Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Joe simán kerülgette az asztalokat, besegített, ahol tennivaló volt: összeszedte a kiürült tányérokat, letörölte az asztalokat, kivitte a rendeléseket, sőt, fel is vette őket, ha úgy adódott. Igazi őrültek háza volt, és a lány már alig várta, hogy megérkezzen a segítsége. A cukrászdában különböző műszakokban dolgoztak az alkalmazottak, de Veronika a csúcsidőre általában több embert osztott be mindig, hogy biztos minden zökkenőmentesen menjen. Körülbelül egy órája váltotta Kivát, és most Mary váltását várták. Persze ez nem úgy nézett ki, hogy üldögéltek csöndben az egyik sarokban, és fagyit ettek, hanem pörögtek, ahogy csak tudtak. Ha a tömeg nem csökken, lehet, Marynek még így is maradnia kell egy kicsit, mert ez bizony nem két emberes meló volt!
Jojo másfél hete látta meg a munkát hirdető cetlit a cukrászda ablakában, mikor hazaugrott látogatóba. Sokáig gondolkodott rajta, de végül jelentkezett és be is került, hivatalosan is pincér(nő) lett belőle! Mikor otthon elmesélte, az apja közölte, hogy ennél kevesebbet nem is várt tőle, mire az anya sietett kihangsúlyozni, a munkának mennyi nemesítő hatása lesz Joan lelkére. A lány csak megforgatta a szemét erre, és inkább kihívta Mereditht egy vízipisztoly csatára. Mivel otthon szinte közmondás számba ment, hogy "A munka csak akkor van elvégezve, ha a pank le van takarítva!" Jojo igyekezett komolyan venni a családi mottót, és ezt a munkamorált a cukrászdában is prezentálni.
Éppen az egyik bejárathoz közeli asztalt törölte át, mikor az ajtó csilingelve kinyílt, és egy számára régen látott, de ismerős alak lépett be. Joe kezében megállt a rongy, de az álla csak akkor esett le igazán, mikor a sötét hajú fiú a pult mögé sietett, és elkezdett rendezkedni.
- Jól vagy, kedveském? - kérdezte Joet egy mellette megálló tündéri öregasszony.
- Persze, igen, csak... elbambultam - ismerte be suta mosollyal, miután becsukta a száját és az előtte álló pöttöm hölgyre koncentrált és megkérdezte, hozhat-e valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A néni kedvesen megveregette Joe pofiját, majd motyogott valamit holmi szerelmes fiatalemberekről - ez utóbbi megjegyzést Jojo semmibe vette - és kisántikált az ajtón. Joan pedig megrázta a fejét, abban a reményben, hogy könnyebb lesz visszatérni a jelenbe (nem lett, ez az egész fejrázósdi ökörség!), majd maga is dolga után látott. Miközben felvette a következő három asztal rendelését, fél szemmel a pultnál lévőket tartotta szemmel. Mary szerencsére maradt segíteni, de Tris nem boldogult valami fényesen.
- Hagyd, majd inkább én - suttogta a mellette lévőnek és megpróbálta kivenni a kezéből az eszközöket, úgymint a poharat és a jéggé fagyasztott gyümölcsös kanalat. Csakis az otthon tanult munkamorál lehet az oka a viselkedésének, hiszen, amúgy miért állt volna le szóba ezzel az infantilis, pontatlan, megbízhatatlan és munkájához nem értő gyerekkel? Ó, igen, Joe emlékezett, hogy mikor utoljára találkoztak, Tris milyen csúfosan kibabrált vele. Ő pedig naivan még fél napig az arcára rajzol firkákkal mászkált, és nem értette, miért röhögött rajta mindenki. Ez az incidens napokra visszavetette a korábban otthon olyan jól felépített magabiztosságát. A legjobban az fájt neki, hogy Tris ok nélkül cselekedett, nem voltak korábban haragban, nem vesztek össze, Merlinre, még csak nem is ismerték egymást! Melyik elme roggyant mászkál a kastélyba azzal a céllal, hogy másoknak keresztbe tegyen?!  
Meglepő módon végül ez volt az a gondolat, ami segített Jonak. Mit húzza fel magát azon, hogy más milyen hülye? És ha már hülye, segíthet is neki, még mielőtt felkeni az összes jeget és fagyit a ruhájára. Ezért volt kötelező a kötény viselete munkában, csak hát, ugye, aki késik...
Miután befejezte a feladatot, gyorsan ellépett Tris mellél, és azzal a lendülettel az ujjain lévő maradék fagyit sikerült feltűnés mentesen a pólója hátuljára kenni. Jo sosem állította, hogy szent lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fáradtan kullogott be a kastélyba az egész napos munka után. Jó, nem volt egész nap, csak hat óra, de tegnap akkor is éjszakába nyúlóan tanult, és most úgy érezte magát, mint akin átment egy hippogriff csorda - vagy ha nem is mentek át, hát tuti Joe hátán szambáztak egy kört. Elege volt az emberekből, a mai napból, a vizsgaidőszakból, és úgy egyáltalán, mindenből. Ma például, az egyik kedves vevő, akit Jo magában idióta hárpiaként becézett, ötször küldte vissza a jeges kávéját, mert a megítélése szerint nem volt megfelelő: kevés volt benne a vaníliafagyi, nem megfelelő volt a tej zsírtartalma, túl sok volt benne a cukor, túl erős volt a kávé vagy nem voltak megfelelőek a tejszínhab rétegei... a végén, mikor Joan azt hitte, nemes egyszerűséggel a nő fejére fogja borítani a hűsítő italt, hátha az a megoldás, végül Tris lépett közbe, és vitte ki az innivalót. Jojo nem kis meglepetésére az ital, amit ő készített (ráadásul teljesen úgy, mint az előzőeket!) ezúttal tökéletesen megfelelőnek bizonyult!
Hogy ne üvöltse le a nő fejéről a hajat, inkább bevonult a hűtőkamrába, és csak negyedórával később került elő - ennek a döntésnek megvolt az az előnye is, hogy közben az elégedett vásárló távozott, és Joenak nem kellett többet vele vesződnie. Miután megköszönte Trisnek a segítséget (kettejük között a viszony továbbra sem volt barátságosnak nevezhető, de legalább már nem volt annyira nyíltan ellenséges), a műszak többi része simán lezajlott. A kastélyba visszatérve elkanyarodott a konyha irányába, ahol szerzett némi kekszet meg tejet vacsorára, majd szinte csukott szemmel a lépcső felé vonszolta magát, hogy aztán pár lépcsőfok után pofára essen valamiben. Szerencsére az esés nem fájt annyira (az enyhe mély-növésnek az volt az előnye, hogy közel volt a földhöz, így nehezebben tudta megütni magát), így úgy döntött, úgy marad, ennél rosszabb már nem lehet ez a nap. Jelenlétét halk nyöszörgéssel adta a világ tudtára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem ütötte meg magát, ez lett volna az egyetlen, amit a nap számlájára pozitívumként fel tudott írni amellett, hogy relatív egy darabban túlélte az eddigi órákat. Most azonban, hogy végre relatív vízszintes helyzetben volt, meglehetősen felháborítónak tűnt a vertikális megmozdulás gondolata is. Úgy érezte ólomból vannak a végtagjai, és esze ágában sem volt megmozdulni, hacsak nem kellett valami életveszélyes helyzetből menekülnie. Bár most, hogy jobban belegondolt, egy vérfarkas-támadás közel sem látszott annyira rémisztőnek, hogy ezért megmozdítsa akár csak a kisujját is.
Az általános letargia, kimerültség és világfájdalom érzését így aztán diszkrét nyöszörgéssel hozta a világ tudtára, csakhogy a világ szemmel láthatólag magasról tett Joe hogylétére. Vagy mégsem? Valaki ugyanis elkezdte böködni a lány vállát és arról érdeklődött, hogy hogy van.
- Fantasztikusan - nyöszörögte válaszul. Mivel a társasága kitartóan beszélt hozzá, illetve piszkálta, végül erőt vett magán, és hanyatt fordult. Így legalább, ha enyhén oldalra döntötte a fejét, látta is a másikat, ako hozzá beszélt.
- A paplan jó ötletnek tűnik, de akkor tényleg elalszom - motyogta. - Így legalább ráfoghatom arra, hogy azért gyakorlatozom, hogy ha ránk szakadna a plafon, akkor is túléljem. Az SVK tanár szerint úgyis sok a hazudozós gyerek itt.
Próbált valami alternatív indokot keresni a földön fekvő pozíciójának megindoklására. Bár esélye sem volt átverni a hosszú hajú gyereket, lévén, hogy benne esett el. Apropó, elesés:
- Nem ütöttelek meg nagyon? - fordította még arrébb a fejét abban a reményben, hogy így jobban szemügyre veheti a másikat. Attól, hogy neki vacak napja volt, még nem kellene felrúgnia másokat! Jojo apja igen csalódott lenne, ha a fia ilyesmire vetemedne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Egyik sem. Megcsócsált egy óriás és kiköpött. Biztos nem voltam elég finom falat számára - kezdtek az ajkai valami vigyorfélét formálni. Maratont lefutni biztos nem lenne képes, trollt pedig csak képeken látott eddig (igaz, ami igaz, óriást is!), de nem is tervezett összefutni eggyel a közeljövőben. Mégis mit érne az ő kis másodikos tudása egy akkora fenevaddal szemben? Lehet, valóban a futás lenne az egyetlen jó megoldás...
A kreatív ötletelés nem hagyott olyan mély nyomot a srácban, mint Joe remélte, de nem mindenki értékelte a Daniels gyerek fura humorát, így már rég nem akadt fenn ilyesmiken. Valahol akkor kezdődhetett, mikor kis, pöttöm háromévesként elkezdte a viccmesélés ősi üzelmeit, és képes volt egy-egy viccet ötvenszer elmondani egymás után. Természetesen mindegyik után megkérdezte a hallgatóközönségként szolgáló szüleit, hogy értik-e a viccet - ők már az ötödik környékén besokalltak, de a lányuk kedvéért erőltetett mosollyal tűrték a megmérettetéseket. Az évek során persze sokat fejlődött, és apja szívből jövően tudott kacagni Jojo megnyilvánulásain, de ez hosszú évek próbálkozása, kitartása és kemény munkája volt. És persze még mindig nem működött zökkenőmentesen.
- Akkor jó - sóhajtotta. Rosszul érezte volna magát, ha maradandó károsodást okozott volna a srác oldalában.
- Nem, asszem - nyugtatta meg a másikat. Míg nem mozgott, minden rendben volt, és a homlokán csöndben nődögélő lila púp is csak diszkréten lüktetett, így a boldog tulajdonosa könnyedén elfeledkezhetett róla. - Szerintem csak a vizsgaidőszak... meg a munka... meg összességében az alvás hiánya - próbálta megmagyarázni a szemmel látható fáradságot.
- De mégis miért itt olvasol? És a fontosabb kérdés az az, hogy mit? - kérdezte, és hirtelen felült. Egy jó könyv megismerésének a lehetősége elég volt, hogy kirángassa az apátiából - mindig is így volt ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lehet, hogy mégsem volt igaza? Bár az előbb elkönyvelte, hogy a vörös hajú nem vevő a humorára, mégis úgy nézett ki, a másik egyre jobban felolvad, ahogy telik az idő. Az óriásokról, trollokról való beszélgetés után a téma nyilván a vizsgák felé terelődött, hiszen most mindenkinek ez töltötte ki a szabadidejét.
- Jó, de nem lehet mindenki ennyire zseniális! - vigyorgott végre rendesen a másik srácra. Igaz, Joe sokat tanult, de eddig csak K-kat kapott, így megtérült a dolog. Ráadásul éjszaka nem csak a tanulás, hanem az olvasás is fenntartotta rendszerint.
- A cukrászdában a faluban. Voltál már ott? - érdeklődött. Kinézet alapján a nemleges választ tippelte volna, de ahogy a vörös hajú egyre lelkesebb lett a beszélgetés alatt, úgy ingott meg Joe róla alkotott véleménye, így aztán lehet, hogy a sors a legnagyobb krémes-fannal hozta éppen össze!
- A lépcső aljába? Ki hagy egy könyvet a lépcső aljába? - kérdezte felháborodottan Jojo. Számára ez a koncepció nem felháborító volt, hanem egyenesen felfoghatatlan. Közelebb csusszanva megnézte a könyv címét is.
- Nem ismerem. Jó? - érdeklődött, majd miután elmondta, hogy igen, nagyon is szeret olvasni, tudatosult benne, mit mondott a másik a konyháról,és ez arra késztette, hogy felnevessen.
- Úgy látom, a sors mindenképpen azt akarta, hogy ma találkozzunk. Pont onnan jövök ugyanis! Ha éhes vagy, átcuccolhatunk oda - ajánlotta fel. Vacak dolog éhesnek lenni. Igaz, Joe tanulást tervezett ma estére, de igazán ráért még vele egy kis másodvacsora erejéig, ha úgy adódott. A vörös hajú elég barátságos volt, kár lett volna veszni hagyni egy jó beszélgetőpartnert!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Akkor nem tudsz kisajtolni belőle valami kedvezményt vagy dugifagyit? - vigyorodott el Jojo. Mer biztos élt volna a lehetőséggel, ha A) az ovis esze értette volna a munka és a fizetés fogalmát B) tudott volna arról, hogy Jo hol dolgozik pontosan c) a szülei hagyták volna. Hasonló helyzetben, Joan is élt volna a lehetőséggel. De mivel mostanában rengeteg időt töltött az édességek között, egyre kevésbé kívánta őket, hiába volt lehetősége többet enni belőlük.
- Várj csak! A bátyád? Tris vagy Keith? - kérdezte, lévén, hogy csak ez a két fiú dolgozott ott tudtával a cukrászdába. Miközben a másikat vette szemügyre, rájött, hogy semelyik említettel nem igazán látja a testvéri hasonlóságot.
- Igen, ez lehetséges - hajlott ő is a másik által felvetett javaslatra. Ez mégis megnyugtatóbb felvetés volt, mint az, hogy valaki szándékosan könyvekkel dobálózik. Joan magában elkönyvelte a másik, hozzá hasonlóan abnormálisnak tűnő rajongását a könyvek iránt. Ez mindig pozitív irányba lendítette az emberek értékelését a lány szemében.
- Érdekesnek tűnik? Ha befejezted, megkaphatom?... Vagyis, ha kiderítetted, kié, majd elkérem tőle, vagy valami - váltott át motyogásba a kérdés végén, mikor eszébe jutott, hogy a könyv nem is a másiké. Így némileg nehéz lesz majd megszerezni, de Joet nem olyan fából faragták, hogy feladja!
- Nem, itt aludni nem. De lehet, fel kéne vonszolnom magam a szobámba - sóhajtott. Még várta az önismeret, a könyve, amit tegnap kezdett, és az ágya, nyilván! Szép lassan feltápászkodott, és elkezdte begyűjteni a cuccait, amik eddig az esés miatt a közelben hevertek.
- Jó étvágyat meg jó olvasást! - vigyorodott el. A srácnak igazán mázlija van, hogy ennyire kellemes este elé néz!
- Akkor, majd találkozunk? - kérdezte, majd a válasz megkapása után elköszönt, és ezúttal nagyobb odafigyeléssel kezdte megmászni a lépcsőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A srác megjegyzését figyelmen kívül hagyva bőszen küzdött az eper turmixokkal, miközben Tris elment öltözködni. Immár kötényben, rendes alkalmazotthoz méltóan szolgálta ki a kedves vásárlókat, miközben Jo a pultnál dolgozott: sütiket rakott tányérokra, fagyi kelyheket készített, tiramisut adagolt. Annyira lekötötte mindez, hogy nem tartotta szemmel Tristant, aki némi külső segítséggel megvilágosodott arról, hogy tulajdonképpen maszatos volt a cucca és gyorsan a mosdó felé vette az irányt.
Joe nem zavartatta magát: volt neki elég dolga a kasszánál sorakozókkal, és az édességek kezelésével, így nem vette észre, mikor érkezett el az édes bosszú ideje. Csak azt konstatálta, hogy egyszerre a vendégek elkezdtek nagyon lassan, jól artikulálva - kiabálni vele. Talán sérelmezte volna a dolgot, ha nem látszott volna a vevők többségén a teljesen jóindulatú arckifejezés. Mintha mindenki megzavarodott volna, és Joe maradt volna az egyetlen normális ember az épületben. Szerencsére Tristan ezt a pillanatot választotta, hogy átvegye a pultbeli munkát.
Joan megkönnyebbült sóhajjal adta vissza a felelősséget, és lépett ki az asztalok közé, felvenni a rendeléseket - ám a helyzet nem lett jobb. Mindenki borzasztó lassan beszélt, mutogatott (ez egyre viccesebb lett, minél távolabb került a pulttól) és meglepően hangos volt.
Az egyik kiemelkedően vicces eset után Joe vetett egy kétségbeesett pillantást a pult felé, ahol éppen Mary és Tris kuncogott feltűnően rajta. Mivel nem tudta mire vélni a dolgot, visszafordult a munkája felé, de egyre gyanakvóbban pislogott körbe. Mikor a következő ilyen alkalom után hátra lesett, Mary a megfelelő kézjelekkel mutatta meg, Jojonak merre kell keresnie a megoldást. A lány kis híján a homlokára csapott a megvilágosodás megérkeztekor. Még felvette a következő rendelést, aztán elkanyarodott ő is a személyzeti mosdó felé, ahol nagy nehezen (Mary pont jókor érkező segítségével) sikerült eltüntetnie a külföldről való származásának félrevezető nyomait.
És felmerült a kérdés: mit csináljon legközelebb. Nem volt semmi világmegváltó ötlete, így - ha már bent volt a mosdóban - arcot mosott, hogy lehiggadjon kicsit. Megdörzsölte a fülét - tuti halláskárosodást szenvedett, annyit kiabáltak vele az elmúlt háromnegyed órában! Érthetetlen, miért hiszi azt minden ember, hogy ha külföldivel találkoznak, hangosan kell beszélni vele - ez aztán nem segíti egymás kölcsönös megértését, az ziher!
Végül a résnyire nyitott ajtó mögül figyelemmel kísérte egy darabig kedves, új barátját. Szerencsére most eléggé egy helyben álldogált, a kassza közelében, így egy csöndben elsuttogott lábbilincselő átok boldog tulajdonosa lehetett. Mint, aki jól végezte dolgát, Joe kilépett a mosdóból, és visszaállt segíteni, és várta, Tris mikor vágódik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nagyon jól tudta, hogy órája lenne, de úgy volt vele, hogy ha kihagyja a Mugliismeretet - ahol amúgy sem sok újdonságot hallott, lévén, hogy muglik között nevelkedett. Mégis ki nem tudja használni a mikrót? -, akkor fel tud készülni a BBT órára. Az utóbbi időben a begyűjtő bűbájt tanulták, de Jo csúfosan felsült vele minden egyes alkalommal. Egyszerűen nem tudott magához vonzani egy tollpihét sem! Minden egyes sikertelen bűbáj után arra tudott csak gondolni, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha porszívóvá tudna válni, azzal egy csapásra minden ilyen gondja megoldódna. Talán igazából a fejét/orrát/száját kellene csak transzformálnia.
Végül megrázta a fejét, hogy megszabadítsa a zavaró gondolatoktól, és eltökélte, hogy abbahagyja a kibúvó keresést. Kimondta a varázsigét, meglengette a pálcáját, és ... nem történt semmi. A kút szélén körülbelül két arasznyival arrébb pihenő falevél zavartalanul folytatta a relaxálást. A kút közepén álló varázsló szobor ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon.
- A könnyű lebegést mindig a váratlan dolgok hozzák. - Joe, akit nem egyszer lepett meg a szobor ilyen és ehhez hasonló haszontalan megjegyzésekkel, csak fintorgott egyet, és az orra alatt dünnyögve megjegyezte, hogy:
- Mondj valami olyat, amit nem tudok. Mondjuk azt, hogy miért nem működik ez a nyamvadt varázsige - fújtatott morcosan. Aztán újra próbálkozott. És megint. És megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem tudta, mennyi ideje próbálkozhatott, sem azt, hogy mennyi ideig lesz még képes ép ésszel tovább csinálni ezt az eredménytelen folyamatot. Mintha a tudata blokkolta volna a varázsigét. Lehet, hogy igazából mély, ellenséges érzelmekkel viseltetett a falevél iránt, és ezért nem tudta sehogy sem közelebb vonzani magához? De ez esetben ellentétes érzésekkel viszonyult a tollpihéhez is, amivel korábban gyakorolt. Meg úgy egyáltalán, mindenhez!
- Ááááá - kiáltott-nyöszörgött fel, majd megdörcsölte a szemét, és megborzolta a haját. Aztán a kezei tovább csúsztak, kicsit lefelé, és alaposan megdörzsölte a füleit is. Azt hallotta ugyanis, hogy ez segít egyensúlyt teremteni az agyféltekéi között - az meg csak nem árt ilyen helyzetben. Mikor ilyen módon kiadta magából a felgyülemlett frusztrációt, újra kezébe vette a korábban az ölébe pottyantott pálcát, és a falevélre szegezte - amin immár egy bőrkarkötő díszelgett.
- Mi a ...? - hajolt közelebb csodálkozva. Majd elvigyorodott, hiszen nyilvánvalóan rájött a megoldásra:
- Ááááá - kiáltotta ezúttal, miközben a pálcájával a begyűjtőbűbájhoz szükséges pálcamozdulatot végezte. És persze megint nem történt semmi. A biztonság kedvéért újra megismételte a mozdulatsort - ezúttal is ugyanolyan eredménnyel.
- Szóval nem az indiánüvöltés a kulcs - rázta meg a pálcáját szomorúan.
Aztán elvigyorodott, és ez úttal, közelebb hajolva, bűbáj kimondása, vagy pálcahasználat nélkül, koncentrált a levélre, ami így, lassan felemelkedett, és mint Aladdin varázsszőnyege, közelebb repült Joe-hoz, hogy a tenyerébe landoljon. A lány a kezébe fogta a levelet, és alaposan szemügyre vette azt is, és a karkötőt is. Semmi szemmellátható nyomot nem talált rajtuk, így hasonló technikával, mint az előbb, visszareptette a helyére, és újra felvette a pálcáját, hogy egy újabb Invitóval próbálkozzon meg - természetesen eredménytelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A bájos kis aeromágikus bemutató egyetlen eredménye (már azon túl, hogy odahívta a karkötőt és visszaküldte) az lett, hogy kiderült, van némi nézőközönsége. A "boszorkányság" felkiáltás hallatán kuncogni kezdett és már a nyelvén volt a válasz, hogy "de hát az vagyok", mikor a srác némi türelmet kért, hogy összeszedje magát. Joe vigyorogva várta, hogy végezzen. Szimpatikus volt neki a másik gyerek cseppet sem konvencionális haja és hogy pont annyira hajlamos volt gondolkodás nélkül a világba beszélni, mint jó maga.
- Szia! Joe vagyok - mutatkozott be ő is, majd felállt, és a kezét nyújtotta. Az elmúlt félévben igazán profi lett ezekben a dolgokban.
- Az a baj, hogy a vizsgán ezt a bűbájt fogják rajtam számon kérni, de a nyavalyának sem vagyok képes rendesen megcsinálni. Egyszerűen nem megy - csóválta a fejét csalódottan.
- Neked megy? Tudsz segíteni? - pislogott fel Farkasra. Hátha valami bűbáj-zsenivel hozta össze a sors, és most majd megtudja a tutit!
- Jó a hajad, amúgy. De nem ragadsz bele éjszaka a párnádba? - kérdezte felvont szemöldökkel. Igazából szíve szerint kicsit meg is tapogatta volna, hogy valóban olyan kemény-e, mint amilyennek tűnik, de visszafogta magát, mert nem akarta, hogy Farkas sikítva meneküljön a közeléből.
Közben, pusztán kényelmi okokból visszaült a szökőkút peremére, és intett, hogy amennyiben Farkasnak van kedve, leülhet mellé. Közben, mivel a koncentrálás miatt megkívánta az édességet, előhalászott a zsebéből egy csomag gilisztás gumicukrot, megbontotta, majd odakínálta Farkasnak, végül ő is vett egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A kölcsönös bemutatkozás után a két fiú beszélgetése megindulni látszott. Ám Jojo hiába reménykedett abban, hogy az imái meghallgatásra találtak, és Farkas azért pottyant az életébe, hogy elmagyarázza neki az "Invito" helyes használatát, ugyanis a kiskutya tekintet gond nélkül visszaverődött Farkasról. A viharba! Persze lehet, hogy Farkas sem remekelt ebben a bűbájban, vagy csak nem tudott jól korrepetálni - ez lehetett volna megnyugtató is, de ugye semmivel sem segítette ki Joe-t. Mivel a bűbájjal egyelőre nem jutottak semmire, egyéb témákról kezdtek beszélgetni. Mint minden fiú, ők is nagyon fontosnak tartották, hogy megvitassák a hajápolást érintő kérdéseket:
- Nem, bár nem lenne rossz ötlet. Mindig kéznél lenne, ha elálmosodsz - kuncogott Joan az ötleten. Közben Farkas hajkoronáját csodálta: - Mégis hogy állítod fel? Mármint zselével vagy varázslattal? - Miközben ezt kérdezte, a keze vándorútra indult, és megbökdöste az égnek meredő szőke szálakat.
- Bocsi - kapott észbe hamar, és fülig vörösödve kicsit arrébb húzódott. Nagyon jól tudta, hogy nem minden fiú értékelte, ha bemásztak a személyes terébe, és Farkas jó fejnek tűnt, nem akarta volna elidegeníteni. Zavarában a gumicukrokkal kezdett játszani: csomót kötött rájuk, leharapta a fejüket, megpróbált gyűrűt fabrikálni belőlük. Közben szerencsére a másik hangosan elmélkedett, hogy mi okozhatja Joe sikertelenségét, és a lány elgondolkodva bólogatott.
- Oké, de ez egy lehetséges magyarázat. De mégis hogy oldjam meg? Mármint mit kéne tennem, hogy "igazán akarjam"? - kérdezte, kezével mutatva a nyuszifüleket. Ha a közelgő vizsga nem volt elég ok, akkor vajon mi lehet az? Olyan reménytelen volt az egész. Lehet, vissza kellene adnia a varázspálcáját, és a muglik közé költözni és beállni kéményseprőnek vagy kukásautónak?
A hirtelen elszomorodástól Farkas mentette meg, aki Jo képességéről kezdett faggatózni:
- Nem, nekem könnyen megy. De csak apórságokat tudok csinálni vele. Az igazán profik egész elemenmtálokat is irányítani tudnak! - mondta izgatottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Úgy néz ki, mindkét fiú a hasznosság elkötelezett híve volt, így nem csoda, hogy egyformán lelkesedtem a párnás ötletért.
- Esetleg gyárthatunk olyan sapkát, amihez párnát ragasztunk, így mindig kéznél van annak, aki a sapkát hordja. Még meg is gazdagodhatunk belőle! - nevetett Joe. Aztán persze belemásztak a hajas kérdésekbe. Jo örült, hogy nem akasztotta ki Farkast a személyes határainak hiányával, és örömmel vette az ötletet, amit a másik bedobott.
- Komolyan?! Az szuper lenne! - vigyorgott és bólogatott lelkesen. Nyilván nem volt olyan tévképzete, hogy ez a frizura neki jól fog állni, de viccesnek hangzott - olyannyira lekötötte a figyelmét, hogy megpróbálta magát vizualizálni égnek álló hajjal, hogy fel sem tünt neki, hogy Farkas többes szám első személyben beszélt.
Sajnos azonban még mindig nem oldódott meg a varázslástanulás ügye. Joe könnyedén adta a cukros zacskót - akinek kishúga van, megtanul osztozkodni, így az sem zavarta volna, ha Farkas csak azért veszi el tőle a cukrokat, hogy többet ehessen.
- Ja... de azért nem ennyire - mosolyodott el szomorúan, mikor rájött Farkas tervére. Aztán a navinés felvetette a másik gondolatot, ami hangos kuncogásra késztette a levitást. Mégis hogy mondja meg Farkasnak, hogy bár szimpinek találja, nem gondolja, hogy kapcsolatuk megérett a közös mosdóhasználati szintre.
- Azt hiszem, ennyire még nem vagyok elkeseredett, de megtarthatjuk talomban az ötletet. Majd szerintem levadászom a tanárt némi korrepetálásért - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Van kedved most fodrászkodni?