A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838693#post838693][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.30. 16:16[/b][/url]

repül a punk

Ösztönös ez, hogy ott keres kapaszkodót, amit biztosabbnak lát saját helyzeténél. Nos, a seprűt jelenleg nem tartja annak, mert ki-kileng, nem rázza le magáról persze, de ahogy mozdul, úgy mozog alatta az eszköz is akaratlan és annak, aki a földhöz van szokva, ez új és bizonytalan. Azonban Zalán hamar felvilágosítja, hogy nem éppen ezt kellene tennie.
- De az mozog – szinte már durcásan veti oda, hogy az neki így nem is kell, mégis épkézláb dolog lehet. Végül, kicsi bénázás után csak megfogja a nyelet, csakhogy ettől a kenyér sem lett olcsóbb és az ő helyzete se kényelmesebb. Oda se neki, ameddig nem fejjel esik le előre, nincs gond. Csak egy apró, aminek kissé hangosan ad hangot. Szegény srác, csak segíteni akar a bénának, erre mehet hallásvizsgálatra lassan.
- Elkapsz? Dejó – mintha ez amúgy lehetséges lenne, hogy ha ráesik, nem rántja magával a másikat. Egyikük sem egy izomkolosszus, ez tény, a fizika meg egy nagyon csúnya tudomány, amelyet nemigen lehet becsapni, ha egyszer nagyobb sebességgel esik a tömeg, akkor az esni fog, ha akarják, ha nem. Figyeli azonban mit ügyködik a másik. Lassan vonja fel a szemöldökét, ahogy helyezkedik, meg minden. Már épp kérdezné, hogy virágnak nézi, hogy így körbe akarja repkedni mint a méhecske, amikor körülbelül megérti, mi a franc van.
- Főnök, ez veszélyes – mert az nem, hogy Teddy egyáltalán repül, vagy épp lefelé lóg. Megint kicsit kiabál, persze nem annyira, csak hallani, hogy nyüszög az elején. Lassan mozdulnak, mintha rommá tört roncs lenne és a vontató épp most húzza ki az árokból, de működik. A kiabálás végén már egyenesen nevet, bár kicsit megbillent a felénél és lenyomott egy egylevegős káromkodás hullámot, de úgy tesz, mintha pillanatnyi félelme sosem létezett volna.
- Aaaa menő vagy! Repülőmester! Köszönöm – mert ismeri ezt a szót és egész normális momentum lenne, ha haja nem lenne merő kóc, ahogy visszaesett fejére. Vidám hangokkal kísérve kapaszkodik a nyélbe, lógnak még a lábai lefelé, de egyben van.
- Táncolunk? - de azért nézi a lábát. Ó, hogy így! Lábait akasztja be, úgy, ahogy a másik és aprón dől oldalra, majd vissza. Nem is mer többet, egyelőre elég volt. Nem is mondja azt sem, hogy megy ez neki, elismeri, hogy nem. - Oké, oké, előre és dőlni. Ez rohadt nehéz, azt hittem könnyebb. Hisz csak huss és repkedtek – gesztikulál fél kézzel, és ahogy moccan, úgy kapaszkodik vissza a seprűbe. A mai célt hallva néz egyet, aztán megvonja a vállát. Az előbb majdnem kitörte a nyakát, nyilván nem mond erre nemet.
- Megyek – lassabban fordul jóval, mint a másik, olyan nyugdíjas tempóban és elindul utána. A nyomában, mintha kergetné, szép fokozatosan veszi fel a tempót és fordul. Vagy hát, valami olyasmi. Azért az ívek szépségétől messze. - Vágom én, ez a hurok fekszik – mert ő most szentül elhitte, hogy körbe-körbe mennek ma már csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838763#post838763][b]Létai Roland - 2021.11.01. 19:50[/b][/url]

Pont nem a kedvencem a futás, de ha szól valami a közben el tudom viselni. Meg még néha tetszik a táj is, főleg ősszel, amikor színes minden, meg a csajok is tök szexi ruhákban járnak. Mondjuk nem jobbak, mint nyáron, de szerintem sokkal mutatósabbak. Na, mindegy, ma a futáshoz egy mágusbandát, az undestroyed-et hallgattam, ilyen klasszikus rockot nyomó banda, nem kell megőrülni, de nagyon hatása alá tudsz kerülni. Amikor ki kell kapcsolni az agyamat, pont jó, de lassan a végéhez is érek az egésznek, tehát ideje lesz visszakapcsolni. És mi lehetne erre a legjobb, mint nem a Kalaposnak beszólni valamit. Ő legalább nem szűz, az Edictum szerint. Furcsa mondjuk, mert nem éppen százas, szerintem. Egy laza beköszönéssel kezdek, miközben kiszedem a fülemből a fülest, hogy halljam a választ is. ravasz vagyok, mi?
- Mit tudom én, kisebbítőműtétet csináltattál, mert zavart. Mondjuk kár lenne ilyenért – vonok vállat, majd leülök egy kicsit a fűre, amikor már kicsit úgy érzem, hogy nem vagyok üzemi hőmérsékleten. Nyújtani kezdek, mert nem akarok holnap izomlázzal ébredni. Szóba hozom Csengét, akinek viszont egész jó melle van, csak hát ő is a csajokat szereti. Kár érte, kiváló ügynök volt.
- Kár. Ja, Roland. Te meg a Faházas Lili – bólintok, hogy tudom, hogy kiről van szó. Nem tudom mennyire igaz, hogy ő volt a faházba valami sráccal, meg, hogy egyáltalán ő volt-e… de a pletyka, az pletyka, mit csináljak vele? Azt tudom még róla, hogy állandóan vigyorog, mintha muszáj lenne. Amúgy nem rossz csaj, szódával elmegy. Már a másik lábam nyújtom, amikor eszembe jut, hogy Csengusz miket kamuzik és elő is adom neki. Ha már tetszik neki Lili. Jó hazudtam, érdektelen dolgokat is tudok róla, hogy jobbra fésüli először a haját hajmosás után, mert Csé minden baromsággal traktált egy időben. Szerencsére ezt abbahagyta, amikor rájött, hogy engem ez a része nem érdekel igazán.
- Ahh, értem. Akkor lehet, hogy mégis megkérdezte – persze nekem inkább az jön le, hogy tudni akarja a csaj, hogy szabad-e a pálya Lilinél.  – Na és, ki vert ma orrba, hogy ilyen fejet vágsz? Nem ezt szoktam meg tőled – mintha bármit megszoktam volna. Felállok, kicsit lerázom a lábam, majd ledobom magam mellé. Hátha mond valami nem ennyire unalmasat is, mint eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838898#post838898][b]Hollósi Zalán - 2021.11.04. 21:50[/b][/url]

Szeme sarkából lekövette Teddy útvonalát és bár türelmes volt vele, tudta, hogy a következő mutatványhoz sebesség fog kelleni. Nem kevés.
 - Úgy, mintha élnél! - kiabálta hátra nevetve, hátha tud rajta valamennyit motiválni. Magát mindig eléggé versengőnek ismerte ahhoz, hogy egy ilyen mondat hallatán ész nélkül rohanjon bármilyen kihívásnak. Teddyről még nem tudta eldönteni, birtokolja-e ezt a tulajdonságot, de hamarosan kiderül.
 Fejét a legkisebb ívű kanyarnál oldalra fordította, hogy periférikusan megint felmérje, hányadán állnak mégis. Mikor látta, hogy nagyon lehagyná a srácot, olyankor belassított, de igyekezett kicsit mindig előtte járni, hogy gyorsulásra ösztönözze.
 Jópár kört tettek meg így a pálya körül, amikor úgy érezte, megpróbálhatják a hurkot. Elkezdte tartani a sebességet, hogy Teddy beérhesse.
 - Kapaszkodj és nehogy fékezz! - mondta hangosan tanítványának, majd egy újabb kanyar után, amikor a pálya hosszát szántották végig egyenesen, elkezdte maga felé húzni a nyelet. És nem tervezte, hogy megáll a függőlegesnél. Bár minden alkalommal élvezte ezt az egyszerűbb trükköt, most kicsit izgult és próbált odafigyelni a másikra, nehogy megint azzal a cirkuszi mutatvánnyal végződjön a mozdulat, aminek már tanúja volt. Zalán nem volt annyira messze a földtől, hiszen muszáj volt eltávolodniuk kicsit, nehogy a becsapódjanak, ha túl nagy kört írnának le a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838899#post838899][b]Marina Darik - 2021.11.04. 22:21[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Minden normális ember megijedt volna a gondolatra, hogy esetleg leesik olyan magasból. Csontját töri, esetleg bele is hal. De nem ez a lány. Annyira ismerte már magát, minden porcikáját, hogy tudja, hogy ha csak hajszálnyi esélye is van, hogy elkapja a seprű nyelét, megmarad. Így csak erre az egyre koncentrált. Olyan volt mint egy artista, csak ők általában direkt hajtanak végre ilyen veszélyes mutatványokat.
Aztán épphogy túl volt a sokkélményen, már vetette is bele magát a másikba. A Fecske alatta úgy tűzött ki, mintha minimum valaki üldözte volna. Szállt, repült, keresztül a középső karikán, fel az égbe, onnan pedig ívesen lajhárlógásban vissza Zalánhoz. Arcán folyamatosan ott virított az a lenyűgözött mosoly. A szíve hevesen dobogott, és legszívesebben sírt volna olyan boldog volt. Ennek van egyáltalán értelme? Hát, Marina Dariknak volt. Mert senki el nem tudta képzelni ez a pillanat mit jelent a számára.
- A nagypapád egy zseni. Ez a seprű gondolatolvas. A legapróbb mozdulataimra is azonnal reagál, komolyan hihetetlen! - magyarázott Marina, mellkasa majd széthasadt a boldogságtól, vérében még mindig megállíthatatlanul pezsgett az adrenalin, a kettő együtt pedig nagyon rossz ómen volt a számára. Vagyis nem is a számára, inkább Zalánéra.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Haza mész szünetre? - irányította még közelebb a seprűt Mae a sráchoz. - Kéne valaki, aki vigyáz erre a csodára nekem - villantott egy teljes fogsoros mosolyt - vicsort - a fiúra. - Megtennéd? Kérlek, kérlek, kérlek. Ha én hazaviszem, akkor soha többé nem látom - könyörgött. Jobb helyet el se tudott volna képzelni neki, mint az alkotó családjánál. - Megmutathatod a nagypapádnak is. Biztos szívesen látná újra a Fecskét - győzködte megrendíthetetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838920#post838920][b]Hollósi Zalán - 2021.11.06. 15:19[/b][/url]

Egyre inkább megkönnyebbülés fogta el, mert Marina tudott bánni a seprűvel. Biztos volt a dolgában, a Fecske pedig nagyban hozzájárult a manőverei sikerességéhez. Megbízható járműnek tűnt. A megkönnyebbülés mellé lassan valamiféle büszkeség is társult. Főleg amikor a lány visszafordult felé és csak dicséret hagyta el a száját. Hiszen a papája keze munkája volt benne a másik minden egyes levegőben töltött pillanatában. Különleges érzés volt.
 - Majd megüzenem neki, hogy lett egy új rajongója - felelte mosolyogva, de a furcsa kérdés hallatán beazonosíthatatlan kifejezés telepedett arcizmaira. Kicsit közelebb is repült, mert azt hitte először, hogy rosszul hallott valamit. Vagy az akcentus miatt értelmezte félre? - Hogy haza megyek-e? Persze, de... vigyázni rá? Én ezt nem értem, miért ne vihetnéd haza? Nem a családodtól kaptad a seprűt? - A kérdésre csak kérdésözönnel volt képes válaszolni, mert bár megtisztelőnek hatott a lány ajánlata, el sem tudta képzelni, mi akadálya lenne annak, hogy magával vigye a Fecskét a szünetre.
 Tudta, hogy nincsenek még abban a viszonyban, hogy kényelmetlen témákba másszanak bele, de ha már azt várja tőle Marina, hogy vigyázzon a seprűjére, megérdemelt valamiféle magyarázatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838947#post838947][b]Süveges Lili - 2021.11.07. 12:27[/b][/url]

Nem számított társaságra, de végső soron egyáltalán nem bánta, hogy a rellonos prefektus odajött hozzá. A szavai meglepték, de legalább elterelték gondolatait, sőt, egészen szórakoztatták is. Szokatlan volt. Persze sértő, meg tapintatlan vagy valami ilyesmi, de a szőkének inkább az számított, hogy újdonságként érte.
Nevetett, és megrázta a fejét.
- Dehogy, örülök, hogy legalább ekkorára nőttek! - Nem tartotta nagynak a méretét, olyannyira, hogy amikor csak lehetett, melltartót sem hordott.
Roland nyújtott, Lili pedig a seprűt igazgatta, nem akarta, hogy az út közepén heverjen, még a végén orraesik benne valaki. Mondjuk épp ő. Képes lett volna rá, még úgy is, hogy épp ül, aztán Roland is elkönyvelhetné, micsoda bénaság, lehet nem lenne olyan kedves, mint Adrián a minap.
Csengéről érdeklődött közben a másik, Lili pedig igazán nem tudta volna hirtelen megmondani, mikor látta utoljára barátnőjét. Kicsit összemosódtak a napok, mióta új házba került, és ugyanezen okból kifolyólag már nem egy szobában aludt a lánnyal. A legnagyobb baj, hogy ő meg épp Rolandon kereste volna Csengut, szóval ez patthelyzet volt.
- Faházas..? Nem, Süveges - fordult felé értetlenül, néhány pillanatig nem is értve a célzást. - De Lilinek tényleg Lili vagyok. De nem Fahá.. várj, mi?
Eltátotta a száját, és le is huppant a padra ismét. Most komolyan? Remélte, hogy csak Roland hivatkozik így rá. Időnként beleringatta magát abba a tévképzetbe, hogy nem is derült ki a légyottjuk Lucas-szal, erre jött ez a srác és rácáfolt.
- Lehet, igen - hagyta rá Lilkó még mindig nagyokat pillázva, aztán kicsit zavarodottan oldalra pillantott a mellé telepedőre. - Nem vágott orrba senki se. Miért, úgy néz ki? - Megtapogatta orrát, de egyenesnek és épnek tűnt. Egyik olyan része volt, amit még nem tört, vagy ütött meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839000#post839000][b]Létai Roland - 2021.11.10. 16:07[/b][/url]

- Ja, hát végül is, igazad van. Vannak itt férfimellűek is, azoknál sokkal jobb - vonok vállat, mintha komolyabban érdekelne Süveges mellberendezése. Persze ha nagyobb lenne... az megint más, de az egész csaj egy nyúlgerinc, nincs is mit fogni rajta. Jó, hát, nem rugdosnám ki az ágymból, mert ugye az újdonság varázsa is fontos és megadom mindenkinek az esélyt. Majdnem mindenkinek. A másik szőke, a leszboszorkány pedig mindig is a szívfájdalma lesz, de hát nincs mit tenni. Az sem biztos, hogy Süveges szereti a lányokat. Hú, ha hallaná Csenge, hogy magamban "Süvegesezem", biztos kiakadna.
- Mit mi? Amúgy te a csajokat is szereted? Mert a pasikkal már szóba hoztak, de sosem lehet tudni - meg mondjuk ez egy jó pont lenne Csengénél is, ha kiderülne, hogy igen. Mondjuk fogalmam sincs arról, hogy tudja-e Csenge, hogy Lili melyik lyukra, vagy lyukakra játszik. Az is lehet, hogy az egész faházas sztori egy kitaláció, vagy a többi, akivel a kis levitást szóba hozták.
- Nem, csak eléggé... szomorú pofát vágsz ahhoz, hogy jó kedved legyen. Mi történt? Már ha el akarod mondani - és mellé ülve rá figyelek, na ez a nem semmi, igaz? Meg a feszülős edzőcucc sem rossz, kiemeli a nem túl nagy, de szép melleket. Akkor meg már csak megnézem magamnak, nem igaz? - Amúgy igaz a faházas? Csak mert nem nagyon tudlak elképzelni, mármint túl durvának érzem hozzád. Te olyan mosolygós ágybandugós típus vagy, nem faházas. Persze lehet, hogy tévedek - kérdezem tök komolyan tőle. Érdekel a dolog. És ha tényleg volt ott, akkor meg ki tudja, még az is lehet, hogy jó parti lesz egyszer. Kétszer, négyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839039#post839039][b]Süveges Lili - 2021.11.12. 18:26[/b][/url]

Nem igazán tudta eldönteni, hogy most bókol-e neki épp a másik, vagy nem, úgyhogy csak sután heherészett szavaira. Persze eszébe ötlött, hogy megjegyezze, egyes férfiaknak, a testesebb fajtából (melyből nem nagyon látott az iskola vagy Bogolyfalva környékén) azért van, hogy nagyobbak a mellei mint a csajoknak, de tudta, hogy ez csúnya dolog lenne, még ha igaz is. És ő nem akart bántani mást, még úgy sem, hogy valójában senki konkrétra nem utal.
Még mindig csak tátotta a száját, mikor újabb váratlan kérdéssel sikerült Rolandnak letámadnia, és ezen a ponton már nem bírta tovább, előregörnyedve elnevette magát. Nem is azon nevetett, amint felvetett a srác, hanem hogy milyen lazán, mintha csak az időjárásról csacsognának. Igazság szerint rendkívül szórakoztatta a prefektus pofátlansága.
- Én mindenkit szeretek. Mindenevő vagyok, tudod - vigyorgott.
Még mindig nem tudta nagyon hova tenni ezeket a címkéket. Férfi, nő, hetero, homo... persze, értette a jelentésüket, és tudta, hogy a többségnek ezek egyáltalán nem voltak lényegtelen dolgok, de ő csak a nyilvánvaló fizikális különbségeket látta, azt egyáltalán nem tudta megérteni, miért lenne bármiféle különbség aközött, hogy egy lányt szeret vagy egy fiút. Volt része mindkettőben, és nem érezte, hogy másként élné meg az egyikkel, mint a másikkal.
Kicsit szontyi volt az előbb, az tény, de mostanra már feloldódott az arcának minden szegletében ez, és csak a vidámság maradt, a szokásos Lili-kép. De hogy miért láthatta őt szomorúnak? Talán tényleg az? Valahol belül?
- Csak annyi, hogy házat váltottam, és még kicsit szoknom kell az újat. Vagyis hát ismerem már, mert szöktem már be.. izéé, egyszer.. véletlenül? Nem, nem igaz, bocsánat - megint nevetett, főleg magán, amiért ezúttal tényleg egy prefektusnak vallja be, hogy kvázi tilosban járt. Utólag büntethető vajon érte? Talán nem.
Követte a mellé telepedő tekintetét, aztán visszapillantott rá. Jó, hát végül is ő is lecsekkolta az előbb, szóval szava sem lehet, igaz?
- Mi..? Nem! Mármint, lehet..? - megrázta fejét, és kicsit kezébe is temette arcát, érezte vörösödni a fülét, és mivel haja össze volt fogva, nem is takarta semmi.
- Semmi durva nincs a faházban, olyan, mint egy szoba, csak az ágy az ilyen földre terített hálózsák. De kényelmes ám.. viszonylag - magyarázkodott, és bólogatva biztosította Rolandot és magát is, hogy semmi extrém vagy borzasztó nem volt ám abban az esetben. Tök meghitt volt.. na jó, az talán túlzás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839156#post839156][b]Létai Roland - 2021.11.18. 21:22[/b][/url]

Ő mindenkit szeret? Na, végre valami meglepő. Mondjuk így már összeáll a kép, vagyis bennem most tudatosul, hogy Csenge nem véletlenül próbálkozik nála. Már ha az utána járkálás, és bujkálás azt jelenti, hogy próbálkozik. Nem tudom, hogy mitől fél, persze a visszautasítás rossz, de ezt meg Lillapillától nem tudnám elképzelni. Vagyis végül is de, csak valahogy ha engem kérdezne Csenge,hogy járnék-e vele, tuti nem utasítanám el.
- Áh, értem. Kétszer annyi lehetőség - kuncogom el a végét, végül is. Pasiban ez túlzás, a csajoknak meg jól áll. Milyen igazságtalan az élet, nem igaz? De a vigyorili most szomorkás, amit nem tudok hova tenni, és megpróbálom kicsikarni belőle az infót. Végül is nagyon nem kell nyesztetni, hamar kinyögte, hogy mi a baja. Nem gondoltam volna, hogy csak ennyi, komolyan. Házat váltott, húha. Oda ne rohanjak...
- És melyik házba mentél át? Meg amúgy minek? Már nem bítad ki azt az egy évet? Mondjuk nem tudom milyen a levita, biztos bűnunalmas lehet a sok kis tanulós nyomival. Annál talán még a többi is jobb, a Rellon biztosan - hát ez elég egyértelmű. A Rellon a legjobb, nem vitás és nem azért, mert én ott vagyok. Úgy tudnám mondani, hogy miattam a legjobb ház a Rellon. Már, ha érthető a különbség. De térjük át inkább Lili adottságaira, még ha nem is annyira bőkezűen mérték neki a jobb dolgokat.
- Tudom, voltam már ott - és tényleg, megnéztem már egyszer, de nem találtam különösnek. Csak annyira erőltették, hogy az milyen izgalmas. Rohadtul. - Igen, kényelmes? Főleg egy pasival mi? Vagy a pasi volt kényelmes? - emelgetem meg a szemöldököm mindentudóan. Közben megnézem magamnak a csajt, hát végül is miért ne. - De megmutathatnád a faházat, ha van kedved. Olyan szemszögből még nem néztem meg - vigyorgok tovább. Egy kis levezetés úgyse ártana, nem igaz? Maximum nemet mond, végül is mindegy, én már végeztem az edzéssel. A szart mindegy!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839193#post839193][b]Süveges Lili - 2021.11.20. 08:29[/b][/url]

Nem volt válogatós, ez tény, az evéssel-ivással is így volt, semmire se mondott nemet, amíg legalább egyszer ki nem próbálta. Főleg mert kíváncsi volt, de azért is, mert mindennek és mindenkinek esélyt szeretett adni. Hogy ettől több lehetősége lett? Ebbe nem is gondolt bele.
És ha már lehetősége, tudta, hogy abban is ott rejlik, hogy új házba került, és örült is neki, de valahol még visszavágyott a Levitába. Többnyire örült neki és izgatott lett a változástól, de most felemás volt a dolog, és nagyon úgy tűnik, hogy látszott rajta, ha még Roland is kiszúrta, akivel amúgy nem voltak még beszélőviszonyban. Legalábbis eddig.
- Kicsit tényleg uncsi volt ott, de azért nagyon szerettem - mondta, és elismerően bólogatott, hogy a Rellon bizony izgis. - Az Eridonba vettek át, és azért, hogy jobban ki tudjak teljesedni vagy ilyesmi. Én kibírtam volna még a kékeknél, de a szüleim meg a házvezetőm szerint nem tudtam volna venni az akadályokat. VAV lesz meg minden. Bár nem érzem egyelőre, hogy itt jobban felkészülnék rá... de majd kiderül, gondolom. És hát ha túljutok rajta, akkor nem csak egy évig maradok még itt, hanem ugye mesterképzésen is. Szeretnék magizoológus lenni! - Ezt még nem is mesélte senkinek. Vagyis csak alig két tucat embernek.
A faházról azonban biztosan nem beszélt senkinek, valahogy mégis mindenki tudott róla, a pletykarovatnak meg a susmusnak hála, és Lilinek volt egy sanda gyanúja, hogy még ez is közrejátszhatott a házváltási folyamatban. Pedig aztán nem ő volt az egyetlen, aki rosszalkodott, volt bőven, aki sokkal cifrább helyzetekbe került, és jóval többször is. Őket bezzeg senki nem faggatta.
- Nem, nem ő volt.. nem is én feküdtem rá, hanem.. mármint hogy, hé! - Kínjában elnevette magát megint, és ciccegve Rolandra pillantott. Nagyon szemtelen volt, de hát volt oka erre a pofátlanul nagy önbizalomra.
- Milyen szögből? - értetlenkedett aztán, és megrázta a fejét. - De nem, nem mehetek oda, szerintem már figyeltetve van. Bár a múltkor Júliával nem buktunk le. - Már amennyire tudta. Elég ködösek és hiányosak voltak az emlékei arról az estéről. Tudta, hogy unikornist mentek nézni, és azt is, hogy azt alighanem nem láttak. Arra még részegen is emlékezett volna, azt remélte legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839215#post839215][b]Létai Roland - 2021.11.20. 19:21[/b][/url]

Kicsit elfáradtam. Úgy mindenből elegem van nagyjából. Kivéve a csajokból, ezért is jöttem ide Lilihez. Lassan, de biztosan közeledik az év vége is, nem mondanám, hogy várom. Vigyolili viszont ma szomorú, és nem tudom elképzelni, hogy pont neki mi baja lehet. Legalábbis mindig azt látom órákon, hogy mosolyog, meg mindenkivel csacsog, a legtöbb büntetést is emiatt kapta, amiről én tudok.
- Jobban ki tudjál teljesedni?. Az meg mi a szart jelent? - nézek rá furán, elképzelni sem tudom, hogy mi járhatott a HV-k és szülei eszébe. Nagyobbak maguktól nem lesznek a mellei, ha pedig segget kell növeszteni, azt a levitában is meg tudja csinálni. Ott többfélét is lehet: van tanulásos és kajálásos is.
- Ez milyen hülyeség. Tök mindegy melyik házban vagy, már csak azért is, mert a levitások is ugyanazt írják, mint a többiek - állapítom meg hangosan, bár biztos nem vagyok benne. Mondjuk nem hinném, hogy a sok közös óra után, és az eddigi vizsgatapasztalatokból kiindulva pont a VAV lenne más, mint a többi. Na mindegy, rohadtul nem érdekel, hogy ugyanazt írjuk-e vagy sem.
- Na, az biztos jó. Ganyézni az állatokat - nevetek fel, és mivel nem teszi fel a kérdést, nem tudom neki megmondani, hogy nekem meg fogalmam sincs, hogy mi akarok lenni. Azt mondják remek prefektus vagyok, így talán, ha aurornak mennék, az jóféle pálya lehet nekem. Tanár viszont nem leszek, hát most is alig bírom ki a nyomisereget, mi lenne, ha még tanítani is kéne őket? Na ne. A faház témára rákanyarodva mindjárt elmúlnak a felesleges tanulás és továbbtanulási gondok, sokkal izgalmasabbak jönnek előtérbe. Úgy tűnik, hogy ki tudtam ugrasztani a nyulat a bokorból, és mégsem pletyka a pletyka. Nofene!
- Mindenféléből. Jobbról, balról, elölről, hátulról... tudod - vigyorgok és nevetgélek egyszerre, ezt is csak én tudom a kastélyba. Vagy ha más is, az hülye. Ehehehe.
- Dehogy van figyeltetve. Ki érne arra rá? - biztos, hogy senki. Nincs az a felnőtt, akinek ennyi ideje lenne, a rúnázott kamerarendszerre pedig még nem jöttek rá.
- Júliával. Hát, te sem vagy valami hűséges. Minden héten másvalakivel emlegetnek. De mondjuk engem nem érdekel, ha így is van - pont én ítélkezzek? Ugyan már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839227#post839227][b]Süveges Lili - 2021.11.20. 22:07[/b][/url]

A kérdésre csak széttárta karjait, és alsó ajkát kibiggyesztve megrázta a fejét. Ő aztán nem értette, de láthatóan mindenki más, vagy legalábbis azok, akik kitalálták, értették, és Lili bízott a nála okosabb és hozzáértőbb felnőttekben. Ő is az volt, legalábbis korban, de érettségben még távolról sem, és ezt jól tudta. Ezért aztán fájó szívvel de azt tette, amit mondtak neki.
- Azt hiszem a közeg nem mindegy.. vagy hát szóval, hogy milyen hatások érnek, vagy micsoda. - Ismét csak rángatta a vállát, arcán a "biztos úgy van" kifejezéssel. Őszintén szólva nem nagyon tudta, mit fűzhetne még hozzá. Ő nem értette, de elhitte, hogy van értelme. Aztán majd kiderül, hogy igaz volt-e.
Elnevette magát ő is, majd kiöltötte a nyelvét Rolandra.
- Az nem is arról szól! Vagy legalábbis nem csak. Hanem a befogásukról, vagy a megvédésükről, ha rossz helyre kerülnének, ahol nem kéne lenniük, meeeg arról, hogy simogassam őket, és.. ilyesmi. - Jó, ebben a kérdésben is voltak még fekete foltok a tudásában, de abban biztos volt, hogy mágikus állatokkal szeretne foglalkozni. Mást nem is igen tudott elképzelni magának.
Roland ellenben valami egész mást is el tudott, méghozzá többféle szögből is, és a szőkének nem igazán esett még le, hogy miről beszél. A faházzal volt kapcsolatos, annyi biztos, de most nem gondolta, hogy elsétálnának oda. Ha meg seprűre pattannak, valaki biztos kiszúrja őket, ahhoz figyeltetni se kell a helyet.
- Hogy mi..? - sápadt el egyszerre. - Kivel emlegetnek már megint? Nem is csináltam senkivel se Lucas óta.. jaj, nem is tudom, minek mondom ezt neked..!
Megint a kezébe temette az arcát, és nevetett kínjában. Hülyét csinál itt magából teljesen, semmi újdonság, de azért mégis. Mi ütött belé? Ennyire zavarba jönni! Júliával nem is történt semmi. Vagy.. legalábbis úgy hitte. Rémlett pedig a haja illata, de talán csak képzelődik már megint. Az megesett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839547#post839547][b]Marina Darik - 2021.11.29. 22:32[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Imádta a saprűt, és ha lehetett volna, talán soha nem válik meg tőle. De akadt egy kis probléma. Na jó, nem is olyan kicsi. Ha csak belegondolt abba, hány könyvet égetett el a családja csak azért, mert magyarul volt írva... egyszerűen nem tudott nem félni, mi lesz a Fecskével.
- Hát... nem teljesen. Tudod a nagymamámtól kaptam. Mert a nagypapám nem adhatná oda. De már a nagymamám se. Szóval majdnem egy év csúszásban is kaptam meg az ajándékot, mert Madam Lykke csak most találta meg. De ez mind úgy történt, hogy a szüleim ne tudjanak róla, mert akkor talán soha nem ülnék rajta - magyarázott a lány, és talán ezzel csak még jobban összekuszálta a fiút, mint előtte. - A családom elhatárolódott mindentől, ami a nagypapa tulajdonában állt. Így többek között a seprű se végezné jó helyen - húzta el a száját a barna. A szülei egész életében próbálták eltiltani a gyökereitől. A magyar származástól, a hagytéki tárgyaktól. Mégis ott tanult, ahol régen a nagyszülei, a papája régi seprűjén, a mamája nyakláncával. Lehet hogy nem a legnagyobb élő lázadó volt Marina, de bizony megküzdötte a saját kis csatáit.
- Szóval elvinnéd? Gyakorolhatsz is rajta csak hozd vissza nekem egybe. Ha nem túl nagy kérés - tette hozzá, mert azért nem is akarta másra ráerőszakolni. Meg Lokinak is oda tudta volna adni, csak vele éppenséggel más szuperságos tervei voltak. Kende meg... hát ő se volt a legjobban a szüleivel. Hülye aranyvérű elitisták. Mennyivel könnyebb gyerekkoruk lenne, ha ezek a hierarchikus dolgok nem kereszteznék.
- Azért menjünk még egy kört. Nem lehet megunni ezt a csodát - vigyorgott a lány, mint a tejbe tök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839604#post839604][b]Létai Roland - 2021.11.30. 21:45[/b][/url]

Á, szóval nem nagyon volt választása és megmondták neki, az okosok. Miért hiszi minden felnőtt, hogy beleát a lekivilágunkba? Oké, az enyémbe nem nehéz, de egy lány olyan bonyolult, mint egy tehén. És én mégis megfejtem.
- Mindegy is, a lényeg, hogy jó lesz neked amott is, nem igaz? Bár így utolsó évre nem teljesen értem, hogy eddig miért volt jó a közeg... nem vagy te közegellenálás, hahaha - nevetek fel a rossz szóviccen, majd gyorsan abba is hagyom. A mi akarsz lenni, már csak ilyen kínkérdés nekem, de igyekszem jó fej lenni.
- Jó, akkor állatbarát vagy. Van itt elég, és nálam is van egy sikló, vagy inkább egy boa. Érdekel? Azt is simogatni kéne - vigyorgok szenvtelenül. Szeretem megbotránkoztatni a lányokat, kíváncsi vagyok, hogy ez a szőkénél sikerül-e. De témát váltunk és előjönnek a pletykák róla és a faházas kalandjáról. Sikerül zavarba hozni őt, és ez nagyon is kezd feltüzelni. Meg amúgy az sem bánnám, ha tényleg simogatná a boámat, jó kis kígyó, hálás. Komolyan.
- Amúgy nem akarod feleleveníteni azt az estét? Megmutathatnád, hogy mik voltak ott. Nem vagyok rossz, kérdezd meg Karolinát. Ő ismer már ilyen téren. Is - na elő a farbával, lezdem unni ezt a "csitcsetet". Maximum el leszek zavarva, vagy megyünk az avarba, ehehehe. Meg ugye az a cél, hogy Lilikét felvidítsam, hát mi lenne ennél jobb. Tuti felvidulna, ha velem lehet egy ágyban, vagy faházban, vagy asztalon... végül is a helyszín mindegy, letesztelhetjük a seprűtárolót is, ha az a vágya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839639#post839639][b]Hollósi Zalán - 2021.12.01. 14:19[/b][/url]

Tudta, hogy most nagyon kell figyelnie, de akármennyire is próbálkozott, két mondat alatt belekeveredett a magyarázatba. Száját eltátotta, mert szólni akart Marinának, hogy lassítson, mégsem merte megtörni a lány gondolatmenetét. Pár lényeges szó azért megragadt a fejében: a nagypapa kacatjaiért nem mindenki rajong otthon.
 Kíváncsi lett, nagyon is. Kicsoda Marina papája? Úgy méregette a másik arcát, mintha a homlokára lenne írva a válasz. A kérdése további kérdéseket szült, de a szívesség teljesítésének már nem látta akadályát.
 - Jól van. - mondta kisvártatva. - Vigyázni fogok rá. De csak akkor kapod vissza, ha megígéred, hogy nem fog a szekrényedben porosodni - fűzte hozzá megjátszott atyaiassággal. Tényleg szerette volna, ha ez a fecske nem múzeumi darabként végezné, hanem kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. De a rellonos pont olyannak tűnt, aki hajlamos megragadni az ilyesfajta lehetőséget.
 - Úgysem tudod megállni, hogy csak egyet menj még vele - felelte kihívón, majd a Kométa nyelére hajolva lendületesen elsuhant Marina mellett, versenyre invitálva őt. Nála volt a tapasztalat, Marinánál pedig a tökéletes eszköz. Még ő sem tudta eldönteni, ki kerülne ki győztesen ebből. Vizsgaidőszak ide vagy oda, ez egy nagyon jó napnak ígérkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839730#post839730][b]Süveges Lili - 2021.12.03. 19:00[/b][/url]

Nem értette a viccet, de az ilyesmiből már rég nem csinált problémát, elfogadta, hogy sokkal, de sokkal több minden van, amit nem fog fel a kis buksijával, mint amit igen. Szóval csak nevetett ő is Rolanddal. Nevetni szeretett, akkor is, ha épp nem tudta, min, szóval nem volt ezzel semmi gond.
Viszont volt ennek a tettetésnek egy határa, amin túl azért kénytelen volt felvonni a szemöldökét és igen értetlen kifejezéssel bámulni vissza a másikra.
- Van egy kígyód? De.. miért hordod magadnál? Szerintem jobb szereti a nyugalmat - tűnődött el, mert bár nem volt benne biztos, azért csak úgy sejtette, hogy a lábatlan állatok nem annyira szeretnek futni. Roland meg futni volt, nem? Meg egyébként is, hol van? - Hova rejtetted? Tényleg szabad simogatni? A nadrágodban van? Tértágítós?
Őszinte kíváncsisággal érdeklődött, nem is sejtve, mire utalt valójában Roland. De tényleg nem esett le neki, becsszó!
Ellenben a faházas utalások félreértéséhez már komoly tehetség kellett, olyan, amilyen még Lilinek se volt, és egészen belevörösödött a rellonos felvetésébe.
- Nem, nem tudom megmutatni, mert itt se hálózsák, se ablakon bevágódó faág nincs, és.. meg amúgy is az csak Lucasra meg rám tartozik, hogy mi történt meg hogy ott, jó? - hadarta kissé nagyon zavarban. - Milyen Karolinát? Ő az a navinés, akinek tele van fémdarabokkal a szemöldöke és kopasz? Hát őt mondjuk nem merem megkérdezni semmiről, egyszer már nagyon csúnyán nézett, amiért szóba hoztam, hogy a repülőtéren biztos becsipog. Tudod, a piercingek miatt.
Aztán közben rájött, hogy nem is Karolinának hívják ezt a lányt, és hogy többnyire inkább senki se hívja, de az már nem ugrott be neki, hogy talán egykori szobatársára utal Roland.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840687#post840687][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 20:42[/b][/url]

repül a punk

Ha itt sétálna egy nyugdíjas néni a kis kosarával, most röhögve előzné le, főleg, ha annyit mondana valaki, akciós farhát. Ó, tudja ő ezt, le is néz, hogy ha néni nem, de egy vihogó csiga lehet, hogy van a fűben és épp robog előre. Kicsit így megbillen, káromkodva húzza vissza magát és még csigát sem látott. Komolyan.
- Nem megy ám az olyan könnyen az én koromban – kajabál vissza, de azért összeszedi magát és begyorsít. Nem mondani, hogy ez már a fénysebesség, mert korántsem az, mégsem totyorog, mint egy vénasszony, így talán elég lesz. Reméli. Ha meg nem, akkor már tudja, hogy milyen leesni és találkozni a jó, édes anyafölddel, más nem két hétig reumatapasz lesz a jele.
Zalán mégis kegyesen lassít néha, majd megint gyorsít. Érti ő, mire megy ez ki, így a sokadik körre már szépen ott száguld mellette. Teli pofával röhög, mert eddig soha, semmivel nem ment ilyen gyorsan, egy bicikli csak a lejtőn az, az autó meg zárt, így valahogy ez a kettő szerelemgyereke és igencsak élvezi. Nincs persze nyári meleg, a kezein érzi a hideget a sebességtől, de nem most fogja elengedni és megfújkodni az ujjait. Tanulság: az ilyenhez kesztyű kell, így mondhatni, ez egy kerekek nélküli motorozás. Ja, ahhoz faszán hasonlít, kb úgy is ül rajta, így aztán… Száguld. Inkább annak tudható be, hogy mivel látja hogyan kell fordulni és ülni, így most biztosabb, holnap lehet nem lenne, de egy idő után tuti. Mégsem ő fog a következő válogatón ott állni a sorban, hogy hadd lehessen csatár, szóval, erről nem kell álmodnia rémeket senkinek. Bár azt vágja, valami képen látta, hogy az egyik évben valamelyik csapatban ott volt egy kitetovált punk gyerek is, így erős a csábítás. No nem a tetkókra, a játékra. Elkalandozik, majd lemarad, de pont időben kapja oda a fejét.
- Okéééé. Nincs fék! - nem fél, pedig lehet kellene. Viszont bőven bemelegítettek, így nincs más hátra, mint alkotni. Vagy valami olyasmi. Zalán mozdulataitól kicsit lemaradva, de ő is maga felé kezdi húzni a seprűt, az meg lassan de biztosan fordul. Aztán egy biztosabb fogastól máris azt érezheti, hogy fordult vele a világ. Ééés kész is a hurok. Amikor érzékeli, röhögve lassít le és ugrik le a seprűről, az szerencsétlen meg megy egy kicsit, majd áll meg a levegőben, mielőtt huppanna a földre. Teddy ellenben tapsikol és ugrál pár sort.
- Megcsináltuk, ember! Mi vagyunk a repülő liga! - tessék, könnyű őt boldoggá tenni. Vagy valami olyasmi. Odaslattyog a seprűhöz azért, hátha akar még valamit mutatni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840694#post840694][b]Hollósi Zalán - 2021.12.23. 21:14[/b][/url]

A menetszél sokat torzított, de hallotta, amikor Teddy néha-néha reagált rá. És úgy látszott, odafigyelt minden instrukciójára is, mert egészen jó sebességgel indult neki a mutatványnak.
 A szeme sarkából végig a másikat figyelte, hogy szükség esetén gyorsan reagálhasson, de mint kiderült, nem volt szükség rá. Elképedve, ugyanakkor elégedetten nézte az ívet, amit megtett. Talán kicsit túlságosan is rá szegeződött a figyelme, mert az ő íve egészen nagyra sikerült, elfelejtette maga felé tartani a nyelet, hogy befejezze a hurkot. Csak akkor kapott észbe, amikor Teddy már vízszintesbe került. Ő éppen a föld felé tartott.
 Hirtelen rántott a nyélen, amivel önmagában nem volt gond, mert elkerülte földbecsapódást, de a fékezéssel már gondok adódtak. Pedig ajánlatos lett volna sikeresen kivitelezni, mert tanítványa, aki épp a seprűjéért hajolt le, történetesen az útjában állt.
 Zalán jobbra rántotta a seprűt, hogy ne nyársalja fel a nyéllel, majd lendületesen ráfarolt a srácra. Esetlenül bukfencezett át rajta, majd borult a földre és terült el a fűben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840706#post840706][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 22:04[/b][/url]

repül a punk

Szóval, az első esést leszámítva, most minden flottul megy. Csinált egy hurkot, egy igazit, mint a nagyok. Olyan ez, mint mikor kitalálta, hogy ő deszkázni fog, olyan menő lesz, mint soha. Csakhogy az lett belőle, hogy állandóan kék és zöld volt, sebes, meg véres. Aztán amikor akkor esett, hogy a bal karja el is törött, nos, akkor eladta a deszkát. Ott nem volt senki, aki megmutassa neki, hogyan álljon. Lehet valami sznob szar társaságot fogott ki, akik csak nézték, röhögtek, néha lepacsiztak vele, de aztán nem adták tovább, amit tudnak. Csak ültek a deszkán, hallgatták a fos zenét és bagóztak, míg Teddy megpróbálta azt, amit tíz perccel előtte látott. És nem lett belőle semmi. Ellenben itt van ez a srác, nem ismerik úgy egymást, hogy évek vannak mögöttük, meg a kemény utca, és mégis, jött, mutogatott. Ha kellene plusz pontot adnia a sulinak, ezért megtenné. Mert ez nagy respect. Tök örül, csak ő ezt máshogy fejezi ki. Furán. Mindegy. A lényeg, hogy a sikerélmény megvolt.
Arra azonban nem figyelt, hogy a másiknak mennyire sikerült. Látta, hogy fordul, meg süllyed, csak ugye gyakorlatlan szemnek nem látványos a hiba, ami keletkezik. Ezért mulat magában, meg menne tovább, csakhogy, figyelnie kellene. Mire azonban felkapta a fejét, már késő volt. Valami artikulálatlan, olasz káromkodás vagy épp rimánkodás esik ki az ajkain, nem tudni. Csak a végét érteni, ami egy határozott:
- Mit csináááálsz – de ez lehet inkább sikoly. Összekapja magát vagyis rántja hajol le, de így sem kerek. Nyekken egyet, ahogy Zalán átesik rajta, vele együtt huppan a földön. Pechjére a seprű áll bele az oldalába, amit felvenni készült, így mire kiterül, már vinnyog is.
- Baszki főnök… - nyögi némi hatásszünet és jajgatás után. - Azt nem mondtam, hogy örömödbe ugorj a nyakamba, na. Vagy legalább szóltál volna – fordul át a földön a másik felé, fájdalmas grimasszal dörzsölve az oldalát. - Egyben vagy…? - vagy hívjon valakit, bárkit. Csak a papot ne, akkor nagy a baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840723#post840723][b]Hollósi Zalán - 2021.12.24. 00:52[/b][/url]

Ő egészen könnyen megúszta a karambolt... mondhatni. Hason landolt, a Kométa méterekre tőle. Halkan felnyögött, ahogy megpróbált felkönyökölni. Fejét megrázta, hogy kihulljon belőle az a maréknyi fű, ami felkenődött rá. Feszülten fülelt, hogy Teddyvel mi lehet a helyzet. Prüszkölve nevetett fel a fiú kifakadásán. Tudta, hogy nem illene, de nem sikerült visszafognia magát.
 - Persze, egyben - mondta még mindig kacagva, majd átfordult a hátára, hogy nagyobbat tudjon lélegezni. - Veled minden rendben?
 Az eget kezdte bámulni, mert nem akaródzott neki még felkelni.
 - Szép volt amúgy - jegyezte meg kisvártatva. - Mármint a hurok, amit csináltál. Gyorsan tanulsz, nem sok kezdő tudja megcsinálni. Nem gondolkodtál rajta, hogy komolyabban foglalkozz vele? - Hangja őszintén csengett. Ha eltekint a meggondolatlanságától, tényleg ügyesen tudna repülni. Újra elnémult és hagyta, hogy a zöld gyep illata felkússzon a tudatáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=841024#post841024][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.27. 10:48[/b][/url]

repül a punk

Ha ezt valaki mondja neki, hogy ma még át is esnek rajta, nemcsak leesik egy seprűről, lehet a pufók kabátját veszi fel, hogy legalább ne fájjon annyira. Hallotta, hogy az élet kemény, de a jó anyaföld még jobban, így aztán nem lehet panasza. Vagyis van, hangos is, a másik meg nevet rajta. Ez egyben jó, mert akkor Zalánnak se fáj annyira, hogy inkább üvöltsön, a másik kínján tök egyszerű nevetni. Vigyorog is egy sort két „jajj” között, majd összeszedi magát.
- Az királyságos – porolja le a karját, hogy akkor ez ennyivel el van intézve. A többi majd később. - Aha, asszem. Nem törött el semmim, szóval igen – néz le magára, még horzsolást se lát, bár azért tenyere ég, amivel valamit tompított az egészen, de amint a nadrágba törli azt, nem is lát semmit. Maximum kicsit piros. Tessék, ő lesz a ház kabalája az év végére.
- Mesterien tudok esni, tudom – vágta rá gyorsan, most ő nevet, mert tudja, nem erre irányult a dolog. Kicsit még fura neki ez a dicséret, visszacsatolás dolog, így a füvet kezdi el tépdesni, mint aki zavarban van vagy csak éppen nem tudja kezelni azt, hogy valaki nem lehurrogja, hanem épp ellenkezőleg.
- Köszi, köszi. De volt aki mutatta, az a menő és így könnyű volt – mutat a másik felé, mintha rá akarná kenni, hogy ez az ő „hibája”, érdeme. Valahol amúgy tényleg. - Áááh, én nem gondolkodok semmin. Csak láttam múltkor, hogy valakik repkedtek és ki akartam próbálni. Miért, kéne? - fordul felé, még ő is a földön elkényelmesedve. - Mert, te? Komolyan csinálod majd később?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=841987#post841987][b]Hollósi Zalán - 2022.01.09. 19:12[/b][/url]

- Figyelj, azt is tudni kell rendesen - vallotta be, míg próbálta visszafoni a feltörni készülő nevetését. Véletlenül sem akarta, hogy gúlyolódásképp fogja fel a másik. Bár aki ennyire őszinte magával és nem fél önmaga lenni, nem  valószínű, hogy a sértődékeny fajtából való.
 Fejét rázta a dicséretre, mert nem tartotta annyira jogosnak. Régen esett már seprűvel, de apja szavaival élve: aki nem bukik el egyszer sem, sosem fogja tudni, hogyan kell újra felállni. Nem is nagyon tanított mást előtte, hogy legyen viszonyítási alapja. De csinálhatná többször is. Mulatságosnak tűnik. Kivéve azt az intervallumot, ami Teddy levegőbe emelkedésével kezdőtött és landolásával ért véget. Kinek kell az a stressz és aggódás? Neki nem biztos. Habár...
 - Ígéretesnek tűnsz. Csak kéne egy normális seprű neked. Én meg... hát tervezem, hogy majd versenyezzek. De ez ennél kicsit bonyolultabb. Egyelőre csak feszegetem a saját határaimat. Amik annyira még nem nagyok, szóval így könnyű.
 Kísérletet tett arra, hogy felüljön, majd rendesen Teddy felé fordult.
 - Ha gondolod, megpróbálhatjuk még egyszer, a bukós rész nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=843029#post843029][b]Theodore B. Marchetti - 2022.01.31. 22:18[/b][/url]

repül a punk

- Azt mondják az okosok, az a nehezebb, mert ugye, jól kell. Ha nem, akkor reccs – volt már rá példa, nem is egyszer, ha nem is törött, de baromira fájt. Aztán, mint a deszkások meg bármilyen guruló dolgon élők, ő is szépen rájött, hogyan forduljon és mit tegyen le, hogy kevésbé kelljen hozzá papot vagy orvost hívni. Egy-két horzsolás, zöld-lila-sárga folt meg semmiség, a hegek pedig állítólag menők, mert bármit lehet hazudni később, meg öreg korban hogyan szerezte. Medvével harcolt, vad kutyákkal, dühös nőkkel, de véletlen sem azt kell mondani, hogy jaj de kretén vagyok, elestem a saját lábamban. Egyszerű ez, ahogy ő is.
- Na ne szerénykedj, előttem nem kell – mintha amúgy olyan nagysága lenne az iskolának, aki előtt mindent lehet. Valahol pedig tényleg, mert ami nem érdekli, arra nem figyel, ami meg olyan, arra beszól valamit. Sok erre a nagyképű nyomoronc, akik azt hiszik, ők szarták a spanyol viaszt, miközben a Mona Lisa-t festették, aztán közben csak anyuapu tárcája vastag, maga a tag meg akkora gyík, hogy állatkertben lehetne mutogatni. Ez a srác szerény, a maga módján. Talán vannak gondjai is, elfogadni, hogy igenis menő, vagy mindennel tök jól tisztában van és nem kérked. Fura, nincs ezzel baj, kell ilyen is, Teddy, ha jó valamiben, harsányan közli, de nem lehet komolyan venni, mert inkább a gyíkok paródiája, mint valós.
- Azannya! Ígéretesnek – füttyent, hogy megint olyan dologra bukkantak, amit ő nem is gondolt. Nem olyan rég mutattak rá, hogy nem is annyira szörnyűek egyes bűbájai, erre tessék, most még ez is. - Mér’, milyen a normális? - ezen is van minden: nyél meg… cirok. Kell több? A többin van valami plusz? Nem érti a különbséget. - Szerintem meg simán el kell kezdeni, a határt közben is lehet feszegetni. Jó muri – bólogat, mert tessék, mindjárt itt lesz ő a nagy támogató. - Simán. Majd nemtudom. Odébb megyek és nagyobb helyem lesz esni, meg ilyenek – mutogat is, hogy mennyivel. - Vagy csak körözünk. Nekem mindegy, ez jó muri, tetszik – most. Aztán majd valami más fog. Ő már csak ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=843688#post843688][b]Hollósi Zalán - 2022.02.20. 12:21[/b][/url]

- Nem szerénység, csak... önkritika - az utolsó szó hangsúlya már kérdőnek hatott, mintha ő sem lenne biztos abban, amit állít. Tudta, hogy sokkal többre lesz képes, ha időt és energiát fektet bele. De fejlődni csak kockázattal lehet. Az pedig nem volt része idáig az életének. - De igyekszem majd.
 Elgondolkodott egy kicsit, hogy hogyan is magyarázhatná el jól ezt egy laikusnak, hogy mennyit számít a seprű a repülésben. Közben megkísérelt felállni is.
 - Hát mondjuk az számít normálisnak, ami nem félő, hogy kettétörik egy húzós manővernél alattad - mutatott az ütött-kopott iskolai seprűre. - Amin nincsen sérülés, karcolás, áramvonalas és szépen gyorsul. Meg ilyesmi. - Nem akarta sokat fárasztani Teddyt az elméleti résszel, mert félt, hogy így hamar rá fog unni a témára. Inkább kezet nyújtott újonnan szerzett barátjának, hogy felsegíthesse.
 - Örülök, hogy bejön. Üdv a klubban. - mondta szétterülő vigyorral az arcán.
 A délután hátralévő részét azzal töltötte, hogy hagyta Teddyt kibontakozni. Sokszor szúrt közbe instrukciókat, amik többsége arra irányult, hogyan ne essen le. Amíg ezt el tudják kerülni, semmi sem szabhatott határt nekik a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=845894#post845894][b]Dana Straw Berry - 2022.04.22. 19:13[/b][/url]

Öltöző

Nagyon elhanyagoltam mostanság a kviddics gyakorlást, mindig megfogadtam, hogy sort kerítek erre a tevékenységre, mégsem akart összejönni a dolog. Mindig más fontos teendő jött közbe, na meg ott volt a munka, az önkénteskedés a menhelyen, ami azért eléggé lefárasztott. A maradék szabadidőmet a baráti társaságomban töltöttem vagy pihentem. A mai napon is épp az ágyamon ejtőztem, de már kezdtem unni magam, ráadásul mindenkinek megvolt a saját elfoglaltsága, így arra a döntésre jutottam, hogy végre-valahára elmegyek egy kis kviddics gyakorlásra. Ennek fényében összeszedtem magam, letusoltam, aztán sportos ruhába öltözve, a hajamat hátrafogva indultam el a pálya felé. A sporttáskámba betettem még egy dezodort, tusfürdőt, papucsot, váltóruhát, cipőt, hiszen az öltözőben biztonságban tudhattam a cuccaimat. Mikor odaértem az öltözőbe, a helyiség üres volt, egy árva lélekkel sem találkoztam. Lepakoltam a dolgaimat az egyik szabad padra, majd elkezdtem készülődni a gyakorlásra. A cipőmet is átvettem, majd a táskámat a velem szemben lévő öltözőszekrénybe raktam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846006#post846006][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.25. 20:26[/b][/url]

A baleset óta nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna az ütközés pillanatára, vagy arra a napra, a meccsre, és arra a lelkes közegre, ami akkor minket körülvett. Most is ezen emlékekkel sétáltam a pályára, pillantásommal fürkésztem a pályát, a lelátókat, s próbáltam visszaidézni kedves emlékeimet is. Azokból is akadt szép számmal, hisz régóta kviddicseztem már, mégis visszakanyarodtak a gondolataim ahhoz a naphoz. Jól emlékszem rá, mert nagyon fontos meccs volt, a profi edzők közül is kijött egy megnézni a meccset, és akkor valamiért nagyon bizonyítani akartam. Meg akartam mutatni azt, hogy le tudjuk győzni a navine csapatát, hogy le tudom győzni Robillardékat, még annak ellenére is, hogy mennyire profi az a lány. Aztán a semmiből robban be elém az a a másik szőke, összeütköztünk, s már csak arra emlékszem, hogy a mélybe zuhantam, utána minden elsötétült.
Ez pedig a legrosszabb élményem volt, s éppen ez volt az, ami meggátolt abban, hogy újra seprűre üljek. Szerettem volna, de nem ment, valamiért nem vitt rá a lélek. De a pálya az még mindig olyan volt mint rég, hiányzott. S ahogy sétálgattam, észrevettem az egyik pad közelében pakolászni egy lányt. Közelebb is bicegtem hozzá, rátámaszkodva a botomra, s odaérve felismertem őt. Ő volt az.  
- Szia - köszöntem rá, de nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak, nem gondoltam volna, hogy össze fogok futni vele a pályánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846044#post846044][b]Dana Straw Berry - 2022.04.27. 19:44[/b][/url]

Öltöző

Azon gondolkodtam, hogy vajon mikor jön össze annyi összeg, hogy saját lakást bérelhessek gond nélkül. Persze a vágyálmom az volt, hogy saját kégliben lakhassak. Emellett izgatottan vártam, hogy Karcsival belevághassak a divatüzlet megnyitásába. Biztos voltam benne, hogy az egyedi tervezésű ruháinkkal nagy sikert aratunk majd Bogolyfalván. Ezekkel a gondolatokkal készülődtem a kviddics gyakorlásra. Miután betettem a táskám a szekrénybe, arra lettem figyelmes, hogy valaki rám köszönt. Nagyon meglepődtem, és zavarba jöttem, mikor a tekintetemet a lányra emeltem, hiszen felismertem őt... Vele ütköztem össze lendületből brutálisan azon az ominózus eseményen, ami után elég durva sérülések érték. Én megúsztam enyhe zúzódásokkal, fájdalmakkal, ő viszont kómába esett, és a sérüléseket a mai napig nyögi. Komoly bűntudatom volt emiatt, főleg azért, amiért nem tudtam tőle személyesen bocsánatot kérni, csupán egy levelet küldtem neki. Pontosabban, miután helyre jöttem, egyszer meglátogattam az ispotályban, de mivel kómában volt, így nem tudhatta, hogy jártam nála. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, azt se tudtam, mit mondjak neki.
- Szia! - köszöntem neki vissza, majd a tekintetemet a szekrényre emeltem újból. A "hogy vagy" kérdést fel se tettem neki, az elég morbid lett volna.
- Lejöttem gyakorolni kicsit - nyögtem ki nagy nehezen, csak, hogy valamit mondjak, majd zavartan újból a másikra néztem.
- Mi járatban erre? - kérdeztem tőle, miközben azon járt az agyam, hogy vajon a tízes skálán mely helyet foglalom el a gyűlölete tárgyaként.
- Remélem, jobban vagy, nagyon sajnálom a történteket - tettem még hozzá szomorkásan, és lelkileg próbáltam felkészíteni magamat arra, hogy esetleg elküld a fenébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846083#post846083][b]Hollósi Zalán - 2022.05.01. 22:07[/b][/url]

  Esztelenül szlalomozott a pálya karikái között, mert frusztrálta, hogy a körei egyre gyengébbek és gyengébbek voltak. Nem sok lehetősége volt kijárni a pályára tanév kezdete óta, mert majdnem minden délutánját könyvekbe temetkezve töltötte. Rengeteget rágódott azon a példányon, amiben szerepelt az a bizonyos bájital. Benett szerint könnyű elkészíteni. Csinálta már rengetegszer. Miért nem kéri meg egyszerűen, hogy főzze meg neki? Miért rágódik egyáltalán ennyit ezen?
 Lefékezett, feltolta homlokára a végőszemüveget, hogy megdörzsölje fáradt szemeit. A kialvatlanság már ordított róla. Egyértelmű volt, hogy miért nem teljesített olyan jól.
 - Még egyszer! - üvöltötte a lelátó felé, ahol Kornélt ruházta fel egy stopperórával és kerítette be táskájával, meg egy kupacnyi sportmagazinnal. Az Autumn-tól kapott kézikönyv is ott volt köztük, lapjait unottan lapozgatta a szél, várva, hogy Zalán mikor próbál ismét versenyre kelni vele.
 Otthagyta a karikákat, a szemüveget visszacsúsztatta kék tekintetére és megállt barátja előtt a levegőben, rajtjelre várva. Még javíthat ezen. A fáradtság is csak egy akadály, amit le kell küzdeni, akárcsak az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846285#post846285][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.09. 17:17[/b][/url]

A szemeim már golyóznak, ahogy a lelátón ülve követem végig ide-oda Zalánt. Éppen szemeimet dörzsölném meg mikor rám parancsol. Összerezzenve akad meg a mozdulat, majd pislogok rá. Megmerem kockáztatni, hogy soha nem láttam még barátom arcán ilyen elszántságot, amit meg is értek, azonosulni is tudok vele, mert kicsit a jövőbeni magamat látom lóháton, de...
- Oké-oké - emelem fel kezeimet védekezően, ahogy beáll elém. Fejem billen félre. - Csak előtte igyál - fogom meg az üveget, majd kezemet le-fel emelgetve várom kérdő tekintettel, hogy melyik felnél jön el az a rész, hogy elengedhetem és el is kapja.
- Nem azért, Zalán, de rosszul nézel ki. Biztos vagy abban, hogy az a megoldás, hogyha túlhajtod magad? - ártatlan kérdés, de teljesen komolyan gondolom. Akaratlan sandítok a mankóm felé, mert tudom, hogy én is ilyen leszek, így kicsit képmutatónak érzem magam, de attól még... aggódom. Régen volt Zalánnak nyugodt éjszakája, a legtöbbet végig is asszisztálom, de kötve hiszem, hogy így kellene megoldania. Fejemet megcsóválva nézek vissza rá. - Felejtsd el - tartom magam elé az órát, kezemet emelem fel, hogy rajtolhassak neki és az órát is elindítsam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846306#post846306][b]Hollósi Zalán - 2022.05.10. 08:36[/b][/url]

Nem ellenkezett, kezeit tartotta fel Kornélnak, jelezve, hogy dobhatja az üveget neki. Elkapta, de így is majdnem kicsúszott az ujjai közül, amikor le akarta tekerni a kupakját. Nem látszott a szemüvegtől, de tekintetét égnek emelte barátja kijelentésétől.
 - Köszi. Te meg lehengerlően sármosan nézel ki, Miszter Top Tíz. - válaszolta, ahogy levegőhöz jutott a korty után. Állát kissé felszegve Kornél szemébe nézett, úgy lendítette vissza a vizesüveget. Viccelődve próbálta elterelni magáról a témát, de arckifejezése ahhoz túl gondterhelt volt, hogy hatásosak legyenek szavai. Legalább kifejezte vele, mennyire nem érdekli, hogyan néz ki. Dolgozik azon, hogy jobb legyen. Ennyi elég kell, hogy legyen.
 - Megtörtént - motyogta maga elé, ahogy újra ráhajolt a serűnyélre, fejét enyhén elfordítva figyelte szeme sarkából, hogy megkapja a jelet.
 A Kométa mintha ágyúból lőtték volna, úgy rajtolt el. Az egyeneseket simán szelte, de a kanyarok még teljes önkontrollal is nehezen vehetőek be ilyen sebességgel, nemhogy azzal a reakcióidővel, ami most Zalán képességeit fémjelezte. A harmadik kanyarnál szitkozódott egy sort, mert látta, hogy a lelátóba ütközne, ha nem csinál valamit nagyon gyorsan. Nem volt hajlandó fékezni, inkább csak feljebb irányította a seprűt, hogy a pálya szélét meghaladva nagyobb ívet írhasson le a lelátók felett.
 Még pár kör és megvolt a mérivaló táv. Tudta, hogy most is elrontotta. Elengedte mindkét kezével a seprűt és lábait a tartóba akasztva dőlt hanyatt kimerülten, úgy várta, hogy lassuljon a járgány.
 - Inkább ne is mondd - lehelte már halkabban, ahogy közel ért Kornélhoz.