A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861308#post861308][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.25. 20:47[/b][/url]

Remek idő volt ezen a napon, ráadásul egyetlen vizsgám sem volt, nem úgy, mint szegény Pankámnak, aki valószínűleg most is ott ült a padban és küzdött, hogy jó jegyet szerezzen, Lacával egyetemben. Szegényeket sajnáltam, meg is beszéltem velük, hogy majd délután talizunk, és bárhogy is alakult a vizsgájuk, lemegyünk szépen a faluba, és eszünk egy finom pizzát, meg iszunk rá egy jó kis gyümiszörpöt. Addig is, hogy ne csak ténferegjek a szobában, és bámuljam, ahogy a Keserű lányok számolják a hajszálaikat, úgy döntöttem, hogy az újonnan beszerzett gitárommal elvonulok egy félreeső helyre, és egy kicsit szórakoztatom magam. Odabent amúgy sem zenélhettem, mert a többség nem díjazta, meg jobban szerettem tényleg egyedül dalolászni, olyankor őszintén jöttek ki belőlem a hangok, sokkal jobban át tudtam élni, mint mikor csak bohóckodtam. Szóval, a kviddicspályát választottam, annak is egyik lelátóját, és az egyik félreeső sarokba ültem be, ott zenélgettem kicsit, feljegyeztem pár sort, meg akkordot, aztán amikor már elkezdtek fájni az ujjbegyeim, félretettem a gitárt, és csak úgy a falnak dőlve fürkésztem a csodásan kék eget, meg a távolban kavargó madarakat. Már-már majd beszundítottam, amikor arra nyíltak fel a szemhéjaim, hogy egy csávóka tőlem nem messze, a lelátó szélénél ácsorog, az ég felé bámul és mantrálni kezd. Mi tagadás, igazán mókás volt, el is mosolyodtam, egyelőre azonban nem zavartam meg, hagytam, hogy végig mondja a fohászt.
- Gyermekem, az istennőd szól hozzád! Fohászod akkor ér valamit, ha áldozol is istennődnek, csokit kérek, a bountyt szeretem – hát persze, hogy nem bírtam ki vihogás nélkül, ahogy előmásztam a sarokból, a végére már nem tudtam színlelni az asszonyt, kit megidézni próbált ez a srác a nap fényéből, mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és nevetve léptem oda mellé.
- Egyszerűsítsünk, jobban szeretem a Zórát, Zozót vagy Dzsenniszt – s már nyújtottam is felé mosolyogva a kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861364#post861364][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.26. 20:22[/b][/url]

Miközben Héraként alászálltam, hogy hódolómtól csokit lejmoljak, sikerült is beazonosítanom a srácot, főleg miután szembe fordult velem és megláttam a mosolyát. Na igen, ez a Julián gyerek volt, már korábban is kiszúrtuk Pankával, hogy milyen helyes, csak Pankesz épp akkor még Robi után kajtatott, most meg már inkább a Kornél gyerek volt nála a befutó. Nekem meg, ajh.. ha valóban ilyen istennő lettem volna, akkor már Dorián a lábaim előtt hevert volna, de sajnos ez nem történt meg, na meg aztán nem is voltam egy istennő, hanem inkább csak egy kavargó lélek, aki nagyon kereste a helyét ezen a bolygón.
Mosolyára mosollyal reagáltam, egy kicsit még a szemöldököm is felhúztam, amolyan ‘na mi van, akkor hol van az a csoki’ mondandóval, közben azért nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzak neki, ha már az égiek alá rendeltek.
- Ó igen, hosszú sztori, de ezek szerint nem olvastad a Heti Boszorkányt úgy nyolc évvel ezelőtt - nevettem fel, s aztán folytattam. - Szóval, tuti hülyének fogsz nézni, de én Janise Joplin reinkarnációja vagyok azóta, mióta megszülettem. Persze, senki sem hiszi el, na de innen a Dzsenissz, viszont hívhatsz Zórának is, ha az úgy jobb - megvontam a vállam, ez is csak választás kérdése volt. - Ábel? - visszakérdeztem, aztán szemmel végig mértem őt, s elmosolyodtam. - Ezer százalékban Julián vagy, szerintem nyomokban tartalmazol csak Ábelt - mosolyogtam, s kicsit félrebiccentett fejjel hallgattam tovább.
- És látod, az imáid meghallgattattak - nevettem el magam, jó volt viccelődni, de azért egy kicsit úgy tűnt, hogy a srác tényleg komolyan gondolja ezt a fohászosdit. - Jó, viccet félretéve meg kinek mi segít, ha Neked ez segít, miért is ne? Talán nekem is ki kéne majd próbálnom, ezen még nem gondolkodtam. Én inkább zenélni szoktam - közben kezeimet a zsebeimbe csúsztattam, s jót nevettem. - Jaa, anyukád egy zseni, komolyan. Nekem sincs sok kedvem tanulni, de szerintem nem bukom meg, eddig jól mentek a vizsgák , már csak egy eredményt várok. A barátnőmék meg most szívnak, addig kijöttem ide gitározgatni. Te szoktál? - böktem pillantásommal a gitárom irányába, aztán oda is sétáltam, letelepedtem, s húztam is ölembe a hangszert.
- Írhatnánk valami dalt a földanyádnak - mosolyodtam fel, s megpengettem a hangszert. - Amúgy ez beválik, ez az imádkozás? Honnan jön ez? - kíváncsiskodtam, hisz nem nagyon voltam képben a vallásokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=863546#post863546][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.04.23. 22:16[/b][/url]

- Aha, reinkarnáció, tudod ez amolyan újjászületés - mosolyogva fürkésztem az arcát, láttam rajta a döbbenetet, nagyjából mindenki így reagált, akinek meséltem erről, aztán sokan el sem hitték az egészet és bolondnak tituláltak.
- Igen. Még egész kicsi voltam, és akkor kezdtem el anyáéknak mesélni, ők meg gyorsan utána néztek, és tényleg minden úgy volt, ahogyan azt meséltem. Na most egy három-négy éves gyerek meg honnan is szedne infókat egy mugli énekesnőről? Egyébként meg, nem volt mugli, csak kvibli volt, ezért szívott annyit, meg inkább énekelt. Azt mondta, hogy faszba a varázslókkal, de valójában mindig is vágyott arra, hogy ő is varázsolhasson, csak hát…tudod nem ment neki, aztán inkább ittam meg szívtam a füvet. Vagyis ő. Ő ívott és ő szívott, bocsi - zavartan elmosolyodtam, néha belekavarodtam, mert hát fura is volt erről beszélni. Ráadásul Julián volt az első, akinek felfedtem Joplin titkát, mert szerintem nem sokan tudták róla, hogy kvibli. Talán Kakasi professzor lehet, ő már elég vén , hogy ismerje.
- Volt belőle nagy felhajtás is, még a helyi újság is lehozta, azután könyveltek el minket a szomszédok bolondoknak. Nem kedvelnek minket Bogolyfalván, főként miattam - sóhajtottam, ez azért fájt, vagyis én úgy gondoltam, hogy főként én vagyok az oka, az meg se fordult a fejemben, hogy mondjuk anya és apa reggeli pucér futkosása, meg jógázása netán zavarná a lakosokat.
- A Juliánus barát? - kérdeztem vissza egy kis mosollyal, de gyorsan legyintettem is - Ne törődj velük, szerintem ha így is hívnak, nincs ezzel semmi. Engem is szoktak gúnyolni - meg is vontam a vállam, és próbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat.  
- Na jó, most nem próbálom meg. Tudod, igazán nem is tudom, hogy pontosan mit csinálsz. Tényleg beszélnek rólad a hátad mögött, de azért érdekel, hogy mi ez a hit? Tényleg működik a dolog? - most hogy láttam, nem is olyan ártalmas ez a gyerek, kíváncsi lettem arra, mi az amiben ennyire hisz. Annyira csak nem lehet rossz dolog, ha ő ilyen bizalommal fordul a bárkihez is a magasban.
- Gitározni elég régóta, még apa tanított - tetszett az, hogy érdeklődik a zene iránt, annak meg kifejezetten örültem, hogy tud zongorázni. - Jól van, én se vagyok profi, de ez tök jó! Ha nem lenne nehéz a zongora, hozhatnád magaddal és zenélhetnénk együtt - mondtam lelkesen, miközben letelepedtem törökülésbe, és kezembe kaptam a gitáromat. Aztán már fogtam is le az akkordot, s kérésére pengettem egy kellemes dallamot.
- Jóóóó, te írod, okés? Van nálad füzet és jegyzet? - izgatott lettem, nálam sajnos nem volt semmi ilyesmi, de talán a srácnál lesz valami használható.
- Komolyan? Erősebb lesz a mágiám? - ez igazán felkeltette az érdeklődésemet, szinte ittam minden szavát, majd szemügyre vettem alaposabban a karkötőjét is. - Ez arra van, hogy visszafogja az erőd? - kérdeztem, miközben megbökdöstem a csuklóját.
- Na jó jó, de kitől kérjem? - kíváncsian pislogtam a srácra, majd megropogtattam az ujjaimat. - Szóval akkor mi legyen a dalban? Írhatnánk olyan dalt, ami fohász lehet nektek. Többen is vagytok amúgy, vagy csak te és a családod? - tényleg érdekelt, hogy mi ez az egész, mert anyáék semmiben sem hittek, csakis a természetben, meg a nudizmusban és a napfény energiájában. Ja, meg ők is szerettek füvezni, de erről inkább nem meséltem Juliánnak, nehogy ő is megutáljon, mint Bogolyfalva nagyrésze.