Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831518#post831518][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.20. 16:48[/b][/url]

Eléggé el voltam kenődve egész héten, és nem csak azért, mert Olívia ripityára törte a szívemet, s még csak a baglyomra sem reagált, de ott volt még Lili is, aki azóta került jó nagy ívben, hogy a kviddicspályán hülyén viselkedtem. Legalábbis ez lehetett az egyik ok, hogy menekült, ha meglátott, de az is megfordult a fejemben, hogy talán Ő is olvasta az Edictum cikkét, amiben lehozták kettősünket. Eszembe jutott, amikor felkeresett, dühös volt, hogy pletyka szárnyalt rólunk, akkor meg is ígértem neki, hogy majd beszélek a sráccal, ám hiába tettem, valószínűleg már túl késő volt ahhoz, hogy megakadályozzam az infó terjedését. Szóval, azt hiszem, hogy Lilinek meg volt minden oka arra, hogy elkerüljön, a helyében talán én is elhúztam volna jó messzire a közelemből.  
Rohadtul idegesített a dolog, égett az arcom, mert tényleg barom módjára viselkedtem. Elhatároztam, hogy küldök neki egy levelet, meg egy szál virágot valamelyik levitással, hátha akkor majd ki tudom csalni pár szó erejéig a szobájából, ezért is mentem az erkélyre, hogy onnan szakítsak egy szálat. A virág már megvolt, a levél viszont még nem, így leülve az egyik félreeső sarokba, elkezdtem írni:

“Szia, talizunk a fahá…könyvtárban?”

                       “Szia! Beszélhetünk?”

“Tudom, hogy hülye voltam..”

Nem jó, nem jó. Egyik sem tetszett, ilyennel nem lehet kihívni, de tanácstalan voltam, hogy mégis mit írhatnék, így már dühömben épp félre akartam dobni az összegyűrt galacsint, mikor váratlanul egy csaj száguldott ki az erkélyre. Nem is értettem, hová rohan, de látva a madarat, már leesett, hogy valószínűleg azt akarta elkapni.? Hogy miért, arra persze nem jöttem rá, kicsit értetlenül is ráncoltam a homlokom, de nem kellett pár másodperc, hogy hátulról is felismerjem Lilit.
Hoppá, azt hiszem, meghallgattak az égiek, már pattantam is fel a sarokból, körbenéztem, hogy nem-e jött még vele valaki, s mivel senkit nem láttam, behúztam az erkélyajtót, aztán mögé léptem. - Szia Lili - köszöntem rá - remélve, hogy nem ijedt meg - aztán, ha felém fordult, már emeltem is be közénk a virágot, és még egy halovány mosolyt is kanyarítottam az arcomra. - Bocsi virág -  vagy valami ilyesmi, nem ismertem nevükről ezeket az illatos bimbambuszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831521#post831521][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.20. 17:30[/b][/url]

- Szaga is van, szippants csak bele - így kell kéremszépen reklámozni egy ajándékot, ha már más nem volt nálam, de legalább egy kis mosolyt ki akartam belőle csalni. Figyeltem is a reakcióit, hogy most vajon örül-e ennek a szál gaznak, vagy mi van, de ahogy elvette, egy kicsit meg is rázott vagy mi a szösz, s már lépett is hátrébb. Láttam rajta, hogy kerüli a tekintetem, és jobban érdekli az égbolt, meg az a rég határon túl vergődő madár, ez viszont nem jelentett túl jót nekem.
- Ja igen, azt láttam is, hogy kergetsz valamit, mondom mi történt már? Nem is értettem, mit akarsz attól a madártól - ez valahogy csak kicsúszott a számon, mert valahogy meg kellett kezdenem a beszélgetést, mielőtt belecsapok a lényegbe, de valószínűleg annál jobbat is kitalálhattam volna, mint hogy elárulom,egy kicsit zizzentnek néztem a tollasvadászat miatt.  
- Figyelj, egész héten beszélni akartam veled a pályán történtek miatt. Nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy seggfejként viselkedtem, szóval bármit is csináltam, nagyon sajnálom - mindezt már őszintén mondtam,  s közben közelebb léptem hozzá, pillantásommal a tekintetét kerestem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831524#post831524][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.20. 18:20[/b][/url]

Míg Lili a virágot vette szemügyre, zsebre csúsztattam a kezeimet, hogy egy kicsit lazának tűnjek előtte, s ne az jöjjön le elsőként, hogy azért mégis csak feszengek. Már amúgy is rossz véleménye lehetett rólam, ezen próbáltam változtatni, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ide nem lesz elég egy mosoly, meg ez a szál szép kóró. Éppen ezért is szedtem össze a gondolataimat, s noha nem emlékeztem száz százalékos pontossággal arra, hogy miket mondhattam, miket vághattam a fejéhez, úgy nagyjából tudtam azt, hogy akkor és ott megmentette az életemet.- És hidd el, át is gondoltam, és botrányos volt az, amit műveltem. Gyenge voltam, nem akarom az italra fogni, de totál elment az agyam attól, hogy Olívia elment - vallottam be őszintén, de aztán rájöttem arra, hogy talán nem ez a legjobb pillanat, hogy megint a másik lányt említsem.  - Ha nem vagy ott, akkor ott töröm ki a nyakam, szóval köszönöm, hogy megmentettél - kerestem a tekintetét, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve szorosan magamhoz öleltem őt, mert ami azt illeti, nagyon hiányzott.- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe, miközben öleltem, ezzel már a csókra utaltam, mert a kevés emlék közül az volt az egyik, ami bevillant másnap reggel, csak épp a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nagyon kedveltem őt, vonzódtam is hozzá, de Olíviát még mindig nem sikerült kiradíroznom, túl élénken élt még bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831578#post831578][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 13:29[/b][/url]

- Tudom, béna vagyok  az ilyenekben - talán még bólintottam is volna egyetértően a lány szavaira, ha épp nem ölelem őt, de így csak szavakkal tudtam a tudtára adni, hogy igaza van. Tényleg túltoltam a pályán, önző voltam és nem gondoltam másra, pedig feltehetően Lilinek azért csak számítottam, különben nem csókolt volna meg. S ahogy ez eszembe jutott, tudtam, hogy akkor talán nem kéne ölelgetnem így, mert nem vagyok belé szerelmes, de azért még jól esett az ölelése, s nehéz is volt belőle kiválni, de mivel Lili megtette, így engedtem a karjaimmal, s nem szorítottam tovább.- Hogy mit? Mármint hogy én? - a kérdés meglepett, s nem egészen értettem, hogy a lány mire is gondol, hisz szerintem egyértelmű voltam, mikor bocsánatot kértem tőle, de úgy tűnt, hogy talán még sem. Vagy lehet, hogy másra volt kíváncsi? Tekintetét fürkészve ezen agyaltam, s ha jobban belegondoltam, akkor magam sem nagyon tudtam, hogy mit is szeretnék, mert a szívem máshoz húzott, de valahogy ide is, mert mégis csak hiányzott egy kicsit. - Nem tudom, kellene bármit is akarnom? Te…te mit akarsz? -kérdően néztem rá, ahogy tenyereimmel megtámaszkodtam a korláton, ezzel nem hagyva könnyed esélyt arra, hogy válasz nélkül elsétáljon, s mivel részemről nem volt egyértelmű, így inkább visszakérdeztem, s egy kicsit abban bíztam, hogy megtudom, Lili mire is gondolt valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831581#post831581][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 17:31[/b][/url]

Miközben barnáimat a tekintetébe fúrtam, megismétlődött fejemben a kérdése, ám hiába is forgattam újra a szavait, nem értettem, hogy mire is utalt volna, hisz mit is akarhatnék? A bocsánatát, hogy ne haragudjon, hogy mondjuk ne kerüljön el a folyosón, és beszéljen velem, mert ha nem beszél velem, akkor az rossz. Igen, talán ezt kellett volna felelnem, de már késő volt, hisz visszakérdeztem. Lilin viszont meglátszott, hogy nem erre számított, s bár nem tudtam, hogy mégis mire gondolhatott, a viselkedéséből mégis csak arra tudtam következtetni, hogy megsértődött. - Átengedni? De épp beszélgetünk, ne akarj már lelépni - sóhajtva ráztam meg a fejem. - Lili, egész héten elkerülsz, miért kell már ennyire haragudni? A fenébe is, az előbb kértem tőled bocsánatot. Most akkor mi van? Már nem vagyunk barátok? Vagy mi?- értetlenül tártam szét előtte a karjaimat, nehéz volt ezeken a lányokon eligazodni, főleg Lilin, aki aztán elég furcsa volt. Kissé összeráncolt homlokkal, értetlenül néztem őt, közben kattogtak a gondolataim, s azt hiszem, hogy ekkor villant be megint az a csók, s ha ez így van, Ő meg megsértődött, akkor…
- Várjunk csak, Lili…Te többet szeretnél, mint hogy barátok legyünk? - pislogtam rá döbbenten, s azt hiszem, most kezdett összeállni a fejemben a kép úgy igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831585#post831585][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 19:40[/b][/url]

- Elárulod, hogy miért? - tényleg nem értettem először, hogy Lili miért is ilyen morcos rám, de aztán ahogy gondolkodtam, s forogtak az agytekervényeim, úgy jöttem rá arra, hogy talán nem véletlenül viselkedik velem így. Ez pedig bántott, egy kicsit rosszul is esett, ennek ellenére próbáltam őt megérteni, s ahogy újra szóra nyitotta az ajkait, úgy lassacskán szavaiból, hanglejtéséből rájöttem arra, hogy már megint sikerült megbántanom, s hogy nem jártam messze attól, hogy Ő talán mégis érez valamit irántam. - Légyszi? Mert eddig nem úgy viselkedtem? - utóbbit ahogy kimondtam, rájöttem, hogy megint csak baromság volt, mert az, ami a faházban történt, s az, ami a szobámban történt, minden volt, csak épp nem baráti. Szóval ebben igaza volt, rá is döbbentett arra, hogy túlléptem egy határt, ami neki valószínűleg nem volt jó, s nagyon is zavarta. - Jó, oké…de Lili - sóhajtottam egyet, azért rossz volt azt látni, hogy ennyire sikerült megbántanom, mert nem ez volt a célom, épp ellenkezőleg, hisz azért kerestem meg, hogy bocsánatot kérjek, erre már megint jöhettem egy újabb bocsánatkéréssel. - Lili, ezt is sajnálom, már értem, mire mondod, hogy hülye vagyok. Látom, hogy megsértődtél, de én nem akartalak megsérteni. Nem azért mondtam azt, hogy nem tudom kéne-e bármit is akarnom, mert ne akarhatnék, vagy ne akarnék, hanem mert nem vagyok kész arra, hogy…- sóhajtva túrtam a hajamba, s folytattam.
- Kedvellek, de nem vagyok túl Olívián - vallottam be őszintén, mert ez volt az igazság, noha valahol belül éreztem, hogy talán Lili közelebb áll hozzám, mert bolond, és egyszerű, mint én. Ezt mondjuk nem mondhattam neki, de ez volt az igazság, kedveltem is ezért. - Jó, oké.. - bólintottam, aztán bocsánatkérően pillantottam rá, de továbbra sem léptem el a közeléből. - Akkor izé, hogy így barátok vagyunk…van kedved csinálni velem most valamit? - tekintetem pillantásáról az ajkaira futott, aztán vissza a szemeire, aztán megint az ajkaira és így tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831590#post831590][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 20:44[/b][/url]

Lili először nem értett meg, ezt ki is fejezte nekem, de éppen ezért próbáltam összekaparni a gondolataimat, hogy aztán őszinte lehessek vele, s megpróbáljam átadni neki a gondolataimat. Persze, egy kicsit tartottam attól, hogy majd megharagszik, ha szóba hozom Olíviát, de szerencsére nem ez történt, egész jól vette, s én is megkönnyebbülhettem, hogy ezt így kimondtam neki. Mondjuk szerintem sejtette, hogy még nem sikerült kiradíroznom az agyamból, hisz ott volt velem a pályán, s velem együtt élte át, hogy mekkora egy barom voltam. Így utólag átgondolva, tényleg seggfejként viselkedtem, s nem érdemelte volna Lili, hogy hallja a kifakadásomat, ahogy azt sem, hogy csak úgy szórakozzak vele.
Nem is akartam szórakozni vele, hogy újra megbántsam, s ha azt akarta, hogy legyünk barátok, akkor legyünk azok. Próbáltam én az lenni, de nem volt ez egyszerű annyira, mikor azért vonzalom volt bennem, főleg ha ilyen közel voltam hozzá. Viszont tiszteletben akartam tartani, s mivel úgy kért, viselkedjek barátként, úgy is tettem. Szerettem volna, ha együtt csinálunk valamit, igaz ami az eszembe jutott, annak talán nem örült volna, bár az is lehet, hogy igen, ezért inkább ráhagytam a dolgot.  - Hát…amit akarsz - vontam vállat, bár lett volna ötletem, a barátságkarkötő készítés azonban eléggé meglepett, még a szemeim is elkerekedtek, s szerintem nem is tudtam leplezni a meghökkenést, mely kiült az arcomra. - Mi? Nem, dehogy, nem a barátnőd vagyok - vágtam rá szinte azonnal, de aztán rájöttem, hogy ez talán túlontúl elutasítóan hangzott, s azt se akartam, hogy még ezt is zokon vegye.
- Vagyis…ha ezt szeretnéd velem csinálni, tőlem karizékötőzhetünk is, de csak szólok, hogy nem tudok se varrni, se kötni, meg gyöngyöt fűzni se. Viszont…én inkább arra gondoltam, hogy lóghatnánk együtt, átjöhetnél hozzám a navinébe, van egy-két jó lemezem, meghallgathatjuk, meg van egy hangszerem is, megtaníthatlak játszani, ha akarod, ilyesmi - vontam vállat, szívesen lógtam volna vele barátként is, csak azt nem tudtam, hogy ő egyáltalán akar-e velem lógni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831601#post831601][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 22:06[/b][/url]

Annak ellenére, hogy tiltakoztam a barátságkarkötő készítése ellen, Lili meglepően jó kedvű lett, ez pedig engem is megmosolyogtatott. Végre, úgy tűnt, hogy megtört a jég, s már nem tűnt haragosnak a lány, amit pozitívan könyveltem el. - Huh, jó, csak mert tényleg nem tudok ilyeneket csinálni, ezen a téren nem jó a kézügyességem - jegyeztem meg, aztán azt már nem fejtettem ki, hogy miben jó, csak mosolyogtam, s mivel úgy tűnt, hogy valóban sikerült helyrehoznom vele a kapcsolatom, nem hagyhattam, hogy csak úgy lelépjen anélkül, hogy valamit kitalálnánk. Éppen ezért dobtam be neki néhány ötletet, hogy mégis mit csinálhatnánk együtt a kastélyon belül. Persze, még ezer más dolog is szóba jöhetett volna, nekem mégis a gitárom, meg a lemezeim jutottak először az eszembe. - Komolyan? Zenélsz? Vagy szereted a zenét? Nem baj, ha nem, majd megszereted - mondtam mosolyogva, jó lett volna, ha mondjuk hasonló a zenei ízlése, bár ezt egyelőre nem tudhattam.- Jól van, akkor adok neked gitárleckét, a végére profi leszel, garantálom - még kacsintottam is egyet, magamhoz akartam ölelni, de eszembe jutott, hogy ezt nem kéne, így visszafogtam magam, s csak baktattam Lili mellett, míg az erkélyről visszasétáltunk. Útközben sok mindenről dumáltunk, hogy merre lenne jó utazni, szünetben hová menne le, és hasonló dolgok. Még visszakísértem a levitához, utána magam is nyugovóra tértem, s egy kicsit megkönnyebbülhettem, hogy legalább őt még nem veszítettem el.