Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Természetesen arra kelt, hogy a kutya kaparja az ajtót. Korábban már döntött úgy, hogy ignorálja ezt a hangot, de annak nagyon rossz vége volt. A szépítő alvásnak annyi. Az egész napja el van cseszve. Sértetten toporog a folyosó végén, szedi össze magát. A szívecskés papucs és a bolyhos fürdőköpeny fölé dobja Michael Kors kabátját, nyaka köré egy sál, ami többet ér, mint egy új, középkategóriás autó és persze egy sapka, hogy eltakarja a borzalmat ami a feje tetején van.
Nem szokott így megjelenni sehol, de most nem érdekli semmi. El van cseszve a napja. Biztos benne, hogy ráncos lesz és táskák lesznek ma a szeme alatt. Roppant nehéz élete során sosem történt még vele ennél rosszabb. Szitkozódik. Kulcsot felkapja, kutyát pedig csak a hóna alá csapja, mert szem szenved a hámmal. Kilépve állapítja meg, hogy borzalmasan hideg van és térdei már-már remegnek. Leteszi a dögöt az utcán.
- Na. Gyerünk - sürgeti az állatot. Készen áll, hogy felkapja, és visszasprinteljen. Nem történik meg. Mümüke egy igen kifinomult állat. Nem tudja végezni a dolgát bárhol. Elkeseredetten nyög fel és ered a kutya után, aki keresi a tökéletes helyet, de csak nem találja meg.
Matyi elkeseredett üzeneteket küld az apjának, hogy tarthatatlan, hogy hajnalban nincs személyzet a házban és egyedül van.
- Mümüke, az istenit most már, mindjárt felkel a nap és nincs rajtam naptej, érted?? - magyaráz a kutyának, mintha az bármit is felfogna abból, mennyire fontos az öregedés elleni védelemben a fényvédő szerek rendszeres használata. Komolyan félti az arcát. A kutya pedig gond nélkül szalad tovább, mit sem sejtve az UV sugarak veszélyeiről. Egészen a temetőig rohan, Matyi pedig utána, szitkozódva, sapkáját fejéhez fogja a jeges szélben. Minden esetre Matykónk véletlenül sem esetlenül rohan. Olyan büszkeséggel és magabiztossággal szökken, mintha éppen most lépett volna elő a Baywatch-ból. Papucsa pedig szépen lassan nedvesedik át közben, de ez sem érdekli. A kutya után kiált, mintha nem tudná, hogy soha az életében nem hallgatott a nevére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mindig szeretett a recepción ülni. Imádja figyelni az elveszett embereket, akik először lépnek be ügyet intézni. Bár kisebb büntetésnek éli meg a bogolyfalvi kirendeltségen való munkát, sokkal jobban kedveli, amikor a rendes minisztériumban ücsöröghet a pult mögött és figyelheti az embereket.
Matyi leginkább azt kedveli, amikor kétségbeesetten keresik a tekintetét, és aztán néznek rá, próbálják keresni a szavakat, de néha a kék szemei még azt is kiverik az ember fejéből, miért jött ide. Ő pedig előveszi a mosolyát, ami magabiztos, meleg.
"Miben segíthetek?" - kérdezi minden alkalommal, miközben már pontosan tudja a választ. Semmiben. Tulajdonképpen csak azért van, hogy mosolyogjon és üdvözöljön, majd aztán mindenféle használható információ nélkül tovább eressze őket, hogy kóvályogjanak a bürokrácia mély bugyraiban.
Persze minden második órában kénytelen elmenni egy kávészünetre, orrhangon nevetgélni a többiekkel a titkárságon. Aztán amikor hirtelen sok dolgot kell csinálnia, és nagyon elfárad a papírok emelgetésében, akkor simán csak leül és egy kicsit reszelgeti a körmeit, hogy mind pontosan egyformán nézzenek ki.
Az unalomból hamar kihúzza, hogy jó pár kolléga betegszabadságon van. Ez azt jelenti, hogy a titkárságon és a recepción a káosz egyre inkább elhatalmasodik minden pillanattal. Az aktuális kolléganője, Judit, nagyon igyekszik, hogy minden olajozottan működjön. Mátyás eközben kedvesen üdvözöl mindenkit, és meglocsolgatja a növényeket a recepció körül és ismét kimegy egy kávészünetre.
Pont akkor tér vissza, mire jön a következő kedves ügyfél.
- Szép napot. Miben segíthetek? - kérdezi, bájos mosollyal. Tudja, hogy felesleges, de Judit túl elfoglalt és fel sem hajlandó nézni. Keresztbe teszi a lábait, előre dől, könyökeit az asztalra helyezi és készen áll a komoly ügyintézésre. Annak ellenére, hogy soha semmit nem csinált még jól, sugárzik belőle a magabiztosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Igazán üdítő látvány a férfi, ahogy feszengés nélkül ignorálja a káoszt. Meghallgatja, miért jött, bólint egyet és tovább mosolyog.
- Rendben - közli, csak úgy egyszerűen, nyersen. Megkapta tőle a feloldozást. A kapu őrzőjeként engedélyt adott rá. Majdnem egy perc telik el, ahogy bárgyún mosolyog rá, és rájön, hogy itt bizony nem a véleményét kérték ki egy topról.
- Pillanat - emeli fel mutatóujját és hátrafordul. Szemtelenül kiabál hátra az irodába. - Julcsi, figyelj már! - kurjantja, és megvárja, amíg a nő felnéz. - A Bea még mindig szabin van, mi? - kérdezi. Aztán fel is áll. Az ajtóba lép, és ez bizony nem egy perc lesz. - Én mondtam a Tiszának is, hogy attól, hogy epeköve van, simán bejöhetett volna dolgozni. Tudod, tökre önző, hogy akkor most itt mi megzuhanunk miatta egész nap. Akkor most ne házasodjanak az emberek, mert epeköve van? Vagy mi volt a terv? - kuncogja el magát, a másik nő is kuncog vele, és a kellemes csevej után egy pár papírral tér vissza. Ledobja magát Will elé ismét, előveszi az ízes, széles customer service mosolyát.
 - A nevét még egyszer kérném - mondja, miközben a tollal játszik a kezében. Elkezdene írni, de a tinta be van száradva. Nem gyakran használja. - Pill - közli, mintha éppen csetelne a férfivel, majd visszamegy, hoz tintát, ami fekete és működik is. - A nevét még egyszer - kéri ismét, pedig körülbelül negyven másodperc telt el. Nekiállna írni, de hát már komoly nehézségebe ütközik.
 - Lebetűzné? - kéri kedvesen, bocsánatkérő mosollyal. Aztán elkezdi írni, és amikor a második i betűhöz érkeznek, ismét megakad a rendszer. - Ez már volt - jelenti be magabiztosan, miközben kuncog és kacsint, mintha a férfi éppen csak viccelne vele. - Mármint, most akkor az L előtt van az I, vagy utána? - kérdezi, teljesen komolyan. Miért nem tudják mondjuk Kiss Jóskának hívni? Az emberek, akik itt élnek, mind fura nevűek, Matyi ezt már nagyon régen megállapította. Mintha ez lenne a Bagolykő köré költözés feltétele. Ki érti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor Will felhúzza szemöldökét, viszonozza a gesztust, állát már-már kihívóan felfelé szegi. De aztán úgy dönt, okos enged, haha. Úgyhogy megy is, és megpróbálja az első lépést elintézni. Leírni a nevét.
- Mi? Mindkét oldalon? - kérdezi és felnyög. Utálja ezt a napot már most és tudja, hogy amint vége a munkaidejének, boldog boldogtalannak arról fog panaszkodni, mennyire rossz volt.
Ránéz a papírra amit az orra alá tol a férfi, összevonja tökéletesre szedett szemöldökeit. Majd visszapillant rá gyanakodva.
 - A papírokból kell kiolvasnom a nevét? Ugye tudja, hogy ez adatvédelmi szempontból tökre nem okés - állapítja meg és már-már dorgálva fújja ki a levegőt. Itt bizony bajok lesznek - ezt üzeni az is, ahogy a tarkóját kezdi vakargatni. Elveszi a mappákat és belepillant. Leírja a nevét.
Nem mintha lenne halvány, lila gőze mi az az adatvédelem, de beolvad a környezetbe és használja ő is ezeket a kifejezéseket. Sok kollégájától hallott már róla. Nem mintha érdekelné, ha valóban tudni akarná, már tudná.
- Megkeresem az adatait - mondja, és egy pálcasuhintással a mágia átkutatja az összes tárolt hivatali adatot. Előveszi a papírost, ami Willt dokumentálja. Összevonja a szemöldökét, majd felemeli. Ejje, börtönben is volt? Igazi rossz fiú, hmm? Eljátszik a gondolattal, álmodozik róla kicsit. Majd ismét felnéz rá.
 - A beazonosításhoz szükség lenne még a születési helyére, idejére, anyja nevére, és őőő... JULCSI - kiált hátra ismét. - Mi is a harmadik? - kérdezi. A nő visszakiabál. - Ja és a lakcímét, jaja. Kelleni fog. Meg az iratok is, fényképes igazolvány meg minden - mondja, miközben kipipálja Will nevét azok között, akik megjelentek az időpontjukra, noha nem hinné, hogy időben oda fog érni. Abban sem biztos, hogy valaha oda fog érni, amiért jött. Ha rajta múlik, biztosan nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szedi a lábait Mümüke után, amikor meglátja, hogy valakit már megint elvarázsolt a kis dög. Odanyargal, miközben mindene kivan ettől a reggeltől. Persze a kutya nagyon kedveli a társaságot, Matyi nem kedveli, amikor összefogdossák a speciális hajszárítóval beállított szőrét. Meg amúgy is, simán mosdatni nem lehet a kutyát, különben mágikusan patkánnyá változik, úgyhogy minden alkalommal el kell vinnie a kozmetikushoz ha valami történik.
Mire odaér, Mümüke már régen barátkozik Beliánnal, csóválja piciny farkát. Amint odaér, felmarkolja a kutyát és a hóna alá csapja.
- Engem nem érdekel, most már össze is vizelheted magad, hazamegyünk - mondja és mérgesen fújja ki a levegőt. Beliánra pillant. Nem szereti, hogy a férfi így látja. Főleg azért nem, mert nem messze lakik és roppant helyes. Ő meg szeretne a legjobb formájában rámosolyogni. Helyette itt szív. Aztán leesik neki, hogy ez kicsoda pontosan. Ismeri, hiszen ő mindenkit ismer Bogolyfalván. Legalább egy intés, pár szó erejéig.
 - Mondtam már, hogy ne barátkozz idegenekkel, főleg ne... - szidja a kis állatot, de nem fejezi be a mondatot. Főleg ne vérfarkasokkal. Át kell gondolnia ezt a dolgot, mert elönti egyből a rasszizmus varázsa. De nem mondhatja ki, mert ez annyira nem píszí, hogy ösztönei megakasztják. Sok időt tölt social media-n, van egy filtere, ami megállítja, hogy ilyesmit mondjon. De azért mégis, nehogy már Mümüke itt vad farkasokkal barátkozzon. Mi van, ha megeszi szegényt ebédre? Mit csinál majd a hulla azon részével, amit Mümüke nem tud elfogyasztani?
Pár másodpercig csak mered a férfire, amíg újraindítja a rendszert, aztán felveszi a bájos mosolyát.
- Sziaaaa, de régen beszéltünk! Mostanában ritkán futni veled össze. Lehet az az oka, hogy ilyen korán sétálgatsz - nevetgél kicsit kellemetlenül, majd körbenéz. - A temetőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Matyi nem szereti a természetet különösebben. Viszont az internet imádja a fotókat, amiket kint készít. A természet lágy ölén. Most is így tesz, előkészíti az outfitet, és a fényképezőt, időzítővel együtt. És már megy is ki, hogy keressen egy király helyet a következő fotóhoz.
Egy kicsit fotózkodik, megkeresi a jó szögeket, csodás helyeket, aztán lazán sétálgat hazafelé, amikor meglátja a fiút, aki korcsolyázni készül a kis tavacskánál. Közelebb megy, hogy jobban megnézze magának. Szomorúan konstatálja, hogy fiatal. Szemtelenül fiatal.
- Ilyen messze elkalandoztál a kastélytól? - kérdezi a kis szökevényt egy féloldalas vigyorral. Leül a padra, hogy megvizsgálja. - Tudod, ha jön a vadőr vagy ilyesmi, hamar megtalál és begyűjt. Ha visszavisznek, bajban leszel. Szereted a büntetőmunkát? - kérdezi, és megpróbálja nagyon ártatlan mederben tartani a beszélgetést.
Figyeli, ahogy a fiú jégre száll és elkezd magabiztosan mozogni. Legalább korcsolyázni tud. Matyi mondjuk nem tartja jó ötletnek, de hát nem ő a legélesebb kés a fiókban.
- Tudod mit? Felnőtt felügyelet kell neked - mondja, miközben kedvet kap a szórakozáshoz. A jégre szállna ő is, de roppant mód csúszik, és nem biztos benne, hogy korcsolya nélkül annyira jól boldogulna. De mivel már egyik lába rajta és még nem ment le spárgába, nem lehet olyan rossz ötlet.
- Ne félj, ha elesel, elkaplak - mondja, magabiztos vigyorral az ajkain. Amúgy is szereti a hős szerepét. Na nem mintha komolyan gondolná, csak a magabiztosság beszél belőle, hiszen itt ha valakinek megmentésre van szüksége, az ő lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor a drága kis teste kényeztetéséről van szó, mindig lehet rá számítani. Főleg, hogyha ezzel együtt éppen hátra dőlhet, uborkákat rakhat megfáradt szemeire és egy roppant nem alkoholmentes koktélt iszogathat. Szemtelenül flörtöl az úszómesterrel, amikor csak éppen arra jár-kel, és imádja, hogy akaratlanul is körülötte legyeskedik.
- Jaj, ne is mondd. Tök gáz volt az egész helyzet, mert az ünnepek alatt elszabadultam teljesen, zabáltam mindent össze-vissza. Aztán apa azt mondta, túlzásba vittem ezt az evészavar dolgot. Mondtam neki, hogy apuci, figyelj, ezekben a körökben, ahol én járok, akkor néznek ki, ha nincs evészavarod - meséli a történetet, legyint egyet, forgatja a szemeit. Apuci és az ő fárasztó aggodalmai. - Szóval aztán el kellett mennem agykurkászhoz, hogy megnyugodjon. Jártam rendesen, mert összekavartam a testvérével, aztán egyszer már nem kellett járnom, nem is értem miért - vonja meg a vállát, miután egy szuszra elmondja az egész kalandos történetet. Kuncog amikor ismét meglátja az úszómestert az üvegpanelen keresztül kukucskálni.
- Szent szilva! - kiált fel, és majdnem eldobja a poharat. - Nem tud táncolni? Komolyan mondom Adél, én nem lennék képes ennyi kompromisszumot kötni. Értem én, hogy senki nem lehet olyan tökéletes, mint mi, de főleg én, hát igen, de azért na. Nem mindegy ám mibe mész bele. Ha nemet mondasz az oltárnál, én kiszöktetlek, öribarieskü - adja hozzá, miközben rázza a fejét és nagyot sóhajt. Adél egy királynő, ő egészen biztos benne, és valaki olyan kellene neki, aki ugrik minden szavára, és megcsókolja a kicsi lába nyomát is.
 - Szóval az van, hogy nem minden részletében segítettem az esküvőszervezésnek, de én magam készültem. Egy mérettel kisebb öltönyt vettem, csak azért, hogy legyen motivációm. Pontosan 2,344 centit kell még fogynom a csípőmből, hogy tökéletesen álljon. Lehet úszom egyet a pedikűr után - dörmögi az orra alatt, majd nekiáll megenni az uborkát, amit amúgy is levett a szeméről, hogy pasikat nézzen.
- Veled amúgy mi van? Rég láttalak így meghízva - jegyzi meg, mindenféle tapintatosság nélkül, csak úgy lazán. Persze, egy normál embernek nem igazán tűnne fel, hogy mi a helyzet Adéllal. Hízásnak pedig végképp nem nevezné. De hát erre van a mi drága Mátyásunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tizenegy, mert végre nyugalomban élhetek, neki köszönhetem! - nevet fel harsányan, aztán végighallgatja a mondanivalóját. Próbál egyetérteni szokásos módon, de kicsit meg kell ingatnia a fejét. - Hát nem tudom, én jobb szeretem, ha mindig érdeklődik, azt jelenti, mindig elhalmoz mindennel, amire csak vágyok. Persze, ezt a testvéreimmel nem csinálja, szóval ők a konstans sértődés állapotában vannak, és biztos vagyok benne, hogy most hirtelen mindenkinek evészavara lesz - forgatja meg szemeit és fáradtan nyög fel. Annyira idegesítők a kis utánzós majmok. Persze csak édesapjuk figyelmét próbálják kivívni azzal, hogy hasonló galibákba keverednek. Matyi viszont pontosan tudja, hogy sosem érhetnek fel majd hozzá, és ez a világ rendje.
 - Figyelj, értem én, hogy szeretnék érvényesíteni az akaratukat, de egy lány pénztárcáját fenyegetni egyszerűen övön aluli - sóhajt egy nagyot és szippant egyet a koktélból. Fejben összeadja a kalóriákat és arra gondol, este hány perc kardióval fogja ezt ledolgozni. Miközben Adél beszél a srácról, már fejben hozzá is adja azokat a kardió pontokat, amiket tőle fog kapni.
- Majd ha vége van a masszázsnak, bakter. Először én legyek jól, aztán lehet, hogy megáldom szerencsétlent a jelenlétemmel - vigyorodik el, és közben a napsugarakat is élvezi, de felteszi a napszemcsit is, és még jobban néz ki.
- Micsodaa? Ez most komoly? - kérdez vissza, mert komolyan azt hiszi, hogy Adél csak viccel. Hallgatja mit tenne vele, és érzi, hogy mennyire frusztrálja a drága szépséget, hogy bizony nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretné. És ő pontosan tudja, hogy ennél rosszabb hiszti nincs is a világon. - Hát ki ne akarna egy ilyen bomba csajt? Komoly bajok vannak vele. Kuka - hozza meg az ítéletet, a szokásosnál mélyebb, lesújtó hangsúllyal.
Vigyorog még kicsit az úszással kapcsolatban, csettint, kér egy új koktélt, éppen eszi le róla a műanyag ízű cseresznyét amikor Adél felháborodottat játszik. Ez csupán annyit jelent, hogy jó helyre tenyerelt és rátapintott a lényegre.
- Figyelj már, ne érezd rosszul magad, evés után igyál meg egy pohár meleg, nagyon sós vizet. Csodákat művel. Utána gyere el zumbázni velem. Lerázzuk a felesleges a formás popódról - ajánlja fel roppant kedvesen és vigyorog is egyet. Amikor pedig azt mondja, ő lesz a ceremóniamester, öblös nevetésben tör ki. Imádja ezt a helyzetet elképzelni.
 - Hát olyan szent köteléket kaptok tőlem, mint még soha senki. Ilyet nem osztogatnak csak úgy. Meg kell becsülni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Elfutsz? Korcsolyában? - kérdezi, miközben kis laza kuncogás szalad ki belőle. Figyeli a fiúcskát, miközben ő maga a jéggel próbálkozik, csak úgy szimplán, kalandvágyból, há mer mér ne, meg jóló.
- Persze. Fiatalkának nézel ki. Tudom, mennyire király elkerülni a szülői házból először, idejönni, tanulni, barátok, bulizás, minden... szabadság, na! A szabadság nagyon fontos. De azért nem lehet csak úgy csámborogni egyedül a falu határában. Békés a hely, de nem veszélytelen - mondja teljes magabiztossággal. Nem mintha felnőtt létére jól bánna a pálcával. Egyáltalán nem, igazából. De azért szeret vakmerő magabiztossággal fejest ugrani ilyen kijelentésekbe. Ő itt most felelősségteljes felnőtt, egy kis diákot fog terelgetni az útján és bölcsességgel ellátni. Ágoston nem is találhatott volna jobb személyt.
 - Mindenben biztos vagyok - állapítja meg. Aztán szépen a jégre áll, és ellöki magát az egyik lábával. Kezeivel kalimpál, megtartja egyensúlyát. Nem tűnik esetlennek egy pillanatra sem. Van valami Mátyásban, a kisugárzásában és a vakmerő önbizalmában, amitől még a legfurcsább helyzetekben is úgy néz ki, mintha éppen a kifutón vonulna.
- Törődök magammal is, ne aggódj egy pillanatig sem. De hát mi lesz itt veled egyedül? Elesel, beütöd a fejed, talán eszméletedet is veszted, megfagysz, és mi lesz belőle? Megint jönnek az újságírók, az, meg az iskola is vakarja majd a fejét, hogy történhetett. Szeretem a drámát, de már-már idegesítő, ahol megbolygatják az életünket a furcsa balesetek miatt, amik erre történnek - magyarázza, miközben teljesen jól elcsúszkál a jégen magától. Persze, majd egyszer el fog esni, de azért az odébb van még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hashajtó főzet? Pff, a végén még fogynak tőle - neveti el magát. Amúgy sem egy bosszúálló típus, ha a családjáról van szó. Pontosan tudja, hogy ha kakaskodnak is néha, rájuk számít csak igazán az életben. Annyira nem buta, hogy ne hagyjon magának menekülési útvonalat. Amúgy is kedveli, ha mindenki kedveli.
 - A hajadnál? Már nem azért, de van fogalmuk róla, hogy mennyibe kerül manapság egy normális kondícionáló? Nem azért, de ha már rángatnak, inkább a ruhámat, mert azt könnyebb pótolni, mint a kitépett hajat - közli véleményét, bár nem szörnyülködik. A sztorin egyáltalán. Hajrángatások és cicaharcok sajnos hétköznapja részeit képzik. - Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. A legféltettebb titkaid is biztonságban vannak nálam - vigyorodik el. Persze, mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Ő a legnagyobb pletykagép a világon.
- Az itatás nem abban segít, cicuskám. Vannak más szerek amik kifejezetten az ilyen makacs személyek meggyőzésére valók, de arról talán jobb, ha nem itt csevegünk - kuncogja el magát, és sóhajt. Az uborka csodálatos volt, hiszen az ő szeméről került le, az úszómester roppant jóképű, a koktél hűs és finom. Még kiakadni sem tud teljesen ilyen jó körülmények között.
- Ha meg akarod törni, akkor nem kedveskedni kell ám vele, hanem kifárasztani. Én általában rövid meccseket játszok, és hamar feladom, ha valaki untat, de te elég makacs vagy ahhoz, hogy megkeserítsd az életét hosszútávon - kuncog az italába, Adélra pillant, majd lehunyja kicsit a szemeit. - De nagyon fontos ám, hogy te legyél az első magadnak. Tudom, hogy nagyon rá tudsz fixálódni a nagy tervekre, de érted, egyik sem éri meg az idegeskedést. Sem a ráncokat - mondja teljes magabiztossággal. Ő már régóta követi ezt a tanácsot. Neki mindig Mátyás az első.
Figyeli, ahogy Adél magyaráz itt arról, hogy majd csak később akar fogyni. És nem rakja össze a képet, véletlen sem, inkább annak tudja be, hogy a diétát elkezdeni a tökéletes időpont mindig a holnapi nap.
- Jól van na, de jobb, ha tőlem hallod, mint valami idegentől, hogy ez így nem állapot - mondja el ismét, csak hogy biztosan tudatosítsa a lányban, és rombolja az önképét. Pedig állapot, de még milyen!
- Szinten aluli?! - marad tátva a szája. - Na idefigyelj anyukám - tolja le a napszemüveget az orrára, és Adélra pillant kék szemeivel. - Engem, meg ezt a kifejezést te aztán ne merészeld egy napon használni, mert nagyon megbánod - mondja, majd felhúzza orrát pár pillanatra. Még a feltételezés is sértő. Mátyás, és a szinten aluliság? Hat minden ami Mátyás, egy olyan szint, amiről mások csak álmodhatnak.
- Nem tudom még, lehet, hogy felírok pár nevet és kisorsolok egy szerencsést, aki részese lehet ennek az élménynek. Nehéz lenne igazságosan dönteni - állapítja meg egy kaján vigyorral. Tudja, hogy a parti hatalmas lesz, ő pedig végtelenül szórakoztató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Óh, tényleg? Uramatyám, hát nagyon régen mondtak nekem ilyen kedveset! - nevet fel, amikor arról van szó, hogy nem lehet nála sokkal idősebb. Hát, igaz, hogy nem túl felnőttes, de már huszonkettő éve él ezen a bolygón, és felelősségteljes felnőttként pl állatot is tart. Akit sajnos nem hozott magával a kis túrára. Pedig tökéletes büntetés lenne ráuszítani Ágostonra, amikor nem bír kedves lenni. Úgy mindig.
 - Értem, értem... akkor már csak azt kell eldönteni, hogy bátor vagy-e vagy balga - kuncog egy kicsit a nem létező bajsza alatt. Hagyja, hogy ignorálják, mert neki nincs szüksége társaságra, magában is nagyon jól elvan, sőt, elég gyakran magával is jól elbeszélget. Aztán elmagyarázza, hogyan fogja magát összetörni a jégen, de hát a fiú ismét nem hisz neki. Megrázza a fejét és sóhajt. De aztán csak elmosolyodik.
 - Látom, csípős kis apróság vagy te. De szerencséd van, mert pont kedvelem a fajtádat. Tudom, sokan nem bírják, de én nem szoktam ítélkezni - mondja Mátyás, aki maga is kuncog ezen az állításon. Az a Matyi, aki bármikor elítél az öltözködésed, a testsúlyod, a frizurád, vagy bármi más miatt. Persze, szemtől szembe mindenkivel roppant kedves. Ágostonnal is.
 - Fényképező. Elhiszem, hogy nem láttál még ilyet, nem tűnsz túl fotogénnek - állapítja meg őszintén, egy könnyed kis vigyorral. - De azért, ha tudsz valami látványosat a jégen, szívesen lekapom. Egy-két jó fotó, amit feltöltesz magadról, és máris lesz egy kis barátnőd, meglásd - jegyzi meg, miközben ámulattal nyüszög, ahogy a tiniszerelmre gondol. Olyan cuki. Már most érzi, hogy kerítőnőt kellene játszania Ágostonnal, akár akarja, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A feltételezésen majdnem felkacag, de végül csak egy vigyorba fojtja az indulatokat. Aztán a fiúra pillant. Nem tudja csak úgy a levegőben hagyni ezt a magas labdát, le kell csapnia.
- Lehet. Ki kell találnod. De ahhoz, hogy biztos legyél benne, meg kell harapjalak... bevállalod? - kérdezi, miközben kicsit előre hajtja a fejét. Magabiztos mosoly ül az ajkain, és kihívóan néz Ágostonra. Biztos benne, hogy annyira nem bátor, csak a szája nagy. Gyerekeket ijesztgetni pedig komolyan a kedvenc tevékenységei közé tartozik. Főleg, ha így, tálcán kínálják a lehetőséget.
- Tudod, olyan kis rocksztár alkat vagy. Ha hagynád, hogy kicsit rendbe tegyem a fizimiskád, tuti jól jönnél ki belőle. Szerintem nagyon jól állna neked a fekete szemceruza - állapítja meg vigyorogva. Ahogy látja, a srác így is kerüli a napfényt, úgyhogy a fehér, hamvas bőr pipa. - A hajad kicsit rendezetlen, de ha megfelelő stílussal párosítjuk, eskü jól mutatna - állapítja meg kuncogva. Noha senki nem kért tőle stílustanácsot, ingyen osztogatja. - A full fekete szerintem a te tereped. De játszhatsz az anyagokkal, bőr, műbőr, velúr, kötött... és máris izgalmas leszel - állapítja meg bólogatva, miközben hallgatja, ahogy morog egy kicsit a megjegyzésein. Ez csak szórakoztatja. Véletlen sem vesz magára semmit, ugyanis pontosan tudja, hogy nála tökéletesebb lény még sosem költözött ebbe a kicsiny faluba.
 - Nem szoktam másokat szórakoztatni a mondanivalómat, ha poénkodok, azt csak saját magam miatt teszem - nevetgél jókedvűen. Figyeli, ahogy a srác int. Összeszedi a bátorságát és nekiindul. Nos, korcsolyában sokkal könnyebb lenne felgyorsulni. Kinyújtja a kezét Ágoston felé. - Segíts elindulni - kéri, bár nem ez minden vágya, úgyhogy ha nem akar segíteni, akkor elindul egyedül is. De valahogy még ebben az állapotban sem tűnik szerencsétlennek. Valahogy az annyira nem Matyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Imádta, amikor Kristóf édesapja megkereste az övét, hogy tudna-e neki Mátyás segíteni. És azt még jobban imádta, amikor édesapja széles vigyorral, nagy lelkesen dicsekedett vele. Látta rajta a büszkeséget. Vitte valamire. Minisztériumi dolgozó. Persze ez volt az egyetlen egyszerű munka, ahol nem tud különösebb károkat okozni magában és másokban.
 - Persze, lehettem volna tanár is, ha szeretnék, de hát nem tudom, hogy várják el az embertől, hogy ilyen fiatalon eldöntse, mivel akar foglalkozni - magyarázza egy kollégának az ajtóban várva a történetét. Azt, hogy akkor most egy kis diáknak lesz a mentorja. Az aktatáskát szorongató férfi aztán elsiet, Mátyás pedig a karórájára pillantva várja, hogy megérkezzen Kristóf. Amikor meglátja őket megérkezni, akkor öblös léptekkel halad feléjük. Üdvözli a tanárt, aki elkísérte, majd Kristófot is.
 - Ne aggódjon, gondját viselem. Igen, három körül jöhet is érte. Minden itt van, amit kértünk? Csodálatos - cseveg el a tanárral is pár percet, mert egyszerűen nem tud senkivel sem összefutni pár jó szó nélkül.
 - Na szia Kristóf, örülök, hogy megismerhetlek. Hajdú Mátyás, de hívj csak Matyinak. Szuper napunk lesz együtt. Izgatottnak és lelkesnek tűnsz. Emlékeztetsz a fiatal önmagamra! - nevetgél el a saját emlékein. Persze, ő a legkevésbé sem volt okos, pedáns, vagy éppen prefektus jelölt. És még véletlenül sem akart fiatalként a minisztériumban gyakornok lenni és körbe nézni. De annyira jól hangzott, hogy muszáj volt ezt mondania. Meg amúgy is, ez olyan kis kedves gesztus.
 - Na, meg is vannak a papírok, minden rendben. Gyere, kapsz egy látogató kitűzőt, hogy mindenki tudja, hogy nem csak betévedtél ide - mondja, miközben a pálcáját használja, hogy aktiválja a kitűzőt, és feltűzi a fiú mellkasára. - Így ni, máris hivatalos minisztériumi dolgozó vagy mára - mondja. Persze, a kitűző inkább arra szolgál, mint a pici kutyusok bilétája, ha valaki esetleg megtalálná Kristófot elveszve, akkor tudja, hogy Matyihoz kell majd visszaszállítani.
 - Kezdjük is egy rövid körbevezetéssel - mondja, és megmutogatja neki a recepciót, bemutatja az ott dolgozóknak. Elmeséli, melyik részleg merre van és hova nem mehetnek semmiképpen, mert bajba keverednek igen hamar. Aztán visszatérnek a recepcióra, és kikérdezi tőle, mi merre van, miközben ő maga sem tudja, a térképről ellenőrzi le a helyességet. Aztán leül Kristóffal együtt, és egy nagy adag papírra pillant.
 - Na, nézzük csak - mondja, miközben előveszi őket. - Ami ebben a fakkban van, azt ezzel a pecséttel kell ellátni - mutatja meg, hogy pontosan miről van szó. - Aztán felvisszük aláíratni őket - mondja. Aztán gond nélkül tolja oda a paksamétát Kristófnak egy bájos mosollyal. Gyerekmunka? Ugyan! Gyakornokoskodás! Élete lehetősége! Tapasztalatszerzés! - Legyen ám kész délre - mosolyog a diákra és hátra is dől a székében, majd hoz magának egy kávét, közben pedig pletykál a munkatársakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Matyi sosem törődött a munkaidővel. A munka... nos, az csak elvégzi magát. Neki sosem kellett dolgoznia és mégis minden munka eddig meg volt csinálva. Ha meg nem, akkor nem volt fontos, igaz? Úgyhogy tökéletesen ráér kedvenc barátjával ebédelgetni.
Berciben azt kedveli a legjobban, hogy borzasztóan jól néz ki. Így amikor együtt tudják tölteni az idejüket, akkor simán csak el-elkalandozik rajta a tekintete. Persze, házas, meg heteró, meg minden. Pontosan Matyi zsánere.
 - Negyedik? Viccelsz? Semmi iránt nem köteleződtem még el négy évig - neveti el magát. - Tervezel valami nagy dolgot? Az évfordulóra. Ugye tudod a napját? Biztos huszonharmadika? - kérdezi, mert bármit kinéz a heteró férfiakból, még azt is, hogy elfelejtik a saját házasságukat. Bár, amikor ilyet látott, akkor nagy szerepe volt abban, hogy a férfiak ujjáról levarázsolja a karikagyűrűt. Lehet, hogy csak az ő műve, de azért a világ összefüggései között tartja számon.
- Ne viccelj. Itt ebédelgetünk egy koszos matracon, pletyizünk, aztán táncolni is fogsz velem. Rég volt ilyen jó napom - válaszolja egy szemtelen vigyorral. A mondanivalója félúton van a hízelgés és a szarkazmus között. De hála istennek hozott magával 100% természetes, frissen préselt, szuperfoodos green dzsúszt. Az emeli kicsit az ebéd fényét. Persze nagyon jót szórakozik azon, ahogy Berci jó étvággyal eszi. Az olyan vékony kis szépségek, mint ő ezzel laknak jól. Nézik, ahogy mások falnak, mert pontosan tudja, hogy neki ilyen sosem lesz az élete. Nem is bírná elviseli a kicsi lelke.
- Amúgy képzeld, van az a kollégám, tudod, a Bea, meséltem már róla. Epekővel vitték be a kórházba múltkor. Most meg szülési szabadságon van... epekővel indult és gyerek lett belőle. Hallottál már ilyet? - kérdezi, miközben felszaladnak a szemöldökei. Ő maga ismét meglepődik a történteken, pedig már nem először adja tovább az infót. - Ne aggódj, már felgöngyölítettem az ügyet. Két opció van. Vagy tényleg nem tudta, hogy terhes, és ennyire szerencsétlen... vagy nem akarta elmondani, mert sejtette, hogy akkor ki lesz penderítve. Mindegy, én láttam rajta, hogy pufi, de azt hittem, hogy csak túl sok csokis kekszet tart a fiókjában és ez a fő oka. Csak a férje, a Sanyi jött be, hogy mondja, nem számíthatunk Beára most jó ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Attól tartok én is - sóhajt, ahogy kis a táskakutyára néz. Aztán nem sikerül csak úgy könnyedén kibújnia a felelősség alól, amit nem szeret. Jobban szeret gondtalan és píszí lenni. A végén még kénytelen Mümükét tényleg csatába küldeni a srác ellen. Már készen is áll a hajítására amikor meglátja a férfi arckifejezését.
 - Te mondtad, nem én - emeli fel szabad kezét védekezően. Biztos benne, hogy nem Mátyás az első idióta szerencsétlen, akivel összefújta a szél. De azért mégis, felháborítónak tartja, hogy a mai modern világban a kentauroknak is vannak jogaik például. A vérfarkasok meg csak úgy sétálnak itt a világban és a sima, gondtalan mágusok között élhetnek. Egyszerűen nem fér apró kis agyába. Azonban a két ép agysejtje azt javasolja neki, ezt a véleményét most inkább tartsa magában.
- Megenni? Mümükét? Te? Hah! - nevet fel. - Esélyed se lenne. Nem tűnik vérmesnek, de egy ösztönlény - kérkedik a kutyájával. Elvégre tenyésztéssel is foglalkozott egy időben, mielőtt még úgy döntött, ez túl sok munka. A lényeg ,hogy abból a korszakból csak Mümüke maradt, ő is azért, mert genetikailag kifogástalan padlócirkáló. Persze, borzalmasan barátságos is, és butuska. Most is csak úgy szimatol a levegőben és figyeli a férfiak beszélgetését bugyuta arccal. És még különösen cuki is miközben vérebként próbálják beállítani.
 - Külföldön? Nahát. Mit csináltál külföldön? Mindenfélét beszéltek itt az emberek a faluban, de persze én nem hittem nekik - jegyzi meg gyorsan. Minden esetre, vannak vad elméletei, hová tűnt el Belián. Ő mondjuk személy szerint arra tippelt, hogy éppen az Azkabanban pihen, mert megtámadott valakit. De ezek szerint nem volt igaza. Valami külföldi böriben ülhetett. - Minden esetre, jó, hogy visszatértél. Sokáig maradsz? Ha igen, megpróbállak kiengesztelni - állapítja meg egy magabiztos vigyorral. Ha ismét el akar menni messzi vidékre, akkor nincs értelme időt, energiát fektetni az engesztelésre. Amikor lecukizza a szettét, akkor kénytelen elnevetnie magát. Pillanatok alatt pózol be és villantja ki combját. Akármennyire is nevetséges a látvány, ő kicsit sincs zavarban. Igazából, még így is úgy néz ki, mint aki most lépett ki a Vouge címlapjáról.
- Tetszik, ugye? A kabát Michael Kors. Idei - dicsekszik, és még meg is perdül neki. - Bár kicsit befagy a popsim. De a szépségért meg kell szenvedni. A legtöbb stílusos ruha messze van a kényelmestől.