Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552214#post552214][b]Nathalie Quinn - 2015.12.11. 21:00[/b][/url]

Kezd nagyon karácsonyi hangulatom lenni mostanában, olyannyira, hogy még énekelgetni is hallhat kb. bárki a klubhelyiségen, a szobámban, de még azon kívül is. Az idő viszont nem akar a kezemre játszani, szóval nekem kell róla tennem, hogy valamicske hideget, havat hozzak magamnak, de ha ezt a szobában akarom megtenni, két percen belül ki leszek onnan átkozva. Valami szabad tér kell, mondjuk az udvaron valahol.
Így tévedek egy kis zugos részre, ahova azonnal vissza is térek, amint kabátban, sálban, újratöltődő forró csokival, vagy amit akarok, azzal, bögrével a kezemben, hogy amikor ismét ideérek, máris csináljam magamnak a havat. Ezt akarom. Havat, égőket, és egy forró italt.
A földön a hó már közel egy centisre duzzad, mikor az idő is úgy dönt, hogy elkezd lehűlni, fejet hajtva akaratomnak, minden boldogságom megvan mára. Már csak élvezni akarom az időt, a hangulatot, és a teámat, miközben elnyúlok az egyik padon, és karácsonyi dalokat éneklek. Ez ám a nyáladzás, de most ez sem izgat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552318#post552318][b]Nathalie Quinn - 2015.12.12. 13:10[/b][/url]

Szürcsölgetem hátradőlve a teámat, miközben dúdolgatok, élvezem azt, amit megadtam magamnak. De egyedül semmi sem jó. Gyorsan magamhoz kell térnem, hiszen társaságot kapok, amit széles vigyorral fogadok.
 - Igen, én követtem el.
Vigyorgok tovább, hát persze, hogy büszkén, miközben Fanni csacsog. Igen, már láttam őt, nem egyszer, sőt, még a csapat előtt is megmutathatta magát, hogy biza, ő fog ezentúl ügyelni a rendre. Khm. rendre... Ahha, biztos. Már akkor is furcsa volt, de most még furább. Olyan, mint egy fiatal, óvodás korú kislány, aki megkapta a játékát. Olyan... cuki... Azt hiszem, a mai napi jó cselekedetem is megvan, hogy idehoztam a telet. De a hóangyal még kicsit meredek nekem, így inkább csak egy, frissen elővarázsolt bögrét nyújtok felé.
 - Előbb igyál velem.
Úgy hangzik, mintha alkoholizálásra buzdítanám, pedig nem ez a tervem. A félreérthetőség nagyon megy nekem, szóval isten hozott kedves énem.
 - Kérhetsz bele teát, forró csokit, puncsot, forralt bort, mézbort, de egyikben sincs (sok) alkohol, szóval nem lesz bajod. Utána, megígérem, hócsatázom veled. Ezek a sövények, na meg a szökőkút igazi rejtekhelyeket biztosíthat, szóval ki nem hagyom.
Vigyorgok tovább, mint a tejbetök, és örülök, hogy a levegő is lassan eléri azt a hidegséget, amit akarok. Olyan igazi, téli csoda. A kastélyba szorítva, csak nekem. Mint otthon, a hegyek között. Imádom. Csak ott nem volt ilyen igazi ünnepi cucc, mert egy nap szabadság sem járt senkinek sem. Munka volt egész karácsonykor. Hát most kiélvezem, hogy van arra lehetőségem, amit a húgaim folyton lelkesen ecseteltek. Talán igazuk lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553280#post553280][b]Nathalie Quinn - 2015.12.14. 23:45[/b][/url]

Hó, forró ital. Mi kell még? Na ugye, hogy semmi, és ezek szerint nem én vagyok a hülye, hanem mindenki olyan tökéletes, mint én. Na jó, az egoizmusnak is vannak határai, így a gondolataimat egy kicsit visszavezetem ahhoz, hogy hócsata, meg karácsony, és eridon, és név, meg sok-sok blabla...
 - Én Nathalie vagyok. De szólíts csak Nath-nak vagy... hát vagy Nathalie-nek.
Vonok vállat olyan rezzenéstelenül, bár jócskán elgondolkodva, hogy basszus... senki nem adott nekem még más becenevet, és nem is hiányzott. Baj van velem...
A bólintásom is kicsit bohókásra sikeredik, de hát na. fogadjátok el, vagy szökjetek meg, rátok hagyom. Ez vagyok én.
A vigyorom meg egy cseppet sem hagy alább, hanem még nagyobb lesz a karácsony hallatán. Mondjuk tényleg ennyire nem vehető észre, hogy odavagyok a hangulatért, amikor havat csinálok? Csak mert nekem úgy tetszik? Hm. Vagy csak nem ismernek. Igen, ez az oka.
 - Nem mindenki várja, de a havat is ezért csináltam, na meg a forró lötyit. Kezd ünnepi hangulatom lenni, és haza akarok már menni rá. Anyával lenni, az apámmal és a lökött testvéreimmel. Addig meg megfelel ez is. De gondolom, te oda vagy érte, ugye?
Rándítom meg kecses vállaimat, hogy majdnem leforrázom magam, de csak a bögrém pereméig csapnak fel a habok, tovább nem. Szerencsére. Ááh, piszok mázlista vagyok. Ma legalábbis.
 - Nem valószínű. Partnerem sem lenne, na meg, bár odavagyok a bálokért, hát nem tudom. Nem hiszem, hogy... szóval... Nem tudom.
Zárom le ennyivel a gondolatmenetem, mert fogalmam sincs miért, de nem igen van kedvem kalimpálni, pláne iskolai bálon, báár, most, ahogy belegondolok, lehet, hogy mégiscsak eljövök. Nem tudom még.
Vonok vállat magamnak is, hogy ilyen frappánsan elbeszélgettem magammal, közben sanszosan figyelmen kívül hagytam Fannit, aki, ha emlékezetem nem csal, nem régen még hócsatázni akart. Hát, nekem aztán nincs akadálya.
 - Két kortyom van. Utána megyünk havacskázni?
Vigyorgok rá, hatalmas, fülig érő szájjal, és én már szürcsölöm is ki az utolsó cseppet, hogy csinosan, cseppet sem elegánsan levágjam magam mellé a padra, és már csak az indulásra várjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=554338#post554338][b]Nathalie Quinn - 2015.12.19. 23:15[/b][/url]

Reméltem, hogy nem a rövidebbet választja, mert azt nem szeretem annyira, de én voltam a hülye, elvégre én ajánlottam fel neki. Veszett fejsze nyele...
Magamban rándítok is egyet magamon, és túljutok eme szerencsétlenségemen mikor jön a karácsonyi cucc. Imádom. Lelkesedésem egy cseppet sem vész el, és még jócskán ki is tartana, ezt pedig muszáj kihasználni. Csalódnom pedig ebből kifolyólag nem kell, mert Fanniból is dőlnek a szavak.
 - Meg a fahéj és narancs. És bejgli. Na meg a mézeskalácsot se hagyjuk ki.
Vigyorgok továbbra is, mint a tejbetök, de túlságosan megrészegít a gondolat, így már inkább nézek ki hulla részegnek, semmint boldog, vidám egyéniségnek. Még rihegcsélek- röhögcsélek is hozzá, ami megkoronázza ezt a látványt. Hát még, ha valakinek leesik, hogy a bögrém forró puncsa is bír némi százaléknyi alkohollal. De ilyenkor megengedhetem magamnak.
 - Japánban semmi ilyen nem volt. Még sosem voltam ilyenben emiatt. Ott olyan sincs, hogy mesterképzés, meg alapképzés, és a karácsony is abból áll, hogy iskola van, egész álló nap. A három napból egyen szokott anya meg apa szünetet kivenni, és bennünket is elhozni a suliból, aztán annyi. De annál jobban értékeljük a helyzetet.
Elkanyarodtam a báltól, bár azért, mondjuk csakis szigorúan magamnak, be kell ismerjem, kissé beleélem magam, hogy báli ruha, meg szandál vagy cipő, és fülbevaló, meg minden. Ahhw.
De ennyi volt, tényleg csak egy pillanat, mielőtt menni akarok hócsatázni. Nem is kell kétszer mondanom, és amikor Fanni leteszi a bögréjét, nem telik bele pár másodpercbe sem, mire megkeresem a búvóhelyem, az egyik oszlop mögött. Itt még elérem a havat, de nem lesz könnyű eltalálni. Tökéletes...
A lányka csak egy ici-picivel hajít mellé, az oszlopom mellett röpül el a hideg fehérség, amire nekem hasonló a válaszom. Meggyúrom a golyó formájú kis fegyverem, hogy aztán még egy kövesse, na meg még egy, és még sok. Jó betárazni.
Ha összegyűlt 8-10, akkor kettőt fogok meg, minden kézre egy-egy, és elhajítom az egyiket abba az irányba, ahonnan az előbb Fanni dobása jött. Ha pedig majd előjön, akkor jöhet arra a második, a legjobb pedig az lenne, ha mindezt észre sem venné...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=560446#post560446][b]Nathalie Quinn - 2016.01.03. 12:30[/b][/url]

Suli, Japán... Hagyjuk mááááár.
A hógolyó annál jobb téma. A kis kupac csinosan áll a szobor mellett, ahol meghúztam magam, de még csinálok néhányat, van egy ötletem. Némi bűbájhasználattal még begyűjtök egy rakat havat, mert az enyém, az ott lévő elfogyott, és nemsokára 15-20 darab áll, kis piramisba rendezve, amíg el nem talál Fanni utolsó golyója, egyenesen a sapimat. Húú, "kiccsaj", ezt még megkeserülöd! lelki felkiáltással intek mindenhova a pálcámmal, és néhány szobor mellett összeáll 1-2 hógolyó. Egyenesen azon az útvonalon, amivel odaérhetek hozzá. Észrevennie pedig képtelenség lenne, van annyi eszem, hogy a neki távolabbi oszloptövekbe állítsam össze a fegyverem.
Ha pedig ezzel megvagyok, akkor kinézek az oszlopom mögül, még meg is engedem, hogy meglásson, és, ha kibújik, gyönyörűséges nagy bombát dobok felé, remélve, hogy tisztességesen be fogja fedni hóval, ahogy neki is sikerült az előbb a fél nyakamat.
Ha pedig ezután nem figyel, oszlop mögül oszlop mögé somfordálok, de előbb még megbűvölöm az eredeti, nagy kupacom, hogy néhány másodpercenként egy golyócska elszálljon a lány felé. Milyen kis cseles vagyok...
Egyre közelebb jutok hozzá, közben minden oszlopnál begyűjtöm a termékeim, amik most a hátam mögött lebegnek. Lassan megteszem azt az 5 oszlopnyi távolságot, ami elválasztott Fannitól, és galádan, hátulról támadok, az összes golyót rá uszítom, olyan nincs, hogy ne ússzon el a hólében. Azt viszont remélem, hogy ugyanolyan viccesnek fogja találni, mint én...
Ha mégsem, akkor... hát... megszívtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=561876#post561876][b]Nathalie Quinn - 2016.01.09. 09:27[/b][/url]

Ha mást nem érek vele, a jelek szerint gyönyörűen megfürdettem Fannit. Csak vihogok, mikor látom a víztől csillogó arcát, így nehezen jut annyi levegőm, hogy válaszoljak is neki.
 - Hát... Én ilyen kis... vicceske... vagyok.
Foglalom össze, fulladozva lassan a nevetéstől, de muszáj bírnom magammal. Még mielőtt viszont visszakapom, inkább önként vállalkozom a fürdésre. Ha ebben benne lesz ő is. Persze csak jó pár perccel később vetem fel, mikor alább hagy felettébb jó kedvem. Vagyis az nem, csak tudom magam moderálni valamennyire.
 - Gyere, csináljunk hóangyalt. Utána csinálok forró csokit. Na?
Vigyorgok, de nem nevetek. Csak jobb kedvet akarok csinálni, meg egy kis kiengesztelést. Olyan nagy bűn lenne? Na ugye, hogy nem. Szóval pont ezért intek a fejemmel a friss takaró felé, majd szinte rögvest vonulok el, megyek, ki a fedetlen részre, hogy kitárjam két karom, mint aki most készülne levetni magát valami magas helyről, hogy valami ismeretlenbe kerüljön, és hátra is borulok, persze nem a mélységbe, csak a hóba. Üde, friss, hideg, olyan téli. Karácsonyi. Nehezen sikerül mozgásra bírnom magam, de amikor sikerül, szinte másodpercek alatt készül el a művem, és nem akarom jobban feszíteni a húrt, mert azért nincs több tíz centi a fehérség, hogy bátran merjek még ficánkolni. Vigyázni kell, nem is kicsit, de megéri az eredményt. Feküdni viszont még fekszem egy darabig, semmit nem téve, csak beszívva a levegőt. Mintha be lennék szívva. Ironikus...