36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. április 14. 20:22 | Link


Hiába volt minden próbálkozása, a lány többnyire válaszra sem méltatta. Bedobhatott ő bármilyen viccet vagy különleges kifejezést, Anna csak elszántan lépdelt a játszótér kijárata felé. Utolsó mondatára aztán a lány végre volt szíves megfordulni és reagálni. Nándor óvatosan bólintott.
- Miért viccelődnék egyáltalán ilyesmivel? - kérdezett vissza zavart arckifejezéssel. Még mindig nem értette Anna korábbi kiáltozását ezzel kapcsolatban, ahogyan a mostani mozdulatait sem. Aggódva figyelte, hogyan hátrált el tőle a lány, és fonta maga köré a karjait. Szerencsére viszont úgy tűnt, most már nem tervezte szó nélkül otthagyni Nándit. Legalábbis egyelőre.
Ezt követően a férfin volt a megdöbbenés sora. Anna kérdése teljesen felkészületlenül érte.
- Mit akarok itt? - ismételte meg abban a reményben, hogy ezzel időt nyer egy jó válasz kigondolásához. - Mit akarok itt... Hát... Látni akartalak.
Helyes válasz? Igen. Kielégítő? Nem. Erre pedig még a vörös férfi is rájött. Az nyilvánvaló volt, hogy látni akarta, különben nem hívta volna meg erre a találkára. Idegesen rágni kezdte az alsó ajkát, majd újból nekifutott:
- Arra gondoltam... Nincs senkim... A szomszéd, vagyis volt szomszéd meg szólt, hogy próbáljam meg, hátha... Szeretnélek megismerni.
A gondolatok rendszertelenül cikáztak az elméjében, és annyira koncentrált rájuk, hogy nem igazán tudta, pontosan hogyan hangzottak kimondva. A hadarása már csak hab volt a tortán. Az utolsó két szót viszont már kifejezetten tisztán és hangosan ejtette ki. Igen, ez a legkézenfekvőbb válasz. Szeretném megismerni. Félve pillantott a másikra, az eddigi tapasztalatai alapján erre a válasz biztosan nem egy nagy ölelés lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 14. 18:40 | Link

Temi

Egy kíváncsi szellő tér be Bogolyfalvába, végigtáncol a macskaköves utcákon, megsimítja a tetőket, összekócolja a hosszú hajakat. Suhantában észreveszi a játszóteret. Felkap pár szemcsét a homokozóból, körbepörgeti őket, majd odébb lerakja. Megzörgeti a bokrok ágait, meglibbenti a hintát. A pad mellett fekvő kutya erre megbillenti a füleit, felnéz a nyikorgó játékra, majd érdeklődését vesztve visszafordul.
Nagy zöld szemei egy pontra szegeződnek a külvilágban, de valójában nem is látja, mi van előtte. Emlékezik. Egy régi találkozásra, egy szempárra, egy hangra. Olyan régen volt, hogy lassan már elfeledi. Feledné is szívesen, de nem tudja.
Mikor elváltak, megértette a nőt. Tudta, miért megy el. De arra nem számított, hogy ilyen sokáig ellesz. Nem gondolta azt sem, hogy neheztelni fog rá, amiért nem maradt. Amiért nem hitt bennük. Abban, hogy ketten majd megoldják a problémákat, hogy túllesznek a fájdalmon. A nő egyedül akart maradni. Saját magában bízott, nem kettejükben. Vajon visszajön-e valaha? Vagy már nem is létezik olyan, hogy ők.
Ádám sokáig várta a nőt, de most már nem tudja, mit tenne, ha a felesége újra felbukkanna. Pár hónapja simán a karjaiba kapta volna, hogy aztán soha többé ne engedje el sehova. De most már... majdnem egy év eltelt. Ez nagyon sok idő. Talán túl sok is.
Mégis, egyértelmű, hogy a férfi még reménykedik a nő visszatértében. Ezt mutatja az is, hogy most kinn ül a játszótéren. Ahogy minden este. Husky alakban kimegy a játszótérre, és vár. A legtöbbször egy órát, van, hogy többet. De már egyre kevésbé tudja, miért is teszi ezt. És abban a pillanatban, mikor elfelejt kimenni... Na, igen, akkor fog lemondani a nőről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 14. 21:38 | Link

Bujdosó Nándor

 A nagy pillanat. Az igazság pillanata és még ki tudja hány néven illetnék az írók. Leírnák, hogy a lány ránézett a vér szerinti apjára, és látta magát benne. Hogy érezte a család melegét a szemében és a vörös loboncában. Ha most a toronyban lenne és olvasná, valószínűleg elragadná a pillanat arra a mondatra, hogy meg szeretné ismerni és arról álmodozna, hogy valamikor ez vele is megtörténik majd.
 Ám a valóság ennél sokkal ridegebb és sokkal... reálisabb. Hisz egy idegen férfi állt előtte, és bármilyen mostoha körülmények között is nőtt fel, azt azért a fejébe verték, hogy gyanús idegenekkel nem szabad szóba állni.
 - Azt hiszem ezzel már elkéstél egy kicsit.
 Szorosabbra húzta maga körül a pulcsiját. Nem fázott, mégis kirázta a hideg és keserű íz gyűlt a szájába. A legjobb az lenne, hogy ha fogná magát, és visszasietne az iskolába, mielőtt még megneszelik, hogy eltűnt. Elfelejtené az egészet és élné tovább az életét. De a lába nem engedelmeskedett. Mintha várna valamire az előtte álló férfitól, de nem tudta volna megmagyarázni, mit is akar. Inkább megszólalt, minthogy tétlenségét az előtte álló is elkezdené értelmezni.
 - Mégis mit vársz, hogy majd a nyakadba ugrok és egy boldog családként élünk majd? - Nem beszélt hangosan, de próbált minél gúnyosabb hangot megütni. - Egyébként is, anyut hol hagytad? Ha már ennyi ideig nem tudtam a szüleim létezéséről, akkor neki is itt kéne lennie, úgy teljes a kép, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 15. 23:33 | Link


Ezt a találkozást nem egészen így képzelte el. Jó, arról fogalma sem volt, hogy pontosan hogyan képzelte el, de az biztos, hogy nem így. Anna ridegsége váratlanul érte.
- Én nem... - hirtelen elhallgatott. Hm. Csak akkor kéne elkezdenie beszélni, amikor tudja is, mit akar mondani. Most viszont nem volt mivel megvédenie magát. Tényleg elkésett volna? De hát sosem lehet túl késő felkutatni a saját lányodat, nem? Anna szemmel láthatóan más véleményen volt. Nándi hirtelen a földre szegezte a tekintetét, és a szakállát kezdte el simogatni, míg a lány meg nem szólalt. Feszültségének döbbenet vette át a helyét.
- Te nem tudsz semmit Elizáról? - kérdezett vissza gyorsan, minden más kérdést figyelmen kívül hagyva. Szavait nem gondolta át, hiszen Anna válasza nyilvánvalóvá tette, hogy semmiről sem tudott. Talán még anyja nevéről sem. Szóval akkor Nándinak kellett volna elárulnia, hogy Eliza... Eliza... Nándor megdörzsölte a szemeit. Majdnem két évtized telt el azóta. Nem kéne már ilyen nehezen beszélnie róla, és határozottan nem kéne sírdogálnia miatta.
- Öhm, bocsi, úgy volt... Nekem azt mondták, hogy... nem élte túl a szülést.
Halkan szipogott egyet, és összeszorította az ajkait. Beszéd közben kerülte a lány tekintetét, de utána nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá. Mégiscsak kíváncsi volt, hogyan reagált ez a hölgyemény, az ő lánya, akinek eddig egyetlen mozzanatát sem tudta kiszámítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 16. 18:58 | Link

Bujdosó Nándor

 Zavarba jött a férfi reakciójától. Igen, bántani akarta. Persze, hogy bántani akarta, de az nem állt szándékában, hogy megsirassa őt. Azt várta, hogy majd valami szellemes válasszal fog visszavágni. Ezt szokta meg, mikor a lelencházban piszkálták.
 Egyik lábáról a másikra állt, aztán előre-hátra billegett egy kicsit. Nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Nem mondtak semmit a szüleiről még akkor sem, mikor Dorottyát faggatta. Így végül úgy volt vele, hogy magára hagyták, hogy éljék az életüket. De ezek szerint nem élte túl... Annát.
 - Sajnálom... - Nem is mondott mást, de a harag egy pillanat alatt elpárolgott, mikor ránézett az összetört férfira. Nem igazán tudta, mit kellene csinálnia, vagy hogy egyáltalán mondania kell-e ilyenkor valamit. Nem is akart ránézni.
 Egyszerűen csak ki akarta zárni ezt az egészet a fejéből. Meg nem történté tenni. Eddig olyan egyszerű volt minden, de most, hogy ez az alak megjelent és csak ilyen egyszerűen tett néhány kijelentést, ami felforgatja az életét, és megváltoztat mindent... Vagy legalábbis azt, amit hagy megváltoztatni. Anna viszont nem akart megváltozni.
 - Jobb ha most megyek. - Nem volt benne biztos, hogy ezt a kijelentést feltétlenül ki kellett volna mondania, de olyan frusztráltan érezte magát, hogy kénytelen volt megszólalni. Piszkálgatta a pulcsija ujját, mindenfelé nézelődött és még ki tudja, hány kényszermozgást végzett, miközben megfordult és bizonytalan léptekkel elindult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 20. 23:57 | Link


Nándi reményvesztetten és tanácstalanul dőlt a kerítésnek. Nem számított az Elizás kérdésre, ahogy Anna támadó viselkedésére sem. Sok volt ez neki egyszerre. Távoli hangként érzékelte csupán a lány bocsánatkérését. Egyetlen pillanatig sikerült ránéznie a szembesítés után, aztán egyből a földet bámulta ismét. Nándor nem tudhatta ugyan, de Anna is legalább ugyanolyan zavarban volt, mint ő. Nem sokáig tartott közöttük a csend: a lány ismét menekülni akart. Ezúttal a férfi meg sem próbálta marasztalni. Az első bizonytalan lépésre emelte csak fel a fejét.
- Bujdosó Nándor - mutatkozott be váratlanul. - Van egy lakókocsim a falu szélén. Egy ideig szerintem ott lesz.
Annának bizony hozzá kellett szoknia ehhez a beszédstílushoz. Feltéve, hogy egyáltalán akar-e még majd találkozni az apjával. A lehetőség adott volt, hiszen a férfi minden szükséges információt megosztott vele. Nem akarta még kellemetlenebbé tenni a helyzetet, ezért megvárta, amíg Anna eltűnt a szemei elől, és csak azután indult el ő is hazafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 9. 21:04 | Link

Ádámom

 Minden lépést érzek négy puha tappancsomon, mint sziklák súlyát a szívemen. Egy éve, tán több is már, hogy utoljára itt jártam. Itt a Játszótéren, itt, ahol megismertem őt. Csendben lépkedek, jégen járó sem óvatosabb nálam. Félek, mert tudom vétettem, vétkem az önzés, saját lelkemre a gyógyír keresés. Kellett a magány, hogy összerakjam magam, hisz gyermekeink elvesztésekor darabokra hulltam. Most jobban vagyok, újra egész vagyok és visszatértem. Hozzá. Érte.

Vajon megérezte jöttömet?...Nem, az nem lehet...vagy talán mégis, hisz...

 Ott fekszik, kutya alakjában, mozdulatlan, mint egy kőszobor. Odalépek elé és csak nézem őt. Ha emberi formámban volnék most könnyeim apró gyöngyökként peregnének le arcomon. Az örömmel vegyes bánat keserédes cseppjei volnának ezek. De most macska vagyok, így csupán figyelni tudom őt és várni mit tesz. Szeme nyitva de lelketlent üveg tükre. A kósza szél pedig szüntelen borzolja mindkettőnk bundáját.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 12. 16:26 | Link

Nessi


Vigyorogva hintáztam a hintán a játszótéren. Az idő napsütéses. Egy szóval tökéletes.Egy piros rövid ujjút és térd felé érő kék nadrágot viseltem. Mint általában, most is mezítláb voltam. Igen, mezítláb. Még Madagaszkáron szoktam rá.
Ó, Madagaszkár. Hogy mennyire hiányzik! Meg kellene keresni Nessit. Teljes nevén Vér Lanettát. Tényleg, évfolyam és háztársak vagyunk! Ő is elsős az Eridonban, mint én. Mit csinálhat most? Ezer százalék, hogy több embert ismer, mint én. Ő egy amolyan vagány lány, én meg. Én meg én vagyok. Egy furcsa lány. Mit szólna, ha találkoznánk? Meglepődne, Megváltozott egyáltalán? Jó kérdés.
- You’ll never know quite when, well. Then again it just depends on. How long of time is left for you - kezdem el énekelni az Imagine Dragons-tól azOn Top Of The World-öt. Miközben hintázok. Szeretek hintázni. Még várok egy kicsit, majd utána lehet, hogy megyek mászókázni. De nem biztos. Ki tudja?
-
Step one, you say, "We need to talk."He walks, you say, "Sit down. It's just a talk."He smiles politely back at you. You stare politely right on through. Some sort of window to your right. As he goes left and you stay right. Between the lines of fear and blame. You begin to wonder why you came
- The Fray-től a How To Save A Life-t dúdolva éneklem. Egész jó a hangom, veszem észre. Ha bárki látna! Te jó ég, ebbe bele sem merek gondolni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 12. 17:33 | Link

Lillő



  Lassan ballagott, hagyta, hogy lába vigye arra, amerre csak akarja. Nem volt különösebben dolga, egy átlagos délutáni nap volt ez is, unalmas, lassan vánszorgó, hőségtől dagadó nap.
Halkan dúdolgatott egy még számára sem tiszta eredetű dallamot, kezeit elsüllyesztette kantáros nadrágja zsebeiben. A nadrág kantárja térdét verdesték, cipője alatt vadlóként küzdött az út pora.
 Elmo is vele tartott, egy ideig a magasból kísérte, színes tollain táncoltak a nap fényének sugarai, majd letelepedett vállára a hatalmas papagáj, és csak csendben fürkészte a tájat.
 Ahogy bekanyarodott a sarkon kedves dalocska simogatta meg fülét, és szállt tova arra, amerre a szél vitte. Ismerős hangocska volt. Felkapta fejét, és érdeklődve nézett körbe, vajon hol is van.
Megállt, érezte ahogy válláról hatalmas súly száll fel, és a papagáj már el is tűnt a játszótér felé véve az irányt.
Ő maga is arra fordította fejét, és széles vigyor ült ki ajkaira mikor meglátta a kedves barátot. Lilith volt az, akit Lala csak Lillőnek becézgetett. Már rég nem látta őt, körülbelül azóta, mióta elrohantak abból a temetőből. Lehet maradniuk kellett volna, kit tudja milyen kalandról maradtak le csak azért, mert félelmük felülkerekedett rajtuk.
- Lillő! - elkiáltotta magát, kezeiből tölcsért formázva, majd mohón integetni kezdett és kocogva elindult a játékokkal zsúfolt tér felé.
Mikor néhány hosszúra nyújtott pillanat múlva odaért, azonnal megölelte társát, majd kedvesen rá is mosolygott és leült a lány melletti hintára.
- Olyan rég nem láttalak, mesélj mi van veled? - kérdezi lábával óvatosan meglökve magát. Eközben Elmo is megérkezett és rátelepedett a hinták rúdjára hogy onnan figyelje a két barátot.
- Hogy tetszik az iskola? Feltérképezted már? Én majdnem elvesztem benne, mikor egyedül indultam a felfedezésére - nevette el magát elrugaszkodva a földtől. Mintha repülne egy kis ideig. Már el is felejtette milyen mókás ha az ember hintázik. Olyan rég nem járt ilyen helyen, hogy minden szép emlék lassan megkopott és eltűnt fejéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 12. 18:03 | Link

Nessi


Lehunyt szemmel élvezem a hitázást és a napsütést. Gyöngy az idő, vándoroljunk... Oké, Lilith, most azonnal fejezd be a dúdolást! Meg a magadban beszélést. Bár, mindenki magában beszél, hiába nem mondja ki, mert a gondolkozás annak számít. Ergo, senki sem őrületezheti le a másik, csak mert magában beszél. Mert az olyan, mintha saját magára mondaná azt, hogy őrült.
Egy kiáltást hallok. Lillő? De hiszen az én vagyok! Rámosolygok az illetőre, aki mondta.
- Szia, Nessi! Hogy vagy? Apám, de rég láttalak! - Viszonozom az ölelést, amit kapok tőle. Leül mellém, és elkezd beszélni.
- Semmi érdekes. Jelenleg azon töröm a fejem, hogy hol hagyhattam a gitáromat. Mert elfelejtettem. Pedig nem egy átlagos gitár! De nem ám! - Az utolsó két mondatnál mélyen a szemében nézek.
- Víí, egyszerűen imádom! - Itt elengedem a hintát és kitárom a két karomat - csak a felét. Az alagsort képzeld, szereztem egy új barátot! Mert nekem te vagy az első amúgy - egy kicsit szomorkásan teszem hozzá az utolsó mondatot - meg még azt a részt, ahol vannak az órák meg a klubhelyiséget. Annyira imádom az egészet! - Újra elengedem a hintát - én még egyszer sem vesztem el. Minden itt van a fejemben  - megkocogtatom a kobakomat - és, veled történt valami említésre méltó, Nessi? Biztos vagyok benne, hogy már rengeteg embert ismersz! Meg abban is, hogy eseménydús eddig a sulis éved.
Tovább hintázok és várom Nessi válaszait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 13. 15:33 | Link

Lillő


- Nem is tudtam, hogy gitározol. - ráncolta a homlokát. - ha meglesz muszáj lesz játszanod nekem valami szépet. Vagy megtanítani valami egyszerűbb dalra - neveti el magát. Bár úgy vélte, hogy a zenéhez sosem volt kifejezetten érzéke, ez sosem tántorította el. És most sem fogja.
A levegőbe lökte magát, még csak a társa apró mutatványát sem vette észre, azonban a barátos kijelentésre felé fordult és halványan elmosolyodott.
- Még rengeteg barátod lesz az életedben Lillő - jeleni ki határozottan, kicsit lassítva a hinta tempóján. - Nekem is tetszik az iskola. Az egész hatalmas de gyönyörű. Mintha csak valami film díszletei között mászkálnánk.
Lábával a port kezdte rugdosni, és a földet figyelte óriási érdeklődéssel, mintha csak aranyat keresne az értéktelen homokdombok kellős közepén.
- Kivéve a gitárod, az nincs a fejedben - elmosolyodott szelíden - de amúgy örülhetsz, hogy neked nincsen olyan szétlyuggatott memóriád, amiből minden információ pillanatok alatt kicsöpög. Én sok mindent elfelejtek, de leírni nincs kedvem a dolgokat.
Mikor a következő kérdést kapta csak felnézett és megrázta a fejét.
- Nem mondhatni, hogy sok embert ismerek. Néhánnyal valóban barátságot kötöttem, azonban ez nem sok, de még hosszú ideig leszünk ebben az iskolában kislány, annyi barátot szerezhetünk mint rostán a lyuk - kacsintott rá, és ismét ellökte magát a földtől, hogy magasra szálljon, majd alázuhanjon ismét a földre. - Amúgy sok minden történt velem valóban - bólintott ahogy hajába belekapott a szél. - egy barátnőmmel kincskeresésre indultunk még a szigeten, képzeld igazi kalóz szellemmel is találkoztunk, és a végén Elmo lett a kincs - a madárra mutatott, aki nevét hallva kihúzta magát és elismételte a saját nevét azzal a papagájokra jellemző rekedt hanggal. Majdnem a faház is kicsúszott a száján azonban arról inkább hallgatott. Máig nem tudta egész pontosan mi történt azon a napon. A fiú azt mondta a lánynak, hogy fusson, ő majd követni, de mikor megfordult a társa már sehol nem volt. Estig ücsörgött az akadémia kapuja előtt az eltévelyedettet várva, azonban azóta sem jött meg. Félő valami baj történt vele, melyben Lanetta nem nyújtott segítő kezet. Talán az ő hibája az egész.
- Különben a te napjaid hogy telnek? Mármint tuti te sem unatkoztál! - zökkentette ki saját magát a visszaemlékezésből. Nem szívesen emlékezett ilyenekre mert a végén még elbőgi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 14. 21:08 | Link

Temi

A kutya először nem is reagál a macska látványára. Emlékeibe temetkező lelke úgy gondolja, viccet űz vele elméje, kivetíti eléje gondolatait. De ez az állat túlságosan valóságosnak tűnik... Nem csak egy ábrándkép, nem csak egy kósza emlék.
Ádám gyanakodva áll fel, és lép közelebb a cicához, hogy aztán megszaglássza a fekete bundát. Bizonyságot azonban csak akkor nyer, amikor a zöld tekintet találkozik a fahéjszínűvel. Ekkor az eb lefagy, fogalma sincs, mit tehetne. Egyáltalán neki kell most lépnie? Változzon emberré, és kapja a karjaiba a feleségét? Miért jött vissza? Miért pont most? Lehet, hogy azon a távoli helyen, ahol eddig rejtőzött megtalálta azt az embert, aki nem emlékezteti folyton a veszteségre, és most csak a válás miatt jött?
Állatként nem olyan fájdalmas. A gondolatok kuszák, az érzelmek átsuhannak, de nem tartósak. A szenvedés nem olyan mély, nem olyan húsba maró. Ádám azon gondolkodik, mit sugallhat a tekintete. Magabiztosságot biztosan nem. Félelmet? Talán. Bánatot? esetleg. Neheztelést? Biztosan. Nem dühös, haragja ha volt is, már régen elpárolgott, de azért nem is kész még megbocsátani a nőnek. Szüksége volt rá. Szükségük volt egymásra, de végül egyedül tették túl magukat azon, amit együtt kellett volna átvészelniük. Ha ilyen jól működnek külön, mi értelme lenne együtt maradni?
Ez a gondolat fájdalmasan hasít bele a férfibe. Végül megrázza magát, még közelebb lép a macskához, és óvatosan végignyalja a feje tetejét. Emberi mértékben ez egy homlokcsóknak tekinthető. Nem egy régen látott házastárs üdvözlése, de nem is egy idegené. Ez egy bizonytalan férfi tétova, de barátságos mozdulata.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. augusztus 14. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 11:55 | Link

Ádámom
 
 Felnéz végre rám, szomorúságot látok elképesztő zöld szím szemében. Elkeseredett csalódást, amit talán megjelenésem még jobban felerősített most benne. Magára hagytam, hogy ne maradjon egyedül mellettem, mert velem ez az egy év maga lett volna a totális magány.
 Aztán megtörik a jég és ő megcsókolja homlokom, vagyis megnyalja a bundám a fejem tetején, de ez egy és ugyanaz nálunk. Több van ebben az egy mozdulatban bármely szép-csúf szónál. De el kell jönnie azoknak is, ezért deanimálok.

- Bocsáss meg!

 Nem jön ki más a torkomon, túl nagy a nyomás most odabenn. A szívem is csak kalapál, hasztalan próbálja felülvezérelni a ritmusszabályozóm. Csak azt éri el hogy még kuszábbá tesz minden dobbanást. Butának, kegyetlennek és szánalmasnak érzem magam. Nem tévedek nagyot azt hiszem, mivel én hagytam el őt és erre csupán az a mentségem, hogy egyedül akartam lenni. Nem akartam, hogy lássa a fájdalmam, ahogy üres marionett bábu módjára járok nap nap után. Akàrhovà mentem is szavamat csak akkor vették ha kérdeztek tőlem, máskülönben egy hang nem sok annyit sem adtam ki magamból. Amikor hazaértem aktuális szállásomra, bolyongásom x-edik színhelyére, csak ültem és sírtam. Elsírtam mindem könnyemet és ezzel lassacskán könnyítettem lelkemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 15. 12:23 | Link

Temi

Emberi alakban sokkal bonyolultabbak a dolgok, nem elegek a gesztusok, kénytelen lesz szavakat kiejteni a száján. Mégis visszaváltozik, amikor látja felesége alakját megjelenni. A nő kérésére azonban nem tud mit mondani. Egyszerűen áll vele szemben, és csak a tehetetlenséget érzi. Szívesen megbocsátana, jobb is lenne, ha minden elfelejthetne, ha mindent kitörölhetne, ami az elmúlt háromnegyed évben történt. De nem tudja megtenni.
Nincs benne harag vagy gyűlölet, még csak ellenszenv se. Az a része, ami még mindig rajongva szereti a nőt, legszívesebben szorosan magához húzná, hogy ujjaival selymes hajába túrhasson, arcát a nő arcához simíthassa... De van egy része, ami nem képes erre. Mintha fal lenne köztük, vagy egy ocsmány varázslat, ami nem engedi mozdulni a férfit.
Ádám felsóhajt, lehajtja fejét, majd a hajába túr. Ideges és zavart, nem tudja, mit kéne tennie vagy mondania. Végül visszaemeli tekintetét a nő arcára.
- Hiányoztál - mondja őszintén, de mosolya szomorú felhangot ad szavainak. - De ez nem ilyen egyszerű. Nem mondom, hogy elkéstél, de elég régóta várok rád. Tegnap már az is eszembe jutott, hogy túl régóta.
Elfordítja a fejét, de keze automatikusan elindul a nő ujjai felé. Azonban nem ér hozzá, még időben tudatosodik a mozdulat ahhoz, hogy elhúzhassa. Feldereng benne az emlék a temetőről, arról, amikor ott is próbálta megérinteni a feleségét, és hogy biztos volt benne, hogy azzal sem marasztalhatná őt.
Szeretné kimondani, hogy örül annak, hogy látja a nőt, mert ez az igazság, de azt is tudja, hogy ennyi bánattal, amennyi felgyülemlett benne, Temi hazugságnak érezhetné őszinte szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 13:47 | Link

Ádàmom

 Férjem szavai éles szikeként metszik fel lelkem frissen zàrult, érzékeny sebeit, melyek ismét vérezni kezdenek. Minden, amit mond egyértelmű és kétségbevonhatatlan. Megérteném, ha nem kellenék màr neki. Elkéstem. Visszavonhatatlanul sokà tértem vissza hozzà. Hirtelen megràzkódom a hűvös széltől, hisz egy vékony kabàtot viselek csak magamon, hajam mind őszebb fürtjei pedig bőszen tàncolnak a légben.

- Még mindig szeretlek, s bàr vissza tudnàm forgatni az idő kerekét addig a percig ott a temetőben. Most is, mint akkor, visszahúztad a kezed...kérlek ne tedd! Ragadj meg és szoríts erősen, mert nélküled üres minden...

 Az utolsó szavakat szinte suttogom, de tudom, hogy ajkamról leolvassa, ha nem is hallja. Nyúlok felé, ujjamon a gyűrűt, összetartozàsunk jelképét rendületlenül ott  viselem jelenleg is. Pillantásommal az övét keresem, làtnom kell mit érez valójàban és neki is làtnia kell, hogy én mit. Mert a szavak néha tévútra vezethetnek, de lélektükreink sohasem. A fahéj a zöldet kutatja, csillanàsa mutatja mi rejlik legbelül. Emésztő bànaton felülemelkedő erő, a szerelem hatalma, ami a legvégső hatàrról a szìvet helyére, tàrsàhoz visszahúzza. Ezt làtja ha ràm veti tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 16. 18:10 | Link

Temi

Nem tud belenézni a nő szemeibe, inkább elfordítja a tekintetét, és a szélben lengedező hintát veszi szemügyre. Szívesen teljesítené felesége kérését, de... Igen, ezzel a "de"-vel nem tud mit kezdeni. Ha újra Temire nézne, a nő kiolvashatná szemeiből mindazt, amit az ő tekintete is sugall: a mély szerelmet, a vágyódást, az érzést, hogy ők örök társak. Mégis ott a bizonytalanság.
Ha most közelebb lép és átöleli a rég látott nőt, ha most megbocsát, mi lesz akkor, ha újabb akadállyal találják szemben magukat? Temi megint el fog menni? Bízhatnak egyáltalán egymásban még? Vajon számíthatnak a másikra, ha úgy hozza az élet?
- Mikor elmentél, úgy éreztem, magaddal vittél valamit, ami nélkül nem tudok élni. Az elmúlt egy év alatt megtanultam nélküle is létezni, akkor is, ha hiányzott. Sajnálom, de túl sok minden történt, ezen a hatalmas ürességen nem tudok csak úgy átlépni.
Kicsit megrázza a fejét, majd tekintetét a nőébe akasztva felemeli a kezét, és megsimítja ujjai hegyével felesége arcát.
- De nem is akarlak elveszíteni. Se veled, se nélküled - Felemás mosolya gunyoros, önmagával szemben kritikus.
- Talán megpróbálhatnánk kisebb léptekkel közeledni egymáshoz. Vagy valamiféle hidat építeni, vagy.. ÁHhh, félre a metaforákkal! Az elmúlt hónapokban mindent megtettem, hogy elfelejtselek, valamennyire sikerült is. Szívesen meghallgatom, mi történt veled, leszek a támaszod, ha akarod, de a szerelmed most még nem tudok lenni. Sajnálom - rázza meg a fejét végül. Kezét elhúzza a nőtől, hátrébb is lép. Nem tudja, mit mondhatna még. Fáj neki, hogy fájdalmat okoz a feleségének, de nem akar hazudni neki. Csalódtak egymásban, de az őszinteség fontos a férfi számára. Ha már nem tud őszinte lenni a nővel, akkor már el is hagyhatná a mondatból a "még" szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 18. 17:09 | Link

Ádámom

 Szögesdrótként feszül szívemre a fájdalom ami feltör belőlem mialatt szavait hallgatom némán. Szemem sarkában könny ég de visszafojtom a sírást. Az nem segít a helyzeten. Helyette elmosolyodom, ahogy régen és bólintok egyet mielőtt megszólalnék.

- Igazad van Ádám, legyünk most még barátok, ismerjük meg kikké vàltunk az eltelt év alatt.

 Hangom lágy fátylát egy köhintéssel tüntetem el és teszem ismét élettelivé orgánumom. Színén is emelek kissé, hiszen a búbánat sötétjére mélységére nem építhetsz ragyogó gyöngyház kacajpalotát.

- Kezdhetnénk egy jó kis kávéval és vagy forrócsokoládéval a Kastélyban ma este, persze csak, ha neked is megfelel.

 Mosolyogtam rá beszélgetőtársamra, s fahéj árnyalatú íriszem hamvában zsarátnok gyúlt. Egykor szemeim fedték fel előtte emberi mivoltomat, s csak remélni tudom most is segítenek visszakapnom a társamat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 19. 10:11 | Link

Itt van Lanetta! Vagyis Nessi. És jönnek a szavak, mondatok. Amikre válaszolgatok.
- Nem vagyok olyan jó, csak hobbi szinten. De ha akarod, akkor szívesen adok magán órákat.
Hiányzott Nessi. Ő olyan, mintha a nővérem lenne. Még ha csak ez a második találkozásunk is.
Igen, tényleg olyan a kastély, mint egy film díszlete. A gitár meg tényleg nincs a fejemben. Még hogy rengeteg barátom lesz? Ja, persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. Na, mondtam én, hogy sok embert ismer! Asszem, itt az ideje válaszolni.
- Szereted a kakaós csiga szélét? Mert szerintem te olyan ember vagy, aki a belsejét szereti. Van már barátod? És ha igen, ki? T jó ég, annyi mindent kell megbeszélnünk! És mindjárt vizsga időszak! Igazi kalózszellemet láttál! Nagyon irigyellek! Emiatt köteles vagy az egészet elmesélni! - Összefonom a karomat és ránézek. Ehhez képest én egy semmi vagyok. Nem is az Eridonba illenék. Hanem a Navinébe. Vagy sehova. Elszomorodok. Majd felvidulok. Azért, én is szoktam hülyeséget csinálni.  Nem sokszor, de szoktam. Mint kihívni egy vámpírt fogócskára. Felmászni egy fára, majd rájönni, hogy nem tudsz lemenni. És egy csomó más dolgot.
- Az én napjaim hogy telnek? Unalmasan. Nincs dolgom, vagy legalábbis alig. Leginkább akkor találkozok másokkal, amikor felfedező túrára megyek. Ami elég ritkán van. Szinte sose.  Na, lásd be, hogy te sokkal bátrabb vagy! - Kiugrok a hintából és felé fordulok - gyere mászókázni!
Elkezdek rohanni egy nagyobb kötélmászókára és felmászok. Nagyon könnyű. Egyik láb, másik láb, egyik kéz, másik kéz. És tádám, már fenn is vagyok! Felnevetettem. Ha valamiben jó vagyok, az a mászás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 21. 17:21 | Link

Viki Love
#nemakarokedzeni #mostjátszanifogunk


Vissza akart térni élete legszebb éveibe. De rá kellett jönnie, hogy volt szebb annál is, amikor idekerült. Amikor pár éves, gondtalan kislány volt, és most éppen ezzel próbálja kezelni a hülye érzéseit. Hogy gyerekes. Így nem is aggódik, hogy késik egy keveset a reggeli találkozójáról Viktorral. Mostanában amúgy is sokat edz a tánccal, hatásosabb, mint gondolná. De viszonylag rég nem látta és kellett valami ürügy, hogy elcsábítsa. Mert ugye a büszkesége nem enged vele olyanokat mondatni, hogy "Szia, hiányzol, van kedved találkozni?". Nem, inkább megvádolja a másikat, hogy nem tartja be az ígéretét, hogy egy kis terminátort farag belőle. Vagy valakit, aki fel tudja vinni a másodikra a bevásárlást, ő már azzal is abszolút meg lenne elégedve.
- Szia! - köszön neki ettől függetlenül fesztelenül, mert hát ő nem csinált semmi rosszat. Gyerek, elnéznek neki mindent. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Elég balga gondolat, tudja ő is, hogy nevetséges. De legalább normális öltözékben érkezett, ami edzéshez tök megfelelő, csak egy gond van, hogy nem akar edzeni. Semmi kedve ilyesmihez és a gyerekek amúgy is mindig azt csinálhatják, amit akarnak. Nem kell a felnőttek hülyeségével foglalkozniuk.
- Hé, mi a helyzet? - és igen, ahhoz is van pofája, hogy ilyesmit kérdezzen könnyedén, bájos mosollyal, érdeklődőn. - Úú, hintázzunk kicsit! Már nem is emlékszem, mikor hintáztam utoljára.
Ezt a dolgot pedig nem hagyhatja annyiban, már be is csüccsen a hintába önkényesen, mert ő bizony ezt szeretné most és már el is löki magát, hogy meginduljon. Nem. Viktornak nem lesz vele könnyű dolga. Soha nem is volt, de mostanában különösen nehéz eset és sok-sok türelem kell hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 19:36 | Link



#álmodjkirálylány #teakartáledzettlenni

Ez a lány határozottan nem normális. Fogalmam sincs, mikor mi játszódik le a koponyája falain belül, de talán jobb is, hogy nem tudom. Semmi garancia rá, hogy ép ésszel bírnám követni a nyakatekert elképzeléseit és a mögöttük rejlő sajátos logikát. A levele hangneme egyenesen felháborító volt, nem is tudom, ki nem ért rá folyamatosan az edzésre, mert úristen, tönkre is menne bele az a nagyon tökéletes sminkje. A galacsint szép kis ívben végezte a szemetesben, de tessék, lássék, itt vagyok, mostanra pedig már a hirtelen fellobbant indulataim nagy része is odalett. Jót tett ez a kisebb séta a játszótérig, bár a fene érti, hogy mit is akar itt edzeni. Néhány húzódzkodás meg hasonló gyakorlat szóba jöhet, de nagyon remélem, nem arra gondolt edzés alatt, hogy ül a hintán és lóbálja a lábát. Ha már edzést emlegetett a levelében, az alkalomhoz öltöztem. Szürke rövidnadrágban, ujjatlan zöld pólóban és futócipőben érkezem meg és az egyik hintát tartó oszlopnak döntöm a vállam mellkasom előtt összefonva a karjaim.
- Üdv - köszönök vissza kevésbé lelkesen, mert valljuk be, az az érzésem, hogy inkább van kedve csacsogni és ellötyögni az egész edzés címen futó találkozót, mintsem komolyan venni. Elvégre mi mást keresnénk mégis a játszótéren.
- Megvagyok. Te? Bemelegítettél? - kérdezem, rögvest a tárgyra térve egy kurta válasz után. Igenis komolyan veszem az ígéretem, ezzel nem vádolhat, hogy ne tenném, mert ha rajtam múlik, tényleg igazi kis terminátort faragok belőle, ez nem is kérdés.
- A hintázástól nem leszel fitt. Gyerünk, kezdetnek szaladunk kicsit, aztán ha már ragaszkodtál a játszótérhez, kitalálom, mit lehet itt csinálni húzódzkodáson kívül - válaszolom, majd ellököm magam az oszloptól, intek felé és el is indulok lassú tempóban szaladni a játszótér körül.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2015. augusztus 21. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 21. 20:25 | Link

Viki
#nemkapszszívecskét #nemakarokfutni #gonoszvagy


Megérkezik, elegáns késéssel, de legalább megfelelő öltözetben. Ennek ellenére mégsem olyan lelkes az edzést illetően, mert ő meglátta a játszóteret és feléledt benne a gyermek. Ahogy a hinta szólogatni kezdte, ő válaszolt a hívásra és boldogan huppant bele. Szerinte pontosan látszik, mennyire nincs bemelegítve és mennyire nem akar most ezzel foglalkozni. Még csak most érkezett meg, legalább pár percet adhatna neki igazán. Hogy mondjuk lelkiekben felkészüljön a nem edzésre, vagy ilyesmi. De nem, Viki hajcsár módban máris meg akarja futtatni, Sára pedig elégedetten grimaszol.
- Nemár, miért kell futni? Annak semmi értelme nincs - nem mintha jelenleg bárminek lenne értelme, de erről panaszkodni jó móka. Meg amúgy sem szeret futni, szerinte csak akkor van értelme, ha valami elől menekül, illetve ha valahova gyorsan oda kell érnie. Most egyik verzió sem áll fent, tehát értelmetlen dolog, szóval éppen beszélné rá Vikit, hogy legalább egy kicsit játsszanak, de ő hajthatatlan, már meg is indul, Sára pedig fáradtan száll ki a hintából.
- Jó, de ígérd meg, hogy legalább utána hintázunk egy kicsit! - nyafogva próbál bármi kompromisszumot keresni, miközben kellemesen kocog Viktor mellett. Azért sokat fejlődött a legutóbbi óta, Rebekával nem kímélik egymást, de olyankor van motivációja. Most meg semmi. Még csak nem is akarja ezt az egészet. És ez a hihetetlen tempó már így is jóval gyorsabb, mint amire neki szüksége lesz a magassarkúiban. Fun fact.
- Hova sietsz ennyire? A végén még utoléred magad! - nem képes abbahagyni Viktor piszkálását, ahogy mellé ér, ránevet és még meg is löki a vállát, hogy figyeljen rá. Talán Camerontól tanulta ezt az egészet. Azonban lassan kevésbé lesz viccelődős kedvében, révén az erőnléte és a kitartása még mindig borzalmas, így az első pár kör után inkább arra koncentrál, hogy ne fulladjon meg a légszomjtól, vagy az oldalában érzett szúró fájdalomtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 22:50 | Link



#terminátorleszel #futáskisanyám

Kettőnk közül nem én vagyok az, aki nem veszi komolyan az edzést, de még csak nem is én nyafogok folyamatosan, hogy azért mennyire kellene már az a mozgás. Sose fogom megérteni ezt a gondolatmenetet, de igazán nem lényeg. Meghatni nem igazán tud a nyafogás vagy a hiszti, ha edzeni akart, edzeni fogunk. Rákérdezek, hogy bemelegített-e, bár látszik, hogy nem igazán fáradt ilyesmivel, a hinta bizonyára érdekesebbnek tűnt, aztán már el is indulok róni a köröket a játszótér körül.
- A nyafogás sem segít, még ha a beszéddel kalóriát is égetsz - válaszolom neki, amint belekezd abba, hogy a futásnak semmi értelme. Igenis van értelme, majd mindjárt rájön, amikor eljutunk a nyújtásig is, meg további itt is kivitelezhető gyakorlatokig. Látom előre, hogy esélyesen mennyi nyafogást kell még végighallgatnom, és már kezdi is a hintát is.
- Jól van, hintázunk. Majd közben rákészülök, milyen is lesz majd nagybácsinak lenni - vonok vállat meglehetősen engedékenyen bólintva rá a kompromisszumra. Tényleg olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, de legyen, kössünk egyességet, hátha kicsit többet hallgat és rendesen csinálja a gyakorlatokat. Lazán kocogok a játszótér körül, de Sárinak mintha ez is sok lenne, hiába próbál vicces lenni, piszkálni, még az elején, de nem igazán veszem fel, néhány körrel odébb meg már láthatóan azzal szenved, hogy levegőhöz jusson. Talán a lépe is szúr, sőt, fogadni mernék rá, hogy éppen fáj az oldala.
- Még mindig nem veszed jól a levegőt. Pedig azt mondják, hogy magassarkúban az élet olyan, mintha minden nap hegyet másznál, hogy van ez? - kérdezem megállva, és fejemmel a hinta felé intek, jobb lesz, ha leül, mielőtt összeesne a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 24. 14:04 | Link

Lillő


  A hinta lassan emelkedett az égig, majd hullott alá, ahogy a leány tempóját követte, mint jó szolga gazdája parancsát. Néha rá-rásandított a társára ezüst tincsei mögül néhány pillanatra, majd feje az égre szökött, és figyelte a vánszorgó felhők fodros népét, ahogy szétszakadnak vagy éppen összeforrnak, eltűnnek vagy megjelennek.
  A kérdésre először felszökött a lány szemöldöke, nem számított arra, hogy életében ilyen kérdést fognak neki szegezni. Leejtette fejét, haja arcába hullott, és először halkan kuncogott, azonban hamar nevetéssé nőtte ki magát.
- Érdekes kérdés - kezdett bele, mikor kacagása visszahúzódott az ajkai szélén ücsörgő mosollyá. - azonban igen, eltaláltad. Csak a közepét szeretem, a szélét inkább át szoktam passzolni valaki másnak - jelentette ki. - És te? - nem tudta megállni, hogy vissza ne kérdezzen.
- Barátom? - kicsit előre dőlt, ezüst tincsei zuhatagként folytak arcába. - hm... még csak kiszemeltem sincs - gondolkodott el egy pillanatra, miközben haját próbálta visszagyömöszölni fülei mögé, ám az makacsul ellenállt, és minduntalan vissza-visszarontott arcába, hogy aztán orrára üljön, szemeibe másszon, szája közé kússzon. Micsoda szemtelen népség!
- Veled mi a helyzet? Láttál már valakit akitől szíved majd ketté szakad, és gyomrodban pillék kelnek életre? - szemében kíváncsiság csillogott, ahogy Lillőre nézett. Lanetta szerette a szerelmes történeteket, melyek olyanok mint a tündérmesék, míg át nem fordulnak rémálomba. A mézes hetek, a rózsaszín köd alatt megbúvó csókok után, hirtelen szétlibben a pár, a szerelem füstje elpárolog, és más keserves érzéseket hagy hátra, mint nem kívánt mellékhatások. Azután már nem járnak össze, még csak rá se néznek a másikra, ha pedig mégis, nem kap a másik egyebet csak nyílként hasító pillanatok tűzzáporát, vagy vad szavak bántó és zord tömkelegét.
- Nos az úgy történt... - hátradőlt a hintában, és lassabb tempóra fogta azt, hogy kezével könnyedén hadonászhasson, kiegészítve mondandóját. Belekezdett. Mindent elmesélt: a csónakban való napozást a fény melegén, a felbukkanó kincsvadászt a levéllel, magának a térképnek való felkutatását, a hörcsöge majdnem vízbe való eltűnését, a romok között ácsorgó szellemet, mely nem volt ijesztő, csak undorító, mint egy ezer éve nem mosdott mogorva vénember. Azt is elregélte miképp sikerült kijátszaniuk az öreget, hogyan voltak képesek megfejteni a morzét, majd találtak rá az elaltatott papagájra a Szirének szigetén.
  Mire végzett úgy érezte száz évet öregedett. Nagy levegőt vett, amit aztán hangosan kifújt, válla megereszkedett. Elfáradt, a mese hosszú ideig tartott, és félt, hogy kihagyott valamit amit el kellett volna még szavalnia.
- Bátor? Inkább vakmerő és szeles - suttogta halkan. Sosem tartotta magát bátornak, úgy érezte mindig is egy kötélen táncol a vakmerőség és gyávaság között, és mikor erre mikor arra billen a sors kedélye szerint.
  Mire felpillantott Lillő már félúton járt. Maga is kiugrott a mozgó hintából és biztos lábbal érkezett a talajra, ahonnan por és kosz szállt fel, tengerként tajtékozva a leány térdei körül. Nem sietett. Lassú kocogásba kezdett, és figyelte, ahogy a másik már a mászóka csomóit markolva a csúcs felé tört.
  Odaért és felnézett, a mászóka legtetején, már ott ücsörgött Lillő, és kedélyesen kacarászott. Csakhogy ő sem volt rest, hamar megkapaszkodott és elkezdte felhúzni magát, habár lábai néhány pillanattal tovább maradtak egy-egy fokon, mint amennyire kellett volna. Határozottan lassabb volt mint társa, ám ez nem csorbította kedvét, a mászás úgy tűnik nem tartozik az erősségei közé.
Leült a lány mellé, halkan kuncogott, megünnepelve maga megérkezését.
- Gyorsan felmásztál - dicsérte meg elismerő szavakkal.
- Amúgy honnan jöttél? - a kérdés a semmiből fogalmazódott meg, mikor rájött, igazából semmit nem tud a lány régebbi életéről. - Vannak szüleid? Testvéreid? Milyen volt az életed az iskola előtt? Jobb vagy rosszabb? Néha rád tör a honvágy? - egy ártatlan kérdésből száz lett, a szavak tengerként ömlöttek a kíváncsiságot megtestesítő kisasszony ajkai közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 25. 13:20 | Link

Temi

Lehet, hogy túlgondolkodja a helyzetet, és egyszerűen csak hallgatnia kellene a szívére, de az a baj, hogy a szíve is ellentétes szavakkal van tele. Bizalmatlanság, de szerelem; társak, de félelem. Talán egyszerűen nemet is mondhatna. Fájna, bizonyosan fájna, de talán hosszú távon nem szenvedné meg egyikük sem annyira, mint így. Talán mind a ketten találnának valakit, aki mellett elfelejthetnék a másikat. De az is lehet, hogy rossz döntés lenne, mert egymás nélkül képtelenek lennének továbblépni. Az idő általában megoldja a dolgokat...
- Tökéletesen megfelel és... - Most jut eszébe, hogy talán túl hidegen fogadta feleségét. Bár tény, hogy megjelenése felszakított néhány begyógyultnak hitt heget, mégis, talán még csak annyit sem mondott, hogy a nő látása örömet okoz neki? - Örülök, hogy itt vagy. Boldoggá tesz, hogy láthatlak - mosolyodik el, hiszen mindannak ellenére, amit külön átéltek, a közös pillanatokat nem tudja beárnyékolni semmilyen tett vagy szó.
- Most viszont mennem kell, mielőtt a srácok felrobbantják a házat - túr bele a hajába, és meg sem kell játszania, hogy valóban aggódik kicsit, a nem is túl régen felújított lak állapota miatt. Nagyon örül neki, hogy a tanoncok többsége gyakran eljár hozzá, de azért veszélyes is ennyi elemi mágus egy helyen.
Ha a nő elengedi, akkor egy rövid köszönés után elsétál a játszótérről, és bár először tényleg a háza felé veszi az irányt, a macskabagoly utcába érve, inkább a temető felé irányítja lépteit. Hamarosan ott áll az apró sírok előtt, mint az elmúlt egy évben oly sokszor, s egészen addig ott is marad, és néz némán maga elé gondolataiba és gyászába temetkezve, amíg a sötétségtől már nem látja a sírköveket. Ekkor csendben megfordul, és hazasétál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 26. 23:08 | Link

Nessi

Elengedem a fülem mellett a kérdéseket. Csak azután válaszolok, miután fejjel lefelé a mászókán lógok. A kérdések. És párral teljesen felkavar. Olyannyira, hogy rögtön máson is jár az agyam. És eszembe jut egy dolog. Mit akarok. Mi legyek ha nagy leszek? Régész? Sárkánykutató? Auror? Vagy tegyem azt, amit a szüleim mondanak és hagyjam ott a varázsvilágot? Nem, azt semmikép sem. Ebben nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, tudom,hogy van. Hogy van a varázsvilág. Ezt nem hagyom csak úgy ott. A zene eddig az egyedüli célpont, meg a művészet. A családi vitámba nem akarom belevinni Nessit. Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Mintha nem jutottak volna az eszembe ezek a dolgok.Majd elkezdek válaszolni egyben az összesre.
- A kakaós csigának inkább a szélét szeretem, az csokisabb - felülök- Nincs olyan, aki megdobogtatná a szívemet. Tökéletesen hidegen hagynak a pasik.
Majd gondolkozok. Mit is mondhatnék? A történet egyszerűen csodás. Beleképzelem magam. És azt veszem észre, hogy gurulok le a mászókáról. Megkapaszkodok egy kézzel, a lábaimat a köteleket illesztem, végül pedig biztos helyzetbe megyek. Az előbbi fiaskóm miatt a térdem lehorzsolódott, de nem vészesen. Nincs baj. Majd ránézek Lanettára.
- Nem baj, ha az ember vakmerő. Én is az vagyok -   majd felállok, viszont itt már nincs benne semmi baki. Semmi leesés, egyensúly vesztés. Szerencsémre. Jobb ötlet volt megvárni  a válaszokkal, míg feljövök ide. Jobb a kilátás, könnyebb a mászás és még jobban is gondolkodok. Tök jó itt. Nem akarom megválaszolni az utolsó pár kérdését. Nem, nem akarom. Majd felsóhajtok és válaszolok.
- Vizsolyból, egyke vagyok. Az anyukámmal és az apukámmal elkezdett megromlani a viszonyom. Unalmas volt az életem. Honvágy? Ismeretlen számomra a fogalom. Nem tör rám. És te hogy vagy ezzel? - Az utolsónál ránézek. Eddig a földet néztem. Ez vagyok én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 29. 22:51 | Link

Viki
#nemkapszszívecskét #mindjártelájulok #veddmárészrehogybajomvan


- Na jó, most szögezzük le, hogy nem célom a kalóriaégetés, jó? - némi sértődött felhang is került a kérdésbe. Na meg egy aprócska grimasz, egy gonosz nézéssel. Ő pontosan tudja, hogy az ég világon semmi szüksége nincs arra, hogy lefogyjon. Nem is tudja, miért csinálja ezt egyáltalán. Egy elvetemült ötlet volt, de ő találkozni akart Viktorral és tényleg fájt volna ezt így, ebben a formában közölni vele.
- Komolyan abba a hitbe ringatod magad, hogy egy kisgyerekkel olyan könnyű bánni, mint velem? - kérdezi azonban elvigyorodva, mert előre látja Viktoron, hogy tulajdonképpen mennyire szerencsétlen lesz majd, ha tényleg, egy igazi rokongyerek kerül hozzá. Nem pár hónapra, egész életében foglalkozhat vele időnként. És most valahogy elégedettséggel tölti el ez a gondolat Sárát, ezért vigyorog így. Ennél szebb bosszúja a természetnek nincs egy olyan férfin, mint amilyen Viktor és ezt Sára is tudja. Valahogy még elégedettebb lesz tőle, hogy ő tulajdonképpen nem tesz érte semmit, csak ugyanilyen vigyorral figyeli majd az eredményét.
Gonosz gondolatai közepette a futásra is fordít némi időt, bár nem siet annyira, nem figyel megfelelően a légzésre, és egyhamar nehezebben veszi. Emiatt pedig hamar szúrni is kezd az oldala. De ekkor makacsolja meg magát igazán, amikor még Viktor is engedni akar neki, hogy ne tűnjön olyan szerencsétlennek, tovább erőlteti magát. Tudja, hogy hülyeség és nem fog jól kijönni belőle. De úgy érzi emellett, hogy nem adhatja fel csak úgy. Ha itt feladja, talán máshol is magára veszi ezt az attitűdöt, és ezt a jelenlegi, zavaros helyzetben nem engedheti meg magának. Hiába húzza ki magát, kénytelen egyik kezét az oldalához szorítania és egyre lassabban kocog, aztán már csak gyorsan sétál, végül pedig vonszolja magát csak. Abbahagyja a látványos szenvedést, hevesen veszi a levegőt és közben lehajol, térdeire támaszkodik. Aztán felemeli a fejét, tekintetével Viktort keresi.
- Én nem akartam feladni. Nem akartam csak nézni, mi történik körülöttem és hagyni, hogy minden elromoljon, nem így akartam csinálni, tényleg... - lihegve magyarázza a másiknak és a végére egyértelművé válik, hogy bizony ennek már semmi köze a futáshoz, légszomjhoz, vagy bármi más reálishoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. augusztus 29. 23:01 | Link

Kata

Gondterhes. Már megint itt tart és még mindig le van döbbenve azon, ahogy ez zajlik. Teljesen máshogy áll most a dolgokhoz, mint mondjuk két és fél éve tette. Próbál normális lenni, jó lenni, örülni. Igaz, Greg számára lehet ijesztőbb, mint ha gyilkolná tovább, mint az első napokban tette. Nem vesztek össze, Manda konkrétan letámadta szegény szerencsétlent a tény kiderülése utáni napon. Egyszerűen a processzor még nem dolgozta fel ezt az együttélés-család kombinációt.
-Annnnya, né'd, ez milyen bodár?
Lili, elmúlt két éves, vihog, fut, cseveg és minden létező élő és mozgó dolgot fogdosni akar. Manda csak a szemeit forgatja, mikor új kiskedvencet talál minden nap végén egy-egy befőttesüvegben. Pár napja tücsök volt, ott ciripelt egész álló nap és még éjjel is. Kibírhatatlan volt. erre most hoz egy szöcskét a kislány. Mondjuk ez legalább hallgat.
- Liliana dobd el, nem kell neked az. Légy szíves, megbeszéltük már, nekik jó ott a természetben ahol vannak, hagyd őket elmenni, nem kell megfogdosni. Te se szereted ha ilyen...
Lenyeli a szavai végét, egyrészt mert éppen eltopog mögötte pár levitás diák, mondhatni a rellonon kívül még mindig nem táplál jó viszonyt egyik diákjaival se. Persze kivételek mindig akadnak. Másrészt azért hallgat el mert szúrós tekintete pont elég az apróságnak, hogy bűnbánóan adjon egy puszit anyjának, elengedje a kis dögöt és elvigye a krétáit, hogy a betonozott részre telepedve rajzolgasson valamit.
- Rajzolok neked szépet Anya!
Manda mosolyogva néz rá, miközben gondterhelt sóhajjal tesz úgy, mint aki egy könyvbe temetkezik, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Oda kellene állnia a kislány elé is és beszélni vele, hogy komoly változások fognak bekövetkezni az életükben, azonban egyelőre ez nehezebb, mint annak idején titkolni Lili apukáját volt. Idő közben tényleg csak egy fél pillanatra nézett el már csak azt látja, amint a szőkeség felkerekedik, copfjait lóbálva rohan a hinták felé. Tekintetével végigköveti ahogy bele ül, de nem ez a furcsa , hanem az, hogy olyan, mint aki beszél valakihez. Manda immáron erőt véve magán közelíti meg a hintát, egyelőre csak Lilit hallja. Aki vélhetően egy szőkével beszél...de kivel?
- Nekem i' 'zőke a hajam! Szép a színe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 29. 23:31 | Link

Mandus és Lili

Már nagyon utálja a vizsgaidőszakot. Ennyit még otthon sem kellett tanulnia, pedig ott még nagyobb volt a hajtás. Tudja, hogy az évközi pályázatokkal könnyebbé lehet tenni a feladatokat, mert akkor közben is tanulsz, de azokra nem volt ideje a lánynak. Ismerkedés, kviddics, nem magára haragítani Gwent, edzések, faluba járások és sok hasonló dolog. Lina az oka az utóbbinak, Ő vitte mindig vásárolni. Egyszerűen foghatja a szőkére és meg is teszi.
Azonban már nem bírja a könyvek felett. Olyan sok a betű meg, meg a szám, amiket könnyen össze lehet keverni. Valami elmeélesítő elixírre lenne szüksége, de azt nem lehet használni, valakitől ezt hallotta. Az szabályba ütköző és nem akarja megszegni őket Kata. Az édesanyja kiakadna, ha ilyet tapasztalna. Annyi mindent szeretett volna egyszerre megtanulni, hogy megfájdult a feje. Ez egy ürügy is lehetne a lazsálásra, de, aki ismeri, az szorgosnak tartja. Egy faluban tett kör után, kitisztul a feje és keservesen folytatja, amit elkezdett. És a kutyusát is van ideje megsétáltatni. Az utóbbi napokban alig viszi le szegény állatot valahova, annyi a teendője. A végzős év észveszejtő. Akamaru minden fűszálat megszagol, a bogarakat nem hagyja békén, a macskákkal ellentétben. Különös ez a kutya, akkor is az volt, mikor megszületett. Talán a szőke macskája miatt szereti őket, de kitudja.
A játszótérhez érve észrevesz egy éppen felé szaladó kislányt. Ezt elsőre nem látja, arra gondol, hogy a hintát foglalja majd el. Ő is ezt tette régebben, ez volt a kedvenc játéka a csúszda mellett. Most is szívesen beleülne és "repülne", de túl nagy már ehhez, mindenki szerint. Pedig egyszer minden felnőttnek vissza kellene mennie a gyerekkorába és nem lennének túl idősek a játékhoz. Gondolataiból a kislány hangja ébreszti fel.
- Köszönöm! Neked is szépek a copfjaid. Anyukád hol van? - néz fel, hátha látja valamerre a nőt. Közeledni lát valakit, talán Ő lesz az. A kutyája természetesen már menne játszani, ezt a húzódó pórázból érzi. Az eb mindenkivel kedves, ezt most sem titkolja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. augusztus 30. 15:17 | Link

Kata

Tény, hogy bár láthatóan nem erre teremtette őt isten, egészen jól beleszokott az anyaságba, ezt a közvetlen környezete pláne látja és meg is jegyezték. Talán Kiva bízott benne még a leginkább, hogy sikerülni fog neki, de igaza is lett. Kornél is belátta, bár jogosan szúrta le annak idején azért, ahogy cselekedett, hogy minden így van most rendjén.
- Rendben van, csak ne ülj sokat a napon még alkotsz.
Törődik bele, meg amúgy is, akárhányszor kimozdulnak az van, persze igyekszik ép határok közé szorítani, amit Lili akar. Ha nem az lenne is rátérne a kislány minden erejével, hogy elérhesse. Nem hiába anyja-lánya. Pont ez az a kötelék ami ilyen nagy gondolkodásba is szorítja, hogy mégis miként ül le a kicsikével beszélgetni arról, mik várnak rájuk az elkövetkezendő időszakban. Pedig már nagyon ideje lenne. Ahogy közelít a hinta felé és meglátja a diáklányt, aki meglepően hasonlít régi orvosára alkatilag, a haja színe... mindegy is, felkúszott szemöldökkel figyeli a párost, valamint az ebet mi zajlik. Nem, nem lép közbe, amúgy is, ahogy ő felbukkan nem nagyon szoktak elgondolkodni se azon, hogy ártsanak a lányának. Szemmel ver, vagy mi fene.
- Minden rendben van?
Érdeklődik azért előbb Lilire, majd a még idegenre nézve. Nem megy oda, ennyire nem akar közbeavatkozni, csak áttelepszik egy közelebbi padra. Neki nincs nagy kedve se beszélgetni, se társaságba keveredni, de a törpéért mindent így amíg muszáj, bármit elvisel.
- Igeeeeen. Nééé'd de szép vau! Mi a neve? Ésss a tié' mi?
Azzal indult is neki a kislány a kutyus megszeretgetésének. Csak merte remélni hogy se nem támad, se nem harap a kutya, mert akkor még azt is áshatja el a hátsó kertben. Kellemetlen lenne, Greg már így is megszólta, amiért - természetesen csak szerinte, Manda szerint nem - úgy tud nézni, hogy a kisdiákok magukat ássák el a kertjükben. Közben beleun a kisállatba és az érdekesebb diáklány felé fordul, elkapva annak kezét és rántva maga után.
- Sze'etsz hintá'ni? Jössz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 30. 20:56 | Link



- Nem azt akartam mondani, hogy kövér vagy, csak azt, hogy a beszéddel kalóriát égetsz, de nem leszel tőle fittebb, neked viszont elvileg ez a célod - igyekszem kimagyarázni, mire is gondoltam, még mielőtt menthetetlenül besértődne, hogy ő aztán egyáltalán nem is kövér. Különben is azzal keresett meg, hogy nem segítenék-e neki, hogy edzettebb legyen, soha egyetlen szó sem esett fogyásról.
- Van egy tizenkét éves húgom, tudom, hogy van gyerek, akivel könnyebb, mint veled, de edzünk kicsit és utána hintázhatsz - rávillantok egy féloldalas mosolyt, mielőtt még róni kezdeném a köröket a játszótér körül időnként vissza-visszapillantva, hogy hol tart és egyben van-e egyáltalán, bár bizonyára hallanám, ha baja lenne. Pontosabban hallom is, pár kör után ugyanis lóg a nyelve és úgy veszi a levegőt, hogy egy utolsókat rúgó állat halálhörgése ehhez képest csendes szuszogásnak vehető. Meg is állok, mielőtt még makacsságból is követ és baja lesz netán. Nem hiányzik, hogy összeessen vagy komolyabb gond legyen. Már elmondtam neki, hogy veszik a levegőt, de ma még csak erre sem figyel, aztán meg bizonyára szúró oldalára szorítva a kezét megáll. Még szerencse, különben lehet, hogy már azzal szórakozhatnék, hogy megpróbáljam visszapofozni az életbe vagy cipelhetném a gyógyítóiba. Elsőre oda sem igazán figyelek arra, mit igyekszik elmondani, mert biztosra veszem, hogy valami kis visszavágás a túrázós megjegyzésemre, mondandója második felét hallva azonban kérdőn pillantok rá, aztán fejemmel az egyik hinta felé intek, üljön csak le, én meg addig a földre ülök. Hintázni mondjuk nem lenne rossz, néha bennem is megmozdul a gyerek, hogy de jó lenne, de kizártnak tartom, hogy jó ötlet lenne részemről kipróbálni, mennyit bír az a szerencsétlen hinta, így nem is kísérletezem.
- Mi a baj? Úgyse figyelsz, amíg ezen kattogsz, és csak rossz vége lesz az egésznek. Nem az minden vágyam, hogy átemelhesselek a betegszoba küszöbén, szóval mitől vagy ennyire szétszórt és figyelmetlen? - kérdezem egyenesen a lényegre térve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér