31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] Le | Téma száljai | Témaleírás
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 12. 11:50 | Link

Domonkos
Ismét találkozunk
Ruha

Nem kicsit lep meg az ajánlata. Miért jó neki, ha kipróbálom? Nem értem meg, még akkor sem, amikor aztán mégis elveszem tőle a szálat. Még visszakérdezek, inkább biztosra szeretnék menni. Akkor legyen kétoldalú a alku. Azt mondjuk nem tudom, hogy mit kérdezzek tőle. Talán azt, hogy miért viselkedik velem úgy, ahogy? Talán belőle így jön ki a gyász. Az biztos, hogy nagyon mások vagyunk mi ketten. Lehet elég volna annyit kérdezni, hogy érzi most magát. Nekem ez a kérdés mindig segít.
Ellentétben a cigivel, amitől szörnyen köhögni kezdek csak. Domonkos nevetését meghallom ugyan, de nem tudok vele foglalkozni. Sokkal jobban izgat, hogy ne fulladjak meg. Ahogy leülök aztán, kicsit jobb lesz. Kicsit engedek a szorításomon, hogy ujjaim ne fájduljanak meg nagyon, de a kezemet nem engedem le. Továbbra is a korlátba kapaszkodva ülök, fejemet lehajtva próbálom rendezne a légzésemet. Csak a navinés hangját meghallva emelem fel a fejemet, s nézek rá, a köhögéstől könnyes szemekkel. Annyi erőm már van, hogy nézésembe belerejtsem a dühömet kijelentése és nevetése miatt. Mintha úgy érezné, rá nem vonatkoznak a szabályok, rágyújt újra, nekem pedig semmi ötletem mit kezdjek a sráccal.
Csak akkor állok fel, amikor már úgy érzem, minden erőmet visszanyertem a fulladozás után. Ismét közelebb megyek hozzá, mellé állok. Nem akarom azt érezni, hogy fölöttem van, mert ő áll én meg ülök. Nem vagyok azonban magas, ha felállok is fölém emelkedik, ha csak pár centivel is. Gondolkodás nélkül nyúlok a frissen meggyújtott csikk felé, el akarnám venni tőle, és ha nem húzza el, ki is veszem a kezéből. Azt nem tudnám megmondani, hogy kötelesség tudatból, vagy az egészsége megóvásának érdekében teszem-e. Na de mit kérdezzek?
- Hogyan tudnék segíteni Neked? - Megpróbálom elkapni a tekintetét. Még mindig nem tudom, miért akarok segíteni a fiúnak, de valami minden találkozásunkkor arra sarkall, hogy ki akarjam húzni a gödörből, hogy ragadjam meg a kezét, és ne engedjem el. A gond csak az, hogy ő nem akarja ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 194
Kedves Betti
Írta: 2021. július 14. 10:32
| Link

Egy kora júniusi éjszakán

a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem



Egy pillanatra képes megfeledkezni mindenről. Míg nevetése el nem hal, nem mar fájdalom a szívébe, nem könyörög Kisvirág mosolya után. Nem jut eszébe se az örökké csak dolgozó apja, se a korábbi családjához menekülő anyja, aki ezzel szinte teljesen kirázta Domonkost az életéből. Egy pillanatra még Teó sem férkőzik a gondolatai közé. Nevetése reszelős, nem az az önfeledt kacaj, aminek hallgatása is mosolyt csal mások arcára. Mégis könnyedséget hoz, abba a naiv illúzióba ringatva, hogy képes lesz tovább viselni a hétköznapok terhét ezen falakon belül. Hatalmas kár, hogy csupán egy pillanatig tart.
Ahogy a frissen meggyújtott szál maró füstje lekúszik a tüdejébe, már el is engedi a naiv ábrándot. Tudja, hogy nincs maradása, egyedül arról nincs fogalma, hogy még mire vár. A falak megfojtják, a nevető diáktársai, mintha folyamatosan gúnyolnák őt. Nem maradt senki, akinek még számítana a jelenléte, akkor pedig miért ne segíthetne egy tettel mindenkin? Ő távozik, talán bejárja a világot, a kastély pedig megszabadul egy komor jelenléttől és a prefektusoknak sem kell több büntetőmunkát kiosztania Domonkos számára. Mindenki jól járna.
Tekintete zizzen a szál felé tartó kézre. A cigarettát oldalt tartva kapja el jobbjával Betti karját és pillant le rá, közönyösen, egészen addig, míg meg nem hallja a kérdést. A komor ábrázaton a döbbenet veszi át az uralmat, majd zavartan pillant el a másik irányba, elengedve a lány kezét.
- Úgy, hogy nem veszed el tőlem. Vagy kérsz még? Akkor szólj - szája megrándul, ahogy oldalt sandít Bettire. Ám a kérdés akaratlan elgondolkodtatja. Tudna bárki is segíteni neki? Hogyan? Nem változtathatja meg senki Kisvirág döntését. Nem tudja senki jobb belátásra bírni a szüleit sem. Senki sem tud neki segíteni.
- Miért akarnál egyáltalán segíteni? - kérdi szkeptikusan, az időt húzva. Sóhajtva egyenesedik fel és megfordulva dönti csípőjét a korlátnak. Jobbjával markol rá a fémre, miközben a füstölgő szálat újra ajkai közé illeszti. Az eget kémlelve dönti hátrébb a fejét és fogával szorítja kissé össze a cigarettát, hogy ne essen ki a szájából.
- Már segítettél. Nem tudom mikor nevettem utoljára - mondja rekedtes hangon, ám teljesen őszintén. Már feladta, hogy bármi változzon. Legalábbis itt, a kastély falai között. Értékeli Betti kedvességét, ám egyetlen egy ember felületes gesztusa kevés, hogy jobb belátásra bírja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 15. 12:52 | Link

Domonkos
Ismét találkozunk
Ruha

Nevetése egyértelműen dühít, de nem tudok tenni ellene, mert jobban foglalkoztat, hogy ismét kapjak levegőt. Aztán mikor végre oxigénhez jutok, felállok, mellé lépek ismét, és teszem fel a kérdésem. Most Domonkoson a sor, hogy beváltsa az alkunk rá eső felét. Hogy válaszoljon, bármit is kérdezek. Szavaim még engem is meglepnek kicsit, de nem vonom vissza őket, ott hagyom köztünk, válaszára várva. Nem vagyok benne biztos, hogy őszinte lesz velem, hiszen minden alkalommal világosan a tudtomra adja, hogy nincs szüksége segítségre. Én azonban önpusztító módon minden alkalommal segíteni akarok neki, annak ellenére is, hogy mintha megpróbálna magával rántani inkább.
Nem lep meg, hogy nem engedi elvenni a cigit, helyette karomat kapja el. Nem próbálom meg kihúzni a karom, csak megvárom, hogy ő engedje el. Helyette megállok vele szemben, feltartott kézzel, tekintetemet az övébe mélyesztve, és felteszem a kérdésemet. Lassan engedem le aztán a karomat, de csendben, várom a válaszát, annak ellenére is, hogy láthatóan zavarba jött. Aztán válaszol ám nem komolyan, így tőlem egy szemforgatást kap reakció képpen.
- Meghagyom neked, ha mindenképpen mérgezni akarod magad vele - szólalok meg aztán halkan. Nem hiszem, hogy sokat érnek majd szavaim, hiszen valószínűleg megkapta már az ehhez hasonló mondatokat már másoktól is. Amíg ő nem akar leszokni, addig úgysem fog, pláne nem az én szavaim hatására.
Kérdésére lehajtom a fejemet, én is elgondolkodom. Fogalmam sincs, miért akarok neki segíteni. Nem tudom, hogy miért érzem úgy, az én dolgom, hogy segítsek Domonkosnak, mégis akarok. Minden találkozásunkkor, akármennyire is meg tud bántani.
- Igazából én sem tudom - válaszolok, továbbra is a padlót kémlelve. - Talán csak azért, mert rokonszenves voltál, mikor először találkoztunk. -Felemelem a fejem, a szemébe nézek, így kiolvashatja tekintetemből, hogy őszintén beszélek. - Meg azért is, mert úgy érzem, én megtanultam együtt élni az engem ért veszteséggel - szólok szinte már suttogva.
Még mindig fáj, néha jobban, néha kevésbé, és fájni fog örökké. De tudok nevetni, tudok szeretni és sikerült újra közel engednem magamhoz másokat. Hosszú időbe telt, sok sírásba, küzdelembe, de azt hiszem, most jó helyen vagyok, és jól vagyok. Ha Domonkosra nézek azonban, csak a fájdalmat látom rajta, és összeszorul a szívem a gondolatra, hogy min mehet keresztül. Kicsit önmagamat látom benne, mikor nem akartam beszélni senkivel, mikor azt hittem, nincs tovább, és fogalmam sem volt, merre menjek, mit tegyek, hogy eltűnjön a sötétség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint