36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 1. 21:19 | Link


Megálltam és felbámultam a hatalmas ódon kövekből emelt építményre. Igazán sokat hallottam már róla, akivel csak beszéltem eddig, mind említették beszédük során ezt az iskolát. És minél többször hallottam annál kíváncsibb lettem rá. Az kötötte össze a várost, a közelben élő varázslókat, az volt az a pont, ahová minden száll befutott, és ahol az összes egymásba gabalyodott. Biztos voltam benne, hogy valami különleges dologról lesz szó, hogy valami olyat fogok látni, amit eddig soha nem látott szemem.
Azonban nem sokáig ácsorogtam ott, bambán bámulva a kastélyt, hamar megállapítottam, hogy hiába van roppant nagy szerepe ebben a közösségben, az én sellőszemem semmi szépet vagy különlegeset nem fog találni akármeddig fürkészi is a köveket. Csak egy mugli menedéknek tűnt, abból is a régi vágásúnak.
Elhúztam ajkaimat ahogy rájöttem, az egész zarándokút felesleges volt, azonban mégsem volt kedvem visszasétálni a tóhoz.
Körbetekintve valamiféle kerthelyiségben állhattam, elvégre sikerült kiszúrnom mindent, amit a kétlábú lények a kertjeikbe szoktak zsúfolni. Volt ott szobor, gaz is jó számmal, voltak padok és oszlopok, no meg a gazolda vonzotta rovarok is néha-néha elzúgtak fülem mellett.
Nem éreztem tetszetősnek ezt az egész látképet, helyette inkább leültem az első padra, és tekintetemet a csillagokra szegeztem. Azok legalább tényleg meg lettek áldva szépséggel, nem úgy mint a földi, tünékeny humbugok.
Zsebembe nyúltam és hamar előkotortam egy szál cigarettát. Lassan kezdett kifogyni a készletem, és pénz híján még csak pótolni sem voltam képes az egészet, csupán bambán figyelni, mennyire gyorsan tűnik semmivé az értékes holmi.
Hamar ajkaim közé igazítottam a szálat, jól megszokott íze átjárta az egész számat, valami ismerőssel kecsegtetve szervezetemnek.
Ezután a kabátom másik zsebében kezdtem turkálni, az öngyújtómat keresve. Az a nyavalyás tűzmasina állandóan elbújt előlem. Hiába volt apró a zseb és nagy a  kezem, csak keresgélésekkel eltöltött hosszú percek után volt hajlandó előbújni és engedelmesen tüzet generálni.

 
Hozzászólásai ebben a témában
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 1. 21:41 | Link

Raul

Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Fogalma sincs, mit keres itt. Mármint itt kint. Miért jött egyáltalán ki, tiszta hülyeség volt. Remeg, maga sem tudja meghatározni, miért is tulajdonképp. Oknak felsorolható a hideg, a sötétség, az álom, amiből felriadt. Akaratlanul is kezére pillant, a rémképben még véres volt, összehasogatva.. Lehunyja szemeit, nagyot nyel, tenyerét végighúzza karjának sápadt, hideg bőrén. Úgy áll ott, mint valami jelenés, mint valami szellem, fehér és fáradt.. Egyszerűen önmaga. Most kivételesen önmaga, egyedül.
A léptekre felkapva fejét, dobban egyet a szíve, csak prefektust ne, csak most ne. Aprót sóhajt, ahogy az idegen szájához emeli a káros szert, ez már biztos nem egy rendrakó. Megrázza fejét, biztos őt is észrevették, nem állhat csak úgy itt.
- Ugye tudod, hogy ez szabályellenes? - mormolja, hogy a másik is hallja, de azért ne legyen egetverően hangos. - Ugye tudod, hogy ezért megbüntethetnélek? - felvonja szemöldökét, ahogy elkezd gondolkodni. Nem fogja megbüntetni, persze, hogy nem, elvégre az már nem az ő feladatköre, de ezt a vele szemben álló nem tudhatja.
- Tedd azt le. - ismételt fejrázás, egy csöppnyi undor is vegyül hangjába, de tényleg csak kevés. Sosem tudta, miért akarják az emberek károsítani önnön magukat, amikor semmi problémájuk sincs. Sokszor annyira logikátlanul, annyira ésszerűtlenül cselekszenek.
- Mi a neved? - újabb ismerősen csengő kérdés, a különbség csupán az, hogy hangja most vékonyabb, és nem olyan stabil.
Lágy szellő, végigfut rajta a remegés, önkéntelenül öleli át magát, hátha meg tud tartani egy kis meleget, pár szőke tincs arcába repül, vékony tagjai libabőrössé vállnak. Ő pedig csak áll, várja a válaszokat, és teljesen kifejezéstelen arccal néz.
Hozzászólásai ebben a témában
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 1. 22:15 | Link



Ujjaim valami hideget érintettek, valami fémeset és merevet. A tűzmasina. Azonnal megmarkoltam, és előhúztam, majd lepillantottam tenyeremre, ellenőrizve a talált tárgy kilétét. Vörösen izzott a hold fényében, a megszokott szín akkor felettébb földöntúlinak hatott, nem úgy mint más estéken. Talán máskor furcsálltam volna és addig forgattam volna, míg rá nem jövök mi a bibi, azonban akkor már az ajkaim között ücsörgő szál annyira türelmetlenül suttogott, nem is, üvöltött, hogy képtelen lettem volna meggyújtatlan hagyni.
Felcsillant a tűzláng gyermeki formája, mely pajkosan lengedezett arra, merre a szél hívta, közelebb hajoltam, fölé görnyedtem, a száltól a lángnyelv már csak alig volt milliméterekre, és ekkor hallottam meg a leány hangját.
A fény kialudt, a szál lekókadt, én pedig meglepett tekintettel a hang irányába fordítottam fejem. Nem számítottam társaságra, ahhoz túl kései órán ücsörögtem az estben. De mégis láttam, ahogy egy gyenge alak remegett előttem, körvonalait elmosta a hold, aranyszálakból álló hajával játszott az esti szellő.
- Azt hiszem tényleg elég rossz voltam, kiérdemlek egy büntetést - felálltam és zsebre vágtam mind a két tárgyat amit a kezeim között tartottam addig. Nem láttam jól a lányt, közelebb kellett mennem ahhoz, hogy az arcára is kiterjesszem szemeim világát. Lassan lépkedtem, minden egyes lépéssel közelebb kerülve hozzá. - Mondjuk egy elfenekelést, tanárnő - féloldalas vigyorra húztam ajkaim, és csillogó szemekkel figyeltem a leányt. Amilyen hangsúlyt alkalmazott a tünemény, mertem következtetni, hogy valamiféle rangot viselhetett, azonban azt nem tudtam, hogy mégis mifélét. Sosem voltam képben az ilyesfajta iskolabéli rangokkal, talán csak egy egyszerű diák, talán tanárnő, talán maga az igazgató. Minél közelebb voltam hozzá, annál jobban láttam az arcát. Akárki is legyen, ha ilyen arca van a végén még tényleg belemennék valami hasonló büntetésbe.
- Az egészet tudni szeretnéd? - sandítottam rá és megálltam előtte. Apró teremtés volt, abból a fajtából, akit elfújna az első nagyobb szél. Ritka női alkat, de annál szebb. - Félek ha elmondom, a végén tényleg képes leszel megbüntetni, azonban kockáztatok, ha cserébe a tiédet is elárulod. - Elég jó alkunak tűnt. És akármilyen rangot is viselt a leány, biztos voltam abban, hogy élvezni fogom azt a szerepjátékot, ahol én leszek a rossz diák, akit helyre kell rakni.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 2. 20:58 | Link

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Oldalra billenti fejét, és ha nem egy ilyen késői órában történne ez az egész, nagy valószínűséggel elmosolyodna. Haha, milyen kis vicces, ja hogy mégsem az. Ahogy megközelítik, végigfut gerincén a hideg, talán alapból a sötét miatt, talán csak a hideg miatt, de kirázta.
- Ha ez poén akart lenni, akkor nagyon rosszul sikerült. – felvonja egyik szemöldökét, a közlés immáron sokkal halkabban szalad ki ajkai közül.  – Mi az, már olyan idősnek nézek ki, mint egy tanárnő? – apró sóhaj ahogy belegondol, hogy nem is állhat olyan messze az igazságtól. Azok a karikák a szeme alatt most nincsenek eltakarva semmivel, a feje tetején az a valami meg leginkább egy szénaboglyához hasonlít. Persze azért meglepi, hogy ilyen szépen el tudja játszani a valótlant, egy pillanatig még bűntudatot is érez, majd eszébe jut, hogy ez tulajdonképp megtörtént már vele is, és a fiú meg örülhet, hogy nem egy igazival találkozott.
- Alkudozni akarsz? – kérdez rá a nyilvánvalóra, tenyerével megdörzsöli felkarját, átkozza magát, amiért nem vet fel valami meleget.
- Én kérdeztem hamarabb. – mosoly húzódik szét arcán, úgy érzi magát, mintha kisgyerek lenne, és épp civakodna valakivel valamin. Mondjuk az óvodában. Mondjuk az óvónéni nem engedné ki párosával őket vécére, és akkor most ők ketten megpróbálnák elrendezni egymás között. Ha a korát nézzük, nem állunk olyan messze az igazságtól, még mindig gyerek.
- Egyáltalán, mit keresel itt kint ilyenkor? – körbepillant, mintha attól félne, valaki figyeli őket, majd újra vissza, fel a fiú arcára. – Mármint.. Nincs itt senki. – lehet, hogy vár valakire. – Tök kihalt minden. – pont ezért tökéletes találkapont. – Meg hideg is van. – mindjárt fogja magát és visszamegy.
Hozzászólásai ebben a témában
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 4. 18:35 | Link


Vigyorogva megráztam fejem, szórakoztatott a lány. Szavai mögött nem rejtőzött barátság, de ellenség sem, olyan semleges volt az egész. Mint egy begyakorolt szöveg. Éppen ezért tetszett úgy az egész.
- Ugyan már, nem volt ez olyan rossz poén- jelentettem ki tettetett sértődöttséggel hangomban. - Egy egész filmet képesek voltak felépíteni hasonló témára, és annak az izének lesz folytatása is - mint egy kifogást, hoztam fel a dolgot, rámutatva a lány hibás ízlésére. Bár az is könnyedén megeshetett, hogy azoknak, akik a filmet nézték volt hibás ízlésük, a történelem során sokszor beigazolódott már, hogy a tömeg nem mindig választ jól.
- Sajnos a korokkal mindig is hadilábon álltam. Pláne, ha az ilyesmit sötétben, a hold fényénél kell eldöntenem- Körülbelül ekkortájt érhettem oda elé, éppen csak annyi távolságot hagyva kettőnk között, hogy a lány ne érezze magát feszélyezve.
Innen már magam is észrevettem a leány álmatlan szemeit, az alatta húzódó táskákat és kissé sápadt orcáját. Haja sem úgy állt, mint vélhetőleg szerette volna, a szél csúnya játékot űzött vele, melyből vesztesként keveredett ki. De az éjszaka sok embert aláz meg ilyen módon, hogy a múlandóra mutat rá, a külsőre, mely örökösen változik, és mely csak ritkán olyan, amilyet az illető elvár. Igazán nem róhattam fel a lánynak, hogy nem két kilónyi alapozóban járkál esténként a kastély udvarán.
Halkan felnevettem, és ismét csak megráztam fejem.
- Csenger vagyok - mutatkoztam be. - Vadász Csenger Richárd Raul - tettem még hozzá, hogy igazán kerek legyen az a bemutatkozás. Miután felsoroltam neveimet kikaptam kezeim farmerzsebemből és a leány felé nyújtottam, várva, hogy ő is elárulja becses nevét.
- Hahó, az ilyesmit mégsem csinálhatom odabenn - mutattam fel a cigarettás dobozt, mint valami alibit, ami hiába volt hamis, muszáj volt az embernek belé kapaszkodnia, hisz ha elengedné, a végén kiderülne, hogy ő volt  gyilkos.
- Pontosan ezért a kihaltságért választottam a helyet, gondoltam itt nem talál rám senki sem, de úgy tűnik a legnagyobb elmék is tévednek - megint hazudtam. Azonban adta magát a kifogás, egyszerű volt, egyértelmű, teljesen logikus. Senkinek sem szúrhatott az ilyesmi szemet.
- És neked mi a mentséged, kedves? Felébresztett az este? Esetleg vársz valakire? Vagy te vagy a kastély házőrzője? - billentettem oldalra fejem. Biztos voltam benne, hogy nem egy cél vezérelt bennünket, hisz olyan kegyetlenül reagált a dologra, hogy ha az öngyújtóm élne már rég elbőgte volna magát.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 4. 22:15 | Link

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Felvonja szemöldökét a film témájára, és magában hálát ad, amiért fogalma sincs, mi a címe és, hogy miről szól.
-Biztos kemény ihlethiányban szenvedett a készítője. – mormolja el, felpislogva rá. A következő mondatra nem reagál, nem azért, mert nem jutott el a tudatáig, egyszerűen csak úgy véli, nincs rá szükség. Ahogy észrevette, hogy őt most tüzetesen átvizsgálják, zavarba jön, lesüti szemeit, miközben elgondolja hiányosságait. A saját felfogása szerint sosem volt szép látvány, ahhoz túl sovány, túl fehér.. Túl.. Tökéletlen. Más szemeiben meg nem látja önmagát, így képtelen ebben a hitben élni. A száját harapdálja, mint mindig, amikor ideges, és épp mintha valami nagyon érdekeset látna a fűben. Valójában meg azt sem venné észre, ha egy bombát robbantanának fel az orra előtt.
- Az.. Szép hosszú név.- bólint, a kinyújtott kézre emeli tekintetét, ahogy ismét felvonja szemöldökeit.
-Hát.. Szia. – kissé meglepetten köszön, megrázza a végtagot, mint ahogy jobb helyeken szokás.
A doboz látványára elfintorodik, fogalma sincs, hogy lehet képes valaki arra, hogy egy egészséges testet tönkre tegyen. Nem lenne szabad, sőt, be kellene tiltani. Annyian nem fogják fel, hogy mennyire múlandó ez az egész, és hogy ha legalább már értelme nincs, legalább magadra vigyázz. Ez most logikátlan. Nagyon. De ő akkor is így érzi.
-Sehol nem kéne csinálnod.- szögezi le a nyilvánvalót, még a fejét is megrázza hozzá. Legnagyobb elmék.. Az. Megforgatja szemeit, mindig is irtózott ezektől az emberektől. A „legnagyobb elmék” - től. Ki ő, Einstein?
-Nem vagyok kutya, hogy házőrző vagyok.- újabb dünnyögés, újabb megsértődés. Ennyire azért mégsem nézhet ki rosszul, vagyis, ezek szerint mégis, de na. – Az.. Nem tartozik rád.- egy pillanatra elgondolkodik, mit is felelhetne, de végül kicsúszik száján a válasz. Ő senki orrára nem köti rá a rémálmait, nem is fogja. Isten óvja azt az embert, aki egyszer vele egy helységbe kerül éjszaka.
Hozzászólásai ebben a témában
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 7. 18:49 | Link


A lány elfogadta a kéznyújtást, néhány pillanat tétovázás után, azonban a saját nevét nem árulta el, és ezt szóvá is tettem.
- Most jönne az a rész, ahol te is elmondod a neved - engedtem el kezét és kíváncsian oldalra billentettem fejem. Szerettem volna tudni, hogyan szokták nevezni a lányt. Hogyan szólítják meg a barátai, melyik név fonódik össze az életével. Leginkább egy Cs betűs nevet tudtam volna elképzelni hozzá. Valamit, ami egyben kemény és selymes, durva és simogató.
Alibiként kihalásztam a cigarettás dobozom és meglóbáltam a levegőben. Úgy tűnt nem volt elragadtatva tőle a lány, bár általában sokan fintorogtak a látványától. Azok nem értették, hogy az embernek néha mennyire szüksége volt az ilyesfajta mentőövekre, vagy mivel nekik emberibb mentőövet adott a sors,így nem becsülték a kisebbeket, és lenézték a szerencsétlenebbeket.
A lány megjegyzésére mindössze egy vállrándítás volt a válasz, nem szándékoztam komolyabban belemenni a témába, féltem, még a végén elmartam volna magamtól ilyesfajta beszéddel.
- Egy szóval sem említettem, hogy kutya lennél - ráztam meg a fejem. - A házőrzők azok akik a házat őrzik, nincs benne kikötve, hogy csak kutyák lehetnek. Elvégre bolond az aki a házát egy kutyára bízza. Hisz azok vagy őrzik, vagy nem, de nem ígérnek semmit.- Az utolsó szavakat inkább magamnak dünnyögtem,csupán hangot kapó gondolataimról volt szó, melyeket az estbe beszéltem.
- Nem akartam tapintatlan lenni - jelentettem ki teljesen őszintén. Azután széles vigyor jelent meg ajkaimon ahogy lehuppantam a legközelebbi kőpadra. - azonban, ha van valami meséd szívesen meghallgatom, elég unalmas ilyen magányosan tengetni az időt. - szinte színészi éllel hangomban húztam el számat és néztem a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék