31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 716
Írta: 2021. március 14. 19:35 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Olyan aggodalom csillant a tekintetében, ami már régen nem. Rendkívül aggasztotta, hogy így látja a legtöbbször jó kedvű, vidám Zsombort. Persze számított rá, hogy egyszer eljön ami még sosem volt, hogy kiborul az a bizonyos bili és fejben már több kész terve is volt, hogy hogyan fogja mindezt kezelni, de mikor elért oda, hogy valóban lépnie kellett volna leblokkolt és mindent elfelejtett.
- Mert a minisztériumban csupa idióta ül, akik csak a száraz tényeket ismerik és téged nem. Nem tudják hogy mennyire bátor vagy és kitartó, hogy mennyire csodás ember vagy – nyugtatja, hosszú ujjaival a fiú oldalát cirógatva. Még önmagát is meglepi, hogy mennyire higgadtan képes beszélni, szavaiból sugárzik a mérhetetlen szeretet és csodálat, amit valóban érez. Megpróbálja követíteni a saját igazságát, még ha tudja, hogy jelenleg a göndört kevéssé érdkeli. Ismeri ezt az érzést, az elutasítás érzését és tudta jól, hogy ilyenkor az ember másra sem képes gondolni, hiába a szép szavak és a nyugtató ölelések, csak a miértekre. Miért pont ő? Miért történt ez? Miért, miért, miért?
Egy pillanatra egészen megrettent ettől a sötétségtől. Rettegett, hogy visszarántja oda a fiút, ahonnan évek óta igyekszik kiszabadulni, ami csak a kárára válna, ami elragadná tőle. Talán épp ez a röpke félelem tette alkalmassá arra, hogy képes legyen továbbra is ugyanazon a nyugodt, szeretetteljes hangon beszélni, amint az előbb megszólalt. – Mi segítünk. Ott van Thomas, Big Jim és itt vagyok én. Te is tudod, hogy mindannyiunknak nagyon fontos vagy, nekem különösen. Mindennél többet jelentesz számomra. – Megkísérelte elkapni Zsombor pillantását, hogy vallomása olyan komolyan hangozzék, amennyire szeretné. Nem azért mondta, mert abban bízik hogy néhány romantikus mondat majd segít. Csak szerette volna ha tudja, hogy valóban számíthat rá mindenben, a maga módján mindenképp segíteni szeretett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2021. március 18. 23:34 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Hallotta a szavakat, de mintha csak egy egészen más világból próbálnák elérni. Fejében újra és újra Edmund szavai visszhangoztak. Azok, amelyekkel a csapásokat mérte rá anélkül, hogy tudta volna milyen űrt lyuggat a fiú mellkasába. Valahova oda, ahol a szívének kéne lennie esztendők óta. Ahol csak a csönd várta már a megfáradt szavakat amelyeket Rara próbált eljuttatni hozzá.
A sötét mindig sokkal könnyebben és magabiztosabban terjedt szét a tagjaiban, soha el nem tűnt onnan, csak visszahúzódott. Parazitaként élt a vérével vegyítve, hogy ha eljön az ideje azonnal ledöntse a testet a lábáról. Érezte, ahogy mélybarna szemeiben a szín eggyé válik a pupilla feketeségével. Könnyes íriszeivel szerelme arcát nézte. A vonásokat kereste, amiket annyira szeretett. Emlékezni a jóra, amelyek miatt megérte küzdeni a kórral. Közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta. Szüksége volt rá, tudta. A szavakra, amelyeket mond, és a tettekre is. Mégis, az a csók olyan volt, mintha egyszerre vágyna még több után, s búcsúzna el.
- Ígérd meg nekem, hogy ha vesztek magammal szemben... - kezdte reszketeg hangon, mert habár Tomot már bebiztosította miután visszatért az ELMÉ-ből, ezt szemtől szembe sokkal nehezebb volt végigmondani. A lány szemeibe nézett. - ...nem fogsz keresni. Nem fogsz várni, hanem tovább fogsz lépni valaki mással - fejezte be, pedig minden idegszála azért sikoltott, hogy ne tegye. Nem akarta, hogy mással legyen, még csak a gondolat is mérhetetlen kétségbeeséssel töltötte el. De abban a pillanatban úgy érezte megint a kés vékony pengéjén egyensúlyozik, s bármelyik percben leeshet. - Azt akarom, hogy boldog légy. Velem, vagy nélkülem. Érted? - érintette homlokát Raráéhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 716
Írta: 2021. március 23. 22:54 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Igyekezett úgy támogatni, ahogy tudta, néhány finom érintéssel, csókkal, olyan szavakkal, amelyek talán mit sem értek. De próbálkozott és nem akarta ezt is elengedni. Nem adta fel a reményt, hogy lesz jobb, hogy segíthet. Ott volt benne, hogy lehet, hogy esetleg mégsem tehet semmit, ugyanakkor abban bízott, hogy Zsombor erősebb annál, mint amilyennek ezekben a rémképeiben látja. Hajlamos volt arra, mióta vele megtörtént a baj, hogy elveszítse a máskor olyan ingathatatlan pozitivitását, főleg ha olyan személyről van szó, aki közel állt a szívéhez. De felülkerekedett az ilyen gondolatain, és arra igyekezett koncentrálni, hogy tényleg a legjobbat lássa meg. Hogy együtt sikerülhet.
- Nem. – Hangja nyugodt és barátságos, de megrendíthetetlenül határozott volt. Nem ígért olyat, amit úgysem tudott volna betartani. Persze, azt kellett volna mondania, hogy persze, megígéri és tovább lép valakivel. De nem akart. Az érzései mellett a józan esze sem engedte volna, hogy ezt tegye. – Boldog leszek. Veled. Vagy így, vagy úgy. De veled. – Mégis hogy nevezhette volna ezt szerelemnek, ha nem tartott volna ki a nehéz időkben is a fiú mellett? Hogy nevezhette volna magát jó embernek, ha egyszerűen csak ott hagyta volna a bajban? Nem rettenthette el semmi, ahhoz túlzottan szerette Zsombort. Méghozzá úgy, mint előtte senkit sem. Bal tenyere a fiú arcára simította, hüvelykujjával finoman cirógatta az arcát. Nem gondolkozott, csak tette amit jónak látott. Ha az eszével képtelen volt kitalálni, hogy mi tegyen, akkor hallgatott inkább a szívére és az érzéseire, mert rá kellett jönnie, hogy a szerelemben semmi racionális nincs, így ha akarta volna sem tudta volna ilyenkor az agya átvenni az irányítást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2021. március 30. 23:42 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Gyászolta az életét, mielőtt egyáltalán elhagyta volna. Mindig volt egy B terve, de sose hajtotta végre. Mind akit nem üldözött el, bebiztosította. Mert a saját elméjében soha nem lehetett biztos. Egyik percben még Zsombor, aztán a másikban... Egyedül Rara volt, akinél nem mert más úton haladni. Egyetlen kikövezett rész volt számukra, és egy boldog vég, amit mind a ketten megérdemeltek már. Hiszen minden idegsejtjével ezért küzdött, és szinte már ő is elhitte, hogy normális lehet.
Eddig a pontig. Most azonban a kétségek újabb hullámban áztatták el kisivatagosodott elméjének minden zugát, csak hogy a talánok fertőjében elvesszen újra. Hiába nem akart a barna lány nélkül élni, egyszerűen megrémítette az esély, hogy magával rántja a mélytengerbe, és egyiküknél se lesz oxigénpalack a menekülésre.
- Én nem tudom garantálni. Nem hiszem hogy a boldogság számomra is nyitva áll - jelentette ki könnyáztatta szemeit szerelmén tartva. Hiába imádta a legkisebb rezdülését is Rarának, sose akarna neki rosszat. És ő túl kevés jóval szolgálhatott. Többet érdemelt a barna. Egészebbet. Nem pedig egy csonka lelket.
Lehajtotta fejét. Mélyet szippantott tüdejébe, hogy visszatartsa érzelmeit. - Nekem nincs jövőm. Nem úgy, mint neked - emelte meg végül kobakját. A szomorúság úgy csillogott íriszeiről, mint ezernyi halott csillag az égen, amiknek a fénye még látható a Földről, de igazából már halottak. - Miért tartasz ki mellettem? Miért? - kérdezte szinte már-már kétségbeesve. Hogyan érdemelte meg, hogy egy ilyen tiszta szív neki adja mindenét, amije van? Pont neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 716
Írta: 2021. március 31. 14:41 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

- Látod ez itt a baj. Hogy nem hiszel benne. – Sára hitt. Erősen hitt és úgy érezte, hogy ez segít. Hiszen ha ő sem hitt volna magukban semmi értelme nem lett volna az egésznek. De hitte és akarta a boldogságot és nem tudta máshogy elképzelni, csak a göndör oldalán. Egyikük sem volt teljesen épp, mindkettejükből hiányzott az az aprócska darab, amit a másikban megtaláltak.
Halkan felnevetett, ahogy szóba jött a jövő. Rövid, kissé keserű nevetés volt, de legalább nevetés. – És mi a jövőm, mondd? Jobb kérdés: miért gondolod, hogy neked nincs, ha nekem van? – Elvégre kettejük közül éppen Zsombor volt az, aki tudta, legalábbis Sára szerint tudta, hogy mit akar csinálni, míg a lány ott volt minden jövőkép nélkül teljes kétségbeesésben. Ezért nem értette ezt a buta gondolatot. Ha pedig arra gondolt, hogy talán a mentális állapotára utal… Sára tudta, hogy a trauma sosem szívódik fel teljesen, hogy végig fogja kísérni az egész életét. hogy ettől kissé labilissá vált és bármikor visszaléphet a start mezőre. Összességében tehát úgy vélte, hogy ez elég buta gondolat.
Ismerte ezt a mély lélegzetvételt, mikor az ember megpróbált visszafogni valami olyat, amit képtelenség. De nem szólt egy szót sem, hagyta, hadd tegye amit akar a göndör. Ha sírni akart hát sírjon, ha pedig nem, akkor ne. Neki sem esett jól mikor ilyen mondatokkal szekálták, holott ő csak szerette volna úgy megélni az érzelmeit, ahogy jónak látta.
- Azért, amiért te is mellettem: mert szeretlek – nyomott lágy csókot a fiú ajkaira. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, hogy mitől más ez az egész. Persze, feltudta sorolni, hogy mennyi mindent szeret a Zsomborban, de pontosan definiálni a szerelmet Sára szerint lehetetlen volt. Ezért sem mondott többet a puszta igazságnál, mert bár feleslegesen húzhatta-ragozhatta volna, de minek. – Úgy tűnik ez az erkély sok mindent tud már rólunk – idézte vissza somolyogva első iskolai találkozásukat, mikor Zsombor találta sírva őt épp ugyanezen az erkélyen. Mennyi minden történt azóta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 31. 23:59 | Link


muszáj beszélnünk


- Én ezt értem és általában gondolkodom is, csak nem mindegy, hogy éppen indulatban vagyok vagy lesokkolva. Olyankor neked se olyan könnyű – egy kis vita mindig belefér. Persze, amikor valami heves, nem épp a nyelvhelyességen, a mondatszerkezeten agyalok, vagy épp logikusan, szóval betudható, hogy most kicsit minden IS belejátszott abba. Tényleg nem akartam csúnyát szólni, ha valaki, ő elhiheti, hogy amikor undok velem és én viszonzásul ugyan úgy az vagyok vele, akkor mondok sok mindent, csak hamar meg is bánom. Most amúgy sincs rá lelkierőm úgy rendesen veszekedni, mert tudom én, hogy most olyan visszacsatolást vár, amely megerősíti abban, hogy legalább jól dönthessen és követhesse azt, amit szeretne, akit szeret. Nem szúrhatom el pont én, hát sose ítélném el.
- Nekem mindig igazam van – szerénykedem egy sort, miután okosságokat is mondtam neki, de tény, hogy ez elégszer hangoztatom neki, hogy annak tartom magam, minden helyzetben. Más előtt nem, mert ők máshogy értenék, mint a testvérem. Ő is ugyan úgy betolja ezt, szóval, ez már csak ilyen dolog.
- Ugyan már, semmi sem nyomja. Csak… hát olyan sok dolog néha kimarad és elmarad ha beszélünk – nem nyomja, inkább csak nem szeretném, hogy mástól hallja. De ezt nem mondom ki, mert furán hangozna és nem akarom, hogy ő is furának érezze, megint ne, elég volt ma egy mondatot elrontanom, mert aztán tényleg kapok a fejemre.
- Hát, néha szoktam. Nem sokat, nem futok egyik után sem – forgatom meg a szemeimet, mert elég fura lenne, ha tényleg ezt tenném, nem is én lennék. Megesik, mégsem vak vagyok és világtalan. – Nem fogok, azért arra ügyelnék, HA kellene. Semmi olyat nem csinálok – vagyis egyszer volt kétes az ügy, de arra is figyeltem. Nem kell aggódnia, nem lesz előbb nagybácsi, mint ahogy azt ő gondolja. – Szólni fogok – ígérem meg, hogy nem marad el, ő lesz az első, na jó, nem teljesen az első, akinek majd jól elpanaszolom, ki mekkora seggfej. Aztán, lehet majd nézni. Addig is, meg majd figyelek rá és a dolgokra. Sima ügy. Azt hiszem.
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes esténk és reggelünk volt. Voltunk a Velencei tónál, fürödtünk, de amúgy hé, emlékeznék, csak mivel ittam, így rosszabb volt – csapom meg a vállát. Hát komolyan már. – Nem iszunk mindig, egyszeri alkalom volt, na. Ha meg megyünk valahova, vigyázunk – bólintok, ahogy követem a tekintetemmel és felállok én is. Igaza van, menjünk, de ne azért, mert félnék én bármelyiktől is. Inkább már kicsit fázom, szóval, elfogadom a kezét és felállva nyújtózok egyet.
- Egyet se fogunk látni, de kísérj el. Addig is kifaggatlak – nem, nem fogom ezt tenni, de beszélünk végig, halkan, könnyed témákról. Azt hiszem, sűrűbben kell beszélnünk az élet ezen oldaláról is, nem csak egymást vérét szívni. Most, ebben a kétes érzelmi dologban jobb, ha tényleg támogatom mindenben, amiben csak lehet.


//  Love
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2021. április 1. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2021. április 7. 01:19 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Szikár siránkozás volt, kérlelés minden egyes szava, amelyet a kétségbeesés torz szüleménye hozott létre benne. Minden egyes este ezekkel a gondolatokkal feküdt, s reggelre az aranysugarak fakónak tűntek a gondok árnyékában. Talán tényleg fel kéne hagynia az életével, ahogy a minisztérium is teszi. Ahogy az iskola nagy része is teszi, mert elhiszik, hogy a betegségéből nem lehet felépülni. El kéne fogadnia, hogy túl gyenge ahelyett, hogy minden erejét latba vetve küzd. De közben meg ott vannak a szavak, melyek felszabadítóan pattannak le Rara ajkairól, mint a kánikulában a zivatar cseppjei.
Neki képes volt hinni. Tovább küzdeni amíg csak ereje bírja. Ha csak egy napig, hát addig. - Én is szeretlek - suttogta a kettejük között lévő szűkös helyre, és maga is csókot lehelt a lány ajkaira. Lehunyta szemeit, ahogy engedte, hogy átjárja a lányból áradó törődés. Régen érezte már ennyire otthon magát bárhol. Még akkor is, ha ezt nem feltétlenül okozta egy hely. Sokkal inkább egy személy. Talán tényleg érdemes küzdeni.
A lány hangjára újra felnyitotta pilláit, és körbenézett a helyen. Már sajnálta a cserepeket, amiket dühében lesodort, és a székeket, amiket felrúgott. Talán joga sem volt rá. Lehet tényleg veszélyes. Most mégsem érezte, hogy a világban bármi probléma lenne.
- Kár, hogy a jó pillanatainkat nem láthatja - húzta szokásos féloldalas mosolyra a száját. - Köszönöm. Nélküled nem tudom mi lenne velem - simította meg a lány arcát, majd a hajába túrva adott neki egy igazi csókot. Olyat, amibe a gyomor is beleremeg, és hirtelen a város is a feje tetejére áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 716
Írta: 2021. április 10. 20:47 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Szavakkal és tettekkel próbálta biztosítani arról, hogy nem lesz baj és hogy mellette áll. Mellette viszont jól tudta azt, hogyha Zsombor nem akarja hogy segítsen, hogyha ő nem akarja úgy látni ahogy Sára látja akkor megette a fene az egészet, akár fejen is állhatott volna, úgy sem lett volna rá hatással. De szerencsére úgy tűnt, ez a veszély nem fenyegette őket. Eltűnt az a csúnya és ijesztő sötét csillogás, ár csak az a jól ismert, bár kissé törékeny fiú volt vékony karjai közt, akit annyira szeretett. Igyekezett nem agyonnyomni soha a szeretetével, mert tudta magáról is, hogy olykor hajlamos átesni a bizonyos ló bizonyos túloldalára. Ha valakit megszeretett akkor nem akarta, hogy bántódása essen és ahogy tudta igyekezett minden rossztól megóvni. Így tett a nagymamájával, míg náluk lakott, most az öccsével csinálta ugyanezt. No meg persze a göndörrel.
Vékony ujjai továbbra is a fiú arcát cirógatták, mosolyogva fogadta vallomása párját. Nem most először hangzott el kettejük közt, de mégis, Sára gyomrában minden alkalommal felébredtek a pillangók. Azok, amiknek a létezéséről sokáig azt gondolta, hogy a világegyetem legnagyobb átverése. Csak azért, mert ezelőtt nem tapasztalta meg ezt az érzést soha.
- Abban te csak ne legyél olyan biztos – ingatta meg szőke fejét lágy mosollyal. Elvégre ha úgy vesszük már ezt is jó pillanatnak tekinthették. Sőt, ha nem találkoznak akkor azon az estén itt, akkor most sem ültek volna itt, tehát ezt is tekinthették volna akár jó pillanatnak. Minden csak viszonyítás kérdése. – Ugyanúgy küzdenél, csak nem én ülnék itt veled – vonta meg vállait, mielőtt befogták volna a száját. Határozottan élvezte az elhallgattatásnak ezt a formáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2021. április 10. 23:28 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


A világegyetem nyolcadig csodája volt Rara. Annyi mindent átélt egyedül, vajmi kevés segítséggel, és mégis képes volt a pozitívnál is pozitívabbnak látni a világot. Mintha csak folyamatosan egy szemüvegen keresztül nézné a világot, amiben állandóan süt a nap. És Zsombor nem is kívánt mást a - jelenleg - szőke üstöknek. Az esős napokban is szerette, ha a jót látja a mindig élénk lány. Az élet minden porcikájában ott sercegett, mintha csak sejtsein keresztül ki akart volna belőle robbanni, és mindenkit leteperni a lábáról. Zsombort sikerült is neki.
Elhitte a legnagyobb hazugságokat is neki, és általa talán még magában is bízni kezdett volna. Érezte, hogy nem tudná bántani Rarát. Hogy érte kitartana, hogy Márton se tudna felül kerekedni rajta, ha ott lenne.
Visszatért régi jókedvük. Az a játékos hangvétel úgy dobbantotta meg kiszikkadt szívét, mintha csak maga az ellenszer lett volna minden bánatára.
- De én nem akarok senki mást helyetted - vallotta be. Nem kellettek neki azok a címlaplányok, nem kellett neki a tapasztalás. Egyedül Rarára volt szüksége. Mindig.
Közel hajolt, és megcsókolta. Nyugodt volt. Újra érezte a fejében a kietlen sivatagot, melybe nem érnek el a viharfelhők. A csend fogadta odabent. Az üdítő csend. Elmosolyodott. Nem volt mitől félnie, amíg ott volt neki Sára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 18. 20:43 | Link

Lucas

Éppen az Eridon toronyból tartott visszafelé, amikor kiszúrta a madarat. Nem nagyon ismerte Lili a szárnyas állatokat, nem tudta, mit kell nézni rajtuk, a szárnyuk hossza, vagy a fejükön lévő taraj, vagy a tollaik színe határozza-e meg őket, vagy egyszerűen csak az, hogy tudnak-e hátrafelé nézni, mint a baglyok, és hogy akkor ettől már bagolynak minősülnek-e, vagy ahhoz tudniuk kell levelet kézbesíteni, mindenesetre kíváncsiság fogta el. Mert hát még a diákok és tanárok üzeneteit oda-vissza cipelő szárnyasok se igazán repkedtek a folyosókon, többnyire inkább az ablakokon jöttek-mentek ugye, ez meg akkor nyilván eltévedt, vagy nem találja a kiutat.
Ez az elmélete csak addig állta meg a helyét, amíg a sárgás színű madár el nem reppent több, látványosan nyitott ablak előtt, ráadásul látszólag nagyon igyekezett lerázni a nyomában szaladó szőke levitást. Néha, ahol volt hely, még kicsit vissza is fordult, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy Lili még mindig a nyomában van, és úgy tűnt, a szőke meg mert volna rá esküdni, mintha egyre bosszúsabb lett volna, és egyre inkább rákapcsolt volna, hogy lerázza.
Végül aztán csak elvesztette, az egyik erkélyen át távozott. Lili kiszaladt utána, de az égbe már nem tudta követni. Csak figyelte a korlátnak támaszkodva a távolodó madarat, ami végül tett egy nagyobb ívet, és egyenesen megcélozta a Levita tornyát. Legalábbis onnan úgy tűnt, arra tart. Vagy csak elrepült mellette, ki tudja? Mindenesetre Lili még ácsorgott ott egy darabig, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva, hátha kiszúrja ismét. Nagyon különös volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 16:48 | Link

Lili

Eléggé el voltam kenődve egész héten, és nem csak azért, mert Olívia ripityára törte a szívemet, s még csak a baglyomra sem reagált, de ott volt még Lili is, aki azóta került jó nagy ívben, hogy a kviddicspályán hülyén viselkedtem. Legalábbis ez lehetett az egyik ok, hogy menekült, ha meglátott, de az is megfordult a fejemben, hogy talán Ő is olvasta az Edictum cikkét, amiben lehozták kettősünket. Eszembe jutott, amikor felkeresett, dühös volt, hogy pletyka szárnyalt rólunk, akkor meg is ígértem neki, hogy majd beszélek a sráccal, ám hiába tettem, valószínűleg már túl késő volt ahhoz, hogy megakadályozzam az infó terjedését. Szóval, azt hiszem, hogy Lilinek meg volt minden oka arra, hogy elkerüljön, a helyében talán én is elhúztam volna jó messzire a közelemből.  
Rohadtul idegesített a dolog, égett az arcom, mert tényleg barom módjára viselkedtem. Elhatároztam, hogy küldök neki egy levelet, meg egy szál virágot valamelyik levitással, hátha akkor majd ki tudom csalni pár szó erejéig a szobájából, ezért is mentem az erkélyre, hogy onnan szakítsak egy szálat. A virág már megvolt, a levél viszont még nem, így leülve az egyik félreeső sarokba, elkezdtem írni:

“Szia, talizunk a fahá…könyvtárban?”

                       “Szia! Beszélhetünk?”

“Tudom, hogy hülye voltam..”

Nem jó, nem jó. Egyik sem tetszett, ilyennel nem lehet kihívni, de tanácstalan voltam, hogy mégis mit írhatnék, így már dühömben épp félre akartam dobni az összegyűrt galacsint, mikor váratlanul egy csaj száguldott ki az erkélyre. Nem is értettem, hová rohan, de látva a madarat, már leesett, hogy valószínűleg azt akarta elkapni.? Hogy miért, arra persze nem jöttem rá, kicsit értetlenül is ráncoltam a homlokom, de nem kellett pár másodperc, hogy hátulról is felismerjem Lilit.
Hoppá, azt hiszem, meghallgattak az égiek, már pattantam is fel a sarokból, körbenéztem, hogy nem-e jött még vele valaki, s mivel senkit nem láttam, behúztam az erkélyajtót, aztán mögé léptem. - Szia Lili - köszöntem rá - remélve, hogy nem ijedt meg - aztán, ha felém fordult, már emeltem is be közénk a virágot, és még egy halovány mosolyt is kanyarítottam az arcomra. - Bocsi virág -  vagy valami ilyesmi, nem ismertem nevükről ezeket az illatos bimbambuszokat.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 20. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 20. 17:19 | Link

Lucas

Csalódott-kíváncsian nyújtogatta még ott a nyakát néhány másodpercig, majd visszaereszkedett sarkaira, és ellökte magát a korláttól, hogy azzal a lendülettel meg is forduljon, és ahol jött, ott távozzon is. Ámde! Az elképzelés szép dolog, de olyan, amit könnyűszerrel elhessegethet a csukódó ajtó, illetve az elébe toppanó illető képe, aki ráadásul a szabadon bejárható távolságot tovább csökkentette felemelt kezével, melyben valamilyen virág volt. Lilkó nem értett hozzá, piros volt, vagy lila, vagy valahol a kettő között, a szára meg zöld volt, mint a legtöbb virágnak. A leírás szerint "bocsi virág" volt, de a szőke még sose hallott ilyenről, ellenben azt, aki felé nyújtotta, egyből megismerte.
- Szia - mondta, de jóformán csak kipréselta ajkai közt a szót.
Megdermedt, és tekintete egyből ping-pongozni kezdett. Kereste, merre mehetne, de nem volt túl sok lehetőség. A navinés szándékosan sarokba szorította. Pedig nem véletlenül kerülte őt az elmúlt időszakban. Semmi kedve nem volt azt nézni, hogy Olívia után kesereg, és közben veszélybe sodorja magát, vagy benne keres vígaszt.
- Épp csak kijöttem, mert volt egy.. madár. És már elment - pillantott az ég felé, bizonyítva, hogy ott bizony nem repül semmi se. Szóval teljesen logikus magyarázatot adott rá, miért is nem kéne neki itt tovább lennie.
Tétován a virágért nyúlt, és miközben átvette, ujjai megérintették Lucasét, és apró kis feszültség cserélt gazdát. Lili elkapta a kezét, és lépett is egyet hátra. Hát már a fizika is beleüti az orrát a dolgukba!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 17:30 | Link

Lili

- Szaga is van, szippants csak bele - így kell kéremszépen reklámozni egy ajándékot, ha már más nem volt nálam, de legalább egy kis mosolyt ki akartam belőle csalni. Figyeltem is a reakcióit, hogy most vajon örül-e ennek a szál gaznak, vagy mi van, de ahogy elvette, egy kicsit meg is rázott vagy mi a szösz, s már lépett is hátrébb. Láttam rajta, hogy kerüli a tekintetem, és jobban érdekli az égbolt, meg az a rég határon túl vergődő madár, ez viszont nem jelentett túl jót nekem.
- Ja igen, azt láttam is, hogy kergetsz valamit, mondom mi történt már? Nem is értettem, mit akarsz attól a madártól - ez valahogy csak kicsúszott a számon, mert valahogy meg kellett kezdenem a beszélgetést, mielőtt belecsapok a lényegbe, de valószínűleg annál jobbat is kitalálhattam volna, mint hogy elárulom,egy kicsit zizzentnek néztem a tollasvadászat miatt.  
- Figyelj, egész héten beszélni akartam veled a pályán történtek miatt. Nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy seggfejként viselkedtem, szóval bármit is csináltam, nagyon sajnálom - mindezt már őszintén mondtam,  s közben közelebb léptem hozzá, pillantásommal a tekintetét kerestem.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 20. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 20. 17:51 | Link

Lucas

Bólintott egyet az ajánlásra, noha nem szándékozott a szagos virágot az orrához emelni. Nem is igen tudott mit kezdeni az információval, sem a növénnyel úgy egyáltalán. Ha kapott ajándékot, az inkább csoki volt, annak volt is értelme, meg lehetett enni, de a virág az csak.. elhervad. Ha Lili gondoskodik róla, ráadásul igen hamar, sőt, a lány meg volt győződve róla, hogy a kaktuszai öngyilkosok lettek, mikor pár éve azokkal kísérletezett, mondván, hogy a sivatagot is bírják, akkor az ő szobáját is fogják.
- Nem akartam tőle semmit - rázta meg a fejét, és végképp kezdte magát kellemetlenül érezni. Követte őt Lucas, vagy micsoda?
De aztán, mielőtt aggályait tovább fejtegethette volna, esetleg rá is kérdezve, hogy miért van itt a srác, összeszedte gondolatait, és elmondta, hogy egész héten próbált vele beszélni. Igen, ezt mondjuk tudta Lili, mert hogy ő meg egész héten próbálta ezt elkerülni. De most nem tudott hova menekülni előle.
Lépett még egyet hátra, de ezzel már ott is találta magát a korlátnál.
- Igen, valami olyasmit csináltál - bólogatott, és megmerevedtek arcizmai, ahogy visszaemlékezett az esetre. Vajon nem emlékszeik rá, hogy kis híján kicsinálta magát?
Mindenesetre a nyelvére harapott, mielőtt azt mondta volna, "semmi baj" vagy bármi mást, amivel arra utalt volna, hogy megbocsájt. Igen élénk emlékei voltak arról, hogy mi történt, miután legutóbb bocsánatot kért tőle a navinés.
- Azért kerültelek, hogy átgondolhasd a.. dolgokat - adott végül suta magyarázatot arra, hogy miért nem beszéltek eddig, noha Lucas nem kérdezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 18:20 | Link

Lili

Míg Lili a virágot vette szemügyre, zsebre csúsztattam a kezeimet, hogy egy kicsit lazának tűnjek előtte, s ne az jöjjön le elsőként, hogy azért mégis csak feszengek. Már amúgy is rossz véleménye lehetett rólam, ezen próbáltam változtatni, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ide nem lesz elég egy mosoly, meg ez a szál szép kóró. Éppen ezért is szedtem össze a gondolataimat, s noha nem emlékeztem száz százalékos pontossággal arra, hogy miket mondhattam, miket vághattam a fejéhez, úgy nagyjából tudtam azt, hogy akkor és ott megmentette az életemet.- És hidd el, át is gondoltam, és botrányos volt az, amit műveltem. Gyenge voltam, nem akarom az italra fogni, de totál elment az agyam attól, hogy Olívia elment - vallottam be őszintén, de aztán rájöttem arra, hogy talán nem ez a legjobb pillanat, hogy megint a másik lányt említsem.  - Ha nem vagy ott, akkor ott töröm ki a nyakam, szóval köszönöm, hogy megmentettél - kerestem a tekintetét, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve szorosan magamhoz öleltem őt, mert ami azt illeti, nagyon hiányzott.- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe, miközben öleltem, ezzel már a csókra utaltam, mert a kevés emlék közül az volt az egyik, ami bevillant másnap reggel, csak épp a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nagyon kedveltem őt, vonzódtam is hozzá, de Olíviát még mindig nem sikerült kiradíroznom, túl élénken élt még bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 20. 20:24 | Link

Lucas

Úgy tűnt, ha mindenre nem is, azért a lényegre csak emlékszik Lucas. Aminek Lili nem azért örült, mert így hálálkodhat neki a srác, esetleg mondhatja, hogy már kvittek, hanem mert talán elgondolkodott az ostobaságon, amit művelt. Nagyon megijesztette akkor Lilit, és jobban megbántotta, mint bármikor máskor.
Aprót rándult az arca Olívia említésére, de mással nem is reagált a bocsánatkérésre, mert hát nem szabadott. Nem adhatta meg neki még, mert ilyen könnyen nem nézheti el neki, ami történt. Bármilyen kedves és bármilyen szépen néz is most. És ha a virágnak nincs is, neki azért az illata is jó.
És ez utóbbi gondolat csak méginkább felerősödött benne, mert Lucas hirtelen úgy találta, hogy a nyilvánvalóan feszengő Lilit meg kell ölelnie hálája jeléül, amiért nem hagyta átfesteni a kviddicspálya füvét saját magával.
- Nagyon szívesen - motyogta bele sután a srác vállába, és akaratlanul is odabillentette fejét a másikhoz.
Megint elgyengült tőle, pedig tiszta dinka megint. Ideállít valami virággal, aminek a nevét se tudja, most meg még össze is préseli azzal, hogy megöleli őt. És tényleg ezért akarta egész héten levadászni? Hogy bocsit kérjen? Miért számít neki, ha úgyis Olíviáért van oda?
- Elég rosszul csinálod akkor - válaszolta a fülébe suttogott szavakra, és kibontakozott az ölelésből, mielőtt még túlságosan is a hatása alá kerülne a helyzetnek. - Mit.. szeretnél?
Kicsit esetlen volt a kérdése, és maga sem tudta, miért kérdezte és miért így, és ha jobban belegondolt, arra se tudott volna hirtelen mit felelni, ha a srác teszi fel neki ugyanezt. De mielőtt még a saját érzéseit vizsgálgatta volna, tudni akarta, hogy Lucas szerint mi ez az egész köztük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 13:29 | Link

Lili

- Tudom, béna vagyok  az ilyenekben - talán még bólintottam is volna egyetértően a lány szavaira, ha épp nem ölelem őt, de így csak szavakkal tudtam a tudtára adni, hogy igaza van. Tényleg túltoltam a pályán, önző voltam és nem gondoltam másra, pedig feltehetően Lilinek azért csak számítottam, különben nem csókolt volna meg. S ahogy ez eszembe jutott, tudtam, hogy akkor talán nem kéne ölelgetnem így, mert nem vagyok belé szerelmes, de azért még jól esett az ölelése, s nehéz is volt belőle kiválni, de mivel Lili megtette, így engedtem a karjaimmal, s nem szorítottam tovább.- Hogy mit? Mármint hogy én? - a kérdés meglepett, s nem egészen értettem, hogy a lány mire is gondol, hisz szerintem egyértelmű voltam, mikor bocsánatot kértem tőle, de úgy tűnt, hogy talán még sem. Vagy lehet, hogy másra volt kíváncsi? Tekintetét fürkészve ezen agyaltam, s ha jobban belegondoltam, akkor magam sem nagyon tudtam, hogy mit is szeretnék, mert a szívem máshoz húzott, de valahogy ide is, mert mégis csak hiányzott egy kicsit. - Nem tudom, kellene bármit is akarnom? Te…te mit akarsz? -kérdően néztem rá, ahogy tenyereimmel megtámaszkodtam a korláton, ezzel nem hagyva könnyed esélyt arra, hogy válasz nélkül elsétáljon, s mivel részemről nem volt egyértelmű, így inkább visszakérdeztem, s egy kicsit abban bíztam, hogy megtudom, Lili mire is gondolt valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 21. 16:44 | Link

Lucas

Nem volt fair így sarokba, illetve korláthoz szorítania őt, de Lili szokás szerint nem tudott igazán haragudni rá. Ha a közelében volt, nem ment, már csak ezért is találta célszerűnek kerülni őt, mert akkor volt lehetősége kicsit nehesztelnie rá azokért a dolgokért, amiket magával, és közvetve vagy közvetlenül ővele csinált. Erre most ölelgette őt, meg a fülébe suttogott, Lilkónak meg megremegtek a térdei, és az ajkába harapott.
Egyszerűen csak úgy érezte, fontos neki Lucas, és elszomorította, hogy kettejük hibáinak sora ilyen pocsék helyzetet idézett elő, melyben a navinés elvesztette, akit szeret, Lili pedig bűntudatot érezhetett emiatt, és még amiatt is, hogy valahol talán örült ennek.
Kérdése már kicsúszott száján, nem vonhatta vissza, de hogy mit kezd a válasszal, az még hátravolt. Csakhogy a navinés nem igazán adott választ, inkább kérdéssel állt elő. Méghozzá olyannal, hogy Lilinek kedve lett volna félrelökni, és elszaladni mellette. Kár, hogy esélye sem volt rá, hogy ebből bármelyik rész is összejön.
- Nem, nem kell akarnod semmit - rázta meg szőke fejét, és karba fonta kezeit maga előtt. - Felejtsd el, hogy kérdeztem.
Olyan egy hülye.. majom ez a srác! Megszívesebben megpofozta volna azt a csini pofiját, de helyette csak elfordította tekintetét róla, és színtelen hangon felelt az ostoba visszakérdezésére.
- Én azt akarom, hogy engedj át - bökött fejével Lucas mögé, ahol már várta a kasély folyosója. Rápillantott a kezében tartott virág kissé meggyötört szirmaira, és az jutott eszébe, hogy kivételesen nem ő nyírta ki szegény növénykét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 17:31 | Link

Lili

Miközben barnáimat a tekintetébe fúrtam, megismétlődött fejemben a kérdése, ám hiába is forgattam újra a szavait, nem értettem, hogy mire is utalt volna, hisz mit is akarhatnék? A bocsánatát, hogy ne haragudjon, hogy mondjuk ne kerüljön el a folyosón, és beszéljen velem, mert ha nem beszél velem, akkor az rossz. Igen, talán ezt kellett volna felelnem, de már késő volt, hisz visszakérdeztem. Lilin viszont meglátszott, hogy nem erre számított, s bár nem tudtam, hogy mégis mire gondolhatott, a viselkedéséből mégis csak arra tudtam következtetni, hogy megsértődött. - Átengedni? De épp beszélgetünk, ne akarj már lelépni - sóhajtva ráztam meg a fejem. - Lili, egész héten elkerülsz, miért kell már ennyire haragudni? A fenébe is, az előbb kértem tőled bocsánatot. Most akkor mi van? Már nem vagyunk barátok? Vagy mi?- értetlenül tártam szét előtte a karjaimat, nehéz volt ezeken a lányokon eligazodni, főleg Lilin, aki aztán elég furcsa volt. Kissé összeráncolt homlokkal, értetlenül néztem őt, közben kattogtak a gondolataim, s azt hiszem, hogy ekkor villant be megint az a csók, s ha ez így van, Ő meg megsértődött, akkor…
- Várjunk csak, Lili…Te többet szeretnél, mint hogy barátok legyünk? - pislogtam rá döbbenten, s azt hiszem, most kezdett összeállni a fejemben a kép úgy igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 21. 18:22 | Link

Lucas

Maga sem tudta egészen, mit akar, de azt persze elvárta, hogy Lucas tudja. Legalább azt, hogy ő mit. Barátoknak lenni? Vagy néha újrajátszani azt - na nem pontosan azt -, ami a faházban történt? Esetleg még többet? De miféle válasz az, amiből az jön le, hogy még csak azt se tudja, hogy kéne bármit akarnia Lilitől? Akkor mi a manót csinálnak egyáltalán most?
Beszélgetnek, legalábbis a srác kifakadása alapján, de Lili nem így érzi, vagy legalábbis az értelmét nem látja.
- Attól, hogy bocsit kértél, még mindig tök hülye vagy! - nézett rá összeráncolt szemöldökei alól.
Felemelte kezét, mintha meg akarná szorongatni vele Lucas nyakát, de persze nyilván semmi ilyesmit nem akart csinálni, csupán a gesztust játszotta el, amolyan bosszúság levezetőként.
Barátok lettek volna? Igen, talán eleinte, amikor még Sári után kesergett, vagy csak örült, hogy nem kell feladnia papírsárkány eregető karrierjét, hisz mindig ott lesz Lucas, hogy megmentse őt a galád, elszabadult játéktól. Még azelőtt, hogy szilveszterkor megcsókolta. De ha azt akarja újra, miért próbálta azok után is az ágyába invitálni, hogy egyszer már nagyon rosszul jött ki, hogy összegabalyodtak?
Egy pillanatra a szőke elfelejtett levegőt venni, és kikerekedő szemekkel nézett vissza a navinésre. És egyúttal érezte, hogy gombóc akad a torkán.
- Te nyilván nem akarnál többet.. szóval én miért akarnék? - kérdezte aztán, próbálva lazára venni a dolgot, de hangja olyan volt, mint aki minjárt elsírja magát, szóval aligha volt meggyőző. - Ha viszont a barátom szeretnél lenni, akkor viselkedj úgy, jó? Légyszi.
Kissé kétségbeesett pillantást vetett rá, majd ismét mögé pillantott, vajon el tudna-e slisszolni mellette, vagy inkább a lába alatt bújjon át. Ha gyorsan letérdel, aztán négykézlábra ereszkedik, talán meglepi annyira Lucast, hogy az ne tudja így megcsípni. Persze buta ötlet volt, de hát Lili fejőből pattant ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 19:40 | Link

Lili

- Elárulod, hogy miért? - tényleg nem értettem először, hogy Lili miért is ilyen morcos rám, de aztán ahogy gondolkodtam, s forogtak az agytekervényeim, úgy jöttem rá arra, hogy talán nem véletlenül viselkedik velem így. Ez pedig bántott, egy kicsit rosszul is esett, ennek ellenére próbáltam őt megérteni, s ahogy újra szóra nyitotta az ajkait, úgy lassacskán szavaiból, hanglejtéséből rájöttem arra, hogy már megint sikerült megbántanom, s hogy nem jártam messze attól, hogy Ő talán mégis érez valamit irántam. - Légyszi? Mert eddig nem úgy viselkedtem? - utóbbit ahogy kimondtam, rájöttem, hogy megint csak baromság volt, mert az, ami a faházban történt, s az, ami a szobámban történt, minden volt, csak épp nem baráti. Szóval ebben igaza volt, rá is döbbentett arra, hogy túlléptem egy határt, ami neki valószínűleg nem volt jó, s nagyon is zavarta. - Jó, oké…de Lili - sóhajtottam egyet, azért rossz volt azt látni, hogy ennyire sikerült megbántanom, mert nem ez volt a célom, épp ellenkezőleg, hisz azért kerestem meg, hogy bocsánatot kérjek, erre már megint jöhettem egy újabb bocsánatkéréssel. - Lili, ezt is sajnálom, már értem, mire mondod, hogy hülye vagyok. Látom, hogy megsértődtél, de én nem akartalak megsérteni. Nem azért mondtam azt, hogy nem tudom kéne-e bármit is akarnom, mert ne akarhatnék, vagy ne akarnék, hanem mert nem vagyok kész arra, hogy…- sóhajtva túrtam a hajamba, s folytattam.
- Kedvellek, de nem vagyok túl Olívián - vallottam be őszintén, mert ez volt az igazság, noha valahol belül éreztem, hogy talán Lili közelebb áll hozzám, mert bolond, és egyszerű, mint én. Ezt mondjuk nem mondhattam neki, de ez volt az igazság, kedveltem is ezért. - Jó, oké.. - bólintottam, aztán bocsánatkérően pillantottam rá, de továbbra sem léptem el a közeléből. - Akkor izé, hogy így barátok vagyunk…van kedved csinálni velem most valamit? - tekintetem pillantásáról az ajkaira futott, aztán vissza a szemeire, aztán megint az ajkaira és így tovább.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 21. 20:10 | Link

Lucas

Tudott ő értetlen lenni, ó de még mennyire, de Lucas egész más szintet képviselt ebben, és Lili nem győzött pislogni. Szóra nyitotta párszor száját, de végül nem hagyta el ajkait semmi, csak a kifújt levegő. Úgy tűnt olykor, hogy kapisgálja, máskor meg mintha egy idegen bolygóról jött volna. De látszott, hogy tényleg próbálkozik, talán ezért nem próbálta meg még Lilkó valóban a menekülést.
Kénytelen volt beismerni, hogy nagyon is hiányzott neki a srác, azzal együtt is, hogy egy hülye majom. Mert.. tetszett neki ez a hülye majom. Kedvelte őt, szerette, ahogy ránézett, ahogy a hajába túrt. Még az is tetszett, hogy mennyire a kedvében igyekezett járni. Hogy aztán a következő mondatával megint egy képzeletbeli hidegzuhanyt küldjön a nyakába.
- Nem mondom, hogy nem vagy barátságos, csak.. nem értelek néha, tudod? - kérdezte, szemét forgatva, de aztán hagyta, hogy beszéljen, és végül kimondja azt, amivel Lilkó nagyon is tisztában volt. Hogy a szakítás ellenére még mindig nagyon is Olívia élt a szívében, rá vágyott, őt akarta. Még akkor is, ha jelenleg teljesen lehetetlen volt. Tudta, milyen az, Sárival átélte. Szóval nagyon is értette, min megy most keresztül Lucas, vagy legalábbis azt a részét, hogy milyen vágyódni valaki után, akit nem érhet el.
Sóhajtott, és bólintott egyet. Tudomásul vette, és remélte, hogy Lucas is így tesz, és megérti végre, hogy mi bántja őt abban, hogy miközben ő Olívia után vágyódik, Lilivel próbál intim közelségbe keveredni. De nem, következő szavaival, mintha csak átkapcsolt volna bűnbánóból bűnözőbe, azt sugallta, hogy a leghalványabb elképzelése sincs.
De először Lilinek nem esett le, hogy miről beszél.
- Öhm.. micsodát? - kérdezte értetlenül, majd csillant egyet a szeme. - Csináljunk barátság-karkötőket?
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 21. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 20:44 | Link

Lili

Lili először nem értett meg, ezt ki is fejezte nekem, de éppen ezért próbáltam összekaparni a gondolataimat, hogy aztán őszinte lehessek vele, s megpróbáljam átadni neki a gondolataimat. Persze, egy kicsit tartottam attól, hogy majd megharagszik, ha szóba hozom Olíviát, de szerencsére nem ez történt, egész jól vette, s én is megkönnyebbülhettem, hogy ezt így kimondtam neki. Mondjuk szerintem sejtette, hogy még nem sikerült kiradíroznom az agyamból, hisz ott volt velem a pályán, s velem együtt élte át, hogy mekkora egy barom voltam. Így utólag átgondolva, tényleg seggfejként viselkedtem, s nem érdemelte volna Lili, hogy hallja a kifakadásomat, ahogy azt sem, hogy csak úgy szórakozzak vele.
Nem is akartam szórakozni vele, hogy újra megbántsam, s ha azt akarta, hogy legyünk barátok, akkor legyünk azok. Próbáltam én az lenni, de nem volt ez egyszerű annyira, mikor azért vonzalom volt bennem, főleg ha ilyen közel voltam hozzá. Viszont tiszteletben akartam tartani, s mivel úgy kért, viselkedjek barátként, úgy is tettem. Szerettem volna, ha együtt csinálunk valamit, igaz ami az eszembe jutott, annak talán nem örült volna, bár az is lehet, hogy igen, ezért inkább ráhagytam a dolgot.  - Hát…amit akarsz - vontam vállat, bár lett volna ötletem, a barátságkarkötő készítés azonban eléggé meglepett, még a szemeim is elkerekedtek, s szerintem nem is tudtam leplezni a meghökkenést, mely kiült az arcomra. - Mi? Nem, dehogy, nem a barátnőd vagyok - vágtam rá szinte azonnal, de aztán rájöttem, hogy ez talán túlontúl elutasítóan hangzott, s azt se akartam, hogy még ezt is zokon vegye.
- Vagyis…ha ezt szeretnéd velem csinálni, tőlem karizékötőzhetünk is, de csak szólok, hogy nem tudok se varrni, se kötni, meg gyöngyöt fűzni se. Viszont…én inkább arra gondoltam, hogy lóghatnánk együtt, átjöhetnél hozzám a navinébe, van egy-két jó lemezem, meghallgathatjuk, meg van egy hangszerem is, megtaníthatlak játszani, ha akarod, ilyesmi - vontam vállat, szívesen lógtam volna vele barátként is, csak azt nem tudtam, hogy ő egyáltalán akar-e velem lógni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1192
Írta: 2021. május 21. 21:13 | Link

Lucas

Mivel kedvelte őt, nagyon is, ezért azt a lehetőséget, hogy megszakítja vele a kapcsolatot, nemhogy elvetette, de fel sem merült ilyesmi Liliben. Vagyis ha Lucas nem szerette őt úgy, de szívesen maradt a barátja, az a szőkének teljesen megfelelt. Vagy legalábbis így érezte. Nem tudta ugyan, mennyi idő, míg a benne kavargó érzések elülnek, és hagyják, hogy csupán úgy tekintsen a srácra, mint annakelőtt, de a saját érzésein még annyira se tudott kiigazodni olykor, mint másokén.
Nem tudta, mit érez, és mit szabad egyáltalán éreznie Bence iránt, ahogy a Marinával töltött este is jókora zavarodottságban hagyta. És még ott volt Sári is persze, akire ugyan már abszolút barátként tekintett, méghozzá a legjobbak közt, de szíve mégis kicsit jobban kalapálni kezdett a közelében.
Szóval nem értette magát. Persze nem is igazán próbálta megérteni, mi zajlik benne. Csak elfogadta, hogy egyes emberek iránt sokkal jobban rajong, mint másokért, és azért a mások sem panaszkodhattak, ha Lili cseppet sem visszafogott, vagy zárkózott természete lerohanta őket. De ha kell, tudta kontrollálni magát, vagy legalábbis egész jól bemesélte ezt magának.
Kuncogott egyet Lucason, ahogy az tiltakozni kezdett a karkötő miatt. Volt egy sanda gyanúja, hogy nem ilyen programra vágyott vele a srác, de ilyen heves tiltakozásra nem számított.
- Jól van, csak vicceltem. Én se tudok olyat csinálni - vallotta be szégyenkezve.
Most, hogy már úgy tűnt, sikerült jutniuk valamire, már kikerülhette a navinést, hogy az ajtó felé libbenjen, és közben azért hallgatta a javaslatait baráti programokra. Nagyon is jól hangoztak, és a lány úgy találta, ez egy jó kezdet lehet. Vagy újrakezdet. Ahogy vesszük.
- Én tudok játszani bármin is - jelentette ki, miközben elindultak a folyosón. - De megtaníthatod, hogy kell jól.
Persze nem most rögtön gondolt beugrani a sráchoz, de útközben volt lehetőségük a részleteket megvitatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 22:06 | Link

Lili

Annak ellenére, hogy tiltakoztam a barátságkarkötő készítése ellen, Lili meglepően jó kedvű lett, ez pedig engem is megmosolyogtatott. Végre, úgy tűnt, hogy megtört a jég, s már nem tűnt haragosnak a lány, amit pozitívan könyveltem el. - Huh, jó, csak mert tényleg nem tudok ilyeneket csinálni, ezen a téren nem jó a kézügyességem - jegyeztem meg, aztán azt már nem fejtettem ki, hogy miben jó, csak mosolyogtam, s mivel úgy tűnt, hogy valóban sikerült helyrehoznom vele a kapcsolatom, nem hagyhattam, hogy csak úgy lelépjen anélkül, hogy valamit kitalálnánk. Éppen ezért dobtam be neki néhány ötletet, hogy mégis mit csinálhatnánk együtt a kastélyon belül. Persze, még ezer más dolog is szóba jöhetett volna, nekem mégis a gitárom, meg a lemezeim jutottak először az eszembe. - Komolyan? Zenélsz? Vagy szereted a zenét? Nem baj, ha nem, majd megszereted - mondtam mosolyogva, jó lett volna, ha mondjuk hasonló a zenei ízlése, bár ezt egyelőre nem tudhattam.- Jól van, akkor adok neked gitárleckét, a végére profi leszel, garantálom - még kacsintottam is egyet, magamhoz akartam ölelni, de eszembe jutott, hogy ezt nem kéne, így visszafogtam magam, s csak baktattam Lili mellett, míg az erkélyről visszasétáltunk. Útközben sok mindenről dumáltunk, hogy merre lenne jó utazni, szünetben hová menne le, és hasonló dolgok. Még visszakísértem a levitához, utána magam is nyugovóra tértem, s egy kicsit megkönnyebbülhettem, hogy legalább őt még nem veszítettem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 194
Kedves Betti
Írta: 2021. július 1. 09:29
| Link

Egy kora júniusi éjszakán

a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem



A cigaretta füstje lustán tekeredik az éjszakai ég felé, hogy elérve a magaslatokat, vonja fátyolos ölelésbe a csillagok milliárdjait. Feketéi komoran bámulnak bele a sötétségbe, holott régebben nem szalasztotta volna ez az alkalmat, hogy a csillagképek állását figyelje a tiszta égbolton. Könyökei a még mindig langyos korláton pihennek, a vas kényelmetlenül simul bőréhez, de nem próbál kényelmesebb fogást találni rajta. Görnyedt háttal támaszkodik, bal lába lezseren átvetve lóg a jobb előtt, míg baljának ujjai között fityeg a vörösen izzó szál. Nincs benne semmi különseges, illatát nem fűszerezi semmi, csakis a dohány maró szaga ülepszik meg az erkély zárt részén. Sosem próbálkozott korábban a spanglival, de most szinte bármit megadna érte, hogy csak egy kicsit oldódjon a feszültség a tagjaiból és a lelkét tépázó fájdalom, ami, mintha nem akarna múlni egyáltalán. Zsombi különleges csokoládéja sem hoz már elegendő megnyugvást. Azóta nem, hogy…
Csuklója moccan, ajkai közé illeszti a füstölgő szálat, ami mintha csak szabadulni akarna, billen lefelé köztük, de nem esik ki szájából. Kezét leengedve szívja meg a cigarettát, vége erőteljesen izzani kezd, miközben tüdejét szétfeszíti a torkán lecsúszó füst. Feketéit lecsukva hagyja bent, majd orrán keresztül engedi ki lassan az elhasznált anyagot. Szabadon maradt balja túr végig göndör fürtjein, majd emeli fel fejét a csillagok irányába, hogy úgy tekintsen le a jobbjában szorongatott fiolára. A Hold fénye megcsillan a sötétlila bájitalon, amiből alig fogyott még, holott már néhány napja üresnek kéne lennie. Kisvirág távozása óta ismét hanyagabbul kezeli az altatót, amit most is csak ujjai közt forgat, a korláton túl, ahol egy könnyedebb mozdulat miatt zuhanhat alá. Talán pont arra vár, hogy akaratán kívül szűnjön meg a kényszer, ami a fogyasztására sarkallná, hogy ne kelljen álomba merülnie, a kéretlen álmok közé, amik immár az ital mellett is kínozni akarják. Ujjai mégsem engednek a szorításából, mintha még volna remény, hogy felállhat a földről, ahova a körülmények taszították. Mintha még mindig hinne abban, hogy jobbra fordulhat minden, mintha abban reménykedve, hogy még számít bárkinek is…
Számít még bárkinek is a jelenléte?
A szál ismét felizzik ajkai között, lágy fénybe borítva arcát, ami már nem árul el semmit. Se fájdalmat, se szomorúságot, csak a beletörődés komorsága ül a megfáradt vonásokon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 3. 12:49 | Link

Domonkos
Ismét találkozunk
Ruha

Ma eddig csak egy elsőst kaptam el, aki éppen akkor akart bemenni a levitába, mikor én kijöttem onnan. Elengedtem szegényt, mert nagyon ijedtnek tűnt, és csak pár perccel késett el. Figyelmeztettem, hogy legközelebb figyeljen jobban, és én is elindultam. Az este további része nyugalmasan telt, elkerült az összes éjszakai vándor. Eddig.
A járőrtársam a folyosót nézi át, míg én megnézem a teraszt. Nem számítok rá, hogy bárkit is találok kint, hiszen elég későre jár már, még annak is, aki felsurran az éjféli nassolásról. Ráadásul nem tudnám megmondani, miért ácsorogna bárki is éjjel az erkélyen. Mi dolga volna itt, amit nem tud megtenni a hálókörleten belül?
Ahogy kilépek azomban, csalódnom kell a teóriámban. Az erkélyre lépve azonnal megcsapja az orromat a dohány szaga, és egy pillanatra még az izzó csikket is megpillantom. Az illető háttal áll nekem, így nem láthatom, kivel van dolgom. Csak elindulok felé, és közben szólalok meg:
- Ha nem vagy mestertanonc, este tíz óra után nem tartózkodhatsz a házad területén kívül. - Hangom határozott, jól beletanultam már a dologba, ám nem szeretnék ijesztő lenni soha. Inkább figyelmeztető jellegűek szavaim, mintsem megróvóak. Persze kénytelen leszek büntető munkát adni neki, ha valóban nem mestertanonc, de nem azért mert élvezem, hogy megbüntethetem.
Lassan érek mellé, és ahogy én is a korlátra támaszkodom, meglátom, kivel van dolgom. Nem is tudom, hogyan írnám le a kapcsolatunkat a navinéssel, de pozitív jelzők semmiképpen sem szerepelnek benne. Nem is tudom, mit mondjak neki. Tudja, hogy elkaptam, hogy lebukott, az viszont kérdés, hogy áll hozzá, hogy pont én kaptam el.
- És a dohányzás is tilos az iskola területén - szólalok meg ismét, egészen halkan, s rámutatok a kezében tartott szálra. Egy darabig vacillálok, majd megszólalok ismét: - Valami baj van? - Rögtön meg is bánom, ahogy kimondom szavaimat. Domonkossal sosem végződött még jól, ha segíteni akartam neki. Most miért lenne más a helyzet? Az emberségem mégis erősebb bennem, mint, hogy a dzsekimen villogó jelvény mögé bújjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 194
Kedves Betti
Írta: 2021. július 6. 18:12
| Link

Egy kora júniusi éjszakán

a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem



Számít még bárkinek is a jelenléte?
A gondolat fájón hasít a lelkébe és ver kéretlen visszhangot elméjében. Mélyen szívja be a levegőt a cigaretta füstjével együtt és szorít rá tincseire, hogy a kitapinthatatlan fájdalmon túl mást is érezzen. A vékony, göndör szálak megfeszülnek ujjai fogságában, fejbőre bizseregni kezd, végül egy sóhajjal ejti ki ujjait közülük. A megfáradt füst vadul tekeregve igyekszik messze tőle, hogy kellő távolságból már csak lassan hömpölyögjenek tova.
A kérdésre görcsösen kerüli a válaszadást. Tekintete a sötétséget pásztázza, próbálja a gondolatait is kitölteni vele, hogy ne kelljen szembenéznie a rideg valósággal. Évek óta alig engedett közel magához bárkit és mostanra elérkezett a pillanat, hogy egyedül találta magát az amúgy is szűkös körben. Van még egyáltalán esélye változtatni ezen? De  a legfőbb kérdés… egyáltalán akarna?
Az ajtó halk nyikorgása csillapítja el gondolatait. Feketéit lehunyva szív ismét a szálból, nem törődve a feddő szavakkal, hisz pontosan tudja mik a szabályok, azt is, hogy pontosan mennyit is hág át éppen közülük. Baljának ujjait szorítja össze az üvegcsén, megállítva lassú táncát közöttük. Míg mellé ér a lány, komótosan fújja ki ismét a füstöt és ujjai közé csippantva a szálat engedi le ajkai fogságából, hogy lazán lógassa a szakadék fölött.
Légy kedves.
Szusszanva görbül enyhén felfelé ajka, de a fájdalmas mosoly hamar tova is száll. Szeme sarkából pillant csak Bettire, akit épp csak a bentről kiszűrődő, halovány derengés enged láttatni. Pont elég. Már bárhonnan felismerné.
- Próbáld ki. - Válasz helyett nyújtja csak felé a már felére zsugorodott cigarettát, könyökét még mindig a korláton nyugtatva. Végül kissé oldalra biccentett fejjel vezeti rá feketéit, hogy láthassa a pedáns lány reakcióját. - Nem fogom elmondani senkinek. Csak próbáld ki. Utána, ha akarod, válaszolok egy kérdésedre. Bármire - rekedtes hangja azonnal elhal a sötétben. Feketéit vezeti vissza az erkélyen túli világra, míg az ujjai között tartott szál csakis akkor moccan, ha Betti érte nyúl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 9. 00:16 | Link

Domonkos
Ismét találkozunk
Ruha

Meglepődöm, hogy találok kint valakit az erkélyen. Talán túl jóhiszemű vagyok, hogy azt gondolom, egy bizonyos idő felett a diákoknak sincs kedve a folyosón mászkálni. Domonkos mégis az erkélyen áll, ráadásul cigizik, én pedig kénytelen leszek megbüntetni, ha jól akarom végezni a dolgomat. Már pedig jól akarom ha már házvezetőim megbíztak bennem, és megkaptam a jelvényt. Azt a részt utálom, hogy meg kell büntetnem diáktársaimat, de tudom, hogy ez nem akadályozhat meg abban, hogy felelősségteljes legyek, és mégis megtegyem. Mert ez a dolgom. Szerencsére nagyon nagyképű diákokkal nem volt még dolgom, Létai Rolanddal is csak prefektusként hozott össze a sors, nem rendbontóként.
Most azonban meg kell büntetnem Domonkost, és ezt valahogy sokkal nehezebbnek érzem, mintha mondjuk egy barátomat kéne megbüntetnem. Valahogy rá kéne vennem, hogy dobja ki a cigicsikket, és vissza kéne kísérnem a navine klubhelyiségébe. De mikor fog rám valaha is hallgatni ez a srác? Valószínűleg utál, bár azt nem tudom pontosan miért, mikor én első találkozásunkkor is csak segíteni akartam neki.
Mellé támaszkodom a korlátra, úgy folytatom a beszédet. Bár hiába mondom, hiszen nyilván ismeri a házirendet, csak fütyül rá. Nem érdekli, ahogy valószínűleg én sem, meg az sem, hogy prefektus vagyok és rajtakaptam, ahogy takarodó után dohányzik. Mégis elmosolyodik, legalábbis megpróbálkozik valami olyasmivel, és ahelyett, hogy valami bántó hagyná el a száját csak a cigarettát nyújtja felém. Elkerekedett szemekkel hátrálok egy lépést a korláttól. Döbbent tekintettel nézek a fiúra, bár ki tudja, ő ebből mennyit lát a sötétben. Ezt most teljesen komolyan gondolta? A kérdés lehetősége ellenben csábító, és talán mégis tudok neki segíti. Mindössze csak annyi az ára, hogy beleszívok egyet abba a nyomorult cigibe.
Hátra fordulok, ám járőrtársam még mindig a folyosón lehet, mert nem vár rám az ajtóban. Minden bátorságomat összeszedve fordulok vissza, lépek ismét Domonkos mellé és nyúlok lassan a kezében tartott szál felé.
- Megígéred, hogy válaszolsz, akármit kérdezek? - szólok halkan, miközben a cigit a hüvelyk- és mutatóujjam közé fogom.
Egészen kicsit szívok csak bele. Nem érzek semmi mást, csak az ingert, hogy köhögjek, amit meg is teszek. A cigi a padlóra hullik, ahogy én a mellkasomra tapasztom a tenyerem, és próbálok életben maradni. Egy közeli székre ülök le végül, rászorítva a korlátra próbálok levegő után kapni, ahogy a köhögés enyhül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 194
Kedves Betti
Írta: 2021. július 9. 15:23
| Link

Egy kora júniusi éjszakán

a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem



Mintha a csillagok is rajta gúnyolódnának. Várakozás közben feketéi mégis csak rátalálnak az égboltot pettyező fényekre, amik incselkedve pöffeszkednek a sötétség vásznán és sehol egy felhő, ami fátyolos derengéssé csillapítaná ragyogásukat. A gondolat lassan fészkeli be magát elméjébe, onnan kúszik le szívébe, hogy fájón marjon belé; ugyanilyen volt az égbolt, mikor Kisvirággal a tisztáson feküdtek. Tele apró, csillogó ékkövekkel, míg a lány törékeny ujjai az ő kezén nyugodtak. Akkor mondhatni, boldog volt. Emlékszik saját nevetésének, már idegennek tűnő hangjára. Emlékszik, hogy hogyan szorította magához, hogyan csillant meg a Hold fénye az ezüst hajszálakon. Soha többé nem fogja látni egyiket se. Se a mosolyát, se a lágy tekintetet, ahogy őt figyeli. Nem fogja hallani a hangját, ahogy Anubiszról beszél, a hitét, amit az ő szájából már-már valódinak is érezhetett. Mindent elrontott. Azzal az egy szóval, mindent.
Feketéit összeszorítva, ajkát röviden megnyalva nyel egyet, amint a fájdalom a szívébe hasít. A cigarettát tartó keze megrándul, ahogy érintené azt ajkai közé, hogy a kényszermozdulattal kitörölhesse a kéretlen gondolatokat. Ám megállja, hogy elhúzza a szálat, ami még mindig Bettire vár. Fejét ejti helyette előre és a korláton könyökölve túr ismét tincsei közé.
- Ezt mondtam - feleli rekedten, rá se nézve a lányra. Ujjai remegnek meg, ahogy egy pillanatra összeér a bőrük, majd megfosztja Betti függősége tárgyától. Lassan engedi le mindkét kezét, alkarját lezseren kilógatja a korláton túlra, úgy fordítja fejét a prefektus felé. Szemöldöke megemelkedik, ahogy kérése beteljesül, szája széle megrándul a hatást sejtve. Betti köhögése Domonkos reszelős nevetésével egészül ki, bár nehéz megmondani, hogy vegyül-e a hangjába némi jókedv is vagy sem. Talán, ha nem marcangolná a szívét percenként a fájdalom...
- Egész jól viselted. - Mindketten tudják, hogy ez nem igaz. Feketéi a leejtett csonkra tévednek, amit széttapos, megadva a kegyelemdöfést számára. Farzsebéből húzza elő a még félig teli dobozt és kipattintva tetejét húz ki belőle egy új szálat.
- Kérdezz - mondja már a cigarettával a szájában. Elsőre elpattintja a gyújtót és míg egyik kezével árnyékolja a lángot, másikkal gyakorlott mozdulatokkal kelti életre a szál végét. A doboz ismét a zsebében landol, közben hátraszegett fejjel fújja ki a füstöt a csillagokra, hátha sikerül elhalványítani a fényüket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint