A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831110#post831110][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.07. 20:50[/b][/url]

Hallottam a lányok szavait, nem tisztán, de mintha egyikük azt mondta volna, hogy nem ártottak azok a karikák. Erre azonban a fejemet ráztam, mert hazug szavak voltak ezek, igen is, ártottak, mert részesei voltak a kviddicsnek, valaminek, ami elrabolt tőlem valakit. Ez pedig bosszút kívánt, ki akartam ütni az összes álló karikát, örökre elpusztítani azokat, hogy soha többé senkinek se legyen kedve ahhoz, hogy ilyet játsszon.
Elhatározásom azonban nem volt elég ahhoz, hogy véghez is vigyem a célomat, mert se erőm nem volt elég, hogy egy egyszerű kviddics ütővel nagyobb kárt tegyek egy ilyen oszlopban, s a saját állapotom sem volt alkalmas arra, hogy helyt álljak egy ilyen küzdelemben.
Az ütő is elhagyott, akárcsak az egyensúlyom, s a következő másodpercben már nem tartott más, csak a ruhám anyaga. Hirtelen az ijedtségtől kapálózni kezdtem, nyújtóztam, hátha elérem a seprű nyelét, ám hiába volt minden küzdelem. Nem csak, hogy nem értem el a seprűt, de ide-oda mozgásom, testsúlyom elég volt ahhoz, hogy az anyag megadja magát, s a mélybe zuhanjak. - Ááááá - ordítás tört ki ajkaimon, amint láttam az egyre távolodó seprűt, ami után hiába nyújtóztam, egyre távolabb kerültem. Zuhantam, forgott körülöttem a világ, s talán az is megfordult a fejemben, hogy ennyi volt. Aztán, az utolsó pillanatban mintha valami belassított volna zuhanás közben, ennek ellenére alig néhány másodperc múltán becsapódtam.
Nem volt kellemes, ahogy ráestem a csuklómra, talán a fejem is bevertem kicsit, de még éltem. Éltem, lélegeztem, forgott körülöttem a világ, s rosszul voltam. Rosszul az italtól, rosszul a bennem kavargó érzelmektől, így mikor Lili arcát megláttam magam felett, felismertem vonásait, s hallottam kétségbeesett hangját, keservesen ráztam meg a fejem. - Nem vagyok jól Lili - nyögtem italtól fátyolos hangon, arcom eltorzult az érzelmektől, s előtörtek a könnyeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831146#post831146][b]Süveges Lili - 2021.05.08. 18:45[/b][/url]

Eddigi életének legborzalmasabb másodperceit élte át a szőke, ahogy Lucas zuhanni kezdett. Nem fordulhatott el, nem csukhatta be a szemét, mert koncentrálnia kellett, pálcáját egyenesen a srácra szegezve, mert egyszerűen nem volt más a közelben, aki segíteni tudott volna. És Lilinek valahogy volt annyi lélekjelenléte, hogy felismerje ezt, és cselekedni tudjon. Készen előugrott, és szájára állt a megfelelő varázslat, amit tudnia kellett, hiszen aki seprűre ült, annak muszáj volt ismernie olyan igét, amellyel finomíthatja egy szerencsétlenebb becsapódás erejét. És eszébe jutott ez, egyszerűen azért, mert muszáj volt.
De ez egyben azt is jelentette, hogy ha nem sikerül, végig kell néznie, ahogy a másik rossz esetben szörnyet hal, jobban pedig csak egy életre megnyomorodik. Nem nézhetett máshova, mert ha megteszi, azzal alá is írja Lucas sorsát. Szóval kitartott, és a varázslata végül célt ért. De még nem könnyebbülhetett meg, amíg a navinés nem biztosítja felőle, hogy jól van.
Lili ott térdepelt mellette, és bár Lucas arcát könnyek kezdték felszántani, az nem a fizikai fájdalmát közvetítették. És azt mondta, nincs jól, de Lili egy kicsit mégis megkönnyebbült, mert ha már ki tudja ezeket a szavakat ejteni, talán nincs túl nagy baj.
De valami mégis volt, ha nem is fizikai, és Lilkó arca is sírásközeli állapotba torzult, ahogy végignézett az alkoholtól bűzlő srácon.
- Te nagyon hülye, mégis mit képzeltél!? - fakadt ki, és előredőlve ráborult a másikra, hogy magához ölelje. Sírni kezdett, ahogy végre elmúlt a közvetlen veszély, és előbbi rémületét kifejezhette.
- Nagyon megijesztettél - hüppögte Lucas pólójába, aztán elengedte, és leült mellé a fűbe. - Mi a baj? Mit ártott neked ez a hülye pózna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831165#post831165][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 15:07[/b][/url]

Az esést mondhatni szerencsés bőrrel úsztam meg, hála annak a lassító varázslatnak, amiről egész zuhanásom alatt persze mit sem tudtam. Azt hittem, hogy ez a vég, egy ilyen zuhanásra nem voltam felkészülve, nem is szerepelt a tervben, s valószínűleg ez lett volna életem utolsó repülése, ha nincs ott Lili. Erre azonban már csak akkor jöttem rá, mikor a földet érést követően megláttam fölém tornyosuló alakját, s kedves arcvonásait. Ennek most még sem tudtam örülni, kikészültem, így mikor kérdezett, csak annyit tudtam felelni, hogy rosszul vagyok. S ahogy kimondtam, úgy indultak meg a könnyeim is, amiket már nem tudtam magamban tartani. Túl régóta szorongatta a torkomat az érzés, túl régóta küzdöttem az érzelmekkel, s most végre előtört belőlem. S míg én bőgtem, mint egy rossz kölyök, addig Lili is kifakadt, és dühösen szidott le. Talán még igaza is volt, de ezzel nem tudtam abban a pillanatban szembesülni, elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen szembe találnom magam vádló tekintetével.
Nem is hittem volna, hogy majd a következő percben rám borul, s magához ölel. Nem számítottam rá, mégis nagy szükségem volt erre, s ahogy megéreztem közelségét, úgy lassan megemeltem a jobbomat, s átkaroltam, hogy aztán vele együtt sírjak tovább.
Nem tudom, hány percig tarthatott mindez, míg nem szólaltunk meg, csak azt tudom, hogy végül Lili hangja törte meg a csöndet, s mikor már túl voltunk a sokkon, megdörgöltem a szememet, s nagy nehezen felkászálódtam ülőhelyzetbe, bár még mindig imbolygott körülöttem a világ.- Olívia szakított velem, elhagyott, mert neki most a kviddics fontosabb. Azt mondta, semmi másra nem akar koncentrálni, kapott helyet a visegrádi viperáknál, és elment - nyögtem ki alkohol gyengítette hangomon. - Nem kellek neki, mert egy szar vagyok, érted? - mondtam meggörnyedve, előre hajtva a fejem.
- Lehet az lett volna a jó, ha nem állítasz meg, és hagyod hogy becsapódjak -  nyögtem magam elé, nem nézve fel a lányra. Túl borúsak voltak most a gondolataim ahhoz, hogy tisztán lássak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831167#post831167][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 18:01[/b][/url]

A hajgumijáról Lili teljesen megfeledkezett, pedig valóságos kincs volt számára. De most itt ült a füvön, és próbálta feldolgozni a számos érzelmet, amin rövid időn belül át kellett essen. Rettegést, gyomorba vágó ijedséget, és szomorúságot, amit Lucas látványa nyújtott számára most. Mert bár életben volt, és nem esett komoly baja sem, hála neki, az így is világos volt, hogy nagy baj van. Legalábbis a navinés számára.
Rendkívül érzelmes pár pillanat volt, amíg összeölelkezve sírtak. Lucas azért, amiért, Lili pedig azért, mert megkönnyebbült, és egyúttal a nem sokkal ezelőtt megélt érzéseit is kiengedhette magából, most, hogy már nem kellett minden idegszálával arra koncentrálnia, hogy valahogy megakadályozza, hogy Lucas a földbe álljon. Aztán nekiesett, és most méginkább kedve lett volna teljes erejével ütlegelni őt, amiért ilyesmit művelt, de még mindig félt, hogy megsérült. Ezért csak a fűbe markolt, és a könnyektől vöröslő szemeit a srácra emelte, ahogy az beszélni kezdett.
- Egy tök hülye idióta... majom vagy! De nem szar - jelentette ki a lány, és ajkai megremegtek.
Szinte érezni vélte, ahogy Lucas szavaira, mintha csak készenlétban állt volna, a mardosó bűntudat végigkúszik testén, kitölti minden porcikáját, és oda mélyeszti fogait, ahol a legjobban fáj. Ez miatta történt. Érezte. Mert még azután sem tágított a srác közeléből, hogy megtudta, hogy a szilveszteri csókkal asszisztált Olívia megcsalásában. És bár utána szakítottak is, ahelyett, hogy a szőke távol tartotta volna magát a navinéstől, hogy lehetősége legyen kibékülnie a rellonos lánnyal, mit csinált..?
CSATT. Lili megrökönyödve pislogott kezére, majd vissza Lucasra, akinek épp az imént lekevert egy pofont. Mintha nem is ő mozgatta volna a kezét, pedig ő volt. És a szavak is az övéi voltak, melyek előbukkantak ajkai közül.
- HOGY MONDHATSZ ILYET!? Gondolsz te másra is magadon kívül!? - felpattant, és érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mintha házon kívül lenne dolga. - Szerinted hogy érezném magam, ha... ha.. az történik?
Ki sem merte ejteni a szavakat, és nem volt hajlandó elfogadni egy pillanatig sem, hogy Lucasban felmerült, hogy jobb lett volna, ha senki se állítja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831170#post831170][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 19:12[/b][/url]

Igaza volt Lilinek, mert hülye is voltam és majom is, de emellett továbbra is szarnak éreztem magam, hiába is próbálta a lány az ellenkezőjét sugallni. Túlságosan magam alatt voltam ahhoz, hogy észrevegyem, mekkora hülyeségeket dumálok, olyannyira elnyelt a bánat, hogy negatív gondolatok szorították ki elmémből azt a cseppnyi józan eszet. - Dehogy nem, elcsesztem Vele és Veled is mit csináltam? - tekintetébe fúrtam pillantásom egy pillanat erejéig, de aztán le is emeltem róla, mert jól tudtam, hogy milyen szemét módon viselkedtem vele. Igazából még azt se érdemeltem volna meg, hogy itt legyen velem, nem hogy megmentse az életem. Nem is kellett volna túlélnem. S ahogy ez kibukott belőlem, olyan hirtelenséggel csattant a pofon az arcomon, ami egyetlen pillanat alatt rántott észhez abból a mély iszapból, amibe épp nyakig süllyedtem. A pofon fájt, automatikusan kaptam oda tenyeremmel sajgó bőröm helyére, s talán még össze is ráncoltam a homlokomat értetlenségemben, mikor Lili rám ordított. - Másra? - nem igazán értettem, még mindig csak értetlenül bámultam a lányra, aki zaklatottan pattant fel mellőlem.
- Én…nem tudom - sóhajtva hajtottam előre a fejem, aztán újra Lilire emeltem a pillantásom.- Ha nem jössz erre, akkor nem zavart volna, különben is, miért kellett neked itt varázsolni? Hagytál volna a francba - kissé imbolyogva tápászkodtam fel, s dühösen fúrtam immár pillantásom a lány tekintetébe, az érzéseim ide-oda imbolyogtak, s míg az egyik pillanatban elbizonytalanítottak a szavai, addig a másikban már mérges voltam rá, amiért megmentett.  - Rád is csak a bajt hozom! Menj el inkább! - csattantam fel dühösen, s közben már tekintetemmel az üveget kerestem. - Hol van a piám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831173#post831173][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 19:47[/b][/url]

Magát hibáztatta, pedig nem egyedül hibázott. De akkor is úgy érezte, hogy ha ő másként cselekszik, akkor nem történt volna meg semmi mindabból, melynek egy-egy része, vagy épp több most keresűségbe taszította őket. És igazából nem akarta, hogy Lucas is így nézzen rá, hogy egyedül őt okolja, de azt végképp nem tudta elviselni, ahogy most festett. Amilyen állapotban volt, lett volna ő a bűnbak inkább, csak ne érezze így magát a másik.
Mert hát mit is tett ővele? Lefeküdt vele, igen, és nem azért, mert szerette, de közben Lili sem égett a szerelemtől, így aztán senki sem vádolhatta azzal, hogy kihasználta a lányt. Nem volt helyes, túl hirtelen történt, és rosszul is sült el a vége, de közben Lili szíve nem sérült meg. Akkor nem. De most...
- Igen.. másra! - vágta az arcába a szavakat, majdnem olyan erővel, mint ahogy az a pofon is csattant. Mit nem értett ezen? Hiszen egyértelmű volt, hogy magáról beszél. Nem volt a Napnál is világosabb, hogy törődik vele? Hogy kedveli őt?
De úgy tűnt, jelenleg az alkoholos mámorban úszó agya nem tud ilyen egyértelmű információkat értelmezni, viszont az önsajnálat, és -utálat továbbra is teljes gőzzel vitte előre, és tolta elő belőle az ostobaságokat. Lilinek ismét megremegett a keze, azzal fenyegetve, hogy újból lekever egyet Lucasnak, de nem tette. A düh elszivárgott belőle, teste és lelke amúgy is pocsék táptalaj volt neki. Csak bámult elkeseredetten a feltápászkodó srácra, és nem akarta elhinni, miket vág a fejéhez.
- Ha csak holnap tudom meg, hogy kitörted a nyakad, akkor gondolod jobban érezném magam? - kérdezte értetlenül, miközben azt figyelte, hogy a srác a kiürült üveg után nézelődik. - Nem akarom, hogy bajod essen, hallod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831177#post831177][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 20:29[/b][/url]

Nem igazán értettem meg elsőre a lányt, aki igen dühösnek tűnt, s bár jogosan akadt ki rám, nem tudtam kezelni ezt a helyzetet, s ehelyett inkább a depresszív gondolatokba menekültem. Hagytam, hogy tovább gyötörjenek a gondolatok, s bár a pofon egy pillanat erejéig józanítóan hatott, a következő percben már megint csak dühös voltam, s ugyan Lilire kiabáltam, valójában magamat utáltam. Haragudtam magamra azért, hogy nem tudtam megbarátkozni Olívia családjával, hogy nem hittem el azt, hogy befogadnának. Haragudtam magamra azért, mert a féltékenység elvette az eszemet, mert míg Olívia talált magának elfoglaltságokat, addig én nem találtam a helyemet a kastélyban. Azért is haragudtam magamra, hogy Lilit is szarban hagytam, ezért sem érdemeltem meg a figyelmét, azt hogy velem legyen, hogy segítsen.
Emiatt viselkedtem úgy ahogy, elutasító módon, ezért akartam elüldözni magam mellől, hogy maradjon az önpusztítás, az italozás egészen addig, míg eszemnél vagyok, s gondolkodom. Nem akartam gondolni, nem akartam érezni, csak kidőlni. Ott tényleg úgy éreztem, hogy kár volt megmentenie, de mikor ezt hozzávágtam Lilihez, a lány megint csak olyan dolgokat mondott, amit először nem is nagyon értettem meg.- Miért? Mit számít az neked? A barátnőd is úgy nézett rám, mint egy bűnözőre, szerintem ő nem bánná. Te akkor miért? Úgyis miattam kezdtek rólad pletykálni, joggal gyűlölhetsz és gondolom, hogy gyűlölsz is, nem véletlenül menekültél el előlem -  mondtam vele szembe fordulva, görnyedten állva, szememet az kézfejemmel dörgölve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831204#post831204][b]Süveges Lili - 2021.05.10. 18:14[/b][/url]

Olyan abszurd volt ez az egész. Miután felkereste őt a Navinében, és Lucas ismét rámozdult, Lili úgy érezte, teret kell hagynia neki, hogy gondolatait oda fókuszálja, ahova most kell, vagyis Olíviára. Mert hiába érzett ő bármit is, ha érzett, sokkal jobban bántotta a gondolat, hogy részben miatta szakítottak. Mert tudta, hogy őt szereti a srác, és ő, Lili csak valamiféle kaland, izgalom, semmi több. Szóval hiába akarta volna, hogy több legyen ennél, nem lehetett. Noha ez kicsit megkésett gondolat volt, azért próbálta magát tartani hozzá. Kész szerencse, hogy ma nem sikerült.
Viszont látszólag minden csak még rosszabb lett azóta. Legalábbis Lucas állapota azt sugallta, és a szőkének majd' megszakadt a szíve, és közben szörnyen fájt az is, hogy miket kíván magának a srác. Hogy bárcsak ne mentette volna meg őt. Hogy gondolhatja, hogy az jó lenne? Persze, neki klassz lenne, nem fájna, nem érezné magát pocsékul... de mi van mindenki mással, akit hátrahagy?
- Önző vagy, tudod? - kérdezte fojtott, síráshoz közeli hangon. - Szerinted mit érezne Olívia? Te mit éreznél? Ha szakítanál valakivel, és az a következő nap.. meghalna? - Nem is akart erről beszélni, gondolni sem akart rá, az egész olyan idegenül csengett a szájából, olyan volt, mintha valami vírus lenne benne a gondolat, aminek semmi keresnivalója az örökké vidám kis testében.
- Egyáltalán nem gyűlöllek, te majom, nem veszed észre? - folytatta aztán a fejét rázva, és mancsát ismét ökölbe szorította, majd felemelte, hogy újból megpofozza Lucast, vagy ütlegelni kezdje, esetleg csapkodni, rúgkapálni, bármit, amivel észt verhet abba a buta fejébe... ehelyett a nyakába borult, és szájon csókolta. Bűzlött az alkoholtól, de nem érdekelte.
Aztán amilyen gyorsan történt, olyan sietve el is ugrott tőle, és szemét dörgölve tovább rázta a fejét.
- Csinálj, amit akarsz, jó? Én.. én viszont most megyek. Ott az üveged - mutatott a fűbe, és csodák csodája, pont ott volt mellette a hajgumija is.
Egy pillanatra megdermedt, láthatóan küzdve a korábbi, azóta archiválásra került információval, hogy ő bizony emiatt jött amúgy, aztán felkapta a hajbavalót, csuklójára tekerve hátat fordított Lucasnak, és elindult vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831205#post831205][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.10. 19:11[/b][/url]

- Mit érezne? Semmit, nem is érdekli, csak az a rohadt cikkkesssz - bukott ki belőlem, nem tudtam normálisan gondolkodni, nem igazán fogtam fel Lili érveit, nem is akartam azokat megérteni, mert túlságosan is elnyomták lelkemet a sérelmek. Hiába beszélt az önzőségemről, nem fogtam fel, hogy a szavaimmal Őt is megbántottam, sőt, meg voltam győződve arról, hogy biztosan utál a történtek miatt. Épp eszű lány mást nem is tehetett volna, hát miért is lett volna kivétel a Süveges Lili?
- Persze, azért hagytál faképnél a múltkor is - utaltam ezzel a szobából való menekülésére, az sem tűnt fel, hogy kihúztam nála a gyufát, s hogy már újabb ütésre készült. Nem, inkább örültem is volna, ha megint felképel, mert azzal is csak megerősítette volna a gondolataimat. Ehelyett azonban nagyon meglepett, hogy hirtelen a nyakamba kapaszkodott, s megcsókolt. Értetlenül pislogtam, még mindig szédelegve az alkoholtól, ez nagyon fura volt, szinte reagálni se volt időm, s mielőtt még az ösztön magával ragadott volna, hogy visszacsókoljam, Lili már távolabb is ugrott tőlem.
- De ez…mi? - értetlenül álltam, keresve a szavakat, belassult memóriám azonban nem volt a segítségemre, nem jutott eszembe semmi, amit hirtelen mondhatnék, igazából nem voltam felkészülve erre, s nem is tudtam hová tenni Lili viselkedését.
Pillantásom róla az üvegre kúszott, aztán megint Lilire, de addigra a lány már megindult a kastély felé. Én meg csak álltam, egy ideig bámultam, majd dühödten rúgtam bele a földön heverő üvegbe, s felkapva a kviddics ütőt, vissza mentem az oszlophoz, hogy immár a földön állva, minden erőmet bevetve üssem és püföljem azt a szart, míg a következő lendülettől elveszítve az egyensúlyom, kidőltem a pályán, s egy idő után bealudtam ott…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831298#post831298][b]Kolozsvári Villő - 2021.05.15. 10:34[/b][/url]

Ha most olyan frenetikus, fizikailag lehetetlen képességeim lennének, mint a rajzfilmhőseimnek, most szó szerint a földről próbálnám felkaparni az állam. Te édes Merlin, mióta néznek ki így az emberek!? A legsokkolóbb kérdés; én is ilyen leszek tíz év múlva? Megrökönyödve pillantok le a saját mellkasomra, majd vissza Odettére, próbálva teljesen észrevétlen maradni, bár biztos vagyok abban, hogy minden kísérletem ellenére ordítanak a mozdulataim. Well, eskü, eddig sem járkáltam vakon a suliban, tényleg, láttam én, hogy vannak ilyen festményekből kiszállingózott egyedek, csak ezidáig az volt a különbség, hogy nem volt közünk egymáshoz. De most, ahogy emelem a mancsom, hozzá beszélek. És ami a legeslegdurvább, ő is hozzám beszél. Nem kamu, nem képzelem, eskü!
Nagyot nyelve pillantok le a kezére és akkor gyönyörűen kivitelezett manőverrel módosítok sajátom útján, hogy megragadjam és megrázzam úgy, ahogy azt a bátyáim tanították, hogy kell. Hát kinek higgyen az ember leánya, ha nem a saját fivéreiben? A helyzet az, hogy kapásból tudnék ezer meg egy illetőt, én mégis mellettük döntök. Nicely done, Veréb, nicely done...
- Szóval... én vagyok Veré- vagyis Villő, igen. De jobban szeretem, ha Verébnek szólítanak. Még a tesóimtól kaptam ezt a hülye becenevet, utáltam is sokáig, mert csak bosszantani akartak, aztán mégis rajtam ragadt és... befogtam - számat összeszorítva bólintok párat, majd suta mozdulatokkal kezdem kiszedegetni és kiköpködni egyszerre az ajkaimra tapadt hajszálakat. A lényeg, hogy ennél gázabb már nem lehetek, szóval két perc alatt feladtam, hogy nem adom önmagam. Végül is... ha azt mondják fussak velük, én meg mint egy dilis majom, vigyorogva bólogatok rá, így is úgy is meg fogják tapasztalni, hogy ki is az a Kolozsvári Veréb. Illetve Villő.
Lehajtott fejjel puffanok a padon, ahol egyből kapargatni kezdem idegességemben a göcsörtöket. Csak abban az egyben reménykedek, hogy a mágiám nem fog beégetni, ami pedig... sanszos. De, mint mondtam, már úgy sem lehet rosszabb. Szusszanva bólogatok és hümmentek, bár nemigen fogom fel hirtelen a szavait, míg egyszer csak felgyullad a fejem felett az a bizonyos körte. Már nem a vilmos, hanem a villany, tudod. Hirtelen kapom rá a tekintetem és tisztán látszódik, ahogy a döbbenet helyét átveszi valami beazonosíthatatlan, megrökönyödött grimasz. Az az igazi, nőhöz illő, nem.
- Ugye... ezt csak képletesen mondta... - tegezzem vagy ne, tegezzem vagy ne? Merlinkére, megteszem! - ...d és nem múltidézel? Vagy jövőt? - kérdem nagyot nyelve, majd szusszanva dőlök hátra a faszerkezetnek. A helyzet az, hogy nehezen szabadulok a kellemetlen teóriától és akármennyire reménykedtem benne, mégis csak képen röhög a mágiám; észre se veszem, miközben meredek magam elé a semmibe, hogy körülöttem a pad erezetéből apró, gallyacskék emelkednek ki. Olyan leszek itt a végén, mint egy fészekben kotló madár, csodálatos.
- Hehehe, mondjuk ez jó hír. Amúgy se lennék jó falat, csak csont és bőr... - Tejóég, Veréb, csak fogd már be a szád! Csak heherészek tovább. mintha tényleg legalább az évszázad poénját lőttem volna el, közben meg pontosan tudom, hogy nem vagyok más, csak totally awkward.
- Hát őőő... - roppant elmésen kezdek bele az önprezentációba. A kínos csöndet kitöltöm még hümmögéssel is, mert persze, mikor közvetlenül rákérdeznek, franc se jut eszébe az embernek magáról. És mi van, ha tök haszontalan infókat mondok és csak untatni fogom? Bár... lehet, hogy az eddigi bemutatkozásom tekintve ezzel járna a legjobban. - Izé... szóval a nevem már tudod. Van négy bátyám, meg vega vagyok, imádok az erdőkben lézengeni. Vagyis nem csak az erdőkben, hanem úgy a természetben, igen. Meg sebesült állatokon segíteni. Bulcsú, a bátyám ezt mindig zizzent fétisnek nevezi, amit nem nagyon tudok hová tenni, de ez van... igen - bizonytalanul fejezem be, pedig minden igaz, amit mondtam. Well... ennél teljesebb képet nemigen tudnék mutatni magamról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831308#post831308][b]Angyal Odett Abigél - 2021.05.15. 14:09[/b][/url]

Az első gondolatom nem túl szép, de igazából én se vagyok kedves, szóval, miért is tartsam magamban? Naugye. Az első gondolatom nem más, mint az, hogy jelen pillanatban Villő a legférfiasabb a csapatban. Ez a kézfogás... majdnem, hogy a Zuramon is túltesz, pedig azért neki is igen erős keze van, szép, nagy tenyérrel, és... eltértünk a tárgytól. Tudom, tudom, Belián is férfi, de jelenleg a béka popója alatt van, és szenved egy gyökér miatt, akit lehet, hogy tanácsos lett volna kibelezni, hogy biztosan ne tudja bántani a Bubút. Akár... nem, nem lenne illendő, viselkedj kisfarkasom.
- Nyugodtan beszélj, nincs rossz válasz.  
Villantom meg farkasmosolyom, mert valljuk be, a kór ide vagy oda, engem bunkó fejjel áldott meg az Isten, de legalább nem kell sűrűn elnézést kérnem azért, amit mondok, vagy, amit gondolok. Bár, ez a kettő az esetek jó 97,5 százalékában megegyeznek, mégis, vannak alkalmak, amikor még én is tudom, hogy sokkal kedvesebb gondolatokat és észrevételeket kell közvetítenem, mint, amiket először gondolok. Például, Beliánnak se mondtam azonnal, hogy kitépném a beleit annak a nyomorult vélaivadéknak, hanem azt, hogy keressen magának egy hozzá jobban illőt. Főleg azért, mert nem kizárt, hogy a fehérhajú vére borítja majd a bundám. Húúú, de mérges vagyok, és ez eddig fel se tűnt.
- Szóval, akkor Verébnek hívjalak, rendben, ez egy aranyos becenév. Én nem szeretem az Abigélt, de az Odettet, illetve annak becézéseit igen.
Ez így nem pontos, mert szeretem az Abigélt, csak mindent, amit például azon a lemezen énekelek, ami az "Abigél álma" címet viseli, nem érhettem el, és nem is érhetem el, és az Abigél különleges jelentéssel bír a számomra, így azt inkább a nagyon privát életemhez kötöm.
- Mi? Jesszusom, dehogy! Nem öltem meg még senkit, vagyis, egyszer egészen biztos, hogy megöltem egy haldokló állatot. A vérszag az vérszag, ettem a húsából, aztán napokig hánytam tőle.
Mivel a nyers húst, hiába állatként esszük meg, ugyanúgy nem tudja feldolgozni a szervezetünk, mintha teljesen emberek lennénk. Akkor nem tudtam nemet mondani, de megtanultam a leckét.
- Viszont erős a vérszomjam, ami azzal jár, hogy kétféle bájitalt kell szednem, nem csak azt, amit nektek, de még így is vannak bizonyos kockázati tényezők. Akaratlanul is lehetek vehemensebb.
Eleve a személyiségem olyan, ehhez jött a farkas, és valljuk be, ez nem mindig egy jó kombináció, azonban szerencsére a duplázással tudok már-már angyalian - hahahaha - bájos is lenni.
- Vega. Ühüm. Azt se szereted, amikor mások húst esznek? Csak azért kérdezem, mert én rendszerint nagy kajálásokat szoktam tartani a hold előtt, meg után...
Meg ugyebár egy átlag kedden is, de ez most mellékes.
- ... ott szoktak lenni a többiek is, mivel rajtunk kívül még két diák kóros, viszont, ha nem szereted, nem szeretnélek belekeverni. A természetet megértem, a családomé az Angyali Menedék Csermelyen, nem tudom, hogy mennyire ismered, egy kert... vagyis... inkább egy fél falu. Mindenhol ritka és köznapi növények keverednek, esküvőket szerveznek oda, de van elvonulás is, amikor a természettel kerülhetsz kapcsolatba, stresszmentesítés. A családom egy része irodalmár, a másik fele gyógynövényes. Az édesanyámnak, az unokatesómnak is van saját gyógynövényes márkacsaládja, sminkek, krémek, sőt, az unokatesóm csinálja a patikát a faluban, felesben a házvezetőddel, szóval, ja, megértem a természetrajongást. Ha nem lett volna a kór meg a
zene, valószínűleg a gyógyítás irányába megyek el én is.
Ezeket a dolgokat ritkán mesélem el, ahogy azt is, hogy kvázi egy Odry leszármazott vagyok, pedig ez a nagy harci helyzet. De itt, a lelátókon, Verébbel, úgy érzem, ezek a mondatok teljesen rendben vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834054#post834054][b]Kolozsvári Villő - 2021.07.10. 15:16[/b][/url]

Tökre nem tudom, hogy miért, de úgy érzem magam, mintha egy brutálnehéz vizsgán ülnék. Tudod, mikor egész éjjel magolsz, hogy másnapra biztosan tudj mindent és olyan kiválót rittyenthessen rá a tanár, amilyen szépet se ő, se te, de még a világ se látott! Erre, reggel felkelsz atomfáradtan, valahogy bevonszolod magad az órára, ránézel a lapra és mintha nem is magyarul írták volna a kérdéseket. Izzad a tenyered, de ha még csak az izzadna! A hátad, a talpad, de még a fejed búbja is a hajzatod alatt és a szádat rágod belülről, hogy legalább a nevedet sikerüljön leírni hibátlanul. És ekkor veszed észre, hogy a pennádat is a szobádban hagytad. Na. Pontosan így érzem most magam.
Kékjeim tapadnak az arcára, ami amúgy mosolyog, biztos vagyok benne, én mégis szigort látok rajta. Mintha csakis azt várná, hogy bődöletesen nagy baromságot mondjak - ami amúgy tök hihető, mert elég sokszor szoktam - és azzal a lendülettel repíthessen le a kilátóról. Én szeretek repülni, kedvelem, ahogy a szél belekap a hajamba és játszik vele, csak az a baj, hogy seprű nélkül nem menne biztosra a landolás. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy sikerülne-e a mágiám segítségével nem szétplaccsanni a földön, mint egy lufi. Nyakamat nyújtogatom, hogy megnézzem milyen sokat is kéne zuhannom, ergo mennyi időm lenne magam alá mágiázni egy valamirevaló fűpárnát. Mondjuk lehet nem így kéne kipróbálnom. Légyszi Odett, ne dobj le! Olyan sok mindent akarok még csinálni az életben!
- De hogyan lehet becézni az Odettet? Odi? Detti… ó, ennek van értelme, nem szóltam - kínos vigyorra húzom ajkaim, ahogy visszanézek rá. Megtanulhatnék már magamban gondolkodni, elég sok gáz szitutól megkímélne, azt hiszem. De az a baj, hogy előbb jár a szám, mintsem gondolkodnék, szóval igazából teljesen mindegy. Megszoktam, hogy tök kínos vagyok saját magamnak is. Ezért nevetek ennyit. Micsoda összefüggések!
Ajkaimat akaratlan biggyesztem le a sztorijára. Szegény kisállat, bármi is volt ő hajdan. Vajon meg lehetett volna menteni? Szusszanva dörgölöm ki a gondolatot a szememből. Ezt még apa mutatta, mikor kicsi voltam és a rengeteg palacsinta miatt, amit este ettem, rosszat álmodtam. Ha addig dörgölöm a szemem, míg fénypontokat nem kezdek látni, addigra már nem is emlékszem a kellemetlen dologra.
- Ó, az szívás. Basszus, nem rosszból, vagyis izé, sajnálom. Igen, ezt akartam mondani - bólogatok sűrűn, miközben az általam fakasztott kis gallyacskákkal kezdek szöszmötölni. Legyen már valami haszna is, ha már körém kerültek. Most már csak azt remélem, hogy nem leszek annyira creep, hogy tudtom nélkül növesztem őket magam köré kalitkának. Igazán eredeti lenne. Kalitkába zárt Veréb… Jeez.
- Ja, nem, nem zavar, ha más eszik. Ez csak az én nézetem. Szerintem a mágiám miatt. Könnyen át tudom érezni mások fájdalmát és nem akarom, hogy miattam szenvedjenek. Legyen szó állatról vagy emberről, mindegy. Vagyis ezzel nem arra célzok, hogy kannibál lennél, hanem, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni - Zavaromba török le egy száradt gallyacskát és pöccintem el a lelátón túlra. Még véletlen se képzelem magam a helyébe, de nem ám.
- Várj egy kicsit... - ráncba szalad a homlokom, miközben visszapörgetem a szavait a fejemben. Lassan bootolok, tény, de bizony még az én szöszke fejemben is összeállnak az infók! TEJÓÉG! - Angyal Odett vagy. Mármint, hogy az az Angyal Odett? Az énekes? - hangom izgatottságomban egy oktávval magasabbra szökik, kékjeim majd’ ki gúvadnak, ahogy bámulom. Beszarás. Upsz, bocsánat. Szóval beszarás, hogy egy hírességgel ülök szemközt. És eddig is itt volt! És fogalmam se volt! Beszarás...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834300#post834300][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.13. 20:27[/b][/url]

repül a punk

Volt valami hülyegyerek, aki biztosan valami szónoknak hiszi magát, ezért feltétlen a nagyteremben, ebéd alatt, az asztalon ülve magyarázta, hogy miért is a legtökéletesebb sport a kviddics. Csirkecombbal a kezében hallgatta ő is, szkeptikus tekintettel, hogy hogyan lehet valami tökély, ha közben benne van, hogy ott döglesz meg, ha kicsit is hibázol. A tag mondta, hogy előfordulhatnak balesetek, meg nagyobb ligákban volt régen, hogy eltűntek emberek, majd folytatta, hogy ez akkor is a legszuperebb. Hallott cselekről, aminek nem tudja visszaidézni a nevét, de tetszik neki, mert megmaradt kicsi fejében, hogy ütni és rúgni kell hozzá, így aztán, ez mondjuk rossz nem lehet. Aztán jött valaki másik, aki épp csak nem köpött a padlóra elé és elkezdődött a háború. Pro és kontra érvek, olyan elánnal, hogy öröm volt nézni. Fogalma sincs, hogy az a másik mi mellett voksolt, lehet semmit sem mondott, csak mindenképp szarozni akart. Jó, hát ilyen izgalmas ebéd is ritkán van. Egy szót sem szólt, beleröhögött az egészbe, valaki mellette ülve magyarázott arról, hogy milyen hülyék ezek, majd visszabújt a könyvébe és a krumplipüréjéhez. Igaz, valóban hülyék, de a legnagyobb saját maga, mert amint az utolsó cupákot is letette, ő eldöntötte, most már megnézni magának ezt a retkes pályát.
Így és ezért áll éppen a kellős közepén. Nagy és magas, fejét hátravetve nézegeti a póznákat, amire felmászni sem lehet, tényleg repkedni kell. A lelátókon senki sincs, mivel sem edzés, sem pedig partizán akció nincs, vagy épp valaki csak úgy repked, mert miért ne. Saját seprűje nincs és sosem lesz vélhetően. Neki a zsebpénze arra nem elég, kérni nem fog senkitől sem, sportolni sem áll neki, szóval rögtönöznie kell. Elsőre az volt, hogy addig vár, míg valaki nem jön és segíti ki, de ezt hamar elunta, így elindult körbe. Járt az öltözőben, amely még mindig hordozza az izzadtságszagot. Orrát ráncolva menekült onnan ki, majd tért át a másik oldalra. Felkiáltott, mert itt voltak seprűk, így kiválasztotta azt, amelyik  nem néz ki ótvarul, majd már cipelte ki kifele. Csak annyit repült, amennyit előírtak anno, többet nem, idén sem és az is eléggé elkopott, tehát érezhető, hogy mennyire lesz ez itt sikeres. Eleve röhejes, hogy valami, amivel mások a leveleket rendezgetik, repül. Vajon szőnyeg is van valamerre?
- Beszarás – rötyög, miután felült rá és lebeg. Ennek kellene jónak lennie? Lábait lóbálja, majd feljebb emelkedik és mint a hullámvasútnál, próbál egy olyan hurkot. Dől hátra, húzza fel a seprű nyelét, majd azzal a kiáltással és nyikkanással, szerencsére csak pár méterről, de a porba pottyan. Káromkodva röhög kiterülve a földön. Jó a francokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834342#post834342][b]Hollósi Zalán - 2021.07.15. 00:56[/b][/url]

  Zalán próbált minden alkalmat kihasználni, amikor nem tartottak éppen kviddicsedzést lent a pályán. Nem mintha nem tudta volna megoldani a napi köreit a kastély körül, vagy bárhol máshol a birtokon, de azért mégis kényelmesebb volt, hogy volt lehetősége egyből átöltözni. A védőfelszerelésének egy részét is innen szokta kölcsönvenni, mert csak a szemüvege volt a sajátja. Nem volt gondja a társasággal, de szinte biztos volt abban, hogy csak útban érezné magát, ha egy egész kviddics csapat röpködne ott mellette. A gurkókról nem is beszélve.
 Seprűjével a vállán baktatott lefelé és már közel járt a bejárathoz, amikor megneszelte, hogy valaki felkiáltott odabent. Megtorpant és tovább fülelt, de semmi további zaj nem segített neki kitalálni, hogy mi volt ez az előbb. Tovább ment, kicsit meggyorsította lépteit, mert a kíváncsiság nem hagyta őt nyugodni.
 A stadion teljesen üresnek látszott. Periférikusan vette észre először a fiút, aki vélhetően a hang forrása volt pár perccel azelőttről. Éppen feljebb emelkedett a levegőben, de Zalán már ebből a mozdulatából is kidalálta, hogy a srácnak halvány lila dunsztja sincs a repülésről. Lehet csak most kapott kedvet hozzá, nincs ebben semmi különös. Zalán eleinte nem érezte szükségét hogy odamenjen rákérdezni, kell-e segítség neki. Vállat vont és már éppen fordult volna az öltözők felé, amikor a szeme sarkából észrevette, mire készül az illető.
 - Ne, ne, nenenene... - hadarta magának egyre gyorsabban, amikor felfogta, mi lesz a vége ennek. Futni kezdett felé, de túl messze volt ahhoz, hogy bármilyen módon közbeavatkozhasson, így élő egyenesben nézhette végig, ahogy a másik lefordul a seprűjéről, mert szinte nulla sebességgel próbált  csinálni egy hurkot. Szerencsére nem jutott túl magasra, így nem is esett sokat. Ettől függetlenül nem lehetett kellemes. És mégis, amikor Zalán végre odaért hozzá, azt látta, hogy a fiú nevet. Miafene...
 - Mondd, minden oké? - kérdezte erős kétellyel a hangjában, miközben fölé hajolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834462#post834462][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.18. 10:13[/b][/url]

repül a punk

Nem is érti, miért ad az iskola ennyi lehetőséget arra, hogy ő, meg úgy bárki, akinek affinitása van rá, ennyire és ennyi mindennel szórakoztassa magát. Ott vannak a titkos utak, termek és helyek, megannyi eszköz, mint a laborban, vagy éppen itt a pályán. Mintha szándékosan erre terelnék, de tudja, a laborban, meg úgy bárhol, azért vannak ott a cuccok, hogy aki akar és amúgy mindenkinek kéne talán, gyakorolhasson, okosodhasson. Mert ugye, a mágia nem egy matek és rajzóra, hogy ha érted az oké, vagy ha van tehetséged, röhögve átslisszansz. Ezt még ő is felfogta, hogy nem könnyű, épp ezért tartja magát pocséknak és mindennel csak játszik, szórakozik. Még. Később ki tudja mi a franc lesz.
Van az úgy, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint ahogy azt ő kitalálta. Amikor teljes súllyal koccan a földön, akkor és ott, amikor pár pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegőt és hörögve kap utána, aztán van pár pillanat, hogy gondolkodjon az élet dolgain. Ennyi elég is volt a komolyságra, bár talán, mégsem volt az. Hülyeség volt ez, mégis, adott egy löket adrenalint, amikor megindult „felfelé”. Nem éppen a sportok embere, fociban, ha bevették játszani az iskolában, néha elfelejtette, melyik az a kapu, amibe rúgni kellene. A kosárlabdához alacsony, a tornához vézna, lőne ő célba meg agyaggalambot, de se nem gazdag, se nem létezik olyan ökör, aki puskát ad a kezébe. Tehát, marad neki az arcon pörgés. Ahogy fekszik, valahogy mégis eszébe jut a régi-régi ház, apja nevetése és egy délután, amikor sakkozni próbáltak. Aztán megjelent az anyja képe és megszakadt. A nő gondolatára rázza ki a hideg, kapkod még mindig levegő után, de immáron röhögve. Ha fáj is, azért menő volt. Mintha szaltózni próbálna, csak éppen nem sikerült. Majd a következő? Ennek ellenére az előtte táncoló csillagok mellett végül egy srác arcát is látja bekúszni. Elég erős hallucináció lenne, ha épp egy srácot látna, de aztán meg is szólal, így úgy tűnik, valódi. Ó.
- Ahha – köhög azért, mert ha oké is, attól még nem kellemes. - Láttad a szaltóm? - azzal felnyúl, megfogva a srác karját, szépen felhúzza magát. Reméli, van annyi tartása, hogy elbírja, nem pedig magára rántja. Na szép lenne.
- Azért kurvára fájt. De ez van – röhög megint egy sort, amiben köhög is kicsit. Nagy levegőt vesz és úgy, ennyi volt a hiszti és a szenvedés. - Te értesz ehhez? - bök a seprű felé végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834468#post834468][b]Hollósi Zalán - 2021.07.18. 18:10[/b][/url]

  Megérezte, hogy a belékapaszkodnak. Először megtántorodott kissé, majd amikor rájött, mi a fiú célja ezzel, habozás nélkül igyekezett felsegíteni őt. Zalán a szíve mélyén vágyott arra, hogy elmagyarázza pontról pontra, hogy az előbbi mutatványa mennyire nem volt még köszönőviszonyban sem a szaltóval, de aztán belegondolt, hogy neki sem esne jól, ha kezdőként kioktatnák a tapasztaltak, teljesen mindegy, milyen témát illetően.
 - Iiigen, láttam - bólogatott végül, fájdalommal teli sóhaját próbálta inkább az orrán kifújni és egy félmosollyal értékelni a próbálkozását. Tehetetlenül megveregette kicsit a hátát, hátha az segíteni tud a köhögés-hörgés kombó enyhítésében. Nyilván semmi haszna nem volt. - Hát ez egészen... Eredeti volt. - Szemei ide-oda ugráltak a fiú és a földre hullott seprű között - Igen, mondhatjuk, hogy értek hozzá. De ne aggódj, az iskolai seprűkkel én sem vagyok túl jóban. Sokkal nehezebben kezelhetőek, mint egy minőségi darab. Még én is orra buktam az egyikkel az első repüléstan órámon - Ez a srácot nem valószínű, hogy bármiben is vigasztalta volna, hiszen nem láthatta sosem, milyen azt, amikor Zalán a levegőt szeli ketté egy rendes járgánnyal, de azért megpróbálta.
 Odalépett a gazdátlan seprűhöz, hogy felvegye azt. Őskövület Jólsep-R 7-es. Ha ez nem lett volna elég, a nyelén egy kisebb hasadás húzódott végig hosszában. A fiú akkor sem tudott volna belőle túl nagy sebességet kicsikarni, ha értett volna hozzá, ítélte meg végül.
 - Ha szeretnéd, megmutathatom, hogyan tudsz király dolgokat művelni vele. Ami mondjuk nem túl bonyolult és jól is néz ki. - ajánlotta fel. Nem tudta leolvasni a fiú arcáról, mennyire gondolta mégis komolyan ezt a repülés dolgot, de ha már mindketten itt vannak, miért ne hozhatnának ki belőle valami szórakoztatót? Akár csak egy délután erejéig - Viszont akkor kerítünk neked olyan seprűt, amiről minimális eséllyel tudsz lezúgni.
 Zalán elindult mindkét seprűvel a kezében a pálya széle felé. Amúgy is át akart öltözni, de akkor azzal a lendülettel kerít is valami használható eszközt a másiknak. Fejével intett egyet, hogyha a fiú szeretné, akár követheti is őt vissza a seprűtárolóhoz. De ha akarja, megvárhatja, amíg visszajön, nem telik az egész két percbe sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834710#post834710][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.22. 15:50[/b][/url]

Ha azt mondom, hogy induláskor fél órát vitatkoztam a nagymamámmal az öltözékemről, akkor talán még keveset is mondok. Még Winter is otthagyott, mert nem bírta hallgatni, ahogy egyikünk makacsabb módon áll ki az érvei mellett, mint a másikunk. Végül pedig kiegyeztünk a legkevésbé elütő szettemben, mert hát... "farmernadrágot hord a többi normális tinédzser is", így azzal nem volt gond. Mindenesetre olyan gyorsan jöttem el otthonról ezek után, ahogy csak tudtam. Bőven az első órám előtt már felfele caplattam azon a súlyos emelkedőn, mint minden reggel. Ha szerencsém van még be tudok esni a reggelire, mert a nagy vitában el is felejtettem reggelizni.
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon úgy pillantottam meg egy alakot a levegőben. A pálya felett szállt, és igen nagyon fókuszálnom kellett, hogy kivegyem belőle az ismerős formákat. Például a haját. Féloldalas mosolyra húzódtak az ajkaim, visszaemlékezve talán az egyetlen pozitívnak mondható élményre Bogolyfalván.
Teljesen elfelejtkezve a nap legfontosabb étkezéséről vágtam át a réten a kviddicspályához, hogy megálljak egy ládikó mellett, és onnan tekintsek a magasba.
- Hát te nem ismered a pihenés fogalmát? - kiabáltam fel neki egy mosoly kíséretében. Játékos hangomból sejthette, hogy egyáltalán nincs ellenemre, hogy összetalálkoztunk... vagyis hogy én mentem oda hozzá. Várjunk, ez stalkolás lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834719#post834719][b]Hollósi Zalán - 2021.07.22. 17:56[/b][/url]

Próbált feltápászkodni a földről. De akármennyi erőt próbált kifejteni, nem ment. Hogy került ide? És miért nem segít neki senki? Messze a homályban egy alakot pillant meg. Utánakiabál. Nem jönnek érte. Megróbál a hátára fordulni, de olyan érzése támad, mintha minden egyes porcikája szilánkokra tört volna. Felüvölt fájdalmában, de még az is a torkára forr, amikor lenéz a lábaira.
 - NE!
 Zalán arra ébredt, hogy a padlón fekszik. Valószínű annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyáról. Kiverte a víz és levegő után kapkodott. Pánikkal telt tekintettel rántotta le a takarót magáról. Amikor megbizonyosodott arról, hogy mindkét lába ép és tudja őket mozgatni, nyelt egyet és a kezébe temette az arcát. Még mindig levegő után kapkodva terült el a hálószobája padlóján. Semmi gáz. Egyben vagy. Még egyben vagy. Még...
 Hallotta, hogy a szobatársai fáradt nyöszörgésekkel akarják tudtára adni, hogy ők sincsenek oda az utóbbi napokban tapasztalt rémálom-performanszaiért a hajnali órákban.
 Szóval így történt, hogy ott állt a pálya szélén kora reggel. Seprűvel a kezében. Kicsit ironikus volt, hogy olyasmivel próbálta elterelni a figyelmét, ami az álmai szerint a vesztét fogja egyszer okozni. De semmi más nem használt. Kellett neki az adrenalin. Tudta, hogy attól elfelejt minden mást. Legalábbis a következő éjszakáig.
 Fáradtan lépett rá a lábtartóra és hagyta, hogy a Kométa kilője őt az égbe. Amikor elért egy bizonyos magasságot, a földnek irányította a seprűjét. Az a néhány másodperc, amíg még biztonságos volt, csinált egy dugóhúzó manővert. Az utolsó métereknél rántotta csak fel a seprű nyelét. Felegyenesedett, ment pár lassabb kört a pálya körül, hogy lelassítsa kicsit a szívverését. Jó pár egyszerű trükkön túlvolt már, kezdte késznek érezni magát arra, hogy felálljon a seprűnyélre, amikor valaki odakiáltott neki. Zalán először nem akart hinni a szemének.
 - Csípjenek meg, hogy álmodom-e! - kiabálta vissza, karjával a Kométára támaszkodva - Ilyen gyorsan eljött az ősz hozzám? Túl szép, hogy igaz legyen!
 Kicsit lejjebb ereszkedett, szemüvegét feltolta a homlokára, mert tényleg azt gondolta, hogy csak a képzelete játszik vele.
 - A pihenés a gyengéknek való - próbált viccelődni. Egyik keze alig láthatóan ökölbe szorult, de a vigyora őszinte volt. Örült Autumn-nek. De kíváncsi volt, hogy mégis mit keres itt - Hadd találjam ki! Szükséged van a híres manószelidítőre. Talán nem viselkednek otthon rendesen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834742#post834742][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.23. 16:37[/b][/url]

A kérdésre elmosolyodtam, és felemeltem mind a két kezem, és körbeforogtam, hogy lássa tényleg ott vagyok. Teljes pompámban. Talán még egy hajszálnyival több ruhában is, mint legutóbb.
- És mint tudjuk te erős vagy, hiszen az olyan ajtókat is ki tudod nyitni, amik nekem nem akarnak engedni - vontam meg a vállamat, de azért nem hagytam figyelmen kívül azt az aprócska jelet. Talán mindenki más betudta volna seprűnyélen való egyensúlyozásnak, de őszintén: Zalán túl magabiztosnak tűnt ahhoz, hogy ez legyen mögötte. Na persze nem mintha bármilyen jogom lett volna következtetéseket vonni.
- Áhh... azok a manók sosem viselkednek, már hozzászoktam - legyintettem egyszerűen. Igaz ami igaz, azok a felszabadított lények mindig az orruk alatt morogtak. Persze a maguk módján aranyosak voltak ahogy zsörtölődve pakolgattak a kocsmában, csak azért egy idő után a vendégeknek is feltűnő, hogy folyamatosan sértegeti valaki őket. Kellemetlen utánuk bocsánatot kérni.
- Tudsz is valami menő trükköt vele, vagy csak körbe körbe repülgetsz? Mármint azzal sincs gond, ha valaki csak fel akar vágni a seprűjével - emeltem fel védekezőn a kezem egy huncut mosoly kíséretében. Tény, hogy eddig még csak a falnak támasztva láttam az eszközt, vagy épp egy helyben állva. Honnan lehettem volna olyan biztos, hogy a srác nem csak becsapni akar ezzel a nagy "kviddicses vagyok" szöveggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834765#post834765][b]Hollósi Zalán - 2021.07.23. 23:38[/b][/url]

  Fejét kissé oldalradöntötte, úgy nézte a lányt, ahogy fordul egyet. Nem úgy volt öltözve, mint aki célirányosan a kviddicspályára készült volna. De nem is úgy, mint aki tanításra. Szeme egy pillanatig még elidőzött a vállain, majd tekintetével a szemeit kezdte el keresni.
 - Igen, mondjuk azt, hogy ahhoz az ajtóhoz erő kellett - nem tudta rendesen elfojtani feltörő nevetését, hangos kacagása visszhangot vert a kihalt lelátók reggeli ködbe vesző során.
 Aztán meghallotta, ahogy a lány heccelni kezdi őt. Autumn akkor még nem tudhatta, de ennyi tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Zalánban meginduljon valami. És ehhez nem kellett különösebben provokálni őt. Főleg nem neki. A változás az arcán egy szempillantás alatt ment végbe. A nevetés elhalt, átszellemülten fújta ki a maradék levegőt az ajkai között, úgy fúrta tekintetét a lány barna szemeibe.
 Az egész egy másodperc volt. Két kézzel markolt rá a nyélre, hogy új irányt adjon meg a járműnek. Ami egyenesen Autumn Rue volt. Ráhajolt a seprűre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjon felgyorsulni, hiszen így tudta legkönnyebben és a leghatásosabban kivitelezni a következő mozdulatsort. Csak remélni tudta, hogy a másik nem mozdul meg, bár nem sok ideje volt reagálni rá. Bizonyítani akart. Hogy a lánynak, vagy inkább magának, azt ő maga sem tudta még eldönteni.
 Ha csak egyenesen ült volna a seprűn, akkor annak bizony karambol lett volna a vége. De az utolsó két méternél korrigált a irányon, minimálisan felfelé emelkedett, miközben egész testével balra dőlt, hogy átfordulhasson fejjel lefelé. Arcuk csak pár centivel súrolta egymást oldalról, a lendület elég volt ahhoz, hogy a fiú visszapördüljön ülő állásba és elkerüljék az ütközést.
 Zalánban felszabadult az adrenalin, úgy fordult vissza a pálya közepe felé. Ha Autumn nem nézett hátra, akkor csak annyit láthatott, hogy megint elsuhan valaki mellette, immár a seprűn állva. Ezt csak az utóbbi pár évben tanulta meg, amikor is a Hollósi família mellé egy napon muglik költöztek. Volt egy vele egyidős fiú, akinek a kedvenc elfoglaltsága az úgynevezett "gördeszkázás" volt. Zalán sokat tanulmányozta ezt a hobbit. És nem kellett sok hozzá, hogy megtetszen neki is. De kombinálni a mozdulatokat a seprűlovaglással... Na az volt az igazi tömör gyönyör számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834850#post834850][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.26. 20:04[/b][/url]

Sose voltam egy nyugodt ember. A családom számára én voltam a racionális elme, főleg az utóbbi fél évben, de ettől még nem váltam unalmassá. Amikor csak beleuntam az otthoni élet szürkeségébe, nyakamba vettem a várost. Van amit még a tesóim se tudnak, és még több, amiről a szüleim. Pontosan tudtam, hogyan kell keringőre hívni az embereket, milyen mondatokkal ugraszthatom ki őket a nyúlüregből. Éppen ezért kicsit sem lepett meg az az őrült csillogás, amit Zalán szemeiben láttam.
Huncut mosolyra húztam az ajkaim, és elnevettem magam ahogy elzúgott mellettem. Csak félig fogtam fel igazán miket trükközött, inkább azt, hogy ettől még szimpatikusabb lett a kölyök. Ahogy újra elszánkázott, a fuvallatól a hajam az arcomba tolult. Jobbommal hátrasöpörtem néhányat, hogy láthatóvá váljon az ajkaimon játszó nevetés.
- Rendben, elismerem, hogy ügyes vagy - kiabáltam kicsit hangosabban, hogy úgy is meghallja, ha eltávolodott volna. Közben kezeimmel lelkes tapsba kezdtem, mintha csak felmutattam volna egy táblát, hogy ezt kell tennem.
- És mond csak, mikor lesz a következő mérkőzés? Csak hogy kijöhessek szurkolni. A kedvedért még kéket is húzok - kacsintottam, továbbra is kekeckedve a fiúval. Jajj Autumn Rue, te sose tudod mikor hagyd abba. Lelki szemeim előtt megjelent Winter, ahogy ingatta a fejét a játszadozásomra. Nem sejtheti, hogy valamiért tényleg érdekelt Zalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834885#post834885][b]Hollósi Zalán - 2021.07.27. 00:42[/b][/url]

   Megtett pár ívet még, mintha csak a szélben szörfözne. Egyszer sikerült is megpördítenie a lába alatt a seprűt, mint egy propellert, bár kicsit bénán nyerte vissza az egyensúlyát utána. Tudott egyet s mást, de a kecsesség fogalma, ami az igazán jó légtornászokat jellemezte, távol állt tőle. Jobban szeretett kísérletezni új mozdulatokkal mint a tökéletességig csiszolni egy szegényesebb repertoárt. Utcai stílus, ahogy mondaná.
 Amikor hátrafordult, észrevette, hogy Autumn megtapsolta őt. Nem gyakran látott ilyet sem. Legtöbbször apja, vagy nagyapja kurjongatását hallgathatta a földről, valahányszor valami újat mutatott nekik; vagy azt, ahogy az anyja halálraváltan sikoltozott utána, hogy szálljon végre le azzal a nyamvadt seprűvel. Egy szerény mosollyal bámult le a lábára, amivel előrébb lépett egyet, hogy áthelyeződjön a súlypontja, s úgy kezdett aláereszkedni.
 Amikor már kicsit több, mint egy méter választotta el őt a földtől, lecsúszdázott a nyélről, úgy állt a lány elé. Haját össze-vissza kócolta a szél, és bár a szemén is látszott kicsit, hogy kialvatlan volt, most lényegesen jobb színben mutatkozott, mint legutóbb. A lány szavai annyira nem hozták zavarba, mindinkább a kacsintás, amiről Zalán végül meggyőzte magát, hogy csak beképzelte.
 - Amit azt illeti, nem kviddicsezem. A gyors- vagy esetleg az akadályrepülés menne még talán versenyszerűen, de... de nem is tudom... - amilyen magabiztos volt az égben, most annyira érezte esetlennek magát, ahogy magyarázott. Nem tudta igazából, miért nem csinálta ezt soha verseny szinten. Vagyis az egyik okot tudta: az édesanyja foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy a fia ilyen jellegű extrém sportot űzzön, pláne hogy ebből építsen karriert. - A kviddics nem lenne az én asztalom, ez a lényeg. Ettől függetlenül támogatom a kéket, jól állna neked. A "Kék Főnix" - kezével gesztikulált, mintha csak megjelent volna a lány feje felett ékes felirattal a művésznév. Lényegesen előkelőbbnek találta, mint "a lány, aki nyakig merült el a feketemágia bugyraiban" nevezetűt, amit a pletykás évfolyamtársaitól hallott. Bár azért furdalta még az oldalát a kíváncsiság Autumn Rue igaz történetét illetően, úgy érezte, több bizalom kell ahhoz kettejük között, hogy erről beszélgetni tudjanak. Nem akarta, hogy megint kiverje a biztosítékot nála egy egyszerű kérdéssel. Egyelőre az a tudat elég volt neki, hogy Autumn nem fogja felajánlani semmilyen belsőszervét a sötét erőknek... legalábbis belátható időn belül.
 - Nem tévesztetted el kicsit az irányt? - kérdezte tettetett tudálékossággal a hangjában. Ujjával az iskola felé mutatott, de a tekintetét nem vette le a másikról - Tudod, a kastély arra van. Vagy te is akartál repülni egy kört, hogy lenyűgözz? - Zalán felemelte a Kométát és viccelődve Autumn felé nyújtotta azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834913#post834913][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.27. 20:19[/b][/url]

repül a punk

Oké, nem rántja magával a tagot, ez már jó jel. Akkor ő egy jó kiállású srác, meg kell tartani, ha netán esne-kelne a folyosókon és ezt, ha róla van szó, igencsak hamar elő fog fordulni. Lehet zsebre kéne tennie és amikor majd kell, előkapni, mármint nem azt, hanem a segítséget. Bár, amilyen ügyes, úgy esne, hogy bármi, ami a zsebében van, annak annyi. Hjaj, nehéz ez így. De végtére is, a lényeg, hogy felül, vehet egy nagyon nagy levegőt. Tökre úgy érzi, mint a rajzfilmekben, hogy horpadt háta, mellkasa most felfújódik, majd normális állapotba ereszkedik vissza.
- Szuper volt, mi? - mintha tényleg elégedett lenne vele és nem lenne tisztában azzal, hogy mekkora marhaságot csinált az előbb. Pont ezért a lelkes, csillogó szemes kis arca eltűnik és nevet egyet, aminek a vége még így is köhögés meg hörgés, de legalább tudja mindenki, hogy az esze egész ép maradt.
- Az volt a lényeg. Állásból lábon is ilyet tudok – hanyatt vágódni mindenki tud, ezen nem is kéne meglepődni. Tekintete hasonlóképp irányul a seprűre, majd vissza a másikra. Nosza, hát a végén még jó ember bámulta meg és adhat tanácsokat, hogyan essen szebben. Vagy ki tudja mi lesz ebből. A lehetőséget meg kell ragadni, kéremszépen. Mindjárt két kézzel nyúl érte, de a végén még tökre félreértené a dolgot szerencsétlen. - Nehezebben kezelhető? He? - vonja fel a szemöldökét. - Hát röpül mind nem? Azon mit lehet még flancolni? – ó, hogy valaki ezt már nagyon nem nézte át, csak átment azon a pár órán, amin kellett és semmi több. Nem kell erőltetni semmit, ha nem érdekli, így van vele. - Na nehogy már seprűt kelljen szelídíteni – csattan fel, mintha lovakról lenne szó. Az egyik harap, a másik lassú, a harmadikra fel se lehet ülni. Szép ez, ha előre tudja, hagyja a francba és be sem nyúl érte a szertárba. Amíg a másik felveszi azt a vacakot, Teddy feltápászkodik. Lassú, ráérős mozdulatokkal kezdi el magát leporolgatni, vádlitól felfelé haladni, a fenekén, a derekán, meg a hátán valamelyest, majd mint egy vizes kutya, megrázza magát. Zilált tincseit lapítja hátra, majd slattyog a másik után.
- Miért, miket lehet vele? - nem volt még kint meccsen, sosem. Ezt se tudja, honnan szedte. Vagyis de, hallotta, mert ilyet hallani lehet, de mást nagyon elképzelni sem tud. Vagyis de, de vélhetően 10-ből kilenc halálos kimenetelű. - Mutathatsz, menő akarok lenni – nem, ez nem igaz. Akkor úgy öltözne, viselkedne, nézne ki, mint az átlag. Ő különc és az is marad, a szarkasztikus csendülés hallatszik ki a hangjából, de elnyomja a kíváncsiság. - Taníts, mester – egy mély meghajlással adózik a srácnak, akinek a nevét sem tudja. Nem is ő lenne, ha tudná meg illedelmes lenne.
- Rákötözöl, vagy hogy? De felőlem… - néz a szertár felé és megy a másik mellett. - De az összes ilyen koszlott vacak odabent, asszem – nem nézte meg nagyon, az az őszinte. Benyúlt, vitte, ez volt közelebb. Hogyan is értene hozzá…
- Theodore, Teddy, vagy ahogy akarsz, úgy hívsz. Mindenre hallgatok – a füttyre is, de akkor csúnyát mutat a kezével. Ellenben azt most egy laza kézfogásra nyújtja, az elmaradhatatlan dilinyós vigyorával. Bájos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834931#post834931][b]Hollósi Zalán - 2021.07.28. 00:55[/b][/url]

  - Az... szuper - hagyta rá Zalán. Nem kellett sok hozzá, hogy rájöjjön: ezen a délutánon minden bizonnyal jobban el fog fáradni szellemileg, mint fizikailag. - Összességében tökéletes a hasonlatod! - kapott a szón és menet közben hátranézett, úgy magyarázott. - Ha bízol a seprűd képességeiben, határozott vagy és kitartó, akkor kicsi az esély arra, hogy ledobjon magáról. Mint a lovak. Azt leszámítva, hogy ez sokkal, de sokkal királyabb.
  Arcán már attól mosoly terült szét, hogy mesélt az érzésről. Hát még amikor fent van a levegőben! - Mit nem lehet inkább csinálni vele? A határ konkrétan az ég, ember!
  Zalán a kelleténél kicsit nagyobb beleéléssel tépte fel a seprűtároló ajtaját. Szerencsére tudta, hogy mit kell keresnie és mi az, amit messze ajánlott volt kerülniük. A Kométát odatartotta Teddynek azzal a szándékkal, hogy fogja meg azt neki, amíg ő előtúr valami használható járgányt. Nem telt sok időbe, egy pókhálókkal erősen benőtt sarokból előhúzott egy seprűt, amit alkalmasnak vélt - Koszlott vacak? Nem tűnsz olyannak, mint akit ennyire érdekelnek a külsőségek, Teddy. - Az utolsó szónál egy kihívó pillantást küldött a fiú felé, majd kezébe nyomott egy Hullócsillagot. A seprű amellett, hogy ősréginek tűnt, erősen tükrözte előző tulaja milyenségét: egy rózsaszín masni virított a seprűnyélen, ami úgy látszott, nem szándékozott annyira elkopni, mint a lakk a fán. - Vagy tévedek?
  Továbbindultak az ötözők felé. Eldöntötte, hogyha a fiúra nem is lehet ráerőltetni valami alkalmasabb öltözéket, legalább egy bukósisakot megkísérel ráadni - Hívhatsz Zalánnak, kedves tanítványom. - állta a másik pillantását, miközben határozottan fogott kezet vele az öltöző ajtajában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834932#post834932][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.28. 05:11[/b][/url]

repül a punk

Csak magyaráz össze és vissza, nem is nagyon ügyel arra, hogy az sületlenség, vagy amúgy igenis jó. Neki mondjuk mindegy is, hogy ma mit „tanul”, nem az évszázad következő tehetsége bújik meg benne. Azt élvezi, ha történik valami, bármi és közben ott is lehet, így ha ma seprűlovakat kell szelidíteni, akkor az lesz. Mily’ kellemes!
- Aki tud, az tud, ugye – bólogat is mellé. Abszolút a levegőbe lőtt, hogy majd valahol utoléri a dolog a másikat. Mekkora már! Bár abban esélyesen nagyon is kételkedik, hogy ez jobb mint a lovaglás, nem mintha azt tudná milyen és úgy egyáltalán, csinálná. Remek.
- Eddig csak addig bíztam benne, míg felsepertem a koszt. Ez túl szürreális – akkor is ezt magyarázta, amikor órai kereteket között mutatták meg nekik az alapokat, otthon is mindenre ezt mondta, ami éppen új volt neki és túl... mágikus. – De csak ne dobjon le, mert eltüzelem – ekkor olyan szúrós tekintettel néz a seprűre, ami viszont ledobta, hogy szemmel verve is súlyos testi sértésnek minősül. Hátha a verbális erőszak és terror is jó lesz ezeknek. A srácnak ez a téma nagyon kapóra jött, ahogy nézi az arcát Teddy, olyan mosolyt lát, mint amit akkor virítanak, amikor extázisra készülnek az emberek. Oké, még egy rajongó, jobb lesz, ha nem mond csúnyákat és fikáz úgy mindent. Vagy de?
- Persze. Elrepülök vele a Holdig és vissza, értem én – bólogat nagyokat, hogy ez totál reális, hisz az előbb mondta, bármit lehet. Bár kétli, hogy gyereket és kisszéket ezzel lehet, de... nem lényeg. Egyelőre előre és hátrafelé tudjon suhanni, az neki már úgy tényleg minden.
- Az ajtó marad, főnök – nevetgél megállva, ahogy a másik keresni indul. A kezében fogja a darabot, ami ledobta. A nyelvét forgatva találja meg a repedést, piszkálja a körmével, jobban megnézve lestrapált darab. Nem is érti mit keres itt, ha nem alkalmas semmire, adják oda a gondnoknak, a levelekre még jó lesz.
- Azért át ne mássz Narniába hallod – pislog arra, hogy már a sarokban koszolja magát, de sikerül valamit lelnie. – Nem külsőség, állapot. Előbbit tényt, hogy leszarom – löki, dobja a vacak seprűt be az ajtón, majd két kézzel nyúl az új iránt. Ez még porosan is szebben néz ki, főleg a masni. Röhögve igazgatja meg, a port csak tessék-lássék módon rázza le róla. De ez is régi, lehet idősebb, mint Teddy maga. Most kéne a gazdag gyerekek jótevő szülei erő, ha valaha jobbakat akarnak.
- Nem tévedsz. Bár többnyire nem szoktak kedvesen nézni rám – von vállat, hogy figyelmet kap, csak nem mindig jót. De az se érdekli és veti vissza. – Ez is öreg, ez lehet meghal alattam – lépked utána az öltözőbe, ahol még mindig szag van. A srác átvedlik, neki eszében sincs. A sisakot nézegeti, ami le fogja nyomni a haját, biciklire se hord ilyet. Mert nem is tud biciklizni és nincs is neki. De azért, kicsit srégen a fejére teszi, nem épp szabályosan, viszont jól néz ki.
- Akkor menjünk, Zazi mester. Már jól nézel ki – vigyorog a  felszerelésen a kézfogás után, ami neki vicces inkább, mint hasznos de fordul egyet és elindul arra, amerről jöttek. – Jól sejtem hogy teee játszol is ezen? – bök a seprűre menet közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834951#post834951][b]Hollósi Zalán - 2021.07.28. 16:43[/b][/url]

   Zalán tudta, hogy az emberek előítéleteinek súlya nem egy iskolatársának nyomja a vállát, de a miértekre nem talált még választ. Igaz, Teddy furának tűnt, de... mindenki az valamilyen módon, nem igaz? Miért kéne ebből problémát csinálni? Szinte biztos volt abban, hogy őt is nézték már bolondnak, amikor leállt eszmecserét folytatni a bagolykövi portrékkal, vagy éppen fura pofákat vágva jegyzetel a könyvtárban. Ezen gondolkodott, miközben átöltözött, majd kivett az egyik szekrényből egy pár láb- és karvédőt. Szemüvegét egyelőre csak a nyakába akasztotta. Újdonsült tanítványa kezébe nyomott egy sisakot is. Elégedetten bólintott, amikor látta, hogy annak nincs különösebben ellenére.
 Épphogy már megszokta Zayday Zalizását, megkapta legújabb becenevét. Szemöldöke az égbe szökött a Zazi mester hallatán, ajkait kissé összepréselte, nem akart túlságosan elvigyorodni, nehogy a reakcióján felbátorodva még extrémebb ötletei támadjanak Teddynek. Mire felfogta a srác következő mondatát, az már rongyolt is a pálya közepe felé - Mi az, hogy már...? - motyogta megütközve, úgy futott utána. Amikor behozta a röpke döbbenettől keletkezett lemaradását, megpróbált válaszolni Teddy kérdésére.
 - Úgy érted, hogy kviddicsezem-e? - Nyilván nem arra gondolt, hogy trombitálsz-e vele, te ütődött. - Nem mondanám, nem. Inkább szólóban nyomom. Miért, szeretnél megtanulni kviddicsezni is?
 Amikor Zalán úgy érezte, megtalálták a jó placcot a felszálláshoz, megtorpant. Beállt Teddy elé. Megfordította a seprűjét, hogy a cirokrésze legyen nekik szemmagasságban. - Látod ezt? - kérdezte a lábtartóra mutatva, amit meg is kocogtatott, hogy egyértelmű legyen - Ez lesz ma a legjobb barátod. Ezzel nem fogsz csak úgy lecsúszni meg dülöngélni. Ahogy láttam, nem igazán használtad, amikor csináltad azt a... azt az izét. - Akármennyire is próbálkozott, nem tudott szebb nevet adni a gyerek mutatványának.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834972#post834972][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.29. 05:38[/b][/url]

repül a punk

Fene se érti, hogy mire kell ennyi minden. Egy egész páncélzatot lassan magára ölt, jó hogy nem keres kardot hozzá, azzal lenne igazán stílusos. Jó, az amerikai foci is valami hasonló moson be van öltözve, ott ütik is egymást rendesen, teljesen érhető, bár itt annyira nem. Lehet erőszakosabb sport ez, mint elsőre hitte, hiszen csak a repüléssel barátkozik, magával a játékkal csak leírásban, ott sem volt minden tiszta. Megcsóválja a fejét, a sisak kicsit mocorog, de nem esik le. Ennyi elég neki, mindjárt keres és árkot és beleveti magát. Ilyen is ritkán van, hogy valaki megmondja neki mit kell és hallgat rá. Talán a még mindig sajgó háta az, amely miatt most inkább elhiszi és szinte kéri, hogy kicsit legyen irányítva, a káosz így is, úgy is vele van és lesz. És szerencsétlen Zalán nem is sejti. Ad neki még egy kis időt, addig csak süket szövegeit nyomatja.
- Hát a már azt jelenti, hogy úgy most – mutogat is, mintha tanár lenne és nem épp neki kellene a magyar nyelvet tanulnia, hogy a segédeszközt elhagyva is meg tudjon szólalni. – Ebben a sok izéban. Mint aki csatába megy – bólogat is, ahogy felé pillant. Oké, érti min akadt fel, de most nem mondhatja azt, hogy ó, igazán jól áll neki az a felső, kiemeli a szeme színét. Egy az, hogy érdekesen hangzana, másrészt nem figyelt arra, mi volt rajta. El volt foglalva azzal, hogy megfulladjon. Vagy éppen ne.
- Úgy hát. Mondjuk én játékot még nem láttam – nem hiszi, hogy meg tudna ülni addig nyugalomban, az nem neki való. Mint a focimeccs, amire kiült egyszer. A végén már ugrált, mintsem azt nézze, hogy ki viszi be a győztes találatot. – Szólóbaaan. Az igen – vigyorog egy sort a dologra, majd megrázza a fejét. – Náhh, dehogy. Nem nekem valók a szabályok, meg néha azt se tudom mit csinál a jobb meg a bal kezem. Szal ja, csak repkednek támadt kedvem meg ilyenek – a szaltó nem volt benne, az teljesen rögtönzött akármi volt. A másiknak szívroham, igen. Nagyon más sport erre nincs, szóval vagy ez, vagy fára mászik. Egyik jobb mint a másik. Kénytelen azonban most megállni, mert bevág elé Zalán. Pislog egy sort, majd a seprűre néz, buta tekintettel.
- Ó – esik le neki, mit csinál éppen. – Látom, ja – látta ezt akkor is, de őszintén, tökre másra gondolt. – Azt gondoltam ezzel lehet kitámasztani. Tudod, amikor leteszed. Mint a biciklit – fogalma sincs, hogy tudja-e a másik, mi az a bicikli. Nemigen tudja felmérni, ki mennyire ismeri az ő világát. – Én azt hittem ma te leszel a barátom. De jó, akkor ez a vacak – még integet is neki, mintha muszáj lenne majd röhög egyet. – Az akkor is baromi király volt na. De most akkor izé, üljek rá vagy vigyem el kajálni? – ha már barát és minden. Érdekes lenne egy seprűvel bárhová menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835009#post835009][b]Hollósi Zalán - 2021.07.29. 22:52[/b][/url]

- Kitámasztani... Csak a falnak kell dönteni, aztán viszlát. - Zalán prüszkölve nevetett fel. Tudta, hogy nem lesz ez könnyű menet, de Teddy válaszát kifejezetten szórakoztatónak találta. Ismerte a bicikli fogalmát, mert édesanyjának is volt egy darabja otthon, de nem gondolta volna, hogy ezt a két járművet valaha valaki egy lapon fogja említeni. Most már teljesen biztos volt abban, hogy a fiú vele szemben mugliszületésű. Hogy ez a felfedezés megkönnyíti bármiben a dolgát? Nem, nem igazán.
 - A barátod leszek, ha túléled nyílt törés és agyrázkódás nélkül a délutánt. Azért van egy szint, amit meg kell ugrani - viccelődött Zalán. - Nem, ez kifejezetten arra való, hogy egyenesbe maradj meg a lábaddal is besegíts az irányításba. Meg az sem uccsó, hogy így nem töröd agyon a cuccot középen. - párnázó bűbáj ide vagy oda, kellett az a lábtartó a srácoknak.
 - Na jó, próbálj csak simán lebegni vele úgy, hogy kitámasztod a lábadat benne. Csak próbálj nem elrepülni vele, ne hajolj rá, ne döntsd be a nyelét, mert akkor megindul - tanácsolta. Álló helyzetből csak nem tud lefordulni... ugye? Most már tudta, hogy Teddy nem túl nagy rajongója a szabályoknak, de a fizika törvényeivel is ennyire hadilábon áll, mint a sporttal?
 Látszott Zalánon, hogy a fiú műsorából merített tapasztalatok alapján már készült arra, hogy esés lesz ennek a vége. Válla kicsit megfeszült, de azért bíztató pillantást küldött Teddy felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835122#post835122][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.31. 23:41[/b][/url]

Az igazság az, hogy sose értett a kviddicshez. Egyik testvére se játszott semmilyen ligában, még az iskolai csapatban sem. Sokkal jobb volt nekik a küzdősport. Az bezzeg ment mindenkinek, mintha muszáj lett volna.
- Mit nem tudsz? Tehetséges vagy, élvezed, és ráadásul az ilyenre buknak a lányok is - jelentettem ki egy félmosollyal. Nem akartam erőszakos lenni, egyszerűen csak sose értettem, hogy miért nem használják ki az emberek a tehetségüket. Minket mindig arra tanítottak a szüleink, hogy ismerjük fel miben vagyunk jók, a többibe pedig elég ha a minimumot teljesítjük. Így lett Winter zenész. Én meg... hangos vagyok. És akaratos.
- Nem értek sokat ezekhez a sportokhoz, de az biztos, hogy egy seprűs futárnál többet érsz - jelentettem ki magabiztosan, és Zalánra mosolyogtam.
- Szeretnéd, hogy hazaugorjak és átöltözzek? - cukkoltam megint a srácot, pedig az istenért nem sétáltam volna le újra azt az emelkedőt. Vagyis hogy egy nap egyszer bőven elég volt, még sok is. Az első pár nap izomláz volt tőle a vádlimban, pedig nem is vagyok olyan puhány.
- Jajj nem, isten őrizz - emeltem fel a kezemet azonnal, és eltoltam a felém nyújtott nyelet. Körülbelül úgy néztem a fadarabot, mintha a pokolba tudnának vele küldeni. Néha úgy is éreztem. Aztán rájöttem, hogy lehet talán kicsit túlreagáltam a szituációt, szóval zavartan beharaptam az alsó ajkamat. Elnéztem balra, jobbra, és mintha csak egy nagy titkot súgnék kicsit előrébb hajoltam.
- Nem tudok repülni. Már elsőben megbuktam rajta - húztam el a szám. Megérdemlem a legrosszabb boszorkány címet ezért? Ugyan, csak ha a mugli sztereotípiákat nézzük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835123#post835123][b]Theodore B. Marchetti - 2021.08.01. 00:25[/b][/url]

repül a punk

Ahogy a másik nevet, úgy vigyorog egyet ő is, majd „pfff” hangot hallatva legyint egyet. Eleve hol lát itt falat? Vagyis, a kis bodega fala oké, de nem lehet mindenhol erre gondolni, kérem. Józan paraszti mugli esze ez, nem több.
- Az nem trendi. Sokkal jobban néz ki csak úgy, a placc közepén, mint valami fullos bringa - bizonyára többen is állnák közelebb, legyen akárhol, ahol ugyan nem repülhet, de kézben vihetné és letenné, amikor szüksége van a kezeire. Aztán néznének rá, hogy mi a búbánatért járják lábtartós seprűvel. Hajaj, a varázsvilág lehet jobban jár, ha még több lakatot tesz magára. Vagy őt a lakat mögé. Opcionális.
- Jaj, de jó – ugrál majdnem mint egy tinilány arra, hogy a barátja lesz. A többi tipikusan „blablablabla” módban megy le, fel sem fogja, de azért elér az agyáig. - A nyílt törés kislányoknak való. De na, egyet se félj, ha esek, a nyakam szegem – veregeti meg a vállát, mintha amúgy ezzel képes lenne megnyugtatni a másikat. Valójában egyiket sem tervezi, sőt, az előzőt sem tervezte, de az életében is így van: minden spontán jön. Lehet, hogy nem kellene és meg kéne tanulnia a logikus gondolkodást.
- A lábammal irányítani, vágom. Ide dőlök, meg oda. Gondolom nem berúgni kell meg ilyesmi – néz megint a seprűre. Eltörni mindent könnyű, de akkor majd vigyáz rá, mintha a sajátja lenne. Még le is porolgatja, szeretettel, a cirokvéget is, a masnit igazítja be, hogy minden tökéletes legyen, ha már Teddy poros és kicsit kócos. De ez nem látszik, hiszen van sisakja.
- Értem főnök, lebegjek. Se előre, se hátra, mint majom a köszörűkövön. Ezt a mondást két napja tanultam, fogalmam sincs mit jelent – lép el, hogy lehetőleg ne rúgja szájba, amikor átlendíti a lábát, mintha magasvázas bringára ülne fel. Helyezkedik, a seprű meg-megbillen, ahogy sajtkukac módjára mozog rajta, de nem indul meg, mert lába még a földön ugye. Szusszan egyet, rávigyorog a srácra, majd lábait emeli fel, hogy beakassza a tartóba.
- De ez így kényelmetlen – ráncolja a homlokát. Hogyan ülnek így sokáig emberek? Lógva sokkalta jobb lenne, de nem, nem a mester azt mondta, lebegjen. Mintha húsz méter magasan lenne, úgy koncentrál, nyelve hegyét dugja ki, ahogy kicsit ide-oda billeg, egy fél méter kúszik előre lassan, mire észbe kap és elengedi.
- Nézd, kéz nélkül! - emeli magasba a kezeit, háta egyenes, így marad, mert mozdulni sem mert, mivel akkor a cucc biztosan megindul alatta. - Jó, ez kényelmesebb mint a másik. És most? Pörögjek? - mert hát lebegett, mikor jön az izgalmas tész?