36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. február 10. 23:55 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Ahogy kilépett a tanári ajtaján, a sok tanár máris úgy áramlott vissza. Némelyek azért még vetettek egy-egy aggódó pillantást Zsomborra, de a legtöbben már a következő óravázlatukat írták meg fejben. A göndör pedig csak ment. Fel a lépcsőn, ki a kétszárnyú ajtón, csak hogy végre eltűnjön az őt leső pillantások elől. Arra se szentelt energiát, hogy rendesen becsukja maga mögött a nyílást, lendületből próbálta becsapni, ami miatt visszapattant a retesz a helyéről. Hatalmasat üvöltött bele a semmibe. Mélyen a mellkasából jött az érzés, s mintha milliónyi kis tűként szúrnák folyamatosan a tüdejét, egyre csak szűkült össze a hely a levegőjének.
Levegő, Zsombor. Big Jim hangja szólalt meg a fejében, mintha csak mindig ott lenne a férfi, hogy figyelmeztesse a túlélésre, az alapvető életösztönre, amelynek fénye évekkel ezelőtt kihunyt benne. Reszketegen jutott újra oxigénhez az agya, teste beleremegett a benne található ellentmondásokba. Keze anélkül lendült, hogy érzékelte volna, és mindent söpört ami csak az útjába akadt. Először az asztalt döntötte fel, majd egy két cserépnek is oda lett. Az érzelmek sodorták, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne ma. Fejében újra és újra lezajlott a rövid beszélgetés, a visszautasítás újabb hulláma. Mégis hogy lehetne normális, ha mindenki csak a szörnyet látja benne? A potenciális veszélyt, egy bombát, ami bármikor robbanhat. S jelenleg úgy is érezte, hogy a bordái közé dinamit szorult, és képtelen megszabadulni tőle.
A végtagjai elfáradtak, ahogy a szíve is. Lábai is cserbenhagyták, és úgy roskadt össze, mint egy rongybaba. Hátát a korlátnak vetette, és összehúzta magát. Homlokát térdére hajtotta, és lehunyta pilláit. Azt kívánta bár minden csak egy rossz álom lenne. Bár vége lenne ennek az életnek, melybe sehogy sem illik bele. Összeszorított szemhéja mögött szülei sziluettje rajzolódott ki.
- Bárcsak még itt lennétek. Nem tudom mit csináljak - suttogta maga elé, és hagyta, hogy szemeiből lassan, halkan hulljanak alá a bánatos könnycseppek.  
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. február 15. 17:10 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Vacsora után úgy dönt, ideje sétálni kicsit, hogy lemozogja a félasztalnyi kaját, amit eltűntetett. Na nem mintha szüksége lenne rá, az anyagcseréje gond nélkül megoldja, de így mégis tisztább a lelkiismerete. A frisslevegő amúgy is mindig jót tesz, főleg egy ilyen kajakómás állapotban, mint amilyenbe lovallta magát, így úgy döntött, a kedvenc erkélyéig meg sem áll. Előtte azért persze felszaladt az Eridonba némi melegruháért, mégsem akart jégkockává fagyni az alatt a néhány perc alatt sem, amit kint készül töltetni a város tanulmányozásával.
Elégedetten trappolt végig a folyosókon, a kétszárnyú ajtót is olyan magabiztossággal csapta ki, hogy akárki megirigyelhette volna. Már csak az hiányzott, hogy újabban szőkében játszó tincseit is olyan flegmán hátra dobja – akkor igazán teljes lett volna a tipikus gonosz lány szerepe. A hajával történt kis baleset nem nagyon mutatott javuló tendenciát. Tánya azt ígérte, hogy néhány napon belül elmúlik magától, de hát nem igazán akart megindulni a változás sehol sem. Legalább egy életre szóló leckét kapott, hogy miért kell összekapnia magát nagyon, illetve ingyen és bérmentve kipróbálhatta a szőke hajszínt anélkül, hogy órákig ült volna egy fodrászatban. Végül is, mondhatni jól járt. Nőhetett volna még két füle, vagy lehetett volna belőle hupikék törpike, esetleg kanári madár.
Szóval kivágja az ajtót, majd egy félfokkal finomabb mozdulattal becsukja maga után. Kezdeti megabiztossága odalesz, mikor meglátja a földön ülő alakot. Megtorpan, mintha tudná, hogy rosszkor jön. Kell néhány másodperc, hogy a sötétben és olyan messziről feltérképezze a göndör fürtöket és hosszú végtagokat.
- Zsombor? – kérdezte tétován, mintha ő sem lenne biztos a dolgában, pedig belül valahol érezte, még ha nem is látta igazán, hogy a göndör az. De valami nem stimmelt. Egyelőre nem tudta volna megmondani, hogy mi, csak valami olyan furcsa volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. február 16. 22:55 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Furcsa dolog a gyász. Eleinte csak nem érted. Aztán felfeszíti a mellkasodat a düh, az őrjítő agresszió, majd ha kitomboltad magad már nem marad benned semmi. A mellkasod hirtelen vált egyik pillanatról nagy ürességbe, és míg előtte legalább éreztél valamit, úgy utána azt kívánod bár visszatérne inkább az az állapot. Minden jobb, mint a semmi. A semmi mégis jobb, mint a kín. A tudat, hogy anélkül az ember nélkül kell tovább élned, aki soha többet nem tér vissza hozzád. S habár nem egy napja, nem is egy hete történt, de Zsombor azóta sem volt képes feldolgozni a szülei halálát. Hogy mit is jelentett neki ez pontosan. Hiszen annyi ember vette körbe nap mint nap anélkül, hogy tudta volna, most viszont egyedül maradt.
Halkan hulltak alá a cseppek, ahogy mint egy kisgyerek rimánkodik újra egy pár percért a szüleivel. Csak hogy újra láthassa édesanyja mélybarna szemeit, és apja féloldalas mosolyát. Azokat, amelyeket minden nap a tükörben látott viszont, csak sokkal kevesebb fénnyel. Kevesebb élettel és vággyal a mindennapok után.
Nyílt az ajtó, és egy pillanatig még fejét sem emelte meg a göndör, csak reszketegen lélegzett, ahogy várta, hogy az ismeretlen otthagyja. Reménykedett, imádkozott, hogy ne szólítsák meg, mégis a lány hangja egy pillanatra megdobogtatta törött szívét. Vörös szemeivel ránézett Rarára, és szipogott egyet.
- Ehh... ne haragudj. Én csak... - kezdett el azonnal magyarázkodni fátyolos hangján a barna, és mutató és hüvelykujja közé csippentette szemeit, hogy rendbe szedhesse magát. - ... csak levegőzöm - szipogott egyet, és újra barátnőjére nézett. Aprót mosolygott, mintha nem lenne semmi baj a világban. Hiszen mindig ezt tette, ha valaki vele volt. Nem engedett a gyengeségnek. Erősnek kellett lennie. Nem roppanthatott össze az emlékek súlya alatt, még ha a jelen folyamatosan próbálta is visszatuszkolni oda.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. február 22. 22:53 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Nem gondolta volna, hogy egy egyszerű esti levegőzésből ez lesz. Bár kétségtelenül mindig képes volt örülni Zsombor társaságának, most eléggé aggasztotta ez a furcsa atmoszféra, ami körbelengte. Nehezen jött rá, már csak akkor, mikor leült mellé, hogy valójában a sírás zavarta így össze. Nem passzol bele a képbe, hogy kedvesét sírástól vörös szemekkel, könnyfoltos arccal, remegve találja meg. Kettejük közül egyértelműen ő volt az, aki hajlamosabb volt az érzelmeit ilyen formában kifejezni, ezért határozottan megdöbbentette az elé táruló kép és nem is igazán volt terve, hogy mit fog kezdeni. Pedig általában mindig ha meg kellett vigasztalni valakit volt egy terve, de most agya egyszerűen csődöt mondott.
- Mi a baj? - kérdezte, miután puszit nyomott a göndör tincsek közé. Nem akart semmi olyasmivel jönni, "hogy nem lesz semmi baj, meg hamar elmúlik" míg egyrészről azt sem tudta, hogy mi a probléma. Másrészről elégszer megkapta már ezeket az üres közhelyeket ahhoz hogy tudja, mennyire nem jelentenek semmit sem. Legelőször inkább csak előhalászott egy zsebkendőt kabátja zsebéből, majd jobb karjával befurakodott a fal és Zsombor háta közé, hogy átölelhesse a fiú derekát.  - Azt ne merd mondani, hogy semmi, mert széjjelváglak. Tudod, hogy rám bármikor és bármiben számíthatsz. - Megkísérelte elkapni Zsombor pillantását, csak hogy tekintetével is azt üzenhesse, hogy ő ott van mellette, és nem kell félnie. Együtt mindent megoldanak. Bár eddig általában neki volt szüksége segítségre, de azt akarta, hogy ahogy ő képes volt megnyílni előtte, úgy Zsombor is képes legyen ugyanerre. Persze, ez az esetükben egy kicsivel problémásabb volt, mint az amúgy is zűrös kamaszos érzelmek körében egyébként, de eddig a legtöbb akadályt sikerrel vették. Együtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 7. 00:31 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Nyughatatlanul fájt a mellkasa, mintha ezer egy villa sértené fel a bőrét, húsát, csak hogy aztán eljussanak törött szívéhez. Ahhoz, amely az utóbbi hónapokban csak Rara miatt volt még képes dobogni. A barna miatt kelt fel naponta az ágyából, s míg kezdetben műmosollyal fogadta a reggeli napsugarakat, addig a szokás átalakult valami igazivá. Hiszen volt értelme. S aztán újra olyan ütést mértek a szegycsontjára, hogy levegőt venni is képtelen volt.
Ahogy a lány kérdezni kezdte, csak még inkább eltört. Az eddigi tartás, amit azért a pár másodpercért összerakott széthullott újabb könnycseppjeivel együtt. Érezte ölelő karjait, puha ajkát, amint gondoskodóan csókot lehelnek a fejére.
- Nem kaptam meg... az animágusit - nyögte ki a szavakat, és a szavak hirtelen értelmetlenné váltak. Ez csak az elindítója volt a gondnak, nem az igazi okozója. A legrosszabb az egészben a tudat volt, hogy nem lehet soha normális. - A minisztérium megakadályozta - tette hozzá, már egy fokkal jobban összekapva magát a fiú. Újra a mérhetetlen dühét kezdte el érezni, hogy bugyog a bensőjében. Remélte, hogy Rara már innen kitalálja az igazi bajt. Az örökségét, a házát. Mindent amije csak van elvették, és bármennyire is próbált hinni a holnapban, most nem tudott. A remény meghalt.
- Azt mond meg nekem, hogy maradjon az elmém ép, ha minden lehetőséget elvesznek tőlem? - kérdezte meg Rarát a fiú. Arcán és hangján valami sötét, borzongató zönge jelent meg, mellyel még sose találkozhatott a lány. Se senki az intézeten kívül. Ez a hang azokhoz a fekete esztendőkhöz tartoztak.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 14. 19:35 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Olyan aggodalom csillant a tekintetében, ami már régen nem. Rendkívül aggasztotta, hogy így látja a legtöbbször jó kedvű, vidám Zsombort. Persze számított rá, hogy egyszer eljön ami még sosem volt, hogy kiborul az a bizonyos bili és fejben már több kész terve is volt, hogy hogyan fogja mindezt kezelni, de mikor elért oda, hogy valóban lépnie kellett volna leblokkolt és mindent elfelejtett.
- Mert a minisztériumban csupa idióta ül, akik csak a száraz tényeket ismerik és téged nem. Nem tudják hogy mennyire bátor vagy és kitartó, hogy mennyire csodás ember vagy – nyugtatja, hosszú ujjaival a fiú oldalát cirógatva. Még önmagát is meglepi, hogy mennyire higgadtan képes beszélni, szavaiból sugárzik a mérhetetlen szeretet és csodálat, amit valóban érez. Megpróbálja követíteni a saját igazságát, még ha tudja, hogy jelenleg a göndört kevéssé érdkeli. Ismeri ezt az érzést, az elutasítás érzését és tudta jól, hogy ilyenkor az ember másra sem képes gondolni, hiába a szép szavak és a nyugtató ölelések, csak a miértekre. Miért pont ő? Miért történt ez? Miért, miért, miért?
Egy pillanatra egészen megrettent ettől a sötétségtől. Rettegett, hogy visszarántja oda a fiút, ahonnan évek óta igyekszik kiszabadulni, ami csak a kárára válna, ami elragadná tőle. Talán épp ez a röpke félelem tette alkalmassá arra, hogy képes legyen továbbra is ugyanazon a nyugodt, szeretetteljes hangon beszélni, amint az előbb megszólalt. – Mi segítünk. Ott van Thomas, Big Jim és itt vagyok én. Te is tudod, hogy mindannyiunknak nagyon fontos vagy, nekem különösen. Mindennél többet jelentesz számomra. – Megkísérelte elkapni Zsombor pillantását, hogy vallomása olyan komolyan hangozzék, amennyire szeretné. Nem azért mondta, mert abban bízik hogy néhány romantikus mondat majd segít. Csak szerette volna ha tudja, hogy valóban számíthat rá mindenben, a maga módján mindenképp segíteni szeretett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 18. 23:34 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Hallotta a szavakat, de mintha csak egy egészen más világból próbálnák elérni. Fejében újra és újra Edmund szavai visszhangoztak. Azok, amelyekkel a csapásokat mérte rá anélkül, hogy tudta volna milyen űrt lyuggat a fiú mellkasába. Valahova oda, ahol a szívének kéne lennie esztendők óta. Ahol csak a csönd várta már a megfáradt szavakat amelyeket Rara próbált eljuttatni hozzá.
A sötét mindig sokkal könnyebben és magabiztosabban terjedt szét a tagjaiban, soha el nem tűnt onnan, csak visszahúzódott. Parazitaként élt a vérével vegyítve, hogy ha eljön az ideje azonnal ledöntse a testet a lábáról. Érezte, ahogy mélybarna szemeiben a szín eggyé válik a pupilla feketeségével. Könnyes íriszeivel szerelme arcát nézte. A vonásokat kereste, amiket annyira szeretett. Emlékezni a jóra, amelyek miatt megérte küzdeni a kórral. Közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta. Szüksége volt rá, tudta. A szavakra, amelyeket mond, és a tettekre is. Mégis, az a csók olyan volt, mintha egyszerre vágyna még több után, s búcsúzna el.
- Ígérd meg nekem, hogy ha vesztek magammal szemben... - kezdte reszketeg hangon, mert habár Tomot már bebiztosította miután visszatért az ELMÉ-ből, ezt szemtől szembe sokkal nehezebb volt végigmondani. A lány szemeibe nézett. - ...nem fogsz keresni. Nem fogsz várni, hanem tovább fogsz lépni valaki mással - fejezte be, pedig minden idegszála azért sikoltott, hogy ne tegye. Nem akarta, hogy mással legyen, még csak a gondolat is mérhetetlen kétségbeeséssel töltötte el. De abban a pillanatban úgy érezte megint a kés vékony pengéjén egyensúlyozik, s bármelyik percben leeshet. - Azt akarom, hogy boldog légy. Velem, vagy nélkülem. Érted? - érintette homlokát Raráéhoz.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 23. 22:54 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Igyekezett úgy támogatni, ahogy tudta, néhány finom érintéssel, csókkal, olyan szavakkal, amelyek talán mit sem értek. De próbálkozott és nem akarta ezt is elengedni. Nem adta fel a reményt, hogy lesz jobb, hogy segíthet. Ott volt benne, hogy lehet, hogy esetleg mégsem tehet semmit, ugyanakkor abban bízott, hogy Zsombor erősebb annál, mint amilyennek ezekben a rémképeiben látja. Hajlamos volt arra, mióta vele megtörtént a baj, hogy elveszítse a máskor olyan ingathatatlan pozitivitását, főleg ha olyan személyről van szó, aki közel állt a szívéhez. De felülkerekedett az ilyen gondolatain, és arra igyekezett koncentrálni, hogy tényleg a legjobbat lássa meg. Hogy együtt sikerülhet.
- Nem. – Hangja nyugodt és barátságos, de megrendíthetetlenül határozott volt. Nem ígért olyat, amit úgysem tudott volna betartani. Persze, azt kellett volna mondania, hogy persze, megígéri és tovább lép valakivel. De nem akart. Az érzései mellett a józan esze sem engedte volna, hogy ezt tegye. – Boldog leszek. Veled. Vagy így, vagy úgy. De veled. – Mégis hogy nevezhette volna ezt szerelemnek, ha nem tartott volna ki a nehéz időkben is a fiú mellett? Hogy nevezhette volna magát jó embernek, ha egyszerűen csak ott hagyta volna a bajban? Nem rettenthette el semmi, ahhoz túlzottan szerette Zsombort. Méghozzá úgy, mint előtte senkit sem. Bal tenyere a fiú arcára simította, hüvelykujjával finoman cirógatta az arcát. Nem gondolkozott, csak tette amit jónak látott. Ha az eszével képtelen volt kitalálni, hogy mi tegyen, akkor hallgatott inkább a szívére és az érzéseire, mert rá kellett jönnie, hogy a szerelemben semmi racionális nincs, így ha akarta volna sem tudta volna ilyenkor az agya átvenni az irányítást.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 30. 23:42 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Gyászolta az életét, mielőtt egyáltalán elhagyta volna. Mindig volt egy B terve, de sose hajtotta végre. Mind akit nem üldözött el, bebiztosította. Mert a saját elméjében soha nem lehetett biztos. Egyik percben még Zsombor, aztán a másikban... Egyedül Rara volt, akinél nem mert más úton haladni. Egyetlen kikövezett rész volt számukra, és egy boldog vég, amit mind a ketten megérdemeltek már. Hiszen minden idegsejtjével ezért küzdött, és szinte már ő is elhitte, hogy normális lehet.
Eddig a pontig. Most azonban a kétségek újabb hullámban áztatták el kisivatagosodott elméjének minden zugát, csak hogy a talánok fertőjében elvesszen újra. Hiába nem akart a barna lány nélkül élni, egyszerűen megrémítette az esély, hogy magával rántja a mélytengerbe, és egyiküknél se lesz oxigénpalack a menekülésre.
- Én nem tudom garantálni. Nem hiszem hogy a boldogság számomra is nyitva áll - jelentette ki könnyáztatta szemeit szerelmén tartva. Hiába imádta a legkisebb rezdülését is Rarának, sose akarna neki rosszat. És ő túl kevés jóval szolgálhatott. Többet érdemelt a barna. Egészebbet. Nem pedig egy csonka lelket.
Lehajtotta fejét. Mélyet szippantott tüdejébe, hogy visszatartsa érzelmeit. - Nekem nincs jövőm. Nem úgy, mint neked - emelte meg végül kobakját. A szomorúság úgy csillogott íriszeiről, mint ezernyi halott csillag az égen, amiknek a fénye még látható a Földről, de igazából már halottak. - Miért tartasz ki mellettem? Miért? - kérdezte szinte már-már kétségbeesve. Hogyan érdemelte meg, hogy egy ilyen tiszta szív neki adja mindenét, amije van? Pont neki.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 31. 14:41 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

- Látod ez itt a baj. Hogy nem hiszel benne. – Sára hitt. Erősen hitt és úgy érezte, hogy ez segít. Hiszen ha ő sem hitt volna magukban semmi értelme nem lett volna az egésznek. De hitte és akarta a boldogságot és nem tudta máshogy elképzelni, csak a göndör oldalán. Egyikük sem volt teljesen épp, mindkettejükből hiányzott az az aprócska darab, amit a másikban megtaláltak.
Halkan felnevetett, ahogy szóba jött a jövő. Rövid, kissé keserű nevetés volt, de legalább nevetés. – És mi a jövőm, mondd? Jobb kérdés: miért gondolod, hogy neked nincs, ha nekem van? – Elvégre kettejük közül éppen Zsombor volt az, aki tudta, legalábbis Sára szerint tudta, hogy mit akar csinálni, míg a lány ott volt minden jövőkép nélkül teljes kétségbeesésben. Ezért nem értette ezt a buta gondolatot. Ha pedig arra gondolt, hogy talán a mentális állapotára utal… Sára tudta, hogy a trauma sosem szívódik fel teljesen, hogy végig fogja kísérni az egész életét. hogy ettől kissé labilissá vált és bármikor visszaléphet a start mezőre. Összességében tehát úgy vélte, hogy ez elég buta gondolat.
Ismerte ezt a mély lélegzetvételt, mikor az ember megpróbált visszafogni valami olyat, amit képtelenség. De nem szólt egy szót sem, hagyta, hadd tegye amit akar a göndör. Ha sírni akart hát sírjon, ha pedig nem, akkor ne. Neki sem esett jól mikor ilyen mondatokkal szekálták, holott ő csak szerette volna úgy megélni az érzelmeit, ahogy jónak látta.
- Azért, amiért te is mellettem: mert szeretlek – nyomott lágy csókot a fiú ajkaira. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, hogy mitől más ez az egész. Persze, feltudta sorolni, hogy mennyi mindent szeret a Zsomborban, de pontosan definiálni a szerelmet Sára szerint lehetetlen volt. Ezért sem mondott többet a puszta igazságnál, mert bár feleslegesen húzhatta-ragozhatta volna, de minek. – Úgy tűnik ez az erkély sok mindent tud már rólunk – idézte vissza somolyogva első iskolai találkozásukat, mikor Zsombor találta sírva őt épp ugyanezen az erkélyen. Mennyi minden történt azóta.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 7. 01:19 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


Szikár siránkozás volt, kérlelés minden egyes szava, amelyet a kétségbeesés torz szüleménye hozott létre benne. Minden egyes este ezekkel a gondolatokkal feküdt, s reggelre az aranysugarak fakónak tűntek a gondok árnyékában. Talán tényleg fel kéne hagynia az életével, ahogy a minisztérium is teszi. Ahogy az iskola nagy része is teszi, mert elhiszik, hogy a betegségéből nem lehet felépülni. El kéne fogadnia, hogy túl gyenge ahelyett, hogy minden erejét latba vetve küzd. De közben meg ott vannak a szavak, melyek felszabadítóan pattannak le Rara ajkairól, mint a kánikulában a zivatar cseppjei.
Neki képes volt hinni. Tovább küzdeni amíg csak ereje bírja. Ha csak egy napig, hát addig. - Én is szeretlek - suttogta a kettejük között lévő szűkös helyre, és maga is csókot lehelt a lány ajkaira. Lehunyta szemeit, ahogy engedte, hogy átjárja a lányból áradó törődés. Régen érezte már ennyire otthon magát bárhol. Még akkor is, ha ezt nem feltétlenül okozta egy hely. Sokkal inkább egy személy. Talán tényleg érdemes küzdeni.
A lány hangjára újra felnyitotta pilláit, és körbenézett a helyen. Már sajnálta a cserepeket, amiket dühében lesodort, és a székeket, amiket felrúgott. Talán joga sem volt rá. Lehet tényleg veszélyes. Most mégsem érezte, hogy a világban bármi probléma lenne.
- Kár, hogy a jó pillanatainkat nem láthatja - húzta szokásos féloldalas mosolyra a száját. - Köszönöm. Nélküled nem tudom mi lenne velem - simította meg a lány arcát, majd a hajába túrva adott neki egy igazi csókot. Olyat, amibe a gyomor is beleremeg, és hirtelen a város is a feje tetejére áll.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 10. 20:47 | Link

Zsombor
outfit|mindig melletted

Szavakkal és tettekkel próbálta biztosítani arról, hogy nem lesz baj és hogy mellette áll. Mellette viszont jól tudta azt, hogyha Zsombor nem akarja hogy segítsen, hogyha ő nem akarja úgy látni ahogy Sára látja akkor megette a fene az egészet, akár fejen is állhatott volna, úgy sem lett volna rá hatással. De szerencsére úgy tűnt, ez a veszély nem fenyegette őket. Eltűnt az a csúnya és ijesztő sötét csillogás, ár csak az a jól ismert, bár kissé törékeny fiú volt vékony karjai közt, akit annyira szeretett. Igyekezett nem agyonnyomni soha a szeretetével, mert tudta magáról is, hogy olykor hajlamos átesni a bizonyos ló bizonyos túloldalára. Ha valakit megszeretett akkor nem akarta, hogy bántódása essen és ahogy tudta igyekezett minden rossztól megóvni. Így tett a nagymamájával, míg náluk lakott, most az öccsével csinálta ugyanezt. No meg persze a göndörrel.
Vékony ujjai továbbra is a fiú arcát cirógatták, mosolyogva fogadta vallomása párját. Nem most először hangzott el kettejük közt, de mégis, Sára gyomrában minden alkalommal felébredtek a pillangók. Azok, amiknek a létezéséről sokáig azt gondolta, hogy a világegyetem legnagyobb átverése. Csak azért, mert ezelőtt nem tapasztalta meg ezt az érzést soha.
- Abban te csak ne legyél olyan biztos – ingatta meg szőke fejét lágy mosollyal. Elvégre ha úgy vesszük már ezt is jó pillanatnak tekinthették. Sőt, ha nem találkoznak akkor azon az estén itt, akkor most sem ültek volna itt, tehát ezt is tekinthették volna akár jó pillanatnak. Minden csak viszonyítás kérdése. – Ugyanúgy küzdenél, csak nem én ülnék itt veled – vonta meg vállait, mielőtt befogták volna a száját. Határozottan élvezte az elhallgattatásnak ezt a formáját.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 10. 23:28 | Link

Semmi se jó
Kellesz nekem


A világegyetem nyolcadig csodája volt Rara. Annyi mindent átélt egyedül, vajmi kevés segítséggel, és mégis képes volt a pozitívnál is pozitívabbnak látni a világot. Mintha csak folyamatosan egy szemüvegen keresztül nézné a világot, amiben állandóan süt a nap. És Zsombor nem is kívánt mást a - jelenleg - szőke üstöknek. Az esős napokban is szerette, ha a jót látja a mindig élénk lány. Az élet minden porcikájában ott sercegett, mintha csak sejtsein keresztül ki akart volna belőle robbanni, és mindenkit leteperni a lábáról. Zsombort sikerült is neki.
Elhitte a legnagyobb hazugságokat is neki, és általa talán még magában is bízni kezdett volna. Érezte, hogy nem tudná bántani Rarát. Hogy érte kitartana, hogy Márton se tudna felül kerekedni rajta, ha ott lenne.
Visszatért régi jókedvük. Az a játékos hangvétel úgy dobbantotta meg kiszikkadt szívét, mintha csak maga az ellenszer lett volna minden bánatára.
- De én nem akarok senki mást helyetted - vallotta be. Nem kellettek neki azok a címlaplányok, nem kellett neki a tapasztalás. Egyedül Rarára volt szüksége. Mindig.
Közel hajolt, és megcsókolta. Nyugodt volt. Újra érezte a fejében a kietlen sivatagot, melybe nem érnek el a viharfelhők. A csend fogadta odabent. Az üdítő csend. Elmosolyodott. Nem volt mitől félnie, amíg ott volt neki Sára.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint