Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762322#post762322][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.06.25. 01:02[/b][/url]

A munka az első. Mondja a főnököm. A kölköm az első - mondom én. Nem egyszerű, amit minden egyes nap le kell meccseljek ezzel az emberrel, nem kívánom senkinek. Kaptam egy aktát, három emberrel és pár hasznos infóval róluk. Az viszont elvi kérdés, hogy soha és semmilyen körülmények között nem dolgozom az otthonukban, mert akármilyen csótányok is, a legtöbbnek van családja, vagy az, ami megmaradt belőle.
Inkább be is csúsztattam a fiókomba a mappát és jól rázártam, mielőtt kiléptem volna a lakásból, hogy Kevével találkozzam az adott helyen és időben. Persze, nem mintha fontos ügyem lenne vele.
Más kérdés, hogy a gyerek megint elfelejtett szólni, hogy szétburult a müzli a pulton, így egy grimaszt elnyomva takarítottam össze a konyhát és bamm, helyben is vagyunk. Elkéstem. Az istenit.
És mi a titka annak, hogy ne legyél túl feltűnő, mikor sietsz? Ne tedd. Nem érdemes, mert mindenki téged fog figyelni. Így lassan, kimért léptekkel jöttem meg a játszótérre, majd a Keve melletti hintába dobtam magam.
- Szerinted leszakad alattunk? Siettem, de kitört a müzlikatasztrófa - húztam el a számat, megvakargatva kicsit a nyakam és az egyik kezem a láncra fontam, felfelé sandítgatva. - Mit is csinálunk most itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762977#post762977][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.07.02. 23:33[/b][/url]

- Ja, nekem ebből csak a palacsinta van meg, de az se mindig úgy, ahogy tervezem. A múltkor odaégett - még fintorogtam is hozzá, mert nem egyszerű az élet, akkor is siettem volna, de nem jött össze, késtem is, le is b.sztak érte bent. De ha valaki ezt megérti, a Keve kell legyen, tudja, hogy nem egyszerűek a reggeleim. Mindig kezdeni valamit a kölyökkel... Félre ne értsük, imádom a fiam, de néha hosszú az estém és nehéz a reggel. - Volt már rosszabb... vannak ijesztő nők...
Velük sem az volt a bajom, hogy milyenek, inkább hogy... léteznek. Szomorú, nem? Mostanság nem sok az energiám a környezetemre, főleg nem az ilyen bizarr nénikre, mint amilyenek itt laknak. De itt kezdem azt hinni, hogy mindenki bolond, különösebb kivétel nélkül.
Átvettem tőle a dobozt egy sanda pillantással, de aztán csak elmosolyodtam kicsit, a szalvéta mindig jól jött. Azt hiszem, Kevével kicsit jobban is sikerült megtalálni a hangot, mint amennyire azt bárki javallta volna.
- Ugye nem laktózos? Rosszul kezeli a kölök. Mióta vagy te ilyen... rendesnagycsaládos?
Ilyesmiket néha csak úgy elfelejt. Kicsit löktem is inkább a hintán, hogy belengjen, mert ha mást nem, legalább ezt illik jól csinálni.
- Mint láthatod, minden a legnagyobb rendben. Sarki Bözsike már be akart mutatni az unokának, ha a néni elpatkol, te tudtad, hogy szíívproblémái vannak - nevettem el magamat, mielőtt kivettem volna egy sütit a dobozból. Elég guszta volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=764149#post764149][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.07.16. 23:58[/b][/url]

- Nőt vagy kutyát? Ebből az egyikhez kevés az időm és a türelmem, a másik pedig szétrágja a kanapét. A fantáziádra bízom, melyik-melyik - néztem a fiatalabbra, az arcomra írt pimaszkodással együtt. Ami a szívemen, a számon, nem fogom áltatni, hogy hirtelen találok valakit, a volt nejem épp elég nagy csalódás volt egy időre, nem terveztem csak úgy fejest ugrani valami újba.
- Szuper, csapj fel kerítőnek és mutass be olyannak, aki egyértelműen nem pszichopata. Mit szólsz? - kérdeztem, de érződött a hangomon a cinizmus. Nem hiszem, hogy olyan körökben mozog, amiben én szívesen lennék látva, pláne nem a nők közelében. Az ismerőseim nagy része, aki többet tudott rólam, jobb szeretett távol tudni a közvetlen körétől. Semmi meglepő mondjuk, én ezt megértem.
Figyeltem, ahogy hintázik, az arcomba tolva egyet a kekszekből, mert valakinek le kell tesztelnie, mielőtt még Leo rátenné a kicsi mocskos mancsait. Mi van ha nem is jó? Természetesen, jó volt.
- Nem, ebben a munkában sok minden, ha van családod, de nem pozitív - horkantam fel, még én is tudtam, hogy az ember jobb, ha erről hallgat. De Keve akkor is meglepett, nem néztem ki belőle egy komplett miniklánt, maximum barátnőt, akihez visszajár.
- Tudtam én, hogy a nyanyussal valami nem oké - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, de aztán csak elvihogtam magam. Összességében morbid, hogy ennyire könnyedén kezeltem az emberi életeket. Mégis, ha úgy vesszük, öreg, haszna nincs a társadalomban, akkor mégis miért kéne aggódjak érte? - Tényleg jó ez a cucc. Kösz. Meg üdvözlöm a családot is, vagy mi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=771060#post771060][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.09.04. 19:02[/b][/url]

- Vagy várjam meg, míg a fiam felszed valakit és okoskodjak bele abba, ez még egészen kézenfekvőnek is tűnik - hümmögtem nagyon okosan, mert ugye ehhez a szülők nagyon értenek, egyenesen a specialitásuk, hogy amihez nem értenek, abba beleállnak és nem tágítanak, amíg azt nem kezded érezni, hogy te hülye vagy ehhez az egészhez és inkább csak szeretnél meghalni.
- Jézusom, Keve, milyen közegben mozogsz te? - kérdeztem, elborzadt fejjel pillantva a srácra, mert nem elég, hogy pszichopaták, de még házasok is? Hol itt a pozitívum?
Keve éppen nem zabált fel mindent, ami meglepő volt a részéről, nem igazán szoktam meg ezt, Mikola mindig és minden körülmények között éhes, ha arról van szó, megesz bármit. Vagy, valami ilyesmi.
- Nekem erre van ott a fiam. Nem mindenkinek jut teljes kép, Keve - ráztam meg a fejemet, még rántva is egyet a vállamon, a dobozt piszkálva pár pillanatig, mielőtt kivettem volna belőle egy sütit, meg egyet Keve felé nyújtottam. - A kölyök úgysem eszik túl sok ilyet, egyet nem fog hiányolni.
- Picsába! Mi van, ha rivális? - néztem nagy szemekkel, megjátszott döbbenettel a féllengyelre, mielőtt még megigazítottam volna a karikát az orromban. Kicsit elcsúszott oldalra. - Oh, hát az remek. Nevelkedik a következő generáció, hm? Olyan gyorsan felnőnek... Valamikor megihatnánk egy sört.