36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 22. 15:55 | Link

Dimi
viselet


Tökéletes az időjárás ahhoz, hogy így vasárnap délután, az iskolára való felkészülés előtt még megtalálják a legeslegjobb napozó helyet az új barátjával. Valójában a napokban fedezte fel igazán Bogolyfalvát, Dimi pedig épp kéznél volt amikor társra volt szüksége. Szóval egyszerűen kézen fogta és addig nézett rá szépen, amíg rá nem bólintott, hogy együtt töltsék a délutánt. Egy-két vidám óra mindenkinek kell!
Mezítláb, szandálját a kezében tartva szinte szökell a temető bejárata felé, ahonnan már csak meg kell találniuk azt a pontot, ahol a legjobb szögből, a legkevesebb bökdösős fűszál nélkül kiterülhetnek.
- Hoztam ám vízipisztolyt is - jegyzi meg vidáman miközben beljebb sétálnak. A hátára vetett színes hátizsákban van pár dolog, ami elég felesleges - mint például egy üvegbe zárt felboncolt béka -, de hasznos kis dolgok is. Ilyen a fegyver is, na meg a szendvicsek. Mogyorókrémeset és lekvárosat készített, ami után a barátja is biztosan megnyalja majd mind a tíz ujját.
Jobbját a homlokához emelve takarja el a szemét bántó napsugarakat. Valahol a táskájában maradt a napszemüvege, na de majd kiszabadítja onnan. Addig azonban így, hunyorogva, kezével takarózva néz körbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 24. 21:00 | Link

Zsé | megjelenés

Lassan el kell fogadnom a tényt, hogy nem vagyok képes korombeliekkel barátkozni. A hiba természetesen abban rejlik, hogy a korombeliek többségben idióták, a munka-család-pénz szentháromságának áldoznak és egyszerűen rémunalmasak.
Sokkal jobban megértjük egymást például Zsével. A tökmag nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a bogolyfalvi populáció tagja vagyok, s rögtön nyaggatni kezdett. Persze nem sokáig kellett nyaggatnia, mert magamtól is mentem volna, de azért hagytam, hogy kicsit szenvedjen meg érte.
- Én is - húzom elő a pálcát a zsebemből s megvonogatom rosszat sejtetően a szemöldököm, mellé meg szélesen vigyorgok. Ha szólt volna, hogy egy igazi vízipisztollyal fog érkezni, én is kerítek egyet valahonnan. Az sokkal érdekesebb, mint pálcával varázsolni vízsugarat s azt, mint valami béna ostort, ide-oda irányítgatni. Na majd legközelebb!
Ahogy elnézem a lányt, ő nagyon rákészült erre az egészre. Arról volt szó, hogy kimegyünk lebzselni a temetőbe. Nem gondoltam volna, hogy ehhez kéne egy hátizsák is. Feltettem a napszemüvegem, beleálltam a strandpapucsomba és kész. Ennyi volt részemről a felkészülés.
Megindulunk a sírok között, amelyek ugyan nem fekszenek túl sűrűn, s könnyedén kilehetne kerülni az egészet, de szeretek közöttük koslatni s olvasni a neveket, dátumokat. Néhány kövön fénykép is van, főleg ha gyereket temettek oda. Az ilyenek mindig kicsit összecsavarják egy bogba a szívemet. Félhangosan motyogva olvasom, hogy hívják a sírlakókat, akik több évtízeddel vagy épp évszázaddal ezelőtt laktak a faluban.
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 26. 10:51 | Link

Dimi
viselet


Már az első pillantásra beleszerelmesedett a férfiba, de teljesen. Na nem pont úgy, nem akar a felesége lenni - talán -, inkább amolyan lelki társnak találja. Mintha ismerné már ezer éve, egy előző életben talán testvérek voltak. Vagy legjobb barátok. Minden megeshet. Zselykénél legalábbis. Szóval boldog mellette, vidáman mosolyog.
- Azzal veszélyes ám játszani - bólogat nagyokat miközben dumál és hol a pálcára, hol Dimire néz. Látott Zselyke olyasmit, hogy egy varázslat nem úgy sült el, ahogy kellett volna, aztán nagy dirr-durr volt és csúnya vég.
Dimi olvas, ő pedig figyel a szavaira. Mivel elvakítja a napsütés, nem nagyon tud olvasgatni. Néhány képhez azonban közelebb hajol, így tesz egy idősebb nénivel is, aki egy dupla sírban fekszik. A férje még él, még nincs eltemetve.
- Szerinted milyen élete volt? Boldog volt? A bácsi még él. Mi van, ha ő ölte meg a nénit? - homlokát ráncolva bújja a sírkő feliratát, közben próbál néha felpislogni a barátjára, hogy ott van-e még.
- Vannak itt szellemek? - csillan fel a lányka szeme. - Keressük meg a nénit és kérdezzük meg! - lelkesen pattan fel, majd kezd el forogni a tengelye körül. Keres. Csak egyszerűen keresi a bolyongó lelkeket, azokat, akik itt maradtak. Biztos, hogy tele van a temető.
Utoljára módosította:Légrádi-Manó Zselyke, 2018. május 2. 16:47
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 30. 21:28 | Link

Zsé | megjelenés

Van neki vizipisztolya, de napszemüvege nincs? Nagyon helyesen prioritizál, tetszik. A megjegyzésére ránézek a pálcámra, mintha azt kérdezném a tekintetemmel, hogy eeez? Dehoogy.
- Nem leszek csokibéka-kép, de azért egy egy ennyit össze tudok hozni - biztosítom affelől, hogy nem, nem fogom felrobbantani magunkat, vagy valami nagyon ijesztő szörnyet előteremteni. Általában csak a ketyerékkel nem jövünk ki jól, a bűbájok kevésbé próbálnak megölni. Egy zombi apokalipszis alatt én lennék az első, aki meghal - ha nem találok hamarabb egy atombunkert magamnak -, de egy ilyen kis mezei vízfakasztó bűbáj nem foghat ki rajtam!
Ahogy így haladunk olvasgatva, hirtelen megáll Zselyke az egyik sírnál s majdnem rámászik, hogy kivegye az apró kép részleteit. A néni kedvesen mosolyog valakire, aki a fényképész mellett áll. Biztosan arra, akinek a képe még hiányzik a sírról.
Miért kell rögtön a legrosszabb gondolni? - Mi van, ha a néni beteg volt s előrement, de a bácsi még maradt, hogy lássa felnőni az unokákat? Vagy esetleg a bácsi volt nagyon beteg és a felesége üzletet kötött az ördöggel, hogy hamarabb elmegy, ha a férje meggyógyul s hosszú élete lesz?
Közben én is odadugom a képem, hogy jobban megnézzem a követ. Hmigen, nem ma volt a néni temetése, a párja nem sieti el. Biztos megvan rá az oka. Mármint azon kívül, hogy esetleg ő ölte meg s azóta éli az életét, mint hal a vízben.
- Ez egy temető - közlöm vele halálkomoly fapofával. - Persze, hogy vannak szellemek - körbe is nézek, mintha most lebegne be elénk az említett nő szelleme. - Lehet, hogy nem lehet látni, mert elbújt. Vagy mert közelebb van a túlhoz, mint az itthez.
Rendes szellemet ritkán látni. De vannak rajtuk kívül az eltévedt lelkek, akik se itt, se ott nincsenek, de még félúton sem. Ők valahol öntudatlanul bolyonganak a semmiben. Majd jól meginterjúvoljuk őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 2. 16:47 | Link

Dimi
viselet


- Csokibéka-kép! - csillan fel a szeme. - Imádnám. Gyűjteném. Miért nem leszel az? Még lehetsz. Még...még megtérítheted a tavasztündért. Vagy valami olyasmi, nem tudom, mit kell a tündérekkel csinálni. Mármint...gondolom, hogy amit a méhecske csinál a virágokkal, de ééérted, nem úúúgy érteeem - belejön a dumálásba, Dimi talán nem is bírja követni. Zselykét nehéz amikor elkapja a hév. Kötetlenül képes bármiről fecsegni és eszébe sem jut, hogy esetleg illetlenség lehet. - Beporoztad már? - torpan meg egy pillanatra és egész komoly arckifejezéssel várja a választ. Elvégre őket egymásnak teremtették, Zsely pedig a legjobb Cupidoként intézte, hogy létrejöjjön a nagy bumm.
Könnyedén át tud térni más dologra, arra figyel, ami épp az orra előtt van, így jön például a néni sírja. Nézegeti, nézegeti, meg a férfit is néha. Aztán a szemét forgatva legyint, csendre inti.
- Ne. Az túl valóságos - húzza össze szemöldökét, mint a kisgyerekek, amikor az elképzelésüktől eltérő dologról akarják őket meggyőzni. - Alkut kötött? Hmmmm. Te tudnál annyira szeretni? De ez nem önzőség? Meghalsz és nélküled kell tovább élnie a szerelmednek - ajkába harap miközben a nénit nézi. Megrázza a fejét. Ő meg akarná beszélni ezt a szerelmével.
Szeretne szellemeket látni. Beszélni velük. Főként a nénivel és kifaggatni az alkuról. Diminek talán igaza volt. El is pillant abba az irányba, amerre a férfi, de sehol nem lát semmit. Kézen fogja inkább és tovább húzza, méghozzá egy olyan részre, ahol csak sírkövek vannak és mindent vastag fű borít. Kezeit széttárva fordul a másik felé, mintha csak azt mondaná; ez a miénk.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 8. 17:24 | Link

Zsé | megjelenés

Megrökönyödve nézek rá. - A tündérekben hinni kell. Nem tudod? - megrázom a fejem. Ilyet nem tudni. - Kétlem, hogy ezért csokibéka-sztár lehetnék. De másért még talán. Tudtad, hogy van rekord arra, hogy hányszor élt túl egy ember mágikus motorbicikli-balesetet? Százharmincnégyszer! Ha sikerül százharmincötször leesnem, anélkül, hogy ott hagynám a fogam, még lehet belőlem is olyan kép. Eddig egészen jól állok.
Nem szoktam számolni, de majd ezután húzom a rovatkákat a falra. Remek életcél.
- Foglalkozz a magad dolgával - vetem oda félig morogva, de azért elmosolyodok. Kicsit. Sokat akar tudni a kicsilány. Nem mintha sokat lehetne tudni, de most nem akarom elrontani a hangulatot. Meg nem akarom, hogy nyaggasson, hogy mikor és miért nem és mikor fogom és báhh, hagyjonezzel.
Vált is gyorsan, aminek most épp örülök. De érzem én, hogy nem úsztam meg ennyivel.
- Túl valóságos? A valóság nem lehet túl valóságos! - hördülök fel megjátszott drámaisággal.
- És azzal kinek teszel jót, hogy hagyod, hogy beteg legyen és korán meghaljon? Legalább volt sok-sok boldog évük együtt. Ez nem önzőség. Ez szeretet - magyarázom el neki, mert láthatóan nem érti ő ezt még. Arra nem felelek, hogy tudnék-e így szeretni. Mert amikor megkérdezte, már tudtam a választ. Tudtam, hogy kit s tudtam, hogy tudnám-e. De hogy ezelőtt ezt miért nem tudtam, azt nem értem.
Kicsit nehezen tudok a szellemvadászatra koncentrálni ezek után. Jó, hogy van napszemüvegem, mert a mosolyom nem fakul, de a tekintetem elárulna. Hagyom, hogy maga után húzzon.
- Kérdezd meg tőle - mutatok úgy bele a semmibe mellette. - Kérdezd meg miért tette, de igen-nem lehessen a válasz. Ha igen, akkor… akkor lefog hullni egy levél arról a fáról - mutatok az illető fára.
Le is huppanok a fűre törökülésben. - De lehet, hogyha nem kapsz választ, akkor csak megsértetted s azért nem felel. - Azért vetek egy gyors pillantást az illető fára s némán megfenyegetem, hogy nehogy megmakacsolja magát.

Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 9. 09:48 | Link

Dimi
viselet



- Mindenki hisz a tündérekben, hisz léteznek
- forgatja meg a szemét. Ez tény, olyanok, mint a tündemanók, csak szépek és nem gonoszok. Valószínűleg ők felelnek az évszakok váltakozásáért és a szép virágokért. Meg a hópelyhekért.
- Eszedbe ne jusson, meghalnál! - megrovón vágja azonnal rá, talán kicsit jobban is bízhatna Dimi képességeiben, de jobb félni, mint megijedni. Hagyja inkább csak békén azokat a buta baleseteket, csinálja az, aki ért hozzá. Ebben az esetben Zselyke még a csokibékára való igényét is elfelejtené.
- Tudom ám, hogy porozza be a méhecske a virágot - kacsint erőteljesen a férfira, aztán nem erőlteti tovább a témát. Ő is megkapta már a maga hercegcsókját, a többire viszont még bőven ráér. Alig töltötte be a tizenhatot, elég csak ránézni, hogy az ember lássa; kislány ő még.
- Már hogy ne lehetne. Szeretet az, amikor kézen fogva, együtt haltok meg - válaszolja magabiztosan. Zselykének érdekes elképzelései vannak a szerelemről.
Kíváncsian forgolászik szellemek után kutatva és hagyja ott a sírt. A hátizsákja már a fűben landol amikor Dimi felveti, hogy ha ennyire kíváncsi, mi történt, kérdezze meg. Így is tesz. Csípőre vágva a kezeit a fa irányába fordul. Nézi egy percig, megbizonyosodik róla, hogy meg sem moccannak a levelek, aztán hümmögve felteszi az első kérdést.
- A férjed ölt meg? - erős kezdéssel úgy látszik, beletrafál a dolgokba. A temetőn egy erősebb széllökésbe belerezdülnek a növények, a fa lombjáról nem csak egy, inkább úgy tíz-húsz levél is leszáll. A lány meglepetten, sűrűn pislogva fordul Dimitri felé. - Hupsz...
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 11. 10:54 | Link

Zsé | megjelenés

- De aktívan kell hinni bennük! Mert ha elfelejted, akkor meghalnak. - Még a végén én is elhiszem, amiket összehordok. De ez kicsit olyan, mint jónak lenni. Oké, mindenki jó, néha, mert senki sem velejéig rossz - nem, még a tömeggyilkos diktátorok sem, bár nálunk náluk már olyan mindegy, hogy kedvesek voltak-e valakivel két másodpercig -. Ha csak úgy véletlenszerűen, olykor felébred bennünk a jóság iránti vágy, akkor pont szart se érünk el vele. Folyamatosan kell keresni a lehetőségeket, mert azok mindig vannak, csak vakok az emberek, illetve ignoránsak, lusták és egocentrikus semmirekellők. De nem fogom hagyni, hogy Zselyke majd azzá váljon! Nem is hiszem, hogy sok esély van erre, de jó résen lenni.
- Épp az a lényeg, hogy túléljem! Legalábbis a rekord megdöntéséig. Minden, ami utána jön, az már csak ráadás - vigyorgok neki büszke fejjel. Minek így rizsázni? Spoiler alert - mindenki meghal. No biggie.
A méhecskés megjegyzésére a szám elé kapom a kezem s nagy szemekkel pislogok ki rá az ujjaim közül. Ez tényleg felháborító. Hány éves ő, öt? Jó, lehet kicsit több. Nekem mindenki gyerek húsz alatt. - Ülj csak a tojáshéjadban még egy kicsit, jó?
A következő megjegyzésével aztán megnyugtat. Nem akar ő még nagylány lenni. Nem is az. - A szeretet nagyon sok formában, színben, ízben kapható - magyarázom neki. Az azért kicsit aggodalomra adhatna okot, hogy a szeretet nála közvetlen összeköttetésben áll a halállal. A kettő között azért még akad egy s más. Olyan apróságok, mint például az élet.
A nemkicsit támadó kérdésére csak szemforgatással reagálok, de a szél aztán mindent elront. Én nem ezt akartam hé. - Biztos csak viccel. A szellemek… tudod, szellemesek. - Kikezdhetetlen védőbeszédemet hallották.  Szerintem ügyvédnek kellett volna mennem.

Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 23. 09:30 | Link

Dimi
viselet


Senki nem tud elfeledkezni a tündérekről. Ezt mindenki tudja. Aki hisz, annak nem jut eszébe két nap után, hogy jaj, ma még nem is hittem. Úgy látszik, Dimi földhözragadtabb, mint Zselyke azt gondolta, de ettől függetlenül még szereti őt.
- A kedvemért válassz kevésbé életveszélyes rekorddöntési kísérletet - lebiggyeszti ajkát, a napsütés ellenére is olyan cukin néz, ahogy csak tud. Ennek pedig ki tudna ellenállni? Senki! Na ugye. Remélhetőleg a férfi szíve is megesik rajta és nem próbálkozik olyasmivel, ami az életébe kerülhet. Zselyke akkor felügyelet nélkül maradna, azt pedig senki nem akarhatja.
Kuncog a férfi meglepettségén, meg a tojáshéjas megjegyzésen. A lányka nem sietteti a dolgokat, várja a hercegét, mert hisz benne, hogy létezik az igaz szerelem. Neki meg is van az igaz szerelme, ott is van a tőle tizenpár évvel korábban kapott eljegyzési virággyűrű, csak hát Kolos mintha egy másik világban élne és nem vesz tudomást a hercegnőről.
- IGEN. Például...példáuuuul piros szívecske formájú marcipánként - vigyorodik el az édességre gondolva. - Úúú és tudod mi csomagolt szeretet még? Jártál már a Mézesfalásban? Csokipocak! - lelkesen mondja el, mi az, ami nála a szeretet egy fajtája. Ez van, ha az embert mélyebben érintik a világ apró dolgai.
A szeretet más formája a temetőben egész...változatos. Zselyke eljátszik a gondolattal, miért fekszik egyedül a sírban a néni, aztán mintha mindketten jártasak lennének szellemidézésben és a velük való kommunikációban, feltesz egy túlságosan személyes és talán sértő kérdést. A válasz nem marad el, ő pedig hirtelen meglepettségében nem is tud mit mondani. Hátralépked a férfihoz és hozzábújik miközben tekintetét az ijesztő fán tartja.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 6. 18:43 | Link

Zsé | megjelenés

Ez az egész hit-dolog, már ami a tündéreket illeti, nem a pénzéhes, korrupt egyházakat, gyerekként sokkal könnyebben megy. Majd meglátja. Talán.
Csíkszemekkel sunyítok rá és nem hat meg a cuki nézése. Nemnem. Kőből van a szííívem, nem hatódok meg, lálálá. Be is fognám a szemem, de az a megadás jele. Csak nézek vissza rá akciósztáros hidegvérrel.
Végül sóhajtok egyet és elengedem a témát. Az életveszélyes rekorddöntési kísérletek úgyis megtalálnak, ha én nem keresem őket. De ha aktívan keresném őket, akkor még a végén vétkes lennék a dologban.
De valamiben végül egyetértünk. Nem feltétlenül erre gondoltam a mindenféle íz alatt, de határeset. A kaja tényleg nagy szerelem tud lenni. Kissé egyoldalú meg nagyon hamar véget ér, de a legtöbb tragikus pár már csak ilyen.
- Jártam bizony - bólogatok megértően, már magam elé is képzelve a helyet. Jó is volna… de most csak ez a kísértetjárta temető jutott nekünk.
Felvont szemöldökkel nézem, ahogy Zsely megbánja előbbi, igencsak elvétett életdöntését, s meghátrál a szellem elől. Vagy a szél elől. Kitárom a karom, hogy legyen hova bújnia és együtt figyeljük az ágak lengedezését.
- Nem akartunk indiszkrétek lenni - vetem oda, s idétlenül mosolygok is egyet. - Csak aggódtunk, hogy esetleg… tudod, hogy megy ez. Néha otthon se vagyunk biztonságban.
Nem akarom túlságosan részletekbemenően ecsetelni a családon belüli erőszak témáját.
- Mi csak… Gondolom rég nem volt társaságod, úgyhogy kicsit itt ülünk veled, jó? - Lesandítok a lányra, hogy mit szól a dologhoz. Remélem nem hiszi, hogy egy bosszúálló szellem fog ránk támadni. Még mindig csak békésen fújdogál a szél. Előveszem a pálcám és egy csokor virágot varázsolok. Nem valami szépek, sima mezei példányok, de ennyire futja. Odalebegtetem a sírhoz és lassan leszállnak a kő tetejére.
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. június 15. 11:05 | Link

Dimi
viselet


Néha betéved a lányka ilyen helyekre. Már járt temetésen is teljesen véletlenül, végighallgatta a templomi búcsút, valamint itt-ott más országokban furcsábbnál furcsább megoldásokat látott a holtakkal való kapcsolattartásra. Azzal viszont nem próbálkozott még, hogy szellemekkel beszélgessen, sőt, szellemet is csak az iskolában látott.
Csendben pislog fel Dimire miközben ő beszél és próbálja menteni a menthetőt. Úgy tűnik, a szellemek megnyugszanak tőle - meg Zselyke is -, a temetőben csend van és béka. Vagyis béke. Esetleg békák is lehetnek.
Mosollyal az arcán bólogat az ötletre, majd hirtelen rémületét eleresztve lép el a férfitól, aki helyes kis virágcsokorral bélyegzi meg a békét. A lány felszusszan, aztán egy buborékfújót halászik elő a táskájából.
- Melyik a kedvenc színed? Nekem az összes - beszél a levegőbe a szellemnek címezve. - És a tiéd, Dimi? Benne van a buborékokban, meg tudod mutatni - vidáman mosolyogva emeli szájához a fújót és a megbűvölt játékszerből egy nagy buborék száll ki, amibe akár egy ember is beleférne. Zselyke pedig azonnal fúj hozzá még piciket, amik belerepülnek a nagyba és ott szállnak tovább. Egy ilyen percekig kitart, közben pedig meglehet nézni rajtuk a szivárványt, ahogy a fény tükröződik.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 26. 18:06 | Link

Zsé | megjelenés

Úgy tűnik, a szellem és a lány is megnyugodott, nem lesz itt semmiféle probléma. De ha tényleg megjelenik egy szellem, hazáig meg se állok.
- Ez ilyen áprilisi día de los muertos, helyi változatban - állapítom meg hirtelen megvilágosodva. - A mexikóiak aztán tudják, hogy kell megemlékezni! Nem sírva, bánatosan, hanem tánccal, zenével, étellel és hajnalig tartó ünnepléssel.
Itt ugyan se kaja, se zene, de ezen lehet változtatni, ha akarunk.
Hirtelen témaváltás, már a színeknél tartunk, s csak lesem, hogy mi fog kijönni a buborékfújóból. Biztos valami mágikus játék. A keresztlányomnak tetszene.
- Kell nekem is. - Mármint nem ez, hanem ilyen. De azért már nyúlok is utána, ki akarom próbálni. Azért utána visszaadom, becsszó.
- Amúgy a... kék? Azt hiszem. - Még soha nem gondolkoztam el ezen. Vagy legalábbis az elmúlt húsz évben tuti nem. De a néni se nyilatkozik, lehet neki sincs kedvence.
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. július 25. 00:33 | Link

Dimi
viselet


Zselyke tökéletes társra talált Dimi személyében, ezt érzi. Mintha csak lelki társak lennének, vagy minimum egy előző életükben családtagok lehettek. Máskülönben hogy lenne ennyire egyszerű, alapvető ami köztük van?
Imádja a színeket, a buborékokat, mindent, ami elég gyerekes ahhoz, hogy a majdnem tizenhét éves fejével csöppnek érezhesse magát. Ő pedig egy percig sincs zavarban ettől, szerencsére nem érdekli mások véleménye. Igaz, legfőként azért nem, mert általában vagy nem hallja meg, vagy csak nem tudja végigvárni, míg elmondják. Szóval így járt minden kritikus.
- Jó választás - vigyorog rá két fújás között és ha már ilyen szépen kéri, természetesen átadja neki is a buborékfújót. Ilyesmin osztozni kell, nem lehet csak úgy kisajátítani, hisz boldogságot ad, a boldogság pedig mindenkinek kijár.
Míg a férfi a buborékokat próbálgatja, a kisasszony leheveredik a fűben. Napszemüveg nélkül a kezeit pakolja szeme elé és ebből az új szögből figyeli, hogy éli a gyerekkorát újra a barátja.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa