A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=837993#post837993][b]Marina Darik - 2021.10.12. 00:00[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838307#post838307][b]Marina Darik - 2021.10.18. 15:36[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Ideges volt, fú de még mennyire, hogy az volt. Ritkán kerültek hozzá a nagyszülei holmijai, nagyrészt azért, mert az apja mindennél jobban tiltotta őket. A nagyi magyar szótára is a tűzben végezte volna, ha nem dugja el a padló rései közé azon a végzetes estén. És a nyakában lógó láncot se adták volna neki, ha személyesen nem megy be az ispotályba meglátogatni a nagyit. Mind olyan érték, amelyet a legfontosabbnak tartott, és amelyről a családja egy örök életre eltiltaná. És most itt volt a seprű.
- Hát azért mondom – nézett értetlenül Zalánra Mae. Talán mégis rosszul mondta volna? Lehet mégse olyan jó a magyarra, mint ahogy gondolta, csak a barátai már hozzászoktak a furcsa megszólalásaihoz? Mondjuk amekkora hülyeségeket szoktak mondani Lokiék, nem csoda, hogy mindent értettek.
Átvette a másik seprűt, és izgatottan várta a felszállás pillanatát. És egyáltalán nem csalódott. A Fecske minden képzeletét felülmúlta gyorsaságával. Úgy szállt, ahogy egyetlen újonnan vásárolt jármű sem. Mae gyorsan a lába közé kapta a Kométát, és Zalán után eredt a levegőbe. Látni akart minden pillanatot. Szíve szinte repesett az örömtől, ahogy elképzelte nagyapját a fán ülve száguldozni. Biztos remek volt. Biztos remek lenne…
- Na milyen? – kiabált oda Marina, mert lehetetlen lett volna utolérnie a másikat. Egészen más szint volt az a Kométához képest. Már nem sértésből, az a seprű is tökéletesen megcsinált mindent, amit kellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838550#post838550][b]Marina Darik - 2021.10.24. 12:38[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Hangosan felnevetett a srác kurjantására. Minimum annyira örült neki, mint ahogy várta, hogy átszállva ő is megtapasztalhassa ezt az érzést. És olyan magabiztosan mozgott a seprűvel, mintha már évek óta azon gyakorolna. Szinte mondhatni eggyé az eszközzel. Mi ez, ha nem profizmus? Marina pedig éppen ezért még akkor se ijedt meg, mikor zuhanórepülésben elkezdett esni a srác. Szemével végigkísérte a mozgást, ahogy a végén a gyönyörű kijövetelt is. Ő sose volt ennyire jó seprűlovas, és talán nem is lesz, szóval a legnagyobb csodálattal a szemeiben figyelte a mutatványt.
- Wow, te aztán nagyon tudod mit csinálsz! - fejezte ki szavakkal is az elképedését a lány. Természetesen ezt bóknak szánta, félreértés ne essék, és ebben viruló arca is megerősítette. - Persze - bólintott, és megkapaszkodott baljával maga előtt, jobbjával pedig mögötte, és a kezével felhúzva magát helyezte rá a lábait oda, ahol eddig ücsörgött lélegzetvisszafojtva. Mások talán megijedtek volna ettől a magasságtól. Főleg ha csak annyira tapasztaltak, mint Marina, de úgy tűnt ebből a lányból hiányzik a félelem. Vagy legalábbis nem az ilyen dolgoktól retteg. A fizikai fájdalmat sokkal könnyebben viselte, mint a lelkit, és már azt is tudta, hogy ha le is esne, bízhat annyira Zalánban, hogy elkapja. Talán őrült volt, hogy ilyen gyorsan kialakult benne ez az érzelem, talán csak dán.
- És akkor hogy csináljuk? Átugrok, meg te is? - kérdezte teljesen a feladatra koncentrálva. Zalán is láthatta, hogy talán sose csinált még ilyet, azonban ez nem jelentette, hogy nem áll készen bármire is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838563#post838563][b]Marina Darik - 2021.10.24. 18:58[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Lassan mozdult, ahogy guggolásból egyre feljebb nyomta magát. Kezeit oldal tartásban kirakta, hogy ha esetlegesen elvesztené az egyensúlyát is gyorsan tudjon reagálni. De semmi ilyesmi nem történt. Talán a vérében van a repülés, vagy ki tudja, kiskorában tanították, csak nem emlékszik rá.
- Oké.... akkor... háromra. Egy...- szívta be remegősen a levegőt. - ... kettő, három - fejezte be a számolást, és elrugaszkodott a Kométától. Már az indulásnál látta, hogy nem lesz jó. Rosszul mérte be a távolságot, és nagyobbat rugózott, mint kellett volna. Csavart egyet testén, és kinyújtotta a kezét, hogy a seprű nyele után kapjon. A lába konkrétan már csak akkor fordult irányba, mikor már ujjai szorosan rászorultak a Fecskére. Sikkantott egyet, ahogy bepördült a teste, aztán hagyta magának, hogy kilógjon.
- For søren! - kurjantotta adrenalintól tengő aggyal. - Huhh... - fújta ki a levegőjét kicsit hangosabban, aztán karjaival felhúzta magát, a nyelet a hóna alatt szorítva lendítette be a lábát, és szép lassan, mint egy lusta macska végül elnyúlt végig az eszközön.
- Well... nem ez volt életem érkezése - nevetett, ahogy lassan tudatosult benne mekkora hülyeséget csinált az előbb. De hát ezért élt. Az adrenalin hajtotta, és az, hogy a halál szemébe nevethet.
- Na jó, elég volt a bolondozásból, ideje kipróbálni ezt a szépséget - ült fel rendesen a seprűre, és a lábát a helyére csúsztatta. - Gyerünk, min kære. Mutasd meg mit tudsz - lendült előre, és a seprű szinte azonnal kitűzött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838899#post838899][b]Marina Darik - 2021.11.04. 22:21[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Minden normális ember megijedt volna a gondolatra, hogy esetleg leesik olyan magasból. Csontját töri, esetleg bele is hal. De nem ez a lány. Annyira ismerte már magát, minden porcikáját, hogy tudja, hogy ha csak hajszálnyi esélye is van, hogy elkapja a seprű nyelét, megmarad. Így csak erre az egyre koncentrált. Olyan volt mint egy artista, csak ők általában direkt hajtanak végre ilyen veszélyes mutatványokat.
Aztán épphogy túl volt a sokkélményen, már vetette is bele magát a másikba. A Fecske alatta úgy tűzött ki, mintha minimum valaki üldözte volna. Szállt, repült, keresztül a középső karikán, fel az égbe, onnan pedig ívesen lajhárlógásban vissza Zalánhoz. Arcán folyamatosan ott virított az a lenyűgözött mosoly. A szíve hevesen dobogott, és legszívesebben sírt volna olyan boldog volt. Ennek van egyáltalán értelme? Hát, Marina Dariknak volt. Mert senki el nem tudta képzelni ez a pillanat mit jelent a számára.
- A nagypapád egy zseni. Ez a seprű gondolatolvas. A legapróbb mozdulataimra is azonnal reagál, komolyan hihetetlen! - magyarázott Marina, mellkasa majd széthasadt a boldogságtól, vérében még mindig megállíthatatlanul pezsgett az adrenalin, a kettő együtt pedig nagyon rossz ómen volt a számára. Vagyis nem is a számára, inkább Zalánéra.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Haza mész szünetre? - irányította még közelebb a seprűt Mae a sráchoz. - Kéne valaki, aki vigyáz erre a csodára nekem - villantott egy teljes fogsoros mosolyt - vicsort - a fiúra. - Megtennéd? Kérlek, kérlek, kérlek. Ha én hazaviszem, akkor soha többé nem látom - könyörgött. Jobb helyet el se tudott volna képzelni neki, mint az alkotó családjánál. - Megmutathatod a nagypapádnak is. Biztos szívesen látná újra a Fecskét - győzködte megrendíthetetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839547#post839547][b]Marina Darik - 2021.11.29. 22:32[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Imádta a saprűt, és ha lehetett volna, talán soha nem válik meg tőle. De akadt egy kis probléma. Na jó, nem is olyan kicsi. Ha csak belegondolt abba, hány könyvet égetett el a családja csak azért, mert magyarul volt írva... egyszerűen nem tudott nem félni, mi lesz a Fecskével.
- Hát... nem teljesen. Tudod a nagymamámtól kaptam. Mert a nagypapám nem adhatná oda. De már a nagymamám se. Szóval majdnem egy év csúszásban is kaptam meg az ajándékot, mert Madam Lykke csak most találta meg. De ez mind úgy történt, hogy a szüleim ne tudjanak róla, mert akkor talán soha nem ülnék rajta - magyarázott a lány, és talán ezzel csak még jobban összekuszálta a fiút, mint előtte. - A családom elhatárolódott mindentől, ami a nagypapa tulajdonában állt. Így többek között a seprű se végezné jó helyen - húzta el a száját a barna. A szülei egész életében próbálták eltiltani a gyökereitől. A magyar származástól, a hagytéki tárgyaktól. Mégis ott tanult, ahol régen a nagyszülei, a papája régi seprűjén, a mamája nyakláncával. Lehet hogy nem a legnagyobb élő lázadó volt Marina, de bizony megküzdötte a saját kis csatáit.
- Szóval elvinnéd? Gyakorolhatsz is rajta csak hozd vissza nekem egybe. Ha nem túl nagy kérés - tette hozzá, mert azért nem is akarta másra ráerőszakolni. Meg Lokinak is oda tudta volna adni, csak vele éppenséggel más szuperságos tervei voltak. Kende meg... hát ő se volt a legjobban a szüleivel. Hülye aranyvérű elitisták. Mennyivel könnyebb gyerekkoruk lenne, ha ezek a hierarchikus dolgok nem kereszteznék.
- Azért menjünk még egy kört. Nem lehet megunni ezt a csodát - vigyorgott a lány, mint a tejbe tök.