36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Kviddicspálya - Szilágyi Rozina hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. április 25. 20:26 | Link

Dana

A baleset óta nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna az ütközés pillanatára, vagy arra a napra, a meccsre, és arra a lelkes közegre, ami akkor minket körülvett. Most is ezen emlékekkel sétáltam a pályára, pillantásommal fürkésztem a pályát, a lelátókat, s próbáltam visszaidézni kedves emlékeimet is. Azokból is akadt szép számmal, hisz régóta kviddicseztem már, mégis visszakanyarodtak a gondolataim ahhoz a naphoz. Jól emlékszem rá, mert nagyon fontos meccs volt, a profi edzők közül is kijött egy megnézni a meccset, és akkor valamiért nagyon bizonyítani akartam. Meg akartam mutatni azt, hogy le tudjuk győzni a navine csapatát, hogy le tudom győzni Robillardékat, még annak ellenére is, hogy mennyire profi az a lány. Aztán a semmiből robban be elém az a a másik szőke, összeütköztünk, s már csak arra emlékszem, hogy a mélybe zuhantam, utána minden elsötétült.
Ez pedig a legrosszabb élményem volt, s éppen ez volt az, ami meggátolt abban, hogy újra seprűre üljek. Szerettem volna, de nem ment, valamiért nem vitt rá a lélek. De a pálya az még mindig olyan volt mint rég, hiányzott. S ahogy sétálgattam, észrevettem az egyik pad közelében pakolászni egy lányt. Közelebb is bicegtem hozzá, rátámaszkodva a botomra, s odaérve felismertem őt. Ő volt az.  
- Szia - köszöntem rá, de nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak, nem gondoltam volna, hogy össze fogok futni vele a pályánál.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. június 23. 21:04 | Link

Dana

- Áh, az sosem árt meccs előtt, én is mindig…szóval igen, mindig jó gyakorolni -  menet közben egy pillanatra megtorpantam a szavakkal, mert eszembe jutott az, hogy a baleset óta nem játszottam, sőt, nem is fogok talán soha többé, legalábbis nem versenyszerűen. Ennek a gondolata még mindig szomorúsággal töltött el, miközben láttam a másik lányon, hogy épp edzésre készül. Neki szerencséje volt, de nem irigyeltem, és még csak nem is hibáztattam, hisz az egy szerencsétlen baleset volt mindkettőnk számára.
- Csak lejöttem egy kicsit sétálni ide a pályára, hiányzott - vallottam be, s tulajdonképp rájöttem arra, hogy azóta nem is jártam a lelátó közelében.
- Igen, már sokkal jobban, köszönöm. Megesik az ilyen, aki sportol, ezt vállalja - mondtam mosolyogva, ezzel is jelezve felé, hogy egyáltalán nem haragszom rá.
- Most a hétvégi meccsre gyakorolsz? Ki ellen fogtok játszani? Úgy hallottam, hogy talán a félév során érkezik majd egy külföldi iskola csapata is, állítólag elég kemény ellenfél - kezdtem csevegésbe, miközben letelepedtem a fűre, s pillantásom a karikák felé tévedt.
- Volt egy-két nagyon jó trükk, amit az utóbbi időben gyakoroltunk…de nem adok tippet - eszembe jutott, hogy nem levitás, én meg nem akartam kifecsegni a csapat titkait, így azt megtartottam inkább magamnak.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 4. 14:43 | Link

Zalán

Most, hogy végre eldobhattam a botot, vágyódtam gyakrabban a természetbe, meg persze a kviddicspályára. S bár a gyógyítók szigorúan megtiltották, hogy kviddicsezzek vagy a magasban repkedjek, egy részem még mindig vágyakozott, hogy újra a magasba szállhassak. S mivel Zalán is épp a pályára tartott, úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzá, amúgy is jó, ha van társaság.
Menet közben igyekeztem szigorúan olyan témákra koncentrálni, amivel nem húzhatom ki nála a gyufát, így mondjuk nem kérdeztem rá a na mi a helyzet a lányokkal részre sem. Ehelyett tényleg sok mindenről dumáltunk, míg nem az öltözőknél szétváltunk. Pontosabban csak ő, mert én már edzőruhában jöttem, a könyök és térdvédőket meg a pályán kanyarítottam magamra, s izgatottan szorongattam a seprűt a kezemben, de nem szálltam fel.
- Wow, menő ez a cucc - utaltam a ruházatára, majd arra pillantottam, amerre Zalán is. - Nem tudom, úgy gyülekeznek, mint keselyűk a döghúsra, de tudtommal itt nincsenek keselyűk - mosolyodtam el, s figyelmen kívül hagytam a madarakat, gondolván, biztos csak ide járnak pihenni, vagy ilyesmi. - Mit szólnál, ha repülnénk párat nem túl magason egymás mellett? - nem akartam az edzésében megzavarni, de nekem valamiért biztonságérzetet adott az, ha mellettem repülne, a baleset óta ugyanis ez volt az első alkalom, hogy a magasba szálljak.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 4. 15:25 | Link

Zalán

- És persze a csapat is, zseniálisan játszottak két éve - emlékeztem vissza arra a nagy kupagyőzelemre, amikor minden ellenfelüket legyőzték sorban. Azóta persze sok minden változott, s már nem teljesítenek ők sem úgy, mint korábban.  
- Reméljük a repülés után sem lesz, de szólok majd - viszonoztam a cinkos mosolyt, közben rájöttem, hogy kicsit morbid humorral tettem hozzá a naphoz, s belegondolni is szörnyű volt, hogy valamelyikünk lezuhanjon, s a keselyűk markába kerüljön. Egy zavart mosollyal húztam el a vicc végét, majd tovább tartottam a seprűmet, még jobban szorítva, felkészülve arra lélekben, hogy hamarosan megint a magasba szállok. - Már egy éve nem repültem, és kijöttem a gyakorlatból - mosollyal próbáltam palástolni legbelső félelmeimet, hisz akadtak még éjszakák, amikor a balesettel álmodtam. Közben elhelyezkedtem a seprűn, Zalánnal párhuzamosan, s mielőtt felszálltunk, még rápillantottam. - Ha netán zuhannék, valahogy elkapsz? - biztos, ami biztos, kellett a lelkemnek némi bátorítás.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 4. 16:11 | Link

Zalán

- Jó ötlet - ez volt a leglogikusabb hozzáállás, biccentve rugaszkodtam utána, s nem sokkal később már sikerült mellé repülnöm. Közben végig koncentráltam, éreztem, hogy erősen szorítom a seprű nyelét, mint valami amatőr, s közben erősen koncentrálok arra, hogy átlendüljek a félelmeimen. - Na jó, azt hiszem, menni fog. Menjünk akkor pár kört - javasoltam, s ha elindult , én is mentem, próbáltam mellette haladni, vagy legalábbis látószögben, ügyelve a kellő távolságra, hogy nehogy véletlenül összeakadjanak a seprűink. A szél kellemesen csapott az arcomba, jó érzés volt újra fent, s ahogy egyre emelkedtünk, és egyre biztosabban repültem, úgy kezdett alább hagyni a pánikom is. - Megy ez, mint a karikacsapás - jegyeztem meg nevetve. - Versenyezzünk a karikáig? - immár bátrabban álltam hozzá, miért is ne alapon, nem vettem észre, hogy a madarak megindulnak felénk.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 4. 19:44 | Link

Zalán

- Naná! - mosolyogva bólintottam, mert visszatért a kedvem egy kis gyorsuláshoz, s ugyan még mindig volt bennem egy kis félsz, a társaság ezt maga alá gyűrte. - Miért is? Azt hiszed, hogy gyorsabb vagy nálam? - kérdően vontam fel a szemöldököm, amit akár kihívásnak is vehetett. Nekem nem volt szemüvegem, csak védősisakom, azon igazítottam még egyet jobbommal, majd újra két kézzel markolva a seprűt, hirtelen dőltem előre, hogy felgyorsulva leelőzzem Zalánt, s elsőként érjek a karikákhoz. A madarak közben megindultak utánunk, s egyre közelebb kerültek, készülve a támadásra.
Utoljára módosította:Szilágyi Rozina, 2022. július 4. 19:45 Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 5. 18:45 | Link

Zalán

Izgatottan vágtam bele a küzdelembe, leküzdve a bennem rejlő félelmeket, s arra koncentrálva, hogy elsőként érjek a célba, gyorsan előre is lendültem. Az sem zavart, hogy tudtam, Zalán a nyomomban van, mert így csak még jobban motivált a küzdelemre. Persze idővel sikerült beérnie, ezen igazán meg sem lepődtem, csak éreztem, ahogy elsüvít mellettem a seprűjén.
- Kösd fel a gatyád Hollósi, mert jövök! - kiáltottam utána, de a következő másodpercben hirtelen lecsaptak rám a korábban látott madarak, vagyis…nem is madarak voltak ezek, hanem színes ruhadarabok, melyek úgy repkedtek köröttem, mint a madarak. - El innen, nee - egyensúlyomat vesztve egy pillanat erejéig oldalra dőltem, s bár próbáltam visszadőlni, a rongymadarak nem hagytak nyugton, így egyik kezemmel próbáltam elhessegetni azokat. Ez viszont nem volt jó ötlet, mert így szinte vakon hadakoztam a támadók ellen, miközben ki tudja, hogy merre szálltam a seprűmmel. - Segítsééég - kiabáltam, hátha Zalán észrevesz és segít valahogy.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 22. 18:29 | Link

Zalán

Olyan hirtelen támadtak azok a fura, zoknimadarak? , hogy esélyem sem lett volna elkerülni őket. Még égett bennem a vágy, hogy leelőzzem Zalánt, talán emiatt is voltam figyelmetlenebb a kelleténél, mindenesetre jó nagy pácban voltam. Sajnos úgy röpködtek a fejem körül, hogy túl sok mindent nem is láttam, meg aztán kicsit az egyensúlyom is elveszítettem kalimpálás közben. Megrémültem, rettegtem attól, hogy ismét a mélybe zuhanok, ezért is kiáltottam kétségbeesetten a fiú után.
Tényleg megint lepörgött előttem minden, de ekkor szerencsére meghallottam Zalán hangját, s bár fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit talált ki, de mivel határozottan kiáltott rám, úgy tettem, ahogyan mondta. Meg kellett bíznom benne, hinnem kellett abban, hogy ő talán jobban átlátja most a helyzetet, és kiment ebből a szituból. Megragadva másik kezemmel is a seprű nyelét, erőt véve magamon, hogy leküzdjem félelmem, lefelé kormányoztam, és orral a föld felé száguldottam. Azt nem láttam, hogy a madarak utánam lendültek-e és azt sem, hogy Zalán épp mit csinál, csak azt tudtam, hogy vissza kell vennem a sebességemből, és valahogy el kell fordulnom valamelyik irányba, hogy aztán minél előbb leszállhassak.
Így is tettem, lassacskán kezdtem megemelni a seprű orrát, s közben dőltem is balra, hogy forduljak, közben megpróbáltam visszavenni az iramot, ami nagy nehezen, de sikerült. Néhány madár talán még jött utánam, de nem néztem hátra, csak arra összpontosítottam, hogy földet érjek. Ez úgy ahogy sikerült is, éppen értem földet, mégis, mint a nyárfalevél, reszketve szálltam le a seprűről, s alig állva lábaimon, az ég felé kaptam a tekintetem, hogy lássam, mi történt Zalánnal. Csak nehogy baja essen!
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 25. 14:54 | Link

Zalán

Még mindig reszkettek a térdeim, kisebb pánik uralkodott rajtam, fel sem fogtam, hogy mi is történt a levegőben, csak hálát adhattam a jó égnek, meg persze Zalánnak, hogy most már két lábbal álltam a földön, és nem zuhantam le ismét. Azt hiszem, hogy azt a zuhanást már nem éltem volna túl. Tekintetem az ég felé kapva láttam, hogy micsoda raj üldözi Zalánt, aggódtam is a fiúért, hisz most ő volt célkeresztben. Néhány pillanatra mégis leblokkoltam, és csak akkor kaptam észbe, mikor rám kiáltott, és eszembe juttatta a pálcámat. Hát persze, mégis csak varázsló vagyok!
- Máris! - kiabáltam, hátha meghallja, ezzel is jeleztem, hogy vettem a lapot, aztán előrántva a pálcámat a madárként repülő zoknikra irányítottam, majd nem túl sokat gondolkodva, hirtelen, ami az eszembe jutott, azzal próbálkoztam. A pálcámat a madarakra szegezve, leírva a megfelelő varázslatot elkiáltottam magam: - Duro! - s ha minden igaz, akkor a puha zoknikat sikerült megmerevítenem, így azok súlyuknál fogva a föld felé zuhanhattak. - Próbálj meg most leszállni - kiáltottam, remélve, hogy sikerült a varázslat.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 25. 16:07 | Link

Zalán

Hirtelen kellett cselekednem, ezt láttam a legjobb megoldásnak, és csak bíztam benne, hogy működni fog. Azzal azonban nem számoltam, hogy így a zoknik egy része még veszélybe is sodorhatja a fiút. Szám elé kapva tenyereim, aggodalmasan figyeltem Zalán légi csatáját, és máris bántam, hogy miért is nem egy másik varázslatot találtam ki. Gondoltam arra, hogy kipróbálok valami mást, már emeltem is a pálcámat, de ekkor már a velem szemben repülő srác arckifejezéséből és fejrázásából is vettem a lapot, jobb, ha nem teszek már semmit. Így kénytelen voltam nézni tovább, majd mikor éreztem, hogy egészen közel ér, sietve vetettem magam inkább el a füvön, hogy elkerülhessük az ütközést, s a fiú nyugodtan landolhasson.
- Zalán, jól vagy? - tenyereimmel feltolva magam a földről, aggódva pillantottam a hátam mögé, keresve, hogy vajon hol és milyen állapotban ért földet a fiú.
Szál megtekintése
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 29. 21:07 | Link

Zalán

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, félve attól, hogy Zalánt látom majd a földbe csapódni, de mikor újra kinyitottam, láttam, hogy a fiú egészben földet ért.  
- Merlinre, jól vagy? - aggódva szóltam oda,de minden olyan gyorsan történt, hogy ő válasz helyett már kapott is a csuklóm után, s mire pislogtam egyet, ő már irányított is a cél felé, amit nem vettem észre. Ennek köszönhetően sikerült megdermesztenie a felénk támadó zoknimadarakat.
- Huh, ez húzós volt - nyögtem, és mivel úgy tűnt, elmúlt a veszély, feltápászkodtam a földről. - Jobb lenne, ha eltűnnénk, ki tudja, hogy ha elmúlik a varázslat, megint nekünk támadnak. Szólnunk kellene a tanároknak, hogy figyelmeztetést adjanak ki, nagyobb bajunk is lehetett volna ebből - mondtam a srácnak, aztán megvártam, hogy ő is összekapja magát. - Gyere, siessünk - majd ha láttam, hogy jól van, elindultam sietős léptekkel a kastély irányába.
Utoljára módosította:Szilágyi Rozina, 2022. augusztus 10. 18:46 Szál megtekintése
Kviddicspálya - Szilágyi Rozina hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék