Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826605#post826605][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.21. 10:15[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Nincs nekem bajom a szobatársaimmal, jobbakat akkor se kaphattam volna, ha kérem. Most csend van, amúgy is nyugalmas hely, beszélgetünk, de nem egy hangos és viháncoló helyet kell elképzelni, hiszen a lánykának minden hónapban kell egy pihenőidő, amikor gyenge, így aztán, mi ezt nagyon tiszteletben tartjuk. El se tudnám képzelni magam így, de tudom, hogy a sajnálat nem épp a legjobb dolog, így, ott segítjük, ahol tudjuk. Ez a legjobb, amit tenni tudunk.  Most egyelőre ez nem áll fenn, nekem kellett egy kis elemózsia a konyhából, mert a vacsorát kihagytam a fejem miatt, ami akkor még igencsak hasogatott, jó szokásához híven. Aztán, végül be tudtam venni a bájitalt rá és aludtam kicsit, sokkal jobb lett, de biztosan nincs kedvem ahhoz, hogy nekiálljak még tanulni is. Így indultam el enni, mert dunakavics ugyan van, de nem eszem fel az egyetlen „fegyverünket” a növény ellen, már pedig mindig kell lennie, mert Zina nagyon nem bírja és ha mégis arra tévedne, kell egy jó alap. Ezért esett a konyhára a választás, egy könnyed kis vacsorára, ámbár nemigen szabad ilyet, viszont a szükség törvényt bont alapon kellett és ezt talán megértette volna bárki, ha találkozik velem. Senkivel sem futottam össze, olyannal nem, akinek magyarázkodni kellett volna, a többiek meg, nem teszik szóvá, ha valaki a folyosón mászkál.
Eljárt az idő most felettem, észre se veszem, hogy mennyire késő van, de sosem számolok ilyesmivel, itt úgyis divat az, hogy az ember takarodó után kint lófrál, mintha valami plusz adrenalinra lenne szükség ezzel. Ha nem tiltanák, lehet üres lenne minden éjjel a kastély és senki nem akarna rossz pontokat szerezni a prefektusoknál. Az erkélyen állok, kicsit kellett a friss levegő, áldom magam, hogy belebújtam a puha és vastagabb pulóverbe, mert a folyosókon sincs az a hú de meleg, így egészen jól bírom idekint. Van rajta egy csinos kis melegítőbűbáj, nem az igazi, de mégsem válik forróvá az anyag és éget meg, így épp tökéletes. Réveteg bambulásomból lépések zaja ránt ki, ahogy közeledik, megtorpan, majd elindul. Talán valaki cigizni jönne vagy épp a párjával enyelegni, így fordulok meg azonnal, hogy a képébe/képükbe bámuljak, de csak egy magányos alakot látok, aki túlontúl ismerős is nekem. Könnyed mosoly kerül fel ajkaimra.
- Te szánt szándékkal kerülsz engem is, nem csak a barátnődet? Hova sietsz, Bence? – fordulok meg és lépkedek közelebb, hogy ha kell, akkor követem és a nyomában maradok. Rég láttam, ahhoz képest, szóval… No meg, hallok eleget. Most végre megvan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826613#post826613][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.21. 11:22[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Valahol mindig aggódom érte, még ha nincs is kimondva, mert az annyira nem menő a testvérek között, csak némán figyelni. Tudom, hogy ő is teszi, hogy bizonyára mindenről tud, arról a rövid és inkább csak kellemes időtöltésről is, amit Viktorral tettem, mielőtt megtalált valakit, akit tényleg szeret. Nem vagyok se rá, se a nőre féltékeny, én inkább csak vonzódást éreztem iránta, mintsem szerelmet, sőt, szóval nem kellett aggódniuk, hogy szúrós szemmel figyelem őket, nem hazudok, akadt más, akivel elkezdtük a játékot, de mivel nem akarok olyan lenni, akit mindenki megkaphat, ennyi is volt a történet és azóta semmi. Azt is tudom, hogy azóta szétmentek és mind a kettő árnyéka önmagának. Talán egyszer odamegyek Viktorhoz, legalább beszélni, hogy érzi magát, de tudom, hogy a pasik ezt nem szeretik, felesleges, így inkább foglalkozom a magam dolgával. Vagy épp bátyám dolgaival, mert vannak bőven és tudom, felét se hallottam, ismerem annak. Bezárkózott előttem, pedig a Masával történtek után főleg azt hittem, lett valami olyan kapocs, amelyben megosztja a gondokat és nem engedi magát megint lesüllyedni. De persze, ott van az is, hogy Babuval minden jól alakult, mesélt, lelkesen, néha együtt ültünk le hármasban enni, kávézni, de aztán ez elmaradt és nem értem, miért, mi történt. Nem kérdeztem egy ideig rá, de már régóta ez van és kezd aggasztani.
- Semmin nem gondolkoztam, épp örültem, hogy nem fáj a fejem – mert nincsenek eldugott cigarettacsikkjeim sem, így nekem a levegő tényleg frissülni kell, amikor egész nap a szobában létezem csak, főleg. – Pfff, kit izgat már a takarodó. Senkit sem, még a prefektusokat sem. Kivéve, aki élvezi, hogy szívathat másokat. Hagyjanak csak engem békén – nem is hiszem, hogy most valaki rám fog törni, de ha igen, akkor majd kitalálok valamit. Tudok én fájdalmas arcot vágni és indokolni, viszont ha „szadizmusát” akarja kiélni, akkor ahhoz lesz egy-két, keresetlen szavam. Az éveim alatt egy pár apróbb kihágásom volt, főleg ezzel a takarodó dologgal, de a legtöbbet megúsztam figyelmeztetéssel, vagy esszé írással.
- Egész idáig aludtam, mindegy már, hogy vagyok ébren – nem keserű mondat ez, inkább akkor már legyen hasznos. Hagyom, hogy megöleljen, viszonzom is, tenyeremmel megsimogatva kicsit a hátát. Valami van vele, érzem, úgy érzem, mint mikor egy egész napig kerestem és amit találtam, az fájdalmasabb volt, mint a gurkó csókja.
- Félek hát, de ha annyira nehéz, akkor majd leszek én a bukott diák. Hééé, ezt ne – szisszenek egy aprót, ahogy orromra fogok, majd követve huppanok le vele a kanapéra és fordulok is felé azonnal.
- De a vizsga se érdekel. Csak te. Mi történik? Hallani ezt-azt… - ezzel utalok arra, hogy inkább mondja ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826689#post826689][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.22. 17:01[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Kinek mi a sok. Lehet neki az éves kettő is, lehet csak a napi szint. Nem tudom, mert elvileg fel kellene jegyeznem, hogy mikor és mennyire fáj, mert akkor tudják megmondani, kell e erősebb bájital, bármi egyéb, csak én nem szeretném vagy elfelejtem, mert átalszom a napot vagy tényleg elfelejtem. Ezt azonban neki nem mondom, mert bár jóslástanból nem vagyok jó, de most minden galleonom feltenném arra, hogy kiakadna. Vagy egyből a gyengélkedőre rángatna el. Na azt nem.
- Többet. De sokat olvasok, magolok, csak túl van terhelve – legyintek, hogy ne is aggódja túl, tovább, felesleges. Ha majd nem bírom, szólok, addig meg simán bírható az egész.
- Nem mondtam, hogy nem bánthatnak. Csak a fél iskola kint lóg éjjel, belefér, meg veled vagyok, kész. Ennyi elég legyen nekik – nem mintha amúgy annyit kint lennék éjjel, szeretek aludni is, kell is, szóval nem leszek a top 10-ben kihágásügyben. De igen, nem lenne mégsem kellemes, mert hát, ilyenkor pont nem hiányzik a plusz munka akármivel, nemhogy még valami hosszú és szívással téli feladattal. Nem adom meg ezt az örömöt. Nem tudom mennyire büszke rám azért, mert nem rontom a bajt, amúgy sem vagyok olyan alkat, akit mintha felhúztak volna és sose merülne ki az elem. Elég bolond van erre amúgy is. Inkább hagyom, hogy kiélje a szeretetrohamot ölelés formájában, de szavaira csak a szemeim forgatom meg.
- Mindig kell egy rebellis. Legalább ebben az első leszek – őszintén, nincs hajlamom a bukott diák szerepére természetesen, mert nem tervem nekem ilyet tenni, csak éppen nem tudok ellene, ha mégis sikerül. Nem vagyok a vizsgán, nem látom most a kérdéseket, az, hogy nehéz, tág fogalom, bármit rejthet. Inkább terelek és milyen jól teszem! Nem lehet nem észrevenni, hogy az előbb még vigyorgott, mint a tök, most már egy az egyben eltűnt ez, nincs ott más, mint talán, egy kis félsz? Mitől rettegsz, kedves bátyám? Hiszen a testvéred vagyok, nem a bírád, velem mindent megoszthatna, de nem teszi. Direkt, már azért is vesébe látó tekintettel vizsgálom őt, mintha már ebből is mindent tudnék.
- Mmmmh – húzom az időt, míg meglelem fejemben az információmorzsát. Addig is izgulhat, de pár pillanat múlva folytatom. – Nem, vagyis nem éppen. Valami buliról meg csajról, aki nem Babett. Illetve Karola neve is felbukkant. Szóval, akkor megkérdezem és akkor te mondhatod el; van valami, amiről beszélni akarsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826757#post826757][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.24. 23:13[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Komolyan mondom, nem értem most őt. Mármint, tudom, nagyon semmi közöm ahhoz, hogy mit csinál és kivel, csak szapulhatom érte ezerrel, ahogy ő is engem, de hát akkor is. Tudom, hogy van valami, ne akarjon ez elől kitérni és engem előtérbe helyezni, meg a hülye vizsgákat, mert akkor biztos, hogy úgy megbukok, már direkt is, mint a huzat, ráírnám a lapra, hogy a bátyám miatt és egész vizsgán duzzogva, karba tett kezekkel ülnék és duzzognék. De hát nem, ilyet nem csinálunk ugyebár. Ahhoz képest, milyen állapotban volt Masa után és azt hittem, sosem fogja magát összeszedni – de, tudtam, csak na, mélyen volt – és nem képzeltem azt, hogy ilyen kerekedik belőle. Örültem nagyon, hogy megtalálta végül Babuban azt, akit keresett, hogy boldogok, jól elvoltak egymással, aztán tessék, kicsit nem figyelek, azt hiszem, minden rendben és amikor épp csak rájuk kukkantanék, hogy hol járnak, olyasmik bukkannak fel, amiket nem hittem volna. Mármint, na, nem egy troll – se szagra, se kinézetre -, a dumája is bizonyára ott van, egyszer-kétszer hallottam egy-egy megjegyzését a lányok felé, bár azoktól pont a falat kaparnám, ha nekem szólna, de kinek mi a stílusa. Láttam azt is, néhányan hogy néznek rá és próbáltak már általam randit kérni tőle, de én mindig a francba küldtem őket – hol az előző, hol a rossz kedélye, hol a jelen miatt, vagy csak mert ne én legyek már a postásuk. De most, most semmit se értek és ha hajnalig kell itt lennem, akkor is ki akadom deríteni.
- Hát nagyon fura regény lesz ez – nézek rá összébb szűkült szemekkel, de nem, nem folytatom, hanem hagyom, hogy ő kezdje el. Tekintetem le nem veszem róla és tudom, hogy ez pont idegesítő, bárkinek és én most az akarok lenni, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aztán, akármennyire elterveztem, hogy ha igaz az egész, ha valami is az belőle, akkor majd jól közbeszólok, mekkora hülye, rendezze, javítsa ki, azonban, ez nem így lesz. Ahogy rezzenéstelen arccal hallgatom, sőt, amikor csak a „másik” csaj jön szóba, a szemem forgatom meg, azonban a folytatásra már nem titkoltan nyílnak nagyobbra a szemeim. Észre se veszem, de egészen a szavai, a „kérdés” szóig egy mukkot sem tudok szólni, sőt, utána is csak ülök pár pillanatig és pislogok rá, nagyokat. Ez az a pillanat, amikor az emberek rá szoktak gyújtani, ugye?
- Bence… bazdmeg – és tessék, elérte, hogy olyan mocskos legyen a szám, mint a kocsisnak, pedig nagyon is ismer, tudja, hogy én aztán nem teszem ezt. Hátradőlök kicsit, fejem döntve sóhajtok fel egyet, majd egyenesen a vállába boxolok.
- Hogy te mekkora idióta vagy – dőlök vissza előre. – A megcsalás… hát arra is tudok mindjárt mit mondani, de szeretném kicsit felszedni az állam. Mert… Karola? Mármint, komolyan? Ugye tudod hogy…? – nincs tőlünk olyan messze, sőt, a vérvonal, meg minden, de nem is ez a legnagyobb meglepetés. Úgy ez az egész. – Babettet nem értem, de lehet megvolt az oka, hogy nem volt erre. Nem válaszolt. Sose jutott eszedbe megkeresni és megkérdezni, személyesen? Nem rohadt baglyokkal. Akkor lehet, hogy… áhh mindegy… - legyintek egyet, mert igaza van, tudjuk mi lesz. Én kivágnám minden szó nélkül nem érdekelni, mi miért.
- Várj egy kicsit, most ezt fel kell dolgoznom. Mármint… biztos szereted őt, nem csak… vonzalom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826781#post826781][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.25. 19:35[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Oké, azt hiszem, mindenre számítottam, csak erre nem. Jó, arra sem, hogy a bátyám meleg, mert bár nem ítélném el, de az, a mostaniak ismeretében, nincs benne a pakliban. Mégis, kicsit össze kell szednem magam, mert hát na, van itt minden. Nem is tudom, hogy tényleg ezt akartam, vagy annyira akartam, hogy beszéljen, erre most meg nem tudok se okos lenni, se szellemes, semmi, csak ülök, mint egy kupac valami és rágom a szavakat, amiket kimondott. Oké, most nem is egy cigi, hanem alkohol lenne jó, vagy nem is tudom. Hátradőlök, szinte eltunyulok, mintha éppen egybe akarnék olvadni a környezettel és veszek egy nagy levegőt. Azt mondjuk nagyon de nagyon becsülöm, hogy elmondta, kimondta. Talán korábban nem, de a Masa-ügy óta mintha szorosabb lenne, csak ellentéteink és testvéries vitáink eltemetik a szoros köteléket. És én nem voltam vele többszörösen őszinte. Ez ugrik be és hasít belém hirtelen.
- Le is írom, ha kell – pirítok rá, de semmi olyan él nincs a hangomban, amitől világgá kellene futnia. Nem idióta, mert az szerelmet nem lehet irányítani, mert jön, kialakul és majd eldől, mi lesz belőle. Egyszer biztos, de Bence esetében ez elég kacifántos. Valahol nem is a rokoni kötelék zavar meg, az is persze, közben meg, hát, ki tudja, hány ilyen eset van.
- Jó hát, nem közeli, ez tény. Plusz az aranyvérűeknek ez szokása – elmélkedem hangosan, hogy talán ne tűnjön annyira, hogy én ezért innentől leköpném őt is, meg Karolát is. Szokatlan, nekem, aztán oda nézek, ahol bökdösi magát. – Eghen, annak nem lehet parancsolni – mondom, mintha annyira ismeretes lennék a témában. De nem, nem vagyok az és mégis osztom neki az észt, mintha muszáj lenne. Babu csendessége meglep, nem értem, mi történt, hát olyan szerelmes volt, hogy le kellett majdnem kötözni, olyan magasan és légiesen repdesett tőle. Mondjuk, tartom, hogy talán olyasmi történt, amit nem tud irányítani és emiatt nemigen tudott jelezni sem. Ezt nem tudhatjuk, nem tudhatta ő sem és hát, a dolgok megtörténnek. Nem volt szép dolog, kicsit haragszom, igen, azonban, a testvérem.
- Mindegy, igen. Ezt… elszúrtad és nem is tudom, nem. Mert teszem azt, ha Ginával lógsz többet és kialakul, az… hát nem tudom, megtörténik? Itt csak az volt a gond, hogy nem tudtál legalább addig várni, hogy erről neki szólj, hogy benned valami változott. Úgy szebben jönne ki? – nem is tudom. Sehogy sem jó ez, mégis jobb, ha elém állna az a valaki, hogy nem működik, és bár fájni fog, kevésbé, mint megcsal és utána lenne vége. Nem vitatom, hibás volt, talán mind a ketten kicsit.
- Jó, ez igaz – ismerem el, hogy van a kettőnek olyan szintje, amit nem lehet összetéveszteni, vakon sem. – Létezik. Az agyad tudta, hogy nem lenne helyes Karolával, illetve benne voltál a dolgokban Babuval és azt követted. De aztán rájöttél, hogy mégsem az az igazi. Hogy is mondjam. Lehet Karolától nem kaptál olyan visszajelzést elsőre, amely miatt a „könnyebb” utat választottad – oké, megjöttek az okos szavak. Ragad rám valami, amikor nem csak tankönyveket olvasok, igen. Nem mondom, hogy helyesek, de annak érzem. Kérdésére felvonom a szemöldököm.
- Mi lenne? Holnaptól nem leszel a testvérem – komoly arccal nézem, majd elmosolyodok. – Semmi nem lesz. Nem azt mondom, hogy ez a legegészségesebb, de hát… ez van. Nekem attól te a testvérem maradsz, Karola a barátnőm és ennyi. Csak kicsit meg kell emésztenem – fogok rá kezére, hogy érezze, tényleg komolyan gondolom. Gyűlölni? Azt soha. Nem.
- Azt tedd, ami helyes. Beszélj Babuval és válaszd, ami neked jó. Ne ami elvárás – nem tudok szebbet mondani. – De ha már őszinték vagyunk egymással, nekem is van egy-kettő dolog, amit eddig nemigen mondtam el, viszont lehet későbbre hagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826944#post826944][b]Lóránt Emma Regina - 2021.02.28. 00:50[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

- Jó, ezt hidd el, hogy nem komolyan mondtam. Nem tudok erre mit mondani, nem tudom mi az etikus ebben – mert nem voltam még hasonló helyzetbe sem, nemhogy ebben, fogalmam sincs, mikor mondják azt, hogy ezt már nem kellene és mikor azt, hogy szabad az út. Egyértelműen talán fel akartam kicsit oldani, azonban, mint tudjuk és sejtjük, nem olyan eset ez, amit ennyire könnyen lehet. Sőt. Inkább, veszett fejsze nyele, egyelőre, rendeznie kell a drága bátyámnak az érzelmeit, meg miegymás. Abban én semmit sem tudok segíteni neki, mert nem mondhatom meg neki, hogy ezt és ezt tegye. Semmiben sem, nemhogy a szerelemben. Mondjuk, az érdekes kör lesz, ha összejön Karolával, azt otthon hogyan adja elő, nem is akarok ebben gondolkodni, mert az nehezebb lesz talán, mint nekem elmondani. Én így érezném, hogy ő mennyire gondolkodik ilyesmiben, az más dolog. Bonyolult ez.
- Persze. Be is mutassalak neki? – forgatom meg a szemeimet, hogy kész háremet szerzek neki mindjárt, hogy még jobban fájjon a feje. Nem újabb csaj kell ebbe a dologba, hanem egy, miután mindent lerendezett, bár jó lenne tudni, mikor lett ekkora nőfaló belőle. Masa mellett ilyet nem láttam tőle, tény, az a csaj minden idejét lekötötte, annyi szent. Hát, ha Babuval nem történik az, ami és nem tűnik el, talán ez se történt volna meg. Ezt azonban már sosem tudjuk meg.
- Nem mondom, hogy szép dolog, viszont tényleg nem lehet belőni, meddig kell várni és mikor kell menni. Ajh, ez nekem magas – sóhajtok egyet, majd nagy szemekkel pislogok rá. – Hogy mi? Harmadik? És az mégis ki volt akkor? – oké, most már kész agyrém ez. – Ha lesz még egy negyedik, akkor szólj már most, és akkor megpróbálom felfogni, mióta tartasz háremet – vagy épp mikor lett olyan, aki mindenkit, minden esetben… tudjuk mit. De nem, azt végképp nem nézném ki belőle, nem olyan. Bár most, hogy a megcsalás mással történt, az eset egyre érdekesebb. Hagyom, hogy közelebb húzzon, neki is dőlve helyezkedek el és mást nem is tudok tenni, mint emésztek. Ez egy ilyen szakasz.
- Jaj, hát nem félek attól, hogy elás téged. De tényleg beszélj vele, őszintén. Talán… egy fokkal jobb lesz – aztán, hogy utána mi, azt sejtjük. Elkotyogok két dolgot véletlen majdnem, hát menten elsüllyedek. Annyira őszinteségrohamot kapott, hogy nekem is kedvem lett hozzá, de hát, nem akarom. Valamiért nem. Nem tudom, talán kevesebbnek néznék ki?
- Áhh, tiszta hülyeség. El is felejtettem – legyintgetek, hogy akkor még jobban húzzuk az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=827102#post827102][b]Lóránt Emma Regina - 2021.03.03. 05:32[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

Nagyot sóhajtok, mert ebből nemigen fogok jól kijönni, leginkább sehogy sem, mert sikerült addig kanyarítani a szavakat, hogy azok már ne essenek jól. Pedig bőven nem ez volt a célom, ebben talán ő is biztos, hogy nem ezt akartam.
- Jaj, baromira nem így és erre gondoltam. Mindegy, igazad van. Sajnálom, én nem... Én nem titeket akartalak szidni – rázom meg a fejem, hogy eszembe se jutna, csak éppen pontosan az a káosz ütközött ki, ami odafent uralkodik. Nem könnyű így okosat, bármit is mondani, hát még ha logikát akarok bele csempészni, az úgy, most jobb, ha elmarad. Lehet az lesz a jobb, ha alszok rá párat és majd egy következő beszélgetés alkalmával fejezem be a dolgokat.
- Na adok én neked olyan jót – ezzel bokszolok bele a vállába, de hát, sosem terelőnek készültem, nem ettől fog csupa kék és zöld lenni a bőre. Nem fogok neki még keríteni pár csajt, hogy aztán végképp ne tudja, hogy mi a francot akar egytől, attól, akinél végre érzi, hogy nem kell neki más. Ennek idő kell, de ha az kell, akkor csapkodom, hogy több nevet ne kelljen hallanom, ne legyen végül tényleg valami fura hárem.
- Nem mindegy. Tudni akartam és értem. Nagyon helyes. Van elég idióta, akinek senki és semmi se elég, minden csajt maga mellett tart, ne legyél egy közülük, te sokkal több vagy. Csak egyszerűen nem vagy képben az érzéseiddel, mert lehet szeretni sok mindenkit, jó barát, mély barátság, szerelem, ezt nem tudod szerintem kibogozni. Név nélkül, lehet egyiküket nagyon jó barátként szereted a másikat szerelemmel, még ha még nem is lángol – próbálom rávezetni, mi lehet ez, szerintem. – És ezzel nem vagy kevesebb és rossz sem, akkor se leszel, ha már tudni fogod, ki lesz az igazi – mosolygok rá, hogy érezze, nem most és nem ezért fogom kiragadni, amúgy sem, csak adjon egy kis időt, míg feldolgozom és megszokom a helyzetet. Ez már csak ilyen, de ha tudnám tartani a szám, még jobb lenne. Fújtatok egyet, ahogy megszólal, ennyi volt az idill.
- Nem vagyok. Rólad van ma szó. Nem kéretem magam – grimaszolok egy sort és de, azt csinálom, mert minek beszéljek. Aztán mégis, mert hát, már rég el kellett volna.
- Jó igazából nem nagy szám. Karolával még a szünetben elmentünk bulizni és érdekes helyen kötöttünk ki. Berúgtunk és azt hiszem... Volt valami egy ismeretlen sráccal. Meg hát, Somogyival is, de az végképp nem volt komoly és rég vége. Igazából semmiség – kinek mi az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=828338#post828338][b]Lóránt Emma Regina - 2021.03.31. 23:59[/b][/url]

muszáj beszélnünk

---

- Én ezt értem és általában gondolkodom is, csak nem mindegy, hogy éppen indulatban vagyok vagy lesokkolva. Olyankor neked se olyan könnyű – egy kis vita mindig belefér. Persze, amikor valami heves, nem épp a nyelvhelyességen, a mondatszerkezeten agyalok, vagy épp logikusan, szóval betudható, hogy most kicsit minden IS belejátszott abba. Tényleg nem akartam csúnyát szólni, ha valaki, ő elhiheti, hogy amikor undok velem és én viszonzásul ugyan úgy az vagyok vele, akkor mondok sok mindent, csak hamar meg is bánom. Most amúgy sincs rá lelkierőm úgy rendesen veszekedni, mert tudom én, hogy most olyan visszacsatolást vár, amely megerősíti abban, hogy legalább jól dönthessen és követhesse azt, amit szeretne, akit szeret. Nem szúrhatom el pont én, hát sose ítélném el.
- Nekem mindig igazam van – szerénykedem egy sort, miután okosságokat is mondtam neki, de tény, hogy ez elégszer hangoztatom neki, hogy annak tartom magam, minden helyzetben. Más előtt nem, mert ők máshogy értenék, mint a testvérem. Ő is ugyan úgy betolja ezt, szóval, ez már csak ilyen dolog.
- Ugyan már, semmi sem nyomja. Csak… hát olyan sok dolog néha kimarad és elmarad ha beszélünk – nem nyomja, inkább csak nem szeretném, hogy mástól hallja. De ezt nem mondom ki, mert furán hangozna és nem akarom, hogy ő is furának érezze, megint ne, elég volt ma egy mondatot elrontanom, mert aztán tényleg kapok a fejemre.
- Hát, néha szoktam. Nem sokat, nem futok egyik után sem – forgatom meg a szemeimet, mert elég fura lenne, ha tényleg ezt tenném, nem is én lennék. Megesik, mégsem vak vagyok és világtalan. – Nem fogok, azért arra ügyelnék, HA kellene. Semmi olyat nem csinálok – vagyis egyszer volt kétes az ügy, de arra is figyeltem. Nem kell aggódnia, nem lesz előbb nagybácsi, mint ahogy azt ő gondolja. – Szólni fogok – ígérem meg, hogy nem marad el, ő lesz az első, na jó, nem teljesen az első, akinek majd jól elpanaszolom, ki mekkora seggfej. Aztán, lehet majd nézni. Addig is, meg majd figyelek rá és a dolgokra. Sima ügy. Azt hiszem.
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes esténk és reggelünk volt. Voltunk a Velencei tónál, fürödtünk, de amúgy hé, emlékeznék, csak mivel ittam, így rosszabb volt – csapom meg a vállát. Hát komolyan már. – Nem iszunk mindig, egyszeri alkalom volt, na. Ha meg megyünk valahova, vigyázunk – bólintok, ahogy követem a tekintetemmel és felállok én is. Igaza van, menjünk, de ne azért, mert félnék én bármelyiktől is. Inkább már kicsit fázom, szóval, elfogadom a kezét és felállva nyújtózok egyet.
- Egyet se fogunk látni, de kísérj el. Addig is kifaggatlak – nem, nem fogom ezt tenni, de beszélünk végig, halkan, könnyed témákról. Azt hiszem, sűrűbben kell beszélnünk az élet ezen oldaláról is, nem csak egymást vérét szívni. Most, ebben a kétes érzelmi dologban jobb, ha tényleg támogatom mindenben, amiben csak lehet.


//