36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 12. 00:00 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 17. 01:18 | Link

Marina

Látszott rajta, hogy futott. Nem akarta megváratni a lányt, de annak ellenére, hogy már harmadjára ment végig a klubhelyisége és az előcsarnok közötti útvonalon, nem ez lassította le, hanem a Szfinx feladványa. Ott tökölt előtte legalább öt percet, de amint átjutott rajta, levágta a klubhelyiség egyik ablakpárkányára a gnómgumót és rohant is visszafelé. Az előcsarnokból kijutva seprűre szállt, de most nem szakadt el annyira a földtől, másfél méter magasan kerülgette a fel-felbukkanó akadályokat.
 Tudta, hogy várni kellett rá, de szemmel láthatóan nem sok kedvét szegte Marinának. A landolás kapkodósra sikeredett, épphogycsak nem bukott orra a Kométával. Döbbenten hallgatta, ahogy valósággal könyörögtek neki azért, hogy tegyen egy próbát a rellonos ajándékával.
 - Egészen biztos vagy benne? - kérdezte még utoljára, de látván a másik elszántságát e kérdésben, inkább elvette a neki nyújtott műalkotást. Cserébe felé tartotta a saját seprűjét, hogy vigyázzon rá. - Egy karcolást sem ejtek rajta, ígérem.
 Majdnem elveszett megint a nyél vésett mintáiban, amikor kereste, hol lesz rajta meg a tökéletes fogás. Kicsivel rövidebb volt, mint Zaláné, de ez sebességbéli különbséget nem kellett hogy jelentsen. Erről a fiú már az első levegőben töltött pillanatban meggyőződött. Épphogy elrugaszkodott a földtől, de a Fecske már rántotta magával. Már-már olyan érzés volt, mintha a jármű jobban vágyott volna erre a lehetőségre, mint bárki más a kviddicspályán. Vajon mikor repültek vele utoljára?
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 18. 15:36 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Ideges volt, fú de még mennyire, hogy az volt. Ritkán kerültek hozzá a nagyszülei holmijai, nagyrészt azért, mert az apja mindennél jobban tiltotta őket. A nagyi magyar szótára is a tűzben végezte volna, ha nem dugja el a padló rései közé azon a végzetes estén. És a nyakában lógó láncot se adták volna neki, ha személyesen nem megy be az ispotályba meglátogatni a nagyit. Mind olyan érték, amelyet a legfontosabbnak tartott, és amelyről a családja egy örök életre eltiltaná. És most itt volt a seprű.
- Hát azért mondom – nézett értetlenül Zalánra Mae. Talán mégis rosszul mondta volna? Lehet mégse olyan jó a magyarra, mint ahogy gondolta, csak a barátai már hozzászoktak a furcsa megszólalásaihoz? Mondjuk amekkora hülyeségeket szoktak mondani Lokiék, nem csoda, hogy mindent értettek.
Átvette a másik seprűt, és izgatottan várta a felszállás pillanatát. És egyáltalán nem csalódott. A Fecske minden képzeletét felülmúlta gyorsaságával. Úgy szállt, ahogy egyetlen újonnan vásárolt jármű sem. Mae gyorsan a lába közé kapta a Kométát, és Zalán után eredt a levegőbe. Látni akart minden pillanatot. Szíve szinte repesett az örömtől, ahogy elképzelte nagyapját a fán ülve száguldozni. Biztos remek volt. Biztos remek lenne…
- Na milyen? – kiabált oda Marina, mert lehetetlen lett volna utolérnie a másikat. Egészen más szint volt az a Kométához képest. Már nem sértésből, az a seprű is tökéletesen megcsinált mindent, amit kellett.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 21. 23:23 | Link

Marina

Egyre feljebb emelkedett, menet közben nem tudta megállni, hogy ne pördüljön meg egyszer-kétszer a seprű nyelének tengelye körül. Ez az egyszerű trükk gyakorlatilag veszélytelen volt, ha a megfelelő gyorsasággal repült az ember. És annak a Fecske egyáltalán nem volt híján, sőt! Hamarabb gyorsult fel, mint a Kométa.
 Szeme sarkából látta, hogy Marina próbálja utolérni őt. Meglepődött kicsit, de egyáltalán nem bánta, hogy a lány kezébe vette a dolgokat és a seprűjére szállt. Látszott minden mozdulatán, hogy tudja, mit csinál. Bár Zalán szeméből nem sokat láthatott a védőszemüveg miatt, az a széles vigyor és a tüdejét széthorpasztó kurjantása választ adhatott a rellonos kérdésére. Mámorító érzés volt ezzel hasítani az eget.
 Nem akart túl magasra repülni, látta, hogy kicsit le is maradtak tőle. Megfordulhatott volna simán is és kezdhette volna a zuhanórepülést. De abban hol van a móka? Irányba tartotta, meg is indult vele lefelé, de aztán a lábával enyhén ellökte magát a járműtől. Mellette zuhant egy darabig, szabadon, de azért a kezével stabilan tartotta Marina kincsét. Most már biztos volt abban, hogy hívhatja így. Még bőven a magasban járt, amikor úgy érezte, elkezdhet fékezni. Nem ismerte még annyira a Fecskét, hogy tudja a határait, így ismét a lába közé fogta azt a csodát és finoman maga felé kezdte húzni a nyelet. Lomha, de biztonságos ívben hozta vízszintes helyzetbe magát, majd égkék pillantásával Marina után kezdett kutatni.
 - Imádni fogod! - kiabálta, ahogy közelebb repült hozzá. - Megpróbálsz átszállni rá? - Bár észrevette, hogy a lány ügyesen repül, nem tudta, hogy az eféle mutatványokkal mennyire van megbékélve. Lilit ismerte csak, aki előszeretettel csinált ilyen mozdulatokat rajta kívül. Levegőben seprűcsere és társai. De hát landolni és ott cserélni is egy percbe telik csupán, az sem lett volna tragédia.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 23:23
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 24. 12:38 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Hangosan felnevetett a srác kurjantására. Minimum annyira örült neki, mint ahogy várta, hogy átszállva ő is megtapasztalhassa ezt az érzést. És olyan magabiztosan mozgott a seprűvel, mintha már évek óta azon gyakorolna. Szinte mondhatni eggyé az eszközzel. Mi ez, ha nem profizmus? Marina pedig éppen ezért még akkor se ijedt meg, mikor zuhanórepülésben elkezdett esni a srác. Szemével végigkísérte a mozgást, ahogy a végén a gyönyörű kijövetelt is. Ő sose volt ennyire jó seprűlovas, és talán nem is lesz, szóval a legnagyobb csodálattal a szemeiben figyelte a mutatványt.
- Wow, te aztán nagyon tudod mit csinálsz! - fejezte ki szavakkal is az elképedését a lány. Természetesen ezt bóknak szánta, félreértés ne essék, és ebben viruló arca is megerősítette. - Persze - bólintott, és megkapaszkodott baljával maga előtt, jobbjával pedig mögötte, és a kezével felhúzva magát helyezte rá a lábait oda, ahol eddig ücsörgött lélegzetvisszafojtva. Mások talán megijedtek volna ettől a magasságtól. Főleg ha csak annyira tapasztaltak, mint Marina, de úgy tűnt ebből a lányból hiányzik a félelem. Vagy legalábbis nem az ilyen dolgoktól retteg. A fizikai fájdalmat sokkal könnyebben viselte, mint a lelkit, és már azt is tudta, hogy ha le is esne, bízhat annyira Zalánban, hogy elkapja. Talán őrült volt, hogy ilyen gyorsan kialakult benne ez az érzelem, talán csak dán.
- És akkor hogy csináljuk? Átugrok, meg te is? - kérdezte teljesen a feladatra koncentrálva. Zalán is láthatta, hogy talán sose csinált még ilyet, azonban ez nem jelentette, hogy nem áll készen bármire is.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 18:16 | Link

Marina

  Lesütötte tekintetét egy pillanatra és szerény mosollyal fogadta Marina dicséretét. Nem gondolta, hogy amikre képes a seprűn, azok kiemelkedő tehetségre utalnának, de tény, hogy pontosan képben volt azzal, mi történik körülötte a levegőben, mire vigyázzon és hogyan időzítsen. Ez talán csak tapasztalat, semmi több. Hiszen már hatéves kora óta repült. Volt ideje belerázódni.
 Meglepettség suhant át az arcán, amikor Marina arra készült, hogy felálljon a Kométára. Persze gondolhatta volna, hogy az a család, ahol ilyen jó állapotban megmaradt egy Hollósi seprű, az tudhat egyet s mást és nem kell sokat győzködni majd, hogy cseréljenek helyet a levegőben. Ajka elnyílt a csodálkozástól és a kezét emelte, hogy ha a lánynak szüksége lett volna rá, rá tudjon támaszkodni.
 - Csak óvatosan - tette hozzá sietve, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a másik stabilan áll, megkísérelt ő is felemelkedni. Sokkal körültekintőbben csinálta a mozdulatsort, mint a saját seprűjén, mert még fogalma sem volt arról, milyen súlyelosztásban marad tökéletesen álló helyzetben a járgány. - Háromra. - Marina arcát figyelte, hogy bármyilen kételye van a mutatványt illetően, azt időben észrevegye rajta. Hagyta, hogy ő kezdjen számolni és akkor ugorjanak, amikor készen áll.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 24. 18:19
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 24. 18:58 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Lassan mozdult, ahogy guggolásból egyre feljebb nyomta magát. Kezeit oldal tartásban kirakta, hogy ha esetlegesen elvesztené az egyensúlyát is gyorsan tudjon reagálni. De semmi ilyesmi nem történt. Talán a vérében van a repülés, vagy ki tudja, kiskorában tanították, csak nem emlékszik rá.
- Oké.... akkor... háromra. Egy...- szívta be remegősen a levegőt. - ... kettő, három - fejezte be a számolást, és elrugaszkodott a Kométától. Már az indulásnál látta, hogy nem lesz jó. Rosszul mérte be a távolságot, és nagyobbat rugózott, mint kellett volna. Csavart egyet testén, és kinyújtotta a kezét, hogy a seprű nyele után kapjon. A lába konkrétan már csak akkor fordult irányba, mikor már ujjai szorosan rászorultak a Fecskére. Sikkantott egyet, ahogy bepördült a teste, aztán hagyta magának, hogy kilógjon.
- For søren! - kurjantotta adrenalintól tengő aggyal. - Huhh... - fújta ki a levegőjét kicsit hangosabban, aztán karjaival felhúzta magát, a nyelet a hóna alatt szorítva lendítette be a lábát, és szép lassan, mint egy lusta macska végül elnyúlt végig az eszközön.
- Well... nem ez volt életem érkezése - nevetett, ahogy lassan tudatosult benne mekkora hülyeséget csinált az előbb. De hát ezért élt. Az adrenalin hajtotta, és az, hogy a halál szemébe nevethet.
- Na jó, elég volt a bolondozásból, ideje kipróbálni ezt a szépséget - ült fel rendesen a seprűre, és a lábát a helyére csúsztatta. - Gyerünk, min kære. Mutasd meg mit tudsz - lendült előre, és a seprű szinte azonnal kitűzött.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 28. 23:59 | Link

Marina

A saját ugrásának nem kerített akkora feneket, mint Marináénak. Hisz már ezerszer tett magáévá minden olyan pillanatot, amikor elszakadt a seprűjétől a magasban. Volt egy pillanat, amikor a másik már majdnem meggyőzte őt arról, hogy ez most tökéletesen fog sikerülni. Nagyon szép tartása volt. Amikor már ő is álló helyzetbe küzdötte fel magát, egész testével a seprű orra felé fordult, bal lába volt elöl, jobb háttul, kezeivel ő is kitartóan egyensúlyozott. Ismerte már magát, tudta, hogy ha a levegőben próbálna a megfelelő irányba fordulni, nem biztos, hogy sikerülne neki. Így, hogy oldalazva fog ugrani, csak a lábaira kellett koncentrálnia, hogy pont a lábtartón landoljon velük.
 Minden egyes számnál bólintott s amikor elértek a háromhoz, elrugaszkodott. Nem vitte túlzásba, lábait enyhe terpeszbe tette, és már ott is volt a saját seprűjén. Bár tudta, hogy a Fecske a családjához kötődik, mégsem érezte magát egyetlen repülés után annyira komfortosan rajta, mint a Kométán. A megkönnyebbülése azonnal szertefoszlott, amikor szeme sarkából észrevette, hogy Marina rosszul lőtte be a távolságot. A szíve kihagyott egy ütemet, mert látta, hogy a másik kezével kapaszkodva próbálja kihozni a legtöbbet a mozdulatból. A legtöbbet, ami jelen esetben azt jelentette, hogy le lapuljon palacsintává egy kiadós zuhanás után.
 - Marina! - hadarta a fiú és kezét nyújtotta ismét, de a két seprű kissé messzebb került egymástól, amikor ők elrugaszkodtak azoktól. Onnan, álló helyzetből nem tudott segíteni, nem érte el. Másik kezével oldalra rántotta a saját seprűjét és kissé lejjebb irányította, hogy legrosszabb esetben alulról kapja el őt, ha nem tudja tovább tartani magát. A legnagyobb szerencse az volt, hogy a rellonos lélekjelenléte nem veszett el a pontatlan ugrás során s minden erejével azon volt, hogy visszatornássza magát a Fecskére. Bár Zalán először meg volt rémülve, kék szemei most elismerően figyelték a lány minden ösztönből jövő mozdulatát.
 Nyelt egyet, mert a szíve Marina helyett is a torkában dobogott, amit csak halványan tudott csillapítani a felcsendülő nevetés. Szép lassan engedett csak fel Zalán hangulata, ez fordítottan arányos volt a nekilóduló Hollósi seprű sebességével. Mosolygott, nem is kicsit, de még kellett egy kis idő, mire meg tudott szólalni. Ő nem indult egyelőre a lány után, csak elgondolkodva nézte, ahogy birtokába veszi az eget újdonsült hátasával.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 4. 22:26
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. november 4. 22:21 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Minden normális ember megijedt volna a gondolatra, hogy esetleg leesik olyan magasból. Csontját töri, esetleg bele is hal. De nem ez a lány. Annyira ismerte már magát, minden porcikáját, hogy tudja, hogy ha csak hajszálnyi esélye is van, hogy elkapja a seprű nyelét, megmarad. Így csak erre az egyre koncentrált. Olyan volt mint egy artista, csak ők általában direkt hajtanak végre ilyen veszélyes mutatványokat.
Aztán épphogy túl volt a sokkélményen, már vetette is bele magát a másikba. A Fecske alatta úgy tűzött ki, mintha minimum valaki üldözte volna. Szállt, repült, keresztül a középső karikán, fel az égbe, onnan pedig ívesen lajhárlógásban vissza Zalánhoz. Arcán folyamatosan ott virított az a lenyűgözött mosoly. A szíve hevesen dobogott, és legszívesebben sírt volna olyan boldog volt. Ennek van egyáltalán értelme? Hát, Marina Dariknak volt. Mert senki el nem tudta képzelni ez a pillanat mit jelent a számára.
- A nagypapád egy zseni. Ez a seprű gondolatolvas. A legapróbb mozdulataimra is azonnal reagál, komolyan hihetetlen! - magyarázott Marina, mellkasa majd széthasadt a boldogságtól, vérében még mindig megállíthatatlanul pezsgett az adrenalin, a kettő együtt pedig nagyon rossz ómen volt a számára. Vagyis nem is a számára, inkább Zalánéra.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Haza mész szünetre? - irányította még közelebb a seprűt Mae a sráchoz. - Kéne valaki, aki vigyáz erre a csodára nekem - villantott egy teljes fogsoros mosolyt - vicsort - a fiúra. - Megtennéd? Kérlek, kérlek, kérlek. Ha én hazaviszem, akkor soha többé nem látom - könyörgött. Jobb helyet el se tudott volna képzelni neki, mint az alkotó családjánál. - Megmutathatod a nagypapádnak is. Biztos szívesen látná újra a Fecskét - győzködte megrendíthetetlenül.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 6. 15:19 | Link

Marina

Egyre inkább megkönnyebbülés fogta el, mert Marina tudott bánni a seprűvel. Biztos volt a dolgában, a Fecske pedig nagyban hozzájárult a manőverei sikerességéhez. Megbízható járműnek tűnt. A megkönnyebbülés mellé lassan valamiféle büszkeség is társult. Főleg amikor a lány visszafordult felé és csak dicséret hagyta el a száját. Hiszen a papája keze munkája volt benne a másik minden egyes levegőben töltött pillanatában. Különleges érzés volt.
 - Majd megüzenem neki, hogy lett egy új rajongója - felelte mosolyogva, de a furcsa kérdés hallatán beazonosíthatatlan kifejezés telepedett arcizmaira. Kicsit közelebb is repült, mert azt hitte először, hogy rosszul hallott valamit. Vagy az akcentus miatt értelmezte félre? - Hogy haza megyek-e? Persze, de... vigyázni rá? Én ezt nem értem, miért ne vihetnéd haza? Nem a családodtól kaptad a seprűt? - A kérdésre csak kérdésözönnel volt képes válaszolni, mert bár megtisztelőnek hatott a lány ajánlata, el sem tudta képzelni, mi akadálya lenne annak, hogy magával vigye a Fecskét a szünetre.
 Tudta, hogy nincsenek még abban a viszonyban, hogy kényelmetlen témákba másszanak bele, de ha már azt várja tőle Marina, hogy vigyázzon a seprűjére, megérdemelt valamiféle magyarázatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. november 29. 22:32 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán




Imádta a saprűt, és ha lehetett volna, talán soha nem válik meg tőle. De akadt egy kis probléma. Na jó, nem is olyan kicsi. Ha csak belegondolt abba, hány könyvet égetett el a családja csak azért, mert magyarul volt írva... egyszerűen nem tudott nem félni, mi lesz a Fecskével.
- Hát... nem teljesen. Tudod a nagymamámtól kaptam. Mert a nagypapám nem adhatná oda. De már a nagymamám se. Szóval majdnem egy év csúszásban is kaptam meg az ajándékot, mert Madam Lykke csak most találta meg. De ez mind úgy történt, hogy a szüleim ne tudjanak róla, mert akkor talán soha nem ülnék rajta - magyarázott a lány, és talán ezzel csak még jobban összekuszálta a fiút, mint előtte. - A családom elhatárolódott mindentől, ami a nagypapa tulajdonában állt. Így többek között a seprű se végezné jó helyen - húzta el a száját a barna. A szülei egész életében próbálták eltiltani a gyökereitől. A magyar származástól, a hagytéki tárgyaktól. Mégis ott tanult, ahol régen a nagyszülei, a papája régi seprűjén, a mamája nyakláncával. Lehet hogy nem a legnagyobb élő lázadó volt Marina, de bizony megküzdötte a saját kis csatáit.
- Szóval elvinnéd? Gyakorolhatsz is rajta csak hozd vissza nekem egybe. Ha nem túl nagy kérés - tette hozzá, mert azért nem is akarta másra ráerőszakolni. Meg Lokinak is oda tudta volna adni, csak vele éppenséggel más szuperságos tervei voltak. Kende meg... hát ő se volt a legjobban a szüleivel. Hülye aranyvérű elitisták. Mennyivel könnyebb gyerekkoruk lenne, ha ezek a hierarchikus dolgok nem kereszteznék.
- Azért menjünk még egy kört. Nem lehet megunni ezt a csodát - vigyorgott a lány, mint a tejbe tök.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 14:19 | Link

Marina

Tudta, hogy most nagyon kell figyelnie, de akármennyire is próbálkozott, két mondat alatt belekeveredett a magyarázatba. Száját eltátotta, mert szólni akart Marinának, hogy lassítson, mégsem merte megtörni a lány gondolatmenetét. Pár lényeges szó azért megragadt a fejében: a nagypapa kacatjaiért nem mindenki rajong otthon.
 Kíváncsi lett, nagyon is. Kicsoda Marina papája? Úgy méregette a másik arcát, mintha a homlokára lenne írva a válasz. A kérdése további kérdéseket szült, de a szívesség teljesítésének már nem látta akadályát.
 - Jól van. - mondta kisvártatva. - Vigyázni fogok rá. De csak akkor kapod vissza, ha megígéred, hogy nem fog a szekrényedben porosodni - fűzte hozzá megjátszott atyaiassággal. Tényleg szerette volna, ha ez a fecske nem múzeumi darabként végezné, hanem kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. De a rellonos pont olyannak tűnt, aki hajlamos megragadni az ilyesfajta lehetőséget.
 - Úgysem tudod megállni, hogy csak egyet menj még vele - felelte kihívón, majd a Kométa nyelére hajolva lendületesen elsuhant Marina mellett, versenyre invitálva őt. Nála volt a tapasztalat, Marinánál pedig a tökéletes eszköz. Még ő sem tudta eldönteni, ki kerülne ki győztesen ebből. Vizsgaidőszak ide vagy oda, ez egy nagyon jó napnak ígérkezett.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék