A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834342#post834342][b]Hollósi Zalán - 2021.07.15. 00:56[/b][/url]

  Zalán próbált minden alkalmat kihasználni, amikor nem tartottak éppen kviddicsedzést lent a pályán. Nem mintha nem tudta volna megoldani a napi köreit a kastély körül, vagy bárhol máshol a birtokon, de azért mégis kényelmesebb volt, hogy volt lehetősége egyből átöltözni. A védőfelszerelésének egy részét is innen szokta kölcsönvenni, mert csak a szemüvege volt a sajátja. Nem volt gondja a társasággal, de szinte biztos volt abban, hogy csak útban érezné magát, ha egy egész kviddics csapat röpködne ott mellette. A gurkókról nem is beszélve.
 Seprűjével a vállán baktatott lefelé és már közel járt a bejárathoz, amikor megneszelte, hogy valaki felkiáltott odabent. Megtorpant és tovább fülelt, de semmi további zaj nem segített neki kitalálni, hogy mi volt ez az előbb. Tovább ment, kicsit meggyorsította lépteit, mert a kíváncsiság nem hagyta őt nyugodni.
 A stadion teljesen üresnek látszott. Periférikusan vette észre először a fiút, aki vélhetően a hang forrása volt pár perccel azelőttről. Éppen feljebb emelkedett a levegőben, de Zalán már ebből a mozdulatából is kidalálta, hogy a srácnak halvány lila dunsztja sincs a repülésről. Lehet csak most kapott kedvet hozzá, nincs ebben semmi különös. Zalán eleinte nem érezte szükségét hogy odamenjen rákérdezni, kell-e segítség neki. Vállat vont és már éppen fordult volna az öltözők felé, amikor a szeme sarkából észrevette, mire készül az illető.
 - Ne, ne, nenenene... - hadarta magának egyre gyorsabban, amikor felfogta, mi lesz a vége ennek. Futni kezdett felé, de túl messze volt ahhoz, hogy bármilyen módon közbeavatkozhasson, így élő egyenesben nézhette végig, ahogy a másik lefordul a seprűjéről, mert szinte nulla sebességgel próbált  csinálni egy hurkot. Szerencsére nem jutott túl magasra, így nem is esett sokat. Ettől függetlenül nem lehetett kellemes. És mégis, amikor Zalán végre odaért hozzá, azt látta, hogy a fiú nevet. Miafene...
 - Mondd, minden oké? - kérdezte erős kétellyel a hangjában, miközben fölé hajolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834468#post834468][b]Hollósi Zalán - 2021.07.18. 18:10[/b][/url]

  Megérezte, hogy a belékapaszkodnak. Először megtántorodott kissé, majd amikor rájött, mi a fiú célja ezzel, habozás nélkül igyekezett felsegíteni őt. Zalán a szíve mélyén vágyott arra, hogy elmagyarázza pontról pontra, hogy az előbbi mutatványa mennyire nem volt még köszönőviszonyban sem a szaltóval, de aztán belegondolt, hogy neki sem esne jól, ha kezdőként kioktatnák a tapasztaltak, teljesen mindegy, milyen témát illetően.
 - Iiigen, láttam - bólogatott végül, fájdalommal teli sóhaját próbálta inkább az orrán kifújni és egy félmosollyal értékelni a próbálkozását. Tehetetlenül megveregette kicsit a hátát, hátha az segíteni tud a köhögés-hörgés kombó enyhítésében. Nyilván semmi haszna nem volt. - Hát ez egészen... Eredeti volt. - Szemei ide-oda ugráltak a fiú és a földre hullott seprű között - Igen, mondhatjuk, hogy értek hozzá. De ne aggódj, az iskolai seprűkkel én sem vagyok túl jóban. Sokkal nehezebben kezelhetőek, mint egy minőségi darab. Még én is orra buktam az egyikkel az első repüléstan órámon - Ez a srácot nem valószínű, hogy bármiben is vigasztalta volna, hiszen nem láthatta sosem, milyen azt, amikor Zalán a levegőt szeli ketté egy rendes járgánnyal, de azért megpróbálta.
 Odalépett a gazdátlan seprűhöz, hogy felvegye azt. Őskövület Jólsep-R 7-es. Ha ez nem lett volna elég, a nyelén egy kisebb hasadás húzódott végig hosszában. A fiú akkor sem tudott volna belőle túl nagy sebességet kicsikarni, ha értett volna hozzá, ítélte meg végül.
 - Ha szeretnéd, megmutathatom, hogyan tudsz király dolgokat művelni vele. Ami mondjuk nem túl bonyolult és jól is néz ki. - ajánlotta fel. Nem tudta leolvasni a fiú arcáról, mennyire gondolta mégis komolyan ezt a repülés dolgot, de ha már mindketten itt vannak, miért ne hozhatnának ki belőle valami szórakoztatót? Akár csak egy délután erejéig - Viszont akkor kerítünk neked olyan seprűt, amiről minimális eséllyel tudsz lezúgni.
 Zalán elindult mindkét seprűvel a kezében a pálya széle felé. Amúgy is át akart öltözni, de akkor azzal a lendülettel kerít is valami használható eszközt a másiknak. Fejével intett egyet, hogyha a fiú szeretné, akár követheti is őt vissza a seprűtárolóhoz. De ha akarja, megvárhatja, amíg visszajön, nem telik az egész két percbe sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834719#post834719][b]Hollósi Zalán - 2021.07.22. 17:56[/b][/url]

Próbált feltápászkodni a földről. De akármennyi erőt próbált kifejteni, nem ment. Hogy került ide? És miért nem segít neki senki? Messze a homályban egy alakot pillant meg. Utánakiabál. Nem jönnek érte. Megróbál a hátára fordulni, de olyan érzése támad, mintha minden egyes porcikája szilánkokra tört volna. Felüvölt fájdalmában, de még az is a torkára forr, amikor lenéz a lábaira.
 - NE!
 Zalán arra ébredt, hogy a padlón fekszik. Valószínű annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyáról. Kiverte a víz és levegő után kapkodott. Pánikkal telt tekintettel rántotta le a takarót magáról. Amikor megbizonyosodott arról, hogy mindkét lába ép és tudja őket mozgatni, nyelt egyet és a kezébe temette az arcát. Még mindig levegő után kapkodva terült el a hálószobája padlóján. Semmi gáz. Egyben vagy. Még egyben vagy. Még...
 Hallotta, hogy a szobatársai fáradt nyöszörgésekkel akarják tudtára adni, hogy ők sincsenek oda az utóbbi napokban tapasztalt rémálom-performanszaiért a hajnali órákban.
 Szóval így történt, hogy ott állt a pálya szélén kora reggel. Seprűvel a kezében. Kicsit ironikus volt, hogy olyasmivel próbálta elterelni a figyelmét, ami az álmai szerint a vesztét fogja egyszer okozni. De semmi más nem használt. Kellett neki az adrenalin. Tudta, hogy attól elfelejt minden mást. Legalábbis a következő éjszakáig.
 Fáradtan lépett rá a lábtartóra és hagyta, hogy a Kométa kilője őt az égbe. Amikor elért egy bizonyos magasságot, a földnek irányította a seprűjét. Az a néhány másodperc, amíg még biztonságos volt, csinált egy dugóhúzó manővert. Az utolsó métereknél rántotta csak fel a seprű nyelét. Felegyenesedett, ment pár lassabb kört a pálya körül, hogy lelassítsa kicsit a szívverését. Jó pár egyszerű trükkön túlvolt már, kezdte késznek érezni magát arra, hogy felálljon a seprűnyélre, amikor valaki odakiáltott neki. Zalán először nem akart hinni a szemének.
 - Csípjenek meg, hogy álmodom-e! - kiabálta vissza, karjával a Kométára támaszkodva - Ilyen gyorsan eljött az ősz hozzám? Túl szép, hogy igaz legyen!
 Kicsit lejjebb ereszkedett, szemüvegét feltolta a homlokára, mert tényleg azt gondolta, hogy csak a képzelete játszik vele.
 - A pihenés a gyengéknek való - próbált viccelődni. Egyik keze alig láthatóan ökölbe szorult, de a vigyora őszinte volt. Örült Autumn-nek. De kíváncsi volt, hogy mégis mit keres itt - Hadd találjam ki! Szükséged van a híres manószelidítőre. Talán nem viselkednek otthon rendesen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834765#post834765][b]Hollósi Zalán - 2021.07.23. 23:38[/b][/url]

  Fejét kissé oldalradöntötte, úgy nézte a lányt, ahogy fordul egyet. Nem úgy volt öltözve, mint aki célirányosan a kviddicspályára készült volna. De nem is úgy, mint aki tanításra. Szeme egy pillanatig még elidőzött a vállain, majd tekintetével a szemeit kezdte el keresni.
 - Igen, mondjuk azt, hogy ahhoz az ajtóhoz erő kellett - nem tudta rendesen elfojtani feltörő nevetését, hangos kacagása visszhangot vert a kihalt lelátók reggeli ködbe vesző során.
 Aztán meghallotta, ahogy a lány heccelni kezdi őt. Autumn akkor még nem tudhatta, de ennyi tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Zalánban meginduljon valami. És ehhez nem kellett különösebben provokálni őt. Főleg nem neki. A változás az arcán egy szempillantás alatt ment végbe. A nevetés elhalt, átszellemülten fújta ki a maradék levegőt az ajkai között, úgy fúrta tekintetét a lány barna szemeibe.
 Az egész egy másodperc volt. Két kézzel markolt rá a nyélre, hogy új irányt adjon meg a járműnek. Ami egyenesen Autumn Rue volt. Ráhajolt a seprűre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjon felgyorsulni, hiszen így tudta legkönnyebben és a leghatásosabban kivitelezni a következő mozdulatsort. Csak remélni tudta, hogy a másik nem mozdul meg, bár nem sok ideje volt reagálni rá. Bizonyítani akart. Hogy a lánynak, vagy inkább magának, azt ő maga sem tudta még eldönteni.
 Ha csak egyenesen ült volna a seprűn, akkor annak bizony karambol lett volna a vége. De az utolsó két méternél korrigált a irányon, minimálisan felfelé emelkedett, miközben egész testével balra dőlt, hogy átfordulhasson fejjel lefelé. Arcuk csak pár centivel súrolta egymást oldalról, a lendület elég volt ahhoz, hogy a fiú visszapördüljön ülő állásba és elkerüljék az ütközést.
 Zalánban felszabadult az adrenalin, úgy fordult vissza a pálya közepe felé. Ha Autumn nem nézett hátra, akkor csak annyit láthatott, hogy megint elsuhan valaki mellette, immár a seprűn állva. Ezt csak az utóbbi pár évben tanulta meg, amikor is a Hollósi família mellé egy napon muglik költöztek. Volt egy vele egyidős fiú, akinek a kedvenc elfoglaltsága az úgynevezett "gördeszkázás" volt. Zalán sokat tanulmányozta ezt a hobbit. És nem kellett sok hozzá, hogy megtetszen neki is. De kombinálni a mozdulatokat a seprűlovaglással... Na az volt az igazi tömör gyönyör számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834885#post834885][b]Hollósi Zalán - 2021.07.27. 00:42[/b][/url]

   Megtett pár ívet még, mintha csak a szélben szörfözne. Egyszer sikerült is megpördítenie a lába alatt a seprűt, mint egy propellert, bár kicsit bénán nyerte vissza az egyensúlyát utána. Tudott egyet s mást, de a kecsesség fogalma, ami az igazán jó légtornászokat jellemezte, távol állt tőle. Jobban szeretett kísérletezni új mozdulatokkal mint a tökéletességig csiszolni egy szegényesebb repertoárt. Utcai stílus, ahogy mondaná.
 Amikor hátrafordult, észrevette, hogy Autumn megtapsolta őt. Nem gyakran látott ilyet sem. Legtöbbször apja, vagy nagyapja kurjongatását hallgathatta a földről, valahányszor valami újat mutatott nekik; vagy azt, ahogy az anyja halálraváltan sikoltozott utána, hogy szálljon végre le azzal a nyamvadt seprűvel. Egy szerény mosollyal bámult le a lábára, amivel előrébb lépett egyet, hogy áthelyeződjön a súlypontja, s úgy kezdett aláereszkedni.
 Amikor már kicsit több, mint egy méter választotta el őt a földtől, lecsúszdázott a nyélről, úgy állt a lány elé. Haját össze-vissza kócolta a szél, és bár a szemén is látszott kicsit, hogy kialvatlan volt, most lényegesen jobb színben mutatkozott, mint legutóbb. A lány szavai annyira nem hozták zavarba, mindinkább a kacsintás, amiről Zalán végül meggyőzte magát, hogy csak beképzelte.
 - Amit azt illeti, nem kviddicsezem. A gyors- vagy esetleg az akadályrepülés menne még talán versenyszerűen, de... de nem is tudom... - amilyen magabiztos volt az égben, most annyira érezte esetlennek magát, ahogy magyarázott. Nem tudta igazából, miért nem csinálta ezt soha verseny szinten. Vagyis az egyik okot tudta: az édesanyja foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy a fia ilyen jellegű extrém sportot űzzön, pláne hogy ebből építsen karriert. - A kviddics nem lenne az én asztalom, ez a lényeg. Ettől függetlenül támogatom a kéket, jól állna neked. A "Kék Főnix" - kezével gesztikulált, mintha csak megjelent volna a lány feje felett ékes felirattal a művésznév. Lényegesen előkelőbbnek találta, mint "a lány, aki nyakig merült el a feketemágia bugyraiban" nevezetűt, amit a pletykás évfolyamtársaitól hallott. Bár azért furdalta még az oldalát a kíváncsiság Autumn Rue igaz történetét illetően, úgy érezte, több bizalom kell ahhoz kettejük között, hogy erről beszélgetni tudjanak. Nem akarta, hogy megint kiverje a biztosítékot nála egy egyszerű kérdéssel. Egyelőre az a tudat elég volt neki, hogy Autumn nem fogja felajánlani semmilyen belsőszervét a sötét erőknek... legalábbis belátható időn belül.
 - Nem tévesztetted el kicsit az irányt? - kérdezte tettetett tudálékossággal a hangjában. Ujjával az iskola felé mutatott, de a tekintetét nem vette le a másikról - Tudod, a kastély arra van. Vagy te is akartál repülni egy kört, hogy lenyűgözz? - Zalán felemelte a Kométát és viccelődve Autumn felé nyújtotta azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834931#post834931][b]Hollósi Zalán - 2021.07.28. 00:55[/b][/url]

  - Az... szuper - hagyta rá Zalán. Nem kellett sok hozzá, hogy rájöjjön: ezen a délutánon minden bizonnyal jobban el fog fáradni szellemileg, mint fizikailag. - Összességében tökéletes a hasonlatod! - kapott a szón és menet közben hátranézett, úgy magyarázott. - Ha bízol a seprűd képességeiben, határozott vagy és kitartó, akkor kicsi az esély arra, hogy ledobjon magáról. Mint a lovak. Azt leszámítva, hogy ez sokkal, de sokkal királyabb.
  Arcán már attól mosoly terült szét, hogy mesélt az érzésről. Hát még amikor fent van a levegőben! - Mit nem lehet inkább csinálni vele? A határ konkrétan az ég, ember!
  Zalán a kelleténél kicsit nagyobb beleéléssel tépte fel a seprűtároló ajtaját. Szerencsére tudta, hogy mit kell keresnie és mi az, amit messze ajánlott volt kerülniük. A Kométát odatartotta Teddynek azzal a szándékkal, hogy fogja meg azt neki, amíg ő előtúr valami használható járgányt. Nem telt sok időbe, egy pókhálókkal erősen benőtt sarokból előhúzott egy seprűt, amit alkalmasnak vélt - Koszlott vacak? Nem tűnsz olyannak, mint akit ennyire érdekelnek a külsőségek, Teddy. - Az utolsó szónál egy kihívó pillantást küldött a fiú felé, majd kezébe nyomott egy Hullócsillagot. A seprű amellett, hogy ősréginek tűnt, erősen tükrözte előző tulaja milyenségét: egy rózsaszín masni virított a seprűnyélen, ami úgy látszott, nem szándékozott annyira elkopni, mint a lakk a fán. - Vagy tévedek?
  Továbbindultak az ötözők felé. Eldöntötte, hogyha a fiúra nem is lehet ráerőltetni valami alkalmasabb öltözéket, legalább egy bukósisakot megkísérel ráadni - Hívhatsz Zalánnak, kedves tanítványom. - állta a másik pillantását, miközben határozottan fogott kezet vele az öltöző ajtajában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834951#post834951][b]Hollósi Zalán - 2021.07.28. 16:43[/b][/url]

   Zalán tudta, hogy az emberek előítéleteinek súlya nem egy iskolatársának nyomja a vállát, de a miértekre nem talált még választ. Igaz, Teddy furának tűnt, de... mindenki az valamilyen módon, nem igaz? Miért kéne ebből problémát csinálni? Szinte biztos volt abban, hogy őt is nézték már bolondnak, amikor leállt eszmecserét folytatni a bagolykövi portrékkal, vagy éppen fura pofákat vágva jegyzetel a könyvtárban. Ezen gondolkodott, miközben átöltözött, majd kivett az egyik szekrényből egy pár láb- és karvédőt. Szemüvegét egyelőre csak a nyakába akasztotta. Újdonsült tanítványa kezébe nyomott egy sisakot is. Elégedetten bólintott, amikor látta, hogy annak nincs különösebben ellenére.
 Épphogy már megszokta Zayday Zalizását, megkapta legújabb becenevét. Szemöldöke az égbe szökött a Zazi mester hallatán, ajkait kissé összepréselte, nem akart túlságosan elvigyorodni, nehogy a reakcióján felbátorodva még extrémebb ötletei támadjanak Teddynek. Mire felfogta a srác következő mondatát, az már rongyolt is a pálya közepe felé - Mi az, hogy már...? - motyogta megütközve, úgy futott utána. Amikor behozta a röpke döbbenettől keletkezett lemaradását, megpróbált válaszolni Teddy kérdésére.
 - Úgy érted, hogy kviddicsezem-e? - Nyilván nem arra gondolt, hogy trombitálsz-e vele, te ütődött. - Nem mondanám, nem. Inkább szólóban nyomom. Miért, szeretnél megtanulni kviddicsezni is?
 Amikor Zalán úgy érezte, megtalálták a jó placcot a felszálláshoz, megtorpant. Beállt Teddy elé. Megfordította a seprűjét, hogy a cirokrésze legyen nekik szemmagasságban. - Látod ezt? - kérdezte a lábtartóra mutatva, amit meg is kocogtatott, hogy egyértelmű legyen - Ez lesz ma a legjobb barátod. Ezzel nem fogsz csak úgy lecsúszni meg dülöngélni. Ahogy láttam, nem igazán használtad, amikor csináltad azt a... azt az izét. - Akármennyire is próbálkozott, nem tudott szebb nevet adni a gyerek mutatványának.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835009#post835009][b]Hollósi Zalán - 2021.07.29. 22:52[/b][/url]

- Kitámasztani... Csak a falnak kell dönteni, aztán viszlát. - Zalán prüszkölve nevetett fel. Tudta, hogy nem lesz ez könnyű menet, de Teddy válaszát kifejezetten szórakoztatónak találta. Ismerte a bicikli fogalmát, mert édesanyjának is volt egy darabja otthon, de nem gondolta volna, hogy ezt a két járművet valaha valaki egy lapon fogja említeni. Most már teljesen biztos volt abban, hogy a fiú vele szemben mugliszületésű. Hogy ez a felfedezés megkönnyíti bármiben a dolgát? Nem, nem igazán.
 - A barátod leszek, ha túléled nyílt törés és agyrázkódás nélkül a délutánt. Azért van egy szint, amit meg kell ugrani - viccelődött Zalán. - Nem, ez kifejezetten arra való, hogy egyenesbe maradj meg a lábaddal is besegíts az irányításba. Meg az sem uccsó, hogy így nem töröd agyon a cuccot középen. - párnázó bűbáj ide vagy oda, kellett az a lábtartó a srácoknak.
 - Na jó, próbálj csak simán lebegni vele úgy, hogy kitámasztod a lábadat benne. Csak próbálj nem elrepülni vele, ne hajolj rá, ne döntsd be a nyelét, mert akkor megindul - tanácsolta. Álló helyzetből csak nem tud lefordulni... ugye? Most már tudta, hogy Teddy nem túl nagy rajongója a szabályoknak, de a fizika törvényeivel is ennyire hadilábon áll, mint a sporttal?
 Látszott Zalánon, hogy a fiú műsorából merített tapasztalatok alapján már készült arra, hogy esés lesz ennek a vége. Válla kicsit megfeszült, de azért bíztató pillantást küldött Teddy felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835128#post835128][b]Hollósi Zalán - 2021.08.01. 04:10[/b][/url]

  Hirtelen a homlokához kapott. - Szent szalamandra! Ha előbb megtudom, hogy lányok fognak heverni a lábam előtt tőle, már rég neveztem volna gyorsulásira. Egyből kettőre is!
 Nem tudta teljesen uralni az arcizmait, egy kiadós nevetés készült előtörni belőle. Már magát az ötletet is nevetségesnek találta. Nem hitte volna, hogy ezzel bárkit le lehet nyűgözni. Persze, előfordulhat, hogy most sikerült. Kivételes alkalom. De hát Autumn sokkal idősebb volt hozzá képest, valószínű hogy csak bíztatásképp mondta neki mindezt. - Azért köszönöm - tette hozzá mosolyogva.
 - Nem mondtam, hogy ez nem áll jól. Ilyet is találnál a méretemben? - viccelődött.
 Alig pár pillanattal később annak volt szemtanúja, hogy a lány nagy komolyan eltolta a heccből nyújtott Kométát. Értetlenül hajolt le hozzá, amikor mondani akart neki még valamit. Egyszer csak megérezte a lány illatát. Nem tudta igazából mihez hasonlítani, csak annyit tudott biztosan, hogy amíg érezte, nem volt könnyű odafigyelni arra, amit mondott. Zalán felegyenesedett, szemei elkerekedtek, amikor fülébe jutott a nagy titok.
 - Hát ha nincs kedved repülni, akkor már nekem sem. Ebben az esetben engedd meg kérlek, hogy felkísérjelek a suliig. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam késnél el. - teátrálisan kezét nyújtotta a lánynak, mintha csak táncolni kérné fel őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835330#post835330][b]Hollósi Zalán - 2021.08.03. 23:23[/b][/url]

  Amikor Teddy ugrándozni kezdett, egy röpke gondolat akarva-akaratlanul átfutott az agyán. Most még itthagyhatod. Még elfuthatsz. De hát abban hol a kihívás? A fiú szemöldöke a magasba szökött, de nem úgy látszott, mint aki futásra adná a fejét.
 - Most aztán megnyugtattál - mosolygott Zalán, reflektálva ezzel Teddy nyaktörős megjegyzésére - Nem kell berúgni. Lábbal döntesz, kézzel kanyarodsz. Ha ráhajolsz, elindul.
 Türelmesen megvárta, amíg tanítványa ráül a járgányra. Eleresztette a füle mellett a megjegyzést, hogy mennyire kényelmes az a seprű. Őszinte meglepettséggel figyelte, hogy minden eddigi tanácsát és utasítását betartották.
 - Nem rossz. Egyáltalán nem rossz - mondta kis elismeréssel a hangjában. Mondjuk ahhoz képest, amit először látott, minden jobbnak tűnt. Nem merte azért agyondicsérni, mert a neheze még hátravolt. Ő még várt a felszállással kicsit, inkább azt figyelte, mit fog alakítani Teddy.
 - Jó, próbálj meg csak pörögni vele - bólintott vigyorogva. - De akkor szoríts rá erősen a nyélre és csak azt fordítsd, lábbal csak kapaszkodj, ne irányítsd! Kíváncsi vagyok, meddig bírod rajta - Legroszabb esetben elszédül és lefordul. De hát ilyen magasságban még nem féltette Teddyt. Már bizonyította, hogy nem törik olyan könnyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835336#post835336][b]Hollósi Zalán - 2021.08.04. 03:19[/b][/url]

Egy pillanatra arca komolyság vonásait öltötte magára. A nevetőráncok kisimultak, tekintete tiszta volt és mélyreható. Te nem tudnál elrontani semmit sem.
 - Te nem rontottál el semmit sem. - hangja halk volt, de tisztán érthető. A momentum amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el, amikor Autumn keze az övével találkozott. Első alkalommal nem volt felkészülve az érintésekre, de tudta, hogy ez a lány természetének velejárója és nem kell félni tőle.
 - Nem, nem igazán - Zalán tett pár lépést, ez idő alatt fogása egyre határozottabb lett, ujjai szorosabban fonódtak a másik csuklójára. Mintha meg akart volna győzőni arról, hogy még akkor se tudjon ellépni tőle, ha annak ez ténylegesen szándékában áll.
 Először úgy nézett ki, mintha csak táncolni akarna vele, megpróbálta megperdíteni őt. Ha ebben a mozdulatban még meg is volt a lány lélekjelenléte, a pördülés végénél a combja már a Kométa nyelébe ütközhetett, amit Zalán már repülésre készen tartott a másik kezében. - Mivel kapaszkodsz, ha fogod a kezem?
 Lábát egy pillanat alatt vetette át a seprűn Autumn mögött, úgy kísérelt meg elindulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835681#post835681][b]Hollósi Zalán - 2021.08.13. 02:01[/b][/url]

Lassan pislantott párat s addigra már úgy látszott, hogy nem kell további erőfeszítéseket tennie azért, hogy felültesse a lányt a seprűre, ugyanis beleegyezően átvetette egyik lábát a Kométán. Meg is lepődött először ezen, de nem akart sokat tétovázni, nehogy Rue a végén meggondolja magát.
 - Ne aggódj, ez a seprű már be van törve. Nem lesz gond. - nevetett halkan. A helyzethez képest próbált egy viszonylagos távolságot tartani, hogy semmiképp se keltsen a másikban rossz érzést vagy kényelmetlenséget. Ettől függetlenül muszáj volt valahogy kapaszkodnia, így egyik karjával Autumn hóna alatt átnyúlva fogott rá a seprűnyélre. Kicsit hátradőlt, hogy másik kezével a cirokrészre tudjon támaszkodni, ha szükség van rá és ne is hajoljon bele az előtte ülő nyakába.
 - Nem hiszek a rossz ómenekben. - Még az arcát sem kellett látni, az enyhe hangulatváltozás a Danvers lány előérzete hallatán érezhető volt, hangja kissé megkeményedett, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Talán túlságodan is komolyan vette Autumn kijelentését. Rossz szándék emögött nemigen volt, mindinkább a nyomasztó álomképek okozták Zalánban az árnyalatváltozást, amik most elő-előugrottak az emlékei közül. Ingerülten ráncolta homlokát, úgy próbálta kiverni a fejéből az egészet.
 Mintha csak magát akarta volna bizonygatni arról, hogy ostobaság minden, amit látott, a kelleténél erősebben rugaszkodott el a földtől. Kicsit nagyobb lendületet kapott ezáltal a seprű, egészen gyorsan indultak meg az ég felé. Először nem bánta. Akkor jutott csak eszébe, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet, amikor reflexből hajolt volna előre, hogy még nagyobb gázt adjon.
 - Merlinre, ne haragudj! - mondta sietve. Szemei még időben megakadtak Autumn tarkóján, úgy húzta ki magát és igyekezett lassítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835928#post835928][b]Hollósi Zalán - 2021.08.19. 17:45[/b][/url]

Tudta, hogy nem épp olyan startot hajtott végre, amivel egy szkeptikus embert meg tudna győzni arról, hogy a repülés igenis élvezetes tevékenység, de attól még Autumn reakcióját kissé eltúlzottnak vélte. Amikor meghallotta a nevét abban a hangnemben, amiről addig még nem tudta, hogy az anyján kívül más is képes megütni, lehunyta a szemét. Ajkaival némán formálta a szidalmakat, amiket magának szánt.
 - De hát semmi olyat nem... - még próbált javítani a helyzetén, de aztán megütötte a fülét a lány követelése, hogy szálljanak le. Ezt elcseszted, gratulálok. Mivel egyáltalán nem állt szándékában akarata ellenére a levegőben tartani, egy óvatos kanyarral a föld felé vették az irányt.
 Némán tűrte Autumn félperces tombolását. Hátrált egy lépést, amikor löktek rajta egyet, de még akkor is csendben maradt. Már megtanulta, hogy ilyenkor elég egyetlen szó és az felér egy saját magának ásott sírral is. Nem fog visszavágni, nem is fog magyarázkodni. Most biztosan nem.
  Engedte, hogy a lány csak úgy otthagyja őt. Kifújta az addig visszatartott levegőt, majd amikor látta, hogy az alakja eltűnik a lelátók tövében, tekintetét az égnek emelte. Ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerette volna. Már első alkalommal is volt egy olyan sejtése, hogy Autumn Rue egy heves vérmérsékletű lány. Azzal is tisztában volt, hogy amióta a családja rendszeresen szóbeszéd tárgya lett, nagyon nehezen fogja tudni kicsalni őt a csigaházából.
 Először a saját démonjaiddal bánj el, mielőtt másét akarnád legyőzni - csendült egy hang a fejében. Csalódottsága enyhe dühbe fordult át, amikor belegondolt, hogy az egészről azok az álomképek tehetnek, amiket próbált mielőbb elfelejteni. Elég volt egy rossz szó és minden csak úgy... feltört.
 Elindult vissza az öltözőkhöz, ujjai már belefehéredtek abba, ahogy a Kométát szorította. Egy külső szemlélő is láthatta volna, hogy minden mozdulatát visszafogott indulatai irányították. Nem a lányra volt mérges, hanem saját magára. Hogy elvesztette az irányítást. Most még úgy nyilvánult meg, hogy nem figyelt oda felszálláskor. De legközelebb mi lesz? Nem veszi észre az akadályt az orra előtt? Nem lassít a kanyarban? Nem húzza fel időben a nyelet, amikor zuhan?
 Egyre sötétebb gondolatok futottak át az agyán, amikor valami megállásra késztette őt. Ha nem a földet bámulta volna, talán észre sem veszi. Egy ruhadarab árválkodott a fűben. Értetlenkedve hajolt le érte, nem tudta először, hogyan kerülhetett oda. Aztán belegondolt, hogy az minden bizonnyal Autumn-é lehet. Elejtette. Majd keres egy jó alkalmat, hogy visszaadja neki. Ha most futna utána, abban semmi köszönet nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838195#post838195][b]Hollósi Zalán - 2021.10.17. 01:18[/b][/url]

Látszott rajta, hogy futott. Nem akarta megváratni a lányt, de annak ellenére, hogy már harmadjára ment végig a klubhelyisége és az előcsarnok közötti útvonalon, nem ez lassította le, hanem a Szfinx feladványa. Ott tökölt előtte legalább öt percet, de amint átjutott rajta, levágta a klubhelyiség egyik ablakpárkányára a gnómgumót és rohant is visszafelé. Az előcsarnokból kijutva seprűre szállt, de most nem szakadt el annyira a földtől, másfél méter magasan kerülgette a fel-felbukkanó akadályokat.
 Tudta, hogy várni kellett rá, de szemmel láthatóan nem sok kedvét szegte Marinának. A landolás kapkodósra sikeredett, épphogycsak nem bukott orra a Kométával. Döbbenten hallgatta, ahogy valósággal könyörögtek neki azért, hogy tegyen egy próbát a rellonos ajándékával.
 - Egészen biztos vagy benne? - kérdezte még utoljára, de látván a másik elszántságát e kérdésben, inkább elvette a neki nyújtott műalkotást. Cserébe felé tartotta a saját seprűjét, hogy vigyázzon rá. - Egy karcolást sem ejtek rajta, ígérem.
 Majdnem elveszett megint a nyél vésett mintáiban, amikor kereste, hol lesz rajta meg a tökéletes fogás. Kicsivel rövidebb volt, mint Zaláné, de ez sebességbéli különbséget nem kellett hogy jelentsen. Erről a fiú már az első levegőben töltött pillanatban meggyőződött. Épphogy elrugaszkodott a földtől, de a Fecske már rántotta magával. Már-már olyan érzés volt, mintha a jármű jobban vágyott volna erre a lehetőségre, mint bárki más a kviddicspályán. Vajon mikor repültek vele utoljára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838421#post838421][b]Hollósi Zalán - 2021.10.21. 12:25[/b][/url]

- Versenyre? Azzal még várnék - mondta sietve, még mielőtt a dicséret túlságosan Teddy fejébe szállna és komolyan sportkarrierbe akarna kezdeni. Nem gondolta át azt sem rendesen, hogy a fiút igencsak nehéz lesz navigálni a levegőben, hogyha egyszerű kifejezéseket nem tisztáz vele, mint a pörgés, forgás, a hurok, a csavar és társai. Feszült figyelemmel kísérte a mutatványt, ahogy megkerülte őt. Hogy ne veszítse szem elől, vele együtt forgott.
 Értékelte, hogy tanítványa látott fantáziát a lovas hasonlatában, de a "hóó" itt sajnos nem működött. Ellentétben azzal, ahogy áthelyezte a súlypontját a seprűn. Néhány dologra azonnal ráérzett, ígéretesnek tűnt... volna, ha nem néz vissza rá, aminek következtében - és amiért még nem értette a döntés fogalmát - átfordult és immár fejjel lefelé lógott a semmiben.
 Zalán felpattant a Kométára, hogy minél előbb Teddy segítségére siessen. Örült, hogy volt most annyi lélekjelenléte, hogy veszettül kapaszkodott a nyélbe, csak kérdéses volt, meddig bírja.
 - Hát ha neked tetszik így, ki vagyok én, hogy beleszóljak? - mondta halkan nevetve, amikor közel repült hozzá. Ebből a helyzetből csak a tapasztaltak lennének képesek visszaküzdeni magukat ülőhelyzetbe, szóval neki kellett valahogy segítő kezet nyújtania. - Kapaszkodj - hangzott a figyelmeztetés, majd egy méterrel lejjebb ereszkedett s megkísérelt a másik hóna alá nyúlni, hogy saját kezűleg forgassa át a srácot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838429#post838429][b]Hollósi Zalán - 2021.10.21. 23:23[/b][/url]

Egyre feljebb emelkedett, menet közben nem tudta megállni, hogy ne pördüljön meg egyszer-kétszer a seprű nyelének tengelye körül. Ez az egyszerű trükk gyakorlatilag veszélytelen volt, ha a megfelelő gyorsasággal repült az ember. És annak a Fecske egyáltalán nem volt híján, sőt! Hamarabb gyorsult fel, mint a Kométa.
 Szeme sarkából látta, hogy Marina próbálja utolérni őt. Meglepődött kicsit, de egyáltalán nem bánta, hogy a lány kezébe vette a dolgokat és a seprűjére szállt. Látszott minden mozdulatán, hogy tudja, mit csinál. Bár Zalán szeméből nem sokat láthatott a védőszemüveg miatt, az a széles vigyor és a tüdejét széthorpasztó kurjantása választ adhatott a rellonos kérdésére. Mámorító érzés volt ezzel hasítani az eget.
 Nem akart túl magasra repülni, látta, hogy kicsit le is maradtak tőle. Megfordulhatott volna simán is és kezdhette volna a zuhanórepülést. De abban hol van a móka? Irányba tartotta, meg is indult vele lefelé, de aztán a lábával enyhén ellökte magát a járműtől. Mellette zuhant egy darabig, szabadon, de azért a kezével stabilan tartotta Marina kincsét. Most már biztos volt abban, hogy hívhatja így. Még bőven a magasban járt, amikor úgy érezte, elkezdhet fékezni. Nem ismerte még annyira a Fecskét, hogy tudja a határait, így ismét a lába közé fogta azt a csodát és finoman maga felé kezdte húzni a nyelet. Lomha, de biztonságos ívben hozta vízszintes helyzetbe magát, majd égkék pillantásával Marina után kezdett kutatni.
 - Imádni fogod! - kiabálta, ahogy közelebb repült hozzá. - Megpróbálsz átszállni rá? - Bár észrevette, hogy a lány ügyesen repül, nem tudta, hogy az eféle mutatványokkal mennyire van megbékélve. Lilit ismerte csak, aki előszeretettel csinált ilyen mozdulatokat rajta kívül. Levegőben seprűcsere és társai. De hát landolni és ott cserélni is egy percbe telik csupán, az sem lett volna tragédia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838553#post838553][b]Hollósi Zalán - 2021.10.24. 14:51[/b][/url]

- Merlinre, Teddy, a seprűnyélbe! - vágta rá gyorsan, amint észrevette, hogy a fiú belé próbál kapaszkodni. Nos, így lényegesen nehezebb, de annál érdekesebb mutatvány fog kerekedni ebből. Az fülsiketítő üvöltésre egy halk sóhaj és egy szemforgatás volt a válasz. És még az anyja őt tartja túl hangosnak. Szívesen bemutatná neki ezt a gyereket, csak a kontraszt érzékeltetése végett.
 - Nem fogsz leesni. Foglak. - ennél nagyobbat nem is tudott volna hazudni. Ha Teddy nem tudja tartani magát, Zalán aztán kapaszkodhat belé, de biztosan le fognak esni mindketten. Nem volt elég izom rajta ehhez. Talán ha teljesen alá repül, akkor mindketten megússzák ép bőrrel, a Kométa megtartja őket.
 Most, hogy fejben átpörgette a lehetséges B tervet, megpróbálta véghezvinni az eredetit. Megragadta a másik kezét és megindult a seprűjével felfelé. A Kométa picit lomhábban mozdult, jelezve ezzel, hogy nem tehervontatásra készítették, de attól még úgy látszott, hogy lassan, de biztosan sikerül visszaforgatni tanítványát az eredeti felállásba.
 - Oké. Nézd a lábam - mondta határozottan, majd bemutatta, milyen az, amikor a lábtartón áthelyezve a súlyát dönti magát jobb, majd bal oldalra. - Nem csinálok semmi mást. Nem kell a kezem hozzá. Ha érzed, hogy felsőtestel dőlsz az egyik irányba, lábbal korrigálsz. És akkor nem fogsz lefordulni olyan könnyen. És az orrod elé nézz. - Az utolsó tanács kicsit szigorúbban csengett, de barátian vállbaveregette, jelezve ezzel, hogy csupán nem szeretné, hogy baleset érje.
 - Hagyjuk a pörgést. Láttam, hogy a hurkot szeretnéd megcsinálni. Legyen az a mai cél. Gyere! Csak csináld, amit én. - azzal fordított egyet a kométa nyelén és elindult a pálya széle mentén. Először a fölhöz közeli, lassabb körökkel kezdte, hogy biztosra menjen, Teddynek sikerül egyensúlyban tartania magát. Utána tervezett gyorsítani. Mert a hurokhoz kelleni fog egy bizonyos sebesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838560#post838560][b]Hollósi Zalán - 2021.10.24. 18:16[/b][/url]

  Lesütötte tekintetét egy pillanatra és szerény mosollyal fogadta Marina dicséretét. Nem gondolta, hogy amikre képes a seprűn, azok kiemelkedő tehetségre utalnának, de tény, hogy pontosan képben volt azzal, mi történik körülötte a levegőben, mire vigyázzon és hogyan időzítsen. Ez talán csak tapasztalat, semmi több. Hiszen már hatéves kora óta repült. Volt ideje belerázódni.
 Meglepettség suhant át az arcán, amikor Marina arra készült, hogy felálljon a Kométára. Persze gondolhatta volna, hogy az a család, ahol ilyen jó állapotban megmaradt egy Hollósi seprű, az tudhat egyet s mást és nem kell sokat győzködni majd, hogy cseréljenek helyet a levegőben. Ajka elnyílt a csodálkozástól és a kezét emelte, hogy ha a lánynak szüksége lett volna rá, rá tudjon támaszkodni.
 - Csak óvatosan - tette hozzá sietve, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a másik stabilan áll, megkísérelt ő is felemelkedni. Sokkal körültekintőbben csinálta a mozdulatsort, mint a saját seprűjén, mert még fogalma sem volt arról, milyen súlyelosztásban marad tökéletesen álló helyzetben a járgány. - Háromra. - Marina arcát figyelte, hogy bármyilen kételye van a mutatványt illetően, azt időben észrevegye rajta. Hagyta, hogy ő kezdjen számolni és akkor ugorjanak, amikor készen áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838659#post838659][b]Hollósi Zalán - 2021.10.28. 23:59[/b][/url]

A saját ugrásának nem kerített akkora feneket, mint Marináénak. Hisz már ezerszer tett magáévá minden olyan pillanatot, amikor elszakadt a seprűjétől a magasban. Volt egy pillanat, amikor a másik már majdnem meggyőzte őt arról, hogy ez most tökéletesen fog sikerülni. Nagyon szép tartása volt. Amikor már ő is álló helyzetbe küzdötte fel magát, egész testével a seprű orra felé fordult, bal lába volt elöl, jobb háttul, kezeivel ő is kitartóan egyensúlyozott. Ismerte már magát, tudta, hogy ha a levegőben próbálna a megfelelő irányba fordulni, nem biztos, hogy sikerülne neki. Így, hogy oldalazva fog ugrani, csak a lábaira kellett koncentrálnia, hogy pont a lábtartón landoljon velük.
 Minden egyes számnál bólintott s amikor elértek a háromhoz, elrugaszkodott. Nem vitte túlzásba, lábait enyhe terpeszbe tette, és már ott is volt a saját seprűjén. Bár tudta, hogy a Fecske a családjához kötődik, mégsem érezte magát egyetlen repülés után annyira komfortosan rajta, mint a Kométán. A megkönnyebbülése azonnal szertefoszlott, amikor szeme sarkából észrevette, hogy Marina rosszul lőtte be a távolságot. A szíve kihagyott egy ütemet, mert látta, hogy a másik kezével kapaszkodva próbálja kihozni a legtöbbet a mozdulatból. A legtöbbet, ami jelen esetben azt jelentette, hogy le lapuljon palacsintává egy kiadós zuhanás után.
 - Marina! - hadarta a fiú és kezét nyújtotta ismét, de a két seprű kissé messzebb került egymástól, amikor ők elrugaszkodtak azoktól. Onnan, álló helyzetből nem tudott segíteni, nem érte el. Másik kezével oldalra rántotta a saját seprűjét és kissé lejjebb irányította, hogy legrosszabb esetben alulról kapja el őt, ha nem tudja tovább tartani magát. A legnagyobb szerencse az volt, hogy a rellonos lélekjelenléte nem veszett el a pontatlan ugrás során s minden erejével azon volt, hogy visszatornássza magát a Fecskére. Bár Zalán először meg volt rémülve, kék szemei most elismerően figyelték a lány minden ösztönből jövő mozdulatát.
 Nyelt egyet, mert a szíve Marina helyett is a torkában dobogott, amit csak halványan tudott csillapítani a felcsendülő nevetés. Szép lassan engedett csak fel Zalán hangulata, ez fordítottan arányos volt a nekilóduló Hollósi seprű sebességével. Mosolygott, nem is kicsit, de még kellett egy kis idő, mire meg tudott szólalni. Ő nem indult egyelőre a lány után, csak elgondolkodva nézte, ahogy birtokába veszi az eget újdonsült hátasával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838898#post838898][b]Hollósi Zalán - 2021.11.04. 21:50[/b][/url]

Szeme sarkából lekövette Teddy útvonalát és bár türelmes volt vele, tudta, hogy a következő mutatványhoz sebesség fog kelleni. Nem kevés.
 - Úgy, mintha élnél! - kiabálta hátra nevetve, hátha tud rajta valamennyit motiválni. Magát mindig eléggé versengőnek ismerte ahhoz, hogy egy ilyen mondat hallatán ész nélkül rohanjon bármilyen kihívásnak. Teddyről még nem tudta eldönteni, birtokolja-e ezt a tulajdonságot, de hamarosan kiderül.
 Fejét a legkisebb ívű kanyarnál oldalra fordította, hogy periférikusan megint felmérje, hányadán állnak mégis. Mikor látta, hogy nagyon lehagyná a srácot, olyankor belassított, de igyekezett kicsit mindig előtte járni, hogy gyorsulásra ösztönözze.
 Jópár kört tettek meg így a pálya körül, amikor úgy érezte, megpróbálhatják a hurkot. Elkezdte tartani a sebességet, hogy Teddy beérhesse.
 - Kapaszkodj és nehogy fékezz! - mondta hangosan tanítványának, majd egy újabb kanyar után, amikor a pálya hosszát szántották végig egyenesen, elkezdte maga felé húzni a nyelet. És nem tervezte, hogy megáll a függőlegesnél. Bár minden alkalommal élvezte ezt az egyszerűbb trükköt, most kicsit izgult és próbált odafigyelni a másikra, nehogy megint azzal a cirkuszi mutatvánnyal végződjön a mozdulat, aminek már tanúja volt. Zalán nem volt annyira messze a földtől, hiszen muszáj volt eltávolodniuk kicsit, nehogy a becsapódjanak, ha túl nagy kört írnának le a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838920#post838920][b]Hollósi Zalán - 2021.11.06. 15:19[/b][/url]

Egyre inkább megkönnyebbülés fogta el, mert Marina tudott bánni a seprűvel. Biztos volt a dolgában, a Fecske pedig nagyban hozzájárult a manőverei sikerességéhez. Megbízható járműnek tűnt. A megkönnyebbülés mellé lassan valamiféle büszkeség is társult. Főleg amikor a lány visszafordult felé és csak dicséret hagyta el a száját. Hiszen a papája keze munkája volt benne a másik minden egyes levegőben töltött pillanatában. Különleges érzés volt.
 - Majd megüzenem neki, hogy lett egy új rajongója - felelte mosolyogva, de a furcsa kérdés hallatán beazonosíthatatlan kifejezés telepedett arcizmaira. Kicsit közelebb is repült, mert azt hitte először, hogy rosszul hallott valamit. Vagy az akcentus miatt értelmezte félre? - Hogy haza megyek-e? Persze, de... vigyázni rá? Én ezt nem értem, miért ne vihetnéd haza? Nem a családodtól kaptad a seprűt? - A kérdésre csak kérdésözönnel volt képes válaszolni, mert bár megtisztelőnek hatott a lány ajánlata, el sem tudta képzelni, mi akadálya lenne annak, hogy magával vigye a Fecskét a szünetre.
 Tudta, hogy nincsenek még abban a viszonyban, hogy kényelmetlen témákba másszanak bele, de ha már azt várja tőle Marina, hogy vigyázzon a seprűjére, megérdemelt valamiféle magyarázatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839639#post839639][b]Hollósi Zalán - 2021.12.01. 14:19[/b][/url]

Tudta, hogy most nagyon kell figyelnie, de akármennyire is próbálkozott, két mondat alatt belekeveredett a magyarázatba. Száját eltátotta, mert szólni akart Marinának, hogy lassítson, mégsem merte megtörni a lány gondolatmenetét. Pár lényeges szó azért megragadt a fejében: a nagypapa kacatjaiért nem mindenki rajong otthon.
 Kíváncsi lett, nagyon is. Kicsoda Marina papája? Úgy méregette a másik arcát, mintha a homlokára lenne írva a válasz. A kérdése további kérdéseket szült, de a szívesség teljesítésének már nem látta akadályát.
 - Jól van. - mondta kisvártatva. - Vigyázni fogok rá. De csak akkor kapod vissza, ha megígéred, hogy nem fog a szekrényedben porosodni - fűzte hozzá megjátszott atyaiassággal. Tényleg szerette volna, ha ez a fecske nem múzeumi darabként végezné, hanem kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. De a rellonos pont olyannak tűnt, aki hajlamos megragadni az ilyesfajta lehetőséget.
 - Úgysem tudod megállni, hogy csak egyet menj még vele - felelte kihívón, majd a Kométa nyelére hajolva lendületesen elsuhant Marina mellett, versenyre invitálva őt. Nála volt a tapasztalat, Marinánál pedig a tökéletes eszköz. Még ő sem tudta eldönteni, ki kerülne ki győztesen ebből. Vizsgaidőszak ide vagy oda, ez egy nagyon jó napnak ígérkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840694#post840694][b]Hollósi Zalán - 2021.12.23. 21:14[/b][/url]

A menetszél sokat torzított, de hallotta, amikor Teddy néha-néha reagált rá. És úgy látszott, odafigyelt minden instrukciójára is, mert egészen jó sebességgel indult neki a mutatványnak.
 A szeme sarkából végig a másikat figyelte, hogy szükség esetén gyorsan reagálhasson, de mint kiderült, nem volt szükség rá. Elképedve, ugyanakkor elégedetten nézte az ívet, amit megtett. Talán kicsit túlságosan is rá szegeződött a figyelme, mert az ő íve egészen nagyra sikerült, elfelejtette maga felé tartani a nyelet, hogy befejezze a hurkot. Csak akkor kapott észbe, amikor Teddy már vízszintesbe került. Ő éppen a föld felé tartott.
 Hirtelen rántott a nyélen, amivel önmagában nem volt gond, mert elkerülte földbecsapódást, de a fékezéssel már gondok adódtak. Pedig ajánlatos lett volna sikeresen kivitelezni, mert tanítványa, aki épp a seprűjéért hajolt le, történetesen az útjában állt.
 Zalán jobbra rántotta a seprűt, hogy ne nyársalja fel a nyéllel, majd lendületesen ráfarolt a srácra. Esetlenül bukfencezett át rajta, majd borult a földre és terült el a fűben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=840723#post840723][b]Hollósi Zalán - 2021.12.24. 00:52[/b][/url]

Ő egészen könnyen megúszta a karambolt... mondhatni. Hason landolt, a Kométa méterekre tőle. Halkan felnyögött, ahogy megpróbált felkönyökölni. Fejét megrázta, hogy kihulljon belőle az a maréknyi fű, ami felkenődött rá. Feszülten fülelt, hogy Teddyvel mi lehet a helyzet. Prüszkölve nevetett fel a fiú kifakadásán. Tudta, hogy nem illene, de nem sikerült visszafognia magát.
 - Persze, egyben - mondta még mindig kacagva, majd átfordult a hátára, hogy nagyobbat tudjon lélegezni. - Veled minden rendben?
 Az eget kezdte bámulni, mert nem akaródzott neki még felkelni.
 - Szép volt amúgy - jegyezte meg kisvártatva. - Mármint a hurok, amit csináltál. Gyorsan tanulsz, nem sok kezdő tudja megcsinálni. Nem gondolkodtál rajta, hogy komolyabban foglalkozz vele? - Hangja őszintén csengett. Ha eltekint a meggondolatlanságától, tényleg ügyesen tudna repülni. Újra elnémult és hagyta, hogy a zöld gyep illata felkússzon a tudatáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=841987#post841987][b]Hollósi Zalán - 2022.01.09. 19:12[/b][/url]

- Figyelj, azt is tudni kell rendesen - vallotta be, míg próbálta visszafoni a feltörni készülő nevetését. Véletlenül sem akarta, hogy gúlyolódásképp fogja fel a másik. Bár aki ennyire őszinte magával és nem fél önmaga lenni, nem  valószínű, hogy a sértődékeny fajtából való.
 Fejét rázta a dicséretre, mert nem tartotta annyira jogosnak. Régen esett már seprűvel, de apja szavaival élve: aki nem bukik el egyszer sem, sosem fogja tudni, hogyan kell újra felállni. Nem is nagyon tanított mást előtte, hogy legyen viszonyítási alapja. De csinálhatná többször is. Mulatságosnak tűnik. Kivéve azt az intervallumot, ami Teddy levegőbe emelkedésével kezdőtött és landolásával ért véget. Kinek kell az a stressz és aggódás? Neki nem biztos. Habár...
 - Ígéretesnek tűnsz. Csak kéne egy normális seprű neked. Én meg... hát tervezem, hogy majd versenyezzek. De ez ennél kicsit bonyolultabb. Egyelőre csak feszegetem a saját határaimat. Amik annyira még nem nagyok, szóval így könnyű.
 Kísérletet tett arra, hogy felüljön, majd rendesen Teddy felé fordult.
 - Ha gondolod, megpróbálhatjuk még egyszer, a bukós rész nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=843688#post843688][b]Hollósi Zalán - 2022.02.20. 12:21[/b][/url]

- Nem szerénység, csak... önkritika - az utolsó szó hangsúlya már kérdőnek hatott, mintha ő sem lenne biztos abban, amit állít. Tudta, hogy sokkal többre lesz képes, ha időt és energiát fektet bele. De fejlődni csak kockázattal lehet. Az pedig nem volt része idáig az életének. - De igyekszem majd.
 Elgondolkodott egy kicsit, hogy hogyan is magyarázhatná el jól ezt egy laikusnak, hogy mennyit számít a seprű a repülésben. Közben megkísérelt felállni is.
 - Hát mondjuk az számít normálisnak, ami nem félő, hogy kettétörik egy húzós manővernél alattad - mutatott az ütött-kopott iskolai seprűre. - Amin nincsen sérülés, karcolás, áramvonalas és szépen gyorsul. Meg ilyesmi. - Nem akarta sokat fárasztani Teddyt az elméleti résszel, mert félt, hogy így hamar rá fog unni a témára. Inkább kezet nyújtott újonnan szerzett barátjának, hogy felsegíthesse.
 - Örülök, hogy bejön. Üdv a klubban. - mondta szétterülő vigyorral az arcán.
 A délután hátralévő részét azzal töltötte, hogy hagyta Teddyt kibontakozni. Sokszor szúrt közbe instrukciókat, amik többsége arra irányult, hogyan ne essen le. Amíg ezt el tudják kerülni, semmi sem szabhatott határt nekik a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846083#post846083][b]Hollósi Zalán - 2022.05.01. 22:07[/b][/url]

  Esztelenül szlalomozott a pálya karikái között, mert frusztrálta, hogy a körei egyre gyengébbek és gyengébbek voltak. Nem sok lehetősége volt kijárni a pályára tanév kezdete óta, mert majdnem minden délutánját könyvekbe temetkezve töltötte. Rengeteget rágódott azon a példányon, amiben szerepelt az a bizonyos bájital. Benett szerint könnyű elkészíteni. Csinálta már rengetegszer. Miért nem kéri meg egyszerűen, hogy főzze meg neki? Miért rágódik egyáltalán ennyit ezen?
 Lefékezett, feltolta homlokára a végőszemüveget, hogy megdörzsölje fáradt szemeit. A kialvatlanság már ordított róla. Egyértelmű volt, hogy miért nem teljesített olyan jól.
 - Még egyszer! - üvöltötte a lelátó felé, ahol Kornélt ruházta fel egy stopperórával és kerítette be táskájával, meg egy kupacnyi sportmagazinnal. Az Autumn-tól kapott kézikönyv is ott volt köztük, lapjait unottan lapozgatta a szél, várva, hogy Zalán mikor próbál ismét versenyre kelni vele.
 Otthagyta a karikákat, a szemüveget visszacsúsztatta kék tekintetére és megállt barátja előtt a levegőben, rajtjelre várva. Még javíthat ezen. A fáradtság is csak egy akadály, amit le kell küzdeni, akárcsak az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846306#post846306][b]Hollósi Zalán - 2022.05.10. 08:36[/b][/url]

Nem ellenkezett, kezeit tartotta fel Kornélnak, jelezve, hogy dobhatja az üveget neki. Elkapta, de így is majdnem kicsúszott az ujjai közül, amikor le akarta tekerni a kupakját. Nem látszott a szemüvegtől, de tekintetét égnek emelte barátja kijelentésétől.
 - Köszi. Te meg lehengerlően sármosan nézel ki, Miszter Top Tíz. - válaszolta, ahogy levegőhöz jutott a korty után. Állát kissé felszegve Kornél szemébe nézett, úgy lendítette vissza a vizesüveget. Viccelődve próbálta elterelni magáról a témát, de arckifejezése ahhoz túl gondterhelt volt, hogy hatásosak legyenek szavai. Legalább kifejezte vele, mennyire nem érdekli, hogyan néz ki. Dolgozik azon, hogy jobb legyen. Ennyi elég kell, hogy legyen.
 - Megtörtént - motyogta maga elé, ahogy újra ráhajolt a serűnyélre, fejét enyhén elfordítva figyelte szeme sarkából, hogy megkapja a jelet.
 A Kométa mintha ágyúból lőtték volna, úgy rajtolt el. Az egyeneseket simán szelte, de a kanyarok még teljes önkontrollal is nehezen vehetőek be ilyen sebességgel, nemhogy azzal a reakcióidővel, ami most Zalán képességeit fémjelezte. A harmadik kanyarnál szitkozódott egy sort, mert látta, hogy a lelátóba ütközne, ha nem csinál valamit nagyon gyorsan. Nem volt hajlandó fékezni, inkább csak feljebb irányította a seprűt, hogy a pálya szélét meghaladva nagyobb ívet írhasson le a lelátók felett.
 Még pár kör és megvolt a mérivaló táv. Tudta, hogy most is elrontotta. Elengedte mindkét kezével a seprűt és lábait a tartóba akasztva dőlt hanyatt kimerülten, úgy várta, hogy lassuljon a járgány.
 - Inkább ne is mondd - lehelte már halkabban, ahogy közel ért Kornélhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846320#post846320][b]Hollósi Zalán - 2022.05.10. 20:58[/b][/url]

  - Én tudom, miért kerültél rá. - Örült, hogy valami olyanról beszélhetnek, ami nem az alvási zavaraihoz kapcsolódott. Egyik lába kissé elernyedt, lóbálni kezdte, hogy hintaágy szerű, apró mozdulatokat generáljon vele a seprűn. - Mert az a mankó nem tényező mások szemében. És inkább te legyél előrébb, mint Aug...
 Összerezzent egy pillanatra a levegőben. Néma csend furakodott kettejük közé, amit Kornél kérdése még kínossá is varázsolt. Szemüvegét ismét feltolta a homlokára, haja így csak még kócosabban nézett ki feltorlódva, zaklatott vonásai pedig nem javítottak az összképen. Először megpróbált a kérdésre válaszolni, mert bár ostobán hangzott, de könnyebb volt szót ejteni róla, mint elsőként visszakérdezni.
 - Dönci egy... szerelmi csalódás végterméke... Mármint mi az, hogy szerinte rajta van a helyed? Ti beszéltetek erről? Mikor is?
 Elszorult a gyomra, mert bár lehet, hogy csak egyetért a cikk tartalmával, de az is elképzelhető, hogy Szofi keze munkája volt az a lista. Hiszen már Edictum szerkesztő. Akkor viszont sürgősen el kell beszélgetnie vele, mert olyan nevek szerepelnek még rajta, akik aggodalomra adhatnak okot Zalán számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846324#post846324][b]Hollósi Zalán - 2022.05.10. 21:43[/b][/url]

  Kornél nyökögését próbálta elnyomni a feltámadó szél, majd egyik pillanatban csizmatalp koppant a lelátón s árnyék magasodott a fiú fölé. Feszült figyelemmel követte Zalán, ahogy magyarázkodnak neki. Nem akart fenyegetőnek látszani, mégis úgy hathatott. Túlságosan lekötötte a figyelmét, hogy megeméssze a hallottakat.
 - Nem. Nincs értelme. - mondta tömören, arca kifejezéstelen volt, hisz annyi gondolat kavargott benne, hogy ő sem tudta eldönteni, milyen érzelem passzolna ehhez az egészhez.
 - Figyelj, én azt hittem, csak... hogy valami lányos butaság, de ha úgy érzed, hogy zaklat téged, vagy valami, akkor beszélek vele. Mert hát tudom, milyen. - jelentőségteljesen fúrta tekintetét barátjáéba, hogy ne kelljen kimondaia Manka nevét. - Nagyon rá tud pörögni az ilyesmire.
 Valami sántított az elméletében, de még nem tudta eldönteni, hogy micsoda. Csak annyit látott, hogy Kornél kényelmetlenül érzi magát. Ez már önmagában aggodalomra adott okot neki.