Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841240#post841240][b]William Martin Krise - 2021.12.29. 14:10[/b][/url]

Nehezére esne követni az eseményeket, ha egyáltalán megpróbálkozna ezzel. Adél árnyakba boruló arcát látja maga előtt, a hosszú haját, ahogy az a vállaira hullik, az ajkait, de semmi mást. A tenyere térképezi fel a lány bőrét, a gerince vonalát, ahol a teste már megszabadult a szövettől, majd csúszik lejjebb a csípője mentén a combjára. A csók meglepően agresszív, jóval követelőzőbb, mint amire a lánytól számított, ő belevigyorodik, de belemegy a játékába. Az ujjai a combja bőrébe markolnak, majd csúsznak feljebb a ruha alatt.
Az agya azonban zsibbad, a mozdulatokban pedig megbújik egy felismerhető, türelmetlen vehemencia - és mégis, óhatatlanul beleszédül, ahányszor kinyitja a szemét. A csók rumízű. Ő pedig...
Ő pedig mélységesen részeg.
A mozdulata megáll, eltávolodik a lánytól, bár a keze ugyanúgy a combján marad, óhatatlan közelségben a teste forróságához. Fölsandít rá, zavarodott félmosollyal.
   -  Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841248#post841248][b]Machay Adél - 2021.12.29. 15:50[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A teste két bizonyos pontja jóval érzékenyebb a megszokottnál mostanában, így elég csak Will mellkasához érnie velük, hogy a nyomás egy halk nyöszörgést csempésszen a türelmetlen csókjukba. Vibrál a testük, már ő is biztos benne, hogy a legjobb úton halad egy kellemes éjszaka felé, a combjába markoló ujjak erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak, ámde...
Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.
Talán még soha nem ült ennyire elképedve egy férfi ölében. Ennyire leforrázottan. Persze az meg sem járja az agyát, hogy nem kellett volna agyonitatnia Willt, ez részletkérdés marad. De, hogy ilyen... így... így utasítsák vissza.
A szája pengevékonyra préselődik össze, ő is elhúzódik a férfitől, most már dühtől lángoló arccal, de ezt az árnyjáték valószínűleg tompítja valamelyest. Aztán ismét változik az arckifejezése, miközben felegyenesedik még mindig Will teste fölött állva terpeszben. A pántokat a helyükre igazítja, a cipzárt felhúzza. Az arcára visszaköltözik a jól ismert, hideg kimértsége.
- Használhatatlan. - Kimondhatatlanul megalázott és dühös. Vissza sem néz, úgy masíroz ki a nappaliból.
Odakint a közelben készenlétben álló inasnak kiadja az instrukciókat: kísérje fel Mr. Krise-t egy előkészített vendégszobába. Az anyja már előzőleg meghagyta, hogy az Adél szobája melletti vendégszobát készítsék elő, így az inas csak udvariasan meghajol és biztosítja, hogy felkíséri a vendéget, gondoskodik róla. Adél nem várja meg, hogy a részeg vőlegényét felsegítsék a lépcsőkön; felviharzik és bevágja maga mögött a szobája ajtaját.
Odabent egy banshee-t megszégyenítő sikításba és üvöltésbe kezd a berendezés módszeres pusztításával együtt. Esélyesen, míg Willt felsegítik a földről (ha igényli, ha nem, akkor jótáll az az inas magáért), felkísérik és segédkeznek bármilyen releváns kérésében, ő a szobája kisebb bútordarabjait és a teljes ágyneműjét már puszta kézzel tönkretette, és most a romokon ülve marja a saját arcát dühében. Soha de soha nem alázták még így meg.
Az egyetlen dolog, ami magához téríti, az a rátörő, agresszív hányinger. Elmúlt a bájital hatása. Futólépésben rohan be a mosdójába és tölt ott jó néhány percet undorító öklendezések közepette. Legalább a hányás kissé magához téríti, hogy mire visszamegy a szobájába, legyen lélekjelenléte mindent visszavarázsolni az eredeti állapotába, a szétszakadt párnákat, ágyneműket, éjjeliszekrényen található kellékeket, dísztárgyakat, stb, mindent, és nemsokára eltenni magát holnapra. Az biztos, hogy egy ideig nem szeretné látni Will arcát ezután az egész után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841558#post841558][b]William Martin Krise - 2022.01.02. 17:05[/b][/url]

Ha Maeve terve az volt, hogy kibillentse az egyensúlyából és elfeledtesse vele a megfoghatatlan gyanakvását a varázstalanság említésével, sikerrel járt. Ha volt is kétsége - amire ő is nehezen tapintana rá, hiszen csak egy agyszirtben megbúvó, viszkető balsejtelem volt -, azt maga mögött hagyja azzal, hogy a nőnek nincs pálcája. Ezáltal pedig teljesen ártalmatlan. Arra a tényre már nem tér ki külön, hogy kettejük közül ő az, aki fintorogva markolássza a bordáit épp és épp hogy nem hányja össze magát az érzéstől, ami akkor járja át, ha megpróbálja megmozdítani a lábujjait.
Ő is követi a nő tekintetét végig a szobán. Amellett, hogy a lakása meglehetősen rendetlen és puritán berendezett, William szereti és értékeli a kényelmet. A szatént, a szantálfa illatát - utóbbit a bájitalkészítés nyomán azonosít be, benne pedig egy távol-keleti prostituált képét ébreszti fel -, a kifinomult színeket. Most először más okból kezdi kényelmetlenül érezni magát, ő ugyanis Maeve erőfeszítése ellenére határozottan koszos ebben a közegben. Lehet, hogy csak ő érzi így persze.
   -  Senkit. Vagyis. Nem tudom.
Ha a tárcája nála lenne, abban egy muglik számára Burger King- kuponnak tűnő kártyán a veszély esetén értesítendő személyként a pártfogó tisztjét jelölték meg. Ő azonban, ha teheti inkább kihagyná az aurort ebből a kínos szituációból. Minden oka meglenne a parancsnokságra menni, elvégre megtámadták, az ébredése utáni percekben pedig ez is volt a terve. Azóta azonban az agyműködésével együtt a saját büszkesége is észhez tért: komolyan azt akarod, hogy mindenki tudja, majdnem agyonvert egy hajléktalan?
   -  Emma. Mármint - összeszorítja a szemét, mintha a vezetéknevét keresné - Reményi Emma. A környéken lakik. Egy barátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841645#post841645][b]Yezebel - 2022.01.03. 18:32[/b][/url]

Kissé értetlenül biccenti félre a fejét az első válaszra, elvégre az utca emberének az, hogy tényleg senki se legyen, akit értesíthetne ilyen esetben, meglehetősen szokatlan. Ráadásul ebben az esetben enyhe értetlensége még nem is olyan őszintétlen, elvégre Yezebel rövid informálódása alatt legalább 2-3 olyan személyt tudna említeni, akinek a nevét William megadhatná ilyen esetben. Kezdve a felügyelőjével.. na igen, azzal az aurorral is kezdeni kéne valamit, semmi komolyat - ebben az esetben nagyobb feltűnés és kockázat lenne tényleges lépéseket tenni. Inkább csak elkezdeni azon gondolkodni, hogyan idegenítse el Williamet tőle, hogy véletlenül se forduljon meg a magányos, impulzív kis fejében, hogy említést tegyen az ügyeikről a jövőben.
Végül csak megszólal Will - és még egy Yez által is ritkán hallott nevet bök ki.
Reményi Emma, hát ő meg ki is? Annyira koncentrált volna a problémát tényezőkre: aurorokra, aranyvérű befolyásos családok tagjaira, alvilági kölyökkutyusokra, hogy az átlagembereket teljesen figyelmenkívül hagyta. Silly-silly Yezebel, mindig elfelejted, hogy a világ nem csak látens szociopatákból áll.
- Szívesen odaadom a telefonom, hogy felhívhasd vagy megkereshesd közösségi oldalakon.. - Ma már nem annyira tudnak az emberek fejből telefonszámokat, ha egyszer ott vannak a különböző honlapok, még varázslóknak és boszorkányoknak is.
- Szép neve van, beszédes. A tied is az? Ha a Will a Williamből származik, ha jól emlékszem erős, elszánt akaratú harcost és védelmezőt jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841663#post841663][b]William Martin Krise - 2022.01.03. 21:03[/b][/url]

Ahogy kimondja a nevet, nyomban meg is gondolja magát, pillanatokkal később pedig ez a bizonytalanság ki is ül az arcára. Emma... bizton szüksége van az anyáskodására most? Kedveli a nőt, a Zengőben töltött évei alatt részben neki köszönhette, hogy megőrizte az ép eszét, azonban a dinamika gyökeresen megváltozott köztük abban a pillanatban, hogy ismét szabadlábra került. Ahogy nem szorult közvetlenül a nő segítségére, úgy kerültek fokozatosan távolabb, őt pedig, ha nem is bosszantja, de az utóbbi időben egyre inkább zavarja a nő aggódása. Amíg a rácsok mögött ült, sokkal könnyebben simult bele a kényszerűen szubmisszív szerepbe. Idekinn már nehezebben fogadja el, ha egy nő dirigál neki.
   -  Mint a mellékelt ábra mutatja, nem mondanám magam igazán harcosnak. - fintorog egy aprót, a jobb kezével a szájához nyúl és megérinti az egyik szemfogát. Az érezhetően megmoccan az ujja alatt, ő pedig, mintha áram ütötte volna, rándul össze az érzésre.
   -  Meggondoltam magam - motyogja könnybe lábadt szemmel, óvatosan és különben teljesen feleslegesen a nyelvével piszkálgatja tovább a pontot, úgysem tudja megállni - Nem kell senki. Összeszedem magam mindjárt és megyek is. Kutya bajom. Se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841667#post841667][b]Yezebel - 2022.01.03. 21:51[/b][/url]

Ha hallaná William gondolatait, még valószínűleg talán el is bizonytalanodna tervének nagyszerűségében, így viszont rendíthetetlenül tervezi tovább önkéntes anya-szerepét. Dominik tudna arról mesélni, hogy ez mennyire tiszta, mennyire kedves és valóban bájosan anyai - leginkább egyáltalán nem. Mindenesetre Willt legalább eleinte tervezi az anyai gondoskodás meleg, bársonyos takarójában tekerni és csak ringatni benne. Aztán mire észreveszi, hogy nem tud belőle kivergődni, valójában már nem is akar. Ez a szándék, ez a terv, aztán majd úgyis meglátják még.
- Valakinek az értéke nem egy vagy kettő szerencsétlenül alakult találkozástól függ. - Halvány mosollyal tűr egy vörös tincset a füle mögé beszéd közben. - Ha valóban így lenne, nagyon sok értéktelen, szomorú ember élne a világon.
A fájdalmas fintorgásra és arra, hogy máris menni akarna, hosszabb ücsörgés után Maeve maga az, aki felkel a helyéről, először csak azzal az ürüggyel, hogy a hőemelkedés és tompa fájdalom miatt serkent izzadtságot óvatos mozdulatokkal letörölje William homlokáról. A szabadkozásra csak elnézően-nemlegesen int a fejével, mintha valami butaságot hallott volna.
- Én érezném magam borzasztóan, ha engedném, hogy csak így kisétálj, azt sem tudni, hogy még a környéken van-e, aki csinálta. - Ezen a ponton összeráncolja a homlokát, mintha most tudatosulna benne, hogy hoppá, tulajdonképpen ez ő magára is igaz! Hirtelen ébredő frusztrációval, talán enyhe.. aggodalommal(?), félelemmel (?) igazítja meg blúzának gallérját.
- Ugyan ismeretlenek vagyunk egymás számára, de miféle szívtelen asszony rakna ki téged a küszöbén? - Gyengéd mosolya majdhogynem gúnyos paródiája a ténynek, hogy ő maga rendezte meg William minden sérülését, ám ez csak a tudás birtokában szórakoztatóan groteszk. Tenyerét William homlokára simítja, érintése hűvös és megnyugtatóan szelíd, majdnem mintha a fejét simogatná meg a láz ellenőrzése helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841712#post841712][b]William Martin Krise - 2022.01.04. 21:32[/b][/url]

Az anyáskodással nem lenne problémája... bár nem tudhatja, sosem volt részese igazán. Szerették, de az édesapján kívül más nem babusgatta, ő is csak addig, amíg meg nem érkeztek az életébe a kis korcsok. Ő túl nagy, túl jelentéktelen és túl csöndes lett mellettük, a gyermekkorából megmaradt, ködös és erősen részrehajló emlékei szerint legalább is. Később a nagyapja vette magához, aki a maga módján tényleg őszintén szerette az unokáját, de pontosan úgy, a maga módján.
Majd a semmiből megjelent Maeve. A vörösen hullámzó hajával. Azzal, ahogy ismét közelebb lép hozzá, majd a homlokára simít. Furcsa ez az érintés. Mert a nő határozottan vonzó - még annak ellenére is, hogy idősebb annál, mint amihez szokott -, benne mégsem ébred fel a feszengő vágyat a közelsége. Bizonyára az, hogy minden ragja fáj, a feje szédül, a testét pedig ütemesen el-elfogja a lázas reszketés, segít rajta, hogy ne igazán forduljon meg a fejében semmi olyasmi, ami egy átlagos kedden már rég a gondolatait feszítené.
Behunyja a szemét, amíg a homlokát megtörlik, az arca elsimul, egyszerre rémesen kellemes és tűnik abszurdul helytelennek ez az egész. Majd az érzés, ahogy jött, hagyja is elillanni.
   -  Szerintem csak egy részeg fasz. Nem fog visszajönni - magát is meglepő magabiztossággal állítja ezt, hiszen látja azt a félő csillanást. Tisztázzuk: William se nem ostoba, sem pedig hős. Ha ismét meglátná az alakot, rá senki se számítson, a tulajdon anyjáért nem állna ki. Emiatt az a törekvés, hogy Yezebel védelmező ösztönt ébresszen benne, minimálisan, de félremegy.
   -  Akkor még egyszer. Köszönöm. - ez teljesen őszinte, fizikai állapotát pedig lefesti, hogy nem is akadékoskodik tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842006#post842006][b]Machay Adél - 2022.01.09. 22:31[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -

Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842010#post842010][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 23:06[/b][/url]

A rum belelöttyen a teába és sötétbarnáról sápadt bordóra színezi azt. Az opálos üveg nyakába a tenyerével nyomja vissza a dugót, koppan az ezüsttálcán. Egy pillanatra felpillant a napfényben fürdő családfára, ami előtt a földön egy kopottas sámlin reggel óta egy idős boszorkány dolgozik csöndben. A neve csak huszonnegyedikén este kerül föl, azonban az anyag megbontását idejekorán elkezdték.
A terem közepén álló asztalon az selymes anyagminták várnak az elbírálásukra, mellettük az ülésrend egy vázlata hever, szinte mindenkinek van egy kérdése vagy véleménye felé, ő ezt azonban minden alkalommal készségesen hárítja: ahogy Adél szeretné. A legtöbb férfihoz mérten ét sem érdekli sem a textil színe, sem a zene, sem pedig a virágok, amiket a menyasszony csokrába kötnek majd. Azonban tűr, bólint, hozzászól rendületlenül.
   -  Ühüm - beleiszik a teába, amíg visszalép a kanapékhoz és leül rá a nővel szemben - Minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842015#post842015][b]Machay Adél - 2022.01.10. 00:06[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda felettébb türelmes asszony. Kivárja Will minden apró rezdülését, a rum löttyenését a teába, a merengő pillantást a családfa szőttesére. Megfigyel. Tudja, hogy nem terhelhetik túl, az ilyen fiatal férfiak hamar megszöknek, ha szorul a nyakuk körül a hurok. Ügyesen, türelemmel kell megtartani őket, elhinteni a szabadság látszatát, noha valójában mindannyian, még ők is a család fejétől függenek elsősorban.
Will ugyan beszél, de nem eleget. Messze nem eleget. Őszintén szólva többre számított, és kénytelen azt gondolni, hogy a lánya nem tesz meg mindent a sikerért. Összeráncolja kissé a szemöldökét, végül sóhajt egyet.
- Úgy értesültem, Adél elmondta neked a... körülményeket. - Csendes, semleges a hangja. Egyelőre arra kíváncsi, hogyan vélekedik a leendő veje erről az egészről. Jó és szép, hogy a lánya szerint nem hangzott el eljegyzés-felbontási szándék, de hajlamos már nem hinni Adélnak a sok hazudozása után.
Időközben int a szőttest rendező asszonyságnak, hogy kívül tágasabb. Néhány pillanat múlva egyedül maradnak a könyvtárszobában. Ez nem mások fülének való beszélgetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842016#post842016][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 00:15[/b][/url]

Válaszra nyitja a száját, ezt az intésre azonban visszanyeli. Belesöpped a szövetbe, a csészét a combján tartva, türelmesen vár, amíg a boszorkány sürge léptekkel elsétál előtte, majd halkan bezárja az ajtót.
Ezt az elefántot kerülgetik, mióta megérkezett. Bár nem kapott egyértelmű megerősítést erre, tudta, hogy Magda tisztában van a helyzettel. A korábbi, bájos viselkedése és a lányára mért pillantásai azonnal értelmet nyertek, amint Adél bevallotta a terhességét, ő azonban csak jóval összezavarodott ettől. Kedveli Magdát. Hogy ne tenné, amikor a nő minden tenyérbemászó női praktikát bevetett ellene, ő pedig disznóként zabálta ezt fel. Az árulás így szinte súlyosabban megérintette, mint Adél hazugsága, akitől nem is számított másra.
A kettejük közti légkör emiatt a megszokottnál hűvösebb és szótlanabb volt eddig. Tudta, hogy tudja - azonban azt nem, hogy Magda tudja-e, hogy ő tudja, hogy tudja. A nő egyértelmű pillantása, majd pedig a kérdése azonban eloszlat benne minden megmaradt kételyt.
   - Igen, elmondta. Jobb később, mint soha - a nő szemébe néz a frázissal, te tudtál erről - Azóta nem beszéltünk róla. Azt mondta, gondolkodnia kell, hogy mit kezdjen vele. Mármint. Hogy megtartja-e vagy nem. De ezt gondolom úgyis tudod. Meg úgyis mindenki tudja már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842018#post842018][b]Machay Adél - 2022.01.10. 00:26[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Szeme se rebben, pedig kihallja a szavak mögött üzenetet. A szemeiben pedig ott a válasz: tudtam és nem bánom, hogy hallgattam. Az viszont már nagyon nem tetszik neki, ahogy a lánya gondolkodik. Nem, itt nem igazán lehet gondolkodni, de még nem térhet ki ilyen részletekre, míg nem ismeri Will véleményét ezzel kapcsolatban.
- Aligha. Legfeljebb, ha a kedves lányom ostobán álcázta a terhességét, amit remélem, elkerült. Egyelőre csak pletykák keringenek, de ez minden, gyorsan házasodni kívánó körül elindul. Amíg az ember nem harap rá a csalira, nincs bizonyíték a kezükben. - A legjobb a mély hallgatás, minden mást mágiával meg lehet oldani. Még egy vetélést is.
- Szeretném tudni, miért nem bontottad fel az eljegyzést? Elvégre ő maga állt eléd azzal, hogy más férfitől esett teherbe. Nem vagy köteles felnevelni egy fattyút. - Kegyetlen? Ó, nem, csak tisztában van a tényekkel. Egy olyan társadalmi réteg tagjai, amik soha a büdös életben nem fogják azt a gyermeket befogadni maguk közé, hacsak nem veszi Will a saját nevére, és bánik vele ugyanolyan odaadással, mint a leendő saját vérével. Ráadásul a kis fattyú jogosult lenne a társadalmuk szemében bármilyen elsőszülötti előjogra.
Tegyük hozzá, Ilya nem beszél meg mindent Magdával, így nem csoda, hogy ha elhangzott bármilyen komolyabb dolog a férje és Will között karácsony este, arról ő biztos nem tud, így hát itt a kérdés, a miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842019#post842019][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 01:09[/b][/url]

Persze, a pletykák. Őt elkerüli az ilyesmi, amennyire teheti, távol is tartja magát az aranyvérűek ármánykodásaitól. Reményei szerint hamarosan a felesége készségesen elvállalja a társasági antenna szerepét és úgyis felvilágosítja majd azoktól a dolgokról, amikről feltétlenül tudnia kell. Addig és aztán is ő a maga részéről igyekszik megmaradni a legszélső peremvidékeken, ott, ahová a bántó megjegyzések, a származásával kapcsolatos szemforgatás és a büntetését firtató szavak már nem érik el. A saját örökségén kívül semmi másra nincs szüksége abból, amit a vére születési jogon biztosít.
Összeszorítja az ajkait, a két szemöldöke közt függőleges ráncot képeznek a gondolatai. Részéről nem a gyerek tényét, hanem pontosan ezt a kérdést kerülgette a szobában: miért nem menekültél el, William?
   -  Nem tudom.
Őszintén és cseppet elveszetten pillant fel és néz a nő szemébe ismét.
   -  Mármint... - vesz egy rövid levegőt - Nem voltam boldog. Most sem vagyok boldog. De nem mintha lenne más választásom. Ha újratárgyalják az ügyem, akkor... nagy eséllyel visszakerülök egy időre.
A karácsonyi beszélgetés Ilyával nem tartogatott túl sok újdonságot számára egyetlen apró, részegségében szinte figyelmen kívül hagyott megjegyzésen kívül. El tudom intézni az újbóli tárgyalást. Ez első alkalommal ajánlatnak tűnt a férfitől, ezen az estén azonban burkolt fenyegetéssé vált: El tudom intézni, de azt már sajnos nem, hogy a kimenetel is kedvező legyen. Akkor értette meg a leendő apósa wiskytől nehéz szavai mögötti valódi értelmet. Ha problémát okoz, Ilya is kellemetlen lesz számára.
Az eljegyzés felbontása pedig, úgy érzi, határozottan ebbe a kategóriába esett volna.
   -  Mindig akartam gyereket különben. Sajátot. De ha Adél úgy dönt, hogy ezt meg akarja tartani, akkor azt hiszem apa leszek. Ha örökbe akarja adni, akkor nem. Hagyok időt neki, de most már eldönthetné, mit akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842020#post842020][b]Machay Adél - 2022.01.10. 01:29[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Minél tovább nézi ezt az elárvult gyereket, -mert hiszen elárvult a szó legszorosabb értelmében, a szülei korán meghaltak - annál jobban sajnálja. Csak előbb ott a saját családja, a saját, ideggyenge gyereke, akivel mindig több baja volt, mint a fiával. Dominik járta a saját útját, remek eredményeket produkált, és sikeresen házasodott, ennél többet nem is akarhatott. Az igazi gond mindig a lánya volt, a dühkitörései, a nárcizmusa, amit ő maga kreált benne, és a féktelen féltékenységi rohamai, amiket bármi vagy bárki kiválthatott. Adélt kezelni számára mindig egyenlő volt egy szívén melengetett bombával. Szereti a gyermekét, de ő is tudja, hogy a lánya egy eltörött baba, akit talán jobb lett volna, ha a természetes szelekció ölel magához. De ezt sosem fogja kimondani előtte- szereti annyira, hogy megkímélje a saját gondolataitól.
Will viszont még bőven menthető. Tagadhatatlanul szánja, hogy belerángatták ebbe a történetbe. Mintha a Különös házasság huszonegyedik századi feldolgozásában asszisztálna, hogy tőrbe csalják a fiatal nemest, és elvetessék vele a terhes lányukat. Voltaképp tényleg ez történik. Ehhez csak adalék, ami elhangzik: ha újratárgyalják az ügyet. Nem is kell ennél több információ, tisztán kihallja a szavak mögötti kettősséget. Újratárgyalják és megmenekülsz, vagy újratárgyalják és visszajutsz a Zengőbe. A férjére vall minden kétséget kizáróan. Egy pillanatra kénytelen lehunyni a szemét, hogy elnyomjon egy bosszús sóhajtást. Ilya és a lobbanékony természete. Jobban kordában kell tartsa a jövőben.
Feláll, hogy aztán könnyed léptekkel tudja le a távot kettejük között, és a William fotele melletti szófa karfájára üljön a leendő vejével szemben. Óvatosan nyújtja ki a kezét, és ha nem lökik el, lassan megsimogatja Will arcát, mintha csak a fia lenne.
- Tudom, hogy csapdában érzed magad, ismét, de merem állítani, hogy ez jobbra fordul majd. A férjem szavatartó ember. Ha megígérte, hogy mindenre gondja lesz és minden vádat ejtenek, ez így is fog történni. Gondom lesz rá, ígérem. - Milyen fiatal, és máris megjárta a süllyesztőt, ahova ilyen tehetséges, feltörekvő gyerekeknek nem lenne szabad jutniuk. Nem tud mást okolni, mint a Krise család felelőtlen döntését, hogy a nagyapjára bízták ezt a gyereket, mikor talán pont Madlen mellett nagyobb védelemben részesülhetett volna. Persze mindig a körülmények diktálják az aranyvérű játékszabályokat, ezt ő sem feledheti.
- Ami pedig Adélt illeti... Nem csak az övé a döntés. Ugyanúgy érintett vagy te is. De... vele is beszélek, hogy siessen. Nemsokára látszani fog a gyerek, nem húzhatja a végtelenségig a dolgot. - Halkan szusszan egyet, megrázza a fekete tincset helytelenítő gesztussal. Magdán már látszik a kora, hogy negyvenöt lesz idén, és egy nagy család felelősségteljes ágának az asszonya. Machay Ilya neve számít ebben a kicsiny, alföldi országban, mi több, Közép-Európa szintjén; a genetikai kutatásait előremutatónak és a társadalom javára tett szolgálatnak nevezik. Hatalmas a nyomás mind az ő, mind a felesége vállán.
- William... Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Tudom, hogy ez egy kényszerszerződés, és hálás vagyok, amiért belevágsz, de tudd, hogy rám számíthatsz. Mindenkor. Ha Ilyával akadna gondod... ne habozz megkeresni. Mi nők... megvannak a magunk eszközei, hogy jobb belátásra bírjuk a férjeinket. - Az a halvány félmosoly az arcán pont azt ígéri, amit sejthetünk: Ilya is néha dróton táncol, ha az asszony úgy kívánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842032#post842032][b]Yezebel - 2022.01.10. 16:29[/b][/url]

A helyzet tulajdonképpen abszurd a maga módján, de Yezebel úgy van vele, hogy amióta az emberiség berakta a lábát a 21. századba, egyre több és több szürreális dolog történik, így igazából egy-két apróság között akár el is veszhetnek az ő 'agyszüleményei'. Mint ez a rögtönzött anya-gyermek játék, amit módfelett élvez.
- Legyen így. Amikor az ingatlanügynökkel beszéltem, azt mondta, hogy ez egy biztonságos környék. - Meg úgy általában a varázslók módszereivel nyomozó aurorokkal szemben az ilyen kisebbnek számító településeken nem szokott akkora lenni a bátorság. Ezen a gondolaton gondolatban szélesen elvigyorodik - azaz így kéne lennie. De pont ezért puhulnak el ilyen környezetben. Úgy ne rozsdásodjon be valaki, hogy a napi munka macskákat szedni le a fáról?
Valóban várna valamiféle 'kiállást' Williamtől, és amikor az nem érkezik meg, magában kissé meglepve veszi tudomásul. De jó, ez is egy dolog, amit megjegyez későbbre, kár ilyesmire apellálni. Az ágyban fekvő férfi úgy látszik inkább meg van elégedve azzal, ha a szavak és elméletek szintjén érezheti magát védelmezőnek, a gyakoratig már nem jut el. Nem olyan ritka ez, mint az ember képzelné. Valójában a világ nagyon nagy része inkább így működik - csak úgy, mint William. Elég csak arra gondolni, ha a tömegközlekedésen felfordulás van, valaki beleköt valakibe, ordibálás, átkozódás, talán még tettlegesség is. Az emberek nagy része nem fog cselekedni, mert nem mer, mert úgy érzi, nem az ő dolga. Gondolatban tudják, hogy mi lenne a helyes, de mégsem mozdul a lábuk, a kezük is legfeljebb a telefonért nyúl - és tehetetlenül, az első sorból asszisztálják végig. Nem gonoszságból, nem rosszindulatból, még csak nem is feltétlenül gyávaságból: az átlagember egyszerűen nem hőstettekre van kondicionálva. Ezért nem is tud haragudni Williamre, de még csak lenézni sem miatta.
- Nincs mit. Azt hiszem későre jár, én is lefekszem. Próbáltam néhány szükséges dolgot itthagyni. - Elpillant a teli pohár vízre az éjjeliszekrényen, ami mellett egy kis fiola fájdalomcsillapító bájital is van. Végül felkel William mellől, megigazítja a takarót rajta, majd még út közben tesz egy kitérőt a kabátjáért és azt felnyalábolva távozik a szobából, lekapcsolva a lámpát - hagyja pihenni a beteget.
A szobából kilépő Maeve arca vad, széles és elégedett vigyorra húzódik. Ez sokkal szórakoztatóbb volt, mint előre gondolta volna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842035#post842035][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 17:18[/b][/url]

Ő nem gondolja magát sem csapdába ejtettnek, sem pedig elesettnek. Bizonyos idő után, ha az ember fiával az erőfeszítése ellenére és tőle teljesen függetlenül történnek dolgok, tompává válik ezekre az érzésekre. Őszintén szólva az életében az, hogy Adél az elrendezett esküvő előtt hetekkel előállt az idegen gyerek hírével még csak kis kellemetlenségként sem regisztrálódik. Akkor és ott persze halálosan és végérvényesnek tűnően felrántotta magát rajta, ez az érzés azonban hamar váltott ha nem is közönybe, de flegma I can't even- elfogadásba.
A szemével követi, ahogy a nő feláll és egészen közel leül vele szemben, a két keze mutatóujjaival felváltva kocogtatja a csészét a térdén. Az érintésre nem löki el a kezet, azonban láthatóan megfeszül; nem mozdul, de kényelmetlenül fogadja azt. Igényli, de taszítja is a törődés, egyszerre szeretne belesimulni és elhúzódni tőle.
   -  Én örülnék neki, ha még a héten eldöntené. Mert az teljesen kizárt, hogy elhiggye a nagyanyám, hogy az enyém. Én pedig nem akarom, hogy egyszerre szakadjon a nyakamba ez az egész, ha úgy dönti, megtartja.
Pontosítana: egy pillanatig sem hitte, hogy nem csak Madlen, de bárki előtt sikerül eljátszania Adélnak, hogy nem a volt tanára a gyereke apja. A nevére veheti, de enélkül nem csak a közvéleményben, de a jog szemében nem lesz az övé, a késve megkötött házassági szerződés ellenére.
Beleiszik a rummal jócskán feláztatott teába.
   -  Hogyne. A nőkre mindig számíthat az ember ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842039#post842039][b]Machay Adél - 2022.01.10. 18:06[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

A nyilvánvalóan megfeszült arcizmok az ő ujjait is megállítják: a meleg tenyér teljesen beteríti Will fél orcáját, súlytalan, ott van, nem terhel, csak melenget. Talán ilyen érzés lett volna, ha ma az édesanyja van vele a ruhapróbán. Sőt, az is lehet, hogy soha nem is akadtak volna össze, és Adélt máshoz adják feleségül, William pedig ki tudja, hol járna most a nagyvilágban.
- Szerintem egyébként eldöntötte, csak nem volt alkalmatok még rendesen leülni beszélni róla. De majd teremtek nektek szabadidőt. Nem kell végigülnötök a nagy kóstolást, majd felvitetjük a tieteket Adél szobájába. Addig is megszabadultok egy kicsit ... ebből. - Fejével finoman a nagy műgonddal elrendezett, különböző ceremóniakellékek felé bök, amik még a jóváhagyásukra várnak. A kezét lassan leereszti, de nem túl messze: rácsúsztatja Will közelebb eső kézfejére. Mi több, ottmarad az arcán a félmosoly arra az utolsó kis megjegyzésre.
- Utálhatod, de valójában a legtöbbetek szereti ezt a furcsa játékot. Ha nem melengetnétek kígyókat a kebleteken, nem lenne ki megvédjen titeket a többi kígyótól. Ha nem lennétek ti, nem lenne kikhez ragaszkodnunk és akik elől menekülnünk egy személyben. A társadalmunkat a kölcsönös függés tartja össze. - Már megszokta, ezzel él együtt évek óta. Igazából sosem volt ezzel különösebb problémája. Persze, míg fiatal volt, tizenöt-tizenhét éves, szárnyalt a fantáziája, mágiaügyi miniszterasszony akart lenni Lengyelországban, formabontó, tettvágyó. Aztán hamar rájött, hogy kaphat hatalmat, de más eszközökkel, mert egy fecske nem csinál magától nyarat. Machay Ilya pedig roppant karizmatikus, szinte agresszív jelenség volt az életében, aki egyszerre ígért neki hatalmat, becsvágyat, és mocskos szerelmet. Kérdés sem volt, hogy kövesse-e vagy sem. Évek után sem bánta meg, hogy beházasodott a Machay családba. Ugyanezt a boldog kimenetelt egyelőre nem látja a lánya esetében.
- A gyerek miatt tényleg ne aggódj. Madlen miatt sem. Megmondtam, nem eresztem el a kezeteket. A többivel pedig nem kell foglalkoznod. Koncentrálj az esküvőre, aztán az új tárgyalásodra. Kis lépésekkel haladj előre, és rendben leszel, William. - Tényleg érez valamiféle anyai kötődést ehhez a cirka húsz évvel fiatalabb gyerekhez, fiatal férfihez. Sajnálja is, de tudja is, hogy William tisztában van az életük ingoványos talajával, még ha gyűlöli is netán. Évszázadok alatt kialakult rendszer, nem most fog dugába dőlni egyetlen pár miatt.
- És ha ez számít, az esküvő után sokkal nagyobb lesz a mozgástered. Majd itt tölthet Adél egy-két hetet, neked pedig biztosítok egy kis csendet, míg Ilya beindítja a gépezetet. Jobb, ha felkészülsz; ha a sajtó csámcsogni akar még rajtad, meg fognak jelenni Bogolyfalván- erre jó lesz előre megedzd az elméd. - Részéről hagyná is a szimatolókat szimatolni, hadd legyen nagyobb a felháborodott szenzáció, mikor a veje tisztán távozik az újabb bírósági tárgyalásról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842043#post842043][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 19:50[/b][/url]

Amikor a nő az asztal felé bök az állával, ő is arranéz, kissé előrébb is dől ültében. Érdekes mód őt nem feszélyezi annyira a sürgölődés, mint hitte, ami csak részben köszönhető a stratégiailag adagolt alkoholnak. Jobbára semmit sem várnak el tőle, Adél, ahogy a társasági eseményekkor, most is azonnal és természetesen átvette a vezetést. Így hát ő szórakozottan olvasgatta a könyvek megkopott gerincét, amíg szalvétákról és virágkompozíciókról esett szó, csak néha a lány felé nézve és magában őszintén csodálva annak energiáját.
William nem empata, de nem is ostoba. Adél meg is játszhatná magát, akkor sem hinné el neki, hogy szíve szerint nem a két fehér tenyere között roppantaná össze a kristálypoharakat inkább. Amikor Adél nem figyel oda, nem látja, hogy nézik, akkor őszintén szánja őt. Tudja, hogy borzalmas férje lesz. Vergődhet ebben, ha akar, de akkor is így fog alakulni, ez bizonyára már jóval azelőtt eldöntetett, hogy ők találkoztak. Nem Adélon múlik, ahogy nem is Júlián múlt volna, ha az a lány igent mond neki, végeredményben érzi és és tudja, hogy William Martin Krise egyedül fog megdögleni.
   -  Miért kellene Adélnak itt maradnia? - összeráncolt homlokkal néz föl a nőre. Nem tudja ő sem, mit érezzen az óvásával kapcsolatban. Részben imádja és kutyaként hempereg benne, részben azonban összezavarja a disszonancia. A szülőknek a lányukat kellene védeniük tőle és nem fordítva.
A csészét leteszi maga mellé a párnák közé, nem érdekli, hogy könnyen kiborulhat, varázslattal úgyis helyre lehetne hozni.
   -  Megnézem, mi van vele - áll fel hirtelen ötlettel. Mielőtt pedig Madlen ellenkezhetne - Én nem vagyok babonás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842045#post842045][b]Machay Adél - 2022.01.10. 20:04[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda elnézően mosolyog. Ijesztő, ahogy a mosolya csöppet sem változik, mi több, miközben felemelkedik ültéből, még egyszer végigcirógatja anyai kedvességgel William arcát.
- Mert szeretném megakadályozni, hogy megszállottá váljon irányodban. Kérdezd meg egyszer tőle, mi történt Elizával. - Aljas a végletekig. Egyszerre gyűlöli és szereti a lányát. Gyűlöli a sok nehézségért, amit okozott. Szereti, mert az ő méhében fogant meg, az ő húsa-vére, és képtelen elfelejteni azt a gyermeki rajongást és tiszta szeretetet, ami mindig is sugározott irányában a gyerekéből. Ettől még a szeretete nem akadályozza meg abban, hogy óvva intse a vejét.
Nem állja William útját, menjen csak, ha látni akarja az arát ruhapróba közben. Magda marad, visszahívatja a szőttesért felelős boszorkányt, és percekig bámulja még a különböző családneveket a terjedelmes alkotáson. Ha tovább szőnék, összeérne egész Magyarország...


Adélt a nappaliban öltöztetik, rajta van a csodálatos, hófehér menyasszonyi ruha. Az arca kivételesen sugárzik az őszinte boldogságtól, ahogy végignéz az egészalakos tükörben feltűnő csípőjén, a mellkasán, ahogy a ruha körbeöleli egész testét és a legelőnyösebb külsőt kölcsönözi neki, amit egy negyedvélának lehetséges. A hajába tűzött tiara a Machay család címerével díszített apró érmékből épül fel, a fülbevalója, a nyaklánca pedig mind igazodik a Willtől kapott eljegyzési gyűrűhöz: zöld emerald, kiemelve az ara minden természetességét, előnyét. Hercegnői látványt nyújt. Iszonyatosan fiatal, iszonyatosan törékeny, korához és fajához képest pedig pazarul szép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842050#post842050][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 22:56[/b][/url]

A nő szavaival az agyában zárja be a könyvtár ajtaját maga mögött. Nehogy megszállottá váljon. Eliza. Miről beszél? Megvan a véleménye a menyasszonyáról. Nem a leghízelgőbb. De egy pillanatra sem fordulna meg a fejében, hogy bármi miatt tartania kellene tőle, különösen nem fizikailag. Kétszer kerültek komolyabb összetűzésbe, mindkét alkalommal könnyűszerrel ketté is törhette volna a lányt és anélkül is messze ő kerekedett felül. Magda valószínűleg valami lányos drámára gondol egy régi betegre zaklatott barátnővel kapcsolatban. Az olyasmit kérdés nélkül kinézi a kis kurvából.
A léptei nem vernek visszhangot a folyosó futószőnyegén, míg a festményekkel díszített, széles folyosón sétál. A házat vágott virágok és drága női parfüm illata nehezíti el. A távolban ajtók záródnak, innen-onnan beszélgetés hallatszik és sietős léptek, készülődik és átalakul a ház. Csak két alkalom van, ami előtt az aranyvérű családokat így átjárja a kollektív várakozás: az esküvő és a temetés.
Whoah.
Megtorpan az ajtóban, ahová két koppintást követően, de választ nem várva nyitott be. Adél háttal áll neki a magas tükör előtti zsámolyon, feltűzdelt ruhája körül egy boszorkány tüsténkedik épp, aki rosszallva pillant fel rá, de megjegyzés nélkül folytatja a munkát. Elcsépelten filmbe illő lenne, ha most nagyot nyelne a csodálattól vagy nem találna szavakat a látványra, ami ne meglepő módon, lehengerlő. De csak a tekintete akad össze a tükörképpel, mielőtt lesütné a szemét.
   -  Azért jöttem, hogy kell-e valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842052#post842052][b]Machay Adél - 2022.01.10. 23:24[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Egyszer csak már nem kizárólag önmagával néz farkasszemet a tükörben, hanem Willel is. A meglepett arckifejezése arra utál, hogy nem hallotta, mikor nyílt ki az ajtó, már csak a lesütött szemeket bírja elkapni- sajnálatára.
Int a boszorkánynak, hogy engedje el egy kicsit a ruháját, gombostűstől mindenestől együtt. Ő maga mezítláb, ahogy van, kezébe kapja a drága ruha alját, lepattan a sámliról és Will elé libben minden teketória nélkül, hogy előtte pördülhessen meg a tengelye körül.
- A véleményed! Na milyen? - A gyerekes öröm, a csillogás, ezúttal őszinte. Mint aki iszonyatosan várja a nagy napot és lényének minden sejtje örül, hogy menyasszony lehet.
- Valami egyszerűt akartam, de mégis elegánsat. Anyám ötlete volt, hogy hangoljunk mindent zöldre édesanyád gyűrűje szerint. Hogy tetszik? - Vagy inkább: Hogy tetszem? Nézz rám, nézd meg azt, akivel nemsokára frigyre lépsz, akár három évre, akár egy életre. A csacsogása valószínűleg ugyanolyan idegesítő, ha eddig is irritálta Willt, de nem állítja le magát. Őszinte, felhőtlen, elsöprő. Néhány óra erejéig hadd érezze magát szépnek újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842055#post842055][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 00:13[/b][/url]

Adél lehuppan a zsámolyról, ő ezalatt az ajtót puhá behúzza maga mögött, kívül hagyva a folyosó hűvösét. A nappali kislányos bájba öltözött mára, a virágok, sütemények, a szófára fektetett anyagok és levendulaillat közt ő szokatlanul oda nem illőnek érzi magát. Ez az érzés időről időre elragadja, ő pedig nyomban erőszakkal rázza le magáról.
Akaratlanul mosoly kúszik az arcára. Elbűvölő, ez ötlik az eszébe, hiszen tényleg az, a tejfehér bőrével, a feltűzött hajával, azzal az élénk csillogással a szemében, amivel mezítláb megpördül előtte a szőnyegen. Annyira szörnyen és megbocsáthatatlanul fiatal - de mégis, ahogy szemben áll vele, egyszerre vonzó nő is, ezt nem tagadta le soha. Férfiként belőle általánosságban hiányzik az esküvői ruhákkal szembeni kritikus érzék, nem érzi, mitől más az ódon fehér a csontfehértől, ahogy a szellős tüllruhákat sem érti igazán. A hűvös selyem és a mély dekoltázs azonban olyasmi, amivel ő is egy nyelvet beszél.
   -  Szép vagy nagyon - felel őszintén és könnyedén, nincs szüksége hazugságra, különben sem tenné. William lobbanékony és ösztönös, ám nem szörnyeteg; miért rontaná el a lány törékeny, egyetlen örömét?
A rum órákkal ezelőtt megütötte már, épp annyira, hogy a hangulata kényelmesen derússé váljon. Ám ezen a lágy ködön át is feltűnik neki a riasztó tény: lehetséges, Adélt most látja először őszintén mosolyogni.
   -  De lehetne rövidebb - teszi hozzá félrebillentet fejjel - Sokkal rövidebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842056#post842056][b]Machay Adél - 2022.01.11. 00:40[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Tele van energiával, tűzzel, egyszerűen nevetni tudna a boldogságtól. Annyi hét után végre mágia nélkül is csodásan fest, és az sem érdekli jelenleg, hogy nem szerelmes, hogy érdekházasságra lép nemsokára, hogy gyereke lesz. Semmi. Utálta a sápadt arcát, a beteges kinézetét, és hogy egyre-másra megjegyezték az emberek 'Adél, jól vagy? Betegnek tűnsz.' . Mindet a pokolba kívánta
Most viszont egy ilyen kommentár sem jön, csak Will és ő állnak szemben egymással, ő felvillanyozva, lelkesen kommentálva... És most először nem egy semmitmondó, unott választ kap, nem is tapogatózó élettörténeti kérdést. Egy pillanatra érzi a zavart végigfutni a bensőjén, és a melegséget szétáradni a fülcimpáján, orcáin. Will először mosolyog rá úgy, hogy nem holtrészeg, vagy cinkos. Kifejezetten lágy és őszinte. Zavartan süti le a szemét egy pillanatra, csak hogy a finom kis kiegészítést hallva ismét felnézzen, ezúttal már kissé sunyin mosolyogva.
- És- Kezdi el lassan felhúzogatni a kezébe a redőket, hogy minél több bukkanjon elő a fehér harisnyás lábából, ami később láthatóan egy harisnyatartóhoz csatlakozik. - mennyire rövid az a rövid? - Már a térdén felül húzza az anyagot, mikor a boszorkány hátulról helytelenítően elköhhinti magát. Ő pedig csalódottan ereszti vissza a ruhát végül a helyére, és nyújtja ki Will felé a kezét.
- Kérem szépen a kezed egy kicsit. - A szemei még mindig csillognak, az arca még mindig rózsás, a mosolya pedig töretlen. Akár maradhatna így is végleg. Akár...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842068#post842068][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 11:12[/b][/url]

Számára a szerelem és a szex sosem tartozott egy lapra - vagy még inkább, a szex és az, hogy egyáltalán kedvelje a másikat. A legemlékezetesebb alkalmak mindegyikén egyenesen gyűlölte azt, akivel volt; ettől váltak izgalmassá és emiatt mert velük megtenni olyasmit, amit barátok között már tiltana a jóérése. Így nem érzi karakterárulásnak a bárgyú flörtöt a menyasszonyával sem, teljesen függetlenül attól mit gondol róla. Adél vonzó lány, a legelső találkozásuk óta él benne a képe meztelenül, ezt pedig holmi fojtogató ellenszenv sem veheti el tőle.
Nézi, ahogy a lágy anyag feljebb és feljebb kúszik, az ujjvégei megrezzennek, ő lép egyet közelebb, majd... míg a zavaró ciccenésre kényszerűen a hang irányába néz. Hogyne, hajlamos elfelejteni, hogy a lányt gardedámok veszik körül itt, ami különösen szórakoztató, figyelembe véve, hogy nem csak nem szűz, de ráadásul három hónapos terhes is. Ettől függetlenül és némileg a rum lelket békítő hatásának hála csak biccent egy aprót akár egy jól nevelt fiú, persze, persze, ne fossatok be, nem én leszek, aki letépem ezt a virágot.
   -  Hm? - visszapillant a lányra, majd lejjebb a kezére, a saját ujjait összefonja vele, érzi a smaragdgyűrű testmelegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842069#post842069][b]Machay Adél - 2022.01.11. 11:28[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Attól függetlenül, hogy tudja, semmi nem fűzi Willhez, most mégis ő a csodálója, a múzsa kiszemeltje. Szereti látni, ha megbecsülik a szépségét, ha szemmel vetkőztetik. Korán ráérzett a felemelő, bizsergető érzésre, saját fontosságának tudatára a puszta tekintetek látványától. A ruhát rejtő test legalább olyan ízletes lehet egyeseknek, mint egy jó bor. Csak épp a benne lakozó személyiség teszi ezt a lányt mérgeskígyóvá, mert ha rájön a bolondéria és a parancsolgathatnék, kiállhatatlanná válik. Most túlságosan lefoglalja, hogy a saját szépségétől megrészegülve ünnepeltesse magát.
A nyelve hegye is előbukkan, hogy végignyalja az alsó ajkát Will tekintetét látva. Miért ne csúszhatna még feljebb az a ruhaszegély, miért ne... Hát persze! Az őrző-védői nem hagynák, hogy a nem létező szüzességét megrontsa a jövendőbeli férje. Nem mintha lenne kiút ebből a házasságból, Will most már így is úgy is elveszi feleségül. Akkor nem mindegy, mikor teszi szét a lábait a jövőbeli jogos tulajdonosának?
Ettől függetlenül bosszúsan ereszti el azt a ruhaszegélyt, mielőtt rászólnának, hogy nem illik ilyet csinálni, és új időtöltésbe fog helyette. Összefűzi az ujjait Willével, és légies könnyedséggel pördül meg alatta, mintha keringőznének, úgy fordul vissza a ciccegő boszorkányhoz.
- Kell a tíz centis sarok, tessék. Will sokkal magasabb nálam, muszáj ezt egyensúlyba hoznunk. Tíz centi, nem kevesebb. - Akaratos, parancsolgató, és közben tündöklően nevetős. A morgós boszorkány most már nem morog, csak csendben viszi oda Adélhoz az emlegetett tíz centi sarkú, ruhához illő cipellőjét. Hamupipőkét végre egészen felöltöztették a tündérek. Miután felkerült a cipő, elbocsátja a boszorkányt és a segítőjét azzal, hogy tíz perc múlva folytatják, de most a vőlegényével szeretne lenni, és csak az ajtó csukódására vár, hogy átlendítse a vékony kis karjait Will vállain, és összekulcsolja őket mögötte széles mosollyal az arcán. Azért tíz centi extrával a lábán ez könnyebb feladat, mint a szűk, százhatvanas alapmagasságával.
- Már majdnem végeztem mindennel, ne aggódj, nem kell sokat itt maradnunk. Mit akart az anyám? - Természetesen feltűnik azért neki, hogy Magda minden rohadt alkalommal talál valami indokot, hogy elcsalja a vőlegényét egy kis beszélgetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842072#post842072][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 16:24[/b][/url]

Kényszerűen lép hátra egy aprót, amíg a lány megpördül előtte, a bőre lazán siklik ki az ujjai közül, ahogy pedig a lány ismét hátat fordít neki, ő röviden elneveti magát. Hogy követelőzik, hogy parancsol, mennyire elragadó. Ha nem ő áll a tűzvonalban, térdre borul az ehhez fogható erőszakos picsák előtt, akik sérthetetlennek hiszik magukat, míg az ember fia a torkukra nem kulcsolja az ujjait.
Érdeklődve figyeli, ahogy Adél belelép a magassarkúba, mosolyra húzódott ajka mögött a nyelve hegye megérinti a fogait. A lány magasabbá válik, a tűsarkú a maga férfinak felfoghatatlan fekete mágiájával a hosszú ruhán keresztül is kiemeli az alakját, a csípője is másképp mozdul, ahogy visszalép hozzá. A vékony karok puhán kulcsolják át, és bár meglepi, de nem ellenkezik a közelsége miatt. A nászi dísz romjaiba öltöztetett nappali szőnyegén mindkét keze a lány csipőjére és hátára siklik, a rideg anyagon át a mutatóujja kitapintja a gerince görbületét.
   -  Semmit sem akart - felel halkan, hagyva elveszni magát a közelségben. A sápadt bőrben, aminek ilyen közelről látja minden apró részletét. Érzi a lány lélegzetét, talán a szívdobbanását is hallaná az ütőerein át - Csak azt akarta tudni, amit én is. A tervedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842090#post842090][b]Machay Adél - 2022.01.12. 00:09[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kellemes bizsergés fut végig a medencéjén csak attól, hogy magán érzi Will tekintetét, később pedig már az ujjait is. A gerince enyhén megvonaglik, de nem húzódik el. Imádja, ahogy Will tekintete végigpásztázza minden porcikáját, még a hangja is elhalkult. Tökéletes pillanat. Ha élete végéig így viselkedne vele a férje, maradna, nem válna el három év múlva.
Persze előtte meg kell beszéljenek bizonyos dolgokat, mint például: mi legyen a gyerekével? Nem ereszti el Willt, de az arcáról leolvad a vidámság. Határozottan elkomorul.
- Szeretném ... megszülni... és örökbe adni. Velünk nem maradhat, de... - Gondosan megrágja a szavakat, de így is nehezen ráncigálja elő őket. - ... nem hiszem, hogy meg tudom ölni. Egyedül ez a gyerek maradt nekem Jean-Paulból. Mindabból, ami vele voltam. - Rendületlen pillantással tekint fel a nálánál még mindig jó nyolc-tíz centivel magasabb majdnem-férjére. Aztán egyik kezét Will arcára helyezi, hogy megcirógassa. Mintha jelentenének egymásnak bármit is egy optimális befektetésen kívül.
- Ha efelett szemet hunysz... Szülök neked saját gyereket. Megígérem. - Mentsd meg az egyiket, hogy kapj másikat . Ezúttal tiszta üzletet ajánl cserébe a félrepillantásért. Elrejti illúzióval, elvonul az utolsó hónapra, de nem akarja elengedni ezt a magzatot. Tényleg érdemel egy esélyt ez a gyerek is, elvégre akármennyire elcseszett ő maga, mégis megszülte a saját anyja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842092#post842092][b]William Martin Krise - 2022.01.12. 00:55[/b][/url]

Annak ellenére, hogy egyetlen alkalommal sem hozta fel azóta, rágódott a témán. Többször kapta magát azon, hogy Adélt figyeli, elképzelve, hogy a teste az apró parazitát táplálja, ám képtelen volt rákényszeríteni magát, hogy valójában bármit érezzen. Maga a lány is idegen számára, épp annyira, mint az egyelőre üres ház, amit ajándékba kaptak - amikor pedig annak az egyelőre üres, de minden bizonnyal gyerekszobának kialakított helyiségében megállt, beléhasított a felismerés:
Nem akar a gyerek apja lenni.
Adél arca elkomorul, az övé nem változik, csak a szeme szűkül össze kissé. A feszültséget érzi zizegni közöttük, ahogy az orruk szinte összeér, úgy hallgatja a lány vontatott szavait. A mutatóujja apró köröket jár a gerince mentén, felfedezve az idegen bőrt. A szája szegletében a mosoly megrezzen, végül pedig, mintha megönnyebbülne, szusszan egy rövidet.
   -  Rendben. Senkinek sem kell tudnia róla. Segíteni fogok, amiben kell.
Nem javítja ki: velünk is maradhatna. Mert nem akarja ezt. Tudja, hogy valószínűleg senki sem várná el tőle, hogy szeresse a nyilvánvalóan fattyú gyereket, azonban ismeri magát és elkerülhetetlen, hogy kötődjön hozzá. Ahogy pedig az emberek jönnek és mennek az életében, Adél pedig pár év múlva szintén továbbáll, nem hiszi, hogy túlélne egy ilyen veszteséget.
A keze feljebb csúszik, végig a nő oldalán, majd a karján, azokat pedig szelíden, de határozottan lefejti magáról.
   -  De ezt, hogy fizetned kell emiatt, felejtsd el, rendben van? - folytatja halkan. Nem engedi el a lány kezeit, csak leereszti közéjük. A hangjában leheletnyi komorság rezeg - Egy gyereknek sem kellene azért megszületnie, mert az anyját belekényszerítették. Mert az egy kurva rossz élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842093#post842093][b]Machay Adél - 2022.01.12. 01:17[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Lehet, hogy legbelül arra számított, hogy Will is az abortuszt erőlteti majd. Az anyjának ez volt legalábbis az első reakciója, amikor nyíltan leültek beszélni róla: el kell vetetni. Hallani sem akart róla; sosem látta Magdát még tajtékzani tegnapelőtt estig.
Ehhez képest szabályosan megnyugszik, mi több, felderül a válasz hallatán. Legalábbis egy vérszegény, de tiszta mosoly visszatér az arcára.
- Köszönöm. - Alig hallható suttogás az egész, nehogy csak képzelje, hogy esélyt adhat a fiának vagy lányának. Még ő sem tudja, kit hord a szíve alatt. Már lábujjhegyre állna, hogy megcsókolja Willt, végre olyankor, mikor nem bűzlik az alkoholtól és semmire sem jó, de az újabb kijelentés és a keze lefejtése, melyet határozottan elutasító felhanggal él meg, azonnal összezavarják. Ez pedig kiül az arcára is. A 'nem értem' . A pillanat megtört, ami eddig jól ment, hirtelen olyan valószerűtlennek tűnik, csak amiatt, mert nem érti. Összezavarja ez a két mondat. Hiszen mindennek ára van, ő is tudja, más is. Will sem várhatja ingyen ezt a szívességet, hogy falazzon neki a terhessége eltussolásában.
Nyilvánvaló lehet Will előtt is, ha ránéz az arcára, mennyire nem érti a menyasszonya ezt az egészet. A karjai erőtlenül lógnak Will finom fogásában- nem próbálja visszahúzni őket.
- Én... Rendben. - Végül ő maga szabadítja ki a kezeit ugyanolyan óvatosan és lágyan a vőlegénye ujjai közül, mint ahogy az leeresztette őket közéjük az előbb. Megfordulva elindul vissza a sámli felé, de út közben még megáll és megkapaszkodik a kanapé karfájában, hogy levegye a tűsarkú cipőit.
- Segítenél kicipzárazni a ruhám? - A tükör előtt áll meg végül a sámlit egyetlen mozdulattal félrenyomva a lábfejével. Valahogy nem érzi magát jól a bőrében ezután. Mintha valamit nem értene és ettől hülyévé válik a másik szemében, nem csak utálatossá. De persze nem is kellene meglepődnie, hiszen egy ilyen mérgező kapcsolatból miért akarna pont tőle gyereket? Júlia... Valószínűleg Júlia lesz az anyja, nem? Júliát nyilvánvalóan szereti a leendő férje, még ha nem is mondja ki. A társadalmukban amit szabad a férfinek, azt tilos a nőnek általában, de ez feltétlen igaz a gyermeknemzésre. Will megteheti, hogy Júliát ejti teherbe, és ők nevelik fel a babát. Elszorul a torka, amíg idáig jut a gondolatmenetében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842122#post842122][b]William Martin Krise - 2022.01.12. 16:14[/b][/url]

A lány arcának rezzenésére az övé nem reagál, csak a szemöldöke emelkedik meg cseppet. Hagyja, hogy az ujjak kicsússzanak a kezéből, röviden a plafon felé pillant, tenyereit zárkózott mozdulattal a farmerja zsebébe csúsztatja, kissé megmozgatja a nyakát.
   -  Nem, félreértesz.
Még egyszer hátrapillant az ajtó felé, mielőtt kimért léptekkel közelebb sétálna ő  is. A lány mögött áll meg, a magas tükrön át néz először a szemébe, mielőtt a tekintete tovakúszna a vállára. A jobb keze ujjai félresöpörnek egy kósza, hullámos tincset, aztán tapintja ki a cipzárt a lány lapockái alatt.
   -  Az anyám tizenhat volt, amikor megszült engem. Őszintén, nem tudom, hogy miért tartottak meg az apámmal, alig ismerték egymást - a másik tenyerét az anyagon át a lány bőrére fekteti, hogy megtartsa azt, amíg óvatosan, cseppet ügyetlen mozdulatokkal, de megtalálja az apró, rejtett fogót. A homloka a tűnődés ráncaiba fut - Szerették egymást. Legalább is én gyerekként azt láttam. De ez még nem változtatott a tényen, hogy az anyám nem akart engem. És úgy általában, gyűlölt anya lenni. Csak szenvedett szerencsétlen. Meg az apám is. Meg én is. Gondolom azért csinálták a két kis csótányt, hogy majd ők mindent megoldanak. De nem oldottak meg semmit. Senkinek sem kellene anyának lennie, aki nem akar.
A szavaival együtt lassan húzza a cipzárt lefelé, a mutatóujja végigköveti az útját a bőrön a lány gerince vonalán. Ahol az anyag szétválik, lazább lesz, de nem hullik le akkor sem, ha a lány nem tartja meg azt. A dereka görbületénél tartva pillant fel a tükörképre.
   - Majd ha egyszer az akarsz lenni és úgy döntesz, hogy ezt velem akarod, akkor beszélünk erről. De addig van épp elég szenvedés a világon.