36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 11. 21:00 | Link

Fanni


Kezd nagyon karácsonyi hangulatom lenni mostanában, olyannyira, hogy még énekelgetni is hallhat kb. bárki a klubhelyiségen, a szobámban, de még azon kívül is. Az idő viszont nem akar a kezemre játszani, szóval nekem kell róla tennem, hogy valamicske hideget, havat hozzak magamnak, de ha ezt a szobában akarom megtenni, két percen belül ki leszek onnan átkozva. Valami szabad tér kell, mondjuk az udvaron valahol.
Így tévedek egy kis zugos részre, ahova azonnal vissza is térek, amint kabátban, sálban, újratöltődő forró csokival, vagy amit akarok, azzal, bögrével a kezemben, hogy amikor ismét ideérek, máris csináljam magamnak a havat. Ezt akarom. Havat, égőket, és egy forró italt.
A földön a hó már közel egy centisre duzzad, mikor az idő is úgy dönt, hogy elkezd lehűlni, fejet hajtva akaratomnak, minden boldogságom megvan mára. Már csak élvezni akarom az időt, a hangulatot, és a teámat, miközben elnyúlok az egyik padon, és karácsonyi dalokat éneklek. Ez ám a nyáladzás, de most ez sem izgat...
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2015. december 12. 11:22
| Link

Nathalie Quinn


Karácsony. Mindjárt itt a karácsony, ami a kedvenc ünnepem. Ilyenkor otthon összegyűlik az egész család és megy a bolondozás. Társasozás, mindenféle őrült ajándék bontogatása, mindenki degeszre eszi magát, olyannyira, hogy másnapig mozdulni sem tud. Na meg persze a felejthetetlen hócsaták. Tavaly is akkora hóvárat építettünk, hogy az unokatesó-különítmény számára bevehetetlennek bizonyult. Annyira zavar már a bezártság, hogy úgy döntök, egy kis friss levegő nem fog megártani, már csak azt sajnálom, hogy nincsen még hó. Az Eridon ablakából pislogok ki az eget kémlelve. Hm. Semmi, még semmi. Pedig elég hideg van már hozzá, nagyon örülnék ha lenne egy kis hó is. Akkor a múltkori kis malőrömet apánál jóvá tehetném egy szép Konstantin-apa hóemberpáros építésével. Elhelyezném a téren, micsoda szoborcsoport lenne. Hangosan felnevetek az ötletre, miközben magamra aggatom a téli ruháimat. Sapka, sál, kabát, kesztyű. Utálok megfázni, mint mindenki. De nagyon szeretem a hideget, így muszáj felöltöznöm.
Úgy döntök, hogy a rét felé legjobb lesz, ha az Udvaron keresztül megyek, olyan szép az a hely. Vidám hangulatban érek el az udvarig, amikor is felpillantva földbe gyökerezik a lábam, és pár pillanatig csak tátott szájjal bámulok. Aztán nevetve megyek beljebb és a hóesésben forogva próbálom elkapni a hópelyheket. Hihetetlen. Gyönyörű ez a hely. Kicsit lehiggadok és így meghallom, hogy nem vagyok egyedül, valaki énekelget. Mosolyogva keresem meg a hang forrását, miközben én is csatlakozom a dalolászóhoz. Nem telik bele sok időbe, míg megtalálom a lányt egy padon.
- Szia! Csak nem te varázsoltad ezt a csodát ide? - kérdezem rögtön csillogó szemekkel nézve a lányra. Ismerős az arca, gyanítom, hogy egy háztársammal van dolgom, de néha csak elsuhanok az emberek mellett, nem jegyzek meg mindenkit.
- Már úgy sajnáltam, hogy nincsen hó, szóval ez pont kapóra jött. Egyébként Fanni vagyok. Váradi Fanni – mutatkozok be széles vigyorral, nyújtva felé a kezemet. - Nincs kedved hóembert vagy hóvárat építeni? De akár egy hócsatában is benne vagyok – kérdezem lelkesen, még mindig fülig érő szájjal. - De ha nincs az sem baj, végül is bámulhatjuk csak a hóesést, az is remek program – bólogatok nagyokat, mert én is imádom nézni a kis fehér pelyhek táncát. Nos, ha nem is mindig némán, de szeretem figyelni. Várom a lány válaszát a pad mellett ácsingózva, ki-kitekintve az alakuló fehérségre.

Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 12. 13:10 | Link

Szürcsölgetem hátradőlve a teámat, miközben dúdolgatok, élvezem azt, amit megadtam magamnak. De egyedül semmi sem jó. Gyorsan magamhoz kell térnem, hiszen társaságot kapok, amit széles vigyorral fogadok.
 - Igen, én követtem el.
Vigyorgok tovább, hát persze, hogy büszkén, miközben Fanni csacsog. Igen, már láttam őt, nem egyszer, sőt, még a csapat előtt is megmutathatta magát, hogy biza, ő fog ezentúl ügyelni a rendre. Khm. rendre... Ahha, biztos. Már akkor is furcsa volt, de most még furább. Olyan, mint egy fiatal, óvodás korú kislány, aki megkapta a játékát. Olyan... cuki... Azt hiszem, a mai napi jó cselekedetem is megvan, hogy idehoztam a telet. De a hóangyal még kicsit meredek nekem, így inkább csak egy, frissen elővarázsolt bögrét nyújtok felé.
 - Előbb igyál velem.
Úgy hangzik, mintha alkoholizálásra buzdítanám, pedig nem ez a tervem. A félreérthetőség nagyon megy nekem, szóval isten hozott kedves énem.
 - Kérhetsz bele teát, forró csokit, puncsot, forralt bort, mézbort, de egyikben sincs (sok) alkohol, szóval nem lesz bajod. Utána, megígérem, hócsatázom veled. Ezek a sövények, na meg a szökőkút igazi rejtekhelyeket biztosíthat, szóval ki nem hagyom.
Vigyorgok tovább, mint a tejbetök, és örülök, hogy a levegő is lassan eléri azt a hidegséget, amit akarok. Olyan igazi, téli csoda. A kastélyba szorítva, csak nekem. Mint otthon, a hegyek között. Imádom. Csak ott nem volt ilyen igazi ünnepi cucc, mert egy nap szabadság sem járt senkinek sem. Munka volt egész karácsonykor. Hát most kiélvezem, hogy van arra lehetőségem, amit a húgaim folyton lelkesen ecseteltek. Talán igazuk lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2015. december 14. 17:32
| Link

Nathalie Quinn


Szerencsémre a lány vevő a társaságomra, amit egy széles vigyorral ki is mutat. Örülök, hogy nem küld el, mert ha már havat bűvölt, akkor meg lennék őrülve, ha itt kéne hagynom.
- Nagyon, nagyon jó ötlet volt – bólintok egy nagyot még mindig vigyorogva. Tekintetem egy pillanatra elidőzik a havon, a fehérségen, majd visszatér a háztársam arcára. Mikor pedig még egy bögrét is nyújt felém csillogó szemekkel fogadom el, felnevetve a félreérthető mondaton. Biztos vagyok benne, hogy nem akar leitatni.
- Köszönöm szépen. Nem árt ha feltankolunk egy kis energiát a nagy csata előtt, szóval én forró csokit innék – Mondom ki a vágyamat. A teát is szeretem, a forralt bor meg egyenesen az egyik kedvencem, persze fő a mértékletesség. De most egy habos forró csoki fog a legjobban esni, fahéjjal a tetején. Elégedetten kortyolok bele a bögrében levő finom italba. Ugyan nem fázom, azért az egyre csípősebb időben jól esik a meleg ital.
- Kiváló lehetőségeket rejt ez az udvar – helyeselek a bokrok és oszlopok útvesztőjére tett mondataira.
- És benned kit tisztelhetek? - kérdezem, mert én ugyan megmondtam a nevem, de a lány nem, ami egy kicsit zavar. Nem az zavar, hogy nem mondta meg, hanem az, hogy nem tudom hogyan szólítani. Vagyis az, hogy nem mondta el, de mindegy, mert már megkérdeztem. - Eridonos vagy, igaz? - Teszem még hozzá, mert ismerősnek tűnik, mint mondtam korábban is. Ha meg nem a főnixektől való maximum kijavít, ezen már nem múlik semmi. Újra iszom az édeskés forró finomságból, majd leülök a lány mellé, ha szorít egy kis helyet nekem is.
- Várod már a karácsonyt? - kérdezem meg mosolyogva, majd egy nevetéssel hozzá is teszem a következőket. - Oké, ez elég hülye kérdés volt, mindenki várja a karácsonyt – Legalábbis minden épeszű ember várja. Szerintem.
- És a bált? Az biztos nagyon jó lesz, mindig jó szokott lenni, a DÖK kitesz magáért. Te mész a bálra? - Na igen, én vagyok az, akinek elég nehéz befogni a száját akár pár pillanatra is. Meg persze tényleg érdekel, hogy más mit gondol a bálról, mert én általában elmegyek az ilyen programokra, és mindig nagyon jó szokott lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 14. 23:45 | Link

Hó, forró ital. Mi kell még? Na ugye, hogy semmi, és ezek szerint nem én vagyok a hülye, hanem mindenki olyan tökéletes, mint én. Na jó, az egoizmusnak is vannak határai, így a gondolataimat egy kicsit visszavezetem ahhoz, hogy hócsata, meg karácsony, és eridon, és név, meg sok-sok blabla...
 - Én Nathalie vagyok. De szólíts csak Nath-nak vagy... hát vagy Nathalie-nek.
Vonok vállat olyan rezzenéstelenül, bár jócskán elgondolkodva, hogy basszus... senki nem adott nekem még más becenevet, és nem is hiányzott. Baj van velem...
A bólintásom is kicsit bohókásra sikeredik, de hát na. fogadjátok el, vagy szökjetek meg, rátok hagyom. Ez vagyok én.
A vigyorom meg egy cseppet sem hagy alább, hanem még nagyobb lesz a karácsony hallatán. Mondjuk tényleg ennyire nem vehető észre, hogy odavagyok a hangulatért, amikor havat csinálok? Csak mert nekem úgy tetszik? Hm. Vagy csak nem ismernek. Igen, ez az oka.
 - Nem mindenki várja, de a havat is ezért csináltam, na meg a forró lötyit. Kezd ünnepi hangulatom lenni, és haza akarok már menni rá. Anyával lenni, az apámmal és a lökött testvéreimmel. Addig meg megfelel ez is. De gondolom, te oda vagy érte, ugye?
Rándítom meg kecses vállaimat, hogy majdnem leforrázom magam, de csak a bögrém pereméig csapnak fel a habok, tovább nem. Szerencsére. Ááh, piszok mázlista vagyok. Ma legalábbis.
 - Nem valószínű. Partnerem sem lenne, na meg, bár odavagyok a bálokért, hát nem tudom. Nem hiszem, hogy... szóval... Nem tudom.
Zárom le ennyivel a gondolatmenetem, mert fogalmam sincs miért, de nem igen van kedvem kalimpálni, pláne iskolai bálon, báár, most, ahogy belegondolok, lehet, hogy mégiscsak eljövök. Nem tudom még.
Vonok vállat magamnak is, hogy ilyen frappánsan elbeszélgettem magammal, közben sanszosan figyelmen kívül hagytam Fannit, aki, ha emlékezetem nem csal, nem régen még hócsatázni akart. Hát, nekem aztán nincs akadálya.
 - Két kortyom van. Utána megyünk havacskázni?
Vigyorgok rá, hatalmas, fülig érő szájjal, és én már szürcsölöm is ki az utolsó cseppet, hogy csinosan, cseppet sem elegánsan levágjam magam mellé a padra, és már csak az indulásra várjak.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2015. december 17. 22:27
| Link

Nathalie Quinn


Nem telik bele sok időbe, és már azt is megtudom, mi kedves hóvarázsló társam becses neve. Nathalie.
- A Nath számomra tökéletes – bólogatok nagyokat. Tényleg könnyebb, mint végigmondani a Nathalie-t. Nincs vele baj, gyönyörű név, csak mégis kell valami becenév is.
- Oda bizony. A kedvenc ünnepem. Én is a családommal szoktam tölteni. Ilyenkor még bolondosabb otthon a hangulat – nevetek fel, amint felrémlenek a karácsonyi képek előttem. Majd egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy bizony már honvágyam van. Imádok itt lenni, ez a második otthonom. Nagyon jó, hogy itt olyan sok ember van, akivel lehet beszélgetni. De hiába a kényelmes szobám, ha néha bizony hiányzik az otthon melege. Ám ideje visszarántani magamat a valóságba, mert a bálra terelődik a szó. A karácsonyi bál általában gyönyörűségesen szép szokott lenni.
- Hát az nem akadály, ha nem hív el senki én egyedül is el szoktam menni. Végül is sok ott az ismerős, és egy ilyen csodálatos estét kihagyni vétek lenne. Szóval, ha nem találsz senkit, de egy baráttal szívesen mennél, csak szólj, én ott leszek – mondom Nath-nak. Nem tudom mennyire vonzza őt az én állandóan fecsegő társaságom, de ha tényleg csak a partner az akadály, akkor leszek a lovagja egy estére. Még ha csak képletesen is, és esetünkben inkább bajtársról van szó, mint igazi lovagról. Lehet, hogy a hercegét meg megtalálja a bálon. Nagyokat kortyolok a forró italomból. Kifejezetten jól esik. Ám Nathalie hamarabb végez, és már le is rakja a bögrét. Na, akkor lassan jöhet a csata, csak még én is gyorsan felhörpintem az utolsó kortyokat. Elhelyezem a bögrém a másik mellé, aztán fel is pattanok.
- Mehetünk, mehetünk – rikkantom el magam nevetve, hogy aztán el is szaladjak egy távolabbi szobor mellé. Útközben felmarkolok egy marék havat és golyót gyúrok belőle. Kezdődjék hát a csata! Kihajolva dobom el abba az irányba, amerre a lányt sejtem. Oda, amerről jöttünk. Talán még nem bújt el.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 19. 23:15 | Link

Reméltem, hogy nem a rövidebbet választja, mert azt nem szeretem annyira, de én voltam a hülye, elvégre én ajánlottam fel neki. Veszett fejsze nyele...
Magamban rándítok is egyet magamon, és túljutok eme szerencsétlenségemen mikor jön a karácsonyi cucc. Imádom. Lelkesedésem egy cseppet sem vész el, és még jócskán ki is tartana, ezt pedig muszáj kihasználni. Csalódnom pedig ebből kifolyólag nem kell, mert Fanniból is dőlnek a szavak.
 - Meg a fahéj és narancs. És bejgli. Na meg a mézeskalácsot se hagyjuk ki.
Vigyorgok továbbra is, mint a tejbetök, de túlságosan megrészegít a gondolat, így már inkább nézek ki hulla részegnek, semmint boldog, vidám egyéniségnek. Még rihegcsélek- röhögcsélek is hozzá, ami megkoronázza ezt a látványt. Hát még, ha valakinek leesik, hogy a bögrém forró puncsa is bír némi százaléknyi alkohollal. De ilyenkor megengedhetem magamnak.
 - Japánban semmi ilyen nem volt. Még sosem voltam ilyenben emiatt. Ott olyan sincs, hogy mesterképzés, meg alapképzés, és a karácsony is abból áll, hogy iskola van, egész álló nap. A három napból egyen szokott anya meg apa szünetet kivenni, és bennünket is elhozni a suliból, aztán annyi. De annál jobban értékeljük a helyzetet.
Elkanyarodtam a báltól, bár azért, mondjuk csakis szigorúan magamnak, be kell ismerjem, kissé beleélem magam, hogy báli ruha, meg szandál vagy cipő, és fülbevaló, meg minden. Ahhw.
De ennyi volt, tényleg csak egy pillanat, mielőtt menni akarok hócsatázni. Nem is kell kétszer mondanom, és amikor Fanni leteszi a bögréjét, nem telik bele pár másodpercbe sem, mire megkeresem a búvóhelyem, az egyik oszlop mögött. Itt még elérem a havat, de nem lesz könnyű eltalálni. Tökéletes...
A lányka csak egy ici-picivel hajít mellé, az oszlopom mellett röpül el a hideg fehérség, amire nekem hasonló a válaszom. Meggyúrom a golyó formájú kis fegyverem, hogy aztán még egy kövesse, na meg még egy, és még sok. Jó betárazni.
Ha összegyűlt 8-10, akkor kettőt fogok meg, minden kézre egy-egy, és elhajítom az egyiket abba az irányba, ahonnan az előbb Fanni dobása jött. Ha pedig majd előjön, akkor jöhet arra a második, a legjobb pedig az lenne, ha mindezt észre sem venné...
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2015. december 24. 00:11
| Link

Nathalie Quinn


A mézeskalács említésére összefut a nyál a számban. Igen, az a fahéjas, mézes, szegfűszeges karácsonyízű süti mindent megér. Mindent! Egyszerűen az érzés, mikor beleharapok a puhára sült még meleg tésztára az felbecsülhetetlen. Szóval fülig érő szájjal vigyorogva bólogatok Nathalie mondataira. Igen, igen, lassan átkeresztelem magam Fülig Fannivá, Rejtő után szabadon.
- Japánban éltél? Hű, az jó messze van – pislogok párat, mert tényleg nem a szomszédban lakik a hölgyemény. - Iskola karácsonykor? Ezt komolyan mondod? Borzalmas lehet – elképedve nézek a lányra. Igen, ezennel kijelentem, hogy Japánban borzasztó lehet iskolába járni. Karácsonyi szünet nélkül... hát én már egy alvajáró lennék. Vagy nem is tudom, de azt hiszem eljöttem volna onnan.
De a karácsony és a bál témáját is hamar letudjuk, hogy aztán mindketten felhörpintve a még megmaradt itókákat nekilássunk a nagy hócsatának. El is szaladok messzebbre, hogy megfelelő fedezékből kezdhessem meg a harcot. Az első eldobott golyót nem követi felszisszenés, sem egyéb reakció, így valószínűsítem, hogy nem találtam el a célpontot. Egye, fene, majd a következő. De nem sokkal később érkezik a válasz, ami pont a cipőm orra előtt ér földet, jócskán behavazva a lábbelimet. Nevetve rázom le róla a fehérséget, majd belemarkolok, hogy újabb golyót gyúrjak. Meg még egy párat, nagyjából hatot, hogy legyen későbbre is. A nagy munka közben végig figyelek, hogy fedezékben maradjak Nathalie elől. Egyet megfogok az egyik kezembe, egy másikat a másikba. Majd elhajítom Nath irányába, oda, ahonnan az előző érkezett. Egy gyors pördülés után a szobor másik oldaláról célzom meg szintén a háztársam búvóhelyét.
- Ha harc, akkor legyen harc! - kiáltok fel vidáman, majd újabbat dobok felé. Nem igazán jut időm célzásra, hiszen kapásból hárommal soroztam meg a lányt. Nem hinném, hogy mind eltalálja, de hátha legalább az egyikkel szerencsém van. Visszabújok a fedezékembe, hogy újabb töltényeket gyártsak.
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2016. január 8. 13:32
Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 3. 12:30 | Link

Suli, Japán... Hagyjuk mááááár.
A hógolyó annál jobb téma. A kis kupac csinosan áll a szobor mellett, ahol meghúztam magam, de még csinálok néhányat, van egy ötletem. Némi bűbájhasználattal még begyűjtök egy rakat havat, mert az enyém, az ott lévő elfogyott, és nemsokára 15-20 darab áll, kis piramisba rendezve, amíg el nem talál Fanni utolsó golyója, egyenesen a sapimat. Húú, "kiccsaj", ezt még megkeserülöd! lelki felkiáltással intek mindenhova a pálcámmal, és néhány szobor mellett összeáll 1-2 hógolyó. Egyenesen azon az útvonalon, amivel odaérhetek hozzá. Észrevennie pedig képtelenség lenne, van annyi eszem, hogy a neki távolabbi oszloptövekbe állítsam össze a fegyverem.
Ha pedig ezzel megvagyok, akkor kinézek az oszlopom mögül, még meg is engedem, hogy meglásson, és, ha kibújik, gyönyörűséges nagy bombát dobok felé, remélve, hogy tisztességesen be fogja fedni hóval, ahogy neki is sikerült az előbb a fél nyakamat.
Ha pedig ezután nem figyel, oszlop mögül oszlop mögé somfordálok, de előbb még megbűvölöm az eredeti, nagy kupacom, hogy néhány másodpercenként egy golyócska elszálljon a lány felé. Milyen kis cseles vagyok...
Egyre közelebb jutok hozzá, közben minden oszlopnál begyűjtöm a termékeim, amik most a hátam mögött lebegnek. Lassan megteszem azt az 5 oszlopnyi távolságot, ami elválasztott Fannitól, és galádan, hátulról támadok, az összes golyót rá uszítom, olyan nincs, hogy ne ússzon el a hólében. Azt viszont remélem, hogy ugyanolyan viccesnek fogja találni, mint én...
Ha mégsem, akkor... hát... megszívtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2016. január 8. 13:33
| Link

Nathalie Quinn


Annak ellenére, hogy a hócsatáimnak a bátyámmal korábban mindig az volt a vége, hogy teljesen elázva mentünk be a házba és általában én szenvedtem vereséget, mégis odáig vagyok a hóért. Meg mindenféle küzdelemért. Azt élveztem a legjobban, mikor már a kicsikkel együtt lehetett játszani, őket még én is megfürdettem párszor. Volt is később nagy vita belőle. De persze vissza a jelenbe.
Ha jól láttam, akkor az egyik hógolyóm talált, de nem vagyok benne biztos, hiszen csak egy pillanatra kukkantottam ki a szobor mögül. Kicsit megigazgatom a sapkámat, hogy jól a fülemre húzza, azt utálom, mikor kilóg alóla, aztán markolok magamnak egy újabb adag havat, kicsit arrébb lépve. Kezembe fogom a golyót, és úgy várom, hogy meglássam az ellenfelet. Nathalie elő is bukkan, és rögvest el is dobom a kis szeretetcsomagot. De nem sikerül elég hamar visszabújnom, így bizony az ő bombája eltalál. Felkiáltok, ahogy megérzem a hideg csapadékot az arcomon. Igyekszem a kesztyűs kezemmel kisöpörni a fél arcomból a havat, szerencsére nem sikerült az egészet beterítenie. Ez persze jó pár percet igénybe vesz, így fedezékembe húzódva próbálom megszabadítani magam a nemkívánatos hótól. Közben errefelé száll időnként egy-egy hógolyó.
Mikor sikerül kisöpörnöm a fehérséget a szememből annyira, hogy lássak is valamit, egy újabb golyót indítok az útjára. Oda, ahol legutóbb láttam eltűnni a háztársamat. Elég sok időt elvesztegettem, biztos bőven összeszedte magát Nath. Valami nagyon furcsa... olyan szabályosan repkednek azok a hólabdák. Túl szabályosan. Homlokomat ráncolva figyelem, hogy Nathalie előbukkan-e vagy sem, kezemben még mindig szorongatok egy töltényt. És akkor valami eltalál hátulról. Meg még egy. Megpördülök a tengelyem körül és szembe is találom magam a mestertanonccal.
- Ezt meg hogy csi... – nem tudom befejezni a mondatot, mert a számat ismét beteríti a hó. Ösztönösen elhajítom a lány felé a kezemben árválkodó hólasztit, majd védekezően magam elé kapom a karjaim. De ezzel egy kicsit elkéstem, mert már így is csupa hó vagyok. Hátrálva igyekszem menekülni a hózápor elől, végül elegánsan fenékre pottyanok. Ha végre kicsit abbamarad a hózápor nevetve nézek Nathalie-ra. Ismét igyekszem kicsit megtisztítani magam a hótól.
- El kell ismernem ez remek húzás volt! – kacagok fel még mindig a földön ülve.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 9. 09:27 | Link

Ha mást nem érek vele, a jelek szerint gyönyörűen megfürdettem Fannit. Csak vihogok, mikor látom a víztől csillogó arcát, így nehezen jut annyi levegőm, hogy válaszoljak is neki.
 - Hát... Én ilyen kis... vicceske... vagyok.
Foglalom össze, fulladozva lassan a nevetéstől, de muszáj bírnom magammal. Még mielőtt viszont visszakapom, inkább önként vállalkozom a fürdésre. Ha ebben benne lesz ő is. Persze csak jó pár perccel később vetem fel, mikor alább hagy felettébb jó kedvem. Vagyis az nem, csak tudom magam moderálni valamennyire.
 - Gyere, csináljunk hóangyalt. Utána csinálok forró csokit. Na?
Vigyorgok, de nem nevetek. Csak jobb kedvet akarok csinálni, meg egy kis kiengesztelést. Olyan nagy bűn lenne? Na ugye, hogy nem. Szóval pont ezért intek a fejemmel a friss takaró felé, majd szinte rögvest vonulok el, megyek, ki a fedetlen részre, hogy kitárjam két karom, mint aki most készülne levetni magát valami magas helyről, hogy valami ismeretlenbe kerüljön, és hátra is borulok, persze nem a mélységbe, csak a hóba. Üde, friss, hideg, olyan téli. Karácsonyi. Nehezen sikerül mozgásra bírnom magam, de amikor sikerül, szinte másodpercek alatt készül el a művem, és nem akarom jobban feszíteni a húrt, mert azért nincs több tíz centi a fehérség, hogy bátran merjek még ficánkolni. Vigyázni kell, nem is kicsit, de megéri az eredményt. Feküdni viszont még fekszem egy darabig, semmit nem téve, csak beszívva a levegőt. Mintha be lennék szívva. Ironikus...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék