36. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kinoshi Thaihasy összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. április 27. 22:26 Ugrás a poszthoz

Gwen

 Nehéz nap volt és hosszú. Reggel még otthon, Sheffieldben ébredt, most meg itt van Magyarországon, és azt sem tudja, mihez is kezdjen. A Vikonál tett látogatása nem volt felhőtlen. Borzasztó volt így látnia húgát. Aztán meg ki tudja, mennyi ideig tart felépülnie, és visszanövesztenie a veséjét. Kész szerencse, hogy egyáltalán ez ma már sikerül! Tanulmányai során látott már elég durva dolgokat visszavonult auroroknál, de az teljesen más volt. Ez most nem egy idegen, akinek amúgy is az a dolga, hogy ha kell, az élete árán is elvégzi a rá bízott feladatot, hanem a húga. Akivel együtt játszottak a kertben, és akivel éjszaka átszöktek a szomszéd kertjébe epret enni. És persze a húga, akit évente kétszer-háromszor lát már csak.
 Igen, volt egy kis bűntudata is. Hisz mégiscsak a testvére! Nem maradt már senki a családból csak Vikohino és ő. Na meg Doko, de neki már van egy új családja, akiről gondoskodnia kell. Ami biztos, hogy nem megy el a faluból addig, amíg Viko fel nem épül. Teljesen. Lelkileg és fizikailag egyaránt.
 Egy ideig az utcán lézengett, mire megtalálta, hol is fog lakni az elkövetkezendő időben. Lepakolta holmiját és vett volna egy fürdőt is, ha nem lett volna ennyire feszült. Nem tudott egy helyben maradni, így inkább az utcákat kezdte el járni.
 Kellemes esti tavaszi idő volt, így csak egy vékony dzsekit kapott magára. Furcsa volt ez a száraz és meleg időjárás az angliai esős napok után. Anglia. Mit is fog szólni a főnöke, ha megkapja a baglyot! Nem is tudja, mennyi szabadságot vehet ki. Utána kéne néznie a szabályzatban, de ehhez most végképp nem volt lelkiereje. Most csak valami jó italra vágyott.
 El is ment egy kocsmának kinéző épület előtt. Nem is kellett konkrétan megfogannia a gondolatnak, lába azonnal a bejárathoz vitte és keze automatikusan nyomta le a kilincset. Nem volt éppen egy bizalomgerjesztő hely, de jelenleg ez is megteszi.
 Rögtön a pulthoz sétált és rendelt magának egy vajsört. Csak semmi erőset, amúgy sem bírja az italt. Amíg készítették az italt, felmérte a terepet. A sarokban ült egy boszorkány, akinek a talárja szélét valószínűleg egerek rághatták meg korábban. Nem biztos, hogy pontosan tudta, hol van, még motyogott is magában valamit. Pár asztalnál korabeliek ültek, beszélgettek. Semmi különös. Mindenki foglalkozott a saját dolgával.
 - Köszönöm - vetett egy futó pillantást a pultosra, mikor kihozta neki a sört.
 Úgy döntött a pultnál marad. Valahogy el kellett terelnie a gondolatait és az emberek megfigyelése egészen jó taktikának tűnt. Felhúzta magát a bárszékre és jó nagy kortyolt az italból. Kellemes bizsergés futott rajta végig. Ez mégiscsak hazai íz.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 5. 23:35 Ugrás a poszthoz

Gwen

 Micsoda forgalom van ebben a kocsmában! Ki-be járkálnak az emberek, és ami számára meglepő, az az, hogy igen fiatal diákok is megjelentek a színen. Kicsit fészkelődni kezdett a széken. Kényelmetlen ez a fiatalság. Nem valók még nekik ez a kocsmázás, főleg ha egy ilyen kétes helyre járnak. Na de ki ő itt, hogy megmondja mit szabad csinálniuk?
 Nagyot kortyolt az italából és a pultra rakta. Nem szerette sokáig fogni, mert a kezétől felmelegedik a vajsör is, és az már nem ugyanaz.
 Egyre többen és többen érkeztek, míg végül már csak mellette, a pultnál volt hely. Le is foglalta egy fiatal leányzó, és azzal a lendülettel, amivel felült a bárszékre, fel is döntötte a vajsörét.
 - Ó a fenébe! - szitkozódott halkan, miközben egyik kezével a poharat próbálta meg elkapni, másik kezével a maradék italt mentette, közben pedig fél füllel a lány mentegetőzését hallgatta. Hiába, a nők egyszerre sok dologra képesek figyelni.
 - Semmi gond, tényleg - rázta le a kezéről a ragacsos folyadékot. - Én Kinoshi vagyok, örvendek - akart kezet nyújtani Gwennek, de inkább mégis kért előtte egy szalvétát. Nem biztos, hogy a legjobb ötlet odaragadni a másikhoz.
 A szalvétával együtt hozták ki a következő kör sört. Kino észre sem vette, mikor kért a leányzó neki is egyet. Na ez már tényleg kellemetlen. Még hogy egy tizenpár éves lányka hívja meg egy italra az első estéjén Bogolyfalván?
 - Köszönöm, de nem kell, van nálam éppen elég, és amúgy sem terveztem sokáig maradni... - Mentegetőzésnek indult, de a mondandója vége felé már egy kicsit talán kérdés és célzás is lett. De ha esetleg nem értené, hát kicsit jobban tapogatózott.
 - Hány éves vagy? Úgy értem, biztosan az iskolába jársz, ugye?

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 13. 20:01 Ugrás a poszthoz

Gwen

 Kénytelen elnevetni magát a lány válaszán. Sajnos? Mit nem adna azért, ha ő is még diák lehetne! Akkor nem kellene ennyit aggódnia testvéréért. Főleg most.
 Gyorsan bele is kortyol az újonnan kihozott vajsörbe, hogy elrejtse mosolyát. Lehet, hogy a végén még szegény lány azt hiszi, rajta nevet.
 - Nocsak, akkor bizony nem véletlen, hogy összefutottunk - mosolyodott el, mikor a lány kijelenti, hogy ő bizony auror vagy híres kviddicsjátékos szeretne lenni. - Bizony ám, én sem vagyok már diák, és ha hiszed, ha nem, auror vagyok. Vagyis éppen most nem... - az ajkába harapott, amint eszébe jutott, hogy bizony a főnöke már valószínűleg elolvasta a gyorsan lefirkantott levelét, és most éppen egy rivallót készül küldeni neki. Reménykedett benne, hogy nagyon sokára fog ideérni az a levél. Kellemetlen lenne egy idegen helyen ekkora feltűnést kelteni.
 Észre sem vette, hogy elgondolkodott megint. Gyorsan kortyolt ismét egyet az italból, majd kifelé fordult a csárda többi vendége felé.
 - Ha auror akarsz lenni... - kezdte halkan, mintha bizalmas információt közölne a lánnyal, amit most egyedül neki fog csak elmondani. - Akkor jó megfigyelőnek kell lenned. Látod a bejárat mellett azt a férfit vékony, kötött pulcsiban? Lemerném fogadni, hogy azért ült az ajtó mellé, mert nem akar fizetni. Valószínűleg nincs pénze, vagy nagyon kevés van. Kötött felső ilyen melegben elég szokatlan, de ez lehetett a legjobb ruhája. Még egy ilyen helyre is úgy kell érkezni, hogy látszódjon, fizető vendég vagy, különben nem szolgálnak ki.
 Valljuk be őszintén, egy nagyon picit élvezte, hogy mesélhet a lánynak. Náluk, Sheffieldben még csak újonc volt, a többi vénség mellett, így inkább őt oktatták, minthogy fordítva.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 13. 21:05 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch
Szombaton

 Fáradt volt és nyűgös. Éppen hogy kipakolt a bőröndjéből és kényelembe helyezte magát a kviddicsbolt fölé, máris kopogtatott egy bagoly az ablakon egy vöröslő levélkével. Még hálóing volt rajta,  fogkefe pedig félig kilógott a szájából, mikor beengedte a madarat.
 Tudta hogy ez lesz, érezte, hogy nem jöhet csak úgy el otthonról, de hát a szükség nagy úr. És bizony Vikonak most szüksége volt rá. Szóval mielőtt még a szomszédok megtanulhatták volna az angol úriemberek ékes káromkodásának kincsestárát, bezárta az ablakot és az ajtót, majd leült szépen a legközelebbi székre és végighallgatta a szidalmazásáramlatot.
 Igen, tudta, hogy legalább három nappal előtte be kell jelentenie, és hogy ki kell előtte töltenie egy nagy kötegnyi papírt, és hogy amúgy is péntekig ő volt a beosztva a razziákhoz és a többi...
 Igazából szerette a főnökét. Igazságosnak és keménynek tartotta, ami egy parancsnoktól elvárt tulajdonság. Aztán meg persze ott volt benne az emberség, aminek hála karácsonykor kétszer olyan hosszú időre jöhetett haza. Ő pedig most hálátlanul csak úgy lelépett. Még szerencse, hogy nem személyesen jött ide. A rivalló is elég megalázó volt a számára. Nem szokott hozzá az ilyesmihez, igyekezett is mindig kerülni a hasonló szituációkat. Ha lehetett, akkor inkább pontosan elvégezte a feladatát, betartotta a szabályokat és igazodott a többiekhez. Ha kellett, kétszer annyit vállalt.
 A levél végén még egy dühös mondat erejéig közölte, hogy elküldte a kitöltendő papírokat, és ha nem küldi vissza még a délután folyamán, akkor nem tudja elintézni a kényszerpihenőjét. Mindig is volt szíve a parancsnoknak.
 Úgyhogy felöltözött, és nekilátott a körmölésnek. Kölcsönvett Vikotól egy kevés tintát meg egy pennát, ugyanis a nagy sietségben pár ruhadarabon kívül nem sok mindent hozott magával.
 Először azt hitte, sosem fog végezni a papírmunkával. Nem volt sok oldal, maximum tíz lap lehetett, ám tetőtől talpig mindent pontosan le kellett írnia, kitölteni és kifejtenie. Sosem kedvelte a jelentésírást sem, ha lehetett, elintézte két-három mondatban, mindig a lényegre szorítkozva.
 Dél felé járt az idő, mikor megkordult a gyomra. Általában a saját főztét ette, de ilyen körülmények között ez lehetetlen volt, úgyhogy fogta magát és elindult a Fő utcza felé. Tegnap este errefelé látott egy jó kis étkezdét.
 Nem sokat töprengett a pultnál, kért egy adag bolognai spagettit és már indult is egy asztal felé. Egy pillanatra viszont meg kellett torpannia. Fene gondolta volna, hogy ilyen sokan laknak ebben a faluban! Tele volt az étterem. Aztán meglátott egy srácot egy messzebbi asztalnál, így mit volt mit tenni, elindult oda.
 - Szia! Bocsi, leülhetnék ide? Elég sokan vannak ebédidőben... - áldotta az eszét, hogy ebbe nem gondolt bele. De mentségére legyen, hogy nem számított ennyi emberre.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 19. 18:02 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch
Szombaton

 Engedély megadva, leülhet. Nem szereti túlzottan, ha csak úgy idegenek mellé leül kell ülnie. Ez olyan, mintha mások intim szférájába hatolna be. Ő inkább az a típus, aki messziről megfigyeli az embereket, és csak akkor áll velük szóba, ha konkrétan akar is valamit mondani. Ezúttal ilyenről szó sem volt, úgyhogy miután leült, néma csendben kezdett el enni. Csak akkor szólalt meg, mikor az ebédpartnere jó étvágyat kívánt.
 - Köszönöm, neked is.
 Nem is nézett rá, csak egy gyors pillantást vetett a szemben ülőre, aztán újból a tésztahalomnak szentelte minden figyelmét. Egyszerűen csak örült az ételnek, még ha valószínűleg a hozzávalókat egy évig egy légmentesen lezárt dobozban tartották. Bezzeg ha lett volna ideje főzni... Vikonak egész szép konyhája van, össze dobhatott volna valamit. De nem úgy zajlott minden, mint ahogy ő tervezte. Az a sok papírmunka, és még Vikot is meg kéne látogatnia, meg vinni neki valami finomat.
 Már befalta a tányérján lévő étel egyharmadát, mikor a férfi újból megszólalt. Szóval Chucknak hívják és ezek szerint zavarja a csend. Be kellett ismernie, hogy tényleg elég hosszúra nyúlt a csend, és a dugig lévő étteremben mindenki beszélt, csak ők nem. Lehet, hogy egy kicsit kellemetlen.
 Lenyelte a szájában lévő falatot, és felnézett a férfire.
 - Kinoshi - közölte egyszerűen, miközben jól végigmérte.
 Körülbelül annyi idős lehetett, mint ő. Elég magas is, talán száznyolcvan, vagy százkilencven, de így ülve nem tudta elég jól besaccolni. Elég jellegzetes figura a fültágítóival és a temérdek tetoválással. Nem egy könnyen elfelejthető alak, de nem is tűnik tolvajnak vagy gyilkosnak. Igazából még egész szimpatikus is volt. De valami beszélgetést mindenképp kezdeményezni kéne, vagy legalábbis megpróbálni folytatni.
 - Milyen a pizza? - mosolygott rá a szemben ülőre. Gyenge kezdés, de legalább kezdés. Talán valami olyan témát is felhozhatna, amivel tényleg elindul a beszélgetés, de fáradt volt, és alig bírt gondolkodni.
 - Miért éppen India? - akadt meg a szeme Chuck alkarján lévő elefánton. Ritkán látott ilyesmit. Általában valami kínai jeleket varratnak magukra az emberek, vagy szekták a saját megkülönböztető jeleiket. Na de India és hindu elefánttal még ne találkozott.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 21. 12:20 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch
Szombaton

 Kicsit szerencsétlenül indult a beszélgetés, de a kisebb-nagyobb szünetekre igazán jó ürügy az ebédelés. Most is éppen a tészta hosszú szálait próbálta meg minél jobban feltekerni a villájára, több-kevesebb sikerrel. Még szerencse, hogy nincs sok ideje az ismerkedésre. Még hátra van az adminisztráció egy része, és bár a nagyját megcsinálta délelőtt, inkább elvégzi a munkát időben. Ha halogatná a dolgokat, akkor folyton azon járna az esze, hogy még mindig nincs kész, és el kellene már küldenie. Sosem értette meg azokat az embereket, akik ilyen sokáig húzták-halasztották a papírmunkát. Nem egy olyan embert ismert, aki bizony ez miatt került át egy másik, tényleg isten háta mögötti állomásra, ahol nem történik semmi. Nem, az a biztos, ha mindent időben megcsinál, és elküld.
 Jellegtelen, pusztán udvarias kérdésére megkapta a hasonlóképp udvarias választ és az elvárt viszont-kérdést.
 - Nem olyan jó, de egy gyorsétteremhez mérten elfogadható. - Igen, valóban nem egy Michelin-csillagos étterem, de rosszabbra számított, mikor úgy döntött, hogy egy gyorsan összedobott ebéd helyett inkább lejön ide. Határozottan pozitív csalódás volt, de azért az otthoni kosztot semmi nem helyettesítheti.
 Ha már ő végigmérte partnerét, akkor ez viszont is igaz. Bár van belőle még egy a faluban, a férfi valószínűleg nem ismeri. Pedig egy ekkora faluban a Seprűbolt tulajdonosa biztos nagy ember, vagy legalább is ismert. Eddig ezt gondolta volna. Lelkiekben már felkészült, hogy megint összefogják őket keverni, de ezek szerint már megváltozott annyira, hogy ne köszönjenek rá idegenek az utcán.
 Azt hitte, a tetoválásra tett célzása majd elindítja a beszélgetést. Általában szeretik az emberek, hogyha elmesélhetik a rajzok és jelek történetét egészen az emberek születéséig visszamenve. Ám azonnal feltűnt neki, hogy múlt időben beszél a rokonáról, így inkább nem is firtatta tovább a témát. Nem akar annál jobban belemenni a dolgokba, mint amennyire feltétlenül muszáj.
 - Nem, nincs - mosolyodott el a feltételezésre. - Sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Bár volt egy barátnőm, aki a bátorságomat akarta próbára venni, és hónapokig zaklatott azzal, hogy varrassak fel magamra valami japán jelet. Aztán felhagyott a nyaggatással.
 Igen, azok a régi szép emlékek. Ez még Dániában volt. Akárhányszor vagy akármiről beszéltek, mindig ide tértek vissza. Vett még egy óriási falatot a spagettiből, miközben óvatosan körbenézett az étteremben. Már felszabadult pár szék, és lassanként egy-két asztal is.
 - Nem, látogatóba jöttem a testvéremhez. Még nem tudom, meddig maradok, úgyhogy ha lesz egy kis időm, feltérképezem a terepet. - Ennél többet egyelőre nem kell tudnia, ahogy senkinek. Ez a válasz pedig valószínűleg kielégítő volt a férfi számára is.
 - Ezek szerint te itt laksz, ugye?
 Kellemes hely lehet ez a falucska, otthonos utcái és egészen barátságos helyei vannak, ahogyan az árak is azok. Most már érti, Viko miért költözött vissza, és nem maradt kint Japánban.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 28. 20:16 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch
Szombaton

 Egészen jó volt a szósz is a spagettin, bár a tésztát kicsit túlfőzték. Szerette, ha van tartása, de egy gyorsétteremhez képest egész jó volt. És bár furcsállotta egy kicsit partnerét, azért a társaság sem volt rossz.
 A története nem volt túl érdekes, mégis úgy érezte, hogy ha csak egy mondatos válaszai vannak, meghal ez a beszélgetés. Bár lehet, hogy nem volt igaza, de úgy tűnt, Chuck sem tud túl sok mindent hozzáfűzni, így egy röpke időre megint csönd állt be közéjük.
 Kino ismét a több értelemben is életmentő étel felé fordult, majd örült, hogy második kérdésére ezúttal kicsit bővebb választ kapott. Egyrészt elégedettséggel töltötte el, hogy következtetése helyes volt (bár való igaz, hogy nem volt túl nehéz dolga), másrészt pedig legalább haladt a társalgás. Igaz, nem sokáig maradhatott még. Vissza kell majd mennie befejezni a papírmunkát.
 -Angliában, Sheffiledben - válaszolta nyugodtan, miközben letette villáját a tányér szélére. Ez egy hosszú történet lett volna elmesélni, így inkább rákérdezett arra, amire kíváncsi volt. A határon túli téma kicsit élénkebbé tette. - Szóval akkor ezek szerint te is külföldön laktál. Gondolom valami angol nyelvterületen... - nevéből ítélve angol vagy amerikai lehetett, de nem hallott akcentust a beszédében. Remélte, hogy nála sem lehet ilyesmit felfedezni. Már nagyon rég beszélt magyarul. A mindennapokban angolok vették körül, és csak a levelezésében használta anyanyelvét, meg amikor karácsonykor hazalátogatott. Pár év után az ember szája automatikusan rááll arra a nyelvre, amit állandóan használ.
 Az utolsó morzsákat is megette a tányérjáról, majd a tálca szélén álló pohár vízért nyúlt. Belekortyolt, és hallgatta partnere válaszát. Jó volt ez a kis frissítő, még akkor is, ha egy kávét szívesebben ivott volna, de azt már tényleg megcsinálja magának Vikonál. A kávé is csak úgy jó, ahogy ő készíti, frissen őrölt szemekből. Biztos volt benne, hogy itt a három az egyben instant verziót szolgálják fel, abból pedig köszöni szépen, nem kér.
 Óvatosan rápillantott az órájára. Nem akarta, hogy Chuck udvariatlannak tartsa, vagy azt gondolja, hogy unja a társaságát. Kicsit tovább maradt, mint tervezte, és most legalább fél órával el van csúszva a tervezettől. Csak remélte, hogy majd időben ki tud mindent tölteni. Mivel még nem fejezte be a dolgát, nehezen tudok elvonatkoztatni tőle a fejében. Kicsit fészkelődni kezdett a széken, majd mikor Chuck befejezte válaszát, kapva kapott az ismétlődő csöndön.
 - Ha nem haragszol, nekem most mennem kell, még nagyon sok dolgom van. Tudod, a határidők... - fogalma sem volt, hogy a férfi tudja-e, milyen ha határidőre kell dolgoznia, de most nem is ez volt a fontos. - De nagyon szívesen folytatnám ezt a beszélgetést máskor is, ha gondolod.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. február 3. 23:27 Ugrás a poszthoz

Borostyán Lenke

 Nem gondolta volna, hogy ez a nap is eljön végül. Most pedig már itt ült a vonaton, egy kényelmesnek mondható fülkében, ahol egyik útitársa az ablaknak dőlve aludt, néha fel-felhorkantva hatalmas süvege alatt, másik éppen kivöröslött orrát fújta a talárja ujjából előbányászott aprócska zsebkendővel. Ő meg csak egyszerűen bámult ki az ablakon, a hegyes-völgyes tájat figyelve, és azon gondolkodott, vajon Viko megkapta már-e üzenetét. Csak ennyit írt:

"Drága kishúgom,
 Egy időre benézek hozzád látogatóba. Ne főzz semmit, készítettem valami ínyencséget.
                                             Kino"

 Nem volt benne biztos, hogy jelenleg akar-e egyáltalán mást írni neki, de egyelőre elég lesz. Talán sikerül mindent időben elrendeznie. Meg amúgy is, testvére most fontos ember, sok mindent csinál. Nem kell még ezzel is foglalkoznia.
 Pedig gondolhatott volna máson is. Esetleg arra, mi folyhat éppen Sheffieldben. Mi történhet a lakásával, munkatársai mit gondolhatnak majd, ha megtudják a hírt. De inkább hagyta.
 Sóhajtott egyet, és a fülke felé belseje felé fordult. A kalapos varázsló serényen hortyogott mellette, míg a náthás boszorkány ismét előbányászta Kornyik Bettina Szellemszerelem könyvét.
 Pár perc és végül Bogolyfalvára érnek. Már épp időben. A nem túl beszédes utazókkal nehezen ment a figyelemelterelés.
 Mikor a vonat lassítani kezdett, magához vette méretes poggyászát és elsőként indult ki a kabinból. A gőzös még meg sem állt teljesen, mikor lelépett a peronra. Egy pillanatra megállt, körülnézett, majd mély levegőt véve elindult... volna, ha meg nem szólítja egy lány. Rosszkor, nagyon.... vagy nem is. Jókor, nagyon jókor szólította meg, hogy kicsit elódázza a kellemetlen tényközléseket, vagy kitérő válaszokat.
 - Az igazság az, hogy nem vagyok idevalósi, de szívesen segítek. Egészen jól tájékozódom. Merre laksz? Talán még útba is esik.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. február 22. 19:19 Ugrás a poszthoz

Borostyán Lenke

 - Macskabagoly utcza... hmm... - ismételte meg a lány szavait, miközben fejben kinyitotta szépen a térképét, és elképzelte Bogolyfalvát. Ha jól emlékszik, kicsit kerülő lesz, sőt... De kit érdekel ilyenkor, mikor amúgy sem szeretne igazán megérkezni céljához!
 - Azt hiszem tudom, merre van, ha gondolod, el is kísérlek - mosolygott rá a lányra, majd pálcáját előhúzva egyet suhintott, mire csomagjai felemelkedtek a földről. Így legalább nem kell a nehéz bőröndöket cipelnie. Amúgy is biztos volt benne, hogy nem fogják ellopni őket, még akkor is, ha mögöttük kullognak. Ez a falu nem a zsebmetszők és tolvajok kincsesbányája, de azért nem árt óvatosnak lenni.
 Szépen körültekintően elengedte a füle mellett a lány kérdését. Meg amúgy is folytatta, úgyhogy nem nagyon kellet neki válaszolnia. Persze, hisz nem is volt biztos abban, meddig marad itt, vagy hogy egyáltalán végül itt maradhat-e. Bár otthon végül tisztáztak mindent, nem maradhatott...
 - A térkép nagyon hasznos, az első pár héten meg pláne. - Koncentrálj a jelenre! - Amúgy nem olyan bonyolult itt a közlekedés, ha belegondolsz, a központból nagyjából bárhova eljuthatsz. Bár azért a sikátorokat én is elkerülném a helyedben.
 Nem szokott ám ilyen beszédes lenni, de hát a szükség nagy úr. Meg amúgy is szimpatikus volt neki az idegen. Valahogy magára emlékeztette, mikor még Dániába került. Bár ő kevésbé volt nyílt, ha jól emlékszik...
 - Amúgy Kinoshi vagyok, de szólíts csak Kinonak - nyújtott kezet a mellette sétálónak, miközben befordultak jobbra. - Hogy tetszik Bogolyfalva? Elég nyugodt, nem?
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. március 15. 19:14 Ugrás a poszthoz

Borostyán Lenke

 Rákanyarodtak a lakósorra, ahonnan a Macskabagoly utcza nyílt, ha jól emlékezett rá. Szeretett hosszú sétákat tenni a faluban, mikor meglátogatta Vikot. Bár mostanában olyan mértékben fejlődött, hogy már lassan városkának lehetett volna nevezni.
 - Személy szerint én szeretem a nyüzsgést. De azért jól fog jönni egy kis kikapcsolódás itt. - És nem ártana, ha hozzászokna ehhez a környezethez. Egy jó ideig itt fog élni. Ha nem örökre...
 - Már nem vagyunk messze. Innen körülbelül egy utcányira. Vagy legalábbis ha jól emlékszem. Nem akarlak félrevezetni - mosolyodott el saját gondolatmenetén. Legalább magán tud nevetni. - Nem ismerős errefelé?
 A lakósor. Nessa is mintha azt írta volna, errefelé költözött. A napokban mindenképp meg kell majd látogatnia őt.
 A mellette sétáló lányka már már erősen fázhatott. Vagy csak Kino tudtára akarta volna adni, hogy kedves személyét nem találja túl vonzónak. Nem csodálkozna jelenleg ezen sem. De azért próbálta  életben tartani a beszélgetést.
 - Amúgy te mivel foglalkozol itt Bogolyfalván?
 Lehet, hogy gyenge kezdés, vagyis inkább folytatás, de sajnos tényleg nem volt olyan állapotban, hogy könnyen barátkozzon. Pedig Lenke nem tehetett erről, nagyon szimpatikus lány volt. Csak hát rossz körülmények, rossz időzítés.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. július 21. 15:52 Ugrás a poszthoz

Nessa

Hopp(análás) hangja törte meg az esti levegőt. Csupán egy halk pukkanás a tavon. Majd azonnal a víz csobbanása és hangos nevetés. Kicsit eltévesztette a célt, de még szerencse, hogy csak térdig ázott el. Vagyis a cipője használhatatlan lesz másnap.
Még tapicskolt egy kis ideig az iszapban, mire kivergődött a partra.
- Hát ez aztán megkoronázta az estét!
Nem tervezték ilyen hosszúra... vagy legalábbis Kino nem tervezte ilyen hosszúra ezt a kis kirándulást. Késő délután elindultak Nessával bejárni a budapesti éjszaka legjobb helyeit. Kellett is, hogy egy kicsit kieressze a gőzt. Az elmúlt hetek, sőt hónapok elég kemények voltak, csakúgy mint barátnőjének. Ez az este pedig tökéletes volt a vízbe pottyanást leszámítva.
- De legalább csak a ruhám alja lett egy kicsit vizes - mutatta fel a fehér szoknya átázott, fodros szélét, majd nagyot ásított.
Kicsit elvesztette az időérzékét, így igazán meglepte a hajnal első sugara. Ilyenkor szokott felkelni. Van hogy korábban, hogy minden előtt még végignézhesse a napfelkeltét.
- Még szerencse, hogy holnap szabadnapunk van, nem tudom, hogy végezném el a munkát. Tuti, hogy ma egész nap aludni fogok.
 Levette a magassarkúját, így mindjárt kényelmesebb volt. Általában inkább lapos talpú cipőket hordott. Éppen elég magas, nem kell neki még a tíz centis sarok hozzá.
Ujjaival mélyen a földbe vájt, és beszívta a friss, hajnali levegőt, majd elmosolyodott.
- Többször ejthetnénk meg ilyen estéket.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. augusztus 31. 23:10 Ugrás a poszthoz

Nessa

Mugli jogsi, pfff... épp elég neki a hoppanálás és a seprűlovaglás. Még hogy egy ilyen apró fémdobozba zárják! Még a hideg is kirázta tőle. De lehet, csak a hajnali hűvös szellő az oka. Kicsit ki is tisztította a fejét.
Felüdítő volt ez az egész, és egyáltalán nem lepte meg, hogy Nessa is hasonlóképp érez. Nyugodt volt, és kiegyensúlyozott. És boldog. Könnyedén el is nevette magát, mikor barátnője a fiúkat említette.
- Nem is szőke... – tagadott azonnal, majd szélesen elvigyorodott. – Szőkésbarna volt, és igen értett a dolgához - bólogatott mindent tudóan, és belekarolt, hogy elinduljanak a faluba.
 Mikor elindultak, egy apró pillangó repkedett feléjük. Olyan idilli volt, hogy Kino akaratlanul is még szélesebb mosolyt ejtett meg. Aztán viszont a világosodó horizontra, majd ismét a pillangóra nézett. Mintha az állat közvetlen feléjük indulna. De még sosem látott hajnalban lepkét repkedni.
 Épp fel is akarta hívni erre Nessa figyelmét, hiszen ő minden bizonnyal ismeri még a legapróbb élőlény szokásait is, mikor a pillangó egyszerűen csak felrobbant előttük.
 Abban a pillanatban megcsendült Kino vészharangja a fejében, és egyik kezével a pálcájáért nyúlt, a másikkal pedig Nessát rántotta maga mellé a földre. A két átok éppen a fejük felett süvített el. Tehát ketten biztosan vannak.
 - Maradj lent! - adta ki a szűkszavú utasítást.
 Ha a földön maradnak, azt hiszik majd, az átkuk talált. Akkor pedig meg fognak lepődni, mikor ideérnek.
 Némán csendre intette mellette fekvő barátnőjét és óvatosan jelezte, hogy készítse elő ő is a pálcát, ha még nem tette volna.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. október 24. 23:37 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

Szokásos esti műszaknak néztek elébe az álmos kis faluban. Amióta ideköltözött, vagyis itt élt, nem sok minden történt. Leginkább semmi említésre méltó. Egy-egy kisebb kocsmai verekedés, helyi nézeteltérések, de semmi komoly. Most már kezdett hozzászokni ehhez. Először igen nehéz volt felvenni a sajátos ritmust, de az ember mindenhez könnyen alkalmakodni tud.
Ma Alfonzzal volt beosztva estére, úgyhogy felosztották a falut, hogy aztán megigyanak egy jó forró teát. Ilyenkor az idő kezdett egyre hidegebb lenni, főleg ilyen későn.
Már éppen a megbeszélt találkahelynél járt, mikor meglátta, hogy felvillan valakinek a pálcája. Kicsit meggyorsította a lépteit. Ilyenkor már nem jártak az utcán emberek, úgyhogy a gyújtogató nem lehetett más, mint Szentmihályi. Vagyis akadt valami érdekes az este.
Közelebb érve egy fiatal, szőke lányt látott a pálca fénykörében. Első ránézésre még kiskorúnak tűnt, vagyis tankötelezettnek. Ha iskolába jár, akkor pedig vagy a Bagolykő falain belül kellene lennie, vagy ha falubeli, otthon kéne aludnia az igazak álmát ilyen kései órán. Egy futó pillantást vetett azért karórájára. Hajnali három volt.
- Nocsak, nocsak, történik valami az est folyamán? - lépett oda a pároshoz Kinoshi és rámosolygott társára, ha eddig nem vették volna észre a közeledtét. - Ki az ifjú hölgy? Na és persze mit keres kint ilyen kései órán?
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. október 29. 22:01 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

 A szőkeség kissé fújtat, mikor Kino is megérkezik az igazoltatásra. Persze lehetne dühös azért, hogy lekési a vonatát, de a dac a szemében nem éppen az aggodalomra utal.
 - Na és hova indulsz azzal a vonattal? - teszi fel a magától értetődő kérdést. Kíváncsi, hogy habozik-e majd a lány, vagy sem. Ki tudja, talán a nevéről is hazudott. Heléna. Ki adna manapság ilyen nevet egy szegény gyereknek?
 Alfonz kérése mindenképp pontot fog tenni az i-re. Vagy előveszi azokat a bizonyos iratokat, és igazolja állítását, vagy hazudok valamit. Esetleg elfut, ha nagyon megijedne. De nem hitte, hogy olyan ijedős lenne ez a lány. Nem tűnt annak. Inkább a bajkeverő típusba sorolná első ránézésre. Ami persze okot adni annak a teóriának, ami először átfutott az agyán.
 Elszökni az iskolából. Esetleg otthonról. Ki tudja, miért? Rossz családi körülmények, esetleg valami kihagyhatatlan parti, vagy egy szerelmes miatt. Vagy esetleg, ami nála fordult elő, mikor első évét töltötte Dániában.
 Messze az otthontól, egyedül egy idegen helyen, gyerekként. Elszakítva a testvérétől. Persze, hogy megpróbált hazaszökni, ki ne tette volna meg? Persze csak az iskola kapujáig jutott. Az iskola felügyelősége ezután felelősségre vonta, és nem is próbálkozott többet.
 Kissé összeszorította száját az emlékre. Ha egyedül lenne, még a fejét is megrázta volna, hogy megszabaduljon a gondolattól, de jobb, ha nem lesz ma este ilyen feltűnő. Inkább kíváncsian várta, mivel rukkol elő ez a Heléna.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. november 8. 21:47 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő

Már régen őszbe fordult az idő, mégis kellemes meleg volt aznap este is. Éppen elég kellemes, hogy Viko ki se mozduljon az irodájából mindenféle házidolgozatot javítva. Sosem értette, mi olyan jó abban, ha az ember tanárnak megy. Persze azt mondják rá nemes. Hogy egy új generációt tanít és nevel. Tényleg van ebben a gondolatmenetben valami, de Kinonak sosem fűlött a foga az irodai munkához. És türelme sem a gyerekekhez. Éjt nappallá téve az asztal fölé görnyedni, miközben még egy szendvicsre sincs idő.
Éppen ezért gondolta, hogy ha mással nem is, de legalább egy jól megtömött pakkal beállít testvéréhez. Egy kis éjszakai nassolni való, csak hogy ne haljon éhen szegény. Bár lehet, Alfonz nem örül ennyire az ötletének. De ki tudja? Ennyi kérdést még nem tettek fel neki ilyesmiről. El is mosolyodott.
- Tudod, nálunk ez mindig természetes volt. De ne hidd, hogy annyira hasonlítanánk. Nézd meg, nekem van szemüvegem - mutatott vékonykeretes pápaszemére. - De Viko... hát ő... élénkebb. Na igen, ő aztán tud lelkesedni a dolgokért. Hogy is mondjam... - nézett fel az égre, miközben jártatta agytekervényeit. - ...tüzesebb. Ühüm, ez lesz az.
Bólogatott határozottan.
- Egyébként ha jól tudom, neked is van testvéred, nem igaz? - Nem nagyon akarta elárulni, hogy olvasta az aktáját, mikor megérkezett Bogolyfalvára. Elvégre ki lenne olyan paranoiás, hogy a saját munkatársát leellenőrzi?
Ahogyan feltette a kérdést, valami zaj ütötte meg a fülét. Meg is merevedett, abban a pillanatban pedig Szentmihályi mutatott rá a hangra. Bólintott, majd elindult a hang forrása felé.
Végigsétált az árkádok alatt. Ilyen sötétben nem igen tudta kivenni, pontosan milyen helyen vannak. Valami udvar vagy kert lehetett. Egy diák ült kint háttal nekik az egyik padon. Talán kőből faragták ki, de nem volt biztos benne. Egy gitárral a kezében zenélt. Őszintén, nem is volt olyan rossz. Viszont tilosban járt, ebben biztos volt. De azért ezt az egy dalt még végighallgathatják. Két perc ide vagy oda, most már tényleg mindegy.
Felemelte a kezét, hogy megállítsa társát és csendre intette, majd egyszerűen csak állt és hallgatta a zenét.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. december 22. 20:03 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő

Tagadná, de tényleg meglepődött a kint zenélő lányt nézve, amint könnyedén előveszi a festéket. Valamiért azt hitte, egy esti zenélés elegendő a diáknak, de úgy tűnik, manapság más a divat.
Alapvetően visszautasította volna Alfonz javaslatát, de aznap este a vandalizmust látva kissé felment a pumpa benne. A zenélés egy dolog, de tönkretenni egy ilyen helyet megint más.
Bólintott az ötletre, az ő arcán is megjelent egy mosoly. Óvatosan elővette pálcáját, és egy apró suhintással megmozgatta a lány körüli leveleket. Kezdetnek és a hangulat megalapozásának pont elegendő a sejtelmes szellő, és a tudat, hogy valami láthatatlan erő is ott van az ember körül.
- Disaudio - suttogta a lányra az átkot. A szellő és a zizegés után egy tompa fülzúgás épp elegendő lesz, hogy érezze, nincs valami rendben. Helyes. Érezze is úgy.
Bármennyire is gyerekes volt a helyzet, magának is be kellett vallani, hogy rendkívül élvezte. A mosoly egyre szélesebb lett az arcán, majd rávigyorgott társára is, de persze csak óvatosan. Hisz mégiscsak aurorokról beszélünk, akik komoly felelősséggel tartoznak a körzetükben élő emberekre. Tiszteletteljes és nemes munka az övéké... Már amikor persze nem egy iskola udvarában bujkálnak és kisiskolások ijesztgetnek.
De akárki akármit mond, aznap este úgy érezte, megelevenedik benne valami, amit az angliai légkör sosem tudott neki megadni. És nagyon remélte, hogy nem ő az egyetlen, aki felpezsdült ettől az apró leckéztetéstől. Vajon Viko is ilyesmiért ment el végül tanárnak?
Utoljára módosította:Kinoshi Thaihasy, 2015. december 22. 20:06
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. december 22. 21:53 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

Akaratos egy hölggyel álltak szemben, abban biztos lehetett. Váltottak egy gyors pillantást Alfonzzal, és ez elég is volt ahhoz, hogy biztosra vegye, a férfi sem dől be a lány meséjének.
Több lehetőség is felmerül Heléna számára. Első, hogy szólnak a szüleinek. Ha tanuló - és ez valószínűbbnek tűnt - felkísérik szépen az iskolába, és átadják a házvezetőnek. Ha kissé akadékoskodik a lány, megkeresik a Defenzor, aminek lehet kevésbé fog örülni. Minden rajta múlik.
Kino gondolatmenete végére a leányzó is befejezte monológját és drámájának egy részét, majd jól le is lépett volna, ha Alfonz nem áll elé. Egy mínusz pont Helénának.
Gyorsan kihúzta zsebéből papírjait, majd Szentmihályi pálcájának fényében megmutatta a sajátját is.
- Apádnak küldesz baglyot, de ma a vonat nélküled indul el - jelentette ki határozottan. Kezdte megelégelni az állandó akadékoskodást, amikor Heléna futásnak eredt egy száznyolcvan fokos fordulat után.
- Remek - sóhajtott fel, miközben elővette pálcáját. - Hagyjunk neki egy kis egérutat, vagy állítsuk meg mindjárt most? - nézett egy pillanatra társa felé, aztán ráébredt, hogy semmi kedve hajnali háromkor az utcán kergetni egy kamaszt, aki el akart szökni az iskolából.
- Petrificus totalus - rajzolta körbe a lányt pálcájával. Bár amennyit dilemmázott a problémám, már lehet, hogy rég sikerült elérnie a legközelebbi ház sarkát, akkor pedig az átok nem találja el, és nekiállhatnak a testedzésnek.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. január 20. 20:36 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál

Úgy tűnt, a leányzónak gyorsan jár az esze, és már fel is fegyverkezett. Azonban ők előnyben voltak. Alfonz már át is ment az ellenkező oldalra. Így úgy fog tűnni, mintha egyszerre lenne mindenhol. Vagy gyorsan rájön, hogy többen vannak. Bár kettőn áll a vásár.
Társa már eléggé megalapozta a levelek és ágak zizegésével, és a hanggal, úgyhogy most már egy fokkal keményebb módszereket kell bevetnie.
Felemelte hát pálcáját, és óvatosan  az imént megrezdült növények irányába szegezte. Azok indái megmozdultak a sötétben és a lány lába felé kúsztak, hogy aztán a bokája köré csavarodva jól ráijesszenek.
Hiába ment bele kissé nehezen a játékba, ha már elkezdte, nem fogja félbehagyni a csínyt. Addig folytatja majd, amíg el nem érik a céljukat. Vagy legalábbis addig, amíg el nem jut a kedves éjszakai vandáluk addig, hogy legközelebb háromszor meggondolja, hogy lejöjjön-e ide kiélni művészi hajlamait.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. február 27. 21:24 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

 Kino az átok után rögtön elindult a lány nyomába, de társa megelőzte. Intett neki, hogy a sarkon túl már nem találja Helénát, így úgy döntött, ha Alfonz folytatja tovább az útját, talán jobb lenne visszafordulni a térhez.
 Most már biztos volt benne, ha elkapják a lányt, nem ússza meg egy enyje-benyjével. A minimum, hogy szólnak a házvezetőnek és a defenzornak, kapja meg, amit érdemel. Talán megijesztésnek bevihetnék az irodába, hátha hatással lesz rá, és legközelebb kétszer meggondolja, el akar-e szökni innen. De először persze még el kellene kapniuk.
 A környéken sok kis sikátor és zeg-zug található. Némely helyen a házak udvarán keresztül lehet átjutni a következő utcába, úgyhogy tökéletes hely arra, hogy elveszítsék a nyomát.
 Azzal, hogy Kino inkább visszafordult a tér felé, elég jól nyomon tudta követni, melyik utcán lát mozgást. Helénának szép hosszú, szőke haja volt, ami még így sötétben is igen jól látható. Ha környező utcákon akar elmenni - és honnan máshonnan próbálna elmenekülni előlük -, ő látni fogja a mozgást. De egyelőre csak csendben figyelt.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 1. 23:19 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

 Már kezdett elbizonytalanodni kvalitásaiban. A kis szőke tényleg ilyen gyorsan eltűnt volna a szemük elől? Ha igen, biztosan neki való az aurori munka? Talán a bogolyfalvai napok alatt túl kényelmessé vált, és már egy csavargó diákot sem képes elkapni az éjjel. Nem, ez nem olyan komoly kihágás. Ez inkább elvek kérdése.
 Néma csendben figyelt, hátha meghallja a sietős lépteket valamerre az utcán. Talán nem elég körültekintő a leányzó, és inkább a gyors menekülés híve. Vagy talán Alfonz megtalálta és éppen felé tartanak. Igen, ez a gondolat kissé megnyugtatta. Bízott társában.
 Aztán mozgást látott a szeme sarkából, nagyjából abból az irányból, ahol Heléna eltűnt. Odakapta a fejét, de csak Alfonzot látta egyedül. Eszerint a lánynak csak sikerült felszívódnia. Az állomáson a háttérben már fütyültek a későn érkezőknek, de az éjjeli órákban olyan kevesen közlekedtek, hogy felesleges is volt jelezniük.
 Aztán meghallotta a csörömpölést. Valahonnan abból az utcából jött, ahol a lányt elszaladni látták. Kino biccentett Alfonznak a megfelelő irányba. Nem mintha társa nem hallotta volna a zajt.
Halk, óvatos, ámde korántsem lassú léptekkel indult meg a hang irányába. Nem látta közvetlenül a lány alakját, de valószínűleg a következő utcára fordulhatott be. Ami azt jelenti, hogy ha még nem menekült el onnan, elzárták a kivezető útját. Mielőtt azonban még belépett volna az utcára, egy pillanatra megállt, hogy figyeljen. Nem lehetett biztos benne, de mégis tudta, hogy Heléna ott van. Nem akart sokat időzni a falhoz lapulva, bár tudta, hogy Alfonz úgysem engedte volna el. Mégis inkább úgy érezte, elég is volt a bújócskából.
 Vett egy mély levegőt, majd egy szempillantás alatt befordult a rövidke utcába. A lány ott állt, pálcával a kezében, Kino pedig nem is gondolkodott, újabb sóbálvány átokkal próbálta végre hatástalanítani Helénát.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 4. 00:42 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál

 Úgy tűnt, a szabályszegő lány kezdi elveszteni kalandvágyát. Helyes. A zizegő bokrok és az inda elég jól megtették a hatásukat. Ráadásul Alfonz is szépen alakított: a denevér éppen a kiszökött diák fülénél suhant el, kissé összeborzolva a haját.
 Kino szélesen elmosolyodott a jelenetre. Talán ha nem jönne be az aurori pálya, akár színházba is elmehetnének hangulatteremtőnek. Szépen keresnének vele.
 Már éppen készült az újabb varázslatra, mikor a lány megszólalt. Ezek szerint mégsem teljesen úgy sült el a csíny, mint ahogyan elképzelte. Ennek ellenére viszont megszólalt benne az érett, felnőtt.
 Éjszaka alatt fiatal diákokat ijesztget auror létére? Hol van itt a felelősségteljes, érett nő? Hisz lemossa a festéket, nem ez lett volna eredetileg a cél?
 Leeresztette a pálcáját, és a túloldalt társa arcát kereste, hátha ő könnyebben elhatározta magát. Persze mindhiába, hisz ha ő innen látná, akkor a lány is biztosan észrevette volna már.
 De a gyerek egy pillanatra mégis felülemelkedett énjén. Egy utolsó kis csíny nem árt. Egy tényleg ijesztő, amitől a frász is kiveri a leányzót. Egy olyan, ami elgondolkodtatja a legközelebbi csavargása előtt.
 Az ég felé emelte pálcáját, mire a kis, árkádokkal körülvett téren sötétebb lett. Nem sokkal, éppen csak annyira, hogy látható legyen a változás. Aztán erős szelet kavart. Olyat, amiben a lehullott levelek felkavarodnak, és az alanyuk körül forognak. Remélhetőleg Alfonz is veszi a lapot. Egy utolsó csíny, aztán felfedi magukat, és elindulhatnak vele a kastélyba.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 13. 15:01 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

 Heléna szerencséjére nem került ki másodjára az átok elől, szépen eltalálta. Így is elég hosszan elhúzódott ez a kis játszma, nem kívánta az este további részét még több bújócskával tölteni.
 Pálcáját leeresztve közelítette meg a lányt, majd lehajolt a mellette heverő táskáért. Elkezdett valami papírokért kutatni, amiből kiderülhet, ki is ő valójában. A táskában összegyűrt ruhadarabokat, pénzt, és a néhány papírt talált. Egyértelműen hosszú távra tervezte az útját, de mégsem elég körültekintően.
 Kivette az egyik külön helyre elkészített papírt, majd pálcáját meggyújtva megvizsgálta az iratot. Ezek szerint a lányt Scarlett Conroynak hívták. Vagyis kapásból hazudott a nevéről.
 - Azt hiszem, szép estéje lesz Scarlettnek - mutatta társának a lány papírját egy félmosoly kíséretében.
 Még egy keveset kutatott, hátha kiderül még egy-két fontos dolog róla. Egy másik papíron meg is találta, amit keresett.
 - A Bagolykőbe jár. Rellonos - jelentette ki olyan hangsúllyal, mintha meg sem lepődött volna. Amióta bogolyfalván szolgált, a legtöbb összetűzés e ház tagjaival történt.
 - Vigyük be az őrsre, és hívjuk le a Defenzort. Ő majd elintézi a többit - ajánlotta fel Alfonznak a tervet. Nem kívánt túl sok mindent cselekedni még ez ügyben. Nem az ő hatáskörük megnevelni az elkanászodott diákokat.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kinoshi Thaihasy összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel