A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Ha azt mondom, hogy induláskor fél órát vitatkoztam a nagymamámmal az öltözékemről, akkor talán még keveset is mondok. Még Winter is otthagyott, mert nem bírta hallgatni, ahogy egyikünk makacsabb módon áll ki az érvei mellett, mint a másikunk. Végül pedig kiegyeztünk a legkevésbé elütő szettemben, mert hát... "farmernadrágot hord a többi normális tinédzser is", így azzal nem volt gond. Mindenesetre olyan gyorsan jöttem el otthonról ezek után, ahogy csak tudtam. Bőven az első órám előtt már felfele caplattam azon a súlyos emelkedőn, mint minden reggel. Ha szerencsém van még be tudok esni a reggelire, mert a nagy vitában el is felejtettem reggelizni.
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon úgy pillantottam meg egy alakot a levegőben. A pálya felett szállt, és igen nagyon fókuszálnom kellett, hogy kivegyem belőle az ismerős formákat. Például a haját. Féloldalas mosolyra húzódtak az ajkaim, visszaemlékezve talán az egyetlen pozitívnak mondható élményre Bogolyfalván.
Teljesen elfelejtkezve a nap legfontosabb étkezéséről vágtam át a réten a kviddicspályához, hogy megálljak egy ládikó mellett, és onnan tekintsek a magasba.
- Hát te nem ismered a pihenés fogalmát? - kiabáltam fel neki egy mosoly kíséretében. Játékos hangomból sejthette, hogy egyáltalán nincs ellenemre, hogy összetalálkoztunk... vagyis hogy én mentem oda hozzá. Várjunk, ez stalkolás lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834710#post834710][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.22. 15:50[/b][/url]

Ha azt mondom, hogy induláskor fél órát vitatkoztam a nagymamámmal az öltözékemről, akkor talán még keveset is mondok. Még Winter is otthagyott, mert nem bírta hallgatni, ahogy egyikünk makacsabb módon áll ki az érvei mellett, mint a másikunk. Végül pedig kiegyeztünk a legkevésbé elütő szettemben, mert hát... "farmernadrágot hord a többi normális tinédzser is", így azzal nem volt gond. Mindenesetre olyan gyorsan jöttem el otthonról ezek után, ahogy csak tudtam. Bőven az első órám előtt már felfele caplattam azon a súlyos emelkedőn, mint minden reggel. Ha szerencsém van még be tudok esni a reggelire, mert a nagy vitában el is felejtettem reggelizni.
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon úgy pillantottam meg egy alakot a levegőben. A pálya felett szállt, és igen nagyon fókuszálnom kellett, hogy kivegyem belőle az ismerős formákat. Például a haját. Féloldalas mosolyra húzódtak az ajkaim, visszaemlékezve talán az egyetlen pozitívnak mondható élményre Bogolyfalván.
Teljesen elfelejtkezve a nap legfontosabb étkezéséről vágtam át a réten a kviddicspályához, hogy megálljak egy ládikó mellett, és onnan tekintsek a magasba.
- Hát te nem ismered a pihenés fogalmát? - kiabáltam fel neki egy mosoly kíséretében. Játékos hangomból sejthette, hogy egyáltalán nincs ellenemre, hogy összetalálkoztunk... vagyis hogy én mentem oda hozzá. Várjunk, ez stalkolás lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834719#post834719][b]Hollósi Zalán - 2021.07.22. 17:56[/b][/url]

Próbált feltápászkodni a földről. De akármennyi erőt próbált kifejteni, nem ment. Hogy került ide? És miért nem segít neki senki? Messze a homályban egy alakot pillant meg. Utánakiabál. Nem jönnek érte. Megróbál a hátára fordulni, de olyan érzése támad, mintha minden egyes porcikája szilánkokra tört volna. Felüvölt fájdalmában, de még az is a torkára forr, amikor lenéz a lábaira.
 - NE!
 Zalán arra ébredt, hogy a padlón fekszik. Valószínű annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyáról. Kiverte a víz és levegő után kapkodott. Pánikkal telt tekintettel rántotta le a takarót magáról. Amikor megbizonyosodott arról, hogy mindkét lába ép és tudja őket mozgatni, nyelt egyet és a kezébe temette az arcát. Még mindig levegő után kapkodva terült el a hálószobája padlóján. Semmi gáz. Egyben vagy. Még egyben vagy. Még...
 Hallotta, hogy a szobatársai fáradt nyöszörgésekkel akarják tudtára adni, hogy ők sincsenek oda az utóbbi napokban tapasztalt rémálom-performanszaiért a hajnali órákban.
 Szóval így történt, hogy ott állt a pálya szélén kora reggel. Seprűvel a kezében. Kicsit ironikus volt, hogy olyasmivel próbálta elterelni a figyelmét, ami az álmai szerint a vesztét fogja egyszer okozni. De semmi más nem használt. Kellett neki az adrenalin. Tudta, hogy attól elfelejt minden mást. Legalábbis a következő éjszakáig.
 Fáradtan lépett rá a lábtartóra és hagyta, hogy a Kométa kilője őt az égbe. Amikor elért egy bizonyos magasságot, a földnek irányította a seprűjét. Az a néhány másodperc, amíg még biztonságos volt, csinált egy dugóhúzó manővert. Az utolsó métereknél rántotta csak fel a seprű nyelét. Felegyenesedett, ment pár lassabb kört a pálya körül, hogy lelassítsa kicsit a szívverését. Jó pár egyszerű trükkön túlvolt már, kezdte késznek érezni magát arra, hogy felálljon a seprűnyélre, amikor valaki odakiáltott neki. Zalán először nem akart hinni a szemének.
 - Csípjenek meg, hogy álmodom-e! - kiabálta vissza, karjával a Kométára támaszkodva - Ilyen gyorsan eljött az ősz hozzám? Túl szép, hogy igaz legyen!
 Kicsit lejjebb ereszkedett, szemüvegét feltolta a homlokára, mert tényleg azt gondolta, hogy csak a képzelete játszik vele.
 - A pihenés a gyengéknek való - próbált viccelődni. Egyik keze alig láthatóan ökölbe szorult, de a vigyora őszinte volt. Örült Autumn-nek. De kíváncsi volt, hogy mégis mit keres itt - Hadd találjam ki! Szükséged van a híres manószelidítőre. Talán nem viselkednek otthon rendesen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834742#post834742][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.23. 16:37[/b][/url]

A kérdésre elmosolyodtam, és felemeltem mind a két kezem, és körbeforogtam, hogy lássa tényleg ott vagyok. Teljes pompámban. Talán még egy hajszálnyival több ruhában is, mint legutóbb.
- És mint tudjuk te erős vagy, hiszen az olyan ajtókat is ki tudod nyitni, amik nekem nem akarnak engedni - vontam meg a vállamat, de azért nem hagytam figyelmen kívül azt az aprócska jelet. Talán mindenki más betudta volna seprűnyélen való egyensúlyozásnak, de őszintén: Zalán túl magabiztosnak tűnt ahhoz, hogy ez legyen mögötte. Na persze nem mintha bármilyen jogom lett volna következtetéseket vonni.
- Áhh... azok a manók sosem viselkednek, már hozzászoktam - legyintettem egyszerűen. Igaz ami igaz, azok a felszabadított lények mindig az orruk alatt morogtak. Persze a maguk módján aranyosak voltak ahogy zsörtölődve pakolgattak a kocsmában, csak azért egy idő után a vendégeknek is feltűnő, hogy folyamatosan sértegeti valaki őket. Kellemetlen utánuk bocsánatot kérni.
- Tudsz is valami menő trükköt vele, vagy csak körbe körbe repülgetsz? Mármint azzal sincs gond, ha valaki csak fel akar vágni a seprűjével - emeltem fel védekezőn a kezem egy huncut mosoly kíséretében. Tény, hogy eddig még csak a falnak támasztva láttam az eszközt, vagy épp egy helyben állva. Honnan lehettem volna olyan biztos, hogy a srác nem csak becsapni akar ezzel a nagy "kviddicses vagyok" szöveggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834765#post834765][b]Hollósi Zalán - 2021.07.23. 23:38[/b][/url]

  Fejét kissé oldalradöntötte, úgy nézte a lányt, ahogy fordul egyet. Nem úgy volt öltözve, mint aki célirányosan a kviddicspályára készült volna. De nem is úgy, mint aki tanításra. Szeme egy pillanatig még elidőzött a vállain, majd tekintetével a szemeit kezdte el keresni.
 - Igen, mondjuk azt, hogy ahhoz az ajtóhoz erő kellett - nem tudta rendesen elfojtani feltörő nevetését, hangos kacagása visszhangot vert a kihalt lelátók reggeli ködbe vesző során.
 Aztán meghallotta, ahogy a lány heccelni kezdi őt. Autumn akkor még nem tudhatta, de ennyi tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Zalánban meginduljon valami. És ehhez nem kellett különösebben provokálni őt. Főleg nem neki. A változás az arcán egy szempillantás alatt ment végbe. A nevetés elhalt, átszellemülten fújta ki a maradék levegőt az ajkai között, úgy fúrta tekintetét a lány barna szemeibe.
 Az egész egy másodperc volt. Két kézzel markolt rá a nyélre, hogy új irányt adjon meg a járműnek. Ami egyenesen Autumn Rue volt. Ráhajolt a seprűre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjon felgyorsulni, hiszen így tudta legkönnyebben és a leghatásosabban kivitelezni a következő mozdulatsort. Csak remélni tudta, hogy a másik nem mozdul meg, bár nem sok ideje volt reagálni rá. Bizonyítani akart. Hogy a lánynak, vagy inkább magának, azt ő maga sem tudta még eldönteni.
 Ha csak egyenesen ült volna a seprűn, akkor annak bizony karambol lett volna a vége. De az utolsó két méternél korrigált a irányon, minimálisan felfelé emelkedett, miközben egész testével balra dőlt, hogy átfordulhasson fejjel lefelé. Arcuk csak pár centivel súrolta egymást oldalról, a lendület elég volt ahhoz, hogy a fiú visszapördüljön ülő állásba és elkerüljék az ütközést.
 Zalánban felszabadult az adrenalin, úgy fordult vissza a pálya közepe felé. Ha Autumn nem nézett hátra, akkor csak annyit láthatott, hogy megint elsuhan valaki mellette, immár a seprűn állva. Ezt csak az utóbbi pár évben tanulta meg, amikor is a Hollósi família mellé egy napon muglik költöztek. Volt egy vele egyidős fiú, akinek a kedvenc elfoglaltsága az úgynevezett "gördeszkázás" volt. Zalán sokat tanulmányozta ezt a hobbit. És nem kellett sok hozzá, hogy megtetszen neki is. De kombinálni a mozdulatokat a seprűlovaglással... Na az volt az igazi tömör gyönyör számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834850#post834850][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.26. 20:04[/b][/url]

Sose voltam egy nyugodt ember. A családom számára én voltam a racionális elme, főleg az utóbbi fél évben, de ettől még nem váltam unalmassá. Amikor csak beleuntam az otthoni élet szürkeségébe, nyakamba vettem a várost. Van amit még a tesóim se tudnak, és még több, amiről a szüleim. Pontosan tudtam, hogyan kell keringőre hívni az embereket, milyen mondatokkal ugraszthatom ki őket a nyúlüregből. Éppen ezért kicsit sem lepett meg az az őrült csillogás, amit Zalán szemeiben láttam.
Huncut mosolyra húztam az ajkaim, és elnevettem magam ahogy elzúgott mellettem. Csak félig fogtam fel igazán miket trükközött, inkább azt, hogy ettől még szimpatikusabb lett a kölyök. Ahogy újra elszánkázott, a fuvallatól a hajam az arcomba tolult. Jobbommal hátrasöpörtem néhányat, hogy láthatóvá váljon az ajkaimon játszó nevetés.
- Rendben, elismerem, hogy ügyes vagy - kiabáltam kicsit hangosabban, hogy úgy is meghallja, ha eltávolodott volna. Közben kezeimmel lelkes tapsba kezdtem, mintha csak felmutattam volna egy táblát, hogy ezt kell tennem.
- És mond csak, mikor lesz a következő mérkőzés? Csak hogy kijöhessek szurkolni. A kedvedért még kéket is húzok - kacsintottam, továbbra is kekeckedve a fiúval. Jajj Autumn Rue, te sose tudod mikor hagyd abba. Lelki szemeim előtt megjelent Winter, ahogy ingatta a fejét a játszadozásomra. Nem sejtheti, hogy valamiért tényleg érdekelt Zalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834885#post834885][b]Hollósi Zalán - 2021.07.27. 00:42[/b][/url]

   Megtett pár ívet még, mintha csak a szélben szörfözne. Egyszer sikerült is megpördítenie a lába alatt a seprűt, mint egy propellert, bár kicsit bénán nyerte vissza az egyensúlyát utána. Tudott egyet s mást, de a kecsesség fogalma, ami az igazán jó légtornászokat jellemezte, távol állt tőle. Jobban szeretett kísérletezni új mozdulatokkal mint a tökéletességig csiszolni egy szegényesebb repertoárt. Utcai stílus, ahogy mondaná.
 Amikor hátrafordult, észrevette, hogy Autumn megtapsolta őt. Nem gyakran látott ilyet sem. Legtöbbször apja, vagy nagyapja kurjongatását hallgathatta a földről, valahányszor valami újat mutatott nekik; vagy azt, ahogy az anyja halálraváltan sikoltozott utána, hogy szálljon végre le azzal a nyamvadt seprűvel. Egy szerény mosollyal bámult le a lábára, amivel előrébb lépett egyet, hogy áthelyeződjön a súlypontja, s úgy kezdett aláereszkedni.
 Amikor már kicsit több, mint egy méter választotta el őt a földtől, lecsúszdázott a nyélről, úgy állt a lány elé. Haját össze-vissza kócolta a szél, és bár a szemén is látszott kicsit, hogy kialvatlan volt, most lényegesen jobb színben mutatkozott, mint legutóbb. A lány szavai annyira nem hozták zavarba, mindinkább a kacsintás, amiről Zalán végül meggyőzte magát, hogy csak beképzelte.
 - Amit azt illeti, nem kviddicsezem. A gyors- vagy esetleg az akadályrepülés menne még talán versenyszerűen, de... de nem is tudom... - amilyen magabiztos volt az égben, most annyira érezte esetlennek magát, ahogy magyarázott. Nem tudta igazából, miért nem csinálta ezt soha verseny szinten. Vagyis az egyik okot tudta: az édesanyja foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy a fia ilyen jellegű extrém sportot űzzön, pláne hogy ebből építsen karriert. - A kviddics nem lenne az én asztalom, ez a lényeg. Ettől függetlenül támogatom a kéket, jól állna neked. A "Kék Főnix" - kezével gesztikulált, mintha csak megjelent volna a lány feje felett ékes felirattal a művésznév. Lényegesen előkelőbbnek találta, mint "a lány, aki nyakig merült el a feketemágia bugyraiban" nevezetűt, amit a pletykás évfolyamtársaitól hallott. Bár azért furdalta még az oldalát a kíváncsiság Autumn Rue igaz történetét illetően, úgy érezte, több bizalom kell ahhoz kettejük között, hogy erről beszélgetni tudjanak. Nem akarta, hogy megint kiverje a biztosítékot nála egy egyszerű kérdéssel. Egyelőre az a tudat elég volt neki, hogy Autumn nem fogja felajánlani semmilyen belsőszervét a sötét erőknek... legalábbis belátható időn belül.
 - Nem tévesztetted el kicsit az irányt? - kérdezte tettetett tudálékossággal a hangjában. Ujjával az iskola felé mutatott, de a tekintetét nem vette le a másikról - Tudod, a kastély arra van. Vagy te is akartál repülni egy kört, hogy lenyűgözz? - Zalán felemelte a Kométát és viccelődve Autumn felé nyújtotta azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835122#post835122][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.31. 23:41[/b][/url]

Az igazság az, hogy sose értett a kviddicshez. Egyik testvére se játszott semmilyen ligában, még az iskolai csapatban sem. Sokkal jobb volt nekik a küzdősport. Az bezzeg ment mindenkinek, mintha muszáj lett volna.
- Mit nem tudsz? Tehetséges vagy, élvezed, és ráadásul az ilyenre buknak a lányok is - jelentettem ki egy félmosollyal. Nem akartam erőszakos lenni, egyszerűen csak sose értettem, hogy miért nem használják ki az emberek a tehetségüket. Minket mindig arra tanítottak a szüleink, hogy ismerjük fel miben vagyunk jók, a többibe pedig elég ha a minimumot teljesítjük. Így lett Winter zenész. Én meg... hangos vagyok. És akaratos.
- Nem értek sokat ezekhez a sportokhoz, de az biztos, hogy egy seprűs futárnál többet érsz - jelentettem ki magabiztosan, és Zalánra mosolyogtam.
- Szeretnéd, hogy hazaugorjak és átöltözzek? - cukkoltam megint a srácot, pedig az istenért nem sétáltam volna le újra azt az emelkedőt. Vagyis hogy egy nap egyszer bőven elég volt, még sok is. Az első pár nap izomláz volt tőle a vádlimban, pedig nem is vagyok olyan puhány.
- Jajj nem, isten őrizz - emeltem fel a kezemet azonnal, és eltoltam a felém nyújtott nyelet. Körülbelül úgy néztem a fadarabot, mintha a pokolba tudnának vele küldeni. Néha úgy is éreztem. Aztán rájöttem, hogy lehet talán kicsit túlreagáltam a szituációt, szóval zavartan beharaptam az alsó ajkamat. Elnéztem balra, jobbra, és mintha csak egy nagy titkot súgnék kicsit előrébb hajoltam.
- Nem tudok repülni. Már elsőben megbuktam rajta - húztam el a szám. Megérdemlem a legrosszabb boszorkány címet ezért? Ugyan, csak ha a mugli sztereotípiákat nézzük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835128#post835128][b]Hollósi Zalán - 2021.08.01. 04:10[/b][/url]

  Hirtelen a homlokához kapott. - Szent szalamandra! Ha előbb megtudom, hogy lányok fognak heverni a lábam előtt tőle, már rég neveztem volna gyorsulásira. Egyből kettőre is!
 Nem tudta teljesen uralni az arcizmait, egy kiadós nevetés készült előtörni belőle. Már magát az ötletet is nevetségesnek találta. Nem hitte volna, hogy ezzel bárkit le lehet nyűgözni. Persze, előfordulhat, hogy most sikerült. Kivételes alkalom. De hát Autumn sokkal idősebb volt hozzá képest, valószínű hogy csak bíztatásképp mondta neki mindezt. - Azért köszönöm - tette hozzá mosolyogva.
 - Nem mondtam, hogy ez nem áll jól. Ilyet is találnál a méretemben? - viccelődött.
 Alig pár pillanattal később annak volt szemtanúja, hogy a lány nagy komolyan eltolta a heccből nyújtott Kométát. Értetlenül hajolt le hozzá, amikor mondani akart neki még valamit. Egyszer csak megérezte a lány illatát. Nem tudta igazából mihez hasonlítani, csak annyit tudott biztosan, hogy amíg érezte, nem volt könnyű odafigyelni arra, amit mondott. Zalán felegyenesedett, szemei elkerekedtek, amikor fülébe jutott a nagy titok.
 - Hát ha nincs kedved repülni, akkor már nekem sem. Ebben az esetben engedd meg kérlek, hogy felkísérjelek a suliig. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam késnél el. - teátrálisan kezét nyújtotta a lánynak, mintha csak táncolni kérné fel őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835196#post835196][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.03. 00:24[/b][/url]

Elnevettem magam. Szerettem, hogy Zalánnal olyan egyszerű volt a kommunikáció. Mintha ő is a testvérem lett volna, csak eddig nem tudtam róla. Meg... ő nem is élte volna át velünk azt a sok hülyeséget, amit a többiek. Danversék csak szimplán képtelenek már egymással normálisan beszélgetni.
- Hát... ezt már külön méretre kéne köttetni, de talán meg tudom oldani - válaszoltam én is kacagva. Még csak elképzelni is vicces lett volna tulajdonképpen bármelyik ruhámban. Nagyi is megmondta: túl kihívóak. Egy olyan fiatal lányhoz nem illenek, mint én.
Mielőtt azonban tovább állhattam volna, majdhogynem találkoztam az egyik legnagyobb ellenségemmel. Utáltam, hogy nem tudok rajta repülni, de akármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam. Mondhatni a föld magához húz.
- Nem akartam elrontani a gyakorlásodat - húztam el a számat. Összeráncoltam a szemöldököm, de azért elfogadtam a kéznyújtást. - Ugye nem karba font kézzel akarsz a kastélyig menni mintha egy régi filmben lennénk? - tettem fel az első kérdést, ami a jelenet miatt az agyamba ötlött. Még csak az kéne, hogy már arról is elkezdjenek pletykálni az iskola folyosóin, hogy Zalánt is beszerveztem a kis szektámba. Elkábítottam valami főzettel, és szegény gyerek azt sem tudja mit csinál. Elég hiteles történetnek hangzik egy lányról, aki sátánista és szűz lányok vérét issza, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835336#post835336][b]Hollósi Zalán - 2021.08.04. 03:19[/b][/url]

Egy pillanatra arca komolyság vonásait öltötte magára. A nevetőráncok kisimultak, tekintete tiszta volt és mélyreható. Te nem tudnál elrontani semmit sem.
 - Te nem rontottál el semmit sem. - hangja halk volt, de tisztán érthető. A momentum amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el, amikor Autumn keze az övével találkozott. Első alkalommal nem volt felkészülve az érintésekre, de tudta, hogy ez a lány természetének velejárója és nem kell félni tőle.
 - Nem, nem igazán - Zalán tett pár lépést, ez idő alatt fogása egyre határozottabb lett, ujjai szorosabban fonódtak a másik csuklójára. Mintha meg akart volna győzőni arról, hogy még akkor se tudjon ellépni tőle, ha annak ez ténylegesen szándékában áll.
 Először úgy nézett ki, mintha csak táncolni akarna vele, megpróbálta megperdíteni őt. Ha ebben a mozdulatban még meg is volt a lány lélekjelenléte, a pördülés végénél a combja már a Kométa nyelébe ütközhetett, amit Zalán már repülésre készen tartott a másik kezében. - Mivel kapaszkodsz, ha fogod a kezem?
 Lábát egy pillanat alatt vetette át a seprűn Autumn mögött, úgy kísérelt meg elindulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835516#post835516][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.09. 11:28[/b][/url]

Összeráncoltam a szemöldököm, úgy néztem a kettőnk között összekulcsolódó kezeinket. Zavartan felnevettem, ahogy Zalán megforgatott, mert természetesen nem álltam ellen a mozgásnak. Csak mégis furcsa volt. A srác meg kiszámíthatatlan. Egészen addig a pillanatig, amíg a nyélhez nem ütődött a lábam.
Hitetlenkedve néztem a vörösre, szemeimben látszódott egy kis méreg is. Általában nem voltam félős, se ijedős, és minden hülyeségben benne voltam. Talán ez a fajta hozzáállásom az oka annak, hogy nem léptem el azonnal. Mert egy kicsit mégiscsak tudni akartam milyen lehet repülni a szokásos rángatás és hirtelen szintkülönbség csúszkálások nélkül. Szóval hogy úgy, mint aki érti mit csinál.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. A seprűd egy perc alatt fog megbokrosodni alattam. Többet nem tudsz majd ráülni - magyaráztam még mindig kétkedve nézve a srácra. Nem hittem, hogy akkora különbség lesz a roxforti és bagolyköves seprűk között, hogy az képes legyen engem elviselni.
Ha még erre se akart nemet mondani a srác, hát vonakodva bár, de átvetettem a lábamat a seprű alatt. - Van egy nagyon rossz előérzetem - jegyeztem meg még indulás előtt, és rámarkoltam a seprű nyelére, mintha már most éreztem volna a rázkódásra, ami rám vár. Ahogy pedig éreztem, hogy a lábam elhagyja a talajt, szorosan bezártam szemfedőim. Az adrenalin olyan mértékben nyomta fel a pulzusom, hogy szinte félő volt a szívem kiugrik a mellkasomból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835681#post835681][b]Hollósi Zalán - 2021.08.13. 02:01[/b][/url]

Lassan pislantott párat s addigra már úgy látszott, hogy nem kell további erőfeszítéseket tennie azért, hogy felültesse a lányt a seprűre, ugyanis beleegyezően átvetette egyik lábát a Kométán. Meg is lepődött először ezen, de nem akart sokat tétovázni, nehogy Rue a végén meggondolja magát.
 - Ne aggódj, ez a seprű már be van törve. Nem lesz gond. - nevetett halkan. A helyzethez képest próbált egy viszonylagos távolságot tartani, hogy semmiképp se keltsen a másikban rossz érzést vagy kényelmetlenséget. Ettől függetlenül muszáj volt valahogy kapaszkodnia, így egyik karjával Autumn hóna alatt átnyúlva fogott rá a seprűnyélre. Kicsit hátradőlt, hogy másik kezével a cirokrészre tudjon támaszkodni, ha szükség van rá és ne is hajoljon bele az előtte ülő nyakába.
 - Nem hiszek a rossz ómenekben. - Még az arcát sem kellett látni, az enyhe hangulatváltozás a Danvers lány előérzete hallatán érezhető volt, hangja kissé megkeményedett, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Talán túlságodan is komolyan vette Autumn kijelentését. Rossz szándék emögött nemigen volt, mindinkább a nyomasztó álomképek okozták Zalánban az árnyalatváltozást, amik most elő-előugrottak az emlékei közül. Ingerülten ráncolta homlokát, úgy próbálta kiverni a fejéből az egészet.
 Mintha csak magát akarta volna bizonygatni arról, hogy ostobaság minden, amit látott, a kelleténél erősebben rugaszkodott el a földtől. Kicsit nagyobb lendületet kapott ezáltal a seprű, egészen gyorsan indultak meg az ég felé. Először nem bánta. Akkor jutott csak eszébe, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet, amikor reflexből hajolt volna előre, hogy még nagyobb gázt adjon.
 - Merlinre, ne haragudj! - mondta sietve. Szemei még időben megakadtak Autumn tarkóján, úgy húzta ki magát és igyekezett lassítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835902#post835902][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.19. 00:31[/b][/url]

Bíztam annyira a fiúban, hogy felültem a seprűbe. De magamban meg a szerencsémben mégsem. Nagyobb volt bennem az aggodalom mint bármelyik tüntetés alkalmával. Sőt, még annál is több, mint amikor az őrsre kerültem. Pedig akkor nyilvánosan kellett volna használnom a vécét. Egy rakás férfi előtt. Meg a fenéket.
Tenyerem rászorítottam a seprűre, és hirtelen azt se nagyon fogtam fel, hogy Zalán egészen közel került hozzám. Vagy azt, hogy a hangja másképp csengett. Mondhatni egy kicsit vészjóslóan egy olyan ember számára, aki mindig is utált seprűvel repülni. Olyan fakó türkiz színnel, hidegen. És tessék. Egy pillanat se kellett, hogy bebizonyosodjon az igazam. Nem kellett volna felülnöm. Amint elindultunk a menetszél lekapta a táskámra dobott pulcsim, én pedig összeszorított szemekkel és izmokkal próbáltam túlélni a hirtelen sebességet.
- Mi az istent csinálsz, Zalán? - préseltem ki a tüdőmből a kérdést, és legszívesebben szorosan átöleltem volna a seprű nyelét, ha nem tudom, hogy azzal csak rontok a helyzeten. - Azonnal tegyél le! - követeltem. Nem érdekelt a bocsánatkérése, se a sajnálata. Csak azt szerettem volna, ha végre újra talajt érzek a lábam alatt, ahogy annak lennie is kéne. Szóval amint ez megtörtént úgy pattantam le az eszközről, mintha minimum égetne. Elsétáltam pár métert, majd vissza, és tenyereimmel meglöktem Zalán mellkasát. Épp annyira, hogy egy kicsit hátratántorodjon, de még ne essen el.
- Mit képzeltél? Annyira tudtam, hogy nem kéne megbíznom benned - vagy egyetlen férfiban. De ezt már csak fejben tettem hozzá. Inkább csak idegesen elviharzottam egy szó nélkül a kastély irányába. Nem érdekelt mit akar mondani. A vér amúgy is a fülemben dobolt, hogy szinte a lépteimet se hallottam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835928#post835928][b]Hollósi Zalán - 2021.08.19. 17:45[/b][/url]

Tudta, hogy nem épp olyan startot hajtott végre, amivel egy szkeptikus embert meg tudna győzni arról, hogy a repülés igenis élvezetes tevékenység, de attól még Autumn reakcióját kissé eltúlzottnak vélte. Amikor meghallotta a nevét abban a hangnemben, amiről addig még nem tudta, hogy az anyján kívül más is képes megütni, lehunyta a szemét. Ajkaival némán formálta a szidalmakat, amiket magának szánt.
 - De hát semmi olyat nem... - még próbált javítani a helyzetén, de aztán megütötte a fülét a lány követelése, hogy szálljanak le. Ezt elcseszted, gratulálok. Mivel egyáltalán nem állt szándékában akarata ellenére a levegőben tartani, egy óvatos kanyarral a föld felé vették az irányt.
 Némán tűrte Autumn félperces tombolását. Hátrált egy lépést, amikor löktek rajta egyet, de még akkor is csendben maradt. Már megtanulta, hogy ilyenkor elég egyetlen szó és az felér egy saját magának ásott sírral is. Nem fog visszavágni, nem is fog magyarázkodni. Most biztosan nem.
  Engedte, hogy a lány csak úgy otthagyja őt. Kifújta az addig visszatartott levegőt, majd amikor látta, hogy az alakja eltűnik a lelátók tövében, tekintetét az égnek emelte. Ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerette volna. Már első alkalommal is volt egy olyan sejtése, hogy Autumn Rue egy heves vérmérsékletű lány. Azzal is tisztában volt, hogy amióta a családja rendszeresen szóbeszéd tárgya lett, nagyon nehezen fogja tudni kicsalni őt a csigaházából.
 Először a saját démonjaiddal bánj el, mielőtt másét akarnád legyőzni - csendült egy hang a fejében. Csalódottsága enyhe dühbe fordult át, amikor belegondolt, hogy az egészről azok az álomképek tehetnek, amiket próbált mielőbb elfelejteni. Elég volt egy rossz szó és minden csak úgy... feltört.
 Elindult vissza az öltözőkhöz, ujjai már belefehéredtek abba, ahogy a Kométát szorította. Egy külső szemlélő is láthatta volna, hogy minden mozdulatát visszafogott indulatai irányították. Nem a lányra volt mérges, hanem saját magára. Hogy elvesztette az irányítást. Most még úgy nyilvánult meg, hogy nem figyelt oda felszálláskor. De legközelebb mi lesz? Nem veszi észre az akadályt az orra előtt? Nem lassít a kanyarban? Nem húzza fel időben a nyelet, amikor zuhan?
 Egyre sötétebb gondolatok futottak át az agyán, amikor valami megállásra késztette őt. Ha nem a földet bámulta volna, talán észre sem veszi. Egy ruhadarab árválkodott a fűben. Értetlenkedve hajolt le érte, nem tudta először, hogyan kerülhetett oda. Aztán belegondolt, hogy az minden bizonnyal Autumn-é lehet. Elejtette. Majd keres egy jó alkalmat, hogy visszaadja neki. Ha most futna utána, abban semmi köszönet nem lenne.