36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 12. 16:26 | Link

Nessi


Vigyorogva hintáztam a hintán a játszótéren. Az idő napsütéses. Egy szóval tökéletes.Egy piros rövid ujjút és térd felé érő kék nadrágot viseltem. Mint általában, most is mezítláb voltam. Igen, mezítláb. Még Madagaszkáron szoktam rá.
Ó, Madagaszkár. Hogy mennyire hiányzik! Meg kellene keresni Nessit. Teljes nevén Vér Lanettát. Tényleg, évfolyam és háztársak vagyunk! Ő is elsős az Eridonban, mint én. Mit csinálhat most? Ezer százalék, hogy több embert ismer, mint én. Ő egy amolyan vagány lány, én meg. Én meg én vagyok. Egy furcsa lány. Mit szólna, ha találkoznánk? Meglepődne, Megváltozott egyáltalán? Jó kérdés.
- You’ll never know quite when, well. Then again it just depends on. How long of time is left for you - kezdem el énekelni az Imagine Dragons-tól azOn Top Of The World-öt. Miközben hintázok. Szeretek hintázni. Még várok egy kicsit, majd utána lehet, hogy megyek mászókázni. De nem biztos. Ki tudja?
-
Step one, you say, "We need to talk."He walks, you say, "Sit down. It's just a talk."He smiles politely back at you. You stare politely right on through. Some sort of window to your right. As he goes left and you stay right. Between the lines of fear and blame. You begin to wonder why you came
- The Fray-től a How To Save A Life-t dúdolva éneklem. Egész jó a hangom, veszem észre. Ha bárki látna! Te jó ég, ebbe bele sem merek gondolni!
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 12. 17:33 | Link

Lillő



  Lassan ballagott, hagyta, hogy lába vigye arra, amerre csak akarja. Nem volt különösebben dolga, egy átlagos délutáni nap volt ez is, unalmas, lassan vánszorgó, hőségtől dagadó nap.
Halkan dúdolgatott egy még számára sem tiszta eredetű dallamot, kezeit elsüllyesztette kantáros nadrágja zsebeiben. A nadrág kantárja térdét verdesték, cipője alatt vadlóként küzdött az út pora.
 Elmo is vele tartott, egy ideig a magasból kísérte, színes tollain táncoltak a nap fényének sugarai, majd letelepedett vállára a hatalmas papagáj, és csak csendben fürkészte a tájat.
 Ahogy bekanyarodott a sarkon kedves dalocska simogatta meg fülét, és szállt tova arra, amerre a szél vitte. Ismerős hangocska volt. Felkapta fejét, és érdeklődve nézett körbe, vajon hol is van.
Megállt, érezte ahogy válláról hatalmas súly száll fel, és a papagáj már el is tűnt a játszótér felé véve az irányt.
Ő maga is arra fordította fejét, és széles vigyor ült ki ajkaira mikor meglátta a kedves barátot. Lilith volt az, akit Lala csak Lillőnek becézgetett. Már rég nem látta őt, körülbelül azóta, mióta elrohantak abból a temetőből. Lehet maradniuk kellett volna, kit tudja milyen kalandról maradtak le csak azért, mert félelmük felülkerekedett rajtuk.
- Lillő! - elkiáltotta magát, kezeiből tölcsért formázva, majd mohón integetni kezdett és kocogva elindult a játékokkal zsúfolt tér felé.
Mikor néhány hosszúra nyújtott pillanat múlva odaért, azonnal megölelte társát, majd kedvesen rá is mosolygott és leült a lány melletti hintára.
- Olyan rég nem láttalak, mesélj mi van veled? - kérdezi lábával óvatosan meglökve magát. Eközben Elmo is megérkezett és rátelepedett a hinták rúdjára hogy onnan figyelje a két barátot.
- Hogy tetszik az iskola? Feltérképezted már? Én majdnem elvesztem benne, mikor egyedül indultam a felfedezésére - nevette el magát elrugaszkodva a földtől. Mintha repülne egy kis ideig. Már el is felejtette milyen mókás ha az ember hintázik. Olyan rég nem járt ilyen helyen, hogy minden szép emlék lassan megkopott és eltűnt fejéből.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 12. 18:03 | Link

Nessi


Lehunyt szemmel élvezem a hitázást és a napsütést. Gyöngy az idő, vándoroljunk... Oké, Lilith, most azonnal fejezd be a dúdolást! Meg a magadban beszélést. Bár, mindenki magában beszél, hiába nem mondja ki, mert a gondolkozás annak számít. Ergo, senki sem őrületezheti le a másik, csak mert magában beszél. Mert az olyan, mintha saját magára mondaná azt, hogy őrült.
Egy kiáltást hallok. Lillő? De hiszen az én vagyok! Rámosolygok az illetőre, aki mondta.
- Szia, Nessi! Hogy vagy? Apám, de rég láttalak! - Viszonozom az ölelést, amit kapok tőle. Leül mellém, és elkezd beszélni.
- Semmi érdekes. Jelenleg azon töröm a fejem, hogy hol hagyhattam a gitáromat. Mert elfelejtettem. Pedig nem egy átlagos gitár! De nem ám! - Az utolsó két mondatnál mélyen a szemében nézek.
- Víí, egyszerűen imádom! - Itt elengedem a hintát és kitárom a két karomat - csak a felét. Az alagsort képzeld, szereztem egy új barátot! Mert nekem te vagy az első amúgy - egy kicsit szomorkásan teszem hozzá az utolsó mondatot - meg még azt a részt, ahol vannak az órák meg a klubhelyiséget. Annyira imádom az egészet! - Újra elengedem a hintát - én még egyszer sem vesztem el. Minden itt van a fejemben  - megkocogtatom a kobakomat - és, veled történt valami említésre méltó, Nessi? Biztos vagyok benne, hogy már rengeteg embert ismersz! Meg abban is, hogy eseménydús eddig a sulis éved.
Tovább hintázok és várom Nessi válaszait.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 13. 15:33 | Link

Lillő


- Nem is tudtam, hogy gitározol. - ráncolta a homlokát. - ha meglesz muszáj lesz játszanod nekem valami szépet. Vagy megtanítani valami egyszerűbb dalra - neveti el magát. Bár úgy vélte, hogy a zenéhez sosem volt kifejezetten érzéke, ez sosem tántorította el. És most sem fogja.
A levegőbe lökte magát, még csak a társa apró mutatványát sem vette észre, azonban a barátos kijelentésre felé fordult és halványan elmosolyodott.
- Még rengeteg barátod lesz az életedben Lillő - jeleni ki határozottan, kicsit lassítva a hinta tempóján. - Nekem is tetszik az iskola. Az egész hatalmas de gyönyörű. Mintha csak valami film díszletei között mászkálnánk.
Lábával a port kezdte rugdosni, és a földet figyelte óriási érdeklődéssel, mintha csak aranyat keresne az értéktelen homokdombok kellős közepén.
- Kivéve a gitárod, az nincs a fejedben - elmosolyodott szelíden - de amúgy örülhetsz, hogy neked nincsen olyan szétlyuggatott memóriád, amiből minden információ pillanatok alatt kicsöpög. Én sok mindent elfelejtek, de leírni nincs kedvem a dolgokat.
Mikor a következő kérdést kapta csak felnézett és megrázta a fejét.
- Nem mondhatni, hogy sok embert ismerek. Néhánnyal valóban barátságot kötöttem, azonban ez nem sok, de még hosszú ideig leszünk ebben az iskolában kislány, annyi barátot szerezhetünk mint rostán a lyuk - kacsintott rá, és ismét ellökte magát a földtől, hogy magasra szálljon, majd alázuhanjon ismét a földre. - Amúgy sok minden történt velem valóban - bólintott ahogy hajába belekapott a szél. - egy barátnőmmel kincskeresésre indultunk még a szigeten, képzeld igazi kalóz szellemmel is találkoztunk, és a végén Elmo lett a kincs - a madárra mutatott, aki nevét hallva kihúzta magát és elismételte a saját nevét azzal a papagájokra jellemző rekedt hanggal. Majdnem a faház is kicsúszott a száján azonban arról inkább hallgatott. Máig nem tudta egész pontosan mi történt azon a napon. A fiú azt mondta a lánynak, hogy fusson, ő majd követni, de mikor megfordult a társa már sehol nem volt. Estig ücsörgött az akadémia kapuja előtt az eltévelyedettet várva, azonban azóta sem jött meg. Félő valami baj történt vele, melyben Lanetta nem nyújtott segítő kezet. Talán az ő hibája az egész.
- Különben a te napjaid hogy telnek? Mármint tuti te sem unatkoztál! - zökkentette ki saját magát a visszaemlékezésből. Nem szívesen emlékezett ilyenekre mert a végén még elbőgi magát.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 19. 10:11 | Link

Itt van Lanetta! Vagyis Nessi. És jönnek a szavak, mondatok. Amikre válaszolgatok.
- Nem vagyok olyan jó, csak hobbi szinten. De ha akarod, akkor szívesen adok magán órákat.
Hiányzott Nessi. Ő olyan, mintha a nővérem lenne. Még ha csak ez a második találkozásunk is.
Igen, tényleg olyan a kastély, mint egy film díszlete. A gitár meg tényleg nincs a fejemben. Még hogy rengeteg barátom lesz? Ja, persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. Na, mondtam én, hogy sok embert ismer! Asszem, itt az ideje válaszolni.
- Szereted a kakaós csiga szélét? Mert szerintem te olyan ember vagy, aki a belsejét szereti. Van már barátod? És ha igen, ki? T jó ég, annyi mindent kell megbeszélnünk! És mindjárt vizsga időszak! Igazi kalózszellemet láttál! Nagyon irigyellek! Emiatt köteles vagy az egészet elmesélni! - Összefonom a karomat és ránézek. Ehhez képest én egy semmi vagyok. Nem is az Eridonba illenék. Hanem a Navinébe. Vagy sehova. Elszomorodok. Majd felvidulok. Azért, én is szoktam hülyeséget csinálni.  Nem sokszor, de szoktam. Mint kihívni egy vámpírt fogócskára. Felmászni egy fára, majd rájönni, hogy nem tudsz lemenni. És egy csomó más dolgot.
- Az én napjaim hogy telnek? Unalmasan. Nincs dolgom, vagy legalábbis alig. Leginkább akkor találkozok másokkal, amikor felfedező túrára megyek. Ami elég ritkán van. Szinte sose.  Na, lásd be, hogy te sokkal bátrabb vagy! - Kiugrok a hintából és felé fordulok - gyere mászókázni!
Elkezdek rohanni egy nagyobb kötélmászókára és felmászok. Nagyon könnyű. Egyik láb, másik láb, egyik kéz, másik kéz. És tádám, már fenn is vagyok! Felnevetettem. Ha valamiben jó vagyok, az a mászás.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 24. 14:04 | Link

Lillő


  A hinta lassan emelkedett az égig, majd hullott alá, ahogy a leány tempóját követte, mint jó szolga gazdája parancsát. Néha rá-rásandított a társára ezüst tincsei mögül néhány pillanatra, majd feje az égre szökött, és figyelte a vánszorgó felhők fodros népét, ahogy szétszakadnak vagy éppen összeforrnak, eltűnnek vagy megjelennek.
  A kérdésre először felszökött a lány szemöldöke, nem számított arra, hogy életében ilyen kérdést fognak neki szegezni. Leejtette fejét, haja arcába hullott, és először halkan kuncogott, azonban hamar nevetéssé nőtte ki magát.
- Érdekes kérdés - kezdett bele, mikor kacagása visszahúzódott az ajkai szélén ücsörgő mosollyá. - azonban igen, eltaláltad. Csak a közepét szeretem, a szélét inkább át szoktam passzolni valaki másnak - jelentette ki. - És te? - nem tudta megállni, hogy vissza ne kérdezzen.
- Barátom? - kicsit előre dőlt, ezüst tincsei zuhatagként folytak arcába. - hm... még csak kiszemeltem sincs - gondolkodott el egy pillanatra, miközben haját próbálta visszagyömöszölni fülei mögé, ám az makacsul ellenállt, és minduntalan vissza-visszarontott arcába, hogy aztán orrára üljön, szemeibe másszon, szája közé kússzon. Micsoda szemtelen népség!
- Veled mi a helyzet? Láttál már valakit akitől szíved majd ketté szakad, és gyomrodban pillék kelnek életre? - szemében kíváncsiság csillogott, ahogy Lillőre nézett. Lanetta szerette a szerelmes történeteket, melyek olyanok mint a tündérmesék, míg át nem fordulnak rémálomba. A mézes hetek, a rózsaszín köd alatt megbúvó csókok után, hirtelen szétlibben a pár, a szerelem füstje elpárolog, és más keserves érzéseket hagy hátra, mint nem kívánt mellékhatások. Azután már nem járnak össze, még csak rá se néznek a másikra, ha pedig mégis, nem kap a másik egyebet csak nyílként hasító pillanatok tűzzáporát, vagy vad szavak bántó és zord tömkelegét.
- Nos az úgy történt... - hátradőlt a hintában, és lassabb tempóra fogta azt, hogy kezével könnyedén hadonászhasson, kiegészítve mondandóját. Belekezdett. Mindent elmesélt: a csónakban való napozást a fény melegén, a felbukkanó kincsvadászt a levéllel, magának a térképnek való felkutatását, a hörcsöge majdnem vízbe való eltűnését, a romok között ácsorgó szellemet, mely nem volt ijesztő, csak undorító, mint egy ezer éve nem mosdott mogorva vénember. Azt is elregélte miképp sikerült kijátszaniuk az öreget, hogyan voltak képesek megfejteni a morzét, majd találtak rá az elaltatott papagájra a Szirének szigetén.
  Mire végzett úgy érezte száz évet öregedett. Nagy levegőt vett, amit aztán hangosan kifújt, válla megereszkedett. Elfáradt, a mese hosszú ideig tartott, és félt, hogy kihagyott valamit amit el kellett volna még szavalnia.
- Bátor? Inkább vakmerő és szeles - suttogta halkan. Sosem tartotta magát bátornak, úgy érezte mindig is egy kötélen táncol a vakmerőség és gyávaság között, és mikor erre mikor arra billen a sors kedélye szerint.
  Mire felpillantott Lillő már félúton járt. Maga is kiugrott a mozgó hintából és biztos lábbal érkezett a talajra, ahonnan por és kosz szállt fel, tengerként tajtékozva a leány térdei körül. Nem sietett. Lassú kocogásba kezdett, és figyelte, ahogy a másik már a mászóka csomóit markolva a csúcs felé tört.
  Odaért és felnézett, a mászóka legtetején, már ott ücsörgött Lillő, és kedélyesen kacarászott. Csakhogy ő sem volt rest, hamar megkapaszkodott és elkezdte felhúzni magát, habár lábai néhány pillanattal tovább maradtak egy-egy fokon, mint amennyire kellett volna. Határozottan lassabb volt mint társa, ám ez nem csorbította kedvét, a mászás úgy tűnik nem tartozik az erősségei közé.
Leült a lány mellé, halkan kuncogott, megünnepelve maga megérkezését.
- Gyorsan felmásztál - dicsérte meg elismerő szavakkal.
- Amúgy honnan jöttél? - a kérdés a semmiből fogalmazódott meg, mikor rájött, igazából semmit nem tud a lány régebbi életéről. - Vannak szüleid? Testvéreid? Milyen volt az életed az iskola előtt? Jobb vagy rosszabb? Néha rád tör a honvágy? - egy ártatlan kérdésből száz lett, a szavak tengerként ömlöttek a kíváncsiságot megtestesítő kisasszony ajkai közül.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 26. 23:08 | Link

Nessi

Elengedem a fülem mellett a kérdéseket. Csak azután válaszolok, miután fejjel lefelé a mászókán lógok. A kérdések. És párral teljesen felkavar. Olyannyira, hogy rögtön máson is jár az agyam. És eszembe jut egy dolog. Mit akarok. Mi legyek ha nagy leszek? Régész? Sárkánykutató? Auror? Vagy tegyem azt, amit a szüleim mondanak és hagyjam ott a varázsvilágot? Nem, azt semmikép sem. Ebben nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, tudom,hogy van. Hogy van a varázsvilág. Ezt nem hagyom csak úgy ott. A zene eddig az egyedüli célpont, meg a művészet. A családi vitámba nem akarom belevinni Nessit. Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Mintha nem jutottak volna az eszembe ezek a dolgok.Majd elkezdek válaszolni egyben az összesre.
- A kakaós csigának inkább a szélét szeretem, az csokisabb - felülök- Nincs olyan, aki megdobogtatná a szívemet. Tökéletesen hidegen hagynak a pasik.
Majd gondolkozok. Mit is mondhatnék? A történet egyszerűen csodás. Beleképzelem magam. És azt veszem észre, hogy gurulok le a mászókáról. Megkapaszkodok egy kézzel, a lábaimat a köteleket illesztem, végül pedig biztos helyzetbe megyek. Az előbbi fiaskóm miatt a térdem lehorzsolódott, de nem vészesen. Nincs baj. Majd ránézek Lanettára.
- Nem baj, ha az ember vakmerő. Én is az vagyok -   majd felállok, viszont itt már nincs benne semmi baki. Semmi leesés, egyensúly vesztés. Szerencsémre. Jobb ötlet volt megvárni  a válaszokkal, míg feljövök ide. Jobb a kilátás, könnyebb a mászás és még jobban is gondolkodok. Tök jó itt. Nem akarom megválaszolni az utolsó pár kérdését. Nem, nem akarom. Majd felsóhajtok és válaszolok.
- Vizsolyból, egyke vagyok. Az anyukámmal és az apukámmal elkezdett megromlani a viszonyom. Unalmas volt az életem. Honvágy? Ismeretlen számomra a fogalom. Nem tör rám. És te hogy vagy ezzel? - Az utolsónál ránézek. Eddig a földet néztem. Ez vagyok én.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 1. 18:02 | Link

Lillő



- Hidegen hagynak a pasik... - a szájához kapott, és gondolataiba mélyedve kezdett játszani alsó ajkának szélével. Hosszú pillanatokig hallgatott, fejében mintha egyszerre vánszorogtak volna, és villámsebességgel cikáztak volna a gondolatok. - érdekes lány vagy te... -zárta le végül saját gondolatmenetét, halványan társára mosolygott és hátradőlt, épp annyira, hogy azért mégse essen le a mászóka tetejéről. Nem lett volna szerencsés, még ha megúszhatta volna egy kartöréssel is.
- Ha az ember vakmerő, sokszor maga fut a halálba - jelentette ki, elfordulva társától, a saját kezét átszövő karkötőkkel babrálva. - Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy sem. Néha az, mert izgalmat hoz az életedbe, de vajon mikor billen át az izgalom balszerencsévé? - a szavakat magának intézte, igazából csupán annyiról volt szó, hogy hangosan gondolkodott. Nem lepte volna meg, ha Lillő csak hümmögne válaszul, vagy egyáltalán hozzá sem szólna szavaihoz.
- Nekem sincsen honvágyam... - szavai könnyebbek voltak egy tollpihe súlyánál. Eleinte nehezen mondta ki az igazságot, azonban mára alig hallatszik ki mögüle a lelket nyomó tüske. - a családom és én... nos, mi nem jövünk ki valami jól. - hangja száraz volt, semmi érzelem, semmi másfelé tekintés, semmi árulkodó jel, erre nagyon ügyelt - azt hiszem mindenkinek az a legjobb ha olyan távol kerülök tőlük, amennyire csak a bilincseim engedik.
  A távolba mered, figyeli a házak csúcsát, és az utcákon sétáló nép sokszínű hadát. Szórakoztatja ahogy néha meg-megáll egy-egy ember, hátra néz, vagy épp az egyik kirakatra, mielőtt ismét beleveszik az arctalan tömegbe.
  Az ötlet olyan hirtelen jött, hogy mikor kinyitotta száját, a szavak még helyezkedtek vékony hangszála húrjain.
- Menjünk el a temetőbe - határozott mondat volt, olyan amilyenre még csak nem is számított. Azonban légbőlkapott lelkesedése máris helyet követelt magának, hogy feltöltse a lány további mondandóját izgatottsággal és buzdítással. - fejezzük be a kalandot amit még Madagaszkáron kezdtünk el - máris felpattant, a kelleténél gyorsabban, megingott, és kevés híján a mélybe is zuhant volna, ám az utolsó pillanatban megkapaszkodott.
 Hálásan kifújta a levegőt, bár azt nem tudta magának, vagy a sorsnak zengjen hálaimákat.
- Nah akkor? Mi a válaszod? Benne vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér