Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Erősen enyhe kifejezés, hogy nem tud aludni. Csak forgolódott eddig is, de úgy éjjel egy magasságában már tényleg úgy van vele, hogy fuck it, karikái lesznek, eltünteti majd mágikus úton. Fáradt is, de képtelen is elszenderedni, szóval a lehető legáldatlanabb állapotban (áldott állapota ellenére, höhh) várja a reggelt, mikoron is elkezdődik az őrültek háza. Délutántól már Willel sem találkozhatott (őrült angolszász szokások), és a szobájában található temérdek könyv közül valahogy egy sem kötötte le a figyelmét megfelelően. Próbált a gyerekéhez is beszélni úgy öt percig, de aztán úgy döntött, ez a világ legidiótább dolga, amivel bármely anyajelölt elszórakozhat. Mostanra egy nagyon kicsit látszik a dudor a köldöke alatt, de nem orbitálisan szembetűnően. Aki már volt terhes, az valószínűleg rögtön rájönne, mit lát.
Kissé karikás, pöppet a fáradtságtól megduzzadt arccal botorkál le a földszinti hallba. Éhes. A gyerek éhes. A fene tudja már, ki éhes és ki nem kettejük közül. A lényeg, hogy viszonylag gyorsan megtalálja az utat a konyhához, majd a hűtőhöz, és egy tál franciasalátával poroszkálna vissza a lépcsőhöz. Rövid morfondírozás veszi itt kezdetét, mert elindul a bensőjében a vívódás, hogy menjen be a könyvtárba egy újabb könyvért vagy sem? De lehet, be kellene... Újraolvashatná a Különös házasságot, elvégre az ő története majdnem ugyanolyan, mint az a Mikszáth-regény.
Néhány másodperc múlva már a kilincsen van a keze és nyitja is az ajtót... csak hogy meglepődjék, miért világos a roppant nagy szoba? Nem igazán gondolta, hogy mások nem alszanak ebben az embertelen időpontban. Menyasszonyoknak szokás ébren maradni és végigidegeskedni az egészet. Becsukja maga mögött az ajtót, hogy aztán körbejáratva a tekintetét végre kiszúrja, ki használja a könyvtárat, vagy annak egy bizonyos részét legalábbis.
- Találtál valami érdekeset? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842639#post842639][b]Machay Adél - 2022.01.23. 16:17[/b][/url]

Erősen enyhe kifejezés, hogy nem tud aludni. Csak forgolódott eddig is, de úgy éjjel egy magasságában már tényleg úgy van vele, hogy fuck it, karikái lesznek, eltünteti majd mágikus úton. Fáradt is, de képtelen is elszenderedni, szóval a lehető legáldatlanabb állapotban (áldott állapota ellenére, höhh) várja a reggelt, mikoron is elkezdődik az őrültek háza. Délutántól már Willel sem találkozhatott (őrült angolszász szokások), és a szobájában található temérdek könyv közül valahogy egy sem kötötte le a figyelmét megfelelően. Próbált a gyerekéhez is beszélni úgy öt percig, de aztán úgy döntött, ez a világ legidiótább dolga, amivel bármely anyajelölt elszórakozhat. Mostanra egy nagyon kicsit látszik a dudor a köldöke alatt, de nem orbitálisan szembetűnően. Aki már volt terhes, az valószínűleg rögtön rájönne, mit lát.
Kissé karikás, pöppet a fáradtságtól megduzzadt arccal botorkál le a földszinti hallba. Éhes. A gyerek éhes. A fene tudja már, ki éhes és ki nem kettejük közül. A lényeg, hogy viszonylag gyorsan megtalálja az utat a konyhához, majd a hűtőhöz, és egy tál franciasalátával poroszkálna vissza a lépcsőhöz. Rövid morfondírozás veszi itt kezdetét, mert elindul a bensőjében a vívódás, hogy menjen be a könyvtárba egy újabb könyvért vagy sem? De lehet, be kellene... Újraolvashatná a Különös házasságot, elvégre az ő története majdnem ugyanolyan, mint az a Mikszáth-regény.
Néhány másodperc múlva már a kilincsen van a keze és nyitja is az ajtót... csak hogy meglepődjék, miért világos a roppant nagy szoba? Nem igazán gondolta, hogy mások nem alszanak ebben az embertelen időpontban. Menyasszonyoknak szokás ébren maradni és végigidegeskedni az egészet. Becsukja maga mögött az ajtót, hogy aztán körbejáratva a tekintetét végre kiszúrja, ki használja a könyvtárat, vagy annak egy bizonyos részét legalábbis.
- Találtál valami érdekeset? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842641#post842641][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 17:01[/b][/url]

Az asztal lapja megreccsen alatta, ahogy a súlyát a lábujjaira helyezve, fél tenyérrel a szőttesnek támaszkodva feljebb ágaskodik, hogy kiolvassa a már megkopott, apró aranybetűket. Ezerhatszáz... valamennyi, a nevet ebből a szerencsétlen szögből és távolságból, közvetlenül a feje fölött már képtelen kiolvasni. Elemeli a kezét az anyagtól, a mutatóujja végigsiklik a vékony, hullámzó fonálon, az elhalad pár hasonlóan málladozó, elfeledett név mellett, mielőtt egy vastagabb ághoz csatlakozna. Ezerhétszáz. Az ujja a néven időzik, ő megnyalja az alsó ajkát, a szabadon lévő kezével, amit eddig maga mellett lógatott, megemeli az ott szorongatott, érintésétől már átmelegedett üveget.
Felületes szusszanással iszik bele. Hagyja, hogy az ujja lehulljon a hímzett betűkről, elpillant maga mellett a számolatlan, múltba vesző névre. Különös érzés tudni, hogy valószínűleg nincs élő ember a világon, aki emlékezne rájuk, vagy egyáltalán érdekelné, kik voltak ők. Senkit sem érdekelnek már. Csak ő maradt, aki a falhoz tolt asztal tetején állva végignézzen rajtuk, mint minden alkalommal, amikor a birtokon jár. Azonban egyszer sem tanulmányozhatta annyira behatóan, mint most, amikor az esküvő előtti éjjelen végre teljesen egyedül hagyták.
Hallja az ajtó nyikorgását, majd a kúszob roppanását, csak a fejét biccenti lejjebb, hogy összehúzott szemmel tovább betűzze a neveket, míg meg nem szólítják.
   -  Yeah. Nézd.  
Indokolatlan lendülettel mozdítja a karját az üveggel, hogy valahová a szőttes alsó felére mutasson. A rum az asztalra és a padlóra fröccsen, de ő láthatólag nem törődik ezzel. A szavai folyékonyságán már érezhető, hogy nem egészen józan, ahogy a mozdulatán is, ahogy megbillenve megfordul az asztal tetején.
   -  Nézd. Nézd! - ismétli meg, rögeszmés lelkesedéssel lendítve az üveget ismét a családfa felé - Eddig magamnak voltam az unokatestvére. De hahh... holnaptól magamnak leszek a másodunokatestvére is Sőt - bizonytalanul visszafordul a családfa felé, közben hátralép egyet, riasztó közelségben az asztal széléhez - szerintem valahogy a nagybátyám is vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842645#post842645][b]Machay Adél - 2022.01.23. 17:49[/b][/url]

Vannak kétségei afelől, fizikailag mennyire biztonságos, amit a vőlegénye művel, de inkább elraktározza ezt az agya egy hátsó zugába. Nem az ő dolga. Helyette lerakja a kanapé előtti kisasztalkára a kajáját, és összébb húzva magán a köntösét, az asztal mellé bandukol, hogy jobban szemügyre vehesse a családfát.
Rengeteg név, dátum, házasságok különböző körökből és korokból, egyesek lekerültek az ódon szőttesről, mások fel, néhol mállik, másutt friss szálazás futja keresztül az anyagot. Mondhatni, érdekli is meg nem is a relikvia. Az információigénye azt diktálja, legyen tisztában mindennel és mindenkivel ezen a szőttesen, de valójában egyáltalán nem érdekli, mennyire belterjes és vérfertőzött a családja, vagy más családok, akikkel összegabalyodtak évszázadokon keresztül. Pedig minden itt van feketén-fehéren-színesen, arcokkal, nevekkel, születési és elhalálozási dátumokkal együtt. Egy komplex rendszer, kapcsolati háló a magyar és részben a külföldi aranyvérűek szövevényes világához.
- Kár ezzel foglalkoznod. - Jegyzi meg egykedvűen mustrálva az elmutogatott pontot. Will neve több helyen is feltűnik, hol a Krise részről, hol máshonnan- ez is azt mutatja, hogy van jó néhány aberrált vonása az aranyvérű felső tízezernek.
- Ha végigmennénk rajta, ki kinek a kije, nem lenne se vége se hossza a vérfertőzéseknek. Talán az is kiderülne, te és én hányadági unokatestvérek vagyunk, csak mert aranyvérűeknek születtünk és Európába. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842646#post842646][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 18:05[/b][/url]

Fascinating.
Őszinte lenyűgözöttségét csak felerősíti az alkohol zsibbasztása. Egészen kisgyermekkora óta hajlamos rá, hogy a legkülönösebb dolgokra hiperfókuszáljon, akár napokon vagy heteken át. Lepillant a köntösben, smink és más maskara nélkül az asztal mellett álló lányra és legszívesebbe ráordítana, hogy lehet ennyire közömbös a tapintható, élő történelemmel szemben, ami a falon függ előttük? Helyette csak iszik, behunyt szemmel és cseppet ismét megtántorodva az asztalon, az üveg nyakáról néhány csepp rum a bőrére folyik, hogy valahol a pólója nyakánál igya be az anyag.
   -  Kilenced. Vagy... tizenegyed - válaszol a fel nem tett kérdésre, tőle balra mutat, a szőttes érrendszerén egy különösen vastag, önmagával is összegabalyodó artériára - Vagy huszon... egy? Attól függ, honnan nézed. De egyben már biztos vagyok - az üveget kissé megemeli a családfa felé - hogy az én gyerekeim is a saját unokatestéreik lennének. A tiédek meg... hah... az én... harmadági unokaöccseim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842647#post842647][b]Machay Adél - 2022.01.23. 18:16[/b][/url]

Nem kérdezi, mégis megtudja. Óh, kilenced vagy mondjuk huszonegyed? Utóbbi sokkal jobban hangzik minden szempontból, az már teljesen idegennek számít.
- Gyere le onnan, mielőtt kitöröd a nyakad az esküvő előtt. - Halkan, de érthetően beszél, nincs benne utasítás, de állhatatosan néz fel Willre, miközben végigköveti a legördülő rumcsepp útját a póló nyakának széléig.
Undorító.
Van valami Willben, ami ennyi idő után már képes őszintén felhúzni az agyát: szinte folyton részeg, félrészeg, vagy arra törekvő.
- Amíg nem akarnák egymást házastársul, ám legyen. A vérfertőzés meredekebb probléma a túl fiatalon való házasodásnál. - Most már úgy van vele, hogy ideje kezébe vennie a dolgokat, ezért is kapaszkodik fel az asztalra Will mellé, hogy felállva legalább valahogy megpróbálja elkapni, új pályára terelni, ha lezuhanna. Elég egy szerencsétlen esés és lőttek a holnapi örökségének.
- Mesélj, miket találtál még. - Vajon, ha visszatereli a figyelmet a szőttesre, Will hajlandó lesz ignorálni három másodpercnél tovább az üvegét? Holnapra voltos lesz a parketta ott, ahová a rum loccsant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842649#post842649][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 18:49[/b][/url]

Ha ezt Adél undorítónak tartja már most, cicám, van egy rossz hírem számodra: William egyáltalán semmi problémát nem lát abban, hogy a felesleges energiáit alkoholban oldja fel. Ezek az egyedüli pillanatok, amikor a köd legalább időlegesen elcsendesíti az agyában zakatoló, őrjöngő zajt: a gondolatokat, teóriákat, ötleteket és összeesküvéseket, amik egymást túlordítva töltik ki minden ébren töltött pillanatát.
Csak lepillant a lányra, anélkül, hogy kifejezné, valójában mennyire borzalmas ötlet, amit épp csinál, lép oldalra egyet, hogy helyet hagyjon neki a szerencsére masszív, faragott asztalon.
   -  Szerintem nem lenne vérfertőzés különben - válaszol, összeráncolt homlokkal elpillant arra, amerre az ő még fénylő aranyszállal felszőtt neve összekapcsolódik a lányéval. Az ő gyerekei és Adél gyerekei az eddigi megértése alapján csak messziről, alig kimutatható részben lennének rokonok, ahogy ők maguk. Ami a vért ileti, legalább is.
   -  Aha. Itt van... ahh, ő - Adél fellélegezhet, amikor ahelyett, hogy ismét hátrálna és ezzel az egyensúlyát vesztve hátraesne, egy lépést tesz előre, hogy diatalmas lendülettel bökjön a vele nagyjából szemmagasságban olvasható névre. Valójában ez volt az oka annak, hogy az asztalt egészen idáig tolta - Mihálfai Tihamér. Két anyja van meg két apja. Meg neki is - mutat némivel feljebb egy öregebb, kopottas névre - Felkerül az is, akit örökbeadtak. Szóval - megemeli az üvegét, mielőtt azonban beleinna, azt a lány felé nyújtja - Mér' nem alszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842653#post842653][b]Machay Adél - 2022.01.23. 20:11[/b][/url]

Annak ellenére, hogy az előbb épp óvva intette Willt holmi bravúros mutatványoktól és kérte, hogy szálljon le, két perc múlva már mellette ácsorog a masszív asztalon. Adél-logika, nem logika, rossz reflex.
Nem lenne vérfertőzés? Felvonja a szemöldökét, de nem, nem kommentálja, nem is akarja most tudni, mi megy át Will agyán, túl frusztrált és stresszes az esküvő miatt most ahhoz, hogy őrült tudósi észjárásokat próbáljon kibogozni. A közös gyerekeik egészen biztosan vérfertőznének, ha egymással házasodnának.
- Hm? - Arrafelé néz, amerre a majdnem-férje mutogat, de teljesen biztos benne, hogy idáig sosem ment vissza a nevek tanulmányozásában. Nem volt indoka rá felállni egy létrára vagy székre, hogy az összes nevet szemrevételezze, így a felismerés, hogy az örökbeadott gyerekek is felkerültek, kissé szíven üti. Akarja majd látni rajta az övét? Vagy meg sem kérdezik és rápakolják? Nyel egyet, és inkább átkormányozza a tekintetét máshova, valamerre deréktájékra kettejük között.
- Nézd? - Rábök egy kiégetett foltra bizonyos 'Machay Rudolf' neve mellett jó néhány pozícióval arrébb a nagyapjáétól. - Róla például tudom, hogy megszökött, és a nagyapám levétette a nevét annak idején. Kíváncsi lennék, mi lett vele. - Végül is ő is megszökhetne, akár már most is. Pont ébren van hozzá.
- Azért elég elképesztő... nem gondoltam volna, hogy az anyámon keresztül kapcsolódok hozzátok. Mármint a Krise családhoz. Elég távol bejöttetek a Vad Keletre. - Hiába verik magukat sokan Magyarországon, hogy nyugatiasság így meg úgy, az ország fél lábbal még mindig uggyanúgy a vadkeleti mentalitást követi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842654#post842654][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 20:32[/b][/url]

A szeme követi a lány kezének vonalát, valahová kettejük közé. Ismét leereszti az üveget, most anélkül, hogy beleinna. A teátrálisan kiégetett folt. Hallott ilyesmiről, ám, mivel a Krise birtokon a családfa freskóként került a falra, a saját szemével sosem láthatta ezt. Különben pedig...
   - Nálunk nem szedik le azokat, akik kikerültek a bizalom köréből. Vagy így, vagy úgy. Rohadt gyümölcsök, de azért gyümölcsök. A nagyanyám mindig ezt mondta.
Nagyon kicsi volt még akkor, amikor a nagyanyja utoljára igazán foglalkozott vele. Még az ikrek születése előtt, amikor még olvasni sem tudott, de a birtokra való látogatásai legnagyobb részét mégis a könyvtárban töltötte. Madlen olyankor néha az ölébe vette a mélybordó bársonnyal fedett szófán, mesélt a családjukról, a múltjukról és arról, hogy neki milyen része van ebben a folyamatosan változó történetben. A nagyanyja egyszerre volt nagyon gyöngéd és rettenetesen szigorú vele szemben, óvta is, de el is taszította magától, ha a viselkedése nem felelt meg az asszonynak. Mert pontosan tudta már, még ha nem is értette, miért: ő is csak rohadt gyümölcs ezen a fán.
   -  Ja... - szórakozottan billenti meg a fejét és sandít oldalra a lányra - Adele Krise. Boldog születésnapot, különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842663#post842663][b]Machay Adél - 2022.01.23. 22:13[/b][/url]

Picivel hosszabban felejti a pillantását Willen, aztán tovább engedi az üvegre, amit nemrég még felé tartottak, de érthetően nem nyúlt utána. Ideje lenne lassan eloroznia.
- Itt másként kezelik ezt. - Ingatja a fejét egy csöppet, visszafordulva a szőtteshez. - Hogy is mondjam... - Muszáj megrágnia a szavakat, hogy egyrészt egy részeg is megértse, másrészt hűen tükrözze azt, milyen is ez a családfelfogás.
- Rengeteg dologban melletted áll a család. Tényleg, rengetegben. Még engem sem raknak ki a törvénytelen gyerekem miatt, hanem megjavítják, elsimítják a dolgot. De teszem azt, ha önző lennék és a saját álmaim kezdeném kergetni ahelyett, hogy a Machay családot helyezném előtérbe... nem biztos, hogy olyan szerencsés lennék, mint a nagynéném, Zója, aki valamiért még mindig a családfán van. Néhány hozzá hasonlót leszedtek, másokat másfajta árulásért... Ne áruld el a család intézményét. Ez az egyetlen aranyszabályunk, de... néha nehéz megmondani, meddig terjed a család, és hol kezdődik az ember maga. - Önző és családáruló lett volna itthagynia őket és Jean-Paullal élnie? De ott is előbb-utóbb kibukott volna, hogy nem szereti őt valójában a férfi. Még mindig elfacsarodik a szíve, ha eszébe jut a mosolya, a nevetőráncai... Mégis, amikor ismét a valóságra fókuszál vissza, egy idült Will áll a szemei előtt, és kénytelen ezen fanyarul elmosolyodni. Innentől jó három évig legalább ez lesz az élete, de dögöljön meg, ha olcsón fogja adni magát.
Adele Krise
Arcára fagy a mosolya, kissé csodálkozóan, kissé tompán. Furcsán szép csengése van az új nevének. Tudja, hogy holnap már így fogják hívni. Adele Nadia Krise. Holnaptól vagyonos nőnek számít majd férjjel és két nagy család hátszelét élvezheti a továbbiakban. Mégsem ez számít most.
Teljesen a vőlegénye felé fordul, az ujjai ráfűződnek Will üveget fogó kezére, majd a másikkal az üveg alját támasztja ki, és elveszi tőle, ha van rá módja. A mosolya ugyanaz a kislányos, őszinte, mint a ruhapróbája napján.
- Köszönöm. - Mit lehet erre mondani? Egy gesztus maga néha jobban célba talál egy ajándéknál, de azért... - Lehet, hogy készültél is valamivel? - Ott az arcán a jól ismert, sunyi árnyalat is a mosolyon túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842667#post842667][b]William Martin Krise - 2022.01.23. 22:40[/b][/url]

Hallgatja a szavait, hol a lány arcát, hol a hímzést nézi, közben lassan mozdítva a fejét, hogy megakadályozza a szédülését. Mennyiszer hallotta ezeket az elsuttogott szavakat. Kijavítjuk, elsimítjuk. Tudja, hogy a nagyszülei őt is ugyanúgy eltörölték volna, ha lehetőségük lett volna rá: a Krise oldal, hogy a család integritását őrizze, az anyjáé pedig, hogy megvédjék a lány jövőjét. Adél kölykére is ugyanez a sors vár, ha nem is az életét, de az identitását elveszik tőle az örökbeadással, hogy kiradírozzák a születésének bosszantó hibáját. Balahol mélyen irigyli a gyereket, hogy még idejében megszabadul ettől a cirkusztól és esélyt kap egy épelméjű életre.
   -  Ha ez megnyugtat, holnaptól én leszek a családod és felőlem azt csinálsz, amit akarsz.
Megvonja a vállát, miközben beszél, csak nézi, nem ellenkezik, míg a lány szelíten kiveszi a kezéből az üvegét, amiről egész megfeledkezett már. Mindig szentimentálissá tette az alkohol, de a szavait ettől még igaznak érzi: amíg Adél szabadságot ad neki, ő is viszonozza ezt a gesztust. Ebben a pillanatban, a tágas könyvtár fala melletti asztal tetején, pár órával az esküvő előtt legalább is így érzi.
   -  Talán - felel ő is egy vérszegény vigyorral, míg elfordítja az arcát, majd a kezeivel egyensúlyozva hajol le, hogy óvatosan lekészálódjon az asztalról - Tizennyolc vagy. Normális esetben elvinnélek kocsmázni. De így... - kinyújtja a kezét felé, hogy lesegítse az asztalról, vagy akár levegye, ha kell, amennyire kibaszott lovagiasnak érzi magát ma este - ... így holnap majd odaadom. Már ha lesz nyugtunk egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842671#post842671][b]Machay Adél - 2022.01.23. 23:32[/b][/url]

- Bizonyos értelemben szabadok leszünk. Innentől nem fogják annyira rajtunk tartani a szemüket. - Félvállról tényleg örül neki, meg annak is, hogy már nem az az elsődleges elfoglaltságuk, melyik bírja jobban megvetni a másikat. Hát még, ha képesek lennének beszélgetni őszintén. A gyerek kérdése lesz a következő lenyelendő dolog, amit mindkét család megkövetel majd, de erre rátérhetnek később is. Kedves, hogy Will újra és újra elmondta, dönthet, de ő is tudja, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Megszüli ezt a babát, és a lehető legrövidebb időn belül azután újból teherbe kell esnie. Tudja a szabályokat.
Kissé feszültebben figyeli Will tornagyakorlatos mozdulatait, és csak a sikeres földet érés után lazítja el a vállait. Az hiányozna még, hogy itt törje össze a fejét, órákkal a ceremónia előtt, de onnantól, hogy a talajon a két lába, már merészebben guggol le ő is üvegestől, hogy aztán a férfi nyakát átölelve engedje magát leemelni az asztalról. Talán kicsit tovább is öleli egy másodperccel. A nagyobb szusszanás jelzi, hogy a rum fanyar illata beszivárgott az orrába, és az agya összekapcsolta ezt Will illatával.
Aztán lehuppan két lábbal a padlóra a további függés helyett, és elereszti a férfit.
- Sűrű napunk lesz, de találunk rá időt. A tied mikor van? - Szinte reflexből jön a kérdés, mintha első randin lennének, de végül is miért ne akarná tudni a saját férje, azaz leendő férje születésnapját? A felesége lesz, a fenébe is, ideje megtudnia egy-két plusz infót az élettársáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842672#post842672][b]William Martin Krise - 2022.01.24. 00:05[/b][/url]

Ahogy adél lejjebb ereszkedik, ő könnyedén leemeli az asztalról a lányt, pár pillanatra behunyva a szemét közben. A testének puhasága furcsamód emlékezteti rá, mennyire fáradt valójában; nem igazán fizikailag, inkább lélekben. Talán az alkohol, vagy a késői óra hatása, de míg Adél hátralép tőle, ő elmereng a rajta, milyen lenne vele aludni ma éjjel. A gondolat távolról sem szexuális, még csak nem is érzi, hogy szeretné megérinteni őt.
Épp csak szeretné, ha lélegezne még a szobában valaki, amíg elalszik. Persze, senkinek sem válhat valóra minden kívánsága.
   -  Öhhh... - összeráncolja a homlokát, pár másodpercre láthatóan szüksége van, hogy a gondolatait visszaterelje a könyvtárszobába - Februárban. Hetedikén.
Ő a lgkisebb problémának azt érzi, hogy nem ismerik egymás születésnapját vagy egyéb, lexikális adatait. A saját anyjáét vagy testvéreiét sem tudná felidézni. Az ilyen baromságokra elég ideje lesz még, ha kiismerte a lány szokásait és a láthatatlan csomagot, amit magával cipel. Minden más gyerekjáték.
   -  Én azt hiszem megyek hányni és lefekszem - folytatja kisvártatva, miután nyűgösen, az öklével megdörzsölte a szemeit. Messze nem érzi magát elég részegnek ahhoz, hogy rosszul legyen, ám tapasztalt matróz. Ha hagyja, hogy az utolsó fél üveg, amit az asztalon megivott felszívódjon, biztos, hogy ma éjjel nem alszik, vagy pedig mocsok másnapos lesz. És bár látta, hogy a személyzet előrelátóan hagyott gyógyírt a szobájában, preemptive inkább megszabadul a maradék rumtól.

A lány távozik hamarabb, a nyitott ajtóról ő még egyszer tanácstalanul visszafordul a családfa felé. Imposztor vagy. Nem tartozol ide.
Ingerülten megrázza magát, majd imbolyogva elindul ő is, hogy megkeresse a szobáját.