28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 902
Írta: 2019. július 6. 22:33 | Link

Elle

- Persze, ugyanakkorával. De hogy mi az elvárt? Fél éve házas vagyok, a szüleim a születésnapomra és a névnapomra is babakelengyét adtak. Sőt, a nagyszüleim is, pedig én egy könyvsorozatot kértem tőlük. Az elvárt az lenne, hogy a férjem a nászéjszakánkon teherbe ejtsen, vagy ha akkor nem hát a nászút alatt. Még szerencse, hogy a nővérem hamarosan szül.
Ezt eddig senkinek sem mondtam el, Denisnek sem, nem mintha kellene, előtte nyitott könyv vagyok, de igyekszem ezeket a dolgokat kellő nyugalommal kezelni. Nyilván, az én esetemben az lenne az ideális, ha már valóban terhes lennék, sőt lehetőleg egy fiút szülnék, hogy továbbvigye családjaink büszke nevét. Nagyon remélem, hogy lányom fog születni, ha egyszer úgy adódik, és azt is, hogy apám ezt még láthatja.
- És a fekete gólyahír főzet. Az is száz százalékos. Csak mondom. A jövőre nézve. Nem káros, és megvéd.
Isten áldja Várnai Rafaelt, aki elterjesztette a gólyahír főzet hírét anno a kastélyban. Azóta az, aki biztosra akar menni, csak ezt használja. Ráadásul Rafival könnyű üzletelni, mindenkinek megéri. A cucc jó, bár az íze pocsék, de a hatása maximális. Szerintem pedig tökre nem szégyen, ha egy nő tart ilyet a fürdőszoba szekrényében.
- De a kipakoltatás tényleg nem jó, egy csomó bonyodalom csak.
Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Az más, ha valaki nem érzi jól magát a testében, de csak mert ebben a pillanatban úgy hiszem, hogy nem akarok gyereket, vagy éppen olyannal vagyok együtt, aki nem akar, akkor nem az én testemmel van a probléma, de még mennyire, hogy nem.
- Denis akarna gyereket. Évek múltán, nem most, azt nem hiszem, de pár év múlva, ha befejezte a tanulmányait, ha beállt a rutin az életében a munkáját adódóan, akarna. Mondjuk hat év múlva. Kettőnk közül biztos vagyok benne, hogy ő akarna előbb, mert ő ellenkezik jobban. Magamnak tízet adok, neki hatot.
Aztán ha valaha ezt megtudja, majd jól összeveszik velem, hogy hogyan mondhatok ilyet, pedig ez az igazság. Szerintem ő előbb lesz apa, mint én anya. Már, ami a saját gyerekeinket illeti. Ha a párjainkat nézem, akkor nyertem, hiszen nekem már itt van ez a két ördögfióka.
- Hazudunk? Mint a szél. Annie meghallotta, hogy rosszabbodik az állapota, és csak, hogy életében egyszer hallja a testvére hangját, megszökött otthonról, és ki tudja, hogyan, eljutott ide. Hallotta, aztán a bátyám talált rá ájultan az utcán. Ha azt mondanám neki, hogy a bátyád a haverjánál drogozik, piál és valószínűleg halálra vereti magát, akkor tőlem is megszökne. Márpedig én a pokolban nem fogom egy örökkévalóságon át azt hallgatni Denistől, hogy az utolsó kérését se tudtam megtartani.
Még a fejem is megrázom hozzá, de ahogy végiggondolom a mondatomat, úgy válok iszonyúan szomorúvá. Ki tudja, ebben a pillanatban talán már nem is házas vagyok, hanem özvegy. Nincs jó érzésem. Még álmodom vele, még nem érzem, hogy ne lenne itt. Pontosabban azt érzem, hogy nincs itt, és ez jó. Félek, ha meghalna tényleg, akkor azt érezném, mint Holly, hogy Gerry lénye körülveszi őt. Nem akarom hallani, ahogy a The Pogues-tól énekli a Love you 'till the End-et. Csak simán nem.
- Tényleg elbúcsúzott. Mint soha korábban, és nem hiszem, hogy a barátja tudja, hogy ott van. Nem akarja, hogy megállítsák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. július 7. 20:41 | Link


| |


- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 902
Írta: 2019. július 7. 21:32 | Link

Elle

- A sajátomat fogom.
Ebben az egyben biztos vagyok, bár szerintem eddig is azt mondtam, hogy a saját terveimet fogom megvalósítani, még ha azok annyira hasonlóak is az átlag vágyaihoz. Eléggé az átlaghoz tartozom, ha azt vesszük. Tiniként egy fiú lett a legjobb barátom, akibe beleszerettem, ő mást szeret, én pedig szeretném őszintén azt szeretni, aki engem szeret. Szamárnak érzem magam Elle mellett Denisnél, és nem akarok a saját páromból szamarat csinálni, mikor ő lóként tekint rám. Tipikus átlag problémák. Nem tartottam magam soha különlegesnek, pusztán csak különlegesnek éreztem magam Denis Brightmore pillantásától, és bár ne éreztem volna magam annak, akkor sosem szerettem volna belé. A szerelmet még mindig gyengeségnek és kellemetlen dolognak tartom. Valaminek, amitől szeretnék megszabadulni, és amit nem szeretnék soha többet érezni. Nem kell szerelem ahhoz, hogy valaki mellett boldog légy, de a szerelem egy másik iránt megölhet mindent. És én nem akarom kockáztatni a most kialakuló kapcsolatomat azért, amit sosem kaphatok meg, mert Denis sosem lehet az enyém.
- Kösz.
Biccentek is egyet hozzá, mert nem hiszem, hogy rosszat akarna, vagy, ha akarna is, hát azzal nem engem, hanem a saját gyerekét mérgezi, mert az ilyen rosszindulatú dolgok mind a gyengébb élőlényben csapódnak le. Szóval továbbra is fenntartom, hogy nem akar rosszat. Amúgy se nagyon feltételeztem róla ezt korábban, egészen addig, amíg az évnyitón meg nem láttam, hogy mit művel. De legalább megnyugodtam, hogy Stellával kettőnk közül nem én vagyok a mérgező. Ha meg valakinek az kell, amit ő nyújt, ki vagyok én, hogy meggátoljam? Naugye.
- De, egy nap majd nekem kell, bár remélem, hogy ez sosem fog eljönni. Denisnek jelenleg én vagyok a legközelebbi rokona, biztonsági okokból Annie-nek semmit sem mondhatnak, pont azért, hogy ne érje trauma. Ezért él velem, mert én tudok vele úgy beszélni, hogy lehetőleg ne halljon bele. Nem garancia ez sem semmire, de növekednek az esélyei ezáltal, és már ez is sokat számít.
Megrázom a fejem az első állítására.
- De, akarja. Ezért van mellette Salvatore, mert ő képes arra, hogy megállítsa. Viszont, ha most felhívnám, hogy mikor látta utoljára Denist, azt felelné, hogy az esküvőnkön, és az nem tegnap volt. Ismerem Denist, jobban, mint bárki, a mozdulatait, a tekintetét. Tudom, hogy mi a különbség nála elköszönés és elköszönés között. Ez nem ellened szól, vagy nem egoizmus. Egyszerűen ismerjük egymást. Egyetlen mozzanatból kitaláljuk a másik következő lépését.
Gyűlölöm, hogy ezt mindig el kell magyaráznom. Denis a barátom, nagyon régtől fogva. Vele éltem le itteni életem nagy részét, és ismerem, éppen ezért. Tudom, hogy mit mondok, amikor azt mondom, elbúcsúzott.
- Azért mondta, amit mondott, mert szerelmes beléd. Én mindent megadtam volna, hogy irántam ezt érezze, de nem voltam elég.
Felemelem Christ a földről, aki szőke fejét a nyakamba fúrja, de kék szemeit végig a velem szemben álló nőn tartja. Naskó legalább három percig fog még barátnőzni, mielőtt elkapja a féltékenység, hogy Christ babusgatom, és neki nem áll itt produkálni magát.
- Neked nincs okod irigynek lenni rám, de én irigyellek téged ezért. Csodálatos lehet, ha viszont szeretnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. július 7. 22:34 | Link


| |


Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 902
Írta: 2019. július 8. 11:13 | Link

Elle

- Will? Igen, nagyon. Sosem láttam még nála elszántabb embert. Nem fárad el, amíg meg nem oldja a problémát, emberséges, tehetséges, állhatatos. Sosem láttam még ekkora küzdőszellemet.
Nem vagyunk jóban Willék, rosszban sem, persze, de közöttünk nagyon régen eltört valami, mégis, láttam egy kis büszkeséget rajta, amikor megkértem, hogy had lehessek mellette gyakornok, és akkor is, amikor azt mondta, felelősségteljesen végzem a munkám, legyen szó Annieről, vagy a gyengélkedőre került betegekről. Szeretném, ha büszke lenne rám, ha nem csak a rossz dolgok maradnának meg.
- Minden idők legfiatalabb díjazottja, olyan helyeken tart előadást, amelyekről a nála idősebbek is csak álmodoznak. Büszke vagyok rá.
Valóban, a hangomból is árad a büszkeség és a boldogság. Mindannyian tehetségesek vagyunk a magunk területén, ami nagyon ritka, főleg ennyi testvér esetében, de Will és Jason mindig kiemelkedőbbek és szerényebbek voltak, mint mi.
- Szerintem embere válogatja. Nem szeretek szerelmes lenni, de azt szeretem, hogy ezt az érzést Denis váltotta ki, mert benne megbízom, de soha többet nem akarom érezni azt, amit kivált.
Ebben az egyben biztos vagyok. Sosem tapasztaltam meg ezt korábban, de most, hogy már megvolt, köszönöm, nem tetszik. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy eszembe jut egy emlék, kicsit feljebb lököm Christ, mert lecsúszott.
- Denis azt mondta, nem zavarja az sem, ha örökre belé leszek szerelmes, és megvallom, én is ennek örülnék a legjobban, ha már éreznem kell, akkor tudjam kezelni, és ezt tudom.
Nem mondom, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik, mert de, mocskosul hiányzik, hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érinthetem, ahogy korábban, hogy nem érezhetem, ahogy a testünk eggyé válik, de ez egy olyan csőd, amit már megtanultam kezelni. Ezzel már könnyedén együtt lehet élni.
- De például ott van Vajda Ricsi, ezer éve ismerem, és róla sosem feltételeztem, hogy olyan érzései vannak, mint amilyeneket Lili irányába táplál, és látva őket, hogy mennyit küzdenek, és mennyire kitartóak, mennyit beleáldoztak ebbe az egészbe, szeretem hinni, hogy a szerelem csodálatos is tud lenni. Miattuk hiszem, hogy van értelme.
Ahhoz képest, hogy saját magam nem szeretem, hogy szerelmes vagyok, csodálatosnak élem meg mások szerelmét, mint Ricsiékét. Nekem ők ketten az ultimate páros, de van még pár, akiket szeretek, mint Andrej és Maja, vagy éppen Lewy és Maja, azt hiszem, eléggé szeretem, amikor a Maják megtalálják a párjukat. De például Mei és Gergő is olyan, hogy sosem tettem volna össze őket, de tetszik, hogy együtt vannak, látszik a kölykön, hogy már nem olyan görcsös. Összességében szeretem a szerelmet, csak nekem ne legyen részem benne.
- Mi?
Csodálkozva nézek rá, a döbbenet attól, amit mond, kiül az arcomra, és egy hosszú pillanatig szólni se vagyok képes, annyira megdöbbent, amit mond. A fejemben visszhangzik minden szava, én meg állok ott, mint egy rendes hülye. Sejtelmem sem volt róla, hogy ezek a dolgok nincsenek köztük letisztázva.
- Mi?
Ismétlem meg magam, és közben hagyom, hogy a kiskölyök lecsússzon rólam, és elinduljon a testvére felé. Persze utánanézek, majd a fán gubbasztó Niamey felé, aki miatt igen menőnek érzem magam néha, máskor meg halálra vált, hogy mi lesz, ha egyszer bepörög, elméletileg tudom, hogy mit csináljak, de a gyakorlat nagyon más. Eddig mindig ott volt Denis, vagy, Nia tudta, hogy ha végeztünk, visszamegyünk hozzá, de most? Semmit. Még egy pillantás Chrisre, hogy megmarad-e, aztán vissza a nőre.
- Mi nem élünk együtt. Oké, a ház közös, de az apám vette. Minden férjhez menő gyerekének vagy egy házat, ez a nászajándéka. A házat a házasulandók választhatják ki, de ezt a házat én a bátyámmal, Jasonnel és Annievel néztem meg. Hárman lakunk benne. Denis néha ott alszik, de Annie miatt. És van olyan, hogy velem alszik, de pizsamában.
Nem tudom, hogy mennyit segít a tényen az, hogy van rajtam ruha, de tény, hogy kettőnk között sokat, hiszen korábban én Denisszel ruha nélkül aludtam, most azonban odafigyelek erre, hogy mindig fel legyek öltözve. Miatta is, Elle miatt is, Annie miatt is, Jason miatt is. A lényeg, hogy elkezdtem pizsamákat venni és hordani. Kifejezetten mókásakat találtam, szóval van jó része is.
- Én mondtam el Denisnek, hogy Annie a húga, sokkal előbb tudtam, mint ő. Azt mondta, nem létezik, hogy valaki még a Brightmore névvel éljen, így kutatni kezdtem, mert láttam, hogy zavarja, de amikor megtudtam, nem mertem neki elmondani, féltem a reakciójától. Tovább kutattam, más megoldásért, de nem volt más megoldás. Az eset komoly fejtörést okozott. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Nyilván, mint mindenki, ő is hallotta, hogy egy ismeretlen megtámadott, hogy több ember is gyanús volt, de végül senkit sem kaptak el. Nem is tudtak volna, hiszen végig hazudtam, hogy Denis ne kerüljön börtönbe azért, amit tett.
- Én nem mennék.
Jelentem ki határozottan, elpillantva a két gyerek felé, majd vissza a nőre.
- Ha szereted a kisbabádat, nem mész utána. Ez nem olyan dolog, hogy majd meggyőzöd, észérvekkel. Ez olyan, hogy ha elkattan, észre se veszi, hogy megölt, nálam sem vette észre, csak amikor már mindent beborított a vér. Ha Will nincs otthon, Denis ma nem lenne házas.
Azt nem tudom kimondani, hogy halott lennék, de ez az igazság. Néha elképzeltem, hogy milyen lenne, hanem lennék, és volt pár mély pont a műtét alatt állítólag, amikor feladtam. Akkor is azt tartottam szem előtt öntudatlanul, hogy nem tehetem meg Denisszel, hogy a gyilkosommá teszem. Nem lehet.

Utoljára módosította:Catherine Hope Brightmore, 2019. július 8. 16:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. július 10. 00:56 | Link

My Paw-rtner
#firstpraline #thenhazelnut


- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion.
Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni.
- Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem!
Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett.
Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit!
A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 10. 12:29 | Link

Lovacskázzunk kutya módra!


- Ohh vagy úgy - bólogat, elkerekedett szemekkel. Még mindig nem igazán érti ezt a dolgot, de izgalmasan hangzik, mert új dolog, azok meg mindig kivétel nélkül izgik és csábítóak.
- Hát persze, hogy vigyázok rájuk. Nagyon fontosak ám! Elvégre ők a mézek természetes ellenségeik és ha most meghal egy maci akkor lehet ő volt az utolsó és ha a méznek nincs természetes ellensége elszaporodik és ha elszaporodik akkor a végén egy méz uralta világban fogunk rabszolgaként élni. Ezt senki sem akarhatja. Meg kell mentenem a világot. - tekintete elsötétül, ahogy realizálja mennyire is komoly a helyzet, s a fogadalmát már az ég felé kiáltja, hogy hallja meg élő és halott, hogy Bornemissza Luca mostantól nem csak egy corgi, de világvégét eltörlő corgi is.
Persze ez a komolyság csak addig tartott, amíg Bonnie nem lett kutyus, mert onnantól ezt a komolyságot Luca teljesen elfelejtette, s helyette elégedetten jelentette ki először méretbeli fölényességeit, majd miután megnyalogatta őt a kutya lehajolt hozzá, nagyon közel és jól megnyenyergette a kis pofiját ujjaival.
- Olyan, de olyan, de olyan, de olyan puhika a szőröd - gügyögte, mielőtt útjára engedte volna és átbucskázva ő is kutyává lett. Vakkantott néhányat, oda a fölény, most megint alulról szemlélte Bonniet, de nem bánta, szerette az alakját és különösképp a kurta lábacskáit, mert mindig azok miatt lesznek mókás szituációk.
Végre elindult a babakocsi, odafennről gyermeknevetés csendült fel, Luca szerencséjére Bence ebben az anyjára ütött és nagyon elvarázsolt lett, így nem kellett attól félni, hogy esetleg valami nem tetszett neki, minden jó volt, pláne, ha az anyja is benne volt.
Luca csaholva rohant a kocsi után, figyelve macira és nem macira, mert azért nem csak a macik voltak, bármi megtörténhetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. július 16. 23:58 | Link


Ilya ♛ június ♛ fogadóbizottság ♛



- Nőt vagy kutyát? Ebből az egyikhez kevés az időm és a türelmem, a másik pedig szétrágja a kanapét. A fantáziádra bízom, melyik-melyik - néztem a fiatalabbra, az arcomra írt pimaszkodással együtt. Ami a szívemen, a számon, nem fogom áltatni, hogy hirtelen találok valakit, a volt nejem épp elég nagy csalódás volt egy időre, nem terveztem csak úgy fejest ugrani valami újba.
- Szuper, csapj fel kerítőnek és mutass be olyannak, aki egyértelműen nem pszichopata. Mit szólsz? - kérdeztem, de érződött a hangomon a cinizmus. Nem hiszem, hogy olyan körökben mozog, amiben én szívesen lennék látva, pláne nem a nők közelében. Az ismerőseim nagy része, aki többet tudott rólam, jobb szeretett távol tudni a közvetlen körétől. Semmi meglepő mondjuk, én ezt megértem.
Figyeltem, ahogy hintázik, az arcomba tolva egyet a kekszekből, mert valakinek le kell tesztelnie, mielőtt még Leo rátenné a kicsi mocskos mancsait. Mi van ha nem is jó? Természetesen, jó volt.
- Nem, ebben a munkában sok minden, ha van családod, de nem pozitív - horkantam fel, még én is tudtam, hogy az ember jobb, ha erről hallgat. De Keve akkor is meglepett, nem néztem ki belőle egy komplett miniklánt, maximum barátnőt, akihez visszajár.
- Tudtam én, hogy a nyanyussal valami nem oké - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, de aztán csak elvihogtam magam. Összességében morbid, hogy ennyire könnyedén kezeltem az emberi életeket. Mégis, ha úgy vesszük, öreg, haszna nincs a társadalomban, akkor mégis miért kéne aggódjak érte? - Tényleg jó ez a cucc. Kösz. Meg üdvözlöm a családot is, vagy mi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2019. július 30. 22:54 | Link


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. augusztus 1. 22:39 | Link


| |



Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például.
- Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ.
- Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt.
Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat.
Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok.
Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 902
Írta: 2019. augusztus 2. 11:41 | Link

Elle

Bólintok párat, amikor azt mondja, hogy Lorin jó kezekben van. Igen, efelől kétségem sincs, hiszen bármi baj volt, tudtam, hogy Will megoldja. Nem sok ember merné a tulajdon testvérét riasztani, amikor minden kétséget kizáróan intim helyzetben volt egy fiúval, aki éppen haldoklik a karjai között, nekem akkor is Will volt az első gondolatom.
- Szerintem nem kellene annak érezned magad.
Elvégre, ha szigorúan nézzük a ki volt előbb kérdést, akkor a nő nyerne. Ő volt előbb Denis életében, mélyebben talán én kezdtem el megtapadni korábban, de végül mind a ketten ugyanoda jutottunk, hogy Denis életének elengedhetetlen részei lettünk. Ő is és én is. Összevont szemöldökkel pillantok fel rá, kuncogva rázom meg a fejem.
- Denis és én egyformák vagyunk. A gondolkodásunk, a vágyaink, az elképzeléseink, az élethez való hozzáállásunk szinte mindenben megegyezik. Éppen ezért ismerem őt jobban, mint bárki más, és ezért ismer jobban, mint bárki a világon.
Ezt pedig úgy is ki merem jelenteni, hogy van egy ikertestvérem, akivel azonnal megérezzük, ha a másikkal baj van. Chris és én mély kapcsolatot ápolunk, ezért is mosolyogtat meg, hogy most éppen egy kicsi Chrisre vigyázok, aki történetesen szintén egy ikerpár egyik tagja. Vonzom a Chris-eket, most már egészen biztos.
- Pont ezért nem is illünk össze. Ideig-óráig talán idilli lenne a történet, de nem lenne egészséges, nem lenne benne izgalom, nem lenne változatos. Ha annyira jók lennénk együtt, nem kerestük volna másnál a boldogságot, pedig mind a ketten mással vagyunk.
Mert bár nem nyíltan, hiszen házas ember vagyok még a következő év márciusáig, de mással vagyok én is. Nem azért töltök ennyi időt Nasiékkal, mert ne lenne más dolgom, hanem mert része lettem egy másik családnak, és ki tudja, lehet, hogy a része is maradok. Ez viszont még egy túl érzékeny talaj ahhoz, hogy ennél jobban belemenjek, Denisnek is csak nagy vonalakban meséltem róla, mert még nem akartam elkiabálni semmit.
- Van egy megállapodásunk, hogy ha úgy alakul, hogy idős korunkra egyikünknek sem lesz senkije, akkor együtt csináljuk végig az utolsó éveket, de ennyi.
Nem tudom, hogy miket feltételez a kapcsolatomról Denis-szel, vagy, hogy miért nem bízik benne, amikor őszintén beszélt neki az érzéseiről. Ha nekem egy olyan vallomást tett volna egy Denis kaliberű, mint amilyet ő kapott, eszembe nem jutott volna megkérdőjelezni egyetlen pillanatig sem, úgy sem, hogy felesége van.
- Vagy neked ne legyen.
Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő sérülésmentes maradna főleg úgy nem, hogy gyermeket vár. Sokkal neccesebb a helyzet. Az ő helyében, szeressen Denist bármennyire is, nem keresném.
- Remélem nem lesz, a kisbabád miatt főleg. Én a mostani állapotában akkor se mennék a közelébe, ha tőle lennék terhes.
Ebben az egyben teljesen biztos vagyok. Így sem mennék, és nem is szándékozok Denis közelébe menni. Sokszor nézem a nevét vagy éppen Salvatore nevét a telefonomban, de nem nyomok rá egyszer sem. Elvből nem. Érzem, ahogy a felsőmet rángatják, lepillantva mind a ketten mellettem állnak, és szőke fejükkel néznek fel rám.
- Szeretnél tudni még valamit? Mert lassan indulnunk kell, különben sosem lesz kész a vacsora, és még ígértem nekik egy mesét is.
Megválaszolok neki bármit, szívesen, hátha végre megérti, hogy Denis érte gyakorlatilag feladott engem, én ezt elfogadtam és továbbléptem, mert tovább kellett lépnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. augusztus 2. 21:03 | Link


| |



Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés.
- Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?
- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya.
- Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya.
- Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt.
A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába.
Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét.

- Köszöntem Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Mikola G. Erin
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2176
Írta: 2019. szeptember 1. 01:36 | Link


#catwoman | February 12th



Akárki állítja, hogy a terhes nőknek nincs olyan füle, mint egy kopónak, hazudik. Én is meghallottam Keve motyogását, hiába próbált meg csak motyorogni. Talán pont ezért is, olyan volt az arcom, mint annak a macskának a mémen, aki meghallja, hogy a veszekedés után magad elé mondogatsz.
- Most csak azért nem vágok hozzád semmit, mert nincs nálam olyan, ami kézreesne. - Mert ugye mobilt nem dobálunk batman után, más meg nincs nálam, csak a házkulcs. Az pedig eléggé sérülésveszélyes, nem akarok benne különösebb kárt tenni.
- Szeretem, milyen kis határozott tudsz lenni, ha az oktatásról van szó - nevetgéltem kicsit magam elé, majd egy hatalmas csókot nyomtam Mimi homlokára, aki erre felsipított hangosan. Szeretem, mikor még nem nagyok és nem mondják, hogy fúj és undi, meg hogy anya ne csináld ezt. Vannak, akik már elérték ezt a szintet. Nem akarok ujjal mutogatni.
- Lehet narancssárga is, rátok bízom. Barna. Még Ezránál sincs normál színű spagetti, szóval nekem ne gyertek a hülyeségekkel! - villant meg a tekintetem kicsit a duó felé. Hivatkozhatnának arra, hogy de ez nem Ezra tésztája, de nagyot buknának rajta, mert de. Szokott pár hetente lepasszolni nekem ilyen kis üvegekben szárított házitésztát, mert a gyerekek imádják. Mindenki, igazából. - Akkor mehetünk?
Azzal a csipet csapatot felmarkolva indultunk el kényelmesen hazafelé.


// thank you :3 //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. szeptember 2. 01:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. szeptember 4. 19:02 | Link


Ilya ♛ június ♛ fogadóbizottság ♛



- Vagy várjam meg, míg a fiam felszed valakit és okoskodjak bele abba, ez még egészen kézenfekvőnek is tűnik - hümmögtem nagyon okosan, mert ugye ehhez a szülők nagyon értenek, egyenesen a specialitásuk, hogy amihez nem értenek, abba beleállnak és nem tágítanak, amíg azt nem kezded érezni, hogy te hülye vagy ehhez az egészhez és inkább csak szeretnél meghalni.
- Jézusom, Keve, milyen közegben mozogsz te? - kérdeztem, elborzadt fejjel pillantva a srácra, mert nem elég, hogy pszichopaták, de még házasok is? Hol itt a pozitívum?
Keve éppen nem zabált fel mindent, ami meglepő volt a részéről, nem igazán szoktam meg ezt, Mikola mindig és minden körülmények között éhes, ha arról van szó, megesz bármit. Vagy, valami ilyesmi.
- Nekem erre van ott a fiam. Nem mindenkinek jut teljes kép, Keve - ráztam meg a fejemet, még rántva is egyet a vállamon, a dobozt piszkálva pár pillanatig, mielőtt kivettem volna belőle egy sütit, meg egyet Keve felé nyújtottam. - A kölyök úgysem eszik túl sok ilyet, egyet nem fog hiányolni.
- Picsába! Mi van, ha rivális? - néztem nagy szemekkel, megjátszott döbbenettel a féllengyelre, mielőtt még megigazítottam volna a karikát az orromban. Kicsit elcsúszott oldalra. - Oh, hát az remek. Nevelkedik a következő generáció, hm? Olyan gyorsan felnőnek... Valamikor megihatnánk egy sört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2019. szeptember 7. 18:57 | Link


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2019. szeptember 17. 21:09 | Link

Lily, valamikor régen Love

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. október 6. 15:37 | Link

Rentai Bálint úrfi
Köszönöm!  Pirul

Nem untatna, a világért sem. Egyszerűen nem hinném, hogy tudnék segíteni rajta.
 Mikor elpanaszolja, hogy szerelmi gondjai vannak, megingatom a fejemet, mire a füleim ide-oda ingadozik. Ebben a témában pont nem vagyok jártas. Gazdámat és engem is elkerült nagy ívben mindenféle szerelem.
 Azért kellene segítenem neki. Nem esne jól, hogyha csak így, megoldatlan dologgal a hátam mögött távoznék. Ezért ismét ránézek a fiúra, és megpróbálok értelmes dolgot mondani.
- Én igazán nem értek ehhez. De talán hogyha annyira jóban vagytok, szerintem megértené a barátnőd. - Nyelek egyet, és körbenézek. Szép az idő, és ma már több embernek is segítettem. Jólesik, szükség van rám a kastélyon kívül is.
 Véletlen, hogy ahogyan eszembe jutott az iskola, meghallottam a gazdám hangját? Igen, valószínűleg.
- Nagyon sajnálom, de Gazdám szólított. Mennem kell, viszlát! - ahogy befejezem, intek egyet, és elhoppanálok Angelicához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Emma Renae Weißling
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Kismadár 2.0
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 845
Írta: 2019. október 15. 19:34 | Link



Álom ez, vagy valóság?
Minden kisgyermek rettenthetetlen, egy aprócska, de annál nagyobb hős vitéz, nem ijed meg semmitől. Egy ideig én is ilyen voltam, egy igen rövid ideig. Talán négy éves lehettem akkoriban. Alig vártam, hogy a nap ásítva bukjon le a horizont mögé és átadja a helyét a pöffeszkedő ezüst korongnak és a gyémántként tündöklő csillagoknak. Én vígan kacagtam azokban az órákban, átölelt az éjszaka sötétje a birtokon, a fák halk suttogása, ahogy egymással osztották meg titkaikat. Az volt a kedvenc napszakom, mikor nem csak egy gazdag család tisztelettudó sarja voltam, hanem csak én voltam. Csak én voltam és a szüleim hagyták, addig sem volt rám gondjuk. Önfeledtem futkároztam, virágot szedtem, bukfencet vetettem. Az éjszaka volt az én valóságom.
Egy este, emlékszem, sötétebb volt, mint máskor, mintha a csillagok is féltek volna akkor. A Hold is sápadtan, reszketegen feküdt a fejem felett, körbenézve a sötétségben, még az árnyékok is hosszabbak, rémisztőbbek voltak. A kacagásom elhalt egy nappal korábban, akkor csak a néma csend ordított törékeny, aprócska testemből, a birtok hangjai viszont felerősödve ringatóztak a fűvön, a fák törzsein, ott fütyültek a kerítés távoli hálóján. Lassan sétáltam, mint idegen, egy idegen országban. Aztán ott volt Az. Ott ült, pont felettem, lesben állva figyelt. A tollak zizegését hallottam először, majd a karnok fülsértő csikorgását a fájdalmasan sápítozó faágon. Tudom, kemény harcot vívtam a kíváncsiságommal, majd minden gyermeki ártatlansággal a mély, kék óceánnak ható szemekkel pillantottam fel és akkor és ott először vesztem el azokban a hatalmas, villogó koromfekete szemekben. Már nem emlékszem pontosan, hogy kiáltottam-e, vagy csupán a lelkem remegtette meg egész testem a velőtrázó sikolyával, de mintha egyidőben hallottam volna visszhangzó károgását, mintha a világ összes szitokszavát zúdította volna arra a csöpp gyermekre, aki akkor voltam. Kitárta hatalmas, kékes fénnyel világító éjfekete szárnyait, amivel akár körbe is vonhatott volna, elragadhatott volna a távoli messzeségbe.
Azóta sem tudom... álom volt ez, vagy valóság?
Tudom, most is hatalmas, egész mivoltában tündökölt fejem felett a Hold, aminek pompáját a millionyi csillag emelte ki. Ugyanazon álom üldözött akkor a játszótérre, mi mindig és mindig visszatér. Pedig esküszöm azt hittem már, hogy jól vagyok. Már nem kacagtam az éjszaka közepén, már nem üdvözöltem közeli, jó barátként a csendes estét, mégis ott ültem és a hinta alattam panaszosan nyikorgott a néma csöndbe. Nem bírtam a négy fal közelségét, a mozdulatlan levegőt, a saját visszhangzó zihálásom, így újra menekültem. Menekültem az elvárások elől, mit saját magam és a talán a társadalom szabott ki rám. Olykor úgy érzem, hogy megfulladok a nyomás alatt. Rettegek, hogy csalódást okozok, hogy nem tudom megmászni a következő lépcsőfokot, mert egyszerűen nem érem el. Ott ültem a hintában, egyedül a sötétben, a fájdalmasan meg-megnyikkanó hintán, combjaimat béklyóba vonta a rajta fekvő könyv, aminek lapjairól ordított, hogy nem fog sikerülni. Sosem leszel az, akivé válni szeretnél...
Én esküszöm próbáltam nem hallgatni az elmémet kaparászó alattomos szavakra, de az ölemben fekvő nyitott könyv lapjairól, mintha a bőröm alá itta volna magát éjfekete tintával. Közben azt is tudtam, hogy nem azabadulhatok az érzéstől, hisz magammal hoztam az izzó fekete szemeket és a hatalmas, világot is körbeérő szárnyakat. A lap, amin saját kezem munkája elevenítette meg a fekete madáralakban pompázó szörnyet ott pihent a kezemben, meg-megmutatva magát a sötétségnek, a fülem mögé tett pálcámon vibráló apró gömböcske által.
Én ott ültem, alattan fáradtan nyikorgott a hinta, gondolataim fogságában vergődtem és minduntalan azon járt az agyam egy apró szeglete, hogy a papírlapon testet öltő lény akkor valóság, vagy álom volt csupán?
Utoljára módosította:Emma Renae Weißling, 2019. október 15. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. október 30. 14:38 | Link

E. R. W.
A Hold fényében tollászkodó szörnymadár


Idejét sem tudom, mikor repültem utoljára egyedül. Talán, mikor azzal a furcsa nővel találkoztam az egyik közeli sikátorban, akit azóta sem láttam - se emberi, se madár alakomban. Mintha elnyelte volna őt a föld. Akkor sem tűnt normálisnak a viselkedése, nem, mert volt benne valami... valami, amitől nem csak egyszerűen megijed az ember..., az érzés a velejéig hatol, és hiába szeretné eltolni magától, az nem tágít többé. Kívülről úgy látszódhatott, én ijesztek őrá, de az igazság az volt, hogy én jobban féltem nála. Az érzés tompává tett. Megbéklyózott. A nő olyan volt, mint akinek otthon családi körben, a magánéletében, vagy a lelkében nap, mint nap komoly problémákkal kell megküzdenie, mint akit bántalmaznak vagy előző életéből hoz valami gonoszat, valami nem emberit, ami önkéntelen is beleül a tekintetébe, és amitől megborzong bárki, aki csak ránéz.
Mikor Walid elrugaszkodik az erdőszéli ház legfelső emeletének egyik rossz, a hidegtől folyton-folyvást szelelő ablakának megkopott, korhadt párkányáról, még arra a múltkori nőre gondol. Sokáig nem tudja elengedni földön fekvő alakjának, sikítástól eltorzult arcának látványát, és hiába köröz szélesre tárt szárnyakkal, hiába élvezi lehunyt szemmel a magasban jóval hűvösebb levegőt, az erős szél hiába kúszik tollai közé, és bizsergeti apró testét, a félelem, ami hihetetlen, de nem a nőből, hanem éppen belőle áradt, sokadjára is előtör. Mintha azóta a sejtjeibe költözött volna, mintha nem vetkőzhetné le soha többé.
Repülés közben eszembe jut Korinna is, a lelkem másik fele, akit, ha valaha is úgy kellene látnom, mint azt a nőt ott, a kövön feküdni, és arról is lenne sejtésem, hogy mindez miattam van, hangtalan lépnék ki az életéből, és mennék olyan messzire, hogy még csak a visszavezető útra se emlékezzek. Ha látnom kellene őt darabokra hulló lélekkel, élettelen, de életre ítélt fakó bőrrel, szemében valamiféle emberen túli, félelmetes fájdalommal, tudom, hogy térdrehullnék előtte a szégyentől, és úgy sírnék, mint egy anyját veszített kisgyermek. Az, aki elbánt azzal a földön fekvő nővel ott, abban a sötét sikátorban, nem ember. Nem lehet érző lélek.
Úgy elidőzöm saját gondolataim mélyén, hogy szinte észre sem veszem, hogy földet értem, és a játszótér egyik kies bokorja mögött elkezdtem visszaváltozni. Hosszú, fekete takarótollaim megrövidülnek, pihéim nyomtalan olvadnak bele emberszín bőrömbe. Vaskos, kemény csőröm addig zsugorodik és puhul, mígnem valódi, mindig is ismert ajkakká válik, madártestem rohamosan növekszik, ám míg az ég hírnökeként nagytestűnek számítok, a cserjésben változó, halkan lihegő-neszező alak csupán egy vékony, nyeszlett, magát középtermetűnek látó férfi: én.
Fél karommal meztelen testemet ölelem szorosan, és míg a hidegben lilára színeződött számat beharapom, addig minden tagomban reszketve, gyorsan a közelben elrejtett, zacskóba csomagolt ruhakupacért nyúlok, hogy néhány pillanattal később már a farmernadrágom cipzárjával bíbelődjek. A zacskót összegyűröm és hátsózsebembe süllyesztem, majd a hajamat igazgatva kilépek a bokor takarásából.
És akkor feltűnik, hogy nem vagyok egyedül. Soha nem választok olyan helyszínt visszaváltozásra, ahol meghallhatnak, és annak ellenére, hogy miután kitagadásunk napján elhagytuk a szigetet és Amerikába költöztünk, apám bejegyeztetett engem, nem szívesen árulom el titkomat. Magamat korholó, savasan emésztő gondolataimmal túrom ujjaimat sötét hajamba, és fésülöm görcsösen két oldalra kócos tincseimet, majd vissza-visszapillantva rejtekhelyemre ismét arra a múltkori, a lelkemet továbbra is aggasztó nőre gondolok. Az ő hibája, hogy most nem voltam elég figyelmes, és úgy szálltam le ide, hogy fogalmam sem volt arról a lányról, aki csendesen hintázik a Hold fényében.
Fagyos kezeimet molyrágta pulóverem szakadt zsebében próbálom felmelegíteni, és bár tudom, hogy úgy nézhetek ki, mint egy otthontalan, az életét az utcán élő, talán még ápolatlannak is tűnő férfi, az ösztöneim arra sarkallnak, hogy elsétáljak a hintában egymagában üldögélő lány fele. Ha meghallott valamit, vagy...
- Sz... - sziszegem vérszegényen. Mindig elfelejtem, hogy visszaváltozásaim után alig jön ki hang a torkomon, így ez a mostani, a lány háta mögül érkező rekedtes, bennem önkéntelen is kígyót idéző próbálkozás inkább lehet félelmetes, mintsem bátorító. Megköszörülöm a torkom, és sietősebben lépdelve megkerülöm a hintát. Pillantásom rögtön az ismeretlen kezében fekvő rajzra esik, és mit adnak az istenek, arról épp egy hatalmas fekete holló bámul rám. Arcomból azonnal kifut a vér, érzem, hogy máris szédülök. Szememet lehunyom egy pillanatra, homlokomat és szemöldökeimet kínosan ráncolni kezdem, majd a lehető legkedvesebb mosolyommal nyitom ki szememet újra, és nézek le a láncok között vergődő lányra. - Szia... Furcsa itt látni bárkit is ilyenkor... - nézek szét a magányos téren, majd ismét beletúrok a hajamba, mire a fülem mögül leesik egy aprócska száraz levél. Úgy teszek, mint aki nem vette észre, ezzel hátha elérve, hogy a lány se vegyen róla tudomást. Aztán az állati alakommal való lebukás miatt érzett erős aggodalom, a titkom megtartásának belső kényszere furcsa, dallamtalanul csengő nevetésre késztet, és hiába igyekszem nem sorozatgyilkos hatását kelteni, a józan ész azt mondatja velem, hogy bizony a nagy igyekezetem voltaképpen az első kimondott kérdésemnél dugába dől. Pedig mosolygok is! A számszéle mondjuk mintha reszketne kicsit. - Nem félsz egyedül sötétedés után?
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. október 30. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér