Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=738476#post738476][b]Rentai Bálint - 2018.10.28. 17:29[/b][/url]

Lily
kinézet

Mostanában nem érzem jól magam Budanekeresden. Sokat gondolkoztam, mit kéne, hogy kéne, de nem jutok egyről a kettőre. Régóta vagyunk együtt Szirával, már az eljegyzési gyűrűt is megvettem, de eldugtam és egyre kevésbé érzem, hogy meg akarom kérni a kezét. Nem tudom mi tévő legyek. Ennyi év után, csak úgy hagyni mindent? Mennyire ronda dolog azt mondani egy nőnek, aki mindig támogatott, hogy nem érzem azt, amit éreznem kéne... Szeretem? Igen. De nem úgy... nincs meg az a különleges szikra, vagy nem is tudom mi. Jó vele. Legtöbbször megnyugtat a közelsége, meg tudom vele beszélni a problémáimat ő is hallgat rám. De a húgom például ki nem állhatja. Azt hiszem Boginak van valami titkos képessége és tudja, hogy én sem vagyok szerelmes. Időnként meggyőzöm magam arról, hogy ez normális, hogy az évek folyamán az ember érzelmei megváltoznak. Máskor pedig teljesen kétségebeesett vagyok azon agyalva, vajon megéri-e leélni egy életet valakivel csak mert "megszoktam" vagy "kényelmes".
Ahelyett, hogy hazamennék, a faluban kóválygok. S bár leszókóban vagyok ma már nem az első cigarettát szívom, ahogy a gondolatok ezerrel száguldoznak a fejemben. Nem merem bevallani magamnak se de attól még igaz, hogy mást szeretek, mással szeretnék lenni és ez egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. Mert Szirát sem akarom megbántani, nem akarom tönkre tenni azt, amit az évek folyamán felépítettünk. Egyszerűen nem és nem jövök rá, mi lenne a helyes.
- A fenébe is... - rúgok bele egy kőbe ahogy a játszótérre érkezem. A kavics messzire repül, de nem figyelem az útját. A cigivel a számban lehuppanok a fura hálóra, ami gyerekeknek van, bár most épp egy sincs erre... Lehunyom a szemem, és megpróbálok nem sírni. Nem az én stílusom a sírás, de most azért menne. Csak hát... a férfiúi büszkeségem, na az nem enged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=738628#post738628][b]Rentai Bálint - 2018.10.28. 19:53[/b][/url]

Nagyokat sóhajtozom, és mélyeket szívok a cigimbe is. Tényleg le kéne szokni... állapítom meg magamban, de semmit nem teszek az ügy érdekében. Feltolom a napszemüvegem és a tenyereimbe temetem az arcom.
- Ah, miért ilyen nehéz ez? - kérdezem magamtól, vagy a világtól, Merlintől, tudom is én kitől. De egy hang válaszol én meg hirtelen ülök fel és nézek körbe, honnan jött, mire mellettem terem egy manó. Pislogok is párat, mert bár láttam a kastélyban sokat belőlük, a konyhán kívül sosem. Nem is tudok megszólalni, aztán egy sütit nyújt felém és minden manókról felállított elméletemet megerősíti. Ezek a lények, mindig mindenkit sütivel és finomságokkal tömnek, ezzel oldva meg a problémáikat. Bizonytalanul veszem el a süteményt. Valószínűleg több cukor van benne mit amennyit átlagban megeszem. A cigit elnyomom, a csikket zsebre vágom.
- Köszönöm. Kedves tőled. Miért kaptál ruhát? Az új gazdádnak örülsz? - érdeklődöm mert ha már volt ilyen kedves és kitárulkozott akkor ez a minimum, vagy nem? Nem tudom, nem értek a manókhoz. Ez olyan aranyvérű luxus dolog, ami nekem sosem lesz.. Nem mintha vágynék rá. És azt sem értem, miért akar egy értelmes, ügyes, mágiával megáldott lény másokat szolgálni, de nem akarok illetlen lenni, így meghallgatom aztán hosszas gondolkodás után beleharapok a sütibe.
- Ez nagyon finom - mondom miután lecsúszik az első falat a torkomon. - Tudod én igazából nem ehetek ilyet... De egyszer-egyszer belefér. Főleg most, hogy rossz kedvem van - Remélem ezzel nem ijesztem meg és nem kezdi el mondogatni, hogy rossz manó vagy hasonló, mert akkor még rosszabbul érzem majd magam. De azért kell, hogy tudja többet nem fogok lefogadni, ha tukmál sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=739487#post739487][b]Rentai Bálint - 2018.11.03. 10:24[/b][/url]

Érdekes egy manó. Vagy nem tudom. Nem nagyon volt kapcsolatom sose manókkal, így minden, amit mond érdekessé válik. Szóval figyelek rá, mert addig sem a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva. A problémakerülés pedig már nagyon jól megy.
- Értem - felelem kissé elgondolkozva, bár őszintén szólva nem teljesen. Ezért is kérdezem meg - fontosnak tartod, hogy mindig... segíts, valakinek? - Megakadok a kérdés közben, mert először azt akartam mondani, hogy szolgálj valakit de mivel ő is segítségnek nevezte, így ez nem tűnik helyesnek. Szerencsére időben sikerül korrigálni a gondolataimat így a kérdés, nagyjából jól jön ki belőlem.
A süti kapcsán elnevetem magam. Mert hát nagyon helyes, hogy így bevallja, megette őket. Jól tette. Azt hiszem. Mert tényleg finom volt. Nekem mondjuk valószínűleg nem tett túl jót. De rendesen beadtam magamnak az inzulin adagomat, úgyhogy nem bajom sem lesz tőle, ha a többi étkezésemkor odafigyelek.
- Rendben. Akkor jó - mondom végül, mert így azért könnyebb. Az iskolai manókat nehéz volt meggyőzni, hogy nem ehetek, akkor sem, ha speciálisan csak nekem csinálták és cukormentes meg mittudomén. Nehéz elmagyarázni ezt olyanoknak, akik nem élnek vele. Hogy nem csak a cukorról szól, hanem a mikorról, a mennyiről, és a hogyantól is.
Aztán engem kérdez, hogy miért vagyok levert, én meg sóhajtok egy újabbat. Nem igazán tudom, hogyan kéne ezt elmagyaráznom egy manónak. Végül inkább visszakérdezek.
- Mennyire értesz a fiúk-lányok közötti dolgokhoz? - a fejem oldalra fordítom és a manót vizslatom. Közben pedig elnyomom a cigit a mászóka-hinta nem is tudom mi ez, egyik kötelén, és a csikket visszateszem a dobozba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=773673#post773673][b]Rentai Bálint - 2019.09.17. 21:09[/b][/url]

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.