Agyán már olyan sűrűn ült a vágyaiból gomolygó köd, hogy teljesen megszűnt a külvilág, fel sem tűnt, hogy már az eső sem esik odakint, ahogy azzal sem foglalkozott többé, hogy eleve miért is ilyen hiányos Lucas öltözéke. Elfogadta a helyzetet, és már nem gondolt sem arra, ami ezelőtt volt, sem arra, ami ezután lehet, csak az itt és most, a sráccal való csókolózást és ölelkezés töltötte ki tudatát, és nem is tudott per pillanat semmi egyebet elképzelni, amit szívesebben csinálna. Vagy helyet, ahol szívesebben lenne.
Pedig szó sem volt szerelmről. Még csak barátság sem volt, ami köztük volt, hiszen még nem ismerte annyira, csupán egy párszor összefutottak, és beszéltek, meg együtt töltötték a szilveszter estét, de ami igazán hozzá kötötte, az még mindig az volt, hogy megmentette az életét akkor réges-régen. Anélkül talán sosem találkoznak, kezdenek beszélgetni, és valószínűleg ha most itt össze is futottak volna, egyikük az egyik, másik a másik puffon üldögélve várta volna a vihar elvonulását.
Ehelyett Lili az egyik hálózsákon feküdt háttal, fölötte Lucas-szal, aki ruháiból kezdte őt kihámozni, és a szőke kezdte megérteni, hogy itt több készülődik, mint amit eddig megtapasztalt. A srác nem tervezi beérni pár elejtett csókkal és kacérkodó érintéssel. És ahogy újból összekapaszkodtak, már tudta, hogy a hátát simogató kéz nem sokat fog várni egy bizonyos kapocs szétválasztásával.
És Lili nem bánta. Hagyta, hogy felsőtestének utolsó védelmi vonala is a földre hulljon, és kissé bizonytalanul, de annál izgatottabban visszamosolygott Lucasra, aki azt kérte, bízzon benne. Persze ez nem volt komoly, nem arról biztosította, hogy óvatos lesz, vigyáz rá, hanem csak Lili tétova gondolatára reflektált vele, miszerint jobb lesz neki a blúza nélkül.
És amint minden akadály elhárult, felfedezőútra indult ajkaival, Liliét magára hagyva, így a lány kénytelen volt apró sóhajait közvetíteni, ha már száját most másra nem használhatta.
Lepillantott a domborulatain, és azok közt vándorló arcára, tekentetét az övébe fúrta, és a következő pillanatban már kicsit hangosabban jelezte, hogy bizony nem maradt hatás nélkül az, hogy Lucas szabad keze betalált lábai közé. Ekkor azonban odakapta kezeit, megfogva a navinését, és nyelt egy nagyot. Próbált megszólalni is, de egyelőre csak a levegőért kapkodott.
- V-várj.. várj - sóhajtotta, és fejét hátravetve próbálta összeszedni magát. - Én még.. én.. szóval én még nem..
Nem tudta értelmesen, összefüggő mondattá összepakolni, amit közölni akart, de úgy sejtette, hogy Lucas van annyira okos, hogy megértse őt így is.

Hiába nem volt köztük még szoros ismerettség, nem alakult ki az a fajta bizalom, ami egy ilyen helyzetben ha nem is kötelező, de azért fontos lett volna, Lili volt annyira közvetlen, nyitott és kíváncsi, hogy holmi gátlások ne álljanak útjába.
Lehetett ezt könnyűvérűségnek is nevezni, ő igazán nem gondolt ebbe bele. Nem gondolt túl soha semmit igazán, részben ez is felelős lehetett azért, amiért egyre inkább fogyatkozott közöttük a ruhanemű, és ezzel arányosan egyre szaporodtak a bőrén elejtett csókok és simogatások. És mivel nagyon élvezte mindezt, nem is gondolta, hogy megálljt kéne parancsolnia. Pedig számos oka lehetett volna rá.
És aztán az egyik ilyen ok végül csak felszínre jutott, de ahhoz az kellett, hogy Lucas keze egy most igazán érzékeny területre vándoroljon fel szoknyája alatt. És miközben Lili levegőért kapkodott, megpróbálta szavakba önteni, amit el kellett mondjon, mert úgy tűnt, Lucas nem is sejti. Legalábbis határozottsága, és türelmetlensége arra engedett következtetni, hogy rövid úton szeretné a köztük lévő távolságot végképp megszűntetni.
És kérdése is egyértelművé tette, hogy bizony ő menne még tovább is.
- Én.. - kezdett aztán bele, de még azt se tudta, hogy mit akar mondani. Így aztán ennyiben meg is rekedt válasza, amit kihasználva a srác ismét felkúszott hozzá, és elrabolta ajkait egy újabb csókolózás kedvéért, jobbja pedig nem tágított odalentről, Lili kezei hiába fonódtak erőtlenül Lucas karjára. És aztán az egyiket még meg is fogta, hogy új helyet keresen neki, és Lilkó aprót sóhajtva, torkában dobogó szívvel, ajkát beharapva pillantott le közéjük a csókból kiszabadulva, hogy szemével is lássa, amit keze megtalált. Csak a Lucast még épp takaró textílen keresztül simított végig rajta, de így is végigsöpört testén az izgatottsággal átitatott vágyódás.
- De.. akarom - suttogta. - De nem szabadna... ugye?
Nem igazán tudta, miféle választ vár erre éppen attól, aki nyilvánvalóan le akart feküdni vele épp.

Egyáltalán nem volt felkészülve minderre, de nyilvánvalóan Lucas sem azzal a szándékkal ázott el, hogy aztán itt kössön ki Lilin. De már nem volt megállás, legalábbis a navinés nem adta jelét, hogy vissza akarná fogni magát, és Lili sem ellenkezett túlzottan. Sőt, lényegében semennyire sem.
Akarta ezt, és nem volt az a józan gondolat, ami más belátásra bírta volna, hiába dobta be, hogy még szűz. Meglepte vele Lucast, de nem akarta megállítani, csupán figyelmeztetni, hogy ha valóban akarja ezt, legyen tekintettel arra, hogy neki ez lesz az első.
Sóhajai szüntelen áradtak ki elnyíló ajkai között, és az sem csillapított vágyain, hogy Lucas megérintette vele azt a részét, ami már nagyon is készen állt, hogy egyesítse őket. Megborzongott, és némi félelemmel vegyült az amúgy viharos hullámokban érkező izgatottsága, miközben kezét a srác alsója alá futtatta. Valóban nem egy távcső volt, amit talált.
- Próbálok.. - suttogta vissza a fülébe simogatóan érkező szavakra, de úgy tűnt, Lucas nem is igazán vár választ.
Megszabadította a feleslegessé váló fehérnemű alsó párjától is, és maga is levette, ami még közéjük állhatott. Bár ha nem teszi, Lili húzta volna le róla. És a lány barnáit Lucas tekintetébe fúrta, el nem szakadva tőle figyelte arca rezdüléseit, miközben érezte, hogy odalent találkoznak, és már csak pillanatok választják el őket a vágyott egyesüléstől.
Lili belecsimpaszkodott Lucas nyakába, homlokát az övének nyomta, és halkan sóhajtva fogadta magába.

Nem voltak ugyan romantikus elképzelései, vagy hatalmas elvárásai az első alkalmával kapcsolatban, de az végképp nem jutott eszébe, hogy így, jóformán véletlenül, egyáltalán nem eltervezetten fogja elveszteni a szüzességét, ráadásul olyasvalakivel, akivel még csak nem is járt. Nem mintha bármi baja is lett volna Lucas-szal, épp ellenkezőleg, nagyon is vonzódott hozzá, különben nem jutottak volna idáig, de nem fűzték hozzá olyan érzelmek, melyekről azt gondolta, nélkülözhetetlenek lesznek majd, ha eljön az idő.
És erre itt voltak, összeölelkezve, csókolózva, ruháiktól megfosztottan, és készen arra, hogy a következő szintre lépjenek. Anélkül, hogy az alsóbb szinteken egyáltalán megfordultak volna. Még csak vacsizni se vitte el Lilit korábban Lucas, a kezét sem fogta meg, vagy ölelte át szenvedélyesen. Egyszerűen csak összegabalyodtak, mert arra vágytak, és immár nem volt megállj.
Nem volt kellemetlenségtől mentes az első pár mozdulat. Lilinek kicsit megrándult az arca, szemeit összeszorítva kulcsolta össze lábait a srác mögött, és úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle. Ujjai kissé bele is mélyedtek Lucas hátán a bőrbe, ahogy egy-egy pillanatban megérezte őt közelebb hatolni.
A navinés odafigyelt rá, és Lili nagyon hálás volt ezért. Rámosolygott, aztán ismét csókolóztak, és közben táncukat is folytatták a vélhetőleg nem először erre használt hálózsákon. Lucas gyorsított, mikor úgy érezte, megteheti, és Lili raagált is. Erősebben szorította, és hangját is jobban adta alá. Mintha csak szinkronizálni akarta volna sóhajokkal Lucas mozdulatait, melyekkel az ő csípőjét is megmozgatta.
Egyre kevésbé fájt, és annál inkább volt feledhetetlenül jó érzés Lilinek, ahogy Lucas egyre inkább átadta magát ösztöneinek őt ölelve. És a lánynak eszébe se jutott még azon tűnődni, hogy mi lesz ezután, vagy egyáltalán, hogy miként fog ez végetérni. Annyira átadta magát az itt és mostnak, hogy épp örökkévalónak élte meg kettejük összeolvadását, és minden mást teljesen kizárt ködben úszó elméje.
Aztán egyszercsak, mintha falba ütköztek volna, Lucas megfeszült a mozdulatban, és a hangokból ítélve, melyeket közvetlenül Lili fülébe közvetített, elért a végállomásra.
Lilit pedig mintha csak legszebb álmából verték volna fel, hatalmasra tágult szemekkel bámult a plafonra, görcsösen kapaszkodott a srácba és próbálta megemészteni, mi is történt az imént.
- Te most..? - nyögte kissé elhaló hangon.

Sok minden történt, nagyon rövid idő alatt, és mire Lili felocsúdott, nem csak, hogy "nagylánnyá" lett, de könnyen lehet, hogy leendő kismamává is. És ez olyan gondolat volt, amire elmondhatatlanul nagyon nem volt felkészülve.
Pár perccel ezelőttig még azt sem tudta, hogy a szexre készen áll, nemhogy erre, épp ezért volt képtelen lekövetni agyával, amin teste átesett. Csak feküdt az elnyűtt hálózsákon, és gyorsan kapkodva a levegőt próbálta összeszedni gondolatait.
Oké, lefeküdtek Lucas-szal. És nem védekeztek. A legkevésbé sem. Magából persze kinézte ezt a fajta átgondolatlanságot, és felelőtlenséget, de sajnos épp ez az, hogy a másikat nem ismerte eléggé, hogy megítélje, mennyie kellett erre számítani tőle. És így utólag már nem nagyon lehetett mit kezdeni a dologgal.
Azért persze rákérdezett, talán csak félreértette a félreérthetetlent. De nem, a srác megerősítette, hogy bizony ott kötött ki minden, ahova az Úr tervezte.
- Semmi baj - motyogta Lili, csak reflexből mondva ki a szavakat, mert egyáltalán nem gondolta úgy, hogy nincs baj. De bocsánatot kértek tőle, és erre automatikus válasz volt beállítva kis agyi szerverén.
Lucas legördült róla, és az alsójáért nyúlt, kezét pedig Lili comjára simította. A kérdés pedig, amit ekkor feltett, valósággal fejbevágta a lányt, aki felült, és úgy nézett a másikra, mintha nem akarná elhinni, hogy ott ül mellette anyaszült meztelenül.
- Hát, ha a legvégét nem számítjuk.. persze - mondta, és hisztérikus kis nevetésben tört ki. Ilyen nincs is. Ez nem vele történt meg.