Dominik

- Régóta vársz? Nem baj. A jó dolgokra várni kell - állapítja meg széles mosollyal az arcán. Ő pedig elég jó, főleg ennyi kajával felszerelkezve. El is helyezkedik hamar, kipakolva nem csak a sok édességet, de a hálózsákot is. Mikor végez ezzel a mutatvánnyal, kíváncsian tekint körbe odafent.
- Hah! Hát tudod mit? Ha engem akarnának vinni, megmondom nekik, hogy vigyenek téged, és vissza se hozzanak - nyelvet ölt Dominikre, hogy érezze, ez csúnya volt. Médi pedig be is fogja váltani az ígéretét, amennyiben az ufók megtisztelik őket a jelenlétükkel.
- Azt látom, hogy nem készültél, de még egy takarót sem hoztál? Le fog fagyni a kislábujjad - félig felvont szemöldöke arról árulkodik, hogy nem különösebben díjazza az ilyen hozzáállást. Elvégre egész éjszakás kalandra jöttek, vagy ha korábban érkeznek a vendégek, talán féléjszakás lesz. Mindenesetre Médi hűvösre számít, amin az édesség nem fog segíteni.
A fiú kérdésére megáll egy pillanatra a fészkelődésben és az ölében tartott gumicukros zacskót Domi fejéhez vágja.
- Na és a tiéd? - kérdez vissza. - Senki nem tudja, hogy ufólesre járok, azt akarom, hogy felkutassák értem a világot, ha elvisznek az űrbe - rafkóhercegnő elégedetten bont fel egy savanyúcukros zacskót és töm a szájába egyszerre hármat belőle.

Médi

Dominik

- Nem hát - vágja rá Médi azonnal, nem is gondolkodik rajta, mit válaszoljon. Nem fél attól, hogy ezzel beletaposna a fiú lelki világába, elvégre elég csak ránézni, és az ember már a szemében meglátja a viccelődésre és a másik agyának húzására való hajlamot. Végtére is, kiprovokálta, hogy Médi azt mondja, simán odaadná az ufóknak.
Már szólásra nyitná a száját, mondaná, hogy milyen felelőtlen és a többi, de a torkán akad a szó. Az ételen bármikor szívesen osztozkodik, na de a hálózsákján?
- Persze. Aztán majd letapizol két robbanós cukorka között - kezd el puffogni az orra alatt, közben egy szúrós pillantással illetve Domit. A frissen bontott savanyúcukor épp elég fancsali képet kölcsönöz a lánynak, nem szükséges pofát vágnia még a megjegyzésre is. - Na, mégiscsak van valami hasznod - vigyorodik el, mikor megpillantja a drazsét a másik kezében.
- Pedig ő szép fiú, csatlakozhatna. Hoznék még... - félig nyeli csak le a cukrokat, amikor máris belevág a válaszba. Aztán némileg összezavarodik, tekintve, hogy az előbb még férjként szerepelt Dominál, most meg már elvenné, pusztán a szendvicse miatt.
- Ez kedves ajánlat, de a konyhai házimanók egyikét kellene feleségül kérned, ők készítették - alig bírja visszafojtani a nevetést, kuncogásba kezd. Elképzeli, ahogy a fiú visszaszalad a konyhára és letérdel szegény házimanó elé, hogy örökre magához láncolja hitveseként.
A családját egyébként nem különösebben érdekli, hol van ilyenkor, mert azt sejtik, hogy az említett vőlegénye közelében. Erre mindenképpen jó az eljegyzés, ha másra egyébként nem is.
- Hallgatlak, Taktika uraság. Mi lenne az? - lenyeli az utolsó darab cukrot is, majd elhasal, hogy a fiú előtt felkönyököljön. Minden figyelmét neki szenteli.

Médi

Dominik

- Még nem! - nyomja meg a még szócskát, hisz az összes barátja azt szokta mondani, vigyázni kell a fiúkkal, mert aki egyik percben még a barátod, a másikban már le akarja dugni a nyelvét a torkodon. Igaz, ha Domi Adriánnal kavar meg kever, akkor erre valóban nincs sok esély.
- Te szebb vagy, mint Adrián - vállat von, különösebb ügyet nem csinál abból, hogy ez akár bóknak is hangozhat. Ízlések és pofonok, de ha Médinek döntenie kellene, valószínűleg ufórajongó barátját választaná. Igaz, nagy valószínűséggel hamar egymás idegeire mennének, mert ahogy azt az ábra is mutatja, kötekedésre mindketten hajlamosak.
Médi hangosan felnevet, amint elképzeli a fiú és a házimanó esküvőjét.
- Szeretném én rendezni az esküvőt - felcsillan a szeme is, ahogy lelki szemei előtt máris gyülekeznek a virágok, a sok-sok dísz és csillogó ruhák. Persze viccnek fogja fel, az a szegény manólány biztosan nemet mondana.
Ő szeret a saját kis világában élni. Szereti, hogyha nem körülötte, hanem vele forog a világ és csak egy kis időre, de ki tud lépni abból az egész furcsa káoszból, amibe belerángatta a Radetzky név.
Féloldalas mosollyal hallgatja végig Dominiket. Meglepő, de egy ideig szótlanul tömi magába a cukrot. Elgondolkodik, tényleg így lehet-e, aztán arra a döntésre jut, hogy igazából nem is érdekli.
- Szerinted hogy néznek ki a földönkívüliek? Honnan tudjam, hogy te nem vagy az? - kezd bele egy teljesen más, mégis aktuális témába, miközben egy doboz narancslevet odadob a fiúnak.

Médi

Vattai Júlia
¤outfit¤

Zalán kezdett kicsit sokkot kapni a Bagolykő feelingtől. Valószínűleg még soha életében nem érte őt ilyen rövid idő alatt ennyi új hatás, felfedezés és találkozás, így nem meglepő módon szeretett volna kicsit kiszakadni a kastély nyüzsgéséből. Nem igazán volt konkrét terve, hogy hova menjen, de azt biztosan tudta, hogy egyedül kell lennie, és lehetőleg a friss levegőn. Így hát az erdő felé vette az irányt. Nem akart ő rosszban sántikálni, nem is nagyon lenne rá ötlete, de valahogy megfeledkezett róla, hogy talán nem ez a legnyugisabb sétálóhely Bagolykő környékén.
Ahogy beért a fák közé, nem kellett sokat keresgélnie, mire megtalálta a számára lehető legideálisabb helyszínt a kikapcsolódáshoz. Felpillantott a faházra és elégedetten konstatálta, hogy nem tapasztal semmilyen mozgást odafentről. Így hát gyorsan fel is kapaszkodott újdonsült rejtekhelyébe, és az egyik szimpatikus babzsákon elterülve előhúzta a vázlatfüzetét, hogy folytassa az otthon megkezdett grafikáját, amire azóta sem volt ideje ránézni.
Eleinte egy seprűt akart csak tervezni, de annyire belejött a rajzolásba, hogy elkezdte ráhelyezni az öccsét is a képre Egyelőre mondjuk még csak a körvonalakkal volt készen, és nyilván ezután jön csak a neheze, de gyakorlat teszi a mestert.
Zalán nagyon türelmes fiúnak számított az eddigi osztályaiban, ezért senki sem csodálkozott rajta, hogy a rajzolás az egyik kedvenc hobbija, viszont itt Bagolykőben még nem merte felvállalni ezt a szenvedélyét, nem tudta hogyan reagálnának rá a mágusnövendékek. Azt nyilván elmondta a fiúknak, hogy imád kviddicsezni, ezzel rögtön sikert is aratott, na de azért a firkálgatás az mégis más...

Vattai Júlia
¤outfit¤

Egészen jól halad a rajzzal... Már az arcon kívül szinte teljesen elkészült Boti is, bár ez a feladat kicsit nehezebbnek bizonyult, mint amire számított. Meglátszott a papíron, hogy Zalán kiesett a gyakorlatból, folyamatosan újra és újra kellett húznia az íveket, mert valahogy sosem akart pont úgy sikerülni, ahogy az a lelki szemei előtt megjelent.
Anno azért kezdett el rajzolgatni, mert az anyukája visszatartotta őt a sulikezdésnél. Szociálisan nem volt elég érett az óvónők szerint, viszont a szellemi képességei magasan a többieké fölött volt, így a plusz egy évben Zalán magától megtanult írni és olvasni. Ennek köszönhetően viszont az első tanévben halálra unta magát az iskolában, és folyton firkálgatott a végtelennek tűnő tanórák alatt. Ebből a firkálgatásból pedig a hónapok során egyre konkrétabb és hitelesebb művek készültek, és ő is egyre jobban beleszerelmesedett a formák és vonalak világába. Persze emellett igyekezett felvenni a lépést a kortársaival, emiatt eljárt minden héten kétszer kviddicsezni, és még egy mugli sportot a focit is bevállalta. Kicsit hasonló volt a két játék, de Zalán élvezte, hogy a fociban nem használnak mágiát, és szimplán a fizikai adottságokon és a gyors logikán múlik, hogy ki mennyire sikeres.
Persze egy idő után ő is besokallt, főleg amikor még a zene és elkezdte érdekelni, na meg a lányok az osztályban. Viszont mivel az elengedés soha nem ment túl jól neki, épp ezért a Bagolykőbe való érkezése előtt minden perce be volt táblázva, ami olyan szinten kimerítette, hogy az utolsó hetekben 4-5 kilót lefogyott. Mondjuk ez nem sokat segített az amúgy is extrán aggodalmaskodó anyukáján, aki már attól lelki beteg volt, hogy a kicsi fia el fog költözni tőle 200 kilométerre.
Minden esetre most jót tett neki, hogy nem kellett olyan sok mindennel foglalkoznia és ezáltal jobban elmélyedhetett az egyes tevékenységekben.
- Jézusom... szia! -
Zalán riadtan pislogott fel a gondolataiból a lányra, akit észre sem vett, hogy felmászott a faházba. Megpróbálta gyorsan lefordítani a papírt, de már túl késő volt, tuti hogy meglátta.
- Ja, semmi, ez nem az enyém.... Mármint... Jó ez kamu, nyilvánvaló hogy az enyém. Az öcsémnek csinálnom. -
A fiú iszonyatosan zavarba jött a nála pár évvel idősebb és egyébként nagyon csinos lány hirtelen felbukkanásától. Hirtelen nem is tudta, hogy hova nézzen, ezért inkább csak bátortalanul felemelte a rajzát, hogy azt a másik jobban szemügyre vehesse.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Zalán elmosolyodik a lány kijelentésére. Így már nem is tűnik olyan ijesztőnek. Nem mintha elsőre ez lett volna a benyomása róla, de hát mégis csak idősebb meg lány (!!), ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
- Nagyon szép neved van... - Ez most miért mondta? Sose szokott ilyet mondani, látszik, hogy teljesen zavarban van. - Khmm.... Én Lőrinczi Zalán vagyok. -
Hihetetlen... Senki nem kérdezte a teljes nevét. Na mindegy, valószínűleg Júlia nagyon jól mulat a szerencsétlenkedésén magában. Ő pedig igyekszik nem erre gondolni, hanem inkább a rajzával foglalkozik.
- Köszi, örülök, ha tetszik! Te szeretsz rajzolni? -
Őszinte kíváncsisággal pislog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki szabadidejében egy darab papírral szórakozna, de érték már őt is meglepetések eddigi nem túl számos évei során, így még azon sem csodálkozna, ha kiderülne, hogy Júlia is művészlélek.
- Hááát... - Zalán teljesen elvörösödik a kérdés, illetve a felajánlások kapcsán. Eddig még sosem borozott úgy igazán, néha a haverokkal kimentek a városba, vagy apukájával koccintott ünnepekkor, de egyik sem nevezhető komolyabb ivászatnak. Most viszont elkezdte vonzani őt az ötlet, és valamiért Júlia még érdekesebbé tette ennek lehetőségét, főleg ha még puszi is járna az ital mellé.
- Esetleg mindkettő? - Kicsit felbátorodva vigyorgott a lányra, és remélte, hogy nem most csinál teljesen hülyét magából.

Elmosolyodom a dicséretre, bár nem tudom, komolyan gondolja, vagy ez volt az első dolog ami eszébe jutott mint bók. Akárhogy is a nevem tényleg elég menő, bár akkor lenne igazán teljes az élet humora, ha egyszer végre Rómeó nevű szeretőm is volna. - Zalán? Cukii - kuncogok. Úgy tűnik mostanában kicsit népszerű név lett. Bár azért nem egy Júlia.
A kérdése meglep, picit rá is bámulok, aztán felpillantok belemélyedve a puffba.
- Még nem igazán próbáltam pálcikaembernél többet, valószínűleg nem menne, nem vagyok túl türelmes ember - A türelmetlenek pedig csak szétcsúszott pacákon élvezkedhetnek maximum. A kézügyességem se az igazi, bár azért öngyújtóval még mindig remekül ki tudok nyitni italokat.
- Meg aztán jobban szeretek inkább múzsa lenni, az sokkal mókásabb - kacsintok rá. Persze azóta se írt rólam zenét Winter, hogy kapná be. Egyszer majd leverem rajta, vagy megíratom vele, amelyik könnyebb lesz.
Felkacagok a válaszára. Nofene csak kinyílt kicsit a srác csipája.
- Legyen, az egyiket előlegbe kapod a másikat utána. Melyik legyen most? - pillantok rá és míg válaszol felállok. Elsétálok az egyik sarok felé cipőmmel pedig megkopogtatom a deszkákat. Az egyik máshogy cseng. Ez lesz az. Lehajolok és kicsit megpiszkálva már ki is csúszik a helyéről a léc, hogy aztán az egyik bort kiemelhessem belőle.
- Csak, hogy lásd mindkettővel tudok szolgálni - teszem hozzá. Fontos ám ez is. Elvégre nem csaphatok be egy kis kamasz gyereket, a végén még túl korán csalódna a nőkben.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Kezd egyre inkább feloldódni a lány jelenlétében, de azért még bőven vannak gátlásai. Cuki? Nem esik jól neki, hogy ennyire kölyöknek nézi őt a másik, de nincs mi tenni, valószínűleg az ő szemüvegén keresztül Zalán valóban csak a "cuki" szintet ütheti meg a maga 15 évével.
- Igazából nem az a lényeg. Öt perc alatt is lehet jót alkotni, és két óra alatt is borzalmat. Szerintem az a fontos, hogy ki mit akarsz kifejezni, és ezt hogyan tudod a leghatékonyabban megtenni. Például én emiatt zenélek is... Nem mindent tudok megrajzolni, amit ki akarok valahogy adni magamból. -
Zalán lesüti pillantását. Nem gyakran szokott ezekről beszélni, és most se igazán tudja, hogy miért mondta el Júliának. Remélhetőleg nem fogja nagyon kinevetni, mert valószínűleg az nagyon összetörné a kis ártatlan lelkét.
- Az sem rossz mondjuk! Megvannak hozzá az adottságaid! -
Elvigyorodik kijelentése közben, és mint egy rossz kisfiú néz fel a lányra. Igazából teljesen érthető, hogy miért szeret a múzsa szerepében tetszelegni, van hozzá kisugárzása, nem is kevés.
- Hmm... Jó kérdés. Legyen most a bor, a másiktól túlságosan zavarba jönnék, hogy utána még le is tudjalak rajzolni. -
Érdeklődve figyeli, ahogy Júlia filmbe illő mozdulattal előbányássza a deszka alá rejtett borosüveget. Elismerő pillantással nyugtázza, hogy a lány valóban nem kamuzott, ez dicséretes.
- Váó... Ezt hogyan? Máshol is vannak ilyen titkos rejtekhelyeid? Úgy látom, érdemes veled lógni! -
És milyen szívesen tenné ezt máskor is. Egyelőre még nem jutott el a tudatáig, de a kezdetleges rajongása már bőven kialakult Júlia iránt, és ez minden percben csak növekszik. Felnéz rá, és nagyon büszke magára, hogy egy idősebb lánnyal fogja megejteni élete első igazi iszogatását.

#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok

Vattai Júlia
¤outfit¤

Nem számított rá, amikor ma elindult antiszockodni, hogy a végén a rajzról és főleg arról fog beszélni, hogy számára mit jelent ez az egész. Megbízott Júliában, de maga sem tudta hogy miért, hiszen nem is ismeri. Igazából semmit sem tud róla.
- Hát... Mindig mást. Ezt a rajzot most a kisöcsémnek csinálom karácsonyra. Eredetileg csak egy seprűnek készült, de aztán... Hát, eléggé hiányoznak, és azt hiszem most ezt a hiányt próbáltam valahogy megformálni. -
Valószínűleg ettől most nem lesz macsósabb a lány szemében, hogy arról szentimentálkodik, hogy mennyire hiányzik a kistestvére, de hát ő kérdezte, és ha ebben hazudik, akkor minden művészt elárul.
- Hmm, egyre érdekesebb vagy! Gondolom nagy rajongótáborod van itt a suliban! -
Meg valószínűleg azon kívül is. Zalán egyre jobban elvarázsolódott a lány jelenlététől, de persze ő is érezte, hogy rajongása milyen abszurd és plátói.
- Azt hiszem ahhoz egy kicsit több bor, vagy más fog kelleni... Legalábbis eleinte. - Elmosolyodik a kérdésen. Ilyesmin még sosem gondolkozott korábban, de azért eléggé tetszene neki, ha valaha olyan helyzetbe kerülne, hogy azt is lehetősége van kipróbálni. Bár ehhez még egyelőre tuti nem lenne elég bátorsága. Na meg melyik megörökítésre érdemes nő vetkőzne le egy 15 éves fiú előtt?!
- Ahhhaaa, értem én! Talán majd később kedved lesz mégis elárulni. Mondjuk ha elég jól sikerül a rajz. Lehet még meg is gazdagodsz belőlem... vagy én belőled. -
Zalán idővel egyre oldottabbá válik, szeretné egy kicsit megmutatni Júliának, hogy nem csak egy töketlen kisfiú tud lenni, és nem csak feleslegesen pazarolja a lány rá az idejét.
Ahogy Júlia kiengedi a haját, Zalánnak nyelnie kell egy nagyot, majd el is kapja pillantását a lányról. A fenébe! Érzi, ahogy a nyakától felfelé önti el a pír az arcát, és csak remélni tudja, hogy ő nem vette észre.
- Köszönöm. - Elveszi az üveget, és először egy óvatosabbat, majd egy nagyobbat is belekortyol. Elfintorodik a kesernyés ital ízétől. Ez azért más, mint amit apa szokott venni. Mindegy, a célnak megfelel.
- Na jó, lássunk neki! Válassz kérlek egy szimpatikus babzsákot. Én egy felhúzott lábas pozícióra gondoltam, a könyököddel pedig megtámaszkodhatnál magad mögött. Azt te döntsd el, hogy szemből szeretnéd, hogy rajzoljalak vagy inkább oldalra nézel.-

Vattai Júlia
¤outfit¤

Valóban hiányoztak neki. Nem amiatt, mert itt olyan rossz lenne, vagy szeretne inkább máshol lenni, csak jó lenne megosztani velük, amiket megél, egy kicsit beszélgetni, megölelni őket, aztán menni tovább. Persze mindenki azt mondja, hogy ez idővel enyhül majd, meg hogy később már a kastély fog hiányozni, ha hazamegy nyári szünetre, de ezekben ő még nem annyira hisz.
- Neked is volt? - ártatlan kíváncsisággal teszi fel a kérdést Júliának. Érdekli, hogy honnan jöhetett a lány, milyen az eredeti családja, hogyan élt mielőtt Bagolykőbe költözött. Az mindig számít, és mindig hatással van.
- Ohh, milyen megtisztelő! Örömmel ihletődöm meg a jelenlétedtől... Már ha létezik olyan szó, hogy megihletődés...- elgondolkozva néz vissza a másikra, majd elvigyorodik és visszapillant a kezében lévő papírokra. Előhúz alulról egy tisztát, és kikészíti a megfelelő ceruzát is. - Szóval nem állnak sorban a szerelmedért versengő ifjak a hálód előtt rózsával és marcipános csokival? Pedig teljesen így képzeltem el a mindennapjaid. -
Finoman igyekszik tudatni Júliával, hogy nála sikerült az első benyomást kimaxolnia, és nem is kellett túl sokat tennie érte.
- Hát, tudod, a művészvilág mindig is egy kicsit más volt. Kinek ez, kinek az... van, akinek ez is az is... - sejtelmes mosollyal néz Júliára, miközben úgy tesz, mintha nagyon értené, amiről beszél. Nyilvánvalóan semmi rosszat (vagy jót) nem próbált még ki, hiszen ez az első borozgatása is. De az tény, hogy kíváncsi szellem, és valószínűleg pár év múlva ezt a kíváncsiságot ki is fogja elégíteni így vagy úgy...
- Egészen jó ajánlatnak hangzik! Szeretem a titkokat és ezer örömmel elvinnélek vacsorázni. -
Jól érzi magát a lánnyal. Kicsit más ez, mint a korabeliek vagy a srácok. Azt is élvezi, de ez valahogy izgalmasabb. Egy olyan elérhetetlen és mégis vágyott világot jelképez neki Júlia, amiben szívesen tölt időt, és azt az időt próbálja a lehető legjobban kiélvezni.
A lány elhelyezkedik az egyik fotelen, és Zalán is úgy csúszik arrébb a földön, hogy meglegyen a megfelelő szög a munkához.
- Igen, tökéletes. Most viszont készülj fel, hogy nagyjából 45-50 percen keresztül így kellene maradnod. Igyekszem gyors lenni, de ha szép rajzot szeretnél, akkor az legalább ennyi idő lesz. Szóval, mesélj valamit... Például, hogy mit szeretsz csinálni a múzsáskodáson kívül? -
Kortyol még egyet az üvegből, majd nekilát az ábrázolásnak.