Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát. A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál. Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve. Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. április 22. 15:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=721193#post721193][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.04.22. 15:55[/b][/url] Dimi viseletTökéletes az időjárás ahhoz, hogy így vasárnap délután, az iskolára való felkészülés előtt még megtalálják a legeslegjobb napozó helyet az új barátjával. Valójában a napokban fedezte fel igazán Bogolyfalvát, Dimi pedig épp kéznél volt amikor társra volt szüksége. Szóval egyszerűen kézen fogta és addig nézett rá szépen, amíg rá nem bólintott, hogy együtt töltsék a délutánt. Egy-két vidám óra mindenkinek kell! Mezítláb, szandálját a kezében tartva szinte szökell a temető bejárata felé, ahonnan már csak meg kell találniuk azt a pontot, ahol a legjobb szögből, a legkevesebb bökdösős fűszál nélkül kiterülhetnek. - Hoztam ám vízipisztolyt is - jegyzi meg vidáman miközben beljebb sétálnak. A hátára vetett színes hátizsákban van pár dolog, ami elég felesleges - mint például egy üvegbe zárt felboncolt béka -, de hasznos kis dolgok is. Ilyen a fegyver is, na meg a szendvicsek. Mogyorókrémeset és lekvárosat készített, ami után a barátja is biztosan megnyalja majd mind a tíz ujját. Jobbját a homlokához emelve takarja el a szemét bántó napsugarakat. Valahol a táskájában maradt a napszemüvege, na de majd kiszabadítja onnan. Addig azonban így, hunyorogva, kezével takarózva néz körbe.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. április 26. 10:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=721444#post721444][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.04.26. 10:51[/b][/url] Dimi viseletMár az első pillantásra beleszerelmesedett a férfiba, de teljesen. Na nem pont úgy, nem akar a felesége lenni - talán -, inkább amolyan lelki társnak találja. Mintha ismerné már ezer éve, egy előző életben talán testvérek voltak. Vagy legjobb barátok. Minden megeshet. Zselykénél legalábbis. Szóval boldog mellette, vidáman mosolyog. - Azzal veszélyes ám játszani - bólogat nagyokat miközben dumál és hol a pálcára, hol Dimire néz. Látott Zselyke olyasmit, hogy egy varázslat nem úgy sült el, ahogy kellett volna, aztán nagy dirr-durr volt és csúnya vég. Dimi olvas, ő pedig figyel a szavaira. Mivel elvakítja a napsütés, nem nagyon tud olvasgatni. Néhány képhez azonban közelebb hajol, így tesz egy idősebb nénivel is, aki egy dupla sírban fekszik. A férje még él, még nincs eltemetve. - Szerinted milyen élete volt? Boldog volt? A bácsi még él. Mi van, ha ő ölte meg a nénit? - homlokát ráncolva bújja a sírkő feliratát, közben próbál néha felpislogni a barátjára, hogy ott van-e még. - Vannak itt szellemek? - csillan fel a lányka szeme. - Keressük meg a nénit és kérdezzük meg! - lelkesen pattan fel, majd kezd el forogni a tengelye körül. Keres. Csak egyszerűen keresi a bolyongó lelkeket, azokat, akik itt maradtak. Biztos, hogy tele van a temető.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 2. 16:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=722030#post722030][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.02. 16:47[/b][/url] Dimi viselet- Csokibéka-kép! - csillan fel a szeme. - Imádnám. Gyűjteném. Miért nem leszel az? Még lehetsz. Még...még megtérítheted a tavasztündért. Vagy valami olyasmi, nem tudom, mit kell a tündérekkel csinálni. Mármint...gondolom, hogy amit a méhecske csinál a virágokkal, de ééérted, nem úúúgy érteeem - belejön a dumálásba, Dimi talán nem is bírja követni. Zselykét nehéz amikor elkapja a hév. Kötetlenül képes bármiről fecsegni és eszébe sem jut, hogy esetleg illetlenség lehet. - Beporoztad már? - torpan meg egy pillanatra és egész komoly arckifejezéssel várja a választ. Elvégre őket egymásnak teremtették, Zsely pedig a legjobb Cupidoként intézte, hogy létrejöjjön a nagy bumm. Könnyedén át tud térni más dologra, arra figyel, ami épp az orra előtt van, így jön például a néni sírja. Nézegeti, nézegeti, meg a férfit is néha. Aztán a szemét forgatva legyint, csendre inti. - Ne. Az túl valóságos - húzza össze szemöldökét, mint a kisgyerekek, amikor az elképzelésüktől eltérő dologról akarják őket meggyőzni. - Alkut kötött? Hmmmm. Te tudnál annyira szeretni? De ez nem önzőség? Meghalsz és nélküled kell tovább élnie a szerelmednek - ajkába harap miközben a nénit nézi. Megrázza a fejét. Ő meg akarná beszélni ezt a szerelmével. Szeretne szellemeket látni. Beszélni velük. Főként a nénivel és kifaggatni az alkuról. Diminek talán igaza volt. El is pillant abba az irányba, amerre a férfi, de sehol nem lát semmit. Kézen fogja inkább és tovább húzza, méghozzá egy olyan részre, ahol csak sírkövek vannak és mindent vastag fű borít. Kezeit széttárva fordul a másik felé, mintha csak azt mondaná; ez a miénk.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 9. 09:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=722795#post722795][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.09. 09:48[/b][/url] Dimi viselet - Mindenki hisz a tündérekben, hisz léteznek - forgatja meg a szemét. Ez tény, olyanok, mint a tündemanók, csak szépek és nem gonoszok. Valószínűleg ők felelnek az évszakok váltakozásáért és a szép virágokért. Meg a hópelyhekért. - Eszedbe ne jusson, meghalnál! - megrovón vágja azonnal rá, talán kicsit jobban is bízhatna Dimi képességeiben, de jobb félni, mint megijedni. Hagyja inkább csak békén azokat a buta baleseteket, csinálja az, aki ért hozzá. Ebben az esetben Zselyke még a csokibékára való igényét is elfelejtené. - Tudom ám, hogy porozza be a méhecske a virágot - kacsint erőteljesen a férfira, aztán nem erőlteti tovább a témát. Ő is megkapta már a maga hercegcsókját, a többire viszont még bőven ráér. Alig töltötte be a tizenhatot, elég csak ránézni, hogy az ember lássa; kislány ő még. - Már hogy ne lehetne. Szeretet az, amikor kézen fogva, együtt haltok meg - válaszolja magabiztosan. Zselykének érdekes elképzelései vannak a szerelemről. Kíváncsian forgolászik szellemek után kutatva és hagyja ott a sírt. A hátizsákja már a fűben landol amikor Dimi felveti, hogy ha ennyire kíváncsi, mi történt, kérdezze meg. Így is tesz. Csípőre vágva a kezeit a fa irányába fordul. Nézi egy percig, megbizonyosodik róla, hogy meg sem moccannak a levelek, aztán hümmögve felteszi az első kérdést. - A férjed ölt meg? - erős kezdéssel úgy látszik, beletrafál a dolgokba. A temetőn egy erősebb széllökésbe belerezdülnek a növények, a fa lombjáról nem csak egy, inkább úgy tíz-húsz levél is leszáll. A lány meglepetten, sűrűn pislogva fordul Dimitri felé. - Hupsz...
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 23. 09:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=723804#post723804][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.23. 09:30[/b][/url] Dimi viseletSenki nem tud elfeledkezni a tündérekről. Ezt mindenki tudja. Aki hisz, annak nem jut eszébe két nap után, hogy jaj, ma még nem is hittem. Úgy látszik, Dimi földhözragadtabb, mint Zselyke azt gondolta, de ettől függetlenül még szereti őt. - A kedvemért válassz kevésbé életveszélyes rekorddöntési kísérletet - lebiggyeszti ajkát, a napsütés ellenére is olyan cukin néz, ahogy csak tud. Ennek pedig ki tudna ellenállni? Senki! Na ugye. Remélhetőleg a férfi szíve is megesik rajta és nem próbálkozik olyasmivel, ami az életébe kerülhet. Zselyke akkor felügyelet nélkül maradna, azt pedig senki nem akarhatja. Kuncog a férfi meglepettségén, meg a tojáshéjas megjegyzésen. A lányka nem sietteti a dolgokat, várja a hercegét, mert hisz benne, hogy létezik az igaz szerelem. Neki meg is van az igaz szerelme, ott is van a tőle tizenpár évvel korábban kapott eljegyzési virággyűrű, csak hát Kolos mintha egy másik világban élne és nem vesz tudomást a hercegnőről. - IGEN. Például...példáuuuul piros szívecske formájú marcipánként - vigyorodik el az édességre gondolva. - Úúú és tudod mi csomagolt szeretet még? Jártál már a Mézesfalásban? Csokipocak! - lelkesen mondja el, mi az, ami nála a szeretet egy fajtája. Ez van, ha az embert mélyebben érintik a világ apró dolgai. A szeretet más formája a temetőben egész...változatos. Zselyke eljátszik a gondolattal, miért fekszik egyedül a sírban a néni, aztán mintha mindketten jártasak lennének szellemidézésben és a velük való kommunikációban, feltesz egy túlságosan személyes és talán sértő kérdést. A válasz nem marad el, ő pedig hirtelen meglepettségében nem is tud mit mondani. Hátralépked a férfihoz és hozzábújik miközben tekintetét az ijesztő fán tartja.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. június 15. 11:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=725682#post725682][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.06.15. 11:05[/b][/url] Dimi viseletNéha betéved a lányka ilyen helyekre. Már járt temetésen is teljesen véletlenül, végighallgatta a templomi búcsút, valamint itt-ott más országokban furcsábbnál furcsább megoldásokat látott a holtakkal való kapcsolattartásra. Azzal viszont nem próbálkozott még, hogy szellemekkel beszélgessen, sőt, szellemet is csak az iskolában látott. Csendben pislog fel Dimire miközben ő beszél és próbálja menteni a menthetőt. Úgy tűnik, a szellemek megnyugszanak tőle - meg Zselyke is -, a temetőben csend van és béka. Vagyis béke. Esetleg békák is lehetnek. Mosollyal az arcán bólogat az ötletre, majd hirtelen rémületét eleresztve lép el a férfitól, aki helyes kis virágcsokorral bélyegzi meg a békét. A lány felszusszan, aztán egy buborékfújót halászik elő a táskájából. - Melyik a kedvenc színed? Nekem az összes - beszél a levegőbe a szellemnek címezve. - És a tiéd, Dimi? Benne van a buborékokban, meg tudod mutatni - vidáman mosolyogva emeli szájához a fújót és a megbűvölt játékszerből egy nagy buborék száll ki, amibe akár egy ember is beleférne. Zselyke pedig azonnal fúj hozzá még piciket, amik belerepülnek a nagyba és ott szállnak tovább. Egy ilyen percekig kitart, közben pedig meglehet nézni rajtuk a szivárványt, ahogy a fény tükröződik.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. július 25. 00:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=730164#post730164][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.07.25. 00:33[/b][/url] Dimi viseletZselyke tökéletes társra talált Dimi személyében, ezt érzi. Mintha csak lelki társak lennének, vagy minimum egy előző életükben családtagok lehettek. Máskülönben hogy lenne ennyire egyszerű, alapvető ami köztük van? Imádja a színeket, a buborékokat, mindent, ami elég gyerekes ahhoz, hogy a majdnem tizenhét éves fejével csöppnek érezhesse magát. Ő pedig egy percig sincs zavarban ettől, szerencsére nem érdekli mások véleménye. Igaz, legfőként azért nem, mert általában vagy nem hallja meg, vagy csak nem tudja végigvárni, míg elmondják. Szóval így járt minden kritikus. - Jó választás - vigyorog rá két fújás között és ha már ilyen szépen kéri, természetesen átadja neki is a buborékfújót. Ilyesmin osztozni kell, nem lehet csak úgy kisajátítani, hisz boldogságot ad, a boldogság pedig mindenkinek kijár. Míg a férfi a buborékokat próbálgatja, a kisasszony leheveredik a fűben. Napszemüveg nélkül a kezeit pakolja szeme elé és ebből az új szögből figyeli, hogy éli a gyerekkorát újra a barátja.
|
|
|
|