A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834710#post834710][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.22. 15:50[/b][/url]

Ha azt mondom, hogy induláskor fél órát vitatkoztam a nagymamámmal az öltözékemről, akkor talán még keveset is mondok. Még Winter is otthagyott, mert nem bírta hallgatni, ahogy egyikünk makacsabb módon áll ki az érvei mellett, mint a másikunk. Végül pedig kiegyeztünk a legkevésbé elütő szettemben, mert hát... "farmernadrágot hord a többi normális tinédzser is", így azzal nem volt gond. Mindenesetre olyan gyorsan jöttem el otthonról ezek után, ahogy csak tudtam. Bőven az első órám előtt már felfele caplattam azon a súlyos emelkedőn, mint minden reggel. Ha szerencsém van még be tudok esni a reggelire, mert a nagy vitában el is felejtettem reggelizni.
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon úgy pillantottam meg egy alakot a levegőben. A pálya felett szállt, és igen nagyon fókuszálnom kellett, hogy kivegyem belőle az ismerős formákat. Például a haját. Féloldalas mosolyra húzódtak az ajkaim, visszaemlékezve talán az egyetlen pozitívnak mondható élményre Bogolyfalván.
Teljesen elfelejtkezve a nap legfontosabb étkezéséről vágtam át a réten a kviddicspályához, hogy megálljak egy ládikó mellett, és onnan tekintsek a magasba.
- Hát te nem ismered a pihenés fogalmát? - kiabáltam fel neki egy mosoly kíséretében. Játékos hangomból sejthette, hogy egyáltalán nincs ellenemre, hogy összetalálkoztunk... vagyis hogy én mentem oda hozzá. Várjunk, ez stalkolás lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834742#post834742][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.23. 16:37[/b][/url]

A kérdésre elmosolyodtam, és felemeltem mind a két kezem, és körbeforogtam, hogy lássa tényleg ott vagyok. Teljes pompámban. Talán még egy hajszálnyival több ruhában is, mint legutóbb.
- És mint tudjuk te erős vagy, hiszen az olyan ajtókat is ki tudod nyitni, amik nekem nem akarnak engedni - vontam meg a vállamat, de azért nem hagytam figyelmen kívül azt az aprócska jelet. Talán mindenki más betudta volna seprűnyélen való egyensúlyozásnak, de őszintén: Zalán túl magabiztosnak tűnt ahhoz, hogy ez legyen mögötte. Na persze nem mintha bármilyen jogom lett volna következtetéseket vonni.
- Áhh... azok a manók sosem viselkednek, már hozzászoktam - legyintettem egyszerűen. Igaz ami igaz, azok a felszabadított lények mindig az orruk alatt morogtak. Persze a maguk módján aranyosak voltak ahogy zsörtölődve pakolgattak a kocsmában, csak azért egy idő után a vendégeknek is feltűnő, hogy folyamatosan sértegeti valaki őket. Kellemetlen utánuk bocsánatot kérni.
- Tudsz is valami menő trükköt vele, vagy csak körbe körbe repülgetsz? Mármint azzal sincs gond, ha valaki csak fel akar vágni a seprűjével - emeltem fel védekezőn a kezem egy huncut mosoly kíséretében. Tény, hogy eddig még csak a falnak támasztva láttam az eszközt, vagy épp egy helyben állva. Honnan lehettem volna olyan biztos, hogy a srác nem csak becsapni akar ezzel a nagy "kviddicses vagyok" szöveggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834850#post834850][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.26. 20:04[/b][/url]

Sose voltam egy nyugodt ember. A családom számára én voltam a racionális elme, főleg az utóbbi fél évben, de ettől még nem váltam unalmassá. Amikor csak beleuntam az otthoni élet szürkeségébe, nyakamba vettem a várost. Van amit még a tesóim se tudnak, és még több, amiről a szüleim. Pontosan tudtam, hogyan kell keringőre hívni az embereket, milyen mondatokkal ugraszthatom ki őket a nyúlüregből. Éppen ezért kicsit sem lepett meg az az őrült csillogás, amit Zalán szemeiben láttam.
Huncut mosolyra húztam az ajkaim, és elnevettem magam ahogy elzúgott mellettem. Csak félig fogtam fel igazán miket trükközött, inkább azt, hogy ettől még szimpatikusabb lett a kölyök. Ahogy újra elszánkázott, a fuvallatól a hajam az arcomba tolult. Jobbommal hátrasöpörtem néhányat, hogy láthatóvá váljon az ajkaimon játszó nevetés.
- Rendben, elismerem, hogy ügyes vagy - kiabáltam kicsit hangosabban, hogy úgy is meghallja, ha eltávolodott volna. Közben kezeimmel lelkes tapsba kezdtem, mintha csak felmutattam volna egy táblát, hogy ezt kell tennem.
- És mond csak, mikor lesz a következő mérkőzés? Csak hogy kijöhessek szurkolni. A kedvedért még kéket is húzok - kacsintottam, továbbra is kekeckedve a fiúval. Jajj Autumn Rue, te sose tudod mikor hagyd abba. Lelki szemeim előtt megjelent Winter, ahogy ingatta a fejét a játszadozásomra. Nem sejtheti, hogy valamiért tényleg érdekelt Zalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835122#post835122][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.31. 23:41[/b][/url]

Az igazság az, hogy sose értett a kviddicshez. Egyik testvére se játszott semmilyen ligában, még az iskolai csapatban sem. Sokkal jobb volt nekik a küzdősport. Az bezzeg ment mindenkinek, mintha muszáj lett volna.
- Mit nem tudsz? Tehetséges vagy, élvezed, és ráadásul az ilyenre buknak a lányok is - jelentettem ki egy félmosollyal. Nem akartam erőszakos lenni, egyszerűen csak sose értettem, hogy miért nem használják ki az emberek a tehetségüket. Minket mindig arra tanítottak a szüleink, hogy ismerjük fel miben vagyunk jók, a többibe pedig elég ha a minimumot teljesítjük. Így lett Winter zenész. Én meg... hangos vagyok. És akaratos.
- Nem értek sokat ezekhez a sportokhoz, de az biztos, hogy egy seprűs futárnál többet érsz - jelentettem ki magabiztosan, és Zalánra mosolyogtam.
- Szeretnéd, hogy hazaugorjak és átöltözzek? - cukkoltam megint a srácot, pedig az istenért nem sétáltam volna le újra azt az emelkedőt. Vagyis hogy egy nap egyszer bőven elég volt, még sok is. Az első pár nap izomláz volt tőle a vádlimban, pedig nem is vagyok olyan puhány.
- Jajj nem, isten őrizz - emeltem fel a kezemet azonnal, és eltoltam a felém nyújtott nyelet. Körülbelül úgy néztem a fadarabot, mintha a pokolba tudnának vele küldeni. Néha úgy is éreztem. Aztán rájöttem, hogy lehet talán kicsit túlreagáltam a szituációt, szóval zavartan beharaptam az alsó ajkamat. Elnéztem balra, jobbra, és mintha csak egy nagy titkot súgnék kicsit előrébb hajoltam.
- Nem tudok repülni. Már elsőben megbuktam rajta - húztam el a szám. Megérdemlem a legrosszabb boszorkány címet ezért? Ugyan, csak ha a mugli sztereotípiákat nézzük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835196#post835196][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.03. 00:24[/b][/url]

Elnevettem magam. Szerettem, hogy Zalánnal olyan egyszerű volt a kommunikáció. Mintha ő is a testvérem lett volna, csak eddig nem tudtam róla. Meg... ő nem is élte volna át velünk azt a sok hülyeséget, amit a többiek. Danversék csak szimplán képtelenek már egymással normálisan beszélgetni.
- Hát... ezt már külön méretre kéne köttetni, de talán meg tudom oldani - válaszoltam én is kacagva. Még csak elképzelni is vicces lett volna tulajdonképpen bármelyik ruhámban. Nagyi is megmondta: túl kihívóak. Egy olyan fiatal lányhoz nem illenek, mint én.
Mielőtt azonban tovább állhattam volna, majdhogynem találkoztam az egyik legnagyobb ellenségemmel. Utáltam, hogy nem tudok rajta repülni, de akármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam. Mondhatni a föld magához húz.
- Nem akartam elrontani a gyakorlásodat - húztam el a számat. Összeráncoltam a szemöldököm, de azért elfogadtam a kéznyújtást. - Ugye nem karba font kézzel akarsz a kastélyig menni mintha egy régi filmben lennénk? - tettem fel az első kérdést, ami a jelenet miatt az agyamba ötlött. Még csak az kéne, hogy már arról is elkezdjenek pletykálni az iskola folyosóin, hogy Zalánt is beszerveztem a kis szektámba. Elkábítottam valami főzettel, és szegény gyerek azt sem tudja mit csinál. Elég hiteles történetnek hangzik egy lányról, aki sátánista és szűz lányok vérét issza, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835516#post835516][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.09. 11:28[/b][/url]

Összeráncoltam a szemöldököm, úgy néztem a kettőnk között összekulcsolódó kezeinket. Zavartan felnevettem, ahogy Zalán megforgatott, mert természetesen nem álltam ellen a mozgásnak. Csak mégis furcsa volt. A srác meg kiszámíthatatlan. Egészen addig a pillanatig, amíg a nyélhez nem ütődött a lábam.
Hitetlenkedve néztem a vörösre, szemeimben látszódott egy kis méreg is. Általában nem voltam félős, se ijedős, és minden hülyeségben benne voltam. Talán ez a fajta hozzáállásom az oka annak, hogy nem léptem el azonnal. Mert egy kicsit mégiscsak tudni akartam milyen lehet repülni a szokásos rángatás és hirtelen szintkülönbség csúszkálások nélkül. Szóval hogy úgy, mint aki érti mit csinál.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. A seprűd egy perc alatt fog megbokrosodni alattam. Többet nem tudsz majd ráülni - magyaráztam még mindig kétkedve nézve a srácra. Nem hittem, hogy akkora különbség lesz a roxforti és bagolyköves seprűk között, hogy az képes legyen engem elviselni.
Ha még erre se akart nemet mondani a srác, hát vonakodva bár, de átvetettem a lábamat a seprű alatt. - Van egy nagyon rossz előérzetem - jegyeztem meg még indulás előtt, és rámarkoltam a seprű nyelére, mintha már most éreztem volna a rázkódásra, ami rám vár. Ahogy pedig éreztem, hogy a lábam elhagyja a talajt, szorosan bezártam szemfedőim. Az adrenalin olyan mértékben nyomta fel a pulzusom, hogy szinte félő volt a szívem kiugrik a mellkasomból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835902#post835902][b]Autumn Rue Danvers - 2021.08.19. 00:31[/b][/url]

Bíztam annyira a fiúban, hogy felültem a seprűbe. De magamban meg a szerencsémben mégsem. Nagyobb volt bennem az aggodalom mint bármelyik tüntetés alkalmával. Sőt, még annál is több, mint amikor az őrsre kerültem. Pedig akkor nyilvánosan kellett volna használnom a vécét. Egy rakás férfi előtt. Meg a fenéket.
Tenyerem rászorítottam a seprűre, és hirtelen azt se nagyon fogtam fel, hogy Zalán egészen közel került hozzám. Vagy azt, hogy a hangja másképp csengett. Mondhatni egy kicsit vészjóslóan egy olyan ember számára, aki mindig is utált seprűvel repülni. Olyan fakó türkiz színnel, hidegen. És tessék. Egy pillanat se kellett, hogy bebizonyosodjon az igazam. Nem kellett volna felülnöm. Amint elindultunk a menetszél lekapta a táskámra dobott pulcsim, én pedig összeszorított szemekkel és izmokkal próbáltam túlélni a hirtelen sebességet.
- Mi az istent csinálsz, Zalán? - préseltem ki a tüdőmből a kérdést, és legszívesebben szorosan átöleltem volna a seprű nyelét, ha nem tudom, hogy azzal csak rontok a helyzeten. - Azonnal tegyél le! - követeltem. Nem érdekelt a bocsánatkérése, se a sajnálata. Csak azt szerettem volna, ha végre újra talajt érzek a lábam alatt, ahogy annak lennie is kéne. Szóval amint ez megtörtént úgy pattantam le az eszközről, mintha minimum égetne. Elsétáltam pár métert, majd vissza, és tenyereimmel meglöktem Zalán mellkasát. Épp annyira, hogy egy kicsit hátratántorodjon, de még ne essen el.
- Mit képzeltél? Annyira tudtam, hogy nem kéne megbíznom benned - vagy egyetlen férfiban. De ezt már csak fejben tettem hozzá. Inkább csak idegesen elviharzottam egy szó nélkül a kastély irányába. Nem érdekelt mit akar mondani. A vér amúgy is a fülemben dobolt, hogy szinte a lépteimet se hallottam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=851622#post851622][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.24. 18:49[/b][/url]

A nap épp csak megcsillant az ég alján, ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Tegnap este járőröztem, de leginkább gondolkodtam. Még a Bontovich gyereket is elengedtem egy ejnye-bejnyével, annyira lefoglalt a hajnal gondolata. Tudtam, hogy nekem kell lépnem, és azt is, hogy mi az ésszerű. De akármikor gondolkodtam rajta, csak az járt a fejemben, hogy nem löktem el. Hogy nem ért rosszul, és nem akartam, hogy minél távolabb legyen tőlem úgy örökre. Sőt. És ez megrémisztett. Talán ez a gondolat legjobban az összes közül.
Valószínűleg már aközben láthatott, hogy mentem a pálya felé. Nem akartam rárontani, pláne a múltkoriak után. Hiszen szavamat adtam, hogy visszafogom magam. És egy hétig így is tettem. Aztán csak beültem a lelátó legalsó sorába, és vártam, hogy odajöjjön hozzám. Mert tudtam, hogy oda fog.
- Mesélhetek valamit? - kérdeztem, félve felnézve, mielőtt bármit mondhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=851690#post851690][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.26. 20:47[/b][/url]

Idegesített, hogy nem szállt le. Olyan történetet akartam elmesélni, amit még csak egy embernek tettem meg. Mégse jön mellém, hogy a látványából és a mindenen átlátó kék szemeitől megnyugodjak, és támogatást leljek. Nem, ezt most megint a nehezebb úton kellett végigcsinálnom.
- Oké, szóval... - vettem egy mély levegőt, mielőtt elkezdtem volna. - Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért nem bízok a férfiakban, általában a bátyámat és az apánkat okolom, ami persze igaz, mert ők se segítettek a dolgon, de van valaki, aki... aki egyszer összetörte a szívemet. Egyszer voltam szerelmes - jelentettem ki elfúló hangon, és csak előre néztem, véletlenül se fel. Abban sem lehettem biztos, hogy Zalán hallja a szavaimat, de féltem ellenőrizni.
- Sok őrült dolgot megtettem, hogy szeressen. Éjszakánként Summer szobájának ablakán szöktem ki hozzá, mert a szüleim nem akarták, hogy vele legyek. És... igazuk volt - ujjaimat tördelni kezdtem, és idegesen tanulmányozni. - Mint kiderült fogadást kötöttek, hogy a srác meg tud-e fektetni. Szóval miután... - előre fele kitártam mind a két kezemet. - ... odaadtam magam neki, szakított velem. Azonnal. Kigúnyolt, mert azt hittem kellhetek neki - igyekeztem minél érzelemmentes hangon elmondani a történetet, és a felkenő nap felé kezdtem el nézni.
- Nekem ez azóta nem megy. Én képtelen vagyok... Szóval ez nem csak miattad van... Meg amúgy se lehetne - néztem végre Zalán felé félve. Nem szerettem volna megvetést látni rajta. Ebben úgy tűnik nagyon egyeztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=851997#post851997][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.30. 23:38[/b][/url]

Azt hittem nehezebb lesz kimondanom a szavakat. Régen mély szégyenérzet kerített magába, még ha csak rágondoltam attól is. De mégis miért nekem kéne így éreznem? Szerelmes voltam. És azt hittem ő is. Becsapott, és az orromnál fogva vezetett, de nem én kértem rá. Mégis, amikor Zalán megcsókolt, valami piszok kis gondolat furkálta be magát az agyamba.
Az ujjamat tördelve vártam, hogy kibökje a szavakat. Vajon másképp néz rám? Továbbra se mertem rá vetni a pillantásom. Szerettem, ahogy eddig nézett, és nem akartam, hogy megváltozzon. Lassan évek óta küzdöttem azon, hogy ne változzon, pedig tudtam, hogy most itt bizony vége lesz.
- Nem érted, én... igen, fiatal vagy, hiszen nem vagy még tizennyolc. Lehetetlen lenne, hogy mi ketten együtt legyünk úgy. De azért meséltem ezt el, mert... - kerestem a szavakat. Nem is, a gondolatokat, amiktől rettegtem. Félve felnéztem, igyekezve minden érzelmemet egy kis szelencébe elzárni a mellkasomba. - ... Zalán, én nem akarok egy Zack lenni a számodra. Nem akarom, hogy azért tegyél dolgokat, mert nem tudsz nekem nemet mondani, vagy azt hiszed ettől majd jobban szeretlek. Nem akarok profitálni ebből a tudásból. Belőled. Az aukcióra se akartál eljönni, és nagyon köszönöm, hogy megtetted, de.... - Tudtam, hogy fájni fog. Mind a kettőnknek, de ki kellett mondanom, mert így volt értelme. - ... ha nem tudsz nekem nemet mondani, akkor jobb lesz, ha tényleg nem beszélünk - néztem a szemeibe szomorúan. Hangom fakó volt, mint az égen az első napsugarak, amelyek lilás színnel kápráztatták el a felhőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852114#post852114][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.03. 18:23[/b][/url]

Minden amit mondtam, mintha csak elment volna Zalán füle mellett. Vagy az agyában valahogy átformálódott volna egy alternatív valósággá. Magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem gyorsul fel a szívverésem az érintésétől, és nem próbálnám meg, ha három-négy évvel idősebb lenne. De ezen a szituáción nincs mit gondolkodni, maximum azt, hogyan okozom a legkevesebb fájdalmat neki.
- Szeretni és szerelmesnek lenni kettő és különböző dolog - szögeztem le egyszerűen, remélve, hogy nem lesz újabb tévképzete.
- Nem azért veszekedtünk, mert nemet mondtál, hanem mert eltűntél. És persze, én se vagyok tökéletes, sose állítottam, de be tudom ismerni, ha hibázok. Egyre jobb vagyok benne. Én csak azt szeretném, hogy ne érezd kihasználva magad - néztem kétségbeesetten a szemébe. Vajon megértette már, hogy mit akarok mondani? Ujjai mentén elöntött a kellemes libabőr, de könnyedén foghattam a hidegre, a napfelkeltére, bármire, ami tőlünk független.
Felnyúltam a kezéért, hogy lehúzzam magam elé, és ne zavarjon meg. Képes volt rá, már tudtam, tökéletesen láttam végre. Az picit elnéztem kettőnk tenyerét egymásén, aztán egyenesen a kékekbe meredtem.
- Zalán, én képtelen vagyok romantikus értelemben rád gondolni. Nem szeretném, hogy ez a barátságunkra menjen, mert te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben. De ha azt kéred tőlem, hogy ne beszéljünk, tiszteletben tartom. A döntés a tiéd - húztam el a számat. Szomorú voltam, leginkább a szemeim árultak el, de nem volt más lehetőségem, mint hazudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852152#post852152][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.03. 21:47[/b][/url]

Szavakat mondott, amiket elképzeltem, de hiába. Olyan valóságot vázolt fel, amire mind a ketten vágytunk, de mégse lehetett a miénk. Semmi értelme nem volt, hogy tovább fájdítsuk a szívünket. És mivel egyértelmű volt, hogy ezúttal nekem kell a józannak lenni, igyekeztem az lenni. És nem mellesleg higgadt, mint még soha.
- Zalán.... - fenyítettem a hangommal, de megfagytam a mozdulatától. A kezeit még mindig fogva tartottam, de ő sokkal inkább ezt tette az ajkaival. És utána még meg is csókolt.
Ugyanazt éreztem, mint legutóbb. A szemem azonnal lehunytam, mintha a testem minden porcikája ezt várta volna csak. A világ körbefordult, és mintha a gravitáció már nem le, hanem felfele húzott volna. Hozzá. De ahogy az életben sokszor, most is ellen kellett állnom a gravitációnak. Hiába szerettem volna viszonozni, belefeledkezni, és talán soha el nem hagyni Zalán karjait, nem tehettem. Szó szerint illegális volt, amit csináltunk.
Felpattantam, mint akinek forró levest öntöttek a nyakába, és még mindig összekulcsolt kezeinkkel eltoltam magamtól.
- Nem Zalán, komolyan mondtam. Ez nem... mi nem - néztem rá kipirult arccal. A méreg is lehetett volna. - Nem érzek semmit. Semmi romantikusat - hazudtam. Megint. A mai reggel már sokadjára. - És ha nem tudod elfogadni, akkor mi itt végeztünk - jelentettem ki egyértelműen, és a hangsúlyom azt üzente, utoljára is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852164#post852164][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.03. 23:00[/b][/url]

Utáltam magamat, amiért ilyen hideg vagyok vele. Utáltam látni a megtörtséget a szemében, és mégis tudtam, hogy így cselekszem helyesen. Ha most mondom meg neki, nem képzel a szituációba olyat, amitől később rosszabb lesz. Márpedig biztosan az lenne. Egy Danverst szeretni nehéz. Tele van bonyodalmakkal és családi drámákkal. A pletykás öregasszonyokról nem is beszélve. És ott a kor is.
- Tudom, most csak... meg vagy zavarodva. Bármilyen nehéz is elhinni, pontosan tudom milyen érzés. De hidd el, idővel jobb lesz. Megtanulja az ember kezelni - bizonygattam, és beharaptam alsó ajkam, amin még mindig mintha éreztem volna Zalánét. Karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt, és elnéztem a nap felé. Lassan már eltűntek a színek az ég aljáról. Talán az iskola is elkezd zsongni hamarosan.
- A kérdés inkább az, hogy akarod-e kezelni. Mert az elmúlt percek azt mutatták, hogy nem nagyon - húztam el a szám. Kínosan őszinte voltam, legalább ebben. - Inkább a te korosztályodban kéne szétnézned. Mi pedig maradjunk meg azok, amik eddig. Mintha nem is történt volna semmi - próbálkoztam még tovább. Kétségbeesett volt? Talán egy kicsit. Tényleg nem tudtam mit kezdenék Zalán nélkül. Az utóbbi időszak egy kész rémálom volt az életemben. Utálom Magyarországot. Elvett tőlem mindent. Ha most Zalánt is... gondolni se akartam erre a lehetőségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852173#post852173][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.04. 00:45[/b][/url]

Inkább nem is reagáltam a felvetésre. Valahogy köztünk mindig is fura volt minden. Néha Zalán egy aprócska fiú volt, egy elveszett kis öcsi, néha egy igazi férfi, akire az életemet is rábíznám. Sokszor veszekedtünk, jelentéktelennek tűnő dolgokon, máskor miatta veszekedtem mással. Furcsa. Mindenféleképpen az.
- Nélküled is. Elolvastam vagy száz könyvet csak az ebédszünetekben - mosolyogtam le rá, és visszatottyantam a lelátó padjára. Igyekeztem úgy tenni, mint aki tényleg elfelejtette az utóbbi perceket, de képtelen voltam. Nem is akartam igazán. Vagy legalábbis nem a néma pillanatokat.
- Képzeld, volt egy esti műszakom, ahol egy öreg pasas egy elhagyatott, szellem lakta helyről mesélt. És az egyik vendég elhitte neki, szóval fogadást kötöttünk, és miután bezártam elmentünk oda. Szerintem egyikünk se gondolta igazán, hogy valami lény lehet ott, de volt. Elég ijesztő szitu volt, a srácot a lábánál fogva elkapta. Vagyis ezt nem szabadna elmesélnek. Bántotta a férfi egóját, hogy megmentettem - meséltem kitöltve a kettőnk közti csendet. Ezzel nem tudtam elfeledtetni a hosszú külön töltött napokat, de egy próbát megért. Ha nem erről mesélek, akkor a felfedezésemről tenném. Akkor éjszaka, amikor nálam aludt egy szót motyogott, és azt hiszem kezdem összerakni a képet. De még csak épp újra beszélünk. Őrült dolog lenne máris felhozni az akkori eseményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852384#post852384][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.08. 23:15[/b][/url]

Már a mesélés is furcsa volt, főleg az utóbbi percek után. Vajon képesek leszünk bármikor normális mederbe terelni a barátságunkat? Vajon szeretnénk? Hiába tűnt logikus lépésnek, hogy leállítsam Zalánt, be kellett vallanom magamnak, hogy jól estek a csókjai. Olyan érzéseket keltettek bennem, amelyekről azt hittem teljesen kihaltak.
- Még visszatalálok, ha gondolod... - vetettem fel, bár őszintén nem hittem, hogy bármelyikünk ténylegesen megfontolná a lehetőséget. Egyszerre voltunk jelen, és a múltban, emésztgetve a múló pillanatokat.
- Akkor gondolom örültél a megjelenésemnek - húztam el a számat. Nem reagáltam le az eltűnését a legfelnőttesebben, de legalább a legdanversesebben. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban rálássak Zalánra, amikor szirmok kezdtek szálingózni körülöttem. Mosolyogva néztem körbe, ahogy a fakuló színeket megtöri az élénk színű eső.
- Zalán, sikerült - néztem a fiúra boldogan. - Már lassan igazi mágus leszel. - Szememben némi büszkeség csillogott, és egy félmosoly. Tényleg felnőtt ebben az évben. Sokkal jobban, mint gondoltam. - És miről maradtam még le? Hogy megy a száguldozás? - emeltem meg a szemöldökömet, és aprót biccentettem is az ég irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=852451#post852451][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.10. 10:22[/b][/url]

Apró mosoly jelent meg a lány szája sarkában, ahogy a szóáradatot hallgatta. - Úgy tűnik ragad rád valami az együtt töltött időből... - szóltam viccelődve, eszembe juttatva az aukciós belógását. Ha olyan hangosan mászik kifelé is az ablakon, mint befelé, akkor annyira nem lehetett sikeres a hadművelet.
- Értem - reagáltam le. Szám egy pillanatra kiszáradt, ahogy rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek elmondta az érzéseit. Talán könnyebb lett volna, ha már egyenesen felém fordul, talán nehezebb. Fene tudja a szív ügyeit. - Szofi ugye? - kérdeztem rá. Egy párszor mesélt róla, főleg az Edictum kapcsán, hogyan tűnteti el a nyomokat a kisebbik Hollósi.
- Hey, hey, Zalán. Nyugi - hajoltam előre, és tettem a vállára a kezemet a hirtelen előtörő őszinteségi rohamra. - Persze, hogy elhívhatsz sétálni, nincs abban semmi olyan. Csak... tudod ez rajtunk múlik. Ha mi eldöntjük, hogy ez nem lesz kínos, és mind a ketten elfogadjuk, hogy mi csak barátok vagyunk, akkor mindent baráti alapon veszünk - próbáltam valahogy megmagyarázni neki, bár még nekem is új terep volt az ilyesmi. És valljuk be, jó példa se volt előttem soha, amiből tanulni tudtam volna.
Elnevettem magam. - Egyáltalán nem azért volt, mert rosszul csókolsz. Ha meg azon múlna, maximum gyakorolnánk, de... nem ezen múlt - figyelmeztettem, mielőtt újabb gondolatok ütnék fel magukat a fejében.
- Szóval... jók vagyunk? Reggelizünk együtt? - kerestem a tekintetét.