[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=549238#post549238][b]Sheela Lengrond - 2015.12.03. 14:25[/b][/url]
Vér LanettaSűrűn jártak odafenn a bárány felhők, néha egy ponton szétváltak, a Nap előbújt. Ilyen volt most is. Száj húzva eltakartam szemeim, és még nagyobbat szippantottam a friss levegőből.
El kéne gondolkodnom a könyvek sokoldalú felhasználásáról. Fényellenzőnek remekül jött volna. Minden hasonló alkalommal úgy éreztem, megvakulok. Még ha pár pillanatig is tart, senki sem kedveli, mikor épp semmit nem lát.
De végtére nem ezzel voltam elfoglalva. A gondolataim nagyon szerteágazón cikáztak, mint villámok az égen. Eléggé zavart ezt, nyugtalanított, s kérdések elé állított a lényemmel szemben.
Lassan nem értem magam. Úgy jöttem ide, hogy valahogy átvészelem a többiek közt az életet, és inkább fordulok a tanulás, mintsem a barátkozás felé.
Nevettem ez utóbbit, mert nem hittem benne. Talán egy részemmel most is így van. Azonban a másik mintha
örülne a visszatérte után kapott leveleknek, amik fogadták. Amik néhány régebben megismert személytől jöttek. Akitől meg nem láttam, annak én írtam.
-
Túl sokat agyalsz. Pihenned kéne - szakított félbe egy hang.
-
Mennyire igaz, ám képtelen vagyok rá. Olyan, mintha kereszttűzben lennék.Észhez térve végül próbáltam szertefoszlani a mostanra viharrá forduló gondolatfelhőket. Nehezen ment, legnagyobb tiltakozásaim ellenére egyre erősebben próbálkoztak.
És mikor már úgy éreztem, győzhetek, nedvesnek éreztem az arcomat.
Esik?, tettem fel magamban a kérdést, jobb kezemmel bőrömhöz nyúlva.
Rögtön felpillantottam az égre, amibe valami rózsaszín, narancs is beleszövődött. Értetlenül pislogtam, mire ráeszméltem, hogy egy róka áll a hasamon.
Még több idő kellett a gazdája jelenlétének feldolgozásához. Először őszinte meglepettséggel, majd egyre komolyodó képpel bámultam őket. Aztán megállapodtam az állat bámulásában.
- ... Nem probléma - vetettem oda, le nem véve tekintetem róla - Ő még kölyök? - a lány mondatában helyett kapott poénra mit sem reagáltam. De a lényemet meghazudtoló módon el kellett ismernem: tetszett.
Akárcsak az emberke hozzáállása az esethez.
...Mi? Tetszett?! Chh, kezdek megbolondulni. Vigyázhatott volna jobban erre a dögre. Hiába néz bociszemekkel a kis vörös, akit tévesen még narancssárgának nézek.
Oké, én tényleg meggágyultam! - sóhajtottam fel ismét.
- Különben ki vagy? - kérdeztem érdeklődve, olyan hangsúllyal, ami inkább bunkónak hathatott. Nem vagyok a társalgás híve. Nekem a négynél több ember már tömeg, és őket is elkerülöm. Miért?
Általában ha eljutok ide, lezárom annyival, hogy értelmetlennek tartom a diákokkal való társalgást. Sosem tudom igazán mit mondhatnék egy helyzetben, vagy miképp kéne reagálnom.
Azt sem tudom még, miképp rázódom vissza a sulis környezetbe, ugyanis visszatértem előtt heves kerülésbe kezdtem, ami most félbe maradt.
De őszintén.. nem terveztem folytatni.