Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara. Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával. Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz. Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
|
|
|
Szent Ricsi INAKTÍV
Bukott Király offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Írta: 2015. november 1. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=538208#post538208][b]Szent Ricsi - 2015.11.01. 22:15[/b][/url] Ujjaim valami hideget érintettek, valami fémeset és merevet. A tűzmasina. Azonnal megmarkoltam, és előhúztam, majd lepillantottam tenyeremre, ellenőrizve a talált tárgy kilétét. Vörösen izzott a hold fényében, a megszokott szín akkor felettébb földöntúlinak hatott, nem úgy mint más estéken. Talán máskor furcsálltam volna és addig forgattam volna, míg rá nem jövök mi a bibi, azonban akkor már az ajkaim között ücsörgő szál annyira türelmetlenül suttogott, nem is, üvöltött, hogy képtelen lettem volna meggyújtatlan hagyni. Felcsillant a tűzláng gyermeki formája, mely pajkosan lengedezett arra, merre a szél hívta, közelebb hajoltam, fölé görnyedtem, a száltól a lángnyelv már csak alig volt milliméterekre, és ekkor hallottam meg a leány hangját. A fény kialudt, a szál lekókadt, én pedig meglepett tekintettel a hang irányába fordítottam fejem. Nem számítottam társaságra, ahhoz túl kései órán ücsörögtem az estben. De mégis láttam, ahogy egy gyenge alak remegett előttem, körvonalait elmosta a hold, aranyszálakból álló hajával játszott az esti szellő. - Azt hiszem tényleg elég rossz voltam, kiérdemlek egy büntetést - felálltam és zsebre vágtam mind a két tárgyat amit a kezeim között tartottam addig. Nem láttam jól a lányt, közelebb kellett mennem ahhoz, hogy az arcára is kiterjesszem szemeim világát. Lassan lépkedtem, minden egyes lépéssel közelebb kerülve hozzá. - Mondjuk egy elfenekelést, tanárnő - féloldalas vigyorra húztam ajkaim, és csillogó szemekkel figyeltem a leányt. Amilyen hangsúlyt alkalmazott a tünemény, mertem következtetni, hogy valamiféle rangot viselhetett, azonban azt nem tudtam, hogy mégis mifélét. Sosem voltam képben az ilyesfajta iskolabéli rangokkal, talán csak egy egyszerű diák, talán tanárnő, talán maga az igazgató. Minél közelebb voltam hozzá, annál jobban láttam az arcát. Akárki is legyen, ha ilyen arca van a végén még tényleg belemennék valami hasonló büntetésbe. - Az egészet tudni szeretnéd? - sandítottam rá és megálltam előtte. Apró teremtés volt, abból a fajtából, akit elfújna az első nagyobb szél. Ritka női alkat, de annál szebb. - Félek ha elmondom, a végén tényleg képes leszel megbüntetni, azonban kockáztatok, ha cserébe a tiédet is elárulod. - Elég jó alkunak tűnt. És akármilyen rangot is viselt a leány, biztos voltam abban, hogy élvezni fogom azt a szerepjátékot, ahol én leszek a rossz diák, akit helyre kell rakni.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. november 2. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=538505#post538505][b]Farkas Kamilla - 2015.11.02. 20:58[/b][/url] Raul Álmatlan éjszakákon néha őrjöng az ész, reméled, ha ennek vége, hősként majd te is hazamész.
Oldalra billenti fejét, és ha nem egy ilyen késői órában történne ez az egész, nagy valószínűséggel elmosolyodna. Haha, milyen kis vicces, ja hogy mégsem az. Ahogy megközelítik, végigfut gerincén a hideg, talán alapból a sötét miatt, talán csak a hideg miatt, de kirázta. - Ha ez poén akart lenni, akkor nagyon rosszul sikerült. – felvonja egyik szemöldökét, a közlés immáron sokkal halkabban szalad ki ajkai közül. – Mi az, már olyan idősnek nézek ki, mint egy tanárnő? – apró sóhaj ahogy belegondol, hogy nem is állhat olyan messze az igazságtól. Azok a karikák a szeme alatt most nincsenek eltakarva semmivel, a feje tetején az a valami meg leginkább egy szénaboglyához hasonlít. Persze azért meglepi, hogy ilyen szépen el tudja játszani a valótlant, egy pillanatig még bűntudatot is érez, majd eszébe jut, hogy ez tulajdonképp megtörtént már vele is, és a fiú meg örülhet, hogy nem egy igazival találkozott. - Alkudozni akarsz? – kérdez rá a nyilvánvalóra, tenyerével megdörzsöli felkarját, átkozza magát, amiért nem vet fel valami meleget. - Én kérdeztem hamarabb. – mosoly húzódik szét arcán, úgy érzi magát, mintha kisgyerek lenne, és épp civakodna valakivel valamin. Mondjuk az óvodában. Mondjuk az óvónéni nem engedné ki párosával őket vécére, és akkor most ők ketten megpróbálnák elrendezni egymás között. Ha a korát nézzük, nem állunk olyan messze az igazságtól, még mindig gyerek. - Egyáltalán, mit keresel itt kint ilyenkor? – körbepillant, mintha attól félne, valaki figyeli őket, majd újra vissza, fel a fiú arcára. – Mármint.. Nincs itt senki. – lehet, hogy vár valakire. – Tök kihalt minden. – pont ezért tökéletes találkapont. – Meg hideg is van. – mindjárt fogja magát és visszamegy.
|
|
|
|
Gyilkos Tészta INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 427
|
Írta: 2015. november 3. 12:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=538790#post538790][b]Gyilkos Tészta - 2015.11.03. 12:51[/b][/url] Claire - Szóval érdekes. Jegyzem meg játszott sértődéssel azt, hogy most aztán úgy, de nagyon megsértette, hogy még. Mert bizony, egyáltalán nem sértett meg, az ilyen dolgokkal engem nem nagyon lehet, meg amúgy sem. Hogy is mondták egyszer? Lepereg rólam. Igen, ez a jó szó. Nem szoktam én ilyenekkel foglalkozni, mert ha minden kis apróságon megsértődöm, akkor bizony egész nap egy sarokba gubbaszthatnék, és még akkor is tutira lennének emberek, akik odajönnek és még tovább osztanak. Én meg, nem vagyok az a kifejezetten saroklakó típus. - Igazad van. Végül is, nem mondtam azonnal nemet, szóval volt bennem valami olyasmi, hogy ki akarom én próbálni magam. Még ha nem is vallottam be eddig se magamnak, se senkinek. Persze, az alap ok egy hülye fogadás, amit Ellával kötöttem, de igazándiból nem erről van szó. Igazándiból nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit tudok kihozni magamból. - Tök jó döntés volt, hogy leültem melléd. Látod? Erre volt jó. Magam se gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki, de végül is, örülök neki, hogy ez lett a vége, mert a lányka rávilágított az egész lényegére. Akartam ezt, de ha nem megy, akkor majd leadom. Nagyon tetszik, hogy valaki képes volt rávilágítani arra, mennyire egyszerűen is mehetnek a dolgok itt. - Köszönöm a jó tanácsot. Cserébe meghívhatlak valamikor egy forró csokira a cukrászdába? Megérdemli, elvégre jelen pillanatban a fél életemet megmentette az tuti. Ha most itt elsorvadok itt a szenvedésben, akkor sose leszek családfő, sose lesz munkám, sose lesz belőlem senki. Ezt pedig most megakadályozta ez a helyes kis fruska. Az a minimum, hogy egy ízesített forrócsokira a vendégem. - Kééérem Ms. Livingstone, ne mondjon nekem nemet, még a végén összetöri a gyenge szívem. Azt hiszem, el kellene mennem, megnézni, hogy mit is csinálnak ezen a színjátszó szakkörön. Hiszen olyan lendületesen fogom meg a mellettem ülő lány kezét, teszem a szívemre és nézek rá kérlelőn. Nem, véletlenül se a pszichológusnőt mondtam, mert ha bajom is van, akkor is tagadom.
|
|
|
|
Claire Anne Livingstone INAKTÍV
offline RPG hsz: 85 Összes hsz: 109
|
Írta: 2015. november 3. 14:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=538800#post538800][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.03. 14:08[/b][/url] Ervin Szeretem, ha segíthetek. Mindig feldob. Tudom, hogy valakinek éppen most dobtam oda egy mentőmellényt, hogy kievickéljen a mély vízből, hogy rendbe tudja tenni a lelkivilágát. Így az enyém is helyrebillen egy kicsit. Úgy érzem, és úgy látszik, ezt tettem most is Ervinnel. Sokszor gondolok arra, hogy milyen lehet prefektusnak lenni. Na nem mintha én az akarnék lenni, csak úgy érdekel. Ránézek erre a fiúra és úgy érzem, nem egy kellemes feladat. Mégis, amikor azt mondom neki, hogy ne adja fel, mintha újra reményt látnék megcsillanni a szemében, és ez boldogsággal tölt el. Ami végül pánikkal vegyül, hiszen a nagy hálálkodása közepette egyszer csak megragadja a kezemet és a mellkasához nyomja. Kér, hogy igyak meg vele egy forrócsokit. Persze tudom, hogy most éppen csak színészkedik, de azzal, ahogy megragadja a kezemet, azzal, ahogy a bőrömhöz ér, megijeszt. A kezem a ruharétegek alatt is, de kitapintja, mennyire izmos mellkasa van, a kezem eltűnik az övében. Érzem, hogy elönt a forróság és mérget mernék rá venni, hogy egy paradicsomot megszégyenítően piros most az arcom. A torkomra forr a szó. Csak bámulok rá, a szeme mélyen az enyémbe fúródik és, mintha megbabonázott volna. Ott ülök vele szembe, ezzel a kedves, hihetetlenül helyes fiúval, éppen a kezemet fogva könyörög, hogy töltsek vele még több időt, én pedig tátogok, mint egy hal. Szólalj már meg! Csak mondj valamit! Bármit!- Szeretem a teát. - bököm ki végül. - Szóval inkább teáznék, ha lehetne róla szó. A mondat végén nyelek egy hatalmasat és képzeletben egy díjat nyújtok át magamnak, amin ez áll: A világ legnagyobb lúzerének.
|
|
|
|
Szent Ricsi INAKTÍV
Bukott Király offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Írta: 2015. november 4. 18:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=539261#post539261][b]Szent Ricsi - 2015.11.04. 18:35[/b][/url] Vigyorogva megráztam fejem, szórakoztatott a lány. Szavai mögött nem rejtőzött barátság, de ellenség sem, olyan semleges volt az egész. Mint egy begyakorolt szöveg. Éppen ezért tetszett úgy az egész. - Ugyan már, nem volt ez olyan rossz poén- jelentettem ki tettetett sértődöttséggel hangomban. - Egy egész filmet képesek voltak felépíteni hasonló témára, és annak az izének lesz folytatása is - mint egy kifogást, hoztam fel a dolgot, rámutatva a lány hibás ízlésére. Bár az is könnyedén megeshetett, hogy azoknak, akik a filmet nézték volt hibás ízlésük, a történelem során sokszor beigazolódott már, hogy a tömeg nem mindig választ jól. - Sajnos a korokkal mindig is hadilábon álltam. Pláne, ha az ilyesmit sötétben, a hold fényénél kell eldöntenem- Körülbelül ekkortájt érhettem oda elé, éppen csak annyi távolságot hagyva kettőnk között, hogy a lány ne érezze magát feszélyezve. Innen már magam is észrevettem a leány álmatlan szemeit, az alatta húzódó táskákat és kissé sápadt orcáját. Haja sem úgy állt, mint vélhetőleg szerette volna, a szél csúnya játékot űzött vele, melyből vesztesként keveredett ki. De az éjszaka sok embert aláz meg ilyen módon, hogy a múlandóra mutat rá, a külsőre, mely örökösen változik, és mely csak ritkán olyan, amilyet az illető elvár. Igazán nem róhattam fel a lánynak, hogy nem két kilónyi alapozóban járkál esténként a kastély udvarán. Halkan felnevettem, és ismét csak megráztam fejem. - Csenger vagyok - mutatkoztam be. - Vadász Csenger Richárd Raul - tettem még hozzá, hogy igazán kerek legyen az a bemutatkozás. Miután felsoroltam neveimet kikaptam kezeim farmerzsebemből és a leány felé nyújtottam, várva, hogy ő is elárulja becses nevét. - Hahó, az ilyesmit mégsem csinálhatom odabenn - mutattam fel a cigarettás dobozt, mint valami alibit, ami hiába volt hamis, muszáj volt az embernek belé kapaszkodnia, hisz ha elengedné, a végén kiderülne, hogy ő volt gyilkos. - Pontosan ezért a kihaltságért választottam a helyet, gondoltam itt nem talál rám senki sem, de úgy tűnik a legnagyobb elmék is tévednek - megint hazudtam. Azonban adta magát a kifogás, egyszerű volt, egyértelmű, teljesen logikus. Senkinek sem szúrhatott az ilyesmi szemet. - És neked mi a mentséged, kedves? Felébresztett az este? Esetleg vársz valakire? Vagy te vagy a kastély házőrzője? - billentettem oldalra fejem. Biztos voltam benne, hogy nem egy cél vezérelt bennünket, hisz olyan kegyetlenül reagált a dologra, hogy ha az öngyújtóm élne már rég elbőgte volna magát.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. november 4. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=539371#post539371][b]Farkas Kamilla - 2015.11.04. 22:15[/b][/url] Raul Álmatlan éjszakákon néha őrjöng az ész, reméled, ha ennek vége, hősként majd te is hazamész. Felvonja szemöldökét a film témájára, és magában hálát ad, amiért fogalma sincs, mi a címe és, hogy miről szól. -Biztos kemény ihlethiányban szenvedett a készítője. – mormolja el, felpislogva rá. A következő mondatra nem reagál, nem azért, mert nem jutott el a tudatáig, egyszerűen csak úgy véli, nincs rá szükség. Ahogy észrevette, hogy őt most tüzetesen átvizsgálják, zavarba jön, lesüti szemeit, miközben elgondolja hiányosságait. A saját felfogása szerint sosem volt szép látvány, ahhoz túl sovány, túl fehér.. Túl.. Tökéletlen. Más szemeiben meg nem látja önmagát, így képtelen ebben a hitben élni. A száját harapdálja, mint mindig, amikor ideges, és épp mintha valami nagyon érdekeset látna a fűben. Valójában meg azt sem venné észre, ha egy bombát robbantanának fel az orra előtt. - Az.. Szép hosszú név.- bólint, a kinyújtott kézre emeli tekintetét, ahogy ismét felvonja szemöldökeit. -Hát.. Szia. – kissé meglepetten köszön, megrázza a végtagot, mint ahogy jobb helyeken szokás. A doboz látványára elfintorodik, fogalma sincs, hogy lehet képes valaki arra, hogy egy egészséges testet tönkre tegyen. Nem lenne szabad, sőt, be kellene tiltani. Annyian nem fogják fel, hogy mennyire múlandó ez az egész, és hogy ha legalább már értelme nincs, legalább magadra vigyázz. Ez most logikátlan. Nagyon. De ő akkor is így érzi. -Sehol nem kéne csinálnod.- szögezi le a nyilvánvalót, még a fejét is megrázza hozzá. Legnagyobb elmék.. Az. Megforgatja szemeit, mindig is irtózott ezektől az emberektől. A „legnagyobb elmék” - től. Ki ő, Einstein? -Nem vagyok kutya, hogy házőrző vagyok.- újabb dünnyögés, újabb megsértődés. Ennyire azért mégsem nézhet ki rosszul, vagyis, ezek szerint mégis, de na. – Az.. Nem tartozik rád.- egy pillanatra elgondolkodik, mit is felelhetne, de végül kicsúszik száján a válasz. Ő senki orrára nem köti rá a rémálmait, nem is fogja. Isten óvja azt az embert, aki egyszer vele egy helységbe kerül éjszaka.
|
|
|
|
Gyilkos Tészta INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 427
|
Írta: 2015. november 5. 11:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=539436#post539436][b]Gyilkos Tészta - 2015.11.05. 11:34[/b][/url] Claire - Szóval tea. Hát ezzel most megfogott. Ahogy néztem, nekem olyan forrócsoki lánynak tűnt, bár most, ebből a szögből. Oké, talán el is hiszem, hogy félrenéztem. Innen inkább tudnám elképzelni azt, hogy teát iszik, mint, hogy forró csokit. Én viszont szerencsére olyan fiú vagyok, aki annyira nem édesszájú, így egy jó kis tea bármikor lecsusszan. Csak tény, hogy ez az szög, a hideg kis keze a meleg kezeim között, meg az, hogy ilyen ijedten néz rám, mint egy kis bambi, egészen megfogtak. Kedvem lenne közelebb férkőzni hozzá, de valljuk be, elég nagy pofátlanság lenne, és bármennyire is jól viselem a hideget, azt annyira nem díjaznám, ha beborulnék a kútba. Szóval inkább finoman elengedem a kis kezét, engedve, hogy visszavonulhasson a védelmi zónájába. - A tea jobban is hangzik. Van egy teázó a faluba. Pillangóvarázs a neve azt hiszem, egy volt levitás diáké a hely, mi is a neve… Valami egyszerű, de mégsem könnyű, és nem is igazán magyar a lányka neve, de bájos, erre emlékszem, meg, hogy bírja a pillangókat. Sőt, ha mindent igaz, akkor egyszer régen, segítettem ott kipakolni valamiket. Még gyerek voltam, és szimplán látogatóba voltam az édes jó apámnál. Akkor történt. Valamelyik első itt végzett évfolyam diákja lehetett. - Zoey! Igen, ez a neve a lánynak. Szóval ő nyitott itt egy ilyen helyet, és van teájuk, és étterem része is van. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindenre emlékszem. Felpattanva, kicsit kinyújtom magam. Persze nem feltűnően, csak valamiért túlságosan bedomborítom a hátam, és olyan púpos gyereknek érzem magam ilyenkor. De nem szeretnék az lenni, így szépen, mindig kinyújtom magam. - Pénteken, tanítás után találkozzunk itt. Azért csak pofátlan vagyok, mert egy gyors puszit nyomok az arcára, mielőtt menekülőre fognám a dolgot. Nem, pofont nem akarok kapni. Visszafordulva azért még intek neki, hiszen nem vagyok én teljesen neveletlen.
|
|
|
|
Claire Anne Livingstone INAKTÍV
offline RPG hsz: 85 Összes hsz: 109
|
Írta: 2015. november 6. 14:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=539752#post539752][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.06. 14:53[/b][/url] Ervin Ahogy távolodik tőlem, úgy értem meg egyre jobban, hogy mi is történt. Most már nem csak mérget mernék rá venni, hanem 100%-ig tudom, hogy rettenetesen vörös az arcom. A szám pedig a fülemig ér. Nem is értem, hogy mégis mi ez a reakció. Nevetséges. Nem is ismerem ezt a fiút, mégis úgy érzem, hogy menten ki tudnék ugrani a bőrömből. Az ijedtségem elmúlt és a helyét átvette a lázas izgatottság. Alig várom, hogy újra lássam, alig várom, hogy a kezeimet újra a kezei közé fogja, hogy újra megcsókolja az arcomat. Az emlékre, ha ez lehetséges, még jobban mosolyogni kezdek. Kutakodni kezdek a táskámban, előveszem megint a tankönyveimet, de nem bírok most koncentrálni semmire. Fejben a találkozót tervezgetem. Mit vegyek fel, mit csináljak a hajammal, csupa olyan dolgon jár az agyam, amin amúgy nem szokott. Sosem voltam ez a csajos lány, aki a külseje miatt szenved órákat. Nem is hittem volna, hogy valaha fogok ilyeneken gondolkodni. És most tessék. Néhány pillanat műve volt csak. Csalódtam magamban, de még mindig vigyorgok. Visszateszem a könyvet a táskámba és felállok. Elindulok, ideje lenne már visszamennem a szobámba. Egy lépés után viszont visszafordulok. Azt mondják, ennek a szökőkútnak varázsereje van. Miért is ne? Jó azt gondolni, hogy ez nem csak egy közönséges kút. Bár itt semmi sem az. -Kösz! - súgom oda a kútnak és elsétálok. Folyton csak Ervinre gondolok.
|
|
|
|
Szent Ricsi INAKTÍV
Bukott Király offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Írta: 2015. november 7. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=540170#post540170][b]Szent Ricsi - 2015.11.07. 18:49[/b][/url] A lány elfogadta a kéznyújtást, néhány pillanat tétovázás után, azonban a saját nevét nem árulta el, és ezt szóvá is tettem. - Most jönne az a rész, ahol te is elmondod a neved - engedtem el kezét és kíváncsian oldalra billentettem fejem. Szerettem volna tudni, hogyan szokták nevezni a lányt. Hogyan szólítják meg a barátai, melyik név fonódik össze az életével. Leginkább egy Cs betűs nevet tudtam volna elképzelni hozzá. Valamit, ami egyben kemény és selymes, durva és simogató. Alibiként kihalásztam a cigarettás dobozom és meglóbáltam a levegőben. Úgy tűnt nem volt elragadtatva tőle a lány, bár általában sokan fintorogtak a látványától. Azok nem értették, hogy az embernek néha mennyire szüksége volt az ilyesfajta mentőövekre, vagy mivel nekik emberibb mentőövet adott a sors,így nem becsülték a kisebbeket, és lenézték a szerencsétlenebbeket. A lány megjegyzésére mindössze egy vállrándítás volt a válasz, nem szándékoztam komolyabban belemenni a témába, féltem, még a végén elmartam volna magamtól ilyesfajta beszéddel. - Egy szóval sem említettem, hogy kutya lennél - ráztam meg a fejem. - A házőrzők azok akik a házat őrzik, nincs benne kikötve, hogy csak kutyák lehetnek. Elvégre bolond az aki a házát egy kutyára bízza. Hisz azok vagy őrzik, vagy nem, de nem ígérnek semmit.- Az utolsó szavakat inkább magamnak dünnyögtem,csupán hangot kapó gondolataimról volt szó, melyeket az estbe beszéltem. - Nem akartam tapintatlan lenni - jelentettem ki teljesen őszintén. Azután széles vigyor jelent meg ajkaimon ahogy lehuppantam a legközelebbi kőpadra. - azonban, ha van valami meséd szívesen meghallgatom, elég unalmas ilyen magányosan tengetni az időt. - szinte színészi éllel hangomban húztam el számat és néztem a lányra.
|
|
|
|
Kinoshi Thaihasy INAKTÍV
offline RPG hsz: 38 Összes hsz: 92
|
Írta: 2015. november 8. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=540761#post540761][b]Kinoshi Thaihasy - 2015.11.08. 21:47[/b][/url] Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Már régen őszbe fordult az idő, mégis kellemes meleg volt aznap este is. Éppen elég kellemes, hogy Viko ki se mozduljon az irodájából mindenféle házidolgozatot javítva. Sosem értette, mi olyan jó abban, ha az ember tanárnak megy. Persze azt mondják rá nemes. Hogy egy új generációt tanít és nevel. Tényleg van ebben a gondolatmenetben valami, de Kinonak sosem fűlött a foga az irodai munkához. És türelme sem a gyerekekhez. Éjt nappallá téve az asztal fölé görnyedni, miközben még egy szendvicsre sincs idő. Éppen ezért gondolta, hogy ha mással nem is, de legalább egy jól megtömött pakkal beállít testvéréhez. Egy kis éjszakai nassolni való, csak hogy ne haljon éhen szegény. Bár lehet, Alfonz nem örül ennyire az ötletének. De ki tudja? Ennyi kérdést még nem tettek fel neki ilyesmiről. El is mosolyodott. - Tudod, nálunk ez mindig természetes volt. De ne hidd, hogy annyira hasonlítanánk. Nézd meg, nekem van szemüvegem - mutatott vékonykeretes pápaszemére. - De Viko... hát ő... élénkebb. Na igen, ő aztán tud lelkesedni a dolgokért. Hogy is mondjam... - nézett fel az égre, miközben jártatta agytekervényeit. - ...tüzesebb. Ühüm, ez lesz az. Bólogatott határozottan. - Egyébként ha jól tudom, neked is van testvéred, nem igaz? - Nem nagyon akarta elárulni, hogy olvasta az aktáját, mikor megérkezett Bogolyfalvára. Elvégre ki lenne olyan paranoiás, hogy a saját munkatársát leellenőrzi? Ahogyan feltette a kérdést, valami zaj ütötte meg a fülét. Meg is merevedett, abban a pillanatban pedig Szentmihályi mutatott rá a hangra. Bólintott, majd elindult a hang forrása felé. Végigsétált az árkádok alatt. Ilyen sötétben nem igen tudta kivenni, pontosan milyen helyen vannak. Valami udvar vagy kert lehetett. Egy diák ült kint háttal nekik az egyik padon. Talán kőből faragták ki, de nem volt biztos benne. Egy gitárral a kezében zenélt. Őszintén, nem is volt olyan rossz. Viszont tilosban járt, ebben biztos volt. De azért ezt az egy dalt még végighallgathatják. Két perc ide vagy oda, most már tényleg mindegy. Felemelte a kezét, hogy megállítsa társát és csendre intette, majd egyszerűen csak állt és hallgatta a zenét.
|
|
|
|
Kaszás Lith INAKTÍV
offline RPG hsz: 244 Összes hsz: 4696
|
Írta: 2015. november 10. 19:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=541426#post541426][b]Kaszás Lith - 2015.11.10. 19:55[/b][/url] Szentmihályi, Kinoshi Lassanként befejezem a gitározást. Elteszem, le a padra a hangszeremet, majd felállok és egy őrülteket megszégyenítő vigyorral körbe kémlelek. Sehol senkit sem látok, ez számomra ritka nagyon jó. Na, most jöhetnek a flakonok. Előveszem a pad alá rejtett táskát, felteszem a gitár mellé. Egy dalt éneklek közben. - Nem tudod mit teszel amikor döntesz/ Csak azt látod, most hogy döntesz - dúdolom halkan, kimondva a szavakat, vagyis éneklem. Na, mindegy, ebből se fogok csinálni nagy ügyet. Inkább szökni kellene, nem pedig festegetni. Vagy éppenséggel gitározni, dalokat írni, esetleg valami más elfoglaltságot kitalálni. Valami csínyt elkövetni, például a táblákat bekenni kolbásszal, a tanári székekbe tűket varrni, esetleg egy verekedés vagy párbaj. Inkább a verekedés, abban már-már elfogadható vagyok. Leütök egy pár hangot még a gitáron, megadva a kezdő lökés. Előveszek egy fekete és egy piros festék spray-t, beteszek magamban egy számot és elkezdem festeni a szökőkút szobrát, azon belül is a fej részét. A két színt leváltja a citromsárga és a fehér, ami amúgy nem is szín. Így, lassacskán úgy tűnik, mintha a fejére tojt volna egy madár a színek összjátéka miatt. Áttérek pár másik színre is, az egész fej gyönyörű és gunyoros. Jöhet a ruha! Piros, kék, sárga, barna, szőkés fehér és még meg annyi más szín, tádámm, mint aki az ágról szakadt hajléktalan, úgy fest a mágus szobor. Na, most van az, hogy újra hallom a vízcsobogást, eddig belefeledkeztem a mű készítésébe.
|
|
|
|
Egerszegi Ákos INAKTÍV
relatíve ártalmatlan offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 205
|
Írta: 2015. november 11. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=541933#post541933][b]Egerszegi Ákos - 2015.11.11. 16:52[/b][/url] Gwen L. Blake Nem az ő világa ez az egész dolog a Nagyteremben. Alapból az emberek, a tömeg sem vonzza, ahogy a figyelem sem. Még csak most érkezett ide, de már most jól érzi magát a falak között, komfortosan mozog. A Fénylő Lelkek Udvara egy igazán kellemes hely, még ilyenkor is szépen virágzik és az itt uralkodó csend és béke valahogy körbejárja őt is. Szeret utat engedni a gondolatainak és a kastélyból hozott teáját iszogatja. Earl Grey, egy kevés tejjel, pont úgy, ahogyan szereti. Az estéit a kellemes tea társaságában tölti, nem szereti a kávé ízét, ezért szokott rá a fekete teára. Számára legalább olyan hatásos, bár általában nem az ébren maradással vannak gondjai, hanem az ellenkezővel. A meleg tea egy igazán idióta, halloweeni bögrében van, mert imádják átvenni a magyarok is ezeket a modern szokásokat. Ő ebből a szempontból maradi, szerinte ilyenkor Mindenszentek és Halottak napja van, február tizennegyedike pedig nem ünnep számára. Egy ugyanolyan kis teázós este ez, mint a többi, egészen addig, amíg valaki közelebb nem jön hozzá, és megüti a fülét egy sírós, női hang. Odafordul a hang irányába, a látványra azonban felemeli egyik szemöldökét. Nos, ha tízéves lenne, talán fejvesztve rohanna. Ha nem lenne nála a pálcája, talán még tizenkét évesen is megkísérelne egy menekülést. De sajnos nem kisgyerek már, hogy ilyesmivel rá lehessen szedni. Inkább csak mély lelki nyugalommal kutat zakója zsebében, ott nem talál semmit, szóval áttér a nadrágjára. Egy papír zsebkendőt nyújt a lány felé nemes egyszerűséggel. - Parancsolj. - Teszi hozzá rezignált arckifejezéssel. Valahogy nem tudja meghatni a kis műsor, így miután odaadta, egyszerűen csak elfordul és tovább iszogatja a teáját. - A cirkusz a Nagyteremben van. - Ad még némi iránymutatást a lánynak, hátha ott majd nagyobb sikert vált ki a jelmeze meg ő maga. Ákos csak egy nyugodt estét szeretne éppen. Mélyen benne lakik elég sok démon, nincs szüksége a Nagyteremben mászkáló, kreált hazugságokra.
|
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
|
|
|
Gwen L. Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2015. november 11. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=542005#post542005][b]Gwen L. Blake - 2015.11.11. 20:17[/b][/url] ÁkosHozhatott volna magával egy pohár valamit a buliról, mert még most is melege van. Bár a ruhája vékony, azért a tűzzel való táncolás nem egy hideg sport. Ezért kell járnia egyet a suli körül, aztán megy haza. Alíz biztos ott van, mert nem látta a bulin, vagy olyan felismerhetetlen jelmeze volt. Megpillant egy üldögélőt egy egyik padon, aki fiatalabbnak tűnik nála, ezért úgy gondolja, hogy sikerül megtréfálnia. Oda is lép hozzá, egy zsepit kérve. A várt reakció elmarad, sőt tényleg átadnak neki egyet. Felnevet a cselekedeten és a következő mondaton. Cirkusz! Így is lehetne jellemezni, bár Gwennek tetszett, amiben volt. - Köszi! És az útbaigazítást is, de onnan jövök. Ha arra tartanék, egy kicsit késésben lennék, bár az jellemző is rá - töpreng el a mondottakon. Kivételesen nem késett a buliról, de ahogy Ő mondja, az idő relatív. Szerinte nem szokott sokat késni, akkor sem, ha egy órája ott kellene lennie. Ha valaki emiatt szólja meg, csak megrántja a vállát és ennyi. - Gondolom, nem szereted az ilyesmiket, ha így vélekedsz róluk - pillant le a padon ülőre. A paróka szálai szerteszét lengenek körülötte. Mióta felvette fel sem tűnt neki, hogy ott van, már megszokta. Talán emiatt van olyan melege. Egy mozdulattal lekapja magáról, és feltűnnek a szőke tincsek. Így már sokkal jobb. Nem is tudom elképzelni, hogy nyáron a negyven fokos melegben, hogy tudja elviselni a cosplay-os parókákat, főleg, ha azokhoz meleg jelmez is jár. Biztos valami hűtőbűbájt alkalmaznak rajtuk. - Hányadikos vagy? - bukik ki belőle a kérdés. Nem ijedt meg a lánytól, ezért feltételezhetően nem elsős vagy másodikos, de Elena biztos sikkantott volna egyet, ha meglátja a lányt, és Ő már ötödéves lenne. Egy férfi egyeddel van dolga, ez igaz, azonban ők is megijedhetnek pár dologtól. Kíváncsian figyeli a másik arcát, a válaszra várva.
|
|
|
|
Sheela Lengrond INAKTÍV
offline RPG hsz: 87 Összes hsz: 235
|
Írta: 2015. november 21. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=545883#post545883][b]Sheela Lengrond - 2015.11.21. 21:47[/b][/url] Vér LanettaRég volt már, hogy a kastély falai közt jártam. Hogy miért mondom ezt? Egy ideje megkértem a vezetőséget a diák regisztrációm törlésére, miután elköszöntem a… barátaimtól. Nehéz volt, de meg kellett lépnem néhány személyes ok folytán, és ahhoz, hogy könnyebben szabadulhassak el, elvágtam minden kötelékemet, ami idekötött. Úgy éreztem, ez volt a helyes. Mostanában jött minden helyre. Nem teljesen, csak a visszatérést illetően. Ugyanabba az évfolyamba, ugyanabba a „szobába” kerültem, s el nem hinné senki, mennyire vicces az akkori személyektől újonnan érkező bagolyküldönceik leveleit olvasni! Meglepődtek. Meglepődtem. Még sírtam is, de csak halkan, és ha fogóval húznák ki okát, sem vallanám be. Chh, gyengeségnek tartom a sírást, egyenesen undorító. Undorodok magamtól is ilyenkor. Nem értem azt sem, miért sírtam az ismerősök papírjai felett görnyedve? Örültem volna azért, mert ők nekem örültek? Vagy ez áltatás csupán? Önmagamé talán.Nagy sóhajjal léptem a szabadba, remélve, megszabadulhatok nyomasztó gondolataimtól. Megpróbáltam lecsitítani őket, és inkább a környező növények látványára terelni a figyelmem. Kint jártam a Fénylő lelkek udvarán. Ahogy átmentem a boltíven, alacsony sövénykerítések közé fogottan voltak a színes virágok, a látványt alig virágos rózsabokrok tették nagyszerűbbé. Odamentem egy ilyenhez, megszagoltam, majd elhúztam a számat. Eszembe jutott régebbről egy kibírhatatlan idióta, aki a folytonos pörgésével kergetett őrületbe. Szerintem leütni sem lehetett volna, annyit fecsegett. Az arcára nem emlékeztem, de vinnyogó hangja örökre a fejembe égett. Néha hallottam a fülemben csengeni. Most is így volt, ezért megcsóválva fejem inkább tovább mentem, remélve, kirázhatom így. Vagy megfeledkezhetek róla újra – rövid időre. A sétát megunva ledobtam magam egy padra, aztán körbenéztem. 20 percig maradtam e helyzetben, s látva, hogy senki nem jár erre, oldalra dőltem. Később a hátamra fordultam, feltettem kinyújtva a bal lábam, a vele megegyező kezemmel is hasonlóan téve. Végül nagy sóhajtással jobb markolászómmal eltakartam a homlokom. A szemeim jól látszódtak, nem takartam őket. Inkább az eget pásztáztam velük. Nem féltem a közelben járók hurrogásaitól. Nem érdekeltek. Egy férfinemű felbukkanása sem lepett volna meg. Gátlások nélkül heverésztem halványkék dzsekimben, fekete macskanadrágomban, és kék alacsony sarkú csizmámban, mely egyébként bokáig ért.
|
|
|
|
Hollósi M. Karolina INAKTÍV
Csinszka offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 324
|
Írta: 2015. november 23. 15:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546294#post546294][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.23. 15:17[/b][/url] Adrian Ivanorovics Black
Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány.Sokat tűnődött azon, hogy vajon miért is történt az, ami történt. Mérges volt, csapkodott, dühöngött, aztán meg belenyugodott, belefásult a tényekbe. Jött a napi rutin, felkelni, enni túlélni a napot, beszélgetni Hubával, majd újra édes álomba merülni. Idővel megkedvelte a fiatal férfi beszélgetéseit. Eleinte passzív volt, de a férfi türelme meghozta a gyümölcsét. És most újra itt van. Otthon. Már abban is kételkedik, hogy itt valaha négy évig otthon érezte magát, mert most annyira nem találja a helyét. Egy kemény fedeles füzettel a kezében vág át a folyosókon, nem érdekli, hogy néhányan összesúgnak mögötte. Pletykálnak, mindig is ezt tették. Nem hiszi, hogy sokan tudnák miért késett az iskolából nyár után, aki mégis annak egészségére. Mintha ettől bárkinek is jobb lenne. Felsóhajt, majd a fehér sálat átveti a vállán és összehúzza a kabátot amint kilép a szabadba. A gyenge ősz végi nap ont még némi melegséget, de már lemenőben van, és a hideg egyre beljebb kúszik a szívébe. Szereti ezt az udvart, korábban is sok időt töltött itt. Körbesétál, ujjait végigfuttatva a rúnákon, amik az oszlopokba vannak vésve. Mennyit nézegette. A szökőkúthoz érve leül a szélére és a szobor felé bámul pár pillanatig némán. - Csak tudnám miért.. Vajon otthon fogom érezni magam itt megint? Mikor leszek már kevésbé magányos? Miért nem kaphatom vissza a régi életem? Mindent. - Nem túl hangos, ahogy kimondja a szavakat, normál hangerő, de a vége suttogásba fullad. Szemeivel szuggerálja a szobrot, hátha megszólal, és választ ad a kérdéseire, majd csalódottan elfordítja a tekintetét és ölében heverő kezeit fixírozza.
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2015. november 23. 18:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546369#post546369][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.23. 18:55[/b][/url] KarolinaAnnelie óta.. Viszonylag mintha le lenne nyugodva. Mármint, nem akar szétverni minden második embert, aki szembejön vele a folyosón, és nem idegesíti minden egyes hang. Bár még mindig nem akar úgy igazándiból emberek közé menni. Elég neki, hogy látogatja a nővérét, és azzal meg is van egy jó időre a kimozdulás. Edzeni is el kéne majd mennie. Valamikor. És addig is maradt a rajzolás. Igazából fogalma sincs mikor használt grafitot utoljára, valahogy újabban háttérbe szorult az egész a box, meg a nővére miatt. Levágja magát a szobor tövébe, hátát neki veti, s kifújva a levegőt kémlel körbe miközben kinyitja az egyik, otthonról hozott füzetet és firkálni kezd bele. A keze még emlékszik arra, amire az agya már nem, és ennek amúgy örülne, csak most valahogy elég kevés dolognak tud örülni. Épp belekezdene az árnyékolásba, amikor meghallja a hangot, a szobor másik oldaláról, ami úgy őszintén, mintha kínaiul beszélnének hozzá. Összeráncolja homlokát, fejét a hideg kőnek támasztja és nagyon próbál megérteni legalább mondatot, viszont neki túl bonyolult ez a szórend. Turkálni kezd az agyában, egész megerőltető munka keresni valamit, ami ezen a nyelven van. - He? - jó kulturált módon nyögi ki, és ezt is nehézkesen, de hát na, most ha csak ezt tudja. Valaki majd mindenképp meg kell tanítsa a 'tessék?', vagy a 'mi van?' kifejezésekre, mert ha így folytatja, előbb utóbb azt fogják hinni, hogy most jött a tanyáról.
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Hollósi M. Karolina INAKTÍV
Csinszka offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 324
|
Írta: 2015. november 23. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546420#post546420][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.23. 20:41[/b][/url] Adrian Ivanorovics Black
Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány.Amennyire kedveli ennek a helynek a nyugalmát, annyira bosszantja is most a szobor szótlansága. Egyszer régen, olyan, mintha álmaiban lett volna, de megszólalt a varázsló. Karolina a mai napig nem tudja eldönteni, hogy álmodott-e vagy sem azon a reggelen. Az biztos, hogy álmosnak álmos volt. Megrázza kissé a fejét, hogy kiverje belőle az emléket, mikor is valamiféle választ kap a kérdésére. Csak nem éppen olyat, ami értelmesen hangozna. Hirtelenjében felugrik, ezzel leborítva a mellette heverő füzetet a földre. Pálcát kap elő rögtön, úgy szegezi a hang irányába, majd pár lépéssel közelebb lépve pillant meg egy srácot, aki eddig a szobor takarásában ücsöröghetett, mivel Lina nem vette észre, márpedig ha most érkezett volna, a mozgásra csak felfigyel a szőke. - A seprűkötő nagyanyád szoknyájára, a szívbajt hoztad rám – morogja morcosan a kabátjába süllyesztve a pálcáját. Kedve lenne jól megátkozni a fiút, akit most alaposabban szemügyre vesz. Ismerős vonásokat vél felfedezni az arcában, de meg nem tudná mondani, hogy kinél látott már hasonlót. Mert vele biztos nem igazán találkozott még eddig. De az átkozástól meg a párbajozástól most egy ideig tartózkodik, nehogy megint gondja legyen belőle. - Mit csinálsz te itt ilyenkor? - szegezi neki a kérdést ismét nem túl kedves stílusban, miközben lehajol a füzetéért. Nem számított társaságra, így most nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Szereti ezt a helyet, most nem áll szándékában itt hagyni, de annyira nem is rosszindulatú, hogy a fiút elüldözze. Elég nagy ez a hely, bőven jut tér mindkettőjüknek.
|
|
|
|
Vér Lanetta INAKTÍV
Tancinéni offline RPG hsz: 278 Összes hsz: 2226
|
Írta: 2015. november 23. 22:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546445#post546445][b]Vér Lanetta - 2015.11.23. 22:41[/b][/url] Kilépett a folyosóról, és arcát azonnal megcsókolta a hideg szél egyik gyermeke. Az évszakok váltakozása egyre gyorsabban haladt, az idő sebessége, évei előrehaladtával egyre őrültebben száguldott. Pedig emlékezett, hogy parányi gyermekkorában, hogyan is vánszorgott az idő, ott mindig várni kellett rá, mindig csak a jelen volt, mintha folyton-folyvást megállt volna pihenőket tartani. Talán pár év múlva, ismét vissza fogja sírni ezt a lassúságot, mint az öregek, akik fiatalságuk után zokognak szüntelen. De jelenleg nem érezte úgy, hogy bármi is rosszul menne. Ha néha megálljt is parancsolt volna, az csak azért volt, mert kissé megfáradt, egy gyermekkel, akármennyire is gépi, nehéz foglalkozni. Talán ezért is volt most éppen itt. A helyen, melyet eddig unalmasnak és semmirevalónak vélt, mert tündérek módjára duruzsoltak itt a csend dallamai. Flóra-Szaffia az apjánál volt, Erik volt olyan rendes átvenni tőle a délutánra, kapott egy csipetnyi nyugalmat, az idő most áll, nem történik semmi. Legalábbis ő eképpen érzett. A szökőkút szélénél megállt, és lenézett annak lágyan ringó vizére. Önképe tekintett vissza rá, vele farkasszemet nézve. Az előbbi elmélkedése vitte magával, s hamar átkutatva az alakot öregség jeleit kereste, ám badarság volt tőle, gyermek volt, ilyesmit találni nem lett volna képes. Viszont mégis megnyugtatta, ha csak egy csekély mértékig is. Már éppen folytatni kívánta útját - bár terve még nem volt, úgy gondolta esetleg leül valamelyik padra- mikor egy vörösen tajtékzó csík elszáguldott lábai között, és egy közeli padra vetette magát, ahol egy lány feküdt, talán félig már aludt is, szemeit az arcát takaró kézfejektől nem látta igazán Lala. A rókakölyök hamar fenn volt, az idegen hasán landolt és megtámadva azt, nyaldosni kezdte csöpp nyelvével. Lala csak állt és meglepetten figyelte a jelenetet, úgy tűnt elfelejtette behúzni maga után a szoba ajtaját, és Caro tökéletes szabadulóművész módjára kisurrant a legkisebb résnyi helyen is, mely kivezetett a Fekete Gyöngyből. Nem sietett, lassú sétával indult el a jelenet felé, gondolva, azért mégsem lenne szép dolog csak úgy végignézni az egészet, ő vállalta a felelősséget, hát akkor tegyen is valamit a másik nyugalmáért. A pad oldalához lépett, pontosan oda, ahol a szőke lány tincsei terültek szét a hideg kövön, és a jószágot mellső lábai alá nyúlva leemelte társáról. - Elnézést, kicsit nyíltabb egyéniség a kelleténél, úgy tűnik bukik a szőkékre - vigyorogva mondta mindezt, szórakoztatta állatkájának talán néha túl lelkes viselkedése. No meg nem akart rossz benyomást tenni a lányra sem, hogy csak odamorogjon valami bocs félét. Elsősorban az ilyesmi még legrosszabb hangulatában sem vallott rá, másrészt, most igazán nem volt rossz hangulatában. Az előbb kicsit komolyabban belegondolt az idő dolgába, de az elmélkedés hagyta fapofa már tova is tűnt, lemosta arcáról a gyermeteg grimasz.
|
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2015. november 28. 10:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=547599#post547599][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.28. 10:50[/b][/url] KarolinaKomolyan, hogy ő soha de soha nem tudja befogni a száját.. Felvonja szemöldökét, mikor először csak a pácát pillantja meg, majd utána a lányt is, és egyáltalán nem úgy néz ki mint aki attól fél, hogy megátkozzák. Inkább nyugodt, azzal a tipikus 'na ne csináld' arccal méri végig a másikat. A szidás szórakoztatná, feltéve ha értené, mit hadovál ez itt össze, ennyire rég azért éppenséggel még nincs itt. Persze, kezd értegetni dolgokat, de csak ha lassan mondják, és normális szavakat használnak, nem olyanokat, hogy 'seprűkötő'. Ez már túl magyar. Látja a szemeiben felcsillanó enyhe felismerést, ugyan úgy mint mindenki máséban aki ránéz, hozzászokott már ahhoz, hogy az embereknek tudat alatt is a nővére jut róla eszébe, biztos abban, hogy mindenki hallott már egyszer legalább Shayről, egyrészt mert ő mégiscsak Shayleen, másrészt meg nem épp olyan mint a többi gyerek ebben a kastélyban. Az újabb kérdésre összeráncolja homlokát, nagyon próbálkozik, aztán mikor arra tippel, hogy mit keres itt, felemeli a füzetet, és meglengeti azt a másik orra előtt. Hogy látja - e, vagy nem, hogy mi van benne, az már a másik dolga, ő nem igazán foglalkozik vele. - Te? - az, hogy töri a magyart, csupán ebből a kicsinyke szócskából is látszik, nehézkesen nyögi ki, tiszta megerőltetés már az is, hogy eszébe jusson hogyan kell mondani.
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Hollósi M. Karolina INAKTÍV
Csinszka offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 324
|
Írta: 2015. november 29. 12:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=547885#post547885][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.29. 12:33[/b][/url] Adrian Ivanorovics Black
Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány. Nem úgy tűnik, mintha Adriant kifejezetten érdekelné a lány pálcát tartó keze. Lina nem sokáig teketóriázik, mikor rájön, hogy semmi szüksége védelemre el is teszi a pálcát. Furcsállva nézi a srácot, fejét enyhén jobbra billentve. Most ez a gyerek vagy nagyon félénk, vagy egyáltalán nem érti, hogy mit is mondott az előbb. Megvonja a vállát, és bólint egyet, mikor a rellonos felmutatja a füzetet. Tulajdonképpen ő is csak egyedül szeretett volna lenni egy kicsit. Legalábbis a szőkeség ezt feltételezi. Csak mikor újra megszólal, akkor döbben rá, hogy nem igazán tud magyarul. A homlokára csap, persze, akkor ezért nem értette, hogy mit is mond neki Lina. - Én is csak írogatok – jelenti ki, remélve, hogy ezt a pár egyszerű szót azért érti a fiú. De a biztonság kedvéért azért felmutatja ő is a kezében szorongatott füzetet. Nagyban kattog az agya, szinte kívülről hallatszik, hogy hogyan forognak a fogaskerekei. - Milyen nyelven tudsz? Francia? Angol? - teszi fel a kérdést, hátha sikerül találni egy nyelvet, amit tudnak kommunikálni. A mondandója első felét még magyarul kérdezi, a két nyelvre már azokon kérdez, úgy jobban megértheti a fiú. Az angolja nem tökéletes, a franciának sokkal inkább örülne. Közelebb lép a fiúhoz, és összeráncolt homlokkal fürkészi az arcát. Megvan rá az esély, hogy teljesen elmebajosnak nézi, de valami olyan ismerős benne, csak nem tud rájönni, hogy mi. - Levita? - kérdezi, hiszen ezt biztosan megérti. Nem tud rájönni, azért kérdezi, hátha a házból ismerős neki ez az arc. Próbálkozik nem nem tudja konkrétan kötni sehova. Az, hogy kék lenne az csak egy megérzés. Ami persze lehet téves.
|
|
|
|
Sheela Lengrond INAKTÍV
offline RPG hsz: 87 Összes hsz: 235
|
Írta: 2015. december 3. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=549238#post549238][b]Sheela Lengrond - 2015.12.03. 14:25[/b][/url] Vér LanettaSűrűn jártak odafenn a bárány felhők, néha egy ponton szétváltak, a Nap előbújt. Ilyen volt most is. Száj húzva eltakartam szemeim, és még nagyobbat szippantottam a friss levegőből. El kéne gondolkodnom a könyvek sokoldalú felhasználásáról. Fényellenzőnek remekül jött volna. Minden hasonló alkalommal úgy éreztem, megvakulok. Még ha pár pillanatig is tart, senki sem kedveli, mikor épp semmit nem lát. De végtére nem ezzel voltam elfoglalva. A gondolataim nagyon szerteágazón cikáztak, mint villámok az égen. Eléggé zavart ezt, nyugtalanított, s kérdések elé állított a lényemmel szemben. Lassan nem értem magam. Úgy jöttem ide, hogy valahogy átvészelem a többiek közt az életet, és inkább fordulok a tanulás, mintsem a barátkozás felé. Nevettem ez utóbbit, mert nem hittem benne. Talán egy részemmel most is így van. Azonban a másik mintha örülne a visszatérte után kapott leveleknek, amik fogadták. Amik néhány régebben megismert személytől jöttek. Akitől meg nem láttam, annak én írtam. - Túl sokat agyalsz. Pihenned kéne - szakított félbe egy hang. - Mennyire igaz, ám képtelen vagyok rá. Olyan, mintha kereszttűzben lennék.Észhez térve végül próbáltam szertefoszlani a mostanra viharrá forduló gondolatfelhőket. Nehezen ment, legnagyobb tiltakozásaim ellenére egyre erősebben próbálkoztak. És mikor már úgy éreztem, győzhetek, nedvesnek éreztem az arcomat. Esik?, tettem fel magamban a kérdést, jobb kezemmel bőrömhöz nyúlva. Rögtön felpillantottam az égre, amibe valami rózsaszín, narancs is beleszövődött. Értetlenül pislogtam, mire ráeszméltem, hogy egy róka áll a hasamon. Még több idő kellett a gazdája jelenlétének feldolgozásához. Először őszinte meglepettséggel, majd egyre komolyodó képpel bámultam őket. Aztán megállapodtam az állat bámulásában. - ... Nem probléma - vetettem oda, le nem véve tekintetem róla - Ő még kölyök? - a lány mondatában helyett kapott poénra mit sem reagáltam. De a lényemet meghazudtoló módon el kellett ismernem: tetszett. Akárcsak az emberke hozzáállása az esethez. ...Mi? Tetszett?! Chh, kezdek megbolondulni. Vigyázhatott volna jobban erre a dögre. Hiába néz bociszemekkel a kis vörös, akit tévesen még narancssárgának nézek. Oké, én tényleg meggágyultam! - sóhajtottam fel ismét. - Különben ki vagy? - kérdeztem érdeklődve, olyan hangsúllyal, ami inkább bunkónak hathatott. Nem vagyok a társalgás híve. Nekem a négynél több ember már tömeg, és őket is elkerülöm. Miért? Általában ha eljutok ide, lezárom annyival, hogy értelmetlennek tartom a diákokkal való társalgást. Sosem tudom igazán mit mondhatnék egy helyzetben, vagy miképp kéne reagálnom. Azt sem tudom még, miképp rázódom vissza a sulis környezetbe, ugyanis visszatértem előtt heves kerülésbe kezdtem, ami most félbe maradt. De őszintén.. nem terveztem folytatni.
|
|
|
|
Szentmihályi Alfonz INAKTÍV
offline RPG hsz: 41 Összes hsz: 65
|
Írta: 2015. december 8. 16:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=551041#post551041][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.08. 16:23[/b][/url] - Nem mintha te fából lennél - morogja alig hallhatóan, aztán emeltebb hangon a kérdésre is válaszolna, de erre már nincs ideje. Társával gitárszót hallanak a közelből. A hang forrása felé settenkednek, így jutnak el a Fénylő Lelkek Udvarába. Régebben, amikor még a Bagolykőbe járt, ő is kifejezetten kedvelte ezt a kis parkszerűséget. Az viszont egyértelmű, hogy a titokzatos zenész most nagyon is tilosban jár. Kino intésére azonban nyugton marad, nem tör rá a lányra. Inkább elgondolkozik a nő korábbi kérdésén. Norvibal külsőre nem hasonlítanak annyira. Csak, mint egy átlagos testvérpár. Jellemileg talán ő is azt tudná mondani, amit munkatársa: Norbit sokkal élénkebbnek és bevállalósabbnak gondolja, mint saját magát. De azért abban biztos, hogy jobban hasonlítanak, mint azt első ránézésre az emberek gondolnák. A gondolatmenet végére ér, és közben a dallam is kezd elhalni, végül teljesen abba is marad a zenélés. A lány jobb elfoglaltságot talál magának. - Most már mehetek, vagy megvárjuk, míg más művészeti ág is eszébe jut? - suttogja, miközben rávigyorog társára. - Kicsit talán megtáncoltathatnánk - mondja utalva ezzel arra, hogy esetleg vicces lenne kicsit megijeszteni vagy netalán szívatni a lányt. Persze ez nem méltó az aurori egyenruhához és tisztséghez, de attól még vicces lenne. Mindenesetre a döntést Kino kezébe helyezi.
|
|
|
|
Vér Lanetta INAKTÍV
Tancinéni offline RPG hsz: 278 Összes hsz: 2226
|
Írta: 2015. december 8. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=551197#post551197][b]Vér Lanetta - 2015.12.08. 20:52[/b][/url] Lanetta csak állt ott és meglepetten figyelte a rosszcsontot. Caro mindig is eleven állatka volt, imádott rohangálni, játszani -pláne Himével- de legfőképp az idegenek arcába szeretett belemászni. Úgy viselkedett mint egy igazi autó, aki, hogy ha az ember nem vigyáz eléggé, könnyűszerrel elüt, majd miután rongyosra nyalogatta az illetőt cserbenhagyásos gázolóként továbblép következő áldozatára. Lassan odasétál a szőke lány mögé, és kedélyesen lekapta a rókát áldozatáról, hogy aztán puszit nyomva a vörös buksira magához ölelje, és ne eressze. Nem szándékozta szabadlábra engedni, amíg nem volt biztos abban, hogy a kölyök nem fog ismét nekirohanni és szívélyesen üdvözölni egy másik diákot. Hamar bocsánatot kért, elvégre úgy illendő, sőt még egy poénra is futotta a részéről, bár úgy tűnt erőveszítései hiábavalóak voltak. - Oh, ő már igazán nagyfiú - vigyorogva rázta meg fejét, miközben állát kénytelen volt feljebb emelni, hogy ne érje el a ravaszdi rózsaszín nyelvecskéje. - ha emberhez kéne hasonlítanom, akkor egy olyan öt éves kisfiú lelkesedésével és energiájával tudnám jellemezni. Még a kisautóktól is belelkesülA következő kérdés meglepte Lalát, vagy legalábbis az a hangsúly, amellyel kérdezték. De úgy döntött nem lesz tükör, aki hasonló stílusban fogja odadobni a választ, hanem mintha nem is észlelte volna a hanghordozást, nyújtotta ki kezét, bal karjába áttéve Carot. - Vér Lanetta, eridonos másodikos - csivitelő hangnem, ártatlan, mosolyra görbülő ajkak, és kedélyes testtartás kíséretében érkezett a bemutatkozás Lala részéről. Nem csak nevét árulta el az idegennek, de azonnal odatette házát és osztályát is, mintegy biztatás gyanánt, hogy a másik is hasonlóképp cselekedjen. Habár házba nem tudta szemmel besorolni Lala - hisz ahhoz túl keveset tapasztalt a lány jelleméből, viselkedéséből, illetve még talán hosszabb ismeretség után is csak tippelni lett volna képes ami a besorolást illeti - de úgy látta korra körülbelül olyan idős lehetett mint az eridonos maga. Talán egy évvel fiatalabb, talán egy évvel öregebb. De az az egy év igazán nem számít, olyan rövid és arcra alig ha észlelhető, miután elmúlt az ember hat éves. Lala pedig váltig állította, hogy a szőke lány elmúlt már hat esztendős.
|
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
|
|
|
Nathalie Quinn INAKTÍV
Ms. Vigyori offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 45
|
Írta: 2015. december 11. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552214#post552214][b]Nathalie Quinn - 2015.12.11. 21:00[/b][/url] Fanni Kezd nagyon karácsonyi hangulatom lenni mostanában, olyannyira, hogy még énekelgetni is hallhat kb. bárki a klubhelyiségen, a szobámban, de még azon kívül is. Az idő viszont nem akar a kezemre játszani, szóval nekem kell róla tennem, hogy valamicske hideget, havat hozzak magamnak, de ha ezt a szobában akarom megtenni, két percen belül ki leszek onnan átkozva. Valami szabad tér kell, mondjuk az udvaron valahol. Így tévedek egy kis zugos részre, ahova azonnal vissza is térek, amint kabátban, sálban, újratöltődő forró csokival, vagy amit akarok, azzal, bögrével a kezemben, hogy amikor ismét ideérek, máris csináljam magamnak a havat. Ezt akarom. Havat, égőket, és egy forró italt. A földön a hó már közel egy centisre duzzad, mikor az idő is úgy dönt, hogy elkezd lehűlni, fejet hajtva akaratomnak, minden boldogságom megvan mára. Már csak élvezni akarom az időt, a hangulatot, és a teámat, miközben elnyúlok az egyik padon, és karácsonyi dalokat éneklek. Ez ám a nyáladzás, de most ez sem izgat...
|
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
winter wonderland Írta: 2015. december 12. 11:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552287#post552287][b]Váradi Fanni - 2015.12.12. 11:22[/b][/url] Nathalie QuinnKarácsony. Mindjárt itt a karácsony, ami a kedvenc ünnepem. Ilyenkor otthon összegyűlik az egész család és megy a bolondozás. Társasozás, mindenféle őrült ajándék bontogatása, mindenki degeszre eszi magát, olyannyira, hogy másnapig mozdulni sem tud. Na meg persze a felejthetetlen hócsaták. Tavaly is akkora hóvárat építettünk, hogy az unokatesó-különítmény számára bevehetetlennek bizonyult. Annyira zavar már a bezártság, hogy úgy döntök, egy kis friss levegő nem fog megártani, már csak azt sajnálom, hogy nincsen még hó. Az Eridon ablakából pislogok ki az eget kémlelve. Hm. Semmi, még semmi. Pedig elég hideg van már hozzá, nagyon örülnék ha lenne egy kis hó is. Akkor a múltkori kis malőrömet apánál jóvá tehetném egy szép Konstantin-apa hóemberpáros építésével. Elhelyezném a téren, micsoda szoborcsoport lenne. Hangosan felnevetek az ötletre, miközben magamra aggatom a téli ruháimat. Sapka, sál, kabát, kesztyű. Utálok megfázni, mint mindenki. De nagyon szeretem a hideget, így muszáj felöltöznöm. Úgy döntök, hogy a rét felé legjobb lesz, ha az Udvaron keresztül megyek, olyan szép az a hely. Vidám hangulatban érek el az udvarig, amikor is felpillantva földbe gyökerezik a lábam, és pár pillanatig csak tátott szájjal bámulok. Aztán nevetve megyek beljebb és a hóesésben forogva próbálom elkapni a hópelyheket. Hihetetlen. Gyönyörű ez a hely. Kicsit lehiggadok és így meghallom, hogy nem vagyok egyedül, valaki énekelget. Mosolyogva keresem meg a hang forrását, miközben én is csatlakozom a dalolászóhoz. Nem telik bele sok időbe, míg megtalálom a lányt egy padon. - Szia! Csak nem te varázsoltad ezt a csodát ide? - kérdezem rögtön csillogó szemekkel nézve a lányra. Ismerős az arca, gyanítom, hogy egy háztársammal van dolgom, de néha csak elsuhanok az emberek mellett, nem jegyzek meg mindenkit. - Már úgy sajnáltam, hogy nincsen hó, szóval ez pont kapóra jött. Egyébként Fanni vagyok. Váradi Fanni – mutatkozok be széles vigyorral, nyújtva felé a kezemet. - Nincs kedved hóembert vagy hóvárat építeni? De akár egy hócsatában is benne vagyok – kérdezem lelkesen, még mindig fülig érő szájjal. - De ha nincs az sem baj, végül is bámulhatjuk csak a hóesést, az is remek program – bólogatok nagyokat, mert én is imádom nézni a kis fehér pelyhek táncát. Nos, ha nem is mindig némán, de szeretem figyelni. Várom a lány válaszát a pad mellett ácsingózva, ki-kitekintve az alakuló fehérségre.
|
|
|
|
Nathalie Quinn INAKTÍV
Ms. Vigyori offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 45
|
Írta: 2015. december 12. 13:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552318#post552318][b]Nathalie Quinn - 2015.12.12. 13:10[/b][/url] Szürcsölgetem hátradőlve a teámat, miközben dúdolgatok, élvezem azt, amit megadtam magamnak. De egyedül semmi sem jó. Gyorsan magamhoz kell térnem, hiszen társaságot kapok, amit széles vigyorral fogadok. - Igen, én követtem el. Vigyorgok tovább, hát persze, hogy büszkén, miközben Fanni csacsog. Igen, már láttam őt, nem egyszer, sőt, még a csapat előtt is megmutathatta magát, hogy biza, ő fog ezentúl ügyelni a rendre. Khm. rendre... Ahha, biztos. Már akkor is furcsa volt, de most még furább. Olyan, mint egy fiatal, óvodás korú kislány, aki megkapta a játékát. Olyan... cuki... Azt hiszem, a mai napi jó cselekedetem is megvan, hogy idehoztam a telet. De a hóangyal még kicsit meredek nekem, így inkább csak egy, frissen elővarázsolt bögrét nyújtok felé. - Előbb igyál velem. Úgy hangzik, mintha alkoholizálásra buzdítanám, pedig nem ez a tervem. A félreérthetőség nagyon megy nekem, szóval isten hozott kedves énem. - Kérhetsz bele teát, forró csokit, puncsot, forralt bort, mézbort, de egyikben sincs (sok) alkohol, szóval nem lesz bajod. Utána, megígérem, hócsatázom veled. Ezek a sövények, na meg a szökőkút igazi rejtekhelyeket biztosíthat, szóval ki nem hagyom. Vigyorgok tovább, mint a tejbetök, és örülök, hogy a levegő is lassan eléri azt a hidegséget, amit akarok. Olyan igazi, téli csoda. A kastélyba szorítva, csak nekem. Mint otthon, a hegyek között. Imádom. Csak ott nem volt ilyen igazi ünnepi cucc, mert egy nap szabadság sem járt senkinek sem. Munka volt egész karácsonykor. Hát most kiélvezem, hogy van arra lehetőségem, amit a húgaim folyton lelkesen ecseteltek. Talán igazuk lesz.
|
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
winter wonderland Írta: 2015. december 14. 17:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553080#post553080][b]Váradi Fanni - 2015.12.14. 17:32[/b][/url] Nathalie QuinnSzerencsémre a lány vevő a társaságomra, amit egy széles vigyorral ki is mutat. Örülök, hogy nem küld el, mert ha már havat bűvölt, akkor meg lennék őrülve, ha itt kéne hagynom. - Nagyon, nagyon jó ötlet volt – bólintok egy nagyot még mindig vigyorogva. Tekintetem egy pillanatra elidőzik a havon, a fehérségen, majd visszatér a háztársam arcára. Mikor pedig még egy bögrét is nyújt felém csillogó szemekkel fogadom el, felnevetve a félreérthető mondaton. Biztos vagyok benne, hogy nem akar leitatni. - Köszönöm szépen. Nem árt ha feltankolunk egy kis energiát a nagy csata előtt, szóval én forró csokit innék – Mondom ki a vágyamat. A teát is szeretem, a forralt bor meg egyenesen az egyik kedvencem, persze fő a mértékletesség. De most egy habos forró csoki fog a legjobban esni, fahéjjal a tetején. Elégedetten kortyolok bele a bögrében levő finom italba. Ugyan nem fázom, azért az egyre csípősebb időben jól esik a meleg ital. - Kiváló lehetőségeket rejt ez az udvar – helyeselek a bokrok és oszlopok útvesztőjére tett mondataira. - És benned kit tisztelhetek? - kérdezem, mert én ugyan megmondtam a nevem, de a lány nem, ami egy kicsit zavar. Nem az zavar, hogy nem mondta meg, hanem az, hogy nem tudom hogyan szólítani. Vagyis az, hogy nem mondta el, de mindegy, mert már megkérdeztem. - Eridonos vagy, igaz? - Teszem még hozzá, mert ismerősnek tűnik, mint mondtam korábban is. Ha meg nem a főnixektől való maximum kijavít, ezen már nem múlik semmi. Újra iszom az édeskés forró finomságból, majd leülök a lány mellé, ha szorít egy kis helyet nekem is. - Várod már a karácsonyt? - kérdezem meg mosolyogva, majd egy nevetéssel hozzá is teszem a következőket. - Oké, ez elég hülye kérdés volt, mindenki várja a karácsonyt – Legalábbis minden épeszű ember várja. Szerintem. - És a bált? Az biztos nagyon jó lesz, mindig jó szokott lenni, a DÖK kitesz magáért. Te mész a bálra? - Na igen, én vagyok az, akinek elég nehéz befogni a száját akár pár pillanatra is. Meg persze tényleg érdekel, hogy más mit gondol a bálról, mert én általában elmegyek az ilyen programokra, és mindig nagyon jó szokott lenni.
|
|
|
|
Nathalie Quinn INAKTÍV
Ms. Vigyori offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 45
|
Írta: 2015. december 14. 23:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553280#post553280][b]Nathalie Quinn - 2015.12.14. 23:45[/b][/url] Hó, forró ital. Mi kell még? Na ugye, hogy semmi, és ezek szerint nem én vagyok a hülye, hanem mindenki olyan tökéletes, mint én. Na jó, az egoizmusnak is vannak határai, így a gondolataimat egy kicsit visszavezetem ahhoz, hogy hócsata, meg karácsony, és eridon, és név, meg sok-sok blabla... - Én Nathalie vagyok. De szólíts csak Nath-nak vagy... hát vagy Nathalie-nek. Vonok vállat olyan rezzenéstelenül, bár jócskán elgondolkodva, hogy basszus... senki nem adott nekem még más becenevet, és nem is hiányzott. Baj van velem... A bólintásom is kicsit bohókásra sikeredik, de hát na. fogadjátok el, vagy szökjetek meg, rátok hagyom. Ez vagyok én. A vigyorom meg egy cseppet sem hagy alább, hanem még nagyobb lesz a karácsony hallatán. Mondjuk tényleg ennyire nem vehető észre, hogy odavagyok a hangulatért, amikor havat csinálok? Csak mert nekem úgy tetszik? Hm. Vagy csak nem ismernek. Igen, ez az oka. - Nem mindenki várja, de a havat is ezért csináltam, na meg a forró lötyit. Kezd ünnepi hangulatom lenni, és haza akarok már menni rá. Anyával lenni, az apámmal és a lökött testvéreimmel. Addig meg megfelel ez is. De gondolom, te oda vagy érte, ugye? Rándítom meg kecses vállaimat, hogy majdnem leforrázom magam, de csak a bögrém pereméig csapnak fel a habok, tovább nem. Szerencsére. Ááh, piszok mázlista vagyok. Ma legalábbis. - Nem valószínű. Partnerem sem lenne, na meg, bár odavagyok a bálokért, hát nem tudom. Nem hiszem, hogy... szóval... Nem tudom. Zárom le ennyivel a gondolatmenetem, mert fogalmam sincs miért, de nem igen van kedvem kalimpálni, pláne iskolai bálon, báár, most, ahogy belegondolok, lehet, hogy mégiscsak eljövök. Nem tudom még. Vonok vállat magamnak is, hogy ilyen frappánsan elbeszélgettem magammal, közben sanszosan figyelmen kívül hagytam Fannit, aki, ha emlékezetem nem csal, nem régen még hócsatázni akart. Hát, nekem aztán nincs akadálya. - Két kortyom van. Utána megyünk havacskázni? Vigyorgok rá, hatalmas, fülig érő szájjal, és én már szürcsölöm is ki az utolsó cseppet, hogy csinosan, cseppet sem elegánsan levágjam magam mellé a padra, és már csak az indulásra várjak.
|
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
winter wonderland Írta: 2015. december 17. 22:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553859#post553859][b]Váradi Fanni - 2015.12.17. 22:27[/b][/url] Nathalie QuinnNem telik bele sok időbe, és már azt is megtudom, mi kedves hóvarázsló társam becses neve. Nathalie. - A Nath számomra tökéletes – bólogatok nagyokat. Tényleg könnyebb, mint végigmondani a Nathalie-t. Nincs vele baj, gyönyörű név, csak mégis kell valami becenév is. - Oda bizony. A kedvenc ünnepem. Én is a családommal szoktam tölteni. Ilyenkor még bolondosabb otthon a hangulat – nevetek fel, amint felrémlenek a karácsonyi képek előttem. Majd egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy bizony már honvágyam van. Imádok itt lenni, ez a második otthonom. Nagyon jó, hogy itt olyan sok ember van, akivel lehet beszélgetni. De hiába a kényelmes szobám, ha néha bizony hiányzik az otthon melege. Ám ideje visszarántani magamat a valóságba, mert a bálra terelődik a szó. A karácsonyi bál általában gyönyörűségesen szép szokott lenni. - Hát az nem akadály, ha nem hív el senki én egyedül is el szoktam menni. Végül is sok ott az ismerős, és egy ilyen csodálatos estét kihagyni vétek lenne. Szóval, ha nem találsz senkit, de egy baráttal szívesen mennél, csak szólj, én ott leszek – mondom Nath-nak. Nem tudom mennyire vonzza őt az én állandóan fecsegő társaságom, de ha tényleg csak a partner az akadály, akkor leszek a lovagja egy estére. Még ha csak képletesen is, és esetünkben inkább bajtársról van szó, mint igazi lovagról. Lehet, hogy a hercegét meg megtalálja a bálon. Nagyokat kortyolok a forró italomból. Kifejezetten jól esik. Ám Nathalie hamarabb végez, és már le is rakja a bögrét. Na, akkor lassan jöhet a csata, csak még én is gyorsan felhörpintem az utolsó kortyokat. Elhelyezem a bögrém a másik mellé, aztán fel is pattanok. - Mehetünk, mehetünk – rikkantom el magam nevetve, hogy aztán el is szaladjak egy távolabbi szobor mellé. Útközben felmarkolok egy marék havat és golyót gyúrok belőle. Kezdődjék hát a csata! Kihajolva dobom el abba az irányba, amerre a lányt sejtem. Oda, amerről jöttünk. Talán még nem bújt el.
|
|
|
|
Nathalie Quinn INAKTÍV
Ms. Vigyori offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 45
|
Írta: 2015. december 19. 23:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=554338#post554338][b]Nathalie Quinn - 2015.12.19. 23:15[/b][/url] Reméltem, hogy nem a rövidebbet választja, mert azt nem szeretem annyira, de én voltam a hülye, elvégre én ajánlottam fel neki. Veszett fejsze nyele... Magamban rándítok is egyet magamon, és túljutok eme szerencsétlenségemen mikor jön a karácsonyi cucc. Imádom. Lelkesedésem egy cseppet sem vész el, és még jócskán ki is tartana, ezt pedig muszáj kihasználni. Csalódnom pedig ebből kifolyólag nem kell, mert Fanniból is dőlnek a szavak. - Meg a fahéj és narancs. És bejgli. Na meg a mézeskalácsot se hagyjuk ki. Vigyorgok továbbra is, mint a tejbetök, de túlságosan megrészegít a gondolat, így már inkább nézek ki hulla részegnek, semmint boldog, vidám egyéniségnek. Még rihegcsélek- röhögcsélek is hozzá, ami megkoronázza ezt a látványt. Hát még, ha valakinek leesik, hogy a bögrém forró puncsa is bír némi százaléknyi alkohollal. De ilyenkor megengedhetem magamnak. - Japánban semmi ilyen nem volt. Még sosem voltam ilyenben emiatt. Ott olyan sincs, hogy mesterképzés, meg alapképzés, és a karácsony is abból áll, hogy iskola van, egész álló nap. A három napból egyen szokott anya meg apa szünetet kivenni, és bennünket is elhozni a suliból, aztán annyi. De annál jobban értékeljük a helyzetet. Elkanyarodtam a báltól, bár azért, mondjuk csakis szigorúan magamnak, be kell ismerjem, kissé beleélem magam, hogy báli ruha, meg szandál vagy cipő, és fülbevaló, meg minden. Ahhw. De ennyi volt, tényleg csak egy pillanat, mielőtt menni akarok hócsatázni. Nem is kell kétszer mondanom, és amikor Fanni leteszi a bögréjét, nem telik bele pár másodpercbe sem, mire megkeresem a búvóhelyem, az egyik oszlop mögött. Itt még elérem a havat, de nem lesz könnyű eltalálni. Tökéletes... A lányka csak egy ici-picivel hajít mellé, az oszlopom mellett röpül el a hideg fehérség, amire nekem hasonló a válaszom. Meggyúrom a golyó formájú kis fegyverem, hogy aztán még egy kövesse, na meg még egy, és még sok. Jó betárazni. Ha összegyűlt 8-10, akkor kettőt fogok meg, minden kézre egy-egy, és elhajítom az egyiket abba az irányba, ahonnan az előbb Fanni dobása jött. Ha pedig majd előjön, akkor jöhet arra a második, a legjobb pedig az lenne, ha mindezt észre sem venné...
|
|
|
|