Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842140#post842140][b]Machay Adél - 2022.01.13. 00:51[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Félreérti, hogyne. Igazából mindegy, ehhez szokott, az elutasításhoz, hogy a francnak sem kell így, ahogy van, hogy-
Azonnal Willre rándul a tekintete a tükörben, amint beszélni kezd. Rémesen ismerős helyzetet ír le azzal a különbséggel, hogy ő nem maradt együtt Jean-Paullal, és nem fogja felnevelni a gyermeket, hanem örökbe adja. Nyel egyet.
Új ez, hogy Will magáról, a családjáról beszél. Az anyjáról. Nem tudja, hogyan álljon ehhez. Senkije sem ez a férfi, csak egy szerződés másik fele, mégis... Kicsit utálja. Minden egyes alkalommal kicsit jobban bemászik a bőre alá vagy az ellenszenvességével, vagy mint most, a gyengédségével. Hogy tudj valakit tisztán utálni, ha egyszer csak odadob egy morzsát, meg még egyet, amiben meglátni az emberséget és a kapcsolódási pontot? Mélyet szusszant. Végigfut a jóleső borzongás a gerincén a mutatóujj útja során.
Nem tudja, mit mondhatna erre. Mit lehet egyáltalán? Azt szokta meg, hogy lázadjon, de mégis fizetnie kell bármilyen segítségért, vagy így, vagy úgy. Erre jön Will és szabad választási lehetőséget ad neki. Egyszerűen nem érti...
Hátrahajtja a fejét, egyenesen Will vállára, és hirtelen arcul csapja a kettősük látványa: egy fiatal, roppant csinos nő, alig lépett be a 'Nő' kategóriába, és egy élete teljében levő férfi, sármos, karizmatikus. Mint valami címlapfotó. Ha valaha is kihordaná Will gyermekét... a gyermeküket... Merengő tekintettel csúsztatja hátra a kezét Will kézfejére.
- Furcsa egy fickó vagy, William Krise... Ha így folytatod, a végén még azt hiszem, hogy emberből vagy, és szeretni is lehet téged. - Megrebben a szeme, de utána visszakormányozza magát ebből a langyos állapotból a jelenbe egy mélyről jövő sóhajjal.
- Nos, itt szeretnél maradni, míg levetkőzök? Úgyse láttad még, mit kapsz a csomaggal. - Legalább a humora, ha sötétebb is, de visszatért, a somolygása is ott van, az incselkedés szintén. Csak egy finom utalás arra, hogy át kellene öltözzön. A vörös menyecskeruháját még fel sem próbálta!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842144#post842144][b]William Martin Krise - 2022.01.13. 01:30[/b][/url]

A lány feje a vállához dől, ő csak félrebillenti a sajátját, röviden farkasszemet néz a tükörképükkel. Ebben a ruhában nem tűnik annyira fiatalnak, mint a saját lakásában, amikor remegő vállal hátrált előle a kanapéig, talán nem is annyira elveszett. És azzal nem is áltatja magát, hogy minimálisan is boldog. Nem is kell annak lennie - és ez nem is az ő felelőssége. A lányom boldoggá fog tenni, mondta Ilya neki, miután kitöltötte az italát aznap este, kezeskedem róla, hogy ne legyen rá panasz.
Adél szavaira pislogva lepillant rá.
   -  Erre ne vegyél mérget, csak leitatott az anyád. De ne aggódj, seggfej leszek nemsokára megint.
Cinkos mosollyal harap az alsó ajkába, az egyik keze ujjai közé fűz egy kibomlott hajtincset, a másik keze elengedve a cipzárt, lejjebb a lány csípőcsontjára markol.
   -  Nem kéne maradnom, a családod szívbajt fog kapni, hogy elveszem a becsületed idő előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842145#post842145][b]Machay Adél - 2022.01.13. 01:44[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Felnevet - megint az a csilingelő, szinte boldog, őszinte kacaj. És nem távolodik el, és nem akarja elvenni a kezét sem Will kézfejéről, míg az a hajtincséért nem nyúl, mint valami öreg, megfontolt kandúr, hogy megnézze magának. Az ő kandúrja . Ad azért némi fensőbbségérzetet a tudat, hogy sokan csak azért nem mernek pályázni a vőlegényére, mert félnek a rossz hírnévtől, de nincs hatalmuk elmosni azt. Ha valamiért hálás, az az, hogy egy hatalomhajhász, gátlástalan családba született, ahol az apja megpendíthet szinte minden húrt, és a férje tisztára mosott, tiszteletbeli állampolgárrá fog előlépni rövidesen. Megnyerni egy olyan játszmát, amit normális körülmények között elvesztenél, de átírhatod a játékszabályokat- ezt az egyet tiszteli Machay Ilyában.
- Jól teszed. Nehogy kedves legyek hozzád. - Vagy ragaszkodó, vagy kinyíljon. Nem, ez teljességgel lehetetlen jelen pillanatban. Mindketten sündisznók, de ez nem akadályozza meg őket a játszadozásban. A csípőjét egy kicsit hátrébb billenti, hagyja hogy az érzékeny bizsergés átjárja az ujjak keményebb fogásától.
- Egy kurvának nincs becsülete, csak igényei. -
És ebben a pillanatban nyikordul meg mögöttük az ajtókilincs. Visszajött az öltöztető boszorka és a segédje, és láthatóan roppant zabosak az ifjú párra, amiért Adél túl közel áll a meztelenséghez, és láthatóan Will ebben lelkes partnere volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842178#post842178][b]William Martin Krise - 2022.01.13. 21:49[/b][/url]

A nevetésre ő is röviden szusszan egyet, azokban a pillanatokban, amikor képes kívülről nézni az eseményeket, határozottan jól szórakozik a helyzete groteszk mivoltán. Gyűlöli ezt a neurotikus picsát. Mégis, vagy pont épp azért szeretné kihámozni ebből az előnytelenül hosszú ruhából és az ujjai alatt érezni az ütőereit. A rum teszi vele, hiszen anélkül nem izgatja a felsőbbrendű viselkedése, ő jóval mocskosabban és ziláltabban szereti őket, nem így, menyasszonyi puccban. Mégis, ahogy a lány csípője mozdul, ő úgy szorít rá jobban, az ujjbegyei belenyomódnak a csont és az izom közé, a másik keze elengedi a hajtincset, hogy a lapockájára csússzon.
Majd hirtelen kényelmetlenül sokan lesznek.
Egy ingerült szusszanással lép hátra, megköszörüli a torkát.
   -  Én akkor... hmmm... én akkor így...
A hüvelykujjával az ajtó felé bök, szaporán pislogva megdörzsöli az orrnyergét. Amíg a boszorkányok közelebb jönnek, ő egészen a fátylakkal borított kanapéig hátrál el. Határozottan útban van, ezt ciccenéssel és szemforgatással tudatják vele, ő pedig egyszerre tudja, jobban érezné magát a hűvös folyosón.
   -  Szóval. Csak azt akartam mondani - mit is? Miről volt szó korábban? -  Hogy akkor megvárlak kinn. És szép vagy. De én most...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842187#post842187][b]Machay Adél - 2022.01.13. 23:42[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kedve lenne hátradönteni ezt az alapjáraton szemét barmot és meglovagolni, hogy lássa, kivel nem elégedett nagyjából soha és mit veszít a folyamatos finnyáskodásával, de egyrészt a ruha eléggé megakadályozza most ebben másrészt... Másrészt rájött Jeremyvel a lábai között, hogy nem is olyan rossz, ha néha lenyomják az ember fejét bele a lepedőbe és úgy rakják meg, mint egy olcsó, útszéli örömlányt. Nem biztos benne, hogy nem akarja kicsikarni Willtől az abszolút dominanciaharcot végsősoron. Mert azért na, szeretné megkapni őt, ezt kár is tagadnia.
Szinte már egy kicsit lenne kellemetlen a nyomás a csípőjén, de még ez sem veszi el a kedvét, hogy hozzádörgölőzzön Willhez. Csak a rohadt öltöztetői ne jönnének be ideje korán, akkor lett volna idejük egy kis... Hát, lehet, a ruháját tisztíthatták volna azonnal a foltoktól.
Egyszerre csalódott és szórakozik remekül a vőlegénye kínos hátrálásán és összevissza beszélésén. Egy pillanatra még ránéz a meztelen válla felett, a tükör előtt állva, alig tartva a ruháját a helyén... És csúfosan, de édesen kineveti. Még egy csókot is dob neki, mielőtt Will kimenne.

Az ebéd viszonylagos nyugalomban telik. Végül csatlakoznak az ebédhez dacára Magda előzékenységének, és végigkóstolják a pusztulat hosszú menüsort. Will szabói nem túl boldogok, hogy egy telehasú vőlegényt kell felöltöztessenek, de azzal dolgoznak, ami van.
Ahogy ott áll a nappaliban ezúttal öltönyök, ingek és nadrágok közepette, ez már nem olyan hatalmas probléma, mint az ő menyasszony ruhájának kérdésköre. Lassacskán, észrevétlenül kúszik fel a fojtogató érzés a torkában, és teljesedik ki, mikor Will megfordul végre. Férfire azt mondani, hogy gyönyörű, illetlenség volna. Nem, Will úgy néz ki, hogy most azonnal igent mondana neki annak ellenére, hogy majdhogynem utálják egymást. És ettől az egy rohadt felismeréstől, hogy ez a barom képes ennyire megmarkolni a szívét és facsarni, mint egy nyomorult citromot, otthagyja a ruhapróbát.
Tudja, hogy ez egy boldogtalan házasság lesz. Tudja, hogy Júlia ott marad a képben valószínűleg még jó ideig, és azt is tudja, hogy számukra három év a szavatossági idő. Utána elválnak. Tudja, és nem tehet róla, keservesen elkezd zokogni, amint a szobája ajtaja becsukódott mögötte. Mennyivel könnyebb lenne, ha tisztán gyűlölhetné ezt a férfit, vagy ellenkezőleg: ha tényleg szeretnék egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842387#post842387][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.18. 13:18[/b][/url]

A megérkezésük utáni első gondolata az volt, hogy sosem járt még lány a szobájában. A második nyilván ezt felülírta, mert járt már lány a szobájában, főleg rokonkislányok, vagy olyanok, akikkel együtt gyerekeskedtek, azonban ténylegesen olyan célból, amiből most Cassandra van itt, nem volt még lány a szobájában. Össze kell szokniuk.
Természetesen nem alhatnak együtt, azonban az ébren töltött időt ajánlott együtt tölteniük. Kornél jó házigazda és szívesen van a lánnyal, így megérkezés után nem sok pihenőt hagyott neki, helyette a birtokon sétáltatta, mesélt családja történetéről, a hercegi rangról. Elvitte a kistóhoz, lóháton, hogy a jövendőbeli ne fáradjon el a sok gyaloglásban. Egy pár napot itt tölthetnek, a lányt elengedték az iskolából szerdától vasárnapig, így ma kora délelőtt együtt hoppanáltak el, hogy részt vegyenek egy korai ebéden, ahol természetesen mind a két oldalról az egész rokonság megjelent, így ennek köszönhetően közel három órán át tartott, majd az illő visszavonulási idő leteltével a birtok megtekintésére invitálta.
Ezt követően érkezünk meg az éppen most zajló jelenbe, egy újabb hosszú étkezés, a vacsora utáni időszakra, ahol párosunk éppen egy helyiségben, nevezetesen Kornél szobájában tartózkodik, és éppen ki-ki a maga dolgával foglalkozik.
- Valóban rossz ómen lehet, hogy még nincs esküvői dátumunk? - Felpillant a lányra, hangjában bizonytalanság cseng, még nem ismerik egymást olyan régen, és ha felrémlik előtte Adél és William, ők összeszokott párnak hatottak a megismerkedésükkor, míg Kornél maga abban se volt biztos, hogy megfoghatja-e kedvese kezét. - Szívesen házasodnék olyankor, amikor nincs sok esküvő. A nyár vége mindig zsúfolt ilyen téren, elfoglaltak leszünk, hiszen meg kell jelennünk mindegyiken. - Nem azért tudja, mert jelen szokott lenni, hanem mert édesanyja és jövendőbeli anyósa elmagyaráztak neki mindent az esküvőkről. Valójában mostanra Kornél fél úton jár a konstans pánik és az állandó vágyódás között. Reméljük elég erős szíve van ahhoz, hogy ezt a kettőt kibírja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842410#post842410][b]Cassandra Romanova - 2022.01.18. 21:44[/b][/url]

Ezek a napok csak kettejüknek, kettejükért vannak. Bár Cassandra némiképp vonakodott teljesíteni a kérést, amikor egyedül maradt Kornéllal, hirtelen minden aggálya szertefoszlott, mivel meglepő módon üdítőnek találta a férfi társaságát. Noha már az első pillanatban is szemrevalónak találta, tartott attól, hogy naivitása és némiképp gyermeki vonulata majd végül kiöli azt a fajta vágyódást, amit egy házasságban tapasztalni volna érdemes. Azonban minden együtt töltött percben azt vette észre, hogy a férfi arcát fürkészi, szinte esdeklik teste egyetlen érintésért. Amikor nem figyelt, megnézte magának ajka ívét, s mikor engedte, hogy gondolatai elkalandozzanak, elképzelte, milyen lehet őket érinteni. Talán ezért is nem meglepő, hogy gonosz, ám annál édesebb tervet eszelt ki: noha ő maga nem vörös, ki mondta, hogy nem válhat azzá pusztán egyetlen nap erejéig?
Minden programjuk a szokott mederben haladt, semmi jelét nem mutatta annak, hogy készülne valamire, azonban holmijai között nem csupán sminkszettje, hanem egy paróka is lapult, gondosan elrejtve.
- Nem hiszem, hogy ez bármit is jelentene azon kívül, hogy még nincs dátumunk. Egyébként tudtad, hogy az ómen alapvetően is rossz előjelet jelent, így tévesen használjuk a kifejezést, miszerint 'rossz ómen'? - kérdőn viszi fel a hangsúlyt, ezzel is megpróbálva elterelni a férfi figyelmét, amíg megbújik a szoba egyik felében, kitakarva egy fél fal és bútorok által. Apró tükrében szemléli meg, sikerült-e tökéletesen felvennie a vörös parókát, egy kicsit megigazítja, majd rögvest a sminkekhez nyúl. Villám gyorsan húzza ki szemét a fekete ceruzával, szempillájára vékony rétegben helyezi fel a spirált, alapozót azonban nem használ, mivel bőre egyébként is kimondottan fehér. A tüzes rúzs tökéletesen illeszkedik tincseinek élénk színéhez, s kiemeli vakítóan kék íriszeit.
- Mit szólnál az őszhöz? A vénasszonyok nyara lehet ugyanolyan jó választás, mint egy fülledt augusztusi délután - utolsó simítások, szeplők kihangsúlyozása, a felsőt megigazítja, hogy hasának vonalában egy finom csík látni engedje a fedetlen területet. Minden készen áll arra, hogy előrukkoljon, ekkor azonban megérzi: szíve nagyon hevesen dobog. - Tudtad, hogy... - kezdi, s rövid hatásszünetet tart, hogy felegyenesedve kilépjen a takarásból és óvatos mosolyra húzza ajkait. - ...ma van a csókolj meg egy vöröset nap? - mintha csak gondolkodna, úgy lépdel közelebb, megszemlélve a falon lógó képeket, a bútorok tökéletesen megmunkált felületét... Egészen addig, míg közel nem ér az ágyhoz, ekkor ugyanis megáll és csillogó tekintetét Kornéléba fúrja. Kihívná a sorsot maguk ellen? Meglehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842416#post842416][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.18. 23:50[/b][/url]

- Valóban? Nem tudtam. De akkor, ha van egy ómenem, az jó? - Valljuk be, hogy ez így ebben a formában számára egy kicsit furcsán hangzott, hiszen még élénken élt benne az a múltbéli emlék, mely az anafilaxiás sokkot követően történt. Akkor azt mondták, hogy a családra nézve rossz ómen, hogy a legkisebb fiúcska ilyen szerencsétlenül fogant, hogy későn is, allergiásan is, és éppen a szőlőre. Ez nem jelenthet mást, mint a család végét. Bár, ha így nézzük, a családnak nem lett vége, sőt, éppen most készül gyarapodni egy kisasszonnyal, akit Kornél minden találkozásnál egyszer vonzóbbnak, szerethetőbbnek, vágyottabbnak talál. Ezelőtt nem volt sok tapasztalata a női nemmel, nem azt mondom, hogy teljesen tapasztalatlan, de a jó élményektől messze van, így ahelyett, hogy próbálkozott volna, amolyan csigaházas fickó lett, aki egy ponton túl már nem is próbálkozott. Hogy miért? Az épp olyan nagy titok, mint második keresztneve, de az izgulóknak elárulhatom, ezen titokra előbb fény fog derülni, mint a névre. Összességében hihető, hogy az ómen nem is rossz.
- Egyszer voltam egy esküvőn, egy pajtában tartották, nagyon hangulatos volt, de a flancos barátnőd miatt lehet, hogy valami komolyabba kellene gondolkoznunk? - Az ő esküvőjük úgyis irdatlanul gyors tempóban történik. Az ilyen villám esküvők a kínos botrányok elkerülése okán jönnek létre, noha éppen a gyorsaság az, ami előtérbe hozza a botrányokat. Milyen kínos, még jó, hogy az ő családjukban ilyen nem fordulhat elő. Ezzel a gondolattal pillant fel a lányra, hogy megkérdezze Adél másállapotáról, de, ahogy a tekintete találkozik Cassandra idomaival, úgy válik ez a kérdés, és úgy önmagában az erkölcsösség is másodrangúvá. Szóval a lány mellei, eddig valószínűleg nagyon odafigyeltek az öltözködésére, mert Kornél álmában sem gondolta volna, hogy Cassandra ilyen szépen dús keblekben. Vagy, ha valójában nem is az, ez most teljesen hidegen hagyja, mert neki gyönyörű.
- Csak csókolni szabad? - Érezhető, hogy itt, ebben a kérdésben egy hatalmas nyelés is akaratlanul megjelent, mert bizony a fiú sok minden mást is elképzelt maga elé, és nem tudja, hogy a másik átlépné-e a határt, és hirtelen nagyon messzivé válna az őszi esküvő, de majd nagyon vigyáznak, vagy, esetleg, lehet olyan is, hogy fizikailag nem történik behatolás, de mind a kettejüknek jó. Ha most lesz egy csók, nem fog tudni megállni. Tudja, hogy nem. Miközben kérdez, ujjaival Cassy combjának külső ívén simít végig, és hirtelen már nem akar zavarban lenni, most férfi akar lenni, férfiasan akar viselkedni, hogy a lány ne gondolja azt, hogy ebben a házasságban nem lehet majd boldognak lenni. Felnőtt, és bár imádja a gyermeki világot, ezért a lányért felnőtt akarna maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842425#post842425][b]Cassandra Romanova - 2022.01.19. 12:37[/b][/url]

- Öhm - kissé tanácstalanul bámul maga elé, miközben igyekszik meghányni-vetni magában a dolgokat. Az ómen nyilván nem lehet jó, hiszen rossz, viszont az ómen nem rossz, hanem a megléte az...? Cassy megrázza fejét, vörös tincsei meglibbennek a mozdulatra. - Nem. Egyáltalán nem. Az rossz, ha van egy rossz előjeled - bólint egyet magának is, bár már teljesen belezavarodott a dologba, így a maga részéről nem is erőltetné, hogy folytassák.
- Adél nem a barátnőm - talán kissé gyorsan vágja rá a választ, így össze is kell préselnie ajkait, ha nem akarja, hogy más is kicsússzon rajtuk. Ki nem állhatja, éppen eleget kap belőle szobatársként és a társasági eseményeken. Álszent, rejtegeti a várandósságát, tán még az sem lepné meg a lányt, ha esetleg nem Will gyermekét hordaná a szíve alatt, bár ez igencsak meredek elképzelés lenne. Mégis, ha Adélra gondol... Talán nem is annyira elrugaszkodott, csak hát Cassandra két lábbal áll a földön és biztos benne, hogy a rosszindulat mondatja ezt vele. - Nem szeretném, ha az esküvőnket másokhoz hasonlítva rendeznénk meg. Legyen olyan, amilyennek mi szeretnénk, ne befolyásoljon, hogy a Machay-Krise duó mit eszelnek ki maguknak - ez lehetne kimondottan romantikus is, ha nem lenne érezhető a hangjában vibráló feszültség. Annyi embernek kell már így is megfelelniük, miért akarjanak lepipálni valakiket? Az egész esemény körül így is túl nagy a felhajtás, hát még akkor mekkora lenne, ha megpróbálnák felvenni a versenyt velük... Nem. Szó sem lehet róla. A házassága nem egy hülye fogadás, nem valami méregetni való, pontozandó dolog és nem akarja, hogy mások életvitele alapján kelljen élnie benne.
Mivel azonban nem akarja, hogy ez a téma elvegye a kedvüket bármitől - de leginkább egymástól -, így színre lép, mintha csak gyanútlan vad lenne sétál be a ragadozó barlangjába. Megáll az ágy mellett, kissé nekitámaszkodik és elmosolyodik a kérdésre. - Ezt a kérdést a csók után kellene feltenned, nem gondolod? - huncut csillanással szemében felel, miközben közelebb húzódik a férfihoz. Különös izgatottság lesz úrrá rajta, mert nagyon kíváncsi, hogy mindaz, amit eddig elképzelt, vajon tényleg olyan lesz-e a valóságban, mint gondolataiban. Vajon finoman, óvatosan érinti-e össze ajkaikat, vagy szenvedélyesen magához rántja és a lelket is kicsókolja belőle? A hátára vagy derekára csusszan majd a keze, s mer-e lejjebb vándorolni annál? És ő? Vajon Cassy inkább a hosszú, szőke tincsekbe fog túrni, vagy megállapodik arc-nyak-tarkó tájékon? Szíve hevesebben kezd verni, s lassan semmi mást nem hall, csak a fülében erősődő dobogást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842437#post842437][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.19. 15:39[/b][/url]

- A hirtelen jött esküvőjük egy idő előtt születő, de tökéletesen fejlett gyermeket rejt? - A kérdés hangsúlya olyan ártatlan, mint Kornél maga, azonban, aki eleget jár ilyen körökben, pontosan tudja, hogy mit is jelent ez. Cassy-re senki sem mondhatja, hogy felkoppintott, hiszen tessék, ők már jó pár hete jegyben járnak, ismerkednek, és még mindig nincs dátum, amin egybekelnek. Az édesanyák persze finom nyomást gyakorolnak gyermekeikre, de olyan óvatosan teszik, hogy azt akár figyelmen kívül is hagyhatnák, ha Kornél fejében nem kezdett volna el a házasság, mint pozitív gondolat megfogalmazódni. Mert gondol rá, már nem csak néha, és nem is olykor többet, hanem sokat, és ha egy férfi, aki ezelőtt nem is elmélkedett a házasságról, majd megismerkedik egy lánnyal, és hirtelen sokat kezd el erre gondolni, az azt jelenti, hogy teljesen lenyűgözte. Ha valaki megnézi Kornélt amikor Cassandrával van, olyan, mintha kicserélték volna. Sokat mesél, komoly dolgokról beszélget, érdeklődik a lány dolgai iránt. Ebben a pillanatban a kis herceg, Ipkovich Kornél meg van győződve róla, hogy Cassandra Romanova a legjobb dolog, ami vele történhetett. - Bánnád, ha nekünk nem lenne gyermekünk az első öt évben? - A kérdést a lehető legkedvesebben teszi fel, bár tudja, hogy egy nőnek egy a kérdés elindíthat a fejében sok téves gondolatot, főleg abban az esetben, ha a jövendőbeli férj nagyon szereti a gyermekeket, köztük tölti a napjai jelentős részét.
Érzi, hogy beszélniük kell erről, hogy bár még egy esküvői dátumban sem állapodtak meg, tudniuk kell, hogy merre tart az életük, hogy mire vágynak, hiszen nagy a korkülönbség, és ezért Kornél belegondolt már abba is, hogy a lánynak előbb még élnie kell. Tudja, hogy őket nem fogják olyan erősen nyomni, hogy legyen utóduk, főleg olyanokkal nem, hogy fiuk legyen, mert ő számít csak. Felpillant, mert úgy érzi, hogy gondolatait jövendőbelije szemébe mondva kell közvetítenie, ám ahogy Cassandra látóterébe kerül, előbb csak keblei, majd arca formájában is, úgy felejti el, hogy mi is volt a cél valójában. - Cass... - Mit is szeretett volna mondani? Látható zavara úgy tűnik agyára is kihat, mert a lány, aki eddig is tetszett neki, elsősorban fizikailag, másodsorban szellemileg, hiszen a komolyabb beszélgetéseik csak ma kezdődtek igazán, lenyűgözi. Ahogy a vörös tincsek leomlanak, ahogy a szeplők rezzennek, ahogy beszél. Nem akar menekülni, egyáltalán nincs ellenére a helyzet, még úgy sem, hogy nem jellemző rá, hogy kihasználjon embereket, eseményeket, és úgy sem, hogy tudja, a lány még nem a felesége.
- Gyere hozzám feleségül. - Kérleli kedvesen, mert valójában ezt még nem mondta ki. Eddig ez csak tény és nem vágy volt. De vágyik rá, nagyon is vágyik. A felesége lesz, és megígéri, hogy nagyon fogja szeretni, és védelmezni. Ujjaival óvatosan érinti a karját, megsimítja, hogy aztán a vékony csuklón állapodjon meg, és közelebb húzva őt, ajkaira lágy csókot lehel. Azt hihetnénk, hogy többet nem is szeretne, ám a következő pillanatban teste megelevenedik, ujjaival Cassandra combjának hátulját simítja, hogy aztán erősen rámarkoljon, és ölébe rántsa. Jobbját hátára csúsztatja, hogy megtartsa, és ne essen le véletlenül, miközben a csókot elmélyítve, nyelvével türelmetlenül kér bebocsátást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842447#post842447][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.19. 20:52[/b][/url]

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842515#post842515][b]Machay Adél - 2022.01.20. 22:15[/b][/url]

Drága 'Mathias'  
- Körmed, Mjus World Resort & Thermal Park, jan. 22. -

- Egek, ez nagyon hiányzott! - Masszázs. Ez a kulcsszó. A lábát masszírozzák és úgy érzi, a hetedik mennyországba csöppent, miközben Matyi társaságában alkoholmentes koktélt iszogat. A hetek óta tartó borzalmas feszültség, a lábának két nappal ez előtti kegyetlen megtiprása, a rögtönzött táncórák, az apró-cseprő felmerülő kérdések úgy kiidegelték, hogy félt, a haja is hullásnak indult. Kénytelen volt hát tenni az ügy érdekében, és eltűnni legalább egy fél napra otthonról a wellness szent nevében.
Mátyásban mindig emberére talál, ha a szükség azt diktálja, hagyjon időt magára is. Egyébként természetesen az esküvői ruháját is együtt intézték, a férfi nélkül rá se nézett volna a különböző modellekre. Ugyan az anyja azt vallja, hogy két bolond egymásra talált, őt ez nem zavarja. Hány sarkon találsz még egy olyan férfit, aki ugyanúgy örül a Párizsi Divathétnek, mint te? Na ugye!
- Hova tűntél amúgy mostanában? Tudod, mennyi kérdésem lett volna még a virágokkal és az ülésrenddel kapcsolatban? - A hangja határozottan szemrehányó, de az a megbocsátó szemrehányó- csak kiadja magából a feszkót és két perc múlva már nyoma sincs az egésznek.
- Egyébként most tanítom Édest táncolni. Kiderült, hogy nem tud. Pár. Nappal. Az esküvőnk. Előtt! Mátyás, pár nappal előtte! Azt hittem, teljesen beráncosodok tőle! - És tessék, nem hiába kellett az arcpakolás reggel! Azzal kezdték, relaxáló arcmasszázs és -pakolás! A ráncmentes szépségre áldozni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842516#post842516][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.20. 22:28[/b][/url]

Amikor a drága kis teste kényeztetéséről van szó, mindig lehet rá számítani. Főleg, hogyha ezzel együtt éppen hátra dőlhet, uborkákat rakhat megfáradt szemeire és egy roppant nem alkoholmentes koktélt iszogathat. Szemtelenül flörtöl az úszómesterrel, amikor csak éppen arra jár-kel, és imádja, hogy akaratlanul is körülötte legyeskedik.
- Jaj, ne is mondd. Tök gáz volt az egész helyzet, mert az ünnepek alatt elszabadultam teljesen, zabáltam mindent össze-vissza. Aztán apa azt mondta, túlzásba vittem ezt az evészavar dolgot. Mondtam neki, hogy apuci, figyelj, ezekben a körökben, ahol én járok, akkor néznek ki, ha nincs evészavarod - meséli a történetet, legyint egyet, forgatja a szemeit. Apuci és az ő fárasztó aggodalmai. - Szóval aztán el kellett mennem agykurkászhoz, hogy megnyugodjon. Jártam rendesen, mert összekavartam a testvérével, aztán egyszer már nem kellett járnom, nem is értem miért - vonja meg a vállát, miután egy szuszra elmondja az egész kalandos történetet. Kuncog amikor ismét meglátja az úszómestert az üvegpanelen keresztül kukucskálni.
- Szent szilva! - kiált fel, és majdnem eldobja a poharat. - Nem tud táncolni? Komolyan mondom Adél, én nem lennék képes ennyi kompromisszumot kötni. Értem én, hogy senki nem lehet olyan tökéletes, mint mi, de főleg én, hát igen, de azért na. Nem mindegy ám mibe mész bele. Ha nemet mondasz az oltárnál, én kiszöktetlek, öribarieskü - adja hozzá, miközben rázza a fejét és nagyot sóhajt. Adél egy királynő, ő egészen biztos benne, és valaki olyan kellene neki, aki ugrik minden szavára, és megcsókolja a kicsi lába nyomát is.
 - Szóval az van, hogy nem minden részletében segítettem az esküvőszervezésnek, de én magam készültem. Egy mérettel kisebb öltönyt vettem, csak azért, hogy legyen motivációm. Pontosan 2,344 centit kell még fogynom a csípőmből, hogy tökéletesen álljon. Lehet úszom egyet a pedikűr után - dörmögi az orra alatt, majd nekiáll megenni az uborkát, amit amúgy is levett a szeméről, hogy pasikat nézzen.
- Veled amúgy mi van? Rég láttalak így meghízva - jegyzi meg, mindenféle tapintatosság nélkül, csak úgy lazán. Persze, egy normál embernek nem igazán tűnne fel, hogy mi a helyzet Adéllal. Hízásnak pedig végképp nem nevezné. De hát erre van a mi drága Mátyásunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842519#post842519][b]Machay Adél - 2022.01.20. 22:55[/b][/url]

Akaratlanul is felnevet. Úristen, a szülők mekkora dorongok a fenékben a hülyéikkel. Őt bezzeg nem küldték, csak jó messzire el, nehogy a drágalátos kis korcs fiúkat megfojtsa egy óvatlan pillanatban. Jobban járt volna mindenki, ha Dominik csendben eltűnik.
- Tízes skálán? - Ez rém fontos, a skálázást ne hagyjuk el. Ha kevesebb, mint hetes, nem érte meg a szexet, akár nő, akár férfi. - Kicsim, apádnak szerezned kellene már valami új hobbit, vagy anyádat felturbózni. Foglalkozzanak egymással, ne a te problémáiddal. Azzal foglalkozunk mi. - Elvégre erre vannak az elit öribarik, hogy közösen fúrják meg egymás ellenségeit, elsősorban.
- Köszi, szívem, de a szüleimtől nem látok egy fityinget sem, ha nem megyek hozzá. Az igazat megvallva ugyanabban a borzasztó helyzetben vagyunk. - Szinte felfújja a dühtől az arcát, még a csinos úszómester sem tud enyhíteni a kedélyingadozásán. - Őt a nagyanyja tartja rövid pórázon. Most komolyan, ezek abszolút nem normálisak! - Mondjuk Mátyás ismeri már a családját, meg a 'kifelé mutatom a szépet, belülről rohadok' módijukat. Semmi újat nem tud mutatná már a nap alatt kedves barátjának.
- Kapd el az öltözőben. Kíváncsi vagyok, mekkorája van, teszteld le! - Talán még ő is befizet egy gyorsra, ha az úszómesterük átmegy a teszten. A fene a terhes hormonjait, és hogy nem hozhatta ide is magával a személyes kis boytoy-t.
- Ja, a legrosszabbat még nem is meséltem neked. Karácsonykor megpróbáltam megfektetni, de túl sokat ivott. Nem állt fel neki. Soha életemben nem éreztem magam ennyire megalázva! Soha, érted? Még akkor sem, mikor egy rohadt mosdóban csináltuk Jean-Paullal. - Ez a legutóbbi karácsony nagyon beleégett az agyába, de ha teljesen őszinte akar lenni, azóta nagy előrehaladások történtek. Például a vacsorájuk Bogolyfalván, vagy a sikeres hárítás Kállay előtt... Apró, de látható haladások.
- Legszívesebben ledönteném a padlóra, lerángatnám a gatyáját és helyben meglovagolnám. Ez a vég, ennyire még senki nem készített ki, mint ez a barom. Mert egy barom amúgy! Semmi szeretnivaló nincs benne, csak a teste! - Hazudik. Will mutat olyan aprócska rezdüléseket önmagából, ami egyszerűen érdekessé teszi őt, és arra sarkallja a kedves menyasszonyt, hogy tovább űzze a becserkészhetetlennek tűnő vőlegényét már csak a vadászat öröméért is.
- Ússz csak, ússz. Lehetőleg be a lábai közé. - Mormogja annyira hangosan csak, hogy Mátyás meghallja. Tényleg naggyon jól néz ki az úszómesterük, de ha ennyire bámulja Mátyást... kár érte.
- Hogy mi? - Felháborodással álcázza a riadalmát. Tudja, hogy elkezdett kigömbölyödni, az arca, a melleiről ne is beszéljünk aztán, de a csípője is kiszélesedett és egy pici hasa is kezd lenni. Már a babája minden pici részlete kifejlődött, innentől nőni kezd majd.
- Hahh, csak az új játékszerem jól tart. Elhalmoz mindennel is. - Ugyan csöppnyi hazugság, de a terhességét nem szeretné híresztelni, és kedves barátja sajnos mindenkiről mindent hajlamos tudni. Nem akar az információs listájához hozzáadni feleslegesen.
- Egyébként te leszel a ceremóniamester. Csak szólok, remélem, tudod. - Mármint, ez olyan alap volt, hogy a szociálisan hiperextravertált barátját tegye meg az esemény levezénylőjének. Mintha egy mugli esküvőn Elton John töltené be ezt a tisztet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842522#post842522][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.20. 23:17[/b][/url]

- Tizenegy, mert végre nyugalomban élhetek, neki köszönhetem! - nevet fel harsányan, aztán végighallgatja a mondanivalóját. Próbál egyetérteni szokásos módon, de kicsit meg kell ingatnia a fejét. - Hát nem tudom, én jobb szeretem, ha mindig érdeklődik, azt jelenti, mindig elhalmoz mindennel, amire csak vágyok. Persze, ezt a testvéreimmel nem csinálja, szóval ők a konstans sértődés állapotában vannak, és biztos vagyok benne, hogy most hirtelen mindenkinek evészavara lesz - forgatja meg szemeit és fáradtan nyög fel. Annyira idegesítők a kis utánzós majmok. Persze csak édesapjuk figyelmét próbálják kivívni azzal, hogy hasonló galibákba keverednek. Matyi viszont pontosan tudja, hogy sosem érhetnek fel majd hozzá, és ez a világ rendje.
 - Figyelj, értem én, hogy szeretnék érvényesíteni az akaratukat, de egy lány pénztárcáját fenyegetni egyszerűen övön aluli - sóhajt egy nagyot és szippant egyet a koktélból. Fejben összeadja a kalóriákat és arra gondol, este hány perc kardióval fogja ezt ledolgozni. Miközben Adél beszél a srácról, már fejben hozzá is adja azokat a kardió pontokat, amiket tőle fog kapni.
- Majd ha vége van a masszázsnak, bakter. Először én legyek jól, aztán lehet, hogy megáldom szerencsétlent a jelenlétemmel - vigyorodik el, és közben a napsugarakat is élvezi, de felteszi a napszemcsit is, és még jobban néz ki.
- Micsodaa? Ez most komoly? - kérdez vissza, mert komolyan azt hiszi, hogy Adél csak viccel. Hallgatja mit tenne vele, és érzi, hogy mennyire frusztrálja a drága szépséget, hogy bizony nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretné. És ő pontosan tudja, hogy ennél rosszabb hiszti nincs is a világon. - Hát ki ne akarna egy ilyen bomba csajt? Komoly bajok vannak vele. Kuka - hozza meg az ítéletet, a szokásosnál mélyebb, lesújtó hangsúllyal.
Vigyorog még kicsit az úszással kapcsolatban, csettint, kér egy új koktélt, éppen eszi le róla a műanyag ízű cseresznyét amikor Adél felháborodottat játszik. Ez csupán annyit jelent, hogy jó helyre tenyerelt és rátapintott a lényegre.
- Figyelj már, ne érezd rosszul magad, evés után igyál meg egy pohár meleg, nagyon sós vizet. Csodákat művel. Utána gyere el zumbázni velem. Lerázzuk a felesleges a formás popódról - ajánlja fel roppant kedvesen és vigyorog is egyet. Amikor pedig azt mondja, ő lesz a ceremóniamester, öblös nevetésben tör ki. Imádja ezt a helyzetet elképzelni.
 - Hát olyan szent köteléket kaptok tőlem, mint még soha senki. Ilyet nem osztogatnak csak úgy. Meg kell becsülni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842546#post842546][b]Machay Adél - 2022.01.21. 12:56[/b][/url]

Sosem értette, hogy lehetnek ennyire különbözőek az aranyvérű családok. Azt hitte, mindenki olyan, mint az övé, kiállhatatlan, ármánykodó, hideg, és vannak levált részei. Ehhez képest Mátyás családja tökéletesen normális az utánzó kis tetveket leszámítva. El is húzza a száját már az említésükre is.
- Helyes, legalább leadnak az arcukból. Rájuk fér. Segítsek nekik egy kis hashajtó főzettel? - Ugyan már, természetesen neki is van hánytatója, hashajtója, bármi, amitől fogyni lehet. Használnia ugyan ritkán kell, mert eddig az esetleges feleslegét egyszerűen ledolgozta legtöbbször, de szívesen belekeveri bárki ételébe vagy italába.
- És ez még hagyján. Szinte a hajamnál fogva ráncigáltak haza Jean-Paultól. Örültem, hogy senki nem látta. Egy életre nem mostam volna le magamról azt a szégyent. Szívem, ha nem lennél, már rég egy ráncos banya lennék a stressztől! Olyan jó, hogy kiadhatom mindezt magamból neked! - Fura mód ez odavissza működik, képes Mátyás siralmait meghallgatni a féktelen egocentrizmusa ellenére. Elvégre, ha szidni kell másokat és áskálódni exek ellen, abban rendkívül jó és lelkes. És persze a szexi úszómesterek megfektetését is boldogan támogatja, de első a szépségük. A napszemüveg visszakerül az ő arcára is, miközben a koktélos szívószálat forgatja a tökéletesen fehér fogai között.
- Igen... Bár tény, rengeteget itattam. Talán kicsit többet a kelleténél, de hát előtte meg belevágott a bokorba, Mátyás! Le kellett nyugtassam! És úgy tűnt, a pia ellazítja. Mentségemre legyen szólva, először itattam le valakit és túl jól sikerült. - Általában nem kellett alkoholhoz nyúlnia, mert elég volt a vélasága, hogy megrészegítse az expasiját. Meg úgy más pasikat, csak azok nem érdekelték ilyen és olyan indokoknál fogva. De Will... Ó, Will nagyon is elkezdte érdekelni, ezért sem engedné el idő előtt, legalább, míg meg nem kapja. Vívódóan rágja az alsó ajkát, miközben újból feltolja a napszemüveget a feje tetejére.
- ... Még nem akarom kukázni. Most már azért is kell. Akarom, hogy aztán a szemébe vághassam, hogy megvolt. - Most úgyis a büszkesége beszél belőle, de ha valaha beleszeret Willbe és ezt valaki a képébe vágná, hogy 'nézd, mit mondtál x idővel ez előtt róla', biztos letagadná. Az utólagosan rosszul elejtett kijelentésekkel nem foglalkozunk, rich girl 101 aranyszabály.
Ahogy azzal se kellene, hogy Mátyás szándékosan kipécézte az alakját magának. És, ha Mátyás már most észrevette, akkor idő kérdése, hogy Madlen, Galina, sőt bárki más észrevegye. Teljesen biztos benne, hogy már pletykálnak az aranyvérű körökben a terhességéről, de esze ágában sincs adni alájuk a lovat. De Mátyás nem könnyíti meg a dolgát. Egy másodpercre komolyan türtőztetnie kell magát, hogy ne forrjon fel helyben az agyvize, végül fogát csikorgatva nyúl ki és húzza a srác arcát közelebb az övéhez, hogy a fülébe suttoghasson.
- Nem lehet. Megvannak rá az okaim, de nem lehet. Essen le a tantusz, szivi. Majd az esküvő után kiokoskodjuk a bomba alakom, de addig meg elrejtik a ruhák a felesleget, oké? Te leszel az első, akihez besétálok fogyni, de egyelőre hagyjuk ezt a dolgot. - Mátyás sem hülye. Ha egy hiú nő ennyire ignorálja a saját alakja kérdését, annak bizony elég nyomós oka szokott lenni. Mondjuk a kilenc hónap alatt, a szerverről letöltődő kis vírus... Bár hátha a ceremóniamesterség ötlete mégis eltereli valamelyest szemfüles barátja figyelmét a terhességéről.
- Légy te a mi Meggie Walker-ünk, csinálj szenzációt ebből az esküvőből. Vagy szembenézhetek Will nagyanyjával, meg a sajátommal, és ismered a nagyit... Nem viseli jól a szinten aluli dolgokat. - Galina egy rémálom, ha a tökéletességről van szó. Nem is akar elékerülni, ha nem ugorják meg megfelelően azt a napot.
- És ki lesz a plusz egy főd az esküvőn? Remélem, nem az úszómester. - Szemöldökét felvonva jelzi, hogy azért hé, a nívóra vigyázzunk még mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842588#post842588][b]Hollósi Zalán - 2022.01.22. 08:01[/b][/url]

Tudta, hogy az ünnepek különlegessége, hogy gyorsabban telnek, mint azt az ember szeretné, de most kivételesen örült ennek. Ez azt jelentette, hogy annál hamarabb fog eljutni Kornélhoz. A karácsonyi vacsorán Szofi is többször felhozta a témát, olyankor Zalán mindig jelentőségteljesen bámult kuzinjára az asztal túloldaláról, mert nem akarta, hogy elkotyogja, miféle lovakat is fognak ők tulajdonképpen megülni Athanaczkovicséknál. Szerencsére Zalán anyukája egyáltalán nem fogott gyanút, így minden különösebb fenntartás nélkül engedte útjára a fiát. Azért még mielőtt a kandallóba lépett volna, többször elismételtették vele barátja vezetéknevét, nehogy pont akkor törjön bele a nyelve, amikor fennhangon kell mondania a pontos címet.
  Sikeres érkezését követően próbált úgy viselkedni, mintha nem nyűgözte volna le Kornél otthona - több-kevesebb sikerrel. Sokszor kapta azon magát még így is, hogy tátott szájjal bámulja meg az ősrégi festményeket, a díszes bútorokat, a hatalmas szobákat, amikben ha nagyon akarták volna, akár kviddicsezni is lehetne, olyan magas plafonjuk volt. A házimanók unszolgatását udvariasan utasította el, mert jelenleg minden más érdekesebbnek tűnt, mint az evés-ivás. Bár a külön szobát furcsának találta az elején, valahol megértette. Hiszen mi mást kezdjenek ennyi szobával?
 Megbeszélte Kornéllal, hogy Szofi egy nappal később érkezik csak. Nem akarták túlbonyolítani a menetrendet, s csak remélni tudta, hogy ez senkinek nem fog gondot okozni. Zalán valahol mélyen örült, hogy így alakult, legalább nem fog híre kelni, ha lezúgna véletlenül valamelyik ló hátáról. Nem mintha nem lett volna a lány zsebében így is elég kínos történet, aminek ő volt a főszereplője...
 - Meglátjuk. - mondta a csizmára meredve, majd a lábfeje mellé tartotta, hogy összemérhesse vele. - Úgy nem lesz az igazi, ha te nem jössz - tette hozzá egy keserédes fintor kíséretében, miközben lerúgta magáról a bakancsát. Kicsit nyomta lábujját a kapott lábbeli, de egyáltalán nem volt vészes. Bólintott, jelezve, hogy ez így megfelel neki. Sokban hasonlított a seprűlovas felszereléshez, így még szokatlannak sem érezte.
 - Tényleg? - Kornél örömén nem lepődött meg, a szüleién annál inkább. Bár nem tudta pontosan, miért intézték hozzá azt a pár üdvözlő szót is annyira kimérten, feltételezte, hogy a nagymúltú varázslócsaládoknál ez így lehet szokás. - És a bátyád is itt van? Vagy ő nem jött haza karácsonyra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842592#post842592][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.22. 13:51[/b][/url]

- Hashajtó főzet? Pff, a végén még fogynak tőle - neveti el magát. Amúgy sem egy bosszúálló típus, ha a családjáról van szó. Pontosan tudja, hogy ha kakaskodnak is néha, rájuk számít csak igazán az életben. Annyira nem buta, hogy ne hagyjon magának menekülési útvonalat. Amúgy is kedveli, ha mindenki kedveli.
 - A hajadnál? Már nem azért, de van fogalmuk róla, hogy mennyibe kerül manapság egy normális kondícionáló? Nem azért, de ha már rángatnak, inkább a ruhámat, mert azt könnyebb pótolni, mint a kitépett hajat - közli véleményét, bár nem szörnyülködik. A sztorin egyáltalán. Hajrángatások és cicaharcok sajnos hétköznapja részeit képzik. - Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. A legféltettebb titkaid is biztonságban vannak nálam - vigyorodik el. Persze, mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Ő a legnagyobb pletykagép a világon.
- Az itatás nem abban segít, cicuskám. Vannak más szerek amik kifejezetten az ilyen makacs személyek meggyőzésére valók, de arról talán jobb, ha nem itt csevegünk - kuncogja el magát, és sóhajt. Az uborka csodálatos volt, hiszen az ő szeméről került le, az úszómester roppant jóképű, a koktél hűs és finom. Még kiakadni sem tud teljesen ilyen jó körülmények között.
- Ha meg akarod törni, akkor nem kedveskedni kell ám vele, hanem kifárasztani. Én általában rövid meccseket játszok, és hamar feladom, ha valaki untat, de te elég makacs vagy ahhoz, hogy megkeserítsd az életét hosszútávon - kuncog az italába, Adélra pillant, majd lehunyja kicsit a szemeit. - De nagyon fontos ám, hogy te legyél az első magadnak. Tudom, hogy nagyon rá tudsz fixálódni a nagy tervekre, de érted, egyik sem éri meg az idegeskedést. Sem a ráncokat - mondja teljes magabiztossággal. Ő már régóta követi ezt a tanácsot. Neki mindig Mátyás az első.
Figyeli, ahogy Adél magyaráz itt arról, hogy majd csak később akar fogyni. És nem rakja össze a képet, véletlen sem, inkább annak tudja be, hogy a diétát elkezdeni a tökéletes időpont mindig a holnapi nap.
- Jól van na, de jobb, ha tőlem hallod, mint valami idegentől, hogy ez így nem állapot - mondja el ismét, csak hogy biztosan tudatosítsa a lányban, és rombolja az önképét. Pedig állapot, de még milyen!
- Szinten aluli?! - marad tátva a szája. - Na idefigyelj anyukám - tolja le a napszemüveget az orrára, és Adélra pillant kék szemeivel. - Engem, meg ezt a kifejezést te aztán ne merészeld egy napon használni, mert nagyon megbánod - mondja, majd felhúzza orrát pár pillanatra. Még a feltételezés is sértő. Mátyás, és a szinten aluliság? Hat minden ami Mátyás, egy olyan szint, amiről mások csak álmodhatnak.
- Nem tudom még, lehet, hogy felírok pár nevet és kisorsolok egy szerencsést, aki részese lehet ennek az élménynek. Nehéz lenne igazságosan dönteni - állapítja meg egy kaján vigyorral. Tudja, hogy a parti hatalmas lesz, ő pedig végtelenül szórakoztató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842639#post842639][b]Machay Adél - 2022.01.23. 16:17[/b][/url]

Erősen enyhe kifejezés, hogy nem tud aludni. Csak forgolódott eddig is, de úgy éjjel egy magasságában már tényleg úgy van vele, hogy fuck it, karikái lesznek, eltünteti majd mágikus úton. Fáradt is, de képtelen is elszenderedni, szóval a lehető legáldatlanabb állapotban (áldott állapota ellenére, höhh) várja a reggelt, mikoron is elkezdődik az őrültek háza. Délutántól már Willel sem találkozhatott (őrült angolszász szokások), és a szobájában található temérdek könyv közül valahogy egy sem kötötte le a figyelmét megfelelően. Próbált a gyerekéhez is beszélni úgy öt percig, de aztán úgy döntött, ez a világ legidiótább dolga, amivel bármely anyajelölt elszórakozhat. Mostanra egy nagyon kicsit látszik a dudor a köldöke alatt, de nem orbitálisan szembetűnően. Aki már volt terhes, az valószínűleg rögtön rájönne, mit lát.
Kissé karikás, pöppet a fáradtságtól megduzzadt arccal botorkál le a földszinti hallba. Éhes. A gyerek éhes. A fene tudja már, ki éhes és ki nem kettejük közül. A lényeg, hogy viszonylag gyorsan megtalálja az utat a konyhához, majd a hűtőhöz, és egy tál franciasalátával poroszkálna vissza a lépcsőhöz. Rövid morfondírozás veszi itt kezdetét, mert elindul a bensőjében a vívódás, hogy menjen be a könyvtárba egy újabb könyvért vagy sem? De lehet, be kellene... Újraolvashatná a Különös házasságot, elvégre az ő története majdnem ugyanolyan, mint az a Mikszáth-regény.
Néhány másodperc múlva már a kilincsen van a keze és nyitja is az ajtót... csak hogy meglepődjék, miért világos a roppant nagy szoba? Nem igazán gondolta, hogy mások nem alszanak ebben az embertelen időpontban. Menyasszonyoknak szokás ébren maradni és végigidegeskedni az egészet. Becsukja maga mögött az ajtót, hogy aztán körbejáratva a tekintetét végre kiszúrja, ki használja a könyvtárat, vagy annak egy bizonyos részét legalábbis.
- Találtál valami érdekeset? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842641#post842641][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 17:01[/b][/url]

Az asztal lapja megreccsen alatta, ahogy a súlyát a lábujjaira helyezve, fél tenyérrel a szőttesnek támaszkodva feljebb ágaskodik, hogy kiolvassa a már megkopott, apró aranybetűket. Ezerhatszáz... valamennyi, a nevet ebből a szerencsétlen szögből és távolságból, közvetlenül a feje fölött már képtelen kiolvasni. Elemeli a kezét az anyagtól, a mutatóujja végigsiklik a vékony, hullámzó fonálon, az elhalad pár hasonlóan málladozó, elfeledett név mellett, mielőtt egy vastagabb ághoz csatlakozna. Ezerhétszáz. Az ujja a néven időzik, ő megnyalja az alsó ajkát, a szabadon lévő kezével, amit eddig maga mellett lógatott, megemeli az ott szorongatott, érintésétől már átmelegedett üveget.
Felületes szusszanással iszik bele. Hagyja, hogy az ujja lehulljon a hímzett betűkről, elpillant maga mellett a számolatlan, múltba vesző névre. Különös érzés tudni, hogy valószínűleg nincs élő ember a világon, aki emlékezne rájuk, vagy egyáltalán érdekelné, kik voltak ők. Senkit sem érdekelnek már. Csak ő maradt, aki a falhoz tolt asztal tetején állva végignézzen rajtuk, mint minden alkalommal, amikor a birtokon jár. Azonban egyszer sem tanulmányozhatta annyira behatóan, mint most, amikor az esküvő előtti éjjelen végre teljesen egyedül hagyták.
Hallja az ajtó nyikorgását, majd a kúszob roppanását, csak a fejét biccenti lejjebb, hogy összehúzott szemmel tovább betűzze a neveket, míg meg nem szólítják.
   -  Yeah. Nézd.  
Indokolatlan lendülettel mozdítja a karját az üveggel, hogy valahová a szőttes alsó felére mutasson. A rum az asztalra és a padlóra fröccsen, de ő láthatólag nem törődik ezzel. A szavai folyékonyságán már érezhető, hogy nem egészen józan, ahogy a mozdulatán is, ahogy megbillenve megfordul az asztal tetején.
   -  Nézd. Nézd! - ismétli meg, rögeszmés lelkesedéssel lendítve az üveget ismét a családfa felé - Eddig magamnak voltam az unokatestvére. De hahh... holnaptól magamnak leszek a másodunokatestvére is Sőt - bizonytalanul visszafordul a családfa felé, közben hátralép egyet, riasztó közelségben az asztal széléhez - szerintem valahogy a nagybátyám is vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842645#post842645][b]Machay Adél - 2022.01.23. 17:49[/b][/url]

Vannak kétségei afelől, fizikailag mennyire biztonságos, amit a vőlegénye művel, de inkább elraktározza ezt az agya egy hátsó zugába. Nem az ő dolga. Helyette lerakja a kanapé előtti kisasztalkára a kajáját, és összébb húzva magán a köntösét, az asztal mellé bandukol, hogy jobban szemügyre vehesse a családfát.
Rengeteg név, dátum, házasságok különböző körökből és korokból, egyesek lekerültek az ódon szőttesről, mások fel, néhol mállik, másutt friss szálazás futja keresztül az anyagot. Mondhatni, érdekli is meg nem is a relikvia. Az információigénye azt diktálja, legyen tisztában mindennel és mindenkivel ezen a szőttesen, de valójában egyáltalán nem érdekli, mennyire belterjes és vérfertőzött a családja, vagy más családok, akikkel összegabalyodtak évszázadokon keresztül. Pedig minden itt van feketén-fehéren-színesen, arcokkal, nevekkel, születési és elhalálozási dátumokkal együtt. Egy komplex rendszer, kapcsolati háló a magyar és részben a külföldi aranyvérűek szövevényes világához.
- Kár ezzel foglalkoznod. - Jegyzi meg egykedvűen mustrálva az elmutogatott pontot. Will neve több helyen is feltűnik, hol a Krise részről, hol máshonnan- ez is azt mutatja, hogy van jó néhány aberrált vonása az aranyvérű felső tízezernek.
- Ha végigmennénk rajta, ki kinek a kije, nem lenne se vége se hossza a vérfertőzéseknek. Talán az is kiderülne, te és én hányadági unokatestvérek vagyunk, csak mert aranyvérűeknek születtünk és Európába. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842646#post842646][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 18:05[/b][/url]

Fascinating.
Őszinte lenyűgözöttségét csak felerősíti az alkohol zsibbasztása. Egészen kisgyermekkora óta hajlamos rá, hogy a legkülönösebb dolgokra hiperfókuszáljon, akár napokon vagy heteken át. Lepillant a köntösben, smink és más maskara nélkül az asztal mellett álló lányra és legszívesebbe ráordítana, hogy lehet ennyire közömbös a tapintható, élő történelemmel szemben, ami a falon függ előttük? Helyette csak iszik, behunyt szemmel és cseppet ismét megtántorodva az asztalon, az üveg nyakáról néhány csepp rum a bőrére folyik, hogy valahol a pólója nyakánál igya be az anyag.
   -  Kilenced. Vagy... tizenegyed - válaszol a fel nem tett kérdésre, tőle balra mutat, a szőttes érrendszerén egy különösen vastag, önmagával is összegabalyodó artériára - Vagy huszon... egy? Attól függ, honnan nézed. De egyben már biztos vagyok - az üveget kissé megemeli a családfa felé - hogy az én gyerekeim is a saját unokatestéreik lennének. A tiédek meg... hah... az én... harmadági unokaöccseim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842647#post842647][b]Machay Adél - 2022.01.23. 18:16[/b][/url]

Nem kérdezi, mégis megtudja. Óh, kilenced vagy mondjuk huszonegyed? Utóbbi sokkal jobban hangzik minden szempontból, az már teljesen idegennek számít.
- Gyere le onnan, mielőtt kitöröd a nyakad az esküvő előtt. - Halkan, de érthetően beszél, nincs benne utasítás, de állhatatosan néz fel Willre, miközben végigköveti a legördülő rumcsepp útját a póló nyakának széléig.
Undorító.
Van valami Willben, ami ennyi idő után már képes őszintén felhúzni az agyát: szinte folyton részeg, félrészeg, vagy arra törekvő.
- Amíg nem akarnák egymást házastársul, ám legyen. A vérfertőzés meredekebb probléma a túl fiatalon való házasodásnál. - Most már úgy van vele, hogy ideje kezébe vennie a dolgokat, ezért is kapaszkodik fel az asztalra Will mellé, hogy felállva legalább valahogy megpróbálja elkapni, új pályára terelni, ha lezuhanna. Elég egy szerencsétlen esés és lőttek a holnapi örökségének.
- Mesélj, miket találtál még. - Vajon, ha visszatereli a figyelmet a szőttesre, Will hajlandó lesz ignorálni három másodpercnél tovább az üvegét? Holnapra voltos lesz a parketta ott, ahová a rum loccsant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842649#post842649][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 18:49[/b][/url]

Ha ezt Adél undorítónak tartja már most, cicám, van egy rossz hírem számodra: William egyáltalán semmi problémát nem lát abban, hogy a felesleges energiáit alkoholban oldja fel. Ezek az egyedüli pillanatok, amikor a köd legalább időlegesen elcsendesíti az agyában zakatoló, őrjöngő zajt: a gondolatokat, teóriákat, ötleteket és összeesküvéseket, amik egymást túlordítva töltik ki minden ébren töltött pillanatát.
Csak lepillant a lányra, anélkül, hogy kifejezné, valójában mennyire borzalmas ötlet, amit épp csinál, lép oldalra egyet, hogy helyet hagyjon neki a szerencsére masszív, faragott asztalon.
   -  Szerintem nem lenne vérfertőzés különben - válaszol, összeráncolt homlokkal elpillant arra, amerre az ő még fénylő aranyszállal felszőtt neve összekapcsolódik a lányéval. Az ő gyerekei és Adél gyerekei az eddigi megértése alapján csak messziről, alig kimutatható részben lennének rokonok, ahogy ők maguk. Ami a vért ileti, legalább is.
   -  Aha. Itt van... ahh, ő - Adél fellélegezhet, amikor ahelyett, hogy ismét hátrálna és ezzel az egyensúlyát vesztve hátraesne, egy lépést tesz előre, hogy diatalmas lendülettel bökjön a vele nagyjából szemmagasságban olvasható névre. Valójában ez volt az oka annak, hogy az asztalt egészen idáig tolta - Mihálfai Tihamér. Két anyja van meg két apja. Meg neki is - mutat némivel feljebb egy öregebb, kopottas névre - Felkerül az is, akit örökbeadtak. Szóval - megemeli az üvegét, mielőtt azonban beleinna, azt a lány felé nyújtja - Mér' nem alszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842653#post842653][b]Machay Adél - 2022.01.23. 20:11[/b][/url]

Annak ellenére, hogy az előbb épp óvva intette Willt holmi bravúros mutatványoktól és kérte, hogy szálljon le, két perc múlva már mellette ácsorog a masszív asztalon. Adél-logika, nem logika, rossz reflex.
Nem lenne vérfertőzés? Felvonja a szemöldökét, de nem, nem kommentálja, nem is akarja most tudni, mi megy át Will agyán, túl frusztrált és stresszes az esküvő miatt most ahhoz, hogy őrült tudósi észjárásokat próbáljon kibogozni. A közös gyerekeik egészen biztosan vérfertőznének, ha egymással házasodnának.
- Hm? - Arrafelé néz, amerre a majdnem-férje mutogat, de teljesen biztos benne, hogy idáig sosem ment vissza a nevek tanulmányozásában. Nem volt indoka rá felállni egy létrára vagy székre, hogy az összes nevet szemrevételezze, így a felismerés, hogy az örökbeadott gyerekek is felkerültek, kissé szíven üti. Akarja majd látni rajta az övét? Vagy meg sem kérdezik és rápakolják? Nyel egyet, és inkább átkormányozza a tekintetét máshova, valamerre deréktájékra kettejük között.
- Nézd? - Rábök egy kiégetett foltra bizonyos 'Machay Rudolf' neve mellett jó néhány pozícióval arrébb a nagyapjáétól. - Róla például tudom, hogy megszökött, és a nagyapám levétette a nevét annak idején. Kíváncsi lennék, mi lett vele. - Végül is ő is megszökhetne, akár már most is. Pont ébren van hozzá.
- Azért elég elképesztő... nem gondoltam volna, hogy az anyámon keresztül kapcsolódok hozzátok. Mármint a Krise családhoz. Elég távol bejöttetek a Vad Keletre. - Hiába verik magukat sokan Magyarországon, hogy nyugatiasság így meg úgy, az ország fél lábbal még mindig uggyanúgy a vadkeleti mentalitást követi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842654#post842654][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 20:32[/b][/url]

A szeme követi a lány kezének vonalát, valahová kettejük közé. Ismét leereszti az üveget, most anélkül, hogy beleinna. A teátrálisan kiégetett folt. Hallott ilyesmiről, ám, mivel a Krise birtokon a családfa freskóként került a falra, a saját szemével sosem láthatta ezt. Különben pedig...
   - Nálunk nem szedik le azokat, akik kikerültek a bizalom köréből. Vagy így, vagy úgy. Rohadt gyümölcsök, de azért gyümölcsök. A nagyanyám mindig ezt mondta.
Nagyon kicsi volt még akkor, amikor a nagyanyja utoljára igazán foglalkozott vele. Még az ikrek születése előtt, amikor még olvasni sem tudott, de a birtokra való látogatásai legnagyobb részét mégis a könyvtárban töltötte. Madlen olyankor néha az ölébe vette a mélybordó bársonnyal fedett szófán, mesélt a családjukról, a múltjukról és arról, hogy neki milyen része van ebben a folyamatosan változó történetben. A nagyanyja egyszerre volt nagyon gyöngéd és rettenetesen szigorú vele szemben, óvta is, de el is taszította magától, ha a viselkedése nem felelt meg az asszonynak. Mert pontosan tudta már, még ha nem is értette, miért: ő is csak rohadt gyümölcs ezen a fán.
   -  Ja... - szórakozottan billenti meg a fejét és sandít oldalra a lányra - Adele Krise. Boldog születésnapot, különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842663#post842663][b]Machay Adél - 2022.01.23. 22:13[/b][/url]

Picivel hosszabban felejti a pillantását Willen, aztán tovább engedi az üvegre, amit nemrég még felé tartottak, de érthetően nem nyúlt utána. Ideje lenne lassan eloroznia.
- Itt másként kezelik ezt. - Ingatja a fejét egy csöppet, visszafordulva a szőtteshez. - Hogy is mondjam... - Muszáj megrágnia a szavakat, hogy egyrészt egy részeg is megértse, másrészt hűen tükrözze azt, milyen is ez a családfelfogás.
- Rengeteg dologban melletted áll a család. Tényleg, rengetegben. Még engem sem raknak ki a törvénytelen gyerekem miatt, hanem megjavítják, elsimítják a dolgot. De teszem azt, ha önző lennék és a saját álmaim kezdeném kergetni ahelyett, hogy a Machay családot helyezném előtérbe... nem biztos, hogy olyan szerencsés lennék, mint a nagynéném, Zója, aki valamiért még mindig a családfán van. Néhány hozzá hasonlót leszedtek, másokat másfajta árulásért... Ne áruld el a család intézményét. Ez az egyetlen aranyszabályunk, de... néha nehéz megmondani, meddig terjed a család, és hol kezdődik az ember maga. - Önző és családáruló lett volna itthagynia őket és Jean-Paullal élnie? De ott is előbb-utóbb kibukott volna, hogy nem szereti őt valójában a férfi. Még mindig elfacsarodik a szíve, ha eszébe jut a mosolya, a nevetőráncai... Mégis, amikor ismét a valóságra fókuszál vissza, egy idült Will áll a szemei előtt, és kénytelen ezen fanyarul elmosolyodni. Innentől jó három évig legalább ez lesz az élete, de dögöljön meg, ha olcsón fogja adni magát.
Adele Krise
Arcára fagy a mosolya, kissé csodálkozóan, kissé tompán. Furcsán szép csengése van az új nevének. Tudja, hogy holnap már így fogják hívni. Adele Nadia Krise. Holnaptól vagyonos nőnek számít majd férjjel és két nagy család hátszelét élvezheti a továbbiakban. Mégsem ez számít most.
Teljesen a vőlegénye felé fordul, az ujjai ráfűződnek Will üveget fogó kezére, majd a másikkal az üveg alját támasztja ki, és elveszi tőle, ha van rá módja. A mosolya ugyanaz a kislányos, őszinte, mint a ruhapróbája napján.
- Köszönöm. - Mit lehet erre mondani? Egy gesztus maga néha jobban célba talál egy ajándéknál, de azért... - Lehet, hogy készültél is valamivel? - Ott az arcán a jól ismert, sunyi árnyalat is a mosolyon túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842667#post842667][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 22:40[/b][/url]

Hallgatja a szavait, hol a lány arcát, hol a hímzést nézi, közben lassan mozdítva a fejét, hogy megakadályozza a szédülését. Mennyiszer hallotta ezeket az elsuttogott szavakat. Kijavítjuk, elsimítjuk. Tudja, hogy a nagyszülei őt is ugyanúgy eltörölték volna, ha lehetőségük lett volna rá: a Krise oldal, hogy a család integritását őrizze, az anyjáé pedig, hogy megvédjék a lány jövőjét. Adél kölykére is ugyanez a sors vár, ha nem is az életét, de az identitását elveszik tőle az örökbeadással, hogy kiradírozzák a születésének bosszantó hibáját. Balahol mélyen irigyli a gyereket, hogy még idejében megszabadul ettől a cirkusztól és esélyt kap egy épelméjű életre.
   -  Ha ez megnyugtat, holnaptól én leszek a családod és felőlem azt csinálsz, amit akarsz.
Megvonja a vállát, miközben beszél, csak nézi, nem ellenkezik, míg a lány szelíten kiveszi a kezéből az üvegét, amiről egész megfeledkezett már. Mindig szentimentálissá tette az alkohol, de a szavait ettől még igaznak érzi: amíg Adél szabadságot ad neki, ő is viszonozza ezt a gesztust. Ebben a pillanatban, a tágas könyvtár fala melletti asztal tetején, pár órával az esküvő előtt legalább is így érzi.
   -  Talán - felel ő is egy vérszegény vigyorral, míg elfordítja az arcát, majd a kezeivel egyensúlyozva hajol le, hogy óvatosan lekészálódjon az asztalról - Tizennyolc vagy. Normális esetben elvinnélek kocsmázni. De így... - kinyújtja a kezét felé, hogy lesegítse az asztalról, vagy akár levegye, ha kell, amennyire kibaszott lovagiasnak érzi magát ma este - ... így holnap majd odaadom. Már ha lesz nyugtunk egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842668#post842668][b]Machay Adél - 2022.01.23. 22:51[/b][/url]

-délelőtt 12, Kisördög-
Bride and beauty

Az egész birtok hasonlít egy felbolydult egy hangyabolyhoz: a személyzet egy része válogatott feladatokat lát el az esküvő helyszínén, ellenőrzik a dekorációt, a cateringet, az esküvőszervező hangosan osztogatja utasításait a szállingózó hóesésben. Körülöttük mindent beterítenek a káprázatosan szép, fehér virágok.
Adél a szobájában készül a két szobalánya, a sminkes és a fodrásza segítségével. A haját már feltűzték a tökéletes kontyba, és a tiara is felkerült. A sminkjére is csak finomítások kellenek már, hogy az abszolút tökéletes külsőt kölcsönözze a tökéletes vérvonalának.
A gyomra folyamatosan öklömnyire zsugorodik, aztán ismét ellazul, folyamatosan hullámzanak az érzései. Szerepelni akar, tökéletes kirakati esküvőre vágyik, amit a szezon méltó nyitányaként emlegetnek majd az aranyvérű picsák. Szinte repesve várja az irigy és csodáló pillantásokat, ahogy végigvonul majd a fehér kárpiton és megáll a tökéletesre polírozott férje mellett, és elmondják az esküiket egy egész tömeg ember előtt. Másfelől, mint Damoklész kardja, ott lebeg a feje felett Madlen és Galina ítélete. Ha nekik nem tetszik a cirkusz, a semmiért tervezett ennyit és ölt bele rengeteg órát a tökéletes esküvő megszervezésébe, Will táncoktatásába, és egyáltalában mindenbe.
Nagyjából 12 körül járhat az idő, lassacskán a vendégek is érkeznek a fogadás részre, közöttük esélyesen Jeremy is. Meghagyta a manójának, hogy amint a 'Jeremy David' címzésű meghívó tulajdonosa megérkezik, azonnal vezesse fel hozzá, a párját pedig kalauzolja megfelelő társaságba, ahol semmiképp sem fog unatkozni. Senki ne mondja róla, hogy rossz házigazda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842671#post842671][b]Machay Adél - 2022.01.23. 23:32[/b][/url]

- Bizonyos értelemben szabadok leszünk. Innentől nem fogják annyira rajtunk tartani a szemüket. - Félvállról tényleg örül neki, meg annak is, hogy már nem az az elsődleges elfoglaltságuk, melyik bírja jobban megvetni a másikat. Hát még, ha képesek lennének beszélgetni őszintén. A gyerek kérdése lesz a következő lenyelendő dolog, amit mindkét család megkövetel majd, de erre rátérhetnek később is. Kedves, hogy Will újra és újra elmondta, dönthet, de ő is tudja, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Megszüli ezt a babát, és a lehető legrövidebb időn belül azután újból teherbe kell esnie. Tudja a szabályokat.
Kissé feszültebben figyeli Will tornagyakorlatos mozdulatait, és csak a sikeres földet érés után lazítja el a vállait. Az hiányozna még, hogy itt törje össze a fejét, órákkal a ceremónia előtt, de onnantól, hogy a talajon a két lába, már merészebben guggol le ő is üvegestől, hogy aztán a férfi nyakát átölelve engedje magát leemelni az asztalról. Talán kicsit tovább is öleli egy másodperccel. A nagyobb szusszanás jelzi, hogy a rum fanyar illata beszivárgott az orrába, és az agya összekapcsolta ezt Will illatával.
Aztán lehuppan két lábbal a padlóra a további függés helyett, és elereszti a férfit.
- Sűrű napunk lesz, de találunk rá időt. A tied mikor van? - Szinte reflexből jön a kérdés, mintha első randin lennének, de végül is miért ne akarná tudni a saját férje, azaz leendő férje születésnapját? A felesége lesz, a fenébe is, ideje megtudnia egy-két plusz infót az élettársáról.