A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861037#post861037][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 00:20[/b][/url]

Nagyon szeretem a tavaszt, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy megújulok egy kicsit a természettel. Tudom, hogy Imbolckor van a születésnapom, azonban mégis sokkal jobban várom az Ostarát, hiszen az a legszebb ünnep mind közül, ráadásul akkor érezhetően megnő az ember ereje, ha elvégzi a megfelelő rituálékat, amiket ilyenkor ajánl a Myddrin. Én hetekkel előtte készítem a lelkem a tavaszra, hogy a legjobban átjárhasson az Ostara csodálatos ereje.
Hiába március közepe van, egészen kellemes napos délutánt sikerült kifogni így a vizsgaidőszak közepén. A szél kicsit erősebb, mindenfelé fújja a talárom, ahogy a korlátba kapaszkodva állok a kviddicspálya lelátóinál. Szemeim behunyom, élvezem, ahogy az első tavaszi napsugarak simogatják a bőröm. Éppen csak melegedne az orrom hegye, de a tavaszi szellő azonnal a segítségemre siet és lehűsíti.
Lassan kinyitom a szemem, állammal az ég felé pillantok fel a sietősen sikló pehelyfelhőkre. Hiába a vizsgaidőszak okozta nehézségek és a stressz, semmi nem ronthatja el a kedvem, elvégre már csak pár nap és vége, nekem pedig jó eredményeim vannak eddig. Ráczhalmi professzornál örvendtem eddig a legnagyobb sikernek, igazán értékelte a dementorokról szóló esszém.
Úgy hiszem itt az ideje, hogy fohászkodjak a természet erejéhez, hiszen a Legendás Lények Gondozása vizsga kihívása még rám vár, én pedig úgy érzem, hogy többet idegeskedem ezen, mint kéne.
- Istennő, ki az ébredő tavasz és a feltámadó Nap istennője vagy,
Hallgasd meg imánkat ezen az ünnepi napon.
Hozz minket közelebb a lelkünk forrásához,
Engedd, hogy a tavaszi napfény megvilágítsa és felmelegítse a lelkünket,
Hogy megtaláljuk az új életet a magunkban, és megtaláljuk a békét és a harmóniát a világban. -
Mormongom halkan lejjebb engedve az állam. Nem is nagyon figyelek a külvilágra, próbálok a lelkemre és a természet erejére összpontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861321#post861321][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.26. 00:54[/b][/url]

Én általában pozitív ember vagyok, bárki megmondhatja. A Navinében mindig engem kérnek meg, hogy adjak egy kis motivációt, hiszen én bármiben meg tudom látni a jót. Igazából most is látom, de most valamiért elfogodott a félelem ezzel a vizsgával kapcsolatban. Sok vizsgám volt mostanában, nem tudtam egyformán készülni mindegyikre, és sajnos ez maradt. Valamiért azt hittem, hogy könnyebb lesz, de sok apró részletet meg kell tanulni a bestiákról, ami összeszorítja a gyomrom.
Tudom, hogy nem szabad hagynom, hogy ilyen érzések irányítsanak, hiszen a szorongás, a negativitás és a félelem nagyon ártalmas dolgok, pont ezért mondom el a fohászom, hogy megkönnyebbüljön a lelkem. Apukám azt mondta, hogy ha szívből kéred a természet erejét, akkor meg tudja tölteni a szíved békével és újult erővel tudsz nekivágni a kihívásoknak. Ez a fohász egyfajta varázslat, ami a lelked és a körülötted lévő mágiát összeköti valami sokkal magasabb rendű dologgal.
Épp ezért is lepődök meg, hogy valaki a hátam mögül megszólal. Kissé feszülten szorítom meg a korlátot, azonban lassan leengedem a kezem és megfordulok a hang irányába. Tudom, hogy nem mindenki hisz abban, amiben én, kaptam is már gúnyos szavakat a hitem miatt, de azt sosem veszem fel, még akkor sem, ha rosszul esik. Ők is lesznek majd azon a szinten, hogy belássák, nem helyes így bánni másokkal, addig pedig én vagyok az okosabb.
A bounty csokin azért elmosolyodom, ahogy odafordulok, ajkaim feszesen összeszorítom, hogy ne röhögjem el magam. Meglepetésemre ismerős az árnyékból manifesztálódó lány, bár meg nem mondom hirtelen, hogy honnan. Szemmel láthatóan nem rossz szándékú, a humora pedig díjazandó.
- Dzsennisz? - Vonom fel döbbentem a szemöldököm. - Az milyen becézése az Zórának? - Kérdem érdeklődve, ahogy elfogadom a kézfogását, ami meglepően erős egy ilyen törékeny lányhoz képest.
- Julián, de sokan Ábelnek hívnak. Mert... az is a nevem, Ábel Julián. - Mutatkozom be zavartan elnevetve magam. A Juliánt jobban szeretem, otthon is így neveznek, azonban az iskolában nagyon sok érdekes becenevet szerzett nekem ez a név, így kicsit félve mondom ki.
- Én egyébként csak... tudod, jön a vizsga, aztán gondoltam segítségül hívom a természetet ebben a csodás időben.- Meg aztán miért is ne használnám ki ezt a nagyszerű lehetőséget, nemde?
- Bármit, csak tanulni ne kelljen, ahogy anyukám szokta mondani. Tipik tanár viccek. - Magyarázom mosolyogva, ahogy a háttérben megpillantom a gitárt, majd tekintetem visszaemelem a vörösre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861916#post861916][b]Winkler Ábel Julián - 2023.04.01. 22:50[/b][/url]

Azt hiszem, hogy bejött a pozitív hozzáállás: a lány egyáltalán nem tűnik bullynak, sőt egészen humoros is volt, amit csinált. Nagymama nem biztos, hogy értékelte volna, hiszen egyfajta kigúnyolása volt a hitünknek, de szerintem a humor egy bizonyos pontig tolerálható. Nem akarom teljesen elutasítani a többieket, hiszen nem minden dolog rossz, amivel nem értünk egyet.
Jobban megnézve, mintha már láttam volna ezt a vörös leányzót. Talán a Nagyteremben? Vagy valamikor a folyosón? Mindegy is igazából, a nevét úgysem tudtam eddig.
- Reinkarnáció? - Kérdem döbbenten. Hangomból nem tükröződik kételkedés, pusztán meglepett a válasza. Néhányat pislogok, ahogy próbálom feldolgozni a hallottakat.
- És emlékszel az előző életedre? Vagy ez hogyan derült ki? - Kérdezősködöm tovább érdeklődve. Még nem döntöttem el, hogy hogyan fogom nevezni, bár a Zóra talán szimpatikusabb.
Nem is tudok sokáig gondolkodni azon, hogy hogyan nevezzem, ő eldönti, hogy a Julián illik hozzám. Elnevetem magam a magyarázatán, nagyon tetszik.
- Ugye? Csak az emberek szeretnek gúnyolódni a nevemen. - Húzom el a számat kicsit csalódottan. Tudom, hogy nem hétköznapi a nevem, de a szüleimnek nagyon fontos jelentéssel bír.
Kicsit elbizonytalanodom, amikor megint viccelődik a hitemen, fejemet oldalra biccentve próbálom felméri, hogy most mennyi ebből a humor és mennyi a gúnyolódás. Nem szabad rosszat feltételezni másokról, emiatt bűntudatom is van, de annyi bántás ért engem már a hitünk miatt.
- Megpróbálhatod. De nem biztos, hogy elsőre működik. - Magyarázom az alsó ajkamba harapva. Nagyon sok mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy a fohász működjön, és hát... az ember nem mindegy milyen állapotban fog neki. Azok imái nem hallgattatnak meg, akik nem tiszta lélekkel kérnek, hanem pusztán önzőségből. Igazából nem is tudom, hogy én most nem önző vagyok-e ezzel a kéréssel.
- Mióta gitározol? - Csúszik ki a számon, ahogy visszapillantok Zórára a háttérben pihenő gitárról. Én is tanultam valamennyit zenélni, de egyáltalán nem nevezném magam kiemelkedőnek benne.
- Hát... én tanultam pár évig zongorázni, de csak otthon szoktam, ha hazamegyek. Annyira nem vagyok profi benne. - Ismerem be kissé pironkodva. Lehettem volna kitartóbb a hangszertanulásban, de másfelé sodort az élet.
- Mutatsz valamit? - Kérdem kissé kérlelő hangon. Nagyon tisztelem azokat, akik kitartóak valamiben, legyen az hangszer, sport vagy bármi más.
- Írhatnánk. - Felelem mosolyogva bólintva. Igazából ez egy csodás ötlet, a gyülekezetben is szoktunk énekelve dicsőíteni. Nem leszek az év énekese, de nincs borzalmas hangom, persze nem egy Janis Joplin tehetség.
- Működik, de ez kicsit bonyolultabb ennél. - Kezdek bele eltűnődve. Hogyan is fogalmazzam meg?
- Tudod, először békébe kell kerülnöd önmagaddal és a világgal. A hited és az önreflexió nagyon sokat segít abban, hogy ártás nélkülj élj. Minél tisztább szívvel tudsz fordulni a világ felé, annál inkább megtisztul a lelked, onnantól a mágiád is sokkal erősebbé válik. - Magyarázom szenvedélyesen, ahogy felmutatom a képességkorlátozó karkötőmet. Nem vagyok benne  biztos, hogy tudja micsoda, de nagyon sok gondolat kavarok a fejemben, így folytatom.
- Ha egyensúlyba kerülsz a földdel, a varázserőddel utána tudsz kérni. Önzésből nem biztos, hogy fog teljesülni. Tiszta szívből kell kérned, és akkor valószínűleg megadatik. - Fejezem be elmosolyodva. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor még valószínűleg nem álltál rá készen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=863955#post863955][b]Winkler Ábel Julián - 2023.05.07. 19:37[/b][/url]

Hallottam már ezt a kifejezést, alapvetően még elképzelhetőnek is tartottam, hogy igaz lehet, de sosem foglalkoztam ezzel komolyabban, hiszen Apa meg Mama nem sokat törődtek a reinkarnáció kérdésével a beszédeikben. Szerintük ebben az életben kell a lehető legjobbnak lennünk, lefoglal bennünket az, hogy hogyan legyünk jó emberek.
Barnáimmal érdeklődve fürkésztem a lányt, ahogy mesélte miket élt át gyerekként. Mintha erről pletykáltak volna már a klubhelyiségben és nem mondtak túlzottan kedves dolgokat az eridonosról.Magam sem tudom már, hogy kik voltak, hiszen az ilyen negatív dolgokkal nem szoktam törődni - nagyon árt az ember lelkének, ha hagyja, hogy negatív emberek mérgező energiái bekerüljenek a gondolataiba.
- Ez nagyon érdekesen hangzik! - Felelem szélesen mosolyogva a lányra. Igazából miért is ne lehetne igaz? Elvégre mi oka lenne hazudni nekem? Anya többször mondta már, hogy naiv vagyok és ne higgyek el mindent, amit hallok, de a gyülekezetben is hangzanak el olyan dolgok, amik egy kívülállónak nagyon extrémek és mégis igazak. Nyitottnak kell lennünk, legalább nekünk.
Azonban, amikor kitör belőle Janis szelleme én sem tudom elfojtani a nevetést, még ha én magam nem is használok ilyen trágár szavakat. Nincs okom elítélni érte, biztosan eljut egy napon arra a szintre, hogy enélkül is kifejezze magát.
- Ne is törődj velük! Korlátoltan gondolkodnak... Tudod... - Kezdem el kicsit bizonytalanul, majd számmal csettintve folytatnom, elvégre őszinteségért őszinteség jár.
- Tudod Szalamandra-Szentegyeden sem mindenki kedvel bennünket, pedig mi tényleg csak a jót közvetítjük feléjük. Én úgy gondolom, hogy némelyik embernek idő kell arra, hogy eljusson egy olyan érettségi szintre, hogy el tudja fogadni a valóságot úgy, ahogy van. Könnyebb úgy élni, hogy nem figyelsz magadra és a környezetedre, de nem éri meg...- Rázom meg a fejemet. Nem tudom, hogy mennyire zavaros, amit mondtam, mert nem mindenki szokta megérteni. Édesapám jobban beszél nálam, egy napon én is úgy szeretnék prédikálni, mint ő!
- Valaki szerint csak lehúzzuk az embereket, pedig ez nincs így. Rengeteget adunk vissza a közösségnek, ráadásul a bájitalok és könyvek, amiket árulunk valóban jobb mágussá tesznek. Itt vagyok, mint élő példa. Fogantatásom óta ebben nevelkedem és boldog vagyok. Én hiszem, hogy az erőm a hitem gyümölcse.
- Fejezem be elmosolyodva, remélem ezzel megválaszoltam a kérdését. A nővéreink és fivéreink egy része szerint kiválasztott vagyok, aki két csodás embertől fogant és hatalmas dolgokra hivatott. Én ezt nem érzem magamon, én csak Julián vagyok.
- Az is... meg Juli, Juliska... - Vonom meg a vállam lebiggyesztett ajakkal. Otthon a faluban Jancsi és Juliskának csúfolnak minket az öcsémmel, pedig ő nem is János, hanem Gergő.
- A kívánságok termébe kívánhatnánk egy egész hangverseny-termet és játszhatnánk együtt. Janis gitárján. - Amúgy nem tudom, hogy gitározott-e, sajnos egyáltalán nem ismerem a munkásságát. Ha füvezni tudott, remélem gitározni is, az sokkal jobb a tüdőnek.
- Várj, a múltkor ezt a fohászt írtam... szerinted át tudjuk írni közös ima dallá? - A zsebem mélyéről előhalászok egy összehajtott papírt, amin az alábbi sorok állnak:
"Ó, Merlin, aki a varázslatok mesterének számítasz, Kérlek, adj nekem erőt és hatalmat, Engedd, hogy a varázslat áramoljon át rajtam, S mutasd meg nekem az utat a titkok birodalmában.“
Kicsit pironkodom, ahogy átnyújtom a lapot, nem szoktam gyakran megmutatni, amiket alkotok. Nem vagyok költő, csak a szívemből jönnek a sorok.
A karkötőm én mutattam Zozónak, de kicsit attól is zavarba jövök. Szívesen leveszem néha, de olyankor sajnos félek magamtól. Én nem hiszek a saját tehetségemben annyira, mint a testvéreink a közösségben.
- Igen... Időnként leveszem és gyakorlok enélkül. Sosem tanulom meg kezelni, ha nem próbálgatom. - A karkötő jó a veszély elhárítására, de a problémát nem oldja meg. 17 éves vagyok, most már igazán illene enélkül léteznem lassan.
- Magyarázom kicsit szégyellve a saját sutaságom. Nem szabad ilyen módon éreznem, hiszen az erőm gyengülhet az ehhez hasonlatos negatív érzésektől, de néha nem tudom irányítani, amit érzek, pedig nagyon kellene.
- Az apukám a Pásztor otthon, de a Nagymamáék vezetik a Myddrin Közösséget. Több városban jelen vagyunk, nagyon sokan csatlakoznak a közös fohászainkhoz és előadásainkhoz. Ha szeretnéd, eljöhetsz egyre. Bogolyfalván sajnos még nincs Imaházunk. - Felelem a számat elhúzva, ahogy mélyen a szemébe nézek. Pedig biztosan élvezné, mindenki boldogabban jön ki onnan.