint megszégyeníteni őt nyilvánosan?
-Vagy kössük ki és fessünk a hasára céltáblát. Paradicsommal bárki megdobálhatja ingyen.- von vállat teljes közönnyel szemlélve a hős rellonos tusázót. Nagyjából úgy gusztálja Robit, mintha egy kiló krumplit becsülne fel a piacon: már-már unott arccal viszi végbe a mustrát.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. augusztus 2. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 3. 01:56 | Link

Leen, Runa, Robi sicc

Szívesen megnéztem volna, Lenn hogyan ivartalanítja a rellonost, még fizetni is hajlandó lettem volna érte, ha megnézhetem, ahogy visongva a földön fetreng kínjában, de ez elmaradt, és nem az érdeklődés hiányában. Egy jó kis cirkuszi előadásra már igen fájt a fogam. Ott is a bohócokat szerettem a legjobban, de Robika túl tett volna mindegyiken. Magamat hibáztathatom, hogy elmaradt a szórakozásom, én ragasztottam le a barátnőimet is, igaz a préda azért megvan, és ez a legfontosabb, a többi hanyagolható körülmény. Az öntelt pukkancs hadonászhatott kedvére, meg höröghetett, ahogy akart, semmi esélye sem volt így leragadva. Leen meg nagyon ügyesen egyensúlyozva le is kötözi a fiút, sőt még a lábait is megbilincseli, biztos, ami tuti. Hogy ezután mi legyen vele, ez a legfontosabb kérdés. Egy ilyen prominens személyiséget nem hanyagolhatunk el csak úgy. Meg kell adni a módját, hogy megkapja a kellő figyelmet és törődést, amit Runa ötlete tökéletesen meg is valósít, igen, ez Robikához méltó lesz szerintem. Szavaimmal is támogatom az ötletét.
- Nagyszerű! Céllövölde...jó elképzelés. Csak még ki kéne csinosítani kicsit a pofiját, így olyan lapos a képe. Na meg a paradicsom helyett jobb lenne a trágyabomba, nem gondoljátok? - A tettek mezejére lépek, először is elrebegek egy Finitét, amivel a saját bűbájomat oldom fel, az Illigo-t. Tudtam, hogy ezzel együtt talán a Pofix is oldódik, de érdekelt Robika mondandója, majd ha nagyon durván vagdalkozik, egy intéssel újra elhallgattatom és kész. Meg is állok egy pillanatra, hogy beszélhessen, miután egy Carbunculust is varázsoltam a csodás, okos kis fejecskéjére, ha sikerül, csak nem rontok el egy harmadikos bűbájt. Aztán hallgatom még egy kicsit Robika szidalmait, feltételezhetően, ha egyáltalán a kötöző és a lábbilincselő bűbájok hatottak, ellenkező esetben a bajnok tusás, már rég letepert a földre vagy ki tudja, hogy milyen tervei vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maya van Haasten
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 5. 01:16 | Link

Elliot
Ismerkedés a kastéllyal

Meleg van ma, kifejezetten meleg, csak úgy tűz a nap lefelé az égből, mintha meg akarná sütni az embereket. Majdnem kibírhatatlan az időjárás. Egyszer csak remegő levegő horizontján felbukkan egy picike lány alakja, aki egy nagy ládát lebegtet maga előtt és próbálja minél jobban leárnyékolni a szemét, hogy lássa, merre megy. Ez a kis vörös alak Maya, aki éppen azt figyeli, hogy hol is kellene bemennie ebbe a hatalmas épületbe. Mert kétségtelenül nagy ez a létesítmény, életében nem látott még ekkora kastélyt, nyitva is marad a kis szája néhány pillanatig, de gyorsan be is csukja, nem akarja, hogy bárki meglássa így. Kellőképpen szégyenlős ő ahhoz, hogy bárki is így pillantsa meg.
Miután sikerült becsuknia a száját, tovább indult a kaputól, hogy végre beléphessen ide, ami hamarosan az új otthona lesz - ki tudja meddig. Még mindig nem biztos abban, hogy az apja végleg belenyugodott abba, hogy iskolába fog járni, ráadásul egy bentlakásosba, amiben óhatatlanul is vannak fiúk, akiktől egész eddigi életében védte egyetlen szem kislányát. De Mayának pont ebből lett elege, hogy majdnem egy üvegburában él, ami mindentől megvédi, de ő nem akarta hogy védjék, megelégelte ezt a 17 éves védelmet. Sarkára állt, amennyire csak a saját kis erejéből telt és sok vitás hónap után végre megérkezett ide, a Bagolykőre. Izgult, ez csak természetes, hiszen ma szinte új életet kezd, ismeretlen helyre jön, ami tele van ismeretlen emberekkel. Most még talán annak is hálás lenne, ha az öccse vele lenne, pedig ez a legszokatlanabb kívánsága egész eddigi életében.
Az épületbe beérve egy nagy csarnokba érkezett, ami valami előtérként funkcionálhatott. Végre megszüntette a lebegtetést és letette maga mellé a agy ládát, ami egy tompa dübbenéssel esett le a földre. Maya összerezzent a hangra és idegesen pillantott körbe, hogy vajon hányan hallották. Máris zavarban volt, pedig jóformán nem is csinált semmit, csak megérkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 632
Összes hsz: 1060
Írta: 2013. augusztus 5. 10:12 | Link

Levitás Gráciák és az Iskolaelső

Két másodikos mestertanonc bóklászott a bejárati csarnokban, egy komoly diskurzus közepette. Valahogy csak nem sikerült megegyezniük abban, hogy melyik tanerő a csinosabb Dobrai Vanda, vagy Mészáros Gréta. Hatalmas dilemma, és igazán erőteljesen kibontakozó beszédtéma ez. Mindezt úgy vitatják meg, hogy a második vagy harmadik ütős érvet a Szellemtan tanárnő vélaságával kapcsolatban félbeszakítja egy kisebb csetepaté, közvetlenül előttük.
Valami női had bontakozik ki szemeik előtt, meg egy eléggé tehetetlen fiú, ó megmenteni? Ugyan, de az ilyen támadó kedvű emberek erejét és bizakodását se árt megtörni, szóval ha pár átok kell, szívesen vetik bele magukat. Mondhatni kissé lesből jön a támadásuk, mert a lányok nem is rájuk koncentrálnak meg féloldalasan, vagy szinte háttal van némelyikük.
Az Eridonos mestertanonc, Tamás célba veszi az igencsak flegmának tűnő hölgyet, aki érdekes ötleteket adott az imént társainak, majd előbb egy Stupor-t küld felé, ám ezzel még nincs vége, - nézve, hogy ez negyedikes varázslat, sikeresnek gondolja, -  ezt követi egy Visiostrello, amit az egyik jelmezes érdemel ki, remélhetőleg sikeresen. (Aileen) Nem tartja túl szép dolognak, hogy hárman mennek egy embernek.
Mindezek alatt a másikuk, a Rellonos Gábor jót mulat, de folyamatosan cselekszik, mielőtt a harmadik grácia cselekedhetne valamit. Rászegezi a pálcáját és biztos, ami biztos alapon egy Siccus Fatua-t küld felé, majd ha talált, amire jó esély van, és képtelen lesz tökéletesen mutogatni a pálcával bárkire, mivel nem lát, kap még egy finom kis Csalánártást.
Nem azok a fajták, akik embereket mentenek, szóval ezt nagyon nem kell túlreagálni, segítség, amiből a maguk haszna a varázslás volt, amire nemet sem tudnak mondani. Robi innentől ismét magára hagyatkozhat, őt hagyták ahogy van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 399
Összes hsz: 1868
Írta: 2013. augusztus 5. 12:42 | Link

Gyávák

Kaptam egy lábbilincselő átkot, meg egy kötőző bűbájt is. Még mindig baromira tarthattak tőlem, ennyi mindentől már egy sárkány is harcképtelenné vált volna. Az meg egyenesen maga volt a röhej, hogy Runa még egy Protegot is bevetett. Abbahagytam a csapkodást, igyekeztem higgadtnak tűnni. Jöttek az ötletek, hogy miként szégyeníthetnének meg, de még a legvadabb elképzelés sem váltott ki belőlem heves érzelmeket, felvettem a pókerarcot. Ha látják, hogy nem hisztizek, talán már nem is fogják annyira érvezni a tortúrát, és gyorsan lelépnek.  
Zorro közben feloldotta az Illigot. A Pofix hatása is véget ért, azonban ezt nem fedtem fel, néma maradtam. A csalánártást is csendben tűrtem, hiszen nagy fájdalommal nem járt, csak alaposan elcsúfított. Nagy szerencsém, hogy sokáig ötleteltek és lassan cselekedtek, ugyanis a lábbilincselő átok és a kötöző bűbáj is semmissé vált.    
Már éppen ellentámadásba kezdtem volna, de megtörtént a csoda. Váratlanul átkok kezdtek el záporozni támadóim felé. Runát egy Stupor vonta ki a forgalomból, a ninjára denevérhad vetette magát, Zorro pedig megvakult, sőt a csalánártás kellemetlenségeit is megtapasztalhatta. Gyorsan visszavettem tőle a pálcámat, ennek érdekében a fizikai erőszak alkalmazásától sem riadtam vissza az álarcossal szemben.
- Fumos! - szólt a varázslatom, gondoltam így könnyebben nyerhetek egérutat. A reváns még várhatott, hiába próbáltam volna meg most rögtön visszavágni, annak is örülhettem, hogy viszonylag olcsón megúsztam, és elhúzhatom a csíkot. Nem tudtam, kiknek köszönhettem, hogy kimászhattam a csávából, de nem is érdekelt. Majd úgyis benyújtják a számlát, ha akarják, de addig nem érdekeltek, ismeretleneknek nem fogok hálálkodni. A füst takarásában elhagytam a kastély épületét. Már most azon járt az agyam, hogy miként állhatnék bosszút, mert nem hagyhattam ennyiben. Meg fogják még bánni, hogy ujjat mertek húzni velem.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1062
Írta: 2013. augusztus 6. 13:56 | Link

~ Maya ~


Nem is tudom, hogy miért is megyek fel megint az iskolába... Ja igen, megvan. Jamie előszeretettel rám szólt, hogy most már ideje lenne bejárnom az órákra. Pedig semmi hangulatom nincs hozzá, és sokkal jobb lenne egész nap hűsölni a szobámba. Végre a kis épületet is átalakítottuk, így saját kis birodalmam van. Egyedül konyha nincs benne, így kajálni át kell járnom az unokabátyámhoz, de ez a legkevesebb gondom. A bűbájoknak hála kellemesen hűvös van a szobámban, nem forr fel az agyvizem a melegtől, így nyugodtabban tudok zongorázni, vagy dalszöveget írni.
Úgy döntöttem, hogy az utolsó óráról lelépek, úgy is unalmas dolgokat tanulni, meg olyanokat, amiket én már megtanultam. Ezért csendben elindultam lefelé remélve, hogy senki nem vesz észre. A Navinéból indultam, mert véletlenül fent hagytam a füzetemet, és jobb, ha azt senki nem olvassa el. Nem napló, de mégsem szeretem, ha beleolvasnak a szövegeimbe, az engedélyem nélkül. Amint megvan a füzetem, a lehető leggyorsabban indulok meg kifelé. Szerencsére senki nem vett észre, így könnyedén elértem a Bejárati csarnokba. Ott viszont egy lány ácsorgott, és a bőrödből ítélve most érkezhetett. Hmm, legalább ha rajtakapnak, hogy lógok, arra tudom fogni, hogy neki segítettem eligazodni. Igen, pont én, aki kb kettő hete lehet jártas az iskolában, de tok mindegy. Lassan odasétálok hozzá, és mosolyogva szólítom meg.
– Szia! Új lenni itt? –érdeklődöm magyarul, mert feltételezem, hogy magyar anyanyelvű, és nem angol. Ebben a suliban úgy is a legtöbben magyarok, így én vagyok az, aki hátrányban van. De legalább már egészen jól beszélem, és csak néha mondok értelmetlen dolgokat.
– Elliot vagyok. Téged hogy hívnak? –mutatkozok be végül. Azért mégis csak jó, ha tudja a nevem, és nem ismeretlen srácnak szólít majd. Ha a Roxfortban lennék, akkor jobban eltudnám igazítani, mint itt, de azért megpróbálom, hátha sikerül. Legfeljebb eltévedünk, abban sincs semmi rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 7. 21:19 | Link

Emily

Most talán madarat is lehetne velem fogatni, olyan nagyon boldog vagyok. Ennek több oka is van; az egyik az új iskola, ahol remélhetőleg sok új barátot szerzek, és nagyon sok vicces kalandban lesz majd részem. A másik oka pedig az, hogy már rögtön a megérkezésemkor egy ilyen nagyon aranyos lánnyal találkozom, aki még mellesleg eridonos is, pont mint én. Talán ő lesz az első ember,akivel összebarátkozom. Legalábbis nagyon remélem. Megfogom a másik bőröndöt, és elindulok a lány után, vagyis pontosabban mellette próbálom tartani vele a lépést.
- Köszi! - Felelem egy nagy vigyor mellett. - Nem is tudom. Erről anyuék soha nem mondtak semmit, és igazából engem sem érdekelt különösebben. Szóval ezt nem tudom neked megmondani. Bár most,hogy kérdezted, elkezdett engem is érdekelni. - Fejtem ki, talán kicsit hosszabban is a kelleténél, de remélem ez nem zavarja őt. A kastélyba lépve, elakad a lélegzetem, annyira szép, már ez a bejárati csarnok is. Akaratlanul is kicsúszik a számon egy "wáo" miközben körbenézek. Nagyon figyelek Emily-re, hogy merre, és mit mutogat, hogy legalább azt megjegyezzem, hogyan jutok el innen az eridon toronyba, és vissza. A kastély többi részét majd úgyis fel fogom fedezni, ha máshogy nemis, nagy bolyongások, és eltévedések árán.
- Nem baj, szeretem a magasságot. - Felelem egy mosoly keretében. Nem valahogy mindig is vonzottak az extrém,ea talán kicsit veszélyes dolgok, főleg a magasság. Szeretek a magasban lenni, mert onnan minden kisebbnek látszik, és több dolgot láthatok onnan fentről.
- Öhm... te sokszor tévedtél el kezdetben? - hangzik egy random kérdés tőlem, ami kifejezetten érdekel. - Csak mert olyan nagynak tűnik ez az egész kastély, és ahogy magamat ismerem, hát....- itt nem folytatom tovább, mert biztos megértette mire akarok ezzel célozni. Legalábbis remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. augusztus 7. 22:29 | Link

Natacha

A kastély belőle is pont ugyan olyan reakciót váltott ki, mint szerintem mindenki másból. Egy hatalmas mosollyal nyugtázom a "váó"-ját.
-És még nem láttál mindent.-
Teszem hozzá titokzatosan, mint aki nem akarja lelőni a következő poént. Ugyan fogalmam sincs, mi lesz a következő dolog, ami csodálkozásra kényszeríti, mert nekem személy szerint a mozgó képek voltak a falon. Azt hiszem az első hetekben több órát álltam egy angol teadélutánt ábrázoló festmény előtt, s mint valami valóságshow-t figyeltem a megfestett alakokat, akik hol elmentek szomszédolni, hol kiáltozva vitatkoztak. Igen...egy mugli származású lánynak nehéz volt ezt így kapásból feldolgozni. Most már csak mosolygok magamon, hogy milyen fejet vághattam a legapróbb varázslatra is.
-Ha tényleg érdekel, nézz be a könyvtárba, ott tuti találsz valami utóneves könyvet, amiben benne van.-
Bár mondjuk én egyelőre csak tankönyveket kölcsönöztem, de amennyi iromány ott található...szinte biztos vagyok benne, hogy megtalálja a neve eredetét. Ha varázsló családból származik, akkor pedig még a vezetékneve alapján milliónyi érdekes információra bukkanhat. Egyébként nem is lenne rossz ötlet kicsit utánanézni a saját nevemnek is. Lehet kiderül, hogy vannak azért boszorkány felmenőim, csak néhány generációval feljebb.
-Hm...-
Mosolyodom el a lány hirtelen kérdésén, majd néhány pillanatnyi nosztalgiázó gondolat után nevetve folytatom.
-Ami azt illeti, az első 2 hónapban találomra közlekedtem, de eleve úgy indultam el a kastélyban, hogy "csak fel akarom fedezni" így sosem kellett kimondani, hogy eltévedtem. Egyszerűen éppen arra jártam, amerre vitt a lábam. Aztán persze valahogy hazakeveredtem, de kétszer ugyan azon a folyosón nem igazán mentem végig. Szóval nyugi, szerintem mindenki hozzá van szokva az útbaigazítandó gólyákhoz.-
Fejezem be a kissé hosszúra nyúlt válaszomat egy szelíd mosollyal és a legtöbb biztatással a hangomban, ami tőlem tellett.

Natacha Couteau
~augusztus 6. (délelőtt)
outfit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 8. 09:35 | Link

Emily

A felét sem? Na azt elhiszem. Végül is ez még csak bejárat. De már ez is csodás, és akkor milyen lehet a kastély többi része. Nagyon sok időt töltöttem muglik között, és otthon sincs semmi, vagyis nagyon kevés mágikus tárgy van, mivel vannak mugli barátaink is.
- Azt meghiszem. - Felelem még mindig a falakat és mennyezetet vizslatva. - Majd arra is sort keríték. - Az biztos, hogy nemsokára meglátogatom a könyvtárat, persze tanulás céljából akartam először elmenni oda, már ha odatalálok. Sok felfedezni váró hely van itt, gondolom, és én minden zúgát meg akarom ismerni a lehető leghamarabb, ami talán egy év, ha nem több.
- Úgy izgibb is. Végül is én szeretek eltévedni, mert az úgy sokkal izgibb,mintha tudatosan mész a célirány felé. De akkor nem csak én leszek béna,ha eltévedek - mondom, és elnevetem magam. Én bárhol képes vagyok eltévedni, még ott is, ahol vagy ezerszer jártam, de ilyenkor jót nevetek magamon. És itt is biztos az lesz, de engem nem zavar,nem fog zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. augusztus 11. 01:35 | Link

Natacha

Kicsit lassítok a lépteimen, hogy Natacha alaposabban is körülnézhessen a Csarnokban. Azt mondják minden út Rómába vezet, nekem a kastélyon belül minden út a bejárathoz vezetett. Ez volt számomra a biztos tájékozódási pont, ahonnan gond nélkül megtaláltam a főnixek "fészkét".
-Mindenképp érdemes.-
Nyugtázom egy könnyed mosollyal a kijelentést, miszerint tervezi, hogy meglátogatja a könyvtárat, majd tovább folytatom a sétát a lépcsők felé. Közben magamban levonom a következtetést, miszerint kevesebbnek tűnik a lépcső amikor az ember rohan, mert most, ahogy előretekintettem, mintha a végtelenségbe kígyóznának fel a fokok.
Amíg az eltévedésről beszélek -jóval hosszabban, mint szoktam- alaposabban is szemügyre veszem a lányt. Nem lehet nálam sokkal fiatalabb, bár számomra ezt mindig is nehéz volt eldönteni, és irigylésre méltóan gyönyörű szőke haja van, úgyhogy ezt nem felejtem el majd valamikor megdicsérni.
-Akkor majd kalandozz sokat.-
Biztatom a választ hallva Natachát, és kicsit visszarángatom magam a nosztalgiázó gondolatokból a jelenbe. Hirtelen más eget rengetően fontos információ, amit feltétlenül el kéne mondjak neki nem jut eszembe, elvégre nemsokára tényleg kap egy patrónust, aki sokkal többet tud majd neki segíteni, viszont egy dolog mégiscsak beugrik.
-Egyelőre a gólyalakban fogsz lakni, igaz?-
Fordulok hirtelen a lány felé kérdő tekintettel, talán némi meglepetéssel az arcomon, amit valószínűleg nem fog tudni szegény hova tenni, pedig csak a saját ötletemen csodálkoztam el, hogy ez miért csak most esett le, hogy épp egy új kisfőnixszel beszélgetek.


Natacha Couteau
~augusztus 6. (délelőtt)
outfit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 16:57 | Link

Ahogy bejött a hűvösebb idő, Nath egyre kevesebbet mászkált ki a kastélyból, mert noha ő hozzá volt szokva az esős időjáráshoz, egy nyár bőven elég volt neki itt ahhoz, hogy a hőérzete becsapja, és inkább a meleg szobában akarjon maradni. Így hát most az ódon falak között rótta a folyosókat, egyre lejjebb haladva a toronyból, és időnként hátra pillantva, mert nem feledte még el Leonie orvtámadását, és nem szerette volna megérni, hogy legközelebb valaki ollóval rontson rá, hogy esetleg a későbbiekben szőnyeget fonjon a hajából. Persze ezt nem a lányról feltételezte, mert ő kifejezetten aranyos volt, de ki tudja milyen emberek vannak még itt? A rellonosokról szóló pletykákat hallva még a Mardekár is óvodának tűnt, úgyhogy a fiú inkább semmit se bízott a véletlenre.
Már csak pár lépcső volt hátra, hogy végre a kedvenc helye, a konyha szintjére kerüljön, de ahhoz persze még előbb át kell vágnia a bejárati csarnokon, ahol valaki nyitva fejeltette az ajtót, és most hűvös szél tolakodott be rajta. A fiú megborzongott, és miután úgy vélte, hogy senki se látja, hogy éppen rendes gyerek módjára viselkedik, odament az ajtóhoz és bezárta, aztán elindult a konyha felé.
Félúton azonban újabb dolog vonta el a figyelmét, mert ebből az irányból felfedezte, hogy a lépcső aljában valamilyen könyv hever, és mivel akármennyire is galád rosszfiúnak nézett ki olykor, akkor is szeretett olvasni, ez ráncot varázsolt a homlokára. Nem szép dolog csak így elhajigálni a könyveket.
A vörös oda is sétált hát és felvette a kötetet - valami mugli regény lehetett, bár a borítóján sárkány szerepelt, szóval ki tudja... Végül a srác leült az egyik lépcsőre, és belelapozott, mert felkeltette az érdeklődését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 17:27 | Link

Nath

Fáradtan kullogott be a kastélyba az egész napos munka után. Jó, nem volt egész nap, csak hat óra, de tegnap akkor is éjszakába nyúlóan tanult, és most úgy érezte magát, mint akin átment egy hippogriff csorda - vagy ha nem is mentek át, hát tuti Joe hátán szambáztak egy kört. Elege volt az emberekből, a mai napból, a vizsgaidőszakból, és úgy egyáltalán, mindenből. Ma például, az egyik kedves vevő, akit Jo magában idióta hárpiaként becézett, ötször küldte vissza a jeges kávéját, mert a megítélése szerint nem volt megfelelő: kevés volt benne a vaníliafagyi, nem megfelelő volt a tej zsírtartalma, túl sok volt benne a cukor, túl erős volt a kávé vagy nem voltak megfelelőek a tejszínhab rétegei... a végén, mikor Joan azt hitte, nemes egyszerűséggel a nő fejére fogja borítani a hűsítő italt, hátha az a megoldás, végül Tris lépett közbe, és vitte ki az innivalót. Jojo nem kis meglepetésére az ital, amit ő készített (ráadásul teljesen úgy, mint az előzőeket!) ezúttal tökéletesen megfelelőnek bizonyult!
Hogy ne üvöltse le a nő fejéről a hajat, inkább bevonult a hűtőkamrába, és csak negyedórával később került elő - ennek a döntésnek megvolt az az előnye is, hogy közben az elégedett vásárló távozott, és Joenak nem kellett többet vele vesződnie. Miután megköszönte Trisnek a segítséget (kettejük között a viszony továbbra sem volt barátságosnak nevezhető, de legalább már nem volt annyira nyíltan ellenséges), a műszak többi része simán lezajlott. A kastélyba visszatérve elkanyarodott a konyha irányába, ahol szerzett némi kekszet meg tejet vacsorára, majd szinte csukott szemmel a lépcső felé vonszolta magát, hogy aztán pár lépcsőfok után pofára essen valamiben. Szerencsére az esés nem fájt annyira (az enyhe mély-növésnek az volt az előnye, hogy közel volt a földhöz, így nehezebben tudta megütni magát), így úgy döntött, úgy marad, ennél rosszabb már nem lehet ez a nap. Jelenlétét halk nyöszörgéssel adta a világ tudtára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 17:50 | Link

Joan

Nathaniel szépen elmerült a könyvben, annak rendje és módja szerint, így nem vette észre, hogy valaki közeledik. Persze amúgy sem volt valami zajos az érkező, még akkor sem, amikor Nath lapozás közben egyszer csak azt vette észre, hogy nemes egyszerűséggel átestek rajta.
Mivel az ismeretlen nem rajta landolt, hanem mellette, és egyszerűen elterült a lépcsőn, Nath egy darabig csak kérdően nézett rá, de nem csinált semmit. Beugrott neki az előbbi eszmefuttatása a kastélyban lakókról, és teljességgel igazoltnak érezte az összes feltevését, mert hát mi az, hogy valaki csak úgy eltanyál, és nem kel fel? Ilyet a részegek szoktak tenni, vagy azok, akik betegek...
Na itt fordult meg Nath fejében, hogy mégis csak meg kéne kérdezni a másikat, mert mi van, ha szívrohama lett, vagy elájult, vagy bármi, ámbár a halk nyöszörgés nem erről árulkodott. Így aztán a vörös hajú fiú szépen behajtotta a könyv sarkát, hogy megjelölje hol tart, aztán komótosan becsukta, lerakta maga mellé a lépcsőre, és végül megpiszkálta kissé a mellette fekvő srác vállát.
- Hé, jól vagy? - kérdezte a másiktól, aki nagyon úgy tűnt, hogy finomnak találhatja a lépcső fokát, mert nem mutatott semmiféle hajlandóságot arra, hogy megforduljon. Oké, ebben az esetben talán meg kellett volna Nath-nek ijedni, hogy valaki azért leli halálát a Bejárati Csarnokban, mert átesett rajta, de sosem volt szívbajos típus, így csak folytatta tovább a beszédet.
- Nem azért mondom, de szerintem eléggé hideg van itt az alváshoz, meg valószínűleg tör is az a lépcső, de ha gondolod bűvölhetek neked egy paplant - jegyezte meg semleges hangszínben, és azzal a feltett szándékkal, hogy ha a másik rábólint, hát tényleg betakargatja, annyi baj legyen. Na de ez azért mégis csak furcsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 18:14 | Link

Nath

Nem ütötte meg magát, ez lett volna az egyetlen, amit a nap számlájára pozitívumként fel tudott írni amellett, hogy relatív egy darabban túlélte az eddigi órákat. Most azonban, hogy végre relatív vízszintes helyzetben volt, meglehetősen felháborítónak tűnt a vertikális megmozdulás gondolata is. Úgy érezte ólomból vannak a végtagjai, és esze ágában sem volt megmozdulni, hacsak nem kellett valami életveszélyes helyzetből menekülnie. Bár most, hogy jobban belegondolt, egy vérfarkas-támadás közel sem látszott annyira rémisztőnek, hogy ezért megmozdítsa akár csak a kisujját is.
Az általános letargia, kimerültség és világfájdalom érzését így aztán diszkrét nyöszörgéssel hozta a világ tudtára, csakhogy a világ szemmel láthatólag magasról tett Joe hogylétére. Vagy mégsem? Valaki ugyanis elkezdte böködni a lány vállát és arról érdeklődött, hogy hogy van.
- Fantasztikusan - nyöszörögte válaszul. Mivel a társasága kitartóan beszélt hozzá, illetve piszkálta, végül erőt vett magán, és hanyatt fordult. Így legalább, ha enyhén oldalra döntötte a fejét, látta is a másikat, ako hozzá beszélt.
- A paplan jó ötletnek tűnik, de akkor tényleg elalszom - motyogta. - Így legalább ráfoghatom arra, hogy azért gyakorlatozom, hogy ha ránk szakadna a plafon, akkor is túléljem. Az SVK tanár szerint úgyis sok a hazudozós gyerek itt.
Próbált valami alternatív indokot keresni a földön fekvő pozíciójának megindoklására. Bár esélye sem volt átverni a hosszú hajú gyereket, lévén, hogy benne esett el. Apropó, elesés:
- Nem ütöttelek meg nagyon? - fordította még arrébb a fejét abban a reményben, hogy így jobban szemügyre veheti a másikat. Attól, hogy neki vacak napja volt, még nem kellene felrúgnia másokat! Jojo apja igen csalódott lenne, ha a fia ilyesmire vetemedne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 18:35 | Link

Joe

Szerencsére Nath nem tartozott azok közé, akik nem értik az iróniát, így mikor a srác válaszolt, nem hagyta annyiban a dolgot azzal, hogy ha jól van, hát akkor minden rendben. Persze nem biztos, hogy a másik is ennyire értékelte, hogy egyszerűen csak nem hagyta őt békén, hanem tovább beszélt hozzá, de annyi baj legyen. Mikor aztán a másik végre megfordult, akkor jól szemügyre vette, és megállapította, hogy igencsak nyúzottan néz ki.
- Kissé mintha meggyötört lennél - jegyezte meg. - Maratont futottál, vagy esetleg megkergetett egy troll? - érdeklődte a srác kíváncsian, mert más okot nem látott arra, hogy valaki ennyire fáradt legyen. Persze kétségtelen, Nath még nem kóstolt bele a munka világába, egyrészt mert senki sem venné őt fel, másrészt meg amúgy is lusta volt hozzá.
A srác végül elvetette a paplan ötletét, amit Nathaniel annyira nem is bánt, mert komoly gonddal nézett volna szembe, ha varázsolnia kell egy ilyen alkalmatosságot, bár maximum lehozta volna a sajátját a toronyból. Persze csak a buli kedvéért.
- Ahhha. Értem - bólogatott az okfejtésre a vörös hajú, noha számára semmit sem mondott az, hogy a hazudósokra rászakad a plafon, mert még mindig nem volt otthon a magyar szólások és közmondások körében, de azért nagyjából kapiskálta a dolgot.
Viszont a következő kérdés őszintén meglepte.
- Nem, egyáltalán nem ütöttél meg - rázta meg a fejét Nath, magában elcsodálkozva, hogy nahát, ilyet is képesek az emberek kérdezni. Nem sokszor találkozott még illedelmességgel eddigi ideje során. - És neked nem fáj semmid? - kérdezte aztán, mert hát erre illik rendesnek lenni azzal, aki velünk is az. - De amúgy miért vagy ilyen fáradt, most komolyan? - nézett rá ez úttal tényleg érdeklődve, és nem csak évődve vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 18:51 | Link

Nath

- Egyik sem. Megcsócsált egy óriás és kiköpött. Biztos nem voltam elég finom falat számára - kezdtek az ajkai valami vigyorfélét formálni. Maratont lefutni biztos nem lenne képes, trollt pedig csak képeken látott eddig (igaz, ami igaz, óriást is!), de nem is tervezett összefutni eggyel a közeljövőben. Mégis mit érne az ő kis másodikos tudása egy akkora fenevaddal szemben? Lehet, valóban a futás lenne az egyetlen jó megoldás...
A kreatív ötletelés nem hagyott olyan mély nyomot a srácban, mint Joe remélte, de nem mindenki értékelte a Daniels gyerek fura humorát, így már rég nem akadt fenn ilyesmiken. Valahol akkor kezdődhetett, mikor kis, pöttöm háromévesként elkezdte a viccmesélés ősi üzelmeit, és képes volt egy-egy viccet ötvenszer elmondani egymás után. Természetesen mindegyik után megkérdezte a hallgatóközönségként szolgáló szüleit, hogy értik-e a viccet - ők már az ötödik környékén besokalltak, de a lányuk kedvéért erőltetett mosollyal tűrték a megmérettetéseket. Az évek során persze sokat fejlődött, és apja szívből jövően tudott kacagni Jojo megnyilvánulásain, de ez hosszú évek próbálkozása, kitartása és kemény munkája volt. És persze még mindig nem működött zökkenőmentesen.
- Akkor jó - sóhajtotta. Rosszul érezte volna magát, ha maradandó károsodást okozott volna a srác oldalában.
- Nem, asszem - nyugtatta meg a másikat. Míg nem mozgott, minden rendben volt, és a homlokán csöndben nődögélő lila púp is csak diszkréten lüktetett, így a boldog tulajdonosa könnyedén elfeledkezhetett róla. - Szerintem csak a vizsgaidőszak... meg a munka... meg összességében az alvás hiánya - próbálta megmagyarázni a szemmel látható fáradságot.
- De mégis miért itt olvasol? És a fontosabb kérdés az az, hogy mit? - kérdezte, és hirtelen felült. Egy jó könyv megismerésének a lehetősége elég volt, hogy kirángassa az apátiából - mindig is így volt ez!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 19:10 | Link

Joe

- Hát így már mindjárt érthető - bólogatott hevesen Nath, mert egy óriás mindjárt megmagyarázta, hogy miért is ennyire kómás a szegény srác. Egyébként a vörös egészen toleráns tudott lenni, már ha akart, és nem forszírozta tovább a dolgot - persze csak egy darabig.
Mivel úgy tűnt a másik komolyan megkönnyebbült attól, hogy nem érte őt semmi különösebb bántódás, Nath végre rávigyorgott.
- Nem értem miért pörögnek rá ennyire az emberek a vizsgákra - jegyezte meg. - Én például nem vettem elő egy könyvet se, mégis van már egy K-m és egy VF-em - húzta ki magát egy lezser mozdulattal, de nem bántásnak szánta a dolgot, csupán büszke volt magára. - Nahát, dolgozol is? Sok mindent csinálsz egyszerre akkor, nem is csoda, hogy ki vagy - állapította meg végül. - Hol dolgozol?
Valószínűleg mostanra a másik már rájött, hogy Nath-nek bizony többnyire be nem áll a szája, mondhatni élvezi, hogy ha valakinek nyomhatja a dumát, és még az sem aggasztja nagyon, hogy nincsenek nagy filozófiai mélységei a szövegének. Ez egyébként azért volt, mert aki szimpatikus neki, azzal szívesen és sokat beszélt, márpedig a hullafáradt diák itt mellette ebbe a kategóriába esett.
- Most találtam ezt a lépcső aljában - válaszolt aztán, odaadva a másiknak a könyvet, ha már ilyen hirtelen megélénkült. - Eredetileg a konyhába indultam enni, de nem szeretem, ha szétdobálják az emberek a könyveket, szóval mikor megláttam, visszajöttem érte - magyarázta, miközben ujjait végigfuttatta a borító aranyozásán, bejárva a betűket Szunnyadó tűz. Most vette csak észre, hogy ismerős neki az író neve, talán a Bartimaeus trilógiát is ő írta, azt pedig Nath nagyon is élvezte.
- Szeretsz olvasni? - kérdezte, nem mintha nem lett volna egyértelmű a másik reakciói alapján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 19:33 | Link

Nath

Lehet, hogy mégsem volt igaza? Bár az előbb elkönyvelte, hogy a vörös hajú nem vevő a humorára, mégis úgy nézett ki, a másik egyre jobban felolvad, ahogy telik az idő. Az óriásokról, trollokról való beszélgetés után a téma nyilván a vizsgák felé terelődött, hiszen most mindenkinek ez töltötte ki a szabadidejét.
- Jó, de nem lehet mindenki ennyire zseniális! - vigyorgott végre rendesen a másik srácra. Igaz, Joe sokat tanult, de eddig csak K-kat kapott, így megtérült a dolog. Ráadásul éjszaka nem csak a tanulás, hanem az olvasás is fenntartotta rendszerint.
- A cukrászdában a faluban. Voltál már ott? - érdeklődött. Kinézet alapján a nemleges választ tippelte volna, de ahogy a vörös hajú egyre lelkesebb lett a beszélgetés alatt, úgy ingott meg Joe róla alkotott véleménye, így aztán lehet, hogy a sors a legnagyobb krémes-fannal hozta éppen össze!
- A lépcső aljába? Ki hagy egy könyvet a lépcső aljába? - kérdezte felháborodottan Jojo. Számára ez a koncepció nem felháborító volt, hanem egyenesen felfoghatatlan. Közelebb csusszanva megnézte a könyv címét is.
- Nem ismerem. Jó? - érdeklődött, majd miután elmondta, hogy igen, nagyon is szeret olvasni, tudatosult benne, mit mondott a másik a konyháról,és ez arra késztette, hogy felnevessen.
- Úgy látom, a sors mindenképpen azt akarta, hogy ma találkozzunk. Pont onnan jövök ugyanis! Ha éhes vagy, átcuccolhatunk oda - ajánlotta fel. Vacak dolog éhesnek lenni. Igaz, Joe tanulást tervezett ma estére, de igazán ráért még vele egy kis másodvacsora erejéig, ha úgy adódott. A vörös hajú elég barátságos volt, kár lett volna veszni hagyni egy jó beszélgetőpartnert!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 20:16 | Link

Joe

- A cukrászdában? - hűlt el egészen Nath, mielőtt megrázta volna a fejét. - Nem, nem jártam ott, és nem is fogok, ott dolgozik a bátyám - fintorgott egyet, csak hogy egészen biztosan a világ tudtára adja, hogy mennyire nem bírja az említett személyt.
Valójában bár szinte soha nem beszéltek, mégis túl sokat tudtak egymás dolgairól, mert valamiért mindenki fontosnak tartotta, hogy beszámoljanak nekik arról, mikor is találkoztak épp a másikkal, az mit csinált akkor, és miért is néz erre az egészre Nath olyan rondán. Így tudta meg azt is, hogy a bátyja munkát vállalt, amiről az volt a véleménye, hogy helyes, legalább annál kevesebbet van a srác a kastélyban, és így kevesebb esélyük van összefutni.
Egyébként félreértés ne essék, Nath épp annyira imádta az édességet, mint bármi más ételt, márpedig neki feneketlen gyomra volt, de a zavaró elemek miatt inkább máshol étkezett.
- Ugye?? - kérdezett vissza, igazolva érezve a felháborodását a könyv kapcsán. - Én is jól meglepődtem. Mondjuk lehet, hogy csak kiesett valakinek a táskájából, és nem vette észre... - feltételezte aztán a vörös hajú, elgondolkozva nézve a kötetet. - Nem rossz egyébként, bár még nem jutottam vele messzire - válaszolt aztán. - Egy angol faluról szól, meg a legendáiról valami sárkány kapcsán - vázolta röviden.
A másik ajánlatára aztán újra megrázta loboncát.
- Áh, hagyd, jó itt is. Ha már ennyire fáradt vagy, akkor nem rángatlak vissza a konyhába, majd megyek, ha már indulsz pihenni - válaszolt aztán Nath. - Már ha nem akarsz itt aludni tényleg - vigyorodott el végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 20:46 | Link

Nath

- Akkor nem tudsz kisajtolni belőle valami kedvezményt vagy dugifagyit? - vigyorodott el Jojo. Mer biztos élt volna a lehetőséggel, ha A) az ovis esze értette volna a munka és a fizetés fogalmát B) tudott volna arról, hogy Jo hol dolgozik pontosan c) a szülei hagyták volna. Hasonló helyzetben, Joan is élt volna a lehetőséggel. De mivel mostanában rengeteg időt töltött az édességek között, egyre kevésbé kívánta őket, hiába volt lehetősége többet enni belőlük.
- Várj csak! A bátyád? Tris vagy Keith? - kérdezte, lévén, hogy csak ez a két fiú dolgozott ott tudtával a cukrászdába. Miközben a másikat vette szemügyre, rájött, hogy semelyik említettel nem igazán látja a testvéri hasonlóságot.
- Igen, ez lehetséges - hajlott ő is a másik által felvetett javaslatra. Ez mégis megnyugtatóbb felvetés volt, mint az, hogy valaki szándékosan könyvekkel dobálózik. Joan magában elkönyvelte a másik, hozzá hasonlóan abnormálisnak tűnő rajongását a könyvek iránt. Ez mindig pozitív irányba lendítette az emberek értékelését a lány szemében.
- Érdekesnek tűnik? Ha befejezted, megkaphatom?... Vagyis, ha kiderítetted, kié, majd elkérem tőle, vagy valami - váltott át motyogásba a kérdés végén, mikor eszébe jutott, hogy a könyv nem is a másiké. Így némileg nehéz lesz majd megszerezni, de Joet nem olyan fából faragták, hogy feladja!
- Nem, itt aludni nem. De lehet, fel kéne vonszolnom magam a szobámba - sóhajtott. Még várta az önismeret, a könyve, amit tegnap kezdett, és az ágya, nyilván! Szép lassan feltápászkodott, és elkezdte begyűjteni a cuccait, amik eddig az esés miatt a közelben hevertek.
- Jó étvágyat meg jó olvasást! - vigyorodott el. A srácnak igazán mázlija van, hogy ennyire kellemes este elé néz!
- Akkor, majd találkozunk? - kérdezte, majd a válasz megkapása után elköszönt, és ezúttal nagyobb odafigyeléssel kezdte megmászni a lépcsőket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 21:05 | Link

Joe

- Nem, mert nem szólok hozzá, ha csak lehet - hűtötte le a srác lelkesedését Nath, bár most megfordult a fejében, esetleg alkalmi lépcső-pajtásától majd kérhetne néha napján egy-két sütit. Már ha megtalálja még őt valaha itt a kastélyban, mert a cukrászdába azért se megy.
- Tris... - nyögte aztán ki kelletlenül a választ, mert eléggé nehezére esett bevallani a rokonságot. Elsőre egyébként senki sem találta ki, hogy ők testvérek, annyira elütöttek egymástól, és bár Nath egyáltalán nem emlékezett a szüleikre, biztos volt benne, hogy azért lehet, mert mindketten másra ütöttek. Vagy csak simán elcserélték valamelyiküket születésükkor a kórházban, ki tudja.
- Ööö.... - gondolkozott el nem túl értelmes arckifejezéssel Nath, mikor a másik a könyvről kérdezett, és annak is leeshetett, hogy mi a baj, mert kicsit bizonytalanul fejezte be a dolgot. - Úgy gondoltam itt hagyom a korláton, hátha visszajön a gazdája... De szinte biztos vagyok benne, hogy a nyugalom szobájában ebből is van, ott sok fantasy-t láttam - adott egy tippet a srácnak.
Aztán a fiú feltápászkodott, és nagyon úgy tűnt, hogy távozásra szánta el magát, amit a szavai is bizonyítottak.
- Neked meg jó éjszakát! - biccentett Nath a jókívánságokat hallva egy mosollyal, ami még szélesebb lett a kérdést hallva. - Persze! Mindenképp! Nathaniel vagyok, biztos megtalálsz - mutatkozott még be gyorsan, mert ez valahogy elmaradt a beszélgetés ellenére, aztán miután a srác elindult fölfelé, Nath is felkelt, hogy az eredeti célja felé vegye az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 15. 20:10 | Link

Márk
szeptember 15 - este 7 óra körül


Ma úgy ébredtem fel, hogy kedvem semmi nem fogja szegni. Semmi nem szomoríthat el, mert ma van a szülinapom. Mondjuk igaz, hogy itt ezt senki nem tudja, így teljesen egyedül töltöttem az egész napomat, de nem zavart ez most igazán, a lényeg az, hogy a családom tudja. Kaptam egy pár köszöntőlevelet apám baglya közvetítésében. Sajnálom, hogy nem lehetek most velük, hogy megünnepeljük ezt az egészet, annak nagyon örülnék, de sajnos most egyedül vagyok.
A sok köszöntő között volt egy kis fecni, amire az volt írva, hogy az ajándékaim a postán vehetem át, így azonnal el is indultam. Csak két kis dobozka volt az, szóval nem nagyon értem, hogy azt a bagoly miért nem tudta volna elhozni, de mindegy. Visszatérve a szobámba először a lila csomagolásút bontom ki, amit anyuéktól kaptam, ami egy gitárpengetőt rejt magában. Nagyon szép, tengerkék színű, és egy kanji van ráfestve, pontosabban a szeretet kanjija. Nagyon szép, és pár perc gyönyörködés után vissza is teszem a dobozba, hogy semmi baja ne essen. A másik ajándék aputól jött. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy vajon mi lehet benne, de a doboza kicsit nagyobb a másiknál. Lassan kinyitom, és egy medált találok benne. Nagyon gyönyörű, nem is tudom, hogy honnan szerezhette, de az látszik rajta, hogy nem egy mai darab. Mikor jobban szemügyre vettem észrevettem, hogy ez indítható. Kíváncsi vagyok mi van benne, így megpróbáltam kinyitni, de hosszas próbálkozás után sem sikerült. Egész délután ezzel bíbelődtem, de nem jutottam vele semmire. Még most is ezt szorongatom a kezemben, és próbálok rájönni, hogyan is nyílik. De kezdek megéhezni, így fogom magam, és a medállal a kezemben és elindulok a konyha felé. Nem is figyelek a lábam elé, nem nézem hogy ki van előttem, és egészen a a bejárati csarnokig nem volt semmi baj, de akkor valaminek nekimegyek, és egészen medál is kiesik a kezemből. Gyorsan felveszem, és felnézek, hogy lássam mit, pontosabban kit gázoltam el, és az a valaki nem más, mint Márk.
- Szia. Segítesz? - kérdezem, és egy bájos mosolyt villantok, és nyújtom felé a medált, segítségre várva.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. szeptember 17. 22:28 | Link

Keiko, ugyanakkor

A mai napja nagyon lassan indult, mire felkelt, evett valamit, összeszedte magát, addigra lassan elmúlt dél. Hiába, ha nincsenek vizsgák, kevés a motiválóerő, hogy csináljon is valami értelmeset. Mikor ezt észrevette, változtatott az eddigi tempóján, mert ma lekívánt menni a faluba, s annyi időt akart lent eltölteni, amennyit csak lehetett. Rövid ideig tartós elhatározás volt, helyette visszadőlt az ágyba, s felületesen végiglapozta a másodikos könyveit, többnyire csak a képeken leragadva néhány pillanatnál tovább.
Ezzel olyan tartalmasan telt el az ideje, hogy elnyomta az álom, több órára is. Mikor felébredt, inkább fáradtan, mint kipihenten - a délutáni alvás sose esik jól Márknak -, órájára pillantva ejtett ki egy rövid káromkodást a száján. Majdnem egészet mutatott az óra, kismutatója pedig épp csak nem a hetesen.
Szörnyen lassan, nagyokat ásítozva összekapta magát, pár könyve közben az ágy mellett landolt, de nem zavarta meg a fiút a készülődésben.
Az öltözködés elmaradt szüksége hiányában, az rajta volt déltől, így a keresztanyja havi ajándékával, ami már rég ott lapult a talárja zsebében, és a felkapott órás gyújtóval indult el a Gólyalakból.
Gyorsan végigszelte az emeleteket és a lépcsőket, friss levegőre vágyott. Egyrészt, hogy rendesen felébredjen, s azért, hátha egy kis séta valamelyest lefárassza őt, s virrasztás helyett arra használhassa az éjszakát, amire való. Néhány lépés választotta el ettől, amikor akadályba ütközött, egyáltalán nem figyelt a lába elé, ahogyan a másik sem. Morog valamit elnézésképpen, menne tovább, mert hajáról és a földre hajolva nem ismerte fel a háztársát. A lelépést a lány hirtelen felpattanás és megszólítása szakítja félbe.
- Persze, megvagyok - válaszolja valamelyest sértődéssel a hangjában, de elveszi amit felé nyújtanak, hogy megnézze, mi is a gond vele. Valami kivehetetlent ábrázol, de ezzel nem törődött, rögtön észreveszi, hogy a kinyitássál lehetnek gondok. Ujjai feszítésének azonban ellenáll a medál.
- Hmm pálcával próbáltad? - Ez lett hirtelenjében a B terv, s motozni kezdte talárját, hol is lehet a pálcája, ebben sose találja elsőre. Biztos Zsófi megbájolhatta, vagy ilyesmi. Közben egyesével pakolja ki jobb és bal zsebét is, Keiko markába ejtve az órás öngyújtót a labirintusból, az SVK-ra kapott Hitvány értékelést, papír zsebkendőket...
- Na megvan.
Hiába kereső szabad ujjai végre megtalálták a markolatot.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint