Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=540761#post540761][b]Kinoshi Thaihasy - 2015.11.08. 21:47[/b][/url]

Már régen őszbe fordult az idő, mégis kellemes meleg volt aznap este is. Éppen elég kellemes, hogy Viko ki se mozduljon az irodájából mindenféle házidolgozatot javítva. Sosem értette, mi olyan jó abban, ha az ember tanárnak megy. Persze azt mondják rá nemes. Hogy egy új generációt tanít és nevel. Tényleg van ebben a gondolatmenetben valami, de Kinonak sosem fűlött a foga az irodai munkához. És türelme sem a gyerekekhez. Éjt nappallá téve az asztal fölé görnyedni, miközben még egy szendvicsre sincs idő.
Éppen ezért gondolta, hogy ha mással nem is, de legalább egy jól megtömött pakkal beállít testvéréhez. Egy kis éjszakai nassolni való, csak hogy ne haljon éhen szegény. Bár lehet, Alfonz nem örül ennyire az ötletének. De ki tudja? Ennyi kérdést még nem tettek fel neki ilyesmiről. El is mosolyodott.
- Tudod, nálunk ez mindig természetes volt. De ne hidd, hogy annyira hasonlítanánk. Nézd meg, nekem van szemüvegem - mutatott vékonykeretes pápaszemére. - De Viko... hát ő... élénkebb. Na igen, ő aztán tud lelkesedni a dolgokért. Hogy is mondjam... - nézett fel az égre, miközben jártatta agytekervényeit. - ...tüzesebb. Ühüm, ez lesz az.
Bólogatott határozottan.
- Egyébként ha jól tudom, neked is van testvéred, nem igaz? - Nem nagyon akarta elárulni, hogy olvasta az aktáját, mikor megérkezett Bogolyfalvára. Elvégre ki lenne olyan paranoiás, hogy a saját munkatársát leellenőrzi?
Ahogyan feltette a kérdést, valami zaj ütötte meg a fülét. Meg is merevedett, abban a pillanatban pedig Szentmihályi mutatott rá a hangra. Bólintott, majd elindult a hang forrása felé.
Végigsétált az árkádok alatt. Ilyen sötétben nem igen tudta kivenni, pontosan milyen helyen vannak. Valami udvar vagy kert lehetett. Egy diák ült kint háttal nekik az egyik padon. Talán kőből faragták ki, de nem volt biztos benne. Egy gitárral a kezében zenélt. Őszintén, nem is volt olyan rossz. Viszont tilosban járt, ebben biztos volt. De azért ezt az egy dalt még végighallgathatják. Két perc ide vagy oda, most már tényleg mindegy.
Felemelte a kezét, hogy megállítsa társát és csendre intette, majd egyszerűen csak állt és hallgatta a zenét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=556073#post556073][b]Kinoshi Thaihasy - 2015.12.22. 20:03[/b][/url]

Tagadná, de tényleg meglepődött a kint zenélő lányt nézve, amint könnyedén előveszi a festéket. Valamiért azt hitte, egy esti zenélés elegendő a diáknak, de úgy tűnik, manapság más a divat.
Alapvetően visszautasította volna Alfonz javaslatát, de aznap este a vandalizmust látva kissé felment a pumpa benne. A zenélés egy dolog, de tönkretenni egy ilyen helyet megint más.
Bólintott az ötletre, az ő arcán is megjelent egy mosoly. Óvatosan elővette pálcáját, és egy apró suhintással megmozgatta a lány körüli leveleket. Kezdetnek és a hangulat megalapozásának pont elegendő a sejtelmes szellő, és a tudat, hogy valami láthatatlan erő is ott van az ember körül.
- Disaudio - suttogta a lányra az átkot. A szellő és a zizegés után egy tompa fülzúgás épp elegendő lesz, hogy érezze, nincs valami rendben. Helyes. Érezze is úgy.
Bármennyire is gyerekes volt a helyzet, magának is be kellett vallani, hogy rendkívül élvezte. A mosoly egyre szélesebb lett az arcán, majd rávigyorgott társára is, de persze csak óvatosan. Hisz mégiscsak aurorokról beszélünk, akik komoly felelősséggel tartoznak a körzetükben élő emberekre. Tiszteletteljes és nemes munka az övéké... Már amikor persze nem egy iskola udvarában bujkálnak és kisiskolások ijesztgetnek.
De akárki akármit mond, aznap este úgy érezte, megelevenedik benne valami, amit az angliai légkör sosem tudott neki megadni. És nagyon remélte, hogy nem ő az egyetlen, aki felpezsdült ettől az apró leckéztetéstől. Vajon Viko is ilyesmiért ment el végül tanárnak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=564489#post564489][b]Kinoshi Thaihasy - 2016.01.20. 20:36[/b][/url]

Úgy tűnt, a leányzónak gyorsan jár az esze, és már fel is fegyverkezett. Azonban ők előnyben voltak. Alfonz már át is ment az ellenkező oldalra. Így úgy fog tűnni, mintha egyszerre lenne mindenhol. Vagy gyorsan rájön, hogy többen vannak. Bár kettőn áll a vásár.
Társa már eléggé megalapozta a levelek és ágak zizegésével, és a hanggal, úgyhogy most már egy fokkal keményebb módszereket kell bevetnie.
Felemelte hát pálcáját, és óvatosan  az imént megrezdült növények irányába szegezte. Azok indái megmozdultak a sötétben és a lány lába felé kúsztak, hogy aztán a bokája köré csavarodva jól ráijesszenek.
Hiába ment bele kissé nehezen a játékba, ha már elkezdte, nem fogja félbehagyni a csínyt. Addig folytatja majd, amíg el nem érik a céljukat. Vagy legalábbis addig, amíg el nem jut a kedves éjszakai vandáluk addig, hogy legközelebb háromszor meggondolja, hogy lejöjjön-e ide kiélni művészi hajlamait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=570397#post570397][b]Kinoshi Thaihasy - 2016.03.04. 00:42[/b][/url]

 Úgy tűnt, a szabályszegő lány kezdi elveszteni kalandvágyát. Helyes. A zizegő bokrok és az inda elég jól megtették a hatásukat. Ráadásul Alfonz is szépen alakított: a denevér éppen a kiszökött diák fülénél suhant el, kissé összeborzolva a haját.
 Kino szélesen elmosolyodott a jelenetre. Talán ha nem jönne be az aurori pálya, akár színházba is elmehetnének hangulatteremtőnek. Szépen keresnének vele.
 Már éppen készült az újabb varázslatra, mikor a lány megszólalt. Ezek szerint mégsem teljesen úgy sült el a csíny, mint ahogyan elképzelte. Ennek ellenére viszont megszólalt benne az érett, felnőtt.
 Éjszaka alatt fiatal diákokat ijesztget auror létére? Hol van itt a felelősségteljes, érett nő? Hisz lemossa a festéket, nem ez lett volna eredetileg a cél?
 Leeresztette a pálcáját, és a túloldalt társa arcát kereste, hátha ő könnyebben elhatározta magát. Persze mindhiába, hisz ha ő innen látná, akkor a lány is biztosan észrevette volna már.
 De a gyerek egy pillanatra mégis felülemelkedett énjén. Egy utolsó kis csíny nem árt. Egy tényleg ijesztő, amitől a frász is kiveri a leányzót. Egy olyan, ami elgondolkodtatja a legközelebbi csavargása előtt.
 Az ég felé emelte pálcáját, mire a kis, árkádokkal körülvett téren sötétebb lett. Nem sokkal, éppen csak annyira, hogy látható legyen a változás. Aztán erős szelet kavart. Olyat, amiben a lehullott levelek felkavarodnak, és az alanyuk körül forognak. Remélhetőleg Alfonz is veszi a lapot. Egy utolsó csíny, aztán felfedi magukat, és elindulhatnak vele a kastélyba.