33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 16:57 | Link

Ahogy bejött a hűvösebb idő, Nath egyre kevesebbet mászkált ki a kastélyból, mert noha ő hozzá volt szokva az esős időjáráshoz, egy nyár bőven elég volt neki itt ahhoz, hogy a hőérzete becsapja, és inkább a meleg szobában akarjon maradni. Így hát most az ódon falak között rótta a folyosókat, egyre lejjebb haladva a toronyból, és időnként hátra pillantva, mert nem feledte még el Leonie orvtámadását, és nem szerette volna megérni, hogy legközelebb valaki ollóval rontson rá, hogy esetleg a későbbiekben szőnyeget fonjon a hajából. Persze ezt nem a lányról feltételezte, mert ő kifejezetten aranyos volt, de ki tudja milyen emberek vannak még itt? A rellonosokról szóló pletykákat hallva még a Mardekár is óvodának tűnt, úgyhogy a fiú inkább semmit se bízott a véletlenre.
Már csak pár lépcső volt hátra, hogy végre a kedvenc helye, a konyha szintjére kerüljön, de ahhoz persze még előbb át kell vágnia a bejárati csarnokon, ahol valaki nyitva fejeltette az ajtót, és most hűvös szél tolakodott be rajta. A fiú megborzongott, és miután úgy vélte, hogy senki se látja, hogy éppen rendes gyerek módjára viselkedik, odament az ajtóhoz és bezárta, aztán elindult a konyha felé.
Félúton azonban újabb dolog vonta el a figyelmét, mert ebből az irányból felfedezte, hogy a lépcső aljában valamilyen könyv hever, és mivel akármennyire is galád rosszfiúnak nézett ki olykor, akkor is szeretett olvasni, ez ráncot varázsolt a homlokára. Nem szép dolog csak így elhajigálni a könyveket.
A vörös oda is sétált hát és felvette a kötetet - valami mugli regény lehetett, bár a borítóján sárkány szerepelt, szóval ki tudja... Végül a srác leült az egyik lépcsőre, és belelapozott, mert felkeltette az érdeklődését.
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 17:27 | Link

Nath

Fáradtan kullogott be a kastélyba az egész napos munka után. Jó, nem volt egész nap, csak hat óra, de tegnap akkor is éjszakába nyúlóan tanult, és most úgy érezte magát, mint akin átment egy hippogriff csorda - vagy ha nem is mentek át, hát tuti Joe hátán szambáztak egy kört. Elege volt az emberekből, a mai napból, a vizsgaidőszakból, és úgy egyáltalán, mindenből. Ma például, az egyik kedves vevő, akit Jo magában idióta hárpiaként becézett, ötször küldte vissza a jeges kávéját, mert a megítélése szerint nem volt megfelelő: kevés volt benne a vaníliafagyi, nem megfelelő volt a tej zsírtartalma, túl sok volt benne a cukor, túl erős volt a kávé vagy nem voltak megfelelőek a tejszínhab rétegei... a végén, mikor Joan azt hitte, nemes egyszerűséggel a nő fejére fogja borítani a hűsítő italt, hátha az a megoldás, végül Tris lépett közbe, és vitte ki az innivalót. Jojo nem kis meglepetésére az ital, amit ő készített (ráadásul teljesen úgy, mint az előzőeket!) ezúttal tökéletesen megfelelőnek bizonyult!
Hogy ne üvöltse le a nő fejéről a hajat, inkább bevonult a hűtőkamrába, és csak negyedórával később került elő - ennek a döntésnek megvolt az az előnye is, hogy közben az elégedett vásárló távozott, és Joenak nem kellett többet vele vesződnie. Miután megköszönte Trisnek a segítséget (kettejük között a viszony továbbra sem volt barátságosnak nevezhető, de legalább már nem volt annyira nyíltan ellenséges), a műszak többi része simán lezajlott. A kastélyba visszatérve elkanyarodott a konyha irányába, ahol szerzett némi kekszet meg tejet vacsorára, majd szinte csukott szemmel a lépcső felé vonszolta magát, hogy aztán pár lépcsőfok után pofára essen valamiben. Szerencsére az esés nem fájt annyira (az enyhe mély-növésnek az volt az előnye, hogy közel volt a földhöz, így nehezebben tudta megütni magát), így úgy döntött, úgy marad, ennél rosszabb már nem lehet ez a nap. Jelenlétét halk nyöszörgéssel adta a világ tudtára.
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 17:50 | Link

Joan

Nathaniel szépen elmerült a könyvben, annak rendje és módja szerint, így nem vette észre, hogy valaki közeledik. Persze amúgy sem volt valami zajos az érkező, még akkor sem, amikor Nath lapozás közben egyszer csak azt vette észre, hogy nemes egyszerűséggel átestek rajta.
Mivel az ismeretlen nem rajta landolt, hanem mellette, és egyszerűen elterült a lépcsőn, Nath egy darabig csak kérdően nézett rá, de nem csinált semmit. Beugrott neki az előbbi eszmefuttatása a kastélyban lakókról, és teljességgel igazoltnak érezte az összes feltevését, mert hát mi az, hogy valaki csak úgy eltanyál, és nem kel fel? Ilyet a részegek szoktak tenni, vagy azok, akik betegek...
Na itt fordult meg Nath fejében, hogy mégis csak meg kéne kérdezni a másikat, mert mi van, ha szívrohama lett, vagy elájult, vagy bármi, ámbár a halk nyöszörgés nem erről árulkodott. Így aztán a vörös hajú fiú szépen behajtotta a könyv sarkát, hogy megjelölje hol tart, aztán komótosan becsukta, lerakta maga mellé a lépcsőre, és végül megpiszkálta kissé a mellette fekvő srác vállát.
- Hé, jól vagy? - kérdezte a másiktól, aki nagyon úgy tűnt, hogy finomnak találhatja a lépcső fokát, mert nem mutatott semmiféle hajlandóságot arra, hogy megforduljon. Oké, ebben az esetben talán meg kellett volna Nath-nek ijedni, hogy valaki azért leli halálát a Bejárati Csarnokban, mert átesett rajta, de sosem volt szívbajos típus, így csak folytatta tovább a beszédet.
- Nem azért mondom, de szerintem eléggé hideg van itt az alváshoz, meg valószínűleg tör is az a lépcső, de ha gondolod bűvölhetek neked egy paplant - jegyezte meg semleges hangszínben, és azzal a feltett szándékkal, hogy ha a másik rábólint, hát tényleg betakargatja, annyi baj legyen. Na de ez azért mégis csak furcsa.
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 18:14 | Link

Nath

Nem ütötte meg magát, ez lett volna az egyetlen, amit a nap számlájára pozitívumként fel tudott írni amellett, hogy relatív egy darabban túlélte az eddigi órákat. Most azonban, hogy végre relatív vízszintes helyzetben volt, meglehetősen felháborítónak tűnt a vertikális megmozdulás gondolata is. Úgy érezte ólomból vannak a végtagjai, és esze ágában sem volt megmozdulni, hacsak nem kellett valami életveszélyes helyzetből menekülnie. Bár most, hogy jobban belegondolt, egy vérfarkas-támadás közel sem látszott annyira rémisztőnek, hogy ezért megmozdítsa akár csak a kisujját is.
Az általános letargia, kimerültség és világfájdalom érzését így aztán diszkrét nyöszörgéssel hozta a világ tudtára, csakhogy a világ szemmel láthatólag magasról tett Joe hogylétére. Vagy mégsem? Valaki ugyanis elkezdte böködni a lány vállát és arról érdeklődött, hogy hogy van.
- Fantasztikusan - nyöszörögte válaszul. Mivel a társasága kitartóan beszélt hozzá, illetve piszkálta, végül erőt vett magán, és hanyatt fordult. Így legalább, ha enyhén oldalra döntötte a fejét, látta is a másikat, ako hozzá beszélt.
- A paplan jó ötletnek tűnik, de akkor tényleg elalszom - motyogta. - Így legalább ráfoghatom arra, hogy azért gyakorlatozom, hogy ha ránk szakadna a plafon, akkor is túléljem. Az SVK tanár szerint úgyis sok a hazudozós gyerek itt.
Próbált valami alternatív indokot keresni a földön fekvő pozíciójának megindoklására. Bár esélye sem volt átverni a hosszú hajú gyereket, lévén, hogy benne esett el. Apropó, elesés:
- Nem ütöttelek meg nagyon? - fordította még arrébb a fejét abban a reményben, hogy így jobban szemügyre veheti a másikat. Attól, hogy neki vacak napja volt, még nem kellene felrúgnia másokat! Jojo apja igen csalódott lenne, ha a fia ilyesmire vetemedne!
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 18:35 | Link

Joe

Szerencsére Nath nem tartozott azok közé, akik nem értik az iróniát, így mikor a srác válaszolt, nem hagyta annyiban a dolgot azzal, hogy ha jól van, hát akkor minden rendben. Persze nem biztos, hogy a másik is ennyire értékelte, hogy egyszerűen csak nem hagyta őt békén, hanem tovább beszélt hozzá, de annyi baj legyen. Mikor aztán a másik végre megfordult, akkor jól szemügyre vette, és megállapította, hogy igencsak nyúzottan néz ki.
- Kissé mintha meggyötört lennél - jegyezte meg. - Maratont futottál, vagy esetleg megkergetett egy troll? - érdeklődte a srác kíváncsian, mert más okot nem látott arra, hogy valaki ennyire fáradt legyen. Persze kétségtelen, Nath még nem kóstolt bele a munka világába, egyrészt mert senki sem venné őt fel, másrészt meg amúgy is lusta volt hozzá.
A srác végül elvetette a paplan ötletét, amit Nathaniel annyira nem is bánt, mert komoly gonddal nézett volna szembe, ha varázsolnia kell egy ilyen alkalmatosságot, bár maximum lehozta volna a sajátját a toronyból. Persze csak a buli kedvéért.
- Ahhha. Értem - bólogatott az okfejtésre a vörös hajú, noha számára semmit sem mondott az, hogy a hazudósokra rászakad a plafon, mert még mindig nem volt otthon a magyar szólások és közmondások körében, de azért nagyjából kapiskálta a dolgot.
Viszont a következő kérdés őszintén meglepte.
- Nem, egyáltalán nem ütöttél meg - rázta meg a fejét Nath, magában elcsodálkozva, hogy nahát, ilyet is képesek az emberek kérdezni. Nem sokszor találkozott még illedelmességgel eddigi ideje során. - És neked nem fáj semmid? - kérdezte aztán, mert hát erre illik rendesnek lenni azzal, aki velünk is az. - De amúgy miért vagy ilyen fáradt, most komolyan? - nézett rá ez úttal tényleg érdeklődve, és nem csak évődve vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 18:51 | Link

Nath

- Egyik sem. Megcsócsált egy óriás és kiköpött. Biztos nem voltam elég finom falat számára - kezdtek az ajkai valami vigyorfélét formálni. Maratont lefutni biztos nem lenne képes, trollt pedig csak képeken látott eddig (igaz, ami igaz, óriást is!), de nem is tervezett összefutni eggyel a közeljövőben. Mégis mit érne az ő kis másodikos tudása egy akkora fenevaddal szemben? Lehet, valóban a futás lenne az egyetlen jó megoldás...
A kreatív ötletelés nem hagyott olyan mély nyomot a srácban, mint Joe remélte, de nem mindenki értékelte a Daniels gyerek fura humorát, így már rég nem akadt fenn ilyesmiken. Valahol akkor kezdődhetett, mikor kis, pöttöm háromévesként elkezdte a viccmesélés ősi üzelmeit, és képes volt egy-egy viccet ötvenszer elmondani egymás után. Természetesen mindegyik után megkérdezte a hallgatóközönségként szolgáló szüleit, hogy értik-e a viccet - ők már az ötödik környékén besokalltak, de a lányuk kedvéért erőltetett mosollyal tűrték a megmérettetéseket. Az évek során persze sokat fejlődött, és apja szívből jövően tudott kacagni Jojo megnyilvánulásain, de ez hosszú évek próbálkozása, kitartása és kemény munkája volt. És persze még mindig nem működött zökkenőmentesen.
- Akkor jó - sóhajtotta. Rosszul érezte volna magát, ha maradandó károsodást okozott volna a srác oldalában.
- Nem, asszem - nyugtatta meg a másikat. Míg nem mozgott, minden rendben volt, és a homlokán csöndben nődögélő lila púp is csak diszkréten lüktetett, így a boldog tulajdonosa könnyedén elfeledkezhetett róla. - Szerintem csak a vizsgaidőszak... meg a munka... meg összességében az alvás hiánya - próbálta megmagyarázni a szemmel látható fáradságot.
- De mégis miért itt olvasol? És a fontosabb kérdés az az, hogy mit? - kérdezte, és hirtelen felült. Egy jó könyv megismerésének a lehetősége elég volt, hogy kirángassa az apátiából - mindig is így volt ez!
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 19:10 | Link

Joe

- Hát így már mindjárt érthető - bólogatott hevesen Nath, mert egy óriás mindjárt megmagyarázta, hogy miért is ennyire kómás a szegény srác. Egyébként a vörös egészen toleráns tudott lenni, már ha akart, és nem forszírozta tovább a dolgot - persze csak egy darabig.
Mivel úgy tűnt a másik komolyan megkönnyebbült attól, hogy nem érte őt semmi különösebb bántódás, Nath végre rávigyorgott.
- Nem értem miért pörögnek rá ennyire az emberek a vizsgákra - jegyezte meg. - Én például nem vettem elő egy könyvet se, mégis van már egy K-m és egy VF-em - húzta ki magát egy lezser mozdulattal, de nem bántásnak szánta a dolgot, csupán büszke volt magára. - Nahát, dolgozol is? Sok mindent csinálsz egyszerre akkor, nem is csoda, hogy ki vagy - állapította meg végül. - Hol dolgozol?
Valószínűleg mostanra a másik már rájött, hogy Nath-nek bizony többnyire be nem áll a szája, mondhatni élvezi, hogy ha valakinek nyomhatja a dumát, és még az sem aggasztja nagyon, hogy nincsenek nagy filozófiai mélységei a szövegének. Ez egyébként azért volt, mert aki szimpatikus neki, azzal szívesen és sokat beszélt, márpedig a hullafáradt diák itt mellette ebbe a kategóriába esett.
- Most találtam ezt a lépcső aljában - válaszolt aztán, odaadva a másiknak a könyvet, ha már ilyen hirtelen megélénkült. - Eredetileg a konyhába indultam enni, de nem szeretem, ha szétdobálják az emberek a könyveket, szóval mikor megláttam, visszajöttem érte - magyarázta, miközben ujjait végigfuttatta a borító aranyozásán, bejárva a betűket Szunnyadó tűz. Most vette csak észre, hogy ismerős neki az író neve, talán a Bartimaeus trilógiát is ő írta, azt pedig Nath nagyon is élvezte.
- Szeretsz olvasni? - kérdezte, nem mintha nem lett volna egyértelmű a másik reakciói alapján.
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 19:33 | Link

Nath

Lehet, hogy mégsem volt igaza? Bár az előbb elkönyvelte, hogy a vörös hajú nem vevő a humorára, mégis úgy nézett ki, a másik egyre jobban felolvad, ahogy telik az idő. Az óriásokról, trollokról való beszélgetés után a téma nyilván a vizsgák felé terelődött, hiszen most mindenkinek ez töltötte ki a szabadidejét.
- Jó, de nem lehet mindenki ennyire zseniális! - vigyorgott végre rendesen a másik srácra. Igaz, Joe sokat tanult, de eddig csak K-kat kapott, így megtérült a dolog. Ráadásul éjszaka nem csak a tanulás, hanem az olvasás is fenntartotta rendszerint.
- A cukrászdában a faluban. Voltál már ott? - érdeklődött. Kinézet alapján a nemleges választ tippelte volna, de ahogy a vörös hajú egyre lelkesebb lett a beszélgetés alatt, úgy ingott meg Joe róla alkotott véleménye, így aztán lehet, hogy a sors a legnagyobb krémes-fannal hozta éppen össze!
- A lépcső aljába? Ki hagy egy könyvet a lépcső aljába? - kérdezte felháborodottan Jojo. Számára ez a koncepció nem felháborító volt, hanem egyenesen felfoghatatlan. Közelebb csusszanva megnézte a könyv címét is.
- Nem ismerem. Jó? - érdeklődött, majd miután elmondta, hogy igen, nagyon is szeret olvasni, tudatosult benne, mit mondott a másik a konyháról,és ez arra késztette, hogy felnevessen.
- Úgy látom, a sors mindenképpen azt akarta, hogy ma találkozzunk. Pont onnan jövök ugyanis! Ha éhes vagy, átcuccolhatunk oda - ajánlotta fel. Vacak dolog éhesnek lenni. Igaz, Joe tanulást tervezett ma estére, de igazán ráért még vele egy kis másodvacsora erejéig, ha úgy adódott. A vörös hajú elég barátságos volt, kár lett volna veszni hagyni egy jó beszélgetőpartnert!
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 20:16 | Link

Joe

- A cukrászdában? - hűlt el egészen Nath, mielőtt megrázta volna a fejét. - Nem, nem jártam ott, és nem is fogok, ott dolgozik a bátyám - fintorgott egyet, csak hogy egészen biztosan a világ tudtára adja, hogy mennyire nem bírja az említett személyt.
Valójában bár szinte soha nem beszéltek, mégis túl sokat tudtak egymás dolgairól, mert valamiért mindenki fontosnak tartotta, hogy beszámoljanak nekik arról, mikor is találkoztak épp a másikkal, az mit csinált akkor, és miért is néz erre az egészre Nath olyan rondán. Így tudta meg azt is, hogy a bátyja munkát vállalt, amiről az volt a véleménye, hogy helyes, legalább annál kevesebbet van a srác a kastélyban, és így kevesebb esélyük van összefutni.
Egyébként félreértés ne essék, Nath épp annyira imádta az édességet, mint bármi más ételt, márpedig neki feneketlen gyomra volt, de a zavaró elemek miatt inkább máshol étkezett.
- Ugye?? - kérdezett vissza, igazolva érezve a felháborodását a könyv kapcsán. - Én is jól meglepődtem. Mondjuk lehet, hogy csak kiesett valakinek a táskájából, és nem vette észre... - feltételezte aztán a vörös hajú, elgondolkozva nézve a kötetet. - Nem rossz egyébként, bár még nem jutottam vele messzire - válaszolt aztán. - Egy angol faluról szól, meg a legendáiról valami sárkány kapcsán - vázolta röviden.
A másik ajánlatára aztán újra megrázta loboncát.
- Áh, hagyd, jó itt is. Ha már ennyire fáradt vagy, akkor nem rángatlak vissza a konyhába, majd megyek, ha már indulsz pihenni - válaszolt aztán Nath. - Már ha nem akarsz itt aludni tényleg - vigyorodott el végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. augusztus 27. 20:46 | Link

Nath

- Akkor nem tudsz kisajtolni belőle valami kedvezményt vagy dugifagyit? - vigyorodott el Jojo. Mer biztos élt volna a lehetőséggel, ha A) az ovis esze értette volna a munka és a fizetés fogalmát B) tudott volna arról, hogy Jo hol dolgozik pontosan c) a szülei hagyták volna. Hasonló helyzetben, Joan is élt volna a lehetőséggel. De mivel mostanában rengeteg időt töltött az édességek között, egyre kevésbé kívánta őket, hiába volt lehetősége többet enni belőlük.
- Várj csak! A bátyád? Tris vagy Keith? - kérdezte, lévén, hogy csak ez a két fiú dolgozott ott tudtával a cukrászdába. Miközben a másikat vette szemügyre, rájött, hogy semelyik említettel nem igazán látja a testvéri hasonlóságot.
- Igen, ez lehetséges - hajlott ő is a másik által felvetett javaslatra. Ez mégis megnyugtatóbb felvetés volt, mint az, hogy valaki szándékosan könyvekkel dobálózik. Joan magában elkönyvelte a másik, hozzá hasonlóan abnormálisnak tűnő rajongását a könyvek iránt. Ez mindig pozitív irányba lendítette az emberek értékelését a lány szemében.
- Érdekesnek tűnik? Ha befejezted, megkaphatom?... Vagyis, ha kiderítetted, kié, majd elkérem tőle, vagy valami - váltott át motyogásba a kérdés végén, mikor eszébe jutott, hogy a könyv nem is a másiké. Így némileg nehéz lesz majd megszerezni, de Joet nem olyan fából faragták, hogy feladja!
- Nem, itt aludni nem. De lehet, fel kéne vonszolnom magam a szobámba - sóhajtott. Még várta az önismeret, a könyve, amit tegnap kezdett, és az ágya, nyilván! Szép lassan feltápászkodott, és elkezdte begyűjteni a cuccait, amik eddig az esés miatt a közelben hevertek.
- Jó étvágyat meg jó olvasást! - vigyorodott el. A srácnak igazán mázlija van, hogy ennyire kellemes este elé néz!
- Akkor, majd találkozunk? - kérdezte, majd a válasz megkapása után elköszönt, és ezúttal nagyobb odafigyeléssel kezdte megmászni a lépcsőket.
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 21:05 | Link

Joe

- Nem, mert nem szólok hozzá, ha csak lehet - hűtötte le a srác lelkesedését Nath, bár most megfordult a fejében, esetleg alkalmi lépcső-pajtásától majd kérhetne néha napján egy-két sütit. Már ha megtalálja még őt valaha itt a kastélyban, mert a cukrászdába azért se megy.
- Tris... - nyögte aztán ki kelletlenül a választ, mert eléggé nehezére esett bevallani a rokonságot. Elsőre egyébként senki sem találta ki, hogy ők testvérek, annyira elütöttek egymástól, és bár Nath egyáltalán nem emlékezett a szüleikre, biztos volt benne, hogy azért lehet, mert mindketten másra ütöttek. Vagy csak simán elcserélték valamelyiküket születésükkor a kórházban, ki tudja.
- Ööö.... - gondolkozott el nem túl értelmes arckifejezéssel Nath, mikor a másik a könyvről kérdezett, és annak is leeshetett, hogy mi a baj, mert kicsit bizonytalanul fejezte be a dolgot. - Úgy gondoltam itt hagyom a korláton, hátha visszajön a gazdája... De szinte biztos vagyok benne, hogy a nyugalom szobájában ebből is van, ott sok fantasy-t láttam - adott egy tippet a srácnak.
Aztán a fiú feltápászkodott, és nagyon úgy tűnt, hogy távozásra szánta el magát, amit a szavai is bizonyítottak.
- Neked meg jó éjszakát! - biccentett Nath a jókívánságokat hallva egy mosollyal, ami még szélesebb lett a kérdést hallva. - Persze! Mindenképp! Nathaniel vagyok, biztos megtalálsz - mutatkozott még be gyorsan, mert ez valahogy elmaradt a beszélgetés ellenére, aztán miután a srác elindult fölfelé, Nath is felkelt, hogy az eredeti célja felé vegye az utat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint