34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. július 23. 12:30 | Link

Rozina


Perifériából figyelte a lány seprűjét, aki kihasználta az alatta terülő szabad rést és merőlegesen zúgott el mellette. Zalán lassított kicsit és hagyta, hogy a színkavalkád inkább a könnyebb célpontot kövesse, vagyis az ő seprűjét. A nagy része valóban levált Rozináról, s ezt az előnyt kihasználva kezdett gyorsítani. Ívesen szlalomozott, hogy egyre nagyobb előnybe kerüljön, a repülő objektumokon ugyanis látszott, hogy nehezebben veszik a kanyarokat.
 Bemérte Rozinát és még biztos távolból elrepült felette, hogy odakiabálhasson.
 - Pálca! Itt a pálcád?! - szelte ketté kérdése a levegőt. Nem figyelte, hogy a lány mennyi cuccal érkezett, csak abban volt biztos, hogy a sajátja az öltözőben maradt a táskájában. Ha el tudnának jutni odáig...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 25. 14:54 | Link

Zalán

Még mindig reszkettek a térdeim, kisebb pánik uralkodott rajtam, fel sem fogtam, hogy mi is történt a levegőben, csak hálát adhattam a jó égnek, meg persze Zalánnak, hogy most már két lábbal álltam a földön, és nem zuhantam le ismét. Azt hiszem, hogy azt a zuhanást már nem éltem volna túl. Tekintetem az ég felé kapva láttam, hogy micsoda raj üldözi Zalánt, aggódtam is a fiúért, hisz most ő volt célkeresztben. Néhány pillanatra mégis leblokkoltam, és csak akkor kaptam észbe, mikor rám kiáltott, és eszembe juttatta a pálcámat. Hát persze, mégis csak varázsló vagyok!
- Máris! - kiabáltam, hátha meghallja, ezzel is jeleztem, hogy vettem a lapot, aztán előrántva a pálcámat a madárként repülő zoknikra irányítottam, majd nem túl sokat gondolkodva, hirtelen, ami az eszembe jutott, azzal próbálkoztam. A pálcámat a madarakra szegezve, leírva a megfelelő varázslatot elkiáltottam magam: - Duro! - s ha minden igaz, akkor a puha zoknikat sikerült megmerevítenem, így azok súlyuknál fogva a föld felé zuhanhattak. - Próbálj meg most leszállni - kiáltottam, remélve, hogy sikerült a varázslat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. július 25. 16:00 | Link

Rozina


A zoknik jó része hullani kezdett, akár a legyek, s néhány, amely felzárkózott már Zalánhoz, vészesen zuhanni kezdett a fiú felé. Nem volt lélekjelenléte, hogy lassítson, egyenesen nekirepült egy az arcának, kettő másik pedig a vállának csapódott. Mintha egy jegesre összegyúrt hógolyó találta volna el. Látszott messziről is, hogy a seprű megbicsaklott, elveszítette a kontrollt felette, a többi repülő objektum pedig kíméletlenül körbevette őt. Nem volt más választása: neki is földet kellett fognia, méghozzá azonnal.
 Éles kanyart vett Rozina felé. Fejét rázta hevesen, hogy addig nehogy próbálkozzon bármivel is, amíg szembe halad vele. Nagy volt az esély, hogy őt találja el, nem pedig azt, ami mögötte van. Jól kellett időzítenie mindkettőjüknek hozzá. Enyhe szögben közelítette a talajt, ha ügyesen vetődik, nem lesz gond.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 25. 16:07 | Link

Zalán

Hirtelen kellett cselekednem, ezt láttam a legjobb megoldásnak, és csak bíztam benne, hogy működni fog. Azzal azonban nem számoltam, hogy így a zoknik egy része még veszélybe is sodorhatja a fiút. Szám elé kapva tenyereim, aggodalmasan figyeltem Zalán légi csatáját, és máris bántam, hogy miért is nem egy másik varázslatot találtam ki. Gondoltam arra, hogy kipróbálok valami mást, már emeltem is a pálcámat, de ekkor már a velem szemben repülő srác arckifejezéséből és fejrázásából is vettem a lapot, jobb, ha nem teszek már semmit. Így kénytelen voltam nézni tovább, majd mikor éreztem, hogy egészen közel ér, sietve vetettem magam inkább el a füvön, hogy elkerülhessük az ütközést, s a fiú nyugodtan landolhasson.
- Zalán, jól vagy? - tenyereimmel feltolva magam a földről, aggódva pillantottam a hátam mögé, keresve, hogy vajon hol és milyen állapotban ért földet a fiú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. július 25. 16:33 | Link

Rozina


Keresztbe farolt a Kométával, hogy a lehető legkisebb lendülettel kelljen lefordulnia róla. Csak egyet gurult a földön, még épp időben kapta kezét a fejéhez, hogy elrepüljön felette a raj. Sietve pillantott fel, s látta, hogy a repülő valamik kezdenek visszafordulni rájuk. Rozina pont háttal volt nekik, ő meg másfél méterre volt tőle. Tekintete összetalálkozott a lányéval, de nem tudta eldönteni, milyen gyorsan reagálna, ha csak simán figyelmeztetné.
 Jobb ötlet híján feltápászkodott és felé hajolt, hogy a pálcás kezére fogva rásegítsen célozni. Fogalma sem volt, mennyire fog működni, de nem volt vesztenivalójuk.
 - Immobilus - hadarta fennhangon, ahogy ujjai szorosan fonódtak rá Rozináéra.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. július 25. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szilágyi Rozina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 85
Írta: 2022. július 29. 21:07 | Link

Zalán

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, félve attól, hogy Zalánt látom majd a földbe csapódni, de mikor újra kinyitottam, láttam, hogy a fiú egészben földet ért.  
- Merlinre, jól vagy? - aggódva szóltam oda,de minden olyan gyorsan történt, hogy ő válasz helyett már kapott is a csuklóm után, s mire pislogtam egyet, ő már irányított is a cél felé, amit nem vettem észre. Ennek köszönhetően sikerült megdermesztenie a felénk támadó zoknimadarakat.
- Huh, ez húzós volt - nyögtem, és mivel úgy tűnt, elmúlt a veszély, feltápászkodtam a földről. - Jobb lenne, ha eltűnnénk, ki tudja, hogy ha elmúlik a varázslat, megint nekünk támadnak. Szólnunk kellene a tanároknak, hogy figyelmeztetést adjanak ki, nagyobb bajunk is lehetett volna ebből - mondtam a srácnak, aztán megvártam, hogy ő is összekapja magát. - Gyere, siessünk - majd ha láttam, hogy jól van, elindultam sietős léptekkel a kastély irányába.
Utoljára módosította:Szilágyi Rozina, 2022. augusztus 10. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. augusztus 10. 19:07 | Link

Rozina


 Elképedve figyelte a varázslat eredményét. Persze a kolibri ellen is sikerült, amit Amélia idézett anno, de ez azért merőben más volt. Ráadásul nem is a saját pálcájával csinálták.
 Sűrűn pislogott, először szóhoz sem tudott jutni. Hallotta, hogy a hogyléte felől kérdezték, amitől reflexből mozdult keze az arca felé. Meg fog maradni a nyoma, de még mindig jobb végkifejlet volt ez, mintha lezuhant volna azok miatt az izék miatt. Abban biztos volt, hogy első útja a konyhára fog vezetni, hogy jeget szerezzen magának.
 - Jól vagyok - bökte ki végül a kárfelmérés eredményét. Hálásan pillantott a fölé magasodó alakra. - Köszönöm. És bocsánat... Amiért nem figyeltem rád eléggé.
 Felkászálódott ő is és Rozina tanácsait sűrű bólintásokkal hallgatta végig. Okosan gondolkodott és talpraesetten. Ő legtöbbször csak az égben tudott így viselkedni.
 Vissza akart először menni a cuccaiért, de jobbnak látta többedmagával, felkészültebben visszajönni ide. Már csak arra volt kíváncsi, hogyan került ide ez a rakás megbűvölt ruhadarab.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Bogolyfalvi lakos, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Végzett Diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 1354
Írta: 2022. augusztus 17. 21:53 | Link

Rozália




Öltöző


Nagy meglepetés volt számomra, hogy a lány ilyen kedves volt velem. Úgy tűnt, hogy már megbocsátotta azt a kellemetlen affért, amelynek az okozója én magam voltam. Az volt a megállapításom vele kapcsolatban, hogy azon fajta emberek közé tartozott, akik, amikor padlóra kerülnek képesek önerőből felállni, és nem a sebeiket nyalogatják a múltban ragadva. Ez pedig kifejezetten tetszett és ezzel némi tiszteletet is kivívott nálam a másik.
- Csak lejöttem gyakorolni kicsit, ugyanis már rég nem volt alkalmam edzeni. Jelenleg a suli mellett egy kávézóban dolgozom, és egy menhelyen segédkezem. Ez elég sok energiát leszív belőlem, de mivel szeretem ezt a fajta sportágat, így nem akarom elhanyagolni ezt sem. Jól tudod egyébként, hamarosan a bolgár csapattal fogunk megmérkőzni. Eljössz megnézni? Utána a vendégem vagy egy italra - biccentettem mosolyogva a lány felé remélve, hogy elfogadja a meghívásom. Nagyon jó fejnek tűnt.
- Megértem, hiszen más házat képviselünk, ez esetben én sem adnám ki a trükkjeim - feleltem neki, mialatt elkészültem.
- Van kedved megnézni hogyan bénázom a pályán? - emeltem rá a tekintetem vidáman. Persze annak örültem volna a legjobban, ha együtt tudtuk volna gyakorolni, de a jelen helyzetben azzal is megelégedtem volna, ha távolról figyel. Ebben az esetben én sem éreztem volna magam egyedül, és talán tudtam volna néhány felhőtlen pillanatot okozni neki a gyakorlásom során.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. augusztus 24. 18:49
| Link

x


A nap épp csak megcsillant az ég alján, ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Tegnap este járőröztem, de leginkább gondolkodtam. Még a Bontovich gyereket is elengedtem egy ejnye-bejnyével, annyira lefoglalt a hajnal gondolata. Tudtam, hogy nekem kell lépnem, és azt is, hogy mi az ésszerű. De akármikor gondolkodtam rajta, csak az járt a fejemben, hogy nem löktem el. Hogy nem ért rosszul, és nem akartam, hogy minél távolabb legyen tőlem úgy örökre. Sőt. És ez megrémisztett. Talán ez a gondolat legjobban az összes közül.
Valószínűleg már aközben láthatott, hogy mentem a pálya felé. Nem akartam rárontani, pláne a múltkoriak után. Hiszen szavamat adtam, hogy visszafogom magam. És egy hétig így is tettem. Aztán csak beültem a lelátó legalsó sorába, és vártam, hogy odajöjjön hozzám. Mert tudtam, hogy oda fog.
- Mesélhetek valamit? - kérdeztem, félve felnézve, mielőtt bármit mondhatott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. augusztus 24. 19:29 | Link

Autumn


 Ha össze kéne számolnia, hány emberrel veszett össze idén, meglepően hosszú lenne a lista. Az ő hibája volna? A kialvatlanság? Vagy elfáradt abban, hogy sosem érezte nyeregben magát, akármi volt is a helyzet? Mindig csak tűrte és hagyta, hogy a körülmények rángassák ide-oda az érzelmi hullámvasúton mint valami ócska rongybabát.
 Hajnalban úgy ment le a pályára, hogy sántított. Fantomfájdalom, hátramaradt az álomból. Egyre gyakoribb. Kit érdekel, azért van itt, hogy felejtsen. Mindent, ami később nyomasztani fogja úgyis a nap folyamán.
 A karikák között szalomozott már Merlin tudja mióta. Csak akkor hagyta abba, amikor szédülni kezdett, először azt is hitte, a képzelete játszik vele, amikor meglátta a pálya felé közeledő alakot. Feszült szusszantás hagyta el ajkait, majd visszacsapta kékjeire a védőszemüveget, hogy újabb kört tegyen meg. Nem akart beszélgetni. Úgyis tudta, mi lesz a vége.
 Keze izzadni kezdett a tudattól, hogy bámulják. Csak hagyják annyiban az egészet! Megtörtént, kész. Legalább már nem gyötörte a bizonytalanság, milyen lenne ha...
 Lelassított, amikor elhaladt mellette, de nem akart megállni még akkor sem, amikor hozzászóltak. Lomha tempóval kezdett el körözni a lány feje fölött, egyik lábát úgy lóbálva, mintha az égegyadta világon semmi gondja nem lenne azzal, hogy Autumn ismét a közelében van. Csendben engedte, hogy folytassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. augusztus 26. 20:47
| Link

x


Idegesített, hogy nem szállt le. Olyan történetet akartam elmesélni, amit még csak egy embernek tettem meg. Mégse jön mellém, hogy a látványából és a mindenen átlátó kék szemeitől megnyugodjak, és támogatást leljek. Nem, ezt most megint a nehezebb úton kellett végigcsinálnom.
- Oké, szóval... - vettem egy mély levegőt, mielőtt elkezdtem volna. - Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért nem bízok a férfiakban, általában a bátyámat és az apánkat okolom, ami persze igaz, mert ők se segítettek a dolgon, de van valaki, aki... aki egyszer összetörte a szívemet. Egyszer voltam szerelmes - jelentettem ki elfúló hangon, és csak előre néztem, véletlenül se fel. Abban sem lehettem biztos, hogy Zalán hallja a szavaimat, de féltem ellenőrizni.
- Sok őrült dolgot megtettem, hogy szeressen. Éjszakánként Summer szobájának ablakán szöktem ki hozzá, mert a szüleim nem akarták, hogy vele legyek. És... igazuk volt - ujjaimat tördelni kezdtem, és idegesen tanulmányozni. - Mint kiderült fogadást kötöttek, hogy a srác meg tud-e fektetni. Szóval miután... - előre fele kitártam mind a két kezemet. - ... odaadtam magam neki, szakított velem. Azonnal. Kigúnyolt, mert azt hittem kellhetek neki - igyekeztem minél érzelemmentes hangon elmondani a történetet, és a felkenő nap felé kezdtem el nézni.
- Nekem ez azóta nem megy. Én képtelen vagyok... Szóval ez nem csak miattad van... Meg amúgy se lehetne - néztem végre Zalán felé félve. Nem szerettem volna megvetést látni rajta. Ebben úgy tűnik nagyon egyeztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. augusztus 26. 21:43 | Link

Autumn

Nem éppen erre számított. Egyrészt sokkal nyugodtabban jöttek tőle a szavak, mint ahogy az megszokott volt tőle. Sokkal szebben festett ilyenkor, amikor kinyílt neki. Tucatnyi árnyalatban tetszelgő krizantém; kár, hogy szinte csak olyankor virágzik, mikor a fagy mardossa már az embert és vihar próbálja magával sodorni.
 Próbált lépést tartani a történettel, amiről már kitalálta, hogy ugyanaz, amit még tavaly említett neki a lány. Nem lett jó vége. Szuper, mégis mit akar ebből kihozni?
 Megkerülte már egyszer, s pont akkor ért körbe, mikor a fogadás-rész jött. Hirtelenjében fékezett a Kométával, mert félő volt, hogy különben elveszti az irányítást felette. Feltolta a homlokára a szemüveget, mintha attól, hogy újra kiszélesedett a látókör a perifériáján, beszéd is jönne a szájára. Többször tört fel valami nyögésszerű a torkán, de nem volt elég erős ahhoz, hogy elvegye Autumntól a szót, pedig már kezével is jelezte, hogy szünetet kér. Tényleg sok infó volt ez neki így egyszerre.
 - Nézd, én nem kértem semmit sem tőled, ez nem... Csak meg akartam értetni veled, miért nem mertem beszélni veled. Pontosan tudom, hogy ennél többre - mély levegőt vett, mert nem akarta beismerni - nem számíthatok. Oké, nem mondom, hogy nem... játszottam el a gondolattal. Mármint nem azon, hogy megf... szóval gondolkodtam, hogy mi lenne, ha...
 Ügyefogyottan lóbálta a lábát, mert kínosan érezte magát. Megint tanácstalanság fojtogatta és abban sem volt biztos, hogy érthető volt mindaz, ami most előtört belőle.
 - Nyugodtan mondhattad volna, hogy túl fiatal vagyok. Azt már megszoktam. Vagy hogy egyáltalán nem érzel úgy. Jobban hangzik, mint ez a történet, amit értékelek, hogy elmeséltél, de csak akkor lenne értelme, ha... te is akarnál valamit.
 Homlokát ráncolta a vázlatos levezetéstől, ami abban a pillanatban kristályosodott ki előtte teljesen. Annyira elvesztette már a koncentrációt a seprű felett, hogy az időközben lejjebb ereszkedett, szinte már leért a lába. Kérdőn nézett Autumn-ra, hogy igazolja-e vagy cáfolja az elméletét.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 26. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. augusztus 30. 23:38
| Link

x


Azt hittem nehezebb lesz kimondanom a szavakat. Régen mély szégyenérzet kerített magába, még ha csak rágondoltam attól is. De mégis miért nekem kéne így éreznem? Szerelmes voltam. És azt hittem ő is. Becsapott, és az orromnál fogva vezetett, de nem én kértem rá. Mégis, amikor Zalán megcsókolt, valami piszok kis gondolat furkálta be magát az agyamba.
Az ujjamat tördelve vártam, hogy kibökje a szavakat. Vajon másképp néz rám? Továbbra se mertem rá vetni a pillantásom. Szerettem, ahogy eddig nézett, és nem akartam, hogy megváltozzon. Lassan évek óta küzdöttem azon, hogy ne változzon, pedig tudtam, hogy most itt bizony vége lesz.
- Nem érted, én... igen, fiatal vagy, hiszen nem vagy még tizennyolc. Lehetetlen lenne, hogy mi ketten együtt legyünk úgy. De azért meséltem ezt el, mert...
- kerestem a szavakat. Nem is, a gondolatokat, amiktől rettegtem. Félve felnéztem, igyekezve minden érzelmemet egy kis szelencébe elzárni a mellkasomba. - ... Zalán, én nem akarok egy Zack lenni a számodra. Nem akarom, hogy azért tegyél dolgokat, mert nem tudsz nekem nemet mondani, vagy azt hiszed ettől majd jobban szeretlek. Nem akarok profitálni ebből a tudásból. Belőled. Az aukcióra se akartál eljönni, és nagyon köszönöm, hogy megtetted, de.... - Tudtam, hogy fájni fog. Mind a kettőnknek, de ki kellett mondanom, mert így volt értelme. - ... ha nem tudsz nekem nemet mondani, akkor jobb lesz, ha tényleg nem beszélünk - néztem a szemeibe szomorúan. Hangom fakó volt, mint az égen az első napsugarak, amelyek lilás színnel kápráztatták el a felhőket.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2022. augusztus 31. 08:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. augusztus 31. 10:03 | Link

Autumn


 Szemei elkerekedtek Autumn szavaitól. Őszinte volt, ez biztos. Ennyire még sosem volt az, hisz olyan nehéz volt beszélnie, rá se mert nézni. Kellemetlen igazság volt, ami Zalán szívét is mardosta, hisz ő meg nem akarta elhinni. Mintha minden, amit idáig Kornél mondott volna, azt most elismernék neki. Nem, ezt nem lehet, ne most...
 - Jobban szeretni. - Jobban csak akkor lehet valamit, ha már van mit jobban csinálni. De úgy még mindig nem mondta ki. - Ezt vehetem válasznak? - kérdezte óvatosan. Arra sosem gondolt, hogy ez létezhet mint opció.
 - Nem, nem ezt akartam elérni ezzel. Ne mondj ilyet, kérlek. - kezdett bele riadtan. Egy sorral lejjebb állt Autumn-hoz képest, de most letámasztotta a Kométát, hogy közelebb hajolhasson hozzá.
 - Te nem hallod, miket beszélsz. Mivel mutathatom ki, hogy törődöm veled, ha nem azzal, hogy megpróbálok ott lenni melletted, ha szükséged van rám? Ha nemet mondok, veszekszünk és eltávolodsz tőlem, ahogy most is történt. Ha meg igent mondok, akkor az a gond? - megtámaszkodott a padsorban, amin Autumn ült, hogy másik kezével lágyan megcirógassa a lány arcát. Csinált ilyet korábban is, de most már biztosan tudta, hogy tökéletesen tükrözi a mozdulat, mit érez.
 - Csak mondd azt, hogy képtelen vagy úgy gondolni rám. De úgy, hogy el is higgyem. Mert akkor ezt tudjuk úgy folytatni, ahogy eddig.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 31. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 3. 18:23
| Link

x


Minden amit mondtam, mintha csak elment volna Zalán füle mellett. Vagy az agyában valahogy átformálódott volna egy alternatív valósággá. Magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem gyorsul fel a szívverésem az érintésétől, és nem próbálnám meg, ha három-négy évvel idősebb lenne. De ezen a szituáción nincs mit gondolkodni, maximum azt, hogyan okozom a legkevesebb fájdalmat neki.
- Szeretni és szerelmesnek lenni kettő és különböző dolog - szögeztem le egyszerűen, remélve, hogy nem lesz újabb tévképzete.
- Nem azért veszekedtünk, mert nemet mondtál, hanem mert eltűntél. És persze, én se vagyok tökéletes, sose állítottam, de be tudom ismerni, ha hibázok. Egyre jobb vagyok benne. Én csak azt szeretném, hogy ne érezd kihasználva magad - néztem kétségbeesetten a szemébe. Vajon megértette már, hogy mit akarok mondani? Ujjai mentén elöntött a kellemes libabőr, de könnyedén foghattam a hidegre, a napfelkeltére, bármire, ami tőlünk független.
Felnyúltam a kezéért, hogy lehúzzam magam elé, és ne zavarjon meg. Képes volt rá, már tudtam, tökéletesen láttam végre. Az picit elnéztem kettőnk tenyerét egymásén, aztán egyenesen a kékekbe meredtem.
- Zalán, én képtelen vagyok romantikus értelemben rád gondolni. Nem szeretném, hogy ez a barátságunkra menjen, mert te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben. De ha azt kéred tőlem, hogy ne beszéljünk, tiszteletben tartom. A döntés a tiéd - húztam el a számat. Szomorú voltam, leginkább a szemeim árultak el, de nem volt más lehetőségem, mint hazudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 3. 20:29 | Link

Autumn


- Én nem érzem úgy, hogy kihasználnál - vágta rá gyorsan, de már sokkal halkabban, hisz közelebb volt hozzá. Nem mondott igazat, legalább is nem teljesen. - Te pedig most mondod, hogy nem akarsz rosszat nekem. Oda tudnánk erre figyelni.
 Mosolya kissé alábbhagyott, ahogy elhúzták a kezét. Mozdítani akarta, de nem volt mersze. Megint azon a mentális aknamezőn találta magát, mint annyiszor előtte. Állta a lány pillantását, de azok a szemek nem hagyták neki, hogy felfogja a szavakat, amiket most hozzá intéztek.
 - Ha én döntenék, akkor fenntartom a harmadik opciót. Tőled függ csak, hogy mit éreztél akkor. Mert erről nem mondtál semmit. - Szabad kéz híján közelebb hajolt, hogy ajkaival szántson lágyan végig Autumn arcának élén. Józan ésszel rendesen kiosztotta volna magát, hogy van ehhez mersze, de idáig nem számolt az olyan dolgokkal, mint például a hormonok. Mert amióta ennek létezésére ráébresztették, megért logikát szorítani azok közé a gondolatok közé, amik egyre többször kötötték le a figyelmét. Befogadta a lány illatát, hagyta hogy elszédítse. Hiányzott neki. Merlinre, mennyi mindent másképp csinálna, ha újra megtehetné. De miért ne tehetné?
 Leheletnyi teret adott arcuknak egymás között, és pár másodpercet, ha szavakat akart a másik pazarolni kifogásokra. Utána csak bevállalta újból a zuhanórepülést az ismeretlenbe, hátha most a szél magához öleli. Vagy eltasztítja. Korábban túl hamar húzta fel a seprűt, de ahhoz épp elég volt, hogy a teste ismét az adrenalinért sóvárogjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 3. 21:47
| Link

x


Szavakat mondott, amiket elképzeltem, de hiába. Olyan valóságot vázolt fel, amire mind a ketten vágytunk, de mégse lehetett a miénk. Semmi értelme nem volt, hogy tovább fájdítsuk a szívünket. És mivel egyértelmű volt, hogy ezúttal nekem kell a józannak lenni, igyekeztem az lenni. És nem mellesleg higgadt, mint még soha.
- Zalán.... - fenyítettem a hangommal, de megfagytam a mozdulatától. A kezeit még mindig fogva tartottam, de ő sokkal inkább ezt tette az ajkaival. És utána még meg is csókolt.
Ugyanazt éreztem, mint legutóbb. A szemem azonnal lehunytam, mintha a testem minden porcikája ezt várta volna csak. A világ körbefordult, és mintha a gravitáció már nem le, hanem felfele húzott volna. Hozzá. De ahogy az életben sokszor, most is ellen kellett állnom a gravitációnak. Hiába szerettem volna viszonozni, belefeledkezni, és talán soha el nem hagyni Zalán karjait, nem tehettem. Szó szerint illegális volt, amit csináltunk.
Felpattantam, mint akinek forró levest öntöttek a nyakába, és még mindig összekulcsolt kezeinkkel eltoltam magamtól.
- Nem Zalán, komolyan mondtam. Ez nem... mi nem - néztem rá kipirult arccal. A méreg is lehetett volna. - Nem érzek semmit. Semmi romantikusat - hazudtam. Megint. A mai reggel már sokadjára. - És ha nem tudod elfogadni, akkor mi itt végeztünk - jelentettem ki egyértelműen, és a hangsúlyom azt üzente, utoljára is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 3. 22:23 | Link

Autumn


 Beleborzongott, ahogy a nevét mondták, azzal a kis apró akcentussal, ahogy képtelen volt az á-t úgy nyújtani, ahogy szokás lenne a magyaroknál. Nem mindig csinálta így, s ha mégis, nem szokott feltűnni neki alapjáraton, de most érzékenyebb lett az apró részletekre.
 Újra ott találta magát abban a helyzetben. Vert a szíve, de most jobban mozgatta az izgatottság, mint a félelem vagy a düh. Na és persze a kíváncsiság. Érezte, hogy nem lesz könnyű őszinteséget kicsikarnia Rue-ból, de egyvalami nem hagyta nyugodni azóta az eset óta. Ajka nyílt el megint, próbálta táncra hívni Autumn-ét, s amikor elszakadtak tőle, úgy érezte, mintha egy fontos részétől fosztották volna meg. Keserűen kapott levegő után, de nem érződött éltetőnek most az oxigén. Sokkal inkább fojtogatta a tudat, hogy tényleg  ellökték őt.
 Már-már könyörögve nézett rá, hogy mondjon végre igazat, mert ez nem lehet az. Nem így vezette volna fel akkor az egészet. Nem hagyta volna, hogy egy pillanatig is azt higgye, lehet belőle valami, hogy megint megtegye, ezt nem...
 - Sajnálom - suttogta riadtan, fejét pedig lehajtotta, hogy kitisztulhasson kicsit a feje. - Ne haragudj. Csak biztosan akartam... Soha nem erőltetnék rád semmit, ugye tudod?
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. szeptember 3. 23:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 3. 23:00
| Link

x


Utáltam magamat, amiért ilyen hideg vagyok vele. Utáltam látni a megtörtséget a szemében, és mégis tudtam, hogy így cselekszem helyesen. Ha most mondom meg neki, nem képzel a szituációba olyat, amitől később rosszabb lesz. Márpedig biztosan az lenne. Egy Danverst szeretni nehéz. Tele van bonyodalmakkal és családi drámákkal. A pletykás öregasszonyokról nem is beszélve. És ott a kor is.
- Tudom, most csak... meg vagy zavarodva. Bármilyen nehéz is elhinni, pontosan tudom milyen érzés. De hidd el, idővel jobb lesz. Megtanulja az ember kezelni - bizonygattam, és beharaptam alsó ajkam, amin még mindig mintha éreztem volna Zalánét. Karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt, és elnéztem a nap felé. Lassan már eltűntek a színek az ég aljáról. Talán az iskola is elkezd zsongni hamarosan.
- A kérdés inkább az, hogy akarod-e kezelni. Mert az elmúlt percek azt mutatták, hogy nem nagyon - húztam el a szám. Kínosan őszinte voltam, legalább ebben. - Inkább a te korosztályodban kéne szétnézned. Mi pedig maradjunk meg azok, amik eddig. Mintha nem is történt volna semmi - próbálkoztam még tovább. Kétségbeesett volt? Talán egy kicsit. Tényleg nem tudtam mit kezdenék Zalán nélkül. Az utóbbi időszak egy kész rémálom volt az életemben. Utálom Magyarországot. Elvett tőlem mindent. Ha most Zalánt is... gondolni se akartam erre a lehetőségre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 4. 00:10 | Link

Autumn


 Kezét óvatosan húzta ki Autumn-éból, hogy ne értse félre a mozdulatot és lásson bele újabb próbálkozást, majd lassan szája elé emelte, végigsimított rajta, mintha ezzel eltörölhetné az egész emlékét. Hallgatnia kellett volna elsőre rá. Hallgatnia kellett volna Kornélra. Saját magára is. Bűntudattal telve roskadt a lány előtti padsorba, könyökével a térdére támaszkodott, úgy hallhatta végig, mit mondanak neki.
 - Meg akarom próbálni. Csak ha nem érzed kényelmetlennek. Vagy furának - motyogta az üres pályát bámulva, fejéről pedig lassan húzta le a szemüveget, mintha csupán az és nem a termérdek gondolat feszítené belülről a fejét. - Nehéz volt ez az év nélküled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 4. 00:45
| Link

x


Inkább nem is reagáltam a felvetésre. Valahogy köztünk mindig is fura volt minden. Néha Zalán egy aprócska fiú volt, egy elveszett kis öcsi, néha egy igazi férfi, akire az életemet is rábíznám. Sokszor veszekedtünk, jelentéktelennek tűnő dolgokon, máskor miatta veszekedtem mással. Furcsa. Mindenféleképpen az.
- Nélküled is. Elolvastam vagy száz könyvet csak az ebédszünetekben - mosolyogtam le rá, és visszatottyantam a lelátó padjára. Igyekeztem úgy tenni, mint aki tényleg elfelejtette az utóbbi perceket, de képtelen voltam. Nem is akartam igazán. Vagy legalábbis nem a néma pillanatokat.
- Képzeld, volt egy esti műszakom, ahol egy öreg pasas egy elhagyatott, szellem lakta helyről mesélt. És az egyik vendég elhitte neki, szóval fogadást kötöttünk, és miután bezártam elmentünk oda. Szerintem egyikünk se gondolta igazán, hogy valami lény lehet ott, de volt. Elég ijesztő szitu volt, a srácot a lábánál fogva elkapta. Vagyis ezt nem szabadna elmesélnek. Bántotta a férfi egóját, hogy megmentettem - meséltem kitöltve a kettőnk közti csendet. Ezzel nem tudtam elfeledtetni a hosszú külön töltött napokat, de egy próbát megért. Ha nem erről mesélek, akkor a felfedezésemről tenném. Akkor éjszaka, amikor nálam aludt egy szót motyogott, és azt hiszem kezdem összerakni a képet. De még csak épp újra beszélünk. Őrült dolog lenne máris felhozni az akkori eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 4. 11:01 | Link

Autumn


Kezeivel nyúzta arcát még egy darabig, hátha segít neki felébredni. Tisztábban gondolkodni. De hogy tudott volna, ha egyszer még mindig őt érezte az ujjai alatt.  És annyi mindent képzelt hozzá, amit még nem érinthetett. Nem csókolhatott. Soha nem is lesz szabad neki. Ha legalább engednék álmodni róla, de még azt sem lehet.
 - Tudom - jegyezte meg csendesen. Arcán kesernyés mosoly bújkált. - Danvers könyvet fal ebéd helyett. Akkor volt fura, amikor nem azt csináltad.
 Légzése nehézzé vált, ahogy befogadta a hangját. Tényleg muszáj lesz megszoknia. Hogy egyszerre szeret mellette lenni és egyszerre fájdalmas. Nem mert még hátrafordulni, de figyelmesen fülelt.
 - Nem fair, hogy nélkülem csináltál ilyeneket - jegyezte meg tréfásan. - Ebben még én is benne lettem volna. Legalábbis jobb elfoglaltságnak hangzik, mint amiket én csináltam idén. - Hátrakönyökölt, hogy az eget kémlelhesse és visszaemlékezzen, mi minden történt vele mostanában. - Velem mindenki csak hisztériázott és csinálta balhét. De képzeld...
 Most hátrafordult, s szemében valami merész csillant. Előhúzta övéből a pálcát, meglengette kissé Rue előtt, majd suttogva ejtette ki az első varázsigét, ami eszébe jutott.
 - Orchidessis.
 Pillantása büszke volt, s örült, hogy végre ura a varázspálcának. Szirmok kezdtek Autumn vállára hullani, pont ugyanolyan pompázatosak, amilyeneket még Amélia bűvölt neki a párbajteremben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 8. 23:15
| Link

x


Már a mesélés is furcsa volt, főleg az utóbbi percek után. Vajon képesek leszünk bármikor normális mederbe terelni a barátságunkat? Vajon szeretnénk? Hiába tűnt logikus lépésnek, hogy leállítsam Zalánt, be kellett vallanom magamnak, hogy jól estek a csókjai. Olyan érzéseket keltettek bennem, amelyekről azt hittem teljesen kihaltak.
- Még visszatalálok, ha gondolod...
- vetettem fel, bár őszintén nem hittem, hogy bármelyikünk ténylegesen megfontolná a lehetőséget. Egyszerre voltunk jelen, és a múltban, emésztgetve a múló pillanatokat.
- Akkor gondolom örültél a megjelenésemnek
- húztam el a számat. Nem reagáltam le az eltűnését a legfelnőttesebben, de legalább a legdanversesebben. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban rálássak Zalánra, amikor szirmok kezdtek szálingózni körülöttem. Mosolyogva néztem körbe, ahogy a fakuló színeket megtöri az élénk színű eső.
- Zalán, sikerült - néztem a fiúra boldogan. - Már lassan igazi mágus leszel. - Szememben némi büszkeség csillogott, és egy félmosoly. Tényleg felnőtt ebben az évben. Sokkal jobban, mint gondoltam. - És miről maradtam még le? Hogy megy a száguldozás? - emeltem meg a szemöldökömet, és aprót biccentettem is az ég irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 9. 23:06 | Link

Autumn


 Fáradt mosollyal legyintett a kísértetház ötletére, mindketten tudták, hogy maguktól nem pazarolnák ilyenre az idejüket. Elgondolkodva figyelte inkább, hogyan sikerült mosolyt bűvölnie Autumn arcára, talán kicsit sokáig is nézte. Észbekapva inkább előrefordult, úgy felelt.
 - Hát... én voltam... Lehet, hogy ellógtam egy versenyre. De nem nyertem meg. Úgyhogy szünetben újrapróbáljuk. Ez volt az unokatesóm első éve itt, arról meg inkább nem akarok nyilatkozni, mennyire könnyített ez az életemen. Sokat mondogatja amúgy, hogy meg akar ismerni téged. Majd vigyázz vele, sokat kérdez és még többet beszél. Meg ne lepődj meg, mert eléggé reménykedett abban, hogy mi... Szóval igen.
 Elhallgatott, mert nem tudta, szabad-e még beszélnie erről. Vagy úgy egyáltalán. De mikor beszéljenek róla, ha nem most? Könyökével ismét a térdére támaszkodott, ujjai esetlenül babráltak a pálcával.
 - Sajnálom. Ha kínosan érintett. Ígérem, hogy próbálkozni fogok, csak nem tudom egyszerűen, mi az, ami már túlmegy a határon. Hogy csináltam-e olyat régebben is. Például barátként tényleg nem hívhatlak el csak úgy sétálni? Vagy bárhova a kastélyon kívül, mert randinak gondolod? Oké, talán ezek után már én is annak gondolnám - motyogta elhalkulva, majd aggódva fűzte hozzá. - Kérlek nyugtass meg, hogy nem azért volt ez az egész, mert rosszul csókolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 439
Always been broken
Írta: 2022. szeptember 10. 10:22
| Link

x


Apró mosoly jelent meg a lány szája sarkában, ahogy a szóáradatot hallgatta. - Úgy tűnik ragad rád valami az együtt töltött időből... - szóltam viccelődve, eszembe juttatva az aukciós belógását. Ha olyan hangosan mászik kifelé is az ablakon, mint befelé, akkor annyira nem lehetett sikeres a hadművelet.
- Értem - reagáltam le. Szám egy pillanatra kiszáradt, ahogy rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek elmondta az érzéseit. Talán könnyebb lett volna, ha már egyenesen felém fordul, talán nehezebb. Fene tudja a szív ügyeit. - Szofi ugye? - kérdeztem rá. Egy párszor mesélt róla, főleg az Edictum kapcsán, hogyan tűnteti el a nyomokat a kisebbik Hollósi.
- Hey, hey, Zalán. Nyugi - hajoltam előre, és tettem a vállára a kezemet a hirtelen előtörő őszinteségi rohamra. - Persze, hogy elhívhatsz sétálni, nincs abban semmi olyan. Csak... tudod ez rajtunk múlik. Ha mi eldöntjük, hogy ez nem lesz kínos, és mind a ketten elfogadjuk, hogy mi csak barátok vagyunk, akkor mindent baráti alapon veszünk - próbáltam valahogy megmagyarázni neki, bár még nekem is új terep volt az ilyesmi. És valljuk be, jó példa se volt előttem soha, amiből tanulni tudtam volna.
Elnevettem magam. - Egyáltalán nem azért volt, mert rosszul csókolsz. Ha meg azon múlna, maximum gyakorolnánk, de... nem ezen múlt - figyelmeztettem, mielőtt újabb gondolatok ütnék fel magukat a fejében.
- Szóval... jók vagyunk? Reggelizünk együtt? - kerestem a tekintetét.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2022. szeptember 30. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 741
Összes hsz: 1008
Írta: 2022. szeptember 11. 10:27 | Link

Autumn


Halványan bólintott Szofi nevére, de nem akart jobban belemenni a témába. Főképp, hogy utána már teljesen más kötötte le a gondolatait: Autumn érintése. Így próbáljon megnyugodni? Tényleg okosabb volt tartani idáig tőle a távolságot, ha innentől kezdve ennyire nehéz lesz mederben tartani az érzést.
 Ha mindketten elfogadjuk. Itt csak neki van mit elfogadni, Rue meg bizalmat szavazott neki érte.
 - Ne folyatsd - emelte fel gyorsan a kezét, mellé pedig fejét rázta, mielőtt még több olyan dolgot mond, amitől beindul a fantáziája. Igazából már ez is elég volt ahhoz, hogy elképzelje ezt a beszélgetést egy egészen más kimenetellel. Következmény nélkül, egymásba feledkezve.
 - Aha... - sóhajtotta elnehezült légzéssel, hangja kissé meg is emelkedett mellé. Nem mert most sem ránézni. - Jók vagyunk.
 Te hazug szerencsétlen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. szeptember 11. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék