36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 14. 18:40 | Link

Temi

Egy kíváncsi szellő tér be Bogolyfalvába, végigtáncol a macskaköves utcákon, megsimítja a tetőket, összekócolja a hosszú hajakat. Suhantában észreveszi a játszóteret. Felkap pár szemcsét a homokozóból, körbepörgeti őket, majd odébb lerakja. Megzörgeti a bokrok ágait, meglibbenti a hintát. A pad mellett fekvő kutya erre megbillenti a füleit, felnéz a nyikorgó játékra, majd érdeklődését vesztve visszafordul.
Nagy zöld szemei egy pontra szegeződnek a külvilágban, de valójában nem is látja, mi van előtte. Emlékezik. Egy régi találkozásra, egy szempárra, egy hangra. Olyan régen volt, hogy lassan már elfeledi. Feledné is szívesen, de nem tudja.
Mikor elváltak, megértette a nőt. Tudta, miért megy el. De arra nem számított, hogy ilyen sokáig ellesz. Nem gondolta azt sem, hogy neheztelni fog rá, amiért nem maradt. Amiért nem hitt bennük. Abban, hogy ketten majd megoldják a problémákat, hogy túllesznek a fájdalmon. A nő egyedül akart maradni. Saját magában bízott, nem kettejükben. Vajon visszajön-e valaha? Vagy már nem is létezik olyan, hogy ők.
Ádám sokáig várta a nőt, de most már nem tudja, mit tenne, ha a felesége újra felbukkanna. Pár hónapja simán a karjaiba kapta volna, hogy aztán soha többé ne engedje el sehova. De most már... majdnem egy év eltelt. Ez nagyon sok idő. Talán túl sok is.
Mégis, egyértelmű, hogy a férfi még reménykedik a nő visszatértében. Ezt mutatja az is, hogy most kinn ül a játszótéren. Ahogy minden este. Husky alakban kimegy a játszótérre, és vár. A legtöbbször egy órát, van, hogy többet. De már egyre kevésbé tudja, miért is teszi ezt. És abban a pillanatban, mikor elfelejt kimenni... Na, igen, akkor fog lemondani a nőről.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 9. 21:04 | Link

Ádámom

 Minden lépést érzek négy puha tappancsomon, mint sziklák súlyát a szívemen. Egy éve, tán több is már, hogy utoljára itt jártam. Itt a Játszótéren, itt, ahol megismertem őt. Csendben lépkedek, jégen járó sem óvatosabb nálam. Félek, mert tudom vétettem, vétkem az önzés, saját lelkemre a gyógyír keresés. Kellett a magány, hogy összerakjam magam, hisz gyermekeink elvesztésekor darabokra hulltam. Most jobban vagyok, újra egész vagyok és visszatértem. Hozzá. Érte.

Vajon megérezte jöttömet?...Nem, az nem lehet...vagy talán mégis, hisz...

 Ott fekszik, kutya alakjában, mozdulatlan, mint egy kőszobor. Odalépek elé és csak nézem őt. Ha emberi formámban volnék most könnyeim apró gyöngyökként peregnének le arcomon. Az örömmel vegyes bánat keserédes cseppjei volnának ezek. De most macska vagyok, így csupán figyelni tudom őt és várni mit tesz. Szeme nyitva de lelketlent üveg tükre. A kósza szél pedig szüntelen borzolja mindkettőnk bundáját.  
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 14. 21:08 | Link

Temi

A kutya először nem is reagál a macska látványára. Emlékeibe temetkező lelke úgy gondolja, viccet űz vele elméje, kivetíti eléje gondolatait. De ez az állat túlságosan valóságosnak tűnik... Nem csak egy ábrándkép, nem csak egy kósza emlék.
Ádám gyanakodva áll fel, és lép közelebb a cicához, hogy aztán megszaglássza a fekete bundát. Bizonyságot azonban csak akkor nyer, amikor a zöld tekintet találkozik a fahéjszínűvel. Ekkor az eb lefagy, fogalma sincs, mit tehetne. Egyáltalán neki kell most lépnie? Változzon emberré, és kapja a karjaiba a feleségét? Miért jött vissza? Miért pont most? Lehet, hogy azon a távoli helyen, ahol eddig rejtőzött megtalálta azt az embert, aki nem emlékezteti folyton a veszteségre, és most csak a válás miatt jött?
Állatként nem olyan fájdalmas. A gondolatok kuszák, az érzelmek átsuhannak, de nem tartósak. A szenvedés nem olyan mély, nem olyan húsba maró. Ádám azon gondolkodik, mit sugallhat a tekintete. Magabiztosságot biztosan nem. Félelmet? Talán. Bánatot? esetleg. Neheztelést? Biztosan. Nem dühös, haragja ha volt is, már régen elpárolgott, de azért nem is kész még megbocsátani a nőnek. Szüksége volt rá. Szükségük volt egymásra, de végül egyedül tették túl magukat azon, amit együtt kellett volna átvészelniük. Ha ilyen jól működnek külön, mi értelme lenne együtt maradni?
Ez a gondolat fájdalmasan hasít bele a férfibe. Végül megrázza magát, még közelebb lép a macskához, és óvatosan végignyalja a feje tetejét. Emberi mértékben ez egy homlokcsóknak tekinthető. Nem egy régen látott házastárs üdvözlése, de nem is egy idegené. Ez egy bizonytalan férfi tétova, de barátságos mozdulata.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. augusztus 14. 21:09
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 11:55 | Link

Ádámom
 
 Felnéz végre rám, szomorúságot látok elképesztő zöld szím szemében. Elkeseredett csalódást, amit talán megjelenésem még jobban felerősített most benne. Magára hagytam, hogy ne maradjon egyedül mellettem, mert velem ez az egy év maga lett volna a totális magány.
 Aztán megtörik a jég és ő megcsókolja homlokom, vagyis megnyalja a bundám a fejem tetején, de ez egy és ugyanaz nálunk. Több van ebben az egy mozdulatban bármely szép-csúf szónál. De el kell jönnie azoknak is, ezért deanimálok.

- Bocsáss meg!

 Nem jön ki más a torkomon, túl nagy a nyomás most odabenn. A szívem is csak kalapál, hasztalan próbálja felülvezérelni a ritmusszabályozóm. Csak azt éri el hogy még kuszábbá tesz minden dobbanást. Butának, kegyetlennek és szánalmasnak érzem magam. Nem tévedek nagyot azt hiszem, mivel én hagytam el őt és erre csupán az a mentségem, hogy egyedül akartam lenni. Nem akartam, hogy lássa a fájdalmam, ahogy üres marionett bábu módjára járok nap nap után. Akàrhovà mentem is szavamat csak akkor vették ha kérdeztek tőlem, máskülönben egy hang nem sok annyit sem adtam ki magamból. Amikor hazaértem aktuális szállásomra, bolyongásom x-edik színhelyére, csak ültem és sírtam. Elsírtam mindem könnyemet és ezzel lassacskán könnyítettem lelkemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 15. 12:23 | Link

Temi

Emberi alakban sokkal bonyolultabbak a dolgok, nem elegek a gesztusok, kénytelen lesz szavakat kiejteni a száján. Mégis visszaváltozik, amikor látja felesége alakját megjelenni. A nő kérésére azonban nem tud mit mondani. Egyszerűen áll vele szemben, és csak a tehetetlenséget érzi. Szívesen megbocsátana, jobb is lenne, ha minden elfelejthetne, ha mindent kitörölhetne, ami az elmúlt háromnegyed évben történt. De nem tudja megtenni.
Nincs benne harag vagy gyűlölet, még csak ellenszenv se. Az a része, ami még mindig rajongva szereti a nőt, legszívesebben szorosan magához húzná, hogy ujjaival selymes hajába túrhasson, arcát a nő arcához simíthassa... De van egy része, ami nem képes erre. Mintha fal lenne köztük, vagy egy ocsmány varázslat, ami nem engedi mozdulni a férfit.
Ádám felsóhajt, lehajtja fejét, majd a hajába túr. Ideges és zavart, nem tudja, mit kéne tennie vagy mondania. Végül visszaemeli tekintetét a nő arcára.
- Hiányoztál - mondja őszintén, de mosolya szomorú felhangot ad szavainak. - De ez nem ilyen egyszerű. Nem mondom, hogy elkéstél, de elég régóta várok rád. Tegnap már az is eszembe jutott, hogy túl régóta.
Elfordítja a fejét, de keze automatikusan elindul a nő ujjai felé. Azonban nem ér hozzá, még időben tudatosodik a mozdulat ahhoz, hogy elhúzhassa. Feldereng benne az emlék a temetőről, arról, amikor ott is próbálta megérinteni a feleségét, és hogy biztos volt benne, hogy azzal sem marasztalhatná őt.
Szeretné kimondani, hogy örül annak, hogy látja a nőt, mert ez az igazság, de azt is tudja, hogy ennyi bánattal, amennyi felgyülemlett benne, Temi hazugságnak érezhetné őszinte szavait.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 13:47 | Link

Ádàmom

 Férjem szavai éles szikeként metszik fel lelkem frissen zàrult, érzékeny sebeit, melyek ismét vérezni kezdenek. Minden, amit mond egyértelmű és kétségbevonhatatlan. Megérteném, ha nem kellenék màr neki. Elkéstem. Visszavonhatatlanul sokà tértem vissza hozzà. Hirtelen megràzkódom a hűvös széltől, hisz egy vékony kabàtot viselek csak magamon, hajam mind őszebb fürtjei pedig bőszen tàncolnak a légben.

- Még mindig szeretlek, s bàr vissza tudnàm forgatni az idő kerekét addig a percig ott a temetőben. Most is, mint akkor, visszahúztad a kezed...kérlek ne tedd! Ragadj meg és szoríts erősen, mert nélküled üres minden...

 Az utolsó szavakat szinte suttogom, de tudom, hogy ajkamról leolvassa, ha nem is hallja. Nyúlok felé, ujjamon a gyűrűt, összetartozàsunk jelképét rendületlenül ott  viselem jelenleg is. Pillantásommal az övét keresem, làtnom kell mit érez valójàban és neki is làtnia kell, hogy én mit. Mert a szavak néha tévútra vezethetnek, de lélektükreink sohasem. A fahéj a zöldet kutatja, csillanàsa mutatja mi rejlik legbelül. Emésztő bànaton felülemelkedő erő, a szerelem hatalma, ami a legvégső hatàrról a szìvet helyére, tàrsàhoz visszahúzza. Ezt làtja ha ràm veti tekintetét.
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 16. 18:10 | Link

Temi

Nem tud belenézni a nő szemeibe, inkább elfordítja a tekintetét, és a szélben lengedező hintát veszi szemügyre. Szívesen teljesítené felesége kérését, de... Igen, ezzel a "de"-vel nem tud mit kezdeni. Ha újra Temire nézne, a nő kiolvashatná szemeiből mindazt, amit az ő tekintete is sugall: a mély szerelmet, a vágyódást, az érzést, hogy ők örök társak. Mégis ott a bizonytalanság.
Ha most közelebb lép és átöleli a rég látott nőt, ha most megbocsát, mi lesz akkor, ha újabb akadállyal találják szemben magukat? Temi megint el fog menni? Bízhatnak egyáltalán egymásban még? Vajon számíthatnak a másikra, ha úgy hozza az élet?
- Mikor elmentél, úgy éreztem, magaddal vittél valamit, ami nélkül nem tudok élni. Az elmúlt egy év alatt megtanultam nélküle is létezni, akkor is, ha hiányzott. Sajnálom, de túl sok minden történt, ezen a hatalmas ürességen nem tudok csak úgy átlépni.
Kicsit megrázza a fejét, majd tekintetét a nőébe akasztva felemeli a kezét, és megsimítja ujjai hegyével felesége arcát.
- De nem is akarlak elveszíteni. Se veled, se nélküled - Felemás mosolya gunyoros, önmagával szemben kritikus.
- Talán megpróbálhatnánk kisebb léptekkel közeledni egymáshoz. Vagy valamiféle hidat építeni, vagy.. ÁHhh, félre a metaforákkal! Az elmúlt hónapokban mindent megtettem, hogy elfelejtselek, valamennyire sikerült is. Szívesen meghallgatom, mi történt veled, leszek a támaszod, ha akarod, de a szerelmed most még nem tudok lenni. Sajnálom - rázza meg a fejét végül. Kezét elhúzza a nőtől, hátrébb is lép. Nem tudja, mit mondhatna még. Fáj neki, hogy fájdalmat okoz a feleségének, de nem akar hazudni neki. Csalódtak egymásban, de az őszinteség fontos a férfi számára. Ha már nem tud őszinte lenni a nővel, akkor már el is hagyhatná a mondatból a "még" szót.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 18. 17:09 | Link

Ádámom

 Szögesdrótként feszül szívemre a fájdalom ami feltör belőlem mialatt szavait hallgatom némán. Szemem sarkában könny ég de visszafojtom a sírást. Az nem segít a helyzeten. Helyette elmosolyodom, ahogy régen és bólintok egyet mielőtt megszólalnék.

- Igazad van Ádám, legyünk most még barátok, ismerjük meg kikké vàltunk az eltelt év alatt.

 Hangom lágy fátylát egy köhintéssel tüntetem el és teszem ismét élettelivé orgánumom. Színén is emelek kissé, hiszen a búbánat sötétjére mélységére nem építhetsz ragyogó gyöngyház kacajpalotát.

- Kezdhetnénk egy jó kis kávéval és vagy forrócsokoládéval a Kastélyban ma este, persze csak, ha neked is megfelel.

 Mosolyogtam rá beszélgetőtársamra, s fahéj árnyalatú íriszem hamvában zsarátnok gyúlt. Egykor szemeim fedték fel előtte emberi mivoltomat, s csak remélni tudom most is segítenek visszakapnom a társamat.

Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 25. 13:20 | Link

Temi

Lehet, hogy túlgondolkodja a helyzetet, és egyszerűen csak hallgatnia kellene a szívére, de az a baj, hogy a szíve is ellentétes szavakkal van tele. Bizalmatlanság, de szerelem; társak, de félelem. Talán egyszerűen nemet is mondhatna. Fájna, bizonyosan fájna, de talán hosszú távon nem szenvedné meg egyikük sem annyira, mint így. Talán mind a ketten találnának valakit, aki mellett elfelejthetnék a másikat. De az is lehet, hogy rossz döntés lenne, mert egymás nélkül képtelenek lennének továbblépni. Az idő általában megoldja a dolgokat...
- Tökéletesen megfelel és... - Most jut eszébe, hogy talán túl hidegen fogadta feleségét. Bár tény, hogy megjelenése felszakított néhány begyógyultnak hitt heget, mégis, talán még csak annyit sem mondott, hogy a nő látása örömet okoz neki? - Örülök, hogy itt vagy. Boldoggá tesz, hogy láthatlak - mosolyodik el, hiszen mindannak ellenére, amit külön átéltek, a közös pillanatokat nem tudja beárnyékolni semmilyen tett vagy szó.
- Most viszont mennem kell, mielőtt a srácok felrobbantják a házat - túr bele a hajába, és meg sem kell játszania, hogy valóban aggódik kicsit, a nem is túl régen felújított lak állapota miatt. Nagyon örül neki, hogy a tanoncok többsége gyakran eljár hozzá, de azért veszélyes is ennyi elemi mágus egy helyen.
Ha a nő elengedi, akkor egy rövid köszönés után elsétál a játszótérről, és bár először tényleg a háza felé veszi az irányt, a macskabagoly utcába érve, inkább a temető felé irányítja lépteit. Hamarosan ott áll az apró sírok előtt, mint az elmúlt egy évben oly sokszor, s egészen addig ott is marad, és néz némán maga elé gondolataiba és gyászába temetkezve, amíg a sötétségtől már nem látja a sírköveket. Ekkor csendben megfordul, és hazasétál.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér