Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=552287#post552287][b]Váradi Fanni - 2015.12.12. 11:22[/b][/url]

Karácsony. Mindjárt itt a karácsony, ami a kedvenc ünnepem. Ilyenkor otthon összegyűlik az egész család és megy a bolondozás. Társasozás, mindenféle őrült ajándék bontogatása, mindenki degeszre eszi magát, olyannyira, hogy másnapig mozdulni sem tud. Na meg persze a felejthetetlen hócsaták. Tavaly is akkora hóvárat építettünk, hogy az unokatesó-különítmény számára bevehetetlennek bizonyult. Annyira zavar már a bezártság, hogy úgy döntök, egy kis friss levegő nem fog megártani, már csak azt sajnálom, hogy nincsen még hó. Az Eridon ablakából pislogok ki az eget kémlelve. Hm. Semmi, még semmi. Pedig elég hideg van már hozzá, nagyon örülnék ha lenne egy kis hó is. Akkor a múltkori kis malőrömet apánál jóvá tehetném egy szép Konstantin-apa hóemberpáros építésével. Elhelyezném a téren, micsoda szoborcsoport lenne. Hangosan felnevetek az ötletre, miközben magamra aggatom a téli ruháimat. Sapka, sál, kabát, kesztyű. Utálok megfázni, mint mindenki. De nagyon szeretem a hideget, így muszáj felöltöznöm.
Úgy döntök, hogy a rét felé legjobb lesz, ha az Udvaron keresztül megyek, olyan szép az a hely. Vidám hangulatban érek el az udvarig, amikor is felpillantva földbe gyökerezik a lábam, és pár pillanatig csak tátott szájjal bámulok. Aztán nevetve megyek beljebb és a hóesésben forogva próbálom elkapni a hópelyheket. Hihetetlen. Gyönyörű ez a hely. Kicsit lehiggadok és így meghallom, hogy nem vagyok egyedül, valaki énekelget. Mosolyogva keresem meg a hang forrását, miközben én is csatlakozom a dalolászóhoz. Nem telik bele sok időbe, míg megtalálom a lányt egy padon.
- Szia! Csak nem te varázsoltad ezt a csodát ide? - kérdezem rögtön csillogó szemekkel nézve a lányra. Ismerős az arca, gyanítom, hogy egy háztársammal van dolgom, de néha csak elsuhanok az emberek mellett, nem jegyzek meg mindenkit.
- Már úgy sajnáltam, hogy nincsen hó, szóval ez pont kapóra jött. Egyébként Fanni vagyok. Váradi Fanni – mutatkozok be széles vigyorral, nyújtva felé a kezemet. - Nincs kedved hóembert vagy hóvárat építeni? De akár egy hócsatában is benne vagyok – kérdezem lelkesen, még mindig fülig érő szájjal. - De ha nincs az sem baj, végül is bámulhatjuk csak a hóesést, az is remek program – bólogatok nagyokat, mert én is imádom nézni a kis fehér pelyhek táncát. Nos, ha nem is mindig némán, de szeretem figyelni. Várom a lány válaszát a pad mellett ácsingózva, ki-kitekintve az alakuló fehérségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553080#post553080][b]Váradi Fanni - 2015.12.14. 17:32[/b][/url]

Szerencsémre a lány vevő a társaságomra, amit egy széles vigyorral ki is mutat. Örülök, hogy nem küld el, mert ha már havat bűvölt, akkor meg lennék őrülve, ha itt kéne hagynom.
- Nagyon, nagyon jó ötlet volt – bólintok egy nagyot még mindig vigyorogva. Tekintetem egy pillanatra elidőzik a havon, a fehérségen, majd visszatér a háztársam arcára. Mikor pedig még egy bögrét is nyújt felém csillogó szemekkel fogadom el, felnevetve a félreérthető mondaton. Biztos vagyok benne, hogy nem akar leitatni.
- Köszönöm szépen. Nem árt ha feltankolunk egy kis energiát a nagy csata előtt, szóval én forró csokit innék – Mondom ki a vágyamat. A teát is szeretem, a forralt bor meg egyenesen az egyik kedvencem, persze fő a mértékletesség. De most egy habos forró csoki fog a legjobban esni, fahéjjal a tetején. Elégedetten kortyolok bele a bögrében levő finom italba. Ugyan nem fázom, azért az egyre csípősebb időben jól esik a meleg ital.
- Kiváló lehetőségeket rejt ez az udvar – helyeselek a bokrok és oszlopok útvesztőjére tett mondataira.
- És benned kit tisztelhetek? - kérdezem, mert én ugyan megmondtam a nevem, de a lány nem, ami egy kicsit zavar. Nem az zavar, hogy nem mondta meg, hanem az, hogy nem tudom hogyan szólítani. Vagyis az, hogy nem mondta el, de mindegy, mert már megkérdeztem. - Eridonos vagy, igaz? - Teszem még hozzá, mert ismerősnek tűnik, mint mondtam korábban is. Ha meg nem a főnixektől való maximum kijavít, ezen már nem múlik semmi. Újra iszom az édeskés forró finomságból, majd leülök a lány mellé, ha szorít egy kis helyet nekem is.
- Várod már a karácsonyt? - kérdezem meg mosolyogva, majd egy nevetéssel hozzá is teszem a következőket. - Oké, ez elég hülye kérdés volt, mindenki várja a karácsonyt – Legalábbis minden épeszű ember várja. Szerintem.
- És a bált? Az biztos nagyon jó lesz, mindig jó szokott lenni, a DÖK kitesz magáért. Te mész a bálra? - Na igen, én vagyok az, akinek elég nehéz befogni a száját akár pár pillanatra is. Meg persze tényleg érdekel, hogy más mit gondol a bálról, mert én általában elmegyek az ilyen programokra, és mindig nagyon jó szokott lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=553859#post553859][b]Váradi Fanni - 2015.12.17. 22:27[/b][/url]

Nem telik bele sok időbe, és már azt is megtudom, mi kedves hóvarázsló társam becses neve. Nathalie.
- A Nath számomra tökéletes – bólogatok nagyokat. Tényleg könnyebb, mint végigmondani a Nathalie-t. Nincs vele baj, gyönyörű név, csak mégis kell valami becenév is.
- Oda bizony. A kedvenc ünnepem. Én is a családommal szoktam tölteni. Ilyenkor még bolondosabb otthon a hangulat – nevetek fel, amint felrémlenek a karácsonyi képek előttem. Majd egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy bizony már honvágyam van. Imádok itt lenni, ez a második otthonom. Nagyon jó, hogy itt olyan sok ember van, akivel lehet beszélgetni. De hiába a kényelmes szobám, ha néha bizony hiányzik az otthon melege. Ám ideje visszarántani magamat a valóságba, mert a bálra terelődik a szó. A karácsonyi bál általában gyönyörűségesen szép szokott lenni.
- Hát az nem akadály, ha nem hív el senki én egyedül is el szoktam menni. Végül is sok ott az ismerős, és egy ilyen csodálatos estét kihagyni vétek lenne. Szóval, ha nem találsz senkit, de egy baráttal szívesen mennél, csak szólj, én ott leszek – mondom Nath-nak. Nem tudom mennyire vonzza őt az én állandóan fecsegő társaságom, de ha tényleg csak a partner az akadály, akkor leszek a lovagja egy estére. Még ha csak képletesen is, és esetünkben inkább bajtársról van szó, mint igazi lovagról. Lehet, hogy a hercegét meg megtalálja a bálon. Nagyokat kortyolok a forró italomból. Kifejezetten jól esik. Ám Nathalie hamarabb végez, és már le is rakja a bögrét. Na, akkor lassan jöhet a csata, csak még én is gyorsan felhörpintem az utolsó kortyokat. Elhelyezem a bögrém a másik mellé, aztán fel is pattanok.
- Mehetünk, mehetünk – rikkantom el magam nevetve, hogy aztán el is szaladjak egy távolabbi szobor mellé. Útközben felmarkolok egy marék havat és golyót gyúrok belőle. Kezdődjék hát a csata! Kihajolva dobom el abba az irányba, amerre a lányt sejtem. Oda, amerről jöttünk. Talán még nem bújt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=556922#post556922][b]Váradi Fanni - 2015.12.24. 00:11[/b][/url]

A mézeskalács említésére összefut a nyál a számban. Igen, az a fahéjas, mézes, szegfűszeges karácsonyízű süti mindent megér. Mindent! Egyszerűen az érzés, mikor beleharapok a puhára sült még meleg tésztára az felbecsülhetetlen. Szóval fülig érő szájjal vigyorogva bólogatok Nathalie mondataira. Igen, igen, lassan átkeresztelem magam Fülig Fannivá, Rejtő után szabadon.
- Japánban éltél? Hű, az jó messze van – pislogok párat, mert tényleg nem a szomszédban lakik a hölgyemény. - Iskola karácsonykor? Ezt komolyan mondod? Borzalmas lehet – elképedve nézek a lányra. Igen, ezennel kijelentem, hogy Japánban borzasztó lehet iskolába járni. Karácsonyi szünet nélkül... hát én már egy alvajáró lennék. Vagy nem is tudom, de azt hiszem eljöttem volna onnan.
De a karácsony és a bál témáját is hamar letudjuk, hogy aztán mindketten felhörpintve a még megmaradt itókákat nekilássunk a nagy hócsatának. El is szaladok messzebbre, hogy megfelelő fedezékből kezdhessem meg a harcot. Az első eldobott golyót nem követi felszisszenés, sem egyéb reakció, így valószínűsítem, hogy nem találtam el a célpontot. Egye, fene, majd a következő. De nem sokkal később érkezik a válasz, ami pont a cipőm orra előtt ér földet, jócskán behavazva a lábbelimet. Nevetve rázom le róla a fehérséget, majd belemarkolok, hogy újabb golyót gyúrjak. Meg még egy párat, nagyjából hatot, hogy legyen későbbre is. A nagy munka közben végig figyelek, hogy fedezékben maradjak Nathalie elől. Egyet megfogok az egyik kezembe, egy másikat a másikba. Majd elhajítom Nath irányába, oda, ahonnan az előző érkezett. Egy gyors pördülés után a szobor másik oldaláról célzom meg szintén a háztársam búvóhelyét.
- Ha harc, akkor legyen harc! - kiáltok fel vidáman, majd újabbat dobok felé. Nem igazán jut időm célzásra, hiszen kapásból hárommal soroztam meg a lányt. Nem hinném, hogy mind eltalálja, de hátha legalább az egyikkel szerencsém van. Visszabújok a fedezékembe, hogy újabb töltényeket gyártsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=561649#post561649][b]Váradi Fanni - 2016.01.08. 13:33[/b][/url]

Annak ellenére, hogy a hócsatáimnak a bátyámmal korábban mindig az volt a vége, hogy teljesen elázva mentünk be a házba és általában én szenvedtem vereséget, mégis odáig vagyok a hóért. Meg mindenféle küzdelemért. Azt élveztem a legjobban, mikor már a kicsikkel együtt lehetett játszani, őket még én is megfürdettem párszor. Volt is később nagy vita belőle. De persze vissza a jelenbe.
Ha jól láttam, akkor az egyik hógolyóm talált, de nem vagyok benne biztos, hiszen csak egy pillanatra kukkantottam ki a szobor mögül. Kicsit megigazgatom a sapkámat, hogy jól a fülemre húzza, azt utálom, mikor kilóg alóla, aztán markolok magamnak egy újabb adag havat, kicsit arrébb lépve. Kezembe fogom a golyót, és úgy várom, hogy meglássam az ellenfelet. Nathalie elő is bukkan, és rögvest el is dobom a kis szeretetcsomagot. De nem sikerül elég hamar visszabújnom, így bizony az ő bombája eltalál. Felkiáltok, ahogy megérzem a hideg csapadékot az arcomon. Igyekszem a kesztyűs kezemmel kisöpörni a fél arcomból a havat, szerencsére nem sikerült az egészet beterítenie. Ez persze jó pár percet igénybe vesz, így fedezékembe húzódva próbálom megszabadítani magam a nemkívánatos hótól. Közben errefelé száll időnként egy-egy hógolyó.
Mikor sikerül kisöpörnöm a fehérséget a szememből annyira, hogy lássak is valamit, egy újabb golyót indítok az útjára. Oda, ahol legutóbb láttam eltűnni a háztársamat. Elég sok időt elvesztegettem, biztos bőven összeszedte magát Nath. Valami nagyon furcsa... olyan szabályosan repkednek azok a hólabdák. Túl szabályosan. Homlokomat ráncolva figyelem, hogy Nathalie előbukkan-e vagy sem, kezemben még mindig szorongatok egy töltényt. És akkor valami eltalál hátulról. Meg még egy. Megpördülök a tengelyem körül és szembe is találom magam a mestertanonccal.
- Ezt meg hogy csi... – nem tudom befejezni a mondatot, mert a számat ismét beteríti a hó. Ösztönösen elhajítom a lány felé a kezemben árválkodó hólasztit, majd védekezően magam elé kapom a karjaim. De ezzel egy kicsit elkéstem, mert már így is csupa hó vagyok. Hátrálva igyekszem menekülni a hózápor elől, végül elegánsan fenékre pottyanok. Ha végre kicsit abbamarad a hózápor nevetve nézek Nathalie-ra. Ismét igyekszem kicsit megtisztítani magam a hótól.
- El kell ismernem ez remek húzás volt! – kacagok fel még mindig a földön ülve.