36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 24. 00:03 | Link

Kírakedves
este | a régi sírok közt | x

Különös hely ez egy randevúra. Azonban a lánytól egyáltalán nem szokatlan. Meg talán az sem lepné meg az utca emberét, hogy egy vámpír temetőkben múlatja az időt. Nem mintha bármi keresnivalója lenne ott, de a képzettársításokban ezek a dolgok összefonódnak. Így Mindenszentek közeledtével meg aztán végképp.
Már ahogy a temetőbe lépek, felém sodorja Kíra illatát az esti szél. Mélyen magamba szívom és zsebretett kézzel indulok meg a sírok között. Már látom is a kedvest. Mikor odaérek hozzá, lehajolok, arcon csókolom, majd leereszkedek mellé a korhadt padra. Kényelmesen hátradőlök. Igazítok kicsit bőrdzsekimen. Körbetekintek a békés környéken, majd Kírára függesztem régi fényű tekintetem. Várom, hogy megtudjam, miért hívott ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 24. 13:37 | Link

Adamdrága

Nem kell soká várnia a férfire, vékony mosolyra húzódik a szája, ahogy a sötétségben kibontakozik előtte Adam közeledő alakja. Viszonozza a köszönő-puszit, és megvárja, hogy a férfi kényelembe helyezze magát, mielőtt megszólalna. Valóban nem épp hétköznapi helyszínt választott a találkozásnak, de kettejükkel kapcsolatban mégis mikor volt bármi is hétköznapi?
- Kettő hírem is van! - fordul a férfi felé, miközben három ujját emeli fel.
- Vagyis... mármint az egyik annyira nem hír, csak el akartam mesélni, mert ez is történt velem a héten - szórakozottan csavargatja az egyik hajtincsét, miközben beszél - Szóval a héten meglátogattam a szüleimet. Még mindig ott tartanak, hogy ki kellene űzni belőlem az ördögöt - tér végül a tárgyra, megrántja a vállát, igyekszik leplezni a hangjában enyhén megcsendülő keserűséget. Nem vár megoldást Adamtől a problémájára, csak szerette volna megosztani ezt a férfival.
- Mármint tudom, hogy régebben tényleg kibírhatatlan lehettem, és szerettem az agyukra menni a varázsvilággal. De...nem hittem, hogy helyrehozhatatlan a kapcsolatunk - fűzi még hozzá merengve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 24. 22:52 | Link

Kírakedves
este | egy korhadt padon | x

Magával ragadó a hely hangulata így benne az őszben. Az illatok, a szél fútta falevelek, mind-mind az elmúlást hirdetik, azonban koránt sem búsan. Sokkal inkább természetesen és szinte barátságosan. Nyugtatón. Ezt az éteri légkört töri meg, vagy éppen aranyozza be a kedves lendületes magyarázása, amibe belekezd. A puszta lényéről nem is beszélve.
A szülei. Csak nagy ritkán kerülnek szóba. Nem találkoztam még velük. De talán így a legjobb mindenkinek. Nekik legalábbis valószínű. Nem vagyok éppen az a szülők kedvence. Hiába a higgadtságom és az úrias modorom. Azért a legtöbben nem egy ilyen sötét, rejtélyes alakot képzelnek a gyermekük mellé. Főleg nem egy vámpírt.
- Sajnálom - szólok csöndesen.
- De talán nem is az. Enyhülhetnek még - biztatom Kírát, hogy ne adja fel a reményt. Makacsak az emberek, különösen, ha szülők. Mindent megtesznek, hogy tartsák magukat ahhoz, amit eltökéltek. De idővel a legtöbbek feladják a harcot a kis belső hanggal, amit méltán nevezhetünk lelkiismeretnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 25. 00:06 | Link

Adamdrága

- Talán. Mármint semmiképp sem szeretném ennyiben hagyni a dolgot..csak nem igazán tudom még, hogy találjunk vissza egymáshoz. Mert én nem fogom megjátszani magam nekik, csak azért, hogy ne kelljen beszélgetni dolgokról - nem teszi hozzá, de szavaiból érződik, hogy bűntudata van, amiért évek óta most látogatott először haza. Igaz, talán jobb is, hogy a szülei nem látták őt az elmúlt években.
- Na mindegy - egy sóhaj kíséretében ő is hátradől a padon, hátradönti a fejét is és az égre emeli a pillantását. Hagyja elnyúlni kettejük között a csendet, már persze ha Adam nem használja ki az alkalmat, hogy még fűzzön valami véleményt vagy tanácsot a témához.
- Szóval a második hírem... - vált témát, még mindig a csillagokat bámulva - ... készülj fel, dobpergést is kérek!
- Találtam munkát! - jelenti be a hatásszünetet követően. Most jön el a pillanat, hogy ismét rendesen felül, és csillogó szemekkel pillant a férfira.
- És ez most rendes, nem úgy mint a múltkor... amikor...akkor. - fűzi még hozzá, hogy a férfinak kelljen azon aggódnia, hogy két nap múlva már háborgását hallgatja a munkakör miatt, amivel Kíra előzetesen nem került tisztába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 25. 22:53 | Link

Kírakedves
este | egy korhadt padon | x

Ha a hallgatás beleegyezés, akkor én nagyjából mindenbe beleegyezek. Mondhatnánk nagy elmésen. De ez nyilván nem így van. Pusztán csak tudom, hogy semmit nem befolyásol a dolgok menetén, ha hozzádobunk még pár szót. Sőt. Gyakran csak ront rajta. Vagy olyan irányba tereli, amibe nem kéne. Sokszor még úgy is, hogy jó a tanács vagy a vélemény, csak ez a másikban rosszul csapódik le. A lényeg viszont az, hogy itt és most tényleg igaz rám: hallgatás beleegyezés. Érthető, ha még idő kell a lánynak kitalálni, miként közeledjen ismét a szülei felé, ahogyan az is rendjén van, hogy természetesen nem fogja ennek érdekében elárulni saját magát. Szóval csak bólogatok. Hiszen majd kialakul.
Úgyhogy hagyom én azt a csendet szépen elnyúlni köztünk. Felnézek én is a csillagos égre. Teszem mindezt addig, amíg a kedves elő nem áll azzal a bizonyos második hírrel. Ugyan a kért dobpergést nem biztosítom, de azt hiszem, nem is várta el tőlem komolyan, hiszen már folytatja is a mondandóját. Sötét szemöldökömet érdeklődően emelem meg kicsit.
- Milyen munka? - kérdezek rá, miután kibökte. Jobban felé fordulok ültömben. Hosszú karomat átvetem mögötte a pad támláján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 29. 18:54 | Link

Adamdrága

Nem zavarja, hogy Adam nem viszi túlzásba a beszédet, egyrészt megszokta már, hogy a férfitól ne várjon felesleges fecsegést, másrészt többnyire valóban nincs is rá szüksége, hogy a másik bármit mondjon. Az pont elég Kírának, hogy van valaki, aki meghallgatja, és közbeavatkozik, ha valami irdatlan ostobaságra készül.
- Egy újságnál fogok dolgozni! - közli lelkesen - Éjjeli fény a címe, főleg a mágia határterületeivel foglalkozik, olyan témákkal, amiknek a valóságossága a mágusvilágban is vitatott - kezdi magyarázni, hogy mégis miféle munkát talált. Azt talán már nem is kell hozzáfűznie, hogy ennél testhezállóbb munkát keresve sem találhatott volna, hiszen teljesen oda-vissza tud lenni olyan dolgokért, amiknek a létezésében rajta kívül igen kevesen hisznek. Ilyen témában kutatni, felfedezni és írni, Kírának maga a paradicsom.
A további lelkendezés helyett azonban a hirtelen felpattan a padról, és az előttük lévő sírhoz lép és leguggol a sírkő mellé.
- Nézd, szerinted ez micsoda? - kérdezi a férfit anélkül, hogy felnézne rá. Megbabonázva bámulja a sírkövet, melynek vékony hajszálrepedésein keresztül halványkék, olajosan csillogó enyv csorog ki. Egészen közel hajol hozzá, a haját hátrafogja és meg is szaglássza az ismeretlen eredetű anyagot.

Utoljára módosította:Saragob Kíra, 2017. október 29. 18:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. október 29. 21:15 | Link

Kírakedves
este | az egyik sírnál | x

Éjjeli fény. Nem hallottam még erről az újságról, de a neve nagyon költői. Mikor pedig megtudom, milyen jellegű lap, igazából egy kicsit sem vagyok meglepve. Bár az ellenkezőjén se lennék. Hiszen a lányról van szó. Soha nem lehet nála tudni. Mindig tartogat valamit. Megkérdezném, egészen pontosan milyen rovatba ír majd, milyen rendszerességgel, vagy hogy mi lesz a legelső témája, azonban máris eltereli valami a figyelmét. Természetesen.
Összevont szemöldökkel nézem, amit a kedves mutat. Felkelek a padról, odalépek és leguggolok én is a sírkő mellé. Mivel nekem meglehetősen kevés anyag árthat, így odanyúlok az enyves folyadékhoz, majd összesimítom ujjaim között. Ahogy pedig eljutok a felismerésre...
- Ne érj hozzá! - szólítom fel rá habozás nélkül, de egyenletes hangon Kírát.
- Szerintem ektoplazma - osztom meg vele véleményem, tovább vizsgálva az anyagot. Egyetlen egyszer találkoztam ilyennel, nagyjából kétszáz éve. Egy szeánsz során. A médium füléből szivárgott. Veszélye abban áll, hogy a feltűnéséhez egy holt lélek jelenléte kötődik. Azonban ezek általában nem azok a kedves, itt ragadt szellemek, mint akik a tanodában élnek és a diákokkal barátkoznak. Ezek gyakran nagy erejű, ártó lelkek, akik a túlvilágról törekednek vissza az élők közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 29. 21:46 | Link

Adamdrága

- Nem is akartam! - megjátszott sértődöttséggel forgatja a szemeit. Tényleg esze ágában sem volt, hogy Adamhez hasonlóan puszta kézzel taperolja az anyagot, inkább a pálcáját használta volna erre a célra. Bár az sem lett volna az évszázad ötlete.
- Komolyan? - elkerekedett szemekkel pislog a férfira. Ő maga sosem találkozott még ilyesmivel, a témával kapcsolatos lexikális tudása pedig elég felületes. Mint úgy általában minden másról is. Tisztában van vele, hogy mit jelent a fogalom, de veszélyérzet helyett inkább a kíváncsiság kezd benne nőni.
- Szerintem szép! - véleményezi az anyagot.
- Szóóóóval... - lesüti a szemét, a szivárgó anyagot figyeli - Rossz dolog, ha esetleg véletlenül a múltkor én ebben beleléptem? - teszi fel a kérdést bűntudatos hangon. Tulajdonképpen ez volt az oka annak, hogy itt ennél a sírnál akart Adammel találkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 2. 20:05 | Link

Kírakedves
este | az egyik sírnál | x

Sejtettem, hogy a lánynak izgatni fogja majd a fantáziáját ez a jelenség. Nem csodálom. Egy nála kevésbé lelkes ember számára is igazán érdekes lehet. Akkor meg róla ne is beszéljünk! Különös jelző mondjuk a "szép" erre a szivárgó anyagra, de bólintok, hiszen végülis igaz. Itt a sírkövön főleg jól mutat.
A kedvesre kapom a fejem a vallomást hordozó kérdése nyomán. Végigmérem komoly, gondolkodó vonásokkal. Az ektoplazmáról való ismereteim bár talán bőségesebbek, mint az átlagnak, azonban tudornak nem nevezném magam a témában. Viszont logikusan következtetve bizony probléma lehet, hogy Kíra a cipőjén hordozta az éteri anyagot.
- Igen - felelem hát egyszerűen.
- Mikor volt ez és hol van most az a cipő? - pillantok le kérdésem végén lábbelijére, feltéve, hogy talán ez az a holmi, amit akkor is viselt. Ha igen, ha nem, a lényeg, hogy el kell távolítani róla az enyves folyadékot.
- A holt lélek az ektoplazma segítségével törekszik vissza az élők világával. Gondot jelenthet, ha túl sokáig kapcsolatban voltál vele - magyarázom meg, miért faggatom és hogy pontosan miben áll a veszélye annak, hogy belelépett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. november 4. 21:40 | Link

Adamdrága<3

- Tegnap..várj, nem, tegnapelőtt - adja meg a választ a kérdés első felére. A második felét illetően ő is lenéz a lábára.
- Ja, igen, ez volt rajtam. Errefelé sétáltam és akkor véletlen beleléptem, de nem pont itt volt amúgy. Hanem egy kicsit arrébb, már ilyen egész tócsa összegyűlt. De már nem olyan szerintem a cipőm. Mármint nem hagyok magam után nyomokat, akkor az feltűnt volna azért, szerintem. Szóval tuti lekopott már. Az lehet? Mi van széthordtam mindenfelé, amerre jártam? - feláll Adam mellől, és a guggoló férfire támaszkodva felemeli először a jobb lábát, aztán a balt is. Na, mármint egymás után külön-külön, nem egyszerre, azért annyira Kíra sem menő. Úgy tartja a cipője talpát, hogy Adam is láthassa. Igencsak meglepődik, amikor a bal cipője talpán halványan derengő foltokat pillant meg.
- Huuu - gyorsan vissza le is teszi a lábát a földre. A ha nem látom, ott sincs gondolatmenet értelmében a probléma akár meg is lehetne oldva, de feltételezi, hogy Adam nem ezt a módszert akarja majd követni.
- Most akkor el fogjuk égetni a cipőm? Légyszi ne már, én ezt szeretem.   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 4. 22:08 | Link

Kírakedves
este | az egyik sírnál | x

Szóval ugyanaz a cipője van rajta, amivel a múltkor belelépett a túlvilági anyagba. Viszont szerencsétlenségünkre ez nem olyasmi, ami csak úgy lekopik. Úgyhogy meglehetősen hiába nézegeti, lejött-e már. Még ha nem is látszik, hogy ott lenne, az energiák feltapadhattak. De ahogy a kedvest nézem, bizony látszik.
- Sajnos elképzelésem sincs, mit kell csinálni vele - vallom meg őszintén.
- De le kéne venned minden esetre - tanácsolom neki, a cipőjére tekintve.
- Gyere! - bökök fejemmel a pad felé. Felemelkedem a sír mellől. Ismét leülünk a lánnyal. Előre hajolok és leveszem a cipőket a lábáról. A biztonság kedvéért mindkettőt. Elrakom magam mellé a földre, majd lehúzom a bakancsomat és ráadom Kírára, hogy ne fázzon és legyen miben elmennie innen. Részemről elvagyok így mezítláb.
- Megpróbálom őket megmenteni, jó? - nézek a pad aljában heverő cipellőkre, aztán a lányra. Ígérni nem tudok semmit, persze. De jobb biztosra menni. Minél hamarabb elszakítjuk őt az ektoplazmától, annál kevesebb az esélye, hogy a léleknek lehetősége legyen kapcsolódnia hozzá. Hacsak eddig nem tette meg.
- Tapasztaltál valami különöset, mióta itt jártál? - kérdezek azért rá.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2017. november 6. 23:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. november 5. 23:16 | Link

Adamdrága<3

Kíra leplezetlenül meglepődik, mikor Adam bevallja, hogy nem tudja, mi a megfelelő eljárás ilyen esetekben. Nem sok ilyen helyzettel találkozott, amikor Adam ne tudta volna azonnal a megoldást a problémájára. Ettől függetlenül kétsége sincs afelől, hogy így is nyugodtan a másikra bízhatja magát. Kíra követi a férfit vissza a padhoz, és készségesen hagyja, hogy megszabadítsa őt a lábbelijétől.
- Ó, köszi - óvatosan meglóbálja a lábát, amin immár a számára csónakméretű férfibakancs figyeg. Azért örülne, ha nem ebben kellene elhagynia majd a temetőt.
- Jó, de ha máshogy nem megy, semmisítsd meg őket nyugodtan - pillant le szomorú szemekkel a cipőire.
- Különöset? - megvakarja a tarkóját - Mit értesz az alatt, hogy különös?- kérdez vissza. Közben azért töri a fejét, próbálja visszapörgetni magában az elmúlt két nap eseményeit, hátha talál köztük valami furcsaságot. A feladat nehézsége abban áll, hogy Kíra nem feltétlenül tekinti furcsa dolognak azt, amit minden más normális ember.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. november 6. 21:23 | Link

Kírakedves
este | az egyik sírnál | x

Pedig a cipőjében nem fogja tudni elhagyni most a temetőt. Mezítláb meg úgysem engedném neki. Akkor már inkább ölbe kapom. Vagy a hátamra. Vagy akár hoppanálhat is. Az minden esete valószínű, hogy bele fog kerülni egy-két estébe, míg megoldom a problémát. Hiszen ma éjjel már nem hiszem, hogy bárki olyan tudna fogadni, aki képes is tenni valamit az ügyben. Majd holnap kora este szerencsét próbálok.
- Idegen jelenlétet. Hideget ott, ahol nem kéne hidegnek lennie. Maguktól megmozduló tárgyakat - sorolok fel néhányat azok közül a különös tapasztalások közül, amelyek kísértet közelségét jelezhetik. Tudom, hogy a kedves kissé másképp értelmezi a szokásostól eltérő fogalmát, mint az emberek nagy része, de azért ilyesmit észrevenne szerintem. Figyelem töprengő vonásait. Olykor lepillantok bakancsos lábára. Helyesen áll neki.
- Szeretnél még maradni, vagy...? - kérdezek rá, induljunk-e esetleg. Ha már úgyis arról gondolkoztam az imént, miként távozhatna innen a lány a cipője nélkül. Nem mintha sietnék bárhova, vagy mintha a temető ne volna egy kellemes hely. Főleg ilyen társaságban.
- Talán szólni kéne valakinek erről - vetem fel a sírból szivárgó ektoplazmával kapcsolatban, eltekintve felé. Lehet, a hivatalban kéne jelenteni az esetet. Lehet, nem ez az első alkalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 22. 15:55 | Link

Dimi
viselet


Tökéletes az időjárás ahhoz, hogy így vasárnap délután, az iskolára való felkészülés előtt még megtalálják a legeslegjobb napozó helyet az új barátjával. Valójában a napokban fedezte fel igazán Bogolyfalvát, Dimi pedig épp kéznél volt amikor társra volt szüksége. Szóval egyszerűen kézen fogta és addig nézett rá szépen, amíg rá nem bólintott, hogy együtt töltsék a délutánt. Egy-két vidám óra mindenkinek kell!
Mezítláb, szandálját a kezében tartva szinte szökell a temető bejárata felé, ahonnan már csak meg kell találniuk azt a pontot, ahol a legjobb szögből, a legkevesebb bökdösős fűszál nélkül kiterülhetnek.
- Hoztam ám vízipisztolyt is - jegyzi meg vidáman miközben beljebb sétálnak. A hátára vetett színes hátizsákban van pár dolog, ami elég felesleges - mint például egy üvegbe zárt felboncolt béka -, de hasznos kis dolgok is. Ilyen a fegyver is, na meg a szendvicsek. Mogyorókrémeset és lekvárosat készített, ami után a barátja is biztosan megnyalja majd mind a tíz ujját.
Jobbját a homlokához emelve takarja el a szemét bántó napsugarakat. Valahol a táskájában maradt a napszemüvege, na de majd kiszabadítja onnan. Addig azonban így, hunyorogva, kezével takarózva néz körbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 24. 21:00 | Link

Zsé | megjelenés

Lassan el kell fogadnom a tényt, hogy nem vagyok képes korombeliekkel barátkozni. A hiba természetesen abban rejlik, hogy a korombeliek többségben idióták, a munka-család-pénz szentháromságának áldoznak és egyszerűen rémunalmasak.
Sokkal jobban megértjük egymást például Zsével. A tökmag nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a bogolyfalvi populáció tagja vagyok, s rögtön nyaggatni kezdett. Persze nem sokáig kellett nyaggatnia, mert magamtól is mentem volna, de azért hagytam, hogy kicsit szenvedjen meg érte.
- Én is - húzom elő a pálcát a zsebemből s megvonogatom rosszat sejtetően a szemöldököm, mellé meg szélesen vigyorgok. Ha szólt volna, hogy egy igazi vízipisztollyal fog érkezni, én is kerítek egyet valahonnan. Az sokkal érdekesebb, mint pálcával varázsolni vízsugarat s azt, mint valami béna ostort, ide-oda irányítgatni. Na majd legközelebb!
Ahogy elnézem a lányt, ő nagyon rákészült erre az egészre. Arról volt szó, hogy kimegyünk lebzselni a temetőbe. Nem gondoltam volna, hogy ehhez kéne egy hátizsák is. Feltettem a napszemüvegem, beleálltam a strandpapucsomba és kész. Ennyi volt részemről a felkészülés.
Megindulunk a sírok között, amelyek ugyan nem fekszenek túl sűrűn, s könnyedén kilehetne kerülni az egészet, de szeretek közöttük koslatni s olvasni a neveket, dátumokat. Néhány kövön fénykép is van, főleg ha gyereket temettek oda. Az ilyenek mindig kicsit összecsavarják egy bogba a szívemet. Félhangosan motyogva olvasom, hogy hívják a sírlakókat, akik több évtízeddel vagy épp évszázaddal ezelőtt laktak a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 26. 10:51 | Link

Dimi
viselet


Már az első pillantásra beleszerelmesedett a férfiba, de teljesen. Na nem pont úgy, nem akar a felesége lenni - talán -, inkább amolyan lelki társnak találja. Mintha ismerné már ezer éve, egy előző életben talán testvérek voltak. Vagy legjobb barátok. Minden megeshet. Zselykénél legalábbis. Szóval boldog mellette, vidáman mosolyog.
- Azzal veszélyes ám játszani - bólogat nagyokat miközben dumál és hol a pálcára, hol Dimire néz. Látott Zselyke olyasmit, hogy egy varázslat nem úgy sült el, ahogy kellett volna, aztán nagy dirr-durr volt és csúnya vég.
Dimi olvas, ő pedig figyel a szavaira. Mivel elvakítja a napsütés, nem nagyon tud olvasgatni. Néhány képhez azonban közelebb hajol, így tesz egy idősebb nénivel is, aki egy dupla sírban fekszik. A férje még él, még nincs eltemetve.
- Szerinted milyen élete volt? Boldog volt? A bácsi még él. Mi van, ha ő ölte meg a nénit? - homlokát ráncolva bújja a sírkő feliratát, közben próbál néha felpislogni a barátjára, hogy ott van-e még.
- Vannak itt szellemek? - csillan fel a lányka szeme. - Keressük meg a nénit és kérdezzük meg! - lelkesen pattan fel, majd kezd el forogni a tengelye körül. Keres. Csak egyszerűen keresi a bolyongó lelkeket, azokat, akik itt maradtak. Biztos, hogy tele van a temető.
Utoljára módosította:Légrádi-Manó Zselyke, 2018. május 2. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 30. 21:28 | Link

Zsé | megjelenés

Van neki vizipisztolya, de napszemüvege nincs? Nagyon helyesen prioritizál, tetszik. A megjegyzésére ránézek a pálcámra, mintha azt kérdezném a tekintetemmel, hogy eeez? Dehoogy.
- Nem leszek csokibéka-kép, de azért egy egy ennyit össze tudok hozni - biztosítom affelől, hogy nem, nem fogom felrobbantani magunkat, vagy valami nagyon ijesztő szörnyet előteremteni. Általában csak a ketyerékkel nem jövünk ki jól, a bűbájok kevésbé próbálnak megölni. Egy zombi apokalipszis alatt én lennék az első, aki meghal - ha nem találok hamarabb egy atombunkert magamnak -, de egy ilyen kis mezei vízfakasztó bűbáj nem foghat ki rajtam!
Ahogy így haladunk olvasgatva, hirtelen megáll Zselyke az egyik sírnál s majdnem rámászik, hogy kivegye az apró kép részleteit. A néni kedvesen mosolyog valakire, aki a fényképész mellett áll. Biztosan arra, akinek a képe még hiányzik a sírról.
Miért kell rögtön a legrosszabb gondolni? - Mi van, ha a néni beteg volt s előrement, de a bácsi még maradt, hogy lássa felnőni az unokákat? Vagy esetleg a bácsi volt nagyon beteg és a felesége üzletet kötött az ördöggel, hogy hamarabb elmegy, ha a férje meggyógyul s hosszú élete lesz?
Közben én is odadugom a képem, hogy jobban megnézzem a követ. Hmigen, nem ma volt a néni temetése, a párja nem sieti el. Biztos megvan rá az oka. Mármint azon kívül, hogy esetleg ő ölte meg s azóta éli az életét, mint hal a vízben.
- Ez egy temető - közlöm vele halálkomoly fapofával. - Persze, hogy vannak szellemek - körbe is nézek, mintha most lebegne be elénk az említett nő szelleme. - Lehet, hogy nem lehet látni, mert elbújt. Vagy mert közelebb van a túlhoz, mint az itthez.
Rendes szellemet ritkán látni. De vannak rajtuk kívül az eltévedt lelkek, akik se itt, se ott nincsenek, de még félúton sem. Ők valahol öntudatlanul bolyonganak a semmiben. Majd jól meginterjúvoljuk őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 2. 16:47 | Link

Dimi
viselet


- Csokibéka-kép! - csillan fel a szeme. - Imádnám. Gyűjteném. Miért nem leszel az? Még lehetsz. Még...még megtérítheted a tavasztündért. Vagy valami olyasmi, nem tudom, mit kell a tündérekkel csinálni. Mármint...gondolom, hogy amit a méhecske csinál a virágokkal, de ééérted, nem úúúgy érteeem - belejön a dumálásba, Dimi talán nem is bírja követni. Zselykét nehéz amikor elkapja a hév. Kötetlenül képes bármiről fecsegni és eszébe sem jut, hogy esetleg illetlenség lehet. - Beporoztad már? - torpan meg egy pillanatra és egész komoly arckifejezéssel várja a választ. Elvégre őket egymásnak teremtették, Zsely pedig a legjobb Cupidoként intézte, hogy létrejöjjön a nagy bumm.
Könnyedén át tud térni más dologra, arra figyel, ami épp az orra előtt van, így jön például a néni sírja. Nézegeti, nézegeti, meg a férfit is néha. Aztán a szemét forgatva legyint, csendre inti.
- Ne. Az túl valóságos - húzza össze szemöldökét, mint a kisgyerekek, amikor az elképzelésüktől eltérő dologról akarják őket meggyőzni. - Alkut kötött? Hmmmm. Te tudnál annyira szeretni? De ez nem önzőség? Meghalsz és nélküled kell tovább élnie a szerelmednek - ajkába harap miközben a nénit nézi. Megrázza a fejét. Ő meg akarná beszélni ezt a szerelmével.
Szeretne szellemeket látni. Beszélni velük. Főként a nénivel és kifaggatni az alkuról. Diminek talán igaza volt. El is pillant abba az irányba, amerre a férfi, de sehol nem lát semmit. Kézen fogja inkább és tovább húzza, méghozzá egy olyan részre, ahol csak sírkövek vannak és mindent vastag fű borít. Kezeit széttárva fordul a másik felé, mintha csak azt mondaná; ez a miénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 8. 17:24 | Link

Zsé | megjelenés

Megrökönyödve nézek rá. - A tündérekben hinni kell. Nem tudod? - megrázom a fejem. Ilyet nem tudni. - Kétlem, hogy ezért csokibéka-sztár lehetnék. De másért még talán. Tudtad, hogy van rekord arra, hogy hányszor élt túl egy ember mágikus motorbicikli-balesetet? Százharmincnégyszer! Ha sikerül százharmincötször leesnem, anélkül, hogy ott hagynám a fogam, még lehet belőlem is olyan kép. Eddig egészen jól állok.
Nem szoktam számolni, de majd ezután húzom a rovatkákat a falra. Remek életcél.
- Foglalkozz a magad dolgával - vetem oda félig morogva, de azért elmosolyodok. Kicsit. Sokat akar tudni a kicsilány. Nem mintha sokat lehetne tudni, de most nem akarom elrontani a hangulatot. Meg nem akarom, hogy nyaggasson, hogy mikor és miért nem és mikor fogom és báhh, hagyjonezzel.
Vált is gyorsan, aminek most épp örülök. De érzem én, hogy nem úsztam meg ennyivel.
- Túl valóságos? A valóság nem lehet túl valóságos! - hördülök fel megjátszott drámaisággal.
- És azzal kinek teszel jót, hogy hagyod, hogy beteg legyen és korán meghaljon? Legalább volt sok-sok boldog évük együtt. Ez nem önzőség. Ez szeretet - magyarázom el neki, mert láthatóan nem érti ő ezt még. Arra nem felelek, hogy tudnék-e így szeretni. Mert amikor megkérdezte, már tudtam a választ. Tudtam, hogy kit s tudtam, hogy tudnám-e. De hogy ezelőtt ezt miért nem tudtam, azt nem értem.
Kicsit nehezen tudok a szellemvadászatra koncentrálni ezek után. Jó, hogy van napszemüvegem, mert a mosolyom nem fakul, de a tekintetem elárulna. Hagyom, hogy maga után húzzon.
- Kérdezd meg tőle - mutatok úgy bele a semmibe mellette. - Kérdezd meg miért tette, de igen-nem lehessen a válasz. Ha igen, akkor… akkor lefog hullni egy levél arról a fáról - mutatok az illető fára.
Le is huppanok a fűre törökülésben. - De lehet, hogyha nem kapsz választ, akkor csak megsértetted s azért nem felel. - Azért vetek egy gyors pillantást az illető fára s némán megfenyegetem, hogy nehogy megmakacsolja magát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 9. 09:48 | Link

Dimi
viselet



- Mindenki hisz a tündérekben, hisz léteznek
- forgatja meg a szemét. Ez tény, olyanok, mint a tündemanók, csak szépek és nem gonoszok. Valószínűleg ők felelnek az évszakok váltakozásáért és a szép virágokért. Meg a hópelyhekért.
- Eszedbe ne jusson, meghalnál! - megrovón vágja azonnal rá, talán kicsit jobban is bízhatna Dimi képességeiben, de jobb félni, mint megijedni. Hagyja inkább csak békén azokat a buta baleseteket, csinálja az, aki ért hozzá. Ebben az esetben Zselyke még a csokibékára való igényét is elfelejtené.
- Tudom ám, hogy porozza be a méhecske a virágot - kacsint erőteljesen a férfira, aztán nem erőlteti tovább a témát. Ő is megkapta már a maga hercegcsókját, a többire viszont még bőven ráér. Alig töltötte be a tizenhatot, elég csak ránézni, hogy az ember lássa; kislány ő még.
- Már hogy ne lehetne. Szeretet az, amikor kézen fogva, együtt haltok meg - válaszolja magabiztosan. Zselykének érdekes elképzelései vannak a szerelemről.
Kíváncsian forgolászik szellemek után kutatva és hagyja ott a sírt. A hátizsákja már a fűben landol amikor Dimi felveti, hogy ha ennyire kíváncsi, mi történt, kérdezze meg. Így is tesz. Csípőre vágva a kezeit a fa irányába fordul. Nézi egy percig, megbizonyosodik róla, hogy meg sem moccannak a levelek, aztán hümmögve felteszi az első kérdést.
- A férjed ölt meg? - erős kezdéssel úgy látszik, beletrafál a dolgokba. A temetőn egy erősebb széllökésbe belerezdülnek a növények, a fa lombjáról nem csak egy, inkább úgy tíz-húsz levél is leszáll. A lány meglepetten, sűrűn pislogva fordul Dimitri felé. - Hupsz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 11. 10:54 | Link

Zsé | megjelenés

- De aktívan kell hinni bennük! Mert ha elfelejted, akkor meghalnak. - Még a végén én is elhiszem, amiket összehordok. De ez kicsit olyan, mint jónak lenni. Oké, mindenki jó, néha, mert senki sem velejéig rossz - nem, még a tömeggyilkos diktátorok sem, bár nálunk náluk már olyan mindegy, hogy kedvesek voltak-e valakivel két másodpercig -. Ha csak úgy véletlenszerűen, olykor felébred bennünk a jóság iránti vágy, akkor pont szart se érünk el vele. Folyamatosan kell keresni a lehetőségeket, mert azok mindig vannak, csak vakok az emberek, illetve ignoránsak, lusták és egocentrikus semmirekellők. De nem fogom hagyni, hogy Zselyke majd azzá váljon! Nem is hiszem, hogy sok esély van erre, de jó résen lenni.
- Épp az a lényeg, hogy túléljem! Legalábbis a rekord megdöntéséig. Minden, ami utána jön, az már csak ráadás - vigyorgok neki büszke fejjel. Minek így rizsázni? Spoiler alert - mindenki meghal. No biggie.
A méhecskés megjegyzésére a szám elé kapom a kezem s nagy szemekkel pislogok ki rá az ujjaim közül. Ez tényleg felháborító. Hány éves ő, öt? Jó, lehet kicsit több. Nekem mindenki gyerek húsz alatt. - Ülj csak a tojáshéjadban még egy kicsit, jó?
A következő megjegyzésével aztán megnyugtat. Nem akar ő még nagylány lenni. Nem is az. - A szeretet nagyon sok formában, színben, ízben kapható - magyarázom neki. Az azért kicsit aggodalomra adhatna okot, hogy a szeretet nála közvetlen összeköttetésben áll a halállal. A kettő között azért még akad egy s más. Olyan apróságok, mint például az élet.
A nemkicsit támadó kérdésére csak szemforgatással reagálok, de a szél aztán mindent elront. Én nem ezt akartam hé. - Biztos csak viccel. A szellemek… tudod, szellemesek. - Kikezdhetetlen védőbeszédemet hallották.  Szerintem ügyvédnek kellett volna mennem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 10:14 | Link

Maróti Fanni


El is felejtettem már milyen kis távolságok és zegzugos utcák vannak a faluban, melyek meglepő módon vezetnek el ide-oda. Tegnapelőtt érkeztem meg, és most eljöttem, hogy megnézzem hol fogok majd dolgozni, s, hogy felfedezzem mi is változott a településen, amióta utoljára itt jártam diákként. Élek a gyanuperrel, hogy olyan részén kötöttem ki, ahová most semmiképp sem állt szándékomban ellátogatni. A temető kapuja előtt szálegyenes termetem, sötét, hosszú, kibontott hajam, gyászfekete kosztümöm akár azt a látszatot is keltheti, hogy okkal érkeztem, pedig valójában erről tényleg egyáltalán szó sincs. De ha már a végzet hatalma erre vezetett engem, annak oka van, így betérek. Keresztet vetek, majd átlépek a sírkert bejáratán. Neveltetésem részét képezte a vallás és a mágia, előbbiből azonban mára már csak néhány gesztus és a lelkem mélyébe rejtett hit maradt, míg a mágia átszövi mindennapjaimat, így most is zsebemben pihen pálcám, ahogy szinte mindig. Az emlékművek közt sétálva régi szokásom szerint olvasgatom a kövekre vésett sorokat. A verseket, a búcsú, az Úr, vagy épp az örökkévalóság szavait. Lassan lépkedek, arcom érzelmektől mentes, bár bensőmben ébred némi komorság, ahogy értelmet nyernek a kőbe zárt sorok. Némelyik hant mellett hosszabb ideig megállok és elolvasom a neveket is, melyek mind idegenül csengenek, mégis valahol megérintenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 23. 07:20 | Link

Emerald Stone

Nagyapám sírja előtt állva újra elfog az a melengetően biztonságos érzés, amit korábban csak akkor tapasztaltam, mikor a kezét fogva mellette sétálhattam. Igaz lehet, bárki is mondta, hogy a sírok az élőknek vannak, nem a holtaknak.
Adél múltkor a szememre vetette, hogy Noel kedvéért fel fogok hagyni a festéssel, és bár a beszélgetés során sárkányok gyomráról, meg sárkányfiókákról is szó volt, ami még hihetetlenebbé tette számomra a dolgot, tudom, hogy félt engem, és minden szavát komolyan gondolja. És néha én is úgy érzem, hogy aggodalma nem alaptalan. Nem hiszem, hogy fel tudnám adni érte önmagamat, de egy különösen elborult pillanatomban, amikor nem létezik rajtunk kívül semmi a világon, talán képes lennék igent mondani valamire, ami mégiscsak odáig vezet, hogy le kell mondanom a festésről.
Elkomorodva simítok végig a mohos kövön a Maróti felirat alatt. Egyiket sem akarom elengedni, sem Noelt, sem a festést, és eddig nem is gondoltam, hogy választanom kellene. Persze rengeteg minden mást is csinálhatnék még ezen kívül, biztosan képes lennék "rendes" szakmát tanulni, de az kicsit olyan lenne, mintha cserbenhagynám a papát. Akkor is, ha ő ilyet soha nem mondott volna nekem. Felőle lehetne belőlem bárki és csinálhatnék bármit, a szemében én a legkisebb unokája maradnék.
Elszoruló torokkal fordulok el a sírkőtől, és elindulok kifelé a temetőből. Ha még sokáig maradok, biztosan elbőgöm magam, pedig azt hittem, már régen feldolgoztam a veszteséget. Feleúton futok össze a halál angyalával. Mivel szomorúnak tűnik és fekete ruha van rajta, megértően sajnálkozó tekintettel fordulok felé, majd bólintok és mikor ellépek mellette halkan odaszólok:
 - Részvétem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 23. 09:30 | Link

Dimi
viselet


Senki nem tud elfeledkezni a tündérekről. Ezt mindenki tudja. Aki hisz, annak nem jut eszébe két nap után, hogy jaj, ma még nem is hittem. Úgy látszik, Dimi földhözragadtabb, mint Zselyke azt gondolta, de ettől függetlenül még szereti őt.
- A kedvemért válassz kevésbé életveszélyes rekorddöntési kísérletet - lebiggyeszti ajkát, a napsütés ellenére is olyan cukin néz, ahogy csak tud. Ennek pedig ki tudna ellenállni? Senki! Na ugye. Remélhetőleg a férfi szíve is megesik rajta és nem próbálkozik olyasmivel, ami az életébe kerülhet. Zselyke akkor felügyelet nélkül maradna, azt pedig senki nem akarhatja.
Kuncog a férfi meglepettségén, meg a tojáshéjas megjegyzésen. A lányka nem sietteti a dolgokat, várja a hercegét, mert hisz benne, hogy létezik az igaz szerelem. Neki meg is van az igaz szerelme, ott is van a tőle tizenpár évvel korábban kapott eljegyzési virággyűrű, csak hát Kolos mintha egy másik világban élne és nem vesz tudomást a hercegnőről.
- IGEN. Például...példáuuuul piros szívecske formájú marcipánként - vigyorodik el az édességre gondolva. - Úúú és tudod mi csomagolt szeretet még? Jártál már a Mézesfalásban? Csokipocak! - lelkesen mondja el, mi az, ami nála a szeretet egy fajtája. Ez van, ha az embert mélyebben érintik a világ apró dolgai.
A szeretet más formája a temetőben egész...változatos. Zselyke eljátszik a gondolattal, miért fekszik egyedül a sírban a néni, aztán mintha mindketten jártasak lennének szellemidézésben és a velük való kommunikációban, feltesz egy túlságosan személyes és talán sértő kérdést. A válasz nem marad el, ő pedig hirtelen meglepettségében nem is tud mit mondani. Hátralépked a férfihoz és hozzábújik miközben tekintetét az ijesztő fán tartja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 23. 16:14 | Link

Maróti Fanni


 Alig hittem, hogy ez is eljöhet még. Egy temetőben sétálgatok, ahelyett, hogy ügyeimet intézném, hogy életemet próbálnám újra felépíteni. Ellustultam talán, pedig sosem volt rám jellemző a restség. Ez a fő bűn kimaradt, ahogy a maradék hatból is jó néhány. Falánk sosem voltam, mindig annyit eszem, hogy ne éhezzek. Buja, kapzsi és irígy csak annyira, ami még bőven az egészséges határértéken belül van. A haragot tudom kezelni, dühömet hűvös arcom mögé rejtem és mindig találok módot levezetésére. Talán egyedül a kevélység az melybe munkám miatt belesodródtam néha, de azzal is el fogok számolni, ahogyan minden más vétkemmel. Kezdetnek ahelyett, hogy önmagammal szemben, álszent módon folytattam volna ügyvédi karrierem, vagy röghözkötött módon átvettem volna a szálloda vezetését inkább felégettem magam mögött minden hidat és Bogolyfalvára jöttem. Néha jobb vissza sem nézve haladni előre. Az egyik sír mellett időzöm, s egy ideje már csak merengve szemlélem a hantot, amikor egy fiatal nő lép el mellettem és részvétet kíván, legalábbis azt hiszem. Szava halk, mintha bánat súlya nehezedne rá. - Önnek is - szólalok meg, ám az én reakciómból az érzelmek teljesen hiányoznak, csak zöld lélektükreimben venni észre némi nyomát a szomorúság hirtelen eloszló felhőjének. Nem látom értelmét elmagyarázni, hogy csak a véletlen hozott a temetőbe, vagy, hogy a fekete az egyik kedvenc színem és bár gyászjel, főleg itt, számomra inkább jelent szilárdságot és megközelíthetetlenséget. A tárgyalóteremben a szürkével a kékkel és a zölddel együtt bizalmat ébreszt, nyugtat vagy épp reményt ad. Ez is olyan trükk, melyre az élet megtanított. A nőt nézem, a hajában lévő kék sávozást. -Levita? - asszociálok az egyik iskolai házra azonnal. Rég volt, de nem olyan messzei időben amikor én is azokat a padokat koptattam, csak épp a Rellonban. Kis adag nosztalgia, csipetnyi emlékezéssel elkeverve ad furcsa ízt torkomnak. Nem kavar fel, arcom továbbra is holdhalovány és rezzenéstelen marad. Hűvös nyugalmam kevéssé szítja már diákéveim elém futó memoriterszalagja, mégis hallhatón ejtettem ki a szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 6. 18:43 | Link

Zsé | megjelenés

Ez az egész hit-dolog, már ami a tündéreket illeti, nem a pénzéhes, korrupt egyházakat, gyerekként sokkal könnyebben megy. Majd meglátja. Talán.
Csíkszemekkel sunyítok rá és nem hat meg a cuki nézése. Nemnem. Kőből van a szííívem, nem hatódok meg, lálálá. Be is fognám a szemem, de az a megadás jele. Csak nézek vissza rá akciósztáros hidegvérrel.
Végül sóhajtok egyet és elengedem a témát. Az életveszélyes rekorddöntési kísérletek úgyis megtalálnak, ha én nem keresem őket. De ha aktívan keresném őket, akkor még a végén vétkes lennék a dologban.
De valamiben végül egyetértünk. Nem feltétlenül erre gondoltam a mindenféle íz alatt, de határeset. A kaja tényleg nagy szerelem tud lenni. Kissé egyoldalú meg nagyon hamar véget ér, de a legtöbb tragikus pár már csak ilyen.
- Jártam bizony - bólogatok megértően, már magam elé is képzelve a helyet. Jó is volna… de most csak ez a kísértetjárta temető jutott nekünk.
Felvont szemöldökkel nézem, ahogy Zsely megbánja előbbi, igencsak elvétett életdöntését, s meghátrál a szellem elől. Vagy a szél elől. Kitárom a karom, hogy legyen hova bújnia és együtt figyeljük az ágak lengedezését.
- Nem akartunk indiszkrétek lenni - vetem oda, s idétlenül mosolygok is egyet. - Csak aggódtunk, hogy esetleg… tudod, hogy megy ez. Néha otthon se vagyunk biztonságban.
Nem akarom túlságosan részletekbemenően ecsetelni a családon belüli erőszak témáját.
- Mi csak… Gondolom rég nem volt társaságod, úgyhogy kicsit itt ülünk veled, jó? - Lesandítok a lányra, hogy mit szól a dologhoz. Remélem nem hiszi, hogy egy bosszúálló szellem fog ránk támadni. Még mindig csak békésen fújdogál a szél. Előveszem a pálcám és egy csokor virágot varázsolok. Nem valami szépek, sima mezei példányok, de ennyire futja. Odalebegtetem a sírhoz és lassan leszállnak a kő tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. június 15. 11:05 | Link

Dimi
viselet


Néha betéved a lányka ilyen helyekre. Már járt temetésen is teljesen véletlenül, végighallgatta a templomi búcsút, valamint itt-ott más országokban furcsábbnál furcsább megoldásokat látott a holtakkal való kapcsolattartásra. Azzal viszont nem próbálkozott még, hogy szellemekkel beszélgessen, sőt, szellemet is csak az iskolában látott.
Csendben pislog fel Dimire miközben ő beszél és próbálja menteni a menthetőt. Úgy tűnik, a szellemek megnyugszanak tőle - meg Zselyke is -, a temetőben csend van és béka. Vagyis béke. Esetleg békák is lehetnek.
Mosollyal az arcán bólogat az ötletre, majd hirtelen rémületét eleresztve lép el a férfitól, aki helyes kis virágcsokorral bélyegzi meg a békét. A lány felszusszan, aztán egy buborékfújót halászik elő a táskájából.
- Melyik a kedvenc színed? Nekem az összes - beszél a levegőbe a szellemnek címezve. - És a tiéd, Dimi? Benne van a buborékokban, meg tudod mutatni - vidáman mosolyogva emeli szájához a fújót és a megbűvölt játékszerből egy nagy buborék száll ki, amibe akár egy ember is beleférne. Zselyke pedig azonnal fúj hozzá még piciket, amik belerepülnek a nagyba és ott szállnak tovább. Egy ilyen percekig kitart, közben pedig meglehet nézni rajtuk a szivárványt, ahogy a fény tükröződik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 26. 18:06 | Link

Zsé | megjelenés

Úgy tűnik, a szellem és a lány is megnyugodott, nem lesz itt semmiféle probléma. De ha tényleg megjelenik egy szellem, hazáig meg se állok.
- Ez ilyen áprilisi día de los muertos, helyi változatban - állapítom meg hirtelen megvilágosodva. - A mexikóiak aztán tudják, hogy kell megemlékezni! Nem sírva, bánatosan, hanem tánccal, zenével, étellel és hajnalig tartó ünnepléssel.
Itt ugyan se kaja, se zene, de ezen lehet változtatni, ha akarunk.
Hirtelen témaváltás, már a színeknél tartunk, s csak lesem, hogy mi fog kijönni a buborékfújóból. Biztos valami mágikus játék. A keresztlányomnak tetszene.
- Kell nekem is. - Mármint nem ez, hanem ilyen. De azért már nyúlok is utána, ki akarom próbálni. Azért utána visszaadom, becsszó.
- Amúgy a... kék? Azt hiszem. - Még soha nem gondolkoztam el ezen. Vagy legalábbis az elmúlt húsz évben tuti nem. De a néni se nyilatkozik, lehet neki sincs kedvence.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. július 25. 00:33 | Link

Dimi
viselet


Zselyke tökéletes társra talált Dimi személyében, ezt érzi. Mintha csak lelki társak lennének, vagy minimum egy előző életükben családtagok lehettek. Máskülönben hogy lenne ennyire egyszerű, alapvető ami köztük van?
Imádja a színeket, a buborékokat, mindent, ami elég gyerekes ahhoz, hogy a majdnem tizenhét éves fejével csöppnek érezhesse magát. Ő pedig egy percig sincs zavarban ettől, szerencsére nem érdekli mások véleménye. Igaz, legfőként azért nem, mert általában vagy nem hallja meg, vagy csak nem tudja végigvárni, míg elmondják. Szóval így járt minden kritikus.
- Jó választás - vigyorog rá két fújás között és ha már ilyen szépen kéri, természetesen átadja neki is a buborékfújót. Ilyesmin osztozni kell, nem lehet csak úgy kisajátítani, hisz boldogságot ad, a boldogság pedig mindenkinek kijár.
Míg a férfi a buborékokat próbálgatja, a kisasszony leheveredik a fűben. Napszemüveg nélkül a kezeit pakolja szeme elé és ebből az új szögből figyeli, hogy éli a gyerekkorát újra a barátja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 850
Írta: 2018. december 22. 21:07 | Link

Cole
Először találkozunk
Ez a mostani kinézetem


Azt hiszem, egy kicsit merész a fehér kabát, de Cath stílusa, nos eléggé egyedi. Hozott nekem jó pár ruhát, amiket persze kicsit át kellett alakítani, hogy jók legyenek rám, mert különben mindegyik oversize lett volna, ahogy ő fogalmazott. Ez a kabát viszont annyira gyönyörű, hogy nem tudom nem viselni. Kint eléggé hideg van, az éjjel friss hó is esett, így egy nagy, fekete sálat magam köré csavarva indultam el, esti sétámra. Ez ma egy különleges séta, itt tartózkodásom óta harmadszor vagyok itt. Azt hiszem, ha Cole ezt tudná, eléggé furcsán reagálna.
Cole, a fiú, akivel több, mint egy éve gyakran beszélgetek az, akinek köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Az ő szavai és az ő bátorítása adott elég erőt ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket. Kitörtem a ketrecemből. Elmosolyodom, ahogy felvillan előttem az, hogy miatta készítettem magamról egy olyan képet, amit el is küldtem valakinek. Miatta vártam azt, hogy ne csak azért pittyegjen a telefonom, hogy jelezze, lemerült. Most is, mikor rá gondolok, hallom, hogy valaki keres. Most már több valaki is lehet, de megérzem, ha ő az.
"Mit csinálsz?" jelenik meg a lila alapú üzenet, én pedig kicsit megigazítva a szatyrot a bal kezemben gyorsan válaszolok neki. "Eljöttem a temetőbe." Még nem meséltem neki erről, így valószínűleg megdöbbenti majd a válasz. Viszont hűvös van, így határozottabb léptekkel indulok meg a korábban is meglátogatott sírok felé. Vannak olyanok, akik itt vannak eltemetve, de rokonaik vagy nincsenek már, vagy messze élnek, a sírokat az önkormányzat igazgatja, de személytelen az egész. Utánuk olvastam, a három gazdátlan sírban fekvő hét embernek, így most már kötődöm hozzájuk. Amikor kijövök ide, mindig hozok friss virágot a sírjukra, és beszélgetek is velük kicsit, elmesélem nekik, milyen szép dolgokat tapasztaltam a héten. Különösen Eugénia nénit kedvelem, aki gyermektelenül halt meg, de az egyik falualapító leszármazottja volt. A feljegyzések szerint nagyon sokat tett ő is a faluért, így biztos érdekli, milyen változások vannak.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa