Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát. A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál. Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve. Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. április 24. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=721371#post721371][b]Krushnic Dimitri - 2018.04.24. 21:00[/b][/url] Zsé | megjelenés Lassan el kell fogadnom a tényt, hogy nem vagyok képes korombeliekkel barátkozni. A hiba természetesen abban rejlik, hogy a korombeliek többségben idióták, a munka-család-pénz szentháromságának áldoznak és egyszerűen rémunalmasak. Sokkal jobban megértjük egymást például Zsével. A tökmag nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a bogolyfalvi populáció tagja vagyok, s rögtön nyaggatni kezdett. Persze nem sokáig kellett nyaggatnia, mert magamtól is mentem volna, de azért hagytam, hogy kicsit szenvedjen meg érte. - Én is - húzom elő a pálcát a zsebemből s megvonogatom rosszat sejtetően a szemöldököm, mellé meg szélesen vigyorgok. Ha szólt volna, hogy egy igazi vízipisztollyal fog érkezni, én is kerítek egyet valahonnan. Az sokkal érdekesebb, mint pálcával varázsolni vízsugarat s azt, mint valami béna ostort, ide-oda irányítgatni. Na majd legközelebb! Ahogy elnézem a lányt, ő nagyon rákészült erre az egészre. Arról volt szó, hogy kimegyünk lebzselni a temetőbe. Nem gondoltam volna, hogy ehhez kéne egy hátizsák is. Feltettem a napszemüvegem, beleálltam a strandpapucsomba és kész. Ennyi volt részemről a felkészülés. Megindulunk a sírok között, amelyek ugyan nem fekszenek túl sűrűn, s könnyedén kilehetne kerülni az egészet, de szeretek közöttük koslatni s olvasni a neveket, dátumokat. Néhány kövön fénykép is van, főleg ha gyereket temettek oda. Az ilyenek mindig kicsit összecsavarják egy bogba a szívemet. Félhangosan motyogva olvasom, hogy hívják a sírlakókat, akik több évtízeddel vagy épp évszázaddal ezelőtt laktak a faluban.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. április 30. 21:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=721899#post721899][b]Krushnic Dimitri - 2018.04.30. 21:28[/b][/url] Zsé | megjelenés Van neki vizipisztolya, de napszemüvege nincs? Nagyon helyesen prioritizál, tetszik. A megjegyzésére ránézek a pálcámra, mintha azt kérdezném a tekintetemmel, hogy eeez? Dehoogy. - Nem leszek csokibéka-kép, de azért egy egy ennyit össze tudok hozni - biztosítom affelől, hogy nem, nem fogom felrobbantani magunkat, vagy valami nagyon ijesztő szörnyet előteremteni. Általában csak a ketyerékkel nem jövünk ki jól, a bűbájok kevésbé próbálnak megölni. Egy zombi apokalipszis alatt én lennék az első, aki meghal - ha nem találok hamarabb egy atombunkert magamnak -, de egy ilyen kis mezei vízfakasztó bűbáj nem foghat ki rajtam! Ahogy így haladunk olvasgatva, hirtelen megáll Zselyke az egyik sírnál s majdnem rámászik, hogy kivegye az apró kép részleteit. A néni kedvesen mosolyog valakire, aki a fényképész mellett áll. Biztosan arra, akinek a képe még hiányzik a sírról. Miért kell rögtön a legrosszabb gondolni? - Mi van, ha a néni beteg volt s előrement, de a bácsi még maradt, hogy lássa felnőni az unokákat? Vagy esetleg a bácsi volt nagyon beteg és a felesége üzletet kötött az ördöggel, hogy hamarabb elmegy, ha a férje meggyógyul s hosszú élete lesz?Közben én is odadugom a képem, hogy jobban megnézzem a követ. Hmigen, nem ma volt a néni temetése, a párja nem sieti el. Biztos megvan rá az oka. Mármint azon kívül, hogy esetleg ő ölte meg s azóta éli az életét, mint hal a vízben. - Ez egy temető - közlöm vele halálkomoly fapofával. - Persze, hogy vannak szellemek - körbe is nézek, mintha most lebegne be elénk az említett nő szelleme. - Lehet, hogy nem lehet látni, mert elbújt. Vagy mert közelebb van a túlhoz, mint az itthez.Rendes szellemet ritkán látni. De vannak rajtuk kívül az eltévedt lelkek, akik se itt, se ott nincsenek, de még félúton sem. Ők valahol öntudatlanul bolyonganak a semmiben. Majd jól meginterjúvoljuk őket.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. május 8. 17:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=722702#post722702][b]Krushnic Dimitri - 2018.05.08. 17:24[/b][/url] Zsé | megjelenésMegrökönyödve nézek rá. - A tündérekben hinni kell. Nem tudod? - megrázom a fejem. Ilyet nem tudni. - Kétlem, hogy ezért csokibéka-sztár lehetnék. De másért még talán. Tudtad, hogy van rekord arra, hogy hányszor élt túl egy ember mágikus motorbicikli-balesetet? Százharmincnégyszer! Ha sikerül százharmincötször leesnem, anélkül, hogy ott hagynám a fogam, még lehet belőlem is olyan kép. Eddig egészen jól állok.Nem szoktam számolni, de majd ezután húzom a rovatkákat a falra. Remek életcél. - Foglalkozz a magad dolgával - vetem oda félig morogva, de azért elmosolyodok. Kicsit. Sokat akar tudni a kicsilány. Nem mintha sokat lehetne tudni, de most nem akarom elrontani a hangulatot. Meg nem akarom, hogy nyaggasson, hogy mikor és miért nem és mikor fogom és báhh, hagyjonezzel. Vált is gyorsan, aminek most épp örülök. De érzem én, hogy nem úsztam meg ennyivel. - Túl valóságos? A valóság nem lehet túl valóságos! - hördülök fel megjátszott drámaisággal. - És azzal kinek teszel jót, hogy hagyod, hogy beteg legyen és korán meghaljon? Legalább volt sok-sok boldog évük együtt. Ez nem önzőség. Ez szeretet - magyarázom el neki, mert láthatóan nem érti ő ezt még. Arra nem felelek, hogy tudnék-e így szeretni. Mert amikor megkérdezte, már tudtam a választ. Tudtam, hogy kit s tudtam, hogy tudnám-e. De hogy ezelőtt ezt miért nem tudtam, azt nem értem. Kicsit nehezen tudok a szellemvadászatra koncentrálni ezek után. Jó, hogy van napszemüvegem, mert a mosolyom nem fakul, de a tekintetem elárulna. Hagyom, hogy maga után húzzon. - Kérdezd meg tőle - mutatok úgy bele a semmibe mellette. - Kérdezd meg miért tette, de igen-nem lehessen a válasz. Ha igen, akkor… akkor lefog hullni egy levél arról a fáról - mutatok az illető fára. Le is huppanok a fűre törökülésben. - De lehet, hogyha nem kapsz választ, akkor csak megsértetted s azért nem felel. - Azért vetek egy gyors pillantást az illető fára s némán megfenyegetem, hogy nehogy megmakacsolja magát.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. május 11. 10:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=722957#post722957][b]Krushnic Dimitri - 2018.05.11. 10:54[/b][/url] Zsé | megjelenés- De aktívan kell hinni bennük! Mert ha elfelejted, akkor meghalnak. - Még a végén én is elhiszem, amiket összehordok. De ez kicsit olyan, mint jónak lenni. Oké, mindenki jó, néha, mert senki sem velejéig rossz - nem, még a tömeggyilkos diktátorok sem, bár nálunk náluk már olyan mindegy, hogy kedvesek voltak-e valakivel két másodpercig -. Ha csak úgy véletlenszerűen, olykor felébred bennünk a jóság iránti vágy, akkor pont szart se érünk el vele. Folyamatosan kell keresni a lehetőségeket, mert azok mindig vannak, csak vakok az emberek, illetve ignoránsak, lusták és egocentrikus semmirekellők. De nem fogom hagyni, hogy Zselyke majd azzá váljon! Nem is hiszem, hogy sok esély van erre, de jó résen lenni. - Épp az a lényeg, hogy túléljem! Legalábbis a rekord megdöntéséig. Minden, ami utána jön, az már csak ráadás - vigyorgok neki büszke fejjel. Minek így rizsázni? Spoiler alert - mindenki meghal. No biggie. A méhecskés megjegyzésére a szám elé kapom a kezem s nagy szemekkel pislogok ki rá az ujjaim közül. Ez tényleg felháborító. Hány éves ő, öt? Jó, lehet kicsit több. Nekem mindenki gyerek húsz alatt. - Ülj csak a tojáshéjadban még egy kicsit, jó? A következő megjegyzésével aztán megnyugtat. Nem akar ő még nagylány lenni. Nem is az. - A szeretet nagyon sok formában, színben, ízben kapható - magyarázom neki. Az azért kicsit aggodalomra adhatna okot, hogy a szeretet nála közvetlen összeköttetésben áll a halállal. A kettő között azért még akad egy s más. Olyan apróságok, mint például az élet. A nemkicsit támadó kérdésére csak szemforgatással reagálok, de a szél aztán mindent elront. Én nem ezt akartam hé. - Biztos csak viccel. A szellemek… tudod, szellemesek. - Kikezdhetetlen védőbeszédemet hallották. Szerintem ügyvédnek kellett volna mennem.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. június 6. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=725091#post725091][b]Krushnic Dimitri - 2018.06.06. 18:43[/b][/url] Zsé | megjelenésEz az egész hit-dolog, már ami a tündéreket illeti, nem a pénzéhes, korrupt egyházakat, gyerekként sokkal könnyebben megy. Majd meglátja. Talán. Csíkszemekkel sunyítok rá és nem hat meg a cuki nézése. Nemnem. Kőből van a szííívem, nem hatódok meg, lálálá. Be is fognám a szemem, de az a megadás jele. Csak nézek vissza rá akciósztáros hidegvérrel. Végül sóhajtok egyet és elengedem a témát. Az életveszélyes rekorddöntési kísérletek úgyis megtalálnak, ha én nem keresem őket. De ha aktívan keresném őket, akkor még a végén vétkes lennék a dologban. De valamiben végül egyetértünk. Nem feltétlenül erre gondoltam a mindenféle íz alatt, de határeset. A kaja tényleg nagy szerelem tud lenni. Kissé egyoldalú meg nagyon hamar véget ér, de a legtöbb tragikus pár már csak ilyen. - Jártam bizony - bólogatok megértően, már magam elé is képzelve a helyet. Jó is volna… de most csak ez a kísértetjárta temető jutott nekünk. Felvont szemöldökkel nézem, ahogy Zsely megbánja előbbi, igencsak elvétett életdöntését, s meghátrál a szellem elől. Vagy a szél elől. Kitárom a karom, hogy legyen hova bújnia és együtt figyeljük az ágak lengedezését. - Nem akartunk indiszkrétek lenni - vetem oda, s idétlenül mosolygok is egyet. - Csak aggódtunk, hogy esetleg… tudod, hogy megy ez. Néha otthon se vagyunk biztonságban. Nem akarom túlságosan részletekbemenően ecsetelni a családon belüli erőszak témáját. - Mi csak… Gondolom rég nem volt társaságod, úgyhogy kicsit itt ülünk veled, jó? - Lesandítok a lányra, hogy mit szól a dologhoz. Remélem nem hiszi, hogy egy bosszúálló szellem fog ránk támadni. Még mindig csak békésen fújdogál a szél. Előveszem a pálcám és egy csokor virágot varázsolok. Nem valami szépek, sima mezei példányok, de ennyire futja. Odalebegtetem a sírhoz és lassan leszállnak a kő tetejére.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2018. június 26. 18:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=726649#post726649][b]Krushnic Dimitri - 2018.06.26. 18:06[/b][/url] Zsé | megjelenésÚgy tűnik, a szellem és a lány is megnyugodott, nem lesz itt semmiféle probléma. De ha tényleg megjelenik egy szellem, hazáig meg se állok. - Ez ilyen áprilisi día de los muertos, helyi változatban - állapítom meg hirtelen megvilágosodva. - A mexikóiak aztán tudják, hogy kell megemlékezni! Nem sírva, bánatosan, hanem tánccal, zenével, étellel és hajnalig tartó ünnepléssel. Itt ugyan se kaja, se zene, de ezen lehet változtatni, ha akarunk. Hirtelen témaváltás, már a színeknél tartunk, s csak lesem, hogy mi fog kijönni a buborékfújóból. Biztos valami mágikus játék. A keresztlányomnak tetszene. - Kell nekem is. - Mármint nem ez, hanem ilyen. De azért már nyúlok is utána, ki akarom próbálni. Azért utána visszaadom, becsszó. - Amúgy a... kék? Azt hiszem. - Még soha nem gondolkoztam el ezen. Vagy legalábbis az elmúlt húsz évben tuti nem. De a néni se nyilatkozik, lehet neki sincs kedvence.
|
|
|
|